//Sa'argathot ébredése//
//H21 környéke//
//Chiari, Qu'yl + az ottaniak, de ők lentebb külön//
* Szerencsétlen roncsolt hulla nem tart túl sokáig az ellene támadó viszonylag épp és persze élő bajtársainak. Üvegcsék csörrennek és kortyolva árasztják szét a testben az éltető nedűt. A kis csapat sorra hellyel közzel harcképes állapotba kerül újra. Meg is lódulnak, hogy a többieket segítsék. Qu'yl óvatoskodása és körültekintgetésének hála felfedezhet valamit a távolban: Kissé délebbre, olyan 50-100 méterre maximum, mozgást lát, ha jobban szemügyre veszi akkor kiveheti, a városi katonák azok. Furán mozognak, darabosan, nyakatekerten, nagyjából úgy mint ahogyan a halott társuk aki a lovas rohamban lelte halálát és tért vissza a félig meddig élők közé. Ha jobban belemegyünk a dologban akkor bizony pont a lovas rohamozó vonalán lehetnek, s nagyjából azon a ponton hívta életre a többi fantom lovast. Nagy eséllyel átgázolt a városi csapaton akik éppen hátulról akartak segítséget nyújtani a fronton harcolóknak. Legalább ez tűnik a leglogikusabbnak így hirtelen. Ettől függetlenül az a kis 6 fős csapat céltalanul mozog, nem erre tartanak, egyelőre nincs kifejezett céljuk. *
//Akheel, Gardur, Cotys, Mirakh//
//K 19 körül//
* Elsőként Cotys tőre lódul meg és érkezik a rémhez. Annak sisakján meg is pattan az, ennyire nem céloz jól a férfi, hogy futtában bedobjon a sisakrostélyt, de a környéke megvolt végül is. Arra éppen jó, hogy a hirtelen elszaladó Qiraról (aki a lovasnak ront) elvonja a figyelmet így nem kap az ork nő egy jókora hátbavágást a buzogánytól. Hát majd kapja más.
A következő aki érkezik az Mirakh, fentről indítja meg a támadását rohanás közben. A tőrnek hála az ő irányukba fordul a rémség, így a pajzs már emelkedik is és irdatlan nagyot csattan a fém ahogy becsapódik s lecsúszik rajta. Kissé megrogy a fantom de ez természetes, így tompít. S ha már ilyen sokan jönnek akkor másik karjában a buzogány a másik érkező felé lódul (Cotys). Ballal pajzsot pillanatra megtart, hogy Mirakh támadását blokkolja s közben jobbról kaszáló mozdulat a városi katonának. Nagy sebességgel érkezik a tollas fejű buzogány a célpont a borda, felsőtest környéke. Ezzel egy időben Cotys szúrása talál ugyan, de teljes páncélzat ellen a szúró mozdulat lecsúszásra van ítélve, ha csak nem ismeri az ember a halálosan pontos szúrások titkát és céloz valami kevésbé védett pontra.
A fantom nyakán a szúrt sérülésből olykor egye-egy kékes lángnyelv úszik ki olyan mint ami a szemét is alkotja. Utolsónak Gardur és Akheel érkezik meg, rájuk már nincs ideje a lénynek ebben a pillanatban így számukra adott a lehetőség egy egy támadásra. *
//Tyran + később Raymond//
//O 19//
* Mivel féltérdre kényszerült így marad egyelőre a védekezés. Tyran rohamra indult a kardjával előre. Az ötlet jó, de a pajzsot nem tart túl soká maga elé rántani az embernek, főként ha kellően képzett. Így is történik, így a pajzson bicsaklik meg a karddal előre rontós roham s enyhén mozdít rajta egy parányit oldalra, hogy a kard oldalra csússzon a pajzs felületén, ezzel együtt is mozdul az ellenkező irányba. Így a lendülettől előrerontó fiú rohamát kihasználja, hogy egy enyhe oldalra lépésből tápászkodjon majd fel míg a másik lendületét kiaknázva. Lényegében helyet cseréltek, de mire szembe áll a fantom, addig már ismét két lábbal a földet tapossa. Pajzsa maga előtt, csupán zöld szemei lángolnak. A fantom jobban mozog, s gyorsabb is a fiúnál, több év van mögötte ez érezhető a mozgásából. Ellenben néhány pillanattal most gyorsabb lehet Tyran hiszen a másik minden idejét lekötötte a kis harci csel.
Erre még jobban rásegít, hogy hirtelen egy barbár tör rá a fantomra. Raymond belerongyol a hulla lovagba féloldalról. Ennyire nem gyors, hogy egy ilyen csel után ezt is hárítsa. Csatabárdja a másik oldalába vágódik, életlen de a zúzásra tökéletesen alkalmas épp csak az erő nem elég, hogy kellő sérülést okozzon, de arra tökéletese, hogy egy pillanatra megugrassza a fantomot a becsapódásnak hála. Némi zöldes lángnyelv is szökik a páncél alól ahova a barbár betalált. *
//Kipp//
//O 18//
* A harcos úgy dönt újabb rohamra indul, némi cselt bevetve. A fantom harcos pajzsát maga elé emeli s készít baltáját, hogy fogadja az újabb rohamot, ami. Ami nem jön el. Hirtelen fordul a fiú és a buzogányos, már mozdult volna, s karja is lendülőben volt, hogy majdan lecsapjon amikor a ló farával találja szembe magát. Aztán érkezik a meglepetés, a hátas páros lábbal rúg bele a fantom harcos pajzsába s félig mellkasába. A hatás nem marad el: repül vagy 1-2 méter hátra és becsapódik a fekete földbe. Nyert egy kis időt a fiú míg feltápászkodik a barátunk. *
//Ethea + Gworash//
//O 16//
* Felkészül a nő a következő kardváltásra. Két kézre fogja a fegyvert s a csapása a másik kardos oldalát támadja, arra tökéletes, hogy kikényszerítse a másiktól a fegyverrel való védekezést így támadni azzal nem fog tudni. Cserébe viszont ott a szabadon lévő pajzsos kéz ami tökéletesen alkalmas lehet egy, tompább ugyan, de támadásra. Nem lebecsülendő. A nő csapásának erejét megfogja a karddal, van benne erő ez érezhető és már érkezik is a másik oldali kézzel a pajzs, kerek acélpajzs melynek széle éles, nem ma kezdték, egy amolyan döfő mozdulat előre, felsőtestre, fej magasságba céloz vele. Nagyjából mintha csak boxolna, csak rajta van egy kerek pajzs a karján. Van ereje a fickónak annyi szent. Nagy az esély a hátraesésre.
Aztán a lány segítségére siet az egyik ork, a semmiből jelenik meg s hátba találja a barátunkat aki erre lássuk be, nem számít. Vállat céloz fegyverével s amaz be is csapódik. Pillanatra meg is görnyed a fantom s a becsapódás nyomán zöldes lángok szabadulnak fel a találat helyén. Ennek örömére fordul majd a barátunk, hogy visszakézből adjon egy páncélozott könyököst az ork arcába. *
//Kriag, Aletai, Hrothgaar + Aoneer (?)//
//P 14//
* Kriag mellől az ork hirtelen tovább rohan déli irányba, hogy ott egy másik társnak segítsen, de a harcos nem sokáig marad egyedül. Elkerül a csapást hála az ork előző támadásának amivel kissé elterelte a figyelmet. Aztán mikor az övé érkezik akkor a fantom bizony szimplán beletartja a pajzsát az érkező csapásba. Könnyedén teszi ezt ránézésre, de visszatámadását másra szánja, így Kriag megússza a döfést amit tervezett volna mivel idő közben egy harcos érkezik (Aletai) akinek tőre a fantom sisakján pattan hatalmasat. Nem olyan egyszerű dolog az egy mozgásban lévő (harcoló) páncélos embert sisakrostélyon át szemen dobni főleg ha mi magunk is szapora léptékkel mozgunk éppen. De arra éppen elég, hogy az eredetileg Krieg felé készülő szúrás ne menjen végbe. Éppen kapná oda tekintetét amikor is hátulról irdatlan erővel csapódik be valaki. Hrothgaar a törpe elemi erejű rohammal taglózza le a barátunkat aki pofával előre csapódik a földbe. Vágás nyomán pedig ha nem is nagyon, de horpad a páncél, zöldes lángnyelvek szabadulnak fel. A fantom amint a földet ér igyekszik is hamar átfordulni, s fordulás közben lábával rúg egy esetlent, minek semmi egyéb célja nincs csak időt nyerni, hiszen egy könnyed hátralépéssel hárítható Hrothgaar számára a dolog. Ha a hátára fordult akkor pajzsát maga elé veszi. Majd utána gondolkodik hogyan tovább. *
//Lovas//
//Turrog, Khan, Gabrien, Qira, Jelahan, Kagan//
//L 16//
* Turrog az első aki megérkezik a lovaghoz aki, éppen déli irányba fordul, tehát a törpnek félig háttal van. Varázslatától lángnyelvek futnak végig kardján így hasítja a levegőt s utolsó pillanatra elengedett üvöltés megtorpantja a lovast, gyors a fickó, de nem ennyire. A lángoló kard a mellkasánál csapódik be elemi erővel s természetes mellékhatásként egészen aprót ugyan, de meg is görnyed, s a narancs szempár felizzik ahogy a törpre emeli túlvilági tekintetét. Egy nagyobb lépésre is szüksége van a páncélosnak, hogy megtartsa magát a törpe irdatlan lendületet nyomán, de végül összejön neki. Masszív annyi szent. Reflexből indul is jobbja, hogy a félig hátba támadóját a páncélkesztyű iszonyatos sebességgel és erővel csapja arcon, éppen fej magasságban van a törpe mérete miatt így ez nem okoz neki gondot. Nagyjából olyan érzés lehet mikor egy óriás csapja pofán az ember, ha nem lenne a sisak valószínűsíthetően egy átlag ember feje le is szállt volna. Túlvilági erő mozgatja ezt a fickót, iszonyatos ember feletti energia s ezt bizony most a saját bőrén, főleg állkapcsán érzi a törpe.
Ennek örömére a következő két érkező is a látószögébe kerül (Khan és Gabrien) akik szintén felé robognak. Cserébe viszont Qira és később Kagan a fickó hátát látja, de róluk később. Előbb a Khan, Gabrien páros érkezése.
A fekete páncélos észleli a két újabb érkezőt Gabrien csapás száguld s a holt vezér bizony nem hárít semmit, jobb keze indul, egészen laposan mozdul meg kardja felé nyúl s miközben érkezik a bivaly erejű vágás, hogy rövid gyorsa mozdulattal megveti lábát az ellenkező irányba ahonnan majd a csapás érkezik, így fogja tompítani, hogy ne dőljön fel a csapás erejétől. Enyhén húzza fel bal vállát s karját is, az lesz majd a pajzs az oldalról, a feje irányába érkező csapás ellen. Be is csapódik az de csupán néhány centit mozdul arrébb a fickó ahogyan megtámasztja magát tulajdon erejével, még jól bele is lép a támadásba, hogy ezzel is tompítson. Ez alatt pedig a jobbja nem volt rest, míg Gabrien a közeledéssel és a vágással volt elfoglalva a lovas gyorsan húzta ki kardját, hogy kihúzza maga elé azt s így konkrétan Gabrien csupán páncélzatának köszönheti hogy nem nyársalta fel magát tövig a másik pengéjére. Oldalát szánt végig a penge s az oldalsó csatlakozásnál, alul, ahol utat talál magának, szántja végig az oroszlánsisakost. Ha a páncél nincs akkor egyenest a gyomorba csapódott volna. A lovas bal alkarjával s vállvértjével egy röpke pillanatig kitartja a másik kardját s annak szemeibe néz a földöntúli narancsosan izzó szempár.
Második Khan érkezik meg ugyan abból az irányból mint Gabrien is, így észleve őt a lovas cselekszik is. Khan támadása, nagyjából egy időben érkezik meg Jelahan szúrásával. Az egésszel csupán egyetlen baj van: Amikor érkezik Jelahan és a Khan által intézett nagy lendületű csapás, a lovag hirtelen ismét narancsos, éteri lángokká válik s a két rohamozó épphogy kerüli el, hogy egymásba döfje fegyverét. Szegény Qira már megtapasztalta ezt a fajta védekezést, vagy tán támadást? Nézőpont kérdése. Ekkor érkezik az ork nő is de ekkor már csak hűlt helye a lovagnak, így maximum Jelahant tudná letarolni a kölcsönvett pajzzsal, de vélhetően ezt nem akarja. Nem telik el csupán egyetlen szemvillanásnyi pillanat sem s a lovag már is újra alakot ölt, mintha csak teleportálni volna képes, legalább is vélhetően egy mágus így írná le a dolgot, egyik pillanatban itt, a másikban ott. Ez az ott pedig most épp Gabrien háta mögött van és már vágódik is a tiszta, védtelen hátának a míves mesterpenge. Oldal irányú vágás a felsőtest, bordák magasságába. Iszonyatos erejű csapás, mintha csak valóban valami hatalmas óriás vágná oldalba a férfit, a lovagi vért hatásos eszköz, már nem először menti meg a harcos életét! Most is így van, de itt már komoly roncsolás történik, nem árt majd a páncélnak majd némi helyreállítás a csata végén. Horpad a fém, vagy itt ott még tán reped is a becsapódásnak hála.
Kagan utolsónak érkezik, szintén a lovas hűlt helyére, meg kell kerülje társait, hogy támadhasson újra. Hirtelen a bekerítés előnye megfordul, ha a többi fantom harcos nem volna éppen lekötve akkor bizony ez a kis alakulat volna most éppen bekerítve. De nincs így hála a csapatos harcnak, a lovas viszont kikerült a körből, jelenleg senkinek sem áll háttal. Nem hülye ő, csak hulla. *
- Ahogy óhajtod.
* Válaszol röviden a monológra miután be végezte a Gabrienre mért elemi erejű támadását, harc közben nem pofázik, nem olyan amatőr, hogy azzal húzza saját idejét s terelje önnön figyelmét. *
//Mindenki//
* Jó ideje zajlik a csata s a harcolók a harc hevében lassan érezni kezdik a fáradtság s a sérülések (már ahol vannak) nyomasztó élményét. A harci láz hatásos dolog ezért is tartja magát ilyen jól a csapat túl heves része, de az adrenalin jótékony hatása is idővel szertefoszlik. Egyelőre nincs mellékes hatása s nem is mindenkinek jelentkezik, nem mindenki került túl heves helyzetekbe, s van aki gyógyitallal enyhítette fájdalmát. De ellentétben a holtakkal az élőknek bizony véges a kitartásuk. Az ellenfélnek nincs szüksége alvásra, pihenésre, evésre ahogy fájdalmat sem éreznek, ezen világ törvényei nem korlátozzák az ő lehetőségeiket, ez tán az egyik fontos pont mivel komoly ellenféllé válnak. *
//Távolban, aki esetleg megfigyelést végez (pl. Qu'yl, Chiari)//
* A 6 fős kis városi alakulat bolyongása lassan abba marad, s komótos tempójukkal meglódulnak a észak felé, a csapatok irányába. Érkezik tán a segítség? Jó kérdés, mindenesetre megvannak ők, nem tűntek el, csak amint említette a parancsnok ő csapatával előre vonul s igyekszek rákerülni az ellenfélre. Ez a távolság pedig sok időbe telik lássuk be, főként, hogy lehetőleg legóvatosabb tempóban és legnagyobb körültekintéssel próbáltak meglepetés szerű támadást intézni. Bő ötven méter lehet a távolság még így innen annyira nem jól kivehetőek az alakok, de amennyiben Chiari is (mint elf) odatekint, látásának hála jobban kiveszi a részleteket. A városi katonák nem egészen olyan állapotban vannak mint voltak, no nem részeg matrózok képében andalognak, vagy éppen másnaposak nem. Itt ott nyakatekertek, egyikük mellkasán hatalmas lyuk tátong, mintha csak egy lándzsa szúrta volna keresztül, egy másiknak a fején látható hasonlóan méretes és rémes sérülés. A harmadik kar csontja teljesen kifordult mint akit elgázoltak. A parancsnok feje pedig épphogy próbál a nyakán maradni, mintha valami penge letépte volna azt. Szerencsétlenek vélhetően valóban szembetalálkoztak a lovassal s annak fantom csapatával és azok csúnya munkát végeztek rajtuk. Ennek láttán Chiarinak hamar leeshet, hogy Gardur, Akheel, Arctalan párosa még viszonylag olcsón megúszta a találkozást a lovas rohammal s hogy az a jégfal amit az elf nő varázsolt igen komoly veszélytől mentette meg a felsorakozott emberi csapatokat.
A kis 6 fős hullacsapat lassan közeleg, olyan eszetlen, jellegtelen mozgásuk van mint Arctalannak, nem olyan tudatos mint a fantomoknak, ez tán szembetűnő különbség lehet szinte bárki számára.
Mögöttük eltekintve a Gombar kastély továbbra is mozdulatlan, a csapat mit sem törődnek egy ilyen maroknyi ellenféllel, vélhetően egészen más terveik vannak azoknak ott kik a falak között rejtőzködnek. *