//Sa'argathot ébredése//
//Közép//
//Kagan, Khan, Gabrien//
*A roham töretlen, az élen haladó hármas megállíthatatlanul száguld, hogy nyugatról belerongyoljanak a törpe-ork hadtesttől megsebzett holt seregbe, ám ezúttal sem sikerül minden úgy, ahogy azt korábban eltervezték.
Igen, a Szellemek képesek a földből előrobbanni és túlvilági sikolyukkal félelmet plántálni a halandók szívébe. Valóban, erről a kolosszus megfeledkezett. De az vesse rá az első követ, aki nem fél, hogy gyomron rúgja. Neki legalább volt fogalma arról, hogy kikkel vagy mikkel fognak megütközni. A hósörényű feje sem káptalan.
A roham közben kiszemeli magának az egyik oldalt forduló csontvázharcost - az azonnal feltűnik neki, hogy ezek erősebbnek tűnő élőholtak, mint amikkel a Kikötőben ütköztek meg, de erre számított is valahol -, súlyos mesterpallosát oldalt emeli, hogy lesújthasson, amikor az élen robogó Kagan előtt sikoltva kirobban a földből a Szellem.*
- A büdös kur...
*Folytatná, de Balthazard megugrik alatta, amitől elveszti az egyensúlyát és majdnem kifordul a nyeregből. Balthy csatamén, harcra és csatára idomított pokolfajzat, de nem képes megőrizni nyugalmát. Úgy látszik csak az értelemmel bíró halandók képesek úrrá lenni a rettegésen, az állatias ösztönök képtelenek erre.
A csataló oldalra lép, majdnem bele Kaganba, majd erősen visszarántja magát, el a kirobbanó Szellemtől. A kolosszus igyekszik nyeregben maradni, de nehezen megy, oldalra dől, jobbja elengedi a mesterpallost, hogy megránthassa a kantárat, így nyerve vissza az egyensúlyát.
A földet érés kellemetlen, a pajzzsal igyekszik felfogni valamit az esésből, maga alá szorítja, hogy ne csavarja ki a karját, kétszer-háromszor meghemperedik a sárban, mire sikerül megállnia. Páncélban földre esni egy rohanó lóról elég kellemetlen, a páncél itt épp hogy ront a helyzeten, de örül legalább, hogy él. Balthazard messze rohan, nem néz utána, majd megtalálja később. Ha ezt egyáltalán túléli.
Mesterkardja után néz, a pallos tíz lépésre tőle fekszik a földön. Sártól csatakos páncélban talpra áll, a csöbörsisak szemrésén át a holtak arcvonala felé fordul, de máris indul a kardja után, hisz arra nagyobb szüksége van, mint bármikor máskor. Míg nem ér a mesterpalloshoz, az oldalán viselt láncos buzogányt kapja marokra, hátha valamelyik csontváz harcos megtámadná. Ha így esik, lendül a súlyos ork-koponyát mímelő súly és a lánc megfeszül, hogy koponyát zúzzon be. Ha sikerül elérnie a pallost, akkor visszaakasztja az oldalára a láncos halálosztót és kezébe veszi a mágikus pengét.
Ekkorra már elég sok minden megváltozott a harctéren, Kaganra rátámad az egyik Szellem, de nem félti a tharg vezért, a férfi legendásan jól forgatja mesterkardját, nem lesz gond. Viszont amit a holtak sorai közt lát, egy pillanatra meghökkenti. Saját magát látja ugyanis, teljes páncélzatban-fegyverzetben, mintha kettő volna belőle - a sisak szemrésébe nem lát be, a fekete szemek így láthatatlanok maradnak.
De nem válik kővé, azonnal mozdul, hogy a Szellem után érkező holtak felé rohamozzon, út közben Khant keresik a naparany szemek egy pillantás erejéig.*
- KHAN!
*Bömböli, majd pajzsával a tükörképe felé int. Valamit tennie kell, mielőtt végképp összekeverik vele, bár ő épp most hempergett meg a sárban, a másik viszont ép és tiszta páncélban robog feléjük.
Reméli, sikerült felhívnia testvére figyelmét a különös helyzetre, ha teheti, megakadályozza, hogy a Szellemmel harcoló Kaganra többen is támadhassanak. Ha akad támadható páncélos holt, akkor támad, ha saját maga kerül a pallosa elé, akkor őt támadja, súlyos kardja felülről lefelé sújt az első célpontra, irdatlan erővel, nincs idő puhatolózni.*