//Második szál//
*Érdeklődve szemléli a hím ténykedését, habár amint elhal a kis füstcsík az ág végén, már sejti, mire kell a bot. Mintha a tudat nem lenne elég, hogy egyelőre a másik vezet, még láthatóvá is kell tennie. Egy újabb fricska? Lényegtelen, hiszen még csak most kezdték.
Az azonban meglepi, hogy a rég nem látott írásjelek némi megnyugvást hoznak neki. Nem kerülgeti honvágy, ahogy akkor sem tette, mikor Ryzzel merengtek el a múlton, és idézték fel a víz városában töltött időket. Bizonyos dolgok mégis hiányoznak neki, amikről le kellett mondania távozásával, és cseppet sem örül, hogy erre önkéntelenül újra és újra emlékeztetik.
Azonnal éberré válik, amint meghallja a hím karcos hangját. Tekintete a mélységi vonásait fürkészi, miközben fülét hegyezi, hogy a lehető legtöbb rejtett zöngére, önkéntelen, árulkodó jelre felfigyelhessen. Ez sem épp egyszerű eset, de ez adja a játék izgalmát. No meg persze a tét, habár ott az is sokat fog latba vetni, ki mennyire viseli el, ha mások dirigálnak nekik.
Ahogy a hím sem felelt rögtön, ő is egy kis ideig még elgondolkozik a hallottakon. A másik mélységi már a felszínen született, a családja is generációk óta elhagyta a föld mélyét. Ellenben ott az állandó háborúskodás a felszíni rokonokkal. Vajon megkegyelmezett volna egy kölyöknősténynek a másik oldalról? Egy erdei vöröskének sikerült elragadnia a hím szívét, talán korábban is más döntésre vihette, mint ami népüknél megszokott. Vagy az ifjonti hév volt az erősebb?
Ugyanakkor ott egy másik eshetőség is, amire az ő soraikból is lett volna példa. Ha valaki a zsákmányod, az a te felelősséged. Ha kiszabadul, igazán rendes, és nemes gesztus, ha megfogják, megállítják neked, de egyáltalán nem kötelező jellegű. Vajon a hímhez tartozott a kis szökevény?*
- Igazat mondasz. *Hozza meg végül a döntését, ami vagy egyenlíti a számlát, vagy a hím javára billenti a mérleg nyelvét a kezdésben.*