*Apró bólintásokkal jelzi, hogy érti és figyel arra, amit a lány mond neki. Tehát a főtér felől jönnek... Ha ivott is a szökőkútból, amit ugyan a lány nem említ, de ettől még nem tartja kizártnak, attól nem lehet semmi baja, hiszen a mágia, ami működteti, nem tűri, hogy méreg kerüljön bele vagy bármi, ami ártalmas lehet. A szegénynegyedben lett rosszul... Még akár arra is gondolhat ezt hallva, hogy valaki egy fúvócsővel juttatott apró, ám mérgező nyilat férfi szervezetébe. Nem árthat, ha alaposabban is megvizsgálja, mert bár nem hivatásos gyógyító, valamennyit ehhez is konyít.
A rövid holtidőben főleg gondolataival van elfoglalva, ennek ellenére viszonozza Maou pillantását. Nem mondaná, hogy hasonló nővel még nem találkozott, de pontosan ilyennel, mint az előtte álló, még egészen biztosan nem. Próbálja állni a tekintetét, szilárdnak mutatkozni, de közben érezni, hogy mennyire tart titkainak lelepleződésétől. Különleges teremtés, nem is véletlen, hogy a szerzetes arra kéri, maradjon még.*
-Az elemek kísérjék lépteid.
*Búcsúzik egy főbólintással a férfitól, aki láthatóan a lányért aggódik. Nem minden nap fordul elő olyan, hogy valaki pont ebben a tiszta tekintetű papban ne bízna, de ha teljesen őszinte akar lenni magához, valamennyire meg tudja érteni. A gonoszság mindenhova beszivárog lassanként, az emberek bizalmatlanok, sosem tudhatják biztosan, hogy még aki jó szándékúnak tűnik is, lehet, hogy szívében egészen másfajta érzelmeket rejteget. Nem érdemes hangos szóval sem bizonygatni, hogy nem akar ártani, sőt, inkább segítség a célja, majd úgyis megtudják.
Újabb néma tekintetváltás a nővel, szinte már olyan, mintha párbajoznának, legalábbis érzi az eltökéltséget, amivel Maou szinte neki feszül. Valóban érdekel lány, még arra is képes, hogy a pap vékony ajkait apró mosolyba rántsa, tovább lágyítva így a vonásain.*
-Maradj mellette, hozok segítséget, hogy bevihessük a templomba.
*Léptei olyan könnyedén és puhán viszik előre, mintha csak siklana a föld felett. Talán ebben is mágia lenne? Még csak arra sem lehet ráfogni, hogy elf, ezért mozog ilyen légiesen, hiszen haja már többször libbent úgy, hogy megmutassa kerek, emberi füleit.
Pár perccel eltűnése után néhány szerzetes siet ki a templomkertbe, hogy az ájultat óvatosan felnyalábolva bevigyék a templomba, ahol az egyik padra fektetik, fejét pedig alápócolják. Leirel egy sorral mögötte foglal helyet, mivel a kulacsot korábban visszaadta Juvesasnak, így egy tál van ölében, benne szinte ezüstös fényű víz, amibe időnként megmerít egy rongyot, ezzel törölgeti az ájult homlokát. Ha észreveszi, hogy Maou is követte a szerzeteseket, némán int neki, hogy ne féljen közelebb jönni és leülni mellé.*