Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-29 14:08:06
Üzenet elküldve: 2016-04-29 14:08:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Niavi Rajea//
*Már majdnem oda értek a céljukhoz, mikor a félelf leány igen furcsa kéréssel fordul Kámorfhoz. Ő nem igazán érti, hogy Niavi milyen két lóról beszél. Így sokkal inkább a Mostra koncentrál, hiszen számára ez a legfontosabb.*
-Rendben, ezt majd megbeszéljük, ha visszaértél.
*Mondja a virágok között haladva sebesen. Már mindjárt a temetőnél járnak, úgy is ott kell megmutatnia barátnőjének, hogy merre is kell tovább haladnia.*
-Hidd el, hogy szurkolok neked, hogy minden rendben legyen!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.29 15:10:08, a következő indokkal:
IC-OC erőteljes keverése.
*Már majdnem oda értek a céljukhoz, mikor a félelf leány igen furcsa kéréssel fordul Kámorfhoz. Ő nem igazán érti, hogy Niavi milyen két lóról beszél. Így sokkal inkább a Mostra koncentrál, hiszen számára ez a legfontosabb.*
-Rendben, ezt majd megbeszéljük, ha visszaértél.
*Mondja a virágok között haladva sebesen. Már mindjárt a temetőnél járnak, úgy is ott kell megmutatnia barátnőjének, hogy merre is kell tovább haladnia.*
-Hidd el, hogy szurkolok neked, hogy minden rendben legyen!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.29 15:10:08, a következő indokkal:
IC-OC erőteljes keverése.
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-29 13:54:52
Üzenet elküldve: 2016-04-29 13:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*Most már tényleg meg kell látogatnia egyszer ezt a Synmirát. Eddig a mágusok hókusz-pókuszait nem tartotta többre némi vásári komédiánál, meg szemkáprázatnál, de azóta annyi mindenki mesélt neki az ottani mágusok hatalmáról, meg a csodás és félelmetes dolgokról, amiket a varázshasználók tudnak, hogy szívesen látná a saját szemével is. Ahogy Daranel visszakérdez, fejét csóválva korrigálja magát.*
- Nem, nem ez volt a jó kifejezés. A közeli földekről sokan a Vashegy árnyékában kerestek menedéket. Napszámosok, földművesek, egyszerű emberek, akik napról napra csak a veszett termést meg az elhullott állatot siratják, és fel sem fogják, hogy mekkora veszedelmet hordozhat egy ilyen... Hát, nem is tudom mi ez. Odabenn, a templomban állítólag öles szélességű fényoszlop izzig már napok, vagy hetek óta, és nem csak hogy senki nem tudja, mi az, és miért van ott, de eltüntetni vagy megvizsgálni se sikerült senkinek. És napról napra több az aggasztó hír.
*A Thargok fiai persze nem gyávák, oylannyira nem, hogy Kagan szólító szavára egyként ugrottak hadrendbe, azon kevés kivételével, akik odahaza is nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy fenntartsák az Erőd biztonságát.*
- Orkokról nem hallottam. - *Rázzas meg a fejét immár hangsúlyosabban, de belevágna az eddig felfestett borús jövőképbe.* - Azt hiszem, még soha nem találkoztam közelről egyetlen orkkal sem, és ha rajtam múlik, akkor nem a közeljövőben fogom elkezdeni.
*Az árnyas lombok alatt a temető fele kanyarodnak.*
- Megkeressük őket? - *Kérdezi egyszerűen, megállva egy pillanatra az elágazásnál. Ő már megtette itt, amit akart, és a társalgástól kicsit jobb kedvre is derült, nem esik nehezére tenni még egy kört a csendes sírhelyek között.*
- Hű de fura! - *Vonja össze szemöldökét az elhangzottakra, ha tovább indulnak valamerre.* - Pedig én úgy hallottam, a könnyűléptű népség nem sűrűn közösködik az emberekkel, és az meg határozottan fura, hogy maguk közé vegyenek egy embergyermeket. Gondolom, neked azért mindenkinél több okod van gyűlölni az orkokat.
*Az ok többé-kevésbé kézenfekvő. A hosszúéletűek népe majd kétszer annyi esztendőt töltenek ezen a világon, mint a percéltű embernépek, és hát melyik szülő szeretné maga temetni azt, akit saját sarjként neveltek? Meg amúgy is, Rilai egy kicsit előítéletes, mert sok hosszúfülűt talál gőgösebbnek, szenvtelenebbnek a kelleténél. Ha nem aposztrofálná magát többé-kevésbé úrilánynak, most hozzátenné: bevarrt seggű népség!*
- Nem itt születtem. - *Tér ki a válasz elől.* - De kölyökkorom óta városi vagyok, szóval oda meg vissza vagyok az ilyen meghitt kis lugasokért, mert ha csak lehet, a vadont kerülöm. Nem hinném, hogy huzamosabb ideig kibírnám a természet lágy ölén. Egyszer vágtam csak neki az erdőnek, és akkor egy falka macskaember támadt ránk, az első éjszaka, ilyen nagyok!
*Mutatja, milyen nagyok. És nagyon nagyok, ugyanis karját harminc-negyven centivel feje fölé emeli.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz//
*Most már tényleg meg kell látogatnia egyszer ezt a Synmirát. Eddig a mágusok hókusz-pókuszait nem tartotta többre némi vásári komédiánál, meg szemkáprázatnál, de azóta annyi mindenki mesélt neki az ottani mágusok hatalmáról, meg a csodás és félelmetes dolgokról, amiket a varázshasználók tudnak, hogy szívesen látná a saját szemével is. Ahogy Daranel visszakérdez, fejét csóválva korrigálja magát.*
- Nem, nem ez volt a jó kifejezés. A közeli földekről sokan a Vashegy árnyékában kerestek menedéket. Napszámosok, földművesek, egyszerű emberek, akik napról napra csak a veszett termést meg az elhullott állatot siratják, és fel sem fogják, hogy mekkora veszedelmet hordozhat egy ilyen... Hát, nem is tudom mi ez. Odabenn, a templomban állítólag öles szélességű fényoszlop izzig már napok, vagy hetek óta, és nem csak hogy senki nem tudja, mi az, és miért van ott, de eltüntetni vagy megvizsgálni se sikerült senkinek. És napról napra több az aggasztó hír.
*A Thargok fiai persze nem gyávák, oylannyira nem, hogy Kagan szólító szavára egyként ugrottak hadrendbe, azon kevés kivételével, akik odahaza is nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy fenntartsák az Erőd biztonságát.*
- Orkokról nem hallottam. - *Rázzas meg a fejét immár hangsúlyosabban, de belevágna az eddig felfestett borús jövőképbe.* - Azt hiszem, még soha nem találkoztam közelről egyetlen orkkal sem, és ha rajtam múlik, akkor nem a közeljövőben fogom elkezdeni.
*Az árnyas lombok alatt a temető fele kanyarodnak.*
- Megkeressük őket? - *Kérdezi egyszerűen, megállva egy pillanatra az elágazásnál. Ő már megtette itt, amit akart, és a társalgástól kicsit jobb kedvre is derült, nem esik nehezére tenni még egy kört a csendes sírhelyek között.*
- Hű de fura! - *Vonja össze szemöldökét az elhangzottakra, ha tovább indulnak valamerre.* - Pedig én úgy hallottam, a könnyűléptű népség nem sűrűn közösködik az emberekkel, és az meg határozottan fura, hogy maguk közé vegyenek egy embergyermeket. Gondolom, neked azért mindenkinél több okod van gyűlölni az orkokat.
*Az ok többé-kevésbé kézenfekvő. A hosszúéletűek népe majd kétszer annyi esztendőt töltenek ezen a világon, mint a percéltű embernépek, és hát melyik szülő szeretné maga temetni azt, akit saját sarjként neveltek? Meg amúgy is, Rilai egy kicsit előítéletes, mert sok hosszúfülűt talál gőgösebbnek, szenvtelenebbnek a kelleténél. Ha nem aposztrofálná magát többé-kevésbé úrilánynak, most hozzátenné: bevarrt seggű népség!*
- Nem itt születtem. - *Tér ki a válasz elől.* - De kölyökkorom óta városi vagyok, szóval oda meg vissza vagyok az ilyen meghitt kis lugasokért, mert ha csak lehet, a vadont kerülöm. Nem hinném, hogy huzamosabb ideig kibírnám a természet lágy ölén. Egyszer vágtam csak neki az erdőnek, és akkor egy falka macskaember támadt ránk, az első éjszaka, ilyen nagyok!
*Mutatja, milyen nagyok. És nagyon nagyok, ugyanis karját harminc-negyven centivel feje fölé emeli.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-29 12:00:08
Üzenet elküldve: 2016-04-29 12:00:08
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kámorf Hifeti//
*Megérkeznek a Templomkertbe, és haladnak az úton a Temetőhöz, a terebélyes fák árnyékában, melyek mintha oltalmaznák a járókelőket, de ennek ellenére...*
~Szeretnék ezen az egészen minél hamarabb túl lenni, most már nem is a küldetés miatt aggódok, hanem, hogy mi lesz ezután?~
*Ahogy egyre csak közelednek temetőfele egyre jobban összeszorul a szíve, de nem küldetés nehézségei aggasztják, most jelenleg, majd a sötételfhez fordul.*
-Mocsok, most nagyon jól figyelj rám, szinte már ígéretet tettem, hogy mindenképp elválom a feladatot, szavakban nem lehet kifejezni hogy mennyire hálás vagyok, az eddigi segítségeid ért... ezt sosem fogom elfejteni
Miután visszaértem hozzád, egy szívességre meg akarlak kérni, amit szeretném ha tiszteletben tartanál...
Most még nem mondhatom el neked, mert csak akkor lesz jelentősége ha ismét találkozunk, eredménytől függetlenül!
~Remélem megérti, döntésemnek a súlyosságát, mert így is rendkívül tapasztalatlan vagyok... és "egy fenékkel két lovat nem lehet megülni"~
*Reménykedik, hogy a döntése talán egy jobb ügyet szolgálhat majd a jövőben, ezért is szeretne ezen túl esni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.29 13:02:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Megérkeznek a Templomkertbe, és haladnak az úton a Temetőhöz, a terebélyes fák árnyékában, melyek mintha oltalmaznák a járókelőket, de ennek ellenére...*
~Szeretnék ezen az egészen minél hamarabb túl lenni, most már nem is a küldetés miatt aggódok, hanem, hogy mi lesz ezután?~
*Ahogy egyre csak közelednek temetőfele egyre jobban összeszorul a szíve, de nem küldetés nehézségei aggasztják, most jelenleg, majd a sötételfhez fordul.*
-Mocsok, most nagyon jól figyelj rám, szinte már ígéretet tettem, hogy mindenképp elválom a feladatot, szavakban nem lehet kifejezni hogy mennyire hálás vagyok, az eddigi segítségeid ért... ezt sosem fogom elfejteni
Miután visszaértem hozzád, egy szívességre meg akarlak kérni, amit szeretném ha tiszteletben tartanál...
Most még nem mondhatom el neked, mert csak akkor lesz jelentősége ha ismét találkozunk, eredménytől függetlenül!
~Remélem megérti, döntésemnek a súlyosságát, mert így is rendkívül tapasztalatlan vagyok... és "egy fenékkel két lovat nem lehet megülni"~
*Reménykedik, hogy a döntése talán egy jobb ügyet szolgálhat majd a jövőben, ezért is szeretne ezen túl esni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.04.29 13:02:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-29 06:30:26
Üzenet elküldve: 2016-04-29 06:30:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Daranel. *közli ő is a nevét, mivel nem emlékezett névről a nőről, így bizonyára ő sem fog az íjászról.*
-Ezt meg tudom erősíteni, ugyanis köztük élek. Bámulatos amit véghez visznek, csodálatos dolgokat varázsolnak. Ugyanakkor egy jó harcos mindig elkél, hiszen a varázslók hosszabb távon kimerülhetnek, míg egy jó harcosban még akkor is van szufla. Egy harcos mágus párbajt véleményem szerint még mindig egy harcos nyerne... így hát őrzőre mindig szükség van, ők egyébként is elfoglaltak, tanulnak, nem nekik való az őrködés.
*Ha jól hallotta a dolgokat akkor elvileg varázslatokkal nem lehet ölni, még mondjuk a kard vagy a nyílvessző képes véget vetni az életnek. Na meg ha veszünk példának egy lovagi vértezetben előrenyomuló legendás harcost, azt borzalmasan nehéz lenne feltartóztatni... talán ideig-óráig menne, de a végső győzelemre nem lenne esélye. Persze tévedhet, ez az ő álláspontja.*
-Most hallom először, de örülök, hogy nem vesztek oda. Gyávák? Ilyenek is akadnak a soraitokban? *kérdezi enyhe mosollyal, mert nem igazán tudja ezt elképzelni. Vagy csak lehet, hogy Rilai számára azok.*
-Ha mindez nem lenne elég még ott van az orkok feltörekvése is... bizonyára hallottál róluk. Hullák, orkok. Szép kilátások. *sóhajt. Elnéz arra amerre Rilai mutat, és bólint neki egyet.*
-Nekem sem ártana látogatást tennem két nagyon kedves ismerősömnél, csak sajnos fogalmam sincs merre lehetnek.
*A két személy nem más mint Dawn Wagata, akivel rögtön akkor ismerkedett meg mikor a városba érkezett, a másik pedig Adgal Traain a törpe, akivel nagyon megtalálták a közös hullámhosszat.*
-Egy távolabbi vidéken születtem, ami innen több mint egy havi járóföld délfelé. Az én otthonom Völgyerdő, ami egy elf város. Ők neveltek fel engem, és viselték gondomat miután a szüleimet lemészárolták az orkok. És te helyi vagy? *dobja vissza a kérdést, mivel még sosem beszélgettek így közvetlen közelségből.*
-Daranel. *közli ő is a nevét, mivel nem emlékezett névről a nőről, így bizonyára ő sem fog az íjászról.*
-Ezt meg tudom erősíteni, ugyanis köztük élek. Bámulatos amit véghez visznek, csodálatos dolgokat varázsolnak. Ugyanakkor egy jó harcos mindig elkél, hiszen a varázslók hosszabb távon kimerülhetnek, míg egy jó harcosban még akkor is van szufla. Egy harcos mágus párbajt véleményem szerint még mindig egy harcos nyerne... így hát őrzőre mindig szükség van, ők egyébként is elfoglaltak, tanulnak, nem nekik való az őrködés.
*Ha jól hallotta a dolgokat akkor elvileg varázslatokkal nem lehet ölni, még mondjuk a kard vagy a nyílvessző képes véget vetni az életnek. Na meg ha veszünk példának egy lovagi vértezetben előrenyomuló legendás harcost, azt borzalmasan nehéz lenne feltartóztatni... talán ideig-óráig menne, de a végső győzelemre nem lenne esélye. Persze tévedhet, ez az ő álláspontja.*
-Most hallom először, de örülök, hogy nem vesztek oda. Gyávák? Ilyenek is akadnak a soraitokban? *kérdezi enyhe mosollyal, mert nem igazán tudja ezt elképzelni. Vagy csak lehet, hogy Rilai számára azok.*
-Ha mindez nem lenne elég még ott van az orkok feltörekvése is... bizonyára hallottál róluk. Hullák, orkok. Szép kilátások. *sóhajt. Elnéz arra amerre Rilai mutat, és bólint neki egyet.*
-Nekem sem ártana látogatást tennem két nagyon kedves ismerősömnél, csak sajnos fogalmam sincs merre lehetnek.
*A két személy nem más mint Dawn Wagata, akivel rögtön akkor ismerkedett meg mikor a városba érkezett, a másik pedig Adgal Traain a törpe, akivel nagyon megtalálták a közös hullámhosszat.*
-Egy távolabbi vidéken születtem, ami innen több mint egy havi járóföld délfelé. Az én otthonom Völgyerdő, ami egy elf város. Ők neveltek fel engem, és viselték gondomat miután a szüleimet lemészárolták az orkok. És te helyi vagy? *dobja vissza a kérdést, mivel még sosem beszélgettek így közvetlen közelségből.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-28 21:04:05
Üzenet elküldve: 2016-04-28 21:04:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Rilai. - *Biccent a biztonság kedvéért, és fáradtan visszamosolyog.* - Kell még nekik erősítés? Úgy hallom, nagy hatalmú mágusokkal és erejük teljében lévő növendékekkel van teli az erdő, az ember azt gondolná, meg tudják védeni magukat. Én legalábbis nem szívesen húznék ujjat velük.
*De mindazonáltal legalább annyira vonzza a varázstudomány, mint amennyire tart tőle, és ezzel kábé mindazoktól, akik ott laknak, a barátját, Taitost kivéve talán.*
- Hát, azt nem mondanám, hogy eddig nagyon pezsgett. - *Sóhajtja elgondolkozva.* - Bizonyára titeket is elértek a hírek: A Hadúr csak nemrégiben tért vissza a Hegyre, addig meg el tudod képzelni, ki maradt otthon: az asszonynép, a vének, meg a gyávák. Meg azok, akik mindezekre vigyáztak, de ők úgysem értek rá holmi italozásra, beszélgetésre. De most majd visszatér minden a normális kerékvágásba.
*Mármint amennyiben bármi is normálisnak mondható a világ azon szegletében - de ezt már csak magában teszi hozzá. Lassú léptekkel sétálnak a virágzó fák alatt. Rilai mélyet szippant a langyos, friss szellőből. Tényleg léleknyugtató egy hely, és most, hogy van elfoglaltsága, ki fog itt lábalni önként vállalt gyászfüggönye rejtekéből.*
- Tényleg csodaszép hely, ilyenkor mindenképp. - *Tűnődve elidőzik tekintete itt-ott.* - Én minden évben meglátogatom ilyenkor. Igazából oda vezetett ma utam.
*Maga elé mutat, ahonnan jött. A jókora templomépület mögött csendes ösvény vezet a sírhelyek felé. Hangja ismét halványul egy árnyalatnyit.*
- Van odaát valakim, akit meg szoktam látogatni. - *De szemmel láthatóan erről inkább nem beszélne, mint igen, ezért is tereli hamarosan más irányba a beszélgetést.* - Hogy érted, hogy az otthonod? Te nem ezen a földön születtél?
- Rilai. - *Biccent a biztonság kedvéért, és fáradtan visszamosolyog.* - Kell még nekik erősítés? Úgy hallom, nagy hatalmú mágusokkal és erejük teljében lévő növendékekkel van teli az erdő, az ember azt gondolná, meg tudják védeni magukat. Én legalábbis nem szívesen húznék ujjat velük.
*De mindazonáltal legalább annyira vonzza a varázstudomány, mint amennyire tart tőle, és ezzel kábé mindazoktól, akik ott laknak, a barátját, Taitost kivéve talán.*
- Hát, azt nem mondanám, hogy eddig nagyon pezsgett. - *Sóhajtja elgondolkozva.* - Bizonyára titeket is elértek a hírek: A Hadúr csak nemrégiben tért vissza a Hegyre, addig meg el tudod képzelni, ki maradt otthon: az asszonynép, a vének, meg a gyávák. Meg azok, akik mindezekre vigyáztak, de ők úgysem értek rá holmi italozásra, beszélgetésre. De most majd visszatér minden a normális kerékvágásba.
*Mármint amennyiben bármi is normálisnak mondható a világ azon szegletében - de ezt már csak magában teszi hozzá. Lassú léptekkel sétálnak a virágzó fák alatt. Rilai mélyet szippant a langyos, friss szellőből. Tényleg léleknyugtató egy hely, és most, hogy van elfoglaltsága, ki fog itt lábalni önként vállalt gyászfüggönye rejtekéből.*
- Tényleg csodaszép hely, ilyenkor mindenképp. - *Tűnődve elidőzik tekintete itt-ott.* - Én minden évben meglátogatom ilyenkor. Igazából oda vezetett ma utam.
*Maga elé mutat, ahonnan jött. A jókora templomépület mögött csendes ösvény vezet a sírhelyek felé. Hangja ismét halványul egy árnyalatnyit.*
- Van odaát valakim, akit meg szoktam látogatni. - *De szemmel láthatóan erről inkább nem beszélne, mint igen, ezért is tereli hamarosan más irányba a beszélgetést.* - Hogy érted, hogy az otthonod? Te nem ezen a földön születtél?
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-28 20:14:02
Üzenet elküldve: 2016-04-28 20:14:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megérzése nem csal, és úgy tűnik a hölgyike sem tagadja le az ismeretséget.*
-Bizony! Így van az vagyok, te meg a pultos a Korsóban... most már tiszta a kép. *mosolyog.* -Igen ritka vendég vagyok ott mostanság, de hát elsősorban már a szilánkokat erősítem. Mindig is fenntartottam azt, hogyha Kagan vezérnek szüksége van rám küldessen értem, de úgy tűnik van elég embere aki ellátja a feladatokat.
*Vagy csak elfelejtkezett róla Kagan, végül is az sem lenne meglepő amennyi mindent annak fejben kell tartani.*
-Legutóbb mikor ott voltam a szilánkokat gyűjtöttem össze, meg a városból érkező lovasokat tartottam szemmel... már nem emlékszem miért voltak ott. Na és az élet továbbra is pezseg a Vashegyen és a Vaskorsóban?
*Tényleg ideje lenne már kiruccanni kicsit hozzájuk, meglátogatni néhány ismerőst, barátot.*
-Hát én csak úgy erre járok... kicsit élvezem a szabadságot, amit most megengedek magamnak. A Templomkertet szeretem, némelyet eszembe juttatja az otthonomat. Na igen, a Vashegy már-már kész városnak számít, de sosem lesz olyan mint Arthenior szíve.
*Nem rosszból mondja de így gondolja.*
-Benne vagyok. Igen remek ez a nap, és itt a tavasz... sokkal jobban szeretem mint a telet, mert télen az erdő komor, rideg. És ha a sűrű lombú fák között nő fel az emberfia akkor az az állapot nagyon a szívéhez tud nőni. És te hogyhogy erre?
*Megérzése nem csal, és úgy tűnik a hölgyike sem tagadja le az ismeretséget.*
-Bizony! Így van az vagyok, te meg a pultos a Korsóban... most már tiszta a kép. *mosolyog.* -Igen ritka vendég vagyok ott mostanság, de hát elsősorban már a szilánkokat erősítem. Mindig is fenntartottam azt, hogyha Kagan vezérnek szüksége van rám küldessen értem, de úgy tűnik van elég embere aki ellátja a feladatokat.
*Vagy csak elfelejtkezett róla Kagan, végül is az sem lenne meglepő amennyi mindent annak fejben kell tartani.*
-Legutóbb mikor ott voltam a szilánkokat gyűjtöttem össze, meg a városból érkező lovasokat tartottam szemmel... már nem emlékszem miért voltak ott. Na és az élet továbbra is pezseg a Vashegyen és a Vaskorsóban?
*Tényleg ideje lenne már kiruccanni kicsit hozzájuk, meglátogatni néhány ismerőst, barátot.*
-Hát én csak úgy erre járok... kicsit élvezem a szabadságot, amit most megengedek magamnak. A Templomkertet szeretem, némelyet eszembe juttatja az otthonomat. Na igen, a Vashegy már-már kész városnak számít, de sosem lesz olyan mint Arthenior szíve.
*Nem rosszból mondja de így gondolja.*
-Benne vagyok. Igen remek ez a nap, és itt a tavasz... sokkal jobban szeretem mint a telet, mert télen az erdő komor, rideg. És ha a sűrű lombú fák között nő fel az emberfia akkor az az állapot nagyon a szívéhez tud nőni. És te hogyhogy erre?
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-28 17:22:09
Üzenet elküldve: 2016-04-28 17:22:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A csuklya rejteke alól feljebb és feljebb merészkedik a pillantása, míg borostyános szemei össze nem találkoznak Daranel mélybarnáival.*
- Hmm. Khmm. - *Köszörüli meg gyorsan a torkát, miközben leszegi fejét, színleg azzal az ürüggyel, hogy lerázza lábbelijéről a sárt és a tiprott virágokat, valójában egy villámgyors mozdulattal megtörli arcát és orrát. A mozdulat kézháttal értendő, mert ugye a cuccokat még mindig szorongatja kezeiben. Utóbb hátralöködi homlokából a kámzsát, és erőtlen mosolyra húzza a száját.*
- A Korsóból! Hisz te valami őrszem vagy, vagy ilyesmi, nem? Mostanában nem láttalak a Vashegyen, de azelőtt... - *Bizonyosan találkoztak már. Mostanában Ewangelt és Syoudot szokta látni, úgyhogy nincs kizárva, hogy a fickó valamerre elkujtorgott, vagy megbízatásba vonult. Próbálja megütni a megszokott könnyed hangnemet, ami egyelőre nem igazán megy neki zaklatottságából kifolyólag, de dicsérendő az igyekezete.*
- Na és, mi járatban? Ritka madár a vashegyi a városban! - *Kilábal az élőflórából és a pasas mellé szegődik. Tulajdonképp nincs különösebb célja vagy helyszín, ahova sietne, úgyhogy szívesen tesz egy kört egy ismerős arccal - addig is visszatalál az általánosan derűs lelkiállapotába, amiből a mai nap valami okból kizökkentette. A kicsi könyv villámgyorsan eltűnik sokzsebes és fodros, lenge ruhájának egyik kivágásában.* - Sétáljunk egyet. Szép ez a nap.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.28 19:07:46
*A csuklya rejteke alól feljebb és feljebb merészkedik a pillantása, míg borostyános szemei össze nem találkoznak Daranel mélybarnáival.*
- Hmm. Khmm. - *Köszörüli meg gyorsan a torkát, miközben leszegi fejét, színleg azzal az ürüggyel, hogy lerázza lábbelijéről a sárt és a tiprott virágokat, valójában egy villámgyors mozdulattal megtörli arcát és orrát. A mozdulat kézháttal értendő, mert ugye a cuccokat még mindig szorongatja kezeiben. Utóbb hátralöködi homlokából a kámzsát, és erőtlen mosolyra húzza a száját.*
- A Korsóból! Hisz te valami őrszem vagy, vagy ilyesmi, nem? Mostanában nem láttalak a Vashegyen, de azelőtt... - *Bizonyosan találkoztak már. Mostanában Ewangelt és Syoudot szokta látni, úgyhogy nincs kizárva, hogy a fickó valamerre elkujtorgott, vagy megbízatásba vonult. Próbálja megütni a megszokott könnyed hangnemet, ami egyelőre nem igazán megy neki zaklatottságából kifolyólag, de dicsérendő az igyekezete.*
- Na és, mi járatban? Ritka madár a vashegyi a városban! - *Kilábal az élőflórából és a pasas mellé szegődik. Tulajdonképp nincs különösebb célja vagy helyszín, ahova sietne, úgyhogy szívesen tesz egy kört egy ismerős arccal - addig is visszatalál az általánosan derűs lelkiállapotába, amiből a mai nap valami okból kizökkentette. A kicsi könyv villámgyorsan eltűnik sokzsebes és fodros, lenge ruhájának egyik kivágásában.* - Sétáljunk egyet. Szép ez a nap.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.28 19:07:46
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-28 08:48:30
Üzenet elküldve: 2016-04-28 08:48:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Általában ha elgondolkodik sem sétálgat úgy mint a vak ló, mert az őrségben mindig éberség szükséges, ugyanis személyes tapasztalata az, hogy amikor az ember legkevésbé számít rá akkor érkezik a baj... csakhogy most nagyon messze van az őrségtől.
Egy becsapódás, majd ekkor lépnek rá a lábára, bár a hosszú szárú elf csizmájában ezt aligha érzi meg. Afféle reflexmozdulattal kap Rilai felkarja után, hogy megakadályozza az esetleges elesést. De a virágok így sem ússzák meg az illetéktelen behatolást.*
-Semmi gond. Én is elaludtam kicsit. *próbálja lazára venni a figurát, mert hát valahol ő is hibás a dologban. Természetesen ő is végigméri az alacsony nőt, és bár az csuklyát visel, mégis ismerős valahonnan a külleme.*
-Elnézést ha tapintatlan vagyok, de nem ismerjük mi egymást valahonnan? *hunyorog a nőre. Meggyőződése, hogy noha még sosem beszélt vele, de biztosan látta már valahol... ekkor jut eszébe hol is.*
-Áh megvan! Mintha a Vashegyen láttam volna már kegyedet. Helyes a megállapítás, vagy összekeverem egy másik személlyel?
*Ott aztán tényleg megfordul egy csomó idegen, és emiatt akár tévedhet is.*
*Általában ha elgondolkodik sem sétálgat úgy mint a vak ló, mert az őrségben mindig éberség szükséges, ugyanis személyes tapasztalata az, hogy amikor az ember legkevésbé számít rá akkor érkezik a baj... csakhogy most nagyon messze van az őrségtől.
Egy becsapódás, majd ekkor lépnek rá a lábára, bár a hosszú szárú elf csizmájában ezt aligha érzi meg. Afféle reflexmozdulattal kap Rilai felkarja után, hogy megakadályozza az esetleges elesést. De a virágok így sem ússzák meg az illetéktelen behatolást.*
-Semmi gond. Én is elaludtam kicsit. *próbálja lazára venni a figurát, mert hát valahol ő is hibás a dologban. Természetesen ő is végigméri az alacsony nőt, és bár az csuklyát visel, mégis ismerős valahonnan a külleme.*
-Elnézést ha tapintatlan vagyok, de nem ismerjük mi egymást valahonnan? *hunyorog a nőre. Meggyőződése, hogy noha még sosem beszélt vele, de biztosan látta már valahol... ekkor jut eszébe hol is.*
-Áh megvan! Mintha a Vashegyen láttam volna már kegyedet. Helyes a megállapítás, vagy összekeverem egy másik személlyel?
*Ott aztán tényleg megfordul egy csomó idegen, és emiatt akár tévedhet is.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-27 21:49:22
Üzenet elküldve: 2016-04-27 21:49:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Karcsú alak kerül a Templom hátulja felől, és érkezik a mesei küllemű tavaszi kertbe. Fejét és vállát fedő puha, szürke posztóköpenyt visel. Mintha a hely sziporkázó miliője nem nagyon olvasztaná le szívéről a jégréteget, pedig szívsajdítóan szép tavaszi délelőtt ragyog le a városra: A lány mégis, tőle amúgy abszolút idegen módon bús arckifejezéssel sétál a virágba borult fűzfák alatt, máskor csupa mosolygödör és érdeklődés arcán kövér könnycsepp gördül le és hullik ruhájára. Egyik kezében egy csokor hervadt, elszáradt virágot szorongat, másikban apró, faragott fedelű könyvecskét. Szemmel láthatólag annyira elmélyedt gondolataiban, hogy nem igazán figyeli, merre vezetnek léptei, így esik, hogy kvázi elgázolja a gyanútlan sétálgatót, aki az útjába akad.*
- Bocsánat - *Nyekken az apró, csuklyás szerzet, mikor rá talál lépni Daranel lábára, majd egy meggondolatlan lépést tesz oldalra, hogy elkerülje a frontális becsapódást, minek következtében bokáig süpped egy út menti virágágyásba.*
- Eüh. - *Nyilatkozik az alak egyensúlyát vesztve, aztán némi toporgás után kénytelen felkapni leszegett fejét az út kavicsairól, hogy megtekintse, mégis kibe szaladt bele.*
*Karcsú alak kerül a Templom hátulja felől, és érkezik a mesei küllemű tavaszi kertbe. Fejét és vállát fedő puha, szürke posztóköpenyt visel. Mintha a hely sziporkázó miliője nem nagyon olvasztaná le szívéről a jégréteget, pedig szívsajdítóan szép tavaszi délelőtt ragyog le a városra: A lány mégis, tőle amúgy abszolút idegen módon bús arckifejezéssel sétál a virágba borult fűzfák alatt, máskor csupa mosolygödör és érdeklődés arcán kövér könnycsepp gördül le és hullik ruhájára. Egyik kezében egy csokor hervadt, elszáradt virágot szorongat, másikban apró, faragott fedelű könyvecskét. Szemmel láthatólag annyira elmélyedt gondolataiban, hogy nem igazán figyeli, merre vezetnek léptei, így esik, hogy kvázi elgázolja a gyanútlan sétálgatót, aki az útjába akad.*
- Bocsánat - *Nyekken az apró, csuklyás szerzet, mikor rá talál lépni Daranel lábára, majd egy meggondolatlan lépést tesz oldalra, hogy elkerülje a frontális becsapódást, minek következtében bokáig süpped egy út menti virágágyásba.*
- Eüh. - *Nyilatkozik az alak egyensúlyát vesztve, aztán némi toporgás után kénytelen felkapni leszegett fejét az út kavicsairól, hogy megtekintse, mégis kibe szaladt bele.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-27 21:27:29
Üzenet elküldve: 2016-04-27 21:27:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ritkábban látni a zöld ruhás férfit az utóbbi időkben a városban, lefoglalják a mindennapok ügyes-bajos dolgai, nem mintha probléma lenne, de néha kell egy kis kikapcs. A Templomkertben várakozott legutóbb mikor itt volt, hogy a tanoncok végezzenek a tanulmányaikkal és kísérhesse őket vissza. Nem panaszkodhat a jelenlegi helyzetére, jó módja van a szilánkok mellett, és az őrzői tevékenységekben egyeduralkodónak mondható.
Azért van itt újra, mert a kert nagyom emlékezteti Völgyerdő ura rezidenciájának hátsó részére, ahol általában a komolyabb tanácskozások folytak. Noha immáron két és fél éve maga mögött hagyta az elfek világát, attól még sokat gondol rájuk, és egyszer majd valamikor haza szeretne térni, amikor a kalandozása lezárul. A kaviccsal felszórt út amin lépked meg olyan, mintha Synmira házikója felé haladna éppen. Lassan sétálgat, nem rohan sehová, élvezi a környezetét és a jó időt.*
*Ritkábban látni a zöld ruhás férfit az utóbbi időkben a városban, lefoglalják a mindennapok ügyes-bajos dolgai, nem mintha probléma lenne, de néha kell egy kis kikapcs. A Templomkertben várakozott legutóbb mikor itt volt, hogy a tanoncok végezzenek a tanulmányaikkal és kísérhesse őket vissza. Nem panaszkodhat a jelenlegi helyzetére, jó módja van a szilánkok mellett, és az őrzői tevékenységekben egyeduralkodónak mondható.
Azért van itt újra, mert a kert nagyom emlékezteti Völgyerdő ura rezidenciájának hátsó részére, ahol általában a komolyabb tanácskozások folytak. Noha immáron két és fél éve maga mögött hagyta az elfek világát, attól még sokat gondol rájuk, és egyszer majd valamikor haza szeretne térni, amikor a kalandozása lezárul. A kaviccsal felszórt út amin lépked meg olyan, mintha Synmira házikója felé haladna éppen. Lassan sétálgat, nem rohan sehová, élvezi a környezetét és a jó időt.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-25 10:55:07
Üzenet elküldve: 2016-04-25 10:55:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Morfiusz//
*Látja, hogy Morfiusz nem veszi komolyan a veszélyt, de ő igen. Azért mert nem beszéltek róla eddig a lány nagyon is nyitva tartja a füleit, ha a városi híresztelésekről van szó, és bizony sok helyen beszélik, mi lehet az a fénycsóva.
A kíváncsiságot még meg is értené, biztos távolból, de az óvatlanságot nem.*
– Nem tudhatod! Mágusok, igazi kiképzett mágusok is csak távolról vizsgálják! Igen!
*Shya szerint ez komoly érv.*
– És… és… te még csak most akarod kezdeni a mágia tanulását! És előbb a betűket kell ismerni, mielőtt az ember vastag könyvet kezd olvasni!
*Még mindig remeg, és olyan fehér, mint a lepedőjük volt a fogadóban. Az arcán könnyek.
De Morfot nem könnyű meggyőzni, mert makacs és konok és önfejű, és ő fél, hogy nem sikerül, pedig amit a templom felől érez, az rossz. Az végzetes.
Nehéz megfogalmaznia, nincsenek jó szavak, hogy leírja miféle megérzés vesz rajta erőt.
Aztán a pánik kirobban belőle, és Morf után veti magát.
Valahol meglepődik, hogy a férfi nem rázza le magáról, tudja, hogy megtehette volna, Morf sokkal nagyobb és erősebb is nála.
Még mindig remeg és zokog, ahogy azon a padon ülnek, hirtelen nem is tudja melyiken, van több is a kertben, Morf az ölében ringatja, mint egy kislányt, de mégis van benne valami több is, kedves, de több is talán.*
– De veszélyes. Olyanokat suttognak róla. És… Lehet, hogy őrültnek nézel, most én mondom ezt, amit, te lent a parton, igen, nézz csak őrültnek, ha akarsz, de odabent valami nem jó van. Még azt is suttogták, hogy a város főmágusa csinálta, és áruló lett. Én valami furán rosszat érzek onnan. Nagyon-nagyon rosszat.
*A könnyei nem apadnak, végigcsorognak az arcán, lecsepegnek az álláról, mert nem nyúl fel, hogy megtörölje a szemeit. Egyre jobban zokog.*
– Mo-most ezt mondod. És a-azt várod, hogy köh-közben én csak ü-üljek itt, és né-nézelődjek? *A szavak hüppögve és sírástól torzan buknak elő Shya ajkai közül. A lány lassan ingatja a fejét.
Mikor Morf két meleg tenyere két oldalról simul az arcára a szája széle remegni kezd, a férfi mélybarna szemeibe néz.*
~Hát azt hiszed csak a szám koptattam a tisztáson? Azt hiszed csak üres szavakat mondtam? Még mindig nem érted?~
– Mé-méhég mindig nem érted? *Shya mély levegőt vesz, a következő mondatát úgy akarja mondani, hogy jól érthető legyen. Átöleli Morf nyakát.*
– Ahová te mégy, oda megyek én is!
*Látja, hogy Morfiusz nem veszi komolyan a veszélyt, de ő igen. Azért mert nem beszéltek róla eddig a lány nagyon is nyitva tartja a füleit, ha a városi híresztelésekről van szó, és bizony sok helyen beszélik, mi lehet az a fénycsóva.
A kíváncsiságot még meg is értené, biztos távolból, de az óvatlanságot nem.*
– Nem tudhatod! Mágusok, igazi kiképzett mágusok is csak távolról vizsgálják! Igen!
*Shya szerint ez komoly érv.*
– És… és… te még csak most akarod kezdeni a mágia tanulását! És előbb a betűket kell ismerni, mielőtt az ember vastag könyvet kezd olvasni!
*Még mindig remeg, és olyan fehér, mint a lepedőjük volt a fogadóban. Az arcán könnyek.
De Morfot nem könnyű meggyőzni, mert makacs és konok és önfejű, és ő fél, hogy nem sikerül, pedig amit a templom felől érez, az rossz. Az végzetes.
Nehéz megfogalmaznia, nincsenek jó szavak, hogy leírja miféle megérzés vesz rajta erőt.
Aztán a pánik kirobban belőle, és Morf után veti magát.
Valahol meglepődik, hogy a férfi nem rázza le magáról, tudja, hogy megtehette volna, Morf sokkal nagyobb és erősebb is nála.
Még mindig remeg és zokog, ahogy azon a padon ülnek, hirtelen nem is tudja melyiken, van több is a kertben, Morf az ölében ringatja, mint egy kislányt, de mégis van benne valami több is, kedves, de több is talán.*
– De veszélyes. Olyanokat suttognak róla. És… Lehet, hogy őrültnek nézel, most én mondom ezt, amit, te lent a parton, igen, nézz csak őrültnek, ha akarsz, de odabent valami nem jó van. Még azt is suttogták, hogy a város főmágusa csinálta, és áruló lett. Én valami furán rosszat érzek onnan. Nagyon-nagyon rosszat.
*A könnyei nem apadnak, végigcsorognak az arcán, lecsepegnek az álláról, mert nem nyúl fel, hogy megtörölje a szemeit. Egyre jobban zokog.*
– Mo-most ezt mondod. És a-azt várod, hogy köh-közben én csak ü-üljek itt, és né-nézelődjek? *A szavak hüppögve és sírástól torzan buknak elő Shya ajkai közül. A lány lassan ingatja a fejét.
Mikor Morf két meleg tenyere két oldalról simul az arcára a szája széle remegni kezd, a férfi mélybarna szemeibe néz.*
~Hát azt hiszed csak a szám koptattam a tisztáson? Azt hiszed csak üres szavakat mondtam? Még mindig nem érted?~
– Mé-méhég mindig nem érted? *Shya mély levegőt vesz, a következő mondatát úgy akarja mondani, hogy jól érthető legyen. Átöleli Morf nyakát.*
– Ahová te mégy, oda megyek én is!
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-22 18:07:24
Üzenet elküldve: 2016-04-22 18:07:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Shyahar//
*Amit mondott csak könnyed viccnek szánta, mert nem gondolja, hogy bármi halálos történhetne, ha szemügyre veszi a fénycsóvát. Csak elmegy megnézni mi az a hírhedt fény és ennyi, az valószínű, hogy nem lesz veszélytelen, de azért nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Feltette már az életét ennél kevesebb esélyre is.*
-Jól van na, nem fog semmi rossz történni.
~Ha meg igen csak nyerhetsz vele, legalábbis sokat nem veszthetsz velem.~
-Mi bajod van?
*Különös ez a pánik, amit leolvas Shya arcáról, végül is csak körülnéz és nyilván óvatosan teszi, ha bármi zűr van akkor egyből lelép. Shya nem hagyja, egyre győzködi már az arca is sápadt fehérré válik, ahogy nagy igyekezettel akarja vissza tartani.*
-Jól van már, hagyd abba az aggodalmaskodást! Nincs ott semmi életveszélyes, hidd el nekem.
*Próbálja megnyugtatni, de persze maga sem tudja mi várja a templomban. A lány kezei görcsösen kapaszkodnak belé.*
-Nyugodj már meg!
*Próbálja lehámozni magáról.*
-Ennyire nem kell, hogy félts engem.
*Végre úgy látszik megnyugszik a lány egy kissé és elindulhat. Ezúttal nem próbálkozik nyugtató poénos megjegyzésekkel, mert úgy látszik az csak olaj a pánik tűre, ami hirtelen fellobbant. Shya már sír is.*
~Na már csak ez kellett nekem.~
-Nem maradok sokáig, pár perc az egész.
*Szól még hátra nyugtatóan, aztán elindul a templom felé, de hamar megint érzi a visszatartó kezeket. Shya úgy szorítja, mintha az élete függne tőle. Nem számított ilyen erős pánikra. Úgy látszik tényleg félti ettől a felfedezéstől. Rázza a zokogás, úgyhogy elhúzza a legközelebbi pad felé a templom irányából.*
-Na gyere!
*Leül és az ölébe vonja a zokogó lányt, mintha egy kisgyereket vigasztalna. Megállja és nem morrantja rá a feltámadt türelmetlenségét.*
-Ne kiabálj és figyelj már rám egy kicsit. Ne sírj már!
*Megsimogatja a hátát, törölgeti a könnyeit és próbálja kigondolni mit mondjon neki, hogy végre indulhasson, mert ilyen zokogva nem akarja itt hagyni.*
-Nézd, nem tudhatjuk biztosan, hogy mi az ott a templomban. Lehet nem veszélyes, ennyire nem kell kétségbe esned.
*Magyaráz, mintha csak egy gyereknek mondaná nem kell félni a sárkánytól, mert nem létezik.*
-Éppen csak, hogy benézek rendben? Nem lesz semmi gond. Te meg addig itt vársz, nézd milyen szép ez a kert.
*Nem tudja már mit mondjon, hogy végre elapadjanak, azok a könnyek. Nem szereti, ha egy lány sír. Legalább ne legyen ott, ha már muszáj sírnia. A két tenyere közé fogja gyengéden a könnytől eláztatott arcot és megkeresi Syha ikon szemeit, hogy belemélyessze a sajátját.*
-Ennyire nem akarod, hogy bemenjek oda? Tényleg ennyire azt akarod, hogy maradjak?
*Próbál mélyre hatolni azokba a szép szemekbe, hogy olvashasson a mélyükről.*
*Amit mondott csak könnyed viccnek szánta, mert nem gondolja, hogy bármi halálos történhetne, ha szemügyre veszi a fénycsóvát. Csak elmegy megnézni mi az a hírhedt fény és ennyi, az valószínű, hogy nem lesz veszélytelen, de azért nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Feltette már az életét ennél kevesebb esélyre is.*
-Jól van na, nem fog semmi rossz történni.
~Ha meg igen csak nyerhetsz vele, legalábbis sokat nem veszthetsz velem.~
-Mi bajod van?
*Különös ez a pánik, amit leolvas Shya arcáról, végül is csak körülnéz és nyilván óvatosan teszi, ha bármi zűr van akkor egyből lelép. Shya nem hagyja, egyre győzködi már az arca is sápadt fehérré válik, ahogy nagy igyekezettel akarja vissza tartani.*
-Jól van már, hagyd abba az aggodalmaskodást! Nincs ott semmi életveszélyes, hidd el nekem.
*Próbálja megnyugtatni, de persze maga sem tudja mi várja a templomban. A lány kezei görcsösen kapaszkodnak belé.*
-Nyugodj már meg!
*Próbálja lehámozni magáról.*
-Ennyire nem kell, hogy félts engem.
*Végre úgy látszik megnyugszik a lány egy kissé és elindulhat. Ezúttal nem próbálkozik nyugtató poénos megjegyzésekkel, mert úgy látszik az csak olaj a pánik tűre, ami hirtelen fellobbant. Shya már sír is.*
~Na már csak ez kellett nekem.~
-Nem maradok sokáig, pár perc az egész.
*Szól még hátra nyugtatóan, aztán elindul a templom felé, de hamar megint érzi a visszatartó kezeket. Shya úgy szorítja, mintha az élete függne tőle. Nem számított ilyen erős pánikra. Úgy látszik tényleg félti ettől a felfedezéstől. Rázza a zokogás, úgyhogy elhúzza a legközelebbi pad felé a templom irányából.*
-Na gyere!
*Leül és az ölébe vonja a zokogó lányt, mintha egy kisgyereket vigasztalna. Megállja és nem morrantja rá a feltámadt türelmetlenségét.*
-Ne kiabálj és figyelj már rám egy kicsit. Ne sírj már!
*Megsimogatja a hátát, törölgeti a könnyeit és próbálja kigondolni mit mondjon neki, hogy végre indulhasson, mert ilyen zokogva nem akarja itt hagyni.*
-Nézd, nem tudhatjuk biztosan, hogy mi az ott a templomban. Lehet nem veszélyes, ennyire nem kell kétségbe esned.
*Magyaráz, mintha csak egy gyereknek mondaná nem kell félni a sárkánytól, mert nem létezik.*
-Éppen csak, hogy benézek rendben? Nem lesz semmi gond. Te meg addig itt vársz, nézd milyen szép ez a kert.
*Nem tudja már mit mondjon, hogy végre elapadjanak, azok a könnyek. Nem szereti, ha egy lány sír. Legalább ne legyen ott, ha már muszáj sírnia. A két tenyere közé fogja gyengéden a könnytől eláztatott arcot és megkeresi Syha ikon szemeit, hogy belemélyessze a sajátját.*
-Ennyire nem akarod, hogy bemenjek oda? Tényleg ennyire azt akarod, hogy maradjak?
*Próbál mélyre hatolni azokba a szép szemekbe, hogy olvashasson a mélyükről.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:33:22
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:33:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Morfiusz//
//NE ABBA A FÉNYBE!//
*A mosoly és a kézpaskolás kissé furcsán jön ki, megmagyarázhatatlan rossz érzés tölti el.*
– Morf, szeretlek.
~Ez nem sima kedvesség, nem kiskutya vagy.~
– Azt talán nem kellene, de mondjuk, ha csak a küszöbről.
*A lány bólint egy aprót, a küszöb, az még beleférhet talán.*
– Morf, kérlek ne! Kérlek!
*Megmagyarázhatatlan rossz érzés vesz erőt Shyaharon, fél attól a fénysugártól. Nem szeretné, ha a kedvese a közelébe menne.*
– De! De! Azt mondják veszélyes, vizsgálják a mágusok, nem tudják mi az. Morf, nem kéne, nem kellene oda bemenni, megnézhetjük a küszöbről is. Kérlek! Szépen kérlek! Könyörgöm!
*Shya arca elsápad, szemeibe könnyek gyülnek.*
– Rossz érzésem van tőle.
*Morf után lép, a kezét nyújtja érte, mikor a férfi átöleli nagyon-nagyon szorosan kapaszkodik belé, mintha a két karja ereje, a szíve minden dobbanása az arcán lefolyó könnyek zárpora elég lenne, hogy megtartsa őt. *
– Te rendes fickó vagy! *kiáltja, nyögi, zokogja.* Ne menj!
*Morf nevet és elindul, Shya fél pillanatig még áll, zokog, de aztán mozdul, rohan utána, hátulról öleli át, fogja és tartja, hacsak a másik durván el nem löki, hacsak meg nem üti, ő nem ereszti el.*
– Ne. Be ne! Kérlek! Rosszat érzek onnan Morf! Be ne!
*Peregnek belőle a szavak.*
– Nézz rám! Figyelj! Van… van egy ötletem! Hallgass meg! Várj!
*És nem ereszti, nem amíg csak van ereje.*
//NE ABBA A FÉNYBE!//
*A mosoly és a kézpaskolás kissé furcsán jön ki, megmagyarázhatatlan rossz érzés tölti el.*
– Morf, szeretlek.
~Ez nem sima kedvesség, nem kiskutya vagy.~
– Azt talán nem kellene, de mondjuk, ha csak a küszöbről.
*A lány bólint egy aprót, a küszöb, az még beleférhet talán.*
– Morf, kérlek ne! Kérlek!
*Megmagyarázhatatlan rossz érzés vesz erőt Shyaharon, fél attól a fénysugártól. Nem szeretné, ha a kedvese a közelébe menne.*
– De! De! Azt mondják veszélyes, vizsgálják a mágusok, nem tudják mi az. Morf, nem kéne, nem kellene oda bemenni, megnézhetjük a küszöbről is. Kérlek! Szépen kérlek! Könyörgöm!
*Shya arca elsápad, szemeibe könnyek gyülnek.*
– Rossz érzésem van tőle.
*Morf után lép, a kezét nyújtja érte, mikor a férfi átöleli nagyon-nagyon szorosan kapaszkodik belé, mintha a két karja ereje, a szíve minden dobbanása az arcán lefolyó könnyek zárpora elég lenne, hogy megtartsa őt. *
– Te rendes fickó vagy! *kiáltja, nyögi, zokogja.* Ne menj!
*Morf nevet és elindul, Shya fél pillanatig még áll, zokog, de aztán mozdul, rohan utána, hátulról öleli át, fogja és tartja, hacsak a másik durván el nem löki, hacsak meg nem üti, ő nem ereszti el.*
– Ne. Be ne! Kérlek! Rosszat érzek onnan Morf! Be ne!
*Peregnek belőle a szavak.*
– Nézz rám! Figyelj! Van… van egy ötletem! Hallgass meg! Várj!
*És nem ereszti, nem amíg csak van ereje.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-21 16:31:00
Üzenet elküldve: 2016-04-21 16:31:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Shyahar//
*Rámosolyog Shyára és megpaskolja a kezét.*
-Kedves vagy, mindig is az voltál velem.
~Kár, hogy olyan elvakultan ragaszkodsz a saját világnézetedhez. Nem tudnál mellettem sokáig boldog lenni, de ez kiderül, most a könyvtár az első!~
-Na akkor mehetünk, bár én előbb benéznék még abba a templomba.
*Egy ideig nézi a fénycsóvát, aztán Shya felé fordul.*
-Te várj meg itt, ha akarsz, de nekem ezt látnom kell!
*A szemében kigyúl a lázas felfedezések izgalmának fénye.*
-Gondolom semmi igazán veszélyes nincs, ha a város közepén élőholtak lennének az már kiderült volna és ide küldenek minden varázslót.
*Tudja, jól, hogy Shya fél bemenni a templomba, hiszen megmondta, de neki kaland az élete és nem hallgat senkire. Nem lehet irányítani csak a saját feje után megy. El is indul a templom felé, de még visszafordul.*
-Ha mégis történne velem valami, akkor azt akarom, hogy tud, jó volt veled.
*Gondol egyet és visszamegy megölelni Shyát, nem mintha arra készülne, hogy odabent a halál várna rá, de minden megtörténhet, ha az ember kockáztat.*
-Akkor fel a fejjel kislány, ha nem jönnék vissza. Akkor csak menj haza a nagyapádhoz és mondd meg neki, hogy szeretetreméltó lányt nevelt fel. Ja és az utolsó kívánságom... keres egy rendes fickót magadnak.
~Én biztosan nem érdemeltelek meg, hozzám nem való ennyi jóság.~
*Nevet, hogy elvegye a búcsú élét és csak tréfának nézzen ki, elvégre nem szokott a kalandjai előtt könnyes búcsúkat venni. Elindul a templom felé, hogy bemenjen és megnézze magának azt a fénycsóvát.*
*Rámosolyog Shyára és megpaskolja a kezét.*
-Kedves vagy, mindig is az voltál velem.
~Kár, hogy olyan elvakultan ragaszkodsz a saját világnézetedhez. Nem tudnál mellettem sokáig boldog lenni, de ez kiderül, most a könyvtár az első!~
-Na akkor mehetünk, bár én előbb benéznék még abba a templomba.
*Egy ideig nézi a fénycsóvát, aztán Shya felé fordul.*
-Te várj meg itt, ha akarsz, de nekem ezt látnom kell!
*A szemében kigyúl a lázas felfedezések izgalmának fénye.*
-Gondolom semmi igazán veszélyes nincs, ha a város közepén élőholtak lennének az már kiderült volna és ide küldenek minden varázslót.
*Tudja, jól, hogy Shya fél bemenni a templomba, hiszen megmondta, de neki kaland az élete és nem hallgat senkire. Nem lehet irányítani csak a saját feje után megy. El is indul a templom felé, de még visszafordul.*
-Ha mégis történne velem valami, akkor azt akarom, hogy tud, jó volt veled.
*Gondol egyet és visszamegy megölelni Shyát, nem mintha arra készülne, hogy odabent a halál várna rá, de minden megtörténhet, ha az ember kockáztat.*
-Akkor fel a fejjel kislány, ha nem jönnék vissza. Akkor csak menj haza a nagyapádhoz és mondd meg neki, hogy szeretetreméltó lányt nevelt fel. Ja és az utolsó kívánságom... keres egy rendes fickót magadnak.
~Én biztosan nem érdemeltelek meg, hozzám nem való ennyi jóság.~
*Nevet, hogy elvegye a búcsú élét és csak tréfának nézzen ki, elvégre nem szokott a kalandjai előtt könnyes búcsúkat venni. Elindul a templom felé, hogy bemenjen és megnézze magának azt a fénycsóvát.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-21 12:39:06
Üzenet elküldve: 2016-04-21 12:39:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
*Jócskán eltelt az idő, még a temetőben ücsörgött, és mivel a mai nap is véges, ahogyan a kimenője is jobb hát sietni haza.
Karján kosarával, abban mindazon holmikkal melyek a sírhely gondozásához kellettek vág át a templomkerten. Sietős léptekkel halad, magában már a vacsorára szánt menün mereng. Ha még csak annyi lenne!
De ott van a szobák gondja, a mosásé is. Igen reméli, hogy Lina elvégezte azon teendők sorát, melyeket ráhagyott, és nem megint láb lógatva, legényeken merengve töltötte a délelőttöt. Reméli azt is Meks sikerrel járt a piacon, és beszerzett minden egyes tételt, mit Mordi mama a bevásárlólistára írt gyerekesen gömbölyded betűivel.
Mindezeken gondolkodva már lehetősége sincs igazán figyelni a gondozott, csodaszép tavaszi kertre, meg hagyja azt az álmodozó ifjaknak.*
*Jócskán eltelt az idő, még a temetőben ücsörgött, és mivel a mai nap is véges, ahogyan a kimenője is jobb hát sietni haza.
Karján kosarával, abban mindazon holmikkal melyek a sírhely gondozásához kellettek vág át a templomkerten. Sietős léptekkel halad, magában már a vacsorára szánt menün mereng. Ha még csak annyi lenne!
De ott van a szobák gondja, a mosásé is. Igen reméli, hogy Lina elvégezte azon teendők sorát, melyeket ráhagyott, és nem megint láb lógatva, legényeken merengve töltötte a délelőttöt. Reméli azt is Meks sikerrel járt a piacon, és beszerzett minden egyes tételt, mit Mordi mama a bevásárlólistára írt gyerekesen gömbölyded betűivel.
Mindezeken gondolkodva már lehetősége sincs igazán figyelni a gondozott, csodaszép tavaszi kertre, meg hagyja azt az álmodozó ifjaknak.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-21 12:32:07
Üzenet elküldve: 2016-04-21 12:32:07
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
*Úgy fest mindent megbeszéltek, és már tényleg nem lehet más hátra, mint, hogy hazatérjenek, és Iluse berendezkedjen. Épp csak Botjo alapjáratán kell kicsit igazítani.*
-Ne nevezd így. Mordi mama nagy segítség. És jobb jóban lenni vele, mert tudod, remek cinkostárs is.
*Kacsint a gyerekre, felidézve magában azon számos emlékképet mikor a vénasszony épp őt védte az alapos dorgálásoktól, fenyítésektől még siheder korában.*
-És nála van a dugi citromos keksz.
*Bár jót mulat Il ijedtségén, és valahol, annyi szekálás után, meg is érdemli a nő, hogy végre saját bőrén tapasztalja Mordi mama szeretetét, azért nem akarja majdnem huga minden lelkesedést letörni egyből.*
-Gondolj úgy a vénasszonyra Il, mint az első, és igazán áthatolhatatlan védelmi vonalra. Ha csak az ellenségeid, nem előre bejelentkezve, tiszta, rendezett öltözékben, alaposan lábat törölve, fegyvertelenül, de virágcsokorral, udvariasan üdvözölve mindenkit érkeznek, be se jutnak a kúriába.
*Úgy fest mindent megbeszéltek, és már tényleg nem lehet más hátra, mint, hogy hazatérjenek, és Iluse berendezkedjen. Épp csak Botjo alapjáratán kell kicsit igazítani.*
-Ne nevezd így. Mordi mama nagy segítség. És jobb jóban lenni vele, mert tudod, remek cinkostárs is.
*Kacsint a gyerekre, felidézve magában azon számos emlékképet mikor a vénasszony épp őt védte az alapos dorgálásoktól, fenyítésektől még siheder korában.*
-És nála van a dugi citromos keksz.
*Bár jót mulat Il ijedtségén, és valahol, annyi szekálás után, meg is érdemli a nő, hogy végre saját bőrén tapasztalja Mordi mama szeretetét, azért nem akarja majdnem huga minden lelkesedést letörni egyből.*
-Gondolj úgy a vénasszonyra Il, mint az első, és igazán áthatolhatatlan védelmi vonalra. Ha csak az ellenségeid, nem előre bejelentkezve, tiszta, rendezett öltözékben, alaposan lábat törölve, fegyvertelenül, de virágcsokorral, udvariasan üdvözölve mindenkit érkeznek, be se jutnak a kúriába.
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:08:09
Üzenet elküldve: 2016-04-20 20:08:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//
*A folyópart mindig szép, főleg jó időben, de a könyvtárnak meg nyitvatartási ideje van, minden időben, és nem akarják lekésni.
Az út a temetőkerten át vezet, át a templomkertbe, a templomot - melyből az a furcsa sugár az égbe szökik – megkerülve a könyvtárhoz.*
– Bár beszélnek élőholtakról, de remélem itt nincsenek, remélem, a városi őrség rendszeresen körülnéz itt *jegyzi meg.* Jobban nyugtalanít az a furcsa fénycsóva.
*Ahogy a temetőn mennek át, elfogadja Morf felé nyújtott kezét, és kicsit meg is szorítja a férfi ujjait. Néma biztatás ez a másik felé, mert a lány nem feledi azt, amiről a parton beszéltek. A maga részéről hisz abban, hogy mindennek van világos magyarázata, és úgy gondolja a rejtély megoldása Morfiusz múltjában van. Abban a múltban, amiről sosem akar beszélni.
A lány egyre ezen gondolkodik.
A vízen, ami megnyugtatja Morfot, jól is úszik a férfi, szereti a folyót, nem fél a víztől, mégis mind a kétszer a folyóparton tört rá az az éber álom, vagy látomás.*
– Nem, nem féltem.
*Shya felnéz, elmosolyodik, mert a templomkert még így is szép, pedig az egész látvány békéjét megtöri az a csóva.*
– Gondolkodtam, Morf. Ki az a kisgyerek, aki sír? Ezt kellene tudni. És csakis te mondhatod meg. Ki az a kisgyerek? Egyáltalán hány kisgyereket ismersz vagy ismertél ennyire? Vagy asszonyt, akinek kicsi gyermeke volt?
*A kérdés kibukik belőle, de komolyan gondolja. Nem hiszi, hogy az egész friss lenne, sőt úgy gondolja, ami felfelé törekszik, az árnyékból a fényre, az több évtizedes emlék lehet.*
– Morf, én azt hiszem ez egy nagyon régi emlék. Azt hiszem, ha megtaláljuk a megoldást, akkor többé nem fog gyötörni. Akkor nem jön elő soha többé ébren, és békén hagy álmaidban is. Én szeretném, ha nem bántana ez téged.
*A lány újra finoman megszorítja a férfi ujjait, gyengéden mosolyog rá.*
//Morfiusz//
*A folyópart mindig szép, főleg jó időben, de a könyvtárnak meg nyitvatartási ideje van, minden időben, és nem akarják lekésni.
Az út a temetőkerten át vezet, át a templomkertbe, a templomot - melyből az a furcsa sugár az égbe szökik – megkerülve a könyvtárhoz.*
– Bár beszélnek élőholtakról, de remélem itt nincsenek, remélem, a városi őrség rendszeresen körülnéz itt *jegyzi meg.* Jobban nyugtalanít az a furcsa fénycsóva.
*Ahogy a temetőn mennek át, elfogadja Morf felé nyújtott kezét, és kicsit meg is szorítja a férfi ujjait. Néma biztatás ez a másik felé, mert a lány nem feledi azt, amiről a parton beszéltek. A maga részéről hisz abban, hogy mindennek van világos magyarázata, és úgy gondolja a rejtély megoldása Morfiusz múltjában van. Abban a múltban, amiről sosem akar beszélni.
A lány egyre ezen gondolkodik.
A vízen, ami megnyugtatja Morfot, jól is úszik a férfi, szereti a folyót, nem fél a víztől, mégis mind a kétszer a folyóparton tört rá az az éber álom, vagy látomás.*
– Nem, nem féltem.
*Shya felnéz, elmosolyodik, mert a templomkert még így is szép, pedig az egész látvány békéjét megtöri az a csóva.*
– Gondolkodtam, Morf. Ki az a kisgyerek, aki sír? Ezt kellene tudni. És csakis te mondhatod meg. Ki az a kisgyerek? Egyáltalán hány kisgyereket ismersz vagy ismertél ennyire? Vagy asszonyt, akinek kicsi gyermeke volt?
*A kérdés kibukik belőle, de komolyan gondolja. Nem hiszi, hogy az egész friss lenne, sőt úgy gondolja, ami felfelé törekszik, az árnyékból a fényre, az több évtizedes emlék lehet.*
– Morf, én azt hiszem ez egy nagyon régi emlék. Azt hiszem, ha megtaláljuk a megoldást, akkor többé nem fog gyötörni. Akkor nem jön elő soha többé ébren, és békén hagy álmaidban is. Én szeretném, ha nem bántana ez téged.
*A lány újra finoman megszorítja a férfi ujjait, gyengéden mosolyog rá.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-20 11:12:32
Üzenet elküldve: 2016-04-20 11:12:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//
A napsütötte folyópart és a víz látványa marasztaló, de előbb-utóbb csak el kell induljanak a kitűzött cél felé, ami nem más, mint a könyvtár. A temetőt útba kell ejteniük, de az pont olyan, mint máskor. Volt már itt nem egyszer, ködös és nem a legboldogabb hely.*
-Remélem nem félsz bemenni.
*Megfogja Shya kezét, hogyha kell bátorítsa, aztán megindul a sírok között. Hiába szerezte vissza nyugalmát a parton és sokszorozta meg a jókedvét Shya, a temetőn át megint eszébe jut, hogy van valami, ami kísérti és sajnálatos módon nincs olyan mélyre eltemetve a múltjában, mint szeretné. Halad előre a sírok között és a gondolatai visszatérnek Shya nyomozásához, aztán, hogy valamivel elterelje a feltámadó nyugtalanságát, a könyveken kezd gondolkodni, a mágián és a varázslatokon.*
~Vajon találok a könyvekben valami varázslatot, amit már most megtanulhatok, vagy azt, hogy hol és mit találunk vajon, ha összeáll a kép a sikongató nőről és a gyerekről?~
*Végre kiérnek a temetőből és a templomkertbe érnek. Végignéz a padokonn és a most már zöld növényeken. A múlt sok emléke is felidéződhetne, mert nem egy kapcsolódik ehhez a helyhez, de helyette csak azt látja maga előtt, hogy ez a hely még mindig szép.*
-Megjöttünk végre, remélem nem féltél nagyon.
*Mosolyog Shyára, aztán végig néz a napfényben úszó zöld kerten. Itt kellemesebb időzni, mint a sírok között az kétségtelen.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.20 11:41:53
//Shyahar//
A napsütötte folyópart és a víz látványa marasztaló, de előbb-utóbb csak el kell induljanak a kitűzött cél felé, ami nem más, mint a könyvtár. A temetőt útba kell ejteniük, de az pont olyan, mint máskor. Volt már itt nem egyszer, ködös és nem a legboldogabb hely.*
-Remélem nem félsz bemenni.
*Megfogja Shya kezét, hogyha kell bátorítsa, aztán megindul a sírok között. Hiába szerezte vissza nyugalmát a parton és sokszorozta meg a jókedvét Shya, a temetőn át megint eszébe jut, hogy van valami, ami kísérti és sajnálatos módon nincs olyan mélyre eltemetve a múltjában, mint szeretné. Halad előre a sírok között és a gondolatai visszatérnek Shya nyomozásához, aztán, hogy valamivel elterelje a feltámadó nyugtalanságát, a könyveken kezd gondolkodni, a mágián és a varázslatokon.*
~Vajon találok a könyvekben valami varázslatot, amit már most megtanulhatok, vagy azt, hogy hol és mit találunk vajon, ha összeáll a kép a sikongató nőről és a gyerekről?~
*Végre kiérnek a temetőből és a templomkertbe érnek. Végignéz a padokonn és a most már zöld növényeken. A múlt sok emléke is felidéződhetne, mert nem egy kapcsolódik ehhez a helyhez, de helyette csak azt látja maga előtt, hogy ez a hely még mindig szép.*
-Megjöttünk végre, remélem nem féltél nagyon.
*Mosolyog Shyára, aztán végig néz a napfényben úszó zöld kerten. Itt kellemesebb időzni, mint a sírok között az kétségtelen.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.20 11:41:53
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-19 19:57:38
Üzenet elküldve: 2016-04-19 19:57:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Már nyugodt vagyok. Illetve belenyugodtam. *Enged meg magának egy mély, lemondó sóhajt. Persze, megtehette volna, hogy utólagosan teszi a benne növekvő poronty ellen, ám de valamiért mégsem tette. Talán mert az anyja is megtehette volna annak idején, hiszen cseppet sem volt jó az időzítés az ő érkezére sem, azt meg nem hiszi, hogy pusztán szentimentális okokból tartotta volna meg. A Sors, no meg persze ő maga majd úgyis eldönti, hogyan lesz a továbbiakban.*
- Ne aggódj, nem hiszem, hogy az apja is be akarna költözni. *Főleg, hogy nem éppen baráti körülmények között váltak el útjaik, és a hím azok után bizonyára visszatért a kis nősténykéjéhez, akit oly serényen próbált elfelejteni. Vagy mégsem. Túlzottan nem izgatja a dolog, ennek ellenére mégis bosszantja a dolog. Talán a vereség keserű íze miatt.*
- Nem a kuruzslók csinálták prüntyőke. Egy harcos volt, a kuruzslók csak megvizsgáltak. *Ad egy gyors, és remélhetőleg világos magyarázatot a kölyöknek.
Aztán meg is indul, de azon nyomban meg is torpan Mordi mama említésére.*
- Ne, csak ezt ne mondtad volna. *Az öreg ember asszony rémképként testesül meg előtte, pedig hogy szerette cukkolni vele Ryzzt. És most rászabadítják. Szinte holtra váltan, de legalábbis igen sápadtan indul meg jóval visszafogottabb léptekkel.*
- Ahha, rendben. *Bólint rá az egyezségre. Nem akar ő semmiféle pletykát, elvégre Ryzznek igaza van. Csak bonyodalmat és bajt hozna mindkettejük életébe. Az pedig egyiküknek sem hiányzana.*
- Már nyugodt vagyok. Illetve belenyugodtam. *Enged meg magának egy mély, lemondó sóhajt. Persze, megtehette volna, hogy utólagosan teszi a benne növekvő poronty ellen, ám de valamiért mégsem tette. Talán mert az anyja is megtehette volna annak idején, hiszen cseppet sem volt jó az időzítés az ő érkezére sem, azt meg nem hiszi, hogy pusztán szentimentális okokból tartotta volna meg. A Sors, no meg persze ő maga majd úgyis eldönti, hogyan lesz a továbbiakban.*
- Ne aggódj, nem hiszem, hogy az apja is be akarna költözni. *Főleg, hogy nem éppen baráti körülmények között váltak el útjaik, és a hím azok után bizonyára visszatért a kis nősténykéjéhez, akit oly serényen próbált elfelejteni. Vagy mégsem. Túlzottan nem izgatja a dolog, ennek ellenére mégis bosszantja a dolog. Talán a vereség keserű íze miatt.*
- Nem a kuruzslók csinálták prüntyőke. Egy harcos volt, a kuruzslók csak megvizsgáltak. *Ad egy gyors, és remélhetőleg világos magyarázatot a kölyöknek.
Aztán meg is indul, de azon nyomban meg is torpan Mordi mama említésére.*
- Ne, csak ezt ne mondtad volna. *Az öreg ember asszony rémképként testesül meg előtte, pedig hogy szerette cukkolni vele Ryzzt. És most rászabadítják. Szinte holtra váltan, de legalábbis igen sápadtan indul meg jóval visszafogottabb léptekkel.*
- Ahha, rendben. *Bólint rá az egyezségre. Nem akar ő semmiféle pletykát, elvégre Ryzznek igaza van. Csak bonyodalmat és bajt hozna mindkettejük életébe. Az pedig egyiküknek sem hiányzana.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-13 20:53:58
Üzenet elküldve: 2016-04-13 20:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
*Fintorogva kapja el a fejét mikor a férfi összeborzolja, és mikor senki nem látja, ujjaival szánt végig fehér üstökén, hogy újra rendezett legyen -ha már Mordi mama annyit szenvedett azzal a fésűvel.
~Mindég ez a San, osztan nöm es láttam még...~*
- A kurzsuló csiná't neked kölyköt? *~Es eccerre három es?!~ Botjo kíváncsi tekintettel érdeklődik. ~A kurzsulók vajon pénzet ké'nek a kölyökcsinálásér'?~
A gyerek aprót sóhajt mintha értené a felnőttek dolgait. ~Házasodni nem es lehet olyan rossz. Egaz ho' együtt kő é'ni aztán valaki mássa', de há' lönne háza es és aztat szerötne, nem?~ Csücsörítve dülöngél egy sort amíg Ryz és majdnem húga megbeszélik a dolgokat.*
- Az a banya mindénnek ugy örül. *Morogja a vérmes házvezetőnőre célozva ahogyan megindul a hármas, és már most tudja, hogy rögtön közölnie kell vele Iluse gyermeke semmiképp, véletlenül sem az ő gazdájának magja. Csak, hogy biztosra menjenek az öregasszonynak nem támadnak vad ötletei. Ő majd meggyőzi, meg bizony, hogy nem úgy van, ahogy nincs!*
*Fintorogva kapja el a fejét mikor a férfi összeborzolja, és mikor senki nem látja, ujjaival szánt végig fehér üstökén, hogy újra rendezett legyen -ha már Mordi mama annyit szenvedett azzal a fésűvel.
~Mindég ez a San, osztan nöm es láttam még...~*
- A kurzsuló csiná't neked kölyköt? *~Es eccerre három es?!~ Botjo kíváncsi tekintettel érdeklődik. ~A kurzsulók vajon pénzet ké'nek a kölyökcsinálásér'?~
A gyerek aprót sóhajt mintha értené a felnőttek dolgait. ~Házasodni nem es lehet olyan rossz. Egaz ho' együtt kő é'ni aztán valaki mássa', de há' lönne háza es és aztat szerötne, nem?~ Csücsörítve dülöngél egy sort amíg Ryz és majdnem húga megbeszélik a dolgokat.*
- Az a banya mindénnek ugy örül. *Morogja a vérmes házvezetőnőre célozva ahogyan megindul a hármas, és már most tudja, hogy rögtön közölnie kell vele Iluse gyermeke semmiképp, véletlenül sem az ő gazdájának magja. Csak, hogy biztosra menjenek az öregasszonynak nem támadnak vad ötletei. Ő majd meggyőzi, meg bizony, hogy nem úgy van, ahogy nincs!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084