*Egyik kezében a bor, másik kezében Rolinda kabátja. Mégis fontosabb az ital mint a testi épsége, csak nem kapja maga alá a kezét hogy tompítsa az esést, még a szegénynegyed utcáján. Reménykedik benne hogy a lány megtartja majd, de nemhogy megtartani nem sikerül, még ő is ráborul. A földdel való találkozás hirtelen fájdalmát kissé eltompítja a vérében csörgedező alkohol, a hátába érkező vállat már annál inkább megérzi. Kissé talán furcsa lehet hogy hang nélkül tűri az egészet, bele lett nevelve hogy ne adjon hangot fájdalmának. A bódultság miatt beletelik pár másodpercbe, mire egyáltalán leesik neki, hogy mi is történt. Hallja az üveg csörrenését az útón, de biztos benne hogy nem saját üvege volt az, hiszen ha magát nem is, legalább azt sikerült épségben megőriznie, még most is kissé feltartja a föld felől. Összeszorított szemekkel szisszen fel miközben Rolinda lemászik róla, és mikor végre teljesen lekászálódik róla a lány, meg is fordul a földön, hasáról a hátára.*
- Ahahaúú
*Nyög fel végre nevetve, azt észre sem veszi hogy mégjobban sikerül belehemperegnie a kiömlött borba. Az üvegszilánkokat sikerül szerencsésen elkerülnie, bár ennek a kabátnak ezek után már úgyis mindegy lenne.*
- Ááháháhááá
*Még mindig nevetve szenved, egyik kezével a boros üveget a mellkasához szorítva, másikkal pedig homorítás közben a hátát simogatva, félig oldalra fordulva. Az fel sem tűnik neki, hogy szemöldöke oldalt kissé felrepedt. Együtt röhög Rolindával, eltart egy ideig mire össze tudja szedni magát, és a lány segítségével talpra áll. Ekkor már arcán is érzi a fájdalmat, rá is teszi kicsit a hideg üveget, bár attól csak még jobban belenyilall.*
- Hát...
*Nevetgél még mindig egy kicsit, miközben továbbindulnak.*
- Ezt nem így terveztem.
*Másik kezével letörli a nagy nevetés közben kicsordult könnyeit, még mindig levegő után kapkodva, a bort pedig elveszi a sebtől, és alaposan megnézegeti, nem sérült-e meg esetleg.*
- Összevéreztem a borunkat!
*Kiált fel viccesen, aztán szabad kezével is megtörli a szemöldökén esett sebet. Nem vészes, egy picike seb, nem is vérzik nagyon, de inkább rajta tartja kezét egy darabig.*
- Nehezebb vagy, mint gondoltam!
*Még mindig nem tudja teljesen abbahagyni a nevetést, de ahogy sétálnak tovább, érezni kezdi a nedvességet a felsőjén. Rögtön el is kapja kezét a fejéről, hogy elhúzza kabátját és megnézze mi a helyzet. Először arra gondol, hogy valamije vérzik, ekkor veszi csak azt is észre, hogy a szép szőrmeszegélyes kabátja is -amin mellesleg látszik hogy nem egy-két aranyba került- vörös lett a bortól, és alatta a barna felsője is kapott rendesen az italból.*
- Ó hogy a...
*Kiált fel most már komolyabban, de be sem fejezi a mondatot. Egy lemondó sóhaj kíséretében visszaengedi a kabátot, úgysem tud már mit kezdeni vele. Szipog egyet kettőt, de nem a bánat miatt, pont hogy az előbbi nevetéstől, és megint hatalmas vigyorral rázza meg a fejét*
- Hát ilyet is már rég nevettem.
*Felidézi magában az eseményeket, és megint kuncogni kezd, így nyitnak be a templomkert ajtaján.*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.16 00:27:37