Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:38:58
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:38:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
*Kissé különös névnek tartja azt, hogy Hás, de legalább rövid és könnyen megjegyezhető.*
-Köszönöm, valóban csodaszép, főleg így, hogy Nylisani kicsit besegített a növekedésében.
*Elég egyértelmű, hogy a félistennő keze munkája a dolog.*
-Melyik szerzetesrendből érkeztél? *érdeklődik a kopasz.* -Én a Prexoromtól jöttem, talán hallottál már rólunk.
*Ez visszafelé is igaz lehet, mert talán Ogadel is hallott már Lorew rendjéről.
Hás kérdését kicsit tolakodónak tartja. Látszólag a tündér nem kertel, hanem egyből belecsap a lecsóba. Vagy ez csak Ogadel számára tolakodó? Elképzelhető, és amennyiben így van, úgy elnézést kell kérnie... a szerzeteslét teszi. Egyébként az az "apróság", hogy Nylisani meghajol egy egyszerű szerzetes előtt, roppant megtisztelő Ogadel számára, hiszen nem mindennap él meg ilyet az ember. A titulusokat ő is odamondja, de ha Nylisani azt kéri, hogy a félistennőt hagyják el, hát megteszi.*
-Megtisztelnél, Nylisani, ha eljönnél a közös imádkozásra, Eeyr dicsőítésére. Több helyszínen kiplakátoltam a dolgot, remélem sokan eljönnek. Addig még van időm megírni az imakönyvet. El tudsz jönni?
*Kissé különös névnek tartja azt, hogy Hás, de legalább rövid és könnyen megjegyezhető.*
-Köszönöm, valóban csodaszép, főleg így, hogy Nylisani kicsit besegített a növekedésében.
*Elég egyértelmű, hogy a félistennő keze munkája a dolog.*
-Melyik szerzetesrendből érkeztél? *érdeklődik a kopasz.* -Én a Prexoromtól jöttem, talán hallottál már rólunk.
*Ez visszafelé is igaz lehet, mert talán Ogadel is hallott már Lorew rendjéről.
Hás kérdését kicsit tolakodónak tartja. Látszólag a tündér nem kertel, hanem egyből belecsap a lecsóba. Vagy ez csak Ogadel számára tolakodó? Elképzelhető, és amennyiben így van, úgy elnézést kell kérnie... a szerzeteslét teszi. Egyébként az az "apróság", hogy Nylisani meghajol egy egyszerű szerzetes előtt, roppant megtisztelő Ogadel számára, hiszen nem mindennap él meg ilyet az ember. A titulusokat ő is odamondja, de ha Nylisani azt kéri, hogy a félistennőt hagyják el, hát megteszi.*
-Megtisztelnél, Nylisani, ha eljönnél a közös imádkozásra, Eeyr dicsőítésére. Több helyszínen kiplakátoltam a dolgot, remélem sokan eljönnek. Addig még van időm megírni az imakönyvet. El tudsz jönni?
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 16:32:21
Üzenet elküldve: 2017-04-18 16:32:21
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
*A feszült hangulat kicsit oldódni látszik (persze a valóságban soha semmilyen feszült hangulatról nem volt szó, mindez csak Lorew fejében létezett, viszont épp így önnön nézőpontja alapján kezd oldódni), ami némi megnyugvásra készteti. Szépen lassan múlik a szédülése is, hamarosan megpróbálhat legalább térdelőállásba emelkedni annak veszélye nélkül, hogy eldőlne.*
- Engedelmeddel... Lorew Mazoral *jegyzi meg a korábbi, félénk hangon. Neki persze az "ember" is tökéletesen megfelel, a félisten pontosan úgy szólítja, ahogy akarja, és Lorew bármire hallgat, de... azért ennyi pontosítást talán érdemel a téma. Amikor Ogadel megérkezik, és bemutatkozik, akkor már Lorewnek muszáj legalábbis térdelőtámaszba küzdenie magát, hogy elfogadhassa a felé kinyújtott kezet. Viszonozza a szorítást, ár amennyire telik tőle. Nagyjából néhány perce minden erő kiszaladt a testéből, és csak lassan akaródzik visszacsordogálni.*
- Hasonló szépeket. Lorew Mazoral, szintén szerzetes, de nem pap. Amennyiben valóban a te kezed munkája, hogy ez a fa most itt van, úgy hálás vagyok neked érte. Csodaszép.
*Persze a hálálkodást főleg azért kapja a férfi, mert így gyakorlatilag neki köszönheti Lorew, hogy találkozhatott Nylisanival, épp így azt sem tudná még ő sem megmondani, hogy tényleg a fa látványa nyűgözi-e le, vagy a félistennel alkotott összkép. A maga részéről vár a sorára, megegyeztek Hással, hogy a tündér beszélhet először, így nem is igazán szólal meg, amíg az apróság meg nem beszéli, amit meg szeretne beszélni.*
- Óhajod szerint, Nylisani *bólint egyet, mondván felfogta, hogy elég ennyi, nem kell a végére a félistennő. A maga részéről már csak a tisztelet jeleként is szereti odarakni a titulusokat, ilyen esetekben pedig hatványozottan fontosnak érzi, de véletlenül sem akarna bármi olyat cselekedni, ami Nylisani szavaival szembemegy. Ellenben amikor Hás rátér a témára a félisten külsejét illetően, Lorew megint megszédül egy kicsit, ráadásul érzi, hogy az arca megint a megszokott sápadtból kezd átmenni egyre inkább vörösbe, szóval szépen lassan visszahajtja a fejét a földre, hogy a környezete ne észlelhesse a reakcióját. Tervei szerint már így is marad, amíg rá nem kerül a sor. Ez persze lehet percek, órák, vagy napok múlva, de semmiképpen sem sürgetné a helyzetet, épp eléggé kellemetlen számára, hogy ő kérdés vagy tisztelettétel helyett egy kéréssel érkezett.*
*A feszült hangulat kicsit oldódni látszik (persze a valóságban soha semmilyen feszült hangulatról nem volt szó, mindez csak Lorew fejében létezett, viszont épp így önnön nézőpontja alapján kezd oldódni), ami némi megnyugvásra készteti. Szépen lassan múlik a szédülése is, hamarosan megpróbálhat legalább térdelőállásba emelkedni annak veszélye nélkül, hogy eldőlne.*
- Engedelmeddel... Lorew Mazoral *jegyzi meg a korábbi, félénk hangon. Neki persze az "ember" is tökéletesen megfelel, a félisten pontosan úgy szólítja, ahogy akarja, és Lorew bármire hallgat, de... azért ennyi pontosítást talán érdemel a téma. Amikor Ogadel megérkezik, és bemutatkozik, akkor már Lorewnek muszáj legalábbis térdelőtámaszba küzdenie magát, hogy elfogadhassa a felé kinyújtott kezet. Viszonozza a szorítást, ár amennyire telik tőle. Nagyjából néhány perce minden erő kiszaladt a testéből, és csak lassan akaródzik visszacsordogálni.*
- Hasonló szépeket. Lorew Mazoral, szintén szerzetes, de nem pap. Amennyiben valóban a te kezed munkája, hogy ez a fa most itt van, úgy hálás vagyok neked érte. Csodaszép.
*Persze a hálálkodást főleg azért kapja a férfi, mert így gyakorlatilag neki köszönheti Lorew, hogy találkozhatott Nylisanival, épp így azt sem tudná még ő sem megmondani, hogy tényleg a fa látványa nyűgözi-e le, vagy a félistennel alkotott összkép. A maga részéről vár a sorára, megegyeztek Hással, hogy a tündér beszélhet először, így nem is igazán szólal meg, amíg az apróság meg nem beszéli, amit meg szeretne beszélni.*
- Óhajod szerint, Nylisani *bólint egyet, mondván felfogta, hogy elég ennyi, nem kell a végére a félistennő. A maga részéről már csak a tisztelet jeleként is szereti odarakni a titulusokat, ilyen esetekben pedig hatványozottan fontosnak érzi, de véletlenül sem akarna bármi olyat cselekedni, ami Nylisani szavaival szembemegy. Ellenben amikor Hás rátér a témára a félisten külsejét illetően, Lorew megint megszédül egy kicsit, ráadásul érzi, hogy az arca megint a megszokott sápadtból kezd átmenni egyre inkább vörösbe, szóval szépen lassan visszahajtja a fejét a földre, hogy a környezete ne észlelhesse a reakcióját. Tervei szerint már így is marad, amíg rá nem kerül a sor. Ez persze lehet percek, órák, vagy napok múlva, de semmiképpen sem sürgetné a helyzetet, épp eléggé kellemetlen számára, hogy ő kérdés vagy tisztelettétel helyett egy kéréssel érkezett.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 15:50:15
Üzenet elküldve: 2017-04-18 15:50:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
*Lorew hajbókolása csak az idejét húzza, neki sokkal fontosabb kérdései vannak, mint a szerzetes fanatikus imádata és elvakult szolgálni akarása. Ogadel érkezésével és ténykedésével sem nagyon törődik, csak egy pillanatra tartja rajta a szemét mert látja hogy a növényeket gondozza, ez máris egy jó pont, de most nem ér rá erre sem.*
- Szia, Hás vagyok.
*Azért bemutatkozik felé fordulva, ha már ő elmondta a nevét akkor illik viszonozni, de utána rögtön fordul is Nylisani felé.*
- Hás vagyok.
*Kezdi rögtön neki is ezzel.*
- Hogyan lettél ilyen? Hogy kaptad ezt a külsőt, és a hatalmad?
*Persze, hallotta már hogy Eeyrtől, vagyis gondolná, ha az ő félistene, de ő ennél a magyarázatnál pontosabb részletekre kíváncsi. Csak remélni tudja hogy volt valami köze Erdőhöz, hogy nem álnok módon, az ő engedélye és áldása nélkül rabolták el tőle ezt a képességet. Vagy talán pont azért vezette őt ide Erdő annak idején, mert tudta hogy nemsokára eljönnek ezek az "istenek"? Persze valószínűleg a félistennek fogalma sem lehet arról a vallásról amiben Hást felnevelték, sőt, könnyen lehet az is hogy egyszerűen az anyja találta ki az egészet. Ilyesmi persze az apró tündérnek eszébe sem jutna, ő szilárdan hisz saját igazában.*
*Lorew hajbókolása csak az idejét húzza, neki sokkal fontosabb kérdései vannak, mint a szerzetes fanatikus imádata és elvakult szolgálni akarása. Ogadel érkezésével és ténykedésével sem nagyon törődik, csak egy pillanatra tartja rajta a szemét mert látja hogy a növényeket gondozza, ez máris egy jó pont, de most nem ér rá erre sem.*
- Szia, Hás vagyok.
*Azért bemutatkozik felé fordulva, ha már ő elmondta a nevét akkor illik viszonozni, de utána rögtön fordul is Nylisani felé.*
- Hás vagyok.
*Kezdi rögtön neki is ezzel.*
- Hogyan lettél ilyen? Hogy kaptad ezt a külsőt, és a hatalmad?
*Persze, hallotta már hogy Eeyrtől, vagyis gondolná, ha az ő félistene, de ő ennél a magyarázatnál pontosabb részletekre kíváncsi. Csak remélni tudja hogy volt valami köze Erdőhöz, hogy nem álnok módon, az ő engedélye és áldása nélkül rabolták el tőle ezt a képességet. Vagy talán pont azért vezette őt ide Erdő annak idején, mert tudta hogy nemsokára eljönnek ezek az "istenek"? Persze valószínűleg a félistennek fogalma sem lehet arról a vallásról amiben Hást felnevelték, sőt, könnyen lehet az is hogy egyszerűen az anyja találta ki az egészet. Ilyesmi persze az apró tündérnek eszébe sem jutna, ő szilárdan hisz saját igazában.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 09:36:35
Üzenet elküldve: 2017-04-18 09:36:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Az Élet Fája//
*Előbb egy apró árnyék közeledik felé, egy pillanatra fel is néz a közeledőre, aki nincs egyedül, mert más is követi. Gyorsan befejezi a mondatot a könyvből és bezárja azt, majd felegyenesedik, csak nem fog ülve beszélgetni a tündérrel.*
-Szia, igen én vagyok Nylisani. *Válaszol kedvesen mosolyogva és közelebb lép, hogy megnézze a kis erdőtündért, nem gondolta volna, hogy még léteznek és hogy ilyen jól alkalmazkodnak ehhez a kegyetlen világhoz.*
-Üdvözöllek... ember. *Nézi, ahogy leborul a lába elé a mágus, mert mintha ott látta volna a mágustoronyban az ott tett vendégeskedése alkalmával, de azért nem könyveli el előre mágiahasználónak, lehet ott más dolga is halandóknak.*
-Nekem a megtiszteltetés, hogy ilyen szép élet fát ültetett ide Ogadel szerzetes! *Kezét maga elé emelve kissé meghajol kissé, örül, hogy végre személyesen is összefut azzal az emberrel, aki Eeyr hitét fogja itt hirdetni. Türelmesen megvárja a bemutatkozást, legalább megtudja kiket tisztelhet a többi halandóban, akiket a kíváncsiság vagy istennőjéhez való hite hozott ide a templomkertbe.*
-Szeretem ezt a helyet, olyan szép zöld és érezni a szeretetet, amit ez a sok növény kap gondozásuk során. *Nyilván a kertészé az érdem legjava, de az Élet fájának nevezett magnólia sem panaszkodhat, kap vizet is, így már nem fog szomjazni sem.*
-Kérlek benneteket, csak Nylisaninak szólítsatok, a félisten elhagyható, nem fogok megharagudni miatta. *Szól elsősorban a szerzeteshez, másodsorban a földön letérdelő emberhez.*
*Előbb egy apró árnyék közeledik felé, egy pillanatra fel is néz a közeledőre, aki nincs egyedül, mert más is követi. Gyorsan befejezi a mondatot a könyvből és bezárja azt, majd felegyenesedik, csak nem fog ülve beszélgetni a tündérrel.*
-Szia, igen én vagyok Nylisani. *Válaszol kedvesen mosolyogva és közelebb lép, hogy megnézze a kis erdőtündért, nem gondolta volna, hogy még léteznek és hogy ilyen jól alkalmazkodnak ehhez a kegyetlen világhoz.*
-Üdvözöllek... ember. *Nézi, ahogy leborul a lába elé a mágus, mert mintha ott látta volna a mágustoronyban az ott tett vendégeskedése alkalmával, de azért nem könyveli el előre mágiahasználónak, lehet ott más dolga is halandóknak.*
-Nekem a megtiszteltetés, hogy ilyen szép élet fát ültetett ide Ogadel szerzetes! *Kezét maga elé emelve kissé meghajol kissé, örül, hogy végre személyesen is összefut azzal az emberrel, aki Eeyr hitét fogja itt hirdetni. Türelmesen megvárja a bemutatkozást, legalább megtudja kiket tisztelhet a többi halandóban, akiket a kíváncsiság vagy istennőjéhez való hite hozott ide a templomkertbe.*
-Szeretem ezt a helyet, olyan szép zöld és érezni a szeretetet, amit ez a sok növény kap gondozásuk során. *Nyilván a kertészé az érdem legjava, de az Élet fájának nevezett magnólia sem panaszkodhat, kap vizet is, így már nem fog szomjazni sem.*
-Kérlek benneteket, csak Nylisaninak szólítsatok, a félisten elhagyható, nem fogok megharagudni miatta. *Szól elsősorban a szerzeteshez, másodsorban a földön letérdelő emberhez.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 08:38:48
Üzenet elküldve: 2017-04-18 08:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
*Muszáj egy kis szünetet tartania az imakönyv írása közben és szívni egy kis friss levegőt, így kisétál a templomkertbe.
Két teli locsolókannát cipel magával, ugyanis éppen ideje befejezni a kis csemetének elültetését és bőséges vízzel belocsolni. A magnóliánál még akkor is ügyelni kell a kiegészítő locsolásra, ha jó nedves talajba ülteti az ember.
Meglepődik, mikor megérkezik oda, ahol megásta a kis csemete alapját, ugyanis valaki befejezte a munkáját, sőt mi több még kicsit növesztett is rajta. Az első, akin megakad a szeme a félistennő, aki csak Nylisani lehet.*
~Nylisani félistennő az a fa alatt olvasgat, amit én ültettem?~
*A másik kettő egyértelműen halandó, noha a tündér olyan, mint a mesekönyvek tündérei. A szakállas, sebhelyes férfi teljesen átlagosnak tűnik, bár nehéz meghatározni, hogy miféle lehet, legalábbis így első ránézésre.*
-Áldás, békesség! *köszön oda, majd mikor megérkezik leteszi a két locsolókannát.* -Nylisani félistennő! Megtisztelő, hogy köszönthetlek az Élet Fájánál. *mutat ünnepélyesen a magnóliára.* -Épp szünetet tartok az imakönyv írásában, gondoltam befejezem az ültetést és jól belocsolom Eeyr fáját... hát, úgy fest, már csak a locsolás maradt.
*Eztán Hás és Lorew kapja meg a szerzetes figyelmét, akik azonnal levehetik, hogy ő az a bizonyos valaki, aki elültette az Élet Fáját.*
-Eeyr Fénye kísérjen titeket utatokon! Ha jól sejtem, még egyikőtökkel sem találkoztam. Ogadel Zujest vagyok, egyszerű szerzetes és pap.
*Lorew felé kezet is nyújt, aki ha viszonozza érezheti, hogy Ogadel igen keménykötésű ember, csak hát a habitus nagyjából mindent eltakar. Az is feltűnhet mindenkinek, hogy a pap arca rezzenéstelen, kifejezéstelen. Nem azért, mert haragszik, vagy mert közömbösek számára az emberek, vagy a félistennő, hanem egész egyszerűen ez a szerzetesi élet velejárója.*
-Bennetek kit tisztelhetek?
*Amint megtörténik a bemutatkozás, kiüríti a locsolókanna tartalmát, szépen belocsolja a magnóliát, persze úgy, hogy Nylisanit ne zavarja!*
-Pompás lett! *mutat a kis virágokra, amik az Élet Fája tövében vannak.* -Még most sem hiszem el, hogy itt vagy, Nylisani félistennő! Hatalmas öröm ez számomra!
*Muszáj egy kis szünetet tartania az imakönyv írása közben és szívni egy kis friss levegőt, így kisétál a templomkertbe.
Két teli locsolókannát cipel magával, ugyanis éppen ideje befejezni a kis csemetének elültetését és bőséges vízzel belocsolni. A magnóliánál még akkor is ügyelni kell a kiegészítő locsolásra, ha jó nedves talajba ülteti az ember.
Meglepődik, mikor megérkezik oda, ahol megásta a kis csemete alapját, ugyanis valaki befejezte a munkáját, sőt mi több még kicsit növesztett is rajta. Az első, akin megakad a szeme a félistennő, aki csak Nylisani lehet.*
~Nylisani félistennő az a fa alatt olvasgat, amit én ültettem?~
*A másik kettő egyértelműen halandó, noha a tündér olyan, mint a mesekönyvek tündérei. A szakállas, sebhelyes férfi teljesen átlagosnak tűnik, bár nehéz meghatározni, hogy miféle lehet, legalábbis így első ránézésre.*
-Áldás, békesség! *köszön oda, majd mikor megérkezik leteszi a két locsolókannát.* -Nylisani félistennő! Megtisztelő, hogy köszönthetlek az Élet Fájánál. *mutat ünnepélyesen a magnóliára.* -Épp szünetet tartok az imakönyv írásában, gondoltam befejezem az ültetést és jól belocsolom Eeyr fáját... hát, úgy fest, már csak a locsolás maradt.
*Eztán Hás és Lorew kapja meg a szerzetes figyelmét, akik azonnal levehetik, hogy ő az a bizonyos valaki, aki elültette az Élet Fáját.*
-Eeyr Fénye kísérjen titeket utatokon! Ha jól sejtem, még egyikőtökkel sem találkoztam. Ogadel Zujest vagyok, egyszerű szerzetes és pap.
*Lorew felé kezet is nyújt, aki ha viszonozza érezheti, hogy Ogadel igen keménykötésű ember, csak hát a habitus nagyjából mindent eltakar. Az is feltűnhet mindenkinek, hogy a pap arca rezzenéstelen, kifejezéstelen. Nem azért, mert haragszik, vagy mert közömbösek számára az emberek, vagy a félistennő, hanem egész egyszerűen ez a szerzetesi élet velejárója.*
-Bennetek kit tisztelhetek?
*Amint megtörténik a bemutatkozás, kiüríti a locsolókanna tartalmát, szépen belocsolja a magnóliát, persze úgy, hogy Nylisanit ne zavarja!*
-Pompás lett! *mutat a kis virágokra, amik az Élet Fája tövében vannak.* -Még most sem hiszem el, hogy itt vagy, Nylisani félistennő! Hatalmas öröm ez számomra!
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 04:10:37
Üzenet elküldve: 2017-04-18 04:10:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
*Egyszerűen nevetséges az agóniája, legalábbis ezt mondogatja magának. Tény, hosszú hónapok magabiztossága illant el egyetlen percben, amikor a fogadói incidens során rájött, hogy nem tud félistenekkel kommunikálni, mert az agyát túlzottan lefoglalja a csodálat, de... Ebben a pillanatban marad nagyjából abba az önnyugtató gondolatmenet (az összes többi gondolatmenettel együtt), mert megpillantja... Nylisanit.
~ Képzelődsz. ~
A kis hang a fejében nyers, és lényegre törő, mint mindig. Valóban ez lehet az egyetlen logikus magyarázat. Csak ő látja a jelenséget. Az elméjét olyannyira beborította a remény, hogy már a szeme elé is hamis képet vetít. Akkor fordul csak meg vele ténylegesen a világ, amikor Hás határozott jelét adja, hogy ő is látja, akit Lorew. Az első gondolata az ájulás, legalábbis ezzel az ötlettel a szervezete áll elő, ő azonban elutasítja. Könnyű volna egyszerűen eldőlni, mint egy darab fa, és elszakadni a világtól, de erősnek kell maradnia. Fél, és ez teljesen természetes. Most derül ki, hogy a remény, amibe egészen eddig kapaszkodott, vajon valóban létezik-e, vagy pedig újfent cél nélkül marad, ezáltal pedig épp olyan értelmetlenné válik az élete, ahogyan azt Hás mondta nem is olyan régen. A félelem teljesen természetes reakció egy ilyen helyzetben, ahogy az is, hogy egész testében remeg, mint a nyárfalevél. A tenyerébe szúró fájdalom nyilall, a szíve pedig olyan gyorsan, olyan erősen kalapál, mintha legalábbis ki akarna szakadni a mellkasából. És mégis... tesz egy lépést előre. Aztán még egyet. Jól begyakorolt mozdulat, kisgyermekkora óta csinálja, és most is csak ennyire van szüksége, ezt ismételgetni, amíg oda nem ér.
Nagyjából három lépés távolságra a fától, és persze a félistentől. Amaz épp felolvas egy könyvből, Lorew pedig természetesen egyetlen hangot sem adna ki, nehogy megzavarja. Még levegőt is alig mer venni, már ha épp eszébe jut, miközben a másvilági látványban gyönyörködik. Hás ennek ellenére minden további nélkül belerondít a idilli képbe, ami talán jobb is abból a szempontból, hogy Lorewnek sosem lett volna bátorsága ehhez. Amennyiben így rájuk összpontosul Nylisani figyelme, úgy a szerzetes azonnal térdre ereszkedik, majd leborul.*
- Hatalmas megtiszteltetés találkozni veled, Nylisani félistennő. Kérlek fogadd őszinte hálámat, amiért megajándékoztál azzal, hogy a színed elé járulhatok.
*A hangja enyhén remeg, de azért végigmondja becsülettel, majd Hásnak adja a szót, legalábbis képzeletben. Bízik benne, hogy a tündér majd minden további nélkül beszélni kezd, addig pedig ő összeszedheti magát. Közben pedig valami földöntúli megnyugvás kezd sátrat emelni a lelkében, ahogy a földön fekszik a félisten lábai előtt. Mintha csak egy szemhunyásnyit sem állt volna meg az elmúlt hónapokban, most pedig... végre megpihenhet. Végre... végre ott van, ahol azóta lenni akart, hogy megpillantotta Nylisanit a mágustoronyban. Mintha csak évszázadok teltek volna el azóta, vagy talán egy egész örökkévalóság.
Még mindig megkörnyékezi néha az ájulás, de legalább a szédülése múlik, ahogy a súlypontja lekerült a talajra, és talán a szívverése is kezd lassulni picit. Ennek ellenére az ujjai végéből teljesen kiszökött a vér, jéghidegek, és továbbra is teljes testében reszket.*
*Egyszerűen nevetséges az agóniája, legalábbis ezt mondogatja magának. Tény, hosszú hónapok magabiztossága illant el egyetlen percben, amikor a fogadói incidens során rájött, hogy nem tud félistenekkel kommunikálni, mert az agyát túlzottan lefoglalja a csodálat, de... Ebben a pillanatban marad nagyjából abba az önnyugtató gondolatmenet (az összes többi gondolatmenettel együtt), mert megpillantja... Nylisanit.
~ Képzelődsz. ~
A kis hang a fejében nyers, és lényegre törő, mint mindig. Valóban ez lehet az egyetlen logikus magyarázat. Csak ő látja a jelenséget. Az elméjét olyannyira beborította a remény, hogy már a szeme elé is hamis képet vetít. Akkor fordul csak meg vele ténylegesen a világ, amikor Hás határozott jelét adja, hogy ő is látja, akit Lorew. Az első gondolata az ájulás, legalábbis ezzel az ötlettel a szervezete áll elő, ő azonban elutasítja. Könnyű volna egyszerűen eldőlni, mint egy darab fa, és elszakadni a világtól, de erősnek kell maradnia. Fél, és ez teljesen természetes. Most derül ki, hogy a remény, amibe egészen eddig kapaszkodott, vajon valóban létezik-e, vagy pedig újfent cél nélkül marad, ezáltal pedig épp olyan értelmetlenné válik az élete, ahogyan azt Hás mondta nem is olyan régen. A félelem teljesen természetes reakció egy ilyen helyzetben, ahogy az is, hogy egész testében remeg, mint a nyárfalevél. A tenyerébe szúró fájdalom nyilall, a szíve pedig olyan gyorsan, olyan erősen kalapál, mintha legalábbis ki akarna szakadni a mellkasából. És mégis... tesz egy lépést előre. Aztán még egyet. Jól begyakorolt mozdulat, kisgyermekkora óta csinálja, és most is csak ennyire van szüksége, ezt ismételgetni, amíg oda nem ér.
Nagyjából három lépés távolságra a fától, és persze a félistentől. Amaz épp felolvas egy könyvből, Lorew pedig természetesen egyetlen hangot sem adna ki, nehogy megzavarja. Még levegőt is alig mer venni, már ha épp eszébe jut, miközben a másvilági látványban gyönyörködik. Hás ennek ellenére minden további nélkül belerondít a idilli képbe, ami talán jobb is abból a szempontból, hogy Lorewnek sosem lett volna bátorsága ehhez. Amennyiben így rájuk összpontosul Nylisani figyelme, úgy a szerzetes azonnal térdre ereszkedik, majd leborul.*
- Hatalmas megtiszteltetés találkozni veled, Nylisani félistennő. Kérlek fogadd őszinte hálámat, amiért megajándékoztál azzal, hogy a színed elé járulhatok.
*A hangja enyhén remeg, de azért végigmondja becsülettel, majd Hásnak adja a szót, legalábbis képzeletben. Bízik benne, hogy a tündér majd minden további nélkül beszélni kezd, addig pedig ő összeszedheti magát. Közben pedig valami földöntúli megnyugvás kezd sátrat emelni a lelkében, ahogy a földön fekszik a félisten lábai előtt. Mintha csak egy szemhunyásnyit sem állt volna meg az elmúlt hónapokban, most pedig... végre megpihenhet. Végre... végre ott van, ahol azóta lenni akart, hogy megpillantotta Nylisanit a mágustoronyban. Mintha csak évszázadok teltek volna el azóta, vagy talán egy egész örökkévalóság.
Még mindig megkörnyékezi néha az ájulás, de legalább a szédülése múlik, ahogy a súlypontja lekerült a talajra, és talán a szívverése is kezd lassulni picit. Ennek ellenére az ujjai végéből teljesen kiszökött a vér, jéghidegek, és továbbra is teljes testében reszket.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 03:07:46
Üzenet elküldve: 2017-04-18 03:07:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
*Ha azt mondják inkább felejtse el, hát elfelejti. Vagyis, arra képtelen, de nem foglalkozik vele tovább.*
~ Túl sokat? Túl messzire? ~
*Számára ez abszurd, hiszen már megtudta hogy az emberek jóval kevesebb évet élnek mint amennyit ő fog, olyan pedig nem létezik hogy túl messzire. Mindig lehet többet tenni, csak nem a saját, hanem mások érdekében kellene. Ez az ember is ugyanolyan haszontalan mint a többség, ez már bizonyos, ezt pedig ismét bizonyítja az, hogy a tündért küldi előre, mert neki időre lenne szüksége. Nem hogy életképtelen, de egyenesen nem érdemes az életre. Ha most találkozna egy évvel fiatalabb önmagával, akkor fiatalabbik énje biztosan elképedve és hitetlenkedve fogadná azt amivé változott. Korábban mindenre kíváncsi volt és minden életet védett, most viszont, ha hatalmában állna, egyszerűen eltörölné a föld színéről ezt az egész környéket. De sajnos tehetetlen, így csak vállat von, és megindul befelé.*
*Túlságosan nem is kell sokat keresgélniük, egy cseperedő fa tövében hamar megpillantják Nylisanit, Hás legalábbis meg van győződve arról, hogy ő lesz az akiről Lorew beszélt, hiszen... bár ő sokkal fábbnak gondolta annál mint ahogy kinéz, megkérdőjelezhetetlenül növényfélére hajaz. Komor közönyösségét fel is váltja egy széles, derűs mosoly, aztán rögtön meg is gyorsítja lépteit a félisten felé.*
- Szia! Te vagy Nylish...
*Megint elmotyogja a név végét, valahogy mindig elfelejti hogy is volt pontosan.*
- Ny-li-sa-ni?
*Ki is javítja magát rögtön szép tagoltan. Látszólag egyáltalán nem zavarja hogy egy felsőbb hatalomhoz beszél, teljesen közvetlen és természetes, csak örül hogy egyrészt tényleg létezik a félisten, másrészt sikerült is megtalálni, és tényleg nagyon úgy néz ki mint aki összenőtt valami növénnyel. Kicsit hasonlóan festett Hás is még a tündérinda ruhájában, csak az sokkal kevesebbet takart, meg persze attól még ő tündér maradt a növényruhája alatt.*
*Ha azt mondják inkább felejtse el, hát elfelejti. Vagyis, arra képtelen, de nem foglalkozik vele tovább.*
~ Túl sokat? Túl messzire? ~
*Számára ez abszurd, hiszen már megtudta hogy az emberek jóval kevesebb évet élnek mint amennyit ő fog, olyan pedig nem létezik hogy túl messzire. Mindig lehet többet tenni, csak nem a saját, hanem mások érdekében kellene. Ez az ember is ugyanolyan haszontalan mint a többség, ez már bizonyos, ezt pedig ismét bizonyítja az, hogy a tündért küldi előre, mert neki időre lenne szüksége. Nem hogy életképtelen, de egyenesen nem érdemes az életre. Ha most találkozna egy évvel fiatalabb önmagával, akkor fiatalabbik énje biztosan elképedve és hitetlenkedve fogadná azt amivé változott. Korábban mindenre kíváncsi volt és minden életet védett, most viszont, ha hatalmában állna, egyszerűen eltörölné a föld színéről ezt az egész környéket. De sajnos tehetetlen, így csak vállat von, és megindul befelé.*
*Túlságosan nem is kell sokat keresgélniük, egy cseperedő fa tövében hamar megpillantják Nylisanit, Hás legalábbis meg van győződve arról, hogy ő lesz az akiről Lorew beszélt, hiszen... bár ő sokkal fábbnak gondolta annál mint ahogy kinéz, megkérdőjelezhetetlenül növényfélére hajaz. Komor közönyösségét fel is váltja egy széles, derűs mosoly, aztán rögtön meg is gyorsítja lépteit a félisten felé.*
- Szia! Te vagy Nylish...
*Megint elmotyogja a név végét, valahogy mindig elfelejti hogy is volt pontosan.*
- Ny-li-sa-ni?
*Ki is javítja magát rögtön szép tagoltan. Látszólag egyáltalán nem zavarja hogy egy felsőbb hatalomhoz beszél, teljesen közvetlen és természetes, csak örül hogy egyrészt tényleg létezik a félisten, másrészt sikerült is megtalálni, és tényleg nagyon úgy néz ki mint aki összenőtt valami növénnyel. Kicsit hasonlóan festett Hás is még a tündérinda ruhájában, csak az sokkal kevesebbet takart, meg persze attól még ő tündér maradt a növényruhája alatt.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 02:41:28
Üzenet elküldve: 2017-04-18 02:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*A visszakérdezésre először nem is tudja, hogy mit mondjon. Vagy hogy egyáltalán hogy magyarázza meg. Abban sem biztos, hogy most magára a szóra kérdez rá a lány, vagy csak nem érti, ez miért tapintatlan kérdés. Utóbbi viszonylag kellemetlen lenne, mert a szerzetes sem tudná igazán elmagyarázni, miért ilyen kényes számára ez a téma.*
- Ez olyasmi amiről... talán nem beszél szívesen... szóval csak... csak... áh, felejtsd el *megrázza a fejét, nem is akar beszélni róla. Életében talán először dönt úgy, hogy noha igaza van, elereszti a dolgot, és ráhagyja a tündérre a dolgot, és ráadásul azért, mert simán kínos neki erről beszélni. A tündér szavai különösebben nem hatják meg, ezzel ő maga is tisztában van, nem hiába kereste egész életében a módját, hogy egy felsőbb erőt szolgáljon. Ez adta az életének az egyetlen értelmet. Ellenben ez továbbra is meg fogja adni neki a szükséges löketet, hogy mindig továbbmenjen az élet ösvényén.*
- Néha ezen is elgondolkodom. Hogy túl sokat éltem. Túl messzire jutottam. Ideje megállni, megpihenni, és meghalni. De nem most. Nem akkor, amikor a világ végre kezd olyanná válni, amilyennek lennie kell. Ebben az állapotban nem hagyhatom magára. Negyven év küzdelmét nem dobom el magamtól anélkül, hogy kiélvezném a gyümölcsét.
*Szemében meglobban az elszántság tüze, aztán meglepően gyorsan ki is alszik, amint elérik a templomkert bejáratát. Többször is járt már itt azóta, de megint eluralkodott rajta a páni félelem, hogy abban az egészen irreális esetben, ha Nylisani itt lenne, ugyanúgy nem tudna megszólalni, vagy értelmes mondatot kinyögni, mint Lilith esetében.*
- Menj csak előre *int kedvesen a tündérnek* És ha bármilyen másvilági jelenséget tapasztalsz, a teljesség igénye nélkül bármit, ami felsőbbrendű, akkor nyugodtan beszélj te előbb, nekem... időre lehet szükségem... igen...
*A Lilithtel való találkozás óta nem egészen biztos benne, hogy képes lesz-e valaha is kinyögni akár csak egy értelmes szókapcsolatot is egy félistennek, szóval... sokat segítene, ha a tündér előbb megtörné a jeget. Eddig is olyan jól ment neki... na de hát azzal kell beérni, ami van.*
*A visszakérdezésre először nem is tudja, hogy mit mondjon. Vagy hogy egyáltalán hogy magyarázza meg. Abban sem biztos, hogy most magára a szóra kérdez rá a lány, vagy csak nem érti, ez miért tapintatlan kérdés. Utóbbi viszonylag kellemetlen lenne, mert a szerzetes sem tudná igazán elmagyarázni, miért ilyen kényes számára ez a téma.*
- Ez olyasmi amiről... talán nem beszél szívesen... szóval csak... csak... áh, felejtsd el *megrázza a fejét, nem is akar beszélni róla. Életében talán először dönt úgy, hogy noha igaza van, elereszti a dolgot, és ráhagyja a tündérre a dolgot, és ráadásul azért, mert simán kínos neki erről beszélni. A tündér szavai különösebben nem hatják meg, ezzel ő maga is tisztában van, nem hiába kereste egész életében a módját, hogy egy felsőbb erőt szolgáljon. Ez adta az életének az egyetlen értelmet. Ellenben ez továbbra is meg fogja adni neki a szükséges löketet, hogy mindig továbbmenjen az élet ösvényén.*
- Néha ezen is elgondolkodom. Hogy túl sokat éltem. Túl messzire jutottam. Ideje megállni, megpihenni, és meghalni. De nem most. Nem akkor, amikor a világ végre kezd olyanná válni, amilyennek lennie kell. Ebben az állapotban nem hagyhatom magára. Negyven év küzdelmét nem dobom el magamtól anélkül, hogy kiélvezném a gyümölcsét.
*Szemében meglobban az elszántság tüze, aztán meglepően gyorsan ki is alszik, amint elérik a templomkert bejáratát. Többször is járt már itt azóta, de megint eluralkodott rajta a páni félelem, hogy abban az egészen irreális esetben, ha Nylisani itt lenne, ugyanúgy nem tudna megszólalni, vagy értelmes mondatot kinyögni, mint Lilith esetében.*
- Menj csak előre *int kedvesen a tündérnek* És ha bármilyen másvilági jelenséget tapasztalsz, a teljesség igénye nélkül bármit, ami felsőbbrendű, akkor nyugodtan beszélj te előbb, nekem... időre lehet szükségem... igen...
*A Lilithtel való találkozás óta nem egészen biztos benne, hogy képes lesz-e valaha is kinyögni akár csak egy értelmes szókapcsolatot is egy félistennek, szóval... sokat segítene, ha a tündér előbb megtörné a jeget. Eddig is olyan jól ment neki... na de hát azzal kell beérni, ami van.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 01:47:32
Üzenet elküldve: 2017-04-18 01:47:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
- Tapintatlanság?
*Nem ismeri ezt a kifejezést. Itt az utcákon az ő termetével már igencsak kerülgetnie kell a tömeget, így nem ér rá Lorewre nézelődni hogy meglássa a vörösségét.*
- Gyenge vagy és önző.
*Hagyja rá a mágusra, mert teljesen egyetért. Persze nem bántani akarja ezzel, csak közli mint egy teljesen természetes tényt.*
- Mint egy gyermek, akinek kell az anyja közelsége. Pedig idősnek látszol már. Így azt mondod ki, hogy önmagadban képtelen vagy az életre. Ha nincs valaki más aki értelmet adjon neked, akkor akár meg is halhatnál.
*Különös, furcsa hogy nem veszi észre hogy tulajdonképpen egy cipőben járnak. Hásnak is szüksége van valamire, ami értelmet ad életének. Ez a valami természetesen Erdő, és ebben soha nem is kételkedett, de semmi szüksége nincs rá hogy lássa is. Vagy mégis? Hiszen hónapok óta arra próbál rájönni, mit is akarhat tőle az istene. Hogy mi lenne a feladata itt, ha már ide vezette. Kitalálni persze nem tudja, így mindenhol jeleket keres. Az egyetlen amit eddig ki tudott találni, hogy valahogy el kellene törölni ezt az egész várost a föld színéről, erre viszont képtelen. Beszélgetésük közepette meg is érkeznek a Templomkert bejáratához, az ajtóból viszont tanácstalanul néz fel a szerzetesre, mintha tőle várna irányt vagy vezetést.*
- Tapintatlanság?
*Nem ismeri ezt a kifejezést. Itt az utcákon az ő termetével már igencsak kerülgetnie kell a tömeget, így nem ér rá Lorewre nézelődni hogy meglássa a vörösségét.*
- Gyenge vagy és önző.
*Hagyja rá a mágusra, mert teljesen egyetért. Persze nem bántani akarja ezzel, csak közli mint egy teljesen természetes tényt.*
- Mint egy gyermek, akinek kell az anyja közelsége. Pedig idősnek látszol már. Így azt mondod ki, hogy önmagadban képtelen vagy az életre. Ha nincs valaki más aki értelmet adjon neked, akkor akár meg is halhatnál.
*Különös, furcsa hogy nem veszi észre hogy tulajdonképpen egy cipőben járnak. Hásnak is szüksége van valamire, ami értelmet ad életének. Ez a valami természetesen Erdő, és ebben soha nem is kételkedett, de semmi szüksége nincs rá hogy lássa is. Vagy mégis? Hiszen hónapok óta arra próbál rájönni, mit is akarhat tőle az istene. Hogy mi lenne a feladata itt, ha már ide vezette. Kitalálni persze nem tudja, így mindenhol jeleket keres. Az egyetlen amit eddig ki tudott találni, hogy valahogy el kellene törölni ezt az egész várost a föld színéről, erre viszont képtelen. Beszélgetésük közepette meg is érkeznek a Templomkert bejáratához, az ajtóból viszont tanácstalanul néz fel a szerzetesre, mintha tőle várna irányt vagy vezetést.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-17 21:00:20
Üzenet elküldve: 2017-04-17 21:00:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Az Élet Fája//
*Nylisani, aki valaha elf volt, de mostanra inkább tűnik inkább élő növénynek, látja a szerzetes erőfeszítéseit és tetszik neki, hogy egy új facsemete kerül ide a kedvenc helyére. Odasétál a facsemetéhez és énekelni kezd neki. Befejezi amit Ogadel elkezdett, betemeti a csemetét a helyére és hogy körülötte ne legyen barna a föld, ezért kezét végighúzva rajta kinő a fű és még pár színes százszorszép is megjelenik.*
-Látod szépséges Magnóliám, itt szeretnek és jó helyed lesz, nő szép nagyra és mutasd meg mindenkinek, milyen szép az élet! *Hisz egy szép virágú fáról van szó, ami tényleg az élet szépségeit mutatja, épp csak annyira erősíti meg a fát, a félistenke, hogy a zord időjárás ne árthasson neki. Amint végez le is ül mellé és hangosan olvas egy tündérmesét, ami elég szórakoztató számára, olyan ez, mintha egyik gyermekének mondana mesét.*
*Nylisani, aki valaha elf volt, de mostanra inkább tűnik inkább élő növénynek, látja a szerzetes erőfeszítéseit és tetszik neki, hogy egy új facsemete kerül ide a kedvenc helyére. Odasétál a facsemetéhez és énekelni kezd neki. Befejezi amit Ogadel elkezdett, betemeti a csemetét a helyére és hogy körülötte ne legyen barna a föld, ezért kezét végighúzva rajta kinő a fű és még pár színes százszorszép is megjelenik.*
-Látod szépséges Magnóliám, itt szeretnek és jó helyed lesz, nő szép nagyra és mutasd meg mindenkinek, milyen szép az élet! *Hisz egy szép virágú fáról van szó, ami tényleg az élet szépségeit mutatja, épp csak annyira erősíti meg a fát, a félistenke, hogy a zord időjárás ne árthasson neki. Amint végez le is ül mellé és hangosan olvas egy tündérmesét, ami elég szórakoztató számára, olyan ez, mintha egyik gyermekének mondana mesét.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:39:22
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*Ahhoz képest, hogy a mágus egy teljesen ismeretlen valaki volt a tündérke számára, és a mágia is olyan témák közé sorolható, amelyek nem éppen a kedvencei, mégis úgy gondolja, hogy rengeteget beszélgettek, és a beszélgetésük még most sem ér véget, csak éppen picit lassul. Emiatt már ő is abban gondolkodik, hogy valahogyan, illendő módon el kellene köszönnie, hogy egyikük se érezze magát kényelmetlenül. Egy kereskedőnek persze nem nehéz szóval tartania a másik felet, ám mivel jelenleg ez nem feladat, így Mofi nem is szeretné erőltetni. Szerencsére úgy tűnik, hogy Worenth is rájött erre, vagy valóban indulni készül, így tehát a kereskedőtanonc serényen bólogat is.*
– A városban már nincsen semmi dolgom, mindössze a könyvtárat szerettem volna meglátogatni. A Vashegyre kell majd visszaérnem, de ahhoz keresnem kellene majd valakit, aki szintén arra megy. Nem okos dolog egyedül mászkálni az éjszakában. Nem tudom, hogy Önök merre tart, de ha Worenth Mesterék is útba ejti a hegyet, akkor örömmel kísérem el. Legalább találkozhatnék Xauzurral is. Ha nem arra mennek, akkor megszállok valamelyik fogadóban, és holnap reggel keresek útitársat.
*Fejezi be a minden részletre kiterjedő tájékoztatást, hogy a mágus tisztában legyen a tényekkel, majd a választól függően indul tovább.*
//Worenth Yosden, a segítő//
*Ahhoz képest, hogy a mágus egy teljesen ismeretlen valaki volt a tündérke számára, és a mágia is olyan témák közé sorolható, amelyek nem éppen a kedvencei, mégis úgy gondolja, hogy rengeteget beszélgettek, és a beszélgetésük még most sem ér véget, csak éppen picit lassul. Emiatt már ő is abban gondolkodik, hogy valahogyan, illendő módon el kellene köszönnie, hogy egyikük se érezze magát kényelmetlenül. Egy kereskedőnek persze nem nehéz szóval tartania a másik felet, ám mivel jelenleg ez nem feladat, így Mofi nem is szeretné erőltetni. Szerencsére úgy tűnik, hogy Worenth is rájött erre, vagy valóban indulni készül, így tehát a kereskedőtanonc serényen bólogat is.*
– A városban már nincsen semmi dolgom, mindössze a könyvtárat szerettem volna meglátogatni. A Vashegyre kell majd visszaérnem, de ahhoz keresnem kellene majd valakit, aki szintén arra megy. Nem okos dolog egyedül mászkálni az éjszakában. Nem tudom, hogy Önök merre tart, de ha Worenth Mesterék is útba ejti a hegyet, akkor örömmel kísérem el. Legalább találkozhatnék Xauzurral is. Ha nem arra mennek, akkor megszállok valamelyik fogadóban, és holnap reggel keresek útitársat.
*Fejezi be a minden részletre kiterjedő tájékoztatást, hogy a mágus tisztában legyen a tényekkel, majd a választól függően indul tovább.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-16 06:30:10
Üzenet elküldve: 2017-04-16 06:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az Élet Fája//
//Helykeresés, ásás//
*Nagyon fontos, hogy a csemetének megfelelő helyet válasszon. Elsősorban az kell, hogy meleg helyen legyen, ne pedig szeles, fagyos részen. Szerencsére a jó termőtalajjal nincs gond, talán éppen ettől, na meg a sok gondozástól olyan szép a templomkert. A magnólia nem tűri az átültetést, tehát ahová egyszer elültetik, annak ott is kell maradnia.
Amint megtörténik a megfelelő hely kiválasztása, megragadja az ásót és lassan elkezdi kiásni a földet. Szép nagy földlabdával kapta a csemetét, annak a kétszeresét kell neki kiásni, úgy lesz a megfelelő. Jó földet könnyű ásni, főleg ebben az időszakban, így lényegében meg sem kell erőltetnie magát és kicsit sem izzad meg.
Igen, kissé önkényesen választotta ki a fafajtát, nem készített róla felmérést és nem érdeklődött körbe az embereknél, ugyanakkor remélhetőleg Eeyr értékeli majd erőfeszítéseit.*
//Helykeresés, ásás//
*Nagyon fontos, hogy a csemetének megfelelő helyet válasszon. Elsősorban az kell, hogy meleg helyen legyen, ne pedig szeles, fagyos részen. Szerencsére a jó termőtalajjal nincs gond, talán éppen ettől, na meg a sok gondozástól olyan szép a templomkert. A magnólia nem tűri az átültetést, tehát ahová egyszer elültetik, annak ott is kell maradnia.
Amint megtörténik a megfelelő hely kiválasztása, megragadja az ásót és lassan elkezdi kiásni a földet. Szép nagy földlabdával kapta a csemetét, annak a kétszeresét kell neki kiásni, úgy lesz a megfelelő. Jó földet könnyű ásni, főleg ebben az időszakban, így lényegében meg sem kell erőltetnie magát és kicsit sem izzad meg.
Igen, kissé önkényesen választotta ki a fafajtát, nem készített róla felmérést és nem érdeklődött körbe az embereknél, ugyanakkor remélhetőleg Eeyr értékeli majd erőfeszítéseit.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:45:37
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:45:37
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Pedig bizony a sebzést okozó varázslatokra is szükség van. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a Grombari csata, ahol is a hóhajú mágusmester is ráeszmélt arra, hogy bizony a "pajzs" kevés, olykor "kard" is kellene. Alapvetően persze egy mágusnak elég lenne akár az is, hogy megvédelmezi a többieket, ugyanakkor sajnos a védekező varázslatok gyakran csak a mágusra, varázshasználóra hatásosak, nem lehet például "rádobni" valakire. Lehet, hogy a nagy erejű entitások óta a szakrális mágusok, ez esetben az Eeyr hívek már mások köré is képesek pajzsot emelni, de még így sincs minden megoldva. Védekezéssel nem lehet csatát nyerni.*
-Nagyjából akkor született meg az erőszak és az első gyilkosság is. Hát, azt el tudom hinni!
*A sziklarepesz varázslattal senki sem ismerkedne meg közelebbről, hiszen könnyedén azok lehetnek élete utolsó pillanatai.
Látszólag Mofi nem adja fel a dolgot. A mágia jó oldalát nem neki, hanem a város szolgálatában álló, a templomban ténykedő mágusoknak kellene bemutatnia! A városiaknak kellene azon munkálkodnia, hogy a varázslatok pozitív felhasználását skandálják, hogy segítsenek és gyógyítsanak vele, ne pedig fájdalmakat és kínokat okozzanak. De nem szeretné már tovább firtatni a dolgot, így csak bólint a tündérke szavaira.*
-Meglátjuk. Azt hiszem én lassan elindulok hazafelé és megnézem, hogy Xauzur merre kóborol. Velem tartasz, vagy van még dolgod a városban?
//Mofeta Wirfall//
*Pedig bizony a sebzést okozó varázslatokra is szükség van. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a Grombari csata, ahol is a hóhajú mágusmester is ráeszmélt arra, hogy bizony a "pajzs" kevés, olykor "kard" is kellene. Alapvetően persze egy mágusnak elég lenne akár az is, hogy megvédelmezi a többieket, ugyanakkor sajnos a védekező varázslatok gyakran csak a mágusra, varázshasználóra hatásosak, nem lehet például "rádobni" valakire. Lehet, hogy a nagy erejű entitások óta a szakrális mágusok, ez esetben az Eeyr hívek már mások köré is képesek pajzsot emelni, de még így sincs minden megoldva. Védekezéssel nem lehet csatát nyerni.*
-Nagyjából akkor született meg az erőszak és az első gyilkosság is. Hát, azt el tudom hinni!
*A sziklarepesz varázslattal senki sem ismerkedne meg közelebbről, hiszen könnyedén azok lehetnek élete utolsó pillanatai.
Látszólag Mofi nem adja fel a dolgot. A mágia jó oldalát nem neki, hanem a város szolgálatában álló, a templomban ténykedő mágusoknak kellene bemutatnia! A városiaknak kellene azon munkálkodnia, hogy a varázslatok pozitív felhasználását skandálják, hogy segítsenek és gyógyítsanak vele, ne pedig fájdalmakat és kínokat okozzanak. De nem szeretné már tovább firtatni a dolgot, így csak bólint a tündérke szavaira.*
-Meglátjuk. Azt hiszem én lassan elindulok hazafelé és megnézem, hogy Xauzur merre kóborol. Velem tartasz, vagy van még dolgod a városban?
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-11 22:03:18
Üzenet elküldve: 2017-04-11 22:03:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Íme, a mindenki által hőn szeretett templomkert. Zöldellő fák, ragyogó napsütés, árnyékban megbúvó padok és az általában kedves csuklyás szerzetesek, akik gyakran járnak ki a friss levegőre ilyen szép időben. Letelepszik az egyik padra, a mélységi lánykától szerzett táskáját maga mellé teszi, és kinyitja. Gyorsan kellett távoznia, azóta nem is nyitotta ki, már nem is emlékszik pontosan, mik voltak a nősténynél. Egy alkarvédő, egy, a sajátjához hasonlatos tőr, meg persze a csontdarab is ott van, amit emlékként őrzött meg. Valamikor útba kéne ejtenie a piacteret, hogy vegyen egy fekete szalagot, amire felfűzheti. Elvitetné egy ékszerészhez, aki a követ csiszolásával, megmunkálásával foglalkozik, ő biztosan tud egy apró lyukat fúrni rá úgy, hogy ne törjön szilánkosra. Felfűzné a szalagra, a csuklójára kötné, és mindig ott lehetne vele a kicsike a hófehérre mart darabkájával.
Erősen tűz a nap, koromfekete hajkoronája magába szívja a meleget. Hiába ül árnyékban, még így is esélyes, hogy hőgutát kap. Tovább kell állnia. Az lenne a legjobb, ha beülne valahova, rendelne egy nagy pohár, hideg vizet, és ki sem dugná az orrát, amíg nem enyhül az idő. Ilyen melegben képtelen gondolkodni is. Fel is kel, vállán a bőrtáskával, hogy elinduljon visszafelé. Nem a szegénynegyedet veszi célba, most a gazdagok díszes pompáját foga megcsodálni, míg a Pegazushoz igyekszik. Nem tervez sok időt tölteni, maximum néhány órát, míg lemegy a nap, és az emberek száma is megfogyatkozik az utcákon. Utána benéz a barakkba. Nagyon régen járt már ott, és habár legyezővel sajnos nem fog tudni gyakorolni, a tőrökkel még megteheti. Ritkán kerül sor igazán komoly közelharcra, így még mindig nem tökéletes, de lassan egyre ügyesebben forgatja őket, és már a nagyobb kardokkal is boldogul.*
Erősen tűz a nap, koromfekete hajkoronája magába szívja a meleget. Hiába ül árnyékban, még így is esélyes, hogy hőgutát kap. Tovább kell állnia. Az lenne a legjobb, ha beülne valahova, rendelne egy nagy pohár, hideg vizet, és ki sem dugná az orrát, amíg nem enyhül az idő. Ilyen melegben képtelen gondolkodni is. Fel is kel, vállán a bőrtáskával, hogy elinduljon visszafelé. Nem a szegénynegyedet veszi célba, most a gazdagok díszes pompáját foga megcsodálni, míg a Pegazushoz igyekszik. Nem tervez sok időt tölteni, maximum néhány órát, míg lemegy a nap, és az emberek száma is megfogyatkozik az utcákon. Utána benéz a barakkba. Nagyon régen járt már ott, és habár legyezővel sajnos nem fog tudni gyakorolni, a tőrökkel még megteheti. Ritkán kerül sor igazán komoly közelharcra, így még mindig nem tökéletes, de lassan egyre ügyesebben forgatja őket, és már a nagyobb kardokkal is boldogul.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-11 13:20:18
Üzenet elküldve: 2017-04-11 13:20:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Átvezeti halkan a lovat a templom előtt. Még a madár sem jár erre, ilyen kései órán. Szerencsére Arthenior nem az éjféli sötét varázslatokat tanító papjairól ismert. Itt nem kell attól félnie, hogy véres mágiával fejét veszik, vagy halálra kínozzák, esetleg a temetőből halottakat ébresztenek fel és küldenek a nyakára. Nem, itt ez nem jellemző.
A nőstény fakó szemeivel kémleli a helyszínt. Szép, kellemes lehet itt eltölteni egy délutánt a ragyogó napfényben. Csendes, hívogató, még ilyenkor éjjel is a hold és néhány fáklya világában. Yrä viszont nem azért van itt, hogy a buja bokrokban és a mívesen faragott padokban gyönyörködjön. Indul tovább. Dél felé. A temetőn keresztül éri el a folyó partot és onnan a tisztás ösvényén már lóra is ülhet.
A kapun át átlép a temető ködös, baljós hangulatába.*
A nőstény fakó szemeivel kémleli a helyszínt. Szép, kellemes lehet itt eltölteni egy délutánt a ragyogó napfényben. Csendes, hívogató, még ilyenkor éjjel is a hold és néhány fáklya világában. Yrä viszont nem azért van itt, hogy a buja bokrokban és a mívesen faragott padokban gyönyörködjön. Indul tovább. Dél felé. A temetőn keresztül éri el a folyó partot és onnan a tisztás ösvényén már lóra is ülhet.
A kapun át átlép a temető ködös, baljós hangulatába.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-08 15:17:24
Üzenet elküldve: 2017-04-08 15:17:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*A varázsigék firtatására odaadó figyelmet, a sebző varázslatok megemlítésére azonban azonnal egy szemforgatást kap a varázsló, bár a leány próbálja elkapni a tekintetét, hogy ne legyen észrevehető. Pontosan a sebző varázslatok azok, amik miatt nem szíveli annyira a mágiát, és ezt az orra alatt dünnyögve ki is jelenti.*
– Bőven elég, hogy kitalálták, hogy ki lehet hegyezni egy botot, és lehet vele szurkálni a másikat. Senki nem akar sziklarepeszeket a testébe...
*A rejtélyességre együtt nevet a mágussal, hiszen ő is sejti, hogy ez a dolog azért egy picit viccnek is van szánva, főleg azért, mert pár perce ajánlotta fel Worenth a tanítgatását, vagy valami hasonlót, ha jól értette. Az ellentétet azonban megérti, és anélkül, hogy erőltetné a dolgot, még egy utolsó ötletet megemlít.*
– Mi lenne, ha bemutatná a mágia jó oldalát? Az használna a varázslók megítélésében is, és lehetne úgy, hogy nem csak példálózni tetszik, hanem közben tényleg segít másokon? Ezzel szerintem mindenki jól jár, és nem is feleslegesen lesz használva a varázsereje, Worenth Meter.
*A felesleges szó ejtésénél érződik, hogy mások szórakoztatását sem tartaná feleslegesnek, de próbál kompromisszumot találni, hogy a mágusnak se kelljen megcáfolni az elveit.*
//Worenth Yosden, a segítő//
*A varázsigék firtatására odaadó figyelmet, a sebző varázslatok megemlítésére azonban azonnal egy szemforgatást kap a varázsló, bár a leány próbálja elkapni a tekintetét, hogy ne legyen észrevehető. Pontosan a sebző varázslatok azok, amik miatt nem szíveli annyira a mágiát, és ezt az orra alatt dünnyögve ki is jelenti.*
– Bőven elég, hogy kitalálták, hogy ki lehet hegyezni egy botot, és lehet vele szurkálni a másikat. Senki nem akar sziklarepeszeket a testébe...
*A rejtélyességre együtt nevet a mágussal, hiszen ő is sejti, hogy ez a dolog azért egy picit viccnek is van szánva, főleg azért, mert pár perce ajánlotta fel Worenth a tanítgatását, vagy valami hasonlót, ha jól értette. Az ellentétet azonban megérti, és anélkül, hogy erőltetné a dolgot, még egy utolsó ötletet megemlít.*
– Mi lenne, ha bemutatná a mágia jó oldalát? Az használna a varázslók megítélésében is, és lehetne úgy, hogy nem csak példálózni tetszik, hanem közben tényleg segít másokon? Ezzel szerintem mindenki jól jár, és nem is feleslegesen lesz használva a varázsereje, Worenth Meter.
*A felesleges szó ejtésénél érződik, hogy mások szórakoztatását sem tartaná feleslegesnek, de próbál kompromisszumot találni, hogy a mágusnak se kelljen megcáfolni az elveit.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-07 17:17:16
Üzenet elküldve: 2017-04-07 17:17:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-A varázsigék nyelvtörőssége biztos vagyok benne, hogy tudatos volt. Minél nehezebb egy ige, annál nehezebb feladat elsajátítani és megidézni, ez tiszta sor. Viszont. *emeli meg mutató ujját.* -Ez nem azt jelenti, hogy minden bonyolult varázslat varázsigés. Vannak olyan brutális erejű varázslatok, amik kézmozdulatosak. Ilyen például a sziklarepesz, ami az egyik legerőteljesebb sebző varázslat mind közül. De sorolhatnám még tovább.
*Mellesleg szerinte jó így, ahogy van, ő nem, vagy csak igen keveset változtatna a dolgokon. Még csak arra sem panaszkodna, hogy kevés varázslat van, hiszen ez nem igaz, mert rengeteg varázslat közül lehet választani, mindenki megtalálhatja az igényeinek megfelelőt, a szakrális mágia óta pedig különösen. Csak győzze megfizetni, de ez már egy másik történet.*
-Biztosan komolyabbnak gondolta annál, hogy mutatványozzon vele. *mondja és ezzel próbálja kitalálni, hogy a másik tündér fejében mi járhatott.* -Talán igazad lehet... ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy egy mágus általában nem kérkedik és nem mutogatja a varázslatait. Annál kicsit rejtélyesebbek vagyunk. *nevetgél ismét, bár ebben van alap bőven.* -Szóval csak úgy varázsolgatni nem mondhatnám, hogy az én stílusom és kissé megcáfolnám a saját elveimet is. Sőt amondó vagyok, hogy a mágia sokakat megrémisztett az istenségek csatája óta. A feladatnak maga a jóságosság és nemesség része valóban illene hozzám, de a stílusomhoz, amit a mágia irányába képviselek, ahhoz nem.
//Mofeta Wirfall//
-A varázsigék nyelvtörőssége biztos vagyok benne, hogy tudatos volt. Minél nehezebb egy ige, annál nehezebb feladat elsajátítani és megidézni, ez tiszta sor. Viszont. *emeli meg mutató ujját.* -Ez nem azt jelenti, hogy minden bonyolult varázslat varázsigés. Vannak olyan brutális erejű varázslatok, amik kézmozdulatosak. Ilyen például a sziklarepesz, ami az egyik legerőteljesebb sebző varázslat mind közül. De sorolhatnám még tovább.
*Mellesleg szerinte jó így, ahogy van, ő nem, vagy csak igen keveset változtatna a dolgokon. Még csak arra sem panaszkodna, hogy kevés varázslat van, hiszen ez nem igaz, mert rengeteg varázslat közül lehet választani, mindenki megtalálhatja az igényeinek megfelelőt, a szakrális mágia óta pedig különösen. Csak győzze megfizetni, de ez már egy másik történet.*
-Biztosan komolyabbnak gondolta annál, hogy mutatványozzon vele. *mondja és ezzel próbálja kitalálni, hogy a másik tündér fejében mi járhatott.* -Talán igazad lehet... ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy egy mágus általában nem kérkedik és nem mutogatja a varázslatait. Annál kicsit rejtélyesebbek vagyunk. *nevetgél ismét, bár ebben van alap bőven.* -Szóval csak úgy varázsolgatni nem mondhatnám, hogy az én stílusom és kissé megcáfolnám a saját elveimet is. Sőt amondó vagyok, hogy a mágia sokakat megrémisztett az istenségek csatája óta. A feladatnak maga a jóságosság és nemesség része valóban illene hozzám, de a stílusomhoz, amit a mágia irányába képviselek, ahhoz nem.
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-05 06:40:08
Üzenet elküldve: 2017-04-05 06:40:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
– Áh! Így már teljesen érthető, köszönöm szépen, Worenth Mester! Akkor gondolom maguk a varázsigék is ugyanígy működnek. Gondolom ott is a hangzatosabbakat választottak, és eltúlozzák a szavakat néha, mint a mozdulatokat. Mármint... én csak pletykákból hallottam, de úgy tudom, hogy azok is ilyenek.
*A következő kijelentésre a tündérke megvonja a vállát, és örül annak, hogy túllendülnek a témán. Nem gondolja, hogy Worenth olyan lenne, aki tönkretenné mások szórakozását, de nem is akar olyannal találkozni, akit ez jó érzéssel töltene el, sőt, beszélni sem szeretne az illetőről, hiszen nem érdemli meg, hogy szót ejtsenek róla. Ismételten együtt nevet a mágussal, miközben azért egyetértően rázza meg a fejét.*
– Én sem gondoltam semmi ilyesmire, Worenth Mester. Viszont...
*Igyekszik még a kioktatás látszatát is elkerülni, így halkabbra veszi a hangját. Mindig segítőkészen osztja meg az ötleteit és a véleményét, ha valaki engedi, ám tudja jól, hogy néha nem örülnek annak, ha valaki másképpen gondolkodik, és javaslatot tesz arra, hogy mit is kellene tenni.*
– Ön például egy vezető, és azt hiszem a vezetőnek feladata, hogy összetartsa az itt élőket. Amikor ide érkeztem, beszélgettem egy másik tündérrel egy picit, és ő azt hiszem megsértődött, amikor azt mondtam, hogy én szívesen látnám, hogy valaki szórakoztatásra használja a mágiát. Örülök, hogy Ön nem így gondolja. És... szerintem mosolyt csalni valakik arcára, és boldogságot csempészni a szívükbe, főleg ennyi baj után egyáltalán nem vásári mutatványos dolog, hanem egy nagyon nemes feladat, és nemcsak, hogy illik egy egy vezetőhöz, de talán valahol kötelessége is. Mintha visszaadná a reményt arra, hogy a sok munka között lehet idő újra csak arra, hogy örömet okozzunk másoknak.
*Kicsit átszellemülten beszél már a végére, ahogyan elképzeli, amint a mágus mindenféle gyönyörű és szemet kápráztató trükkel hozza vissza a reményt az embereknek, mint ha egy visszatérő költöző madár lenne a kikelet, az újrakezdés hírével.*
– Szerintem egy ilyen feladat igazán illik Önhöz, Worenth Mester.
//Worenth Yosden, a segítő//
– Áh! Így már teljesen érthető, köszönöm szépen, Worenth Mester! Akkor gondolom maguk a varázsigék is ugyanígy működnek. Gondolom ott is a hangzatosabbakat választottak, és eltúlozzák a szavakat néha, mint a mozdulatokat. Mármint... én csak pletykákból hallottam, de úgy tudom, hogy azok is ilyenek.
*A következő kijelentésre a tündérke megvonja a vállát, és örül annak, hogy túllendülnek a témán. Nem gondolja, hogy Worenth olyan lenne, aki tönkretenné mások szórakozását, de nem is akar olyannal találkozni, akit ez jó érzéssel töltene el, sőt, beszélni sem szeretne az illetőről, hiszen nem érdemli meg, hogy szót ejtsenek róla. Ismételten együtt nevet a mágussal, miközben azért egyetértően rázza meg a fejét.*
– Én sem gondoltam semmi ilyesmire, Worenth Mester. Viszont...
*Igyekszik még a kioktatás látszatát is elkerülni, így halkabbra veszi a hangját. Mindig segítőkészen osztja meg az ötleteit és a véleményét, ha valaki engedi, ám tudja jól, hogy néha nem örülnek annak, ha valaki másképpen gondolkodik, és javaslatot tesz arra, hogy mit is kellene tenni.*
– Ön például egy vezető, és azt hiszem a vezetőnek feladata, hogy összetartsa az itt élőket. Amikor ide érkeztem, beszélgettem egy másik tündérrel egy picit, és ő azt hiszem megsértődött, amikor azt mondtam, hogy én szívesen látnám, hogy valaki szórakoztatásra használja a mágiát. Örülök, hogy Ön nem így gondolja. És... szerintem mosolyt csalni valakik arcára, és boldogságot csempészni a szívükbe, főleg ennyi baj után egyáltalán nem vásári mutatványos dolog, hanem egy nagyon nemes feladat, és nemcsak, hogy illik egy egy vezetőhöz, de talán valahol kötelessége is. Mintha visszaadná a reményt arra, hogy a sok munka között lehet idő újra csak arra, hogy örömet okozzunk másoknak.
*Kicsit átszellemülten beszél már a végére, ahogyan elképzeli, amint a mágus mindenféle gyönyörű és szemet kápráztató trükkel hozza vissza a reményt az embereknek, mint ha egy visszatérő költöző madár lenne a kikelet, az újrakezdés hírével.*
– Szerintem egy ilyen feladat igazán illik Önhöz, Worenth Mester.
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:27:07
Üzenet elküldve: 2017-04-04 20:27:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Talán kicsit valóban félreértette Mofit, de semmi gond, kijavítja.*
-Egyszerűen vannak olyan varázslatok, amiket csak így lehet megidézni. Így vannak kitalálva, így lettek megalkotva. Hogy miért? *vonja meg a vállát.* -Az jó kérdés. Talán benne van az is, hogy nagyobb hatást akartak elérni és valljuk be, a különböző kézmozdulatok látványosabbak is mint az, mikor a mágus az orra alatt dünnyögi a varázsigét. Szóval a kézmozdulatok elkerülhetetlenek.
*Hogy ki mennyire viszi túlzásba a kalimpálást az megint egy jó kérdés, mindenesetre tényleg kellenek azok a fránya mozdulatok.*
-Valakinek biztos, hallottam már ilyet. Éppenséggel le lehetne buktatni úgymond a függöny mögött is, de hagyjuk is, nem fontos.
*Még csak az kellene, hogy Mofi azt érezze, hogy Worenth azért menne bűvészi előadásra, hogy borsot törjön a bűvész orra alá.*
-Hát... ehhez nem kell okvetlen a rendet felkeresni. Én magam is tudnék olyan varázslatok közül válogatni, ami leginkább látványos és szórakoztató lenne, de nem vagyok cirkuszi bohóc, vagy mutatványos majom. *nevetgél.* -Talán egy bál részeként bemutatnék valamit, de az utcán nem. Volt arról szó, hogy Nivere esküvőjén, nem tudom hallottál e már róla, majd én a levegőben reptetem a virágokat, hogy hangulatosabb és látványosabb legyen a szertartás. Végül nem tudtam elmenni a ceremóniára, szóval ez annyiban is maradt.
//Mofeta Wirfall//
*Talán kicsit valóban félreértette Mofit, de semmi gond, kijavítja.*
-Egyszerűen vannak olyan varázslatok, amiket csak így lehet megidézni. Így vannak kitalálva, így lettek megalkotva. Hogy miért? *vonja meg a vállát.* -Az jó kérdés. Talán benne van az is, hogy nagyobb hatást akartak elérni és valljuk be, a különböző kézmozdulatok látványosabbak is mint az, mikor a mágus az orra alatt dünnyögi a varázsigét. Szóval a kézmozdulatok elkerülhetetlenek.
*Hogy ki mennyire viszi túlzásba a kalimpálást az megint egy jó kérdés, mindenesetre tényleg kellenek azok a fránya mozdulatok.*
-Valakinek biztos, hallottam már ilyet. Éppenséggel le lehetne buktatni úgymond a függöny mögött is, de hagyjuk is, nem fontos.
*Még csak az kellene, hogy Mofi azt érezze, hogy Worenth azért menne bűvészi előadásra, hogy borsot törjön a bűvész orra alá.*
-Hát... ehhez nem kell okvetlen a rendet felkeresni. Én magam is tudnék olyan varázslatok közül válogatni, ami leginkább látványos és szórakoztató lenne, de nem vagyok cirkuszi bohóc, vagy mutatványos majom. *nevetgél.* -Talán egy bál részeként bemutatnék valamit, de az utcán nem. Volt arról szó, hogy Nivere esküvőjén, nem tudom hallottál e már róla, majd én a levegőben reptetem a virágokat, hogy hangulatosabb és látványosabb legyen a szertartás. Végül nem tudtam elmenni a ceremóniára, szóval ez annyiban is maradt.
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-04-04 09:43:52
Üzenet elküldve: 2017-04-04 09:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Őrülten keresve//
-Hát, igazából azért érdekel, mert vonz a fekete-mágia. Sokáig én is szerettem volna effélét tanulni, de nem igazán volt felé affinitásom, szóval maradtam inkább az éles, hegyes szerszámoknál, amikkel könnyebb bánni. Ha egy ilyen izét elrontasz, vagy ha csak egy cseppel is többet teszel egy főzetbe, vagy bármi ilyesmi, akkor borul az egész. Lehet békává varázsolod, ahelyett hogy elporlasztottad volna, vagy kínok közötti halálozás helyett, csak szélgörcsöket fog okozni a főzet. Nem, nem. Nekem nem kell ilyen kalamajka, nem kell nekem rizikó. Amúgy is, sokkal élvezetesebb közelről szemlélni az ellenfeled. Sokkal élvezetesebb magad végezni a munkát. *mondja szinte monológként, sétálva az új ismeretségű lány oldalán. Aztán feleszmél. *
-Őőő... izé... amúgy hova is megyünk most? *kérdez rá a dolog, őt jelenleg jobban érdeklő felére, ugyanis épp a templomkertben sétafikálnak. Nem mintha frusztrálná a dolog, de na, azért mégis. Csak úgy azért hogy tisztába legyen a dolgokkal. A temető jobban zavarta volna az átlag embert, amin az imént haladtak át, csakhogy ő semmilyen szempontból nem szokványos, de még ember sem. Körbenézve, már látszik a két negyed kapuja. *
-A titokzatosságod egyre inkább izgatja a fantáziám
-Hát, igazából azért érdekel, mert vonz a fekete-mágia. Sokáig én is szerettem volna effélét tanulni, de nem igazán volt felé affinitásom, szóval maradtam inkább az éles, hegyes szerszámoknál, amikkel könnyebb bánni. Ha egy ilyen izét elrontasz, vagy ha csak egy cseppel is többet teszel egy főzetbe, vagy bármi ilyesmi, akkor borul az egész. Lehet békává varázsolod, ahelyett hogy elporlasztottad volna, vagy kínok közötti halálozás helyett, csak szélgörcsöket fog okozni a főzet. Nem, nem. Nekem nem kell ilyen kalamajka, nem kell nekem rizikó. Amúgy is, sokkal élvezetesebb közelről szemlélni az ellenfeled. Sokkal élvezetesebb magad végezni a munkát. *mondja szinte monológként, sétálva az új ismeretségű lány oldalán. Aztán feleszmél. *
-Őőő... izé... amúgy hova is megyünk most? *kérdez rá a dolog, őt jelenleg jobban érdeklő felére, ugyanis épp a templomkertben sétafikálnak. Nem mintha frusztrálná a dolog, de na, azért mégis. Csak úgy azért hogy tisztába legyen a dolgokkal. A temető jobban zavarta volna az átlag embert, amin az imént haladtak át, csakhogy ő semmilyen szempontból nem szokványos, de még ember sem. Körbenézve, már látszik a két negyed kapuja. *
-A titokzatosságod egyre inkább izgatja a fantáziám
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084