- Azért ezt az állításod még le fogom ellenőrizni. *Sandít a hímre, miután már két lábbal áll a földön. Ó igen, most talán lefogják a komisz kacsókat, de ha a lány egyszer a fejébe vesz valamit, attól nehéz eltéríteni. Most azonban készségesen simul férje karjaiba, s a nyakára kapott csók visszacsalja az édes nevetést ajkára.*
- Nocsak, mit forgatsz a fejedben? Vagy talán meglepetés? *Tekintete rögtön érdeklődővé válik. Ami a városi dolgokat illeti, nem nehéz kitalálni, kettejük közül melyikük van jobban képben, s ezáltal kinek lehetnek épkézláb elképzelései. Hisz a lány eddigi jövőre vonatkozói tervei is, már amit az itt létét illette, annyi volt, hogy boldoguljon valahogy. A részletek meglehetősen foghíjasak maradtak.*
- Cseppet sem bánom. *Rázza meg picit a fejét, miután karjaival már átölelte Kharasshit.* Szerény kis ház, egy sátor, egy palota, vagy egyszerűen a fák lombja alatt, nem a hol számít.
*A kölyöknek tett engedmény hallatán határozottan felderül az arca, s a jókedvű mosoly ragyogóvá szélesedik.*
- A konyháig. Rendesen fog viselkedni, ígérem. *Bólint rá ez engedményre, majd tekintete máris a szerencsés eb felé fordul.*
- Hallottad Ahel? Te is bejöhetsz, de cserébe megmutatod, milyen jól nevelt ki vadászeb vagy, rendben? *A kölyök, bár okos jószág, a szavak felét sem érti, ám gazdája figyelme, és hogy neki címezi mondandóját, bőven elég ahhoz, hogy megálljon, és füleit hegyezve, lelkesen csillogó arany szemekkel nézzen vissza rá, miközben boldogan csóválja a farkát.*
- Persze, segítek benne. Ketten csak elbírunk a Bitangoddal. Legfeljebb majd bevetjük Mogyit figyelem elterelés gyanánt.
*A kérdés hallatán tekintete önkéntelenül is a Templom felé fordul.*
- Sok minden járt a fejemben, gondolkozni akartam egy kicsit, egy nyugodt helyen. Az erdőig most nem akartam kimenni, a városban pedig ez az egyetlen hely, ami kicsit is hasonlít rá, és békésnek lehet mondani. Habár a Templomban történtek után ki tudja, mik fognak történni itt, vagy akár Artheniorban.
*Hangjába némi aggodalom vegyül. A szőke elf lánnyal a Templomi eseményekről, és a holtak seregéről is beszélgettek, és egyikük sem látta túlzottan derűsen a helyzetet. Habár Freyai bízott az élők győzelmében, legalábbis neki így tűnt, a rőt hajút még mindig nyugtalanítja a természetellenes teremtmények léte és jelenléte. Egészen pontosan a tömeges jelenlétük.*