Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-18 19:45:27
Üzenet elküldve: 2016-10-18 19:45:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*A gazdagnegyed macskaköveit róva már megfogan a fejében a gondolat, ami csak a templomkertben realizálódik.*
~Be lehet menni egyáltalán a templomba? Vagy még őrök állják?~
*Ettől függetlenül a gazdagnegyed felé vezető utat és a templomhoz futó lépcsősort is elhagyva tovább caplat a kellemes környezetben. Ha másért nem is, már csak azért érdemes volt ide eljönni, hogy a már néhány órája a fejében visszhangzó zsivaj csendesedjen, s így talán könnyebben jut a helyes megoldásra. Lassú léptekkel tapossa a füvet és szívja magába a portól jobbára mentes, a mai napon kiváltképpen forgalmas piactéréhez képest sokkal frissebb levegőt, miközben agytekervényei tovább pörögnek a feladványon. Közben persze körbepillantgatni sem felejt el, hátha mégis az első gondolata volt a helyes, és meglát valamit, ami csak rá vár.*
//Őszi Forgatag//
//Megmérettetés//
*A gazdagnegyed macskaköveit róva már megfogan a fejében a gondolat, ami csak a templomkertben realizálódik.*
~Be lehet menni egyáltalán a templomba? Vagy még őrök állják?~
*Ettől függetlenül a gazdagnegyed felé vezető utat és a templomhoz futó lépcsősort is elhagyva tovább caplat a kellemes környezetben. Ha másért nem is, már csak azért érdemes volt ide eljönni, hogy a már néhány órája a fejében visszhangzó zsivaj csendesedjen, s így talán könnyebben jut a helyes megoldásra. Lassú léptekkel tapossa a füvet és szívja magába a portól jobbára mentes, a mai napon kiváltképpen forgalmas piactéréhez képest sokkal frissebb levegőt, miközben agytekervényei tovább pörögnek a feladványon. Közben persze körbepillantgatni sem felejt el, hátha mégis az első gondolata volt a helyes, és meglát valamit, ami csak rá vár.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:32:38
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:32:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
-A vándoréletre mindenki vágyik, aki béklyókkal éli az életét. Számos tapasztalatot lehet szerezni, viszont az ember kissé, hogy is mondjam... hontalan.
*Mondjuk nem is mindenki vágyik egy fix és biztos pontra, éppen ezért vándorolnak, mert nekik lényegében bárhol jó, mindenhez alkalmazkodnak. De idővel ez a felemelő érzés elmúlik és elveszíti az egész a varázsát, főleg mikor már korosodik az egyén.*
-Igen, ezeket nagyon jól mondod.
*Ephemia szépen összefoglalt mindent az elfekről, nagyon jól átlátja a dolgokat.*
-Vannak azért némileg reálisabb mesék is. *mosolyog.* -Sajnos jelenleg a szerelemnek nincs érdeke, csak azokra nézve, akik benne vannak. Szép dolog, talán a legszebb a világon a szerelem, noha hamar elmúlik, jobban mondva átalakul.
*A szerelem egyébként is megfogalmazhatatlan és körülírhatatlan fogalom, igazság szerint nem is lehet leírni... ezt érezni kell.*
-Akkor rendben.
*Nem érzi úgy, hogy hálával tartozna neki Ephemia, hiszen nem azért tette ő, amit tett. Egy biztos. Már az első pillanattól kezdve tetszik neki a nő, hiszen egyszerűen gyönyörű. Ráadásul még okos és művelt is, ami még inkább vonzóvá teszi. Természetesen ezzel nem bombázza rögtön Ephemiat, talán majd később, ha jobban megismerik egymást.*
-Számomra lesz az öröm! Akkor indulhatunk is kedves hölgyem.
//Ephemia//
-A vándoréletre mindenki vágyik, aki béklyókkal éli az életét. Számos tapasztalatot lehet szerezni, viszont az ember kissé, hogy is mondjam... hontalan.
*Mondjuk nem is mindenki vágyik egy fix és biztos pontra, éppen ezért vándorolnak, mert nekik lényegében bárhol jó, mindenhez alkalmazkodnak. De idővel ez a felemelő érzés elmúlik és elveszíti az egész a varázsát, főleg mikor már korosodik az egyén.*
-Igen, ezeket nagyon jól mondod.
*Ephemia szépen összefoglalt mindent az elfekről, nagyon jól átlátja a dolgokat.*
-Vannak azért némileg reálisabb mesék is. *mosolyog.* -Sajnos jelenleg a szerelemnek nincs érdeke, csak azokra nézve, akik benne vannak. Szép dolog, talán a legszebb a világon a szerelem, noha hamar elmúlik, jobban mondva átalakul.
*A szerelem egyébként is megfogalmazhatatlan és körülírhatatlan fogalom, igazság szerint nem is lehet leírni... ezt érezni kell.*
-Akkor rendben.
*Nem érzi úgy, hogy hálával tartozna neki Ephemia, hiszen nem azért tette ő, amit tett. Egy biztos. Már az első pillanattól kezdve tetszik neki a nő, hiszen egyszerűen gyönyörű. Ráadásul még okos és művelt is, ami még inkább vonzóvá teszi. Természetesen ezzel nem bombázza rögtön Ephemiat, talán majd később, ha jobban megismerik egymást.*
-Számomra lesz az öröm! Akkor indulhatunk is kedves hölgyem.
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-08 16:51:00
Üzenet elküldve: 2016-10-08 16:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
- Egy térkép valóban nem ártana, de mekkora kaland lenne, ha csak úgy az ismeretlennek vágna neki az ember!... Jó, nyilván nem lenne olyan mesés életmód a céltalan vándorélet, viszont kétségtelenül izgalmasan hangzik. Egyszer csak kikötnék valahol.
*Az elfeket illetően tud mondani egyet s mást, bár a férfi valószínű, hogy többet tudna mesélni.*
- Elfekkel találkoztam már jó párszor, sőt egy elf lánnyal kifejezetten jó viszonyt is ápolok. Ha tapasztalatból nem is sokat, javarészt inkább csak könyvekből tudok idézni nagyon általánosított dolgokat. Ilyen például az, hogy kifejezetten műveltek, intelligensek, fejlett esztétikai érzékkel rendelkeznek, imádják a természetet, ám legtöbbjük gőgös, öntelt, és a többi. Na meg hogy kifejezetten gyönyörű lények. Én azért mégis úgy gondolom, hogy bolondság minden elfet egy kalap alá venni. Hasonlóan ahogy te is mondtad, ahogy minden más lény, úgy ők is különbözhetnek.
*Sajnos Daranelnek igaza van a házasságokkal kapcsolatban. Manapság csak az érdekházasság a jó és elfogadható, hisz annak célja is van, mely általában a kapcsolatok vagy a gazdagság. Némely esetben mind a kettő.*
- Így van. Hamar be kellett látnom magamnak, hogy nem élek mesevilágban ahol mindenki azzal él, akit szeret. Akármennyire is szeretném hogy így legyen, ilyen téren már felnőttem, azt hiszem. Azért néha még mindig elolvasok egy-egy mesét a régi könyveimből, azt remélve, hátha...
*Elneveti magát saját őszinteségén. A sorsot illetően ő maga sem tudja, miben érdemes hinnie: hogy ő maga formálja, vagy más, istenféle hatalom irányítja. Lehetséges, hogy mind a kettő. De lehetséges az, hogy mikor cselekszik, ő alakítja a dolgokat, ellenben ha tétlen, akkor más erő? Erre a kérdésre, bizonyára egyhamar nem fog tudni válaszolni.
Mikor a férfi megkérdezi, hogy nem figyelik-e őt, jobbnak látja, ha lassan hazaindul.*
- Gondoltam, hogy elégedett lehetsz a helyzeteddel. Én is az lennék. Egyébként... *Ő is körbetekint.* ... Nem hinném hogy akárki is figyelne, bár apámból esküszöm kinézem. Azt meg hogy bajba kerülnék miattad, erősen kétlem, sőt! Talán még örülnének is neki, hogy nem kószálok egyedül, hanem "csak" egy vadásszal.
*Rámosolyog Daranelre. Számára ő nem csak egy vadász, hanem az a személy, aki visszaszerezte neki az erszényét és ezáltal megmentette őt egy újabb atyai szemrehányástól. Hálával tartozik neki, bár ötlete sincs, hogyan viszonozhatná.*
- Sajnos nekem lassan haza kell mennem, már így is sokat időztem a könyvtárban. Megtisztelnél, ha elkísérnél egy darabon. Ma kicsit mintha kevésbé tűnnének biztonságosnak az utcák...
//Daranel//
- Egy térkép valóban nem ártana, de mekkora kaland lenne, ha csak úgy az ismeretlennek vágna neki az ember!... Jó, nyilván nem lenne olyan mesés életmód a céltalan vándorélet, viszont kétségtelenül izgalmasan hangzik. Egyszer csak kikötnék valahol.
*Az elfeket illetően tud mondani egyet s mást, bár a férfi valószínű, hogy többet tudna mesélni.*
- Elfekkel találkoztam már jó párszor, sőt egy elf lánnyal kifejezetten jó viszonyt is ápolok. Ha tapasztalatból nem is sokat, javarészt inkább csak könyvekből tudok idézni nagyon általánosított dolgokat. Ilyen például az, hogy kifejezetten műveltek, intelligensek, fejlett esztétikai érzékkel rendelkeznek, imádják a természetet, ám legtöbbjük gőgös, öntelt, és a többi. Na meg hogy kifejezetten gyönyörű lények. Én azért mégis úgy gondolom, hogy bolondság minden elfet egy kalap alá venni. Hasonlóan ahogy te is mondtad, ahogy minden más lény, úgy ők is különbözhetnek.
*Sajnos Daranelnek igaza van a házasságokkal kapcsolatban. Manapság csak az érdekházasság a jó és elfogadható, hisz annak célja is van, mely általában a kapcsolatok vagy a gazdagság. Némely esetben mind a kettő.*
- Így van. Hamar be kellett látnom magamnak, hogy nem élek mesevilágban ahol mindenki azzal él, akit szeret. Akármennyire is szeretném hogy így legyen, ilyen téren már felnőttem, azt hiszem. Azért néha még mindig elolvasok egy-egy mesét a régi könyveimből, azt remélve, hátha...
*Elneveti magát saját őszinteségén. A sorsot illetően ő maga sem tudja, miben érdemes hinnie: hogy ő maga formálja, vagy más, istenféle hatalom irányítja. Lehetséges, hogy mind a kettő. De lehetséges az, hogy mikor cselekszik, ő alakítja a dolgokat, ellenben ha tétlen, akkor más erő? Erre a kérdésre, bizonyára egyhamar nem fog tudni válaszolni.
Mikor a férfi megkérdezi, hogy nem figyelik-e őt, jobbnak látja, ha lassan hazaindul.*
- Gondoltam, hogy elégedett lehetsz a helyzeteddel. Én is az lennék. Egyébként... *Ő is körbetekint.* ... Nem hinném hogy akárki is figyelne, bár apámból esküszöm kinézem. Azt meg hogy bajba kerülnék miattad, erősen kétlem, sőt! Talán még örülnének is neki, hogy nem kószálok egyedül, hanem "csak" egy vadásszal.
*Rámosolyog Daranelre. Számára ő nem csak egy vadász, hanem az a személy, aki visszaszerezte neki az erszényét és ezáltal megmentette őt egy újabb atyai szemrehányástól. Hálával tartozik neki, bár ötlete sincs, hogyan viszonozhatná.*
- Sajnos nekem lassan haza kell mennem, már így is sokat időztem a könyvtárban. Megtisztelnél, ha elkísérnél egy darabon. Ma kicsit mintha kevésbé tűnnének biztonságosnak az utcák...
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-08 07:51:06
Üzenet elküldve: 2016-10-08 07:51:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
*Valószínűleg sosem fog tudni Ephemia dűlőre jutni az apjával, hiszen két teljesen más elképzelés ütközik, amiből az atyai kerül ki az esetek többségében győztesen.*
-Előbb kellene hozzá egy térkép, mert őszintén szólva nem is tudom, hogy merre kellene elindulni. *pillant köbre, mintha csak az utat keresné.* -Bár kétlem, hogy a diktatórikus rendszerben bárkit csak úgy beengednének hívatlanul.
*Nem úgy, mint itt, ahová boldog boldogtalan beteheti a lábát. Mintha ez lenne a lehetőségek földje.*
-Igen, bár őszintén szólva van idejük rájönni dolgokra és tudást szerezni, mivel ugye sokáig élnek. *mosolyog.* -Szerencsére Völgyerdő népe tényleg remek összhangban van, de nem minden elf olyan bámulatos ám. Némelyek makacsak, gőgösek, akik sokkal többre tartják magukat. De hát ilyen meg mindenütt van, úgy mint az emberek között is. Hát én is ezt szoktam magamnak mondani. *neveti el magát.* -Eljön még az az idő is. Mit tudsz az elfekről?
*A következőkre csak bólogat.*
-Elhiszem, mert ezt nevezik kényszermegoldásnak. Egy béka, amit a nemes ház hölgye le kell nyeljen a két család közötti szorosabb viszony létrejöttéért. Mondjuk ha megnézzük a házasságok szinte mindegyike így zajlik jelen időnkben. Érdekházasságok jönnek létre. Szerelemből csak nagyon ritka esetben házasodnak.
*Ennek is van jó és rossz oldala egyaránt, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyikhez húz inkább. A szomorú mosoly jól tükröződik Ephemia arcán. Azt mondják a nagy bölcsek, hogy a sorsunk nincs előre megírva és mi alakítjuk, formáljuk. Mások pont az ellenkezőjét állítják, hogy minden megvan írva és az életünk forgatókönyve úgy zajlik, akárcsak egy jól megkomponált előadás. Ephemia sem úgy alakítja a sorsát, ahogyan szeretné, de még nincs minden veszve. Talán ha jönne valaki, akivel egymásba szeretnének és az a valaki meggyőzné az apját, hogy engedje el vele, akkor "szabad" lenne, ellenben a családját nagy valószínűséggel elveszítené és ezzel a nevét is. Tényleg nem egyszerű helyzet.*
-Így van, ebben teljesen igazad van. Felelősséggel tartozom azért, amit őrzök ha őrségben vagyok, de akkor vagyok mozgásban amikor csak akarok. A "szabadság" minden létező kincstől vagy drágakőtől nagyobb gazdagság. Mindig is megbecsültem és ez eztán is így lesz. És... szerinted már keresnek? *pillant körbe.* -Vagy figyel valaki? Nem szeretném, ha bajba kerülnél miattam, elvégre is. *szögezi szemeit a földre.* -Én csak egy vadász vagyok.
*Nem pedig a szőke herceg hófehér lovon.*
//Ephemia//
*Valószínűleg sosem fog tudni Ephemia dűlőre jutni az apjával, hiszen két teljesen más elképzelés ütközik, amiből az atyai kerül ki az esetek többségében győztesen.*
-Előbb kellene hozzá egy térkép, mert őszintén szólva nem is tudom, hogy merre kellene elindulni. *pillant köbre, mintha csak az utat keresné.* -Bár kétlem, hogy a diktatórikus rendszerben bárkit csak úgy beengednének hívatlanul.
*Nem úgy, mint itt, ahová boldog boldogtalan beteheti a lábát. Mintha ez lenne a lehetőségek földje.*
-Igen, bár őszintén szólva van idejük rájönni dolgokra és tudást szerezni, mivel ugye sokáig élnek. *mosolyog.* -Szerencsére Völgyerdő népe tényleg remek összhangban van, de nem minden elf olyan bámulatos ám. Némelyek makacsak, gőgösek, akik sokkal többre tartják magukat. De hát ilyen meg mindenütt van, úgy mint az emberek között is. Hát én is ezt szoktam magamnak mondani. *neveti el magát.* -Eljön még az az idő is. Mit tudsz az elfekről?
*A következőkre csak bólogat.*
-Elhiszem, mert ezt nevezik kényszermegoldásnak. Egy béka, amit a nemes ház hölgye le kell nyeljen a két család közötti szorosabb viszony létrejöttéért. Mondjuk ha megnézzük a házasságok szinte mindegyike így zajlik jelen időnkben. Érdekházasságok jönnek létre. Szerelemből csak nagyon ritka esetben házasodnak.
*Ennek is van jó és rossz oldala egyaránt, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyikhez húz inkább. A szomorú mosoly jól tükröződik Ephemia arcán. Azt mondják a nagy bölcsek, hogy a sorsunk nincs előre megírva és mi alakítjuk, formáljuk. Mások pont az ellenkezőjét állítják, hogy minden megvan írva és az életünk forgatókönyve úgy zajlik, akárcsak egy jól megkomponált előadás. Ephemia sem úgy alakítja a sorsát, ahogyan szeretné, de még nincs minden veszve. Talán ha jönne valaki, akivel egymásba szeretnének és az a valaki meggyőzné az apját, hogy engedje el vele, akkor "szabad" lenne, ellenben a családját nagy valószínűséggel elveszítené és ezzel a nevét is. Tényleg nem egyszerű helyzet.*
-Így van, ebben teljesen igazad van. Felelősséggel tartozom azért, amit őrzök ha őrségben vagyok, de akkor vagyok mozgásban amikor csak akarok. A "szabadság" minden létező kincstől vagy drágakőtől nagyobb gazdagság. Mindig is megbecsültem és ez eztán is így lesz. És... szerinted már keresnek? *pillant körbe.* -Vagy figyel valaki? Nem szeretném, ha bajba kerülnél miattam, elvégre is. *szögezi szemeit a földre.* -Én csak egy vadász vagyok.
*Nem pedig a szőke herceg hófehér lovon.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-07 14:21:42
Üzenet elküldve: 2016-10-07 14:21:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
- Kétségem sincs apám jóakarata felől. Elvégre ő is úgy viselkedik, mint bármely családfő őelőtte. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha én másmilyen lennék. Ha engednék neki.
*Néha azt érzi, hogy nem is atyja elképzeléseivel és irányításával van a baj, hanem vele. De mit is tehetne? Az emberi vágyakról nehezen lehet lemondani.*
- Én egyáltalán nem veszem zokon hogy nem ismered a nevem, sőt! Még talán jó is.
*Nemesi körökben ismert az Aquista név, így hát kicsit anonímabbnak érzi magát a férfi szemében. Ezt egyáltalán nem bánja. Most végre nem egyszerűen egy Aquista, hanem csak simán Ephemia.
A várost említve elgondolkodik.*
- Pirtianesben még nem voltam. Persze tapasztalatszerzésként én oda is szívesen elmennék, nem kellene kétszer mondani! Bár azt hiszem ezt bármely helyre elmondhatnám ezen a földön.
*Az utazás iránti vágy szüntelenül benne él, de - mint legtöbb más vágya - egyelőre ez is csak ennyi marad számára. Egy vágy a sok közül.
Daranel elbeszélését a saját életéről és gyermekkoráról figyelemmel hallgatja végig. Érdekesnek és kalandosnak találja. Egy kicsit mintha kezdené is csodálni érte.*
- Elfekkel nőttél fel? Nahát! Az elfek csodálatos népség, és rengeteget tudnak! Mind elméletben, mind gyakorlatban. Ha ők neveltek, akkor rólad sem vélekedhetek másképp. Különleges egy életet élhetsz te, Daranel. És egyébként a legtöbb ember, akinek szintén jól viselték gondját gyermekkorában, általában szeretne családot alapítani. Ez szép és nemes dolog szerintem. Meg hát ami késik, nem múlik.
*A saját jövendőbelijéről inkább hallani sem akar. Még ki sem jelölték neki, de már rosszul érinti.*
- Nem, nincs jövendőbelim. Még. Őszintén szólva én már eleve irtózom a gondolattól is, hogy olyasvalakihez menjek hozzá, akit nem szeretek és akit nagy valószínűséggel soha nem is fogok. Egyébként a testvéreim máshogy gondolkodnak mint, én. Ők elégedettek az életükkel. A legidősebb fivéremmel egyébként nagyon jó viszonyt ápolok, és ha valaki, ő megért engem. Azonban túl sokat van távol a bácsikámmal. Még panaszkodni sem tudok így másnak, csak magamnak.
*Kicsit elmosolyodik saját magán, de nem őszintén. Ez afféle álmosoly, ami mögött általában szomorúság bújik meg. És ha egy napon apja bejelenti, hogy férjhez adja, ő nem tudja mit fog csinálni. Talán begyakorol egy még szebb álmosolyt, vagy talán megszökik és még a nevét is letagadja. Akárhogy is, egyik sem megoldás.*
- Alig ismerlek még Daranel, de annyit már biztosan tudok, hogy te a magad ura vagy és szabadabb életet élsz, mint én. Lehet, hogy már mondták neked, de ezt mindenképp meg kell becsülöd.
*Szavait mélységesen komolyan gondolja s a vadászra pillant. Annyi idő után jó érzés számára elmondani ezeket, főleg olyannak, akit érdekel is.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.07 15:42:47
//Daranel//
- Kétségem sincs apám jóakarata felől. Elvégre ő is úgy viselkedik, mint bármely családfő őelőtte. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha én másmilyen lennék. Ha engednék neki.
*Néha azt érzi, hogy nem is atyja elképzeléseivel és irányításával van a baj, hanem vele. De mit is tehetne? Az emberi vágyakról nehezen lehet lemondani.*
- Én egyáltalán nem veszem zokon hogy nem ismered a nevem, sőt! Még talán jó is.
*Nemesi körökben ismert az Aquista név, így hát kicsit anonímabbnak érzi magát a férfi szemében. Ezt egyáltalán nem bánja. Most végre nem egyszerűen egy Aquista, hanem csak simán Ephemia.
A várost említve elgondolkodik.*
- Pirtianesben még nem voltam. Persze tapasztalatszerzésként én oda is szívesen elmennék, nem kellene kétszer mondani! Bár azt hiszem ezt bármely helyre elmondhatnám ezen a földön.
*Az utazás iránti vágy szüntelenül benne él, de - mint legtöbb más vágya - egyelőre ez is csak ennyi marad számára. Egy vágy a sok közül.
Daranel elbeszélését a saját életéről és gyermekkoráról figyelemmel hallgatja végig. Érdekesnek és kalandosnak találja. Egy kicsit mintha kezdené is csodálni érte.*
- Elfekkel nőttél fel? Nahát! Az elfek csodálatos népség, és rengeteget tudnak! Mind elméletben, mind gyakorlatban. Ha ők neveltek, akkor rólad sem vélekedhetek másképp. Különleges egy életet élhetsz te, Daranel. És egyébként a legtöbb ember, akinek szintén jól viselték gondját gyermekkorában, általában szeretne családot alapítani. Ez szép és nemes dolog szerintem. Meg hát ami késik, nem múlik.
*A saját jövendőbelijéről inkább hallani sem akar. Még ki sem jelölték neki, de már rosszul érinti.*
- Nem, nincs jövendőbelim. Még. Őszintén szólva én már eleve irtózom a gondolattól is, hogy olyasvalakihez menjek hozzá, akit nem szeretek és akit nagy valószínűséggel soha nem is fogok. Egyébként a testvéreim máshogy gondolkodnak mint, én. Ők elégedettek az életükkel. A legidősebb fivéremmel egyébként nagyon jó viszonyt ápolok, és ha valaki, ő megért engem. Azonban túl sokat van távol a bácsikámmal. Még panaszkodni sem tudok így másnak, csak magamnak.
*Kicsit elmosolyodik saját magán, de nem őszintén. Ez afféle álmosoly, ami mögött általában szomorúság bújik meg. És ha egy napon apja bejelenti, hogy férjhez adja, ő nem tudja mit fog csinálni. Talán begyakorol egy még szebb álmosolyt, vagy talán megszökik és még a nevét is letagadja. Akárhogy is, egyik sem megoldás.*
- Alig ismerlek még Daranel, de annyit már biztosan tudok, hogy te a magad ura vagy és szabadabb életet élsz, mint én. Lehet, hogy már mondták neked, de ezt mindenképp meg kell becsülöd.
*Szavait mélységesen komolyan gondolja s a vadászra pillant. Annyi idő után jó érzés számára elmondani ezeket, főleg olyannak, akit érdekel is.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.07 15:42:47
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-07 09:41:07
Üzenet elküldve: 2016-10-07 09:41:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
-Mutatósabbak mint egy festmény az biztos. Ezzel sincs bajom, hanem inkább azzal, ha valaki kereskedik vele. Elvégre is ha megnézünk egy vadászházat, szinte mindben van trófea, vagy kitömött fej. De a vadász alapjáraton nem ezért ölt, hanem az élelemszerzés miatt és ez nagyon fontos.
*Az biztos, hogy sokféle módon meg lehet közelíteni a vadászatot, de az tény, hogy a vadászok is imádják a szép trófeákat, ami nem baj, csak ne vigyék a feketepiacra. Néha az orrvadászt és a vadászt csak egy hajszál vékonyka határvonal választja el egymástól, amin nem is olyan nehéz túllépni.*
-Végül is valahol érthető, ugyanis próbálják úgy igazgatni gyermekeiket, hogy a nemesi vonal fennmaradjon. Nem akarják, hogy egyszerű átlagemberek legyenek, vagy netán elszegényedett nemesek, aztán mehetnek jobbágynak valahová hűséget fogadni. Jót akarnak, csak kérdés, hogy valóban jót tesznek e azzal, amit tesznek.
*Igyekszik most nemes fejjel gondolkodni, nem úgy mint korábban, mikor átlag emberként járta körül gondolatban a helyzetet.*
-Aquista család... sosem hallottam még ezt a nevet, remélem nem veszed sértésnek.
*Annyi nemesi ház, család van már Lanawin szerte, mint égen a csillag. Ki is tudná mindent megjegyezni? Talán még a töredékét sem. Nehéz lehet Ephemia helyzete, hiszen egyrészről nyilván nem akar homlokegyenest ellenmenni a családi hagyományoknak, ugyanakkor vágyik a magánéletre és a kalandokra. Egyébként ez nem egyedi eset azoknál, akik így cseperednek fel.*
-A város nagy, így nem meglepő, ha nem barangoltad be még minden zugát. Lihanech a négy város közül a legmodernebb szellemű, ha jól tudom. Én ha elmehetnék valahová, akkor az Pirtianes lenne, a föld városa. Nem mintha gonosz ember lennék, de a katonaságukra vetnék egy pillantást.
*Katona és harcosként ez nem meglepő.*
-Én sosem ismertem a szüleimet. Anyám belehalt a szülésbe, apámat pedig megölték, mikor fél éves voltam. Völgyerdő városában nőttem fel, az elfek között, akik apám halála után magukhoz vettek... hálás vagyok érte, hiszen ha nem teszik, akkor vagy megesznek az orkok, vagy felnevelnek rabszolgának. Eelaran úr, Völgyerdő vezetője volt apám helyett apám és nagyon jól bánt velem, mindig is fiaként szeretett. Mindenre ők tanítottak meg. Az élelemszerzésre, harcra, a túlélésre... egyszóval tényleg mindenre. Gyermekeim nincsenek és párom sincs. Valahogy, nem is tudom. *pillant kissé szomorúan a földre.* -Sosem úgy jöttek össze a dolgok. De még nem tettem le róla. *derül fel kicsit az arca.* -Ahogy "idősödöm" egyre jobban foglalkoztat a gondolat, sőt olykor szemrehányásokat teszek magamnak. Eddig nem hiányzott saját család, de lassan már jó lenne. *pillant mosolyogva a nőre. Nem érzi kellemetlennek azt, hogy egy nővel is megbeszéli ezt, vagyis elmondja neki.*
-Neked már kijelölték a jövendőbelidet? És egyébként a testvéreid is így éreznek, ahogy te, vagy nekik jó az ami van?
//Ephemia//
-Mutatósabbak mint egy festmény az biztos. Ezzel sincs bajom, hanem inkább azzal, ha valaki kereskedik vele. Elvégre is ha megnézünk egy vadászházat, szinte mindben van trófea, vagy kitömött fej. De a vadász alapjáraton nem ezért ölt, hanem az élelemszerzés miatt és ez nagyon fontos.
*Az biztos, hogy sokféle módon meg lehet közelíteni a vadászatot, de az tény, hogy a vadászok is imádják a szép trófeákat, ami nem baj, csak ne vigyék a feketepiacra. Néha az orrvadászt és a vadászt csak egy hajszál vékonyka határvonal választja el egymástól, amin nem is olyan nehéz túllépni.*
-Végül is valahol érthető, ugyanis próbálják úgy igazgatni gyermekeiket, hogy a nemesi vonal fennmaradjon. Nem akarják, hogy egyszerű átlagemberek legyenek, vagy netán elszegényedett nemesek, aztán mehetnek jobbágynak valahová hűséget fogadni. Jót akarnak, csak kérdés, hogy valóban jót tesznek e azzal, amit tesznek.
*Igyekszik most nemes fejjel gondolkodni, nem úgy mint korábban, mikor átlag emberként járta körül gondolatban a helyzetet.*
-Aquista család... sosem hallottam még ezt a nevet, remélem nem veszed sértésnek.
*Annyi nemesi ház, család van már Lanawin szerte, mint égen a csillag. Ki is tudná mindent megjegyezni? Talán még a töredékét sem. Nehéz lehet Ephemia helyzete, hiszen egyrészről nyilván nem akar homlokegyenest ellenmenni a családi hagyományoknak, ugyanakkor vágyik a magánéletre és a kalandokra. Egyébként ez nem egyedi eset azoknál, akik így cseperednek fel.*
-A város nagy, így nem meglepő, ha nem barangoltad be még minden zugát. Lihanech a négy város közül a legmodernebb szellemű, ha jól tudom. Én ha elmehetnék valahová, akkor az Pirtianes lenne, a föld városa. Nem mintha gonosz ember lennék, de a katonaságukra vetnék egy pillantást.
*Katona és harcosként ez nem meglepő.*
-Én sosem ismertem a szüleimet. Anyám belehalt a szülésbe, apámat pedig megölték, mikor fél éves voltam. Völgyerdő városában nőttem fel, az elfek között, akik apám halála után magukhoz vettek... hálás vagyok érte, hiszen ha nem teszik, akkor vagy megesznek az orkok, vagy felnevelnek rabszolgának. Eelaran úr, Völgyerdő vezetője volt apám helyett apám és nagyon jól bánt velem, mindig is fiaként szeretett. Mindenre ők tanítottak meg. Az élelemszerzésre, harcra, a túlélésre... egyszóval tényleg mindenre. Gyermekeim nincsenek és párom sincs. Valahogy, nem is tudom. *pillant kissé szomorúan a földre.* -Sosem úgy jöttek össze a dolgok. De még nem tettem le róla. *derül fel kicsit az arca.* -Ahogy "idősödöm" egyre jobban foglalkoztat a gondolat, sőt olykor szemrehányásokat teszek magamnak. Eddig nem hiányzott saját család, de lassan már jó lenne. *pillant mosolyogva a nőre. Nem érzi kellemetlennek azt, hogy egy nővel is megbeszéli ezt, vagyis elmondja neki.*
-Neked már kijelölték a jövendőbelidet? És egyébként a testvéreid is így éreznek, ahogy te, vagy nekik jó az ami van?
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-06 16:35:13
Üzenet elküldve: 2016-10-06 16:35:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
*Séta közben a nap is kicsit erősebben kezd sütni, bár érezhetően nem ad annyi meleg, mint a nyári napokon. Jól esik neki a szabad levegőn sétálgatni, pláne ha az ember ilyen ritkán merészkedik ki a lakhelyéről.
A gyermekkort megemlítve a lány arra gondol, hogy az övé sem volt rossz. Bizonyos idő után kezdett el rosszabbodni a helyzet, talán a kamaszkora elején.*
- Restellem bevallani, de a mi házunkban is vannak ilyesféle tárgyak. Kandallók fölé rakni őket sok helyen már-már hagyomány, azt hiszem. A végtisztesség pedig minden élőlénynek kijár. Hajlamosak vagyunk elfeledni azt, hogy alapjában véve mi, humanoid lények is a természet gyermekei vagyunk, akárcsak az állatok. Lehet civilizáltabbak vagyunk, de ez nem változtat azon, honnan jöttünk.
*A nevelést illetően teljes mértékben egyetért a férfi elképzeléseivel. A valóság azonban az, hogy a legtöbb ember nem így gondolkodik, kiemelve a nemesi házakat. Ephemia már önmagában sokszor kivesézte ezt. Nem akarja a nemesek életfelfogását ócsárolni - hisz akárki meghallhatja -, de egyszerűen nem bírja magában tartani.*
- Az Aquista család nagy múlttal rendelkezik és vannak családi hagyományaink, melyeket ápolnunk kell. Persze nem mi vagyunk az egyetlen ilyen ház. Van még jó néhány rajtunk kívül, de valahol az összesben van valami közös. Az egyik talán az, hogy a nemesi családok gyermekeit már egészen pici koruktól kezdve úgy nevelik, hogy ők felsőbbrendűek az átlagnál. Néhány helyen általában még az a régi szokás is él, hogy az elsőszülött fiúkból lesznek a későbbi családfők, a másodszülött fiúkból meg általában harcosok, diplomaták, politikusok, ilyesmik. A lányokat meg hozzáadják valami másik család sarjához és kész. Az Aquisták márpedig ilyen földhözragadtak, szóval nincs választásom.
*Annyiszor lázadt már és annyiszor tiltakozott ez ellen, hogy már tíz ujján meg sem tudja számolni. Szó sincs róla, hogy beletörődött volna sorsába, bár elbeszéléséből lehet Daranel most ezt hiszi. Természetesen fontos neki a családja, de tagadhatatlan, hogy Ephemia már régóta nem érzi magát közéjük valónak. Ő sem tudja, miféle változásra vár a kúria hideg, börtönszerű falai között. Talán valami isteni jelre. Csak annyi a bizonyos, hogy enyhén szólva is boldogtalan.
A tegeződés ötletének felvetése kicsit furcsa számára. Nem sok emberrel tegeződik, hisz egyfajta tiszteletteljesebb megszólításhoz van szokva, még családon belül is. Azért mégis tetszik neki az ötlet.*
- Rendben, tegeződjünk. Egyébként csak fivéreim vannak és mind idősebbek nálam. Már eleve ideszülettem Artheniorba, bár még mindig vannak olyan részei a városnak, ahol soha nem jártam. A városon kívül sem nagyon, esetleg mikor apám vagy a nagybátyám elvittek magukkal. Talán a leglenyűgözőbb hely ahol valaha is voltam, az Lihanech volt.
*Elég sokat beszélt eddig a saját családjáról. Most úgy érzi, neki is meg kell tudnia valamit Daraneléről.*
- És veled mi a helyzet? A te családod milyen? Úgy értem a szüleid, testvéreid... És persze esetleg a társad vagy gyermekeid, ha vannak.
* ~Akárhogy is, bizonyosan szabadabb és nyugodtabb családi élete lehet, mint amilyen nekem van. Az enyém kész komédia.~ Az egészben pedig talán az a legnevetségesebb, hogy ez utóbbi gondolatát az összes családtagja közül talán csak ő hiszi így.*
//Daranel//
*Séta közben a nap is kicsit erősebben kezd sütni, bár érezhetően nem ad annyi meleg, mint a nyári napokon. Jól esik neki a szabad levegőn sétálgatni, pláne ha az ember ilyen ritkán merészkedik ki a lakhelyéről.
A gyermekkort megemlítve a lány arra gondol, hogy az övé sem volt rossz. Bizonyos idő után kezdett el rosszabbodni a helyzet, talán a kamaszkora elején.*
- Restellem bevallani, de a mi házunkban is vannak ilyesféle tárgyak. Kandallók fölé rakni őket sok helyen már-már hagyomány, azt hiszem. A végtisztesség pedig minden élőlénynek kijár. Hajlamosak vagyunk elfeledni azt, hogy alapjában véve mi, humanoid lények is a természet gyermekei vagyunk, akárcsak az állatok. Lehet civilizáltabbak vagyunk, de ez nem változtat azon, honnan jöttünk.
*A nevelést illetően teljes mértékben egyetért a férfi elképzeléseivel. A valóság azonban az, hogy a legtöbb ember nem így gondolkodik, kiemelve a nemesi házakat. Ephemia már önmagában sokszor kivesézte ezt. Nem akarja a nemesek életfelfogását ócsárolni - hisz akárki meghallhatja -, de egyszerűen nem bírja magában tartani.*
- Az Aquista család nagy múlttal rendelkezik és vannak családi hagyományaink, melyeket ápolnunk kell. Persze nem mi vagyunk az egyetlen ilyen ház. Van még jó néhány rajtunk kívül, de valahol az összesben van valami közös. Az egyik talán az, hogy a nemesi családok gyermekeit már egészen pici koruktól kezdve úgy nevelik, hogy ők felsőbbrendűek az átlagnál. Néhány helyen általában még az a régi szokás is él, hogy az elsőszülött fiúkból lesznek a későbbi családfők, a másodszülött fiúkból meg általában harcosok, diplomaták, politikusok, ilyesmik. A lányokat meg hozzáadják valami másik család sarjához és kész. Az Aquisták márpedig ilyen földhözragadtak, szóval nincs választásom.
*Annyiszor lázadt már és annyiszor tiltakozott ez ellen, hogy már tíz ujján meg sem tudja számolni. Szó sincs róla, hogy beletörődött volna sorsába, bár elbeszéléséből lehet Daranel most ezt hiszi. Természetesen fontos neki a családja, de tagadhatatlan, hogy Ephemia már régóta nem érzi magát közéjük valónak. Ő sem tudja, miféle változásra vár a kúria hideg, börtönszerű falai között. Talán valami isteni jelre. Csak annyi a bizonyos, hogy enyhén szólva is boldogtalan.
A tegeződés ötletének felvetése kicsit furcsa számára. Nem sok emberrel tegeződik, hisz egyfajta tiszteletteljesebb megszólításhoz van szokva, még családon belül is. Azért mégis tetszik neki az ötlet.*
- Rendben, tegeződjünk. Egyébként csak fivéreim vannak és mind idősebbek nálam. Már eleve ideszülettem Artheniorba, bár még mindig vannak olyan részei a városnak, ahol soha nem jártam. A városon kívül sem nagyon, esetleg mikor apám vagy a nagybátyám elvittek magukkal. Talán a leglenyűgözőbb hely ahol valaha is voltam, az Lihanech volt.
*Elég sokat beszélt eddig a saját családjáról. Most úgy érzi, neki is meg kell tudnia valamit Daraneléről.*
- És veled mi a helyzet? A te családod milyen? Úgy értem a szüleid, testvéreid... És persze esetleg a társad vagy gyermekeid, ha vannak.
* ~Akárhogy is, bizonyosan szabadabb és nyugodtabb családi élete lehet, mint amilyen nekem van. Az enyém kész komédia.~ Az egészben pedig talán az a legnevetségesebb, hogy ez utóbbi gondolatát az összes családtagja közül talán csak ő hiszi így.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-06 08:12:45
Üzenet elküldve: 2016-10-06 08:12:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
*Szinte semmi. Ezen megnyilvánulásai a politikai életről teljes mértékben a személyes tapasztalatok és a hallottak alapján alakult ki. Persze mindenki szavának nem hisz, de van azért olyan, akinek ad a szavára.*
-Lényegében beleszülettem... már kiskölyök koromban is íjjal a kezemben szaladgáltam. *emlékszik vissza mosolyogva azokra az időkre. Remek gyermekkora volt ahhoz képest, hogy igazi szüleit sosem ismerhette meg. Ezt leszámítva mindene megvolt, aminek egy gyermeknek meg kell lennie.*
-Sajnos igen. *sóhajt.* -A ritkább állatokért pedig ugye többet fizetnek.
*Vagy pedig csak azon vadakat kellene kilőni, amik betegek, vagy túlságosan elszaporodtak. Utóbbi legfőképpen a szarvasfélékre igaz.
Nemesi rétegekben a sportvadászat magas szinten üzemel, de ha valaki a saját birtokain belül a saját állományát lövi halomra, azért nem szólhat senki egy rossz szót sem... elvégre is az övé, azt csinál velük amit akar függetlenül attól, hogy ki milyen szemmel néz rá. Daranel legjobban azt utálja, amikor leölnek egy vadat, kitépik, lefűrészelik, vagy levágják az agancsát és otthagyják. Vadászként köteles megadni a végtisztességet a prédának.*
-Ha teljesen megkötik valaki kezét az sem jó és az esetek többségében idővel rájönnek, hogy helytelenül cselekedtek. Na de mikor? *teszi fel a nagy kérdést.* -Én amondó vagyok, hogy egy szülőnek fel kell tudnia mérni azt, hogy a gyereke mikor engedhető szabadon... bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó rá, de érti ugye? *pillant a nőre.* -Értem én, hogy féltik a lányaikat, de könyörgöm, előbb vagy utóbb úgyis kirepül mindenki. Ez a természet rendje és a természetes körforgás. Olyan ez, mintha azt próbálnánk megakadályozni, hogy ne halljunk meg ha nem iszunk vizet... lehetetlen. Na de ez csak saját vélemény.
*Daranel úgy gondolja, hogy nagyon jó családapa lett volna. Volna? Igazából még most sincs késő, hiszen még csak mostanság lép be a harmadik ikszbe, holott valamivel talán idősebbnek tűnhet.*
-Ja de, persze! Sétáljunk. Javasolnám, hogy tegeződjünk, ha nincs ellenedre.
*Ha saccolnia kellene azt mondaná, hogy olyan tíz év különbség van kettejük között... plusz mínusz egy-kettő.*
-És van testvéred? Mindig itt éltél Artheniorban? Itt is születtél? *kérdezi az általános ismerkedős dolgokat.*
//Ephemia//
*Szinte semmi. Ezen megnyilvánulásai a politikai életről teljes mértékben a személyes tapasztalatok és a hallottak alapján alakult ki. Persze mindenki szavának nem hisz, de van azért olyan, akinek ad a szavára.*
-Lényegében beleszülettem... már kiskölyök koromban is íjjal a kezemben szaladgáltam. *emlékszik vissza mosolyogva azokra az időkre. Remek gyermekkora volt ahhoz képest, hogy igazi szüleit sosem ismerhette meg. Ezt leszámítva mindene megvolt, aminek egy gyermeknek meg kell lennie.*
-Sajnos igen. *sóhajt.* -A ritkább állatokért pedig ugye többet fizetnek.
*Vagy pedig csak azon vadakat kellene kilőni, amik betegek, vagy túlságosan elszaporodtak. Utóbbi legfőképpen a szarvasfélékre igaz.
Nemesi rétegekben a sportvadászat magas szinten üzemel, de ha valaki a saját birtokain belül a saját állományát lövi halomra, azért nem szólhat senki egy rossz szót sem... elvégre is az övé, azt csinál velük amit akar függetlenül attól, hogy ki milyen szemmel néz rá. Daranel legjobban azt utálja, amikor leölnek egy vadat, kitépik, lefűrészelik, vagy levágják az agancsát és otthagyják. Vadászként köteles megadni a végtisztességet a prédának.*
-Ha teljesen megkötik valaki kezét az sem jó és az esetek többségében idővel rájönnek, hogy helytelenül cselekedtek. Na de mikor? *teszi fel a nagy kérdést.* -Én amondó vagyok, hogy egy szülőnek fel kell tudnia mérni azt, hogy a gyereke mikor engedhető szabadon... bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó rá, de érti ugye? *pillant a nőre.* -Értem én, hogy féltik a lányaikat, de könyörgöm, előbb vagy utóbb úgyis kirepül mindenki. Ez a természet rendje és a természetes körforgás. Olyan ez, mintha azt próbálnánk megakadályozni, hogy ne halljunk meg ha nem iszunk vizet... lehetetlen. Na de ez csak saját vélemény.
*Daranel úgy gondolja, hogy nagyon jó családapa lett volna. Volna? Igazából még most sincs késő, hiszen még csak mostanság lép be a harmadik ikszbe, holott valamivel talán idősebbnek tűnhet.*
-Ja de, persze! Sétáljunk. Javasolnám, hogy tegeződjünk, ha nincs ellenedre.
*Ha saccolnia kellene azt mondaná, hogy olyan tíz év különbség van kettejük között... plusz mínusz egy-kettő.*
-És van testvéred? Mindig itt éltél Artheniorban? Itt is születtél? *kérdezi az általános ismerkedős dolgokat.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-05 17:15:31
Üzenet elküldve: 2016-10-05 17:15:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
*Daranel politikáról való véleményén ő is osztozik. Habár a férfinek gyakorlatilag nem sok köze lehet az ilyen dolgokhoz, Ephemia úgy ítéli meg, hogy kétség kívül sok dologgal tisztában van. Ez nem jellemző egy vadászra, persze életében nem sokkal találkozott eddig.
A politikai téma után áhítattal hallgatja a férfi beszámolóját a vadászéletről.*
- Lenyűgöz, hogy mennyire rajong a vadászéletért. Hogyha valaki képes így beszélni a saját foglalkozásáról, akkor valóban odáig lehet azért, amit csinál. Ez nemes dolog. Az orvvadászatot én is elítélem, de meglepő, hogy a legtöbb lényt ez mennyire nem hatja meg. Én azt gondolom, hogy csak annyi vadat lenne szabad leölnünk, amennyire szükségünk van a túléléshez. Persze ez utóbbinak a határát már réges-rég átléptük.
*Tudna még mesélni sokat a kedvtelésből való, túlzott trófeagyűjtésről. Elvégre olyan körökben mozog, ahol ezt élvezettel űzik, sőt atyjának egyes barátai és ismerősei is kedvükre élnek az ilyesmivel. Mindez a nemesi hanyagság és felfuvalkodottság következménye.
Daranel mosolyára ő is mosollyal válaszol.*
- Én tisztában vagyok vele, hogy kivételes helyzetben vagyok. Valójában nem is arról van szó, hogy kevesebbnek érezném magam. Inkább arról, hogy egy szörnyen földhözragadt családom van. Szívem szerint szívesen foglalkoznék diplomáciával vagy hasonló jellegű dolgokkal, de atyám hallani sem akar róla. Azt hiszem, ennek több oka is lehet. Talán a családi hagyományaink, vagy talán csak félnek, hogy olyasmibe ütöm az orrom, amibe nem kellene. Ekkor persze oda lenne a jó hírünk... Hát igen. Nem túl rózsás a helyzetem, de kétségtelen, hogy vannak sokkal rosszabb sorsú emberek is. Ám mégis... Úgy érzem, ön sokkal jobb helyen van, mint én.
*Becsület és jó hírnév. Nagyjából ennyi számít csak a legtöbb nemesi famíliának. Pedig ha az átlagember tudná, miféle dolgok folynak a háttérben, e kettőnek pont az ellentétét vélnék felfedezni. Ezt a lány biztos forrásból tudja. Amiről pedig senki más sem tud, az nem fáj. Maximum neki.*
- Egyébként nem sétálunk egyet? Csak itt a templomkertben. Nem kényelmes túl sokáig egy helyen ácsorogni.
*A mai nap folyamán olvasni már úgy néz ki nem fog, de nem bánja túlságosan. S ha már beszélgetnek, jobban esik azt sétálás közben folytatni, mint egy helyben.*
//Daranel//
*Daranel politikáról való véleményén ő is osztozik. Habár a férfinek gyakorlatilag nem sok köze lehet az ilyen dolgokhoz, Ephemia úgy ítéli meg, hogy kétség kívül sok dologgal tisztában van. Ez nem jellemző egy vadászra, persze életében nem sokkal találkozott eddig.
A politikai téma után áhítattal hallgatja a férfi beszámolóját a vadászéletről.*
- Lenyűgöz, hogy mennyire rajong a vadászéletért. Hogyha valaki képes így beszélni a saját foglalkozásáról, akkor valóban odáig lehet azért, amit csinál. Ez nemes dolog. Az orvvadászatot én is elítélem, de meglepő, hogy a legtöbb lényt ez mennyire nem hatja meg. Én azt gondolom, hogy csak annyi vadat lenne szabad leölnünk, amennyire szükségünk van a túléléshez. Persze ez utóbbinak a határát már réges-rég átléptük.
*Tudna még mesélni sokat a kedvtelésből való, túlzott trófeagyűjtésről. Elvégre olyan körökben mozog, ahol ezt élvezettel űzik, sőt atyjának egyes barátai és ismerősei is kedvükre élnek az ilyesmivel. Mindez a nemesi hanyagság és felfuvalkodottság következménye.
Daranel mosolyára ő is mosollyal válaszol.*
- Én tisztában vagyok vele, hogy kivételes helyzetben vagyok. Valójában nem is arról van szó, hogy kevesebbnek érezném magam. Inkább arról, hogy egy szörnyen földhözragadt családom van. Szívem szerint szívesen foglalkoznék diplomáciával vagy hasonló jellegű dolgokkal, de atyám hallani sem akar róla. Azt hiszem, ennek több oka is lehet. Talán a családi hagyományaink, vagy talán csak félnek, hogy olyasmibe ütöm az orrom, amibe nem kellene. Ekkor persze oda lenne a jó hírünk... Hát igen. Nem túl rózsás a helyzetem, de kétségtelen, hogy vannak sokkal rosszabb sorsú emberek is. Ám mégis... Úgy érzem, ön sokkal jobb helyen van, mint én.
*Becsület és jó hírnév. Nagyjából ennyi számít csak a legtöbb nemesi famíliának. Pedig ha az átlagember tudná, miféle dolgok folynak a háttérben, e kettőnek pont az ellentétét vélnék felfedezni. Ezt a lány biztos forrásból tudja. Amiről pedig senki más sem tud, az nem fáj. Maximum neki.*
- Egyébként nem sétálunk egyet? Csak itt a templomkertben. Nem kényelmes túl sokáig egy helyen ácsorogni.
*A mai nap folyamán olvasni már úgy néz ki nem fog, de nem bánja túlságosan. S ha már beszélgetnek, jobban esik azt sétálás közben folytatni, mint egy helyben.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-05 10:20:30
Üzenet elküldve: 2016-10-05 10:20:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
-Hát... hogy is szokták mondani? *réved el tekintete egy pillanatra, majd felcsillannak a szemei jelezvén, hogy megvan amit keres.* -Mindenki a magáét dicséri? Szerintem ha nem működne a rendszer akkor sem vallanák be, már csak elvből sem.
*A demokráciának és a diktatórikus hatalomnak is megvannak a maga előnyei hátrányai. Hosszasan lehetne vitázni arról, hogy ki melyiket tartja jobbnak, bár a "jobb" is nézőpont kérdése csupán. Az biztos, hogy a katonai diktatúránál egy háborús helyzetben sokkalta határozottabban és keményebben lépnek fel, viszont a nép nem él olyan sokszor önfeledt módon mint itt. Arthenior lassan reagál a vészre és ha nem lennének az önkéntes szabad csapatok, akkor könnyen lehet, hogy a város nem létezne.*
-Nehéz állást foglalni, hiszen attól is függ, hogy ki milyen beállítottságú. Ha adva van egy harcos, akinek élete a háború körül forog az nyilván a katonai diktatúrában érzi otthon magát, ellenben ha egy iparost, orvost, cipészt vagy vadászt veszünk alapul... nos neki a demokrácia fekszik jobban. Nekem egyébként ha mindenből van benne egy kicsit az megfelel, de akkor tényleg legyen meg mindenből ne csak elviekben, hanem a gyakorlatban is.
*Na ennyit a politikáról. Mostanság nagyon sokszor vette a szájára ezt a témát, holott alapjáraton túl fiatalnak tartja magát ehhez.*
-Szerintem is mesés. *mosolyog.* -Imádom az erdőt és a földet, ott érzem magam igazán otthon. Az erdő minden évszakban gyönyörű, a vadászat pedig ahogyan ön is mondja, nagyon izgalmas. Elítélem az orvvadászokat. *jelenti ki határozottan. Ezzel kicsit elkanyarodik a témától, de ha már erdő és vadászat, na meg foglalkozás vagy hobbi, akkor általában el szokta mondani.* -Sokan azt mondják a vadász is gyilkol, de ez nem igaz. A vadász az élelemért öl, mert enni kell! Azért vagyunk, hogy uralkodjunk a vadak fölött. Vadászni emberi dolog... nem tudom hallotta e esetleg már ezt. Persze idetartozik a bőr és a prémek is, amit kikészíttet magának, hogy télire meleg ruházata legyen. Ez is hozzátartozik a dologhoz, viszont a becsületes vadász nem kereskedik vele. Az orvvadászok az agancsokért, trófeákért ölik az állatokat, amiket aztán jó pénzért továbbadnak. Vagy esetlegesen eladják a szerveit olyannak, aki anatómiai szempontból tanulmányozza. Lényeg, hogy mindezt a vagyonszerzés és a nyereség miatt teszik.
*Mondandója végén megejt egy bocsánatkérő mosolyt, mert tényleg kicsit sokat beszél. Ephemia hezitálása először meglepi, aztán úgy érzi, hogy kellemetlenül érzi magát emiatt. Érdekes, mert sok jó családból származó hölgy még fel is vág azzal, hogy én gazdag vagyok és nem kell dolgoznom. Ephemia ebben a tekintetben különbözik.*
-Kérem kedves Ephemia, ne érezze magát rosszul e miatt. Lehet, hogy sovány vigasz, de tudja, ha nem is rendelkezik ön a saját sorsa felől, de legalább van... ezáltal jövője is van. Sokan cserélnének önnel higgye el. A taníttatást pedig nem nevezném semminek. Tudja, hogy milyen sokan vannak akik írástudatlanok, vagy olvasni nem tudnak? Önből lehet egy napon tanár lesz, vagy író, netán politikus pályára lép. Ne higgye, hogy kevesebb másnál csak azért, mert tanul.
//Ephemia//
-Hát... hogy is szokták mondani? *réved el tekintete egy pillanatra, majd felcsillannak a szemei jelezvén, hogy megvan amit keres.* -Mindenki a magáét dicséri? Szerintem ha nem működne a rendszer akkor sem vallanák be, már csak elvből sem.
*A demokráciának és a diktatórikus hatalomnak is megvannak a maga előnyei hátrányai. Hosszasan lehetne vitázni arról, hogy ki melyiket tartja jobbnak, bár a "jobb" is nézőpont kérdése csupán. Az biztos, hogy a katonai diktatúránál egy háborús helyzetben sokkalta határozottabban és keményebben lépnek fel, viszont a nép nem él olyan sokszor önfeledt módon mint itt. Arthenior lassan reagál a vészre és ha nem lennének az önkéntes szabad csapatok, akkor könnyen lehet, hogy a város nem létezne.*
-Nehéz állást foglalni, hiszen attól is függ, hogy ki milyen beállítottságú. Ha adva van egy harcos, akinek élete a háború körül forog az nyilván a katonai diktatúrában érzi otthon magát, ellenben ha egy iparost, orvost, cipészt vagy vadászt veszünk alapul... nos neki a demokrácia fekszik jobban. Nekem egyébként ha mindenből van benne egy kicsit az megfelel, de akkor tényleg legyen meg mindenből ne csak elviekben, hanem a gyakorlatban is.
*Na ennyit a politikáról. Mostanság nagyon sokszor vette a szájára ezt a témát, holott alapjáraton túl fiatalnak tartja magát ehhez.*
-Szerintem is mesés. *mosolyog.* -Imádom az erdőt és a földet, ott érzem magam igazán otthon. Az erdő minden évszakban gyönyörű, a vadászat pedig ahogyan ön is mondja, nagyon izgalmas. Elítélem az orvvadászokat. *jelenti ki határozottan. Ezzel kicsit elkanyarodik a témától, de ha már erdő és vadászat, na meg foglalkozás vagy hobbi, akkor általában el szokta mondani.* -Sokan azt mondják a vadász is gyilkol, de ez nem igaz. A vadász az élelemért öl, mert enni kell! Azért vagyunk, hogy uralkodjunk a vadak fölött. Vadászni emberi dolog... nem tudom hallotta e esetleg már ezt. Persze idetartozik a bőr és a prémek is, amit kikészíttet magának, hogy télire meleg ruházata legyen. Ez is hozzátartozik a dologhoz, viszont a becsületes vadász nem kereskedik vele. Az orvvadászok az agancsokért, trófeákért ölik az állatokat, amiket aztán jó pénzért továbbadnak. Vagy esetlegesen eladják a szerveit olyannak, aki anatómiai szempontból tanulmányozza. Lényeg, hogy mindezt a vagyonszerzés és a nyereség miatt teszik.
*Mondandója végén megejt egy bocsánatkérő mosolyt, mert tényleg kicsit sokat beszél. Ephemia hezitálása először meglepi, aztán úgy érzi, hogy kellemetlenül érzi magát emiatt. Érdekes, mert sok jó családból származó hölgy még fel is vág azzal, hogy én gazdag vagyok és nem kell dolgoznom. Ephemia ebben a tekintetben különbözik.*
-Kérem kedves Ephemia, ne érezze magát rosszul e miatt. Lehet, hogy sovány vigasz, de tudja, ha nem is rendelkezik ön a saját sorsa felől, de legalább van... ezáltal jövője is van. Sokan cserélnének önnel higgye el. A taníttatást pedig nem nevezném semminek. Tudja, hogy milyen sokan vannak akik írástudatlanok, vagy olvasni nem tudnak? Önből lehet egy napon tanár lesz, vagy író, netán politikus pályára lép. Ne higgye, hogy kevesebb másnál csak azért, mert tanul.
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-04 16:07:10
Üzenet elküldve: 2016-10-04 16:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
- Van szó benne a jogokról is, de inkább az irányításról, a vezető hatalmakról ír. És igen, eltalálta, bár ez csak az egy dolog a sok közül, ami kell a demokráciához.
*A diktatúrát említve Daranel tökéletes példával áll elő.*
- Pirtianes ékes példája a diktatúrának, bár ez még csak a szerencsésebb eset. A vezető hatalom gazdaságilag tudja, mit csinál. Más kérdés azonban, hogy mennyire egészséges dolog ez.
*A férfi kérdésére a várossal kapcsolatban elgondolkodik. Nehéz Artheniort ilyen szempontból bárhová is besorolni.*
- Arthenior mondhatni valahol a demokrácia határain mozog. Minden rendszerből átvett egy-egy aspektust, ez teszi különlegessé. Demokratikus, de valahol mégsem. Mindenesetre működik, bár ki tudja, meddig. Szerintem csak az emberek hozzáállásán és tájékozottságán múlik. Egy tanultabb nép mindig mást akar, valami jobbat és szabadabbat. Én is úgy gondolom, hogy lehetne máshogy is. *Köhint egyet.* De persze ez utóbbi csak az én véleményem, az alapján, ahogy én fogom fel a dolgokat. Nem érzem még magam elég jártasnak ahhoz, hogy ilyesmi témákban okoskodjak.
*Érdekli őt a demokrácia, de most ő is úgy érzi, hogy ebbe jobb nem belemenni. Elvégre ha politikailag érzékenyebb témát említ meg - és mint tudjuk, a falnak is füle van - lehetséges nem járna jól.
Mikor az íjász megemlíti, hogy mivel is foglalkozik, Ephemia nem csodálkozik s kicsit még talán irigyli is miatta. Lehet, hogy nem könnyű Daranel számára a napi feladatok elvégzése, de a szabadságért - mely a lány elképzelései szerint ezzel az életmóddal járhat -, biztosan megéri.*
- Vadász? Hiszen az mesés! Úgy értem, nekem így annak tűnik. A munkája igazán izgalmas lehet. Tudja, életemben nem túl sokszor jártam a városon kívül, de önnek bizonyára az otthona is ott van. Ami pedig az én foglalkozásom illeti...
*Beleharap az alsó ajkába. Mégis mit mondhatna? Egy pompás hírnévnek örvendő nemesi ház egyik sarja, akinek élete minden döntését más határozza meg, akinek nem lehet beleszólása semmibe, és akinek élete egyetlen feladata egy név szolgálata. Nincs értelme kertelni, inkább megmondja az igazat. Hisz ez a férfi már úgyis sejtheti, hogy miféle család tagja és úgysem árulná be a szavait atyjának. Sőt lehet, a mai nap után nem is találkoznak többé. Szemeit lesüti kezeire, s elhatározza, hogy rövidre fogva őszinte lesz.*
- Nem foglalkozom semmivel. Persze taníttattak, hogy legalább kicsit műveltebb legyek az átlagnál, de ennyi. Van egy sorsom, ami felől nem én rendelkezem.
* ~Hanem talán részben atyám, aki majd egy szép napon hozzáad egy olyan önelégült baromhoz, akit még életemben nem láttam. De legalább nemes és pénzes. Szép jövő, mondhatom.~ Nagy erőfeszítésekbe telik számára, hogy ne mondja ki gondolatait. Egy idegennek nem jó elárulni legbensőbb titkait, akármennyire is rokonszenves.
Ekkor mer csak újra ránézni Daranelre. Nem sokat beszéltek eddig ugyan, de amilyen rossz egy napnak ígérkezett ez számára, ahhoz képest máris jobban érzi magát. S bár belegondolni nem esik számára túl jól, a fájó igazság az, hogy ez az idegen férfi máris nagyobb érdeklődést mutat iránta, mint manapság akármelyik családtagja. Persze ettől függetlenül jól esik neki.*
//Daranel//
- Van szó benne a jogokról is, de inkább az irányításról, a vezető hatalmakról ír. És igen, eltalálta, bár ez csak az egy dolog a sok közül, ami kell a demokráciához.
*A diktatúrát említve Daranel tökéletes példával áll elő.*
- Pirtianes ékes példája a diktatúrának, bár ez még csak a szerencsésebb eset. A vezető hatalom gazdaságilag tudja, mit csinál. Más kérdés azonban, hogy mennyire egészséges dolog ez.
*A férfi kérdésére a várossal kapcsolatban elgondolkodik. Nehéz Artheniort ilyen szempontból bárhová is besorolni.*
- Arthenior mondhatni valahol a demokrácia határain mozog. Minden rendszerből átvett egy-egy aspektust, ez teszi különlegessé. Demokratikus, de valahol mégsem. Mindenesetre működik, bár ki tudja, meddig. Szerintem csak az emberek hozzáállásán és tájékozottságán múlik. Egy tanultabb nép mindig mást akar, valami jobbat és szabadabbat. Én is úgy gondolom, hogy lehetne máshogy is. *Köhint egyet.* De persze ez utóbbi csak az én véleményem, az alapján, ahogy én fogom fel a dolgokat. Nem érzem még magam elég jártasnak ahhoz, hogy ilyesmi témákban okoskodjak.
*Érdekli őt a demokrácia, de most ő is úgy érzi, hogy ebbe jobb nem belemenni. Elvégre ha politikailag érzékenyebb témát említ meg - és mint tudjuk, a falnak is füle van - lehetséges nem járna jól.
Mikor az íjász megemlíti, hogy mivel is foglalkozik, Ephemia nem csodálkozik s kicsit még talán irigyli is miatta. Lehet, hogy nem könnyű Daranel számára a napi feladatok elvégzése, de a szabadságért - mely a lány elképzelései szerint ezzel az életmóddal járhat -, biztosan megéri.*
- Vadász? Hiszen az mesés! Úgy értem, nekem így annak tűnik. A munkája igazán izgalmas lehet. Tudja, életemben nem túl sokszor jártam a városon kívül, de önnek bizonyára az otthona is ott van. Ami pedig az én foglalkozásom illeti...
*Beleharap az alsó ajkába. Mégis mit mondhatna? Egy pompás hírnévnek örvendő nemesi ház egyik sarja, akinek élete minden döntését más határozza meg, akinek nem lehet beleszólása semmibe, és akinek élete egyetlen feladata egy név szolgálata. Nincs értelme kertelni, inkább megmondja az igazat. Hisz ez a férfi már úgyis sejtheti, hogy miféle család tagja és úgysem árulná be a szavait atyjának. Sőt lehet, a mai nap után nem is találkoznak többé. Szemeit lesüti kezeire, s elhatározza, hogy rövidre fogva őszinte lesz.*
- Nem foglalkozom semmivel. Persze taníttattak, hogy legalább kicsit műveltebb legyek az átlagnál, de ennyi. Van egy sorsom, ami felől nem én rendelkezem.
* ~Hanem talán részben atyám, aki majd egy szép napon hozzáad egy olyan önelégült baromhoz, akit még életemben nem láttam. De legalább nemes és pénzes. Szép jövő, mondhatom.~ Nagy erőfeszítésekbe telik számára, hogy ne mondja ki gondolatait. Egy idegennek nem jó elárulni legbensőbb titkait, akármennyire is rokonszenves.
Ekkor mer csak újra ránézni Daranelre. Nem sokat beszéltek eddig ugyan, de amilyen rossz egy napnak ígérkezett ez számára, ahhoz képest máris jobban érzi magát. S bár belegondolni nem esik számára túl jól, a fájó igazság az, hogy ez az idegen férfi máris nagyobb érdeklődést mutat iránta, mint manapság akármelyik családtagja. Persze ettől függetlenül jól esik neki.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-04 09:39:18
Üzenet elküldve: 2016-10-04 09:39:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
*Érdekes könyvnek hangzik, bár tőle kissé távol áll a politika. Hajlamos gondolkodóba esni és beszélgetni róla, mint ahogyan megtette Aoneerrel is a vadászat után, de sajnos nem látja át eléggé ahhoz, hogy biztos alapot adjon szavainak. Mondjuk meggyőződése, hogy az emberek java része ilyen.*
-Hű. Ez bizony nem hétköznapi könyv. A felvilágosult eszme az emberi jogokat emeli ki? A demokrácia ha jól tudom az, mikor a népnek beleszólása van a közügyekbe és az irányításba. *pillant Ephemiara afféle megerősítést várva. A demokrácia nem újdonság számára, csak Völgyerdőben másképpen nevezték. Ott viszont mindig is ez a forma érvényesült és remekül felépült a rendszer, holott ez nincs mindenhol így... népe válogatja.*
-Diktatúra... Pirtianes városának formája katonai diktatúra, tehát a hatalom egy ember kezébe összpontosul. *erről is Aoneerrel beszélgettek.*
-Arthenior minek mondható?
*Na erre tényleg kíváncsi, hiszen egyik változatra sem látott még soha példát. Nem furcsállja, hogy Ephemia ilyeneket olvas főleg akkor, ha tényleg gazdagabb vagy akár nemes család sarja. Az ilyen körökből gyakran kerülnek ki diplomaták, politikusok, orvosok, iparosok meg egyebek.*
-Akkor ezt megbeszéltük.
*Ephemia kérdésére gyorsan válaszol.*
-Foglalkozásomat tekintve vadász vagyok. Viszont nem dolgozom a városnak, tehát nincs erdőterületem vagy olyan vadállomány, amiért én felelnék. A Vashegy népének tagja vagyok és általában őrködési, őrzési feladatokat látok el. Vadászni csak hobbiszinten járok mostanság. És ön hölgyem, mivel foglalkozik? *dobja vissza a kérdést, mert valóban érdekli.*
//Ephemia//
*Érdekes könyvnek hangzik, bár tőle kissé távol áll a politika. Hajlamos gondolkodóba esni és beszélgetni róla, mint ahogyan megtette Aoneerrel is a vadászat után, de sajnos nem látja át eléggé ahhoz, hogy biztos alapot adjon szavainak. Mondjuk meggyőződése, hogy az emberek java része ilyen.*
-Hű. Ez bizony nem hétköznapi könyv. A felvilágosult eszme az emberi jogokat emeli ki? A demokrácia ha jól tudom az, mikor a népnek beleszólása van a közügyekbe és az irányításba. *pillant Ephemiara afféle megerősítést várva. A demokrácia nem újdonság számára, csak Völgyerdőben másképpen nevezték. Ott viszont mindig is ez a forma érvényesült és remekül felépült a rendszer, holott ez nincs mindenhol így... népe válogatja.*
-Diktatúra... Pirtianes városának formája katonai diktatúra, tehát a hatalom egy ember kezébe összpontosul. *erről is Aoneerrel beszélgettek.*
-Arthenior minek mondható?
*Na erre tényleg kíváncsi, hiszen egyik változatra sem látott még soha példát. Nem furcsállja, hogy Ephemia ilyeneket olvas főleg akkor, ha tényleg gazdagabb vagy akár nemes család sarja. Az ilyen körökből gyakran kerülnek ki diplomaták, politikusok, orvosok, iparosok meg egyebek.*
-Akkor ezt megbeszéltük.
*Ephemia kérdésére gyorsan válaszol.*
-Foglalkozásomat tekintve vadász vagyok. Viszont nem dolgozom a városnak, tehát nincs erdőterületem vagy olyan vadállomány, amiért én felelnék. A Vashegy népének tagja vagyok és általában őrködési, őrzési feladatokat látok el. Vadászni csak hobbiszinten járok mostanság. És ön hölgyem, mivel foglalkozik? *dobja vissza a kérdést, mert valóban érdekli.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-03 18:11:15
Üzenet elküldve: 2016-10-03 18:11:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
*Miután Daranel felsegíti és a könyvről kérdezi, a lány újból a borítót kezdi méregetni. Kicsit meg is lepődik. Nem sok olyan emberrel akadt eddig dolga, akit érdekel is az, hogy mit csinál. Vagy épp mit olvas.*
- Ez egy tanulmány, főként társadalmi dolgokról. Egyféle filozofikus témájú iromány, a demokráciától a diktatúráig sok érdekes dolgot fejt ki bővebben. Főként a felvilágosult eszmékről szóló rész érdekel, bár lehet végigolvasom az egészet, ha nagyon fogok unatkozni. Tudja, eléggé érdekelnek az ilyesféle diplomáciai és politikai témájú dolgok.
*Nem nagyon akar nagyon részletesen belemenni a mű mondanivalójába, pedig órákig tudna róla beszélni. A férfit még csak alig egy-két perce ismeri, s nem tudja, valójában mennyire kötné le őt a dolog. Lehet talán még furcsállja is, hogy egy ilyesfajta lányt pont ez érdekli.*
- Tudja, engem ugyan nem tart fel. Egy ilyen eset után, mint az előbbi, én is biztonságosabban érzem magam, ha van velem valaki.
*A tolvajlást szeretné a lehető leghamarabb elfelejteni. Ha valakivel társalog, legalább eltereli a gondolatait. A férfi mosolyára válaszként halványan mintha Ephemia is elmosolyodna.*
- És kit tisztelhetek önben, Daranel? Úgy értem, mi a foglalkozása?
*Erre a kérdésre nagy vonalakban ő is tudja a választ, hisz elég csak ránézni, és az ember lánya máris megmondja, hogy bizonyára egy harcoslelkű emberrel van dolga. Ám biztos ami biztos, megkérdezi.*
//Daranel//
*Miután Daranel felsegíti és a könyvről kérdezi, a lány újból a borítót kezdi méregetni. Kicsit meg is lepődik. Nem sok olyan emberrel akadt eddig dolga, akit érdekel is az, hogy mit csinál. Vagy épp mit olvas.*
- Ez egy tanulmány, főként társadalmi dolgokról. Egyféle filozofikus témájú iromány, a demokráciától a diktatúráig sok érdekes dolgot fejt ki bővebben. Főként a felvilágosult eszmékről szóló rész érdekel, bár lehet végigolvasom az egészet, ha nagyon fogok unatkozni. Tudja, eléggé érdekelnek az ilyesféle diplomáciai és politikai témájú dolgok.
*Nem nagyon akar nagyon részletesen belemenni a mű mondanivalójába, pedig órákig tudna róla beszélni. A férfit még csak alig egy-két perce ismeri, s nem tudja, valójában mennyire kötné le őt a dolog. Lehet talán még furcsállja is, hogy egy ilyesfajta lányt pont ez érdekli.*
- Tudja, engem ugyan nem tart fel. Egy ilyen eset után, mint az előbbi, én is biztonságosabban érzem magam, ha van velem valaki.
*A tolvajlást szeretné a lehető leghamarabb elfelejteni. Ha valakivel társalog, legalább eltereli a gondolatait. A férfi mosolyára válaszként halványan mintha Ephemia is elmosolyodna.*
- És kit tisztelhetek önben, Daranel? Úgy értem, mi a foglalkozása?
*Erre a kérdésre nagy vonalakban ő is tudja a választ, hisz elég csak ránézni, és az ember lánya máris megmondja, hogy bizonyára egy harcoslelkű emberrel van dolga. Ám biztos ami biztos, megkérdezi.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-03 08:15:35
Üzenet elküldve: 2016-10-03 08:15:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
-Örvendek Ephemia. Ha szólíthatom így. Szép neve van. Értem.
*Valószínűleg az apja is szeretne azért némi teret hagyni a lányának és nem gondolja azt, hogy minden sarkon rablókba futna. Noha ez most éppen borult, de hát előre semmit sem lehet tudni.
Ha hazament volna Ephemia akkor elkísérte volna egy darabon, hogy ne érezze magát védtelennek. Hát persze, a könyv! Daranel nem is foglalkozott azzal, hogy esetleg azt is felvegye a földről és odavigye a nőnek. De a lényeg az, hogy megvan.*
-Milyen könyv ez? Miről szól?
*Daranel nem az a könyvmoly típus, bár van egy-két dolog, ami azért őt is érdekelné. Most jelen pillanatban az, hogy miért is olyan különleges az a darab, amit szorongat a nő.
Mielőtt Ephemia felállna a földről az íjász a kezét nyújtja neki és ha elfogadja, akkor felsegíti.*
-Nos a helyzet az, hogy jelenleg teljesen ráérek, ezért is indultam egy kis sétára. Erre vettem az irányt, hogy hátha meglátok valamit a templom körül. *pillant a város ékességére.* -Valamit, ami talán másoknak nem tűnik fel. Akkor gondolom még érzékenyebben érintik a történtek.
*Hiszen ha valaki megszokja a helyet és mindig visszatér oda nem erre számít.*
-Ellenben bátorkodom előhozni azzal, hogy szívesen társalgok önnel, hátha kellemesebbek lesznek az emlékei a mai napról. *ejt meg egy mosolyt, majd kissé zavartan pillant oldalra.* -Persze csak ha nem tartom fel semmi fontos tevékenységben.
//Ephemia//
-Örvendek Ephemia. Ha szólíthatom így. Szép neve van. Értem.
*Valószínűleg az apja is szeretne azért némi teret hagyni a lányának és nem gondolja azt, hogy minden sarkon rablókba futna. Noha ez most éppen borult, de hát előre semmit sem lehet tudni.
Ha hazament volna Ephemia akkor elkísérte volna egy darabon, hogy ne érezze magát védtelennek. Hát persze, a könyv! Daranel nem is foglalkozott azzal, hogy esetleg azt is felvegye a földről és odavigye a nőnek. De a lényeg az, hogy megvan.*
-Milyen könyv ez? Miről szól?
*Daranel nem az a könyvmoly típus, bár van egy-két dolog, ami azért őt is érdekelné. Most jelen pillanatban az, hogy miért is olyan különleges az a darab, amit szorongat a nő.
Mielőtt Ephemia felállna a földről az íjász a kezét nyújtja neki és ha elfogadja, akkor felsegíti.*
-Nos a helyzet az, hogy jelenleg teljesen ráérek, ezért is indultam egy kis sétára. Erre vettem az irányt, hogy hátha meglátok valamit a templom körül. *pillant a város ékességére.* -Valamit, ami talán másoknak nem tűnik fel. Akkor gondolom még érzékenyebben érintik a történtek.
*Hiszen ha valaki megszokja a helyet és mindig visszatér oda nem erre számít.*
-Ellenben bátorkodom előhozni azzal, hogy szívesen társalgok önnel, hátha kellemesebbek lesznek az emlékei a mai napról. *ejt meg egy mosolyt, majd kissé zavartan pillant oldalra.* -Persze csak ha nem tartom fel semmi fontos tevékenységben.
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-02 19:58:14
Üzenet elküldve: 2016-10-02 19:58:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
- Ephemia d'Aquista vagyok. Személyes kísérőm akad néha, mikor kicsoda. Azonban apám mintha kezdene leszokni arról, hogy intéz mellém egyet.
*Ilyenkor irigyli leginkább azt, aki semmiféle felügyelet alá nem tartozik, természetesen eltekintve a hatóságoktól.*
- Nem szeretnék haza menni. Még amúgy sem terveztem.
*Semmi kedve nincsen visszatérni a számára többnyire börtönként szolgáló kúria falai közé. Ott nem várna rá más, csak a kötelességei. Ahogy elgondolkodik ezen, ráeszmél arra, miért is jött valójában erre, a könyvtár környékére. Menekülni. És olvasni.*
- A könyv!
*Hátrafordul és odaszalad az előzőlegesen elejtett könyvhöz. Oda sem figyelve mélykék, tökéletes szabású ruhájának tisztaságára, letérdel a földre és dobogó szívvel emeli fel a tárgyat. Tüzetesebben megvizsgálja kívül-belül, s arra a következtetésre jut, hogy nem esett komoly baja. Magához szorítja és megnyugodván kifújja a levegőt.*
- Hála az ősöknek, hogy semmi baja nem esett! Értékes egy könyv és bizonyára egy vagyont kellett volna fizetnem a könyvtárnak, ha akár egy lap is kiesik belőle.
*Ekkor Daranelre tekint. Elfeledkezett tartásáról, és most a földön ül. Zavarba esik egy kicsit, feláll, letisztogatja a ruháját.*
- Nos Daranel, önnek most biztosan akad fontosabb dolga, mint bájcsevegni. Persze ön tudja. De ha bármiben a szolgálatára lehetek a segítségéért cserébe, akkor nem lesz nehéz dolga megtalálni engem. Sokszor időzöm itt, a templom környékén.
//Daranel//
- Ephemia d'Aquista vagyok. Személyes kísérőm akad néha, mikor kicsoda. Azonban apám mintha kezdene leszokni arról, hogy intéz mellém egyet.
*Ilyenkor irigyli leginkább azt, aki semmiféle felügyelet alá nem tartozik, természetesen eltekintve a hatóságoktól.*
- Nem szeretnék haza menni. Még amúgy sem terveztem.
*Semmi kedve nincsen visszatérni a számára többnyire börtönként szolgáló kúria falai közé. Ott nem várna rá más, csak a kötelességei. Ahogy elgondolkodik ezen, ráeszmél arra, miért is jött valójában erre, a könyvtár környékére. Menekülni. És olvasni.*
- A könyv!
*Hátrafordul és odaszalad az előzőlegesen elejtett könyvhöz. Oda sem figyelve mélykék, tökéletes szabású ruhájának tisztaságára, letérdel a földre és dobogó szívvel emeli fel a tárgyat. Tüzetesebben megvizsgálja kívül-belül, s arra a következtetésre jut, hogy nem esett komoly baja. Magához szorítja és megnyugodván kifújja a levegőt.*
- Hála az ősöknek, hogy semmi baja nem esett! Értékes egy könyv és bizonyára egy vagyont kellett volna fizetnem a könyvtárnak, ha akár egy lap is kiesik belőle.
*Ekkor Daranelre tekint. Elfeledkezett tartásáról, és most a földön ül. Zavarba esik egy kicsit, feláll, letisztogatja a ruháját.*
- Nos Daranel, önnek most biztosan akad fontosabb dolga, mint bájcsevegni. Persze ön tudja. De ha bármiben a szolgálatára lehetek a segítségéért cserébe, akkor nem lesz nehéz dolga megtalálni engem. Sokszor időzöm itt, a templom környékén.
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-02 18:56:51
Üzenet elküldve: 2016-10-02 18:56:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
*Ami a leginkább meglepi az nem más, minthogy már itt, a templom közvetlen környezetében is történik rablás. Mondjuk az ördög sosem alszik.*
-Akkor jó.
*Leginkább lelki megrázkódtatás az, ha valakit kirabolnak vagy meglopnak. Egy férfi, főleg aki harcos beállítottságú még csak csak, de egy első látszatra törékeny, előkelő nőnek nagy trauma lehetett volna, ha eltűnik az erszény. Daranel a lehető legjobbkor lépett közbe.*
-Szívesen. Hát őszintén szólva, nem sokan ugrottak. *pillant körbe kicsit rosszallóan, de tényleg mindenki úgy tesz, mintha misem történt volna.*
-Ami némileg meglep. Sajnálom, hogy ezen kivételes alkalmakkor is kellemetlen helyzetbe került. Önnek személyes kísérője is van?
*A válaszból körvonalakban megtudhatja, hogy kivel is hozta össze a sors. Mondjuk ha ez nem történik meg, talán soha nem találkoznak, de ezt mégsem mondja ki hangosan.*
-Ugyan már. *emeli maga elé megadóan kezét, majd kedvesen mosolyog.* -Nem tartozik semmivel, örömmel segítettem.
*Na micsoda hős!*
-Daranel vagyok. Lekötelezne, ha ön is elárulná a nevét hölgyem.
*Miután választ kap feltesz egy kérdést.*
-Akkor most haza kell mennie?
*Nem lenne meglepve, ha a szép napos délelőtt ellenére elment volna a kedve a nőnek a nap hátralevő részétől.*
//Ephemia//
*Ami a leginkább meglepi az nem más, minthogy már itt, a templom közvetlen környezetében is történik rablás. Mondjuk az ördög sosem alszik.*
-Akkor jó.
*Leginkább lelki megrázkódtatás az, ha valakit kirabolnak vagy meglopnak. Egy férfi, főleg aki harcos beállítottságú még csak csak, de egy első látszatra törékeny, előkelő nőnek nagy trauma lehetett volna, ha eltűnik az erszény. Daranel a lehető legjobbkor lépett közbe.*
-Szívesen. Hát őszintén szólva, nem sokan ugrottak. *pillant körbe kicsit rosszallóan, de tényleg mindenki úgy tesz, mintha misem történt volna.*
-Ami némileg meglep. Sajnálom, hogy ezen kivételes alkalmakkor is kellemetlen helyzetbe került. Önnek személyes kísérője is van?
*A válaszból körvonalakban megtudhatja, hogy kivel is hozta össze a sors. Mondjuk ha ez nem történik meg, talán soha nem találkoznak, de ezt mégsem mondja ki hangosan.*
-Ugyan már. *emeli maga elé megadóan kezét, majd kedvesen mosolyog.* -Nem tartozik semmivel, örömmel segítettem.
*Na micsoda hős!*
-Daranel vagyok. Lekötelezne, ha ön is elárulná a nevét hölgyem.
*Miután választ kap feltesz egy kérdést.*
-Akkor most haza kell mennie?
*Nem lenne meglepve, ha a szép napos délelőtt ellenére elment volna a kedve a nőnek a nap hátralevő részétől.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-02 18:33:41
Üzenet elküldve: 2016-10-02 18:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
*Másodpercek alatt történik az egész. Mikor Ephemia már végleg futni hagyná a tolvajt, az egyszer csak elesik. Természetesen nem magától, hanem egy magas, zöld ruhás férfi által. Elég nagyot puffan a kavicsos földön, egy kicsit még a lány is megrázkódik. Amint az útonálló feláll és megpillantja a férfit, már eszét vesztve rohan is elfelé.
~Gyáva alak. Hátha elkapja majd egy városőr!~
Megnyugodva veszi tudomásul, hogy az ellopott erszényt a fickó sikeresen elejtette meneküléskor. Már indulna felvenni, mikor is a zöld ruhás férfi megelőzi őt, és átnyújtja neki tulajdonát. Magas termetű és széles vállú, hosszú barna hajjal. Ephemiát általában nem lehet egykönnyen levenni a lábáról, de kifejezetten jóképűnek véli az illetőt. Arcának tanulmányozásában egy pillanat erejéig még válaszolni is elfelejt.*
-... Igen, az enyém. Nem, nem esett semmi bajom, azt hiszem.
*Kinyitja erszényét és legnagyobb szerencséjére mindent a helyén talál. Nem csoda, a tolvajnak még ideje sem nagyon volt kifosztani. Visszacsatolja hát övére a kis táskát.
Valójában most veszi csak észre, hogy az eddig őket bámuló nép a kertben hirtelen elveszti érdeklődését és lassan mindenki megy a maga dolgára.*
- Köszönöm, hogy segített. Maga nélkül bizonyára nem sikerült volna visszaszerezni. Nem sokszor engednek el kísérő nélkül otthonról, és most lassan kezdem felfogni, hogy miért.
*Valóban igaz, apja legtöbbször mindig küld hozzá egy kísérőt pont az ilyen esetek elkerülése végett. Ephemia ezt mindig is utálta, többnyire azért, mert ez utóbbi általában egy harminc évvel idősebb matróna volt, akivel ráadásul sosem tudott rendesen szót érteni. Ez a helyzet csak az utóbbi időben kezdett változni. És lássuk be: ha most is jött volna vele valaki, mindez bizonyára nem történik meg, és ez a kedves illető sem sietett volna a segítségére. Effy úgy érzi, hálával tartozik neki.*
- Az adósa vagyok. Esetleg megtudhatnám a nevét? Szégyellném nem megkérdezni.
//Daranel//
*Másodpercek alatt történik az egész. Mikor Ephemia már végleg futni hagyná a tolvajt, az egyszer csak elesik. Természetesen nem magától, hanem egy magas, zöld ruhás férfi által. Elég nagyot puffan a kavicsos földön, egy kicsit még a lány is megrázkódik. Amint az útonálló feláll és megpillantja a férfit, már eszét vesztve rohan is elfelé.
~Gyáva alak. Hátha elkapja majd egy városőr!~
Megnyugodva veszi tudomásul, hogy az ellopott erszényt a fickó sikeresen elejtette meneküléskor. Már indulna felvenni, mikor is a zöld ruhás férfi megelőzi őt, és átnyújtja neki tulajdonát. Magas termetű és széles vállú, hosszú barna hajjal. Ephemiát általában nem lehet egykönnyen levenni a lábáról, de kifejezetten jóképűnek véli az illetőt. Arcának tanulmányozásában egy pillanat erejéig még válaszolni is elfelejt.*
-... Igen, az enyém. Nem, nem esett semmi bajom, azt hiszem.
*Kinyitja erszényét és legnagyobb szerencséjére mindent a helyén talál. Nem csoda, a tolvajnak még ideje sem nagyon volt kifosztani. Visszacsatolja hát övére a kis táskát.
Valójában most veszi csak észre, hogy az eddig őket bámuló nép a kertben hirtelen elveszti érdeklődését és lassan mindenki megy a maga dolgára.*
- Köszönöm, hogy segített. Maga nélkül bizonyára nem sikerült volna visszaszerezni. Nem sokszor engednek el kísérő nélkül otthonról, és most lassan kezdem felfogni, hogy miért.
*Valóban igaz, apja legtöbbször mindig küld hozzá egy kísérőt pont az ilyen esetek elkerülése végett. Ephemia ezt mindig is utálta, többnyire azért, mert ez utóbbi általában egy harminc évvel idősebb matróna volt, akivel ráadásul sosem tudott rendesen szót érteni. Ez a helyzet csak az utóbbi időben kezdett változni. És lássuk be: ha most is jött volna vele valaki, mindez bizonyára nem történik meg, és ez a kedves illető sem sietett volna a segítségére. Effy úgy érzi, hálával tartozik neki.*
- Az adósa vagyok. Esetleg megtudhatnám a nevét? Szégyellném nem megkérdezni.
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-02 17:04:47
Üzenet elküldve: 2016-10-02 17:04:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ephemia//
*Mostanság jóval gyakrabban időzik a városban mint mondjuk úgy egy évvel ezelőtt, amikor is Amon Ruadh vagy Synmira környékéről szinte ki sem mozdult. Azóta íjászverseny, vadászat és még pár kör amit immáron maga mögött tud.
A templom... mostanság a nagy rejtélyek fellegvára. Noha nem információkat jött vadászni, hanem éppen csak erre tévedt, de lévén, hogy egészen jó megfigyelő, így nem árt pár kört itt is megejteni. Az idő is elég szép és hát ki kell használni, mert hamarosan jönnek majd hideg éjszakák és az első fagyok. A fák mostanra nem adják meg azokat a hatalmas árnyékokat, mint mikor a lombkoronáikkal díszelegnek, ugyanakkor a bokrok még most is jó takarást biztosítanak. Páran kóvályognak ezekben a percekben a templomkertben, de akire igazán felfigyel, az egy barna hajú, viszonylag magas szépséges nő. Hirtelen még meg is torpan sétálás közben, mint akibe a villám csapott bele. Az a bizonyos alak, aki éppen összeütközik a nővel, alig néhány perccel korábban az íjásszal is eljátszotta ezt! Illetve majdnem. Csak akkor sokkalta részegebbnek tűnt, mint most. Daranel kitért előle és nemes egyszerűséggel otthagyta a rossz arcú fickót. Pontosan tudja, hogy mire megy ki ez az egész, ugyanis a szépséges nő csak azért ütközik neki, mert a fickó direkt, szánt szándékkal az útjába állt. Egyébként ehhez még nagyon nagy felfedezőnek sem kell lenni, elég átlátszó a dolog... a rossz arcú kezdő lehet.
Noha azt a pillanatot nem látja, amikor lekerül az erszény, de közben behúzódik az egyik nagy bokor takarásában ugrásra készen. Daranel gyors és a fickó nem számít rá... éppen ezt szeretné kihasználni. A nő ezután kiáltozik és a zöld ruhás íjász máris mozdulna, de nincs rá szükség. A fickó ugyanis éppen abba az irányba szalad a kavicsos úton, amerre el fog rohanni a bokor előtt, ami mögött Daranel várakozik. Mikor az idegen ott terem, az íjász kiteszi a lábát és megakasztja a fickót valahol a bokája és a sípcsontja között. Hatalmas puffanással ér földet, az erszény kirepül és sziszeg, mint a kígyó. Bizony ezt nevezik pofára esésnek és hát a kavicsok sem kímélik. Daranel számít arra, hogy el kell kalapálnia a tagot, de az mikor feltápászkodik és meglátja egyszerűen elszalad. Jobban mondva evickél, menti az irháját. Az íjász simán elverhetné, de majd talán megteszi itt helyette más a templomkertben. Mikorra a fickó eltűnik a látómezejéből az erszényhez sétál, ami nagyjából két méterre fekszik tőle és felveszi a földről, majd a gyönyörű nő elé sétál.*
-Azt hiszem ez az öné hölgyem. Nem esett baja?
//Ephemia//
*Mostanság jóval gyakrabban időzik a városban mint mondjuk úgy egy évvel ezelőtt, amikor is Amon Ruadh vagy Synmira környékéről szinte ki sem mozdult. Azóta íjászverseny, vadászat és még pár kör amit immáron maga mögött tud.
A templom... mostanság a nagy rejtélyek fellegvára. Noha nem információkat jött vadászni, hanem éppen csak erre tévedt, de lévén, hogy egészen jó megfigyelő, így nem árt pár kört itt is megejteni. Az idő is elég szép és hát ki kell használni, mert hamarosan jönnek majd hideg éjszakák és az első fagyok. A fák mostanra nem adják meg azokat a hatalmas árnyékokat, mint mikor a lombkoronáikkal díszelegnek, ugyanakkor a bokrok még most is jó takarást biztosítanak. Páran kóvályognak ezekben a percekben a templomkertben, de akire igazán felfigyel, az egy barna hajú, viszonylag magas szépséges nő. Hirtelen még meg is torpan sétálás közben, mint akibe a villám csapott bele. Az a bizonyos alak, aki éppen összeütközik a nővel, alig néhány perccel korábban az íjásszal is eljátszotta ezt! Illetve majdnem. Csak akkor sokkalta részegebbnek tűnt, mint most. Daranel kitért előle és nemes egyszerűséggel otthagyta a rossz arcú fickót. Pontosan tudja, hogy mire megy ki ez az egész, ugyanis a szépséges nő csak azért ütközik neki, mert a fickó direkt, szánt szándékkal az útjába állt. Egyébként ehhez még nagyon nagy felfedezőnek sem kell lenni, elég átlátszó a dolog... a rossz arcú kezdő lehet.
Noha azt a pillanatot nem látja, amikor lekerül az erszény, de közben behúzódik az egyik nagy bokor takarásában ugrásra készen. Daranel gyors és a fickó nem számít rá... éppen ezt szeretné kihasználni. A nő ezután kiáltozik és a zöld ruhás íjász máris mozdulna, de nincs rá szükség. A fickó ugyanis éppen abba az irányba szalad a kavicsos úton, amerre el fog rohanni a bokor előtt, ami mögött Daranel várakozik. Mikor az idegen ott terem, az íjász kiteszi a lábát és megakasztja a fickót valahol a bokája és a sípcsontja között. Hatalmas puffanással ér földet, az erszény kirepül és sziszeg, mint a kígyó. Bizony ezt nevezik pofára esésnek és hát a kavicsok sem kímélik. Daranel számít arra, hogy el kell kalapálnia a tagot, de az mikor feltápászkodik és meglátja egyszerűen elszalad. Jobban mondva evickél, menti az irháját. Az íjász simán elverhetné, de majd talán megteszi itt helyette más a templomkertben. Mikorra a fickó eltűnik a látómezejéből az erszényhez sétál, ami nagyjából két méterre fekszik tőle és felveszi a földről, majd a gyönyörű nő elé sétál.*
-Azt hiszem ez az öné hölgyem. Nem esett baja?
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-02 15:33:07
Üzenet elküldve: 2016-10-02 15:33:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Daranel//
*Délelőtt van. A nap sugarai élesen világítják be a háztetőket és a város utcáinak köveit. Ephemia épp a Könyvtárban időzik, amikor is úgy dönt, hogy kihasználja a szép időt. Betér hát a Templomkertbe.
Szabad perceiben gyakran sétál errefelé. A legjobban azt tetszik neki ebben a helyben, hogy alapjában véve alig jár erre valaki. Jelenleg is páran lézengenek csak itt, s ő ki is néz magának egy bokrokkal körülvett padot, ahol nyugodtan elolvashatja az általa imént kikért könyvet. Különleges egy könyv ez: egyedi példány, szép bőrkötéssel, díszes borítóval. Javában társadalomtudományi és történelmi dolgokról ír, melyek mostanában különösképp érdeklik Ephemiát.
Megindul hát a padhoz, s közben épp a borító kacskaringós mintáit csodálja, amikor egy vele szembejövő ember vállal nekimegy. Nem túl nagy lendülettel persze, de annyira épp elég, hogy a könyv kiessen a kezéből.*
- Ezer bocsánat!
*Az illető a bocsánatkérés ideje alatt farkasszemet néz vele, s ez épp elég időt nyújt ahhoz, hogy a lány alaposabban is szemügyre vehesse. Vékony alkatú, borostás arcú, kopasz, kissé alacsony termetű férfi, egyszerű öltözékben. Semmi különös.*
- Nincs semmi baj.
*A férfi sétál tovább, ő pedig épp nyúlna a földön heverő könyvért, amikor is feltűnik neki, hogy mintha könnyebb lenne a derekát körülölelő öv. Hogyisne lenne, ha a rácsatolt erszény - ami eddig lehúzta - már sehol sincs.
~Gratulálok, Effy! Egyszer mozdulsz ki egyedül, akkor is meglopnak.~
Az erszény ugyan pénzt nem tartalmaz, de számára értékes dolgokat annál inkább: kulcsokat, jegyzeteket, egy kisebb könyvecskét, és a többit. Megfordul hát és azt teszi, amit a helyében bizonyára sokan mások is tennének.*
- Hé, álljon meg! Nem hallja? Tolvaj! Állítsák meg!
*Az arrafelé sétáló emberek a kiáltozást meghallván mind felé fordulnak, de legtöbbjüknek idejük sincs reagálni. A férfi ugyanis egy villám sebességével indul futásnak. Ephemia nem tud mit tenni, megindul utána, elfeledkezvén az imént elejtett könyvről. Szalad, de az eset úgy látszik reménytelen: egyrészt a lány feleolyan gyors, mint a férfi, másrészt ruhája sem épp rohangálásra lett tervezve. Így csak reménykedni tud, hogy valaki talán megállítja.*
//Daranel//
*Délelőtt van. A nap sugarai élesen világítják be a háztetőket és a város utcáinak köveit. Ephemia épp a Könyvtárban időzik, amikor is úgy dönt, hogy kihasználja a szép időt. Betér hát a Templomkertbe.
Szabad perceiben gyakran sétál errefelé. A legjobban azt tetszik neki ebben a helyben, hogy alapjában véve alig jár erre valaki. Jelenleg is páran lézengenek csak itt, s ő ki is néz magának egy bokrokkal körülvett padot, ahol nyugodtan elolvashatja az általa imént kikért könyvet. Különleges egy könyv ez: egyedi példány, szép bőrkötéssel, díszes borítóval. Javában társadalomtudományi és történelmi dolgokról ír, melyek mostanában különösképp érdeklik Ephemiát.
Megindul hát a padhoz, s közben épp a borító kacskaringós mintáit csodálja, amikor egy vele szembejövő ember vállal nekimegy. Nem túl nagy lendülettel persze, de annyira épp elég, hogy a könyv kiessen a kezéből.*
- Ezer bocsánat!
*Az illető a bocsánatkérés ideje alatt farkasszemet néz vele, s ez épp elég időt nyújt ahhoz, hogy a lány alaposabban is szemügyre vehesse. Vékony alkatú, borostás arcú, kopasz, kissé alacsony termetű férfi, egyszerű öltözékben. Semmi különös.*
- Nincs semmi baj.
*A férfi sétál tovább, ő pedig épp nyúlna a földön heverő könyvért, amikor is feltűnik neki, hogy mintha könnyebb lenne a derekát körülölelő öv. Hogyisne lenne, ha a rácsatolt erszény - ami eddig lehúzta - már sehol sincs.
~Gratulálok, Effy! Egyszer mozdulsz ki egyedül, akkor is meglopnak.~
Az erszény ugyan pénzt nem tartalmaz, de számára értékes dolgokat annál inkább: kulcsokat, jegyzeteket, egy kisebb könyvecskét, és a többit. Megfordul hát és azt teszi, amit a helyében bizonyára sokan mások is tennének.*
- Hé, álljon meg! Nem hallja? Tolvaj! Állítsák meg!
*Az arrafelé sétáló emberek a kiáltozást meghallván mind felé fordulnak, de legtöbbjüknek idejük sincs reagálni. A férfi ugyanis egy villám sebességével indul futásnak. Ephemia nem tud mit tenni, megindul utána, elfeledkezvén az imént elejtett könyvről. Szalad, de az eset úgy látszik reménytelen: egyrészt a lány feleolyan gyors, mint a férfi, másrészt ruhája sem épp rohangálásra lett tervezve. Így csak reménykedni tud, hogy valaki talán megállítja.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-10-01 19:35:15
Üzenet elküldve: 2016-10-01 19:35:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Munmey, Kharasshi//
*Lemondó sóhaj kúszik a tüdejébe, mikor azt kell látnia, a lányka milyen sietséggel lohol a holmijaihoz. Még elrejtőzni is alig maradt ideje. Ha csapdának szánta volna, a kis csikasz gyönyörűen belesétál. Nem ad neki sok esélyt ebben a nyüves városban. Persze sosem lehet tudni. Ydriss is naiv, bámész nőstényke volt csak, amikor először megpillantotta. Könnyűszerrel csavarta ki a kezéből az irányítást és a szabadságát is. S lám, mostanra mivé nőtte ki magát. Megvannak a gyengéi, de az is tagadhatatlan, hogy leterítette Kharasshit, ami nem kis teljesítmény.
Talán ez a lány is kiforrja magát idővel, ha rákényszeríti az élet. Talán lesz benne elég akarat.
A merengésből hamar kizökkenti a hirtelen támadt csend. A csitri mintha fülelne. Kharasshi ösztönösen át is helyezi a testsúlyát, jobbja pedig a kése markolatára siklik. Leselkedőből egy pillanat alatt átvedlik ugrásra kész ragadozóvá, csupán az érzés miatt, hogy talán észrevették. Kell pár szívdobbanásnyi idő, míg saját mozdulatai eljutnak a tudatáig. Lazít a tartásán, elvégre nem akarja bántani a kölyköt.
Azért feljebb szökik a fehér szemöldök, amikor Munmey megszólítja. A körbeszaladó pillantásból tudja, hogy legfeljebb csak sejtés a lány részéről Kharasshi jelenléte. Neki pedig eszében sincs ezt igazolni, így hallgat.
~Párbajra~ csóválja meg a fejét. Amikor a félszemű és közte hangzott el ez a szó, arról tudta, hogy csak annyi köze lesz a lovagias küzdelmekhez, mint nekik a lovagiassághoz... vagy a csipkeveréshez. De ez a lány azzal az émelygősen patinás dallammal használja a kifejezést. A tisztesség és becsület hős bajnokainak megmérettetése pózol a zöngéiben. Feláll tőle a szőr Kharasshi karján.
~Imádkozz, kölyök, hogy addigra a kardot se bírjam el~ morogja magában, de reméli, hogy a fruska fejéből addigra kiveri az élet ezt a fennkölt maszlagot, és gatyába rázzák a realitások.
Megvárja, míg Munmey magához veszi a motyóját és eltűnik a szeme elől. Kivár azért egy darabig. Fülel és figyel. Nem szeretné, ha követnék. Most már tudja, hogy abban egészen jó a kis csikasz, de ezúttal nem akar neki esélyt adni neki. Kiengedi a leányzó sorsának fonalát a markából és a vak szerencsére bízza. A magukfajtának egyedül kell megtalálni a boldogulást, egyedül kell létjogot marniuk Lanawin húsából.
Ideje hazatérni. Őrá ott vár a saját, magában is túlontúl bonyodalmas élete. A kicsike meg majd feltalálja magát. Vagy utoléri az elkerülhetetlen. Ez már nem az ő dolga, Munmeyen múlik.*
*Lemondó sóhaj kúszik a tüdejébe, mikor azt kell látnia, a lányka milyen sietséggel lohol a holmijaihoz. Még elrejtőzni is alig maradt ideje. Ha csapdának szánta volna, a kis csikasz gyönyörűen belesétál. Nem ad neki sok esélyt ebben a nyüves városban. Persze sosem lehet tudni. Ydriss is naiv, bámész nőstényke volt csak, amikor először megpillantotta. Könnyűszerrel csavarta ki a kezéből az irányítást és a szabadságát is. S lám, mostanra mivé nőtte ki magát. Megvannak a gyengéi, de az is tagadhatatlan, hogy leterítette Kharasshit, ami nem kis teljesítmény.
Talán ez a lány is kiforrja magát idővel, ha rákényszeríti az élet. Talán lesz benne elég akarat.
A merengésből hamar kizökkenti a hirtelen támadt csend. A csitri mintha fülelne. Kharasshi ösztönösen át is helyezi a testsúlyát, jobbja pedig a kése markolatára siklik. Leselkedőből egy pillanat alatt átvedlik ugrásra kész ragadozóvá, csupán az érzés miatt, hogy talán észrevették. Kell pár szívdobbanásnyi idő, míg saját mozdulatai eljutnak a tudatáig. Lazít a tartásán, elvégre nem akarja bántani a kölyköt.
Azért feljebb szökik a fehér szemöldök, amikor Munmey megszólítja. A körbeszaladó pillantásból tudja, hogy legfeljebb csak sejtés a lány részéről Kharasshi jelenléte. Neki pedig eszében sincs ezt igazolni, így hallgat.
~Párbajra~ csóválja meg a fejét. Amikor a félszemű és közte hangzott el ez a szó, arról tudta, hogy csak annyi köze lesz a lovagias küzdelmekhez, mint nekik a lovagiassághoz... vagy a csipkeveréshez. De ez a lány azzal az émelygősen patinás dallammal használja a kifejezést. A tisztesség és becsület hős bajnokainak megmérettetése pózol a zöngéiben. Feláll tőle a szőr Kharasshi karján.
~Imádkozz, kölyök, hogy addigra a kardot se bírjam el~ morogja magában, de reméli, hogy a fruska fejéből addigra kiveri az élet ezt a fennkölt maszlagot, és gatyába rázzák a realitások.
Megvárja, míg Munmey magához veszi a motyóját és eltűnik a szeme elől. Kivár azért egy darabig. Fülel és figyel. Nem szeretné, ha követnék. Most már tudja, hogy abban egészen jó a kis csikasz, de ezúttal nem akar neki esélyt adni neki. Kiengedi a leányzó sorsának fonalát a markából és a vak szerencsére bízza. A magukfajtának egyedül kell megtalálni a boldogulást, egyedül kell létjogot marniuk Lanawin húsából.
Ideje hazatérni. Őrá ott vár a saját, magában is túlontúl bonyodalmas élete. A kicsike meg majd feltalálja magát. Vagy utoléri az elkerülhetetlen. Ez már nem az ő dolga, Munmeyen múlik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084