Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-18 22:11:13
Üzenet elküldve: 2015-12-18 22:11:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
* Elmerengve nézi s hallgatja a két testvért, nem csak küllemre nem hasonlítanak. Elyne kifinomult modora, szépen csengő szavai, rideg ellentéte bátyának. Darel viselkedésében semmi finomság nincs – nem faragatlan, legalábbis nem otromba mód- s mind válaszai és kérdései egyenesek. Valahogy hihetetlennek tűnik számára, hogy e két ember egy családból származik. Persze ennek számos magyarázata lehet. *
- Igen, s azt hiszem volt efféle momentuma is a tusának.
* Ő maga nem volt jelen, akkoriban érkezett a városba, de már Nestar egyik jobb napján mesélt róla. A mogyoróbarna hajú viccén, hangosan szökken ki a kacagás a torkán, mintha kristálypoharat kocogtatnának, tisztán cseng. Próbálkozik arcizmain rendezni, hogy válaszolni tudjon Elynnek. *
- Azt nem tudom, hogy a holdmágiának mennyi köze van a védekezéshez, de Moon abban jártas.
* Somolyog még mindig az orra alatt, ahogy szemei is csillognak a jókedvtől. *
- S legyen púpos, mint egy öregember? Mindig ott sem görnyedhet.
* Fordítja fejét Darel felé. Szép, szép az elhivatottság, bár azért mindennek van határa. Szavai nem dorgálóak vagy támadóak. Erről a fél mosoly is árulkodik arcán.
Pillanatra hunyja le szemét, ahogy a lány dallamos hangja elrepíti a havas csúcsok felé, érzi az arcának csapódó csípős szelet- mely a valóságban is pírt csal arcára, ahogy belopakodik társaságukba, hogy összekuszálja tincseit-, ahogy hűsen simogatja a tél. Kicsit hasonlít az Óperencián túlra, a hideg évszak beköszöntével a helyek csúcsait ott is belepte a friss hó. A nagy hegy olykor még a fodros felhőket is átdöfte. Aztán örvénylőn vált a kép, öblöt körbe ölelő szürke sziklák tetején áll, sós tenger illatot hoz futva a szellő, hogy a selymes fűszálakat cirógassa végig. A képet Darel, kemény hangja törik szét. *
- A tengeren túl. Ott a nyár meleg, bár kevésbé fullasztó, mint itt, s a tél sem ilyen kegyetlen. Azt hiszem, ott olyasmi lehet a tél, mint nálatok a nyár. Bár a hegyek csúcsait ott is beteríti a szűz hó, s elkél a bunda. A tenger azúrkék, s olyan tiszta, hogy a partnál lelátsz az aljára.
* Válaszol végül a kérdésre, miután összeszedi gondolatait. *
- S hogy kerültettek ilyen messzire?
* Bár Darelnél ez annyira nem lehet kérdés, hisz egy zsoldosnak arra vezet útja, amerre megbízói küldik, de Elyne, aki ilyen fiatal, kérdés lehet, mit keres itt, ilyen távol. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.20 23:51:40, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Elyne, Darel//
* Elmerengve nézi s hallgatja a két testvért, nem csak küllemre nem hasonlítanak. Elyne kifinomult modora, szépen csengő szavai, rideg ellentéte bátyának. Darel viselkedésében semmi finomság nincs – nem faragatlan, legalábbis nem otromba mód- s mind válaszai és kérdései egyenesek. Valahogy hihetetlennek tűnik számára, hogy e két ember egy családból származik. Persze ennek számos magyarázata lehet. *
- Igen, s azt hiszem volt efféle momentuma is a tusának.
* Ő maga nem volt jelen, akkoriban érkezett a városba, de már Nestar egyik jobb napján mesélt róla. A mogyoróbarna hajú viccén, hangosan szökken ki a kacagás a torkán, mintha kristálypoharat kocogtatnának, tisztán cseng. Próbálkozik arcizmain rendezni, hogy válaszolni tudjon Elynnek. *
- Azt nem tudom, hogy a holdmágiának mennyi köze van a védekezéshez, de Moon abban jártas.
* Somolyog még mindig az orra alatt, ahogy szemei is csillognak a jókedvtől. *
- S legyen púpos, mint egy öregember? Mindig ott sem görnyedhet.
* Fordítja fejét Darel felé. Szép, szép az elhivatottság, bár azért mindennek van határa. Szavai nem dorgálóak vagy támadóak. Erről a fél mosoly is árulkodik arcán.
Pillanatra hunyja le szemét, ahogy a lány dallamos hangja elrepíti a havas csúcsok felé, érzi az arcának csapódó csípős szelet- mely a valóságban is pírt csal arcára, ahogy belopakodik társaságukba, hogy összekuszálja tincseit-, ahogy hűsen simogatja a tél. Kicsit hasonlít az Óperencián túlra, a hideg évszak beköszöntével a helyek csúcsait ott is belepte a friss hó. A nagy hegy olykor még a fodros felhőket is átdöfte. Aztán örvénylőn vált a kép, öblöt körbe ölelő szürke sziklák tetején áll, sós tenger illatot hoz futva a szellő, hogy a selymes fűszálakat cirógassa végig. A képet Darel, kemény hangja törik szét. *
- A tengeren túl. Ott a nyár meleg, bár kevésbé fullasztó, mint itt, s a tél sem ilyen kegyetlen. Azt hiszem, ott olyasmi lehet a tél, mint nálatok a nyár. Bár a hegyek csúcsait ott is beteríti a szűz hó, s elkél a bunda. A tenger azúrkék, s olyan tiszta, hogy a partnál lelátsz az aljára.
* Válaszol végül a kérdésre, miután összeszedi gondolatait. *
- S hogy kerültettek ilyen messzire?
* Bár Darelnél ez annyira nem lehet kérdés, hisz egy zsoldosnak arra vezet útja, amerre megbízói küldik, de Elyne, aki ilyen fiatal, kérdés lehet, mit keres itt, ilyen távol. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.20 23:51:40, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-18 20:04:36
Üzenet elküldve: 2015-12-18 20:04:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esyae, Elyne, Darel//
* Eylennek sikerült felkelteni az érdeklődését azzal a bizonyos úszóversennyel kapcsolatban. Apró kis mosollyal bólint. *
- Ne hagyd ki.
* Toldja meg a kis gesztust. Aztán szóba kerül AZ a bizonyos mágustusa, hirtelen a fiú szeme elé röppen a kép amint a kövérke mágus nekifutásból tarolja le a törékeny küllemű, sötét bőrű máguslányt. No igen, az volt az a pont ahol még Darel is majdnem hangos kacagásba tört ki. A vigyort így sem tudta levakarni arcáról. Ahogy most sem tudja amint visszagondol az eseményre drága húga elbeszélésének jóvoltából. *
- Hát, a védekező mágiákban nem nagyon.
* Vigyorodik el hihetetlen humorosan, egy poén, nocsak nocsak. Persze csupán viccnek szánja, de lássuk be, aki látta annak kellően jó ez a tréfa!
Esyae számára elegendő a válasz amit adott az áruval kapcsolatban, de drága húgának kíváncsisága természetesen most is kielégíthetetlen. *
- Nem kérdeztem.
* Fogja rövidre ezzel jelezve, hogy felesleges tovább érdeklődnie, úgy sem fog választ adni a kérdésre.
Aztán a felajánlásra a barna leány felveti a dolgot. *
- Nos ez pont az egyik olyan dolog amiben Én személy szerint nem tudok segíteni.
* Mily szép kerek mondat. Meg mellé egy rövid kis parányi mosoly is társul. *
- De mondjuk ha nem a kertben ücsörögnél hanem a templomban görnyednél a könyvek felett. Argus is így szokta. Gondolom.
* Vonja meg a vállát, némi élcelődés nem árt, kis szurkálódás, persze csak olyan humoros fajta.
Némán hallgatja húga elbeszélését az északi vidékről. Pillanatra gondolataiba réved...
Arca megfeszül egy pillanatra, a tábor látképe ugrik be. A lányok sosem jártak ott, jobb is így. *
- Más, mint itt.
* Tér vissza a jelenbe. *
- Itt délen szokatlan a meleg a számunkra.
* Teszi hozzá, aztán várja a választ a szőkeségtől, ha már Elyne feltette a kérdést hát talán kiderül végre milyen hely is az az Óperencia. *
//Esyae, Elyne, Darel//
* Eylennek sikerült felkelteni az érdeklődését azzal a bizonyos úszóversennyel kapcsolatban. Apró kis mosollyal bólint. *
- Ne hagyd ki.
* Toldja meg a kis gesztust. Aztán szóba kerül AZ a bizonyos mágustusa, hirtelen a fiú szeme elé röppen a kép amint a kövérke mágus nekifutásból tarolja le a törékeny küllemű, sötét bőrű máguslányt. No igen, az volt az a pont ahol még Darel is majdnem hangos kacagásba tört ki. A vigyort így sem tudta levakarni arcáról. Ahogy most sem tudja amint visszagondol az eseményre drága húga elbeszélésének jóvoltából. *
- Hát, a védekező mágiákban nem nagyon.
* Vigyorodik el hihetetlen humorosan, egy poén, nocsak nocsak. Persze csupán viccnek szánja, de lássuk be, aki látta annak kellően jó ez a tréfa!
Esyae számára elegendő a válasz amit adott az áruval kapcsolatban, de drága húgának kíváncsisága természetesen most is kielégíthetetlen. *
- Nem kérdeztem.
* Fogja rövidre ezzel jelezve, hogy felesleges tovább érdeklődnie, úgy sem fog választ adni a kérdésre.
Aztán a felajánlásra a barna leány felveti a dolgot. *
- Nos ez pont az egyik olyan dolog amiben Én személy szerint nem tudok segíteni.
* Mily szép kerek mondat. Meg mellé egy rövid kis parányi mosoly is társul. *
- De mondjuk ha nem a kertben ücsörögnél hanem a templomban görnyednél a könyvek felett. Argus is így szokta. Gondolom.
* Vonja meg a vállát, némi élcelődés nem árt, kis szurkálódás, persze csak olyan humoros fajta.
Némán hallgatja húga elbeszélését az északi vidékről. Pillanatra gondolataiba réved...
Arca megfeszül egy pillanatra, a tábor látképe ugrik be. A lányok sosem jártak ott, jobb is így. *
- Más, mint itt.
* Tér vissza a jelenbe. *
- Itt délen szokatlan a meleg a számunkra.
* Teszi hozzá, aztán várja a választ a szőkeségtől, ha már Elyne feltette a kérdést hát talán kiderül végre milyen hely is az az Óperencia. *
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-18 18:35:49
Üzenet elküldve: 2015-12-18 18:35:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy, Darel//
*Visszaemlékezik, hogy ő mit is csinált a nyári forgatagon. Miután elhagyta a lovagot, az ő keresésével telt a napja. A végén pedig egy jó borozásba volt része egy másik harcossal. A versenyek nagy részéről nem is hallott.*
- Meglehet, hogy legközelebb én is jelentkeznék. Érdekesen hangzik. *Tekint először csak Esyaere, majd Darelra. Arcán mosoly nyugszik, úgy hallgatja a két illető beszélgetését. Nem nagyon szól közbe. Nem minden nemest, vagy embert ismer a városba. A mélységiekkel pedig eddig nem hozta össze a sors. De ahogy jellemzik a hölgyet, valami eszébe ugrik. Épp Esy szavai alapján.*
- A mágustusán? *Néz előbb újra a szőke szépségre, majd felemeli barnáit fivére jég kék lélektükreibe.*
- Nem ő volt az, akinek Argus nekirohant? *Mosolyodik el, majd egy halk kuncogás hallat. A látvány akkor megnevettetette. Előbb csak elképedett, majd nevetett, mikor látta, hogy a köpcös mágus hogyan fut neki a mélységi nőnek. Azóta is az emlék megmosolyogtatja.*
- Milyen mágiában jártas az úrnőtök? *Kérdi immár újra Esytől. Néha egy kicsit elszédül, hogy oda visszakapkodja a fejét, de nincs mit tennie, ha a fivére megmakacsolta magát, s nem ül le közéjük.*
- De arról csak van fogalmad, hogy milyen kereskedelemből él munkáltatód. *Hajtja oldalra enyhén fejét, ahogy újra fivérére néz fel. Persze nem kell neki firtatnia, hogy mire vigyáz. De azt már csak tudja, hogy kinek dolgozik. Véli ő. Naivan…
Hallgatja Darel szavait, közben pedig hallja Esyae kérdéséit is. Fejével a lány felé hajol, jelezve, hogy egy pillanat múlva válaszol is, csak kíváncsi mit is akar még neki mondani testvére. Fejét megrázza.*
- Nagylelkű vagy, de nincs semmi olyanra szükségem, amivel segíteni tudnál. Hacsak nincs olyan tudás a birtokodba, hogy miként tudnék gyorsabban, s hamarabban mágiát tanulni. *Neveti el magát, majd a szőke szépség felé fordul.
Pillantása egy darabig elidőzik a nemes vonásokon, a dús hajon, ahogy végigsimul hátán, néhány tincse pedig önálló útra tévedve borzos hatást keltsen. Mégis kellemes benyomást tesz, mintsem visszataszítót.*
- Mi az északi hegyvonulatok egyik legészakibb részéről származunk. Ott a nyarak is fagyosak. Bár a hó nem esik, annyit, s a föld is némileg fellazul, de csípős hideg jellemzi. Ha a nap süt is, azt is jegesen teszi, köze sincs a déli meleg napfényhez. Rideg és zord. A telek pedig kemények, s megviselik az embert, ha nincs hozzászokva. *Emlékszik vissza otthonuk viszontagságaira.*
- S az Óperenciás az milyen?
//Esy, Darel//
*Visszaemlékezik, hogy ő mit is csinált a nyári forgatagon. Miután elhagyta a lovagot, az ő keresésével telt a napja. A végén pedig egy jó borozásba volt része egy másik harcossal. A versenyek nagy részéről nem is hallott.*
- Meglehet, hogy legközelebb én is jelentkeznék. Érdekesen hangzik. *Tekint először csak Esyaere, majd Darelra. Arcán mosoly nyugszik, úgy hallgatja a két illető beszélgetését. Nem nagyon szól közbe. Nem minden nemest, vagy embert ismer a városba. A mélységiekkel pedig eddig nem hozta össze a sors. De ahogy jellemzik a hölgyet, valami eszébe ugrik. Épp Esy szavai alapján.*
- A mágustusán? *Néz előbb újra a szőke szépségre, majd felemeli barnáit fivére jég kék lélektükreibe.*
- Nem ő volt az, akinek Argus nekirohant? *Mosolyodik el, majd egy halk kuncogás hallat. A látvány akkor megnevettetette. Előbb csak elképedett, majd nevetett, mikor látta, hogy a köpcös mágus hogyan fut neki a mélységi nőnek. Azóta is az emlék megmosolyogtatja.*
- Milyen mágiában jártas az úrnőtök? *Kérdi immár újra Esytől. Néha egy kicsit elszédül, hogy oda visszakapkodja a fejét, de nincs mit tennie, ha a fivére megmakacsolta magát, s nem ül le közéjük.*
- De arról csak van fogalmad, hogy milyen kereskedelemből él munkáltatód. *Hajtja oldalra enyhén fejét, ahogy újra fivérére néz fel. Persze nem kell neki firtatnia, hogy mire vigyáz. De azt már csak tudja, hogy kinek dolgozik. Véli ő. Naivan…
Hallgatja Darel szavait, közben pedig hallja Esyae kérdéséit is. Fejével a lány felé hajol, jelezve, hogy egy pillanat múlva válaszol is, csak kíváncsi mit is akar még neki mondani testvére. Fejét megrázza.*
- Nagylelkű vagy, de nincs semmi olyanra szükségem, amivel segíteni tudnál. Hacsak nincs olyan tudás a birtokodba, hogy miként tudnék gyorsabban, s hamarabban mágiát tanulni. *Neveti el magát, majd a szőke szépség felé fordul.
Pillantása egy darabig elidőzik a nemes vonásokon, a dús hajon, ahogy végigsimul hátán, néhány tincse pedig önálló útra tévedve borzos hatást keltsen. Mégis kellemes benyomást tesz, mintsem visszataszítót.*
- Mi az északi hegyvonulatok egyik legészakibb részéről származunk. Ott a nyarak is fagyosak. Bár a hó nem esik, annyit, s a föld is némileg fellazul, de csípős hideg jellemzi. Ha a nap süt is, azt is jegesen teszi, köze sincs a déli meleg napfényhez. Rideg és zord. A telek pedig kemények, s megviselik az embert, ha nincs hozzászokva. *Emlékszik vissza otthonuk viszontagságaira.*
- S az Óperenciás az milyen?
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-18 09:20:14
Üzenet elküldve: 2015-12-18 09:20:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
* Halkan nevet fel Elyne kérdésére. Az nem az ő napja volt, ami a versenyeket illeti, de jól szórakozott, s igazából az volt a fontos. *
- Hát kevésbé jól, mint a bátyád, de mulatságos volt. S ez a lényeg. De majd talán jövőre, ha a szervezők, úgy döntenek újra megrendezik.
*Bólogatni tud Darel megállapítására, miszerint a kezében tartott üvegcse tartalma komoly sebek begyógyítására alkalmas. *
- Igen, ez valóban nagy segítséget nyújthat egy harcosnak, szorult helyzetben. De ha jól emlékszem, a kék, legyen az világos vagy sötét az elmét frissíti s megkönnyíti a tanulást.
* Zárja össze ujjait az üvegcsén, s süllyeszti azt vissza az iszákjának mélyére, néz először az ifjúra, majd testvérhúgára. *
- S biztos akad még több fajta praktikum is Nestar tarsolyában.
* Villantja fel, a lehetőséget a lány előtt is, a lehetőséget. Legalábbis reméli, hogy nem nyúlt nagyon mellé, dereng neki valami arról, hogy az alkimista említette, hogy Moon is folyamodik tanulmányaihoz efféle praktikához. *
- Ige, igen. S Moon, aki a versenyen is ott volt, ő a kúria Matrónája. S a tavaszi mágustusán is jelen volt.
* Bólogat hevesen megint, lehet le kellene szoknia erről, egy idő után ártalmas lehet. *
- Örömmel várunk benneteket.
* Könnyedén ajánlja fel a ház vendégszeretetét, hiszen eddigi tapasztalatai alapján, mindig szívesen fogadtak mindenkit, kétli, hogy ez most is másképp lenne. *
- Hát persze, egy zsoldosnak nem az a feladata, hogy kérdezzen.
* Nyugszik bele az egyértelmű válaszba, bár a maga részéről ebben nem olyan biztos. A család úrnőjének miben létére nem tud érdemlegeset hozzáfűzni, mert ha még hallott is róluk, személyesen nem találkozott még a ház asszonyával, de még olyannal sem, aki ott szolgált volna. Eltekintve Dareltől. *
- Északiak vagytok? Milyen arra az élet? Azt mondják a nyarak hűvösek, a telek pedig roppant hidegek.
* Érdeklődik, hisz arra még nem járt sosem. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.18 09:26:01
//Elyne, Darel//
* Halkan nevet fel Elyne kérdésére. Az nem az ő napja volt, ami a versenyeket illeti, de jól szórakozott, s igazából az volt a fontos. *
- Hát kevésbé jól, mint a bátyád, de mulatságos volt. S ez a lényeg. De majd talán jövőre, ha a szervezők, úgy döntenek újra megrendezik.
*Bólogatni tud Darel megállapítására, miszerint a kezében tartott üvegcse tartalma komoly sebek begyógyítására alkalmas. *
- Igen, ez valóban nagy segítséget nyújthat egy harcosnak, szorult helyzetben. De ha jól emlékszem, a kék, legyen az világos vagy sötét az elmét frissíti s megkönnyíti a tanulást.
* Zárja össze ujjait az üvegcsén, s süllyeszti azt vissza az iszákjának mélyére, néz először az ifjúra, majd testvérhúgára. *
- S biztos akad még több fajta praktikum is Nestar tarsolyában.
* Villantja fel, a lehetőséget a lány előtt is, a lehetőséget. Legalábbis reméli, hogy nem nyúlt nagyon mellé, dereng neki valami arról, hogy az alkimista említette, hogy Moon is folyamodik tanulmányaihoz efféle praktikához. *
- Ige, igen. S Moon, aki a versenyen is ott volt, ő a kúria Matrónája. S a tavaszi mágustusán is jelen volt.
* Bólogat hevesen megint, lehet le kellene szoknia erről, egy idő után ártalmas lehet. *
- Örömmel várunk benneteket.
* Könnyedén ajánlja fel a ház vendégszeretetét, hiszen eddigi tapasztalatai alapján, mindig szívesen fogadtak mindenkit, kétli, hogy ez most is másképp lenne. *
- Hát persze, egy zsoldosnak nem az a feladata, hogy kérdezzen.
* Nyugszik bele az egyértelmű válaszba, bár a maga részéről ebben nem olyan biztos. A család úrnőjének miben létére nem tud érdemlegeset hozzáfűzni, mert ha még hallott is róluk, személyesen nem találkozott még a ház asszonyával, de még olyannal sem, aki ott szolgált volna. Eltekintve Dareltől. *
- Északiak vagytok? Milyen arra az élet? Azt mondják a nyarak hűvösek, a telek pedig roppant hidegek.
* Érdeklődik, hisz arra még nem járt sosem. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.18 09:26:01
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-17 19:44:48
Üzenet elküldve: 2015-12-17 19:44:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esyae, Elyne, Darel//
* Az úszóverseny kiakadást nem tudja hova tenni Elyne részéről, de... igazándiból nem is akarja.
A szőkeség zsákjából előkerül egy üvegcse, zöld fajta, ezt speciel éppen ismeri a fiú. Tudja mi a hatása. *
- Igen, hasznos kis holmik. Az ott, már a súlyosabb sérüléseket is képes meggyógyítani.
* Ismerteti hihetetlen tudását mit idő közben magára szedett az út porán kívül.
Aztán a kérdésére választ kap, testőr a szőke hajú lány. *
- Dwirinthalen, ez a név ismerős.
* Mélázik el aztán beugrik neki a sötételf asszony a versenyről. *
- A sötételfek házából igaz?
* Kérdez vissza, hogy pontosítson. *
- Egy nő ott volt a versenyen.
* Emlékszik vissza az azonosítás kedvéért, még a végén megjavul a memóriája. De egyelőre ez a veszély nem fenyegeti, csupán egy feketebőrű nőt azért lássuk be megjegyez az ember. *
- Ha a leány nem lesz akkor, meg lehet élek a lehetőséggel.
* Hajt fejet enyhén köszönetként a felajánlásra, kedves tőle. Aztán az érdeklődő kérdés, hogy mivel is kereskednek, nos ebből a kérdésből egyszerűen kihúzza magát. *
- Csak az áru épsége, nem a mibenléte volt a munkám.
* Zárja rövidre. Húga is közbe szól a témával kapcsolatban. *
- Való igaz, a ház úrnője igazán közvetlen.
* Talán ez a legjobb szó, tényleg igazán nyitott személy Nivere. *
- Csupán a Lihanechi piacot jártuk meg és már fordultunk is vissza. A hegyeket csak távolról láttam.
* Kellemes látvány a hazai közeg, jó emlék. A végtelen hófödte hegycsúcsok. *
- Majd előkerül megint valahonnan.
* Fűzi hozzá az Argus témához. Aztán ha már így akkor ő is elmondja húgának. *
- Holnap én is indulok tovább délre, az Owairat hát lakói míg távol voltunk kiköltöztek a városon kívülre. Ha szükséged van valami akkor most szólj.
* Veti fel testvérének, hátha éppen elkél neki valami amiben a fiú segíthet. *
//Esyae, Elyne, Darel//
* Az úszóverseny kiakadást nem tudja hova tenni Elyne részéről, de... igazándiból nem is akarja.
A szőkeség zsákjából előkerül egy üvegcse, zöld fajta, ezt speciel éppen ismeri a fiú. Tudja mi a hatása. *
- Igen, hasznos kis holmik. Az ott, már a súlyosabb sérüléseket is képes meggyógyítani.
* Ismerteti hihetetlen tudását mit idő közben magára szedett az út porán kívül.
Aztán a kérdésére választ kap, testőr a szőke hajú lány. *
- Dwirinthalen, ez a név ismerős.
* Mélázik el aztán beugrik neki a sötételf asszony a versenyről. *
- A sötételfek házából igaz?
* Kérdez vissza, hogy pontosítson. *
- Egy nő ott volt a versenyen.
* Emlékszik vissza az azonosítás kedvéért, még a végén megjavul a memóriája. De egyelőre ez a veszély nem fenyegeti, csupán egy feketebőrű nőt azért lássuk be megjegyez az ember. *
- Ha a leány nem lesz akkor, meg lehet élek a lehetőséggel.
* Hajt fejet enyhén köszönetként a felajánlásra, kedves tőle. Aztán az érdeklődő kérdés, hogy mivel is kereskednek, nos ebből a kérdésből egyszerűen kihúzza magát. *
- Csak az áru épsége, nem a mibenléte volt a munkám.
* Zárja rövidre. Húga is közbe szól a témával kapcsolatban. *
- Való igaz, a ház úrnője igazán közvetlen.
* Talán ez a legjobb szó, tényleg igazán nyitott személy Nivere. *
- Csupán a Lihanechi piacot jártuk meg és már fordultunk is vissza. A hegyeket csak távolról láttam.
* Kellemes látvány a hazai közeg, jó emlék. A végtelen hófödte hegycsúcsok. *
- Majd előkerül megint valahonnan.
* Fűzi hozzá az Argus témához. Aztán ha már így akkor ő is elmondja húgának. *
- Holnap én is indulok tovább délre, az Owairat hát lakói míg távol voltunk kiköltöztek a városon kívülre. Ha szükséged van valami akkor most szólj.
* Veti fel testvérének, hátha éppen elkél neki valami amiben a fiú segíthet. *
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-16 13:56:09
Üzenet elküldve: 2015-12-16 13:56:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy, Darel//
*Szemöldöke továbbra is ívesen homloka közepén leledzik, ahogy nézi fivére feje vakargatását. Valahogy különös számára, hogy a rideg harcos egy úszóversenyen vett részt.*
- Ahha. *Mondja nagy hangsúlyal, mint aki továbbra sem hisz fülének, de végül csak megvonja a vállát. Esyae felé fordul, s mosolyogva kérdez tőle.*
- S te hogy szerepeltél a versenyen?
*Miután szeme sarkából észleli, hogy testvére továbbra is inkább állva marad, közelebb csúszik a padon a szőke szépséghez. Bundaköpenye nem követi annyira, mint szeretné, s félig hátraszegett fejjel kénytelen némileg megemelkedni, hogy újra eligazítsa magán a köpenyt. Legfeljebb, ha Darel megunja az állást mellettük még lesz hely. Bár valahol sejti, hogy nem így van.*
- Owairatok? *Ismétli a nevet.* - Hallottam már róluk. Mármint rengeteg család, ahol dolgozok kedves szóval említi őket. Ami itt azért nagyon ritka.
*Kezdi észrevenni, hogy az itteni nemesek leginkább magukkal vannak elfoglalva, s az érdekli őket, hogy miként tudnának jobban saját hasznukra hajtani a malmot. Ez szokatlan számára, s valahol idegenkedve is nézi őket.
De csak ez az, amit tud erről a családról, hogy kik és mik, nem. *
- Gondoltam, találkoztál a városba valakivel. *Mondja, némi csalódással hangjában. Szívesen hallott volna hírt otthonról. Anyjáról. A köpcös mágus említése meleg mosolyt csal az arcára, s Darel szóhasználata ismét csak egy íves szemöldökrántást von maga után.*
- Nem voltál vele túl sokat az elmúlt időkben? *Neveti el magát, majd igyekszik nyugalmat erőltetni arcára.* - Én a tavaszi forgatag óta nem láttam. Gondolom, akkor még a küldetésén van.
*Ezután érdeklődve figyeli, ahogy Esy elővesz egy üvegcsét. Sötétzöld folyadék van benne. A maga részéről nem ért a bájitalokhoz. De ácsi…
~Bájital?~
Most már tudja, hogy valami nagy baj lehet fivérével, hiszen eddig sose hittek az ilyen „tudományos” dolgokban. Szemöldökeit összeráncolva figyeli fivérét, de még egyelőre nem szól semmit. Gyűjti az apró jeleket.*
- Köszönjük a meghívást. Alkalomadtán élnénk is vele.
*Válaszol udvariasan, s őszintén. Hiszen ki tudja, talán tényleg egyszer arra vinné útja. S talán tőle is tanulhatna mágiát, hiszen most mondta, hogy mágiahasználó. A kérdés őt is izgatja, s érdeklődve fordul fivére felé.*
//Esy, Darel//
*Szemöldöke továbbra is ívesen homloka közepén leledzik, ahogy nézi fivére feje vakargatását. Valahogy különös számára, hogy a rideg harcos egy úszóversenyen vett részt.*
- Ahha. *Mondja nagy hangsúlyal, mint aki továbbra sem hisz fülének, de végül csak megvonja a vállát. Esyae felé fordul, s mosolyogva kérdez tőle.*
- S te hogy szerepeltél a versenyen?
*Miután szeme sarkából észleli, hogy testvére továbbra is inkább állva marad, közelebb csúszik a padon a szőke szépséghez. Bundaköpenye nem követi annyira, mint szeretné, s félig hátraszegett fejjel kénytelen némileg megemelkedni, hogy újra eligazítsa magán a köpenyt. Legfeljebb, ha Darel megunja az állást mellettük még lesz hely. Bár valahol sejti, hogy nem így van.*
- Owairatok? *Ismétli a nevet.* - Hallottam már róluk. Mármint rengeteg család, ahol dolgozok kedves szóval említi őket. Ami itt azért nagyon ritka.
*Kezdi észrevenni, hogy az itteni nemesek leginkább magukkal vannak elfoglalva, s az érdekli őket, hogy miként tudnának jobban saját hasznukra hajtani a malmot. Ez szokatlan számára, s valahol idegenkedve is nézi őket.
De csak ez az, amit tud erről a családról, hogy kik és mik, nem. *
- Gondoltam, találkoztál a városba valakivel. *Mondja, némi csalódással hangjában. Szívesen hallott volna hírt otthonról. Anyjáról. A köpcös mágus említése meleg mosolyt csal az arcára, s Darel szóhasználata ismét csak egy íves szemöldökrántást von maga után.*
- Nem voltál vele túl sokat az elmúlt időkben? *Neveti el magát, majd igyekszik nyugalmat erőltetni arcára.* - Én a tavaszi forgatag óta nem láttam. Gondolom, akkor még a küldetésén van.
*Ezután érdeklődve figyeli, ahogy Esy elővesz egy üvegcsét. Sötétzöld folyadék van benne. A maga részéről nem ért a bájitalokhoz. De ácsi…
~Bájital?~
Most már tudja, hogy valami nagy baj lehet fivérével, hiszen eddig sose hittek az ilyen „tudományos” dolgokban. Szemöldökeit összeráncolva figyeli fivérét, de még egyelőre nem szól semmit. Gyűjti az apró jeleket.*
- Köszönjük a meghívást. Alkalomadtán élnénk is vele.
*Válaszol udvariasan, s őszintén. Hiszen ki tudja, talán tényleg egyszer arra vinné útja. S talán tőle is tanulhatna mágiát, hiszen most mondta, hogy mágiahasználó. A kérdés őt is izgatja, s érdeklődve fordul fivére felé.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-16 10:44:55
Üzenet elküldve: 2015-12-16 10:44:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
~ Kalandos. ~
* Ekként is lehet azt a napot jellemezni. Bólint, hogy valóban így volt. Csendbe hallgatja két felett, ahogy rövid kis beszámolót tartanak egymásnak, arról kit merre is sodort az élet. Előre dőlve köpenyének zsinórját tekergeti mutatóujjára, közben inkább a környezet kémleli, s csak félig figyel a beszélgetésre. *
- Ilyet, mint ez itt?
* Nyúl bele táskájába, kotorászik addig benne, míg ki nem tapogatja a kis üvegcsét, s veszi elő. A méregzöld lötty ide-oda mozog benne, akár a hullámokat vető tenger, mely a hajó oldalának csapódva válik újra eggyé a víztömeggel. *
- Ott születtem, s nevelkedtem. Itt a Dwirinthalen család szolgálatában állok, mint… személyi testőr? Azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó rá, mellette pedig néha a ház komornyikját szoktam kardforgatásra okítani. Értek egy kicsit a kardhoz és az íjhoz.
*Felel, miközben saját kékségeit a másikéba fúrja.*
- A családnak van jó alkimistája, ha esetleg nem találnád meg a kislányt. Moon pedig a mágia ismerője, s kedveli a társaságot. Biztosan szívesen látna vendégül titeket is a hát falain belül.
* Mosolyodik el, sose árthat egy mágiahasználó s egy jó zsoldos ismeretsége a családnak. *
- És mifélével kereskednek Owiraték?
//Elyne, Darel//
~ Kalandos. ~
* Ekként is lehet azt a napot jellemezni. Bólint, hogy valóban így volt. Csendbe hallgatja két felett, ahogy rövid kis beszámolót tartanak egymásnak, arról kit merre is sodort az élet. Előre dőlve köpenyének zsinórját tekergeti mutatóujjára, közben inkább a környezet kémleli, s csak félig figyel a beszélgetésre. *
- Ilyet, mint ez itt?
* Nyúl bele táskájába, kotorászik addig benne, míg ki nem tapogatja a kis üvegcsét, s veszi elő. A méregzöld lötty ide-oda mozog benne, akár a hullámokat vető tenger, mely a hajó oldalának csapódva válik újra eggyé a víztömeggel. *
- Ott születtem, s nevelkedtem. Itt a Dwirinthalen család szolgálatában állok, mint… személyi testőr? Azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó rá, mellette pedig néha a ház komornyikját szoktam kardforgatásra okítani. Értek egy kicsit a kardhoz és az íjhoz.
*Felel, miközben saját kékségeit a másikéba fúrja.*
- A családnak van jó alkimistája, ha esetleg nem találnád meg a kislányt. Moon pedig a mágia ismerője, s kedveli a társaságot. Biztosan szívesen látna vendégül titeket is a hát falain belül.
* Mosolyodik el, sose árthat egy mágiahasználó s egy jó zsoldos ismeretsége a családnak. *
- És mifélével kereskednek Owiraték?
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-15 21:11:10
Üzenet elküldve: 2015-12-15 21:11:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esyae, Elyne, Darel//
* A szőkeség felegyenesedik s ezért Elyen fura tekintete elkerüli figyelmét mikor a másik nőre tekint s amaz bemutatkozik. Nem akart ő célozni semmire, sőt úgy igazándiból Darel a paraszt, hogy nem emlékszik ilyenekre de ez az amit őt mondjuk annyira nem mozgatja, rémes a memóriája, jól van na.
Aztán jön a verseny. *
- Nos igen. Kalandos délután volt.
* Válaszol s arca megenyhül, kellemesen gondol rá vissza, érdekes élménnyel gazdagodott annyi szent. Elye kérdőre vonására fejét baljával megvakarja. *
- Csak úgy belecsöppentem, még a nyáron, a forgatagon. Ott találkoztam... * Fordul a lány felé, és reménykedik, hogy míg feje fordul lassan addig eszébe ötlik az épp az imént említett név. Éés láss csodát, sikerrel jár. *
- Esyaevel!
* Jelenti ki határozottan. Egyszer csak meg lesz. Az invitálást köszöni, apró bólintással elfogadja de a helyet nem foglalja. *
- Köszönöm, állva is megfelel.
* Mondja arcán apró kis mosolyszerűséggel. *
- Igen, az. Az Owairat házhoz szegődtem, nekik dolgozom most.
* Ad magyarázatot a munkájával kapcsolatban a szőkeségnek és ez által Elynenek is, hiszen a barna kobak is bizonyára kíváncsiságtól duzzad. *
- Nem tudok semmit otthonról. Lihanecbe szólt a feladat és onnan vissza.
* Ezzel a lányka kis titka továbbra is titok marad. *
- Szóval a mágia útját választottad. Argust hónapok óta nem láttam. Legutóbb a templomban volt egy csoporttal. Valami kutató expedícióra indult.
* "Expedíció" hú micsoda szavakat tud, még magát is meglepi a mágus sok balga beszédéből némi ész tán rá is ragadt a kosz mellé. *
- Azóta semmit nem tudok róla.
* Csóválja meg aprón mogyoróbarna kobakját.
Egy újabb pillantást vet a távolba mikor mindkét nőtől nemleges választ kap arra, hogy látták e a lánykát. Mikor visszafordul válaszol Esyae nek. *
- Bájitalokat árul. Itt találkoztam vele először. Gondoltam hátha itt lesz, elkélne még néhány darab. Talán később előkerül.
* Zárja le egy rövid vállvonással s egy kicsiny mosollyal. *
- Elyen a mágia útját járja, én a fegyverét. De rólad még nem derült ki Esyae, Te mivel foglalkozol ott az Óperencián túl, mikor épp nem úszóversenyeket látogatsz?
* Érdeklődik ő is némi kis humorral. *
//Esyae, Elyne, Darel//
* A szőkeség felegyenesedik s ezért Elyen fura tekintete elkerüli figyelmét mikor a másik nőre tekint s amaz bemutatkozik. Nem akart ő célozni semmire, sőt úgy igazándiból Darel a paraszt, hogy nem emlékszik ilyenekre de ez az amit őt mondjuk annyira nem mozgatja, rémes a memóriája, jól van na.
Aztán jön a verseny. *
- Nos igen. Kalandos délután volt.
* Válaszol s arca megenyhül, kellemesen gondol rá vissza, érdekes élménnyel gazdagodott annyi szent. Elye kérdőre vonására fejét baljával megvakarja. *
- Csak úgy belecsöppentem, még a nyáron, a forgatagon. Ott találkoztam... * Fordul a lány felé, és reménykedik, hogy míg feje fordul lassan addig eszébe ötlik az épp az imént említett név. Éés láss csodát, sikerrel jár. *
- Esyaevel!
* Jelenti ki határozottan. Egyszer csak meg lesz. Az invitálást köszöni, apró bólintással elfogadja de a helyet nem foglalja. *
- Köszönöm, állva is megfelel.
* Mondja arcán apró kis mosolyszerűséggel. *
- Igen, az. Az Owairat házhoz szegődtem, nekik dolgozom most.
* Ad magyarázatot a munkájával kapcsolatban a szőkeségnek és ez által Elynenek is, hiszen a barna kobak is bizonyára kíváncsiságtól duzzad. *
- Nem tudok semmit otthonról. Lihanecbe szólt a feladat és onnan vissza.
* Ezzel a lányka kis titka továbbra is titok marad. *
- Szóval a mágia útját választottad. Argust hónapok óta nem láttam. Legutóbb a templomban volt egy csoporttal. Valami kutató expedícióra indult.
* "Expedíció" hú micsoda szavakat tud, még magát is meglepi a mágus sok balga beszédéből némi ész tán rá is ragadt a kosz mellé. *
- Azóta semmit nem tudok róla.
* Csóválja meg aprón mogyoróbarna kobakját.
Egy újabb pillantást vet a távolba mikor mindkét nőtől nemleges választ kap arra, hogy látták e a lánykát. Mikor visszafordul válaszol Esyae nek. *
- Bájitalokat árul. Itt találkoztam vele először. Gondoltam hátha itt lesz, elkélne még néhány darab. Talán később előkerül.
* Zárja le egy rövid vállvonással s egy kicsiny mosollyal. *
- Elyen a mágia útját járja, én a fegyverét. De rólad még nem derült ki Esyae, Te mivel foglalkozol ott az Óperencián túl, mikor épp nem úszóversenyeket látogatsz?
* Érdeklődik ő is némi kis humorral. *
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:51:37
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:51:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy, Darel//
*Nem zavarja, hogy a fiú nem viszonozza hasonló lelkesedéssel fogadtatását. Megszokta már, s ez látszik is rajta. Bár a viszonzott ölelésnél megfagy egy pillanatra. Szinte ijedten tekint a másikra, ahogy talpai újra teljesen érintik a talajt, két karjánál fogja meg.*
- Mi a baj?
*Kérdi szinte elhalóan. Nem szokta ezt meg a másiktól, csak a hűvös ridegséget, s közönyt, mely családja férfitagjaira jellemző.
S persze ő is volt olyan faragatlan, hogy a két félt nem mutatta be egymásnak. De ezt gyorsan megtette a másik két fél, így neki ezzel már nincs jobb dolga. Visszaül a padra, amíg Esy bemutatkozik, majd fivére kérdésre újra csak válaszol.*
- Igen, az. Tudom, hogy Atyám nem nagyon díjazná, ha tudná… *S persze hirtelen némul el, hogy korrigálja szavait. Darel nem tudja miként jöttek el otthonról, s nem szívesen hazudna neki.*
- De tudod, hogy ez valahogy mindig közel állt hozzám. Argussal is jól megvoltam. *Mosolyodik kedvesen, majd látva, hogy Esy kissé oldalra ül, ő is helyet ad a katonásan álló férfinak.
Szemöldökét némileg összeráncolja, ahogy hallgatja a szépséges szőkeség szavait.*
- Úszóverseny? *Húzódik fel egyik szemöldöke, s barna pillantását lassan emeli vissza fivérére.* - Te?
*Hallatja hitetlenkedő hangját. Valahogy próbálja elképzelni fivére miként úszkál, de csak halk kuncogást vált ki belőle.*
- Nagyon szép eredményt?
*Rázza meg újra fejét, mint aki nem akar hinni fülének. S valóban nem akar. Darelra vetett pillantása szinte azonnali magyarázatot követel.*
- És mi újság otthon? *Teszi fel a kérdést. Bár tudja, hogy Lihanectől még távolabb laknak, mégis ez a legközelebbi város hozzájuk. S hírek szállingóznak, talán hallott valamit. S ha hallott, talán hallhatta azt is, hogy megszöktek. Nagyon nyel, már bánja, hogy megkérdezte. Igyekszik a témát másfelé terelni, s erre jó ürügyet ad fivére kérdése.*
- Én sem. *Rázza meg hullámos hajzuhataggal megáldott buksiját.* - Miért keresed?
//Esy, Darel//
*Nem zavarja, hogy a fiú nem viszonozza hasonló lelkesedéssel fogadtatását. Megszokta már, s ez látszik is rajta. Bár a viszonzott ölelésnél megfagy egy pillanatra. Szinte ijedten tekint a másikra, ahogy talpai újra teljesen érintik a talajt, két karjánál fogja meg.*
- Mi a baj?
*Kérdi szinte elhalóan. Nem szokta ezt meg a másiktól, csak a hűvös ridegséget, s közönyt, mely családja férfitagjaira jellemző.
S persze ő is volt olyan faragatlan, hogy a két félt nem mutatta be egymásnak. De ezt gyorsan megtette a másik két fél, így neki ezzel már nincs jobb dolga. Visszaül a padra, amíg Esy bemutatkozik, majd fivére kérdésre újra csak válaszol.*
- Igen, az. Tudom, hogy Atyám nem nagyon díjazná, ha tudná… *S persze hirtelen némul el, hogy korrigálja szavait. Darel nem tudja miként jöttek el otthonról, s nem szívesen hazudna neki.*
- De tudod, hogy ez valahogy mindig közel állt hozzám. Argussal is jól megvoltam. *Mosolyodik kedvesen, majd látva, hogy Esy kissé oldalra ül, ő is helyet ad a katonásan álló férfinak.
Szemöldökét némileg összeráncolja, ahogy hallgatja a szépséges szőkeség szavait.*
- Úszóverseny? *Húzódik fel egyik szemöldöke, s barna pillantását lassan emeli vissza fivérére.* - Te?
*Hallatja hitetlenkedő hangját. Valahogy próbálja elképzelni fivére miként úszkál, de csak halk kuncogást vált ki belőle.*
- Nagyon szép eredményt?
*Rázza meg újra fejét, mint aki nem akar hinni fülének. S valóban nem akar. Darelra vetett pillantása szinte azonnali magyarázatot követel.*
- És mi újság otthon? *Teszi fel a kérdést. Bár tudja, hogy Lihanectől még távolabb laknak, mégis ez a legközelebbi város hozzájuk. S hírek szállingóznak, talán hallott valamit. S ha hallott, talán hallhatta azt is, hogy megszöktek. Nagyon nyel, már bánja, hogy megkérdezte. Igyekszik a témát másfelé terelni, s erre jó ürügyet ad fivére kérdése.*
- Én sem. *Rázza meg hullámos hajzuhataggal megáldott buksiját.* - Miért keresed?
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:36:53
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:36:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
* A viszontlátás kissé hevesre sikeredik, legalábbis Elyne részéről. Darel testbeszéde még mimikája se árulkodik efféléről. Vagy kevésbé kedves húga neki, vagy csak a jelenléte miatt tartja ennyire magát. Zavarba jön, mikor finoman, de utalnak rá, hogy az illemről megfeledkezve saját nevét nem említette. *
- Elnézést, Esyae.
* Teszi a lábát a másik mellé, s áll fel, közben nyújtja az ismerős ismeretlen felé kezét.*
- S a versenyen nagyon szép eredményt ért el.
* Fordul végül Elyne felé. *
- Csatlakozol?
* Érdeklődik, miközben újra helyet foglal, de most már a pad szélére húzódik, hátha a férfi úgy dönt, mégis leül melléjük. A továbbiakban figyeli a másik kettőt, nézi a két arcot, de a nemes arcéleken kívül semmi hasonlóságot nem lát kettejük között. Bár ezt elkönyveli annak, hogy egyikük inkább atyjuk, míg másik anyjuk vonásait örökölte. *
- Zsoldos lennél?
* Vonja fel kíváncsian szemöldökét, próbálva belefolyni a beszélgetésbe, ne érezze úgy a másik, hogy netalán megzavart valamit. *
- Nem. Én nem láttam erre. Talán a hideg idő miatt. Árul valamit?
* Rázza meg enyhén szőke üstökét. Ennek ellenére előre hajol s jobbra és balra is elnéz hátha talán mégis lát a leírásnak megfelelő leányt. *
//Elyne, Darel//
* A viszontlátás kissé hevesre sikeredik, legalábbis Elyne részéről. Darel testbeszéde még mimikája se árulkodik efféléről. Vagy kevésbé kedves húga neki, vagy csak a jelenléte miatt tartja ennyire magát. Zavarba jön, mikor finoman, de utalnak rá, hogy az illemről megfeledkezve saját nevét nem említette. *
- Elnézést, Esyae.
* Teszi a lábát a másik mellé, s áll fel, közben nyújtja az ismerős ismeretlen felé kezét.*
- S a versenyen nagyon szép eredményt ért el.
* Fordul végül Elyne felé. *
- Csatlakozol?
* Érdeklődik, miközben újra helyet foglal, de most már a pad szélére húzódik, hátha a férfi úgy dönt, mégis leül melléjük. A továbbiakban figyeli a másik kettőt, nézi a két arcot, de a nemes arcéleken kívül semmi hasonlóságot nem lát kettejük között. Bár ezt elkönyveli annak, hogy egyikük inkább atyjuk, míg másik anyjuk vonásait örökölte. *
- Zsoldos lennél?
* Vonja fel kíváncsian szemöldökét, próbálva belefolyni a beszélgetésbe, ne érezze úgy a másik, hogy netalán megzavart valamit. *
- Nem. Én nem láttam erre. Talán a hideg idő miatt. Árul valamit?
* Rázza meg enyhén szőke üstökét. Ennek ellenére előre hajol s jobbra és balra is elnéz hátha talán mégis lát a leírásnak megfelelő leányt. *
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-15 17:45:55
Üzenet elküldve: 2015-12-15 17:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esyae, Elyne, Darel//
* Megjelenése örömmel tölti el húgát mit ugyebár határozottan ki is mutat. Csak úgy szolidan viszonozza az ölelést ő is. Nála ez már az öröm jelének számít. Rég látta a lányt.
Az Óperenciás lánnyal nem lőtt bakot, tényleg őt látta azon a bizonyos versenyen. A valódi neve továbbra sem ugrik be de legalább a külsejét felismerte! Röviden bólint a névre. *
- Igen.
* Erősíti meg a Darel nevet. Majd Elyne kezd bele a mesébe s a jég kék szemek rá vetülnek, kíváncsian hallgatja a templomi tanulmányokat. *
- Szóval a mágia.
* Jegyzi meg, feléjük nem volt túl elterjedt tudomány, de hát ez van, nem lehet tudni kit merre sodor a nagyvilág. A rögtönzött bemutatásra ismét a szőkeség felé fordul. *
- Már találkoztunk, nyáron, az úszóversenyen. Emlékszem. De csak az arc, a név nem.
* Jegyzi meg, lehet nyersen és röviden de nem illetlenségnem szánja, csupán az őszinte igazságot tálalja nyers valójában. Talán valahol mélyen még röstelli is, hogy nem ugrik be a név, de hát ez van, nem az első eset, és nem is az utolsó.
Húga kérdésre végül a két nő között állapodik meg, így még is csak kényelmesebb a fejeknek forgolódni mielőtt még kitekerednek. Így válaszol neki miközben a másik kettő kellemesen ülve tud maradni, neki tökéletes az álló helyzet. *
- Ma értem vissza a városba. Északon voltam, egy karavánt kísértünk Lihanecbe.
* Aztán a két lányra tekint felváltva. *
- Egészen véletlenül nem láttatok erre felé sétálni egy gyereklányt? Csörgő kosárral jár, tele üvegcsékkel.
* Érdeklődik hátha látta a két ha már itt üldögélnek vélhetően egy ideje. Közben eltekint az úton tovább is fürkészőn, majd vissza a templom bejáratának irányába, de mivel semmi ezért visszafordul a két nőhöz majd várja a választ, már persze ha érkezik. *
//Esyae, Elyne, Darel//
* Megjelenése örömmel tölti el húgát mit ugyebár határozottan ki is mutat. Csak úgy szolidan viszonozza az ölelést ő is. Nála ez már az öröm jelének számít. Rég látta a lányt.
Az Óperenciás lánnyal nem lőtt bakot, tényleg őt látta azon a bizonyos versenyen. A valódi neve továbbra sem ugrik be de legalább a külsejét felismerte! Röviden bólint a névre. *
- Igen.
* Erősíti meg a Darel nevet. Majd Elyne kezd bele a mesébe s a jég kék szemek rá vetülnek, kíváncsian hallgatja a templomi tanulmányokat. *
- Szóval a mágia.
* Jegyzi meg, feléjük nem volt túl elterjedt tudomány, de hát ez van, nem lehet tudni kit merre sodor a nagyvilág. A rögtönzött bemutatásra ismét a szőkeség felé fordul. *
- Már találkoztunk, nyáron, az úszóversenyen. Emlékszem. De csak az arc, a név nem.
* Jegyzi meg, lehet nyersen és röviden de nem illetlenségnem szánja, csupán az őszinte igazságot tálalja nyers valójában. Talán valahol mélyen még röstelli is, hogy nem ugrik be a név, de hát ez van, nem az első eset, és nem is az utolsó.
Húga kérdésre végül a két nő között állapodik meg, így még is csak kényelmesebb a fejeknek forgolódni mielőtt még kitekerednek. Így válaszol neki miközben a másik kettő kellemesen ülve tud maradni, neki tökéletes az álló helyzet. *
- Ma értem vissza a városba. Északon voltam, egy karavánt kísértünk Lihanecbe.
* Aztán a két lányra tekint felváltva. *
- Egészen véletlenül nem láttatok erre felé sétálni egy gyereklányt? Csörgő kosárral jár, tele üvegcsékkel.
* Érdeklődik hátha látta a két ha már itt üldögélnek vélhetően egy ideje. Közben eltekint az úton tovább is fürkészőn, majd vissza a templom bejáratának irányába, de mivel semmi ezért visszafordul a két nőhöz majd várja a választ, már persze ha érkezik. *
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-15 14:10:26
Üzenet elküldve: 2015-12-15 14:10:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy és Darel//
*Halvány mosoly csillan arcán, ahogy meghallja a felkérést.*
- Szívest örömest meginnék veled egyet. Vagy kettőt, ahogy társaságunk futja.
*Szól kedvesen. Szavai őszinték, s valódiak. Ritkán lehet találni jó társaságot a városba de azon túl is, kivel eszméjét cserélhetné. Nem feltétlen kell egyetértenie vele senkinek sem. Csak kölcsönösen fogadják el egymás érveit.*
- Nézetem szerint, az egyik legjobb munka, ami a hobbid is. Így azt csinálhatod, amit szeretsz. Csak sajnos sok ember ezt nem teheti meg, ahogy látom. Vagy köti őket a társadalmi szabályok, vagy épp más állja útjukat. *Nem magáról, vagy a lányról beszél. Teljesen általánosan mondja ezt. Halvány mosoly jelzi csupán ezt, nem sok.
Beszélgetésük fonala tovasző, a nevető lányt csak félrehajtott fejjel szemléli. Ő nem látja, hogy más is közelekedne a kavicsokkal teli úton. Annyi ember megfordulhat itt… Ha megfordul, ő keveset jár ki ide.
A lány feltétezésére, hogy miért van egyedül, csak hangosan kacag fel.*
- Eleget voltak már a nyomomba, „kísérő” címszóval. *Neveti. Meglehet a lány másra gondolt, neki a kúria falain belüli testőrség egy életre elég volt.*
- Néha jobb a magány, s az egyedüllét. El tud gondolkodni az ember, hogy mit szeretne, s hogy ezt miként tudná megvalósítani. Tisztában tud magával lenni. Persze nem azt mondom, hogy nem kell mellé egy társ, vagy kísérő. Csak hogy néha jobb egyedül.
*S amit az északi lányt illeti… Ő inkább egyedül van, mint másokkal. Nem teljesen szokta még meg a városi környezetet, noha tetszik neki az ittlét.*
- És ez is. Kevés olyan kísérő van, aki elfogadná egy csavargó lány társaságát. *Mosolyogja, s látja, hogy a lány elkalandozik. Nem zavarja, hiszen az előbb neki is voltak emlékképei. Elnéz mögötte, a Templom irányába. Halkan sóhajt csak, hogy vissza kellene mennie. Eleget pihent már, de túl kellemes a lány társasága, hogy csak így itt tudja hagyni.*
- Persze, hogy érdekesebb. Nem azt mondom, hogy nem. Én is várom már, hogy a gyakorlati részhez eljussak. De sajnos tudom, hogy az még sok idő, s addig még sok mindent kell tanulnom. *Neveti. Inkább csak magát nyugtatja az elméletről kifejtett szavaival, minthogy a lányt oktatná.
Körmével tovább piszkálja a farkas díszt. Meleg mosoly költözik arcára, mely az otthona melegét juttatja eszébe. Kedves emlékek cikáznak gondolataiba.*
- Valóban… *S még folytatná is, ha nem látná, hogy Esyae felnéz mögötte. Érzi, hogy valaki a háta mögött áll, halja a kavicsok halk sercegését.
Ültében fordul meg, mikor meghallja az ismerős, érces hangokat. Hatalmas barna szemekkel, s őszinte mosollyal tekint fel. Szíve hevesen kezd verni, ahogy rég látott fivérét megpillantja. És lám… Még egy halovány mosolyra is futja, melyet más nem láthat, de az ismerős szemek felfedezhetik. Szinte azonnal feláll, s boldog lépdel pár lépést előre.
Úgy köszönti Darelt, ahogy mindig is. Elé állva lábujjhegyre állva öleli át nyakát, magához húzva, ölelés gyanánt. Közbe egy kósza csókot nyom annak arcára, s hangos nevetésbe tör ki. A viszontlátás öröme ez. Közben hallja csak meg a rideg szavakat, s elengedve visszasétál a padhoz.*
- Óperencia? *Ismétli a szavakat, s fejét félrehajtja.*
- Nem, nem dehogy zavarsz, igaz? *Néz a szőke hajú szépségre, miközben lassan visszaül helyére. Farkasbundából készült köpenyét újra eligazítja magán. Darel előttük áll, egyenesen, ridegen, katonásan. Mégis a látvány mosolyt fakaszt a barna tincsekkel megáldott leány arcára.*
- Valóban itt maradtam. Lyara ide ígérte magát… Úgy két hónapja. *Neveti újra. Emlékszik még a tavaszi forgatagra, s Argus szavaira. De az óta nem történt semmi ez ügyben. De tudja, hogy húga jól van, valahol.*
- A könyvtárba, s a templomba rostokolok felváltva, próbálom magam beleásni a mágia rejtelmeibe. S te? Hogy-hogy még itt vagy? *Kérdez vissza, majd észbe kapva fordul Esyae felé.*
- Bocsánat, elfelejtettem. Ő itt Darel, az egyik fivérem.
~A másik kettő meg hallatlan, s nem hallat magáról.~
*Zsörtölődik inkább magába. Ez igaz lehetne a leánytestvéreire is. Azok is szó nélkül tűntek el.*
//Esy és Darel//
*Halvány mosoly csillan arcán, ahogy meghallja a felkérést.*
- Szívest örömest meginnék veled egyet. Vagy kettőt, ahogy társaságunk futja.
*Szól kedvesen. Szavai őszinték, s valódiak. Ritkán lehet találni jó társaságot a városba de azon túl is, kivel eszméjét cserélhetné. Nem feltétlen kell egyetértenie vele senkinek sem. Csak kölcsönösen fogadják el egymás érveit.*
- Nézetem szerint, az egyik legjobb munka, ami a hobbid is. Így azt csinálhatod, amit szeretsz. Csak sajnos sok ember ezt nem teheti meg, ahogy látom. Vagy köti őket a társadalmi szabályok, vagy épp más állja útjukat. *Nem magáról, vagy a lányról beszél. Teljesen általánosan mondja ezt. Halvány mosoly jelzi csupán ezt, nem sok.
Beszélgetésük fonala tovasző, a nevető lányt csak félrehajtott fejjel szemléli. Ő nem látja, hogy más is közelekedne a kavicsokkal teli úton. Annyi ember megfordulhat itt… Ha megfordul, ő keveset jár ki ide.
A lány feltétezésére, hogy miért van egyedül, csak hangosan kacag fel.*
- Eleget voltak már a nyomomba, „kísérő” címszóval. *Neveti. Meglehet a lány másra gondolt, neki a kúria falain belüli testőrség egy életre elég volt.*
- Néha jobb a magány, s az egyedüllét. El tud gondolkodni az ember, hogy mit szeretne, s hogy ezt miként tudná megvalósítani. Tisztában tud magával lenni. Persze nem azt mondom, hogy nem kell mellé egy társ, vagy kísérő. Csak hogy néha jobb egyedül.
*S amit az északi lányt illeti… Ő inkább egyedül van, mint másokkal. Nem teljesen szokta még meg a városi környezetet, noha tetszik neki az ittlét.*
- És ez is. Kevés olyan kísérő van, aki elfogadná egy csavargó lány társaságát. *Mosolyogja, s látja, hogy a lány elkalandozik. Nem zavarja, hiszen az előbb neki is voltak emlékképei. Elnéz mögötte, a Templom irányába. Halkan sóhajt csak, hogy vissza kellene mennie. Eleget pihent már, de túl kellemes a lány társasága, hogy csak így itt tudja hagyni.*
- Persze, hogy érdekesebb. Nem azt mondom, hogy nem. Én is várom már, hogy a gyakorlati részhez eljussak. De sajnos tudom, hogy az még sok idő, s addig még sok mindent kell tanulnom. *Neveti. Inkább csak magát nyugtatja az elméletről kifejtett szavaival, minthogy a lányt oktatná.
Körmével tovább piszkálja a farkas díszt. Meleg mosoly költözik arcára, mely az otthona melegét juttatja eszébe. Kedves emlékek cikáznak gondolataiba.*
- Valóban… *S még folytatná is, ha nem látná, hogy Esyae felnéz mögötte. Érzi, hogy valaki a háta mögött áll, halja a kavicsok halk sercegését.
Ültében fordul meg, mikor meghallja az ismerős, érces hangokat. Hatalmas barna szemekkel, s őszinte mosollyal tekint fel. Szíve hevesen kezd verni, ahogy rég látott fivérét megpillantja. És lám… Még egy halovány mosolyra is futja, melyet más nem láthat, de az ismerős szemek felfedezhetik. Szinte azonnal feláll, s boldog lépdel pár lépést előre.
Úgy köszönti Darelt, ahogy mindig is. Elé állva lábujjhegyre állva öleli át nyakát, magához húzva, ölelés gyanánt. Közbe egy kósza csókot nyom annak arcára, s hangos nevetésbe tör ki. A viszontlátás öröme ez. Közben hallja csak meg a rideg szavakat, s elengedve visszasétál a padhoz.*
- Óperencia? *Ismétli a szavakat, s fejét félrehajtja.*
- Nem, nem dehogy zavarsz, igaz? *Néz a szőke hajú szépségre, miközben lassan visszaül helyére. Farkasbundából készült köpenyét újra eligazítja magán. Darel előttük áll, egyenesen, ridegen, katonásan. Mégis a látvány mosolyt fakaszt a barna tincsekkel megáldott leány arcára.*
- Valóban itt maradtam. Lyara ide ígérte magát… Úgy két hónapja. *Neveti újra. Emlékszik még a tavaszi forgatagra, s Argus szavaira. De az óta nem történt semmi ez ügyben. De tudja, hogy húga jól van, valahol.*
- A könyvtárba, s a templomba rostokolok felváltva, próbálom magam beleásni a mágia rejtelmeibe. S te? Hogy-hogy még itt vagy? *Kérdez vissza, majd észbe kapva fordul Esyae felé.*
- Bocsánat, elfelejtettem. Ő itt Darel, az egyik fivérem.
~A másik kettő meg hallatlan, s nem hallat magáról.~
*Zsörtölődik inkább magába. Ez igaz lehetne a leánytestvéreire is. Azok is szó nélkül tűntek el.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-15 13:28:23
Üzenet elküldve: 2015-12-15 13:28:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
* Társaságát percekre magával rántja valami, talán a múlt, mely emlékképeként ostromolják meg. Számára sem ismeretlen az érzés, hogy hirtelen csapódjanak elméjének a felvillanó képek s érzések. Vaskéz fojtogatja torkát, ahogy az otthoniakra gondol, de a hely s az alkalom sem a megfelelő, hogy elmerüljön a gondolataiban. Megerőszakolva magát, figyeli a szellőt mely felkap egy sárguló falevelet, s játszi könnyedséggel, forgatva repítse tova. Messziből egy férfi alakja bontakozik csak egy futó pillantást vet rá, nem törődik vele, hisz nincs abba semmi meglepő, ha más is jár erre. Csak ezután érzi, úgy hogy a kínos csendet megtörje. Elyne reakciója, halvány mosolyt csal arcára.*
- Valóban.
* Válaszol tömören. Mikor legutóbb mámoros hangulatba került így, az valamikor tavasszal lehetett, bár annak teljesen más oka volt. *
- Majd egyszer talán megihatnánk együtt is egy kis szívmelegítőt.
* Kacsintva ajánl fel egy legközelebbi találkozót. *
- Nem, szó sincs ilyenről. Nem rovok fel semmit, mindenkinek megvan a maga szórakozása, s valakinek ez egyet jelent a munkájával. S az elhivatottságot tisztelem is. S valahol szórakoztató is egy ilyen ember mellett lenni. Kívülről olykor mulatságos a dolog.
* Neveti el magát, nehéz szavakba önteni, hogy mi is olyan vicces ebben. Talán a másik világról alkotott képe, úgy, hogy szinte elszigetelve él a környezetétől. *
- Ez igazán kedves tőled. De ha már itt tarunk, te hogyhogy egyedül? Nem hiszem, hogy nem akadna olyan, aki ne vállalná boldogan a kíséretedet.
* Biccenti újra félre fejét. *
- A helyzet ismerős. Valahogy az az elfogadott, hogy egy nőnek az a dolga, hogy a háztartást vezesse, netalán igazgassa, ha megadatott neki ez a „ kegy ”. Legalábbis erre, mifelénk azért nem ennyire szigorúak a szabályok. Mondjuk, azért meg kellett küzdenem Atyámmal.
* Néhány pillanatra most őt szippantja be a múltörvénye, ahogy lelki szemei előtt feldereng apjának hatalmas termete az asztalnál. Ő durcás ábrázattal kosztól ragadva ült az ebédje mellett, s hallgatta az atyai megrovást, hogy már megint olyat tett mely nem illik. Szép szóval, hízelgéssel próbálta rávenni, hogy kardot forgathasson, sose sikerült. Dühödten vonult szobájába, s kezdett éhségsztrájkba. A lány szavai mind igazak nincs is értelme azokkal vitatkozni, ezt tudja jól ő is.*
- Ám gyakorlatban mindig érdekesebb, a folyamat. De persze igazad van, a kettő egymás nélkül nem működik, én nem is ezt mondta. Rögös út ez, ahogy mondtad, de jelenleg nem ez az elsődleges feladatom. A dolgom az, hogy a család alkimistájának ne essen baja.
* S valóban ezt tekinti elsődleges feladatának, hogy emellett ragad rá valami, azt csak a szerencsének köszönheti. Az már más dolog, hogy szabadidejében érdeklődik az alkímia iránt, de nincs szégyellnivalója azon, hogy ő inkább a kardforgatáshoz ért. Csupa figyelem, érdeklődő tekintet, ahogy hallgatja a lány monológját. Hasonlóan gondolkodnak, annyi különbséggel, hogy a tudományt Esy csak kívülállóként szemléli, s csak elképzelései vannak róla, ugyanúgy, mint a mágiáról. De alapjáraton, közös csónakban eveznek a gondolatok hullámain. *
- Kevés családnak van saját jelképe.
* Jegyzi meg halkan, tudja jól, hogy nemes családok kiváltsága. *
* Sercegnek a kavicsok a vasalttalp alatt, s az ifjú egyre közelebb ér, Elyne háta mögött néz fel a férfira. Kiegyenesedik, szemöldöke ívesen szökken fel. Kérdés bujkál a kék szemekbe. Zavartan pillant a barna lányra, a kóbor lovag kinézetű férfi közvetlensége azt sugallja, hogy ismerik egymást. Bár így közelebbről szemügyre véve vonásait, ők is találkoztak már. De sok szó nem esett köztük, így kétkedik abban, hogy ennyi elég legyen hozzá. Ennek mond ellent egy fertályórával ezelőtti találkozás a lánnyal. Nem tudja eldönteni, hogy a férfi gúnyolódik-e vele vagy csak jobb módot nem talált a megszólításukra. Inkább az utóbbi mellett dönt, s hessegeti el az első lehetőséget*
- De, s te… Darel?
* Homlokán halvány ráncok jelennek meg, ahogy visszaemlékszik. Elsők közt végzett a versenyen, csak ezért jegyezte meg a nevét. A biccentés viszonozza. Sejtése bebizonyosodik, hol a kecses Elynet, hol pedig a föléjük magasodó szikár Darelt nézi. *
//Elyne, Darel//
* Társaságát percekre magával rántja valami, talán a múlt, mely emlékképeként ostromolják meg. Számára sem ismeretlen az érzés, hogy hirtelen csapódjanak elméjének a felvillanó képek s érzések. Vaskéz fojtogatja torkát, ahogy az otthoniakra gondol, de a hely s az alkalom sem a megfelelő, hogy elmerüljön a gondolataiban. Megerőszakolva magát, figyeli a szellőt mely felkap egy sárguló falevelet, s játszi könnyedséggel, forgatva repítse tova. Messziből egy férfi alakja bontakozik csak egy futó pillantást vet rá, nem törődik vele, hisz nincs abba semmi meglepő, ha más is jár erre. Csak ezután érzi, úgy hogy a kínos csendet megtörje. Elyne reakciója, halvány mosolyt csal arcára.*
- Valóban.
* Válaszol tömören. Mikor legutóbb mámoros hangulatba került így, az valamikor tavasszal lehetett, bár annak teljesen más oka volt. *
- Majd egyszer talán megihatnánk együtt is egy kis szívmelegítőt.
* Kacsintva ajánl fel egy legközelebbi találkozót. *
- Nem, szó sincs ilyenről. Nem rovok fel semmit, mindenkinek megvan a maga szórakozása, s valakinek ez egyet jelent a munkájával. S az elhivatottságot tisztelem is. S valahol szórakoztató is egy ilyen ember mellett lenni. Kívülről olykor mulatságos a dolog.
* Neveti el magát, nehéz szavakba önteni, hogy mi is olyan vicces ebben. Talán a másik világról alkotott képe, úgy, hogy szinte elszigetelve él a környezetétől. *
- Ez igazán kedves tőled. De ha már itt tarunk, te hogyhogy egyedül? Nem hiszem, hogy nem akadna olyan, aki ne vállalná boldogan a kíséretedet.
* Biccenti újra félre fejét. *
- A helyzet ismerős. Valahogy az az elfogadott, hogy egy nőnek az a dolga, hogy a háztartást vezesse, netalán igazgassa, ha megadatott neki ez a „ kegy ”. Legalábbis erre, mifelénk azért nem ennyire szigorúak a szabályok. Mondjuk, azért meg kellett küzdenem Atyámmal.
* Néhány pillanatra most őt szippantja be a múltörvénye, ahogy lelki szemei előtt feldereng apjának hatalmas termete az asztalnál. Ő durcás ábrázattal kosztól ragadva ült az ebédje mellett, s hallgatta az atyai megrovást, hogy már megint olyat tett mely nem illik. Szép szóval, hízelgéssel próbálta rávenni, hogy kardot forgathasson, sose sikerült. Dühödten vonult szobájába, s kezdett éhségsztrájkba. A lány szavai mind igazak nincs is értelme azokkal vitatkozni, ezt tudja jól ő is.*
- Ám gyakorlatban mindig érdekesebb, a folyamat. De persze igazad van, a kettő egymás nélkül nem működik, én nem is ezt mondta. Rögös út ez, ahogy mondtad, de jelenleg nem ez az elsődleges feladatom. A dolgom az, hogy a család alkimistájának ne essen baja.
* S valóban ezt tekinti elsődleges feladatának, hogy emellett ragad rá valami, azt csak a szerencsének köszönheti. Az már más dolog, hogy szabadidejében érdeklődik az alkímia iránt, de nincs szégyellnivalója azon, hogy ő inkább a kardforgatáshoz ért. Csupa figyelem, érdeklődő tekintet, ahogy hallgatja a lány monológját. Hasonlóan gondolkodnak, annyi különbséggel, hogy a tudományt Esy csak kívülállóként szemléli, s csak elképzelései vannak róla, ugyanúgy, mint a mágiáról. De alapjáraton, közös csónakban eveznek a gondolatok hullámain. *
- Kevés családnak van saját jelképe.
* Jegyzi meg halkan, tudja jól, hogy nemes családok kiváltsága. *
* Sercegnek a kavicsok a vasalttalp alatt, s az ifjú egyre közelebb ér, Elyne háta mögött néz fel a férfira. Kiegyenesedik, szemöldöke ívesen szökken fel. Kérdés bujkál a kék szemekbe. Zavartan pillant a barna lányra, a kóbor lovag kinézetű férfi közvetlensége azt sugallja, hogy ismerik egymást. Bár így közelebbről szemügyre véve vonásait, ők is találkoztak már. De sok szó nem esett köztük, így kétkedik abban, hogy ennyi elég legyen hozzá. Ennek mond ellent egy fertályórával ezelőtti találkozás a lánnyal. Nem tudja eldönteni, hogy a férfi gúnyolódik-e vele vagy csak jobb módot nem talált a megszólításukra. Inkább az utóbbi mellett dönt, s hessegeti el az első lehetőséget*
- De, s te… Darel?
* Homlokán halvány ráncok jelennek meg, ahogy visszaemlékszik. Elsők közt végzett a versenyen, csak ezért jegyezte meg a nevét. A biccentés viszonozza. Sejtése bebizonyosodik, hol a kecses Elynet, hol pedig a föléjük magasodó szikár Darelt nézi. *
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-14 21:51:55
Üzenet elküldve: 2015-12-14 21:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Kora délutáni napsugarak vakítón bombázzák a várost, a hideg téli időben ez az egyetlen mi ad némi melegséget az amúgy igencsak szürke és rideg évszakban.
Határozott léptei vezetik a obszidián épület irányába. Ütemesen serceg bőrcsizmája alatt a kavicsokkal felszórt útszakasz. Hosszú, vászonból szőtt nadrágot húzott, felette megszokott posztó inge, amit vastagabb szőrme kabát takar. Végtére is tél van lássuk be. Durva zöld utazó köpenye most nem úszik mögötte, arra nem volt szüksége. Egyetlen elengedhetetlen kelléke csupán méretes kardja mely hátára van most felcsatolva, ott kényelmesebb számára.
Határozott céllal érkezett, a templomkertet már régóta látogatta, legutóbb mikor az a gyereklány, mondjuk ki, megmentette az életét. Őt jött hát felkeresni, szükség volna még néhány olyan bájitalra mit akkor vett tőle.
Jeges szemeit fürkészőn futtatja végig a környéken ~ Bizonyára itt lebzsel valahol ~ fut át agyán a gondolat mikor a fagyos szempár megakad. Ismerősen csengő hang, ismerős alak. Hosszú barna hajzuhatag. ~ Elyne? ~ Fut át agyán a gondolat s mivel útba esik hát arra lépdel. Nincs egyedül egy padon ül egy szőkeséggel. Memóriája rémes, vizuális alkat, a küllem megragad, egyéb nem nagyon. Ismerős neki a másik lány is, de hogy honnan még nem jött rá. *
- Nocsak nocsak.
* Szól kedvesen mikor közelebb ér. Ha Elyne felé fordítja fejét akkor egy egészen apró, szinte láthatatlan mosolyt kap, a másik tán ki sem szúrja a rideg arc látszata alatt. Aztán a másik felé fordulnak a jég kékek, majd hirtelen ugrik be neki egy mondat. *
- Csak nem a lány az Óperencián túlról?
* Bukik ki belőle hiszen rájön, az úszóversenyen látta őt, ott pedig ekképpen kommentálta tulajdon nevét, amire pontosan nem emlékszik csupán erre a kis mondatra mely megragadta elméjét. Ötlete sincs merre lehet az az Óperencia és főleg nem azt, hogy merre van az az azon is túl. Talán egyszer kiderül. Aprón fejet hajt. *
- Remélem nem zavarok.
* Röviden végtére is akad benne némi etikett, főként ismerősök felé. No nem mintha annyira érdekelné, túlzásba nem viszi a díszelgést, nem arra nevelték. Szálfaegyenes tartással állapodik meg a két padon ülő előtt. *
- Szóval a városban maradtál, hogy megy a sorod?
* Kérdez rá, hiszen érdekli hogyan is boldogul testvérhúga. Jó esetben nem szakított félbe semmit, ha még is, hát, ez van. Arca enyhült már, ezt főként húga veheti észre, nem az a komor figura, parányit ugyan, de észlelhető. *
* Kora délutáni napsugarak vakítón bombázzák a várost, a hideg téli időben ez az egyetlen mi ad némi melegséget az amúgy igencsak szürke és rideg évszakban.
Határozott léptei vezetik a obszidián épület irányába. Ütemesen serceg bőrcsizmája alatt a kavicsokkal felszórt útszakasz. Hosszú, vászonból szőtt nadrágot húzott, felette megszokott posztó inge, amit vastagabb szőrme kabát takar. Végtére is tél van lássuk be. Durva zöld utazó köpenye most nem úszik mögötte, arra nem volt szüksége. Egyetlen elengedhetetlen kelléke csupán méretes kardja mely hátára van most felcsatolva, ott kényelmesebb számára.
Határozott céllal érkezett, a templomkertet már régóta látogatta, legutóbb mikor az a gyereklány, mondjuk ki, megmentette az életét. Őt jött hát felkeresni, szükség volna még néhány olyan bájitalra mit akkor vett tőle.
Jeges szemeit fürkészőn futtatja végig a környéken ~ Bizonyára itt lebzsel valahol ~ fut át agyán a gondolat mikor a fagyos szempár megakad. Ismerősen csengő hang, ismerős alak. Hosszú barna hajzuhatag. ~ Elyne? ~ Fut át agyán a gondolat s mivel útba esik hát arra lépdel. Nincs egyedül egy padon ül egy szőkeséggel. Memóriája rémes, vizuális alkat, a küllem megragad, egyéb nem nagyon. Ismerős neki a másik lány is, de hogy honnan még nem jött rá. *
- Nocsak nocsak.
* Szól kedvesen mikor közelebb ér. Ha Elyne felé fordítja fejét akkor egy egészen apró, szinte láthatatlan mosolyt kap, a másik tán ki sem szúrja a rideg arc látszata alatt. Aztán a másik felé fordulnak a jég kékek, majd hirtelen ugrik be neki egy mondat. *
- Csak nem a lány az Óperencián túlról?
* Bukik ki belőle hiszen rájön, az úszóversenyen látta őt, ott pedig ekképpen kommentálta tulajdon nevét, amire pontosan nem emlékszik csupán erre a kis mondatra mely megragadta elméjét. Ötlete sincs merre lehet az az Óperencia és főleg nem azt, hogy merre van az az azon is túl. Talán egyszer kiderül. Aprón fejet hajt. *
- Remélem nem zavarok.
* Röviden végtére is akad benne némi etikett, főként ismerősök felé. No nem mintha annyira érdekelné, túlzásba nem viszi a díszelgést, nem arra nevelték. Szálfaegyenes tartással állapodik meg a két padon ülő előtt. *
- Szóval a városban maradtál, hogy megy a sorod?
* Kérdez rá, hiszen érdekli hogyan is boldogul testvérhúga. Jó esetben nem szakított félbe semmit, ha még is, hát, ez van. Arca enyhült már, ezt főként húga veheti észre, nem az a komor figura, parányit ugyan, de észlelhető. *
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-14 13:17:17
Üzenet elküldve: 2015-12-14 13:17:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy//
*Hasonló gondolatok járnak egymás fejébe. A tükörkép számára is feltűnő, csak amíg az egyikük északiakhoz hűen fehérebb bőrű, barna hajú és szemű, addig a másikjuk gyönyörű hosszú szőke hajú, jég kék szemű.
~Akárcsak Lyara.~
Haloványan mosolyodik el, ahogy visszaemlékezik szeretett húgára. Hirtelen hiányérzet fogja el. Lassan találkozniuk kellene a városba, ahogy megígérték egymásnak azon a rideg északi pihenő főterén. Fejét megrázza, érzi lelke mélyén, hogy jól van, s nem esett bántódása. S talán jobb is, ha távolabb marad a várostól. Meleg őzike szemeit a lány kékjébe fúrja és úgy mosolyodik el lágyan.*
- Nekem kijutott mindkettőből. *Feleli.* - S nem hinném, hogy a fivérekkel könnyebb.
*Mondja meg őszintén. Emlékeibe egy másik kép kúszik be. A hideg acél úgy vág át a testvérek testén, mint kés a vajon. A kúria ablakai mögül nézte a párbajozókat. A két testvért, kik élet halál harcot vívtak egymással. Hol Lyara, hol pedig a saját kezét tördelte, de amikor meglátta a vágást. Sikoly töri meg a néma csendet a kúria vaskos falain belül. Rohanó léptek zaja hallatszik, a gyógyító felé. A két test tehetetlenül fekszik az ágyon. Megdermed az ajtóba a látványtól. Két testvére testét vér borítja, hasukon seb tátong. A gyógyítójuknak gyorsan kell végeznie a dolgát. Hamar feltalálja ő is magát. A tűzhöz lép, hogy felé hatalmas kondérba vizet melegítsen. Egy tiszta, egykor fehér, ma már rózsaszínné vált törölközőhöz lép a férfihoz, hogy segítsen nekik. Érzékeli szemei sarkából, hogy Atyjuk az ajtóban áll, s rideg pillantással nézi két fiát. Az első és legutolsó alkalom volt, hogy valaha is megkérdőjelezte családjának tanítási módszereit. Miután hosszú órákat töltöttek el azzal, hogy a két fiút életben tartsák, fáradtan állt le veszekedni szeretett Atyjával, mindhiába. A következő hetek borzalmasak voltak számára, éjjel nappal fivérei mellett ült. Hol Danet, hol Darel ágya mellett. Legidősebb bátyja is meglátogatta őket. Lyara is mindig a közelben volt. Worf-papival pedig ezekben az időkben nem beszélt.
Fejét megrázva űzi ki az emléket fejéből. Lábait egymás mellett tartja, enyhén megdönti őket. Kezei az ölébe pihennek, egymás óvó védésében. Az emlékezésből a lány előrehajlása zökkenti ki, a kard eltévedhetetlen hangja, ahogy a hüvelybe zörög. Halvány mosoly kúszik arcára.*
- Valóban, az kellemesen hat a testre a hidegben. *Helyesel.* - De persze ha nem vigyázol hamar a fejedbe is szállhat. Egy kellemes napon nem is kellemesebb egy kis jókedv.
*Ívesen vonja fel szemöldökét, ahogy hallgatja a szőke szépséget, milyen találkozója is van. De végül csak halkan nevet fel.*
- Nem róhatja senki könyv- és tekercskedvelő szemére, hogy inkább ül a dohos könyvek felett, szenvedélyének élve. S persze közben megeshet, hogy elfelejt dolgokat. Bárkivel előfordulhat az ilyen. Bár egy hozzád hasonló kellemet bűnnek tartok magára hagyni.
*Mosolyodik továbbra is kedvesen, minden gúny nélkül. Észrevette már, hogy a legtöbb déli nő irigykedve bámulja a nálánál szebb hölgyeket. Ez az érzés egyáltalán nem él benne. Abba a szerencsés helyzetbe nőhetett fel, hogy mindkét nővére – még az is, aki amúgy fiatalabb nála – kecses termettel áldotta meg a sors. Mindhárman máshogy néznek ki, és mégis sikerült megörökölniük szüleik vonzerejét. Ritkán lát igazi szép teremtéseket, s ahelyett, hogy gúnnyal, s rossz szóval illetné őket, inkább elcsodálkozik rajtuk.*
- Nem, nem dehogy bántottál meg! *Ellenkezik, s kezét maga előtt is meglengeti, azzal is jelezve, hogy szó sincs erről. Könyökét behajlítva mutatja az ég felé tenyerét, mozgatva csuklóját beszéde közben.*
- Csak előfordult már, hogy kellemesnek hitt társaságból, kellemetlen rosszakaró lett. De valódi örömmel hallom, hogy képes lennél megvédeni magadat. Egy hozzád hasonlónak nem árt eme képesség.
*Szerinte igenis minden nőnek meg kellene tanulnia megvédenie magát. Nem lehet csak a szövést, fonást, varrást tanulniuk. Már amelyik megtanulja. Lehet, hogy vele van a baj, vagy saját neveltetésével, de jelenleg, hogy kijött a nagyvilágba örül, hogy egykor fivére megtanította harcolni. Még ha csak a maga módján is, de valamennyire ezáltal biztonságban érzi magát.*
- De teljes mértékben igazad van. Ha mindenkivel elővigyázatos lenne, az ember nehezebben tudna bárkivel is könnyedén szóba állni. *Szívesen hallgatja a lány dallamos hangot. Ha lehetne, a nap hátralévő részébe csak ezt hallgatná, folyamatosan beszéltetve a lányt. Ritkán találkozik megnyerő hölgyekkel, de a lány kisugárzása rögtön megfogott benne valamit.
A fejrázást enyhén félrehajtott fejjel figyeli, a kósza tincsek útját figyeli. Rakoncátlan hajak, ismerős számára. Már a mély levegőnél érdeklődve vonja fel immár mindkét szemöldökét. Kíváncsi a szőkeség gondolataira. Lágyan szökkennek vissza, ám hamar újra feltör az egyik. A szavak, melyeket használ nem ismeretlen a számára, de valahogy nem tudja elképzelni, hogy állhat a lány egy Matróna szolgálatába.*
- Szerintem sosem késő elkezdeni tanulni. S az alkímia is érdekes foglalkozás. Kevesen ismerik és értik meg a lényegét, s annál is kevesebben adják erre a fejüket. Ez is egy oly nehéz s rögös út, melyhez sok kitartás kell. Minden gyarkolatnak megvan az elméleti háttere. Az utóbbi nélkül nehezen lehetne produktívet alkotni az előbbinél.
*Fejti ki véleményét kedvesen. A következőkben csak kuncog ellen.*
- Sokan vannak a mágia ellen. *Tudatja, így nem is lepi meg, hogy a tudós ismerőse sem akar mágiához folyamodni, hogy megkönnyítse életét. Pedig annyi érdekes s életet megkönnyítő praktika van, mely hasznosak a mindennapi életben.*
- Igen van ilyen. S emellett sok más kisebb, ám hasznos varázslat is létezik. Nem könnyű tudomány, ezért is hiszik sokan, hogy megfoghatatlan. De ha jobban beleásik az ember a lényegébe, onnan már könnyebb az út. Igaz addig rengeteg időnek el kell telnie, s rengeteg türelemmel is kell rendelkezni. Véleményem szerint nem lehet csak oly könnyedén megtanulni a mágiát. Le vannak írva a varázslatok, miként tudod elsajátítani. De a mágia ennél sokkal mélyebb…
*Emlékszik még a fiatal mágusra a kúria falainál. Oly átéléssel tudott mesélni erről, már akkor is tátott szájjal hallgatta. Rajta kívül pedig mindenki fapofával ült. A Worfoknak nem szívügyük a mágia. Ha tehetik elhatárolódnak tőle, nem szívesen űzik eme tudományt. Az atyja a mai napig nem tudja, hogy mágia tanulására adta a fejét. Talán nem is fog örülni, ha majd hazatér, s azt látja, hogy szeretett lányai mágiahasználók lettek.*
- A mesékben sok igazság van. Csak ki kell szűrni a lényeget. *Mosolyogja kedvesen a kérdésre pedig csak bólint egyet.* - De van. Ám a csemeték okítása nem hoz annyi hasznot, mint reméltem. Azt gondolná az ember, hogy gyermekének tanítása minden kincset megér számukra. Ez közel sem igaz. *Magyarázza el helyzetét kedvesen. Hangjában nincs harag, vagy kellemetlenség. Egyszerűen csak úgy közli, mintha a legalapvetőbb információ lenne a világba. Mint ahogy az asszonyok tárgyalják, hogy a kenyér drágább lett, a víz ihatatlan.
Nevének említésére szélesen mosolyodik el. Saját kezei kevésbé oly puhák. Az otthoni munka kikezdte egykor kezét, ennek nyomai még érezhetőek, ám az elmúlt egy évben nem végzett fizikai munkát, így a keményedések lassan tűnnek el.
A dicséretre a brossához emeli kezét. Ujjaival végigcirógat a farkas fej mintán, melynek minden apró részlete ki van dolgozva. Az előreugró pofa ijesztően hátha másoknak.*
- Köszönöm. Családi ereklye.*Tudatja, s mutatóujja hegyével a farkas orrát kapirgálja. Ahogy szétnyílik kissé köpenye látható, hogy nyakába is hasonló medált visel egy hosszú láncon. Általában ruhája alá rejti a kis ékszert, de most valahogy, talán a lehajlás következtében előre kéredzkedett.*
//Esy//
*Hasonló gondolatok járnak egymás fejébe. A tükörkép számára is feltűnő, csak amíg az egyikük északiakhoz hűen fehérebb bőrű, barna hajú és szemű, addig a másikjuk gyönyörű hosszú szőke hajú, jég kék szemű.
~Akárcsak Lyara.~
Haloványan mosolyodik el, ahogy visszaemlékezik szeretett húgára. Hirtelen hiányérzet fogja el. Lassan találkozniuk kellene a városba, ahogy megígérték egymásnak azon a rideg északi pihenő főterén. Fejét megrázza, érzi lelke mélyén, hogy jól van, s nem esett bántódása. S talán jobb is, ha távolabb marad a várostól. Meleg őzike szemeit a lány kékjébe fúrja és úgy mosolyodik el lágyan.*
- Nekem kijutott mindkettőből. *Feleli.* - S nem hinném, hogy a fivérekkel könnyebb.
*Mondja meg őszintén. Emlékeibe egy másik kép kúszik be. A hideg acél úgy vág át a testvérek testén, mint kés a vajon. A kúria ablakai mögül nézte a párbajozókat. A két testvért, kik élet halál harcot vívtak egymással. Hol Lyara, hol pedig a saját kezét tördelte, de amikor meglátta a vágást. Sikoly töri meg a néma csendet a kúria vaskos falain belül. Rohanó léptek zaja hallatszik, a gyógyító felé. A két test tehetetlenül fekszik az ágyon. Megdermed az ajtóba a látványtól. Két testvére testét vér borítja, hasukon seb tátong. A gyógyítójuknak gyorsan kell végeznie a dolgát. Hamar feltalálja ő is magát. A tűzhöz lép, hogy felé hatalmas kondérba vizet melegítsen. Egy tiszta, egykor fehér, ma már rózsaszínné vált törölközőhöz lép a férfihoz, hogy segítsen nekik. Érzékeli szemei sarkából, hogy Atyjuk az ajtóban áll, s rideg pillantással nézi két fiát. Az első és legutolsó alkalom volt, hogy valaha is megkérdőjelezte családjának tanítási módszereit. Miután hosszú órákat töltöttek el azzal, hogy a két fiút életben tartsák, fáradtan állt le veszekedni szeretett Atyjával, mindhiába. A következő hetek borzalmasak voltak számára, éjjel nappal fivérei mellett ült. Hol Danet, hol Darel ágya mellett. Legidősebb bátyja is meglátogatta őket. Lyara is mindig a közelben volt. Worf-papival pedig ezekben az időkben nem beszélt.
Fejét megrázva űzi ki az emléket fejéből. Lábait egymás mellett tartja, enyhén megdönti őket. Kezei az ölébe pihennek, egymás óvó védésében. Az emlékezésből a lány előrehajlása zökkenti ki, a kard eltévedhetetlen hangja, ahogy a hüvelybe zörög. Halvány mosoly kúszik arcára.*
- Valóban, az kellemesen hat a testre a hidegben. *Helyesel.* - De persze ha nem vigyázol hamar a fejedbe is szállhat. Egy kellemes napon nem is kellemesebb egy kis jókedv.
*Ívesen vonja fel szemöldökét, ahogy hallgatja a szőke szépséget, milyen találkozója is van. De végül csak halkan nevet fel.*
- Nem róhatja senki könyv- és tekercskedvelő szemére, hogy inkább ül a dohos könyvek felett, szenvedélyének élve. S persze közben megeshet, hogy elfelejt dolgokat. Bárkivel előfordulhat az ilyen. Bár egy hozzád hasonló kellemet bűnnek tartok magára hagyni.
*Mosolyodik továbbra is kedvesen, minden gúny nélkül. Észrevette már, hogy a legtöbb déli nő irigykedve bámulja a nálánál szebb hölgyeket. Ez az érzés egyáltalán nem él benne. Abba a szerencsés helyzetbe nőhetett fel, hogy mindkét nővére – még az is, aki amúgy fiatalabb nála – kecses termettel áldotta meg a sors. Mindhárman máshogy néznek ki, és mégis sikerült megörökölniük szüleik vonzerejét. Ritkán lát igazi szép teremtéseket, s ahelyett, hogy gúnnyal, s rossz szóval illetné őket, inkább elcsodálkozik rajtuk.*
- Nem, nem dehogy bántottál meg! *Ellenkezik, s kezét maga előtt is meglengeti, azzal is jelezve, hogy szó sincs erről. Könyökét behajlítva mutatja az ég felé tenyerét, mozgatva csuklóját beszéde közben.*
- Csak előfordult már, hogy kellemesnek hitt társaságból, kellemetlen rosszakaró lett. De valódi örömmel hallom, hogy képes lennél megvédeni magadat. Egy hozzád hasonlónak nem árt eme képesség.
*Szerinte igenis minden nőnek meg kellene tanulnia megvédenie magát. Nem lehet csak a szövést, fonást, varrást tanulniuk. Már amelyik megtanulja. Lehet, hogy vele van a baj, vagy saját neveltetésével, de jelenleg, hogy kijött a nagyvilágba örül, hogy egykor fivére megtanította harcolni. Még ha csak a maga módján is, de valamennyire ezáltal biztonságban érzi magát.*
- De teljes mértékben igazad van. Ha mindenkivel elővigyázatos lenne, az ember nehezebben tudna bárkivel is könnyedén szóba állni. *Szívesen hallgatja a lány dallamos hangot. Ha lehetne, a nap hátralévő részébe csak ezt hallgatná, folyamatosan beszéltetve a lányt. Ritkán találkozik megnyerő hölgyekkel, de a lány kisugárzása rögtön megfogott benne valamit.
A fejrázást enyhén félrehajtott fejjel figyeli, a kósza tincsek útját figyeli. Rakoncátlan hajak, ismerős számára. Már a mély levegőnél érdeklődve vonja fel immár mindkét szemöldökét. Kíváncsi a szőkeség gondolataira. Lágyan szökkennek vissza, ám hamar újra feltör az egyik. A szavak, melyeket használ nem ismeretlen a számára, de valahogy nem tudja elképzelni, hogy állhat a lány egy Matróna szolgálatába.*
- Szerintem sosem késő elkezdeni tanulni. S az alkímia is érdekes foglalkozás. Kevesen ismerik és értik meg a lényegét, s annál is kevesebben adják erre a fejüket. Ez is egy oly nehéz s rögös út, melyhez sok kitartás kell. Minden gyarkolatnak megvan az elméleti háttere. Az utóbbi nélkül nehezen lehetne produktívet alkotni az előbbinél.
*Fejti ki véleményét kedvesen. A következőkben csak kuncog ellen.*
- Sokan vannak a mágia ellen. *Tudatja, így nem is lepi meg, hogy a tudós ismerőse sem akar mágiához folyamodni, hogy megkönnyítse életét. Pedig annyi érdekes s életet megkönnyítő praktika van, mely hasznosak a mindennapi életben.*
- Igen van ilyen. S emellett sok más kisebb, ám hasznos varázslat is létezik. Nem könnyű tudomány, ezért is hiszik sokan, hogy megfoghatatlan. De ha jobban beleásik az ember a lényegébe, onnan már könnyebb az út. Igaz addig rengeteg időnek el kell telnie, s rengeteg türelemmel is kell rendelkezni. Véleményem szerint nem lehet csak oly könnyedén megtanulni a mágiát. Le vannak írva a varázslatok, miként tudod elsajátítani. De a mágia ennél sokkal mélyebb…
*Emlékszik még a fiatal mágusra a kúria falainál. Oly átéléssel tudott mesélni erről, már akkor is tátott szájjal hallgatta. Rajta kívül pedig mindenki fapofával ült. A Worfoknak nem szívügyük a mágia. Ha tehetik elhatárolódnak tőle, nem szívesen űzik eme tudományt. Az atyja a mai napig nem tudja, hogy mágia tanulására adta a fejét. Talán nem is fog örülni, ha majd hazatér, s azt látja, hogy szeretett lányai mágiahasználók lettek.*
- A mesékben sok igazság van. Csak ki kell szűrni a lényeget. *Mosolyogja kedvesen a kérdésre pedig csak bólint egyet.* - De van. Ám a csemeték okítása nem hoz annyi hasznot, mint reméltem. Azt gondolná az ember, hogy gyermekének tanítása minden kincset megér számukra. Ez közel sem igaz. *Magyarázza el helyzetét kedvesen. Hangjában nincs harag, vagy kellemetlenség. Egyszerűen csak úgy közli, mintha a legalapvetőbb információ lenne a világba. Mint ahogy az asszonyok tárgyalják, hogy a kenyér drágább lett, a víz ihatatlan.
Nevének említésére szélesen mosolyodik el. Saját kezei kevésbé oly puhák. Az otthoni munka kikezdte egykor kezét, ennek nyomai még érezhetőek, ám az elmúlt egy évben nem végzett fizikai munkát, így a keményedések lassan tűnnek el.
A dicséretre a brossához emeli kezét. Ujjaival végigcirógat a farkas fej mintán, melynek minden apró részlete ki van dolgozva. Az előreugró pofa ijesztően hátha másoknak.*
- Köszönöm. Családi ereklye.*Tudatja, s mutatóujja hegyével a farkas orrát kapirgálja. Ahogy szétnyílik kissé köpenye látható, hogy nyakába is hasonló medált visel egy hosszú láncon. Általában ruhája alá rejti a kis ékszert, de most valahogy, talán a lehajlás következtében előre kéredzkedett.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-14 10:18:47
Üzenet elküldve: 2015-12-14 10:18:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne//
* Ha a mosoly tárgya ő lett volna, akkor sem haragudott volna a lányra. Az ilyen helyzetek inkább nagyobb tömegben, nyilvános helyeken igazán kellemetlen. Lehetnének egymás tükörlépei is, ahogy mindketten félre biccentet fejjel fürkészik egymást. Elyne visszaemlékezésére akaratlanul is mosolyra fakasztja. *
- Köszönöm.
* Halkan felel a bókra, elszokott már az efféle dicsérettől, legyen az akár nő vagy férfi. *
- Irigyellek, mindig is szerettem volna egy fiútestvért, azokkal mindig könnyebb az élet.
* A jegyzetek közben visszakerülnek méltó helyükre, mielőtt újra szárnyra kapná valami kóbor szellő, s kellemesebb társaságra is akadt, mint holmi néma pergamenek. Érdeklődve fordul a lány felé, még mindig keresztbe tett lábakkal, kezeit szintén keresztbe fonja térdén, s hajol kissé előre. Egy idegen számára, olyan látványt nyújthatnak, mint két régi ismerős, akik egy kellemes séta után megpihenve csacsogják ki az élet nagy dolgait. Érdeklődése a nő iránt, nem csak testtartásában mutatkozik meg, hanem szemei élénk csillogásán. Van valami Elyneben, ami vonzza Esyt. A lány szépsége nőként is elismerést vált ki belőle, mégsem kavarog benne kicsinyes féltékenység. A nő kisugárzása teszi, az a láthatatlan burok, ami körbeöleli a halandó testet. Olyan ez, mint egy villámcsapás, valahol az ember megérzi, ha egy olyan lény kerül a közelébe, aki nem csak egy semmiből jött idegen lesz. Mozdulatára halk acélcsörgésre lehet a lány figyelmes, ahogy kardjának tokja a padnak ütődik. Sötétkék palástja is megemelkedik, hogy kidugja orrát eddigi rejtekéből. *
- Hm… egy kellemesen fűszeres forralt bor.
* Halkan csettint a nyelvével, a felvetésre. *
- Nincs is jobb annál, egy hideg napon. Felmelegíti a testet és a lelket.
* Fejezi be végül a gondolatot. Előbbi kijelentése azért, kissé túlzás volt, mert nem tudja elképzelni az alkimistát, hogy ennek a helynek a szépségét meglátná. Vagy biztos találna rá valami tudományos magyarázatot, hogy ez miért kell. *
- Nem tudom, bár említettem neki, hogy itt talál. Bár nem tartok attól, hogy a keresésemre indulna. Órák kérdése mire kikeveredik a Könyvtárból és megmondom őszintén, azt azért nem várnám meg.
* Vallja őszinte derűvel az arcán, hogy partnerét valószínűleg úgy fogja találni, ahogy hagyta. *
- Jelenleg épp megbeszél valami ügyet, de attól tartok, hogy miután végzet, maradásra fogják késztetni a Könyvtár plafonig érőm karcsú polcai.
* A következő kérdésre még jobban ívessé válik szemöldöke. Furcsa kérdés, néhány pillanatig el is mereng a lány arcán, miként is vegye ezt tőle. Végül elmosolyodik. *
- Megeshet. De ne haragudj, nem akartalak megbántani, s alábecsülni. Magamból kiindulva tudom, hogy egy nő, nem egyenlő a gyengeséggel. Sokan esnek abba a hibába, hogy nem gondolnak bele, a gyengébbik nem rafináltságába. De ha mindenkibe csak a rosszat látom, azt hogy esetleg árthat nekem, sose fogok új kapcsolatokat teremteni. S ennek ellenére, elővigyázatos vagyok.
* Nyugodtan beszél, hangja dallamos. Olykor térdén pihenő kezét tenyérrel felfelé fordítja, ahogy kifejti gondolatait. A szavak hangsúlyában nincs kioktatás vagy sértés a kérdés miatt. Beszéde közben mindig jut egy mosoly Elynenek egy-egy levegővételnél. *
- Oh, nem, nem…
* Kezd heves fejrázásba, mely miatt a rövidebb tincsek kiszabadulnak fogságukból, s hullnak arcába, közben pedig halk kacaj szökken ki ajkai résén. *
- Vagyis de…
* Simítja ki szeméből végül tincseit, s néz az őzike szemekbe. Majd vesz egy mély levegőt annak tudatában, hogy ismét egy hosszabb beszámoló következik.*
- Valójában csak kíváncsiskodom, a tudásom e téren igencsak gyerekcipőben jár. S talán magamtól sose adtam volna rá a fejem. Azóta érdeklődöm utána, mióta a Matróna úgy döntött, hogy Nestar mellé testőr kell. Mint említettem furcsa szerzet, s ha nem akarod elunni mellette az életed, jobb, ha keresel, valami olyan témát mely érdekli. Ez volt a legkézenfekvőbb. Készségesen válaszol, néha talán túl mélyrehatóan is.
* Gondol vissza arra a piactéri napra, mikor a különböző bájitalok hatását illusztrálta különös és gyomorforgató halálesetek kapcsán. *
- Mindenesetre valóban érdekes dolog, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmélet helyett nem a gyakorlat érdekelne. De feltételezem, azért a kérdésekből is megárt a sok, azért kaptam a jegyzeteket.
*Neveti el magát végül, a helyzeten. *
- És bár több alkimistát nem ismerek, de Nestarra különösen igaz, amit mondasz. Szívesebben tölti idejét a kémcsövei s a borszeszégői között, mint társaságban. Akkor lépi át csak a kúria küszöbét, ha éppen valami alapanyagra van, szüksége vagy éppen kutakodik a Könyvtárba. A ház falai között is úgy közlekedik akár egy lidérc.
* Meglehet, a lakók egy része azt sem tudja, hogy ott lakik. A személyzet is csak azért, mert még az evésről nem mondott le. *
- Ám tény, hogy érdekes dolog, de nem hiszem, hogy tudnék olyan mélységekben ezzel foglalkozni, ahogy a legtöbbjük. Talán, majd idővel egy kicsit jobban elmélyedek az ismereteiben, de jelenleg még csak az alapoknál tartok, mint a jó diák, aki elolvassa a kötelezőt.
* Egy újabb mosoly, láthatóan élvezi a nő társaságát, hogy kicsit locsoghat, mint egy fiatal csitri. *
• - Már felajánlottam az efféle segítséget is, de kicsit megrögzött. Van ilyen varázslat? Hát megtanulhatná. A mágia is olyan dolog, ami sok érdekességet rejthet magában, bár az is messze áll tőlem. Valahogy olyan megfoghatatlan, s ez által olyan sejtelmes.
* Mereng el egy pillanatra, némi sóvárgás csendül hangjában, de ez inkább szól a megértésnek, mint az űzésének. *
- Nekem a varázslatokról, mindig a gyerekkorom meséi jutnak eszembe, melynek nem hiszem, hogy sok köze lenne a valósághoz. Ez szomorú, nincs munkád?
• * Fecseg tovább, hozzáfűzve mindenhez egy kicsit. Végül kérdezi a lányt, hangjában valódi együttérzés. *
- Elyne.
* Ismétli a szépen csengő nevet, még kecses kéz fogságában, mely nem ellentéte, annak amit maga előtt lát. Az ápolt külső, a finom modor. Bár már világossá vált, hogy Elyne nem végez komoly fizikai munkát, hisz ezt maga is bevallotta. De maga is látja, hogy a lány jó neveltetést kapott, s hogy nem kellett kőkemény munkával keresni a kenyerét. Újra végig néz a nőn, már amennyit tud. Szemei megakadnak a köpenyét összefogó díszen. *
- Igazán szép bross, ritkán látni ilyen szép munkát.
* Dicséri, a precíz munkát. *
//Elyne//
* Ha a mosoly tárgya ő lett volna, akkor sem haragudott volna a lányra. Az ilyen helyzetek inkább nagyobb tömegben, nyilvános helyeken igazán kellemetlen. Lehetnének egymás tükörlépei is, ahogy mindketten félre biccentet fejjel fürkészik egymást. Elyne visszaemlékezésére akaratlanul is mosolyra fakasztja. *
- Köszönöm.
* Halkan felel a bókra, elszokott már az efféle dicsérettől, legyen az akár nő vagy férfi. *
- Irigyellek, mindig is szerettem volna egy fiútestvért, azokkal mindig könnyebb az élet.
* A jegyzetek közben visszakerülnek méltó helyükre, mielőtt újra szárnyra kapná valami kóbor szellő, s kellemesebb társaságra is akadt, mint holmi néma pergamenek. Érdeklődve fordul a lány felé, még mindig keresztbe tett lábakkal, kezeit szintén keresztbe fonja térdén, s hajol kissé előre. Egy idegen számára, olyan látványt nyújthatnak, mint két régi ismerős, akik egy kellemes séta után megpihenve csacsogják ki az élet nagy dolgait. Érdeklődése a nő iránt, nem csak testtartásában mutatkozik meg, hanem szemei élénk csillogásán. Van valami Elyneben, ami vonzza Esyt. A lány szépsége nőként is elismerést vált ki belőle, mégsem kavarog benne kicsinyes féltékenység. A nő kisugárzása teszi, az a láthatatlan burok, ami körbeöleli a halandó testet. Olyan ez, mint egy villámcsapás, valahol az ember megérzi, ha egy olyan lény kerül a közelébe, aki nem csak egy semmiből jött idegen lesz. Mozdulatára halk acélcsörgésre lehet a lány figyelmes, ahogy kardjának tokja a padnak ütődik. Sötétkék palástja is megemelkedik, hogy kidugja orrát eddigi rejtekéből. *
- Hm… egy kellemesen fűszeres forralt bor.
* Halkan csettint a nyelvével, a felvetésre. *
- Nincs is jobb annál, egy hideg napon. Felmelegíti a testet és a lelket.
* Fejezi be végül a gondolatot. Előbbi kijelentése azért, kissé túlzás volt, mert nem tudja elképzelni az alkimistát, hogy ennek a helynek a szépségét meglátná. Vagy biztos találna rá valami tudományos magyarázatot, hogy ez miért kell. *
- Nem tudom, bár említettem neki, hogy itt talál. Bár nem tartok attól, hogy a keresésemre indulna. Órák kérdése mire kikeveredik a Könyvtárból és megmondom őszintén, azt azért nem várnám meg.
* Vallja őszinte derűvel az arcán, hogy partnerét valószínűleg úgy fogja találni, ahogy hagyta. *
- Jelenleg épp megbeszél valami ügyet, de attól tartok, hogy miután végzet, maradásra fogják késztetni a Könyvtár plafonig érőm karcsú polcai.
* A következő kérdésre még jobban ívessé válik szemöldöke. Furcsa kérdés, néhány pillanatig el is mereng a lány arcán, miként is vegye ezt tőle. Végül elmosolyodik. *
- Megeshet. De ne haragudj, nem akartalak megbántani, s alábecsülni. Magamból kiindulva tudom, hogy egy nő, nem egyenlő a gyengeséggel. Sokan esnek abba a hibába, hogy nem gondolnak bele, a gyengébbik nem rafináltságába. De ha mindenkibe csak a rosszat látom, azt hogy esetleg árthat nekem, sose fogok új kapcsolatokat teremteni. S ennek ellenére, elővigyázatos vagyok.
* Nyugodtan beszél, hangja dallamos. Olykor térdén pihenő kezét tenyérrel felfelé fordítja, ahogy kifejti gondolatait. A szavak hangsúlyában nincs kioktatás vagy sértés a kérdés miatt. Beszéde közben mindig jut egy mosoly Elynenek egy-egy levegővételnél. *
- Oh, nem, nem…
* Kezd heves fejrázásba, mely miatt a rövidebb tincsek kiszabadulnak fogságukból, s hullnak arcába, közben pedig halk kacaj szökken ki ajkai résén. *
- Vagyis de…
* Simítja ki szeméből végül tincseit, s néz az őzike szemekbe. Majd vesz egy mély levegőt annak tudatában, hogy ismét egy hosszabb beszámoló következik.*
- Valójában csak kíváncsiskodom, a tudásom e téren igencsak gyerekcipőben jár. S talán magamtól sose adtam volna rá a fejem. Azóta érdeklődöm utána, mióta a Matróna úgy döntött, hogy Nestar mellé testőr kell. Mint említettem furcsa szerzet, s ha nem akarod elunni mellette az életed, jobb, ha keresel, valami olyan témát mely érdekli. Ez volt a legkézenfekvőbb. Készségesen válaszol, néha talán túl mélyrehatóan is.
* Gondol vissza arra a piactéri napra, mikor a különböző bájitalok hatását illusztrálta különös és gyomorforgató halálesetek kapcsán. *
- Mindenesetre valóban érdekes dolog, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmélet helyett nem a gyakorlat érdekelne. De feltételezem, azért a kérdésekből is megárt a sok, azért kaptam a jegyzeteket.
*Neveti el magát végül, a helyzeten. *
- És bár több alkimistát nem ismerek, de Nestarra különösen igaz, amit mondasz. Szívesebben tölti idejét a kémcsövei s a borszeszégői között, mint társaságban. Akkor lépi át csak a kúria küszöbét, ha éppen valami alapanyagra van, szüksége vagy éppen kutakodik a Könyvtárba. A ház falai között is úgy közlekedik akár egy lidérc.
* Meglehet, a lakók egy része azt sem tudja, hogy ott lakik. A személyzet is csak azért, mert még az evésről nem mondott le. *
- Ám tény, hogy érdekes dolog, de nem hiszem, hogy tudnék olyan mélységekben ezzel foglalkozni, ahogy a legtöbbjük. Talán, majd idővel egy kicsit jobban elmélyedek az ismereteiben, de jelenleg még csak az alapoknál tartok, mint a jó diák, aki elolvassa a kötelezőt.
* Egy újabb mosoly, láthatóan élvezi a nő társaságát, hogy kicsit locsoghat, mint egy fiatal csitri. *
• - Már felajánlottam az efféle segítséget is, de kicsit megrögzött. Van ilyen varázslat? Hát megtanulhatná. A mágia is olyan dolog, ami sok érdekességet rejthet magában, bár az is messze áll tőlem. Valahogy olyan megfoghatatlan, s ez által olyan sejtelmes.
* Mereng el egy pillanatra, némi sóvárgás csendül hangjában, de ez inkább szól a megértésnek, mint az űzésének. *
- Nekem a varázslatokról, mindig a gyerekkorom meséi jutnak eszembe, melynek nem hiszem, hogy sok köze lenne a valósághoz. Ez szomorú, nincs munkád?
• * Fecseg tovább, hozzáfűzve mindenhez egy kicsit. Végül kérdezi a lányt, hangjában valódi együttérzés. *
- Elyne.
* Ismétli a szépen csengő nevet, még kecses kéz fogságában, mely nem ellentéte, annak amit maga előtt lát. Az ápolt külső, a finom modor. Bár már világossá vált, hogy Elyne nem végez komoly fizikai munkát, hisz ezt maga is bevallotta. De maga is látja, hogy a lány jó neveltetést kapott, s hogy nem kellett kőkemény munkával keresni a kenyerét. Újra végig néz a nőn, már amennyit tud. Szemei megakadnak a köpenyét összefogó díszen. *
- Igazán szép bross, ritkán látni ilyen szép munkát.
* Dicséri, a precíz munkát. *
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-14 00:29:02
Üzenet elküldve: 2015-12-14 00:29:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy//
*A lány kérdésére meglepetten kerekednek ki szemei, majd heves fejrázásba kezd, s halkan el is neveti magát.*
- Nem, nem rajtad mosolyogtam, sajnálom. *Nevet továbbra is. Tincseit elrendezve néz újra kedvesen a lányra.* - Tudod, fivéreimnek is hasonló színű lélektükrei vannak… Vagyis… szemeik. *Javítja ki magát. Nem hiszi, hogy testvéreinek nagy lelkük lenne… Lévén kiöltek belőlük mindent, ami érzelemnek halvány sugara is lehetne.*
- S elképzeltem őket, a te gyönyörű, mézszőke tincseiddel őket. Ezen mosolyogtam csak. *Vallja be őszintén halk kuncogásának okát.
A mosolyt csak viszonozza, de nem tud most többet hozzátenni a rakoncátlan papíroshoz. Kényelmesen helyet foglal a padon. Fejét félrefordítva figyeli a lány nemes vonásait, jégkék szemeit, szőke tincseit, karcsú alakját, melyet a palást takar.*
- Ilyen hűvös után egy meleg ital sem árt a szervezetnek.
*Folyik bele az eszmecserébe. Ezt kivételesen tapasztalatból tudja, a rideg északi vidéken meleg tea, egy jó leves, vagy akár pár pohár bor is átmelegítette átfázott testüket.*
- Igazad lehet. Egy magának való figurának talán ez egy kellemes hely lehet. *Néz szét a bokrokkal tarkított kerten.* - De megtalál itt téged a takarásba? *Érdeklődik minden kötekedés nélkül.
Némán mosolyogja meg a veszélyes dolgot. Valóban nem tűnik annak, talán nem is az.*
- Nem vonsz le gyors következtetést első látás alapján?
*Somolyog az orra alatt. S már megint kezdi. Akaratlanul is beleköt mások szavába, de nem azért mert bántani akarná a másikat. Egyszerűen csak szereti az egyszerű eszmecseréket, még ha sokan nem is annak véli. De nem fog bocsánatot kérni előre, amíg nem tudja, hogy partnere miként reagál szavaira.*
- Alkímia? *Ismétli érdeklődéssel hangjában.* - Ritkán látni errefelé ezért érdeklődő lényeket. *Jegyzi meg, szintén őszintén.*
- Bár valahogy mindig úgy képzeltem, hogy az alkimisták egy laborba ülnek, s ott próbálnak új dolgokat létrehozni. *Neveti sután. Félrehajtott fejjel szemléli a papírok gyakorlott rendezgetését. Maga sem tudja miért, de megmosolyogtatja a dolog.*
- Lehet átkellene íratni velük. Vagy egyszerűen tollba mondani szavait. Van ehhez hasonló praktikus varázslat. *Kacsint a lányra barátságosan.* - Keresni? Így is fogalmazhatunk. Keresem a tudást, mely megtanítja a mágia alapjait. Igaz egyedül nehezebb, de nincs se időm, se javadalmam mások segítségét kérnem emiatt. *Meséli el saját történetét, őszintén.*
- Örvendek Esyae. *Nyújtja ki kezét ő is, hogy a lány puha kezeit megérinthesse. Érzi a selymes bőrt, sajátján, s kellemes érzéssel tölti el a kedves gesztus.*
- Elyne vagyok. Csak szimplán, s egyszerűen Elyne. *Mutatkozik be ő is engedelmesen, ahogy azt megtanították számra.*
//Esy//
*A lány kérdésére meglepetten kerekednek ki szemei, majd heves fejrázásba kezd, s halkan el is neveti magát.*
- Nem, nem rajtad mosolyogtam, sajnálom. *Nevet továbbra is. Tincseit elrendezve néz újra kedvesen a lányra.* - Tudod, fivéreimnek is hasonló színű lélektükrei vannak… Vagyis… szemeik. *Javítja ki magát. Nem hiszi, hogy testvéreinek nagy lelkük lenne… Lévén kiöltek belőlük mindent, ami érzelemnek halvány sugara is lehetne.*
- S elképzeltem őket, a te gyönyörű, mézszőke tincseiddel őket. Ezen mosolyogtam csak. *Vallja be őszintén halk kuncogásának okát.
A mosolyt csak viszonozza, de nem tud most többet hozzátenni a rakoncátlan papíroshoz. Kényelmesen helyet foglal a padon. Fejét félrefordítva figyeli a lány nemes vonásait, jégkék szemeit, szőke tincseit, karcsú alakját, melyet a palást takar.*
- Ilyen hűvös után egy meleg ital sem árt a szervezetnek.
*Folyik bele az eszmecserébe. Ezt kivételesen tapasztalatból tudja, a rideg északi vidéken meleg tea, egy jó leves, vagy akár pár pohár bor is átmelegítette átfázott testüket.*
- Igazad lehet. Egy magának való figurának talán ez egy kellemes hely lehet. *Néz szét a bokrokkal tarkított kerten.* - De megtalál itt téged a takarásba? *Érdeklődik minden kötekedés nélkül.
Némán mosolyogja meg a veszélyes dolgot. Valóban nem tűnik annak, talán nem is az.*
- Nem vonsz le gyors következtetést első látás alapján?
*Somolyog az orra alatt. S már megint kezdi. Akaratlanul is beleköt mások szavába, de nem azért mert bántani akarná a másikat. Egyszerűen csak szereti az egyszerű eszmecseréket, még ha sokan nem is annak véli. De nem fog bocsánatot kérni előre, amíg nem tudja, hogy partnere miként reagál szavaira.*
- Alkímia? *Ismétli érdeklődéssel hangjában.* - Ritkán látni errefelé ezért érdeklődő lényeket. *Jegyzi meg, szintén őszintén.*
- Bár valahogy mindig úgy képzeltem, hogy az alkimisták egy laborba ülnek, s ott próbálnak új dolgokat létrehozni. *Neveti sután. Félrehajtott fejjel szemléli a papírok gyakorlott rendezgetését. Maga sem tudja miért, de megmosolyogtatja a dolog.*
- Lehet átkellene íratni velük. Vagy egyszerűen tollba mondani szavait. Van ehhez hasonló praktikus varázslat. *Kacsint a lányra barátságosan.* - Keresni? Így is fogalmazhatunk. Keresem a tudást, mely megtanítja a mágia alapjait. Igaz egyedül nehezebb, de nincs se időm, se javadalmam mások segítségét kérnem emiatt. *Meséli el saját történetét, őszintén.*
- Örvendek Esyae. *Nyújtja ki kezét ő is, hogy a lány puha kezeit megérinthesse. Érzi a selymes bőrt, sajátján, s kellemes érzéssel tölti el a kedves gesztus.*
- Elyne vagyok. Csak szimplán, s egyszerűen Elyne. *Mutatkozik be ő is engedelmesen, ahogy azt megtanították számra.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-14 00:11:32
Üzenet elküldve: 2015-12-14 00:11:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne//
* A lány arca elárulja jókedvét, melyre elkerekednek szemei. Eszébe ötlik, hogy idefele a piacon vett magának egy cipót, melyet menet közben fogyasztott el.*
- Netalán morzsás vagyok?
*Zavartan kap először szájához, hogy azt ujjaival megtörölje, majd lepillant ruhájára is, hátha ott maradt némi morzsa. Előfordulhat, bár Nestar finoman, de biztos utalt volna rá. *
- Igen, elég szófogadatlan.
* Mosolyodik el ő is, a lány frappáns szóhasználatán. Csak bólint a lány szavaira, ahogy a bájos arcot fürkészi. A hideg idő ellenére, a lány, mint egy meleg fénysugár. Furcsa ez az ellentét. *
- Oh, nem olyan régóta ücsörgök itt, de utána biztos jó érzés lesz, valami meleg helyre betérni.
* Hunyorít egy kicsit, ahogy a fátyolfelhők mögül a nap megvilágítja a lányt.*
- Valóban az, bár ha az ember nem vágyik nagy közönségre, pont ideális. S akit én várok, hát ő nem annyira van odáig a… tömegért. Kicsit magának való figura.
* S nem is hazudik, Nestar nem rajong az emberekért, s mondhatni a Könyvtár és a Templom az a hely ahova szívesen jár. *
- Nem, ülj le nyugodtan. Nem mindig jó a magány, s veszélyesnek sem tűnsz.
* Próbálkozik most ő egy vicces megszólalással, erről csillogó szeme, s kedves mosolya árulkodik. *
- S igazad van, ez a legjobb módja annak, ha az ember gyorsan akar kikapcsolódni s feltöltődni. Netalán, itt tanulsz? Vagy keresel valamit?
* Érdeklődik, hisz az ember nem véletlen jár ide, s még a görnyedést és papírokat is említette. *
- Persze. Ezek jegyzetek, jegyzetek az alkímiához.
* Pillant le a kezében lévő papírosokra, s a lánynak köszönhető szökevény berendezgeti a többi közé a sorba. *
- S megértelek, nekem is nehezemre esik olykor kibetűzni a szavakat, de a tudós emberek már csak ilyen csúnyán írnak.
* Bár több tudóst nem látott még jegyzetelni Nestaron kívül, de az ő elképzeléseiben így él a dolog.*
- Esyae vagy Esy esetleg Es, ahogy jobban tetszik.
* Nyújtja parolára kezét a barnaság felé, megemelve szemöldökét s picit megrántva vállát az utolsó lehetséges megszólítás előtt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.14 11:09:32, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Elyne//
* A lány arca elárulja jókedvét, melyre elkerekednek szemei. Eszébe ötlik, hogy idefele a piacon vett magának egy cipót, melyet menet közben fogyasztott el.*
- Netalán morzsás vagyok?
*Zavartan kap először szájához, hogy azt ujjaival megtörölje, majd lepillant ruhájára is, hátha ott maradt némi morzsa. Előfordulhat, bár Nestar finoman, de biztos utalt volna rá. *
- Igen, elég szófogadatlan.
* Mosolyodik el ő is, a lány frappáns szóhasználatán. Csak bólint a lány szavaira, ahogy a bájos arcot fürkészi. A hideg idő ellenére, a lány, mint egy meleg fénysugár. Furcsa ez az ellentét. *
- Oh, nem olyan régóta ücsörgök itt, de utána biztos jó érzés lesz, valami meleg helyre betérni.
* Hunyorít egy kicsit, ahogy a fátyolfelhők mögül a nap megvilágítja a lányt.*
- Valóban az, bár ha az ember nem vágyik nagy közönségre, pont ideális. S akit én várok, hát ő nem annyira van odáig a… tömegért. Kicsit magának való figura.
* S nem is hazudik, Nestar nem rajong az emberekért, s mondhatni a Könyvtár és a Templom az a hely ahova szívesen jár. *
- Nem, ülj le nyugodtan. Nem mindig jó a magány, s veszélyesnek sem tűnsz.
* Próbálkozik most ő egy vicces megszólalással, erről csillogó szeme, s kedves mosolya árulkodik. *
- S igazad van, ez a legjobb módja annak, ha az ember gyorsan akar kikapcsolódni s feltöltődni. Netalán, itt tanulsz? Vagy keresel valamit?
* Érdeklődik, hisz az ember nem véletlen jár ide, s még a görnyedést és papírokat is említette. *
- Persze. Ezek jegyzetek, jegyzetek az alkímiához.
* Pillant le a kezében lévő papírosokra, s a lánynak köszönhető szökevény berendezgeti a többi közé a sorba. *
- S megértelek, nekem is nehezemre esik olykor kibetűzni a szavakat, de a tudós emberek már csak ilyen csúnyán írnak.
* Bár több tudóst nem látott még jegyzetelni Nestaron kívül, de az ő elképzeléseiben így él a dolog.*
- Esyae vagy Esy esetleg Es, ahogy jobban tetszik.
* Nyújtja parolára kezét a barnaság felé, megemelve szemöldökét s picit megrántva vállát az utolsó lehetséges megszólítás előtt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.14 11:09:32, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-13 23:37:23
Üzenet elküldve: 2015-12-13 23:37:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy//
*Kedvesen mosolyodik a feltekintő jégkék szemekbe. Rögtön megfogja-e tekintet, s újra csak nosztalgiával telik meg fagyos lelke. Fivéreinek mind egy szálig hasonló árnyaltú tekintete van. Akaratlanul is elképzeli őket, a hosszú szőkés befont tincseket testvérein. Halkan kuncog egyet, a többit igyekszik magában tartani. Ehhez méltón alsóajkaiba harap, majd moderálva arcát, kedvesen mosolyodik el.*
- Akkor még szerencse, hogy sétám közbe toppant elém, oly elárvultan. Szökevény egy darab.
*Vicceskedik kedvesen. Hangjába nincs semmi gúny, sem élc, csupa kedvesség. Visszaadva felegyenesedik, úgy tekint a szőke szépségre. Ritkán látni ilyen teremtést ezen a vidéken.*
- Álmosító. *Egészíti ki a lány szavait.* - Meleg is van bent, és a sötétség sem tesz jót a szervezetnek, ha sokat van ott. *Mondja kedvesen.* - De valóban, a friss levegő mindig csak jót tesz. Ám ha nem mozog az ember, hátrányára is válhat. *Hajtja oldalra fejét, úgy mosolyodik továbbra is.*
- Érdekes találkozó hely. *Mélázik hangosan. Az ő fejébe eszébe se jutott volna, hogy ide szervezzen találkozót. Ám ha most belegondolna… *
- Mint mondtad, nem árt egy kis friss levegő. No meg nem görnyedhet papírosok felett az ember lánya. A sok információt valahogy fel kell dolgozni, s mi más lehetne erre alkalmasabb, mint egy kellemes séta? *Kérdezi mélázva továbbra is. Viszonozza a szelíd mosolyt, s a kérdés meglepi.*
- Nem zavar?
*Látja, hogy a leány arrébb húzódik, s mivel felajánlották neki, nem is rest leülni. Köpenyét összehúzza magán, hogy annak résein ne fújjon át a hideg levegő. Gyakorlott mozdulattal teszi mindezt.*
- Megkérdezhetem, hogy mégis mit olvasol? Próbáltam kiolvasni az írásokat, de ez most még az én képességeimet is felülmúlta. *Vallja be őszintén.*
//Esy//
*Kedvesen mosolyodik a feltekintő jégkék szemekbe. Rögtön megfogja-e tekintet, s újra csak nosztalgiával telik meg fagyos lelke. Fivéreinek mind egy szálig hasonló árnyaltú tekintete van. Akaratlanul is elképzeli őket, a hosszú szőkés befont tincseket testvérein. Halkan kuncog egyet, a többit igyekszik magában tartani. Ehhez méltón alsóajkaiba harap, majd moderálva arcát, kedvesen mosolyodik el.*
- Akkor még szerencse, hogy sétám közbe toppant elém, oly elárvultan. Szökevény egy darab.
*Vicceskedik kedvesen. Hangjába nincs semmi gúny, sem élc, csupa kedvesség. Visszaadva felegyenesedik, úgy tekint a szőke szépségre. Ritkán látni ilyen teremtést ezen a vidéken.*
- Álmosító. *Egészíti ki a lány szavait.* - Meleg is van bent, és a sötétség sem tesz jót a szervezetnek, ha sokat van ott. *Mondja kedvesen.* - De valóban, a friss levegő mindig csak jót tesz. Ám ha nem mozog az ember, hátrányára is válhat. *Hajtja oldalra fejét, úgy mosolyodik továbbra is.*
- Érdekes találkozó hely. *Mélázik hangosan. Az ő fejébe eszébe se jutott volna, hogy ide szervezzen találkozót. Ám ha most belegondolna… *
- Mint mondtad, nem árt egy kis friss levegő. No meg nem görnyedhet papírosok felett az ember lánya. A sok információt valahogy fel kell dolgozni, s mi más lehetne erre alkalmasabb, mint egy kellemes séta? *Kérdezi mélázva továbbra is. Viszonozza a szelíd mosolyt, s a kérdés meglepi.*
- Nem zavar?
*Látja, hogy a leány arrébb húzódik, s mivel felajánlották neki, nem is rest leülni. Köpenyét összehúzza magán, hogy annak résein ne fújjon át a hideg levegő. Gyakorlott mozdulattal teszi mindezt.*
- Megkérdezhetem, hogy mégis mit olvasol? Próbáltam kiolvasni az írásokat, de ez most még az én képességeimet is felülmúlta. *Vallja be őszintén.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-13 23:23:04
Üzenet elküldve: 2015-12-13 23:23:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne//
* Karcosan súrlódnak egymáson a papírlapok, ahogy egymás után olvasgatja őket, elidőzik olykor a cirkalmas íráson. Néha az az érzése, hogy valamiféle rejtvényt kell megfejtenie. Belemerül, s észre sem veszi, hogy az utolsó lap elhagyta testvéreit. A szél könnyen kapta fel s sodorta tova, kár az őszi falevelet. A pergamenről csak akkor emeli fel fejét, mikor egy alak áll meg mellette. Tengerszemeit az idegenre emeli, a csinos szinte már irigylésre méltó alakra, majd arcra. *
- Köszönöm. Észre se vettem, hogy elhagytam.
* Nyúl a papírosért, nem kétséges, hogy az övé, hisz rajtuk kívül egy lélek sincs itt.*
- Hmm… nem is tudom, talán egy kicsit. De odabent kissé dohos a levegő. A friss levegő felélénkíti az embert. S egy kis pír nem ártott még meg senkinek.
* Billenti kissé félre fejét, ahogy elgondolkodik a válaszon. S valóban, a templomi levegő hordozz magában valami furcsát, ahogy a könyvtáré is. *
- De igazából várok valakit. S gondoltam addig olvasgatok. Bár ezt kérdezhetném én is, nincs kicsit hűvös a sétához?
* Küld egy szelíd mosolyt a másik felé, hangjában nincs élcelődés, csak őszinte kíváncsiság. *
- Szeretnél leülni?
* Ölébe veszi a papírokat és már húzódik is arrébb, hogy a lány le tudjon ülni, ha szeretne. *
//Elyne//
* Karcosan súrlódnak egymáson a papírlapok, ahogy egymás után olvasgatja őket, elidőzik olykor a cirkalmas íráson. Néha az az érzése, hogy valamiféle rejtvényt kell megfejtenie. Belemerül, s észre sem veszi, hogy az utolsó lap elhagyta testvéreit. A szél könnyen kapta fel s sodorta tova, kár az őszi falevelet. A pergamenről csak akkor emeli fel fejét, mikor egy alak áll meg mellette. Tengerszemeit az idegenre emeli, a csinos szinte már irigylésre méltó alakra, majd arcra. *
- Köszönöm. Észre se vettem, hogy elhagytam.
* Nyúl a papírosért, nem kétséges, hogy az övé, hisz rajtuk kívül egy lélek sincs itt.*
- Hmm… nem is tudom, talán egy kicsit. De odabent kissé dohos a levegő. A friss levegő felélénkíti az embert. S egy kis pír nem ártott még meg senkinek.
* Billenti kissé félre fejét, ahogy elgondolkodik a válaszon. S valóban, a templomi levegő hordozz magában valami furcsát, ahogy a könyvtáré is. *
- De igazából várok valakit. S gondoltam addig olvasgatok. Bár ezt kérdezhetném én is, nincs kicsit hűvös a sétához?
* Küld egy szelíd mosolyt a másik felé, hangjában nincs élcelődés, csak őszinte kíváncsiság. *
- Szeretnél leülni?
* Ölébe veszi a papírokat és már húzódik is arrébb, hogy a lány le tudjon ülni, ha szeretne. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084