Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-21 16:52:42
Üzenet elküldve: 2013-12-21 16:52:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin továbbra is mosolyogva hallgatja a törp lány beszédét.*
-Ha mindenben egyet értünk akkor csak azt tudjuk tenni, hogy több szempontból is megbeszéljük mennyire értünk egyet. Mi mivel nem értünk egyet ezét egymásnak el tudjuk mondani, a saját gondolatainkat és ez által újra meggondolhatjuk a saját gondolatainkat.
*A lány ez után a templomról és a templomkertöl kezd beszélni. Aokin érdeklődve hallgatja. Kezd neki egyre jobban tetszeni ez a templom. Most már biztos, hogy gyakran el fog ide járni.*
*Aokin továbbra is mosolyogva hallgatja a törp lány beszédét.*
-Ha mindenben egyet értünk akkor csak azt tudjuk tenni, hogy több szempontból is megbeszéljük mennyire értünk egyet. Mi mivel nem értünk egyet ezét egymásnak el tudjuk mondani, a saját gondolatainkat és ez által újra meggondolhatjuk a saját gondolatainkat.
*A lány ez után a templomról és a templomkertöl kezd beszélni. Aokin érdeklődve hallgatja. Kezd neki egyre jobban tetszeni ez a templom. Most már biztos, hogy gyakran el fog ide járni.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-17 17:20:09
Üzenet elküldve: 2013-12-17 17:20:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őr? Ugyan már! //
// Balszerencse //
* Duhan miután letörli a könnyeit, nagy nehezen feltápászkodik és botorkálva indul el a templomkert felé. A szegénynyegyedben úgy tűnik számára, mintha mindenki őt nézné. Időnként hálás tekintettel az őrökre néz, majd lehajtott fejjel botorkál tovább. A templomkert számára nagyon messze van, és úgy érezi, hogy nem tud túl tenni azon, hogy elvesztette nőiességét, és reméli, hogy a templomban nemcsak ruhát, hanem pár tanácsot is adnak neki ez ügyben. Lassan elér a templomkertbe, bár az út egy örökkévalóságig tűnik, sokszor esik el, majd áll fel, de mikor belé a templom ajtaján és látja a papot, besiet a templomba, majd újra elmeséli mi történt *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.17 17:23:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
// Balszerencse //
* Duhan miután letörli a könnyeit, nagy nehezen feltápászkodik és botorkálva indul el a templomkert felé. A szegénynyegyedben úgy tűnik számára, mintha mindenki őt nézné. Időnként hálás tekintettel az őrökre néz, majd lehajtott fejjel botorkál tovább. A templomkert számára nagyon messze van, és úgy érezi, hogy nem tud túl tenni azon, hogy elvesztette nőiességét, és reméli, hogy a templomban nemcsak ruhát, hanem pár tanácsot is adnak neki ez ügyben. Lassan elér a templomkertbe, bár az út egy örökkévalóságig tűnik, sokszor esik el, majd áll fel, de mikor belé a templom ajtaján és látja a papot, besiet a templomba, majd újra elmeséli mi történt *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.17 17:23:56, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-15 20:58:20
Üzenet elküldve: 2013-12-15 20:58:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Igaz, ami igaz a törpe gondolkodása olyan, mint egy gyereké. Fekete, fehér és mégis, csillogó színekben pompázik. Gyakran pont ezért a gondolkodásáért nem tudnak vele mit kezdeni, vagy megy mások agyára. Azonban ennek a szerzetesnek nem tud az agyára menni. Sőt pont azért tud vele ilyen jót beszélgetni, mert ilyen a gondolkodása. Mikor a férfi válaszol neki, megint elmosolyodik majd gyorsan kacagva válaszol.*
- Az kifejezetten tanulságos! Utoljára otthon beszélgettem ilyen jót. Nagyon furcsa, hogy úgy is tudunk beszégetni, hogy sok mindenben nem értünk egyet. Ilyenben ritkán volt eddig részem.
*Mondja kedvesen mosolyoga, mikor eléri a templomkertet. Ezen a helyen eddig csak egyszer volt itt, de akkor sem volt a templom közelébe. Viszont most nevetve jegyzi meg.*
- Na látod ott, azt a tornyot. Az már a templom ez a templomkert. Itt jókat lehet sétálni, majdnem olyan nyugodt hely, mint a tisztás!
*Mondja kedvesen, azzal megint gyorsít és megindul a templom irányába.*
*Igaz, ami igaz a törpe gondolkodása olyan, mint egy gyereké. Fekete, fehér és mégis, csillogó színekben pompázik. Gyakran pont ezért a gondolkodásáért nem tudnak vele mit kezdeni, vagy megy mások agyára. Azonban ennek a szerzetesnek nem tud az agyára menni. Sőt pont azért tud vele ilyen jót beszélgetni, mert ilyen a gondolkodása. Mikor a férfi válaszol neki, megint elmosolyodik majd gyorsan kacagva válaszol.*
- Az kifejezetten tanulságos! Utoljára otthon beszélgettem ilyen jót. Nagyon furcsa, hogy úgy is tudunk beszégetni, hogy sok mindenben nem értünk egyet. Ilyenben ritkán volt eddig részem.
*Mondja kedvesen mosolyoga, mikor eléri a templomkertet. Ezen a helyen eddig csak egyszer volt itt, de akkor sem volt a templom közelébe. Viszont most nevetve jegyzi meg.*
- Na látod ott, azt a tornyot. Az már a templom ez a templomkert. Itt jókat lehet sétálni, majdnem olyan nyugodt hely, mint a tisztás!
*Mondja kedvesen, azzal megint gyorsít és megindul a templom irányába.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-11 19:10:58
Üzenet elküldve: 2013-12-11 19:10:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*A szegénynegyed felől érkezik a templomkertbe. Az utazó csizma tompa kopogását maga mögött hagyja, ahogy elfogy lába alól a macskakő s immár a zöld főben lépdel. Megáll egy pillanatra és tekintetét lassan felfuttatja a tekintélyes épületen, két karja lassan felkúszik a csípőjére a mozdulatsort befejezve. Kékes íriszei elismerően figyelik a hatalmas sziklákból faragott templom alakját.*
~ Szóval ez volna a híres Arthenior-i Levegő Mágia Temploma, hol máshol lehetne egy mágus, ha nem itt… ~
*Mosolyodik el magában nyugtázva, hogy egyre biztosabb, hogy jó úton jár. A kora esti szellő megtáncoltatja kissé köpenyét egy pillanatra, mint valami türelmetlen kisgyerek. Nem is kell soká türelmetlenkednie, hiszen mindez csupán néhány pillanatig tart aztán indul is tovább a kavicsokkal felszórt úton, amely a hátsó részhez vezet, egyenesen a temető irányába. Legjobb tudása szerint Arthenior Temploma egy folyó mellé épült ez a keskeny út pedig valószínűleg arra felé vezethet, lát néhány embert, aki abba az irányba tart hát ő is elindul arra felé s megnézi magának. Abban már biztos, hogy jó helyen van, itt már csak a sors keze mi közbe szólhat, hogy összefut-e ismerősével, de számára túl sok izgalmat nem rejt egy templom négy fala, még ha ilyen szépen faragott is. Ellenben a folyót szívesen megnézné magának egy ilyen hosszú út befejeztével. Visszafelé jövet még mindig betérhet a robosztus épületbe, hogy érdeklődjön valakitől, látta-e a kissé testes illetőt. Azzal el is indul s kíváncsian figyeli a keskeny kis utat mi most útját vezeti, először a temető irányába…*
~ Szóval ez volna a híres Arthenior-i Levegő Mágia Temploma, hol máshol lehetne egy mágus, ha nem itt… ~
*Mosolyodik el magában nyugtázva, hogy egyre biztosabb, hogy jó úton jár. A kora esti szellő megtáncoltatja kissé köpenyét egy pillanatra, mint valami türelmetlen kisgyerek. Nem is kell soká türelmetlenkednie, hiszen mindez csupán néhány pillanatig tart aztán indul is tovább a kavicsokkal felszórt úton, amely a hátsó részhez vezet, egyenesen a temető irányába. Legjobb tudása szerint Arthenior Temploma egy folyó mellé épült ez a keskeny út pedig valószínűleg arra felé vezethet, lát néhány embert, aki abba az irányba tart hát ő is elindul arra felé s megnézi magának. Abban már biztos, hogy jó helyen van, itt már csak a sors keze mi közbe szólhat, hogy összefut-e ismerősével, de számára túl sok izgalmat nem rejt egy templom négy fala, még ha ilyen szépen faragott is. Ellenben a folyót szívesen megnézné magának egy ilyen hosszú út befejeztével. Visszafelé jövet még mindig betérhet a robosztus épületbe, hogy érdeklődjön valakitől, látta-e a kissé testes illetőt. Azzal el is indul s kíváncsian figyeli a keskeny kis utat mi most útját vezeti, először a temető irányába…*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-10 14:09:04
Üzenet elküldve: 2013-12-10 14:09:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Megérkezik a kertbe mosollyal teli kisfiú, majd meg fog egy kerti szerszámot és gondozni kezdi a kertet. Munkássága közben énekel a nyárról, életről és a boldog jövőről. A bokrokat megnyírja, a füvet lenyírja a lehullott leveleket összesepregeti. Munkája befejezése után leül egy fa tövébe pihenni és elmélkedik.*
~Lehet, hogy meg kéne, próbálni kalandoznom megismerkedhetnék másokkal és talán sokkal több rászorulón segíthetnék.
Áááá badarság ki akarnak összeállni egy 12 éves fiúval még úgy is, hogy tanultam kardal bánni, de rövid kardomat is csak pont hogy elbírom. Talán azt az idegeskedő embert megkérdem, hátha tudok segíteni neki valamiben és a végén talán valami érdekes is kisül belőle.~
*Látszik, a gyermek gondolatai nagyon messze járnak, de egy idő elteltével mintha nem is lettek volna, felpattan, virágokat gyűjt és tovább megy a temetőbe.*
~Lehet, hogy meg kéne, próbálni kalandoznom megismerkedhetnék másokkal és talán sokkal több rászorulón segíthetnék.
Áááá badarság ki akarnak összeállni egy 12 éves fiúval még úgy is, hogy tanultam kardal bánni, de rövid kardomat is csak pont hogy elbírom. Talán azt az idegeskedő embert megkérdem, hátha tudok segíteni neki valamiben és a végén talán valami érdekes is kisül belőle.~
*Látszik, a gyermek gondolatai nagyon messze járnak, de egy idő elteltével mintha nem is lettek volna, felpattan, virágokat gyűjt és tovább megy a temetőbe.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-05 20:38:33
Üzenet elküldve: 2013-12-05 20:38:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a kertbe. A Nap fényes süt le a zöldellő fűre. Elgondolkozik, hogy merre menjen tovább. Eszébe jut a tegnapi idegen a templomból, és ezért inkább úgy dönt, hogy nem megy be. De ha már nem megy be, kívülről újra megcsodálja a fényességes templomot. A temető felé indul. A kavics ropog a lába alatt. A hang megnyugtatja. Eszébe jut egy jó ötlet. Kacsázni szeretne, kavicsokat dobálni a folyóba. Most már határozottabb léptekkel indul tovább.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-05 00:14:52
Üzenet elküldve: 2013-12-05 00:14:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A séta a templomkert egészséges, békés kavicsokkal szépen felszórt útjára viszi a kalandkereső orkot.*
~Csak tudnám mért van az, hogy az emberek mindig ekkora feneket kerítenek a halálnak!~
*nézelödik Wran némi megvetéssel a tekintetében.*
~Mennyi álszentség,mennyi porhintés az egész! Mintha az ő testük nem a síri férgek vacsorájaként végezné. Bah! Már persze az, aki bekerül ide, mert gyanítom, hogy a nyomorult koldusoknak ez nem adatik meg persze!~
Dühöng, s közben öklével a temetőbe vezető diszes kiskapura vág, persze nem túl nagy lendülettel.*
~Végülis felfoghatjuk úgyis, hogy ez az út a vihar előtti csend, ami a kapun túl van, az pedig a vihar utáni csend.~
~Csak tudnám mért van az, hogy az emberek mindig ekkora feneket kerítenek a halálnak!~
*nézelödik Wran némi megvetéssel a tekintetében.*
~Mennyi álszentség,mennyi porhintés az egész! Mintha az ő testük nem a síri férgek vacsorájaként végezné. Bah! Már persze az, aki bekerül ide, mert gyanítom, hogy a nyomorult koldusoknak ez nem adatik meg persze!~
Dühöng, s közben öklével a temetőbe vezető diszes kiskapura vág, persze nem túl nagy lendülettel.*
~Végülis felfoghatjuk úgyis, hogy ez az út a vihar előtti csend, ami a kapun túl van, az pedig a vihar utáni csend.~
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:57:39
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:57:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a kertbe. Már piros az ég alja. Haza kéne érnie sötétedés előtt, de nem szokása félni ezért kényelmes tempóban vág át kerten. Még az is megfordul fejében, hogy esetleg a gazdagabb embereknek fenntartott negyedbe is benéz, de aztán inkább nem vág bele. Onnan ilyenkor egyszerűen ki is dobhatják. Nem akarta, hogy holmi kis tolvajnak nézzék. Már nagyon régen lopott, és nem is szeretne újabb bűnt követni el. A szegénynegyedbe vezető úton hagyja el a kertet.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:52:18
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram miután kipihente az út fáradalmait, és szentelt némi időt a mágia itt fellelhető morzsáinak elcsípésével, immár nyugodt, de a várható kaland energiáival a lépteiben tart a barakk felé, hogy a képességeihez képest kicsit formába hozza magát és felelevenítse a tudását, az edzőteremben.*
~Élőholtak? Remélem azon a szigeten végre találok megoldást a dilemmámra!~
*morfondirozott Wran, határozott arckifejezéssel a bejárathoz tartva.*
~ha pedig utólérne a vég... nos legalább eggyel kevesebb gondom lesz!~
~Élőholtak? Remélem azon a szigeten végre találok megoldást a dilemmámra!~
*morfondirozott Wran, határozott arckifejezéssel a bejárathoz tartva.*
~ha pedig utólérne a vég... nos legalább eggyel kevesebb gondom lesz!~
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-25 19:02:03
Üzenet elküldve: 2013-11-25 19:02:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alma messze a fájától//
*Dynvorinagari a sarok mögül figyel, és nem érti miért vetetik le a köpenyt a vörössel. Ezután amikor felvágják kezdi sejteni mi a terve a párosnak, és eme sejtés be is bizonyosodik amikor a kötözés folyamata megindul. Most átkozza, hogy a vörös már látta őt, bár akár így is lehet hasznot húzni a helyzetből, de nem indul meg, csak körbesandít, hátha kiszúr pár utcakölyköt, most igazán szüksége lenne egy csapatra, akik pár aranyért hajlandóak egy apróságot megtenni neki. Sajnos továbbra sincs akkora szerencséje, hogy eme szinte ingyen munkásokat használhassa. Ezért úgy dönt ideje másképp cselekedni, és lassan közelebb megy, egy férfi takarásában lépdelve. Időközben páran elkezdik nézni, hogy mi is történik, és ő ezt akarja kihasználni. Ügyel, hogy ne láthassák meg őt az előadásért felelősök. Ezután csendben hallgatja, mit mondanak, tudni akarja a részleteket.~Csak ki ne szúrjanak, jobb csendben figyelni, és hirtelen támadni, lehetőleg hátulról.~Gondolja, miközben alacsony termetének hála, két ember között szépen látja a fejleményeket, mindezt úgy, hogy a eredetileg vörös köpenyes elf mögött áll, így az se valószínű, hogy az illető kiszúrja őt a sokasodó nézelődők között. Ekkor meghall néhány gyermeki kacajt abból az irányból, ahonnan ő is jött. Ez kicsit szerencsétlen, mert már késő megszólítani őket, hogy intézzék el neki a dolgot, amit akart, ahogy beleolvadnak ők is a bámészkodók közé a népsűrűség szinte megduplázódik. Kezdenek elég sokan lenni ahhoz, hogy az őrség is esetleg elkezdhessen foglalkozni azzal mi ez a csődület.*
*Dynvorinagari a sarok mögül figyel, és nem érti miért vetetik le a köpenyt a vörössel. Ezután amikor felvágják kezdi sejteni mi a terve a párosnak, és eme sejtés be is bizonyosodik amikor a kötözés folyamata megindul. Most átkozza, hogy a vörös már látta őt, bár akár így is lehet hasznot húzni a helyzetből, de nem indul meg, csak körbesandít, hátha kiszúr pár utcakölyköt, most igazán szüksége lenne egy csapatra, akik pár aranyért hajlandóak egy apróságot megtenni neki. Sajnos továbbra sincs akkora szerencséje, hogy eme szinte ingyen munkásokat használhassa. Ezért úgy dönt ideje másképp cselekedni, és lassan közelebb megy, egy férfi takarásában lépdelve. Időközben páran elkezdik nézni, hogy mi is történik, és ő ezt akarja kihasználni. Ügyel, hogy ne láthassák meg őt az előadásért felelősök. Ezután csendben hallgatja, mit mondanak, tudni akarja a részleteket.~Csak ki ne szúrjanak, jobb csendben figyelni, és hirtelen támadni, lehetőleg hátulról.~Gondolja, miközben alacsony termetének hála, két ember között szépen látja a fejleményeket, mindezt úgy, hogy a eredetileg vörös köpenyes elf mögött áll, így az se valószínű, hogy az illető kiszúrja őt a sokasodó nézelődők között. Ekkor meghall néhány gyermeki kacajt abból az irányból, ahonnan ő is jött. Ez kicsit szerencsétlen, mert már késő megszólítani őket, hogy intézzék el neki a dolgot, amit akart, ahogy beleolvadnak ők is a bámészkodók közé a népsűrűség szinte megduplázódik. Kezdenek elég sokan lenni ahhoz, hogy az őrség is esetleg elkezdhessen foglalkozni azzal mi ez a csődület.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-24 22:22:25
Üzenet elküldve: 2013-11-24 22:22:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fájától - Isrin Aral, Adela lOmenotte //
- Rendben van, ha már ennyire szépen kérték hát leveszem azt a nyavalyás köpenyt.
*Majd egy laza kézmozdulattal lerántja magáról a vörös köpenyt.*
~Hiába hisznek üldözőnek akkor sem értem mért olyan fontos megcsodálni az sebhelyes arcom. Habár lehet, hogy a köpenyemmel akarnak megkötözni.~
- Ha nem bánják, kardomat magamnál hagynám, vagy ha annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy ne legyen, nálam akkor a hölgyre bíznám, míg vissza nem kapom.
*Hirtelen eszébe jut a főtéren látott törp. Ő biztosan el akarja kapni a lányt. Mégis mi másért tette volna zsebre azt a kiáltványt min a lány képe szerepelt. Mivel ő nem nézhet hátra, hogy a tömegben keresse jobb lesz, ha figyelmezteti bizalmatlan barátait.*
- Mellesleg ha már ennyire szeretnének üldözőt keresni nézzenek körül a tömegben. Lemerném fogadni, hogy még a főtéren maguk is kiszúrtak egy gyanús törpöt aki a hölgyet figyelte egész végig. Biztosan most is a közelben van és figyel minket. Nincs benne annyi becsület se, hogy szemtől szembe álljon ki velünk. Biztosan hátba szeretne támadni minket.
*Hirtelen azon kapja magát, hogy van egy penge a körme alatt. Majd a vértjén is átfurakodik, egy penge mi nem sérti testét, de bőrén érzi a hideg fémet. Majd összeteszi kezeit, hogy az ork gond nélkül meg tudja kötözni. Nem akar ellenállást tanúsítani. Fiatal még ahhoz, hogy beadja a kulcsot.*
- Hálás lennék, ha megbíznának bennem és fegyverek nélkül próbálnánk meg beszélgetni. Ha meg akartam volna ölni magukat, akkor a temetőig vártam volna felbukkanásommal. Sőt nem is követtem volna önöket, ha bérgyilkos lennék. Ha jól emlékszem csekély pénzt kapnék, ha elfognám kegyedet és nem is az én stílusom ártatlan emberekre vadászgatni.
~Hehe, alig látom esélyét annak, hogy túlélem. Remélem, szavaim meghallgatásra találnak és megúszom kín vagy halál nélkül.~
A hozzászólás írója (Norderon Dalaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.24 23:39:21
- Rendben van, ha már ennyire szépen kérték hát leveszem azt a nyavalyás köpenyt.
*Majd egy laza kézmozdulattal lerántja magáról a vörös köpenyt.*
~Hiába hisznek üldözőnek akkor sem értem mért olyan fontos megcsodálni az sebhelyes arcom. Habár lehet, hogy a köpenyemmel akarnak megkötözni.~
- Ha nem bánják, kardomat magamnál hagynám, vagy ha annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy ne legyen, nálam akkor a hölgyre bíznám, míg vissza nem kapom.
*Hirtelen eszébe jut a főtéren látott törp. Ő biztosan el akarja kapni a lányt. Mégis mi másért tette volna zsebre azt a kiáltványt min a lány képe szerepelt. Mivel ő nem nézhet hátra, hogy a tömegben keresse jobb lesz, ha figyelmezteti bizalmatlan barátait.*
- Mellesleg ha már ennyire szeretnének üldözőt keresni nézzenek körül a tömegben. Lemerném fogadni, hogy még a főtéren maguk is kiszúrtak egy gyanús törpöt aki a hölgyet figyelte egész végig. Biztosan most is a közelben van és figyel minket. Nincs benne annyi becsület se, hogy szemtől szembe álljon ki velünk. Biztosan hátba szeretne támadni minket.
*Hirtelen azon kapja magát, hogy van egy penge a körme alatt. Majd a vértjén is átfurakodik, egy penge mi nem sérti testét, de bőrén érzi a hideg fémet. Majd összeteszi kezeit, hogy az ork gond nélkül meg tudja kötözni. Nem akar ellenállást tanúsítani. Fiatal még ahhoz, hogy beadja a kulcsot.*
- Hálás lennék, ha megbíznának bennem és fegyverek nélkül próbálnánk meg beszélgetni. Ha meg akartam volna ölni magukat, akkor a temetőig vártam volna felbukkanásommal. Sőt nem is követtem volna önöket, ha bérgyilkos lennék. Ha jól emlékszem csekély pénzt kapnék, ha elfognám kegyedet és nem is az én stílusom ártatlan emberekre vadászgatni.
~Hehe, alig látom esélyét annak, hogy túlélem. Remélem, szavaim meghallgatásra találnak és megúszom kín vagy halál nélkül.~
A hozzászólás írója (Norderon Dalaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.24 23:39:21
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-24 21:40:18
Üzenet elküldve: 2013-11-24 21:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fájától - Isrin Aral, Norderon Dalaris //
*Nevetni lenne kedve az elf magyarázkodásán, ha nem lennének igazán kellemetlen helyzetben. Így csak szkeptikus tekintettel hallgatja a magyarázkodást.
Nem tudja eldönteni, hogy az elf szórakozik velük, vagy komolyan gondolja, hogy ezzel ki tudja magát beszélni a bajból.
De úgy tűnik, tényleg azt hiszi, hogy ez segíteni fog.*
~Ez bolond!~
*Gondolatait ork társa önti igen faragatlan szavakba, és teljes mértékben egyet kell értenie vele. Valóban teljesen meg van bolondulva az elf.
Csak hogy a másik szavait nyomatékosítsa, és ezzel sajátjának is hitelt szerezzen, kissé mélyebbre nyomja az elf páncéljainak lemezei között a nyúzókést, hogy az már közvetlenül a bőrén érezhessen a penge hideg cirógatását.*
- Gyerünk! - *szemében az ég, hogy nem fogja megismételni az adott utasítást. Őt kifejezetten nem érdekli, hogy a templom mellett kellene vérfürdőt rendeznie, mint az orkot, látott ő már karón varjút. Papok által mérgezett nemeseket. Nem izgatná fel túlzottan az ilyen látvány, viszont börtönbe nem kíván kerülni ő sem, így jó lenne a városőrséget ebből az egész mókából kihagyni.
Eszébe sem jutna elemelni a pengét, amennyiben az ork leereszti a sajátját. Keményen tartja saját tekintetével az agyalágyult elf szemeit, hogy lássa arcának legkisebb rezdülését, ha esetleg támadni akarja. A kést egyelőre nem mozdítja a vért rései között.
A nevét hallva kissé elmosolyodik a furcsa, tördelt kiejtésen.*
- L’Omenottë - *javítja ki az orkot, majd eszébe jut, hogy talán ezt kissé nehéz lesz társának kiejtenie, ezért gyorsan hozzá teszi.* - Ade. Maradjunk annál, hogy Ade.
*Ezt még a nehezen forgó ork nyelv is viszonylag könnyedén ki tudja ejteni. Az elf meg valószínűleg már amúgy is tisztában van a neve ejtésének szabályaival, így számára haszontalan lesz az információ. Hacsak nem annyiban, hogy a becenevét megtudja, annak meg már teljesen tökéletesen mindegy.
Az ork megjegyzésére, miszerint az elf megismeri a fájdalmat, hogyha a penge a körme alá siklik, kicsit elgondolkodó tekintetet vet társa felé.
Az ilyen bánásmód sosem fordulna meg az ő fejében. Gyorsan öljük meg, ne csináljunk belőle cirkuszt az elve. Szenvedni nem jó dolog. Persze, hogyha nincs más mód, nem biztos, hogy elvetendő alternatíva, de nem akarja, hogy idáig fajuljanak a dolgok.*
- Majd én – *nyújtja kezét a köpeny darabjáért.
Valamiért úgy érzi, hogy az ork közelharcban nagyobb eséllyel indul az elf ellen, mint ő, így jobb, hogyha a figyelmét nem a kötözés köti le. Azzal majd ő foglalkozik, ő úgyis az íjakhoz ért inkább, és nem a késekhez.
Ha az elf tényleg engedelmeskedett, és levette a köpenyét, és a csíkot is megkapta, akkor egy pillantást vált az orkkal, még mielőtt megmozdulna, hogy egy jó erős csomóval az elf háta mögé kösse a két kezét. Persze, csak akkor, hogyha az elf nem makacskodik tovább, és végre engedelmeskedik. Ha nem, akkor annak súlyos következményei lehetnek, mert kezdi elveszíteni a türelmét.*
*Nevetni lenne kedve az elf magyarázkodásán, ha nem lennének igazán kellemetlen helyzetben. Így csak szkeptikus tekintettel hallgatja a magyarázkodást.
Nem tudja eldönteni, hogy az elf szórakozik velük, vagy komolyan gondolja, hogy ezzel ki tudja magát beszélni a bajból.
De úgy tűnik, tényleg azt hiszi, hogy ez segíteni fog.*
~Ez bolond!~
*Gondolatait ork társa önti igen faragatlan szavakba, és teljes mértékben egyet kell értenie vele. Valóban teljesen meg van bolondulva az elf.
Csak hogy a másik szavait nyomatékosítsa, és ezzel sajátjának is hitelt szerezzen, kissé mélyebbre nyomja az elf páncéljainak lemezei között a nyúzókést, hogy az már közvetlenül a bőrén érezhessen a penge hideg cirógatását.*
- Gyerünk! - *szemében az ég, hogy nem fogja megismételni az adott utasítást. Őt kifejezetten nem érdekli, hogy a templom mellett kellene vérfürdőt rendeznie, mint az orkot, látott ő már karón varjút. Papok által mérgezett nemeseket. Nem izgatná fel túlzottan az ilyen látvány, viszont börtönbe nem kíván kerülni ő sem, így jó lenne a városőrséget ebből az egész mókából kihagyni.
Eszébe sem jutna elemelni a pengét, amennyiben az ork leereszti a sajátját. Keményen tartja saját tekintetével az agyalágyult elf szemeit, hogy lássa arcának legkisebb rezdülését, ha esetleg támadni akarja. A kést egyelőre nem mozdítja a vért rései között.
A nevét hallva kissé elmosolyodik a furcsa, tördelt kiejtésen.*
- L’Omenottë - *javítja ki az orkot, majd eszébe jut, hogy talán ezt kissé nehéz lesz társának kiejtenie, ezért gyorsan hozzá teszi.* - Ade. Maradjunk annál, hogy Ade.
*Ezt még a nehezen forgó ork nyelv is viszonylag könnyedén ki tudja ejteni. Az elf meg valószínűleg már amúgy is tisztában van a neve ejtésének szabályaival, így számára haszontalan lesz az információ. Hacsak nem annyiban, hogy a becenevét megtudja, annak meg már teljesen tökéletesen mindegy.
Az ork megjegyzésére, miszerint az elf megismeri a fájdalmat, hogyha a penge a körme alá siklik, kicsit elgondolkodó tekintetet vet társa felé.
Az ilyen bánásmód sosem fordulna meg az ő fejében. Gyorsan öljük meg, ne csináljunk belőle cirkuszt az elve. Szenvedni nem jó dolog. Persze, hogyha nincs más mód, nem biztos, hogy elvetendő alternatíva, de nem akarja, hogy idáig fajuljanak a dolgok.*
- Majd én – *nyújtja kezét a köpeny darabjáért.
Valamiért úgy érzi, hogy az ork közelharcban nagyobb eséllyel indul az elf ellen, mint ő, így jobb, hogyha a figyelmét nem a kötözés köti le. Azzal majd ő foglalkozik, ő úgyis az íjakhoz ért inkább, és nem a késekhez.
Ha az elf tényleg engedelmeskedett, és levette a köpenyét, és a csíkot is megkapta, akkor egy pillantást vált az orkkal, még mielőtt megmozdulna, hogy egy jó erős csomóval az elf háta mögé kösse a két kezét. Persze, csak akkor, hogyha az elf nem makacskodik tovább, és végre engedelmeskedik. Ha nem, akkor annak súlyos következményei lehetnek, mert kezdi elveszíteni a türelmét.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-24 21:21:01
Üzenet elküldve: 2013-11-24 21:21:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Alma messze a fájától - Adela lOmenotte, Norderon Dalaris//
*Isrin csendben hallgatja a lányt, majd utánn az elfet is, aki hallhatóan egy idióta. Eközben az elf hölgyemény becsukja mögötte az ajtót. Amikor mindenki befejezte a beszédet, most ő kezd beszélni. Először a vörös páncéloshoz.*
- Te egy marha vagy. A legbölcsebb az lenne ha itt helyben átvágnám a torkodat. De a templom területén nem rendezek vérfürdőt és a városőrséget sem szeretném magamra hívni. Pedig csak egy köpésre a temető. Hallottad mit mondtak neked. Vedd le a köpenyed. Aztán a fegyvereidet.
"Ha nem teszed akkor meghalsz."
*Kissé elkalandoznak a gondolatai affelé, hogy talán kínzással többre mennének, de elveti az ötletet. Az ő kínzási módszerei kissé durvábbak, mint az átlag. Még az ő gyomrának is sok egy kicsit.*
- Ha nem lenne fogytán az idő, akkor talán átesnél egy kínvallatáson. Nem köszönnéd meg.
*Ha az elf férfi engedelmeskedik és leveti a köpenyét akkor Isrin szól a nőnek.*
- El ne vedd a pengét.
*Ezzel leereszti a kardot, lehajol és egy méretes darabot vág le a köpenyből.*
- Ezzel jól meglehet kötözni. Csatold le a fegyvereid.
*Szívesen túl lenne már ezen a féleszűn. Igaz, hogy szívesen meg is kínozná, de hát nem lehet mindent. A szörnyű igazság az, hogy kedvét leli ha kínozhat valakit. Persze csak abban az esetben ha az illető valamivel rászolgált. Nem olyan kegyetlen, hogy ártatlanokat küldjön a szenvedésbe. Csakhogy ez itt semmivel sem támasztotta elő állítását, miszerint segíteni jött. Mielőtt bármit is tenne, előhúzza a kiáltványt, hátha rajta van az elf neve, lévén, hogy az elfelejtett bemutatkozni.*
- Adela lOmenotte...*mormogja csendben.*
"Jellemző. Tipikus úri kisasszony névnek hangzik. Na de vissza a kínzásokhoz."
*Csinált már olyan vallatásokat amikbe még ő is beleborzong ha eszébe jut. És tette ezt minden lelkifurdalás nélkül.*
"Amikor az ember azt gondolja, hogy a harcosok nemes társadalmi körnek számítanak, téved. Dicsőség és diadal? Arról senkinek nem beszélnek, hogy ártatlanok halnak meg. Senki nem mondja, hogy csak közönséges gyilkos mind aki a harcosok "nemes" útját akarja járni. De hát ilyen az élet. Kegyetlen és igazságtalan. A mai napig nem bánom, hogy megtanultam ölni."
*Elteszi a kardját és előhúz egy dobótőrt. Az elf körme alá csúsztatja, de nem annyira, hogy felsértse.*
- Apropó. Ha bármivel is próbálkoznál...Nos, megtanulod, hogy mi az a fájdalom. Most pedig engedelmeddel, megkötözlek, ha nincs ellenvetésed.
*Ha az elf nem szól egy szót se és nem is próbálkozik semmivel akkor hátraköti a kezét. Ha fegyvert ránt akkor Isrin nyugodtan emlékezteti, hogy a temlom területén nem fog vérontást rendezni.*
*Isrin csendben hallgatja a lányt, majd utánn az elfet is, aki hallhatóan egy idióta. Eközben az elf hölgyemény becsukja mögötte az ajtót. Amikor mindenki befejezte a beszédet, most ő kezd beszélni. Először a vörös páncéloshoz.*
- Te egy marha vagy. A legbölcsebb az lenne ha itt helyben átvágnám a torkodat. De a templom területén nem rendezek vérfürdőt és a városőrséget sem szeretném magamra hívni. Pedig csak egy köpésre a temető. Hallottad mit mondtak neked. Vedd le a köpenyed. Aztán a fegyvereidet.
"Ha nem teszed akkor meghalsz."
*Kissé elkalandoznak a gondolatai affelé, hogy talán kínzással többre mennének, de elveti az ötletet. Az ő kínzási módszerei kissé durvábbak, mint az átlag. Még az ő gyomrának is sok egy kicsit.*
- Ha nem lenne fogytán az idő, akkor talán átesnél egy kínvallatáson. Nem köszönnéd meg.
*Ha az elf férfi engedelmeskedik és leveti a köpenyét akkor Isrin szól a nőnek.*
- El ne vedd a pengét.
*Ezzel leereszti a kardot, lehajol és egy méretes darabot vág le a köpenyből.*
- Ezzel jól meglehet kötözni. Csatold le a fegyvereid.
*Szívesen túl lenne már ezen a féleszűn. Igaz, hogy szívesen meg is kínozná, de hát nem lehet mindent. A szörnyű igazság az, hogy kedvét leli ha kínozhat valakit. Persze csak abban az esetben ha az illető valamivel rászolgált. Nem olyan kegyetlen, hogy ártatlanokat küldjön a szenvedésbe. Csakhogy ez itt semmivel sem támasztotta elő állítását, miszerint segíteni jött. Mielőtt bármit is tenne, előhúzza a kiáltványt, hátha rajta van az elf neve, lévén, hogy az elfelejtett bemutatkozni.*
- Adela lOmenotte...*mormogja csendben.*
"Jellemző. Tipikus úri kisasszony névnek hangzik. Na de vissza a kínzásokhoz."
*Csinált már olyan vallatásokat amikbe még ő is beleborzong ha eszébe jut. És tette ezt minden lelkifurdalás nélkül.*
"Amikor az ember azt gondolja, hogy a harcosok nemes társadalmi körnek számítanak, téved. Dicsőség és diadal? Arról senkinek nem beszélnek, hogy ártatlanok halnak meg. Senki nem mondja, hogy csak közönséges gyilkos mind aki a harcosok "nemes" útját akarja járni. De hát ilyen az élet. Kegyetlen és igazságtalan. A mai napig nem bánom, hogy megtanultam ölni."
*Elteszi a kardját és előhúz egy dobótőrt. Az elf körme alá csúsztatja, de nem annyira, hogy felsértse.*
- Apropó. Ha bármivel is próbálkoznál...Nos, megtanulod, hogy mi az a fájdalom. Most pedig engedelmeddel, megkötözlek, ha nincs ellenvetésed.
*Ha az elf nem szól egy szót se és nem is próbálkozik semmivel akkor hátraköti a kezét. Ha fegyvert ránt akkor Isrin nyugodtan emlékezteti, hogy a temlom területén nem fog vérontást rendezni.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-24 18:29:25
Üzenet elküldve: 2013-11-24 18:29:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alma messze a fájától//
*Dynvorinagari óvatosan figyeli az eseményeket, és átkozza ama tényt, hogy nincs nála íj, most lehetne csak igazán lövöldözni. Bár a jelenlegi állapotot se tartja rossznak. Számára a legelőnyösebb, hogyha a vöröst elintézik, egy vetélytárssal kevesebb, és a templom se rossz irány, ott legalább nincsenek őrök. Hát ha még tovább mennek, na az lesz csak az igazán jó, a a néptelen temetőnél jobb helyet el se lehet képzelni az ilyen dolgok elintézéséhez. Egy kicsit közelebb megy, hogy könnyebben tudja követni a díszes társaságot, ha azok megindulnak. Minden mozdulatát alaposan megfontolja, és miközben mozog végig próbál takarásban maradni a harcolók elől, na nem mintha különösebben félnie kéne attól, hogy az adott helyzetben arra fognak koncentrálni, hogy egy törp figyeli őket, hisz valószínűleg csak a vörös látta őt eddig, és a vörös most inkább az életéért könyöröghet, mint a körbetekintés, de mindezektől függetlenül nagyon óvatosan tesz minden lépést, és minden mozdulatát megfontolja.~Jobb biztosra menni, mint veszélybe sodorni magunkat.~Gondolja, majd ismét egy férfi takarásába lép. Innen nem sokkal később egy sarok mögé bújik, ahonnan óvatosan figyeli tovább az eseményeke, miközben szinte már hallja azt is amit beszélnek, és csak remélni tudja, hogy a vörös hamar átköltözik a túlvilágra.~Most elvileg akár támadhatnák is, de nem szeretnék nézők előtt vérfürdőt rendezni, jobb azt titokban elintézni. Bár most formában se vagyok, és amúgy is jobb lenne a méreg, vagy, ha éjjel meg tudnám lepni őket miközben alszanak.~Gondolja, majd ismét takarásba húzódik.*
A hozzászólás írója (Dynvorinagari Derve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.24 18:29:57
*Dynvorinagari óvatosan figyeli az eseményeket, és átkozza ama tényt, hogy nincs nála íj, most lehetne csak igazán lövöldözni. Bár a jelenlegi állapotot se tartja rossznak. Számára a legelőnyösebb, hogyha a vöröst elintézik, egy vetélytárssal kevesebb, és a templom se rossz irány, ott legalább nincsenek őrök. Hát ha még tovább mennek, na az lesz csak az igazán jó, a a néptelen temetőnél jobb helyet el se lehet képzelni az ilyen dolgok elintézéséhez. Egy kicsit közelebb megy, hogy könnyebben tudja követni a díszes társaságot, ha azok megindulnak. Minden mozdulatát alaposan megfontolja, és miközben mozog végig próbál takarásban maradni a harcolók elől, na nem mintha különösebben félnie kéne attól, hogy az adott helyzetben arra fognak koncentrálni, hogy egy törp figyeli őket, hisz valószínűleg csak a vörös látta őt eddig, és a vörös most inkább az életéért könyöröghet, mint a körbetekintés, de mindezektől függetlenül nagyon óvatosan tesz minden lépést, és minden mozdulatát megfontolja.~Jobb biztosra menni, mint veszélybe sodorni magunkat.~Gondolja, majd ismét egy férfi takarásába lép. Innen nem sokkal később egy sarok mögé bújik, ahonnan óvatosan figyeli tovább az eseményeke, miközben szinte már hallja azt is amit beszélnek, és csak remélni tudja, hogy a vörös hamar átköltözik a túlvilágra.~Most elvileg akár támadhatnák is, de nem szeretnék nézők előtt vérfürdőt rendezni, jobb azt titokban elintézni. Bár most formában se vagyok, és amúgy is jobb lenne a méreg, vagy, ha éjjel meg tudnám lepni őket miközben alszanak.~Gondolja, majd ismét takarásba húzódik.*
A hozzászólás írója (Dynvorinagari Derve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.24 18:29:57
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-22 15:22:05
Üzenet elküldve: 2013-11-22 15:22:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fájától - Adela lOmenotte, Isrin Aral //
~Ó remek két penge és a mind a kettő kritikus ponton. Hát mondjuk jobb ötletem is lehetett volna annál, hogy így rájuk ijesztek. Vagy ha talán kevésbé feltűnő színeket használnék, a páncélomhoz most tényleg nem lenne halálhoz közeli élményem. Na, jó, talán ha elmondom, miért vagyok itt és hoztam rájuk a szívbajt túlélem.~
*Ő maga szeretné a csuklyát lehúzni a fejéről, de jobb, ha nem tesz semmiféle kézmozdulatot. Még a végén ez a kardos ork szökőkutat csinál a nyakából.*
- Hát a különbség a között, amit én állítok és a között, amit ön állít uram csak annyi a különbség, hogy én tényleg segíteni jöttem ide. Maga viszont biztosan nem az Artheniori városőrség vezetője. Nem szeretnék bajt. Nem azért jöttem, hogy elraboljam a hölgyet. Pusztán jóindulatból és kalandvágyból jöttem ide segíteni. Mellesleg megköszönném, ha eltennék, fegyvereiket kissé kényelmetlenül érzem magam. Meg hát nem szeretnék, tahó módjára bemutatkozni ezért aztán kérem, tényleg tegyék el fegyvereiket és én pedig megesküszöm, hogy nem rántok fegyvert. Ezt a dolgot diplomatikusan is elintézhetjük.
~Remélem, hogy nem húztam fel az orkot és a lányt nem igazán szeretném itt helyben a fejem veszteni. Ráadásul a mai világban már nem bízik senki senkiben. Na lehet, hogy ez miatt fogom feldobni a talpam.~
*Norderon kissé elszomorodik, de szilárd tekintettel önmagát kihúzva akár egy katona áll és néz a lány zölden izzó szemeibe. Felesleges az orkra néznie ugyanis tisztán látja a szeme sarkából a zöld óriást.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.22 15:37:21, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; Múlt helyett jelen idő
~Ó remek két penge és a mind a kettő kritikus ponton. Hát mondjuk jobb ötletem is lehetett volna annál, hogy így rájuk ijesztek. Vagy ha talán kevésbé feltűnő színeket használnék, a páncélomhoz most tényleg nem lenne halálhoz közeli élményem. Na, jó, talán ha elmondom, miért vagyok itt és hoztam rájuk a szívbajt túlélem.~
*Ő maga szeretné a csuklyát lehúzni a fejéről, de jobb, ha nem tesz semmiféle kézmozdulatot. Még a végén ez a kardos ork szökőkutat csinál a nyakából.*
- Hát a különbség a között, amit én állítok és a között, amit ön állít uram csak annyi a különbség, hogy én tényleg segíteni jöttem ide. Maga viszont biztosan nem az Artheniori városőrség vezetője. Nem szeretnék bajt. Nem azért jöttem, hogy elraboljam a hölgyet. Pusztán jóindulatból és kalandvágyból jöttem ide segíteni. Mellesleg megköszönném, ha eltennék, fegyvereiket kissé kényelmetlenül érzem magam. Meg hát nem szeretnék, tahó módjára bemutatkozni ezért aztán kérem, tényleg tegyék el fegyvereiket és én pedig megesküszöm, hogy nem rántok fegyvert. Ezt a dolgot diplomatikusan is elintézhetjük.
~Remélem, hogy nem húztam fel az orkot és a lányt nem igazán szeretném itt helyben a fejem veszteni. Ráadásul a mai világban már nem bízik senki senkiben. Na lehet, hogy ez miatt fogom feldobni a talpam.~
*Norderon kissé elszomorodik, de szilárd tekintettel önmagát kihúzva akár egy katona áll és néz a lány zölden izzó szemeibe. Felesleges az orkra néznie ugyanis tisztán látja a szeme sarkából a zöld óriást.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.22 15:37:21, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; Múlt helyett jelen idő
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:02:24
Üzenet elküldve: 2013-11-22 10:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fájától - Norderon Dalaris, Isrin Aral //
*Neki is feltűnik, hogy elveszítette a vörös páncélt a mögöttük örvénylő tömegben. Nem értékeli ezt azonban egy pozitív dolognak, vagy megkönnyebbülésként. Sőt, halk szitok szakad fel szájából.*
- A rohadt életbe! - *sosem érezte kellemetlennek, ha káromkodnia kell, bár ahhoz képest, mi a fejében van, igen moderált szavakat ejt ki.
A vessző visszacsúszik a tegezbe, hasonló könnyedséggel, mint ahogy kisiklott onnan. Baljába nyúzókése kerül. A penge halk szisszenéssel simul ügyesebbik kezébe. Készen arra, hogy használja, ha kell.
Kell is. Vállába markolnak, és érzi, ahogy a vér zubogni kezd ereiben, bármennyire is számított arra, hogy egyszer szembe kell néznie majd üldözőivel. Azzal a lendülettel szembe is fordul támadójával, bal kezében ívesen villan a nyúzókés. Láthatóan társa is hasonlóan jó reflexekkel bír, mint ő, az ork pengéje is villan, más magasság, más cél, mindkettő acél, mindkettő halálos lehet.
Szerencse, vagy csak az ő keze bizonytalanodott volna el az elkapott mondat hatására? Nem lehet megmondani, egy viszont biztos, hogy az elf torkának kard szegeződik, jobb csípője felett pedig a nyúzókés hegye pihen. Ez megnyugtatja valamilyen szinten felgyorsult, mellkasát döngető szívverését. Bordakosarából lassan engedi ki a levegőt, mint mielőtt vesszőt enged útjára, hisz kezének és elméjének halovány rezdülései is megnyugodjanak, majd félig az ork felé fordul, jelezve, hogy hallgatja szavait.
Ám tekintetét nem veszi le az elfről, haragoszöld szemei a hím lélektükreibe marnak, válaszokat követelve, villámokat szórva. Nem számít azonban arra, hogy megkapja őket. Ő maga sem mondana el semmit, ha nyúzzák, akkor sem, főleg, hogyha tényleg családi megbízásból van itt. Akkor még egy hű csahos is ráadásul. Nem fog kotyogni.*
- Nem bízom meg benne - *közli határozottan.* - Népemből való. Csak lelassítana minket.
*Tudja ő is, hogy nincs túl sok ideje, így újabb javaslatot tesz, ám közben neki is lát az elképzelések közös részének megvalósításának.*
- Vedd le a köpenyt! - *közli határozottan az elf férfival, majd kezét nyújtja a ruhadarabért.*
- Szerintem közöttük meg, vegyük el a fegyvereit, és hagyjuk itt. Csak hátráltatna minket, arra meg nincs szükségünk - *közli határozottan, az ork felé billentve fejét, de még mindig az elfet nézve, vesébe látó tekintetével, miközben a becsukja az ork mögött az Templomkert kapuját.
Szeme rögtön a környezetet méri fel, hisz lehet, itt kell küzdeniük majd az elffel, hogyha úgy határozna, hogy ellenük fordul.*
*Neki is feltűnik, hogy elveszítette a vörös páncélt a mögöttük örvénylő tömegben. Nem értékeli ezt azonban egy pozitív dolognak, vagy megkönnyebbülésként. Sőt, halk szitok szakad fel szájából.*
- A rohadt életbe! - *sosem érezte kellemetlennek, ha káromkodnia kell, bár ahhoz képest, mi a fejében van, igen moderált szavakat ejt ki.
A vessző visszacsúszik a tegezbe, hasonló könnyedséggel, mint ahogy kisiklott onnan. Baljába nyúzókése kerül. A penge halk szisszenéssel simul ügyesebbik kezébe. Készen arra, hogy használja, ha kell.
Kell is. Vállába markolnak, és érzi, ahogy a vér zubogni kezd ereiben, bármennyire is számított arra, hogy egyszer szembe kell néznie majd üldözőivel. Azzal a lendülettel szembe is fordul támadójával, bal kezében ívesen villan a nyúzókés. Láthatóan társa is hasonlóan jó reflexekkel bír, mint ő, az ork pengéje is villan, más magasság, más cél, mindkettő acél, mindkettő halálos lehet.
Szerencse, vagy csak az ő keze bizonytalanodott volna el az elkapott mondat hatására? Nem lehet megmondani, egy viszont biztos, hogy az elf torkának kard szegeződik, jobb csípője felett pedig a nyúzókés hegye pihen. Ez megnyugtatja valamilyen szinten felgyorsult, mellkasát döngető szívverését. Bordakosarából lassan engedi ki a levegőt, mint mielőtt vesszőt enged útjára, hisz kezének és elméjének halovány rezdülései is megnyugodjanak, majd félig az ork felé fordul, jelezve, hogy hallgatja szavait.
Ám tekintetét nem veszi le az elfről, haragoszöld szemei a hím lélektükreibe marnak, válaszokat követelve, villámokat szórva. Nem számít azonban arra, hogy megkapja őket. Ő maga sem mondana el semmit, ha nyúzzák, akkor sem, főleg, hogyha tényleg családi megbízásból van itt. Akkor még egy hű csahos is ráadásul. Nem fog kotyogni.*
- Nem bízom meg benne - *közli határozottan.* - Népemből való. Csak lelassítana minket.
*Tudja ő is, hogy nincs túl sok ideje, így újabb javaslatot tesz, ám közben neki is lát az elképzelések közös részének megvalósításának.*
- Vedd le a köpenyt! - *közli határozottan az elf férfival, majd kezét nyújtja a ruhadarabért.*
- Szerintem közöttük meg, vegyük el a fegyvereit, és hagyjuk itt. Csak hátráltatna minket, arra meg nincs szükségünk - *közli határozottan, az ork felé billentve fejét, de még mindig az elfet nézve, vesébe látó tekintetével, miközben a becsukja az ork mögött az Templomkert kapuját.
Szeme rögtön a környezetet méri fel, hisz lehet, itt kell küzdeniük majd az elffel, hogyha úgy határozna, hogy ellenük fordul.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-21 14:24:50
Üzenet elküldve: 2013-11-21 14:24:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kígyó marása//
*Azonban a páros megint csak nem tud megmozdulni, hiszen ahol a törpe eltűnt, hamarosan papok jelennek meg, nem is kevesen. Persze négy-öt pap még nem számít soknak, ugyanakkor elég sok ahhoz, hogy egy mágikus béklyóval lefogják az óriást, és egy hatalmas kerekekkel ellátott faragott kőtömbre felfektessék. Igazán érdekes látványt nyújthat a tárgy, bár a felszínét itt-ott borító vér ne arról árulkodik,hogy barátságos gyógykezelésekhez használják. Inkább amolyan ördögűző alkalmatosság lehet. Miután mindez megtörtént, négy pap megragadja a tömbből kiálló szintén faragott fogókat, majd az óriással együtt gurítani kezdik, míg el nem tűnnek a tündér szeme elől. Az ötödik pap ott marad mintegy figyelmeztetésként Sarlós számára, hogy ne próbálja meg követni őket.*
- Javaslom, mondjon le a barátjáról, neki már vége *közli hidegen, majd fél perc múlva a többi pap után ered. Lám, ezek a jótét lélek szentemberek sem ismernek tréfát, ha gonosz entitásról van szó.*
*Azonban a páros megint csak nem tud megmozdulni, hiszen ahol a törpe eltűnt, hamarosan papok jelennek meg, nem is kevesen. Persze négy-öt pap még nem számít soknak, ugyanakkor elég sok ahhoz, hogy egy mágikus béklyóval lefogják az óriást, és egy hatalmas kerekekkel ellátott faragott kőtömbre felfektessék. Igazán érdekes látványt nyújthat a tárgy, bár a felszínét itt-ott borító vér ne arról árulkodik,hogy barátságos gyógykezelésekhez használják. Inkább amolyan ördögűző alkalmatosság lehet. Miután mindez megtörtént, négy pap megragadja a tömbből kiálló szintén faragott fogókat, majd az óriással együtt gurítani kezdik, míg el nem tűnnek a tündér szeme elől. Az ötödik pap ott marad mintegy figyelmeztetésként Sarlós számára, hogy ne próbálja meg követni őket.*
- Javaslom, mondjon le a barátjáról, neki már vége *közli hidegen, majd fél perc múlva a többi pap után ered. Lám, ezek a jótét lélek szentemberek sem ismernek tréfát, ha gonosz entitásról van szó.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:09:24
Üzenet elküldve: 2013-11-20 20:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Alma messze a fájától - Adela lOmenotte, Norderon Dalaris//
*Lassan baktatnak, Isrin pedig továbbra is nézelődik. Egy ideig még látja a vörös köpenyes vadbarmot, de egy idő szem elől téveszti.*
"Fantasztikus. És most nyudodjak meg, hogy bármikor kaphatok egy pengét a hátamba."
*Szépen lassan elteszi az apró dobótőrt. Aztán lenéz az övére, amin egy fejsze és a kardja pihen. Egy másodpercig gondolkodik, majd a kardjára helyezi a kezét. Itt már kissé kezdenek elfajulni a dolgok. Ha a másik közel ér hozzájuk akkor már nem megy semmire a dobótőrrel.*
- Legyen nagyon óvatos. Innentől pedig szerintem tegeződhetünk, mert rohadtul idegesít a magázás. Szem elől tévesztettem a barátunkat. Az íj itt már nem használ sokat. Persze ez attól függ, hogy ki mennyire tudja használni.
*Egyre inkább nyugtalanítja, hogy nem lát senkit. Egy másodperc erejéig az elf nőre néz és ez pont elég ahhoz, hogy megpillantsa a vörös páncélba burkolt kezet ami megragadja a vállát. Neki sem kell több. Kihúzza a kardját és az elf nyakának szegezi készen arra, hogy bármelyik pillantban megölje azt. Amikor meghallja az egy rövidke mondatocskát, majdnem felröhög.*
- Na persze. Én meg az Artheniori városőrség vezetője vagyok.
*Ezzel még jobban odanyomja a kardját az elf nyakához.*
- Jól gondold meg, hogy mit mondasz. Te sem akarod, hogy véletlenül megcsússzon a kezem.*rápillant az elf nőre aztán felhúzza a szemöldökét*Mi legyen vele? Kétlem, hogy igazat mondd, de minden meglehet. Szerintem kössük meg a kezét. Aztán felőlem velünk jöhet. A fegyverei nála maradnak. És ha nem próbálkozik semmivel akkor még a kikötő előtt eloldozzuk. Szerintem ez a legbiztosabb módszer. Persze ha van jobb ötleted akkor hallgatom.
*Ezzel kérdően néz az elf nőre. Egyik szemét természetesen, a vörös páncéloson tartja. Hogyha a nő elfogadja az ötletét akkor kinyitja az előtte lévő kiskaput, ami a templomkertbe vezet. Ezek után be taszigálja az elfet a kapun és ő maga is bemegy. Nem felejti el megcsodálni a templom kertjének szépségét, de most nem ragadja meg annyira a látvány mint máskor megragadhatta volna. Hogyha a nő szerint bízhatnak a páncélosban akkor morogva bár, de visszaszúrja a kardját a hüvelyébe és várja, hogy kapjon valamilyen utasítást. Elvégre ő nem parancsol senkinek. Ő csak az ötleteket adja. És persze igyekszik minél jobb, hasznosabb és biztonságosabb ötleteket adni. Nincs annál kínosabb mint amikor valakit a saját tanácsának hátul ütője végez ki. Minden ötletnek van hátránya.*
*Lassan baktatnak, Isrin pedig továbbra is nézelődik. Egy ideig még látja a vörös köpenyes vadbarmot, de egy idő szem elől téveszti.*
"Fantasztikus. És most nyudodjak meg, hogy bármikor kaphatok egy pengét a hátamba."
*Szépen lassan elteszi az apró dobótőrt. Aztán lenéz az övére, amin egy fejsze és a kardja pihen. Egy másodpercig gondolkodik, majd a kardjára helyezi a kezét. Itt már kissé kezdenek elfajulni a dolgok. Ha a másik közel ér hozzájuk akkor már nem megy semmire a dobótőrrel.*
- Legyen nagyon óvatos. Innentől pedig szerintem tegeződhetünk, mert rohadtul idegesít a magázás. Szem elől tévesztettem a barátunkat. Az íj itt már nem használ sokat. Persze ez attól függ, hogy ki mennyire tudja használni.
*Egyre inkább nyugtalanítja, hogy nem lát senkit. Egy másodperc erejéig az elf nőre néz és ez pont elég ahhoz, hogy megpillantsa a vörös páncélba burkolt kezet ami megragadja a vállát. Neki sem kell több. Kihúzza a kardját és az elf nyakának szegezi készen arra, hogy bármelyik pillantban megölje azt. Amikor meghallja az egy rövidke mondatocskát, majdnem felröhög.*
- Na persze. Én meg az Artheniori városőrség vezetője vagyok.
*Ezzel még jobban odanyomja a kardját az elf nyakához.*
- Jól gondold meg, hogy mit mondasz. Te sem akarod, hogy véletlenül megcsússzon a kezem.*rápillant az elf nőre aztán felhúzza a szemöldökét*Mi legyen vele? Kétlem, hogy igazat mondd, de minden meglehet. Szerintem kössük meg a kezét. Aztán felőlem velünk jöhet. A fegyverei nála maradnak. És ha nem próbálkozik semmivel akkor még a kikötő előtt eloldozzuk. Szerintem ez a legbiztosabb módszer. Persze ha van jobb ötleted akkor hallgatom.
*Ezzel kérdően néz az elf nőre. Egyik szemét természetesen, a vörös páncéloson tartja. Hogyha a nő elfogadja az ötletét akkor kinyitja az előtte lévő kiskaput, ami a templomkertbe vezet. Ezek után be taszigálja az elfet a kapun és ő maga is bemegy. Nem felejti el megcsodálni a templom kertjének szépségét, de most nem ragadja meg annyira a látvány mint máskor megragadhatta volna. Hogyha a nő szerint bízhatnak a páncélosban akkor morogva bár, de visszaszúrja a kardját a hüvelyébe és várja, hogy kapjon valamilyen utasítást. Elvégre ő nem parancsol senkinek. Ő csak az ötleteket adja. És persze igyekszik minél jobb, hasznosabb és biztonságosabb ötleteket adni. Nincs annál kínosabb mint amikor valakit a saját tanácsának hátul ütője végez ki. Minden ötletnek van hátránya.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-12 16:31:51
Üzenet elküldve: 2013-11-12 16:31:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Chaterya Eliath//
*Felcsillan a szeme.*
~Együtt tanulni! Jó ötlet!~
*Megállapításának hangot is ad.*
-Ó, ez jó ötlet! Bár én még sosem próbálta mágiát tanulni. Iskolába sem jártam soha. Otthon tanítottak a házitanítók, hogy még iskola idejére se lépjek ki a házból. Majd most megtapasztalom...
*Chatery nyomában megindul a templom irányába. Őszintén reméli, hogy nem olyan idegesítő tanárokat fog találni bent, amilyenek a házitanítói voltak. Még egyszer körülnéz a templomkertben, aztán a templom felé fordítja tekintetét.*
*Felcsillan a szeme.*
~Együtt tanulni! Jó ötlet!~
*Megállapításának hangot is ad.*
-Ó, ez jó ötlet! Bár én még sosem próbálta mágiát tanulni. Iskolába sem jártam soha. Otthon tanítottak a házitanítók, hogy még iskola idejére se lépjek ki a házból. Majd most megtapasztalom...
*Chatery nyomában megindul a templom irányába. Őszintén reméli, hogy nem olyan idegesítő tanárokat fog találni bent, amilyenek a házitanítói voltak. Még egyszer körülnéz a templomkertben, aztán a templom felé fordítja tekintetét.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:59:03
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:59:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Laeina Athera//
*Ajánlatára a lány hálával telt hangon válaszol, amin Chatery nem lepődik meg, elvégre nem jó egyedül lenni, mégha van is az embernek kisállata, az sem helyettesítheti az emberi társaságot. Ezért van az, hogy Chatery is nagyon örül, annak, hogy a lány vele tart. Majd a kérdésen elmosolyodik.*
- Igaz! Én is éppen csak pihenni jöttem ki ide, két tanulás között. Ha akarsz és megfelel neked, akár tanulhatnánk együtt is. Na, mit szólsz hozzá?
*Tekintetében remény csillan meg, társaságban csak jobb tanulni, s még talán ösztönzően is fog rá hatni, ha a lánnyal tanul. Majd a kis beszámolója után Laeina megint megszólal és felajánlja, hogy szólítsa Laynak.*
- Rendben, Lay! Örülök, hogy a barátodnak tudsz tekinteni! Azt pedig nem csodálom, hogy bajod volt vele. Nagyon szép a neved, de tényleg nehéz egy kicsit kimondani. Nyugodj meg tudom milyen én se tudtam sokáig kimondani a sajátom pedig az sokkal könnyebb!
*Mosolyodik el, visszagondolva a gyerekkorára amikor a nevéből csak annyit tudott kimondani, hogy Chat, s a legtöbben így is hívták, amíg meg nem tanulta rendesen onnantól már elvárta, hogy mindenki Chatery-nek szólítja. Közben pedig lassan megindul a templom felé.*
*Ajánlatára a lány hálával telt hangon válaszol, amin Chatery nem lepődik meg, elvégre nem jó egyedül lenni, mégha van is az embernek kisállata, az sem helyettesítheti az emberi társaságot. Ezért van az, hogy Chatery is nagyon örül, annak, hogy a lány vele tart. Majd a kérdésen elmosolyodik.*
- Igaz! Én is éppen csak pihenni jöttem ki ide, két tanulás között. Ha akarsz és megfelel neked, akár tanulhatnánk együtt is. Na, mit szólsz hozzá?
*Tekintetében remény csillan meg, társaságban csak jobb tanulni, s még talán ösztönzően is fog rá hatni, ha a lánnyal tanul. Majd a kis beszámolója után Laeina megint megszólal és felajánlja, hogy szólítsa Laynak.*
- Rendben, Lay! Örülök, hogy a barátodnak tudsz tekinteni! Azt pedig nem csodálom, hogy bajod volt vele. Nagyon szép a neved, de tényleg nehéz egy kicsit kimondani. Nyugodj meg tudom milyen én se tudtam sokáig kimondani a sajátom pedig az sokkal könnyebb!
*Mosolyodik el, visszagondolva a gyerekkorára amikor a nevéből csak annyit tudott kimondani, hogy Chat, s a legtöbben így is hívták, amíg meg nem tanulta rendesen onnantól már elvárta, hogy mindenki Chatery-nek szólítja. Közben pedig lassan megindul a templom felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084