//Aryna Yji//
* Látja, hogy nincs más lehetősége, ezért bemegy a templom könyvtárába és néhány perc múlva egy pergamennel, tintával és egy lúdtollal tér vissza. Leteszi a pergament a padra és eléül, majd a tündék ősi nyelvének írásmódjával kezdi odafirkantani a szavakat: *
"Apám!
Ha ez a levél valamilyen úton-módon eljutna hozzád, sajnálattal kell közöljem, hogy kötelességem teljesítése közben elhunytam.
Ne búslakodjatok, mert már az ősök mellől figyellek benneteket.
Zaras Zygendar, a Villámkardú"
* Közben többször is megáll gondolkodni, körbepillantani, de ha már így alakult, nem baj, ha a lány elolvassa. ~ Ha kérdőre von, hát kérdőre von. Nincs az az épeszű, aki a saját halálának hírét küldi el a szüleinek. ~
Gondolja és szélesen a lányra mosolyog. *
- A város maga a sziget, Tiol. Elég, ha az őrkapitánynak átadja a levelet. Mondja azt, hogy egy rémült tekintetű kisfiútól kapta és, hogy a Zygendaroknak van címezve. * Adja az utasításokat a lánynak, majd mikor elhallgat, feltápászkodik, előhúzza az egyik kardját és mély sebet vág a bal tenyerébe. Közben felszisszen és beharapja az alsó ajkát. A vér nagy, vörös cseppekben hullik a pergamenre, mikor már eléggé véresnek gondolja kicsit összegyűri a jobb kezével és leteszi a padra száradni.
Egy újabb csíkot tép a ruhájából, most az alját körbetépi, így közel egyforma hosszúságú lesz mindenhol, és betekeri balját. Közben nem pillant ugyan a lányra, de mosolyogni próbál. *
- Meg is volnánk. Fizetség fejében mit kérsz te, és mit kér ő? * Kérdi, miközben átnyújtja a véres pergament. *