Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínTemplomkertNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-10 16:58:36
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Aleimord, Alenia, Samonyr//

*Bizony jó dolog ismerősökkel találkozni. Mondjuk Intiath még talán akkor találkozott utoljára a fickóval mikor még volt keze, de laborja és rendelője nem. Milyen szép kétkezű élete is volt akkor még. Mivel úgy látszik beszélgetés lesz ezért ő is közelebb sétál. A fickó túl sok újat nem mondott neki. Intiath azért fel tud ismerni egy megtépázott társaságot, aki épp az életéért menekül. Hasonlóan vidám stílusban bólogat az elhangzottakra.*
-Bizony-bizony ilyen ez. Örülhettek, hogy egyáltalán éltek. Nemcsak fosztogatás folyik hanem nemesi vér is méghozzá hordószám. Szerintem húzzátok meg magatokat míg visszaverik a rendzavarókat.
*Az erős kezek megjegyzésre Intiath szája széle enyhén elhúzódik.*
-Annak sajnos híján vagyok.
*Nem sértődékeny ő egyébként csak akkor mikor a kezéről lesz szó. Azt, nehezen tudja feldolgozni. A kérésre legyint.*
-Attól akár el is tekinthetünk. Igaz, hogy én is pénzből élek, de ha egy hölgynek segítségre van szüksége akkor kötelességem, azt a segítséget meg is adni.
~Főleg ha az a hölgy egy ilyen szőke szépség. De szívesen megvizsgálnám jó alaposan.~
*A valóban nem túl rózsás sors hallatán mosolyát egy együtt érző enyhe aggodalom veszi át. A lány közbeszólásán viszont elmosolyodik.*
~Azt, hiszem szerelmes leszek. Megint.~
*Gyakran megesik vele az ilyesmi. Mondhatni naponta. Olyan szomorú, hogy túl sok a szép ártatlan leányzó és kevés van Intath-ból. Letérdel a lány mellé, hogy az arcuk egy magasságban legyen és kedvesen rámosolyog.*
-Bocsásson meg kisasszony udvariatlanságomért. A nevem Intath Aldeis. Szakmám szerint orvos vagyok, de az alkímia tudományába is igyekszem bele-belekóstolgatni. Szabadjon megjegyeznem, hogy a kedves bátyja joggal félti önt ugyanis a varázsitalok ahogy mondta nem jelentenek megoldást mindenre. Ezen kívül engedjen meg egy kis személyes megjegyzést. Ön jelenleg is gyönyörű. Ha ilyen betegeim lennének akkor szerencsésnek nevezhetném magam. Kérem hadd vizsgáljam meg. Esküszöm nem fog semmi illetlen történni csak szeretnék magam is bizonyos lenni benne, hogy betegség nem gyengíti-e önt.
*A kiabálók felé ő is furcsán néz, de ránézésre nem mondaná őket haramiáknak. Ahogy megállapítja inkább csak pár szerencsétlen akik, azt sem tudják hol vannak.*

1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-10 12:28:01
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Luninari, Samonyr, Intath, Aleimord//

*Bátyja karjaiba esve valamelyest megnyugszik, de a férfi érezheti, hogy szerencsétlen lány remeg, és alig bírja tartani magát. Most is inkább Aleimord tartja meg őt, mintsem Alenia állna a saját lábán.*
- Amon Ruadh? Aleimord. *Néz testvérére kicsit elszomorodva és kételkedve.* Mikor épp nem vagyok a legjobb formámban, idegeneknek akarsz lepasszolni? Én nem akarok utazni, nem akarok gyalogolni, csak aludni akarok itt, a templomban, a szálláshelyen vagy bárhol, csak hadd ne kelljen tovább talpon maradnom. Nem bírom.
*Aleimord közben a kezébe nyom két darab zöld színben pompázó italt. Varázsitalok, amik a sebeket gyógyítják, és segítenek talpon maradni az elfogyasztójának. Ezt tudja, hisz rengeteget olvasott róluk, de akkor ez azt jelenti, hogy bátyja komolyan gondolja, amit mondott, és tényleg a Tharg birodalomba küldi őt.
A lány felsóhajt, majd elfordul tőle, s ezzel pont Luninarival kerül szemkontaktusba.*
- Köszönöm, Luninari. Mindent.
*Mosolyodik el picit, mert talán ez az első alkalom, hogy nyugodtan megköszönheti a lánynak, amit érte tett, bármi is legyen az. Ő nem tudja, mi történt, míg ő egy sötét pincében ücsörgött megkötözve.*
- Mikor utoljára Amon Ruadhra mentem, felvett egy kocsis, és nem kellett gyalog megtennem azt a hosszú utat. Talán az lenne a legjobb, ha most is találnánk valakit, aki elvisz. A kereskedelem miatt rengeteg lovaskocsi jár Arthenior és Amon Ruadh között. Legalábbis remélem.
*Mondja Luninarinak arra számítva, hogy majd ő valahogy elintézi, hogy szekérrel indulhassanak délre, ha már tényleg menniük kell. Akkor legalább az úton pihenhetne, mert varázsital ide vagy oda, nem hiszi, hogy képes lenne a két lábán elérni az úti célt.
Közben egyre többen állnak köréjük. A sötétkék ruhás, sötét hajú alaktól kicsit meg is ijed, aki csak úgy odasétál hozzájuk, de szerencsére csak a városban uralkodó helyzetről érdeklődik, nem akarja bántani őket. Alenia már semmiben sem bízik.
Közben Aleimord egy újabb alakkal kezd beszélni, Nia lassan már elveszti a fonalat, hogy lehet bátyjának ennyi kapcsolata, de igaz, ha nem a szobájában ülne egész nap, talán ő is ismerhetne másokat.*
- Aleimord! *Morog fel.* Nem kell részletezni idegenekkel, hogy mi történt velem. Ez olyan... megalázó.
*Látott már szebb napokat is a lány, de mégis egy önjelölt hercegnőről beszélünk. Az, hogy elrabolták, megkötözték, megkínozták, nem vet rá túl jó fényt, és még szégyelli is magát miatta.*

1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-09 23:10:55
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Intath, Alenia, Samonyr//

*Talán hetek óta most látni először kitörő örömöt az arcán. Csak pár másodpercig figyelhető meg, utána a vonásai újra komor frusztrációba váltanak át.*
- Nagyon rég volt, örülök, hogy jól vagy!
*Tényleg örül, jó találkozni egy kedves, régi ismerőssel.*
- Ebben igazad van. Nos, én nem mondhatok semmi jót. A kúriámat felforgatták a szegények. Pedig én tisztességes kereskedelemmel szerzem a vagyonomat.
*Morcosan ingatja a fejét, jó végre, hogy kit tudja magából adni a dolgokat, még akkor is, ha esetleg a fajtársat nem érdekli.*
- Kellenek majd az erős kezek, hogy rendbe hozzuk.
*A húgára pillant.*
- Intath, nagyon sietsz? A húgomnak kellene egy orvos. Honorálnám a fáradozásodat.
*Alenia felé pillant, jelezve, hogy róla van szó.*
- Szörnyűséges. Elrabolták, kínozták, levágták az ujját, majdnem megfagyott, másnap meg rögtön ez... Adtam neki zöld italt, de ez nem megoldás. Nagyon nincs jól. Nagy szerencsém, hogy pont beléd botlottam.
*Közben valami fura férfi kiabál hozzájuk.*
~Ez miért üvöltözik?~
*Kicsit közelebb lép, nemes nem kiabál.*
- Hát, elég jómódúnak tűnnek ahhoz, hogy azt mondjam, inkább forduljanak vissza.

1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-09 20:05:54
 ÚJ
>Nakrida Feihülleim avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Sam, Drencian//
*Nagy egyetértéssel arcán néz Drencianra. Nem igazén tesz hozzá a történésekhez. Egyszerűen nézelődik a kertben. A maga módján gyönyörű hely, elvarázsolja a szinte mágikusan zöld és egészséges fű, na meg a sűrű lombkoronás fák. Egyszer észreveszi, hogy a legújabb ismerőse egy pillanatra megijed. Leolvassa az arcáról a valódi rémületet.*
~ Valami nincs rendben ezzel a fickóval, de mi az? Egész különösen gondolkozik, ez érdekes dolgokra enged következtetni, na de mindegy. ~
*Nem szeret gyanakodni, vádaskodni, de a férfi rendkívül érdekes volt neki, főleg azért, mert figyelmen kívül hagyta a kérdését.*
~Talán titkolja a nevét?~
*Amikor a fiatal férfi kibaláni kezd, egy pillanatra a füléhez kap, mivel a feje mellett kiabált a drága ember. Érdeklődve Drencian felé fordul.*
- Nos, akkor mi lesz most? Visszamegyünk a tűzfészekbe?
*Teszi fel a kérdést, mikor feltűnik neki, hogy nincs tisztában azzal, hogy merre haladnak éppenséggel.*


1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-09 19:18:15
 ÚJ
>Samonyr Talwakr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Dencian, Nak, Rel szórakoztató társulata//

*Ahogy sétálnak, úgy tűnik, hogy senki sem osztozik Sam véleményén, úgyhogy úgy dönt, hogy a további megjegyzéseit meghagyja magának. Felesleges lenne mind a hazugság, mind az őszinteség, akkor pedig már egyszerűbb nem beszélni. Időközben elérnek a templomkertbe, ahol úgy tűnik, hogy egy népesebb társaság már gyülekezik. Az ifjú nemes egy pillanatra megijed, de ahogy jobban megnézi őket, megnyugszik. Nem tűnnek fosztogató csőcseléknek, sőt, elég szép kelmék vannak rajtuk, valószínűleg ők is áldozatok. Azaz potenciális információforrások.*
- Üdv nektek! Csak nem a városból jöttök? Csakugyan olyan rossz a helyzet arrafelé, mint mondják? *Kiabál oda érdeklődve, és közelebb lépve, természetesen és egyáltalán nem fenyegető testtartással. Reméli, hogy nem ijednek meg tőle, vagy gondolnak bármi rosszat.*

1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-09 17:48:22
 ÚJ
>Drencian Dertosenval Drirnorozir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sam, Nak//

- Ez szerintem elég képlékeny dolog.
*Mondja Samonyrnak.*
- A Tanács régóta élősködik a városon, így szerintem jogos, amit csinálnak a szegények. Csak visszaveszik, ami az övék volt. Más esetben viszont igazad van. Ha egy nemes család, tegyük fel kerekedők, akik rengeteget dolgoztak azért, hogy legyen pénzük, olyan tudás birtokában vannak, amivel meggazdagodtak, akkor joguk van a vagyonukhoz, és ezt elvenni tőlük bűn.
*A szüleivel kapcsolatban csak halkan bólint, nem akarja túldrámázni a helyzetet.
Nem nagyon vesz tudomást a Templomkertben található kisebb tömegről, biztos ők is a városból menekültek. Az egyik hölgy úgy néz ki, elég rossz állapotban van, de elég sokan állnak körülötte ahhoz, hogy ne foglalkozzon vele.*

1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-09 15:53:58
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael szórakoztatása//

*Úgy látszik egy igencsak unszimpatikus társasággal találkozott Intath ugyanis csak Aleimord hajlandó őt észrevenni. Persze az is lehet az ok, hogy valószínűsíthetően átestek egy halálközeli élményen, de Intath szemében ez még nem jogosít fel arra, hogy ne viszonozzák az ő köszöntését. A sértettség persze nem látszik rajta mert nem is nagyon érdekli őt néhány ránézésre haszontalannak tűnő fehérnép akik egy dologra jók az elf szerint, de azt úri ember nem mondja ki csak az, aki konkrétan felszólítja őket rá. Ilyenek ezek a kékvérűek. Ő vidáman bólint a felismerésre.*
-Személyesen. Örülök, hogy egyben látlak.
*Mert hacsak nem verték még le ezt a lázadásnak nevezett fosztogatást és gyilkolászást amit azok az amatőrök csinálnak minden bizonnyal arra is megvolt az esély. Egy nem kedvelt személy élve darabokra tépése pedig olyan móka amit az ilyen tömegek nagy örömmel szoktak kipróbálgatni. Intath az ilyesmiben persze nem vesz részt. Ő a kevésbé mocskos szórakozásokat szokta szeretni. Vagy talán a másképp mocskosakat. A szőke fajtárs megjegyzésére ő vidáman felkacag mintha viccelődne vele a másik.*
-Megtisztelsz a féltéseddel, de én csak egy szerény körülmények közt lévő orvos vagyok. Nekem nincs mitől félnem.

1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:14:48
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael szórakoztatása//

*Ha a napok élőlények volnának, és létezne a világon "Luninari legrosszabb napja" elnevezésű verseny, akkor a megtisztelő címre jó néhány izmos versenyző akadna.
Előfordult, hogy odahaza lázasan fetrengett az ágyban, és bár édesanyja nagyon okosan nem mondta meg neki, ő azért tudta, hogy valószínűleg élet és halál között lebeg. Fizikailag sohasem érezte még és azóta sem olyan rosszul magát, mint akkor, és nagyon reméli, hogy nem is fogja többé soha.
Akadt még aztán néhány elég kellemetlen nap is odahaza, bár azok inkább csak a lelkét, nem a testét viselték meg, mégis legalább két fejjel föléjük magasodik az az egyetlen egy, amelyiken végül száműzötté vált.
Jobb élet reményével érkezett ide nem is olyan régen, mégis eddigi itt-tartózkodásának mérlege körülbelül annyi, hogy Alenia elrablásának, majd az ő levágott ujja megtalálásának a napja is csatlakozott a versenyzőkhöz, szinte rögtön. És persze itt van most ez az újabb "majdnem meghaltam" nap, amikor is leginkább egy polc alatt bujkálva reszketett az életéért, a teljes pánik határán, haszontalan és kétségbeesett ötletek hálójában vergődve.
Maga sem tudja, hogy végül melyik nap is nyerné el a győztesnek járó aranykoszorút, de, hogy a mai mindenképpen ott lenne az első háromban, abban teljesen biztos. Ahogyan abban is, hogy Launak és a férfinak nincsen igazuk. Kicsit tényleg mindannyian kellettek ahhoz, hogy egy darabban tudjanak kijönni a pincéből mind, de a leginkább ők ketten. Való igaz, hogy a legkritikusabb pillanatokban, amikor a fosztogatók lenyomultak közéjük és kérdőre vonták őket, Latliet pedig meg is ütötték, nem vesztette el a fejét. De előtte igen, ezért pedig akkor is szégyelli magát, ha a lelke mélyén érzi, hogy kicsit talán túl sokat követel ilyen téren saját magától.
Ha Latlie bármit is mondana neki, még persze megvárja, csak ezután fordul vissza Lauhoz és a férfihoz, a barna hajú lány azonban félrevonul kicsit, és ő érteni is véli miért. Nagyon sajnálja, de kicsit azért meg is nyugtatja, hogy nem csak ő az, akit jobban megviseltek az eddig történtek, mint az talán látszik rajta.*
- Túlszerénykeditek mindketten, de nem baj. Én akkor sem fogom elfelejteni. *ígéri meg egyszerre komoly, és bánatos arccal, mert erről az egészről valahogy otthona jut eszébe megint. Az igazi, ahonnan el lett zavarva, nem az, ahonnan nemrég kellett elmenekülniük a düh és a pusztítás elől.
Kicsit talán sértődött is. Tudja, hogy elvben csodálnia kellene a férfit és a lányt szerénységükért, de talán az elfogyasztott kevés bor hatására, most sokkal inkább idegesíti az egész. Ahonnan ő jött ott egy ügyesebb nyíllövéssel, vagy egy különlegesebb vad leterítésével is évekig dicsekszenek, az orkok elleni harcot pedig, amiben sosem látott édesapja is részt vett még a születése előtt, értelemszerűen szintén a mai napig büszkén emlegetik szinte naponta. Nehezen tudja megemészteni, hogy Lau és a férfi még csak nem is büszkék arra, hogy megmentették az életüket, és szinte lesöprik magukról az ő háláját is, mint holmi jelentéktelen, mégis zavaró porszemeket egy új kabátról, holott az ilyesmi halálosan komoly dolog, és tényleg egy életre szól.
Zavarja az is, hogy bár ő bemutatkozott, még azt is felajánlotta, hogy szólíthatják nyugodtan Luninak, a velük lévő férfi nevét még mindig nem sikerült megtudnia.
Ugyanakkor persze, hogyan is haragudhatna pont rájuk azok után, hogy megmentették?
Igyekszik is gyorsan túllépni a dolgon, mintha mi sem történt volna, főleg, hogy vannak most ennél fontosabb dolgok is. Az őket menteni próbáló elf lánynak is köszönetet kell mondania többek között, és megtudni végre, hogy hogyan tovább?
Nem tudja ki az a lány és a férfi, akik vele vannak, de nem kell különösen nagy zseninek lennie ahhoz, hogy érezze a közöttük lévő furcsa feszültséget, vagy a mezítlábas lány bizalmatlanságát, talán ellenségességét. Nem csak a férfi iránt, hanem talán irántuk is. De hát ettől neki még kötelességei vannak.*
- Nagyon köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni rajtunk! *présel ki magából egy fáradt, de mindenképpen nagyon hálás és barátságos mosolyt, és egy őszinte, tiszteletteljes fejet hajtást mielőtt még Alenia és Aleimord kötné le minden figyelmét. Nem csak nagyon sajnálja, de teljesen meg is érti a szőke lányt. Ugyan szerencséjére fizikailag nincs olyan rossz állapotban, mint szegény Alenia, azért most ő is leginkább arra vágyik, amire ő. Magára akar húzni egy takarót, ha nem is a fizikai, sokkal inkább a lelki fáradtság miatt, és elbújni egy kicsit az egész világ elől.*
- Segítek neked, amiben tudok. *ígéri meg gyengéd, kedves hangon Aleniának. Aztán már éppen azon van, hogy megjegyezze, hogy nem kellene pont itt letáborozniuk és menekültként viselkedniük, nehogy ezzel újra bajt vonjanak a fejükre, amikor szerencsére Aleimord is hasonló következtetésre jut, és ezt közli is velük.
Bólogatva hallgatja a tervet, és csak akkor szólal meg újra, amikor a férfi három varázsitalt ad neki.
Ugyan nem tudja, hogy minek köszönheti a megtiszteltetést, de nagyon örül neki, hogy az elf annyira megbízik benne, vagy annyira okosnak tartja, hogy pont őrá bízza a varázsitalokat. (Ez a két tippje van csak, a lenti polcok alatt való bujkálás után ugyanis nem nagyon hiszi, hogy Aleimord éppen az ő rátermettségében, vagy lélekjelenlétében bízna.) Gondolkodás nélkül, már-már lelkesen nyúl értük.*
- Köszönöm, és vigyázni fogok rájuk, ígérem! És, ha kell okosan fogjuk őket felhasználni. *mondja megint annyira komoly arccal, ami lágy és fiatal vonásaihoz sehogy sem illik, és pár pillanatra, mintha öregedne is néhány évet ettől.
Próbálja elképzelni azokat az eseménysorokat amelyeknek az a vége, hogy valamelyik üvegcse tartalmát valamelyiküknek el kell fogyasztania, de valahogy egyik sem tetszik neki túlságosan, így tényleg őszintén reméli, hogy nem a rájuk váró út alatt kell majd rájönnie arra, hogy milyen íze is van egy varázsitalnak.*
- Örömmel elhagyom ezt a várost. Minél hamarabb, annál jobb. *ismeri el kertelés nélkül Aleimord szavaira teljesen őszintén, miközben egy röpke pillanatra még azt a gondolatot is megrágja magában, hogy soha többé nem jön vissza ide. Persze, tudja ő jól, hogy nem távoli rokonai tehetnek róla, akik befogadták őt, mégis mióta az otthonuk az ő otthona is, tulajdonképpen minden napra jutott neki legalább egy, életre szóló, megrázó emlék. Csak hát hová is mehetne, ha haza nem? Még mindig az a legértelmesebb, ha egyszer majd ide tér vissza, ahol már legalább valahová és valakikhez tartozik, és ami már még sem teljesen ismeretlen a számára.*
- Remélem hamar visszatérhetünk. *teszi hozzá, bár ez már sokkal inkább bizonytalan, mint őszinte kívánságnak hangzik most ajkairól. Mindenesetre nem tépelődik tovább cselekvés helyett.
Táskájában helyet csinál az italoknak, az egy már megkezdett palack kivételével pedig a pincéből hozott maradék borokat is elrakja. Mindez persze azzal is jár, hogy játéknyulait kicsit arrébb kell mozdítania.
Hamar gondolkodóba is esik újra. Mindkettőjüket nem tudja egyszerre kényelmesen magához szorítani, egyikük viszont fiú. Ő nyilván nem ijedt meg annyira, mint fehér színű kis társa a rózsaszín ruhában, aki pedig lány. Így a fiúnak csak zsemleszín kis mancsát szorítja meg, és kedvesen, bátorítóan mosolyog rá. A lányt ellenben haladéktalanul magához veszi, elvben persze azért, hogy megnyugtassa, de valójában neki ugyanúgy szüksége van az rá, mint kis barátnőjének őrá, talán még jobban is.
Nem törődik azzal, hogy bárki is bolondnak, vagy esetleg gyerekesnek fogja nézni. Érték már ennél nagyobb traumák is az életben, és az elmúlt napokból kiindulva még fogják is. Meg hát a mai nap már oly mindegy, hiszen az a lényeg, hogy mindannyian élnek! Kicsit azért mégis arrébb vonul, hogy legalább azt ne hallja senki, amit mond neki.*
- Sajnálom kicsim, biztosan nagyon féltél. De most már minden rendben lesz. *nyom gyengéd, szeretetteljes puszit a játéknyúl homlokára, majd miután bezárja és visszaügyeskedi hátára a táskát, magához is szorítja két kézzel. Részéről ennyi a felkészülés az útra, felőle akár most azonnal indulhatnak is Vashegyre, bármerre is van. Egy kérdést azonban még fel kell tennie, hogy ne csak úgy elinduljanak, aztán majd valami lesz.*
- És, ha már ott vagyunk kit kell keresnünk, vagy kitől kell menedéket kérni? *néz körbe kérdő arccal, ezzel is jelezve, hogy kérdése nem csak Aleimordnak szól, hanem úgy általában bárkinek, aki tudja rá a választ, vagy velük jön, vagy éppen mind a kettő.
Feltételezi mindenesetre, hogy az úton a férfi lesz a vezetőjük, aki Lauval a pincéből is kimentette őket, így beszélni is ő fog majd helyettük. Ettől még jobb az ilyesmit előre tudni.
Úgy toporog ott a válaszra várva, hogy közben, ha akarná sem tudná letagadni, hogy tényleg nagyon szeretne most már eltűnni Artheniornak még a környékéről is.*




1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-08 00:34:46
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //

*A két szolgáló hozza a húgát, Aleimord nagyon hálás nekik érte. Rossz nézni, ahogyan a két nő cipeli az ájult nemes kisasszonyt, ezért szól is, hogy átveszi, de a lányok nem hagyják, Aleimordnak pedig most nincs kedve veszekedni. Mikor a Templomkertben érnek Alenia a bátyja karjai között köt ki, a két szolgáló pedig elköszön, majd elindulnak visszafeléa városba. Biztosan haza, elvégre aggódhatnak a családjaikért, barátjaikért...
Mikor Alenia kislányosan hozzábújik, és nyöszörgöni kezd csendben átölelt, és megsimítja a szőke hajtincseit.*
- Igen, már vége. Biztonságban vagy.
*Suttogja a lánynak.*
~Remélem.~
- Itt a Templomkertben nem alhatsz, de megígérem, nemsokára már egy puha ágyban fogsz pihenni.
~Nem is értem, hogy bírja azok után ami történt. Mennyi kitartás van benne.~
*Nem engedi, hogy a húga lefeküdjön a padra, akkor biztos, hogy elalszik, márpedig nem lenne jó ötlet cipelni. De hogy hogy fogja megtenni a utat...*
- Kellene egy ló.
*Sóhajtja halkan. Sajnos kizárt, hogy most előszedjen valahonnan egy hátas állatot. Ilyen állapotban elsétálni odáig, ahova tervei szerint a csapat megy...*
- Minimum a testvéremnek. Alig áll a lábán.
*Mikor látja, hogy Lau távozik, utána kiabál.*
- Ne menj el, kérlek! Nemsokára megyünk tovább.
~Azaz mentek... Nairadával mi lehet? Remélem nem esett baja.~
*Egyik kezével az orrnyergét masszírozza, próbál erőt venni magán. Bal kezével a kabátja alá nyúl, majdAlenia Cirenhille Sayqueves kezébe rak 2 db Sötétzöld varázsitalt. . Közelebb hajol hozzá a, és halkan beszél.*
- Ezek segíteni fognak. Ha úgy érzed, nem bírod az utat már tovább, idd meg az egyiket.
*Ezek után hangosan kezd el beszélni, főleg Rel kérdésére válaszolva.*
- Menjetek el délre, kérjetek menedéket Amon Ruadh városában. Én egyelőre itt maradok. Ha úgy érzem, hogy a város biztonságos, akkor értetek megyek, vagy küldök valakit, aki visszakísér. Remélhetőleg hátasokkal.
*Közben az idegen, véres hölgy is hozzászól az elfhez, akiről közben kiderül, hogy nincs szüksége segítségre.*
~Szerencse.~
- Aleimord Sayqueves vagyok. Nem, nem ismerem ezt a férfit. Sosem találkoztam még vele.
*Talán a név ismerős lehet a lánynak, ha nem idegen számára a város, elvégre a családja gazdag kereskedő, a szülei, a nagyszülei, és így tovább mind főnemesek... Ez inkább most hátrány, mint előny.*
- Luninari!
*Szól, majd mellé lép, ésLuninari Heiphine kezébe nyom 1 db Citromsárga varázsitalt, . Ezen kívűl Luninari Heiphine kap még 1 db Mandulabarna varázsitalt. Hogy teljesen legyen az összkép, Luninari Heiphine kap még egy 1 Vérvörös varázsitalt is. *
- Kérlek, ezeket vigyétek magatokkal. A sárgától ügyesebb, a barnától gyorsabb, a vöröstől pedig erősebb lesz az, aki megissza. Hátha kelleni fog.
*Miután ezzel végez, már azt sem tudja, hol áll a feje. Meghallja a furcsa éneket, a nagyon ide nem illő, vidám férfi dalolászását. Pár pillanatig fel sem ismeri az illetőt.*
- Intath?
*Kérdezi meglepődve.*
- Aleimord vagyok.
*Ekkor eszébe jut még valami... talán... talán most kivételesen rámosolygott a csapatra a szerencse.*
- A városba tartsz? Inkább fordulj vissza.

A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 00:46:22

1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-07 23:04:57
 ÚJ
>Coralynde Ihrayah avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //

*Egészen megörül neki, hogy a lány nem haragszik rá. Ez örömteli hírnek ígérkezik. Halott ezüst tekintetébe most valami különös boldogság költözik, mikor értesül róla, hogy tényleg kap egy cipőt a hölgyitől, meg még egy új kalapot is! Na nem mintha baja lenne a mostanival, de azért egy új kalap az messze újabb és szebb lenne, mint eddigi holmijai közül bármi is.
De aztán az a fura fickó mindenféle ajánlatokat meg megjegyzéseket tesz itt kettejük állapotára. Hát ezt már igazán nem hagyhatja annyiban, főleg, hogy új barátnőjét ócsárolják! Nem, nem.*
- Nem bánt el vele semmi no! Megcsúszott, oszt elesett. Nem kérünk mi a vizéből!
*Relael lényegesen kedvesebben utasítja el a vizet, ám Corának továbbra is nagyon gyanús ez az ember, meg az egész kiállása. Még a kinézete is fura, mintha mindig rosszban sántikálna.*
~Na hát meg is hiszem azt, hogy nem vagy te hős! Hát hogy nézel mán ki?~
*Miközben a férfi a végzetről meg hasonló baromságokról magyaráz, Cora még mindig idegesen, homlokát ráncolva méregeti. Szeretné megvédeni barátnőjét, ha a helyzet szükségessé tenné, és akár még rúgni, harapni meg karmolni is, ha az ember oktalanságot akarna elkövetni.*
- Há' maradjunk annyiba', hogy az nem tartozik magára.
*Úgy morogja a szavakat a férfira, mint valami megvadult medvebocs, aki azt próbálgatja milyen ereje is van. Nem fogja csak úgy bárkinek elárulni a nevét, mondjuk az elfikének pont megmondta volna, ha lett volna rá alkalma. De csak mert venne neki cipőt! De legalább megtudja Relael nevét, és ez kissé boldogsággal tölti el, hogy immár nevén is tudja nevezni a hölgyikét.*
- Ó, én tökre nyugodt vagyok. Csak nem tetszik a képe.
*Bal keze most már markolja a nadrágba rejtett tőrt, hogy ha megtorlás következne őszinteségéért, akkor akár használni is tudja. Mert hát miért is ne mondaná a torzonborz alak arcába, hogy nem tetszik neki, ha amúgy tényleg így van.
Ekkor befut egy újabb alak, lényegesen szebb meg pofásabb, mint Szakáll uraság, ráadásul kifejezetten barátságosabb is, mint ama. Azért végigméri Aleimordot magának, hogy bizonyos lehessen afelől, nem ellenséges szándékkal érkezett, de mivel Relael felismeri, és még örül is, neki egy barátságos biccentéssel köszön.*
- Elnézést, kedves...
~Hogy is hítta az előbb Relé?~
- Szóval kedves Elf úr! Magához tartozik ez a szutykos alak itten?
*Szabad, tőrtelen kezével Azelére bök, mert hát ha vele van, vagy ismeri, akkor menten változtatnia kell viselkedésén. Mert hát a barátnőjének a barátjának a barátja az... a barátja?
Aztán sorra érkeznek mindenféle népek, ami ugyan nem tetszik Corának, úgyhogy kicsit közelebb húzódik Relé biztonságot adó közelségéhez, már persze ha az elf nem húzódik messzebb tőle. Még rá is néz Relaelre, hogy a lány észlelhesse békés szándékát, meg, hogy neki kicsit nagy már ez az ide gyűlt csürhe, de bajt nem akar, meg elmenni se nagyon. Minden újabb érkezőről csak egy lehető legkevésbé ellenséges pillantással vesz tudomást, mert úgy tűnik mindenki ismer itt mindenkit, és Cora nem akar csak úgy elhúzni innen, mert őt meg nem ismeri senki. Már Relén kívül.*

1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:56:20
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261

Játékstílus: Vakmerő

// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //

̵ Dehogy haragszom.
*Kézfejének egy apró legyintésével jelzi, hogy felejtsék is el és borítsanak fátylat a rossz kezdésre. Ahogy Cora beszél beigazolódni látszik a nyilvánvaló, miszerint igen hányatott sorsa van a lánynak. Sajnos az előző történet tanulságának margóján sem mozdul meg benne semmi, az állandó érzelmi hullámok túlságosan kimerítették ahhoz, hogy bármit is érezzen az ürességen kívül.*
̵ Persze, kapsz cipőt, meg hasonlóan szép kalapot, mint ami most van.
*Kedvesen mosolyog is mellé, holott a kalapról azt gondolja nem túl szép látvány, legalábbis ahhoz képest amihez szokott, határozottan nem. A lány bizalmatlanságát megérti és egyáltalán nem is helyteleníti, így saját óvatossága rejtve maradhat. Relaelnek tehát lehetősége van kedélyes bájcsevejre, mert oldalán egy szemfüles leányka felkészülten vár.
Fejét ingatva jelzi, hogy nem kér vizet és annak sem örül, hogy Azele is szóvá teszi állapotát. El is fogja a frusztráció, hogy vannak emberek, akik ilyen lehangolóan tökéletlen, megalázott állapotában látják. Az pedig, hogy ennek hangot is adnak igazán nem túl kedves tőlük.*
̵ Esetleg orvossal van dolgunk?
*Kérdezi mikor Azele úgy tűnik rövid szünetet hagy mondandója közben, a folytatás viszont árulkodik arról, hogy a válasz nemleges lesz. Relael csak ráncolja homlokát, nem jut eszébe semmi olyan foglalkozás ami illene a leírásra.*
̵ Végzet. Vagy valami jövendőmondó és esetleg szerelmi bájitalkeverő, vagy temetkezési vállalkozó.
*Kicsit fel is nevet saját ötletén. Valójában nem számít, és annyira nem is érdekli mi a hivatása a férfinak, ha esetleg nem ad egyértelmű választ rá, nem fog rákérdezni.*
̵ Nincs semmi baj.
*Szelíd mosollyal arcán és kezével megálljt intve a férfinak jelez számára, hogy nincs szükség mentegetőzésre. Nem ad rá konkrét választ, hogy miben is hisz. Ha kérdezik, éppen abban, akiben vagy amiben szükséges.*
̵ Valóban nem sokan jöttek ide, ami furcsa, hiszen világszemlélettől függetlenül az emberek többsége féli, vagy tiszteletben tartja ezeket a szent helyeket.
*Ő maga sem bánja, hogy ilyen csekély a létszám, egyrészt a nyugalom miatt, másrészt szavai ellenére fenntartásokkal kezeli azt, hogy ki miként élne vissza az adott helyzettel. A nevét érintő kérdésen töpreng egy picit. Kanagnak álnevet adott meg, igaz akkor még nagyban menekülőben volt. Végül úgy dönt nem sok veszítenivalója van és Cora jelenléte is nyugalommal tölti el, attól függetlenül, hogy őt sem ismeri.*
̵ Relael lae'Natar
*Az „alkut” némaságba burkolózva figyeli, kivételes pillanatok egyike ez, amikor nem szól közbe. Egy ismerős hangra lesz figyelmes, aki nevén szólítja. Fejét felkapva észreveszi a kis csapatot élén az elf nemes férfival. Megkönnyebbül, hogy a csapat látszólag sértetlenül, de határozottan élve jelenik meg. Nem tudja miért, de valamiért örül ennek.*
̵ Aleimord! De jó, hogy megtaláltuk egymást és nem esett bántódásotok.
*Ahogy fellélegzik a megkönnyebbültségből fakadó apró eufória miatt őszintén és kedvesen mosolyog, a megszokott ravaszsága nélkül.*
̵ Sajnálom, hogy nem tudtam érdemben eleget tenni értetek.
*Nem szégyelli különösebben magát, sőt. Így is többet tett értük, mint egyébként bárkiért.*
̵ De látom így is felülkerekedtetek a szituáción. Most hova tovább? Van valami terv vész esetére? Aligha tud itt bárki biztonságos éjszakai szállást, és menedéket pár napra.

1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-06 23:04:21
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael szórakoztatása//

*Úgy tűnik, végre sikeresen kijutnak a pincéből, ahol annyi feszült pillanatot éltek át. A kezében lévő üveget azonnal leteszi az első erre alkalmas vízszintes felületre, majd gondolkodás nélkül követi a többieket, amerre mennek. Menet közben igyekszik magát megtisztítani a kosztól, amit a pincében magára szedett, de inkább csak megszokásból tesz így, nem igazán érdekli, hogy néz ki. Bár a pincében igazán határozottan és lelkesen játszotta szerepét, a házból kiérve az összes megjátszott nyugalma elszáll, és most tudatosodik benne igazán, mekkora veszélyben voltak, és milyen mázlisták, hogy épségben kijutottak. Menet közben szótlanul halad a többiek mellett, és eleinte fel se fogja, hogy Luni részben hozzá beszél, a végére azonban sikerül egy mosolyt kipréselnie magából*
- Ugyan, egyáltalán nem tartozol hálával! Közösen jutottunk ki, egyedül nem ment volna egyikünknek sem! *próbál kitérő választ adni, hisz kissé zavarban érzi magát ettől a nagy hálálkodástól, ugyanis saját megítélése szerint egyáltalán nem szolgált rá. ~Egyszerűen csak azt tettem, amit tennem kellett...~ gondolja magában, ám nem akar gorombának tűnni, így még hozzáteszi*
- Örülök, hogy kijutottunk onnan élve! Mind itt vagyunk, és csak ez számít! *mosolyodik el újra, és mosolya ezúttal őszintébb, mint korábban. Szavai pedig csak még igazabbá válnak, ahogy a templomkertbe érve Alenia is kezd magához térni, majd pedig megpillantja a lányt, aki oly bátran felrohant a pincéből, hogy védeni próbálja őket. ~Örülök, hogy jól van!~ gondolja magában, hisz szabadulásuk felett érzett öröme korántsem lett volna olyan teljes, ha kiderül, hogy történt vele valami. Bár így se az öröm az, ami most leginkább eltölti, hanem valami aggódással vegyes letargia, ahogy egymás után játszódnak le a fejében a pincében történtek, mind sötétebb és sötétebb végkifejlettel. Mélabújából Darenahr rázza fel kissé*
- Valószínűleg, de hát nemes, nézd el neki, ha félti a vagyonát... már amíg még van mit! *jegyzi meg kuncogva, majd kissé komolyabb hangnemben folytatja*
- Kicsit sokan vannak itt, muszáj egy kis friss levegőt szívnom! *címzi a férfinak szavait, így utalva rá finoman, hogy jelenleg egy kis magányra vágyik. Hátat fordítva az összeverődött társaságnak el is indul a kert egy távolabbi zugába, ahol reményei szerint egyedül lehet egy kicsit, hogy feldolgozza a történteket. Bár a házban igyekezett magabiztosnak látszani, azért igencsak megviselték a történtek. Egy idő után nem is tud továbbsétálni, olyan erős remegés fogja el. Hogy mégis állva maradjon, nekidől egy közeli fának, miközben továbbra is remegő kezeire mered és próbálja felfogni, mekkora szerencséjük volt, hogy mindannyian viszonylag sértetlenül kijutottak a házból*

1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-06 00:36:41
 ÚJ
>Darenahr Vemriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael szórakoztatása//

*Nehezére esik, hogy ne szaladjon kifelé, hanem szépen, komótosan kisétáljon az ajtón, mintha mögötte éppen nem történne semmi. Mégis igyekszik így tenni és egész jól sikerül is neki. Szíve szerint elmenne az istállóhoz az öszvérért, de nagy valószínűséggel az már rég nincs ott, így nem is húzza vele az időt.
Aleimord után igyekszik a Templomkertbe, az most a legbiztonságosabb. Még a legelvetemültebbek sem jönnének a templomba fosztogatni...
ALeniát egy padra fekteti le miután megálltak, majd Aleimordhoz fordul.*
- Nem tudom látta-e, hogy mi volt odakinn... Az lett volna az érdekes, ha úgy fosztogatunk, hogy közben minden mozdulatnál figyelünk, nehogy leverjünk valamit. De nem akarom tovább ragozni, a lényeg, hogy kint vagyunk, nem?
*Ha Aleimord mást már nem akar mondani, Darenahr hátat fordít neki, és inkább Larenhez lép. Nagyot sóhajt, szemeit forgatja játékosan.*
- Szerintem maximum csak a pénztárcája lett ezelőtt kifosztva, azt is ő maga csinálta!
*Súgja oda a lánynak viccelődve.
A fekete hajú lányka, aki figyelmeztette őket a legelején, köszönetet mond nekik, a férfi pedig csak mosolyogva bólint felé.*
- Ugyan, mindannyiunknak része volt abban, hogy most itt vagyunk.
*Illetve munkaadójának minimális, de nem akar ezen fennakadni. Elég volt az idegeskedésből.
Nemsokára többek között egy ismerős arcot is felfedez, mégpedig azt a nőt, aki szolgálóruhában kirohant még a legelején.*
~Ezek szerint mindenki túlélte.~

1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-05 23:04:14
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Magához térve//

*Szerencsétlen lány aligha tudhatja, mi folyik körülötte, hisz a fáradtság, a betegség és a rémültség együttes ereje felülkerekedett rajta, s ő már csak tehetetlen áldozata lehetett volna a vérengzésnek, ami a saját otthonában robbant ki. Abban az otthonában, amit mindig is a legbiztonságosabb helynek tekintett szerte a világon, ám ennek az álomvilágnak is, mint megannyi másnak az elmúlt napokban, vége. Alenia lassan mindenben és mindenkiben csalódik, pedig alig pár hatja került ki a szülei által oly gondosan őrzött burokból.
Azt nem tudja, hogyan kerül a Templomkertbe, illetve azzal sincs tisztában, hogy most a Templomkertben van, ahogy akkor sem tudott róla, mikor talán másfél nappal ezelőtt félholtra fagyva vitték haza erről a helyről. Milyen furcsa is néha az élet, nem is olyan régen még innen menekült otthonába, most pedig otthonról menekült ide. Felettébb szerencsétlen egy helyzet. Persze az, hogy ő menekült, az enyhe túlzás, mert nem tudja pontosan, hogy került ide, minden bizonnyal egyik társa hozta magával, aki érez iránta annyi szeretetet, hogy nem hagyta ott meghalni. Talán Luninari. Pillant a lányra, akinek alakját meg is pillantja a közelben. Ő talán kedveli, bár mióta elrabolták nem igazán beszélhetett a lánnyal. Esetleg bátyja cipelte idáig, aki még Nia kisgyermekkorában megesküdött, hogy megvédi őt mindentől. Az is lehet, hogy az új szolgáló, akinek a nevére nem emlékszik, volt vele ilyen kedves, de az ő alakját most nem véli még felfedezni a környéken.
Nagyokat pislogva néz körbe. Enyhe szédülést érez, meg valami olyat, mintha nem is ennek a világnak a része lenne, hanem csak egy külső megfigyelőként tekintene a történésekre. Röviden: Nincs jól.
Óvatosan feláll a földről, és kígyókat meghazudtoló cikk-cakkban tántorogva lépked oda Aleimordhoz, hogy aztán egy ölelést akarva, ám ölbeesésként végződve bújjon oda hozzá egyetlen testvéréhez.*
- Vége van? Most már nem bánt senki? Vigyél aludni bátyó!
*Az utóbbi mondat ismerősen csenghet Aleimord számára, ha a férfi figyel is húgára. Ugyanígy kérte esténként évekkel ezelőtt, hogy bújtassa ágyba őt, takargassa be és vigyázzon rá addig, míg őt el nem nyomja az álom. Alenia most sem vágyik többre, csak arra, hogy legalább egy pár órácskára nyugalmat és biztonságot érezhessen, mert azokból bizony nem sok jutott neki az elmúlt időszakban.*

A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.06.07 08:25:20, a következő indokkal:
"Persze az ő menekült, enyhe túlzás" javítva

1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-05 17:36:52
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Dromel Sayqueves //

*Kis időbe kerül ugyan, de sikerül a hosszú, mély lélegzetvételekkel annyira megnyugtatnia magát, hogy ne kapjon pánikrohamot. Már ez is több, mint a semmi, sőt! Nem mutatna jól, ha itt a Templomkertben elkezdene összeesve fulladozni. Nem hiszi, hogy ez a fiú lenne az, aki segítene rajta.*
- Volt egy kisebb... kalandom, egy Lindir Dariorsael nevű elf nővel.
*Mondja ezt a fiú kérdésére, majd két ujjával az orrnyergét kezdi masszírozni, és rá sem néz arra, aki talán a fattya lehet.*
- Úgy negyven évvel ezelőtt.
*Néhány lépést tesz az elmenekülő Dromel felé.*
- Ennek semmi köze az aranyhoz, kár is folyamatosan ezt mondogatnod.

1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-05 09:31:01
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //

̵ Ja, jól hallottad, Lindir. M'ér?
*Hol homlokát ráncolva, hol szemöldökeit felhúzva nézi ahogy Aleimordot valami megszállta, vagy talán rosszat evett és az nyugtalankodik benne. Annyi esze nincs, hogy rájöjjön mit mond az anyja neve Aleimordnak, szóval ráhagyja a zaklatottságot és addig körmét bámulva piszkálgatja azt.
̵ Te hallod, befejezed végre? Kezdek unatkozni is.*
*Mert a bosszantás része már rég megvolt. Azért az meglepi, hogy milyen szavak hagyják el a nemes ember száját, egy kicsit talán közelebb érzi magához. Persze rokonszenvet továbbra sem táplál iránta, sőt.*
̵ Látod, mondom én, hogy az a szaros pénz elveszi az ember eszét. Nézzél magadra, teljesen kivagy.
*Hangosan nyög egyet kifejezve fájdalmát, hogy most ennek a része kell legyen. Fújtat is párat jelezve, hogy az ő türelme is véges.*
̵ Ha majd kijózanodtál, szólj! Vagy inkább ne.
*Megrántja vállát, kezeit zsebre teszi és tengelye körül megfordulva már készül is éppen indulni, azért még körbenéz, hogy tiszta a terep és nincs a közelben senki aki szívesen a fejét venné.*

1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-05 08:26:16
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael szórakoztatása//

*Intiath egy valódi jelenség. Igaz manapság már nem annyira tündöklő mint mikor még mindkét keze megvolt és pontosan látta az utat amit be kell járnia, de időnként vannak pillanatai. Most viszont szinte ragyog. A világégés és a jó üzlet által érzett öröm szinte megrészegítette. Fonott kosarát vidáman lóbálja és lépteit jókedvűen időnként egy-egy szökelléssel cifrázza miközben egy pattogós dallamú kalóznóta dallamát fütyörészi. A kis fakapura fél kézzel feltolja magát, felcsüccsen majd a lábát átvetve rajta a templom kertjében lepattan róla. Vidáman szökdécsel miközben az általa fütyörészett dal ritmusára hol jobbra, hol balra kilép majd egy vékonyabb törzsű fát fél kézzel átkarolva vidáman kacagva forog egy kicsit a körül majd a nóta utolsó pár sorát vidáman a világba kiáltja.*
-Kössétek a hajógerinchez azt a mocskos szárazföldi patkányt,
Küldjétek le a mélybe.
A rohadék járja át a padlódeszkát
egy üveg rummal és yo ho ho
*A már az utolsó sornál jár mikor észreveszi a nagyobb társaságot melynek legtöbb tagja igencsak megviseltnek látszik. Még egy ismerős arcot is lát. Hirtelen megáll majd mintha mi sem történt volna egyik lábát a másik mögé teszi, egyik kezét a háta mögé, másikat a hasa elé majd széles vigyorral meghajol a társaság felé. Mikor pedig felegyenesedik ép kezével azok felé int és köszön.*
-Szép jó napot! Mi ez a sok komoly arc? Mosolyogjanak!
*Nevet fel majd színpadias elnagyoltsággal oldalra fordul és ha nem tartóztatják akkor katonás meneteléssel elindul a gazdagnegyed felé.*

1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-04 22:56:21
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael szórakoztatása//

*Maga sem hiszi el, hogy végre kijutnak, mindannyian, egyben és élve. Miközben elhagyják a rezidenciát, ami majdnem az otthona lett, most pedig minden bizonnyal romokban hever, körül sem néz, nehogy még véletlenül is úgy tűnjön, hogy búcsúzik bármitől, amihez bármilyen emlék is fűzné.
Többet pedig így sem kívánhatott volna édesanyja isteneitől és istennőitől. Hiszen él! A többiek is élnek! Mind élnek! Ugyan mennyi esélyük volt erre alig csak néhány perccel ezelőtt patkányként saját pincéjükben lapulva? Talán mégis az istenségek és a szellemek segítették őket, közülük is pedig leginkább talán pont őt, akit odahaza szinte soha az életben nem segítettek meg egyszer sem.
Hiszen neki nem csak saját magát, hanem két társát és barátját, két játéknyulát is sikerült kimentenie a pusztító káoszból, a Naitól kapott ruhákkal, cipőkkel, és kevés ékszerével együtt. Sőt, mint jó fosztogató, "lopott" a pincéből néhány palack bort is.
Lélekjelenlétéből ennyire telt, de hát mit számít ez már most?
Persze tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem rajta múlt, hogy még lehetőségük van lélegezni és érezni. Mégis most már mindent felülír számára a puszta tény, hogy életben vannak mind. Még szegény Alenia is, akit első rémült pincében töltött perceikben egy hordóba dugtak el.
Bárhogy is, már ez is mindegy. A Gazdagnegyed utcáit elözönlötték a lakóira dühös szegények, de nagyon úgy tűnik, hogy a rezidencia falain kívül már ők is csak egyek az odakint kószáló számtalan csoport közül, ami zsákmányra vadászik. Persze csak látszólag azonosak velük, de, hogy mind mehessenek az útjukra nyugodtan, ehhez mindez bőven elég.
Menet közben Lau és a velük lévő magas férfi elé lép.*
- Mindent nagyon köszönök nektek! *mondja halkan, mint aki még mindig attól fél, hogy meghallja őket bárki és ezzel elárulják magukat, pedig már csak magukban vannak. Mégis hangjában van elég szenvedély ahhoz, hogy érezni lehessen, hogy halálosnál is komolyabban gondolja őket. Ha pedig még sem szemei csillogása minden bizonnyal elárulná akkor is ha nem akarná. De jelen esetben persze nagyon is akarja, hogy elárulják őt Launak és a férfinak.*
- Sohasem fogom elfelejteni, hogy megmentettétek az életemet. Vagy hát inkább mindenkiét. Persze az ilyesmit sohasem lehet meghálálni eléggé, de majd igyekszem mindenképpen, ígérem! *mondja nekik, miközben az áhítat és az imádat egyfajta nemével néz rájuk, mintha halandók közé lelátogató istenségek volnának.*
- Amúgy… nem tudom még a nevét sem, és sajnálom, hogy még nem volt alkalmam nekem sem bemutatkozni. Luninari vagyok, de nem sértődöm meg, ha csak Luninak szólít. *mondja neki.* Sőt, szeretném. És hát tegezhetjük is egymást persze. Azok után, hogy majdnem együtt haltunk meg, szerintem igazán ez a legkevesebb…
- Neked is nagyon köszönöm! *hálálkodik aztán természetesen Aleimordnak is, még mindig halkan, és továbbra is csak akkor beszél, amikor még véletlenül sincsen senki sem a közelükben, akik nem ők maguk, de hát az eddigi eseményeknek köszönhetően szerzett üldözési mánia olyan dolog, ami jó eséllyel el fogja kísérni élete végéig, bármennyi ideje is legyen még hátra ezen a világon.
Persze mindez még a jövő zenéje, az azonban, hogy az elmúlt végtelennek tűnő órában leginkább egy polc alatt lapult tehetetlenül reménykedve a túlélésben, a jelenben láthatóan viselte meg. Most kicsit talán olyan, mintha pótolni szeretné ezt az elveszett órát, hiába tudja nagyon jól, hogy sokkal többet nyert most egyetlen óránál. Évtizedeket, ha minden igaz. Persze a fél-elfek nem élnek olyan sokáig, mint az elfek, de megint csak mit számít mindez most, éppen most, amikor akárcsak tegnapelőtt ilyenkor, akár halott is lehetne?
~ Nagyon veszélyes ez a város! Kicsit el kellene mindenképpen hagyni. Amúgy is haza kell üzennem valahogy, eljutni legalább a legszélső tilalomfáig, mert anya biztosan megérezte, hogy bajban vagyok, és aggódott. De persze jobb ezen nem gondolkodni most, nehogy ezzel is kísértsem a sorsot! Már amennyiben létezik egyáltalán. De hát valami sorsféleségnek csak léteznie kell. És ha már sors… pénzt kell szereznem. Mi van, ha Aleimord vagyonából csak ez a pár palack bor maradt, ami most is nálunk van? Ezek után, ha akarnám se tudnám magamat a nyakába varrni, akkor pedig… pénz kell, ennyi. Nem kell ezt túlgondolkodni! Ilyen bizonytalan időkben biztosan kell egy kis bizonyosság mindenkinek. Persze, hogy a jóslás hazugság-e, és szabad-e azt hazudni a létezőknek, amit hallani akarnak, az megint más kérdés. De hát anya is jósolt sokat! És ő sose akart rosszat senkinek. Biztosan lehet az egészet tisztességesen csinálni. ~ ballag együtt zavaros, csapongó gondolataival, lehajtott fejjel, valami teljesen bizonytalan jövőt tervezgetve, aminek nagyjából annyi a lényege, hogy hivatásos jóssá kell válnia minél hamarabb. Szinte észre sem veszi, hogy kihúzza a dugót az egyik borból, és jó nagy kortyokban iszik. Ha nem is rúg be, azért már érzi, ahogyan gyomrából kellemes, forró zsibbadás járja apró át apró kis testét. El is szórakozik ezzel amíg meg nem érkeznek a Templomkertbe, ahol Lauval, Naival meg Vicbennel "annak idején" Aleniát összeszedték.
Az élete léte felett érzett kezdeti megkönnyebbülést és örömöt mégis úgy tűnik hamar felváltotta nála az általa már olyan jól ismert levertség. Ettől még úgy érzi, hogyha Latlieról elfeledkezne, körülbelül meg is érdemelte volna, hogy lent maradjon a pincében a fosztogatók áldozataként.
Persze üldözési mániája nem múlik még a bor hatására sem, így hozzá is csak akkor szól, és, ha a lány hagyja neki, akkor arcát is csak akkor simogatja meg reményei szerint szinte már szeretet határát súroló gyengédséggel, amikor senki más nem figyel, talán csak olyan, aki velük van. Persze pont ott, ahol a pincében megütötték.
Nem ismeri ugyan őt, mégis megismerkedésük pillanatától kedvelte és közel érezte magához. Még azt sem igazán érti meg, hogy valószínűleg pont azért, mert akárcsak Lau, akit szintén az első pillanatoktól fogva kedvelt, önmagára emlékezteti. De hát ezek zűrzavaros és zaklatott idők. A Templomkert védelmében ellenben mér tényleg csak önmagukban vannak így nyugodtan beszélhet.*
- Remélem nem fáj már. *mondja neki gyengéden, és bár pontosan tudja, hogy nem ő tehet róla, hozzáteszi a következő szavakat is:*
- Nagyon sajnálom, hogy az a nő pont téged szemelt ki magának. De most már minden rendben lesz. Amint vége ennek az egésznek, biztosan sok dolgunk lesz, és neked is fog akadni munka, ha van még kedved velünk maradni. Rendbe kell majd raknunk valahogy a házat.
*Persze gondosan ügyel arra, hogy ne ígérjen semmit, és ne ajánljon munkát Aleimord helyett. Mégis úgy gondolja, hogy a puszta tény, hogy a lány vállalta velük a sorsközösséget, és nem rohant fel elárulni a fosztogatóknak azt, hogy bizony nemesek is bujkálnak odalent a pincében, eléggé összefűzte a sorsukat annyira, hogy a maguk módján és amennyire csak tudják meghálálják ezt neki. Azt is pontosan tudja, hogy amikor erre gondol nem csak az ital és a neki köszönhető éppen kezdődő, enyhe részegség beszél belőle.
Mindezek után megkönnyebbül, amikor látja, hogy a lány, akit korábban Aleimord elé kísért, egy férfi és egy nő társaságában van, de szintén él. Hiába na… lehet csak van ebben a templomban valami valóságos isteni hatalom, ha itt mindig olyanokra akadnak rá, akiknek sorsát szinte már megpecsételődni hitték.
Nyugodt sóhaj, kedves és boldog mosoly a lány felé, valamint egy kis korty bor lefelé a torkán. Éppen ennyire képes. Amúgy úgy érzi nagyon furcsa állapotban van. Egyszerre olyan, hogy akár képes lenne hazáig sétálni, egészen az erdő mélyéig, mégis akár alhatna is a következő pillanatban, ha azt akarná, ugyanakkor minden csak azon múlik, hogy ő maga mit akar, mintha igazi mágus lenne, nem csak álmaiban. Aludni mindenesetre nem akar.
Aleimord oldalán lép a többiek mellé és közé.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.04 23:30:16

1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-04 21:49:43
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Dromel Sayqueves //

*Kicsit jobban megnézi magának a fiút, és ha nem lenne ennyire koszos, ha nem borítanák sérülések, és normális ruha lenne rajta, talán tényleg beillene egy Sayquevesnek. Még belegondolni is borzasztó. Lehet véletlen egybeesés is, nem kell mindig rögtön...*
- Lindir?
*Köpni-nyelni nem tud, mikor meghallja a nevet. Csak néz mélybarna szemeivel a fiúra, hatalmasakat pislog, a levegő pedig elakad a tüdejében.*
~Kizárt, hogy más családtag Lindir közelébe került. Az apám biztos, hogy nem, a nagyapám végképp, Heilgron teljesen másfele járt...~
*Próbálja valahogyan megmagyarázni magának, hogy ez hazugság, neki biztos, hogy nincs fia, de érzi, hogy Dromel igazat beszél.*
- A lángok őrére!
*Kiáltja el magát, majd olyan hatalmasat káromkodik, amit tőle eddig ezelőtt még soha nem lehetett hallani.*
- Nem szól, nem küld maga helyett senkit, még csak egy levelet sem írt! Honnan tudhattam volna?
*Úgy érzi, a sokktól nem kap levegőt, nagy, mély lélegzetvételekkel próbál megnyugodni, miközben újra káromkodik kezd.*
- Elküld, mert rosszat tesz a család hírnevének, ha együtt látnak, összetör, és még egy rongyos levelet sem küld arról, hogy... a fenébe is!

1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-04 21:26:00
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //

*Végre szabadul, ami azért megkönnyebbüléssel tölti el. Ilyen közel ennyi ideig még sosem volt férfihoz, és nem is áll szándékaiban ezt a hiányosságot pótolni. A hitetlenkedés bár jogos, de Dromelt ez nem érdekli és felettébb bosszantja.*
̵ Nem látok rajtad vörös köpenyt ami feljogosítana a faggatásomra.
*Mellkasa előtt összefont karokkal áll, majd még egy szemforgatással reagál.*
̵ Mondtam már a nevemet. Csak mondom, hogy rohadtul semmi hasznom nem származna abból, hogy hazudjak, ellenben kurvára bosszantasz már.
*Morog is valamit orra alatt, pár összefüggéstelen átkozódó szavat ami semmilyen módon nem kapcsolódik egymáshoz.*
̵ Lindir Dariorsael egyetlen kölyke vagyok, apám meg valami Sayqueves volt. Azért ennyit még én is össze tudtam rakni, és még sok pénz sem kell legyen a seggem alatt.
*Hamar elpárologni látszik morcossága, amikor rájön, hogy valójában remek cukkolási lehetőség, hogy ő mint egy csóró, szerencsétlen senki, valamilyen módon rokoni kapcsolatban áll a csili vili nemes bácsival.*
̵ Na mi az? Nem hogy örülnél, hogy van egy távoli kis korcs rokonod.
*Néma nevetéssel büszkén felszegi fejét, mintha csak éppen az arisztokraták gőgjét kívánná utánozni.*
̵ Ne aggódj, te sem lettél a szívem csücske, legfeljebb a lábam bütyke. Éppen annyira a szívembe zártalak.
~ Nem, még annyira sem. ~

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084