- Általában igen.
* Bólint rá, hisz nem szokott nagyon gond lenni a madárral. Ügyesen teljesíti parancsait. Bár kisebb korában előfordult néhány kis incidens. Volt valóban olyan, hogy megkapta a kezét a madár, még mikor nem is volt kifejlett állat. Ez együtt jár a jószágok idomításával. Visszaemlékszik rá, hogy mióta is olyan hű társa a bagoly.*
~ Szépen sütött a nap, bár már közeledett a tél... Az ágak csupaszok voltak szinte, a levelek alattuk hevertek elszáradva. Egy apró, csipogó vagy inkább visító hang ütötte meg a fülemet. És ott volt, édes pici bagolyfióka. Oly védtelen, esetlen, ki még nem ismeri a világot, az erdőt, s nincs tisztában semmivel sem. Óvatosan vedtem a kezeim közé. Valószínűleg a fészekből esett ki. Tudtam, hogy mit esznek a baglyok, így felneveltem, megerősödött. Ez volt az egyik nagy sikerem... Persze, az nem itt az Artheinori erdőben volt, de ide is elkísért, nélküle nem érzem magam elveszettnek, a feladatomat is könnyebben teljesítem.~
* A férfi megsimogatta hát kedvencét, amit az igen jól visel. Mosolyogva látja, hogy az a bizonyos "városi para" benne van az emberben, mert inkább odébbmegy.*
- Oh, hát a sötételfek. Igen, sokuk elég nehéz természetű.
* Az elfek és mélységi rokonaik soha nem voltak túl jó viszonyban. Utazása alatt Elichére is rámátadtak, már csak a faja miatt is, na meg remélték, hogy ki tudják fosztani. Szerencsére hű társa itt is segítségére volt, s ketten elüldözték az éjszaka sötét lényeit.*
- Szóval, itt nőttél fel. Én nem tudom elképzelni, hogy itt éljek. Engem zavarnak a kikövezett utak, a nagy téglaépületek. Na, meg nincs itt fű, növények és állatok. Az utcák is olyan egyformák.
* Persze megérti Roddart is. Ő talán nem tud különbséget tenni a jófajta gomba és a gyilkosgalóca között, s a sok-sok fa is lehet egy városinak útvesztő.
A Gazdagnegyed pompás, de a lánynak eszébe jut a Szegénynegyed, ahol már valamikor járt.
Nyomor fogadta. Az utcák porosak, az emberek koldulnak pénzért, ételért, esetleg meleg takaróért.*
- A város nem segít valahogy a Szegénynegyedben élő szerencsétleneken?
* Kérdezi Eli, miközben eszébe jutnak a szakadt ruhás gyerekek, akik egy romos háznál kergetőztek. Nem voltak ablakok, az ajtó is félig kidőlve.
Néhány furcsa, csuklyás alak árnyéka is felfedezhető a sötétebb sikátorokban.*
~ Az éjszaka lehet csak igazán borzasztó...~
* Kicsit olyan ez, mintha az erdőben látna egy jelenetet. A ragdozó csendesen lapul mindaddig, míg az áldozat elég közel nem ér... És lecsap. Nincs segítség, csak a hold és a csillagok a tanúi a történteknek. A vadász pedig, mint aki jól végezte dolgát újra beolvad az árnyak közé...
Véletlen a Szegénynegyed felé is vette az irányt, de még időben eszébe jut, hogy neki a Templomkertbe kell indulnia.
Szép, ápolt a pázsit, minden gondozott, tehát ebből a szempontból ez sem épp az erdőre emlékeztet. Mégis szimpatikusabb neki ez, mint a számára csicsás Gazdagnegyed vagy poros sikátorokkal teli szegények városrésze.
A fák, a bokrok mind gondos kezek által olyan formájúak, amilyenek. Vannak padok is, de nem kíván leülni, s nem is a templom épülete felé veszi az irányt.*
- Nem túl vidám hely a temető, de úgy jutunk leggyorsabban a folyópartra.
* Von vállat, majd elindul abba az irányba, hacsak Roddar nem tiltakozik miatta.*