Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:14:56
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:14:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor végre eléri a templomkertet ismét körülnéz. Látja a sötétzöld fűt a fák árnyékában. Látja a kavicsos utat ahol tovább kellene mennie, ám először körülnéz. ~Végre egy nyugodt hely.~ Látja még az utat ahogyan tovább megy a padok és buja bokrok mellett. ~Az az út vajon hova vezethet?~ De mivel nem arra megy ezért elhatározza hogy tovább folytatja útját. Reméli találkozni fog majd valakivel útja során, mivel nagyon hiányzik neki a társaság már egy ideje, és azt is reméli hogy bemehet egy fogadóba ahol végre ihat és ehet.
~Vajon van valaki a fogadóban aki szívesen beszélgetne egy magamfajtával? Majd kiderül.~
Még egyszer átgondolja merre megy tovább, majd elindul a kijelölt útvonalnak, tovább a szegénynegyed felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 13:28:30, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás, jeljavítás.
~Vajon van valaki a fogadóban aki szívesen beszélgetne egy magamfajtával? Majd kiderül.~
Még egyszer átgondolja merre megy tovább, majd elindul a kijelölt útvonalnak, tovább a szegénynegyed felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.07.03 13:28:30, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás, jeljavítás.
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:12:59
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:12:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Régóta nem látta már a rokonokat, ideje hát egy meglepetés látogatást tenni náluk. Nem tudja még meddig marad, s azt sem, hogy marad-e. Sosem volt erénye a türelem, és unatkozni is utál. Ha nem szórakoztatják ezek a régen látott családtagok, már ha talál valakit a városban közülük, akkor valószínűleg odébbáll. Talán egy másik városban talál magának való izgalmakat. Hiába érzi egyre idősebbnek magát a sötételf, fiatalos lelkesedése még semmit sem változott.
Nem sokat időz hát a templomkertben, tulajdonképpen szinte csak átrohan rajta, hogy minél előbb családja oly nagyra becsült kötelékében lehessen... érdekli miként fogják fogadni elveszettnek hitt tagjukat.*
Nem sokat időz hát a templomkertben, tulajdonképpen szinte csak átrohan rajta, hogy minél előbb családja oly nagyra becsült kötelékében lehessen... érdekli miként fogják fogadni elveszettnek hitt tagjukat.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:22:04
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:22:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Oda-vissza, oda-vissza. Egy kis tanulást mindig egy kellemes séta a templomkertben követ, és így egész tűrhető. Nem egész nap a könyvek fölé görnyed, de eleget olvas ahhoz, hogy valami meg is maradjon belőle. Alig várja, hogy eldicsekedjen Batonak, mennyi mindent megtanult. Mondjuk... Áh, inkább felejtős. Nem akarja azt mesélni, milyen ügyesen csücsült a kis fenekén, amíg a többiek az életüket kockáztatva élőholtakkal harcoltak. Nem is fog eldicsekedni a tudományával, mint Meira. Nem mintha lenne mivel, egyelőre varázslatokat nem tanult, de sok minden mást igen. Így sem tud sokat, biztos benne, hogy messze lemarad sok másik ember mögött, ami szégyenletes. Kiskora óta tanulja a mágiát, apja már tízéves korában tankönyvekből és tekercsekből olvasott neki esti mesét. Hamar meg is utálta a dolgot, csak felnőtt fejjel tudatosult benne, milyen sokat köszönhet azoknak az estének, hiszen egy megalapozott tudással vethette bele magát a komoly munkába.
Feje fölött a napernyő, lába csupasz. A cipőjét a könyvtárban hagyta. Rögtön lerúgta a lábáról, amint beért a hűvös helyiségbe, hogy szellőzzenek az ujjai, és azóta sem vette vissza. Mezítláb sétál körbe a puha pázsiton. Nincsenek sokan körülötte, így csak azzal a pár meglepett tekintettel kell elbírnia, amikkel a szerzetesek bombázzák. Lehajtja a fejét, elbújik az ernyő alá, szemével hófehér lábait bámulja, ami szinte világít a zöld füvön. Nem marad kinn sokáig, pár perc séta, még egyszer ennyi bámészkodás, és ki is pihente magát, jöhet a következő könyv.*
Feje fölött a napernyő, lába csupasz. A cipőjét a könyvtárban hagyta. Rögtön lerúgta a lábáról, amint beért a hűvös helyiségbe, hogy szellőzzenek az ujjai, és azóta sem vette vissza. Mezítláb sétál körbe a puha pázsiton. Nincsenek sokan körülötte, így csak azzal a pár meglepett tekintettel kell elbírnia, amikkel a szerzetesek bombázzák. Lehajtja a fejét, elbújik az ernyő alá, szemével hófehér lábait bámulja, ami szinte világít a zöld füvön. Nem marad kinn sokáig, pár perc séta, még egyszer ennyi bámészkodás, és ki is pihente magát, jöhet a következő könyv.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-27 11:59:44
Üzenet elküldve: 2017-06-27 11:59:44
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Unottan figyeli az eseményeket, közben arra jut, hogy egy szép virágcsokor jó ötlet lehet ajándékként. Azt talán szedhet valahol, vagy ha nem, akkor vesz a piacon. Ott biztosan szép csokrokat csinálnak, szebbet, mint amilyen ő tudna csinálni.
Meira közben integet neki, hogy menjen, ezért sóhajtva feltápászkodik a földről, és unott arccal megindul a társaság felé. Ott egy fancsali mosollyal megáll, és csak bámul ki a fejéből, hallgatja a többieket.*
- Ó, nincs gond.
*Mosolyog Bato-ra.*
- Mintha én már nem mondtam volna, hogy ezek állnak a háttérbe, és tudnak róla.
*Sóhajt.*
- Menjünk, járjunk utána.
*Bólogat, majd megfogja Meira kezét, és ha ő is jön, akkor bemegy a templomba, és rögtön Galahass-t kezdi keresni.*
*Unottan figyeli az eseményeket, közben arra jut, hogy egy szép virágcsokor jó ötlet lehet ajándékként. Azt talán szedhet valahol, vagy ha nem, akkor vesz a piacon. Ott biztosan szép csokrokat csinálnak, szebbet, mint amilyen ő tudna csinálni.
Meira közben integet neki, hogy menjen, ezért sóhajtva feltápászkodik a földről, és unott arccal megindul a társaság felé. Ott egy fancsali mosollyal megáll, és csak bámul ki a fejéből, hallgatja a többieket.*
- Ó, nincs gond.
*Mosolyog Bato-ra.*
- Mintha én már nem mondtam volna, hogy ezek állnak a háttérbe, és tudnak róla.
*Sóhajt.*
- Menjünk, járjunk utána.
*Bólogat, majd megfogja Meira kezét, és ha ő is jön, akkor bemegy a templomba, és rögtön Galahass-t kezdi keresni.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-26 20:00:07
Üzenet elküldve: 2017-06-26 20:00:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A főtéri férfi útmutatását követve végül megérkezik a templom kertjébe, ahová nem tudja illendő-e behoznia hátasát, ám kinn hagyni mégsem akaródzik neki. Így végül megállapodásra jut magában, a kert bejáratát jelző kapun még maga után húzza a lovat, majd az egyik nagyobb fa tövéhez vezeti és ott hagyja. Nyugodtnak tűnik a kert, így amiatt már nem aggódik, hogy valami csőcselék berohan és kikergeti a világból Csutkát, azonban az állat újra nyugodtnak tűnik, s neki is áll kisebb csomókat fogyasztani a kert zöldellő füvéből. Sythra kívülről megvizsgálja a templomot, és erősen fontolgatja, hogy betérjen-e. Idekinn nem látja a díszes társaságot, melynek követése mellett határozott, viszont nem tud róla, hogy beléphet-e a templomba, lévén nem igazán hisz egyetlen istenségben sem. Tanult persze róluk édesapjától, de sokkal triviálisabb dolgokban hitt eddigi élete során, mint isteni erőkben és azok földi jelenlétében. Nagyot sóhajt, s lila íriszeit újra és újra végigjáratja a kerten, hátha talál bármit, ami olyan gondolatokra ösztönözné, melyek kisegítik a dilemmában.
Tesz pár lépést a templom felé, majd visszahátrál a hátasához, majd néhány újabb előre irányuló lépés után vissza. Nem tudja mennyi idő telik el a zagyva időtöltéssel, de végül egy apró hang azt súgja, most vagy soha, így immár határozottabb lépésekkel indul meg a fölé magasodó épület irányába.*
A hozzászólás írója (Sythra Nyrinath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.26 20:00:41
Tesz pár lépést a templom felé, majd visszahátrál a hátasához, majd néhány újabb előre irányuló lépés után vissza. Nem tudja mennyi idő telik el a zagyva időtöltéssel, de végül egy apró hang azt súgja, most vagy soha, így immár határozottabb lépésekkel indul meg a fölé magasodó épület irányába.*
A hozzászólás írója (Sythra Nyrinath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.26 20:00:41
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-26 08:23:36
Üzenet elküldve: 2017-06-26 08:23:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada//
*Meglepetten néz hátra, amikor a kapu becsapódását hallja. Ezt nem így tervezte, de nem is érzi magát rosszul a dolog miatt. Elvégre nem zúzta be a szép arcát a lány, úgyhogy igazán nem lehet egy szava sem.
~Oh, jaj jaj...~
Sóhajt fel magában, majd fordul is előre, a másik kapu felé és tétovázik, amíg a lány utol nem éri. Ott aztán úgy néz ki, hogy bátorságot akar belé önteni a szavaival. Az ork nem igazán tudja mire vélje a dolgot, szemei összeszűkülnek és úgy nézi, hogy a félvér kinyitja a kaput és át is lép rajta. Most vagy soha pillanat lép fel. A nőstény vállat von, megingatja a fejét, mintegy korholva ostoba kíváncsiságát, aztán a nő után megy. Hátizsákját megszorítja magán, kezeit szorosan az oldalához teszi és igyekszik közel maradni Nairadához. Habár őt sem kedveli, a többi embert még jobban rühelli, úgyhogy úgy gondolja a legjobb, ha nem kényelmetlenül, de a közelében marad.
Így masírozik át a templomkerten oda, ahová a kisasszony vezeti.*
~Ha próbálkoznak valamivel kinyírom... mindet! Mindegyiket megölöm! Az egész várost, az egész környéket... mindenkit... az a legbiztosabb.~
*Meglepetten néz hátra, amikor a kapu becsapódását hallja. Ezt nem így tervezte, de nem is érzi magát rosszul a dolog miatt. Elvégre nem zúzta be a szép arcát a lány, úgyhogy igazán nem lehet egy szava sem.
~Oh, jaj jaj...~
Sóhajt fel magában, majd fordul is előre, a másik kapu felé és tétovázik, amíg a lány utol nem éri. Ott aztán úgy néz ki, hogy bátorságot akar belé önteni a szavaival. Az ork nem igazán tudja mire vélje a dolgot, szemei összeszűkülnek és úgy nézi, hogy a félvér kinyitja a kaput és át is lép rajta. Most vagy soha pillanat lép fel. A nőstény vállat von, megingatja a fejét, mintegy korholva ostoba kíváncsiságát, aztán a nő után megy. Hátizsákját megszorítja magán, kezeit szorosan az oldalához teszi és igyekszik közel maradni Nairadához. Habár őt sem kedveli, a többi embert még jobban rühelli, úgyhogy úgy gondolja a legjobb, ha nem kényelmetlenül, de a közelében marad.
Így masírozik át a templomkerten oda, ahová a kisasszony vezeti.*
~Ha próbálkoznak valamivel kinyírom... mindet! Mindegyiket megölöm! Az egész várost, az egész környéket... mindenkit... az a legbiztosabb.~
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-25 23:13:24
Üzenet elküldve: 2017-06-25 23:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Feszélyezi a gondoat, hogy a férfi társaságában nézzegessen magának ruhákat, de egy épkézláb indokot sem tud felhozni, miért ne kísérhetné el. Vickem viszont legalább egyet felhoz, miért akar elmenni vele, így a vita eldőlt: ketten mennek majd vásárolni.*
-Rendben.
*Bólint megadóan. Biztos jól fogja érezni magát, hiszen ebben az egy órában is, mióta beszélgetnek, egyszer sem gondolt arra, hogy el akar tűnni, bárcsak elnyelné a föld. Vagyis de, egyszer, de az még a legelején volt, az nem számít.*
-Majd... majd mutathatok neked néhány dolgot. *Kezdi bátortalanul. Már előre izgul, mi lesz ennek a következménye, de nem akar elutasító lenni.* Tudok pár igét, azokat majd megmutathatom, ha érdekel, hátha be tudod építeni az előadásodba.
*Nagyon a tanulás elején jár, egy kezén meg tudja számolni, hány varázsigét tanult meg eddig, azok sem túl látványosak, de a férfi fantáziájával valamit csak ki lehet hozni belőlük.
Látja, hogy a másik már nagyon sietne ki a temetőből, hát megszaporázza a lépteit, amennyire tudja. Nem szeretne zajt csapni, apró termetének hála csak úgy suhan a sírok között, és már kinn is vannak a templomkertben. Kellemes virágillat, halk beszélgetés csapja meg a fülét. Nyugodt, békés hely, a második kedvence a tisztás után.*
-A gazdagnegyeden fogunk átmenni, ugye?
*Pillant reménykedve a másikra. Nem szeret a szegények közelében járni, még társaságban sem. Fél, túl könnyű célpont, nem is egyszer esett már áldozatául a rosszakaróknak.*
//Vickem//
*Feszélyezi a gondoat, hogy a férfi társaságában nézzegessen magának ruhákat, de egy épkézláb indokot sem tud felhozni, miért ne kísérhetné el. Vickem viszont legalább egyet felhoz, miért akar elmenni vele, így a vita eldőlt: ketten mennek majd vásárolni.*
-Rendben.
*Bólint megadóan. Biztos jól fogja érezni magát, hiszen ebben az egy órában is, mióta beszélgetnek, egyszer sem gondolt arra, hogy el akar tűnni, bárcsak elnyelné a föld. Vagyis de, egyszer, de az még a legelején volt, az nem számít.*
-Majd... majd mutathatok neked néhány dolgot. *Kezdi bátortalanul. Már előre izgul, mi lesz ennek a következménye, de nem akar elutasító lenni.* Tudok pár igét, azokat majd megmutathatom, ha érdekel, hátha be tudod építeni az előadásodba.
*Nagyon a tanulás elején jár, egy kezén meg tudja számolni, hány varázsigét tanult meg eddig, azok sem túl látványosak, de a férfi fantáziájával valamit csak ki lehet hozni belőlük.
Látja, hogy a másik már nagyon sietne ki a temetőből, hát megszaporázza a lépteit, amennyire tudja. Nem szeretne zajt csapni, apró termetének hála csak úgy suhan a sírok között, és már kinn is vannak a templomkertben. Kellemes virágillat, halk beszélgetés csapja meg a fülét. Nyugodt, békés hely, a második kedvence a tisztás után.*
-A gazdagnegyeden fogunk átmenni, ugye?
*Pillant reménykedve a másikra. Nem szeret a szegények közelében járni, még társaságban sem. Fél, túl könnyű célpont, nem is egyszer esett már áldozatául a rosszakaróknak.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-25 17:47:28
Üzenet elküldve: 2017-06-25 17:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem talán arcátlan módon tud olyan felszínes lenni, hogy mások értékét néha a külső alapján ítélje meg. Ez nem azt jelenti, hogy számára csak akkor ér valamit bármilyen lény, ha szép, egyszerűen csak mások külsejét is számításba veszi. Ez pedig annyira beleszámít a róluk alkotott képbe, amennyire a belső értékeik is. És éppen ez az oka annak, hogy a férfi nem hagyja annyiban Noliet. Azon kívül, hogy a tündérke külseje érdekes és nem mellesleg szép, a belső vonásai sem torzítják el azt. Szívesen változtatna egy kicsit a lányon, de éppen csak annyit, hogy amaz ki merjen lépni mellé a fénybe és színészkedni egy kicsit. Ám azt már nem szeretné, hogy gyökeresen megváltozzon és beképzelt legyen. Látja benne lehetőséget.*
- Rendben. Ketten együtt könnyebben ki tudjuk majd választani a megfelelőt.
*Mondja, miközben magában máris tervezi a legmegfelelőbb ruhát. Nem mintha nem bízna Nolie ízlésében, de a jelenlegi ruhája alapján jobban járnak, ha ketten mennek. Valami alkalomhoz illő öltözet kell majd neki. Még vicces is lehetne, ahogy egy vörös estélyiben feszítene a kék ruhadarabokat viselő Vick mellett. Igazán megnyerő páros lehetnének.*
- Ez egyáltalán nem nagy felhajtás. Persze először megnézzük, mennyire vagy ügyes illetve nyitott a közönségre, s ezután, ha mind a ketten úgy gondoljuk, akkor bármekkora felhajtást megérsz, Hópehely kisasszony.
*Feleli mosolyogva. Először majd együtt pakolásszák a bűvész kacatokat, gyakorolnak kicsit, aztán majd idővel meglátják mennyire megy ez az egész Nolienak. Vickem reméli, hogy a lányka hamar beleérez a bűvészet és előadás mesterségébe, hogy aztán fehér megjelenésével még több nézőt vonzzon. El tudja képzelni, hogy Hópehely kisasszony híre messzire eljusson, hogyha ügyesen csavarják a szálakat.
Vickem kénytelen kicsit lelassítani, hiszen amíg ő sietne, addig Nolie sokkal kényelmesebbre veszi a tempót. A férfi húzza ezen a száját, minél hamarabb szeretne eltűnni onnan, hogy ne háborgassa a halottakat puszta jelenlétével, de a tündérke nem könnyíti meg a dolgát. Mélyen fellélegzik a megkönnyebbüléstől, amikor a komor, földből kinövő sírköveket felváltják a virágok a templomkertben. Ez a környezet már sokkal szívmelengetőbb számára.*
//Nolie//
*Vickem talán arcátlan módon tud olyan felszínes lenni, hogy mások értékét néha a külső alapján ítélje meg. Ez nem azt jelenti, hogy számára csak akkor ér valamit bármilyen lény, ha szép, egyszerűen csak mások külsejét is számításba veszi. Ez pedig annyira beleszámít a róluk alkotott képbe, amennyire a belső értékeik is. És éppen ez az oka annak, hogy a férfi nem hagyja annyiban Noliet. Azon kívül, hogy a tündérke külseje érdekes és nem mellesleg szép, a belső vonásai sem torzítják el azt. Szívesen változtatna egy kicsit a lányon, de éppen csak annyit, hogy amaz ki merjen lépni mellé a fénybe és színészkedni egy kicsit. Ám azt már nem szeretné, hogy gyökeresen megváltozzon és beképzelt legyen. Látja benne lehetőséget.*
- Rendben. Ketten együtt könnyebben ki tudjuk majd választani a megfelelőt.
*Mondja, miközben magában máris tervezi a legmegfelelőbb ruhát. Nem mintha nem bízna Nolie ízlésében, de a jelenlegi ruhája alapján jobban járnak, ha ketten mennek. Valami alkalomhoz illő öltözet kell majd neki. Még vicces is lehetne, ahogy egy vörös estélyiben feszítene a kék ruhadarabokat viselő Vick mellett. Igazán megnyerő páros lehetnének.*
- Ez egyáltalán nem nagy felhajtás. Persze először megnézzük, mennyire vagy ügyes illetve nyitott a közönségre, s ezután, ha mind a ketten úgy gondoljuk, akkor bármekkora felhajtást megérsz, Hópehely kisasszony.
*Feleli mosolyogva. Először majd együtt pakolásszák a bűvész kacatokat, gyakorolnak kicsit, aztán majd idővel meglátják mennyire megy ez az egész Nolienak. Vickem reméli, hogy a lányka hamar beleérez a bűvészet és előadás mesterségébe, hogy aztán fehér megjelenésével még több nézőt vonzzon. El tudja képzelni, hogy Hópehely kisasszony híre messzire eljusson, hogyha ügyesen csavarják a szálakat.
Vickem kénytelen kicsit lelassítani, hiszen amíg ő sietne, addig Nolie sokkal kényelmesebbre veszi a tempót. A férfi húzza ezen a száját, minél hamarabb szeretne eltűnni onnan, hogy ne háborgassa a halottakat puszta jelenlétével, de a tündérke nem könnyíti meg a dolgát. Mélyen fellélegzik a megkönnyebbüléstől, amikor a komor, földből kinövő sírköveket felváltják a virágok a templomkertben. Ez a környezet már sokkal szívmelengetőbb számára.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:12:01
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:12:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Rinon nem hitte volna, hogy tényleg találni fog valami érdemlegeset, ám mégis nem egy nyom kerül a szeme elé, ahogy végigvizsgálja a Templomkert hátsó részét. Ugyan a távolság miatt a többiek beszélgetéseiről lemarad, de máris furcsállja, hogyan lehetett valaki ilyen figyelmetlen, hogy maga mögött hagyja a ruhafoszlányát és a vérét is. Habár ez még nem jelent semmit. Előfordulhatott, hogy a tolvaj és az, aki a rózsákat választotta az ideális menekülési útnak nem ugyanaz a lény. Mindenesetre a fehér ruhadarabot leveszi a tövisről, mielőtt valaki úgy gondolná, hogy eltakarítja onnan az egyik nyomot. Jól megjegyzi a helyet az összképet rondító letört rózsákkal és úgy megy vissza Batohoz. Kicsit izgatott, hogy talált valamit, de ez kívülről egyáltalán nem látszik. Talán csak zöld szemei csillognak egy kicsit jobban, mint általában szoktak.
Mielőtt igazán megszólalhatna, Meira mondja el a fejleményeket. Kicsit megütközik a hallottakon, a meglepettsége és felháborodása enyhén ki is ül az arcára, ami látszik a kissé kikerekedett szemeiből és a fintorból az orrán. De igazából nem fűz hozzá semmit, habár szeretne. Bato, mint a főnök, úgyis hamar elintézi egy egész ésszerű paranccsal. Ezután kerül a sorra Rinon.*
- Ami azt illeti, igen. Ezt a fehér ruhadarabot találtam fennakadva a rózsatöviseken. Ez nem minden, valaki letört párat és össze is vérezte őket. Arra.
*Rinon megmutatja Batonak a fehér szövetet, oda is adja neki, ha amaz a kezét nyújtja. Majd hüvelykujjával a háta mögé mutat arra a pontra, ahol mindezt felfedezte.*
- Folytatom a nézelődést. Arra leszek.
*Nem kér engedélyt, egyszerűen csak bejelenti. Hogyha a kopasznak ellenvetése van, úgyis közölni fogja, esetleg vele tart, ha szeretne. Rinon eközben a temető felé mutat, s elindul rögtön, de előbb a ruhadarabot visszakéri. Aztán máris célirányosan elindul a hátsó kapu felé. Még útközben újra megnézi a letörött rózsákat és a vért. Az is eszébe jut, hogy el kéne tennie az összekent töviseket, hátha van erre valami mágia, de végül ott hagyja egyelőre.*
*Rinon nem hitte volna, hogy tényleg találni fog valami érdemlegeset, ám mégis nem egy nyom kerül a szeme elé, ahogy végigvizsgálja a Templomkert hátsó részét. Ugyan a távolság miatt a többiek beszélgetéseiről lemarad, de máris furcsállja, hogyan lehetett valaki ilyen figyelmetlen, hogy maga mögött hagyja a ruhafoszlányát és a vérét is. Habár ez még nem jelent semmit. Előfordulhatott, hogy a tolvaj és az, aki a rózsákat választotta az ideális menekülési útnak nem ugyanaz a lény. Mindenesetre a fehér ruhadarabot leveszi a tövisről, mielőtt valaki úgy gondolná, hogy eltakarítja onnan az egyik nyomot. Jól megjegyzi a helyet az összképet rondító letört rózsákkal és úgy megy vissza Batohoz. Kicsit izgatott, hogy talált valamit, de ez kívülről egyáltalán nem látszik. Talán csak zöld szemei csillognak egy kicsit jobban, mint általában szoktak.
Mielőtt igazán megszólalhatna, Meira mondja el a fejleményeket. Kicsit megütközik a hallottakon, a meglepettsége és felháborodása enyhén ki is ül az arcára, ami látszik a kissé kikerekedett szemeiből és a fintorból az orrán. De igazából nem fűz hozzá semmit, habár szeretne. Bato, mint a főnök, úgyis hamar elintézi egy egész ésszerű paranccsal. Ezután kerül a sorra Rinon.*
- Ami azt illeti, igen. Ezt a fehér ruhadarabot találtam fennakadva a rózsatöviseken. Ez nem minden, valaki letört párat és össze is vérezte őket. Arra.
*Rinon megmutatja Batonak a fehér szövetet, oda is adja neki, ha amaz a kezét nyújtja. Majd hüvelykujjával a háta mögé mutat arra a pontra, ahol mindezt felfedezte.*
- Folytatom a nézelődést. Arra leszek.
*Nem kér engedélyt, egyszerűen csak bejelenti. Hogyha a kopasznak ellenvetése van, úgyis közölni fogja, esetleg vele tart, ha szeretne. Rinon eközben a temető felé mutat, s elindul rögtön, de előbb a ruhadarabot visszakéri. Aztán máris célirányosan elindul a hátsó kapu felé. Még útközben újra megnézi a letörött rózsákat és a vért. Az is eszébe jut, hogy el kéne tennie az összekent töviseket, hátha van erre valami mágia, de végül ott hagyja egyelőre.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-23 13:21:19
Üzenet elküldve: 2017-06-23 13:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Orgha//
*A temető felé közeledve már ismerőssé válik számára az út. Innen már csak fél órára lehet a villájuk, könnyen odatalál magától is. A kapu becsapódik előtte, mire kicsit hátra ugrik, hogy ne verje fejbe. Felvont szemöldökkel követi a nőt, nem tesz megjegyzést erre. Annyi esze még neki is van, hogy ne haragítsa még jobban magára, vagy ha már nem haragszik, akkor ne tegye meg újra. Az ork amilyen magabiztos volt még az előbb, a város felé közeledve úgy látja egyre csak elfogyni azt a határozottságot. Nem gondolta, hogy ennyire tart az emberektől. Talán nem is ez a legjobb szó, mivel elnézve nem lenne neki túl nagy erőfeszítés megvédeni magát. Lehet, hogy csak az undor miatt kerüli ennyire a várost. Mindenesetre látszik, hogy nem ez a kedvenc helye.*
- Szóval akkor? Nem hiszem, hogy bármi gond lenne, ha velem látnak. Meg egyébként is, ideje megmutatni, hogy teljesen nem tudtak visszaszorítani titeket. *Cinkosan elmosolyodik, de nem akar semmit sem erőltetni, úgyhogy csak elindul a gazdagnegyed felé, néha-néha hátrapillantva, hogy követi-e Orgha.*
*A temető felé közeledve már ismerőssé válik számára az út. Innen már csak fél órára lehet a villájuk, könnyen odatalál magától is. A kapu becsapódik előtte, mire kicsit hátra ugrik, hogy ne verje fejbe. Felvont szemöldökkel követi a nőt, nem tesz megjegyzést erre. Annyi esze még neki is van, hogy ne haragítsa még jobban magára, vagy ha már nem haragszik, akkor ne tegye meg újra. Az ork amilyen magabiztos volt még az előbb, a város felé közeledve úgy látja egyre csak elfogyni azt a határozottságot. Nem gondolta, hogy ennyire tart az emberektől. Talán nem is ez a legjobb szó, mivel elnézve nem lenne neki túl nagy erőfeszítés megvédeni magát. Lehet, hogy csak az undor miatt kerüli ennyire a várost. Mindenesetre látszik, hogy nem ez a kedvenc helye.*
- Szóval akkor? Nem hiszem, hogy bármi gond lenne, ha velem látnak. Meg egyébként is, ideje megmutatni, hogy teljesen nem tudtak visszaszorítani titeket. *Cinkosan elmosolyodik, de nem akar semmit sem erőltetni, úgyhogy csak elindul a gazdagnegyed felé, néha-néha hátrapillantva, hogy követi-e Orgha.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-22 09:45:07
Üzenet elküldve: 2017-06-22 09:45:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A megoldáshoz ő maga nem jutott közelebb, bár egészen őszintén nem is számított arra, hogy a mókustól két lépésre meg fogja találni a fickó lakcímét egy cetlire írva.*
-Van valami gond, Ate?
*Szegezi a kérdés az amúgy is csendes, de most különösen befelé forduló hangulatú férfinak. Akár válaszol, akár nem, Meira úgy fest valami nagy dologgal közeledik. A lendületéből ítélve legalábbis mintha egy tökéletes személyleírást kapott volna, ámbár ha minden jól megy, az új információ segítségével talán ez is rövidesen meg lesz. Elmereng egy picit Bato, hogy érdemes-e nagyon felaprózni a csapatot, végül arra jut, hogy abból talán nem lehet gond, ha csak két felé szakadnak, mármint a mostaninál még egy picit jobban.*
-Mit szólnál ahhoz, ha megragadnád Atét -
*Pillant közben a férfira, hogy ő mit reagál a dologra.*
- és bemennél ennek utánaérdeklődni? Én pedig addig ránézek a többiekre.
*Ha a részükről nincs ellenvetés, akkor eztán Rinon felé fordul, akár visszajött végül, akár nem - utóbbi esetben gyalogolni és kényszerül, hogy meg tudja szólítani.*
-Nos? Találtál valamit?
*Teszi fel kíváncsian a kérdést, miközben Iriana felé is el-el pillant, hogy ott minden rendben megy-e.*
*A megoldáshoz ő maga nem jutott közelebb, bár egészen őszintén nem is számított arra, hogy a mókustól két lépésre meg fogja találni a fickó lakcímét egy cetlire írva.*
-Van valami gond, Ate?
*Szegezi a kérdés az amúgy is csendes, de most különösen befelé forduló hangulatú férfinak. Akár válaszol, akár nem, Meira úgy fest valami nagy dologgal közeledik. A lendületéből ítélve legalábbis mintha egy tökéletes személyleírást kapott volna, ámbár ha minden jól megy, az új információ segítségével talán ez is rövidesen meg lesz. Elmereng egy picit Bato, hogy érdemes-e nagyon felaprózni a csapatot, végül arra jut, hogy abból talán nem lehet gond, ha csak két felé szakadnak, mármint a mostaninál még egy picit jobban.*
-Mit szólnál ahhoz, ha megragadnád Atét -
*Pillant közben a férfira, hogy ő mit reagál a dologra.*
- és bemennél ennek utánaérdeklődni? Én pedig addig ránézek a többiekre.
*Ha a részükről nincs ellenvetés, akkor eztán Rinon felé fordul, akár visszajött végül, akár nem - utóbbi esetben gyalogolni és kényszerül, hogy meg tudja szólítani.*
-Nos? Találtál valamit?
*Teszi fel kíváncsian a kérdést, miközben Iriana felé is el-el pillant, hogy ott minden rendben megy-e.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-20 16:16:55
Üzenet elküldve: 2017-06-20 16:16:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Allatre vén, aszott mancsát nagy melegséggel, és még egy tündérhez képest is gyengéd szorítással fogja két kézre Iriana. Szerencsére addig már nem jut el, hogy a ragyogó nap szépségéről áradozhasson, mert a vénember idejében és lényegre törően közli, hogy ő bizony nem lát.*
- Nahát! Az bizony nem jó. Tudja, a szomszédságunkban lakott egy méretes tündércsalád-- mert ugye tündér vagyok, ezt így hirtelenjében nem is mondtam. Elnézést! Szóval, az egyik kölyök vak volt ott, és ő mondta nekem, hogy nem jó vaknak lenni, és onnét tudom én is. *úgy bólogat, mintha egy fikarcnyi esély is lenne rá, hogy Allatre majd megérzi, hogy mit is csinál épp* Ha másban nem is tudnék most segédkezni, azt elárulhatom, hogy nagyon elegánsnak tetszik lenni! Jómagam is a világosabb tónusokat preferálom.
~Ki akarna reggeliket gyilkolni?~
*A dolog egyszerűségéhez képest kellemetlenül sokáig gondolkodik Iriana, mire végre kezd rájönni, hogy nem egy szendvicseket lemészároló, galád alakról van szó, hanem arról, hogy valakit ma reggel meggyilkoltak. Legalábbis ezt állítja az öreg, aki ránézésre bármelyik pillanatban összeeshet a vénségtől.*
- Ó...
*Az információ továbbra is feldolgozás alatt van, de ez nem jelenti azt, hogy a tündér nem tudna egyszerre több dologgal is foglalkozni. Most épp előre dől a padon, hogy Morzsit, azaz a kertész kutyáját fürkéssze. Mindhiába, mert nem lát ebet a környéken.*
- Ó! *Végül megtörtént. Az információ teljes egészében eljutott a nagylábujjáig - ami nem is olyan nagy -, aztán vissza az agyába.* Megöltek valakit? Itt? Ma? Reggel? *Feltételezhető, hogy Irianának nem volt szüksége személyes beszámolóra halottaktól ahhoz, hogy tudja, meghalni nem jó. Ez esetben pedig még kínosan közel is történt az eset a meztelen mókusos malőrhöz, mind helyileg, mind időben. * Minden részletre kíváncsi vagyok! De tessék odafigyelni, nehogy túlerőltesse magát! Csak szépen, nyugodtan!
*Amíg az öregre vár, kezd nyugtalanná válni. ~Egy gyilkosság, haláleset azért nagy dolog. Galahass testvérnek illett volna megemlítenie nekünk.~ Ahogy növekszik benne a kétely, úgy remegteti bal lábacskáját egyre gyorsabban és erőteljesebben. Ha így folytatja, még a végén egy fűszál is meggörbül a talpa alatt.
Néha még körbenéz, hátha felfedezi valahol Morzsit - vagy egy másik kutyát, akit elnevezhet Morzsinak -, mert ha a most kibontakozni készülő fejlemények nem is vezetnének semmire, egy kutyával mégiscsak többre mennének, mint anélkül.*
*Allatre vén, aszott mancsát nagy melegséggel, és még egy tündérhez képest is gyengéd szorítással fogja két kézre Iriana. Szerencsére addig már nem jut el, hogy a ragyogó nap szépségéről áradozhasson, mert a vénember idejében és lényegre törően közli, hogy ő bizony nem lát.*
- Nahát! Az bizony nem jó. Tudja, a szomszédságunkban lakott egy méretes tündércsalád-- mert ugye tündér vagyok, ezt így hirtelenjében nem is mondtam. Elnézést! Szóval, az egyik kölyök vak volt ott, és ő mondta nekem, hogy nem jó vaknak lenni, és onnét tudom én is. *úgy bólogat, mintha egy fikarcnyi esély is lenne rá, hogy Allatre majd megérzi, hogy mit is csinál épp* Ha másban nem is tudnék most segédkezni, azt elárulhatom, hogy nagyon elegánsnak tetszik lenni! Jómagam is a világosabb tónusokat preferálom.
~Ki akarna reggeliket gyilkolni?~
*A dolog egyszerűségéhez képest kellemetlenül sokáig gondolkodik Iriana, mire végre kezd rájönni, hogy nem egy szendvicseket lemészároló, galád alakról van szó, hanem arról, hogy valakit ma reggel meggyilkoltak. Legalábbis ezt állítja az öreg, aki ránézésre bármelyik pillanatban összeeshet a vénségtől.*
- Ó...
*Az információ továbbra is feldolgozás alatt van, de ez nem jelenti azt, hogy a tündér nem tudna egyszerre több dologgal is foglalkozni. Most épp előre dől a padon, hogy Morzsit, azaz a kertész kutyáját fürkéssze. Mindhiába, mert nem lát ebet a környéken.*
- Ó! *Végül megtörtént. Az információ teljes egészében eljutott a nagylábujjáig - ami nem is olyan nagy -, aztán vissza az agyába.* Megöltek valakit? Itt? Ma? Reggel? *Feltételezhető, hogy Irianának nem volt szüksége személyes beszámolóra halottaktól ahhoz, hogy tudja, meghalni nem jó. Ez esetben pedig még kínosan közel is történt az eset a meztelen mókusos malőrhöz, mind helyileg, mind időben. * Minden részletre kíváncsi vagyok! De tessék odafigyelni, nehogy túlerőltesse magát! Csak szépen, nyugodtan!
*Amíg az öregre vár, kezd nyugtalanná válni. ~Egy gyilkosság, haláleset azért nagy dolog. Galahass testvérnek illett volna megemlítenie nekünk.~ Ahogy növekszik benne a kétely, úgy remegteti bal lábacskáját egyre gyorsabban és erőteljesebben. Ha így folytatja, még a végén egy fűszál is meggörbül a talpa alatt.
Néha még körbenéz, hátha felfedezi valahol Morzsit - vagy egy másik kutyát, akit elnevezhet Morzsinak -, mert ha a most kibontakozni készülő fejlemények nem is vezetnének semmire, egy kutyával mégiscsak többre mennének, mint anélkül.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-20 14:48:51
Üzenet elküldve: 2017-06-20 14:48:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*A teljes mellbedobással kifejezés még szó szerint értendő is lehetne, ha a lány melleit nem szorítaná le a fűzője, így azonban csak a Meirától megszokott túlcsorduló életkedv az, amit a kertész most első kézből megtapasztalhat, akár szeretné, akár nem. Ahhoz képest, hogy amilyen hirtelen, és amilyen udvariatlanul zavarta meg a kertész úr szürke hétköznapját, felettébb segítőkész módon áll hozzá a dologhoz.*
- Igen, nem lehetett bölcs, valóban, hisz ahogy mondtam, még ezt a mókust is elrontották. Bölcs emberek pedig nem hibáznak.
*Hevesen bólogat, hogy még inkább megerősítse a kertészük és saját igazát, de ezt már ő is sejtette, hogy nem valami gonosz és nagy hatalmú sötét mágusról van szó, mint azokban a könyvekben, amikből anyja olvasott neki gyermekkorában. Felmerül a kérdés, hogy miért nem a hős lovagról és az arany hajú királylányról szóló meséken aludt el, de a jelenlegi probléma megoldása most fontosabb, mint Meira gyermekkori ízlésének megfejtése.
A kertész megemlít egy másik dolgot is, amire már felcsillannak a fiatal mágus lány szemei. Ezen az úton elindulhatnak. Ha a papok, vagy mik, valóban a múltba látnak, akkor akár azonnal megtudhatják, ki is gyalázta meg szerencsétlen állatot úgy, hogy még zombit sem tudott belőle csinálni rendesen.
Körülnéz hát, hogy kinek újságolja el, amit megtudott. Atehaner a fa alatt ücsörög, és nem úgy néz ki, mint akit különösebben érdekel a dolog. Ő ma a fellegekben jár, és nem is nagyon akaródzik lejönni onnan. Iriana hevesen hadonászik a kezeivel, valamit magyaráz a padon ülő öregembernek. Nem is sejti Meira, hogy ő pont ugyanígy nézhetett ki kívülről, ahogy a kertésznek magyarázott.
Végül Batohoz, és a hozzá közel álló Rinonhoz megy oda. Nem csak azért, mert őket nem zavarja meg most semmiben, hanem azért is, mert Bato az, akinek Galahass hiányában a legbölcsebb dolog lenne elmondani, amit megtudott. Rinon pedig látszólag nagyon belevetette magát a nyomok keresésébe, így ha már ő is ott van, neki is elmondhatja.*
- Bato Mester! Rinon!
*Fut oda hozzájuk, és levegőt sem véve kezdi nekik mesélni a kertésztől megtudott dolgokról remélve, hogy újat mond nekik, bár Bato akár hallhatta is a beszélgetést.*
- A kertész úr azt mondta, nem lehetett bölcs ember az elkövető, de erre Irianával már mi is rájöttünk. Viszont van itt valami érdekesebb. Ha minden igaz, a papok a templomban képesek a múltba látni. Csak azt nem értem, hogy ha valóban így van, akkor miért nem tették meg ezt korábban, és miért nem mondta Galahass, hogy ez lehetséges?
*Hadarja történetet, és már kezdi is szőni az összeesküvés elméleteket, ami nem feltétlenül célravezető, de nem zárhatnak ki semmilyen lehetőséget sem.
Közben integet Aténak is, hogy csatlakozzon a csapathoz. Ne csak a fa alatt ücsörögjön, hanem vegye ki a részét a dolgokból.*
*A teljes mellbedobással kifejezés még szó szerint értendő is lehetne, ha a lány melleit nem szorítaná le a fűzője, így azonban csak a Meirától megszokott túlcsorduló életkedv az, amit a kertész most első kézből megtapasztalhat, akár szeretné, akár nem. Ahhoz képest, hogy amilyen hirtelen, és amilyen udvariatlanul zavarta meg a kertész úr szürke hétköznapját, felettébb segítőkész módon áll hozzá a dologhoz.*
- Igen, nem lehetett bölcs, valóban, hisz ahogy mondtam, még ezt a mókust is elrontották. Bölcs emberek pedig nem hibáznak.
*Hevesen bólogat, hogy még inkább megerősítse a kertészük és saját igazát, de ezt már ő is sejtette, hogy nem valami gonosz és nagy hatalmú sötét mágusról van szó, mint azokban a könyvekben, amikből anyja olvasott neki gyermekkorában. Felmerül a kérdés, hogy miért nem a hős lovagról és az arany hajú királylányról szóló meséken aludt el, de a jelenlegi probléma megoldása most fontosabb, mint Meira gyermekkori ízlésének megfejtése.
A kertész megemlít egy másik dolgot is, amire már felcsillannak a fiatal mágus lány szemei. Ezen az úton elindulhatnak. Ha a papok, vagy mik, valóban a múltba látnak, akkor akár azonnal megtudhatják, ki is gyalázta meg szerencsétlen állatot úgy, hogy még zombit sem tudott belőle csinálni rendesen.
Körülnéz hát, hogy kinek újságolja el, amit megtudott. Atehaner a fa alatt ücsörög, és nem úgy néz ki, mint akit különösebben érdekel a dolog. Ő ma a fellegekben jár, és nem is nagyon akaródzik lejönni onnan. Iriana hevesen hadonászik a kezeivel, valamit magyaráz a padon ülő öregembernek. Nem is sejti Meira, hogy ő pont ugyanígy nézhetett ki kívülről, ahogy a kertésznek magyarázott.
Végül Batohoz, és a hozzá közel álló Rinonhoz megy oda. Nem csak azért, mert őket nem zavarja meg most semmiben, hanem azért is, mert Bato az, akinek Galahass hiányában a legbölcsebb dolog lenne elmondani, amit megtudott. Rinon pedig látszólag nagyon belevetette magát a nyomok keresésébe, így ha már ő is ott van, neki is elmondhatja.*
- Bato Mester! Rinon!
*Fut oda hozzájuk, és levegőt sem véve kezdi nekik mesélni a kertésztől megtudott dolgokról remélve, hogy újat mond nekik, bár Bato akár hallhatta is a beszélgetést.*
- A kertész úr azt mondta, nem lehetett bölcs ember az elkövető, de erre Irianával már mi is rájöttünk. Viszont van itt valami érdekesebb. Ha minden igaz, a papok a templomban képesek a múltba látni. Csak azt nem értem, hogy ha valóban így van, akkor miért nem tették meg ezt korábban, és miért nem mondta Galahass, hogy ez lehetséges?
*Hadarja történetet, és már kezdi is szőni az összeesküvés elméleteket, ami nem feltétlenül célravezető, de nem zárhatnak ki semmilyen lehetőséget sem.
Közben integet Aténak is, hogy csatlakozzon a csapathoz. Ne csak a fa alatt ücsörögjön, hanem vegye ki a részét a dolgokból.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-20 10:01:29
Üzenet elküldve: 2017-06-20 10:01:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Templomi túra//
*A kis csapat tehát szétválik. A kereső szemek és fülek pedig válaszok leendő megadóira találnak. Meira teljes mellbedobással a kertésznél kezdi, aki kissé kétkedve néz fel munkájából. *
-Szép napot kegyednek is! *Áll meg kezében egy gereblyével, hogy meghallgassa a kérdést, sőt megszemléli a tetemet is.*
-Ebből!? Élőt!? Hát, de ez döglött, hiába olvasnak neki nem fog feléledni. Kisasszony, bevallom én a növényekhez értek, nekem a mókusok csak kártevők, de nekem úgy tűnik, hogy az ötlet is rossz volt, nem csak a kivitelezés.
*Pici szünetet tart.*
-Szóval, ha nem sértek meg vele senkit, nem biztos, hogy a legbölcsebb valaki tehette. Sajnos ugyanakkor nem láttam a galádot.
*Ahhoz képest, hogy kertészünk számára mekkora sületlenség az egész, egészen értelmesen válaszolt. Talán megszokta már a hókuszpókuszt.*
-De itten az atyák tudnak múltba nézni, vagy mi, csinálták már, mikor kiderült ki taposta le a liliomokat, ha szépen kérik talán sikerül.
*Vakargatja meg fejét, és a gereblyére támaszkodik.
Közben a padon egy másik beszélgetés is kialakulóban van. A vak úriember arccal a hang irányába fordul, de világtalan szemeit most csukva tartja.*
-Allatre, még élő.
*Nyújtja ki kezét bátortalanul az apó, várván, hogy Iriana majd céloz sajátjával. A kézfogás letudtával hallgatja a kérdést.*
-Nem látok.
*Szól a kérdés elején már, majd hallgatja a továbbiakat a rózsákról, meg egyebekről.*
-Oh, akkor ő lehet a reggeli gyilkos is?
*Kérdezi meglepően érzelemmentesen, de mégis érdeklődve.*
-Azt hittem Morzsi ment el, tudod, a kertész kutyája, de lehet, csodáltam is ezt a nagy jövés-menést utána, akkor nem ő lehetett...
*Csóválja meg a fejét.
Hátrább Rinon sem tétlen, önjelölt kutakodásában most előbb egy stagnáló semmi áll be, majd pár perc múlva jön az eredmény is. A rózsakertben ugyanis nem egy megtört virág csüng félszegen úgy térd és derék magasság között. Egy sárga, egy rózsaszín, egy sárga ismét, majd a tüskéken lehet látni egy apró fehér szövet maradványát, később pedig egy kis vért is, aztán egyből ott a kerítés, mely a hullák birodalmába vezet. Valaki óvatlanul, ámde a művelethez képest ügyesen gázolhatott át a virágokon, ráadásul pont a rózsákon. Lehet, hogy a büdöskékkel jobban járt volna. Talán igaza van a kertésznek is, és nem a legokosabb valaki járt erre.
Galahass közben még mindig a templomban tanyázik, nyomát nem látni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.20 10:01:40
*A kis csapat tehát szétválik. A kereső szemek és fülek pedig válaszok leendő megadóira találnak. Meira teljes mellbedobással a kertésznél kezdi, aki kissé kétkedve néz fel munkájából. *
-Szép napot kegyednek is! *Áll meg kezében egy gereblyével, hogy meghallgassa a kérdést, sőt megszemléli a tetemet is.*
-Ebből!? Élőt!? Hát, de ez döglött, hiába olvasnak neki nem fog feléledni. Kisasszony, bevallom én a növényekhez értek, nekem a mókusok csak kártevők, de nekem úgy tűnik, hogy az ötlet is rossz volt, nem csak a kivitelezés.
*Pici szünetet tart.*
-Szóval, ha nem sértek meg vele senkit, nem biztos, hogy a legbölcsebb valaki tehette. Sajnos ugyanakkor nem láttam a galádot.
*Ahhoz képest, hogy kertészünk számára mekkora sületlenség az egész, egészen értelmesen válaszolt. Talán megszokta már a hókuszpókuszt.*
-De itten az atyák tudnak múltba nézni, vagy mi, csinálták már, mikor kiderült ki taposta le a liliomokat, ha szépen kérik talán sikerül.
*Vakargatja meg fejét, és a gereblyére támaszkodik.
Közben a padon egy másik beszélgetés is kialakulóban van. A vak úriember arccal a hang irányába fordul, de világtalan szemeit most csukva tartja.*
-Allatre, még élő.
*Nyújtja ki kezét bátortalanul az apó, várván, hogy Iriana majd céloz sajátjával. A kézfogás letudtával hallgatja a kérdést.*
-Nem látok.
*Szól a kérdés elején már, majd hallgatja a továbbiakat a rózsákról, meg egyebekről.*
-Oh, akkor ő lehet a reggeli gyilkos is?
*Kérdezi meglepően érzelemmentesen, de mégis érdeklődve.*
-Azt hittem Morzsi ment el, tudod, a kertész kutyája, de lehet, csodáltam is ezt a nagy jövés-menést utána, akkor nem ő lehetett...
*Csóválja meg a fejét.
Hátrább Rinon sem tétlen, önjelölt kutakodásában most előbb egy stagnáló semmi áll be, majd pár perc múlva jön az eredmény is. A rózsakertben ugyanis nem egy megtört virág csüng félszegen úgy térd és derék magasság között. Egy sárga, egy rózsaszín, egy sárga ismét, majd a tüskéken lehet látni egy apró fehér szövet maradványát, később pedig egy kis vért is, aztán egyből ott a kerítés, mely a hullák birodalmába vezet. Valaki óvatlanul, ámde a művelethez képest ügyesen gázolhatott át a virágokon, ráadásul pont a rózsákon. Lehet, hogy a büdöskékkel jobban járt volna. Talán igaza van a kertésznek is, és nem a legokosabb valaki járt erre.
Galahass közben még mindig a templomban tanyázik, nyomát nem látni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.20 10:01:40
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:11:17
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:11:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogyan elsétál a templom mellett rávilágít a hold csillogó fénye. Mindig tetszett neki a Hold, sokkal jobban, mint a nappal, amihez a szeme nincs hozzászokva. Mások olyankor látnak a legjobban, de a sötételfet csak vakítja, és arra készteti, hogy szemét takargassa. Így az éjszaka sokkal kellemesebb. Persze megvannak a maga veszélyei, de gyönyörűségei is egyben.
Mindenesetre nem gyönyörködni jött ide, hanem csak átsétál éppen a kerten. Elég nehéz dolga van annak, aki esetleg leszólítaná a férfit, hiszen az elég gyorsan halad hosszú lábaival. Na meg ki is akarna ilyenkor szóba elegyedni pont vele?*
Mindenesetre nem gyönyörködni jött ide, hanem csak átsétál éppen a kerten. Elég nehéz dolga van annak, aki esetleg leszólítaná a férfit, hiszen az elég gyorsan halad hosszú lábaival. Na meg ki is akarna ilyenkor szóba elegyedni pont vele?*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:40:12
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:40:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Mivel Rinon hamar érdeklődését veszti az egy darabig csak tétlenül ácsorgó társaságban, ezért dönt inkább úgy, hogy amíg a többiek is nyomozgatnak, addig ő is aktivizálja magát. Senki sem állítja meg vagy tart vele, szóval egyedül indul meg és néz körül. Még távolról hallja a többiek fel-felharsanó hangjait, de nem hegyezi a fülét, hiszen majd ha Galahass is visszatér, akkor majd bizonyára mindenki előadja, hogy mire jutott. Rinon is szeretne valamennyire hasznos tagja lenni a csapatnak a saját módján. Nem szívesen interjúvol meg idegenek, de még csak ismerősöket sem, s hiába húzódik néha az ábrándozás homályos hártyája a tekintetei elé, mégis inkább azt a lehetőséget választja, hogy a környéken kezd néma nyomok után kutatni. Elvonul a temető felé, ám oda már nem lép be. Azt még neki is be kell vallania, hogy elég kellemes a légkör és nagyon szépen lett kialakítva a kert. Bőven van hova benéznie Rinonnak. Megpróbál nem elkalandozni gondolatban és minden egyes kő alá benézni. Fogalma sincs mit keres, éppen ezért az összes bokor ágait széthajtogatja, amennyire lehet. Nézi a talajt, belerugdos a kövekbe és még a dúsabb fűcsomókat is megbolygatja. Amikor valami magasabb helyhez ér, fához vagy kerítéshez, azokat is jól megnézi, noha fára mászni nem tud, ezért azokat csak távolról, alulról szemléli meg.
Ha ezzel végzett és nem talált semmi érdekeset, visszaballag a csapathoz, visszafelé is újra megnézve mindent. Valahol közel Batohoz torpan meg és még messziről is nézegeti a helyet, ahol az imént járt, hátha ilyen távolságból jobban kivehető valami.*
*Mivel Rinon hamar érdeklődését veszti az egy darabig csak tétlenül ácsorgó társaságban, ezért dönt inkább úgy, hogy amíg a többiek is nyomozgatnak, addig ő is aktivizálja magát. Senki sem állítja meg vagy tart vele, szóval egyedül indul meg és néz körül. Még távolról hallja a többiek fel-felharsanó hangjait, de nem hegyezi a fülét, hiszen majd ha Galahass is visszatér, akkor majd bizonyára mindenki előadja, hogy mire jutott. Rinon is szeretne valamennyire hasznos tagja lenni a csapatnak a saját módján. Nem szívesen interjúvol meg idegenek, de még csak ismerősöket sem, s hiába húzódik néha az ábrándozás homályos hártyája a tekintetei elé, mégis inkább azt a lehetőséget választja, hogy a környéken kezd néma nyomok után kutatni. Elvonul a temető felé, ám oda már nem lép be. Azt még neki is be kell vallania, hogy elég kellemes a légkör és nagyon szépen lett kialakítva a kert. Bőven van hova benéznie Rinonnak. Megpróbál nem elkalandozni gondolatban és minden egyes kő alá benézni. Fogalma sincs mit keres, éppen ezért az összes bokor ágait széthajtogatja, amennyire lehet. Nézi a talajt, belerugdos a kövekbe és még a dúsabb fűcsomókat is megbolygatja. Amikor valami magasabb helyhez ér, fához vagy kerítéshez, azokat is jól megnézi, noha fára mászni nem tud, ezért azokat csak távolról, alulról szemléli meg.
Ha ezzel végzett és nem talált semmi érdekeset, visszaballag a csapathoz, visszafelé is újra megnézve mindent. Valahol közel Batohoz torpan meg és még messziről is nézegeti a helyet, ahol az imént járt, hátha ilyen távolságból jobban kivehető valami.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-16 16:22:33
Üzenet elküldve: 2017-06-16 16:22:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Bato részlegess tehetetlenségre kényszerül, ahogy a tett javaslata alapján a csapattagok máris szétszóródnak a szélrózsa minden irányába, minden pontját lefedve a felvetett ötletnek. Bár néha késztetést érez arra, hogy Meirát kisegítse a kérdezősködéssel, ugyanis ha neki lenne ez a kérdés szegezve, meglehetősen megrökönyödve pillantana vissza a csörtető nőre. Helyesbíteni azonban már kár lenne, így a távolabbi öregember felé emeli a tekintetét, a kilátást azonban egy egész pici, és egyre kisebb valami zavarja meg. Iriana már ott is tevékenykedik. Hogy ő hogyan áll elő a kérésével, azt nem hallja, mert elég messze vannak, mégis a testbeszédből ítélve sokkal kevésbé hevesen, mint a jégviharok úrnője. Néhány óvatos lépéssel közelebb áll Meirához és az ő alanyához, hogy tisztán hallhasson mindent, hátha közbe kell avatkozni néhány lassú és türelmes szóval, de amíg ennek nem érzi szükségét, hagyja, hogy a lány kibontakozzon. Első sorból nézi végig, ahogy Nolie indokolatlanul és szó nélkül távozik. Előbb Bato azt hiszi, hogy valamit meglátott, de mikor befordul az első sarok mögött, egyértelművé válik a tündér szándéka. Ennek nyomán a kopasz fejében csak hatalmas kérdőjelek rajzolódnak ki, abszolút nem tudja hova tenni. A minimumnak érezte volna, hogy legalább egy két szavas magyarázatot kap a csapat, így viszont a lány elkötelezettségét illetően felütötte a fejét némi kétely, ami egy olyan rendben, ami élethosszig tartó hűséget vár el, nem feltétlen előnyös hiány. Atehaner pedig jól láthatóan a lelkesedés hiányával küzd, amit a két kérdezőbiztos ellensúlyoz, Rinon pedig az önálló gondolata mentén tűnik el a temető felé. Róla csak azért nem feltételezi, hogy szó nélkül távozik, mert arra bizony az elhantolt testeken kívül mást nem talál, így jogosnak tűnik a feltételezés, hogy az ügy kapcsán járja be azt az utat. Továbbra is lelkesen fülel a szerzetes Meira felé, tekintetét viszont a nyom körül járatja reménytelenül, hátha egészen véletlen meglát valamit a földön, ami eddig nem szúrt szemet sem a templomiaknak, sem a kis csapatnak.*
*Bato részlegess tehetetlenségre kényszerül, ahogy a tett javaslata alapján a csapattagok máris szétszóródnak a szélrózsa minden irányába, minden pontját lefedve a felvetett ötletnek. Bár néha késztetést érez arra, hogy Meirát kisegítse a kérdezősködéssel, ugyanis ha neki lenne ez a kérdés szegezve, meglehetősen megrökönyödve pillantana vissza a csörtető nőre. Helyesbíteni azonban már kár lenne, így a távolabbi öregember felé emeli a tekintetét, a kilátást azonban egy egész pici, és egyre kisebb valami zavarja meg. Iriana már ott is tevékenykedik. Hogy ő hogyan áll elő a kérésével, azt nem hallja, mert elég messze vannak, mégis a testbeszédből ítélve sokkal kevésbé hevesen, mint a jégviharok úrnője. Néhány óvatos lépéssel közelebb áll Meirához és az ő alanyához, hogy tisztán hallhasson mindent, hátha közbe kell avatkozni néhány lassú és türelmes szóval, de amíg ennek nem érzi szükségét, hagyja, hogy a lány kibontakozzon. Első sorból nézi végig, ahogy Nolie indokolatlanul és szó nélkül távozik. Előbb Bato azt hiszi, hogy valamit meglátott, de mikor befordul az első sarok mögött, egyértelművé válik a tündér szándéka. Ennek nyomán a kopasz fejében csak hatalmas kérdőjelek rajzolódnak ki, abszolút nem tudja hova tenni. A minimumnak érezte volna, hogy legalább egy két szavas magyarázatot kap a csapat, így viszont a lány elkötelezettségét illetően felütötte a fejét némi kétely, ami egy olyan rendben, ami élethosszig tartó hűséget vár el, nem feltétlen előnyös hiány. Atehaner pedig jól láthatóan a lelkesedés hiányával küzd, amit a két kérdezőbiztos ellensúlyoz, Rinon pedig az önálló gondolata mentén tűnik el a temető felé. Róla csak azért nem feltételezi, hogy szó nélkül távozik, mert arra bizony az elhantolt testeken kívül mást nem talál, így jogosnak tűnik a feltételezés, hogy az ügy kapcsán járja be azt az utat. Továbbra is lelkesen fülel a szerzetes Meira felé, tekintetét viszont a nyom körül járatja reménytelenül, hátha egészen véletlen meglát valamit a földön, ami eddig nem szúrt szemet sem a templomiaknak, sem a kis csapatnak.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-16 12:53:50
Üzenet elküldve: 2017-06-16 12:53:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra//
*Nem igazán kenyere a keresgélés és a kutakodás, így ezt inkább most a többiekre hagyja. Meira is elszalad, így hát leül a fa tövébe, és nézi a mókust, mintha csak őrködne felette. Közben mosolyog, ahogyan a lány kiakad, hogy nem tudja leszólítani a tündéreket, illetve azon, ahogy a kertésszel bánik.
Így, nézelődve feltűnik neki, hogy Nolei szépen lassan eltűnik, de nem bizonyítékokat keresve. Ha szerelmének sikerül odarángatnia a mókushoz a kertészt, akkor az ujjával a távozó lány felé mutat.*
- Megijedt.
*Mosolyog, majd Meirát nézve azon kezd el gondolkozni, hogy milyen ajándékot vehetne neki kiengesztelésül.*
*Nem igazán kenyere a keresgélés és a kutakodás, így ezt inkább most a többiekre hagyja. Meira is elszalad, így hát leül a fa tövébe, és nézi a mókust, mintha csak őrködne felette. Közben mosolyog, ahogyan a lány kiakad, hogy nem tudja leszólítani a tündéreket, illetve azon, ahogy a kertésszel bánik.
Így, nézelődve feltűnik neki, hogy Nolei szépen lassan eltűnik, de nem bizonyítékokat keresve. Ha szerelmének sikerül odarángatnia a mókushoz a kertészt, akkor az ujjával a távozó lány felé mutat.*
- Megijedt.
*Mosolyog, majd Meirát nézve azon kezd el gondolkozni, hogy milyen ajándékot vehetne neki kiengesztelésül.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:58:46
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:58:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi túra//
*Meirától megkapja a várva várt megerősítést, hogy ez bizony egy pocsék próbálkozás volt. Most már semmi kétség. De merre tovább? Hiába várta a többiektől, hogy átsegítsék ezen a kérdésen, csak még nagyobb fejtörő elé állították.
Rinon bejelenti, hogy körbenéz, és így is tesz. Irianának ez inkább bóklászásnak tűnik, mintsem olyan teljesítménynek, ami után a Városi Őrség rögtön hírszerző pozíciót ajánl a vörösnek, de ambiciózusnak tűnik, és egy ilyen pozitív benyomás már nagyon kellett tőle. ~Nem lehet mindenki csapatjátékos. Azért remélem, nem eszik meg!~ Meg sem fordul a fejében, hogy utána eredjen. Az emberlány tegnap este nyomatékosította, hogy majd ő eldönti, mit akar, és az imént is erről tett tanúbizonyságot.
Meira háborog, hogy elszöktek a szerencsétlen tündérek, akik csak a templomba tartottak, és talán még mások rémálmaiban sem ártottak senkinek. ~Miért mindig mi?~ Pityereg magában a hátrányos megkülönböztetés miatt, de a jégviharokat is uraló máguslány ekkor már a kertészt terrorizálja. Az illemre mintha nem jutott volna ideje, most meg egyenesen ráncigálja az előbb még oly boldog férfit. Iriana olyan képet vág, mint aki citromba harapott volna, ezt pedig megtámogatja némi hitetlenkedő fejcsóválással. ~Azért ezt szebben is lehetne! Még a végén megnyirbál minket.~ Atehaner aligha áll majd a feltüzelt lány útjába, hiszen ő már a tündéreket is kifaggatta volna, Bato mester ingerküszöbe pedig valahol az istennő magasságában lehet. Jobb híján kihasználná az alkalmat, hogy beszélgessen egy kicsit újraegyesített barátnőjével, de apróbb akadályba ütközik: nem találja. Olyan sebesen guggol le, hogy ha reggel nem tornáztatta volna meg a testét, most bizonyosan jobban meghúzódnak az izmai, és tarkóval csókolja a talajt. Nolie-nak azonban hűlt helye, hiába pásztázza körbe a környező bokrok alját, hátha bezuhant egyikük alá. Iriana lenne az utolsó, aki egy rossz szót szólhatna bárkire - főleg nem tündértársára -, amiért szó nélkül eltűnik, úgyhogy rögtön fel is pattan. A lábai égnek az elhamarkodott mozdulatsortól, ráadásul a kertészt is sajnálja, úgyhogy inkább odébbáll. Ha Rinonra nem szólt rá senki, akkor talán ő sem kap majd dorgálást. A már félig elfoglalt pad felé indul, de mikor hallja, hogy Meira az ő nevét is szóba hozza, akkor megfordul és együtt érzően int a kertész felé, hogy bizony, róla van szó.*
- Tényleg kritikán aluli! *Támogatja meg rendtársát, aztán folytatja útját a pad felé. Egy vénember foglalja ott a helyet, ami kellő nyugalommal kecsegtet a tündér számára. Szemlátomást meg van zuhanva kicsit az öreg, és így talán nem kell azon aggódni, hogy csak úgy elkóborol, nyoma veszik, vagy kertészeket kezd el molesztálni. *
- Uhh! *Puffant egy nagyot szájával, amint lehuppan a makulátlan ruházatú mellé.* Micsoda nap! És szerintem még el sem kezdődött. De hol hagytam az udvariasságom? *fordul az öreg felé* Iriana vagyok, az istennő hű követője. Egyik hű követője. *pontosít is rögtön* Legyen szíves megmondani nekem, nem látta véletlen-- ~Áh, buta kérdés! Biztosan fájt a hasa, azért ment el.~ Mindegy is! Nézze el nekem, *folytatja zavartan* pár napja még itt locsoltam a rózsáim, most meg húsmágusokat üldözünk a rendemmel! *a büszke hanglejtés sokat elárul abból, hogy ez mennyire nem véletlenül csúszott ki a száján - kis tündér is hordhat nagy mellényt*Hallott már ilyet?! Itt a hús *kinyújtja a bal karját*, itt a mágia *kinyújtja a jobbat is*, és paff *összecsapja a tenyereit*, húsmágia! *felveszi a legijesztőbb, legsejtelmesebb nézését, aztán elkuncogja magát* Ne tessék ám megijedni! Amatőr kezek közé került ez a szörnyűséges tudás. Még egy mókust sem tudott rendesen összerakni. Egy kicsit sajnálom is, hogy őszinte legyek. Béna szegényem.
*Meirától megkapja a várva várt megerősítést, hogy ez bizony egy pocsék próbálkozás volt. Most már semmi kétség. De merre tovább? Hiába várta a többiektől, hogy átsegítsék ezen a kérdésen, csak még nagyobb fejtörő elé állították.
Rinon bejelenti, hogy körbenéz, és így is tesz. Irianának ez inkább bóklászásnak tűnik, mintsem olyan teljesítménynek, ami után a Városi Őrség rögtön hírszerző pozíciót ajánl a vörösnek, de ambiciózusnak tűnik, és egy ilyen pozitív benyomás már nagyon kellett tőle. ~Nem lehet mindenki csapatjátékos. Azért remélem, nem eszik meg!~ Meg sem fordul a fejében, hogy utána eredjen. Az emberlány tegnap este nyomatékosította, hogy majd ő eldönti, mit akar, és az imént is erről tett tanúbizonyságot.
Meira háborog, hogy elszöktek a szerencsétlen tündérek, akik csak a templomba tartottak, és talán még mások rémálmaiban sem ártottak senkinek. ~Miért mindig mi?~ Pityereg magában a hátrányos megkülönböztetés miatt, de a jégviharokat is uraló máguslány ekkor már a kertészt terrorizálja. Az illemre mintha nem jutott volna ideje, most meg egyenesen ráncigálja az előbb még oly boldog férfit. Iriana olyan képet vág, mint aki citromba harapott volna, ezt pedig megtámogatja némi hitetlenkedő fejcsóválással. ~Azért ezt szebben is lehetne! Még a végén megnyirbál minket.~ Atehaner aligha áll majd a feltüzelt lány útjába, hiszen ő már a tündéreket is kifaggatta volna, Bato mester ingerküszöbe pedig valahol az istennő magasságában lehet. Jobb híján kihasználná az alkalmat, hogy beszélgessen egy kicsit újraegyesített barátnőjével, de apróbb akadályba ütközik: nem találja. Olyan sebesen guggol le, hogy ha reggel nem tornáztatta volna meg a testét, most bizonyosan jobban meghúzódnak az izmai, és tarkóval csókolja a talajt. Nolie-nak azonban hűlt helye, hiába pásztázza körbe a környező bokrok alját, hátha bezuhant egyikük alá. Iriana lenne az utolsó, aki egy rossz szót szólhatna bárkire - főleg nem tündértársára -, amiért szó nélkül eltűnik, úgyhogy rögtön fel is pattan. A lábai égnek az elhamarkodott mozdulatsortól, ráadásul a kertészt is sajnálja, úgyhogy inkább odébbáll. Ha Rinonra nem szólt rá senki, akkor talán ő sem kap majd dorgálást. A már félig elfoglalt pad felé indul, de mikor hallja, hogy Meira az ő nevét is szóba hozza, akkor megfordul és együtt érzően int a kertész felé, hogy bizony, róla van szó.*
- Tényleg kritikán aluli! *Támogatja meg rendtársát, aztán folytatja útját a pad felé. Egy vénember foglalja ott a helyet, ami kellő nyugalommal kecsegtet a tündér számára. Szemlátomást meg van zuhanva kicsit az öreg, és így talán nem kell azon aggódni, hogy csak úgy elkóborol, nyoma veszik, vagy kertészeket kezd el molesztálni. *
- Uhh! *Puffant egy nagyot szájával, amint lehuppan a makulátlan ruházatú mellé.* Micsoda nap! És szerintem még el sem kezdődött. De hol hagytam az udvariasságom? *fordul az öreg felé* Iriana vagyok, az istennő hű követője. Egyik hű követője. *pontosít is rögtön* Legyen szíves megmondani nekem, nem látta véletlen-- ~Áh, buta kérdés! Biztosan fájt a hasa, azért ment el.~ Mindegy is! Nézze el nekem, *folytatja zavartan* pár napja még itt locsoltam a rózsáim, most meg húsmágusokat üldözünk a rendemmel! *a büszke hanglejtés sokat elárul abból, hogy ez mennyire nem véletlenül csúszott ki a száján - kis tündér is hordhat nagy mellényt*Hallott már ilyet?! Itt a hús *kinyújtja a bal karját*, itt a mágia *kinyújtja a jobbat is*, és paff *összecsapja a tenyereit*, húsmágia! *felveszi a legijesztőbb, legsejtelmesebb nézését, aztán elkuncogja magát* Ne tessék ám megijedni! Amatőr kezek közé került ez a szörnyűséges tudás. Még egy mókust sem tudott rendesen összerakni. Egy kicsit sajnálom is, hogy őszinte legyek. Béna szegényem.
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-06-15 14:33:54
Üzenet elküldve: 2017-06-15 14:33:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Templomi túra - kihátrálás//
*Mentségére szóljon, megpróbálta. Szeretett volna önfeláldozó és önzetlen lenni, hogy segítse a templom munkáját, de nem sikerült. Élőholtak, lenyúzott mókus, és ez a hatalmas tömeg... neki ez már túl sok. Ha egyedül lenne, az még rendben van, esetleg lenne mellette valaki, mint annak idején Mordach. De nem így van. Sokan vannak körülötte, mindenki mondja a magáét, főleg Meira és Iriana, hangoskodnak, lökdösődnek, idegeskednek. Atehaner folyamatos duzzogása sem segít rajta, így inkább elengedné a dolgot. Amint eltűnik a szerzetes a szemük elől, lassan elhátrál a többiektől. Senki sem figyel rá. Eddig sem figyeltek, már percek óta felé sem fordulnak, így tökéletes az alkalom, hogy visszavonulót fújjon. Egészen a templomkert határáig hátrál, tekintetét a többieken tartva, majd amint eléri a kis kerítést, ami a temetőbe vezet, nekiiramodik, hogy eltűnjön a szemük elől.*
*Mentségére szóljon, megpróbálta. Szeretett volna önfeláldozó és önzetlen lenni, hogy segítse a templom munkáját, de nem sikerült. Élőholtak, lenyúzott mókus, és ez a hatalmas tömeg... neki ez már túl sok. Ha egyedül lenne, az még rendben van, esetleg lenne mellette valaki, mint annak idején Mordach. De nem így van. Sokan vannak körülötte, mindenki mondja a magáét, főleg Meira és Iriana, hangoskodnak, lökdösődnek, idegeskednek. Atehaner folyamatos duzzogása sem segít rajta, így inkább elengedné a dolgot. Amint eltűnik a szerzetes a szemük elől, lassan elhátrál a többiektől. Senki sem figyel rá. Eddig sem figyeltek, már percek óta felé sem fordulnak, így tökéletes az alkalom, hogy visszavonulót fújjon. Egészen a templomkert határáig hátrál, tekintetét a többieken tartva, majd amint eléri a kis kerítést, ami a temetőbe vezet, nekiiramodik, hogy eltűnjön a szemük elől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084