//Hullagyalázás//
*A bábu nem válaszol, azonban ahogy a tündér elveszi a tájolót, az húz magával egy papírcsíkot, ami a bábu gyomrából jön kifelé. Nem lehet megmondani, hogy milyen hosszú, de van rajta felirat: "Tudod, elég nehéz egyértelműbb jelet kitalálni annál, minthogy valami mutat valahová. Elég nehéz Teysus hívét egyszerűbb próbának alávetni, mint a legnépszerűbb egyensúlymágiával ellátott iránytűt az ölébe dobni. Én már nagyjából hatszor lemondtam rólad, de elvileg jót tesz a vérfrissítés, szóval mondom, jó, legyen, rendes leszek. Használati útmutatót szeretnél? Kövesd a nyilat. Nem nehéz, tudod hányan megtették már előtted? Sokan. Arra vagy kíváncsi, vajon hogyan teremthetnél kapcsolatot Teysus egyik hívével? Az bonyolult, kéne hozzá egy mágikus iránytű ugye... Hol is találhatnál olyat... És hogy mi ez a piros folt a homlokomon? Valamikor a temetőben való kiáltozás, és a templomba jövetel terve között, amikor negyedszerre is a homlokomra csaptam sírhatnékomban. És még egyszer le ne térj az útról, mert istenemre megbuksz. Elnézést, ha ingerült voltam, ma már te vagy a negyedik, és ők is elég szerencsétlenek voltak. Kéne már egy szabadnap, "
Persze Nolie akármikor abbahagyhatja a papír kihúzását a babából, mostanra már egész nay gumó gyűlt össze belőle a lábainál. "de Teysus szerint most nincs időnk pihenni. Őszintén nem látom be, tulajdonképpen mit is nyerek ezen. Úgy érzem, hogy egyszerűen nem becsülnek meg, nem is értem, miért mentem bele. Persze nem úgy értve, hogy nem tudom, mert nyilván tudom, leveszi a láncaimat, újra szabad leszek, ez nagyszerű. Túléltem Ar Theniort is, a vén kecske sem tehet már velem semmit, ez csak inkább olyan lelki dolog... Nem igazán érzem azt, amit az elején, tudod? Elveszett a motivációm, a kezdeti lelkesedés, egyszerűen a folyamatos munka kiöli ezt belőlem, ahogy Teysus is próbálja kiölni a szórakozás gondolatát belőlem. Nem panaszkodom, mert hát nem olyan rossz, igazából a földbe vagyok zárva, mint eddig, csak most kicsivel szabadabb vagyok, meg persze ott a remény is. Csak tudod nem érzem úgy, hogy meglenne az a plusz, amikor érzed magad valakinek. Fontosnak. Pótolhatatlannak. Mert azért én nem vagyok olyan, mint bármilyen más Teysus-hívő, egy rongy, amit eldobsz, mert lesz új. Hát nem! Nekem azért kicsivel nagyobb hatalmam van, és nem is azt akarom, hogy minden egyes alkalommal ez hangoztatva legyen, nem vagyok nagyképű. Csak épp... tudod, jól esne, ha nem kizárólag abban nyilvánulna meg, hogy sokkal több a dolgom. Egyszerűen csak nem értem, miért olyan nehéz ez, egy kis elismerés. Persze újra mondom, nem panaszkodni szeretnék, elégedett vagyok az életemmel, nemrég fogytam egy kicsit, remekül áll nekem szakáll, hatalmam is lesz, amint Teysus visszaadja, és bármelyik nőt megkaphatom. A hatalmam által leginkább, ami ugye, mint említettem, még függőben van. Bocsi, elkalandoztam, és elfelejtettem, hogy ez a vacak baba folyamatosan közvetíti feléd a gondolataimat. Mondjuk még mindig jobb, mintha arra gondoltam volna, amikor..."
És ebben a pillanatban eltűnik a baba is, a papírgumó is, ami már a lány térdéig ért, és minden. Ha eddig olvasta a lány, akkor bizonyára rájön, hogy valami privát részhez értek, amiről ő nem tudhat. Szerencsére az útbaigazítást megkapta. Ha már korábban ott hagyta a babát, az akkor is eltűnik ebben a pillanatban, csak nincs annyira kihúzva belőle a papírcsík.*