Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-15 14:18:54
Üzenet elküldve: 2015-10-15 14:18:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Látja Ydrissen, hogy a billog szó említése nem igazán a legjobb választás volt. Na de mégis miért kerteljen? Nem fogja tagadni, hogy az említett családban is van "megbélyegzés", na de az tulajdonképpen mindenhol.
Ha nem is mindig látható módon, de minden családnak megvan a maga jelen, az ami összeköti egyikőjüket a másikkal. Nincs ebben semmi. Neki is hamarosan meglesz a jele. Csak Mira nem ejtette még meg az elkészítését, és ő pedig nem sürgeti. A beavatást sem. Egyelőre egészen jó neki így a háttérben mozogva.
Ydrisst láthatóan felkavarta a dolog. Bár a félvér él a gyanúperrel, hogy maga a billog szó, mint a nemrégiben történt dolog, úgy zaklatja fel a lányt. Viszont ennek hála Ydrisst nem izgatja a közelsége sem. Legutóbb is így járt szerencsével. Most sincsen ez másképp. Hamar megtanulta ezt a nővel kapcsolatban.*
- Gondolkozz csak nyugodtan. *válaszolja lágyan.*
- Persze ha lehet, ne húzd sokáig, ki tudja, meddig van lehetőséged. De adok neked időt. Ha addig nem találkoznánk, tudod, kik által veheted fel velem a kapcsolatot.
*Szabad kezével, amiben nem tartja Ydriss kacsóját, a nő arcához nyúl, és megsimítja azt, egészen kedvesen, szinte már szeretőn.
Persze, hogy ilyen vele. Hiszen a madárkája lett, az ő kis dalos pacsirtája.*
- Mondd csak. *fog is bele eztán.*- Van hol aludnod? Eszel eleget?
*Olyan atyáskodó, mintha csak tényleg számítana neki a lány jóléte vagy egyáltalán a hogyléte.*
- Remélem Muth nem volt veled túl goromba.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.15 14:34:33, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Látja Ydrissen, hogy a billog szó említése nem igazán a legjobb választás volt. Na de mégis miért kerteljen? Nem fogja tagadni, hogy az említett családban is van "megbélyegzés", na de az tulajdonképpen mindenhol.
Ha nem is mindig látható módon, de minden családnak megvan a maga jelen, az ami összeköti egyikőjüket a másikkal. Nincs ebben semmi. Neki is hamarosan meglesz a jele. Csak Mira nem ejtette még meg az elkészítését, és ő pedig nem sürgeti. A beavatást sem. Egyelőre egészen jó neki így a háttérben mozogva.
Ydrisst láthatóan felkavarta a dolog. Bár a félvér él a gyanúperrel, hogy maga a billog szó, mint a nemrégiben történt dolog, úgy zaklatja fel a lányt. Viszont ennek hála Ydrisst nem izgatja a közelsége sem. Legutóbb is így járt szerencsével. Most sincsen ez másképp. Hamar megtanulta ezt a nővel kapcsolatban.*
- Gondolkozz csak nyugodtan. *válaszolja lágyan.*
- Persze ha lehet, ne húzd sokáig, ki tudja, meddig van lehetőséged. De adok neked időt. Ha addig nem találkoznánk, tudod, kik által veheted fel velem a kapcsolatot.
*Szabad kezével, amiben nem tartja Ydriss kacsóját, a nő arcához nyúl, és megsimítja azt, egészen kedvesen, szinte már szeretőn.
Persze, hogy ilyen vele. Hiszen a madárkája lett, az ő kis dalos pacsirtája.*
- Mondd csak. *fog is bele eztán.*- Van hol aludnod? Eszel eleget?
*Olyan atyáskodó, mintha csak tényleg számítana neki a lány jóléte vagy egyáltalán a hogyléte.*
- Remélem Muth nem volt veled túl goromba.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.15 14:34:33, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:54:13
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:54:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*A jó család sokszínű. Ez a néhány szó máris előcsal néhány emléket, elvégre ez vér szerinti rokonságára is igaz. Ott van anyja, aki ruhákat készített, apja, aki a bőr különféle megmunkálásaiban jeleskedett, nővére, aki gyógyító lett, öccse, aki a harcosok ösvényét választotta. És ott volt ő. Akit igazán nem lehetne besorolni sehova. Jól bánt az állatokkal, valahogy velük jobban ki is jött, mint társaival, ám ugyanúgy elsajátította a vadászat alapjait, mintha az ő nyomdokaikba akarna lépni. Állandó, hosszú időre nyúló kóborlásai miatt végül mégis azok mellé osztották be, akik időről időre elhagyták otthonukat, hogy néhány szükséges, vagy hasznos holmit a városi és egyéb népekkel kereskedve szerezzenek be. Most pedig itt van, mindettől távol, elveszve, egyedül. A saját ostobaságai miatt.
Ám mielőtt újabb önmarcangolásba kezdhetne, komoly dilemmába kerül. A félvért, annak ellenére, hogy néha nagyon nyugtalanítóvá tud válni a jelenléte, még el tudná viselni, meg tudna barátkozni a helyzettel. De mi a helyzet a tisztavérűekkel? Nem bízik bennük, habár eddig is csak egyetlen kivételt tett. ~És tessék, mi lett a vége. Hallgass, még nem tudhatod.~ Az őrjítő vita két fele közt újrakezdődik, mire ingerülten rázza meg a fejét.
Utolsó kérdésére részben meg tudja érteni a választ, valahogy mégis az az érzése, nem csak erről van szó. Természetes, ha vér szerinti, vagy fogadott családjáért a végletekig is hajlandó lenne elmenni az ember, az elf, vagy bármi más, legalábbis, ő így látja. De külön rákérdezni, hol is húzódnak a határok, ez gyanús.
Az utolsó szavak pedig oly csábítóak. Reményt csepegtetnek az elkeseredett helyzetbe. Mintha a komor, sötét fellegek között végre átpislákolna a napfény ígérete. Egészen addig, míg a billogot meg nem említi a félvér. Tekintete elsötétül, előbb hibája emlékére, majd a nem túl szerencsés hasonlatra. Úgy, hát ismét megjelölnék. Egyértelmű jele lenne, hogy tartozik valahová, még ha a billog csak képletes is, ám kérdés, valójában mit is hirdetne ezzel. Egyszer már nyomot hagytak róla, s bár a fizikai részét eltüntette Ryrrnek hála, még nem szabadult meg az egész billogtól. S máris egy újabbal kellene megbirkóznia. Komolyan és komoran állja a férfi tekintetét, a felkavart érzéseknek hála már nem zavartatva magát a tovább szűkült személyes tér miatt. Egyik része vészmadárként károg, hogy ez egy újabb csapda, míg másik fele korholja, nem maradt választásod, azt már elszalasztottad.*
- Mennyi időm van eldönteni?
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*A jó család sokszínű. Ez a néhány szó máris előcsal néhány emléket, elvégre ez vér szerinti rokonságára is igaz. Ott van anyja, aki ruhákat készített, apja, aki a bőr különféle megmunkálásaiban jeleskedett, nővére, aki gyógyító lett, öccse, aki a harcosok ösvényét választotta. És ott volt ő. Akit igazán nem lehetne besorolni sehova. Jól bánt az állatokkal, valahogy velük jobban ki is jött, mint társaival, ám ugyanúgy elsajátította a vadászat alapjait, mintha az ő nyomdokaikba akarna lépni. Állandó, hosszú időre nyúló kóborlásai miatt végül mégis azok mellé osztották be, akik időről időre elhagyták otthonukat, hogy néhány szükséges, vagy hasznos holmit a városi és egyéb népekkel kereskedve szerezzenek be. Most pedig itt van, mindettől távol, elveszve, egyedül. A saját ostobaságai miatt.
Ám mielőtt újabb önmarcangolásba kezdhetne, komoly dilemmába kerül. A félvért, annak ellenére, hogy néha nagyon nyugtalanítóvá tud válni a jelenléte, még el tudná viselni, meg tudna barátkozni a helyzettel. De mi a helyzet a tisztavérűekkel? Nem bízik bennük, habár eddig is csak egyetlen kivételt tett. ~És tessék, mi lett a vége. Hallgass, még nem tudhatod.~ Az őrjítő vita két fele közt újrakezdődik, mire ingerülten rázza meg a fejét.
Utolsó kérdésére részben meg tudja érteni a választ, valahogy mégis az az érzése, nem csak erről van szó. Természetes, ha vér szerinti, vagy fogadott családjáért a végletekig is hajlandó lenne elmenni az ember, az elf, vagy bármi más, legalábbis, ő így látja. De külön rákérdezni, hol is húzódnak a határok, ez gyanús.
Az utolsó szavak pedig oly csábítóak. Reményt csepegtetnek az elkeseredett helyzetbe. Mintha a komor, sötét fellegek között végre átpislákolna a napfény ígérete. Egészen addig, míg a billogot meg nem említi a félvér. Tekintete elsötétül, előbb hibája emlékére, majd a nem túl szerencsés hasonlatra. Úgy, hát ismét megjelölnék. Egyértelmű jele lenne, hogy tartozik valahová, még ha a billog csak képletes is, ám kérdés, valójában mit is hirdetne ezzel. Egyszer már nyomot hagytak róla, s bár a fizikai részét eltüntette Ryrrnek hála, még nem szabadult meg az egész billogtól. S máris egy újabbal kellene megbirkóznia. Komolyan és komoran állja a férfi tekintetét, a felkavart érzéseknek hála már nem zavartatva magát a tovább szűkült személyes tér miatt. Egyik része vészmadárként károg, hogy ez egy újabb csapda, míg másik fele korholja, nem maradt választásod, azt már elszalasztottad.*
- Mennyi időm van eldönteni?
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-14 17:24:08
Üzenet elküldve: 2015-10-14 17:24:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*A nő nagyon kíváncsi. És helyesen teszi, ahogyan azt is, hogy nem kérdez túl sokat, és azt is óvatosan. Vigyáz a válaszaival, hogy ne áruljon el túl sokat, hiszen nem adhatja ki a többieket. Ám ahogyan eddig szemlélte a nőt, meggyőződése, hogy Ydriss nem tudná, nem merné, vagy nem is akarná felhasználni a megszerzett információit. Ahhoz elég becsületes a lány. És ennyi becsület éppen elegendő, s kell is olykor. Főképpen neki.*
- Mindenféle. Hiszen az a jó család, amely igazán sokszínű, nem de bár? *somolyog. Látja, hogy a nőt némiképp riaszthatja a közelsége, de nem vesz vissza a köztük lévő csekély távolságból.*
- Akad olykor olykor. *válaszol szinte szórakozottan.*- De maguknak való népség. És nincs mindig mindenki egy helyen. Sokan időznek távol. Feladatokat végeznek. Kinek mi jut éppen, vagy mi a dolga.
*Az utolsó kérdést hallva aztán még derűsebb lesz a tekintete. Még ha az íriszei komorak is maradnak, s szinte megtörik bennük a fény is.*
- Mert komoly családi összetartást igényelne a dolog. *válaszol egyszerűen.*- És akadhatnak helyzetek, amikor nem habozhatsz. Legyen az bármilyen helyzet is.
*Ténylegesen még közelebb hajol a lányhoz, még ha az ki is húzza magát ültében.*
- Ha érdekel, akkor szólhatok egy-két szót az érdekedben, amíg döntesz. *susogja.*
- Volna hely, ahová mehetnél. Lennének olyanok, akik befogadnak. Étel, ital minden nap. Védelem. Kötelezettségekkel jár... de nem volnál egyedül többé. És nem volna mélységi, aki billogot merne nyomni rád. Volna más billogod. Amit szeretnél. Ami tetszene. Ami többet jelent, mint azt, hogy rabszolga vagy. Ami a szabadságodat hirdeti, és azt, hogy tartozol valahová. Nem hangzik rosszul... ugye? *kérdezi kellemes tónusú hangon.*
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*A nő nagyon kíváncsi. És helyesen teszi, ahogyan azt is, hogy nem kérdez túl sokat, és azt is óvatosan. Vigyáz a válaszaival, hogy ne áruljon el túl sokat, hiszen nem adhatja ki a többieket. Ám ahogyan eddig szemlélte a nőt, meggyőződése, hogy Ydriss nem tudná, nem merné, vagy nem is akarná felhasználni a megszerzett információit. Ahhoz elég becsületes a lány. És ennyi becsület éppen elegendő, s kell is olykor. Főképpen neki.*
- Mindenféle. Hiszen az a jó család, amely igazán sokszínű, nem de bár? *somolyog. Látja, hogy a nőt némiképp riaszthatja a közelsége, de nem vesz vissza a köztük lévő csekély távolságból.*
- Akad olykor olykor. *válaszol szinte szórakozottan.*- De maguknak való népség. És nincs mindig mindenki egy helyen. Sokan időznek távol. Feladatokat végeznek. Kinek mi jut éppen, vagy mi a dolga.
*Az utolsó kérdést hallva aztán még derűsebb lesz a tekintete. Még ha az íriszei komorak is maradnak, s szinte megtörik bennük a fény is.*
- Mert komoly családi összetartást igényelne a dolog. *válaszol egyszerűen.*- És akadhatnak helyzetek, amikor nem habozhatsz. Legyen az bármilyen helyzet is.
*Ténylegesen még közelebb hajol a lányhoz, még ha az ki is húzza magát ültében.*
- Ha érdekel, akkor szólhatok egy-két szót az érdekedben, amíg döntesz. *susogja.*
- Volna hely, ahová mehetnél. Lennének olyanok, akik befogadnak. Étel, ital minden nap. Védelem. Kötelezettségekkel jár... de nem volnál egyedül többé. És nem volna mélységi, aki billogot merne nyomni rád. Volna más billogod. Amit szeretnél. Ami tetszene. Ami többet jelent, mint azt, hogy rabszolga vagy. Ami a szabadságodat hirdeti, és azt, hogy tartozol valahová. Nem hangzik rosszul... ugye? *kérdezi kellemes tónusú hangon.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-14 14:33:28
Üzenet elküldve: 2015-10-14 14:33:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Nem lepi meg, hogy nem fog mindent elé tárni a férfi. Ez végül is érthető, hiszen bólintott még rá a csatlakozásra, addig pedig bármi megtörténhet. Talán gyanakodnia kellene a titkolózás miatt, ám most jobban leköti az, hogy a félér közelsége roppant mód feszélyezi. És a helyzet maga is. Tényleg annyira kétségbeesett lenne a helyzete, annyira tartozni akar valahova, hogy olyanok közé állna, akiknél előny a tisztesség mellőzése?
Egy hang belül mégis azt sutyorogja fülébe, hogy ne válogasson, azt a helyzetet már régesrég eljátszotta, hogy finnyáskodhasson. Kicsit kihúzza magát ültében, úgy néz vissza a zavarba ejtően fekete szempárba.*
- Kiféle miféle alakok vannak ebben a családban? *Az eddigiek alapján például meglepődne, ha nem ő lenne ott az első elf. De aztán ki tudja, a városban született és ott felnőtt elfek nagyon másik, mint ő és a népe, vagy a civilizáltabb, de szintén a fák között élő rokonaik.*
- Van köztetek mélységi? Tisztavérű? *Teszi fel gyanakodva a következő sarkalatos kérdést. Igaz, maga sem tudja, miképp reagáljon, ha igenlő választ kap.*
- És miért lényeges, hogy miképp viszonyulok a tisztességhez? *Azzal tisztában van, ha rákérdezni, tulajdonképpen mit is csináltok ti, nem lenne rá sok esély, hogy választ kapjon rá. Puhatolózni azonban puhatolózik azért, hátha valami nagyjából megfogható információt kap erről.
A kijelentésre bólint. Igen, ért az íjhoz. Ugyan nem olyan szinten, mint vadászaik, vagy harcosaik, de zsákmányt képes elejteni, és az ellenségeire is tud halálos nyilat lőni habozás nélkül.
Attól a mosolytól azonban kirázza a hideg. Inkább nem gondol bele, vajon miféle feladatokat találhat még ki neki a félvér, és mire használná. Nem válogathat, ez igaz, de azért nem kellene a ossz helyzetet egy még rosszabbra cserélni.*
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Nem lepi meg, hogy nem fog mindent elé tárni a férfi. Ez végül is érthető, hiszen bólintott még rá a csatlakozásra, addig pedig bármi megtörténhet. Talán gyanakodnia kellene a titkolózás miatt, ám most jobban leköti az, hogy a félér közelsége roppant mód feszélyezi. És a helyzet maga is. Tényleg annyira kétségbeesett lenne a helyzete, annyira tartozni akar valahova, hogy olyanok közé állna, akiknél előny a tisztesség mellőzése?
Egy hang belül mégis azt sutyorogja fülébe, hogy ne válogasson, azt a helyzetet már régesrég eljátszotta, hogy finnyáskodhasson. Kicsit kihúzza magát ültében, úgy néz vissza a zavarba ejtően fekete szempárba.*
- Kiféle miféle alakok vannak ebben a családban? *Az eddigiek alapján például meglepődne, ha nem ő lenne ott az első elf. De aztán ki tudja, a városban született és ott felnőtt elfek nagyon másik, mint ő és a népe, vagy a civilizáltabb, de szintén a fák között élő rokonaik.*
- Van köztetek mélységi? Tisztavérű? *Teszi fel gyanakodva a következő sarkalatos kérdést. Igaz, maga sem tudja, miképp reagáljon, ha igenlő választ kap.*
- És miért lényeges, hogy miképp viszonyulok a tisztességhez? *Azzal tisztában van, ha rákérdezni, tulajdonképpen mit is csináltok ti, nem lenne rá sok esély, hogy választ kapjon rá. Puhatolózni azonban puhatolózik azért, hátha valami nagyjából megfogható információt kap erről.
A kijelentésre bólint. Igen, ért az íjhoz. Ugyan nem olyan szinten, mint vadászaik, vagy harcosaik, de zsákmányt képes elejteni, és az ellenségeire is tud halálos nyilat lőni habozás nélkül.
Attól a mosolytól azonban kirázza a hideg. Inkább nem gondol bele, vajon miféle feladatokat találhat még ki neki a félvér, és mire használná. Nem válogathat, ez igaz, de azért nem kellene a ossz helyzetet egy még rosszabbra cserélni.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-14 14:16:01
Üzenet elküldve: 2015-10-14 14:16:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Mit szeretnél tudni a családról?
*Oldalra döntött fejjel szemléli a nőt, ahogy felteszi a kérdést. Még mindig elég közel van Ydriss arcához, és hiába nem mozdul, olyan a hatás, mintha egyre csak közelebb kerülne. Talán a szemei túl sötétek.*
- Remélem nem bánod, ha nem mondok el túl sok mindent róluk. Hiszen amíg nem mondasz igent... persze... érthető a kíváncsiságod. De örülök, hogy érdekel a dolog.
*Az utolsó mondatot hallva hallgat egy ideig, mintha gondolkozna, de igazából már régen tudja a választ. Mindössze azt nem tudja, mit és, hogyan mondjon el a lánynak, hogy ne okozzon semmiképpen problémát. Végül dönt.*
- Értesz az íjhoz. *jelenti ki határozottan, mintha már látta volna Ydrisst lőni.*
- Egy őrszem mindig jól jöhet. Fürgének látszol, és nem vagy ostoba sem... sok mindenben hasznodat vehetnénk. Én pedig pláne. Hiszen különösképpen figyelnék rád... madárkám. *ejt meg egy félelmetesen lágy mosolyt.*
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Mit szeretnél tudni a családról?
*Oldalra döntött fejjel szemléli a nőt, ahogy felteszi a kérdést. Még mindig elég közel van Ydriss arcához, és hiába nem mozdul, olyan a hatás, mintha egyre csak közelebb kerülne. Talán a szemei túl sötétek.*
- Remélem nem bánod, ha nem mondok el túl sok mindent róluk. Hiszen amíg nem mondasz igent... persze... érthető a kíváncsiságod. De örülök, hogy érdekel a dolog.
*Az utolsó mondatot hallva hallgat egy ideig, mintha gondolkozna, de igazából már régen tudja a választ. Mindössze azt nem tudja, mit és, hogyan mondjon el a lánynak, hogy ne okozzon semmiképpen problémát. Végül dönt.*
- Értesz az íjhoz. *jelenti ki határozottan, mintha már látta volna Ydrisst lőni.*
- Egy őrszem mindig jól jöhet. Fürgének látszol, és nem vagy ostoba sem... sok mindenben hasznodat vehetnénk. Én pedig pláne. Hiszen különösképpen figyelnék rád... madárkám. *ejt meg egy félelmetesen lágy mosolyt.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-13 15:57:26
Üzenet elküldve: 2015-10-13 15:57:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Erdőjárás //
*Közelebbról nézve már sokkal masszívabb a faragott sziklákból épült, égbe nyúló épület, csak messziről látszik olyan légiesnek. ~A Levegő mágia Temploma, Artheniorban. Az kell, hogy legyen. Hallottam erről is az utazóktól. Lám, eljutottam ide is.~ Körbejárja az épületet, megcsodálva a faragásokat a sziklában, alaposan szemügyre véve őket. Ő maga is ért valamelyest a faragáshoz, Kimmerinek legalábbis tetszettek, amiket csinált odahaza. Egészen élethűen tudja belevinni az apró virágkelyhek, levelek, indák, kacskaringós ágak játékát a kőbe, fába ő is. Állatok, vagy lelkes élőlények ábrázolásával azonban nem próbálkozott sohasem. ~Még megelevenednének, vagy beléjük költözne valami entitás!~ Nem, nem, ez távol áll Isqehától. Az épület után a kert felé fordul a figyelme. Látszik, hogy értő és a hely szellemét szerető kezek gondozzák. Isqehának nagyon tetszik. Hátul még szebb, a Templom épülete mögött. Vannak bokrok, és virágok, amiket jól ismer, de vannak számára ismeretlenek is. ~Innen már nincsen messze a tenger sem. Délebbre vagyok. Ezek közül sok nem teremne meg odafenn, északon, a rengeteg mélyén. Még az is lehet, hogy mágiával növesztették, vagy gondozzák őket.~ Gyanakszik. Hiszen annak ellenére, hogy nemsokára a Levelek havába lépnek, itt olyan színpompásan virulnak a bokrok, mintha csak tavasz lenne. Tovább sétálgat, gyönyörködve a látványban. Végül, amikor kellőképpen "jóllakott" a kert szépségeivel, elindul, kíváncsian, hogy megnézze magát a Templomot is belülről. ~Biztosan tele van mágusokkal. Majd oldalt megyek, a fal mellé húzódva, hogy ne keltsek feltűnést.~ Hirtelen eszébe jut, hogy még az is lehet, hogy ide csak a mágia hatalmát bíró nagy varázslók mehetnek be, egyszerű lanawiniak nem. ~De például az a férfi sem néz ki hatalmas varázslónak, csak egyszerű, szerény öltözetű embernek. Bár a ruhája kicsit különös, rikító, narancssárga. Lám, ő is belép. Ez a másik pedig, aki épp kijön, igazán hétköznapi teremtésnek látszik. Gyerünk! Legfeljebb nem jutok be, vagy kiakolbólítanak.~ Azzal nagy levegőt vesz, és benyomja a vaskos faajtót.*
*Közelebbról nézve már sokkal masszívabb a faragott sziklákból épült, égbe nyúló épület, csak messziről látszik olyan légiesnek. ~A Levegő mágia Temploma, Artheniorban. Az kell, hogy legyen. Hallottam erről is az utazóktól. Lám, eljutottam ide is.~ Körbejárja az épületet, megcsodálva a faragásokat a sziklában, alaposan szemügyre véve őket. Ő maga is ért valamelyest a faragáshoz, Kimmerinek legalábbis tetszettek, amiket csinált odahaza. Egészen élethűen tudja belevinni az apró virágkelyhek, levelek, indák, kacskaringós ágak játékát a kőbe, fába ő is. Állatok, vagy lelkes élőlények ábrázolásával azonban nem próbálkozott sohasem. ~Még megelevenednének, vagy beléjük költözne valami entitás!~ Nem, nem, ez távol áll Isqehától. Az épület után a kert felé fordul a figyelme. Látszik, hogy értő és a hely szellemét szerető kezek gondozzák. Isqehának nagyon tetszik. Hátul még szebb, a Templom épülete mögött. Vannak bokrok, és virágok, amiket jól ismer, de vannak számára ismeretlenek is. ~Innen már nincsen messze a tenger sem. Délebbre vagyok. Ezek közül sok nem teremne meg odafenn, északon, a rengeteg mélyén. Még az is lehet, hogy mágiával növesztették, vagy gondozzák őket.~ Gyanakszik. Hiszen annak ellenére, hogy nemsokára a Levelek havába lépnek, itt olyan színpompásan virulnak a bokrok, mintha csak tavasz lenne. Tovább sétálgat, gyönyörködve a látványban. Végül, amikor kellőképpen "jóllakott" a kert szépségeivel, elindul, kíváncsian, hogy megnézze magát a Templomot is belülről. ~Biztosan tele van mágusokkal. Majd oldalt megyek, a fal mellé húzódva, hogy ne keltsek feltűnést.~ Hirtelen eszébe jut, hogy még az is lehet, hogy ide csak a mágia hatalmát bíró nagy varázslók mehetnek be, egyszerű lanawiniak nem. ~De például az a férfi sem néz ki hatalmas varázslónak, csak egyszerű, szerény öltözetű embernek. Bár a ruhája kicsit különös, rikító, narancssárga. Lám, ő is belép. Ez a másik pedig, aki épp kijön, igazán hétköznapi teremtésnek látszik. Gyerünk! Legfeljebb nem jutok be, vagy kiakolbólítanak.~ Azzal nagy levegőt vesz, és benyomja a vaskos faajtót.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-13 10:28:09
Üzenet elküldve: 2015-10-13 10:28:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*A templom felé tartva ismerős környékre jut. Bizonyos itt lezajlott szörnyű események után a Templomkert nyugalma meglepő. Lassú léptekkel sétál a fa kaputól a kövezett úton, magába szippantja a gondozott, szép kert látványát. A hatalmas fák árnyékkal szolgálnak minden megpihenni vágyónak, a dús, sötétzöld fű szinte hívogatja az embert, hogy terüljön el benne. Bato nem is késlekedik eleget tenni a szótlan felszólításnak, így egy fa tövében ledobja magát, és csak élvezi a lágy szellő hömpölygését. Néhány percig élvezi a helyzetet, majd felkel és elindul a templom bejárata felé, hogy a már ismert épületet kissé nyugodtabb körülmények közt is áttanulmányozhassa.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-11 22:18:54
Üzenet elküldve: 2015-10-11 22:18:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Ismer, hát hogyne tudna egy csapatot ajánlani, minek is kérdezett rá hangosan. És minden bizonnyal neki is köze van ama bizonyos családhoz. A kérdés viszont ez elevenébe talál. Hogyne szeretne családot, leginkább a régit. Akiket hátra hagyott a bosszúért, és akiktől hajlandó lett volna hosszú időre is búcsút venni, mert úgy hitte, egy új utat talált, amin végig mehet. Vállai lassan leereszkednek, miközben meredten nézi az ölében pihen farkaskutya kölyköt.
Mégis mibe keverte bele magát? És mibe fog keveredni, ha beállna abba a bizonyos törvénytelen csapatba? Mi minden fog történni vele, ha egyedül marad? Be kell látnia, ez nem a törzse kis faluja, ez nem az erdőmélye, ez nem a vadon. Itt nem fog egyedül boldogulni. Lábait ugyan nem mozdítja a kölyök miatt, de kényelmetlenül feszeng.*
- Fontolóra veszem. *Bólint végül lassan.* De ahhoz nem ártana, ha többet tudnék erről a bizonyos... családról. *Emeli fel a fejét és néz a félvérre. Nem éppen tisztességes alakok gyülekezete, ez világos. Abban is biztos, hogy legjobb esetben is csak nagy vonalakban árul el bármit is Ryr.*
- Meg egyáltalán mi lenne nekem ott a dolgom, hogy kerülök egyáltalán a képbe? *Ez zavarja a leginkább, hiszen a kevéske hallottak alapján nem tudja, miképp is illene bele ebbe a csapatba. Jól bánik az állatokkal, tudja használni az íjat és a lándzsát, tud vadászni, és ezzel ki is fújt a tudománya.*
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Ismer, hát hogyne tudna egy csapatot ajánlani, minek is kérdezett rá hangosan. És minden bizonnyal neki is köze van ama bizonyos családhoz. A kérdés viszont ez elevenébe talál. Hogyne szeretne családot, leginkább a régit. Akiket hátra hagyott a bosszúért, és akiktől hajlandó lett volna hosszú időre is búcsút venni, mert úgy hitte, egy új utat talált, amin végig mehet. Vállai lassan leereszkednek, miközben meredten nézi az ölében pihen farkaskutya kölyköt.
Mégis mibe keverte bele magát? És mibe fog keveredni, ha beállna abba a bizonyos törvénytelen csapatba? Mi minden fog történni vele, ha egyedül marad? Be kell látnia, ez nem a törzse kis faluja, ez nem az erdőmélye, ez nem a vadon. Itt nem fog egyedül boldogulni. Lábait ugyan nem mozdítja a kölyök miatt, de kényelmetlenül feszeng.*
- Fontolóra veszem. *Bólint végül lassan.* De ahhoz nem ártana, ha többet tudnék erről a bizonyos... családról. *Emeli fel a fejét és néz a félvérre. Nem éppen tisztességes alakok gyülekezete, ez világos. Abban is biztos, hogy legjobb esetben is csak nagy vonalakban árul el bármit is Ryr.*
- Meg egyáltalán mi lenne nekem ott a dolgom, hogy kerülök egyáltalán a képbe? *Ez zavarja a leginkább, hiszen a kevéske hallottak alapján nem tudja, miképp is illene bele ebbe a csapatba. Jól bánik az állatokkal, tudja használni az íjat és a lándzsát, tud vadászni, és ezzel ki is fújt a tudománya.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-11 21:22:41
Üzenet elküldve: 2015-10-11 21:22:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Mikor Ydrissnek felteszi a kérdést látja a lány arcán, hogy az nyomban gyanút fogott, hogy akar tőle még valamit, azon kívül, hogy a madárkája legyen. És hamarosan ezt mind szavakba is önti az elf nő. Széles vigyor terül szét a félvér arcán. Egy ideig nem is válaszol, csak fürkészi a másikat, aztán selymes hangon szólal meg.*
- Én ne tudnék? *somolyog orra alatt a férfi.*
- Pontosan tudod, hogy ezért kérdeztem...
*Vár még egy kicsit, aztán folytatja csak.*
- Igen, hölgyem. Egy csapat... vagy talán inkább család. Szeretnél egy új családot? *oldalra dönti fejét, és egy fekete tincs behullik arcába. Még mindig fogja a nő kezét.*
- Mocskos... kegyetlen... törvénytelen... de a család az akkor is család marad. A barát pedig barát. Egy ilyen szövetségessel az oldaladon pedig, mint amilyen én vagyok...
*Megsimítja Ydriss ujjait.*
- Persze nem várok tőled azonnali választ. Gondolkozz csak el ezen nyugodtan. *susogja, és egy kissé közelebb hajol a lányhoz közben.*
- Tudod, hogyan tudsz rám találni majd.
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Mikor Ydrissnek felteszi a kérdést látja a lány arcán, hogy az nyomban gyanút fogott, hogy akar tőle még valamit, azon kívül, hogy a madárkája legyen. És hamarosan ezt mind szavakba is önti az elf nő. Széles vigyor terül szét a félvér arcán. Egy ideig nem is válaszol, csak fürkészi a másikat, aztán selymes hangon szólal meg.*
- Én ne tudnék? *somolyog orra alatt a férfi.*
- Pontosan tudod, hogy ezért kérdeztem...
*Vár még egy kicsit, aztán folytatja csak.*
- Igen, hölgyem. Egy csapat... vagy talán inkább család. Szeretnél egy új családot? *oldalra dönti fejét, és egy fekete tincs behullik arcába. Még mindig fogja a nő kezét.*
- Mocskos... kegyetlen... törvénytelen... de a család az akkor is család marad. A barát pedig barát. Egy ilyen szövetségessel az oldaladon pedig, mint amilyen én vagyok...
*Megsimítja Ydriss ujjait.*
- Persze nem várok tőled azonnali választ. Gondolkozz csak el ezen nyugodtan. *susogja, és egy kissé közelebb hajol a lányhoz közben.*
- Tudod, hogyan tudsz rám találni majd.
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-09 20:39:44
Üzenet elküldve: 2015-10-09 20:39:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Ebben nagyon úgy fest, eltér a véleményük. A természet egyszerű törvénye, hogy az erős, a ravasz, az alkalmazkodó túlél, a gyenge, mihaszna pedig elpusztul, a büntetést így aligha maga rója ki. Abban viszont ő a hibás, ha miután a földre zuhant, nem tud felkelni. Magasról esett, de senki nem fog helyette talpra állni, s ha valaki mégis felcibálná, magától talán meg se állna a lábán, hisz önerejéből nem tett semmit a javulásért. Kételyek és kérdések gyötrik igen, és az addig rendben is van, hogy válaszokat akar kapni. Hát szerezze meg, ha már kellő erőt érez magában, de ettől függetlenül, vagy épp ezért előre kellene haladnia, bármennyire is sajog mindene. Hányszor elhangzott már a fejében ez a kis korholó monológ, foganatja mégis kevés. Bár apránként talán lassan mégis mozdít benne valamit.
A társ szó említésére csak elhúzza a száját. Egy társ, hát hogyne, Van, csak nem jó felé keresett. Most már kettő is. Elcsevegni ugyan egyikkel sem fog tudni, de elárulni sem fogja egyik sem.
A hogyan kérdése azonban már kifog rajta, nem tud mit felelni rá. Nincs célja, nincs terve, egyetlen ismerőse a félvér, hiszen végül Shenlina is elhagyta Arthenior környékét. Csak a lova és újdonsült kutyája maradt. Nem éppen biztató jövőkép.
Arra viszont mérget merne rá venni, hogy a férfi forgat valamit a fejében, a szavai erre utalnak. Ezt éppen szóvá is tenné, amikor is újabb kérdést tesz fel neki Ryrr, aminek az eddigieknél jóval nagyobb súlya van.*
- Vannak elveim, ha erre célzol, de azok messze esnek a ti lovagjaitokétól. *Felel gyanakodva. Mondjuk eleve nem is ismeri az artheniori törvényeket, habár olyasmikkel azért tisztában van, hogyha lop, azért megbüntetik, ha pedig öl, valószínűleg rá is halál vár. Ezen kívül nem sok mindennel van tisztában, és őszintén szólva, nem is érdekli őt túlzottan sok minden.*
- Hadd találjam ki, te pont tudnál nekem utat mutatni, sőt még csapatot is.
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Ebben nagyon úgy fest, eltér a véleményük. A természet egyszerű törvénye, hogy az erős, a ravasz, az alkalmazkodó túlél, a gyenge, mihaszna pedig elpusztul, a büntetést így aligha maga rója ki. Abban viszont ő a hibás, ha miután a földre zuhant, nem tud felkelni. Magasról esett, de senki nem fog helyette talpra állni, s ha valaki mégis felcibálná, magától talán meg se állna a lábán, hisz önerejéből nem tett semmit a javulásért. Kételyek és kérdések gyötrik igen, és az addig rendben is van, hogy válaszokat akar kapni. Hát szerezze meg, ha már kellő erőt érez magában, de ettől függetlenül, vagy épp ezért előre kellene haladnia, bármennyire is sajog mindene. Hányszor elhangzott már a fejében ez a kis korholó monológ, foganatja mégis kevés. Bár apránként talán lassan mégis mozdít benne valamit.
A társ szó említésére csak elhúzza a száját. Egy társ, hát hogyne, Van, csak nem jó felé keresett. Most már kettő is. Elcsevegni ugyan egyikkel sem fog tudni, de elárulni sem fogja egyik sem.
A hogyan kérdése azonban már kifog rajta, nem tud mit felelni rá. Nincs célja, nincs terve, egyetlen ismerőse a félvér, hiszen végül Shenlina is elhagyta Arthenior környékét. Csak a lova és újdonsült kutyája maradt. Nem éppen biztató jövőkép.
Arra viszont mérget merne rá venni, hogy a férfi forgat valamit a fejében, a szavai erre utalnak. Ezt éppen szóvá is tenné, amikor is újabb kérdést tesz fel neki Ryrr, aminek az eddigieknél jóval nagyobb súlya van.*
- Vannak elveim, ha erre célzol, de azok messze esnek a ti lovagjaitokétól. *Felel gyanakodva. Mondjuk eleve nem is ismeri az artheniori törvényeket, habár olyasmikkel azért tisztában van, hogyha lop, azért megbüntetik, ha pedig öl, valószínűleg rá is halál vár. Ezen kívül nem sok mindennel van tisztában, és őszintén szólva, nem is érdekli őt túlzottan sok minden.*
- Hadd találjam ki, te pont tudnál nekem utat mutatni, sőt még csapatot is.
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-09 15:33:10
Üzenet elküldve: 2015-10-09 15:33:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Ezt a büntetést magadnak okozod azzal, ha nem erősödsz meg, és nem látod be a hibáidat. Ha viszont belátod ezeket... akkor már közelebb vagy a megoldáshoz, mint a bukáshoz.
*Fejcsóválva reagál csak a nő további mondataira is. Tovább tartja Ydriss kezét, és szomorkás hangsúllyal sóhajt fel, mintha valóban sajnálná őt, és nem hagyná teljesen hidegen, ki, hogyan érzi magát, miket gondol, milyenek a kilátásai.
Pontosabban talán nem is hagyja annyira hidegen a dolog... ha neki van belőle haszna.*
- Ebben sajnos igazad van kedvesem... az ilyen jólelkű lények, mint Te... ebben az otromba világban nehezen bírják társak nélkül...
*Ismét sóhajt egyet, és újból megcsókolja az elf lány ujjait.*
- És hogyan akarsz túlélni, ha nem tudod merre? *pillant lassan Ydriss felé, és kérdőn felvonja a szemöldökét.*
- Kellene neked egy cél... egy út... talán egy csapat is... mondd, csak, hölgyem. Mennyire ragaszkodsz a tisztességes játszmához? *teszi fel végül a nagy kérdést, ami ki tudja merre tereli majd tovább a szót.
Nem is mond többet, csak rezzenéstelen arccal bámulja a kis vöröst.*
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Ezt a büntetést magadnak okozod azzal, ha nem erősödsz meg, és nem látod be a hibáidat. Ha viszont belátod ezeket... akkor már közelebb vagy a megoldáshoz, mint a bukáshoz.
*Fejcsóválva reagál csak a nő további mondataira is. Tovább tartja Ydriss kezét, és szomorkás hangsúllyal sóhajt fel, mintha valóban sajnálná őt, és nem hagyná teljesen hidegen, ki, hogyan érzi magát, miket gondol, milyenek a kilátásai.
Pontosabban talán nem is hagyja annyira hidegen a dolog... ha neki van belőle haszna.*
- Ebben sajnos igazad van kedvesem... az ilyen jólelkű lények, mint Te... ebben az otromba világban nehezen bírják társak nélkül...
*Ismét sóhajt egyet, és újból megcsókolja az elf lány ujjait.*
- És hogyan akarsz túlélni, ha nem tudod merre? *pillant lassan Ydriss felé, és kérdőn felvonja a szemöldökét.*
- Kellene neked egy cél... egy út... talán egy csapat is... mondd, csak, hölgyem. Mennyire ragaszkodsz a tisztességes játszmához? *teszi fel végül a nagy kérdést, ami ki tudja merre tereli majd tovább a szót.
Nem is mond többet, csak rezzenéstelen arccal bámulja a kis vöröst.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-08 20:33:26
Üzenet elküldve: 2015-10-08 20:33:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Ezzel nem lett kisegítve, no nem mintha ezt várta volna. Túl sok mindent nem lát, erre már ráébredt, a lecke pedig igen keserű és fájdalmas módszerrel lett az eszébe vésve.
Sajnálatos módon az égiek, a szellemek, az istenek vagy csupán a véletlen kíváncsi természettel átkozta meg. Mi más vezette volna korábbi helyzetébe is, ha nem az. A hangnem viszont elég egyértelművé teszi, hogy ne firtassa tovább a témát, s ennek eleget is tesz.*
- A naiv és a gyenge elpusztul, vagy kihasználják. Ez talán nem elég büntetés?
*Ő pedig mindkét kategóriába beleesik. Naiv, jóhiszemű és gyenge. Elf természetének egy része pedig tovább erősíti ezen roppant utálatos dolgokat. Eddig is tudatában volt, hogy jelenlegi siralmas állapotából sok időbe fog telni felépülnie, de egyre gyakrabban kételkedik benne, hogy ez valaha is lehetséges lesz. Azt mondják, ami nem öl meg, erősebbé tesz. Ezzel jelen helyzetében nem ért egyet, mert ami nem öl meg, az nyomorékká is tehet.*
- Egyedül nem sok esélyem van. *Ad kitérő választ. Persze, hogy jó lenne tartozni valahova, de az erdőn túl elterülő világot már nem hogy idegennek, de egyenesen ellenségesnek tartja. Miért is ne tartaná, ha onnan eddig jóformán csak a rossz találta meg.*
- Semmilyennek nem látom a jövőmet. Próbálok életben maradni, túlélni, amíg bírom erővel. *Von vállat, igyekszik nem törődömnek mutatkozni, valójában azonban a hideg futkos a hátán. Egyrészt a kilátástalan helyzet miatt, másrészt, mert nem menekülhet. Népe a legnagyobb véteknek tartja az élet eldobását, így a legbiztosabb kiúttal nem élhet. Amikor a folyónál voltak, megtehette, hogy inkább a hullámsírt válassza, mert akkor a népe létét jelentő titkokat vitte volna magával, s azért az ősök talán megbocsátották volna tettét. Csakhogy pont a hím jóvoltából túlélte az öngyilkos mutatványt, így kénytelen tovább küszködni az élők világában.*
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Ezzel nem lett kisegítve, no nem mintha ezt várta volna. Túl sok mindent nem lát, erre már ráébredt, a lecke pedig igen keserű és fájdalmas módszerrel lett az eszébe vésve.
Sajnálatos módon az égiek, a szellemek, az istenek vagy csupán a véletlen kíváncsi természettel átkozta meg. Mi más vezette volna korábbi helyzetébe is, ha nem az. A hangnem viszont elég egyértelművé teszi, hogy ne firtassa tovább a témát, s ennek eleget is tesz.*
- A naiv és a gyenge elpusztul, vagy kihasználják. Ez talán nem elég büntetés?
*Ő pedig mindkét kategóriába beleesik. Naiv, jóhiszemű és gyenge. Elf természetének egy része pedig tovább erősíti ezen roppant utálatos dolgokat. Eddig is tudatában volt, hogy jelenlegi siralmas állapotából sok időbe fog telni felépülnie, de egyre gyakrabban kételkedik benne, hogy ez valaha is lehetséges lesz. Azt mondják, ami nem öl meg, erősebbé tesz. Ezzel jelen helyzetében nem ért egyet, mert ami nem öl meg, az nyomorékká is tehet.*
- Egyedül nem sok esélyem van. *Ad kitérő választ. Persze, hogy jó lenne tartozni valahova, de az erdőn túl elterülő világot már nem hogy idegennek, de egyenesen ellenségesnek tartja. Miért is ne tartaná, ha onnan eddig jóformán csak a rossz találta meg.*
- Semmilyennek nem látom a jövőmet. Próbálok életben maradni, túlélni, amíg bírom erővel. *Von vállat, igyekszik nem törődömnek mutatkozni, valójában azonban a hideg futkos a hátán. Egyrészt a kilátástalan helyzet miatt, másrészt, mert nem menekülhet. Népe a legnagyobb véteknek tartja az élet eldobását, így a legbiztosabb kiúttal nem élhet. Amikor a folyónál voltak, megtehette, hogy inkább a hullámsírt válassza, mert akkor a népe létét jelentő titkokat vitte volna magával, s azért az ősök talán megbocsátották volna tettét. Csakhogy pont a hím jóvoltából túlélte az öngyilkos mutatványt, így kénytelen tovább küszködni az élők világában.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-08 19:00:54
Üzenet elküldve: 2015-10-08 19:00:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Sokan nem látják azt, amit kellene, csak, ha a szemük elé tárják. Néha pedig még akkor sem. *mondja szelíden, meglehetősen lágy hangon.
A kérdésre aztán elmosolyodik. Olyan könnyedén váltogatja az érzelmeket arcán, mint a nemes hölgyek a legyezőiket.*
~Kíváncsi... és talán túlzottan is. Ez nem jó, kedves hölgyem, nagyon nem. A túl kíváncsi természet mindig roppantul nagy gondot tud okozni. Sokszor saját magának.~
- Mondjuk úgy, hogy engem. *válaszol sejtelmesen.
Szavai továbbra is kedvesek, de kicseng belőlük, hogy zárja is a témát ezzel, és nem óhajt többet beszélni róla. Helyette inkább csókot hint a nő kézfejére, és ujjaira. Ydriss pedig hagyja ezt, még ha érezhetően valahol feszélyezheti is a dolog. De legutóbb a szája sarkát is csókkal illette. Az ellen sem tiltakozott a lány. Hát ezért miért is tenné?*
- Ugyan. Mi okod volna rá? A naivitást még sosem büntették meg az istenek. Ha voltak is valaha.
*Az Ahelnek nevezett kutya rámordul Ryrrosra. Talán csak azért, mert érzi gazdája különös hangulatát. De más állatok is reagáltak már így a férfi közelségére. Talán egyes lények megérzik a benne lakozó sötétséget, amely úgy lappang a felszín alatt, mint a cápa a tenger vízében, mely csak a megfelelő alkalomra vár. Aztán pedig lecsap.
Nem engedi el Ydriss kezét. A kutya pedig végül lenyugszik. Megcirógatja ujjaival a lány puha bőrét, ahogy hallgatja a keserű mondatot.*
- És szeretnél valahová tartozni?
*Veti fel fekete szemeit a nő kézfejéről arcára. Most nem mosolyog, ha a szemei derűs jókedvet tükröznek is. Komoran pillant az elfre.*
- Ha szeretnél... milyennek képzeled el az új valóságodat? Az új életed? Milyen célok vezérelnének tovább utadon?
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Sokan nem látják azt, amit kellene, csak, ha a szemük elé tárják. Néha pedig még akkor sem. *mondja szelíden, meglehetősen lágy hangon.
A kérdésre aztán elmosolyodik. Olyan könnyedén váltogatja az érzelmeket arcán, mint a nemes hölgyek a legyezőiket.*
~Kíváncsi... és talán túlzottan is. Ez nem jó, kedves hölgyem, nagyon nem. A túl kíváncsi természet mindig roppantul nagy gondot tud okozni. Sokszor saját magának.~
- Mondjuk úgy, hogy engem. *válaszol sejtelmesen.
Szavai továbbra is kedvesek, de kicseng belőlük, hogy zárja is a témát ezzel, és nem óhajt többet beszélni róla. Helyette inkább csókot hint a nő kézfejére, és ujjaira. Ydriss pedig hagyja ezt, még ha érezhetően valahol feszélyezheti is a dolog. De legutóbb a szája sarkát is csókkal illette. Az ellen sem tiltakozott a lány. Hát ezért miért is tenné?*
- Ugyan. Mi okod volna rá? A naivitást még sosem büntették meg az istenek. Ha voltak is valaha.
*Az Ahelnek nevezett kutya rámordul Ryrrosra. Talán csak azért, mert érzi gazdája különös hangulatát. De más állatok is reagáltak már így a férfi közelségére. Talán egyes lények megérzik a benne lakozó sötétséget, amely úgy lappang a felszín alatt, mint a cápa a tenger vízében, mely csak a megfelelő alkalomra vár. Aztán pedig lecsap.
Nem engedi el Ydriss kezét. A kutya pedig végül lenyugszik. Megcirógatja ujjaival a lány puha bőrét, ahogy hallgatja a keserű mondatot.*
- És szeretnél valahová tartozni?
*Veti fel fekete szemeit a nő kézfejéről arcára. Most nem mosolyog, ha a szemei derűs jókedvet tükröznek is. Komoran pillant az elfre.*
- Ha szeretnél... milyennek képzeled el az új valóságodat? Az új életed? Milyen célok vezérelnének tovább utadon?
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-08 08:36:50
Üzenet elküldve: 2015-10-08 08:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
- Talán így voltam. Talán óvatlan voltam. Talán vak és naiv. Talán most nem látok valamit, amit kellene. Túl sok a talán.
*Morgolódik, s nem is kicsit. Talán könnyebb lenne tovább lépnie, ha nem maradt volna annyi kétely, annyi kérdés. Már megint egy újabb talán. De legalább egy valami biztos, hiába ragadott volna előbb tőrt, vagy lándzsát, az nem oldott volna meg semmit. A mélységi harcos erőben és tudásban is előnyben állt, ez bebizonyosodott hamar barakkbeli gyakorlásuk során. Ugyan ő is eltalálta a hímet, szép, lila foltot hagyva a vállán a gyakorlófegyverrel de neki meg a térde és az oldala bánta.
Eléggé gondolataiba merül ahhoz, hogy először fel se tűnjön az érintés, ám utána sem húzza el a balját. Azért, mert jól esik az érintés, vagy csak büszkesége maradéka küzd valami felmutatható eredményért, már nincs a vonásaira érve. Csupán egy halvány mosoly, ami a szomorú tekintet mellé tárul miközben az ásítozva fészkelődő farkaskutyát nézi.*
- Egy warg, vagy warg keverék egy szívességért... mégis mit kért tőled az az illető, hogy ez lett az ára? *Sandít végre a félvérre. Ugyan még nincs teljesen tisztában azzal, itt a városban minek mennyi az értéke aranyban mérve, de alapul véve, mit fizetett ezért a kölyökért cserébe, ez a kérés egy kisebb vagyonba fog kerülni az illetőnek. És akkor még el kell intézni, hogy behozhassák és itt tarthassák Arthenioron belül.
A kezére hintett csók kissé feszélyezi, nincs hozzászokva az efféle gesztusokhoz. Idegenek tőle az ilyen megnyilvánulások, ahogy népétől is, a városi népek udvariasságot, tiszteletet kifejező formulái már az alapokban eltérnek attól, amit ismer és megszokott. Ezen azonban hamar túllendül, keserű felháborodással felel Ryrrnek.*
- Nincs rá okom? Van, nagyon is van. *Talán folytatná is, de az ingerült hangra felemeli fejét a kölyök. Nem nehéz észrevennie a lány feszült hangulatát, ám nem ismerve még ezt a fajta érzelmet, valamiféle veszélynek tudja be. Egyetlen forrásának pedig a félvért tudja beazonosítani, morogva villantja rá aprócska fogait.
Ez persze kibillenti a lányt is a mogorva hanglatból, nyugtatólag simogatja a minivérebbé előlépett kölyköt.*
- Nyugalom Ahel, nincs semmi baj. *A szavakat ugyan nem értheti még a farkaskutya kölyök, de a hanghordozás elég meggyőző ahhoz, hogy néhány pillanattal később visszahajtsa fejét az elf combjára.*
- Sehova sem tartozom. *Válaszol az utolsó kérdésre is őszintén. minek is tagadná, az övéihez már nem tud visszatérni, a városból pedig kilóg. Nincsenek illúziói a jövőjét illetően, tisztában van, mi vár a falkájuktól elszakadtakkal.*
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
- Talán így voltam. Talán óvatlan voltam. Talán vak és naiv. Talán most nem látok valamit, amit kellene. Túl sok a talán.
*Morgolódik, s nem is kicsit. Talán könnyebb lenne tovább lépnie, ha nem maradt volna annyi kétely, annyi kérdés. Már megint egy újabb talán. De legalább egy valami biztos, hiába ragadott volna előbb tőrt, vagy lándzsát, az nem oldott volna meg semmit. A mélységi harcos erőben és tudásban is előnyben állt, ez bebizonyosodott hamar barakkbeli gyakorlásuk során. Ugyan ő is eltalálta a hímet, szép, lila foltot hagyva a vállán a gyakorlófegyverrel de neki meg a térde és az oldala bánta.
Eléggé gondolataiba merül ahhoz, hogy először fel se tűnjön az érintés, ám utána sem húzza el a balját. Azért, mert jól esik az érintés, vagy csak büszkesége maradéka küzd valami felmutatható eredményért, már nincs a vonásaira érve. Csupán egy halvány mosoly, ami a szomorú tekintet mellé tárul miközben az ásítozva fészkelődő farkaskutyát nézi.*
- Egy warg, vagy warg keverék egy szívességért... mégis mit kért tőled az az illető, hogy ez lett az ára? *Sandít végre a félvérre. Ugyan még nincs teljesen tisztában azzal, itt a városban minek mennyi az értéke aranyban mérve, de alapul véve, mit fizetett ezért a kölyökért cserébe, ez a kérés egy kisebb vagyonba fog kerülni az illetőnek. És akkor még el kell intézni, hogy behozhassák és itt tarthassák Arthenioron belül.
A kezére hintett csók kissé feszélyezi, nincs hozzászokva az efféle gesztusokhoz. Idegenek tőle az ilyen megnyilvánulások, ahogy népétől is, a városi népek udvariasságot, tiszteletet kifejező formulái már az alapokban eltérnek attól, amit ismer és megszokott. Ezen azonban hamar túllendül, keserű felháborodással felel Ryrrnek.*
- Nincs rá okom? Van, nagyon is van. *Talán folytatná is, de az ingerült hangra felemeli fejét a kölyök. Nem nehéz észrevennie a lány feszült hangulatát, ám nem ismerve még ezt a fajta érzelmet, valamiféle veszélynek tudja be. Egyetlen forrásának pedig a félvért tudja beazonosítani, morogva villantja rá aprócska fogait.
Ez persze kibillenti a lányt is a mogorva hanglatból, nyugtatólag simogatja a minivérebbé előlépett kölyköt.*
- Nyugalom Ahel, nincs semmi baj. *A szavakat ugyan nem értheti még a farkaskutya kölyök, de a hanghordozás elég meggyőző ahhoz, hogy néhány pillanattal később visszahajtsa fejét az elf combjára.*
- Sehova sem tartozom. *Válaszol az utolsó kérdésre is őszintén. minek is tagadná, az övéihez már nem tud visszatérni, a városból pedig kilóg. Nincsenek illúziói a jövőjét illetően, tisztában van, mi vár a falkájuktól elszakadtakkal.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 22:39:54
Üzenet elküldve: 2015-10-07 22:39:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Talán rossz megoldást választottál. Talán túl jóhiszemű voltál. Hiszen mondtam neked kedvesem... nem lehet megbízni senkiben. Ha hamarabb használod a pengédet, mindent megelőzhettél volna, de elvakított a saját szemed.
*Ezeket anélkül is el tudja mondani, hogy ismerné a teljes történetet. Hiszen annyit tud, hogy a lány valószínűleg szerelmes volt. A férfi pedig csak kihasználhatta. Azok alapján legalábbis, ahogyan elbánt vele. Igen egyszerű ezáltal is tanácsot adni. Vagy inkább csak megjegyezni ezt - hiszen tanácsnak már túl késő volna.
Figyeli ahogy a kis vakarcs helyet foglal Ydriss ölében, de ez nem akadályozza meg abban, hogy valóban a nő kezéért nyúljon. Amelyikkel legalábbis ne simogatja a kölyköt. Így ha Ydriss engedi, azt meg is tartja saját ölében.*
- Szereznek nekem. Mondjuk úgy, szívesség szívességért. *válaszol röviden. Nem teljesen ez az álláspont, de valami hasonló.*
- És nem tűrik meg itt a wargokat, ezért talán egy olyan farkaskölyök, aminek van warg a vérében megfelelhet. De nekem nincs ezzel dolgom. Elintézik helyettem, hogy behozhassam és megkaphassam.
*Kissé gunyorosnak érzi a kedvesen eldúdolt mondatára a lány válaszát, de nem jegyzi meg. Valóban egyértelmű.
Csak hallgatja a választ, olykor szeme sarkából Ydrissre pillantva, majd lassan a szájához emeli a nő kezét egy csókra, ha az megengedte neki, hogy megfoghassa.*
- Ezt sajnálattal hallom hölgyem... és azt is, hogy ily rútul beszélsz magadról, amikor nincs okod rá. *engedi le kissé a lány kezét.*
- Na és akkor hová tartozol, ha oda már nem?
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Talán rossz megoldást választottál. Talán túl jóhiszemű voltál. Hiszen mondtam neked kedvesem... nem lehet megbízni senkiben. Ha hamarabb használod a pengédet, mindent megelőzhettél volna, de elvakított a saját szemed.
*Ezeket anélkül is el tudja mondani, hogy ismerné a teljes történetet. Hiszen annyit tud, hogy a lány valószínűleg szerelmes volt. A férfi pedig csak kihasználhatta. Azok alapján legalábbis, ahogyan elbánt vele. Igen egyszerű ezáltal is tanácsot adni. Vagy inkább csak megjegyezni ezt - hiszen tanácsnak már túl késő volna.
Figyeli ahogy a kis vakarcs helyet foglal Ydriss ölében, de ez nem akadályozza meg abban, hogy valóban a nő kezéért nyúljon. Amelyikkel legalábbis ne simogatja a kölyköt. Így ha Ydriss engedi, azt meg is tartja saját ölében.*
- Szereznek nekem. Mondjuk úgy, szívesség szívességért. *válaszol röviden. Nem teljesen ez az álláspont, de valami hasonló.*
- És nem tűrik meg itt a wargokat, ezért talán egy olyan farkaskölyök, aminek van warg a vérében megfelelhet. De nekem nincs ezzel dolgom. Elintézik helyettem, hogy behozhassam és megkaphassam.
*Kissé gunyorosnak érzi a kedvesen eldúdolt mondatára a lány válaszát, de nem jegyzi meg. Valóban egyértelmű.
Csak hallgatja a választ, olykor szeme sarkából Ydrissre pillantva, majd lassan a szájához emeli a nő kezét egy csókra, ha az megengedte neki, hogy megfoghassa.*
- Ezt sajnálattal hallom hölgyem... és azt is, hogy ily rútul beszélsz magadról, amikor nincs okod rá. *engedi le kissé a lány kezét.*
- Na és akkor hová tartozol, ha oda már nem?
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 22:15:48
Üzenet elküldve: 2015-10-07 22:15:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Hamar fancsali képet vág, cseppet sem rejtve véka alá nem éppen derűs és jókedvű érzéseit.*
- Néhány napja még én is hittem, hogy bármit meg lehet oldani. Láthattad, mi lett a vége.
*Mondandója kezdetén még a félvérre néz, ám a feléig sem jut, s máris újra Ahelt figyeli.
A kölyök birkózik, görgeti, elkapja, és időről-időre alaposan megrázza a labdát. Amikor már úgy ítéli, a bőrgolyó már elég halott, szinte büszkén és peckesen lépdelve viszi a lány elé a zsákmányt. Rózsaszín nyelve már a földön lóg, elég sokat futkorászott már ahhoz, hogy kimerült legyen. Ezt jelzendő áll hátsó lábaira, mellsővel pedig a lány lábának támaszkodva kéredzkedik fel. Ydriss a fejét csóválja, de azért elmosolyodik, egyik kezével a labdát fogja meg, másikkal a kölyköt nyalábolja fel, s veszi ölébe. Ahel elégedetten fészkelődik, míg kényelmes gombócként heveredik el. Még nem alszik el, arany szemeivel kíváncsian figyel.*
- Egy warg, vagy keverék? Honnan szerzel olyat? Megtűrik egyáltalán a városban? *Néz meglepetten, elvégre mégis olyan állatról van szó, amit az erdő mélyén élő népe is nagy körültekintéssel nevel.*
- Elég egyértelmű, hogy nyomja valami a szívem. *Húzza el a száját. Ha hangulatát tudná is leplezni, nyúzott arca árulója lenne rögtön, ahogy az is meglátszik rajta, hogy nem eszik annyit, amennyit ildomos lenne.*
- De ha ennyire tudni akarod, azért nem megyek vissza, mert már nem tartozom oda. Igen, egyszerűbb lenne, hogy miután rendbe jöttem, és megerősödtem, visszatérnék az enyéimhez. De nem leszek az a lassú méreg, ami mindent megmételyez. Ennél jobbat érdemelnek, az én hibáimért ne ők fizessenek.
*Mered maga elé komoran, megfeszülő állkapoccsal. Jobbja szórakozott mozdulatokkal vakargatja, simogatja a kölyök bundáját, pillanatnyilag csupán a két jószág az, Ahel és Mogyi azok, akik némi megnyugvást tudnak hozni neki.*
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Hamar fancsali képet vág, cseppet sem rejtve véka alá nem éppen derűs és jókedvű érzéseit.*
- Néhány napja még én is hittem, hogy bármit meg lehet oldani. Láthattad, mi lett a vége.
*Mondandója kezdetén még a félvérre néz, ám a feléig sem jut, s máris újra Ahelt figyeli.
A kölyök birkózik, görgeti, elkapja, és időről-időre alaposan megrázza a labdát. Amikor már úgy ítéli, a bőrgolyó már elég halott, szinte büszkén és peckesen lépdelve viszi a lány elé a zsákmányt. Rózsaszín nyelve már a földön lóg, elég sokat futkorászott már ahhoz, hogy kimerült legyen. Ezt jelzendő áll hátsó lábaira, mellsővel pedig a lány lábának támaszkodva kéredzkedik fel. Ydriss a fejét csóválja, de azért elmosolyodik, egyik kezével a labdát fogja meg, másikkal a kölyköt nyalábolja fel, s veszi ölébe. Ahel elégedetten fészkelődik, míg kényelmes gombócként heveredik el. Még nem alszik el, arany szemeivel kíváncsian figyel.*
- Egy warg, vagy keverék? Honnan szerzel olyat? Megtűrik egyáltalán a városban? *Néz meglepetten, elvégre mégis olyan állatról van szó, amit az erdő mélyén élő népe is nagy körültekintéssel nevel.*
- Elég egyértelmű, hogy nyomja valami a szívem. *Húzza el a száját. Ha hangulatát tudná is leplezni, nyúzott arca árulója lenne rögtön, ahogy az is meglátszik rajta, hogy nem eszik annyit, amennyit ildomos lenne.*
- De ha ennyire tudni akarod, azért nem megyek vissza, mert már nem tartozom oda. Igen, egyszerűbb lenne, hogy miután rendbe jöttem, és megerősödtem, visszatérnék az enyéimhez. De nem leszek az a lassú méreg, ami mindent megmételyez. Ennél jobbat érdemelnek, az én hibáimért ne ők fizessenek.
*Mered maga elé komoran, megfeszülő állkapoccsal. Jobbja szórakozott mozdulatokkal vakargatja, simogatja a kölyök bundáját, pillanatnyilag csupán a két jószág az, Ahel és Mogyi azok, akik némi megnyugvást tudnak hozni neki.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:55:18
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:55:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Hát persze, hogy tisztában vagyok ezzel, drága hölgyem. *duruzsolja is nyomban a félvér, amint Ydriss megjegyzi, hogy nem ilyen egyszerű ez az élet dolog.*
- De minden megoldható, és olykor segítséget is kaphatunk hozzá, ha hagyjuk, hogy a szél elvigye a suttogásunk. *folytatja lágyan.
Aztán csak végig nézi, ahogy Ydriss elgurítja a labdát a kölyöknek, majd leül a padra.
Nem kerülte el figyelmét, hogy milyen arcot vágott a nő a csere említésére. Kedve támad nevetni rajta, de csak folytatja a vigyorgást, és letelepszik a lány mellé.
Megkérdezhetné, hogy tud e már valamit, de nem látja értelmét. Elég okos ahhoz az elf, hogy magától is nyomban elmondja, ha volna információja. Vagy egyenesen ő szólt volna neki.
A következő mondatai utalnak is a munkára.*
~Nem feledted... okos kislány.~
*Bólint egyet, és a kölyök felé tekint, aki vidáman játszadozik.*
- Nekem is lesz egy hamarosan. De ha egy mód van rá, akkor warg. Vagy warg vérű.
*Ez csak afféle töltelék információ volt. És már nyúl is oda a nő kezéért, hogy ujjai közé vehesse a puha kacsók valamelyikét.*
- Nos... látom, hogy nyomja valami a szíved. A sors pedig sosem sodor össze két embert véletlenül. *énekli szinte, fekete szemeit le nem véve az állatról.*
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
- Hát persze, hogy tisztában vagyok ezzel, drága hölgyem. *duruzsolja is nyomban a félvér, amint Ydriss megjegyzi, hogy nem ilyen egyszerű ez az élet dolog.*
- De minden megoldható, és olykor segítséget is kaphatunk hozzá, ha hagyjuk, hogy a szél elvigye a suttogásunk. *folytatja lágyan.
Aztán csak végig nézi, ahogy Ydriss elgurítja a labdát a kölyöknek, majd leül a padra.
Nem kerülte el figyelmét, hogy milyen arcot vágott a nő a csere említésére. Kedve támad nevetni rajta, de csak folytatja a vigyorgást, és letelepszik a lány mellé.
Megkérdezhetné, hogy tud e már valamit, de nem látja értelmét. Elég okos ahhoz az elf, hogy magától is nyomban elmondja, ha volna információja. Vagy egyenesen ő szólt volna neki.
A következő mondatai utalnak is a munkára.*
~Nem feledted... okos kislány.~
*Bólint egyet, és a kölyök felé tekint, aki vidáman játszadozik.*
- Nekem is lesz egy hamarosan. De ha egy mód van rá, akkor warg. Vagy warg vérű.
*Ez csak afféle töltelék információ volt. És már nyúl is oda a nő kezéért, hogy ujjai közé vehesse a puha kacsók valamelyikét.*
- Nos... látom, hogy nyomja valami a szíved. A sors pedig sosem sodor össze két embert véletlenül. *énekli szinte, fekete szemeit le nem véve az állatról.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:26:39
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:26:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Nincs ínyére, hogy ennyire részleteznie kellene a helyzetét, ellenben a félvér nem téved. Eszi belülről a fene, hogy beszélhessen valakivel, hogy valaki meghallgassa, de büszkesége vagy bizalmatlansága falát még nem sikerült áttörni teljesen.*
- Azt hittem, te tisztában vagy vele, az élet sosem ilyen egyszerű.
*Próbálja egy kicsit terelni a témát, habár már a legutóbb is bebizonyosodott, Ryrr addig nem tágít egy témától, míg azt a lány meg nem osztja vele.
Távol álljon tőle, hogy kihallgatást tartson, ártatlan kérdésnek szánta csupán a dolgot. Ám még a feltételezésre is, hogy elcserélte lovát, elsötétül a tekintete. Lehajol a kölyökhöz, és elveszi tőle a labdát, de csak hogy apró mozdulattal elgurítsa neki a közelbe. Ahel pedig azonnal ugrik utána, mintha valóban egy menekülő vadra vetné magát, s birkózni is kezd "ellenfelével". Ydriss mosolyogva figyeli a jelenetet, majd a kényelem mellett döntve ácsorgás helyett inkább leül a padra.*
- A piacon vettem. Jól fog jönni egy társa a vadászatban, ha már abból kell megéljek. Abból is. *Teszi hozzá, elvégre nem felejtette el, miben állapodtak meg a férfivel.*
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Nincs ínyére, hogy ennyire részleteznie kellene a helyzetét, ellenben a félvér nem téved. Eszi belülről a fene, hogy beszélhessen valakivel, hogy valaki meghallgassa, de büszkesége vagy bizalmatlansága falát még nem sikerült áttörni teljesen.*
- Azt hittem, te tisztában vagy vele, az élet sosem ilyen egyszerű.
*Próbálja egy kicsit terelni a témát, habár már a legutóbb is bebizonyosodott, Ryrr addig nem tágít egy témától, míg azt a lány meg nem osztja vele.
Távol álljon tőle, hogy kihallgatást tartson, ártatlan kérdésnek szánta csupán a dolgot. Ám még a feltételezésre is, hogy elcserélte lovát, elsötétül a tekintete. Lehajol a kölyökhöz, és elveszi tőle a labdát, de csak hogy apró mozdulattal elgurítsa neki a közelbe. Ahel pedig azonnal ugrik utána, mintha valóban egy menekülő vadra vetné magát, s birkózni is kezd "ellenfelével". Ydriss mosolyogva figyeli a jelenetet, majd a kényelem mellett döntve ácsorgás helyett inkább leül a padra.*
- A piacon vettem. Jól fog jönni egy társa a vadászatban, ha már abból kell megéljek. Abból is. *Teszi hozzá, elvégre nem felejtette el, miben állapodtak meg a férfivel.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:02:17
Üzenet elküldve: 2015-10-07 21:02:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*A keserű kérdés annyira lefoglalja, hogy a mellékes információt a nő válláról már el is ereszti a füle mellett. Amúgy is csak megjegyezte a dolgot, hiszen ha komoly baj volna a sebbel, Ydriss most nem rohangászna itt egy kutyával.
Inkább csak ráncol egyet a homlokán, és sajnálkozó tekintetet vet a lányra.*
- Hiszen azt hittem, hogy hazamész majd, ha kipihented az estét. *mondja nemes egyszerűséggel.*
- De úgy hallom, talán valami gond adódhatott... ha szükséged van egy barátra, akivel ezt megbeszéld...
*Szánt szándékkal nyitva hagyja a mondatot. Ydriss úgyis érti a lényeget, még ha tisztában is van vele a nő, hogy Ryrros cseppet sem olyan barát, mint amilyenre mindenki vágyik.
Megrázza a fejét az újabb kérdésre. Hiszen mi a fene ez, vallatás?*
- Dolgom volt a templomban, és most egészen szép az idő.
*Nincs értelme hazudnia, de rövidre is fogja ezzel a dolgot. A kutyára pillant, majd vissza Ydrissre. Ő most nem hozta magával Azzut. De Ydriss lovát sem látja. Mogyi? Talán így hívták.*
- Honnan van ez a kölyök? Elcserélted a lovadra? *kérdezi ismét elvigyorodva, és látszik fekete szemeiben, hogy azért az utóbbi kérdését nem gondolta ám ő komolyan.*
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*A keserű kérdés annyira lefoglalja, hogy a mellékes információt a nő válláról már el is ereszti a füle mellett. Amúgy is csak megjegyezte a dolgot, hiszen ha komoly baj volna a sebbel, Ydriss most nem rohangászna itt egy kutyával.
Inkább csak ráncol egyet a homlokán, és sajnálkozó tekintetet vet a lányra.*
- Hiszen azt hittem, hogy hazamész majd, ha kipihented az estét. *mondja nemes egyszerűséggel.*
- De úgy hallom, talán valami gond adódhatott... ha szükséged van egy barátra, akivel ezt megbeszéld...
*Szánt szándékkal nyitva hagyja a mondatot. Ydriss úgyis érti a lényeget, még ha tisztában is van vele a nő, hogy Ryrros cseppet sem olyan barát, mint amilyenre mindenki vágyik.
Megrázza a fejét az újabb kérdésre. Hiszen mi a fene ez, vallatás?*
- Dolgom volt a templomban, és most egészen szép az idő.
*Nincs értelme hazudnia, de rövidre is fogja ezzel a dolgot. A kutyára pillant, majd vissza Ydrissre. Ő most nem hozta magával Azzut. De Ydriss lovát sem látja. Mogyi? Talán így hívták.*
- Honnan van ez a kölyök? Elcserélted a lovadra? *kérdezi ismét elvigyorodva, és látszik fekete szemeiben, hogy azért az utóbbi kérdését nem gondolta ám ő komolyan.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:48:02
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:48:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Mi tagadás, a félvér jelenlétében kissé kényelmetlenül érzi magát. Hiába nem ártott neki, sőt, éppenséggel segítette, hiába udvarias és szívélyes, van valami, ami roppantul feszélyezi a lányt. Arról nem is beszélve, hogy ott függ a feje felett a tudat, hogy tartozik neki. Roppant kényelmetlen érzés más esetben is.*
- Mégis hova mehetnék? *Teszi fel a szerinte magától értetődő kérdést, noha hangjából nem tudja eltüntetni a keserűséget. Említéséra a vállára pillant, noha abból semmint nem látni, takarja a ruha, és az alatta megbúvó kötés.*
- Gyógyul, ahogy kell. *Bólint. Igyekszik kímélni és pihentetni, de úgy, hogy már két jószág gondját viseli, abból egyikük egy kölyök kutya, ez néha bajosan megoldható.
Mindazonáltal az említett szőrgombóc a korához képest egészen nyugodtnak tűnik, csendben nézi az ismeretlent, miközben még mindig a szájában tartja az elorzott labdát. Idő közben azért felkelt már, és a lány két lábfeje között állt meg, de még éppen úgy, hogy az elf előtt helyezkedjen egy kicsit.*
- Csak nem egy kis friss levegőre vágytál? *Nem kerüli el a figyelmét, hogy azért jócskán más öltözékben Ryrr, de említést egyelőre nem tesz róla. Így sokkal városibbnak néz ki.*
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Mi tagadás, a félvér jelenlétében kissé kényelmetlenül érzi magát. Hiába nem ártott neki, sőt, éppenséggel segítette, hiába udvarias és szívélyes, van valami, ami roppantul feszélyezi a lányt. Arról nem is beszélve, hogy ott függ a feje felett a tudat, hogy tartozik neki. Roppant kényelmetlen érzés más esetben is.*
- Mégis hova mehetnék? *Teszi fel a szerinte magától értetődő kérdést, noha hangjából nem tudja eltüntetni a keserűséget. Említéséra a vállára pillant, noha abból semmint nem látni, takarja a ruha, és az alatta megbúvó kötés.*
- Gyógyul, ahogy kell. *Bólint. Igyekszik kímélni és pihentetni, de úgy, hogy már két jószág gondját viseli, abból egyikük egy kölyök kutya, ez néha bajosan megoldható.
Mindazonáltal az említett szőrgombóc a korához képest egészen nyugodtnak tűnik, csendben nézi az ismeretlent, miközben még mindig a szájában tartja az elorzott labdát. Idő közben azért felkelt már, és a lány két lábfeje között állt meg, de még éppen úgy, hogy az elf előtt helyezkedjen egy kicsit.*
- Csak nem egy kis friss levegőre vágytál? *Nem kerüli el a figyelmét, hogy azért jócskán más öltözékben Ryrr, de említést egyelőre nem tesz róla. Így sokkal városibbnak néz ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084