//Szép, új világ//
*Valahogy sejtette a választ, így csak egy lemondó grimasszal nyugtázza az elkerülhetetlent. Persze nem mintha tervezné, hogy ezentúl minden estéjét bepálinkázva tölti, arról azonban meg van győződve, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, ha még sokáig marad a sráccal. Már, ha sokáig marad a sráccal!
Sosem produkált mértékig kerekednek ki íriszei a kérdés hallatán, tekintetébe hasonló ijedtség vegyül, még kissé hátra is hőköl ültében.*
- Hu...
*Kérdezne vissza, hogy jól értette-e, amit érteni vélt, de okosan, és ellentmondást nem tűrve megelőzik egy válasszal, mi látszólag eltereli figyelmét.*
- Fenyegetései? És nem kerestetett utána?
*A válaszra kíváncsi, viszont saját történetére a legkevésbé sem. Nagyot sóhajt, és habár ivócimborája még nem kortyolt újabbat, mióta visszaadta, most újra a flaskáért nyúl. Csak, miután alaposan meghúzta, kezdi meséjét.*
- Nagyon is! Nem tudom pontosan, de vagy három hónapomba telt, mire mindent kifigyeltem. Mikor tárgyal, mikor eszik, mikor alszik, mikor sza... Székel? Melyik őr mikor posztol, melyik lányhoz mikor jönnek a kuncsaftok, kivel tárgyal, kivel nem, ki hívja meg egy sörre, melyik éjszaka múlatja kedve szerinti örömlányával, vagy többel idejét.
*Még egyet húz a pálinkából, s a fintort leszámítva már valóban érezni kezdi áldásos, tompító hatását.*
- Amit általában végig is kellett nézzek, mert hát mi másból tanulhatnék. Meg Alcion is segített. Az egyik lány, vele nagyon jóban lettem. Szóval megvártuk hogy kidőljön és amíg Alcion lefoglalta az őrséget, kiszöktem, egyenesen egy hajóra.
*Kirázza a hideg mondandója végeztével, így még egy kortyot ítél magának, s csak eztán, grimaszolva nyújtja vissza a piát.*