//Udvar//
*Teljes fekete vértezetében, pajzzsal, karddal a kezében vonul az udvarra. Acél sisakja alól csak a vöröses szempár látszik, a tarkóját takaró acél alól pedig csak hosszú haja hullik alá háta közepéig. Bizarr látvány meg kell hagyni. Nem szeretné senki nyugalmát sem megzavarni megjelenésével, de láthatják és tudhatják, hogy a benga harcedzett férfi, és nem billen ki véletlenül a kezéből a kard, hogy valami baleset történjen. Amennyiben mégis zavar valakit, az majd a Matrónánál tehet panaszt, de addig Lars nem zavartatja különösen magát. Megáll az udvar kellős közepén, és gyakorlatozni kezd, afféle árnyékharcot kell elképzelni. Mozdulatai olyanok, mintha valamiféle láthatatlan ellenfél lenne előtte, a vágások, szúrások precízek, a pajzzsal hárításai pedig olyanok, mintha a láthatatlan ember éppen rá támadna. Egy-két könyökölést vagy térdelést is bevisz, majd méretes és súlyos pajzsát a földre dobja, és két kézzel ragadja meg kardja markolatát. Magasba emeli a fegyvert, térdével berogyaszt, és megkezdi az intenzívebb mozgást. Látszólag a pajzs lassította kicsit, de így két kézzel villámgyorsan, és keményen forgatja a kardot, ami úgy tűnhet mint egy játékszer a benga kezében, amit a mélységi bármikor kettéroppanthat. Gyakorlatozása hozzávetőlegesen közel egy óráig tart, ez idő alatt ha valaki figyeli, fáradtságnak nyoma sem látszik, de az acél sisak alatt homlokán azért gyöngyözik a verejték. Végül megáll egy helyben, kardját az égbe emeli, ahová tekintete követi. Valami mormol érthetetlenül, majd a kardot maga elé helyezi, sisakjának orrvédőjével megkocogtatja kétszer, majd letérdel, szintén morog valamit, végül a benga mélységi újra talpra áll, miközben újra kezébe veszi a pajzsot. Aki most érkezik, csak a mozdulatlan egy helyben álló mélységit láthatja, aki ki tudja milyen okból csak maga elé bámul.*