//Reggel - konyha - ott lévők//
*Örül a dicsérő szavaknak, hamar szel is újabb szeletet a kalácsból, bizonyítékául, hogy a reá kirótt feladatott megértette, és aszerint cselekszik.
Sanzlyn látványától kevésbé boldog, mindenki a kis csitri körül ugrál folyton. A lány ruháját bezzeg megdicsérik, de az ő csodaszép kendőjére Mordi mama egy szót sem szól. A kis liba hordhat szoknyát, míg neki ez külön tiltva van. Ő kap különleges reggelit, Twinibe meg mindenféle szutykot próbálnak beleerőltetni. Csak azért is vesz még a kalácsból. És hisztisen morog oda Sannak egy fél mondatot.*
-Nem is megy ez a ruha a szemed színéhez.
*Ennél többet nem hajlandó törődni a bakfissal, ahogy a belépő gnómmal sem, kit mikor tekintetük találkozik idegenként könyvel el. Sosem látta még, de nem is érdekli jelenleg.*
-Igen?
*Emeli vörös szemeit Moonra, lassan már automatikusan is hallgat erre a megszólításra. A hírre kelletlenül húzza el száját, szomorú ha a csaldában baj van, de nem igazán érti miben érinti ez őt magát, és miként válasz arra a kérdésére, hogy látta-e ma.*
-Igen?
*Kérdez vissza totális meglepettséggel, már ami gyógyulását illeti, hisz neki nem igazán rémlik, hogy haladtak volna bármennyit is. Majd maga ad választ, jelentős büszkeséggel.*
-Igen. Tegnap bőségesen reggeliztem, húst is. És a kardforgatás is egész jól megy már. Lovagolni viszont nem tudtam megtanulni.
*Foglalja össze az elmúlt nap eredményeit, szavai végén újabbat harapva, ezúttal nagyobbat, gyorsan küzdve le.*
-Sietek, hogy mielőbb folytatni tudjuk. Már biztos nagyon vár, és nem akarom, hogy mérges legyen, mert késtem.
*Magyarázza véleménye szerint udvariatlan habzsolását, újabb falatot tömve be, mi épp csak kettőt fordul szájában, míg tekintete a távolba mered, és máris öklendezi vissza tányérjára, undorodva fintorogva az íz miatt.
Zavartan tekint körbe, mint ki azt sem tudja hol van, majd az asztalra könyökölve rejti arcát tenyerébe, halkan nyögve fel.*
-Ne már megint.
*Nagy sóhajt követve rázza meg fejét, és emelkedik a székről, tányérával együtt.
~Csodás, most nyilván arra vettek rá, hogy önmagamat mérgezzem meg.~
Könnyed, férfiasan határozott léptekkel siet a konyhai szemetesig, és süllyeszti bele reggeliének maradékát, térne is vissza, de valami olyasmit tapasztal, mi újabb döbbenetre állítja meg.*
-Mi ez a szar?
*Emeli haragvó pillantását Mordira, és azzal együtt kissé magasabbra a derekán csúfolkodó kendőt. Morogva oldja le. És visszatérve asztalukhoz, egyből passzolja át Sanzlynnak.*
-Nesze húgi.
*Dobja morcosan a kislány felé, majd egyetlen pillantással méri fel mindazt amit a többiek fogyasztanak, és bőségesen pakolja meg tányérát sonkával, sajttal, friss kenyérrel, főtt tojással, végezetül a boros kancsót emelve tekint bele, és húzza el fanyalogva ajkát, csak hogy egy pillanat múlva már Mordi tekintetét keresse.*
-Lehűtött nincs?
*Huppan le a székre, nélkülözve mindazon kecsességet, mit imént még birtokolt. És jó étvággyal, szinte már habzsolva kezd újra falni, pont, mint egy kiéheztetett férfi.*
-Nagyot nőttél.
*Bök jócskán megpakolt kenyerével a pöttöm mélységi felé.*