*Den mindig is úgy érezte, hogy okkal nem vérszín szemekkel született. Bár haja miatt gyakrabban volt anyjuk célpontja, míg gyermekek voltak a mélyben lévő fészekben, szemének színe is éppen eléggé bosszantó volt szülőanyja számára. Korcsnak is titulálta, nem egy alkalommal. Pedig éppen úgy a gyermeke, az ivadéka, a vére volt, akárcsak két nővére, anyjuk két szemének ragyogó ékköve. Kik közül csak egy lehetett matróna, s ebben Den keze volt a döntő. Illetve, sokat vetett a latba, hogy miként cselekednek, miután megfenyegette őket. Xselyahra volt az, ki inkább kedvére való mód tett. Végül, ahogy számíthatott is rá, megízlelhette saját orvosságát, sokszorosan viszont érezve. Persze, ez sosem volt olyan dolog, ami ellenére lett volna.
Den könnyedén kapja karjai közé egyetlen úrnőcskéjét, második leányát és a család következő matrónáját. Hiába kemény harcos, gyakorlott fegyverforgató, kíméletlen kínmester, szívében külön páholy van a leánynak, a legnemesebb és legfinomabb anyagokból. Így pedig kevés esély van, hogy onnan kitúrhassa bárki is az ő egyetlen Pókocskáját. Majd mikor a két leány úgy tűnik, szót vált, Den csak csendben figyel tovább. Persze, Nysnek, mikor rá pillant, megerősítőn bólint, hogy nyugodtan szóljon csak.
Majd magára hagyják az új jövevényt, hogy kettesben is legyenek most egy kicsit, amit Nys ki is használ egy rövid beszélgetésre.*
- Viszont ő még fiatal lányka, talán jobb játszótárs, mint Lina vagy Gid.
*Utóbbi nem veszi ezt sértésnek, tökéletesen megérti a dolgot. Ettől még persze arcán kedves kifejezéssel integet vissza Nysissdrairanak.*
- Talán aranyos, de senkit nem szeretek annyira, mint téged.
*Szorosabban öleli magához, éppen csak a kis pók akadályozza, hogy teljesen össze tudjon fonódni apa és lánya. Soha, senki nem lenne képes közelebb kerülni hozzá, mint Nys.*
- Nyugodtan. Csak vigyázzatok vele. Nekem van még pár dolgom, amivel foglalkoznom kell, addig összeismerkedhetnétek. Gidralds majd néha felétek néz azért.
*Mondja, ahogy tovább ölelgeti leányát, kitől nem szívesen válik el, ha már így rátalált kis úrnője, de muszáj a család ügyeit intéznie, hiszen nincs más, aki foglalkozna azokkal, Den pedig nem a legjobb az ilyenekben. Szívesebben párbajozna inkább másokkal, mint hogy a tollat emelve küzdjön a papírosokkal.*