Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-03-07 16:53:44
Üzenet elküldve: 2022-03-07 16:53:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A kocsis elhajtott a hintóval az istálló felé és az artheniori katonák is visszaindultak a város felé. Természetesen tehetnek egy kis kitérőt, ugyanis Hubi meghagyta a vezetőjüknek, hogy egy jó ebédre és pohár borra mindannyian vendégeik a Vaskorsóban. Hubi úriember. Most pedig betoppanva hivatalába, elégedett mosollyal néz szét.*
- Otthon, édes otthon...
*Jágó lelibben a válláról és a kancellári szék támlájára telepszik. Tollát borzolja, farát emeli, egyértelmű, hogy mire készül.*
- Nem! Eszedbe ne juss... azanyád!...
*Örömteli visszatértének első perceit a jó kancellár némi sikálássál tölti, miközben a papagájt igyekszik elkapni, sikertelenül. Miután végzett lehuppan a székére és sötét pillantásokkal méregeti az asztallap szélén egyensúlyozó szárnyast.*
- Ugye tudod, hogy ha Kagaenae csillagának leáldozott, te is hamarosan a macska étlapján találod magad. Vagy az enyémen, ki tudja?
*Tulajdonképpen ez csak üres fenyegetés, Hubi kezdi megkedvelni a madarat. Kár lenne érte, tényleg van sütnivalója.*
- ILLETÉK?
- Az... *bólint rá Hubi és miután lepakolt és kicsit meg is pihent, az asztala mögé telepszik sűrű pipafüstbe burkolózva és hivatali ügyeinek szenteli magát.*
- Otthon, édes otthon...
*Jágó lelibben a válláról és a kancellári szék támlájára telepszik. Tollát borzolja, farát emeli, egyértelmű, hogy mire készül.*
- Nem! Eszedbe ne juss... azanyád!...
*Örömteli visszatértének első perceit a jó kancellár némi sikálássál tölti, miközben a papagájt igyekszik elkapni, sikertelenül. Miután végzett lehuppan a székére és sötét pillantásokkal méregeti az asztallap szélén egyensúlyozó szárnyast.*
- Ugye tudod, hogy ha Kagaenae csillagának leáldozott, te is hamarosan a macska étlapján találod magad. Vagy az enyémen, ki tudja?
*Tulajdonképpen ez csak üres fenyegetés, Hubi kezdi megkedvelni a madarat. Kár lenne érte, tényleg van sütnivalója.*
- ILLETÉK?
- Az... *bólint rá Hubi és miután lepakolt és kicsit meg is pihent, az asztala mögé telepszik sűrű pipafüstbe burkolózva és hivatali ügyeinek szenteli magát.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-17 00:42:25
Üzenet elküldve: 2021-09-17 00:42:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A jelzésértékű kilincselésnek nincs foganatja, de nem bánkódik rajta különösebben. Lesz még elég esélye rá, hogy révbe érjen... Ha máshogy nem is, a férfi gondolatai közé férkőzéssel. Eleddig nem volt szerencséje, ám a férfi kérdését követően felfigyel. Talán még is csak sikerült elrejteni az írmagot gazdatestének elméjében... Talán bizony kicsírázott az oly sokat plántált növényke, s nins más hátra, mint gazdagon öntözni.*
~Igen, vidd a trónhoz. Ülj bele! Mutasd meg, milyen jól áll alattad.~ *Jó néhány órája sustorog már, egyébiránt nagyjából kikapcsolja tudatát és csupán sodródik a tejfehér savóban, mi az élet és halál mezsgyéjét takarja.*
~Ez ilyen vérszerződés... Mit tudhatsz atyáid útjáról, leány!~ *Valójában halvány gőze sincs róla, mit tud Kagaenae és mit nem. Ugyanakkor van egy sejtése, s szíves örömest okítja dohogva, még ha azt nem is hallja más.
Nem tett le róla, hogy felhívja magára a figyelmet, már ami a gazdatestet illeti. Nem lehet azonban hamari, bármennyire is szorítja az idő. Türelmesen kivár, jobb dolga sincs...*
*A jelzésértékű kilincselésnek nincs foganatja, de nem bánkódik rajta különösebben. Lesz még elég esélye rá, hogy révbe érjen... Ha máshogy nem is, a férfi gondolatai közé férkőzéssel. Eleddig nem volt szerencséje, ám a férfi kérdését követően felfigyel. Talán még is csak sikerült elrejteni az írmagot gazdatestének elméjében... Talán bizony kicsírázott az oly sokat plántált növényke, s nins más hátra, mint gazdagon öntözni.*
~Igen, vidd a trónhoz. Ülj bele! Mutasd meg, milyen jól áll alattad.~ *Jó néhány órája sustorog már, egyébiránt nagyjából kikapcsolja tudatát és csupán sodródik a tejfehér savóban, mi az élet és halál mezsgyéjét takarja.*
~Ez ilyen vérszerződés... Mit tudhatsz atyáid útjáról, leány!~ *Valójában halvány gőze sincs róla, mit tud Kagaenae és mit nem. Ugyanakkor van egy sejtése, s szíves örömest okítja dohogva, még ha azt nem is hallja más.
Nem tett le róla, hogy felhívja magára a figyelmet, már ami a gazdatestet illeti. Nem lehet azonban hamari, bármennyire is szorítja az idő. Türelmesen kivár, jobb dolga sincs...*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:11:35
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:11:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az igricnek eszébe sem jut, hogy itt találkoztak első alkalommal. Egyrészt lefoglalja a zár bezárása, ami sokkal nehezebben megy, mint gondolta volna, másrészt tényleg érez valamit, ami akár sértettségnek vagy csalódottságnak is betudható. Furcsa, mert eddig az éhes, kanos és fáradt mesterhármas mentén mozgott. Ezek az új érzések pedig felkavarják benne az állóvizet és elterelik a figyelmét. Idáig máskor el sem jut, most pedig már valamiért nem akar hátat fordítani és kisétálni a kellemetlen szituációból.
Amikor aztán kattan a zár Habrertus irodájának ajtaján és az igric felegyenesedi, halovány mosollyal fogadja a köszönetet.*
- Semmiség. Érted bármit. *Könnyedén jönnek a szavak ajkára hála a gyakorlatnak, pedig belül egészen mást érez. Úgy gondolná, ötven százalékban sértett és ugyanennyiben csalódott. Bár, lehet, hogy hetven százalékban sértett és harminc százalékban csalódott. Vagy fordítva. Maga sem tudja.
Igyekszik tettetni, rejteni saját valódi érzéseit, de most ez is nehezére esik. Lehet, hogy valóban dühöngenie kellene. Több okból is.
Hallja Aneae győzködését, de már nem tudja komolyan venni. Ha valóban úgy lenne, ahogy most mondja, akkor a gyűrű nem a nyakában pihenne egy láncon. Legalábbis a wegtoreni így gondolja. A képmutatás pedig nem érdekli, szívesen látná fehér ruhában az oltár előtt, senki nem törhet felettük pálcát, még akkor sem, ha előre elhálták a nászéjszakát.*
- Senki sem mondhatja meg nekünk, mit és hogyan tegyünk. *Válaszolja halovány mosollyal, de a mosoly láttán neki is sikerül egyet előhúzni az őszintébbek közül.*
- Rendben. *Mondja beleegyezve a versenybe is amiben megegyeztek. Nem szereti az olyan helyzeteket, amelyekre nincs terve vagy túl sok benne a kérdőjel, így igyekszik olyan mederbe terelni a dolgok alakulását, hogy az számára előnyös legyen.*
- Micsoda? A lóverseny? *Kérdi amikor elindulnak, akár vissza Aenae szobájába is az összekészített ruhákért és a többiért.*
- Vagy a szex? *Görbül félreérthetetlen mosolyra a szája. Kezd azért jobb kedve lenni, hisz talán sikerült a lánynak meggyőznie, hogy mégis akarja a frigyet.
Ahogy elindulnak, mindentől független dolog merül fel benne és kezdi foglalkoztatni.*
- Aenae, merre van Kagan trónja? *Kérdi séta közben érdekődő hangnemben.*
*Az igricnek eszébe sem jut, hogy itt találkoztak első alkalommal. Egyrészt lefoglalja a zár bezárása, ami sokkal nehezebben megy, mint gondolta volna, másrészt tényleg érez valamit, ami akár sértettségnek vagy csalódottságnak is betudható. Furcsa, mert eddig az éhes, kanos és fáradt mesterhármas mentén mozgott. Ezek az új érzések pedig felkavarják benne az állóvizet és elterelik a figyelmét. Idáig máskor el sem jut, most pedig már valamiért nem akar hátat fordítani és kisétálni a kellemetlen szituációból.
Amikor aztán kattan a zár Habrertus irodájának ajtaján és az igric felegyenesedi, halovány mosollyal fogadja a köszönetet.*
- Semmiség. Érted bármit. *Könnyedén jönnek a szavak ajkára hála a gyakorlatnak, pedig belül egészen mást érez. Úgy gondolná, ötven százalékban sértett és ugyanennyiben csalódott. Bár, lehet, hogy hetven százalékban sértett és harminc százalékban csalódott. Vagy fordítva. Maga sem tudja.
Igyekszik tettetni, rejteni saját valódi érzéseit, de most ez is nehezére esik. Lehet, hogy valóban dühöngenie kellene. Több okból is.
Hallja Aneae győzködését, de már nem tudja komolyan venni. Ha valóban úgy lenne, ahogy most mondja, akkor a gyűrű nem a nyakában pihenne egy láncon. Legalábbis a wegtoreni így gondolja. A képmutatás pedig nem érdekli, szívesen látná fehér ruhában az oltár előtt, senki nem törhet felettük pálcát, még akkor sem, ha előre elhálták a nászéjszakát.*
- Senki sem mondhatja meg nekünk, mit és hogyan tegyünk. *Válaszolja halovány mosollyal, de a mosoly láttán neki is sikerül egyet előhúzni az őszintébbek közül.*
- Rendben. *Mondja beleegyezve a versenybe is amiben megegyeztek. Nem szereti az olyan helyzeteket, amelyekre nincs terve vagy túl sok benne a kérdőjel, így igyekszik olyan mederbe terelni a dolgok alakulását, hogy az számára előnyös legyen.*
- Micsoda? A lóverseny? *Kérdi amikor elindulnak, akár vissza Aenae szobájába is az összekészített ruhákért és a többiért.*
- Vagy a szex? *Görbül félreérthetetlen mosolyra a szája. Kezd azért jobb kedve lenni, hisz talán sikerült a lánynak meggyőznie, hogy mégis akarja a frigyet.
Ahogy elindulnak, mindentől független dolog merül fel benne és kezdi foglalkoztatni.*
- Aenae, merre van Kagan trónja? *Kérdi séta közben érdekődő hangnemben.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-16 11:41:23
Üzenet elküldve: 2021-09-16 11:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Ha rózsásabb hangulata volna - mint addig volt, míg Cha'yss rá nem bírta a vallomásra -, akkor felemlegetné, hogy a legelső találkozásuk is épp itt zajlott a Radkraalba, mikor Cha'yss kibérelte a Kósza Pintyet. Megmosolyogná az emléket, hogy a karjaiba ájult, mikor az elf szűkölve kicsapta feketéllő hímtagját a kancellár asztalára. Kár, hogy azóta már nem elég egy üszkösödő ivarszerv gondolata ahhoz, hogy eszméletét veszítse.
Cha'yss háta mögött áll, ráadásul háttal neki, de azért még volt alkalma megnézni a kis célszerszámot, amit a férfi előhúz. Fél szemöldöke felszalad, de tulajdonképpen meg sem lepődik. Megnyugodva sóhajt fel, mikor kattan a zár.*
- Köszönöm, Cha'yss. Megmentettél. Újra.
*Most is vibrál valami a levegőben, a fesztültség tapintható irányából is, de Cha'yss sértettségére(?) vagy csalódottságára(?) rá lehet könyökölni.
Aenae kicsit tanácstalan, most akkor hagyja, hogy a férfi magányosan kidühöngje magát? Netán a kancellária ajtajának bezárása helyett inkább terelje be és a "minden férfi egyforma és mind csak azt akarja" elgondolás mentén engesztelje ki? Ebben tulajdonképpen van potenciál, nemcsak az, hogy eloszlathatja a felhőket Cha'yss hangulatáról, hanem az is, hogy úgy törhetne borsot Habrertus orra alá, hogy amaz nem is tudna róla. Az utóbbi nyilván lényegtelen az előbbihez képest.*
- Mondtam már, hogy akarlak. Nincs ezen mit átgondolni. De fehér ruhát akkor sem húzok, képmutató lenne, hiszen alig egy órája másztunk ki az ágyadból.
*Hátát a falnak vetve áll, az egyik talpa is a falon pihen, keze a férfi kezében, a másik saját maga mögött, tenyerét a falnak simítva. Testtartásában ott van az őrá annyira jellemző flegmaság, de most csak valami kevéssé kényelmetlen, lazának tűnő pózt szeretne találni.*
- Különben meg, ígértél nekem egy versenyt hazáig.
*Elmosolyodik végre. Kicsit talán önmagán is, hogy mennyire manipulatív azt mondani, hogy "hazáig".*
- Veled szeretnék lenni. Effyvel bármikor lehetek, de te aztán hazamész Artheniorba és akkor ki tudja, hogy mikor látlak legközelebb?
*Keresi a szavakat, vagy legalábbis látszólag. Valójában pontosan tudja, hogy mit akar mondani. Bármi olyasmit, amivel elérheti azt, hogy a férfi kevésbé legyen dühös rá, meg csalódott. Ő a maga részéről nem szeret csalódást okozni másoknak, de valahogy mégis mindig sikerül megtennie.*
- Tudtad, hogy a barbároknál ez ilyen vérszerződés?
*Ha rózsásabb hangulata volna - mint addig volt, míg Cha'yss rá nem bírta a vallomásra -, akkor felemlegetné, hogy a legelső találkozásuk is épp itt zajlott a Radkraalba, mikor Cha'yss kibérelte a Kósza Pintyet. Megmosolyogná az emléket, hogy a karjaiba ájult, mikor az elf szűkölve kicsapta feketéllő hímtagját a kancellár asztalára. Kár, hogy azóta már nem elég egy üszkösödő ivarszerv gondolata ahhoz, hogy eszméletét veszítse.
Cha'yss háta mögött áll, ráadásul háttal neki, de azért még volt alkalma megnézni a kis célszerszámot, amit a férfi előhúz. Fél szemöldöke felszalad, de tulajdonképpen meg sem lepődik. Megnyugodva sóhajt fel, mikor kattan a zár.*
- Köszönöm, Cha'yss. Megmentettél. Újra.
*Most is vibrál valami a levegőben, a fesztültség tapintható irányából is, de Cha'yss sértettségére(?) vagy csalódottságára(?) rá lehet könyökölni.
Aenae kicsit tanácstalan, most akkor hagyja, hogy a férfi magányosan kidühöngje magát? Netán a kancellária ajtajának bezárása helyett inkább terelje be és a "minden férfi egyforma és mind csak azt akarja" elgondolás mentén engesztelje ki? Ebben tulajdonképpen van potenciál, nemcsak az, hogy eloszlathatja a felhőket Cha'yss hangulatáról, hanem az is, hogy úgy törhetne borsot Habrertus orra alá, hogy amaz nem is tudna róla. Az utóbbi nyilván lényegtelen az előbbihez képest.*
- Mondtam már, hogy akarlak. Nincs ezen mit átgondolni. De fehér ruhát akkor sem húzok, képmutató lenne, hiszen alig egy órája másztunk ki az ágyadból.
*Hátát a falnak vetve áll, az egyik talpa is a falon pihen, keze a férfi kezében, a másik saját maga mögött, tenyerét a falnak simítva. Testtartásában ott van az őrá annyira jellemző flegmaság, de most csak valami kevéssé kényelmetlen, lazának tűnő pózt szeretne találni.*
- Különben meg, ígértél nekem egy versenyt hazáig.
*Elmosolyodik végre. Kicsit talán önmagán is, hogy mennyire manipulatív azt mondani, hogy "hazáig".*
- Veled szeretnék lenni. Effyvel bármikor lehetek, de te aztán hazamész Artheniorba és akkor ki tudja, hogy mikor látlak legközelebb?
*Keresi a szavakat, vagy legalábbis látszólag. Valójában pontosan tudja, hogy mit akar mondani. Bármi olyasmit, amivel elérheti azt, hogy a férfi kevésbé legyen dühös rá, meg csalódott. Ő a maga részéről nem szeret csalódást okozni másoknak, de valahogy mégis mindig sikerül megtennie.*
- Tudtad, hogy a barbároknál ez ilyen vérszerződés?
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-15 18:33:22
Üzenet elküldve: 2021-09-15 18:33:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Sosem viselte jól a kudarcot, a várakozást pedig végképp nem. Most kijut számára mindkettőből, a szerencse bizony nem fogja pártját ezúttal.
Csak fél füllel hallgatja a beszélgetést, így csupán félig tanúja annak, hogy miben mesterkedik a kettős. Emlékszik erre a szóban forgó Hubrertusra. Kecskeszakállas alak, amolyan tintanyaló, Waldran alaposan felkészítette a találkozás előtt. Nincs azonban sem ideje, sem kedve elmélkedni azon, hogy mit is keresnek itt pontosan. Elég ravaszdi, sikamlós alaknak tűnik újdonsült gazdateste, nincs meglepve attól sem, hogy ért a zárakhoz.
Egy dologban bizonyos azonban. A kérő nem fog folyton a leány körül téblábolni, előbb-utóbb rajta veszt, ha nem cselekszik. Méghozzá nincs türelme előlről kezdenie az egész hercehurcát.
Miközben a férfi a zárral babrál, ő komótosan lenyomja a kilincset, kinyúlva a testből, már ha ha módjában áll. Látványos akció lehet, annyi szent, s lehetőleg Kagaenae figyelmét is elkerüli az incidens. Talán nyilvánvaló, hogy nincs benn senki, s ha nem is gondol rögtön az ember arra, hogy ártalmatlan, vagy épp ártó szellemek ténykednek köröttük, a sok apró jel előbb-utóbb talán ráébreszti, hogy nincs egyedül.*
*Sosem viselte jól a kudarcot, a várakozást pedig végképp nem. Most kijut számára mindkettőből, a szerencse bizony nem fogja pártját ezúttal.
Csak fél füllel hallgatja a beszélgetést, így csupán félig tanúja annak, hogy miben mesterkedik a kettős. Emlékszik erre a szóban forgó Hubrertusra. Kecskeszakállas alak, amolyan tintanyaló, Waldran alaposan felkészítette a találkozás előtt. Nincs azonban sem ideje, sem kedve elmélkedni azon, hogy mit is keresnek itt pontosan. Elég ravaszdi, sikamlós alaknak tűnik újdonsült gazdateste, nincs meglepve attól sem, hogy ért a zárakhoz.
Egy dologban bizonyos azonban. A kérő nem fog folyton a leány körül téblábolni, előbb-utóbb rajta veszt, ha nem cselekszik. Méghozzá nincs türelme előlről kezdenie az egész hercehurcát.
Miközben a férfi a zárral babrál, ő komótosan lenyomja a kilincset, kinyúlva a testből, már ha ha módjában áll. Látványos akció lehet, annyi szent, s lehetőleg Kagaenae figyelmét is elkerüli az incidens. Talán nyilvánvaló, hogy nincs benn senki, s ha nem is gondol rögtön az ember arra, hogy ártalmatlan, vagy épp ártó szellemek ténykednek köröttük, a sok apró jel előbb-utóbb talán ráébreszti, hogy nincs egyedül.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-15 16:01:00
Üzenet elküldve: 2021-09-15 16:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az igric mindig is remekül bánt az érzéseivel és azok kimutatásával. Rengetegszer kellett tettetnie vagy épp ellentétes érzéseket kimutatni a valódiak helyett. Egyelőre talán úgy olvas Aenaeben, mint egy nyitott könyvben, bár egyre többször csalják meg megérzései vele kapcsolatban. Eleddig szentül hitte, hogy a leánykérés körül minden rendben van, de végül csalódnia kellett, ami a jelen pillanatban csúcsosodik ki.
A bocsánatkérést csak egy lehajtott fejő, halovány fejrázással tudja le, nem is nagyon tudna most mit mondani. Kicsit talán sértve is érzi magát, hogy elutasították. Ha egyből teszi meg Aenae, akkor talán nem érte volna ennyire kellemetlenül. Mert valójában ez egy elutasítás.
Amikor elfordulna és a lány a keze után nyúl, hagyja megfogni és visszakozik is, hogy szembenézhessen vele. Amit hall, az a legrosszabb, amit hallhatott. Ismeri az ilyesmit, hisz maga is számtalanszor használta már, hogy behízelegje magát vagy hogy elodázzon egy kellemetlen dolgot. Elmosolyodik, de sárga szemei mosolytalanok.*
- Nekem nem a tökéletes kell. *Kezd bele, ahogy Aenae tekintetét fürkészi.*
- Hanem te. *Fejezi be. Valamiért rosszul érzi magát, pedig más esetben az ilyesmi nem esett sehogyan neki. Legtöbbször betervezte ezt is, ám most egészen más érzelmek mentén mozog.*
- A gyűrűt odaadtam, ne add vissza. Ha döntöttél, majd elmondod. *Teszi hozzá és máskor ilyenkor forró csókkal zárná szavait, de most nem tudja megtenni. Így csak egy csók jut Aenae homlokára.*
- Radkraal, rendben. *Biccent a helyszín hallatán, de mivel nem igazán tudja, mi merre van, így a lányra kell bíznia magát.*
- Mutasd az utat. *Mosolyog és kézenfogva sétálhatnak át a jelzett helyiséghez. Kicsit kényelmetlen a kézfogósdi, de kibírja, hisz nem ez az első eset, hogy tettetnie kell bármit is.
Odaérve aztán megkéri Aenaet, hogy őrködjön, hogy aztán az övén lévő apró bőrtáskából elővegye álkulcsát és nekiessen a zárnak. Ugyan nem ő nyitotta ki, így talán tovább tart, de kisvártatva felhangzik a záródó zár kattanása.*
- Kész. *Egyenesedik fel mosolyogva az ajtó előtt Aenae felé fordulva.
Más esetben talán felajánlotta volna, hogy túrják szét szeretkezés közben Habrertus asztalát vagy tegyenek illetlen dolgokat a székében, de most nincs hangulata az együttléthez, ami már komoly problémákat rejthet.*
- Figyelj. *Kezd bele sóhajtva.*
- Ha szeretnél egyedül lenni vagy elmenni a barátnődhöz, akkor menj csak. Én visszamegyek Varangyvárba és ott megvárlak. Lesz elég dolgom. Parasztokat kell felfogadnom, lovászt kell keresnem és a többi. *Sorolja kézenfogva a lánynak, már ha Aenae hagyja neki.*
- Türelmes férfi vagyok, gondold át és dönts belátásod szerint. *Ezt sikerül egész kedvesen elmondani, nincs benne neheztelés vagy harag. Valóban nagyfiú már, nem ez volna az első elutasítása. Legfeljebb nem a betervezett.*
*Az igric mindig is remekül bánt az érzéseivel és azok kimutatásával. Rengetegszer kellett tettetnie vagy épp ellentétes érzéseket kimutatni a valódiak helyett. Egyelőre talán úgy olvas Aenaeben, mint egy nyitott könyvben, bár egyre többször csalják meg megérzései vele kapcsolatban. Eleddig szentül hitte, hogy a leánykérés körül minden rendben van, de végül csalódnia kellett, ami a jelen pillanatban csúcsosodik ki.
A bocsánatkérést csak egy lehajtott fejő, halovány fejrázással tudja le, nem is nagyon tudna most mit mondani. Kicsit talán sértve is érzi magát, hogy elutasították. Ha egyből teszi meg Aenae, akkor talán nem érte volna ennyire kellemetlenül. Mert valójában ez egy elutasítás.
Amikor elfordulna és a lány a keze után nyúl, hagyja megfogni és visszakozik is, hogy szembenézhessen vele. Amit hall, az a legrosszabb, amit hallhatott. Ismeri az ilyesmit, hisz maga is számtalanszor használta már, hogy behízelegje magát vagy hogy elodázzon egy kellemetlen dolgot. Elmosolyodik, de sárga szemei mosolytalanok.*
- Nekem nem a tökéletes kell. *Kezd bele, ahogy Aenae tekintetét fürkészi.*
- Hanem te. *Fejezi be. Valamiért rosszul érzi magát, pedig más esetben az ilyesmi nem esett sehogyan neki. Legtöbbször betervezte ezt is, ám most egészen más érzelmek mentén mozog.*
- A gyűrűt odaadtam, ne add vissza. Ha döntöttél, majd elmondod. *Teszi hozzá és máskor ilyenkor forró csókkal zárná szavait, de most nem tudja megtenni. Így csak egy csók jut Aenae homlokára.*
- Radkraal, rendben. *Biccent a helyszín hallatán, de mivel nem igazán tudja, mi merre van, így a lányra kell bíznia magát.*
- Mutasd az utat. *Mosolyog és kézenfogva sétálhatnak át a jelzett helyiséghez. Kicsit kényelmetlen a kézfogósdi, de kibírja, hisz nem ez az első eset, hogy tettetnie kell bármit is.
Odaérve aztán megkéri Aenaet, hogy őrködjön, hogy aztán az övén lévő apró bőrtáskából elővegye álkulcsát és nekiessen a zárnak. Ugyan nem ő nyitotta ki, így talán tovább tart, de kisvártatva felhangzik a záródó zár kattanása.*
- Kész. *Egyenesedik fel mosolyogva az ajtó előtt Aenae felé fordulva.
Más esetben talán felajánlotta volna, hogy túrják szét szeretkezés közben Habrertus asztalát vagy tegyenek illetlen dolgokat a székében, de most nincs hangulata az együttléthez, ami már komoly problémákat rejthet.*
- Figyelj. *Kezd bele sóhajtva.*
- Ha szeretnél egyedül lenni vagy elmenni a barátnődhöz, akkor menj csak. Én visszamegyek Varangyvárba és ott megvárlak. Lesz elég dolgom. Parasztokat kell felfogadnom, lovászt kell keresnem és a többi. *Sorolja kézenfogva a lánynak, már ha Aenae hagyja neki.*
- Türelmes férfi vagyok, gondold át és dönts belátásod szerint. *Ezt sikerül egész kedvesen elmondani, nincs benne neheztelés vagy harag. Valóban nagyfiú már, nem ez volna az első elutasítása. Legfeljebb nem a betervezett.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-15 11:41:44
Üzenet elküldve: 2021-09-15 11:41:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Aenae általában hajlamos a letargiára, az önostorozás sem áll tőle távol, ahogyan az sem, hogy nyomorultul érezze magát. Ebben a pillanatban ezt érzi. Konklúzió is van, mégpedig az, hogy az őszinteség nem célravezető, legalábbis akkor semmiképpen sem, ha nem akarja megbántani a számára fontos személyeket. Gyakorolnia kell a faarcot is, hoz a jövőbeni - kegyes - hazugságait úgy tudja előadni, hogy a másik félben a gyanú se merüljön fel az őszinteségét illetően.
Arról nem is beszélve, hogy Cha'yss előbb letaglózza a lánykéréssel, most pedig itt van teljes bizonytalanságban. Ebben a pillanatban már nem tudja, hogy a férfi akkor eláll a dologtól vagy sem? Jelenleg maga sem tudja, hogy minek is örülne jobban, ha Cha'yss meggondolná magát a lánykérést illetően, vagy ha nem? Igazán mondhatna valamit.*
- Tudom, hogy nem állt szándékodban ilyesmi. Sajnálom, hogy rosszul reagáltam.
*Szárazat nyel és nagyon reméli, hogy Cha'yss mond valamit, lehetőleg még azelőtt, hogy őt megölné a bizonytalanság. Legalább hajlandó volt megölelni, ami az elhangzottak fényében már nagy szó. Mikor eltolja magától, akkor a férfi keze után nyúl, ha Cha'yss nem húzza el, akkor Aenae tenyerei közé zárja a másikét. Tenyerei egyszerre jégcsap-hidegek és izzadtak.*
- Szeretlek.
*Teljesen őszintén mondja ezt, valóban komoly és mély érzelmek fűzik a férfihoz, bár kétségtelen, hogy nem olyanok, mint amik esetén a hasonló vallomások elhangzanak. Kicsit persze számító is, hogy épp most mondta, de ettől remél kicsikarni a férfiből akármit is. Akkor is elmondja, ha az imént Cha'yss elhúzta a kezét.*
- Hát tudod, a kancellária, a Radkraal. De akkor sétáljunk kicsit.
*Jót fog tenni mindenkinek, ha kiszellőztethetik a fejüket. Az összepakolt holmikért meg majd később visszajön, már ha egyáltalán szükség lesz rájuk, mert az is lehet, hogy annyira belegázolt Cha'yss lelkébe, hogy nem akar a továbbiakban a társaságában időzni.
Ha az előbb a férfi elhúzta a kezét, akkor nem próbálkozik újra ilyesmivel, de ha nem, akkor Aenaenek szándékában áll kéz-a-kézben átmenni a Radkraalba. Kézen fogva, vagy sem, de végül is megérkeznek Habrertus hivatalába, ahol Aenae lesz az, aki őrt áll, míg Cha'yss megpróbálja megoldani a problémát. Feszülten várakozik, de van azért benne egy kis jóleső izgalom is.*
*Aenae általában hajlamos a letargiára, az önostorozás sem áll tőle távol, ahogyan az sem, hogy nyomorultul érezze magát. Ebben a pillanatban ezt érzi. Konklúzió is van, mégpedig az, hogy az őszinteség nem célravezető, legalábbis akkor semmiképpen sem, ha nem akarja megbántani a számára fontos személyeket. Gyakorolnia kell a faarcot is, hoz a jövőbeni - kegyes - hazugságait úgy tudja előadni, hogy a másik félben a gyanú se merüljön fel az őszinteségét illetően.
Arról nem is beszélve, hogy Cha'yss előbb letaglózza a lánykéréssel, most pedig itt van teljes bizonytalanságban. Ebben a pillanatban már nem tudja, hogy a férfi akkor eláll a dologtól vagy sem? Jelenleg maga sem tudja, hogy minek is örülne jobban, ha Cha'yss meggondolná magát a lánykérést illetően, vagy ha nem? Igazán mondhatna valamit.*
- Tudom, hogy nem állt szándékodban ilyesmi. Sajnálom, hogy rosszul reagáltam.
*Szárazat nyel és nagyon reméli, hogy Cha'yss mond valamit, lehetőleg még azelőtt, hogy őt megölné a bizonytalanság. Legalább hajlandó volt megölelni, ami az elhangzottak fényében már nagy szó. Mikor eltolja magától, akkor a férfi keze után nyúl, ha Cha'yss nem húzza el, akkor Aenae tenyerei közé zárja a másikét. Tenyerei egyszerre jégcsap-hidegek és izzadtak.*
- Szeretlek.
*Teljesen őszintén mondja ezt, valóban komoly és mély érzelmek fűzik a férfihoz, bár kétségtelen, hogy nem olyanok, mint amik esetén a hasonló vallomások elhangzanak. Kicsit persze számító is, hogy épp most mondta, de ettől remél kicsikarni a férfiből akármit is. Akkor is elmondja, ha az imént Cha'yss elhúzta a kezét.*
- Hát tudod, a kancellária, a Radkraal. De akkor sétáljunk kicsit.
*Jót fog tenni mindenkinek, ha kiszellőztethetik a fejüket. Az összepakolt holmikért meg majd később visszajön, már ha egyáltalán szükség lesz rájuk, mert az is lehet, hogy annyira belegázolt Cha'yss lelkébe, hogy nem akar a továbbiakban a társaságában időzni.
Ha az előbb a férfi elhúzta a kezét, akkor nem próbálkozik újra ilyesmivel, de ha nem, akkor Aenaenek szándékában áll kéz-a-kézben átmenni a Radkraalba. Kézen fogva, vagy sem, de végül is megérkeznek Habrertus hivatalába, ahol Aenae lesz az, aki őrt áll, míg Cha'yss megpróbálja megoldani a problémát. Feszülten várakozik, de van azért benne egy kis jóleső izgalom is.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-06-20 14:09:54
Üzenet elküldve: 2021-06-20 14:09:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Mint kiderült, Habrertus nincsen a kancellárián, mert a városba ment, hogy miért? Na ezt majd Aenae egyetlen és legjobb artheniori barátja kideríti. Legalábbis Aenae reméli, hogy ki tud deríteni valamit, titkon reméli, hogy valami csúfságot. No nem azért, hogy rögtön a Gödörbe hajítsa érte a drága kancellárt, hanem azért, hogy megmutassa neki, hogy ő nem az az ostoba kislány, akinek véli. Merthogy Aenaenek meggyőződés, hogy Habrertus nem tartja többre egy buta csitrinél. Aenae szereti azt hinni magáról, hogy nem buta, a csitrikorból meg már kinőtt egy ideje. Ha pedig Habrertusról kiderülne valami disznóság? Talán akkor finoman az orra alá dörgölhetné. És milyen jól esne az orra alá dörgölni!
Mivel már amúgy is szaglászik - szaglásztat - utána, ezért úgy gondolja, hogy jobb az úgy, ha több fronton teszik. Ő pedig hol máshol tehetné, ha nem itthon, a Vashegyen.
A kancellária ajtaja előtt állva előbb kopog. Válasz nem érkezik. Lenyomja a kilincset, de az ajtó nem enged. Elhúzza a száját. Azt remélte, hogy simán csak besétál és végignyálazza az iratokat, de miért is lenne ilyen egyszerű? Sajnos sosem az. Aenae azonban tanulékony és látta Cha'ysst, ahogyan egy hajtű segítségével megadásra kényszerített egy zárat, csak nem lehet annyira nehéz, hajtű meg mindig van a hajában. Ha pedig mégsem sikerül, akkor sem történik semmi, mert egy tégla könnyen beférkőzik az ablaküvegen, bár annak nyomai lennének.
A merénylet előtt alaposan körbenéz, de mivel sehol senki, így nekilát a műveletnek. Talán ő maga lepődik meg a legjobban, mikor kattan a zár és a kilincset újra lenyomva végre beléphet. A szíve persze a torkában dobog, hiszen mégis a tilosban jár és megsérti Habrertus magánszféráját. Percenként pillant az ajtóra, épkézláb magyarázatokon gondolkodik, hogy ha belép valaki, akkor mit is válaszoljon majd.
Úgy tűnik azonban, hogy szerencséje van, mert senki nem lép be, míg kutakodik. Szerencséje viszont nem terjed ki mindenre, mert nem talál semmi terhelőt. Egy kiürült tégelyt csak egy asztalfiók mélyén.*
- De hülye vagyok, mit szagolgatom?!
*Persze a válasz egyértelmű, az alkimista kíváncsisága, hiszen Habrertus megkérte, hogy készítsen neki ilyen kenőcsöt. Megkotyvasztotta, de még nem volt lehetősége átadni, amit ő csinált, az kissé fűszeresebb illatú, bár ki tudja, hogy mióta őrizgeti a kancellár az üres tégelyt?
Az Eeyr felmagasztalása című festmény számlája sem kelti fel a lányban a gyanakvást, akkor sem, ha az egyik sorban az szerepel, hogy "mod'. Csak megrántja a vállát, minden nap megállapítja, hogy roppant giccses darab, de még csak nem is karistolja Aenae ingerküszöbét. Habrertus ízlése lehet ilyen giccses.
Végül csak a házasságának minden dokumentumát veszi magához, mindent. És minden sarkot átnéz, hogy minden másodlatot elvigyen.
Arra nagyon figyel, hogy mindent ugyanoda tegyen vissza - kivéve a házasságával kapcsolatos iratokat -, ahogyan azt találta. Mielőtt távozna kiles az ajtón, csak akkor hagyja el a helyiséget, ha tiszta a levegő. Elkavirnyázik egy ideig a hajtűkkel, de túl türelmetlen ahhoz, hogy vissza tudja zárni az ajtót. Valahogy csak elhiteti majd Habrertusszal, hogy ő nem zárta be, vagy hogy valamelyik segítője volt ilyen felelőtlen. Például a kalapos elf. Igen, a kalapos elf lehetett, aki hebehurgyán nyitva hagyta a kancellária ajtaján a zárat.
Az elcsent dokumentumokat meg fogja semmisíteni, amint a szobájába ér. Az Eeyr felmagasztalása című festmény bámulása közben.*
Mivel már amúgy is szaglászik - szaglásztat - utána, ezért úgy gondolja, hogy jobb az úgy, ha több fronton teszik. Ő pedig hol máshol tehetné, ha nem itthon, a Vashegyen.
A kancellária ajtaja előtt állva előbb kopog. Válasz nem érkezik. Lenyomja a kilincset, de az ajtó nem enged. Elhúzza a száját. Azt remélte, hogy simán csak besétál és végignyálazza az iratokat, de miért is lenne ilyen egyszerű? Sajnos sosem az. Aenae azonban tanulékony és látta Cha'ysst, ahogyan egy hajtű segítségével megadásra kényszerített egy zárat, csak nem lehet annyira nehéz, hajtű meg mindig van a hajában. Ha pedig mégsem sikerül, akkor sem történik semmi, mert egy tégla könnyen beférkőzik az ablaküvegen, bár annak nyomai lennének.
A merénylet előtt alaposan körbenéz, de mivel sehol senki, így nekilát a műveletnek. Talán ő maga lepődik meg a legjobban, mikor kattan a zár és a kilincset újra lenyomva végre beléphet. A szíve persze a torkában dobog, hiszen mégis a tilosban jár és megsérti Habrertus magánszféráját. Percenként pillant az ajtóra, épkézláb magyarázatokon gondolkodik, hogy ha belép valaki, akkor mit is válaszoljon majd.
Úgy tűnik azonban, hogy szerencséje van, mert senki nem lép be, míg kutakodik. Szerencséje viszont nem terjed ki mindenre, mert nem talál semmi terhelőt. Egy kiürült tégelyt csak egy asztalfiók mélyén.*
- De hülye vagyok, mit szagolgatom?!
*Persze a válasz egyértelmű, az alkimista kíváncsisága, hiszen Habrertus megkérte, hogy készítsen neki ilyen kenőcsöt. Megkotyvasztotta, de még nem volt lehetősége átadni, amit ő csinált, az kissé fűszeresebb illatú, bár ki tudja, hogy mióta őrizgeti a kancellár az üres tégelyt?
Az Eeyr felmagasztalása című festmény számlája sem kelti fel a lányban a gyanakvást, akkor sem, ha az egyik sorban az szerepel, hogy "mod'. Csak megrántja a vállát, minden nap megállapítja, hogy roppant giccses darab, de még csak nem is karistolja Aenae ingerküszöbét. Habrertus ízlése lehet ilyen giccses.
Végül csak a házasságának minden dokumentumát veszi magához, mindent. És minden sarkot átnéz, hogy minden másodlatot elvigyen.
Arra nagyon figyel, hogy mindent ugyanoda tegyen vissza - kivéve a házasságával kapcsolatos iratokat -, ahogyan azt találta. Mielőtt távozna kiles az ajtón, csak akkor hagyja el a helyiséget, ha tiszta a levegő. Elkavirnyázik egy ideig a hajtűkkel, de túl türelmetlen ahhoz, hogy vissza tudja zárni az ajtót. Valahogy csak elhiteti majd Habrertusszal, hogy ő nem zárta be, vagy hogy valamelyik segítője volt ilyen felelőtlen. Például a kalapos elf. Igen, a kalapos elf lehetett, aki hebehurgyán nyitva hagyta a kancellária ajtaján a zárat.
Az elcsent dokumentumokat meg fogja semmisíteni, amint a szobájába ér. Az Eeyr felmagasztalása című festmény bámulása közben.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-26 21:10:49
Üzenet elküldve: 2021-05-26 21:10:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Az események felpörögtek majd a kancellár a maga természetes stílusával, ami még erőt is sugárzott ki rakta a részeges alakot. A csevegést gyakorlatilag már a nő is befejezte, így amikor újabb vendégek érkeznek a férfi jelzését hamar felfogva meghajol felé és elköszön. Az érkezőkkel nincs dolga így feléjük csak bólint, és távozik az irodából.
Továbbiakban már nem nézelődik inkább a lovához tart, és egyett-egyett magához vesz a törpék alkotásaiból. A hajtűt a hajában helyezi el, a legyezőt a keze ügyében tartja, illetve rögzíti a nadrágja övtartó pántjához. Míg megfelelő tokot nem szerez hozzá. Ez korábban is eszébe juthatott volna, de így sem fog sok gondot okozni a beszerzése. Mindenesetre a holmija többi része a kapuban várja, majd indulhat is végre haza pihenni, és dolgozni. A kapu már távolról is látszik, így hamar eléri az uticélja első szakaszát, remélhetőleg probléma mentesen távozhat noha az elf sok zűrt kavart a számára.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.05.27 09:51:59, a következő indokkal:
Kérésre.
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Az események felpörögtek majd a kancellár a maga természetes stílusával, ami még erőt is sugárzott ki rakta a részeges alakot. A csevegést gyakorlatilag már a nő is befejezte, így amikor újabb vendégek érkeznek a férfi jelzését hamar felfogva meghajol felé és elköszön. Az érkezőkkel nincs dolga így feléjük csak bólint, és távozik az irodából.
Továbbiakban már nem nézelődik inkább a lovához tart, és egyett-egyett magához vesz a törpék alkotásaiból. A hajtűt a hajában helyezi el, a legyezőt a keze ügyében tartja, illetve rögzíti a nadrágja övtartó pántjához. Míg megfelelő tokot nem szerez hozzá. Ez korábban is eszébe juthatott volna, de így sem fog sok gondot okozni a beszerzése. Mindenesetre a holmija többi része a kapuban várja, majd indulhat is végre haza pihenni, és dolgozni. A kapu már távolról is látszik, így hamar eléri az uticélja első szakaszát, remélhetőleg probléma mentesen távozhat noha az elf sok zűrt kavart a számára.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.05.27 09:51:59, a következő indokkal:
Kérésre.
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-19 14:56:00
Üzenet elküldve: 2021-05-19 14:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Szórakoztatja, hogy a nagybecsű kancellár azt hiszi, holmi becsületért ragadott fegyvert a vad leány, s mészárolt le egy tucat embert. Becsülete neki már rég nincs, puszta kalandvágy, vérszomj, na meg a pénz vezérelte. Régen mártotta már emberi húsba nyilait, rég érezte a fosztogatás nyújtotta különleges mámort. A becsületnek és eszméknek ehhez semmi köze, csupán egy falatot akart visszanyerni régi életéből. De nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a mutatvánnyal csak még távolabb lökte magát az ismerős pusztától, s az oly nagyon vágyott szabad élettől. Ha vissza is kapja íját, már kimondta azokat a súlyos szavakat, amelyek beláthatatlan időre idekötik, az idegen és rémisztő erőd falai közé.*
- Még jó, hogy én nem vagyok ilyen hős. Csak egy egyszerű, tudatlan "vad".
*Állja a kemény tekintetet, s hasonló magabiztossággal próbál válaszolni, élesen megnyomva az utolsó szót, mintha saját magát gúnyolná ki. Megkapta már nem egyszer ezt a jelzőt, nem épp bóknak szánva, s ahogy elnézni az ittenieket, na meg az előtte ülő, takaros, jómódú kancellárt, nem kizárt, hogy a férfi is ugyanezt gondolja róla. Hiába a nyájas szavak, burkolt dicséretek, Renna talán soha nem fog ebbe a rétegbe tartozni, s az itteniek sem fogják soha befogadni vagy elismerni.*
- Köszönöm.
*Mormogja, miközben végigfut a hátán a hideg a férfi hirtelen váltása miatt. Nem erre számított, s ez csak még jobban felerősíti azt a riasztó, gyomorgörcs szerű érzést, ami a veszélyre szokta figyelmeztetni.*
~Kígyó... Ki tudja, mikor mar halálra.~
*Ezekkel a gondolatokkal távozik, csendben és engedelmesen, jobbjában szorongatva az értékes papírt. Ahogy becsukja az ajtót, egy halk, megkönnyebbült sóhaj szakad fel torkából.*
~No, de merre lehet Rorkir?~
*Jut eszébe az egyetlen személy, akinek a társaságában egy kicsit kellemesebben érzi magát.*
*Szórakoztatja, hogy a nagybecsű kancellár azt hiszi, holmi becsületért ragadott fegyvert a vad leány, s mészárolt le egy tucat embert. Becsülete neki már rég nincs, puszta kalandvágy, vérszomj, na meg a pénz vezérelte. Régen mártotta már emberi húsba nyilait, rég érezte a fosztogatás nyújtotta különleges mámort. A becsületnek és eszméknek ehhez semmi köze, csupán egy falatot akart visszanyerni régi életéből. De nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a mutatvánnyal csak még távolabb lökte magát az ismerős pusztától, s az oly nagyon vágyott szabad élettől. Ha vissza is kapja íját, már kimondta azokat a súlyos szavakat, amelyek beláthatatlan időre idekötik, az idegen és rémisztő erőd falai közé.*
- Még jó, hogy én nem vagyok ilyen hős. Csak egy egyszerű, tudatlan "vad".
*Állja a kemény tekintetet, s hasonló magabiztossággal próbál válaszolni, élesen megnyomva az utolsó szót, mintha saját magát gúnyolná ki. Megkapta már nem egyszer ezt a jelzőt, nem épp bóknak szánva, s ahogy elnézni az ittenieket, na meg az előtte ülő, takaros, jómódú kancellárt, nem kizárt, hogy a férfi is ugyanezt gondolja róla. Hiába a nyájas szavak, burkolt dicséretek, Renna talán soha nem fog ebbe a rétegbe tartozni, s az itteniek sem fogják soha befogadni vagy elismerni.*
- Köszönöm.
*Mormogja, miközben végigfut a hátán a hideg a férfi hirtelen váltása miatt. Nem erre számított, s ez csak még jobban felerősíti azt a riasztó, gyomorgörcs szerű érzést, ami a veszélyre szokta figyelmeztetni.*
~Kígyó... Ki tudja, mikor mar halálra.~
*Ezekkel a gondolatokkal távozik, csendben és engedelmesen, jobbjában szorongatva az értékes papírt. Ahogy becsukja az ajtót, egy halk, megkönnyebbült sóhaj szakad fel torkából.*
~No, de merre lehet Rorkir?~
*Jut eszébe az egyetlen személy, akinek a társaságában egy kicsit kellemesebben érzi magát.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:59:38
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:59:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Ah, brávó! Brávó!
*A jó kancellár látható megelégedéssel dől hátra székében, két tenyerét párszor hangtalanul összeüti, tapsolást mímelve.
~Milyen kis önérzetes.~
Egy pillanatra meghökken rajta, hogy ezt miért raccsolva gondolta, de aztán lélekben vállat von. Ennek igazán nincs jelentősége.*
- A harcosok egyenessége és nyíltsága. Meg kell mondjam, mindig lenyűgözött az efféle természetes egyszerűség. Csodáltam és csodálom, hogy a magadfélék kérdés és kétely nélkül szállnak harcba, olyan fennkölt eszmékért is, mint *tesz egy kis kézmozdulatot, mintegy jelezve, hogy ő a maga részéről csak mérsékelten tartja nagyra azt amivel példálózik* a becsület.
*Ebben persze van egy kis él is, hiszen védtelen pórok lemészárlása ritkán tartozik ebbe a kategóriába. De Hubi már csak ilyen kis kekec.*
- De mondd meg nekem! *hajol előre és mivel Sharen'na is épp ezt teszi, arcaik közel kerülnek egymáshoz* E hősök közül hányan teremtettek maguknak jólétet és hányan végezték valami jeltelen gödörben elkaparva? Attól tartok, hogy erősen az utóbbi felé billen a mérleg nyelve.
*Ez természetesen nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a jó kancellár gondolatai hajlamosak messzebb csapongani.*
- Akárhogy is... *visszadől a székében, maga elé húz egy ív papirost, megmártja a tintában a tollat és körmölni kezd* Térjünk vissza a mi kis ügyünkre! Vissza szeretnéd kapni a fegyvered és *hamis somolygással pillant fel* bármit képes vagy megtenni érte. Módfelett ígéretes. Mint ahogy az a kis... hm... hűségeskü is, amivel a Vashegy úrnőjét elkápráztattad. De ha őt meggyőzted, nekem sincs okom rá, hogy ne teljesítsem a kérésed. Ha nem tévedek, a kapuőrnél van az íjad.
*Sharen'na elé csúsztatja az írást.*
- Mutasd fel ezt neki, és visszakapod. Ha pedig más nincs... *ismét hátradől és ezúttal valóban olyan hidegen néz a lányra, mint a kígyó a kiszemelt prédájára* Távozhatsz. Számos fontos ügy igényli még figyelmem.
*Arcára fagyott mosollyal nézi, ha Sharen'na távozik. Az első adandó alkalommal - és van egy olyan érzése, hogy erre nem kell majd sokat várni - a Gödörbe fogja löketni. Annak hidege majd kiszívja belőle ezt a dacot. Legalábbis reméli, hogy csak ennek okán vagy korából fakadó fáradtsága miatt döntött most így, nem pedig Dora jutott eszébe. Amikor pedig magára marad nekilát, hogy a wegtoreni uracska dolgát is elvégezze.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.12 17:01:19
- Ah, brávó! Brávó!
*A jó kancellár látható megelégedéssel dől hátra székében, két tenyerét párszor hangtalanul összeüti, tapsolást mímelve.
~Milyen kis önérzetes.~
Egy pillanatra meghökken rajta, hogy ezt miért raccsolva gondolta, de aztán lélekben vállat von. Ennek igazán nincs jelentősége.*
- A harcosok egyenessége és nyíltsága. Meg kell mondjam, mindig lenyűgözött az efféle természetes egyszerűség. Csodáltam és csodálom, hogy a magadfélék kérdés és kétely nélkül szállnak harcba, olyan fennkölt eszmékért is, mint *tesz egy kis kézmozdulatot, mintegy jelezve, hogy ő a maga részéről csak mérsékelten tartja nagyra azt amivel példálózik* a becsület.
*Ebben persze van egy kis él is, hiszen védtelen pórok lemészárlása ritkán tartozik ebbe a kategóriába. De Hubi már csak ilyen kis kekec.*
- De mondd meg nekem! *hajol előre és mivel Sharen'na is épp ezt teszi, arcaik közel kerülnek egymáshoz* E hősök közül hányan teremtettek maguknak jólétet és hányan végezték valami jeltelen gödörben elkaparva? Attól tartok, hogy erősen az utóbbi felé billen a mérleg nyelve.
*Ez természetesen nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a jó kancellár gondolatai hajlamosak messzebb csapongani.*
- Akárhogy is... *visszadől a székében, maga elé húz egy ív papirost, megmártja a tintában a tollat és körmölni kezd* Térjünk vissza a mi kis ügyünkre! Vissza szeretnéd kapni a fegyvered és *hamis somolygással pillant fel* bármit képes vagy megtenni érte. Módfelett ígéretes. Mint ahogy az a kis... hm... hűségeskü is, amivel a Vashegy úrnőjét elkápráztattad. De ha őt meggyőzted, nekem sincs okom rá, hogy ne teljesítsem a kérésed. Ha nem tévedek, a kapuőrnél van az íjad.
*Sharen'na elé csúsztatja az írást.*
- Mutasd fel ezt neki, és visszakapod. Ha pedig más nincs... *ismét hátradől és ezúttal valóban olyan hidegen néz a lányra, mint a kígyó a kiszemelt prédájára* Távozhatsz. Számos fontos ügy igényli még figyelmem.
*Arcára fagyott mosollyal nézi, ha Sharen'na távozik. Az első adandó alkalommal - és van egy olyan érzése, hogy erre nem kell majd sokat várni - a Gödörbe fogja löketni. Annak hidege majd kiszívja belőle ezt a dacot. Legalábbis reméli, hogy csak ennek okán vagy korából fakadó fáradtsága miatt döntött most így, nem pedig Dora jutott eszébe. Amikor pedig magára marad nekilát, hogy a wegtoreni uracska dolgát is elvégezze.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.12 17:01:19
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-12 10:08:48
Üzenet elküldve: 2021-05-12 10:08:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
* Fejét enyhén oldalra döntve hallgatja a kancellár magyarázkodását. Van valami nyugtalanító higgadtság és kimértség a férfiban, mintha udvariaskodó tartózkodása csupán egy lehetséges hirtelen támadás elmaszkírozása lenne. Mint egy kígyó, aki beásta magát a homokba, várva a szerencsétlen áldozatra. De Renna talán nem az a gyanútlan, naiv áldozat, aki vakon belesétál a kígyó méregfogaiba. Nagyon jól tudja, mi mindenre képesek a nagy hatalmú férfiak, a mi mindent tehet egy nő azért, hogy érvényesítse akaratát. Bár ez a törzsében nem volt jellemző, a városban bőven volt ideje kitanulni ezeket a praktikákat. Amúgy sem ragaszkodik szűziesen testéhez, inkább azt is egyfajta eszköznek használja, ami előrébb viszi az életben. Így Hubi furcsa magyarázkodás sem érinti meg, legszívesebben kinevetné, de sikerül elnyomni ezt a nem túl alázatos gesztust, s csupán egy hitetlenkedő mosolyba sűríteni.*
-Hagyjuk ezt a felesleges félrebeszélést.
*Igyekszik rövidre zárni a témát, tudatva a másikkal, hogy nem igazán érdekli, miféle pletyka terjeng a kancellárról.*
-Képes vagyok bármire, hogy az íjam visszakapjam. Ha az kell, szolgálok bárkit, bárhogyan.
*Ha teheti, ismét megpróbál lopni a kettejük közti térből, hogy éreztesse, ő nem az a megszeppent leány típus.*
- Nagyon jól tudom, mit akar a legtöbb férfi egy magam fajta nőtől, nem kell terelni a témát. Az egyenes, tiszta utat jobban szeretem.
*Megereszt egy pimasz mosolyt, s várakozón tekint a férfira. Vajon kimondja majd az öreg, mit is akar tőle, vagy tovább játszadozik a lánnyal, s kerülgeti, mint egy megszeppent macska?*
* Fejét enyhén oldalra döntve hallgatja a kancellár magyarázkodását. Van valami nyugtalanító higgadtság és kimértség a férfiban, mintha udvariaskodó tartózkodása csupán egy lehetséges hirtelen támadás elmaszkírozása lenne. Mint egy kígyó, aki beásta magát a homokba, várva a szerencsétlen áldozatra. De Renna talán nem az a gyanútlan, naiv áldozat, aki vakon belesétál a kígyó méregfogaiba. Nagyon jól tudja, mi mindenre képesek a nagy hatalmú férfiak, a mi mindent tehet egy nő azért, hogy érvényesítse akaratát. Bár ez a törzsében nem volt jellemző, a városban bőven volt ideje kitanulni ezeket a praktikákat. Amúgy sem ragaszkodik szűziesen testéhez, inkább azt is egyfajta eszköznek használja, ami előrébb viszi az életben. Így Hubi furcsa magyarázkodás sem érinti meg, legszívesebben kinevetné, de sikerül elnyomni ezt a nem túl alázatos gesztust, s csupán egy hitetlenkedő mosolyba sűríteni.*
-Hagyjuk ezt a felesleges félrebeszélést.
*Igyekszik rövidre zárni a témát, tudatva a másikkal, hogy nem igazán érdekli, miféle pletyka terjeng a kancellárról.*
-Képes vagyok bármire, hogy az íjam visszakapjam. Ha az kell, szolgálok bárkit, bárhogyan.
*Ha teheti, ismét megpróbál lopni a kettejük közti térből, hogy éreztesse, ő nem az a megszeppent leány típus.*
- Nagyon jól tudom, mit akar a legtöbb férfi egy magam fajta nőtől, nem kell terelni a témát. Az egyenes, tiszta utat jobban szeretem.
*Megereszt egy pimasz mosolyt, s várakozón tekint a férfira. Vajon kimondja majd az öreg, mit is akar tőle, vagy tovább játszadozik a lánnyal, s kerülgeti, mint egy megszeppent macska?*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-03 11:06:56
Üzenet elküldve: 2021-05-03 11:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Igazság szerint Hubi nem gondol rá, hogy Sharen'na tartana tőle. Elvégre nem harcos ő, hogy veszélyt jelentsen egy fegyverforgatóra, legalábbis fizikai értelemben nem. Éppen ellenkezőleg. Az már megfordult a fejében, hogy adott esetben egy felbőszült férj vagy jegyes óhajt majd bosszút állni rajta, de bízik benne, hogy pozíciója megvédi az ilyen atrocitásoktól. Ahogy eddig is tette. Arra a megjegyzésre, hogy a lány tulajdonképpen csak áldozat ebben a csúnya históriában, udvariasan biccent egyet. Természetesen. Most, hogy Aenae végzett a főkolompossal, magától értetődik, hogy cinkosai mindent igyekeznek majd a nyakába varrni. Mivel pedig Hubi nemcsak kancellár, de ember is (bár ezt egyes rosszindulatú lelkek vitatják) ezt meg is tudja érteni. Emberi dolog ragaszkodni az élethez, mint ahogy azt Sharen'na is kifejti.*
- Ki akar? *kérdez vissza szinte vidáman, és itt most nem tér ki arra a mellékkörülményre, hogy bizonyára azok a pórok sem akartak* Fordítsunk akkor kicsit a dolgon. Dicséretesnek tekinthetem, ha vezekléseddel a Vashegy érdekeit kívánod szolgálni. Így megfelel?
*Az pedig szintén dicséretes, hogy Sharen'na tud olvasni a sorok között és azon van, hogy a kancellár dolgát megkönnyítse. Hubiba azonban belebújt a kisördög. Egy örömtelen mosoly jelenik meg az arcán és tesz egy apró kézmozdulatot amivel jelzi, hogy a kacéran előrehajoló lány nyugodtan dőljön vissza.*
- Egy harcosnak a fegyvere a mindene. Megértem, hogy szeretnéd visszaszerezni és minde ntőlem telhetőt megteszek, hogy ez megtörténhessék. Ezért igyekvésed - ha már ezt a szót gyakran használjuk - dicséretes és nem veszem rossz néven ha nem ismersz egyes, a Vashegy környékén közkeletű és természetesen rosszindulatú pletykákat. Emberszólásban jeleskedő naplopók azt terjesztik, hogy szerény személyem hajlamos rá, hogy ártatlan leányokat bizonyos előnyökhöz juttasson, erkölcstelen tettek fejében.
*Rosszallón, de azért mosolyogva megcsóválja a fejét.*
- Az istenek a tudói, hogy semmivel sem szolgáltam rá e méltatlan híresztelésre. Akik ismernek tudják, hogy mindig az őszinte segíteni vágyás vezérel, saját érdekeim, esetleges vágyaim soha nem vegyíteném hivatali kötelességeimmel.
*Ismét a lányra pillant és arra gondol, hogy egy fenét nem, főleg ha egy ilyen finom portékáról van szó.*
- Többek között ezért is ajánlottam fel, hogy a te elképzeléseid is szívesen meghallgatom. Épp ezt teszem, és tartom magam annyira jó emberismerőnek - de kérlek javíts ki, ha tévednék - iménti kérdéseddel már fel is vázoltál egy megoldást.
*Kicsit hátradől és olyan arckifejezést ölt, mint aki épp kegyet készül gyakorolni.*
- Mint említettem volt, a pletykák igaztalanok. Az viszont valós, hogy segíteni szeretnék rajtad. Amennyiben úgy érzed, hogy számodra üdvös megoldás ha kedvemre tennél *alig észrevehető, apró sóhaj* nem zárkózom el tőle, hogy megfontolás tárgyává tegyem.
*Most rajta a sor, hogy kissé előrehajoljon és elmosolyodjon.*
- Amennyiben sejtésem nem téves és gondolatommal nem sértelek meg. Ezt ugyanis mindenképp szeretném elkerülni.
*Igazság szerint Hubi nem gondol rá, hogy Sharen'na tartana tőle. Elvégre nem harcos ő, hogy veszélyt jelentsen egy fegyverforgatóra, legalábbis fizikai értelemben nem. Éppen ellenkezőleg. Az már megfordult a fejében, hogy adott esetben egy felbőszült férj vagy jegyes óhajt majd bosszút állni rajta, de bízik benne, hogy pozíciója megvédi az ilyen atrocitásoktól. Ahogy eddig is tette. Arra a megjegyzésre, hogy a lány tulajdonképpen csak áldozat ebben a csúnya históriában, udvariasan biccent egyet. Természetesen. Most, hogy Aenae végzett a főkolompossal, magától értetődik, hogy cinkosai mindent igyekeznek majd a nyakába varrni. Mivel pedig Hubi nemcsak kancellár, de ember is (bár ezt egyes rosszindulatú lelkek vitatják) ezt meg is tudja érteni. Emberi dolog ragaszkodni az élethez, mint ahogy azt Sharen'na is kifejti.*
- Ki akar? *kérdez vissza szinte vidáman, és itt most nem tér ki arra a mellékkörülményre, hogy bizonyára azok a pórok sem akartak* Fordítsunk akkor kicsit a dolgon. Dicséretesnek tekinthetem, ha vezekléseddel a Vashegy érdekeit kívánod szolgálni. Így megfelel?
*Az pedig szintén dicséretes, hogy Sharen'na tud olvasni a sorok között és azon van, hogy a kancellár dolgát megkönnyítse. Hubiba azonban belebújt a kisördög. Egy örömtelen mosoly jelenik meg az arcán és tesz egy apró kézmozdulatot amivel jelzi, hogy a kacéran előrehajoló lány nyugodtan dőljön vissza.*
- Egy harcosnak a fegyvere a mindene. Megértem, hogy szeretnéd visszaszerezni és minde ntőlem telhetőt megteszek, hogy ez megtörténhessék. Ezért igyekvésed - ha már ezt a szót gyakran használjuk - dicséretes és nem veszem rossz néven ha nem ismersz egyes, a Vashegy környékén közkeletű és természetesen rosszindulatú pletykákat. Emberszólásban jeleskedő naplopók azt terjesztik, hogy szerény személyem hajlamos rá, hogy ártatlan leányokat bizonyos előnyökhöz juttasson, erkölcstelen tettek fejében.
*Rosszallón, de azért mosolyogva megcsóválja a fejét.*
- Az istenek a tudói, hogy semmivel sem szolgáltam rá e méltatlan híresztelésre. Akik ismernek tudják, hogy mindig az őszinte segíteni vágyás vezérel, saját érdekeim, esetleges vágyaim soha nem vegyíteném hivatali kötelességeimmel.
*Ismét a lányra pillant és arra gondol, hogy egy fenét nem, főleg ha egy ilyen finom portékáról van szó.*
- Többek között ezért is ajánlottam fel, hogy a te elképzeléseid is szívesen meghallgatom. Épp ezt teszem, és tartom magam annyira jó emberismerőnek - de kérlek javíts ki, ha tévednék - iménti kérdéseddel már fel is vázoltál egy megoldást.
*Kicsit hátradől és olyan arckifejezést ölt, mint aki épp kegyet készül gyakorolni.*
- Mint említettem volt, a pletykák igaztalanok. Az viszont valós, hogy segíteni szeretnék rajtad. Amennyiben úgy érzed, hogy számodra üdvös megoldás ha kedvemre tennél *alig észrevehető, apró sóhaj* nem zárkózom el tőle, hogy megfontolás tárgyává tegyem.
*Most rajta a sor, hogy kissé előrehajoljon és elmosolyodjon.*
- Amennyiben sejtésem nem téves és gondolatommal nem sértelek meg. Ezt ugyanis mindenképp szeretném elkerülni.
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-04-29 14:30:59
Üzenet elküldve: 2021-04-29 14:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Készségesen és némán követi a kancellárt, miközben igyekszik felmérni ellenfelét. Nem egy nagydarab férfi, inkább tűnik törékenynek, így valószínű a barbár nő könnyű szerrel elintézné. Csábító a gondolat, hogy pár jól irányzott rúgással és ütéssel szétzúzza a vénember csontjait, ám ebben több dolog is akadályozza. Egyrészt nem hagyták őket kettesben távozni, valószínű másnak is feltűnt, hogy nem lenne a legokosabb dolog egy vaddal kettesben hagyni a könyvkukacot, másrészt, még mindig az erőd falai közt van, aligha jutna ki élve egy ilyen tett után.
Biztos távra áll meg a férfitól, s gyanakvóan figyeli minden mozdulatát. Nem buta ő, nagyon is tudja, milyen céljai lehetnek vele a kancellárnak, s hogyan kéne bizonyítania elszántságát. Az egyelőre nem fordul meg a fejében, hogy a férfit kicsit más érdekli, egyelőre csak annyit sejt, hogy nőként kell majd magát alávetnie a másik akaratának.*
- Csúnyán becsaptak, nem tehetek róla.
*Vonja meg a vállát hanyagul, miközben lehuppan a felkínált székre.*
- Nincs ebben semmi dicséretes, csupán nem akarok meghalni.
*Bűntudatot valóban nem érez, hiába szembesítenék állítólagos bűneivel, szeme sem rebbenne. Na és ha lemészárolt pár ártatlan embert? Életének mindig is szerves része volt a vérontás és a halál. Az erősebb elveszi a gyengébb javait. Ez az élet, természet rendje.*
- Zálogot? Ugyan, mit adhat egy magamféle nő, akitől már így is mindent elvettek?
*Hajol közelebb pár arasznyival, vadul és elszántan csillogó szemeit a másik tekintetébe fúrva. Szája szegletében egy halvány, ördöginek is mondható mosoly szökik, miközben egy kócos tincset füle mögé tuszkol.*
- Ha az íjamról van szó, jöhet bármi, állok elébe.
*Nem ijed meg attól, hogy minden porcikáját odavesse a férfinak, ha ez kell győzelméhez. Volt már dolga az ellenkező nem mindenféle képviselőjével, annyiban azért reménykedik, hogy ez a kancellár tán tisztább, mint némely, koszos kocsmákban részegen összeszedett fickó. Bepucsítani valóban nem jutna eszébe, de ha a férfi hangot ad efféle szándékának, felfedezhet a nő arcán egy pillanatnyi, átfutó undort. Nem először lenne része viszont ilyen kalandba, így hamar elfogadná a gondolatot, hogy a vénember természetellenes útját választotta a közösülésnek.*
- Egyéb zálog nem is érdekli?
*Teszi azért hozzá, szurkálódva, hiszen megvan a véleménye az olyan férfiakról, akik csak ezt az alternatív útvonalat díjazzák.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Készségesen és némán követi a kancellárt, miközben igyekszik felmérni ellenfelét. Nem egy nagydarab férfi, inkább tűnik törékenynek, így valószínű a barbár nő könnyű szerrel elintézné. Csábító a gondolat, hogy pár jól irányzott rúgással és ütéssel szétzúzza a vénember csontjait, ám ebben több dolog is akadályozza. Egyrészt nem hagyták őket kettesben távozni, valószínű másnak is feltűnt, hogy nem lenne a legokosabb dolog egy vaddal kettesben hagyni a könyvkukacot, másrészt, még mindig az erőd falai közt van, aligha jutna ki élve egy ilyen tett után.
Biztos távra áll meg a férfitól, s gyanakvóan figyeli minden mozdulatát. Nem buta ő, nagyon is tudja, milyen céljai lehetnek vele a kancellárnak, s hogyan kéne bizonyítania elszántságát. Az egyelőre nem fordul meg a fejében, hogy a férfit kicsit más érdekli, egyelőre csak annyit sejt, hogy nőként kell majd magát alávetnie a másik akaratának.*
- Csúnyán becsaptak, nem tehetek róla.
*Vonja meg a vállát hanyagul, miközben lehuppan a felkínált székre.*
- Nincs ebben semmi dicséretes, csupán nem akarok meghalni.
*Bűntudatot valóban nem érez, hiába szembesítenék állítólagos bűneivel, szeme sem rebbenne. Na és ha lemészárolt pár ártatlan embert? Életének mindig is szerves része volt a vérontás és a halál. Az erősebb elveszi a gyengébb javait. Ez az élet, természet rendje.*
- Zálogot? Ugyan, mit adhat egy magamféle nő, akitől már így is mindent elvettek?
*Hajol közelebb pár arasznyival, vadul és elszántan csillogó szemeit a másik tekintetébe fúrva. Szája szegletében egy halvány, ördöginek is mondható mosoly szökik, miközben egy kócos tincset füle mögé tuszkol.*
- Ha az íjamról van szó, jöhet bármi, állok elébe.
*Nem ijed meg attól, hogy minden porcikáját odavesse a férfinak, ha ez kell győzelméhez. Volt már dolga az ellenkező nem mindenféle képviselőjével, annyiban azért reménykedik, hogy ez a kancellár tán tisztább, mint némely, koszos kocsmákban részegen összeszedett fickó. Bepucsítani valóban nem jutna eszébe, de ha a férfi hangot ad efféle szándékának, felfedezhet a nő arcán egy pillanatnyi, átfutó undort. Nem először lenne része viszont ilyen kalandba, így hamar elfogadná a gondolatot, hogy a vénember természetellenes útját választotta a közösülésnek.*
- Egyéb zálog nem is érdekli?
*Teszi azért hozzá, szurkálódva, hiszen megvan a véleménye az olyan férfiakról, akik csak ezt az alternatív útvonalat díjazzák.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-04-26 11:14:09
Üzenet elküldve: 2021-04-26 11:14:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*A jó kancellár figyelmét nem kerüli el, hogy Sharen'na milyen pillantásokkal illeti Aenae-t, de ebben nem is talál semmi furcsaságot. Bizonyára nehezen viseli ezt a helyzetet. Ő maga viszont sokkal kedvesebb gesztust kap, amit akár minden kétséget kizáróan tiszteletreméltó pozíciójának is gondolhatna. Hubi azonban kígyó, mint az közismert, és inkább arra jut, hogy jobb lesz óvatosnak lennie. Nagyjából ez jár a fejében míg a Radkraalig érnek. A Kancelláriára érve lehuppan karszékébe az íróasztal mögé és rövid ideig látszólag céltalanul rakosgat maga előtt különféle papirosokat.*
- Nos...
*Hátradől a székben, két kezének ujjait összeérinti mellkasa előtt és érdeklődve néz a lányra.*
- Nem kívánlak kitenni annak a kellemetlenségnek, hogy gyalázatos tetteitek részleteid felidézd, amivel magamnak is értékes időt spórolok. Talán térjünk is a tárgyra! Ha jól értettem, megvan benned a hajlandóság, hogy jóvá tedd azt amit elkövettél, de legalábbis csökkentsd annak súlyát.
*Joviálisan biccent egyet.*
- Ez mindenképp dicséretes.
*Még egyszer végigméri az előtte állót, legszívesebben megkérné, hogy forduljon egyet. Elvégre az aprólékos kancellárt minden részlet érdekli. De végül csak int, hogy Sharen'na foglaljon helyet, aztán kissé oldalt fordul, és kihúzza az asztal egyik fiókját. Minden rendben, jól emlékezett. Ott a tégely.*
- Tehát, ha jól értettem, vissza szeretnéd kapni a fegyvereid. *fordul vissza a lány felé egy mosollyal* Meglátásom szerint ettől az úrnő sem zárkózik el, így én sem látok erre okot. Mindazonáltal egyelőre nem vagyok meggyőződve róla, hogy ebben az esetben nem folytatod ott, ahol abbahagytad.
*Tesz egy elhárító kézmozdulatot.*
- Ne érts félre, kedvesem, nem arról van szó, hogy csupa rosszat feltételeznék rólad. De meg kell értened, hogy a történtek fényében, legalábbis egyelőre, a szavad önmagában nem elég. Szükségeltetik, hogy jószándékodról valami zálogot is adj. Megtehetném, hogy efelől én döntsek, de mivel rokonszenvem élvezed, nem zárkózom el tőle, hogy a te elképzeléseid is meghallgassam és megfontoljam.
*Várakozón, kis mosollyal dől hátra. Elképzelhető, hogy Sharen'na nem ismeri őt és nem rögtön az jut eszébe, hogy bepucsítson, mint egy sárló kanca, de mit lehet tudni? Eszes lánynak tűnik, és talán az ő híre is túlterjeszkedett már a Vashegyen. Ami nem mindig számít kívánatosnak, bár ez esetben nem lenne hátrány. Persze ha Sharen'na másra gondolna, a jó kancellár azon is hajlandó elgondolkozni.*
*A jó kancellár figyelmét nem kerüli el, hogy Sharen'na milyen pillantásokkal illeti Aenae-t, de ebben nem is talál semmi furcsaságot. Bizonyára nehezen viseli ezt a helyzetet. Ő maga viszont sokkal kedvesebb gesztust kap, amit akár minden kétséget kizáróan tiszteletreméltó pozíciójának is gondolhatna. Hubi azonban kígyó, mint az közismert, és inkább arra jut, hogy jobb lesz óvatosnak lennie. Nagyjából ez jár a fejében míg a Radkraalig érnek. A Kancelláriára érve lehuppan karszékébe az íróasztal mögé és rövid ideig látszólag céltalanul rakosgat maga előtt különféle papirosokat.*
- Nos...
*Hátradől a székben, két kezének ujjait összeérinti mellkasa előtt és érdeklődve néz a lányra.*
- Nem kívánlak kitenni annak a kellemetlenségnek, hogy gyalázatos tetteitek részleteid felidézd, amivel magamnak is értékes időt spórolok. Talán térjünk is a tárgyra! Ha jól értettem, megvan benned a hajlandóság, hogy jóvá tedd azt amit elkövettél, de legalábbis csökkentsd annak súlyát.
*Joviálisan biccent egyet.*
- Ez mindenképp dicséretes.
*Még egyszer végigméri az előtte állót, legszívesebben megkérné, hogy forduljon egyet. Elvégre az aprólékos kancellárt minden részlet érdekli. De végül csak int, hogy Sharen'na foglaljon helyet, aztán kissé oldalt fordul, és kihúzza az asztal egyik fiókját. Minden rendben, jól emlékezett. Ott a tégely.*
- Tehát, ha jól értettem, vissza szeretnéd kapni a fegyvereid. *fordul vissza a lány felé egy mosollyal* Meglátásom szerint ettől az úrnő sem zárkózik el, így én sem látok erre okot. Mindazonáltal egyelőre nem vagyok meggyőződve róla, hogy ebben az esetben nem folytatod ott, ahol abbahagytad.
*Tesz egy elhárító kézmozdulatot.*
- Ne érts félre, kedvesem, nem arról van szó, hogy csupa rosszat feltételeznék rólad. De meg kell értened, hogy a történtek fényében, legalábbis egyelőre, a szavad önmagában nem elég. Szükségeltetik, hogy jószándékodról valami zálogot is adj. Megtehetném, hogy efelől én döntsek, de mivel rokonszenvem élvezed, nem zárkózom el tőle, hogy a te elképzeléseid is meghallgassam és megfontoljam.
*Várakozón, kis mosollyal dől hátra. Elképzelhető, hogy Sharen'na nem ismeri őt és nem rögtön az jut eszébe, hogy bepucsítson, mint egy sárló kanca, de mit lehet tudni? Eszes lánynak tűnik, és talán az ő híre is túlterjeszkedett már a Vashegyen. Ami nem mindig számít kívánatosnak, bár ez esetben nem lenne hátrány. Persze ha Sharen'na másra gondolna, a jó kancellár azon is hajlandó elgondolkozni.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-22 17:14:27
Üzenet elküldve: 2021-02-22 17:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Szerencsére nem kell sokat küszködni az Ezüstcsörgő főzetével. Szinte már szükség sincs rá, a fiú szemlátomást lecsillapodott. Ebben bizonyára szerepe lehet a favágó jókora tenyerének és erejének is, de Hubi nem akar kockáztatni. Jobb, ha pihen egy kicsit a fiú. A rémálmait nem űzi el, de az is valami, ha egy rövid ideig nem kell látnia őket.*
- Rendben van. *mormogja kicsit bosszankodva, amikor nagylelkűen felajánlott segítségét visszautasítják. Nem is annyira a gesztus hiábavalósága miatt lesz morózus, inkább azért, mert Greogr szemmel láthatóan nem rajong az ötletért, hogy szembesítse őt a haramiákkal. Ezzel megnehezíti a kancellár dolgát, és Hubi nem látja át, hogy mi félnivalója lehet a Vashegyen? Ráadásul egy ilyen jól megtermett embernek. De annak sem látja értelmét, hogy erőltesse a dolgot, így amikor a favágó engedélyt kér, hogy ő is csatlakozhasson a többiekhez, Hubi nagy kegyesen biccent egyet.*
- Menjetek, pihenjetek le! Ha a kijárattól balra tartotok, el fogjátok érni a hosszúházat. Nem lehet eltéveszteni, olyan mint amilyennek a neve mondja. Ott találhattok szállást éjszakára.
*Mert a jó kancellár nem feltételezné, hogy máris indulnának vissza a falujukba. Ő nem tenné. Kényelmesebb annál, hogy egy ilyen, legalábbis számára nagy út után máris forduljon vissza.*
- És ha mégis szükségetek lenne valamire, még nyugtató főzetre, bármire, tudjátok, hogy hová forduljatok.
*Int egyet, hogy befejezte a kihallgatást és vendégei távozhatnak. Amikor ez megtörténik, kicsit gondterhelten néz maga elé. Valami mindig történik, ami nem jön jól. Néhány mihaszna haramiára most végképp nem volt szüksége. És mivel a kancellár nem szereti ha kellemetlenséget okoznak neki, ha van beleszólása, akkor nem lesz szép sorsa a zsiványoknak.*
- Hát, mit gondolsz erről, Jágó? *kezdi összerendezgetni azokat a papirosokat amiket majd visz magával az erődbe* Cifra történet, nem igaz?
*Mikor végzett, az egyik fiókból előkotor egy kissé viseltes bőrkesztyűt és annak védelmében nyújt egy szem mandulát a madárnak, amit az asztalon heverő kis tálkából csippentett fel. A mandulát, nem a papagájt.*
- Viszont a lány igen szemrevaló...
*A kancellár az ajtó felé fordul, a papagáj pedig mostanra elcsipegette a mandulát és véleménye van a kérdésről.*
- ILLLETÉK!
*Hubi kicsit unottan fordul vissza, elvégre Jágó észrevétele nem kifejezetten tartozik a tágyhoz.*
- Elhallgass! Azt hiszem, hogy sokat kell még gyakorolnunk, hogy igazi, társaságbeli szárnyasként tudj viselkedni.
*Elvigyorodik, mert megszállja a kisördög.*
- Kezdetnek az is jó, ha azt mondod: Aenae egy rima.
*Ezt nem ismétli el, hiszen eszébe jut, hogy a papagáj Aenae előtt is produkálhatja magát és akkor a jó kancellár bizonyos magyarázattal lenne kénytelen szolgálni. Inkább ad még egy mandulát a madárnak, aztán a paksamétát felkapva zárja be maga mögött a Kancellária ajtaját és indul fel az erőd felé.*
*Szerencsére nem kell sokat küszködni az Ezüstcsörgő főzetével. Szinte már szükség sincs rá, a fiú szemlátomást lecsillapodott. Ebben bizonyára szerepe lehet a favágó jókora tenyerének és erejének is, de Hubi nem akar kockáztatni. Jobb, ha pihen egy kicsit a fiú. A rémálmait nem űzi el, de az is valami, ha egy rövid ideig nem kell látnia őket.*
- Rendben van. *mormogja kicsit bosszankodva, amikor nagylelkűen felajánlott segítségét visszautasítják. Nem is annyira a gesztus hiábavalósága miatt lesz morózus, inkább azért, mert Greogr szemmel láthatóan nem rajong az ötletért, hogy szembesítse őt a haramiákkal. Ezzel megnehezíti a kancellár dolgát, és Hubi nem látja át, hogy mi félnivalója lehet a Vashegyen? Ráadásul egy ilyen jól megtermett embernek. De annak sem látja értelmét, hogy erőltesse a dolgot, így amikor a favágó engedélyt kér, hogy ő is csatlakozhasson a többiekhez, Hubi nagy kegyesen biccent egyet.*
- Menjetek, pihenjetek le! Ha a kijárattól balra tartotok, el fogjátok érni a hosszúházat. Nem lehet eltéveszteni, olyan mint amilyennek a neve mondja. Ott találhattok szállást éjszakára.
*Mert a jó kancellár nem feltételezné, hogy máris indulnának vissza a falujukba. Ő nem tenné. Kényelmesebb annál, hogy egy ilyen, legalábbis számára nagy út után máris forduljon vissza.*
- És ha mégis szükségetek lenne valamire, még nyugtató főzetre, bármire, tudjátok, hogy hová forduljatok.
*Int egyet, hogy befejezte a kihallgatást és vendégei távozhatnak. Amikor ez megtörténik, kicsit gondterhelten néz maga elé. Valami mindig történik, ami nem jön jól. Néhány mihaszna haramiára most végképp nem volt szüksége. És mivel a kancellár nem szereti ha kellemetlenséget okoznak neki, ha van beleszólása, akkor nem lesz szép sorsa a zsiványoknak.*
- Hát, mit gondolsz erről, Jágó? *kezdi összerendezgetni azokat a papirosokat amiket majd visz magával az erődbe* Cifra történet, nem igaz?
*Mikor végzett, az egyik fiókból előkotor egy kissé viseltes bőrkesztyűt és annak védelmében nyújt egy szem mandulát a madárnak, amit az asztalon heverő kis tálkából csippentett fel. A mandulát, nem a papagájt.*
- Viszont a lány igen szemrevaló...
*A kancellár az ajtó felé fordul, a papagáj pedig mostanra elcsipegette a mandulát és véleménye van a kérdésről.*
- ILLLETÉK!
*Hubi kicsit unottan fordul vissza, elvégre Jágó észrevétele nem kifejezetten tartozik a tágyhoz.*
- Elhallgass! Azt hiszem, hogy sokat kell még gyakorolnunk, hogy igazi, társaságbeli szárnyasként tudj viselkedni.
*Elvigyorodik, mert megszállja a kisördög.*
- Kezdetnek az is jó, ha azt mondod: Aenae egy rima.
*Ezt nem ismétli el, hiszen eszébe jut, hogy a papagáj Aenae előtt is produkálhatja magát és akkor a jó kancellár bizonyos magyarázattal lenne kénytelen szolgálni. Inkább ad még egy mandulát a madárnak, aztán a paksamétát felkapva zárja be maga mögött a Kancellária ajtaját és indul fel az erőd felé.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-18 10:37:02
Üzenet elküldve: 2021-02-18 10:37:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja elől menekülve//
*A kancellár lejegyez mindent, amit arra érdemesnek talál. Hol a favágó, hol a fiatal, sziritáni kölyök veszi át a szót és lassan körvonalazódhat Habrertus előtt a történtek rajzolata.
Amikor pedig az ifjú férfi elveszti a józanságát és kiabálni kezd, a kancellár érthetően neheztel rá, majd a széles vállú amoni favágó lefogja és próbálja nyugalomra bírni a megveszettnek tűnő kölyköt. A madár sem örül az eseményeknek, szárnycsapdosva, visszhangozva a neki tetsző szavakat kárál, míg a kancellár odébb nem teszi a kalitkáját.
Mire Habrertus elkészül a forrázattal, addigra alábbhagy a kölyök erőlködése, hogy kiszabaduljon a bilincsként tartó marokból, vörös, könnyes szemmel, mindent feladva issza meg a belédiktált italt, amitől hamarosan lenyugszik. Az amoni munkás ennek ellenére még mindig a vállán nyugtatja a kezét.
Miközben a kancellár beszél, a sziritáni csak mered maga elé, de a lány abbahagyja a sírást, az asszony is csodával határosan elhallgat, a favágót is láthatóan megérintették a történtek.
A szolga érkezik Habrertus tapsára és meghajolva elviszi az irományt, amelynek tartalmát a kancellár megosztja az ott lévőkkel is. Csak a favágó bólint, a kölyöknél, úgy tűnik, hatott a nyugtató, mert csak bámul maga elé üveges, vörös szemekkel, miközben a lányka a hátát simogatja.
Az addig káráló asszony is megkapja a maga válaszát, amire bólint, óvó kört rajzol a szíve fölé, hogy elűzze a rossz szellemeket.
Az utasításra, miszerint hárman hagyják el a kancelláriát és menjenek pihenni, míg Habrertus a favágóval elindulnak a feltételezett tettesekhez, Greogr láthatóan szárazat nyel.*
- Kegyelmetes uram, én nem szeretném közelrül látni azokat a barbárokat. Féltem az életem és a családom. *Vallja be lesütött szemekkel. De ki ne félne azoktól, akik ilyen szörnyűséget követnek el?
A kérdésre, hogy szükségük volna-e valamire, az asszony mondana valamit, de az ura szemének villanására inkább lenyeli a kimondatlan szavakat.*
- Nincs, kancellár uram. *A favágó és családja amoniak, csak a sziritáni kölyök rokonuk szegről-végről. Ezért is vágtatott hozzájuk, amikor a fosztogatás megtörtént. A fiatal férfi nem mond semmit, megtörten, leeresztett vállakkal ül a széken és mered maga elé. Az asszony és a lány felemelik, készséges bárányként hagyja magát vezetni.*
- Én is mehetek, kegyelmes uram? *Kérdi kezeit tördelve a favágó, remélve, hogy nem kell szembenéznie azokkal, akikhez Habrertus igyekezni akar.*
*A kancellár lejegyez mindent, amit arra érdemesnek talál. Hol a favágó, hol a fiatal, sziritáni kölyök veszi át a szót és lassan körvonalazódhat Habrertus előtt a történtek rajzolata.
Amikor pedig az ifjú férfi elveszti a józanságát és kiabálni kezd, a kancellár érthetően neheztel rá, majd a széles vállú amoni favágó lefogja és próbálja nyugalomra bírni a megveszettnek tűnő kölyköt. A madár sem örül az eseményeknek, szárnycsapdosva, visszhangozva a neki tetsző szavakat kárál, míg a kancellár odébb nem teszi a kalitkáját.
Mire Habrertus elkészül a forrázattal, addigra alábbhagy a kölyök erőlködése, hogy kiszabaduljon a bilincsként tartó marokból, vörös, könnyes szemmel, mindent feladva issza meg a belédiktált italt, amitől hamarosan lenyugszik. Az amoni munkás ennek ellenére még mindig a vállán nyugtatja a kezét.
Miközben a kancellár beszél, a sziritáni csak mered maga elé, de a lány abbahagyja a sírást, az asszony is csodával határosan elhallgat, a favágót is láthatóan megérintették a történtek.
A szolga érkezik Habrertus tapsára és meghajolva elviszi az irományt, amelynek tartalmát a kancellár megosztja az ott lévőkkel is. Csak a favágó bólint, a kölyöknél, úgy tűnik, hatott a nyugtató, mert csak bámul maga elé üveges, vörös szemekkel, miközben a lányka a hátát simogatja.
Az addig káráló asszony is megkapja a maga válaszát, amire bólint, óvó kört rajzol a szíve fölé, hogy elűzze a rossz szellemeket.
Az utasításra, miszerint hárman hagyják el a kancelláriát és menjenek pihenni, míg Habrertus a favágóval elindulnak a feltételezett tettesekhez, Greogr láthatóan szárazat nyel.*
- Kegyelmetes uram, én nem szeretném közelrül látni azokat a barbárokat. Féltem az életem és a családom. *Vallja be lesütött szemekkel. De ki ne félne azoktól, akik ilyen szörnyűséget követnek el?
A kérdésre, hogy szükségük volna-e valamire, az asszony mondana valamit, de az ura szemének villanására inkább lenyeli a kimondatlan szavakat.*
- Nincs, kancellár uram. *A favágó és családja amoniak, csak a sziritáni kölyök rokonuk szegről-végről. Ezért is vágtatott hozzájuk, amikor a fosztogatás megtörtént. A fiatal férfi nem mond semmit, megtörten, leeresztett vállakkal ül a széken és mered maga elé. Az asszony és a lány felemelik, készséges bárányként hagyja magát vezetni.*
- Én is mehetek, kegyelmes uram? *Kérdi kezeit tördelve a favágó, remélve, hogy nem kell szembenéznie azokkal, akikhez Habrertus igyekezni akar.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-15 18:36:20
Üzenet elküldve: 2021-02-15 18:36:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*A jó kancellár igyekszik annyira együttérző és előzékeny lenni, amennyire csak képes. Bármilyen pragmatikus gazember, de azért neki is van szíve. Elképzelni legalábbis el tudja, hogy milyen szerencsétlenség a vele szemben ülőknek az, ami számára csak statisztikai veszteség és törvény elleni vétség. No meg ott van az a fiatal lány is. Ezek okán is van, hogy nem sértődik meg amikor kínálása süket fülekre talál. Minden bizonnyal meg vannak illetődve a pórok, hogy magas személye elé járulhattak.*
- Értem. *bólogat a fiú által elmondottakra és jegyzetel* Ha a Vashegy adót vet ki, azt nem így teszi és az adó elmaradása esetén sem vetemedik ilyesmire. Hitvány gyilkosok tették ezt, akik tettükért keservesen meg fognak lakolni.
*Most pedig kegyesen mosolyog ahogy a lány aggodalmasan kérdezi a többi falu sorsa felől. Épp szeretné megnyugtatni, hogy ügyük jó kezekbe került és a környező települések lakóinak nem kell hasonló gyalázattól tartaniuk, de a fiú megelőzi. Kicsit rosszallóan fordul felé amiért nem hagyta szóhoz jutni, aztán a rosszallás felháborodásba csap át amikor az ifjú kiabálni kezd, ez pedig enyhe rémületbe amikor már az asztalára támaszkodva kiabál vele. A jó kancellár végül már valóban megijedve hőköl hátra ültében, amikor a jó erőben lévő favágó is csak üggyel-bajjal tudja megfékezni az őrjöngőt. Aki egyébként nem tesz nagy kárt. A könyveket fel lehet venni, a tinta nem ömlik pótolhatatlan iratokra. Jágó érzékeny lelkét azonban felkavarja a kis közjáték.*
- NEVETTEK! NEVETTEK! NEVETTEK!
*Az intelligens szárnyas riadtan rikácsol és legalább olyan ijedten borzolja a tollait, mint Hubi a szakállát. Utóbbi hamarabb összeszedi magát, felkel a helyéről és a kalitkát a helyiség átellenes végébe viszi. Semmi szükség rá, hogy fokozza a hangulatot. A kancellár ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy Aenae kicsinyes bosszúja volt ez az ajándék.*
- Tartsd! Mindjárt kap valamit, amitől jobban lesz. *szól oda a fiúval küzdő embernek és az egyik szekrényhez lép, egy darabig kotorászik benne. Azután egy kis vászonyszütyővel tér vissza az asztalához. Ezüstcsörgőnek szárított virága van benne, még az Ispotályból mentette át ide, hogy legyen egy kis házi patikája. Jobb híján a pecsétviasz olvasztására szolgáló mécses lángja felett forral vizet egy pléhbögrében és ezzel forrázza le a virágot. Felötlik benne egy kézenfekvő és sokkal egyszerűbb megoldás, miszerint a mágból kivetkezett fiút a Gödörbe löketi arra az időre míg megjön az esze, és tudni fogja, hogy miként viselkedjen a Vashegy kancellárja előtt, de ezt végül elveti. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Amikor pedig a főzet elkészült, kis csemegeborral javítja fel, hogy kellemesebben lenyelhető legyen.*
- Idd meg ezt, fiam! *lép oda a favágó vasmarkában vergődő ifjúhoz* Segíteni fog, megnyugszol tőle.
*Ha a fiú nem hallgatna a szép szóra, csak szemével vág a favágó felé, hogy fogja le az őrjöngőt és Hubi leerőszakolhassa a torkán a nyugtató hatású tinktúrát. Ha pedig csillapodott a roham, meglehetős gyöngédséggel segíti fel a földről a lányt.*
- Nyugodj meg, gyermekem! Fiatal barátunk azt mondta, hogy a szekérrel érkezettek voltak akik elkövették a szörnyűségeket. Akkor pedig még itt vannak, noha nem győzöm hangsúlyozni, hogy ehhez a Vashegynek semmi köze. És itt is maradnak, hogy rokonaid Szántószélen nyugodtan alhassanak.
*Igyekszik nem belekönyökölni a kiömlött tintába miközben pár sort körmöl, majd tapsol és az érkező szolgának átadja az írást.*
- Elviszed ezt az amoni kapuőrségnek.
*Ennyi elég is lenne, de vendégei kedvéért az üzenet tartalmáról is beszél.*
- A nemrég szekéren érkezettek semmi körülmények között nem hagyhatják el a Vashegyet, az úrnő vagy az én ellentétes parancsom hiányában. Ha mégis megpróbálnák, haljanak meg.
*Ismét ötszemközt maradnak, amikor is az asszony rögtönzött diagnózist állít fel a fiú állapotáról. Hubiból pedig előjön a tudós.*
- Hah! *legyint egyet* Sa'Tereth-nek ehhez semmi köze, asszony! Ifjú barátunk olyasmit látott, ami egy erősebb léleknek is komoly próba lett volna. Bízzunk benne, hogy nem roppan bele jobban.
*Kicsit elhúzza a száját és félhangosan mormogja.*
- Ha Sa'Tereth keze lenne a dologban, nem úszta volna meg ennyivel.
*Dolgozik még kicsit a jegyzőkönyvön, beleveszi amit a fiú mondott, aztán hátradől és Greogrra néz.*
- A nyüvesek talán épp most adnak számot tetteikről az úrnőnek. Az fiú, az asszony és a leány jobb ha megpihennek, de te velem jöhetsz, hogy fejükre olvassuk bűneiket és méltó büntetést kérjünk. Egy szemtanú persze jobb lenne... *néz bizonytalanul az ifjúra és tudja, hogy nem fogja kockáztatni, hogy ilyen állapotban vigye Aenae elé* De jobb, ha kipiheni magát. És még valami.
*Előrehajol, kezeit az asztal lapján pihentetve fontja össze ujjait.*
- Mély sajnálatomra, életeket nem adhatok vissza. De javak elvesztésére létezik gyógyír. Szükségetek van valamire?
*Bármennyire is hihetetlen, Hubinak valóban van szíve és alkalmasint megérinti mások szenvedése. Legutóbb a pestis alatt érzett ilyet. Akkor az artheniori menekültek vezetője nyerte el igaz rokonszenvét és halálát őszintén meggyászolta. De természetesen van ebben némi hátsó szándék is.*
*A jó kancellár igyekszik annyira együttérző és előzékeny lenni, amennyire csak képes. Bármilyen pragmatikus gazember, de azért neki is van szíve. Elképzelni legalábbis el tudja, hogy milyen szerencsétlenség a vele szemben ülőknek az, ami számára csak statisztikai veszteség és törvény elleni vétség. No meg ott van az a fiatal lány is. Ezek okán is van, hogy nem sértődik meg amikor kínálása süket fülekre talál. Minden bizonnyal meg vannak illetődve a pórok, hogy magas személye elé járulhattak.*
- Értem. *bólogat a fiú által elmondottakra és jegyzetel* Ha a Vashegy adót vet ki, azt nem így teszi és az adó elmaradása esetén sem vetemedik ilyesmire. Hitvány gyilkosok tették ezt, akik tettükért keservesen meg fognak lakolni.
*Most pedig kegyesen mosolyog ahogy a lány aggodalmasan kérdezi a többi falu sorsa felől. Épp szeretné megnyugtatni, hogy ügyük jó kezekbe került és a környező települések lakóinak nem kell hasonló gyalázattól tartaniuk, de a fiú megelőzi. Kicsit rosszallóan fordul felé amiért nem hagyta szóhoz jutni, aztán a rosszallás felháborodásba csap át amikor az ifjú kiabálni kezd, ez pedig enyhe rémületbe amikor már az asztalára támaszkodva kiabál vele. A jó kancellár végül már valóban megijedve hőköl hátra ültében, amikor a jó erőben lévő favágó is csak üggyel-bajjal tudja megfékezni az őrjöngőt. Aki egyébként nem tesz nagy kárt. A könyveket fel lehet venni, a tinta nem ömlik pótolhatatlan iratokra. Jágó érzékeny lelkét azonban felkavarja a kis közjáték.*
- NEVETTEK! NEVETTEK! NEVETTEK!
*Az intelligens szárnyas riadtan rikácsol és legalább olyan ijedten borzolja a tollait, mint Hubi a szakállát. Utóbbi hamarabb összeszedi magát, felkel a helyéről és a kalitkát a helyiség átellenes végébe viszi. Semmi szükség rá, hogy fokozza a hangulatot. A kancellár ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy Aenae kicsinyes bosszúja volt ez az ajándék.*
- Tartsd! Mindjárt kap valamit, amitől jobban lesz. *szól oda a fiúval küzdő embernek és az egyik szekrényhez lép, egy darabig kotorászik benne. Azután egy kis vászonyszütyővel tér vissza az asztalához. Ezüstcsörgőnek szárított virága van benne, még az Ispotályból mentette át ide, hogy legyen egy kis házi patikája. Jobb híján a pecsétviasz olvasztására szolgáló mécses lángja felett forral vizet egy pléhbögrében és ezzel forrázza le a virágot. Felötlik benne egy kézenfekvő és sokkal egyszerűbb megoldás, miszerint a mágból kivetkezett fiút a Gödörbe löketi arra az időre míg megjön az esze, és tudni fogja, hogy miként viselkedjen a Vashegy kancellárja előtt, de ezt végül elveti. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Amikor pedig a főzet elkészült, kis csemegeborral javítja fel, hogy kellemesebben lenyelhető legyen.*
- Idd meg ezt, fiam! *lép oda a favágó vasmarkában vergődő ifjúhoz* Segíteni fog, megnyugszol tőle.
*Ha a fiú nem hallgatna a szép szóra, csak szemével vág a favágó felé, hogy fogja le az őrjöngőt és Hubi leerőszakolhassa a torkán a nyugtató hatású tinktúrát. Ha pedig csillapodott a roham, meglehetős gyöngédséggel segíti fel a földről a lányt.*
- Nyugodj meg, gyermekem! Fiatal barátunk azt mondta, hogy a szekérrel érkezettek voltak akik elkövették a szörnyűségeket. Akkor pedig még itt vannak, noha nem győzöm hangsúlyozni, hogy ehhez a Vashegynek semmi köze. És itt is maradnak, hogy rokonaid Szántószélen nyugodtan alhassanak.
*Igyekszik nem belekönyökölni a kiömlött tintába miközben pár sort körmöl, majd tapsol és az érkező szolgának átadja az írást.*
- Elviszed ezt az amoni kapuőrségnek.
*Ennyi elég is lenne, de vendégei kedvéért az üzenet tartalmáról is beszél.*
- A nemrég szekéren érkezettek semmi körülmények között nem hagyhatják el a Vashegyet, az úrnő vagy az én ellentétes parancsom hiányában. Ha mégis megpróbálnák, haljanak meg.
*Ismét ötszemközt maradnak, amikor is az asszony rögtönzött diagnózist állít fel a fiú állapotáról. Hubiból pedig előjön a tudós.*
- Hah! *legyint egyet* Sa'Tereth-nek ehhez semmi köze, asszony! Ifjú barátunk olyasmit látott, ami egy erősebb léleknek is komoly próba lett volna. Bízzunk benne, hogy nem roppan bele jobban.
*Kicsit elhúzza a száját és félhangosan mormogja.*
- Ha Sa'Tereth keze lenne a dologban, nem úszta volna meg ennyivel.
*Dolgozik még kicsit a jegyzőkönyvön, beleveszi amit a fiú mondott, aztán hátradől és Greogrra néz.*
- A nyüvesek talán épp most adnak számot tetteikről az úrnőnek. Az fiú, az asszony és a leány jobb ha megpihennek, de te velem jöhetsz, hogy fejükre olvassuk bűneiket és méltó büntetést kérjünk. Egy szemtanú persze jobb lenne... *néz bizonytalanul az ifjúra és tudja, hogy nem fogja kockáztatni, hogy ilyen állapotban vigye Aenae elé* De jobb, ha kipiheni magát. És még valami.
*Előrehajol, kezeit az asztal lapján pihentetve fontja össze ujjait.*
- Mély sajnálatomra, életeket nem adhatok vissza. De javak elvesztésére létezik gyógyír. Szükségetek van valamire?
*Bármennyire is hihetetlen, Hubinak valóban van szíve és alkalmasint megérinti mások szenvedése. Legutóbb a pestis alatt érzett ilyet. Akkor az artheniori menekültek vezetője nyerte el igaz rokonszenvét és halálát őszintén meggyászolta. De természetesen van ebben némi hátsó szándék is.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:49:56
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Ahogy a lány belép az épületbe, nagyon úgy tűnik neki, hogy a távozása óta a világon semmi sem változott. Ez jó esetben az embert megnyugvással töltené el, de Dorában mintha valami kis apró bosszankodást váltana ki. Mintha haszontalan lenne. Pedig igazán fontos üzenettel érkezett Habrertushoz, és hogy meg is adja a módját, a kellő hatást, poros ruhája mellett még a lábait is igen kapkodja, mintha már így is késésben lenne. De persze ennyire csak a bejárattól kezdett erőlködni, addig csak cammogott. Útközben már hatásos – mit hatásos, drámai – belépőjét is kiötölte. Egyszerre hoz rossz hírt, és egyszerre ad hírt arról, hogy ép és egészséges. Így a megrovástól sem kell félni.*
- Habrertus… *Löki fel a hangját a megfelelő hangszínre, ami olyan hathatós, hogy csak na, de amint kivágná az ajtót, nyekk, elakad. Tehát nincs bent senki. Vagy a kancellár nem számít a jöttére, és egy másik nővel hempereg. Nos, Dorának nyilvánvaló alanyi joga van a mosakodás lehetőségéhez meg az ágyhoz, amin osztozni szoktak, ezért bátorsággal felvértezve kinyitja a zárat, és belép.
És bumm, nincs bent senki.*
- Habrertus? *Még egy próba, a ma különösen hűséges írnok bekukkant a férfi saját lakosztályára is, de ugyanaz az eredmény. Szokatlan dolog ez. A kancellár nem itt punnyasztja a fenekét? Az egy dolog, hogy a lányt nem harsonák fogadták, de azért ne essünk már túlzásokba. Mi ez itt?*
~ Biztos elment inni. ~ *Vélekedik Dora, és miután lerakta a holmijait, és kissé végre meg is mosakodott, mint aki jól végezte dolgát, lerogy a kancellári székbe, amire amúgy le sem ülhetne, és az előtte heverő papírokra bámul. Mereng itt néhány percig, és érzi, hogy a fáradtság lassacskán a szemére kúszik. Mit is kellene most csinálnia?
A sarokban neszezést hall, és meglátja Dorát, Pengét és a patkányt. A vemhes nyúl még mindig vemhes, de lassan ki fog pukkadni.*
- Helló! *Kiált oda nekik, majd kelletlenül feláll, és egy kis rágcsálnivalót vet az állatoknak. Közeledtére, mint mindig, a két nyúl most is a falig hátrál, úgy tűnik, Dora már csak ilyen, egy természettudós fenyegető aurával. Attól még a finom falatokat elfogadják. Miközben esznek, Dora a könyvespolcot támasztva töpreng.*
- Szerintetek mit csináljak? *Érdeklődik az állatoktól. Amúgy húsipari termékként vagy tudományos alanyként szokott rájuk tekinteni, ez pedig elveti a beszélgetés lehetőségét, ám most annyira unja magát, hogy még ez is szórakoztatóbb. Végül eszébe jut: Ephemia miatt jött.* Ó, hogy az a…
*Újra az asztalhoz lép, és megint leül a kancellári székbe, ám most tényleg olyan fontos dolgot művel, ami ehhez szükséges. Memóriájából előássa az ominózus levelet, amelyet előző napja Cha'yss a rendelkezésükre bocsátott, és megpróbálja elkészíteni a tökéletes replikáját. Már eleget látott írást ahhoz, hogy utánozni is tudja azt, főleg egy ilyen kis apró, jellegzetes üzenetnél. Ez lesz számára a kiindulópont. Miután végzett, rutinosan a könyvek között kezd kutakodni. A birtoklási jegyzőkönyvek között azt reméli, hogy rábukkan arra, pontosan melyik telek tartozik az Aquista család tulajdonába. Talán egyszerűbb, ha nekiáll felkutatni őket, mint hogy itt ücsörög, még a végén a jó kancellár fülest kap róla a kapuőrtől, hogy nem azt csinálja, amit kellene. És persze amíg ez után az információ után nyomoz, megpróbálja megjegyezni a többi apróságot is, hogy minél jobban kiismerje magát a nagy családokon, illetve a birtokuk elhelyezkedésén. Így jár az, akit az Artheniorból szökött nemesek nem hívnak át uzsonnára: magától kell boldogulnia. Miután pedig ezzel is megvan, nem maradt más, mint eltenni a kis papírt, és nekivágni az útnak.*
- Majd jövök. *Kapja kalapját, és odaszól az állatoknak. Az ajtót nem felejti el bezárni maga után.*
~ Ilyen egy kiváló írnok. ~
*Ahogy a lány belép az épületbe, nagyon úgy tűnik neki, hogy a távozása óta a világon semmi sem változott. Ez jó esetben az embert megnyugvással töltené el, de Dorában mintha valami kis apró bosszankodást váltana ki. Mintha haszontalan lenne. Pedig igazán fontos üzenettel érkezett Habrertushoz, és hogy meg is adja a módját, a kellő hatást, poros ruhája mellett még a lábait is igen kapkodja, mintha már így is késésben lenne. De persze ennyire csak a bejárattól kezdett erőlködni, addig csak cammogott. Útközben már hatásos – mit hatásos, drámai – belépőjét is kiötölte. Egyszerre hoz rossz hírt, és egyszerre ad hírt arról, hogy ép és egészséges. Így a megrovástól sem kell félni.*
- Habrertus… *Löki fel a hangját a megfelelő hangszínre, ami olyan hathatós, hogy csak na, de amint kivágná az ajtót, nyekk, elakad. Tehát nincs bent senki. Vagy a kancellár nem számít a jöttére, és egy másik nővel hempereg. Nos, Dorának nyilvánvaló alanyi joga van a mosakodás lehetőségéhez meg az ágyhoz, amin osztozni szoktak, ezért bátorsággal felvértezve kinyitja a zárat, és belép.
És bumm, nincs bent senki.*
- Habrertus? *Még egy próba, a ma különösen hűséges írnok bekukkant a férfi saját lakosztályára is, de ugyanaz az eredmény. Szokatlan dolog ez. A kancellár nem itt punnyasztja a fenekét? Az egy dolog, hogy a lányt nem harsonák fogadták, de azért ne essünk már túlzásokba. Mi ez itt?*
~ Biztos elment inni. ~ *Vélekedik Dora, és miután lerakta a holmijait, és kissé végre meg is mosakodott, mint aki jól végezte dolgát, lerogy a kancellári székbe, amire amúgy le sem ülhetne, és az előtte heverő papírokra bámul. Mereng itt néhány percig, és érzi, hogy a fáradtság lassacskán a szemére kúszik. Mit is kellene most csinálnia?
A sarokban neszezést hall, és meglátja Dorát, Pengét és a patkányt. A vemhes nyúl még mindig vemhes, de lassan ki fog pukkadni.*
- Helló! *Kiált oda nekik, majd kelletlenül feláll, és egy kis rágcsálnivalót vet az állatoknak. Közeledtére, mint mindig, a két nyúl most is a falig hátrál, úgy tűnik, Dora már csak ilyen, egy természettudós fenyegető aurával. Attól még a finom falatokat elfogadják. Miközben esznek, Dora a könyvespolcot támasztva töpreng.*
- Szerintetek mit csináljak? *Érdeklődik az állatoktól. Amúgy húsipari termékként vagy tudományos alanyként szokott rájuk tekinteni, ez pedig elveti a beszélgetés lehetőségét, ám most annyira unja magát, hogy még ez is szórakoztatóbb. Végül eszébe jut: Ephemia miatt jött.* Ó, hogy az a…
*Újra az asztalhoz lép, és megint leül a kancellári székbe, ám most tényleg olyan fontos dolgot művel, ami ehhez szükséges. Memóriájából előássa az ominózus levelet, amelyet előző napja Cha'yss a rendelkezésükre bocsátott, és megpróbálja elkészíteni a tökéletes replikáját. Már eleget látott írást ahhoz, hogy utánozni is tudja azt, főleg egy ilyen kis apró, jellegzetes üzenetnél. Ez lesz számára a kiindulópont. Miután végzett, rutinosan a könyvek között kezd kutakodni. A birtoklási jegyzőkönyvek között azt reméli, hogy rábukkan arra, pontosan melyik telek tartozik az Aquista család tulajdonába. Talán egyszerűbb, ha nekiáll felkutatni őket, mint hogy itt ücsörög, még a végén a jó kancellár fülest kap róla a kapuőrtől, hogy nem azt csinálja, amit kellene. És persze amíg ez után az információ után nyomoz, megpróbálja megjegyezni a többi apróságot is, hogy minél jobban kiismerje magát a nagy családokon, illetve a birtokuk elhelyezkedésén. Így jár az, akit az Artheniorból szökött nemesek nem hívnak át uzsonnára: magától kell boldogulnia. Miután pedig ezzel is megvan, nem maradt más, mint eltenni a kis papírt, és nekivágni az útnak.*
- Majd jövök. *Kapja kalapját, és odaszól az állatoknak. Az ajtót nem felejti el bezárni maga után.*
~ Ilyen egy kiváló írnok. ~
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:24:32
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:24:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja elől menekülve//
*A kancellárián a papagáj szárnyverdesésére csak a zavartan viselkedő kölyök és a favágó nem reagálnak, az asszony és a lány behúzott nyakkal és félősen összehúzott szemekkel néznek a számukra ismeretlen szárnyasra. A fiatal férfi túlságosan megkövült, a favágó pedig nem ijed meg a saját árnyékától.
Habrertus érzelmes kirohanására a széles vállú férfi csak bólint, az asszony még mindig nem mer megszólalni, a lány pedig a kölyökkel van elfoglalva. A legyintésre az asszony és a fehérre vált kölyök ülnek le, a favágó és a fiatal lány pedig állva maradnak. A korábban káráló asszonyon látszik, hogy annyira mondana valamit, de férjura haragjától tartva nem meri.*
- Márpedig ez a kölyök aztat mondta, hogy a fosztogatók... *Kezd bele a férfi, de a széken ülő kölyök hirtelen megszólal. Maga elé mered, mintha nem is ott lenne a kancellárián, ajkai halkan, gépiesen formálják a szavakat.*
- Az a szakállas barbár azt kiáltotta utánam, miközben menekültem, hogy vigyem hírül a Vashegy üzenetét. Három havonta minden falu tizeddel tartozik a Vashegynek, ha nem akar a Sziritán sorsára jutni. *A szemei vörösek a sírástól, a hangja hideg és élettelen. A kölyök egészen megtört, így néz fel a kancellárra. Tekintetében ki nem mondott kérdések árnya. "Hogyan történhetett ez meg? Ki a felelős?"
A borral való kínálásra nem érkezik válasz, a fiatal férfi szavai mintha megfagyasztották volna a levegőt a kancellárián.
Habrertus kérdéseire már nem jön válasz, a fiú újra maga elé mered, a favágó válaszol helyette.*
- Ez a gyerök elmenekült, mielőtt a haramiák végeztek, nem látta merre mentek azok, kegyelmetes uram. *Mondja dörmögve, halkan, mintha nem merne hangosabban megszólalni. A kancellár kérdésére a favágó bólint.*
- Aztat mondta, hogy kegyelmed véssen le mindent és aggyon valami nyugtatót neki. *Int a kölyök felé.*
- Meg hogy ő intézi a többit. *Teszi hozzá tiszteletteljes hangon.*
- Kegyelmes kancellár úr, *Szólal meg a lány halkan, félve.* a többi falut is kifosztják? Nekem rokonaim vannak Szántószélen. *A hangja sírós, láthatóan erőnek erejével tartja vissza könnyeit.
Az utolsó kérdéseknél, miután Habrertus mindent leírt, újra a favágó válaszolna, de a fiatal férfi újra megtalálja a hangját.*
- Ők voltak. *A tekintetében még mindig könnyek úsznak, de a pillantása már kemény és dühös, haragos lángok gyúlnak benne.*
- A szekereken! Ők voltak a fosztogatók! *Emeli fel a hangját.*
- Megerőszakolták a nőket! Megölték a férfiakat és felgyújtották a házakat! És nevettek! NEVETTEK! *Pattan fel a székből, a lány képtelen megállítani. A szájából nyál fröcsög, ahogy Habrertus asztaláig lép.*
- HOL AZ IGAZSÁG? MI NEM ÁRTOTTUNK SENKINEK! A VASHEGY NEVÉBEN TETTÉK! *Ordít magából kikelve, mire a favágó vasmarokkal lefogja. Az asszony újra kárálni kezd.*
- Megszállta a sötétség a lelkét! Sa'Tereth haramiái megmérgezték őtet! Miért teszed ezt velünk Eeyr anyánk? *Siránkozik jajongva. A lány pedig sírni kezd, térdre rogy, tenyereibe temeti arcát és csak úgy ömlenek a könnyei.*
- Csihadj, fiam! *A favágó jóval erősebb, de láthatóan nehezére esik megfékezni a kölyköt, aki lesöpri a papírokat a kancellár asztaláról vad kapálózásában, kiönti a tintát, a könyvek a padlón kötnek ki és a papagáj se díjazza túlságosan a produkciót.*
*A kancellárián a papagáj szárnyverdesésére csak a zavartan viselkedő kölyök és a favágó nem reagálnak, az asszony és a lány behúzott nyakkal és félősen összehúzott szemekkel néznek a számukra ismeretlen szárnyasra. A fiatal férfi túlságosan megkövült, a favágó pedig nem ijed meg a saját árnyékától.
Habrertus érzelmes kirohanására a széles vállú férfi csak bólint, az asszony még mindig nem mer megszólalni, a lány pedig a kölyökkel van elfoglalva. A legyintésre az asszony és a fehérre vált kölyök ülnek le, a favágó és a fiatal lány pedig állva maradnak. A korábban káráló asszonyon látszik, hogy annyira mondana valamit, de férjura haragjától tartva nem meri.*
- Márpedig ez a kölyök aztat mondta, hogy a fosztogatók... *Kezd bele a férfi, de a széken ülő kölyök hirtelen megszólal. Maga elé mered, mintha nem is ott lenne a kancellárián, ajkai halkan, gépiesen formálják a szavakat.*
- Az a szakállas barbár azt kiáltotta utánam, miközben menekültem, hogy vigyem hírül a Vashegy üzenetét. Három havonta minden falu tizeddel tartozik a Vashegynek, ha nem akar a Sziritán sorsára jutni. *A szemei vörösek a sírástól, a hangja hideg és élettelen. A kölyök egészen megtört, így néz fel a kancellárra. Tekintetében ki nem mondott kérdések árnya. "Hogyan történhetett ez meg? Ki a felelős?"
A borral való kínálásra nem érkezik válasz, a fiatal férfi szavai mintha megfagyasztották volna a levegőt a kancellárián.
Habrertus kérdéseire már nem jön válasz, a fiú újra maga elé mered, a favágó válaszol helyette.*
- Ez a gyerök elmenekült, mielőtt a haramiák végeztek, nem látta merre mentek azok, kegyelmetes uram. *Mondja dörmögve, halkan, mintha nem merne hangosabban megszólalni. A kancellár kérdésére a favágó bólint.*
- Aztat mondta, hogy kegyelmed véssen le mindent és aggyon valami nyugtatót neki. *Int a kölyök felé.*
- Meg hogy ő intézi a többit. *Teszi hozzá tiszteletteljes hangon.*
- Kegyelmes kancellár úr, *Szólal meg a lány halkan, félve.* a többi falut is kifosztják? Nekem rokonaim vannak Szántószélen. *A hangja sírós, láthatóan erőnek erejével tartja vissza könnyeit.
Az utolsó kérdéseknél, miután Habrertus mindent leírt, újra a favágó válaszolna, de a fiatal férfi újra megtalálja a hangját.*
- Ők voltak. *A tekintetében még mindig könnyek úsznak, de a pillantása már kemény és dühös, haragos lángok gyúlnak benne.*
- A szekereken! Ők voltak a fosztogatók! *Emeli fel a hangját.*
- Megerőszakolták a nőket! Megölték a férfiakat és felgyújtották a házakat! És nevettek! NEVETTEK! *Pattan fel a székből, a lány képtelen megállítani. A szájából nyál fröcsög, ahogy Habrertus asztaláig lép.*
- HOL AZ IGAZSÁG? MI NEM ÁRTOTTUNK SENKINEK! A VASHEGY NEVÉBEN TETTÉK! *Ordít magából kikelve, mire a favágó vasmarokkal lefogja. Az asszony újra kárálni kezd.*
- Megszállta a sötétség a lelkét! Sa'Tereth haramiái megmérgezték őtet! Miért teszed ezt velünk Eeyr anyánk? *Siránkozik jajongva. A lány pedig sírni kezd, térdre rogy, tenyereibe temeti arcát és csak úgy ömlenek a könnyei.*
- Csihadj, fiam! *A favágó jóval erősebb, de láthatóan nehezére esik megfékezni a kölyköt, aki lesöpri a papírokat a kancellár asztaláról vad kapálózásában, kiönti a tintát, a könyvek a padlón kötnek ki és a papagáj se díjazza túlságosan a produkciót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481