//Kámorf, Leira//
//Lanzri, Sizpak, Arnulf//
*Egyszer akar valóban lovagias lenni, természetes, hogy azonnal félreértik. Mint most a félelf, aki arra a felvetésre, hogy a kancellár vendége lesz a Vaskorsóban, látványosan zavarba jön. Úgy, mintha Hubi saját ágyában ajánlott volna társbérletet, pedig ettől eddig igyekezett tartózkodni. A jó kancellár ugyanis változatlanul izgalmas gondolatnak tartja, hogy Estanellaria ma éjszaka is megtiszteli azzal, hogy vendégül láthatja. Arról ugyan mit sem sejt, hogy a hálátlan mélységi már másik szállás felől érdeklődik, mégis a régi közhely jut eszébe, miszerint az a tied, amit megeszel. És ha már Leirával nagylelkű akar lenni, miért ne lehetne Kámorffal is az?*
- Ám legyen. *bólint egy nagyvonalú gesztussal* Amíg a Hadúrral szót nem tudok váltani az ügyedről, megőrzöm számodra az aranyakat.
*Szándékosan nem említi a Vasbankot. Úgy helyes, ha a sötételf tisztában van vele, hogy a kancellár különleges kegyben részesíti, amiért is illő háláját alkalomadták kifejezni bizonyára el nem mulasztja.*
- Nem állhatnám, ha a Vashegy kancellárját bárki is kisstílűséggel vádolhatná.
*Amikor Kámorf távozni készül, megírja az elismervényt az aranyakról, majd miután a sötételf megkapta az őt illető példányt, felkel az íróasztal mögül, hogy elbúcsúzhasson. Kámorf távozása után – ha Leira még megtiszteli társaságával – visszaül a székébe, és széles mosollyal néz a félelfre.*
- Tökéletesen megértelek, gyermekem. *kezd el kialudt pipájának meggyújtásával bíbelődni* Nem helyes és nem is illendő, ha egy leány egy gyakorlatilag ismeretlen férfiembertől anyagi szívességet fogad el.
*Az újra felparázsló dohány füstje mögül kedvtelve nézi a félvért. Mindig is az ilyen szerény, elfogódott leányok voltak a gyengéi. Igaz, mintha ez a közelmúltban változott volna valamelyest, éppen egy másik félelfnek, bizonyos Alyonak köszönhetően.*
- Ugyanakkor ha számomra nem jelent kiadást éjszakai pihenésed biztosítása, úgy annak sem lehet akadálya, hogy megtisztelj vele, és élj vendégszeretetemmel. A Kancellária *int körbe egy széles gesztussal, melynek végén lakosztálya ajtajára mutat egy rövid ideig* tágas, kényelmes, és az illendőség határain belül is tud helyet biztosítani akár két fő számára is. Amennyiben pedig szeretnéd az út porát lemosni magadról, fürdőről is gondoskodhatok.
*Ez már előző este is bevált a Dwirinthalennél, akkor pedig miért változtatna a recepten? Persze ha Leira végül elfogadja az ajánlatát, akkor gyakorlatilag biztosra vehető, hogy Estanellaria is be fog toppanni, de akár abban is lehetnek még lehetőségek. Egyelőre azonban nincs több idő a vendéglátás részleteit boncolgatni, mert a folyosóról hangokat hall. Sóhajt egy nagyot, hiszen ez csak azt jelentheti, hogy még várnak rá. Ilyenkor! Hallatlan! Muszáj lesz kifüggesztenie a Radkraal ajtajára a hivatali órák rendjét.*
- Bocsáss meg, kedvesem, sajnos még nem ért véget a nap számomra. *mosolyog szabadkozva, miközben megkerüli az asztalt, és az ajtó felé indul* Igyekszem hamar végezni.
*Kinyitja a folyosóra nyíló ajtót és majdnem gutaütést kap. Hárman is ücsörögnek odakint. Egy piperkőcnek látszó tündér, és két ember: az egyik férfi valami harcos lehet, a másik... Hubinak úgy rémlik, hogy látta már, de rémálmaiban nem jöjjön elő ez a figura. Bosszúságát jól palástolva int befelé egy mosoly mellett.*
-Uraim!... Parancsoljatok!
*Ha a hármas egyszerre vonul be az csak előny, hamarabb végezhet. De ha egyesével adnák elő jövetelük célját, arra is van lehetőségük. Legfeljebb majd megverekszenek az elsőségért. A kancellár híve a varietéműsoroknak. Ugyanígy Leirát is csak akkor kéri meg, hogy várjon rá egy kicsit odakint, ha új látogató ehhez ragaszkodnak. Egyébként Hubit nem zavarja, ha egy félreeső széken várja ki míg a sokadalom távozik.*