Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 16:22:21
Üzenet elküldve: 2020-04-17 16:22:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
//Nyílt//
* Czert meglepi a válasz. Erre igazán nem számított. ~Úgy látom, mégsem várhatok túl sokat ettől a férfitól. Hátha majd a húga barátságosabb lesz, és jobban érdeklődik a közös kapcsolat iránt.~ Pár pillanatig döbbenten áll az orra előtt becsukott ajtó előtt, majd sétára indul, hogy valamivel eltöltse az időt. Bár fogalma sincs, hogy még ma meg tudja-e ejteni az üzletet. Valamiért az a sejtése, hogy ma már nem fog beleférni. Ha viszont így van - noha hosszú még a délután - estére meg kell szálnia valahol. De hogy hol, arról bizony semmi sejtése sincs. *
//Nyílt//
* Czert meglepi a válasz. Erre igazán nem számított. ~Úgy látom, mégsem várhatok túl sokat ettől a férfitól. Hátha majd a húga barátságosabb lesz, és jobban érdeklődik a közös kapcsolat iránt.~ Pár pillanatig döbbenten áll az orra előtt becsukott ajtó előtt, majd sétára indul, hogy valamivel eltöltse az időt. Bár fogalma sincs, hogy még ma meg tudja-e ejteni az üzletet. Valamiért az a sejtése, hogy ma már nem fog beleférni. Ha viszont így van - noha hosszú még a délután - estére meg kell szálnia valahol. De hogy hol, arról bizony semmi sejtése sincs. *
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:49:27
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:49:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lányok után alig csukódik be az ajtó, újfent nyílik és egy ficsúr sorjázik be rajta. Hubinak kicsit gondolkodnia kell a nevén, de hamar eszébe jut, meg az is, hogy valami fivére gyengélkedett, akkor találkoztak. Ez a felszínes ismeretség természetesen nem jogosítja fel, hogy ilyen arcátlan módon viselkedjen. Nyeglén odavetett üdvözlés, sehol egy meghajlás, türelmetlennek tűnő hang... mégis mit képzel ez magáról? Hol van? Kivel beszél? Ilyen felütés után magától értetődik, hogy Hubi sem kel fel ültéből, bár nyájas mosollyal felel az érezhetően muszájból feltett kérdésre.*
- Köszönöm kérdésed, d'Aquista uram, lassacskán. A magamfajta öregembernek az is nagy öröm, ha reggel derékfájás nélkül ébred.
*Bár szívesen mesélne még Tizionak szervi problémáiról, hiszen az úrfi szemmel láthatóan kíváncsi rájuk, mégsem sok ideje marad. Látogatója rögvest a sűrűjébe csap és két rövid mondattal felvázolja jövetele célját. Hubi pedig vár. Lassan hátradől a székben, két keze ujjainak hegyeit összeérinti mellkasa előtt és olyan hangon, mint amikor a türelmes magiszter faggatja kissé nehéz fejű tanítványát, visszakérdez.*
- Igen?
*Ugyanis fogalma sincs, hogy Ephemián kívül kit takar az a mindkettőjük. Egy pillanattal később megérti, és az is rendben van, hogy első hallásra nem fogta fel. Elvégre még csak halvány célzásokat sem tett Tizio lánytestvérére nézvést, nemhogy máris frigyre lépjen vele. Nem arról van szó, Hubi nem húzódozna, ha Effy a Nagy Tégely Rend novíciája óhajtana lenni, de ez mégis túlzás. Ráadásul így odavetve neki.*
- Bocsáss meg, az államügyek kicsit elnehezítették a fejem. *mosolyog álságosan* Meg kell valljam - noha igen váratlanul ért - nagylelkű ajánlatod fölöttébb jólesik és megtisztel. Ephemia kisasszony szépsége Lanawin-szerte közbeszéd tárgyát képezi, családjának kifogástalan vérvonala nemkülönben. Kedvességéről bárdok bízvást énekelhetnének, eszességéről elismerően nyilatkoznak mindazok akiknek megadatott az a szerencse, hogy ismerhetik. Nem kételkedhetünk abban, hogy bárki férfiember mondhatatlanul büszke és boldog lenne, ha nőül vehetné.
*Itt már majdhogynem sajnálkozva néz a fiatalemberre. Mi vehette rá, hogy ilyen nyersen berontson hozzá és gyakorlatilag odadobja neki a húgát. Halvány, ám megértő mosoly jelenik meg az arcán. Hát persze, valami kurafitól úgy maradt az a kis cemende.*
- És bár, mint említettem, ajánlatod rendkívül hízelgő, szabadjon emlékeztetnem arra, hogy a Hadúr özvegye jelenleg Waldran nagyúr jegyese. *kis vállvonás* Már amennyiben értesüléseim frissnek nevezhetők. Ez pedig igen megnehezítené, hogy sógorságba kerüljünk, noha ez nagy örömömre szolgálna.
*Kicsit előrehajol, alkarjaival az asztal lapjára támaszkodik és továbbra is rendületlen nyugalommal mosolyogva néz Tiziora, akit valahogy elfelejtett hellyel kínálni.*
- Ugyanakkor már a gondolattal eljátszani is kellemes, hát miért ne tehetnénk? Beszéljünk lelkiekről nyíltan! Mennyi Ephemia kisasszony hozománya?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lányok után alig csukódik be az ajtó, újfent nyílik és egy ficsúr sorjázik be rajta. Hubinak kicsit gondolkodnia kell a nevén, de hamar eszébe jut, meg az is, hogy valami fivére gyengélkedett, akkor találkoztak. Ez a felszínes ismeretség természetesen nem jogosítja fel, hogy ilyen arcátlan módon viselkedjen. Nyeglén odavetett üdvözlés, sehol egy meghajlás, türelmetlennek tűnő hang... mégis mit képzel ez magáról? Hol van? Kivel beszél? Ilyen felütés után magától értetődik, hogy Hubi sem kel fel ültéből, bár nyájas mosollyal felel az érezhetően muszájból feltett kérdésre.*
- Köszönöm kérdésed, d'Aquista uram, lassacskán. A magamfajta öregembernek az is nagy öröm, ha reggel derékfájás nélkül ébred.
*Bár szívesen mesélne még Tizionak szervi problémáiról, hiszen az úrfi szemmel láthatóan kíváncsi rájuk, mégsem sok ideje marad. Látogatója rögvest a sűrűjébe csap és két rövid mondattal felvázolja jövetele célját. Hubi pedig vár. Lassan hátradől a székben, két keze ujjainak hegyeit összeérinti mellkasa előtt és olyan hangon, mint amikor a türelmes magiszter faggatja kissé nehéz fejű tanítványát, visszakérdez.*
- Igen?
*Ugyanis fogalma sincs, hogy Ephemián kívül kit takar az a mindkettőjük. Egy pillanattal később megérti, és az is rendben van, hogy első hallásra nem fogta fel. Elvégre még csak halvány célzásokat sem tett Tizio lánytestvérére nézvést, nemhogy máris frigyre lépjen vele. Nem arról van szó, Hubi nem húzódozna, ha Effy a Nagy Tégely Rend novíciája óhajtana lenni, de ez mégis túlzás. Ráadásul így odavetve neki.*
- Bocsáss meg, az államügyek kicsit elnehezítették a fejem. *mosolyog álságosan* Meg kell valljam - noha igen váratlanul ért - nagylelkű ajánlatod fölöttébb jólesik és megtisztel. Ephemia kisasszony szépsége Lanawin-szerte közbeszéd tárgyát képezi, családjának kifogástalan vérvonala nemkülönben. Kedvességéről bárdok bízvást énekelhetnének, eszességéről elismerően nyilatkoznak mindazok akiknek megadatott az a szerencse, hogy ismerhetik. Nem kételkedhetünk abban, hogy bárki férfiember mondhatatlanul büszke és boldog lenne, ha nőül vehetné.
*Itt már majdhogynem sajnálkozva néz a fiatalemberre. Mi vehette rá, hogy ilyen nyersen berontson hozzá és gyakorlatilag odadobja neki a húgát. Halvány, ám megértő mosoly jelenik meg az arcán. Hát persze, valami kurafitól úgy maradt az a kis cemende.*
- És bár, mint említettem, ajánlatod rendkívül hízelgő, szabadjon emlékeztetnem arra, hogy a Hadúr özvegye jelenleg Waldran nagyúr jegyese. *kis vállvonás* Már amennyiben értesüléseim frissnek nevezhetők. Ez pedig igen megnehezítené, hogy sógorságba kerüljünk, noha ez nagy örömömre szolgálna.
*Kicsit előrehajol, alkarjaival az asztal lapjára támaszkodik és továbbra is rendületlen nyugalommal mosolyogva néz Tiziora, akit valahogy elfelejtett hellyel kínálni.*
- Ugyanakkor már a gondolattal eljátszani is kellemes, hát miért ne tehetnénk? Beszéljünk lelkiekről nyíltan! Mennyi Ephemia kisasszony hozománya?
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:02:03
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:02:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio arcán nem látszik ugyan, de a plafonon van, a két luvnya rohadt lassan vánszorog ki a kecskétől, a harmadik luvnya pedig olyan rámenős, hogy ez már Tizionak is kellemetlen.*
- A húgom éppen ügyeket intéz. ~A fasz se tudja, hogy hol.~ *Válasza színtelen, viszont Tizio részéről benne van ennek a beszélgetésnek a lezárása.* - Viszont látásra, hölgyem. *Újra meghajtja magát a nő előtt és két hosszú lépéssel máris a kancellárián terem, az ajtót pedig simán becsukja a nő orra előtt.*
- Üdv, Habrertus kancellár. Hogy szolgál az egészsége? ~Leszarom, ne is válaszolj.~ *Hangja és arca is kifejezéstelen, éppen olyan, mint máskor is szokott lenni, udvariassági kézfogásra ugyan nyitott, de simán el tud tekinteni a dologtól, ha a kancellár nem ragaszkodik az ilyesmikhet.* - Nem kertelek, nem udvariassági látogatás, a húgom miatt vagyok itt. *Tizionak nem kenyere sem a sok beszéd, nem pedig a mellébeszélés.* - Mindkettejük számára rangban megfelelő frigy lenne. ~Ha pedig nemet mersz mondani rá, akkor beverem az orrod és szálanként tépem ki a szakállad és eladom a kis csajnak, mint gyapjút.~ *Hiába van mindenféle fenyegető gondolata, ezek még véletlenül sem ülnek ki az arcára.* ~Még te is jobb vagy, mint bármelyik kibaszott barbár fattyú.~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 15:04:18
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio arcán nem látszik ugyan, de a plafonon van, a két luvnya rohadt lassan vánszorog ki a kecskétől, a harmadik luvnya pedig olyan rámenős, hogy ez már Tizionak is kellemetlen.*
- A húgom éppen ügyeket intéz. ~A fasz se tudja, hogy hol.~ *Válasza színtelen, viszont Tizio részéről benne van ennek a beszélgetésnek a lezárása.* - Viszont látásra, hölgyem. *Újra meghajtja magát a nő előtt és két hosszú lépéssel máris a kancellárián terem, az ajtót pedig simán becsukja a nő orra előtt.*
- Üdv, Habrertus kancellár. Hogy szolgál az egészsége? ~Leszarom, ne is válaszolj.~ *Hangja és arca is kifejezéstelen, éppen olyan, mint máskor is szokott lenni, udvariassági kézfogásra ugyan nyitott, de simán el tud tekinteni a dologtól, ha a kancellár nem ragaszkodik az ilyesmikhet.* - Nem kertelek, nem udvariassági látogatás, a húgom miatt vagyok itt. *Tizionak nem kenyere sem a sok beszéd, nem pedig a mellébeszélés.* - Mindkettejük számára rangban megfelelő frigy lenne. ~Ha pedig nemet mersz mondani rá, akkor beverem az orrod és szálanként tépem ki a szakállad és eladom a kis csajnak, mint gyapjút.~ *Hiába van mindenféle fenyegető gondolata, ezek még véletlenül sem ülnek ki az arcára.* ~Még te is jobb vagy, mint bármelyik kibaszott barbár fattyú.~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 15:04:18
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:50:02
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lora, Pesti, Bubi//
*A jó kancellár tökéletesen tisztában van vele, hogy a ravasz némberek pontosan azt susogják a fülébe amit hallani akar. Csak hát van annyira hiú, hogy ne zavarja a dolog, sőt. Elégedetten mosolyog és bár valamiért feszélyezi kissé, hogy Esti ilyen bizalmasan teszi vállára a kezét Dora jelenlétében, természetesen nem kéri ki magának. Ugyanakkor Esti észrevétele lényegre tapintó és bár Hubi egy pillanatig habozik, rábólint az ötletre.*
- Való igaz. Két nagykövetnek két megbízólevél dukál.
*Azzal nekiáll lekörmölni a második, ugyanolyan szövegezésű okiratot is, közben felpillantva Dorára egy kis mosollyal.*
- Nem szokásom megbízhatatlan nőszemélyeknek nagy horderejű oklevelet kiállítani. *szélesedik el a mosoly* Talán most hibát követek el?
*Érzi, hogy Dora csipkelődése nem komoly, az ő szavaiban sem lehetne azt felfedezni, hogy kérdését többnek szánja, mint tréfának. Mikor végzett ezt az írást is átadja, majd a sarokban álló ládikájához fárad és egy kis szütyőbe leszámol 1000 aranyat, amit Dorawyna Olaphine kezébe nyom.
*
- Használjátok fel bölcsen! *ajándékozza meg a lányokat egy újabb intelemmel és bár nem véletlenül használja a többes számot, nem bírja megállni, hogy még egy megjegyzést ne tegyen* Ha nem veszitek rossz néven, ezt az ezer aranyat nem fogom még egy példányban átadni.
*Búcsúzáskor pedig a röpke csók után tulajdonképpen egész gyöngéden simogatja meg az elf arcát és amikor végignéz a pároson, még büszkeséget is érez. Ők nem fognak neki csalódást okozni. Ha megpróbálják kijátszani, akkor pláne nem.*
- Vigyázzatok magatokra! *hajol meg egy kicsit, majd az ajtó felé int* És engedjétek be azt, aki zörget.
*Az asztala mögé sétál, helyet foglal, hogy már így fogadhassa az audienciára érkezőt.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 19:51:57
*A jó kancellár tökéletesen tisztában van vele, hogy a ravasz némberek pontosan azt susogják a fülébe amit hallani akar. Csak hát van annyira hiú, hogy ne zavarja a dolog, sőt. Elégedetten mosolyog és bár valamiért feszélyezi kissé, hogy Esti ilyen bizalmasan teszi vállára a kezét Dora jelenlétében, természetesen nem kéri ki magának. Ugyanakkor Esti észrevétele lényegre tapintó és bár Hubi egy pillanatig habozik, rábólint az ötletre.*
- Való igaz. Két nagykövetnek két megbízólevél dukál.
*Azzal nekiáll lekörmölni a második, ugyanolyan szövegezésű okiratot is, közben felpillantva Dorára egy kis mosollyal.*
- Nem szokásom megbízhatatlan nőszemélyeknek nagy horderejű oklevelet kiállítani. *szélesedik el a mosoly* Talán most hibát követek el?
*Érzi, hogy Dora csipkelődése nem komoly, az ő szavaiban sem lehetne azt felfedezni, hogy kérdését többnek szánja, mint tréfának. Mikor végzett ezt az írást is átadja, majd a sarokban álló ládikájához fárad és egy kis szütyőbe leszámol 1000 aranyat, amit Dorawyna Olaphine kezébe nyom.
*- Használjátok fel bölcsen! *ajándékozza meg a lányokat egy újabb intelemmel és bár nem véletlenül használja a többes számot, nem bírja megállni, hogy még egy megjegyzést ne tegyen* Ha nem veszitek rossz néven, ezt az ezer aranyat nem fogom még egy példányban átadni.
*Búcsúzáskor pedig a röpke csók után tulajdonképpen egész gyöngéden simogatja meg az elf arcát és amikor végignéz a pároson, még büszkeséget is érez. Ők nem fognak neki csalódást okozni. Ha megpróbálják kijátszani, akkor pláne nem.*
- Vigyázzatok magatokra! *hajol meg egy kicsit, majd az ajtó felé int* És engedjétek be azt, aki zörget.
*Az asztala mögé sétál, helyet foglal, hogy már így fogadhassa az audienciára érkezőt.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 19:51:57
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:33:51
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:33:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
* Egy kicsi ideig egészen úgy tűnt, hogy gyorsan fog végezni, amire - hogy hűek legyünk az igazsághoz - nem számított volna. Látja, hogy a férfi már menne nagyon a dolgára, de az említés, hogy később részletesebben megtárgyalják a dolgot, még örömmel is tölti el. ~ Addig legalább tudok egy kicsit gondolkozni azon, hogy milyen formában lenne legérdemesebb megkapni a gyapjút. ~ *
- Persze, menjen csak, nem akartam feltartani. * Mondja udvariasan. *
- A közelben fogom várni. Vagy esetleg megmondaná, hogy a húgát hol találom?
* Gondot nem fog okozni neki, ha a férfi inkább úgy szeretné megejteni a tárgyalást, hogy nem csak a húga és Czer van jelen. Ezt a lehetőséget teljesen érthetőnek fogja tartani, s ha a férfi válaszol, többet már nem is kérdez, hiszen eléggé sietősnek tűnik. *
* Egy kicsi ideig egészen úgy tűnt, hogy gyorsan fog végezni, amire - hogy hűek legyünk az igazsághoz - nem számított volna. Látja, hogy a férfi már menne nagyon a dolgára, de az említés, hogy később részletesebben megtárgyalják a dolgot, még örömmel is tölti el. ~ Addig legalább tudok egy kicsit gondolkozni azon, hogy milyen formában lenne legérdemesebb megkapni a gyapjút. ~ *
- Persze, menjen csak, nem akartam feltartani. * Mondja udvariasan. *
- A közelben fogom várni. Vagy esetleg megmondaná, hogy a húgát hol találom?
* Gondot nem fog okozni neki, ha a férfi inkább úgy szeretné megejteni a tárgyalást, hogy nem csak a húga és Czer van jelen. Ezt a lehetőséget teljesen érthetőnek fogja tartani, s ha a férfi válaszol, többet már nem is kérdez, hiszen eléggé sietősnek tűnik. *
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:59:17
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:59:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio nem azért érkezett, hogy ismeretlen nőcskékkel tárgyaljon a gyapjúról és felettébb bosszantja is a dolog, hogy ezzel kell foglalkozzon, utálja minden pillanatát, bár a nő nem sokat cicózik. ~Nem kenyered a hosszú előjáték, igaz-e?~ Kék pillantása újra végigszalad a nőn.*
- Az attól függ, hogy mennyit és milyen formában akarja megvenni. Nyers formájában természetesen valamivel olcsóbban adhatjuk. *Újra összefonja maga előtt a karjait, egyik kezét felemeli, hüvelykujjával végigsimít simára borotvált állán.* - Viszont ez családi vállalkozás, úgyhogy nem dönthetek egyedül, szappanügyben végképp nem, az a húgom szívügye. ~Vagy a teljes bekattanásának a jele.~ *Az elf után egy sötételf is távozik a kancelláriáról, akinek pillantását Tizio szemrebbenés nélkül, szándékoltan unott arccal állja, ismeri ezt a nézést, nők gyakran néznek így rá és néha még élvezi is, de most csak be szeretne menni a kancellárhoz és a húgáról beszélgetni vele. ~Igazán eltakarodhatnátok már mindahányan.~* - Üdv. *Válaszolja, mert mégis úriember és volt gyerekszobája is, ahogy Dora és Esti távozik, vissza is fordul a nő felé.* - Nézze, sürgős elintéznivalóm van a kancellárral, de utána örömmel látom nálunk, alkalma lenne a húgommal is beszélni a szappanokat illetően. *Végül a lehető leggyorsabb lezárását választja a dolgoknak, vagy legalábbis próbálja: lerázni a nőt, vagy későbbre halasztani a vele való csevejt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio nem azért érkezett, hogy ismeretlen nőcskékkel tárgyaljon a gyapjúról és felettébb bosszantja is a dolog, hogy ezzel kell foglalkozzon, utálja minden pillanatát, bár a nő nem sokat cicózik. ~Nem kenyered a hosszú előjáték, igaz-e?~ Kék pillantása újra végigszalad a nőn.*
- Az attól függ, hogy mennyit és milyen formában akarja megvenni. Nyers formájában természetesen valamivel olcsóbban adhatjuk. *Újra összefonja maga előtt a karjait, egyik kezét felemeli, hüvelykujjával végigsimít simára borotvált állán.* - Viszont ez családi vállalkozás, úgyhogy nem dönthetek egyedül, szappanügyben végképp nem, az a húgom szívügye. ~Vagy a teljes bekattanásának a jele.~ *Az elf után egy sötételf is távozik a kancelláriáról, akinek pillantását Tizio szemrebbenés nélkül, szándékoltan unott arccal állja, ismeri ezt a nézést, nők gyakran néznek így rá és néha még élvezi is, de most csak be szeretne menni a kancellárhoz és a húgáról beszélgetni vele. ~Igazán eltakarodhatnátok már mindahányan.~* - Üdv. *Válaszolja, mert mégis úriember és volt gyerekszobája is, ahogy Dora és Esti távozik, vissza is fordul a nő felé.* - Nézze, sürgős elintéznivalóm van a kancellárral, de utána örömmel látom nálunk, alkalma lenne a húgommal is beszélni a szappanokat illetően. *Végül a lehető leggyorsabb lezárását választja a dolgoknak, vagy legalábbis próbálja: lerázni a nőt, vagy későbbre halasztani a vele való csevejt.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:55:40
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:55:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lora, Pesti, Bubi//
- Megadtam a kezdő lökést. Kell ennél több? *igazítja helyre halvány mosollyal Dorát, nehogy Habrertus azt higgye, pusztán csak kellemes cseverészéssel töltötték az időt, míg vártak rá. ~Tán nem motiváltalak eléggé, hogy inkább a pakolásra koncentrálj?~ vonja fel egyik szemöldökét, mikor Dorára pillant, elvégre kettejük közül nem ő volt az, aki arra fecsérelte az idejét, hogy a kancellár gyatra imitációját adja elő a székben. Több szót azonban nem szán erre a témára, inkább megbízásuk szövegezésére fordítja figyelmét, elégedetten elmosolyodva, mikor kiderül, a pénzügyeket illetően Habrertus inkább az ő álláspontját támogatja írnokáéval szemben. ~Mondtam én, hogy ostobaság!~ ereszt meg egy gyors, győzedelmes pillantást Dora felé, mely hamar a megszokott műmosolyba megy át, ahogy a férfi az ő javaslatának vélt hibáit kezdi elemezni. Bár nincs ínyére, hogy a kancellár beleköt a már alaposan végiggondolt megfogalmazásba, ebből semmi sem látszik arcán, ahogy kissé még közelebb hajol, míg az eddig a szék háttámláján nyugvó keze, mintha csak öntudatlanul mozogna, a férfi vállára siklik*
- Teljes mértékben igazad van, köszönjük a hasznos javaslatokat. Igazán precíz és éles látó elmére vallanak, ahogy az csak egy kiváló kancellárhoz illik. *duruzsolja a férfi fülébe, mielőtt felegyenesedne kissé, hogy hagyja dolgozni, és hogy megízlelje a bort, amit Dora az előbb oly nagylelkűen kiöntött neki. Miközben Habrertus elismétli, amit épp a papírra vet, apró bólogatásokkal fejezi ki egyetértését az elhangzottakkal kapcsolatban*
- Magam sem mondhattam volna szebben. *nyugtázza halvány mosollyal, ahogy készen lesz a nagy mű* És köszönjük a bizalmat, amit belénk fektetsz. Igazán megtisztelő, hogy ilyen sokra tartasz minket. *ereszt meg egy halvány mosolyt a kancellár felé, mielőtt felkapná a fejét Dora megjegyzésére*
- Na de, Dora! *lép közelebb a lányhoz tettetett meglepődéssel és megrökönyödéssel, elvégre ő a maga részéről igenis kikéri magának a kétes hölgyemény megnevezést*
- Csodás levél lett, drága Habrertus, ám egy apró bökkenője mégis akad. *fordul azonban hamar vissza a férfi felé, immár az asztal túloldaláról támaszkodva az említett bútordarabra* Sajnos csak egy példányban készült, de könnyen meglehet, a hatékonyabb és eredményesebb kutatás érdekében kénytelenek leszünk külön utakon folytatni kis nyomozásunkat egy darabig. Esetleg, ha nem túl megterhelő a számodra, kegyeskednél egy második példánnyal is megajándékozni minket? *villantja meg legcsábosabb mosolyát a férfi felé, remélve, hogy célt ér vele, de akkor se fog a kardjába dőlni, ha ez esetleg mégse történne meg*
- A sikerünkre! *emeli meg ő is poharát, halk csilingeléssel a többiekéhez érintve azt, mielőtt üresen tenné vissza az asztalra. Akár megkapja a második levelet, akár nem, nem akarja feleslegesen tovább húzni az időt, mikor máshol sokkal sürgősebb teendők várnak rájuk, így Dorával együtt ő is induláshoz kezd készülődni*
- Köszönjük! Reméljük, a távollétünkben se lesz túlságosan unalmas az élet Amonon! A mihamarabbi viszontlátásra! *duruzsolja halkan, és ha lehetősége van rá, óvatosan végigsimít a férfi felkarján távozás közben*
- Csak utánad! *engedi előre Dorát az ajtóban, még egy utolsó intéssel búcsúzva a kancellártól, akit vélhetően jó darabig most látnak utoljára.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Meglepi, hogy új látogatók várakoznak az ajtó előtt, hiszen eddig a Radkraal nem épp a nagy forgalmáról volt híres, érzelmeiből azonban semmi nem látszik arcán, ahogy halvány fejbiccentéssel köszönti a két ismeretlent*
- Üdv! *köszön röviden, bár nem áll meg hosszabb társalgásra. A lányt, jelentéktelen kinézetével, cselédnek véli, aki bizonyára azért jött, hogy a kancellár éjjeli edényét ürítse ki, vagy valami hasonlóan alantas munkát végezzen, így nem is fordít sok figyelmet rá, a férfi azonban annál érdekesebbnek tűnik a számára. Emberhez képest meglehetősen jóképű, így távozóban halvány mosollyal ajkain méri végig tetőtől talpig. Ha nem lenne jobb dolguk, bizonyára beszédbe is elegyedne vele, azonban inkább elejét véve Dora csípős megjegyzéseinek a késlekedést illetően, későbbre halasztja az ismerkedést*
- Készen állsz? Mehetünk a lovakért, vagy még szükséged van valamire? *fordul inkább Dorához, mikor már újra kettesben vannak, a kancellárra bízva, hogy foglalkozzon váratlan vendégeivel.*
- Megadtam a kezdő lökést. Kell ennél több? *igazítja helyre halvány mosollyal Dorát, nehogy Habrertus azt higgye, pusztán csak kellemes cseverészéssel töltötték az időt, míg vártak rá. ~Tán nem motiváltalak eléggé, hogy inkább a pakolásra koncentrálj?~ vonja fel egyik szemöldökét, mikor Dorára pillant, elvégre kettejük közül nem ő volt az, aki arra fecsérelte az idejét, hogy a kancellár gyatra imitációját adja elő a székben. Több szót azonban nem szán erre a témára, inkább megbízásuk szövegezésére fordítja figyelmét, elégedetten elmosolyodva, mikor kiderül, a pénzügyeket illetően Habrertus inkább az ő álláspontját támogatja írnokáéval szemben. ~Mondtam én, hogy ostobaság!~ ereszt meg egy gyors, győzedelmes pillantást Dora felé, mely hamar a megszokott műmosolyba megy át, ahogy a férfi az ő javaslatának vélt hibáit kezdi elemezni. Bár nincs ínyére, hogy a kancellár beleköt a már alaposan végiggondolt megfogalmazásba, ebből semmi sem látszik arcán, ahogy kissé még közelebb hajol, míg az eddig a szék háttámláján nyugvó keze, mintha csak öntudatlanul mozogna, a férfi vállára siklik*
- Teljes mértékben igazad van, köszönjük a hasznos javaslatokat. Igazán precíz és éles látó elmére vallanak, ahogy az csak egy kiváló kancellárhoz illik. *duruzsolja a férfi fülébe, mielőtt felegyenesedne kissé, hogy hagyja dolgozni, és hogy megízlelje a bort, amit Dora az előbb oly nagylelkűen kiöntött neki. Miközben Habrertus elismétli, amit épp a papírra vet, apró bólogatásokkal fejezi ki egyetértését az elhangzottakkal kapcsolatban*
- Magam sem mondhattam volna szebben. *nyugtázza halvány mosollyal, ahogy készen lesz a nagy mű* És köszönjük a bizalmat, amit belénk fektetsz. Igazán megtisztelő, hogy ilyen sokra tartasz minket. *ereszt meg egy halvány mosolyt a kancellár felé, mielőtt felkapná a fejét Dora megjegyzésére*
- Na de, Dora! *lép közelebb a lányhoz tettetett meglepődéssel és megrökönyödéssel, elvégre ő a maga részéről igenis kikéri magának a kétes hölgyemény megnevezést*
- Csodás levél lett, drága Habrertus, ám egy apró bökkenője mégis akad. *fordul azonban hamar vissza a férfi felé, immár az asztal túloldaláról támaszkodva az említett bútordarabra* Sajnos csak egy példányban készült, de könnyen meglehet, a hatékonyabb és eredményesebb kutatás érdekében kénytelenek leszünk külön utakon folytatni kis nyomozásunkat egy darabig. Esetleg, ha nem túl megterhelő a számodra, kegyeskednél egy második példánnyal is megajándékozni minket? *villantja meg legcsábosabb mosolyát a férfi felé, remélve, hogy célt ér vele, de akkor se fog a kardjába dőlni, ha ez esetleg mégse történne meg*
- A sikerünkre! *emeli meg ő is poharát, halk csilingeléssel a többiekéhez érintve azt, mielőtt üresen tenné vissza az asztalra. Akár megkapja a második levelet, akár nem, nem akarja feleslegesen tovább húzni az időt, mikor máshol sokkal sürgősebb teendők várnak rájuk, így Dorával együtt ő is induláshoz kezd készülődni*
- Köszönjük! Reméljük, a távollétünkben se lesz túlságosan unalmas az élet Amonon! A mihamarabbi viszontlátásra! *duruzsolja halkan, és ha lehetősége van rá, óvatosan végigsimít a férfi felkarján távozás közben*
- Csak utánad! *engedi előre Dorát az ajtóban, még egy utolsó intéssel búcsúzva a kancellártól, akit vélhetően jó darabig most látnak utoljára.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Meglepi, hogy új látogatók várakoznak az ajtó előtt, hiszen eddig a Radkraal nem épp a nagy forgalmáról volt híres, érzelmeiből azonban semmi nem látszik arcán, ahogy halvány fejbiccentéssel köszönti a két ismeretlent*
- Üdv! *köszön röviden, bár nem áll meg hosszabb társalgásra. A lányt, jelentéktelen kinézetével, cselédnek véli, aki bizonyára azért jött, hogy a kancellár éjjeli edényét ürítse ki, vagy valami hasonlóan alantas munkát végezzen, így nem is fordít sok figyelmet rá, a férfi azonban annál érdekesebbnek tűnik a számára. Emberhez képest meglehetősen jóképű, így távozóban halvány mosollyal ajkain méri végig tetőtől talpig. Ha nem lenne jobb dolguk, bizonyára beszédbe is elegyedne vele, azonban inkább elejét véve Dora csípős megjegyzéseinek a késlekedést illetően, későbbre halasztja az ismerkedést*
- Készen állsz? Mehetünk a lovakért, vagy még szükséged van valamire? *fordul inkább Dorához, mikor már újra kettesben vannak, a kancellárra bízva, hogy foglalkozzon váratlan vendégeivel.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:16:14
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:16:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
~ Nos, itt az idő, hogy a szappanról is említést tegyek. ~
* Természetesen nagyon örül neki, hogy a gyapjút megszerezheti. *
- Mennyiért adná nekem a gyapjút? * Kérdezi érthető érdeklődéssel. Majd a férfi válasza után rátér a szappanra is. *
- Amon kapujában az őrtől hallottam a jó minőségű szappanjukról. Az esetleg még lehetséges-e, hogy a szappant is áruljuk a boltban?
* Úgy véli, hogy egy ilyen minőségi termék sokat dobhat a kezdetekben. Meg amúgy is, alapból minőségi termékeket árulnának. A férfi eddigi reakciója alapján arra számít, hogy ez ellen sem lesz kifogása. *
~ Nos, itt az idő, hogy a szappanról is említést tegyek. ~
* Természetesen nagyon örül neki, hogy a gyapjút megszerezheti. *
- Mennyiért adná nekem a gyapjút? * Kérdezi érthető érdeklődéssel. Majd a férfi válasza után rátér a szappanra is. *
- Amon kapujában az őrtől hallottam a jó minőségű szappanjukról. Az esetleg még lehetséges-e, hogy a szappant is áruljuk a boltban?
* Úgy véli, hogy egy ilyen minőségi termék sokat dobhat a kezdetekben. Meg amúgy is, alapból minőségi termékeket árulnának. A férfi eddigi reakciója alapján arra számít, hogy ez ellen sem lesz kifogása. *
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:13:48
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:13:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio híres és régi kereskedőfamília sarja, ezért a vérében van a szakma, bár művelni nemigen szereti, mert ahhoz túl sok interakcióra van szükség, amit meg mindennél jobban gyűlöl. ~Mindig kiteregeted a lapjaidat, kislány?~ Végigpillant a nőn, aki megítélése szerint túlságosan sokat beszél és túlságosan sok kártyát felfed. ~Kézműves? Mert még milyen lehet?~ Hiába ütközik meg a kézműves szón, hatalmas rutinnal leplezi az érzéseit és értetlenségét, hiszen nem ismer más gyártási formát, mint a kézzel készítést. ~Lehet, hogy a gnómok ezt is megoldották? Milyen jó is lenne egy olyan szövőszék, ami magától dolgozik.~ Játszik el a gondolattal, mint egy vérbeli kelmekereskedő.*
- Értem, hajlandó vagyok eladni önnek a gyapjút. *Közben egy lépéssel közelebb jut ahhoz, hogy bejusson a kancellárhoz, elkezdenek kihömpölyögni onnét a népek, biccent csak a nőknek üdvözlésképpen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio híres és régi kereskedőfamília sarja, ezért a vérében van a szakma, bár művelni nemigen szereti, mert ahhoz túl sok interakcióra van szükség, amit meg mindennél jobban gyűlöl. ~Mindig kiteregeted a lapjaidat, kislány?~ Végigpillant a nőn, aki megítélése szerint túlságosan sokat beszél és túlságosan sok kártyát felfed. ~Kézműves? Mert még milyen lehet?~ Hiába ütközik meg a kézműves szón, hatalmas rutinnal leplezi az érzéseit és értetlenségét, hiszen nem ismer más gyártási formát, mint a kézzel készítést. ~Lehet, hogy a gnómok ezt is megoldották? Milyen jó is lenne egy olyan szövőszék, ami magától dolgozik.~ Játszik el a gondolattal, mint egy vérbeli kelmekereskedő.*
- Értem, hajlandó vagyok eladni önnek a gyapjút. *Közben egy lépéssel közelebb jut ahhoz, hogy bejusson a kancellárhoz, elkezdenek kihömpölyögni onnét a népek, biccent csak a nőknek üdvözlésképpen.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:56:57
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:56:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
* Hagyja a férfinak, hogy végrehajtsa az udvarias gesztust. A lányt azonban váratlanul éri a férfi bemutatkozása. *
~ Micsoda szerencsém van. ~
- Oh, hát akkor nagyon jó emberbe botlottam bele. * Elmosolyodik, de aztán komoly ábrázattal folytatja: *
- Szeretnék Arthenior mellett a tisztás szélén létrehozni egy kézműves boltot, ahol gyapjúból készült ruhákat is árulnék. Hallottam, hogy Önök foglalkoznak gyapjúval. Mit gondol, volna-e arra lehetőség, hogy az Önök gyapjújából készüljenek ruhák a boltban való eladásra?
* Kicsit ideges, hiszen még nem volt ilyen helyzetben, de kifelé igyekszik nem mutatni izgalmát. Tény, hogy előre kitalált már egy beszédet, de most éles helyzetben mégis teljesen mást mond. ~ Mindegy, a lényeg benne volt. ~ A szappan árulásának lehetőségéről még nem tesz említést, nem akar egyszerre mindent a férfi nyakába sózni. *
* Hagyja a férfinak, hogy végrehajtsa az udvarias gesztust. A lányt azonban váratlanul éri a férfi bemutatkozása. *
~ Micsoda szerencsém van. ~
- Oh, hát akkor nagyon jó emberbe botlottam bele. * Elmosolyodik, de aztán komoly ábrázattal folytatja: *
- Szeretnék Arthenior mellett a tisztás szélén létrehozni egy kézműves boltot, ahol gyapjúból készült ruhákat is árulnék. Hallottam, hogy Önök foglalkoznak gyapjúval. Mit gondol, volna-e arra lehetőség, hogy az Önök gyapjújából készüljenek ruhák a boltban való eladásra?
* Kicsit ideges, hiszen még nem volt ilyen helyzetben, de kifelé igyekszik nem mutatni izgalmát. Tény, hogy előre kitalált már egy beszédet, de most éles helyzetben mégis teljesen mást mond. ~ Mindegy, a lényeg benne volt. ~ A szappan árulásának lehetőségéről még nem tesz említést, nem akar egyszerre mindent a férfi nyakába sózni. *
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:07:43
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Lora, Pesti, Bubi//
*Sajnos túl sok igazság van abban, amit Esti visszavágásakor Dora szemébe mond. A hűséget és a bizalmat tényleg nem kárpótolja semmi. Azonban a lánynak meggyőződése, hogy ha valamit válaszolnia kell a kígyó sötételf kérdésére, akkor ebben az egyben talán egyetértenének, sőt, Habrertusra is kiterjeszthetik az igazságot. Bárhogy is fontolgatja, úgy tűnik, egy valami közös bennük, hogy mindhárman a saját érdekeiket érzik előbbre valónak a többiekénél. És ennek megvan a maga szépsége meg hátránya is. Emiatt úgy érzi, nem is tartozik magyarázattal a lánynak, csak összepréseli a száját, és nem felel semmit. Csak akkor veszi fel a beszélgetés fonalát, mikor Esti azt állítja, hogy segített neki – akkor is csak reagál a már megszokott csipkelődésre.*
- Mármint mellettem álltál, miközben pakoltam? Igen, valóban így volt. *Biccent a kancellár felé bájosan mosolyogva, mintegy megnyugtatásképp, hogy ha nagyon szépen írjuk körül, Esti most az egyszer tényleg nem hazudott. Vagy de. Ezután pedig a tudós csak közömbösen nézi, ahogy a lány belefullasztja a kancellárt a bögyeibe, és pillantása nem is féltékenységet, sokkal inkább elfojtott nevetést sugall. Nem teszi szóvá, de folyamatos bámulásával próbálja a sötételf tudtára adni, hogy szegény fickó jobban tud írni, ha hagyják is.
Ami a terveket illeti, próbálja leolvasni társnője arcáról, hogy mire készül, de az arcmimikából nehéz erre következtetni, és sajnos, ahogy korábban szó is volt róla, Dora tényleg nem egy lélekbúvár. Az azonban tetszik neki, hogy felkapta a vizet a megnevezéses részen. Gúnyosan elmosolyodik.*
~ Valamit, ami bizonyítja a tényt, hogy alapjában véve semmivel sem vagy különb nálam. ~ *Ezután a levélre figyel, és elégedett a tartalmával, meg a megnevezéssel is. Különösen jól hangzik az Arthenior és Amon közötti remek viszony. Habrertus megfogalmazásában már egészen úgy tűnik, mintha valóban létezne ilyesmi. Aztán valami bájos dolog történik: a kancellár felajánlja, hogy a maradék helyre azt írnak, amit akarnak, ezzel szabad kezet adva a két „rendkívüli nagykövetnek”. Dora felnevet, furcsának tűnhet a jelenet, de egyszerűen a gondolat, hogy a férfi rájuk bízza magát, _rájuk_, nagyon mulattató.*
- Jaj, Habrertus. *Mondja az elf, és megsimogatja a férfi karját, őszinte szeretettel.* Kívánom, hogy vigyázz magadra. Más, hozzánk hasonlóan kétes hölgyeknek ne ossz ilyen papírt, amíg távol vagyunk, rendben? *Kacsint rá huncutul. Ha másnak sincs ellenvetése, neki sem akad, és elteszi a levelet más, féltve őrzött feljegyzései közé a ruhájában, feláll, és csatlakozik a pohárköszöntőhöz a maga borával.*
- Legyen úgy. A sikerre!
*Ha teheti, még koccint is az egybegyűltekkel, majd kortyol a finom nedűből, aztán csak lötyögteti az italt, és nézi, ahogy az utolsó korty az edény falára kapaszkodik, majd lecsorog lassan. Gondolatai már távol járnak, Artheniorban, azon a helyen, amelyet jó ideig otthonának tekintett, mielőtt Amon vált azzá. Furcsa helyzet, és a viszontlátás még különösebb lesz. Mélázásából a kinti zajok ébresztik fel, valakik ugyanis szóba elegyednek a folyosón. Már kár lenne erről beszélgetni, úgyis hallanák. Felhajtja az utolsó kortyot.*
- Minden jót. *Mondja, a fejfedőjéért és a cókmókjáért nyúl, és Habrertushoz lép. Egy gyengéd csókot hint az ajkára, búcsúzóul.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Ha Esti is menne, Dora lép ki először a folyosóra, és megnézi magának a két érkezőt. Nem ismerősek neki, ezért csak kalapja karimáját megérintve biccent feléjük egy aprót, majd a vállára vetett batyujával távozik.*
*Sajnos túl sok igazság van abban, amit Esti visszavágásakor Dora szemébe mond. A hűséget és a bizalmat tényleg nem kárpótolja semmi. Azonban a lánynak meggyőződése, hogy ha valamit válaszolnia kell a kígyó sötételf kérdésére, akkor ebben az egyben talán egyetértenének, sőt, Habrertusra is kiterjeszthetik az igazságot. Bárhogy is fontolgatja, úgy tűnik, egy valami közös bennük, hogy mindhárman a saját érdekeiket érzik előbbre valónak a többiekénél. És ennek megvan a maga szépsége meg hátránya is. Emiatt úgy érzi, nem is tartozik magyarázattal a lánynak, csak összepréseli a száját, és nem felel semmit. Csak akkor veszi fel a beszélgetés fonalát, mikor Esti azt állítja, hogy segített neki – akkor is csak reagál a már megszokott csipkelődésre.*
- Mármint mellettem álltál, miközben pakoltam? Igen, valóban így volt. *Biccent a kancellár felé bájosan mosolyogva, mintegy megnyugtatásképp, hogy ha nagyon szépen írjuk körül, Esti most az egyszer tényleg nem hazudott. Vagy de. Ezután pedig a tudós csak közömbösen nézi, ahogy a lány belefullasztja a kancellárt a bögyeibe, és pillantása nem is féltékenységet, sokkal inkább elfojtott nevetést sugall. Nem teszi szóvá, de folyamatos bámulásával próbálja a sötételf tudtára adni, hogy szegény fickó jobban tud írni, ha hagyják is.
Ami a terveket illeti, próbálja leolvasni társnője arcáról, hogy mire készül, de az arcmimikából nehéz erre következtetni, és sajnos, ahogy korábban szó is volt róla, Dora tényleg nem egy lélekbúvár. Az azonban tetszik neki, hogy felkapta a vizet a megnevezéses részen. Gúnyosan elmosolyodik.*
~ Valamit, ami bizonyítja a tényt, hogy alapjában véve semmivel sem vagy különb nálam. ~ *Ezután a levélre figyel, és elégedett a tartalmával, meg a megnevezéssel is. Különösen jól hangzik az Arthenior és Amon közötti remek viszony. Habrertus megfogalmazásában már egészen úgy tűnik, mintha valóban létezne ilyesmi. Aztán valami bájos dolog történik: a kancellár felajánlja, hogy a maradék helyre azt írnak, amit akarnak, ezzel szabad kezet adva a két „rendkívüli nagykövetnek”. Dora felnevet, furcsának tűnhet a jelenet, de egyszerűen a gondolat, hogy a férfi rájuk bízza magát, _rájuk_, nagyon mulattató.*
- Jaj, Habrertus. *Mondja az elf, és megsimogatja a férfi karját, őszinte szeretettel.* Kívánom, hogy vigyázz magadra. Más, hozzánk hasonlóan kétes hölgyeknek ne ossz ilyen papírt, amíg távol vagyunk, rendben? *Kacsint rá huncutul. Ha másnak sincs ellenvetése, neki sem akad, és elteszi a levelet más, féltve őrzött feljegyzései közé a ruhájában, feláll, és csatlakozik a pohárköszöntőhöz a maga borával.*
- Legyen úgy. A sikerre!
*Ha teheti, még koccint is az egybegyűltekkel, majd kortyol a finom nedűből, aztán csak lötyögteti az italt, és nézi, ahogy az utolsó korty az edény falára kapaszkodik, majd lecsorog lassan. Gondolatai már távol járnak, Artheniorban, azon a helyen, amelyet jó ideig otthonának tekintett, mielőtt Amon vált azzá. Furcsa helyzet, és a viszontlátás még különösebb lesz. Mélázásából a kinti zajok ébresztik fel, valakik ugyanis szóba elegyednek a folyosón. Már kár lenne erről beszélgetni, úgyis hallanák. Felhajtja az utolsó kortyot.*
- Minden jót. *Mondja, a fejfedőjéért és a cókmókjáért nyúl, és Habrertushoz lép. Egy gyengéd csókot hint az ajkára, búcsúzóul.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Ha Esti is menne, Dora lép ki először a folyosóra, és megnézi magának a két érkezőt. Nem ismerősek neki, ezért csak kalapja karimáját megérintve biccent feléjük egy aprót, majd a vállára vetett batyujával távozik.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:39:16
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:39:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziot nem eresztik be olyan gyorsan a kancelláriára, mint azt elvárta volna, emiatt pedig bosszús, ingerültsége azonban nem ül az arcára, mert az ugyanolyan kifejezéstelen, mint máskor. ~Lassú, vén kecske. Haza kéne húznom a picsába.~ Böstörög magában, de mégsem indul el kifelé, mert a húga ügyét nem hagyhatja elrendezetlenül, mellkasa előtt összefont karokkal vár a kancellária ajtaja melletti falnak dőlve, egyik kezével kifogástalanul megkötött nyakkendőjéről kisimít egy képzelt gyűrődést, de nem törődik vele sokat, fejét is hátradönti a falhoz, tartása egyszerre lezser és mégis büszke. ~Faszért ilyen lassú ez a tetves kecske?!~ Sokféle jelzővel illeti Habrertust gondolatban, de egyik sem olyan, amivel az ember fia a leendő sógorára gondol. ~Inkább a kecske kefélje a húgom, mint az a fogatlan barbár, Waldran.~ Tizio annyira elmerül a saját gondolataiban, hogy nem figyel arra, hogy valaki belesétál magányos várakozásába, egyébként ritkán zavarják meg mások, mivel nemigen törődik másokkal, különösen nem olyanokkal, akikkel nincsen ügye. De ez a nő (lány?) megszólítja, így Tizio kék pillantása felé fordul, arcán nem látszik, hogy mennyire gyűlöli a gondolatot, hogy el kell csevegjen valakivel. ~Hogy milyen lepcses pofája van annak a kibaszott elfnek.~ Tizio egyébként kifogástalan úriember, ezért meghajol a nő előtt, a kezét is nyújtja a nőé felé, hogy egy tökéletes kézcsókot adjon neki, ha a nőnek nincs ellenére, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét. Tökéletes úriember, hibátlan kézcsók, nem is gondolná senki, hogy mennyire gyűlöl másokkal kommunikálni és mennyire gyűlöli azt, ha megzavarják.*
- Tizio d'Aquista vagyok, hölgyem. Ön pedig...? ~Ha le akarnál cidázni, akkor sajnos vissza kell utasítanom.~ Miben segíthetek?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziot nem eresztik be olyan gyorsan a kancelláriára, mint azt elvárta volna, emiatt pedig bosszús, ingerültsége azonban nem ül az arcára, mert az ugyanolyan kifejezéstelen, mint máskor. ~Lassú, vén kecske. Haza kéne húznom a picsába.~ Böstörög magában, de mégsem indul el kifelé, mert a húga ügyét nem hagyhatja elrendezetlenül, mellkasa előtt összefont karokkal vár a kancellária ajtaja melletti falnak dőlve, egyik kezével kifogástalanul megkötött nyakkendőjéről kisimít egy képzelt gyűrődést, de nem törődik vele sokat, fejét is hátradönti a falhoz, tartása egyszerre lezser és mégis büszke. ~Faszért ilyen lassú ez a tetves kecske?!~ Sokféle jelzővel illeti Habrertust gondolatban, de egyik sem olyan, amivel az ember fia a leendő sógorára gondol. ~Inkább a kecske kefélje a húgom, mint az a fogatlan barbár, Waldran.~ Tizio annyira elmerül a saját gondolataiban, hogy nem figyel arra, hogy valaki belesétál magányos várakozásába, egyébként ritkán zavarják meg mások, mivel nemigen törődik másokkal, különösen nem olyanokkal, akikkel nincsen ügye. De ez a nő (lány?) megszólítja, így Tizio kék pillantása felé fordul, arcán nem látszik, hogy mennyire gyűlöli a gondolatot, hogy el kell csevegjen valakivel. ~Hogy milyen lepcses pofája van annak a kibaszott elfnek.~ Tizio egyébként kifogástalan úriember, ezért meghajol a nő előtt, a kezét is nyújtja a nőé felé, hogy egy tökéletes kézcsókot adjon neki, ha a nőnek nincs ellenére, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét. Tökéletes úriember, hibátlan kézcsók, nem is gondolná senki, hogy mennyire gyűlöl másokkal kommunikálni és mennyire gyűlöli azt, ha megzavarják.*
- Tizio d'Aquista vagyok, hölgyem. Ön pedig...? ~Ha le akarnál cidázni, akkor sajnos vissza kell utasítanom.~ Miben segíthetek?
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:12:12
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:12:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
* Czer kissé elmélázva érkezik Radkraalba. Az út során végigbámulta a tájat, s nagyon tetszett is neki a látvány. Most azonban visszarángatja gondolatait, hiszen már lassan kezdődik az ügyintézés. Az ajtóban megpillant egy magas, széles vállú, fekete hajú férfit. ~ Lehet, hogy ő az egyik d'aquista? Mindjárt kiderül? ~ Oda is lép hozzá, s illedelmesen megszólítja: *
- Szép jó napot, uram. A d'aquistákat keresem. Tudna segíteni nekem?
* Bízik benne, hogy a férfi majd tud segíteni, s akkor nem kell feleslegesen zargatnia a kancellárt. *
* Czer kissé elmélázva érkezik Radkraalba. Az út során végigbámulta a tájat, s nagyon tetszett is neki a látvány. Most azonban visszarángatja gondolatait, hiszen már lassan kezdődik az ügyintézés. Az ajtóban megpillant egy magas, széles vállú, fekete hajú férfit. ~ Lehet, hogy ő az egyik d'aquista? Mindjárt kiderül? ~ Oda is lép hozzá, s illedelmesen megszólítja: *
- Szép jó napot, uram. A d'aquistákat keresem. Tudna segíteni nekem?
* Bízik benne, hogy a férfi majd tud segíteni, s akkor nem kell feleslegesen zargatnia a kancellárt. *
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-14 08:39:13
Üzenet elküldve: 2020-04-14 08:39:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
*Tizionak a kapuban nem kell átesnie semmiféle meózáson, így ő napszaknak megfelelő köszönés után már be is jut a városba. ~Na hol is az a hülye, vén kecske.~ Az első pillanattól zsigeri ellenérzései vannak Habrertusszal kapcsolatban, bezzeg Briwal menten odavolt érte, Tizioval bárki nehezen kedvelteti meg magát, de ez Tizio hibája, ugyanis utálja az embereket (elfeket, törpéket, minden fajt, kivétel nélkül) és nehezen is találja velük a közös hangot. Ezért is van itt, mert úgy érzi, hogy ő már kevés a húgához. ~Apánk is kevés volt, meg négy fivér is kevés volt.~ Ephemiának pedig irányításra lenne szüksége, mert irányítás nélkül hajlamos ostobaságokat tenni. ~Az az a hülye íjász.~ Tizio egyetlen kicsi húgáról van szó, neki pedig a legjobbat akarja. ~Nem fogsz örülni, húgi, de ez a te érdeked, senki másé.~
A kancellária Tizio nem tör be engedély nélkül, hiszen talpig úriember, ez a talpig úriember pedig kifogástalan öltözékben áll a kancellária ajtaja előtt, hogy bekopogjon, majd türelmesen kivárja míg beeresztik. ~Hülye kecske. De még mindig a legjobb alternatíva egy ostoba leány korában tartására.~*
*Tizionak a kapuban nem kell átesnie semmiféle meózáson, így ő napszaknak megfelelő köszönés után már be is jut a városba. ~Na hol is az a hülye, vén kecske.~ Az első pillanattól zsigeri ellenérzései vannak Habrertusszal kapcsolatban, bezzeg Briwal menten odavolt érte, Tizioval bárki nehezen kedvelteti meg magát, de ez Tizio hibája, ugyanis utálja az embereket (elfeket, törpéket, minden fajt, kivétel nélkül) és nehezen is találja velük a közös hangot. Ezért is van itt, mert úgy érzi, hogy ő már kevés a húgához. ~Apánk is kevés volt, meg négy fivér is kevés volt.~ Ephemiának pedig irányításra lenne szüksége, mert irányítás nélkül hajlamos ostobaságokat tenni. ~Az az a hülye íjász.~ Tizio egyetlen kicsi húgáról van szó, neki pedig a legjobbat akarja. ~Nem fogsz örülni, húgi, de ez a te érdeked, senki másé.~
A kancellária Tizio nem tör be engedély nélkül, hiszen talpig úriember, ez a talpig úriember pedig kifogástalan öltözékben áll a kancellária ajtaja előtt, hogy bekopogjon, majd türelmesen kivárja míg beeresztik. ~Hülye kecske. De még mindig a legjobb alternatíva egy ostoba leány korában tartására.~*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:20:34
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:20:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lora, Pesti, Bubi//
*Valahogy feszélyezi amikor Esti a háta mögé kerül, de nem szól egy szót sem. Sokkal jobban szeret ő mások háta mögé kerülni a szó szoros, és átvitt értelmében is. Nyájas mosollyal hallgatja végig Dora mondandóját, amiben ő nem vél felfedezni nagy ostobaságot. Pontosabban nem nagyobbat, mint Estiében.*
- Ugyan, kedvesem. *mosolyodik el, és köszönetképpen biccent egyet a borért* Nem tartanám szerencsésnek ha anyagi jellegű kérdések bármilyen formában is papírra vétetnének. Elvégre mind tudjuk, hogy az aranyakat megvesztegetésnek is szánjuk, az ilyesmit meg nem célszerű írásba foglalni.
*Bár szokásához híven igyekezett óvatosan fogalmazni, mégis akár letorkolásnak is lehetne ezt érezni. Ezen pedig úgy próbál tompítani, hogy Estinek is odaszúr egyet finoman. Elvégre még a szája széle is megrándult a jelenlegi szó hallatán.*
- Belevehetjük, bár kevés értelmét látom. Akár a nagyúr, akár a kisasszony arra az egyébként téves következtetésre jutna, hogy elsősorban saját érdekeinket és csak másodsorban a Vashegyét képviselve járunk el, akkor ez az írás aligha mentene minket. Ugyanígy az artheniori előljárók is joggal mondhatják, hogy egy Vashegyen kiállított papírrongy nem írhatja felül a városuk törvényeit.
*Kis gondolkodás és egy korty bor után folytatja.*
- Mindazonáltal nem teljesen haszontalan. Egyszerűbb lelkeket megtéveszthet és adott esetben ez is elégséges lehet.
*Bólint egyet és írni kezd, fennhangon mondva amit papírra vet. Dora és Esti a Vashegyi Kancellária felhatalmazására járnak el, a Vashegy képviseletében, amit tesznek az a Vashegy akaratával egyezik. Megilleti őket mind ama jog ami a követségben járóknak kijár és az Arthenior valamint a Vashegy között fennálló jó viszony alapján és annak megtartása érdekében az artheniori hivatalosságokat együttműködésre kéri fel. Dora és Esti e felhatalmazás alapján feladatuk végrehajtásához saját belátásuk szerint járhatnak el, a törvények betartása mellett. Itt persze somolyog, hiszen pontosan tudja, hogy ez csak szóvirág, egyes aggodalmaskodó lelkek megnyugtatására szolgálhat, hiszen ha a szükség úgy hozza, aligha fognak habozni megszegni a törvényeket. Az írásban mindkét társát a Vashegy rendkívüli nagyköveteinek címzi, aztán el is látja a Vashegyi Kancellária pecsétjével.*
- Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy mostanra már megtanultad utánozni a kézírásom. *vigyorog Dorára és a szöveg vége, valamint a pecsét közötti jó fél arasznyi szabad helyre bök.*
- Könnyen előfordulhatnak olyan helyzetek, melyekkel előre nem számolhattunk. Ha így lenne, bízom a kreativitásotokban és helyzetfelismerő képességetekben!
*Ez kicsit rizikós is lehet, hiszen ha a lányok őt is ki akarják játszani, ezzel adut adhat a kezükbe. Már csak ezért sem említette a saját nevét sehol sem az irományban.*
- Akkor hát... *áll fel és lép ki az asztal mögül, kezébe véve poharát* Biztos vagyok benne, hogy excellenciátok ugyanolyan híven fogja szolgálni a Vashegyet küldetése során, mint eddig és sikerrel fogtok járni. Fohászkodni fogok az istenekhez, hogy segítsenek titeket.
*Természetesen ha kérdés, kérés, észrevétel lenne még, azt meghallgatja, egyebekben a kis pohárköszöntőt úgy is lehet értelmezni, hogy a maga részéről kis tervük ezen részét lezártnak tekinti.*
*Valahogy feszélyezi amikor Esti a háta mögé kerül, de nem szól egy szót sem. Sokkal jobban szeret ő mások háta mögé kerülni a szó szoros, és átvitt értelmében is. Nyájas mosollyal hallgatja végig Dora mondandóját, amiben ő nem vél felfedezni nagy ostobaságot. Pontosabban nem nagyobbat, mint Estiében.*
- Ugyan, kedvesem. *mosolyodik el, és köszönetképpen biccent egyet a borért* Nem tartanám szerencsésnek ha anyagi jellegű kérdések bármilyen formában is papírra vétetnének. Elvégre mind tudjuk, hogy az aranyakat megvesztegetésnek is szánjuk, az ilyesmit meg nem célszerű írásba foglalni.
*Bár szokásához híven igyekezett óvatosan fogalmazni, mégis akár letorkolásnak is lehetne ezt érezni. Ezen pedig úgy próbál tompítani, hogy Estinek is odaszúr egyet finoman. Elvégre még a szája széle is megrándult a jelenlegi szó hallatán.*
- Belevehetjük, bár kevés értelmét látom. Akár a nagyúr, akár a kisasszony arra az egyébként téves következtetésre jutna, hogy elsősorban saját érdekeinket és csak másodsorban a Vashegyét képviselve járunk el, akkor ez az írás aligha mentene minket. Ugyanígy az artheniori előljárók is joggal mondhatják, hogy egy Vashegyen kiállított papírrongy nem írhatja felül a városuk törvényeit.
*Kis gondolkodás és egy korty bor után folytatja.*
- Mindazonáltal nem teljesen haszontalan. Egyszerűbb lelkeket megtéveszthet és adott esetben ez is elégséges lehet.
*Bólint egyet és írni kezd, fennhangon mondva amit papírra vet. Dora és Esti a Vashegyi Kancellária felhatalmazására járnak el, a Vashegy képviseletében, amit tesznek az a Vashegy akaratával egyezik. Megilleti őket mind ama jog ami a követségben járóknak kijár és az Arthenior valamint a Vashegy között fennálló jó viszony alapján és annak megtartása érdekében az artheniori hivatalosságokat együttműködésre kéri fel. Dora és Esti e felhatalmazás alapján feladatuk végrehajtásához saját belátásuk szerint járhatnak el, a törvények betartása mellett. Itt persze somolyog, hiszen pontosan tudja, hogy ez csak szóvirág, egyes aggodalmaskodó lelkek megnyugtatására szolgálhat, hiszen ha a szükség úgy hozza, aligha fognak habozni megszegni a törvényeket. Az írásban mindkét társát a Vashegy rendkívüli nagyköveteinek címzi, aztán el is látja a Vashegyi Kancellária pecsétjével.*
- Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy mostanra már megtanultad utánozni a kézírásom. *vigyorog Dorára és a szöveg vége, valamint a pecsét közötti jó fél arasznyi szabad helyre bök.*
- Könnyen előfordulhatnak olyan helyzetek, melyekkel előre nem számolhattunk. Ha így lenne, bízom a kreativitásotokban és helyzetfelismerő képességetekben!
*Ez kicsit rizikós is lehet, hiszen ha a lányok őt is ki akarják játszani, ezzel adut adhat a kezükbe. Már csak ezért sem említette a saját nevét sehol sem az irományban.*
- Akkor hát... *áll fel és lép ki az asztal mögül, kezébe véve poharát* Biztos vagyok benne, hogy excellenciátok ugyanolyan híven fogja szolgálni a Vashegyet küldetése során, mint eddig és sikerrel fogtok járni. Fohászkodni fogok az istenekhez, hogy segítsenek titeket.
*Természetesen ha kérdés, kérés, észrevétel lenne még, azt meghallgatja, egyebekben a kis pohárköszöntőt úgy is lehet értelmezni, hogy a maga részéről kis tervük ezen részét lezártnak tekinti.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:02:33
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:02:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lora, Pesti, Bubi//
- Van, akiért megéri azt is bevállalni... *suttogja sejtelmesen, bár ajkának enyhe felfelé rándulásából Dora érezheti, szokás szerint csak tréfál vele, és természetesen egyáltalán nem rá gondol*
- Azt hiszem, félreértettél, kedvesem... *neveti el magát kissé, ahogy a lány tovább folytatja az önfényezést* Lehet, hogy a halottakat te ismered a legjobban, de, már megbocsáss a kifejezésért, a haldoklókról szánalmasan keveset tudsz. Attól még, hogy ismered a test minden apró részét, a lélek rezdüléseiről fogalmad sincs... és néha egy régi hiba örökre megpecsételi a sorsod. Ha egyszer eljátszottad az esélyed, nem lesz mit ajánlanod cserébe. A hűséget és a bizalmat nem kárpótolja semmi... Mondd csak, Dora, te kihez vagy hűséges? *néz mélyen a lány szemébe, még mindig olyan közel hajolva hozzá, hogy az elf szinte érezheti a bőrén a leheletét, csak akkor húzódik kissé visszább, mikor meghallja a folyosóról a feléjük közelítő lépteket. ~Még hogy azt teszed, amit te akarsz... milyen naiv!~ mosolyog magában az iménti kis beszélgetésükön, míg Habrertus érkezésére vár*
- Ugyan, ilyesmiről szó sincs. *rázza meg kissé a fejét, széles mosolyt eresztve meg a kancellár felé, mikor a férfi belép a szobába* Különben is, hasznosan töltöttük a várakozás perceit... segítettem felkészülni Dorának az útra, nem igaz? *folytatja tovább a csevegést, miközben belül kaján örömmel nézi, ahogy a kancellár egyszerű kiszolgáló személyzetté fokozza le a lányt*
- Köszönöm. *hálálkodik felsőbbségteljes mosollyal, ahogy az ő poharába is megérkezik a várva várt bor. Hozzá van már szokva, hogy kiszolgálják őt, de az, hogy ezúttal Dora teszi ezt meg, külön elégedettséggel tölti el* És köszönjük a jó tanácsokat is! *biccenti meg a fejét kissé Habrertus felé, miközben a pohárral a kezében feláll, és a kancellár asztalát megkerülve a férfi háta mögé sétál, egyik kezével a szék háttámlájára, másikkal az asztalra támaszkodva, hogy segítsen a levélírásban, hacsak Habrertusnak nincs ellenére. Már éppen nyílnának is telt ajkai, hogy részletezzék a meghatalmazás szövegét, ám Dora, régi jó szokása szerint, megint előbb beszél, mint gondolkodna, ráadásul csupa irdatlan nagy ostobaságot. ~Így sokkal nehezebb lesz olyan irányba terelni a dolgokat, mint szeretném!~ sóhajt fel magában, egy pillanatra ismét csak elgondolkodva rajta, vajon miért is kell neki ezt a koloncot magával cipelnie. Míg a lány beszél, legsötétebb pillantásait küldi felé, remélve, hogy az elf megérti a jelentését, és befogja végre azt a lepcses száját, miközben gondolatban előbb a saját, majd inkább Dora fejét veri egy képzeletbeli falba*
- Természetesen van ötletünk rá, már ha a Vashegy jelenlegi vezetője hajlandó megfontolni ilyen szerény személyek tanácsát. *duruzsolja a kancellárnak, enyhén megnyomva a jelenlegi szót, miközben agyában egymást kergetik az ötletek, hogyan is vágja ki magát ebből a helyzetből, amibe Dora meggondolatlan szavai sodorták*
- A kedves írnok kisasszonynak igaza van, mivel nem tudjuk, mi vár ránk pontosan, jobb lenne, ha megpróbálnánk kerülni a konkrétumokat. Valami olyasmire gondoltam, miszerint ezen levél tulajdonosai a Kancellária képviseletében, annak felhatalmazásával és jóváhagyásával járnak el Kagaenae kisasszony ügyében, így e célból végrehajtott intézkedéseikkel kapcsolatban se magyarázattal nem tartoznak, se felelősségre nem vonhatóak a Vashegy, valamint Arthenior városának vezetősége által. *veti fel, mintha csak most hirtelen jutott volna eszébe az egész* Az anyagiakat illető részhez én a magam részéről nem ragaszkodom, elvégre az se teljes mértékben tükrözi a valóságot, de ha ti szeretnétek beleírni, részemről nincs akadálya. *teszi hozzá jóindulatú mosollyal, hiszen elvégre nem olyan szigorú és számító ő, mint amilyennek tűnik, vagy legalábbis igyekszik ezt a látszatot kelteni*
- És mégis milyen megnevezésre gondoltál? *pillant a kancellárról Dorára, mintha nemcsak a férfi írná egyedül a levelet, hanem közös alkotásuk lenne* A kancellár megbízott képviselői? Hűséges segítői? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét az újabb felesleges és ostoba kívánságot hallva, de már nem tud mit tenni, ha Dorára hirtelen rátört a cseveghetnék. ~Mit szeretnél, az istenekre? Mit írjon oda? Tüzes szeretői? Az írnoka vagy és kész, mit kell ezen annyit pattogni? Dolgozz meg érte, ha több akarsz lenni!~ vágná legszívesebben a lány képébe, de nem akarja ilyen közel a célhoz lerombolni, amit eddig felépített, így inkább türelmesen vár a kancellár válaszára, arcára a szokásos műmosolyt erőltetve, ami elrejti érzelmeit és gondolatait.*
- Van, akiért megéri azt is bevállalni... *suttogja sejtelmesen, bár ajkának enyhe felfelé rándulásából Dora érezheti, szokás szerint csak tréfál vele, és természetesen egyáltalán nem rá gondol*
- Azt hiszem, félreértettél, kedvesem... *neveti el magát kissé, ahogy a lány tovább folytatja az önfényezést* Lehet, hogy a halottakat te ismered a legjobban, de, már megbocsáss a kifejezésért, a haldoklókról szánalmasan keveset tudsz. Attól még, hogy ismered a test minden apró részét, a lélek rezdüléseiről fogalmad sincs... és néha egy régi hiba örökre megpecsételi a sorsod. Ha egyszer eljátszottad az esélyed, nem lesz mit ajánlanod cserébe. A hűséget és a bizalmat nem kárpótolja semmi... Mondd csak, Dora, te kihez vagy hűséges? *néz mélyen a lány szemébe, még mindig olyan közel hajolva hozzá, hogy az elf szinte érezheti a bőrén a leheletét, csak akkor húzódik kissé visszább, mikor meghallja a folyosóról a feléjük közelítő lépteket. ~Még hogy azt teszed, amit te akarsz... milyen naiv!~ mosolyog magában az iménti kis beszélgetésükön, míg Habrertus érkezésére vár*
- Ugyan, ilyesmiről szó sincs. *rázza meg kissé a fejét, széles mosolyt eresztve meg a kancellár felé, mikor a férfi belép a szobába* Különben is, hasznosan töltöttük a várakozás perceit... segítettem felkészülni Dorának az útra, nem igaz? *folytatja tovább a csevegést, miközben belül kaján örömmel nézi, ahogy a kancellár egyszerű kiszolgáló személyzetté fokozza le a lányt*
- Köszönöm. *hálálkodik felsőbbségteljes mosollyal, ahogy az ő poharába is megérkezik a várva várt bor. Hozzá van már szokva, hogy kiszolgálják őt, de az, hogy ezúttal Dora teszi ezt meg, külön elégedettséggel tölti el* És köszönjük a jó tanácsokat is! *biccenti meg a fejét kissé Habrertus felé, miközben a pohárral a kezében feláll, és a kancellár asztalát megkerülve a férfi háta mögé sétál, egyik kezével a szék háttámlájára, másikkal az asztalra támaszkodva, hogy segítsen a levélírásban, hacsak Habrertusnak nincs ellenére. Már éppen nyílnának is telt ajkai, hogy részletezzék a meghatalmazás szövegét, ám Dora, régi jó szokása szerint, megint előbb beszél, mint gondolkodna, ráadásul csupa irdatlan nagy ostobaságot. ~Így sokkal nehezebb lesz olyan irányba terelni a dolgokat, mint szeretném!~ sóhajt fel magában, egy pillanatra ismét csak elgondolkodva rajta, vajon miért is kell neki ezt a koloncot magával cipelnie. Míg a lány beszél, legsötétebb pillantásait küldi felé, remélve, hogy az elf megérti a jelentését, és befogja végre azt a lepcses száját, miközben gondolatban előbb a saját, majd inkább Dora fejét veri egy képzeletbeli falba*
- Természetesen van ötletünk rá, már ha a Vashegy jelenlegi vezetője hajlandó megfontolni ilyen szerény személyek tanácsát. *duruzsolja a kancellárnak, enyhén megnyomva a jelenlegi szót, miközben agyában egymást kergetik az ötletek, hogyan is vágja ki magát ebből a helyzetből, amibe Dora meggondolatlan szavai sodorták*
- A kedves írnok kisasszonynak igaza van, mivel nem tudjuk, mi vár ránk pontosan, jobb lenne, ha megpróbálnánk kerülni a konkrétumokat. Valami olyasmire gondoltam, miszerint ezen levél tulajdonosai a Kancellária képviseletében, annak felhatalmazásával és jóváhagyásával járnak el Kagaenae kisasszony ügyében, így e célból végrehajtott intézkedéseikkel kapcsolatban se magyarázattal nem tartoznak, se felelősségre nem vonhatóak a Vashegy, valamint Arthenior városának vezetősége által. *veti fel, mintha csak most hirtelen jutott volna eszébe az egész* Az anyagiakat illető részhez én a magam részéről nem ragaszkodom, elvégre az se teljes mértékben tükrözi a valóságot, de ha ti szeretnétek beleírni, részemről nincs akadálya. *teszi hozzá jóindulatú mosollyal, hiszen elvégre nem olyan szigorú és számító ő, mint amilyennek tűnik, vagy legalábbis igyekszik ezt a látszatot kelteni*
- És mégis milyen megnevezésre gondoltál? *pillant a kancellárról Dorára, mintha nemcsak a férfi írná egyedül a levelet, hanem közös alkotásuk lenne* A kancellár megbízott képviselői? Hűséges segítői? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét az újabb felesleges és ostoba kívánságot hallva, de már nem tud mit tenni, ha Dorára hirtelen rátört a cseveghetnék. ~Mit szeretnél, az istenekre? Mit írjon oda? Tüzes szeretői? Az írnoka vagy és kész, mit kell ezen annyit pattogni? Dolgozz meg érte, ha több akarsz lenni!~ vágná legszívesebben a lány képébe, de nem akarja ilyen közel a célhoz lerombolni, amit eddig felépített, így inkább türelmesen vár a kancellár válaszára, arcára a szokásos műmosolyt erőltetve, ami elrejti érzelmeit és gondolatait.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-12 23:17:23
Üzenet elküldve: 2020-04-12 23:17:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Ora, Hesti, Dubi//
*Valamiért Esti még mindig Fintről meg a férfias bájairól karattyol, Dora pedig szivacsként szívja magába a szükséges információkat, hogy bármikor visszaélhessen a megszerzett tudással és bizalommal. Amúgy nem fűz hozzá kommentárt, csak gúnyosan a sötételfre mosolyog, hogy éreztesse vele, tisztában van a köztük lévő kémiával, látta, milyen szenvedélyesen elcsevegtek ketten. Meg az a kézcsók!
Ezután az útjuk a Radkraalba vezet, amit Dora egyből be is vesz, rendezkedni kezd. Kis színielőadása után valami jobbat vár Estitől, de a lány pimaszul visszavág. A kalapos, most kalaptalan tudós komolyan eltöpreng azon, hogy társnőjének mi lehet a problémája, mikor a legnagyobb hatalom, a halál feletti hatalmát kezdi előtte fitogtatni, hiszen mindennek van egy határa, és aki ezen átlép, az valószínűleg már eleve kattos. Vizsgálódó pillantását mélyen Estiére szegezi, és még akkor se rezzen össze, mikor ujja megérinti az ajkait. A jelenet Relaelre emlékezteti, de nem érez semmit, akkor sem tette, amikor az elf lány megcsókolta. Csak a gúny, a visszavágás öröme kezd benne szétterjedni, hiszen moderálhatja a viselkedését, amíg muszáj, de ezek a megsemmisítő szavak kikívánkoznak belőle. Szenvtelenül mosolyog Estire, pillantása rideg, vizsgálódó, szinte már hátborzongató.*
- Az lehet, hogy a veszéllyel nem sok dolgom volt, persze, ha eltekintünk a pestisjárványtól. Ami egyébként szájról szájra is terjed ám. *Vélekedik félvállról.* De én ismerem a legjobban a halált magát, minden kellemetlenségével, mocskával és szagával együtt. Sokaknak kotorásztam már a hasában, hogy tudjam, pontosan hova kell döfni a kést, hogy végleg elhallgasson. És megtanultam azt is, hogyan védjem meg a saját életemet, ha kell. Csak jól kell alkudni. Pénz, a tested, mindenre akad vevő. A halál egy kockajáték, és amíg el nem jön az ideje, azt teszek, amit _én_ akarok. *Jegyzi meg, és úgy gondolja, ennyi idő után már el tudja hinni volt szeretője, Rodario szavait, hiszen ő volt az, aki a halállal játszott macskaegér játékot. Dorát nem is igazán izgatja, végül feldobta-e a talpát a fickó, hiszen a játékban sem a győzelem a lényeg, nemde?
Amikor a kancellár belép, a lány pillantása megolvad, mint a vaj, és szinte olvasni lehet róla, hogy kedveli Habrertust. Hiányozni fog neki, ez egyszer biztos.*
- Inni nem volt alkalom, csak pakolgattam. *Mutat a lány a mellette heverő batyujára, ami majd Bors nyergére kerül, ha eljött az ideje. Persze kérni sem kell, Dora tölt a kancellárnak, majd egy jelentőségteljes pillantással Estinek is, végül pedig nem marad más, mint a saját itókája. Azonban még nem nyúl hozzá, mivel a levélre terelődik a szó. Habrertus okos példánya a természetnek, meg kell hagyni, mert ő maga veszi a kezébe a kalamárist. Nincs is művészibb abban, mint hogy egyikük sem bízik a másikban, mégis együtt szoktak fürdeni. Ez ám a csapat!*
- Egyértelmű. *Dől hátra a lány kényelmesen a székében a kérdésre. Úgy dönt, hogy ha már lapok, ő az egyszerű logikát választja.* Mindenképpen fel kell benne tüntetni, hogy a Kancellária nevében járunk el, követként. Így nem is feltétlenül a kancellárra terelődik minden felelősség és gyanú, de a követek is védelmet élveznek… Nos… egy ideális világban, amit a fejemben néha elképzelek ehelyett. *Vigyorodik el.* Talán a küldetésünk mibenlétét, még névleg is, fölösleges lenne viszont papíron kikötni, hiszen könnyebben a szavunkon foghatnak, ha nem a leírtaknak megfelelően járunk el. Márpedig nem annak megfelelően fogunk, ugyebár. Elég árnyaltan fogalmazni, diplomáciai célok, ilyesmi. *Teszi hozzá némi töprengés után, és cinkosan végighordozza pillantását a jelenlévőkön.*
- Ami még eszembe jut, és szerintem érdemes lenne feltétlenül hozzátennünk, hogy anyagi kérdésekben nem vagyunk érdekeltek. Nehogy valaki azt higgye, hogy pénzzel megtömött zsebbel érkeztünk, és minden egyes hőst megjutalmazunk, aki csak azt állítja, hogy Kagaenae szívességgel tartozik neki. Én nem leszek bankár, mert akkor előbb kirabolnak.
*Aztán hirtelen még beugrik neki valami. Ennek örömére már kortyol a borából, és lötykölve azt magyaráz, mint valami úrnőcske.*
- Ó, igen. És valami hangzatos elnevezést kérek. Több akarok lenni, mint „a kancellár írnoka”, nehogy már azt higgyék, valami pennafaragó mihaszna vagyok. Lepj meg. *Mondja, bizalmasan, Habrertus karjára téve a kezét. Kíváncsi rá, mit hoz össze, és közben Estire kacsint.*
*Valamiért Esti még mindig Fintről meg a férfias bájairól karattyol, Dora pedig szivacsként szívja magába a szükséges információkat, hogy bármikor visszaélhessen a megszerzett tudással és bizalommal. Amúgy nem fűz hozzá kommentárt, csak gúnyosan a sötételfre mosolyog, hogy éreztesse vele, tisztában van a köztük lévő kémiával, látta, milyen szenvedélyesen elcsevegtek ketten. Meg az a kézcsók!
Ezután az útjuk a Radkraalba vezet, amit Dora egyből be is vesz, rendezkedni kezd. Kis színielőadása után valami jobbat vár Estitől, de a lány pimaszul visszavág. A kalapos, most kalaptalan tudós komolyan eltöpreng azon, hogy társnőjének mi lehet a problémája, mikor a legnagyobb hatalom, a halál feletti hatalmát kezdi előtte fitogtatni, hiszen mindennek van egy határa, és aki ezen átlép, az valószínűleg már eleve kattos. Vizsgálódó pillantását mélyen Estiére szegezi, és még akkor se rezzen össze, mikor ujja megérinti az ajkait. A jelenet Relaelre emlékezteti, de nem érez semmit, akkor sem tette, amikor az elf lány megcsókolta. Csak a gúny, a visszavágás öröme kezd benne szétterjedni, hiszen moderálhatja a viselkedését, amíg muszáj, de ezek a megsemmisítő szavak kikívánkoznak belőle. Szenvtelenül mosolyog Estire, pillantása rideg, vizsgálódó, szinte már hátborzongató.*
- Az lehet, hogy a veszéllyel nem sok dolgom volt, persze, ha eltekintünk a pestisjárványtól. Ami egyébként szájról szájra is terjed ám. *Vélekedik félvállról.* De én ismerem a legjobban a halált magát, minden kellemetlenségével, mocskával és szagával együtt. Sokaknak kotorásztam már a hasában, hogy tudjam, pontosan hova kell döfni a kést, hogy végleg elhallgasson. És megtanultam azt is, hogyan védjem meg a saját életemet, ha kell. Csak jól kell alkudni. Pénz, a tested, mindenre akad vevő. A halál egy kockajáték, és amíg el nem jön az ideje, azt teszek, amit _én_ akarok. *Jegyzi meg, és úgy gondolja, ennyi idő után már el tudja hinni volt szeretője, Rodario szavait, hiszen ő volt az, aki a halállal játszott macskaegér játékot. Dorát nem is igazán izgatja, végül feldobta-e a talpát a fickó, hiszen a játékban sem a győzelem a lényeg, nemde?
Amikor a kancellár belép, a lány pillantása megolvad, mint a vaj, és szinte olvasni lehet róla, hogy kedveli Habrertust. Hiányozni fog neki, ez egyszer biztos.*
- Inni nem volt alkalom, csak pakolgattam. *Mutat a lány a mellette heverő batyujára, ami majd Bors nyergére kerül, ha eljött az ideje. Persze kérni sem kell, Dora tölt a kancellárnak, majd egy jelentőségteljes pillantással Estinek is, végül pedig nem marad más, mint a saját itókája. Azonban még nem nyúl hozzá, mivel a levélre terelődik a szó. Habrertus okos példánya a természetnek, meg kell hagyni, mert ő maga veszi a kezébe a kalamárist. Nincs is művészibb abban, mint hogy egyikük sem bízik a másikban, mégis együtt szoktak fürdeni. Ez ám a csapat!*
- Egyértelmű. *Dől hátra a lány kényelmesen a székében a kérdésre. Úgy dönt, hogy ha már lapok, ő az egyszerű logikát választja.* Mindenképpen fel kell benne tüntetni, hogy a Kancellária nevében járunk el, követként. Így nem is feltétlenül a kancellárra terelődik minden felelősség és gyanú, de a követek is védelmet élveznek… Nos… egy ideális világban, amit a fejemben néha elképzelek ehelyett. *Vigyorodik el.* Talán a küldetésünk mibenlétét, még névleg is, fölösleges lenne viszont papíron kikötni, hiszen könnyebben a szavunkon foghatnak, ha nem a leírtaknak megfelelően járunk el. Márpedig nem annak megfelelően fogunk, ugyebár. Elég árnyaltan fogalmazni, diplomáciai célok, ilyesmi. *Teszi hozzá némi töprengés után, és cinkosan végighordozza pillantását a jelenlévőkön.*
- Ami még eszembe jut, és szerintem érdemes lenne feltétlenül hozzátennünk, hogy anyagi kérdésekben nem vagyunk érdekeltek. Nehogy valaki azt higgye, hogy pénzzel megtömött zsebbel érkeztünk, és minden egyes hőst megjutalmazunk, aki csak azt állítja, hogy Kagaenae szívességgel tartozik neki. Én nem leszek bankár, mert akkor előbb kirabolnak.
*Aztán hirtelen még beugrik neki valami. Ennek örömére már kortyol a borából, és lötykölve azt magyaráz, mint valami úrnőcske.*
- Ó, igen. És valami hangzatos elnevezést kérek. Több akarok lenni, mint „a kancellár írnoka”, nehogy már azt higgyék, valami pennafaragó mihaszna vagyok. Lepj meg. *Mondja, bizalmasan, Habrertus karjára téve a kezét. Kíváncsi rá, mit hoz össze, és közben Estire kacsint.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-08 18:09:31
Üzenet elküldve: 2020-04-08 18:09:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*Hubi minden bizonnyal imádná a kis jelenetet ami Dora és Esti között lezajlott, de sajnálatos módon lemarad róla. Így jár az, aki udvarias és segítőkész. Erről sürgősen le kell szoknia. Így aztán, miután két kancellári kezével bekötötte a lovakat és betér a Radkraalba, már csak illedelmes társaságot talál.*
- Remélem, nem várattam meg a hölgyeket túlságosan. *bazsalyog, miközben kezét leöblíti a kézmosó tálnál. Persze tudja, hogy tovább maradt távol, mint illett volna, de hát az ő korában már nem szaladgál az ember.*
- Csak nem arra vártatok, hogy én kínáljak? *int a boroskancsó felé, mikor odaér az asztalhoz és helyet foglal* Érezzétek otthon magatok! Kedvesem, töltenél nekem is?
*A kérés Dorának szólt és ha megkapja a poharát hátradől a székben és szabad kezével megsimogatja a szakállát.*
- De talán ne is húzzuk az időt! Bizonyára felesleges lenne intelmeim megismételni, de muszáj megismételnem, hogy nem minden kockázat nélküli dologra vállalkozunk. Ti ketten is. Illetve jelen pillanatban elsősorban ti. Legyetek hát igen elővigyázatosak és körültekintők!
*Ezúttal nem kéri meg írnokát, hogy vegye kezébe a tollat, maga nyúl érte és egy ív tiszta papirost is húz maga elé. Megmártja a toll helyét a kalamárisban, nekitámasztja a tintatartó szélének és kicsit, vagy nem is kicsit, ravaszkás mosollyal néz fel.*
- Ami pedig a felhatalmazást illeti... biztos vagyok benne, hogy van elképzelésetek arra nézvést, hogy mit foglaljunk bele.
*Magától értetődik, hogy az ő fejében is körvonalazódott már a szöveg tartalma, de szerfelett kíváncsi rá, hogy a lányok hogyan is képzelik el. Dorát már ismeri valamelyet és bár többször is hangsúlyozta, hogy bírja maradéktalan bizalmát, egészen biztos benne, hogy a ravasz teremtésnek esze ágában sem lenne minden felelősséget vállalni ha úgy esne, és nem habozna Hubi nyakába varrni. Tulajdonképpen ezért is kedveli. Így alkalom nyílik kis játékokra. Esti már kérdés, de ő mélységi. Azokat meg úgy ismerte meg, hogy természetükből eredően körmönfontak és óvatosak. Arra persze nem számít, hogy társai felfedik minden lapjukat és részletesen körülírják, hogy adott esetben mi módon forgatnák meg a hátában a tőrt, de talán ezáltal is megismerheti őket még jobban. Lehet, hogy egyszerűbb lenne egyenes kérdésekkel dolgozni, de Hubi igen kedveli az efféle játékokat.*
*Hubi minden bizonnyal imádná a kis jelenetet ami Dora és Esti között lezajlott, de sajnálatos módon lemarad róla. Így jár az, aki udvarias és segítőkész. Erről sürgősen le kell szoknia. Így aztán, miután két kancellári kezével bekötötte a lovakat és betér a Radkraalba, már csak illedelmes társaságot talál.*
- Remélem, nem várattam meg a hölgyeket túlságosan. *bazsalyog, miközben kezét leöblíti a kézmosó tálnál. Persze tudja, hogy tovább maradt távol, mint illett volna, de hát az ő korában már nem szaladgál az ember.*
- Csak nem arra vártatok, hogy én kínáljak? *int a boroskancsó felé, mikor odaér az asztalhoz és helyet foglal* Érezzétek otthon magatok! Kedvesem, töltenél nekem is?
*A kérés Dorának szólt és ha megkapja a poharát hátradől a székben és szabad kezével megsimogatja a szakállát.*
- De talán ne is húzzuk az időt! Bizonyára felesleges lenne intelmeim megismételni, de muszáj megismételnem, hogy nem minden kockázat nélküli dologra vállalkozunk. Ti ketten is. Illetve jelen pillanatban elsősorban ti. Legyetek hát igen elővigyázatosak és körültekintők!
*Ezúttal nem kéri meg írnokát, hogy vegye kezébe a tollat, maga nyúl érte és egy ív tiszta papirost is húz maga elé. Megmártja a toll helyét a kalamárisban, nekitámasztja a tintatartó szélének és kicsit, vagy nem is kicsit, ravaszkás mosollyal néz fel.*
- Ami pedig a felhatalmazást illeti... biztos vagyok benne, hogy van elképzelésetek arra nézvést, hogy mit foglaljunk bele.
*Magától értetődik, hogy az ő fejében is körvonalazódott már a szöveg tartalma, de szerfelett kíváncsi rá, hogy a lányok hogyan is képzelik el. Dorát már ismeri valamelyet és bár többször is hangsúlyozta, hogy bírja maradéktalan bizalmát, egészen biztos benne, hogy a ravasz teremtésnek esze ágában sem lenne minden felelősséget vállalni ha úgy esne, és nem habozna Hubi nyakába varrni. Tulajdonképpen ezért is kedveli. Így alkalom nyílik kis játékokra. Esti már kérdés, de ő mélységi. Azokat meg úgy ismerte meg, hogy természetükből eredően körmönfontak és óvatosak. Arra persze nem számít, hogy társai felfedik minden lapjukat és részletesen körülírják, hogy adott esetben mi módon forgatnák meg a hátában a tőrt, de talán ezáltal is megismerheti őket még jobban. Lehet, hogy egyszerűbb lenne egyenes kérdésekkel dolgozni, de Hubi igen kedveli az efféle játékokat.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:48:37
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:48:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
*Miközben a Vashegy felé haladnak, bár csak pár röpke pillantást vet a páros felé, nem tudja elkerülni a figyelmét, hogy Dora még mindig nem igazán szerette meg a lovaglásnak eme válfaját, ez pedig halvány mosolyt csal arcaira, miközben Habrertussal társalog, és csak a kancellárra való tekintettel nem tesz megjegyzést a lány esetlenségére*
- Köszönöm, lekötelezel. *biccenti meg fejét kissé a férfi felé, hisz lovaiért jobban aggódik, mint az emberek jó részéért, akiket ismer*
- Persze, ez csak természetes. Tisztában vagyok vele, milyen elfoglalt leszel a távollétünkben, elvégre a Vashegy minden terhe a te nyakadba szakad majd... Szinte sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben kell magadra hagynunk téged. *villannak szemei Dorára egy pillanatra, ha visszakozni akarna, hogy mégis maradjon, most itt a remek alkalom* Mindazonáltal már azért is hálás leszek, ha csak egyszer lesz időd meglátogatni a Korsót a távollétemben. *somolyog a kancellárra, remélve, hogy a férfi tényleg állni is fogja a szavát. ~Bár mi mást is csinálhatna errefelé egyedül?~ fűzi hozzá gondolatban, hiszen ha nem lenne a kocsma folyton változó közönsége, ő már biztos rég halálra unta volna itt magát. ~Öröm lesz visszatérni a városba!~ sóhajt fel magában, már várva az utazást*
- Valóban annak tűnik, és hát a hölgyek körében is igen nagy népszerűségnek örvend... *enged meg egy kis mesterkélt kuncogást magának, míg jelentőségteljesen Dorára pillant* De sose árt óvatosnak lenni az idegenekkel. Ezért is bízom benne, hogy a csapos mellett a Korsó kasszáján is rajta tartod majd a szemed a kedvemért! *duruzsolja a kancellárnak, mintha Fint csak egy jött-ment senki lenne, aki nem tartozik az amoniak kifinomult és elit körébe. Reméli, Habrertus is érzi majd a megkülönböztetést, elvégre nem mindenkinek adatik meg, hogy csak úgy besétáljon Amon kapuján, mint ahogy ők teszik éppen most*
- Ó, köszönjük, ez igazán nagylelkű! *adja át lova kantárát a férfinak, hisz valóban, mire a felajánlás elhangzik, ő már rég a lova mellett várakozik, hogy a másik kettő kitalálja, merre tovább. Így viszont, ha kis időre is, de kettéválnak, ő maga pedig némán követi Dorát, csak akkor szólal meg, mikor a lány csacsogni kezd*
- Ez a hely? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, hiszen ő maga épp ezzel ellentétesen vélekedik, de persze mint általában, most sem marad válasz nélkül, az elf magától is mondja tovább, ő pedig hanyagul az ajtókeretnek támaszkodva hallgatja*
- Hm, járványok, mocsok, tolvajok... csodásan hangzik! *révedezik el látványosan egy pillanatra, részint a lány bosszantására, részint mert neki tényleg hiányzik a város* Amúgy meg itt is megtalálod mindegyiket. *teszi hozzá csak úgy mellékesen, ha Dora már elfelejtette volna, épp egy járvány hozta össze őket, a mocskot és a tolvajokat pedig magyarázni sem kell, azok mindenhol vannak, akár akarja az ember, akár nem*
- Neked fogalmad sincs róla, mi a veszélyes... *húzza felsőbbségteljes mosolyra ajkait a naiv megjegyzést hallva, miközben közelebb sétál Dora felé, hogy megkerülve az asztalt, fél fenekével felcsüccsenjen rá* Amikor egy hajszálon múlik az életed, amikor döntened kell, két rossz közül melyik válaszd, hogy mennyit ér az életed és milyen elveket vagy hajlandó feladni, amikhez korábban annyira ragaszkodtál, csak hogy egy újabb reggelt még megélhess. *folytatja tovább lassú, megfontolt hangon, miközben egyik kezével az asztalon támaszkodva közelebb hajol a lányhoz*
- Azt gondolom, kedvesem, hogy aki ilyen kérdéseket tesz fel, az saját magából indul ki, és a saját félelmeit próbálja leplezni. *ha Dora nem húzódik el, akkor most már egészen közelről nézi, ahogy a lány a képzeletbeli bort kortyolgatja, egyik ujját pedig óvatosan emeli, hogy végigsimítson az elf alsó ajkán*
- Hopp, egy csepp mellé ment... *jegyzi meg ártatlannak szánt hangon, miközben lassan megízleli ujjáról a nem létező cseppet*
- Egy percet se félj, amíg engem látsz, ha azt teszed, amit mondok, akkor hamarosan visszatérhetsz majd a drága kancellárodhoz, ugyanolyan állapotban, amilyenben most vagy. *ereszt meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, miközben ujjai Dora borospoharat markoló keze köré fonódnak, és ha a lány hagyja, akkor el is veszi tőle, hogy aztán visszategye oda, ahonnan az elf felvette. A mozdulat jelentése igen egyértelmű, reméli, még Dora is felfogja a lényegét. ~Gyerünk már, ilyenfajta játszadozásra bőven lesz idő, ha a városba értünk. Tartalékold akkorra az energiádat!~ igyekszik üzenni pillantásával a lánynak, hogy készülődjön, de tüstént, míg Habrertus visszatértére várnak.*
*Miközben a Vashegy felé haladnak, bár csak pár röpke pillantást vet a páros felé, nem tudja elkerülni a figyelmét, hogy Dora még mindig nem igazán szerette meg a lovaglásnak eme válfaját, ez pedig halvány mosolyt csal arcaira, miközben Habrertussal társalog, és csak a kancellárra való tekintettel nem tesz megjegyzést a lány esetlenségére*
- Köszönöm, lekötelezel. *biccenti meg fejét kissé a férfi felé, hisz lovaiért jobban aggódik, mint az emberek jó részéért, akiket ismer*
- Persze, ez csak természetes. Tisztában vagyok vele, milyen elfoglalt leszel a távollétünkben, elvégre a Vashegy minden terhe a te nyakadba szakad majd... Szinte sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben kell magadra hagynunk téged. *villannak szemei Dorára egy pillanatra, ha visszakozni akarna, hogy mégis maradjon, most itt a remek alkalom* Mindazonáltal már azért is hálás leszek, ha csak egyszer lesz időd meglátogatni a Korsót a távollétemben. *somolyog a kancellárra, remélve, hogy a férfi tényleg állni is fogja a szavát. ~Bár mi mást is csinálhatna errefelé egyedül?~ fűzi hozzá gondolatban, hiszen ha nem lenne a kocsma folyton változó közönsége, ő már biztos rég halálra unta volna itt magát. ~Öröm lesz visszatérni a városba!~ sóhajt fel magában, már várva az utazást*
- Valóban annak tűnik, és hát a hölgyek körében is igen nagy népszerűségnek örvend... *enged meg egy kis mesterkélt kuncogást magának, míg jelentőségteljesen Dorára pillant* De sose árt óvatosnak lenni az idegenekkel. Ezért is bízom benne, hogy a csapos mellett a Korsó kasszáján is rajta tartod majd a szemed a kedvemért! *duruzsolja a kancellárnak, mintha Fint csak egy jött-ment senki lenne, aki nem tartozik az amoniak kifinomult és elit körébe. Reméli, Habrertus is érzi majd a megkülönböztetést, elvégre nem mindenkinek adatik meg, hogy csak úgy besétáljon Amon kapuján, mint ahogy ők teszik éppen most*
- Ó, köszönjük, ez igazán nagylelkű! *adja át lova kantárát a férfinak, hisz valóban, mire a felajánlás elhangzik, ő már rég a lova mellett várakozik, hogy a másik kettő kitalálja, merre tovább. Így viszont, ha kis időre is, de kettéválnak, ő maga pedig némán követi Dorát, csak akkor szólal meg, mikor a lány csacsogni kezd*
- Ez a hely? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, hiszen ő maga épp ezzel ellentétesen vélekedik, de persze mint általában, most sem marad válasz nélkül, az elf magától is mondja tovább, ő pedig hanyagul az ajtókeretnek támaszkodva hallgatja*
- Hm, járványok, mocsok, tolvajok... csodásan hangzik! *révedezik el látványosan egy pillanatra, részint a lány bosszantására, részint mert neki tényleg hiányzik a város* Amúgy meg itt is megtalálod mindegyiket. *teszi hozzá csak úgy mellékesen, ha Dora már elfelejtette volna, épp egy járvány hozta össze őket, a mocskot és a tolvajokat pedig magyarázni sem kell, azok mindenhol vannak, akár akarja az ember, akár nem*
- Neked fogalmad sincs róla, mi a veszélyes... *húzza felsőbbségteljes mosolyra ajkait a naiv megjegyzést hallva, miközben közelebb sétál Dora felé, hogy megkerülve az asztalt, fél fenekével felcsüccsenjen rá* Amikor egy hajszálon múlik az életed, amikor döntened kell, két rossz közül melyik válaszd, hogy mennyit ér az életed és milyen elveket vagy hajlandó feladni, amikhez korábban annyira ragaszkodtál, csak hogy egy újabb reggelt még megélhess. *folytatja tovább lassú, megfontolt hangon, miközben egyik kezével az asztalon támaszkodva közelebb hajol a lányhoz*
- Azt gondolom, kedvesem, hogy aki ilyen kérdéseket tesz fel, az saját magából indul ki, és a saját félelmeit próbálja leplezni. *ha Dora nem húzódik el, akkor most már egészen közelről nézi, ahogy a lány a képzeletbeli bort kortyolgatja, egyik ujját pedig óvatosan emeli, hogy végigsimítson az elf alsó ajkán*
- Hopp, egy csepp mellé ment... *jegyzi meg ártatlannak szánt hangon, miközben lassan megízleli ujjáról a nem létező cseppet*
- Egy percet se félj, amíg engem látsz, ha azt teszed, amit mondok, akkor hamarosan visszatérhetsz majd a drága kancellárodhoz, ugyanolyan állapotban, amilyenben most vagy. *ereszt meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, miközben ujjai Dora borospoharat markoló keze köré fonódnak, és ha a lány hagyja, akkor el is veszi tőle, hogy aztán visszategye oda, ahonnan az elf felvette. A mozdulat jelentése igen egyértelmű, reméli, még Dora is felfogja a lényegét. ~Gyerünk már, ilyenfajta játszadozásra bőven lesz idő, ha a városba értünk. Tartalékold akkorra az energiádat!~ igyekszik üzenni pillantásával a lánynak, hogy készülődjön, de tüstént, míg Habrertus visszatértére várnak.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-03-17 21:05:25
Üzenet elküldve: 2020-03-17 21:05:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*Az út csak annyira rázós, mint a lovon utazás általában, de ez éppen elég Dorának, hogy elkapja a frász. Éppen ezért kicsit erősebben csimpaszkodik kancellárjába, mint ami az egyszerű szenvedélynek betudható lenne. Arról nem is beszélve, hogy micsoda meghatottsággal pislog a lány a férfira, aki, miután végre megérkeznek, vállalja, hogy lesegíti a nyeregből. Kissé esetlenül, de megveti a lábát a biztos talajon.*
- Köszönöm. *Bár szeretné egy finom úrihölgy hanyag eleganciájával szólni, a mondat elég lihegősre sikerül. Hogy, hogy nem, a Kancellária csak rájuk vár, és Dora a zárral való babrálás után otthonosan toppan be a helyiségbe, a karosszéke háttámlájára dobja kalapját, illetve rögtön egy kis ennivalót szór a másik Dorának és barátainak. A nyúlon már kezdenek megmutatkozni a vemhesség jelei, de a kevésbé szakavatottak szemében csak pufóknak látszana.*
- Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de hiányozni fog Amon. *Jegyzi meg az elf. Útja a kancellár szobájába vezet, de csak azért, mert van ott néhány ruhadarabja. Persze nem neheztel Estire, ha oda is követi, nyilvánvaló, hogy mindketten megfordultak már ebben a helyiségben, nem is egyszer.* A lelkem mélyén mindig utáltam Artheniort, meg a városokat úgy általában. *Néhány ruhát gyömöszöl a zsákjába.* Járványok, mocsok, tolvajok… Nekem soha nem jutott fényűző élet a Gazdagnegyedben.
*Ezután csöndben töpreng egy ideig.*
- Esti, a kis kirándulásunk veszélyes lesz. Meg fogjuk cibálni a macska bajszát. *Elnyújtózik a neki, és csakis neki fenntartott írnoki karosszékben, úgy néz a társára, kissé flegmán, félig férfiterpeszben, mintha egy cseppnyi aggodalom sem motoszkálna benne. Viccesen elmélyíti a hangját.* Azon töprengek, képes vagy-e erre a roppant nehéz feladatra, vagy a szemtelen hozzáállásod csupán a belső félelmeidet és önbizalomhiányodat palástolja. *Hirtelen ötlettel elveszi a kancellár egyik poharát, és eltartott kisujjal úgy tesz, mintha kiváló bort kortyolgatna belőle, másik kezével pedig mintha képzeletbeli kecskeszakállát simogatná nagy élvezettel.* Mit gondolsz erről, kedvesem? *Dörmögi tréfásan. És persze ha meghallja a folyosón Habrertus lépteinek a zaját, úgy tesz, mintha ez a jelenet meg se történt volna.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.17 21:06:53
*Az út csak annyira rázós, mint a lovon utazás általában, de ez éppen elég Dorának, hogy elkapja a frász. Éppen ezért kicsit erősebben csimpaszkodik kancellárjába, mint ami az egyszerű szenvedélynek betudható lenne. Arról nem is beszélve, hogy micsoda meghatottsággal pislog a lány a férfira, aki, miután végre megérkeznek, vállalja, hogy lesegíti a nyeregből. Kissé esetlenül, de megveti a lábát a biztos talajon.*
- Köszönöm. *Bár szeretné egy finom úrihölgy hanyag eleganciájával szólni, a mondat elég lihegősre sikerül. Hogy, hogy nem, a Kancellária csak rájuk vár, és Dora a zárral való babrálás után otthonosan toppan be a helyiségbe, a karosszéke háttámlájára dobja kalapját, illetve rögtön egy kis ennivalót szór a másik Dorának és barátainak. A nyúlon már kezdenek megmutatkozni a vemhesség jelei, de a kevésbé szakavatottak szemében csak pufóknak látszana.*
- Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de hiányozni fog Amon. *Jegyzi meg az elf. Útja a kancellár szobájába vezet, de csak azért, mert van ott néhány ruhadarabja. Persze nem neheztel Estire, ha oda is követi, nyilvánvaló, hogy mindketten megfordultak már ebben a helyiségben, nem is egyszer.* A lelkem mélyén mindig utáltam Artheniort, meg a városokat úgy általában. *Néhány ruhát gyömöszöl a zsákjába.* Járványok, mocsok, tolvajok… Nekem soha nem jutott fényűző élet a Gazdagnegyedben.
*Ezután csöndben töpreng egy ideig.*
- Esti, a kis kirándulásunk veszélyes lesz. Meg fogjuk cibálni a macska bajszát. *Elnyújtózik a neki, és csakis neki fenntartott írnoki karosszékben, úgy néz a társára, kissé flegmán, félig férfiterpeszben, mintha egy cseppnyi aggodalom sem motoszkálna benne. Viccesen elmélyíti a hangját.* Azon töprengek, képes vagy-e erre a roppant nehéz feladatra, vagy a szemtelen hozzáállásod csupán a belső félelmeidet és önbizalomhiányodat palástolja. *Hirtelen ötlettel elveszi a kancellár egyik poharát, és eltartott kisujjal úgy tesz, mintha kiváló bort kortyolgatna belőle, másik kezével pedig mintha képzeletbeli kecskeszakállát simogatná nagy élvezettel.* Mit gondolsz erről, kedvesem? *Dörmögi tréfásan. És persze ha meghallja a folyosón Habrertus lépteinek a zaját, úgy tesz, mintha ez a jelenet meg se történt volna.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.17 21:06:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152