//Hubi//
*Örömmel látja, hogy végül mégis csak hármasban töltik majd az éjszakát a jóféle borral, ez pedig határozottan jobb kedvre deríti, ahogy a másik szobába sétálnak. A lakosztályba érve magában képtelen megállni, hogy ne nevessen a kancellár vonakodásán, ugyanis úgy véli, a férfi tudatosan kérte ezt az ágyneműt a szolgálóktól, mintegy remélve, hogy történni fog valami, és most csak álszerénységtől vagy ki tudja mitől vezérelve igyekszik letagadni korábbi tetteit. Ám akárhogy is került ez az ágynemű az ágyra, nem változtat a tényen, hogy neki határozottan tetszik a szín, és jobb kedve lesz, ha rápillant. Mindenesetre, hogy a kancellárt ne hozza zavarba, inkább a fürdővizet kezdi szemügyre venni, ami csábítóan gőzölög előtte, kellemes relaxációt ígérve, ő pedig alig várja, hogy mihamarabb belemerítkezzen*
- Én is azt hiszem. *bár türelmetlenül várja, hogy végre lekerüljenek róla ruhái, élvezi a ruháján matató kezeket is, mikor pedig lehull róla minden, egy kicsit még egy helyben áll, hadd gyönyörködhesse ki magát lelkes segítője. Sose zavarta, ha meztelenül látják, hisz a kelleténél jóval több önbizalom és jóval kevesebb szemérem jutott neki, így még örömét is leli a bámészkodó pillantásokban. Mikor aztán úgy véli, elég időt adott a férfinak, látszólag azzal foglalva le magát, hogy hosszú haját egy rögtönzött kontyba csavarja, így óva attól, hogy majd később vizes legyen, fejét és felső teste egy részét lassan hátrafelé fordítja, hogy megcsókolja a mögötte álló kancellárt, amennyiben az nem ellenkezik.*
- Sss... *húzódik vissza finoman, hogy a kancellár ajkaira tegye egyik mutatóujját. ~Ne essen szó meglepetésről, invitálásról meg kegyekről!~ igyekszik üzenni a mozdulattal. Bár nappal próbál erősnek és határozottnak tűnni, megbízhatónak és magabiztosnak, mint aki képes egy nagy nemesi ház vezetésére, éjszaka nem bírja tovább elnyomni az igazi énjét, aki vad és felelőtlen, meggondolatlan és zabolátlan. ~És aki valószínűleg holnap mindent megbán...~ fut át agyán a gondolat, ám hamar félresöpri ezt és visszafordul, hogy elinduljon a dézsa felé, ruha nélkül ugyanis hidegnek érzi a levegőt maga körül.*
- Talán azért lehet így, mert nem Artheniorból származom. *jegyzi meg csevegő hangon a kancellár észrevétele kapcsán, ám nem igyekszik kijavítani, ha esetleg azt hinné, pirtianesi. ~Jelentéktelen apróság az egész... ki tudja, mi igaz abból, amit mondunk, és mi nem? Érdekel ez bárkit egyáltalán?~ elmélkedik magában, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet, és óvatosan belemászik a forró vízbe, ami pont olyan kellemes és jóleső, mint elképzelte. Ahogy vállig belemerül, elégedettsége jeleként egy halk sóhaj is elhagyja ajkait, miközben lehunyja szemeit.*
- Örülnék neki. *mosolyodik el továbbra is csukott szemmel. ~Meg egy kis társaságnak is...~ folytatja magában, ám egyelőre túl lusta ahhoz, hogy kinyissa a szemét és felmérje, vajon ketten is elférnek-e a dézsában, így továbbra is inkább a víz lágy érintését élvezve várja, míg a kancellár visszatér az előbb említett borral.*