Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:12:45
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:12:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Mint az közismert, egy kancellár sohasem késik, és korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik amikor akar. Bár szereti ezt hinni, Aenae előtt mégsem érvelne azzal, hogy fontos ügyei miatt váratta meg. De nem is kell, a Vashegy úrnője vagy nem várakozott sokáig, vagy könnyedén túllendül a kellemetlenség felett. Miután helyet foglalnak, Hubi ajándékot kap. Kevés ember van aki ki tudja zökkenteni a kancellárt, de Kagan lányának ez sokadszorra sikerül. Hubi pedig nagyon nem szeret zökkenni. De persze nem ő lenne, ha nem kapná össze magát nagyon gyorsan.*
- Nos... ez... rendkívül kedves tőled, lekötelezel. A madár is gyönyörű, de a gesztust amivel kitüntettél, mindennél értékesebbnek tartom. Ezért megtisztelnél vele, ha nevet adnál a papagájnak. Hogy ezt az érzést mindig felidézhessem amikor pillantást vetek rá.
*Leteszi a kalitkát az asztalra és mosolyogva, gyönyörködve nézi. Aki nem ismeri a kancellárt az meg lehet győződve róla, hogy komolyan meg van hatva. Azt is megtévesztheti aki már kiismerte valamelyest, de az ilyen szerencsés emberben felmerülhet a gyanú, hogy nem őszinte a kimutatott érzelem. Most pedig kiderül, hogy Aenae látogatását nemcsak a kancellár hiányának elviselhetetlen érzése motiválta, mert hivatalosnak tűnő ügyre tér át.*
- Khm... igen.
*Hátradől a karszékében, két kezét ujjai hegyénél érinti össze mellkasa előtt*
- Trodd valóban hű szolgája a Vashegynek, érdemei elévülhetetlenek. Hiszen semmivel sem csekélyebbek érdemei annak, aki nem fegyverrel szolgálja a Vashegyet, hanem táplálja annak népét.
*Komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne tegye hozzá, hogy szintén becsülendő aki kimagasló tudásával áll a Vashegy szolgálatában. Hiszen világraszóló tudományos sikerrel fékeztek meg egy veszedelmes ragályt, és mit kapott hálából? Egy girhes baromfit, egy kevésbé tetszetős kalitkában.*
- Nincs okom megkérdőjelezni döntésed helyességét, magam is úgy hiszem, hogy illő és a Vashegy számára is üdvös, ha Trodd nagyobb birtokon gazdálkodhat.
*Tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- A hivatali rend szerint ilyen esetben meghatározott illetéket...
*Nem jut tovább, mert ahogy Hubi kedvelt témájával, hivatali ügyekkel foglalkozhat, megtörni látszik az a jég amit saját maga és Aenae között érzett, és ezzel együtt a madár is. Utóbbi rikácsolni kezd.*
- ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR! ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR!
*A jó kancellár, aki mindenre számított, de erre nem, kis híján hanyatt esik ijedtében. Konkrétan szakállának minden egyes szála más irányba mered, ahogy a papagáj felé kapja a fejét. Azután bizonytalanul pislant Aenae felé. Mert az illeték szót az imént ejtette ki, és magától értetődik, hogy egy kancellári papagáj gyorsan elsajátítja a hivatali nyelvet. A pásztor szó is elhangzott a beszélgetésben, de kecske? Mivel pedig Hubi tisztában van vele, hogy egyes gyalázatos lelkek miként emlegetik a háta megett, üldözési mániája ugrik néhány szintet.*
- Igazán okos madár. Azt hiszem, kitűnően meg fogjuk érteni egymást.
*Kellő rutinnal mosolyog negédesen, mint aki észre sem vette a jelzőt.*
- Mekkora földadományra gondoltál, úrnőm?
*A derék pásztor ügyének rendezése után kerül sor egy kényesebb ügyre. Hubi megrökönyödve hallgatja Aenae-t, mert szavaiból arra következtet, hogy a gyermek elhunyt. Hubiról pedig sok rosszat lehet mondani, sokat joggal, de a gyerekek szenvedése rendszerint megérinti. Nyitja is a száját, hogy kifejezze együttérzését, de Aenae megelőzi, a kancellár pedig nem akar tolakodó lenni, ha már a gyászoló anya nem kíván erről beszélni. De a szája egy kicsit nyitva marad a megdöbbenéstől, a következőkre ugyanis végképp nem számított.*
- Értem.
*Céltalanul tologatni kezd maga előtt néhány írást, ugyanis nem szeretne sokáig a sárga szemekbe nézni. Főleg mert a benne élő bürokrata ellenvetéssel fog élni.*
- Szomorít, hogy figyed nem hozta meg a remélt boldogságot, hiszen mi másért kérnél tőlem ilyen szomorú dolgot?
*Ismét felnéz és bár mosolyog, kínban van. Ez alighanem látszik is rajta.*
- Távol áll tőlem, hogy próbára tegyem türelmed, de szabadjon megjegyeznem, hogy a hivatalos út megköveteli tőlem, hogy meghallgassam a másik felet is.
*Fogalma sincs, hogy mit követhetett el az a Thargodrym fattyú, amiért ifjú felesége máris a házasság felbontására utasítja? Alighanem más lányoknál is kereste az üdvözülést és ez kiderült. Bár ez nem valószínű. Akkor már értesült volna Nirs halálhíréről. Tehát valamiért terhes lett neki a férje. Ismét az előtte heverő lapokra koncentrál, de csak azért, hogy ne lehessen észrevenni rajta a felismerést. Hát persze, a wegtoreni. Magába bolondította ezt a fruskát, és... és ez még a kancellár hasznára válhat a későbbiekben.*
- Hacsak nem... *néz még mindig maga elé, aztán felnéz valami cinkos csillogással a szemében* Hacsak nem feleséggént kéred ezt tőlem, hanem a Vashegy úrnőjeként utasítasz rá.
*Mint az közismert, egy kancellár sohasem késik, és korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik amikor akar. Bár szereti ezt hinni, Aenae előtt mégsem érvelne azzal, hogy fontos ügyei miatt váratta meg. De nem is kell, a Vashegy úrnője vagy nem várakozott sokáig, vagy könnyedén túllendül a kellemetlenség felett. Miután helyet foglalnak, Hubi ajándékot kap. Kevés ember van aki ki tudja zökkenteni a kancellárt, de Kagan lányának ez sokadszorra sikerül. Hubi pedig nagyon nem szeret zökkenni. De persze nem ő lenne, ha nem kapná össze magát nagyon gyorsan.*
- Nos... ez... rendkívül kedves tőled, lekötelezel. A madár is gyönyörű, de a gesztust amivel kitüntettél, mindennél értékesebbnek tartom. Ezért megtisztelnél vele, ha nevet adnál a papagájnak. Hogy ezt az érzést mindig felidézhessem amikor pillantást vetek rá.
*Leteszi a kalitkát az asztalra és mosolyogva, gyönyörködve nézi. Aki nem ismeri a kancellárt az meg lehet győződve róla, hogy komolyan meg van hatva. Azt is megtévesztheti aki már kiismerte valamelyest, de az ilyen szerencsés emberben felmerülhet a gyanú, hogy nem őszinte a kimutatott érzelem. Most pedig kiderül, hogy Aenae látogatását nemcsak a kancellár hiányának elviselhetetlen érzése motiválta, mert hivatalosnak tűnő ügyre tér át.*
- Khm... igen.
*Hátradől a karszékében, két kezét ujjai hegyénél érinti össze mellkasa előtt*
- Trodd valóban hű szolgája a Vashegynek, érdemei elévülhetetlenek. Hiszen semmivel sem csekélyebbek érdemei annak, aki nem fegyverrel szolgálja a Vashegyet, hanem táplálja annak népét.
*Komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne tegye hozzá, hogy szintén becsülendő aki kimagasló tudásával áll a Vashegy szolgálatában. Hiszen világraszóló tudományos sikerrel fékeztek meg egy veszedelmes ragályt, és mit kapott hálából? Egy girhes baromfit, egy kevésbé tetszetős kalitkában.*
- Nincs okom megkérdőjelezni döntésed helyességét, magam is úgy hiszem, hogy illő és a Vashegy számára is üdvös, ha Trodd nagyobb birtokon gazdálkodhat.
*Tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- A hivatali rend szerint ilyen esetben meghatározott illetéket...
*Nem jut tovább, mert ahogy Hubi kedvelt témájával, hivatali ügyekkel foglalkozhat, megtörni látszik az a jég amit saját maga és Aenae között érzett, és ezzel együtt a madár is. Utóbbi rikácsolni kezd.*
- ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR! ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR!
*A jó kancellár, aki mindenre számított, de erre nem, kis híján hanyatt esik ijedtében. Konkrétan szakállának minden egyes szála más irányba mered, ahogy a papagáj felé kapja a fejét. Azután bizonytalanul pislant Aenae felé. Mert az illeték szót az imént ejtette ki, és magától értetődik, hogy egy kancellári papagáj gyorsan elsajátítja a hivatali nyelvet. A pásztor szó is elhangzott a beszélgetésben, de kecske? Mivel pedig Hubi tisztában van vele, hogy egyes gyalázatos lelkek miként emlegetik a háta megett, üldözési mániája ugrik néhány szintet.*
- Igazán okos madár. Azt hiszem, kitűnően meg fogjuk érteni egymást.
*Kellő rutinnal mosolyog negédesen, mint aki észre sem vette a jelzőt.*
- Mekkora földadományra gondoltál, úrnőm?
*A derék pásztor ügyének rendezése után kerül sor egy kényesebb ügyre. Hubi megrökönyödve hallgatja Aenae-t, mert szavaiból arra következtet, hogy a gyermek elhunyt. Hubiról pedig sok rosszat lehet mondani, sokat joggal, de a gyerekek szenvedése rendszerint megérinti. Nyitja is a száját, hogy kifejezze együttérzését, de Aenae megelőzi, a kancellár pedig nem akar tolakodó lenni, ha már a gyászoló anya nem kíván erről beszélni. De a szája egy kicsit nyitva marad a megdöbbenéstől, a következőkre ugyanis végképp nem számított.*
- Értem.
*Céltalanul tologatni kezd maga előtt néhány írást, ugyanis nem szeretne sokáig a sárga szemekbe nézni. Főleg mert a benne élő bürokrata ellenvetéssel fog élni.*
- Szomorít, hogy figyed nem hozta meg a remélt boldogságot, hiszen mi másért kérnél tőlem ilyen szomorú dolgot?
*Ismét felnéz és bár mosolyog, kínban van. Ez alighanem látszik is rajta.*
- Távol áll tőlem, hogy próbára tegyem türelmed, de szabadjon megjegyeznem, hogy a hivatalos út megköveteli tőlem, hogy meghallgassam a másik felet is.
*Fogalma sincs, hogy mit követhetett el az a Thargodrym fattyú, amiért ifjú felesége máris a házasság felbontására utasítja? Alighanem más lányoknál is kereste az üdvözülést és ez kiderült. Bár ez nem valószínű. Akkor már értesült volna Nirs halálhíréről. Tehát valamiért terhes lett neki a férje. Ismét az előtte heverő lapokra koncentrál, de csak azért, hogy ne lehessen észrevenni rajta a felismerést. Hát persze, a wegtoreni. Magába bolondította ezt a fruskát, és... és ez még a kancellár hasznára válhat a későbbiekben.*
- Hacsak nem... *néz még mindig maga elé, aztán felnéz valami cinkos csillogással a szemében* Hacsak nem feleséggént kéred ezt tőlem, hanem a Vashegy úrnőjeként utasítasz rá.
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:34:29
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:34:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Szerencsére nem kell sokat várnia a kancellárra, mert az pikk-pakk megjelenik.*
- Én is örülök, hogy láthatlak.
*Végül is előző éjjel Kagan ökle úgy kiütötte, hogy Aenae hirtelen azt hitte, hogy kilehelte a lelkét is. Öröm, hogy túlélte. Meg azt is, hogy Cha'yss a kedvéért megcselekedte volna azt, amit Kagan ökle nem tudott. Ez a momentum még mindig egyszerre hízelgő és ijesztő is.*
- Több dolog miatt jöttem. Kezdem is az elsővel. Őt itt.
*Emeli fel a kalitkát, miközben leül.*
- Neked szeretném ajándékozni. Nem bírtam otthagyni, megláttam és azt gondoltam, hogy egy ilyen szép, intelligens madár a kedvedre való volna.
*Úgy mosolyog, mint egy aranyos kislány, aki rajzolt az apukájának valami bénát, de az nagyon hálás érte. Legalábbis látszólag. Nem hiszi, hogy Habrertus öröme felhőtlen lesz a szárnyastól, ugyanakkor meggyőződése, hogy Habrertusnak szüksége van egy efféle jószágra. Ha másért nem, hát azért, mert igen hivalkodó, büszke darab a fényes piros tollaival és csiricsáré farktollaival.*
- A másik ügy Troddé, tudod pásztor. Azt gondoltam, hogy kaphatna még földet, nem? Szorgalmas, jó ember, ha nagyobb olyan területen gazdálkodhatna, amely a sajátja, akkor az a Vashegynek is hasznára válna. Legalábbis én így gondolom.
*Egyrészről valóban ez lenne az indok, a másik részről pedig az, hogy Cha'yssnak is odaajándékoztak egy nagyobb földdarabot, Aenae pedig nem akarja, hogy emiatt a helyiek ne érezzék úgy, hogy bármi hátrányba kerültek volna.*
- A harmadik dolog... Nos az nem annyira örömteli. Tudod a gyermekem. Kislány, Nievesha. Szóval ő egy jobb helyen van már...
*Ezt Habrertus akár úgy is értheti, hogy elvetélt, vagy halva született és Aenae nem véletlenül fogalmaz ilyen kétértelműen. Abban meg tényleg biztos, hogy Pyctánál jobb helyen van, mint nála valaha is lehetne.*
- De nem erről akartam beszélni. Sőt nem is akarok róla beszélni.
*Elhúzza a száját, közben maga elé mered, nem kell megjátszania magát, tényleg megrázó a számára az egész dolog, hiszen eleve nem is akarta azt a gyereket. Felnéz Habrertusra, topázsárga tekintetét a férfiéba fúrja.*
- Azt akarom, hogy semmisítsd meg a házasságomról szóró papírost, és valamennyi másolatát. És töröljük ki, felejtsük el. Én ki akarom törölni, el akarom felejteni.
*Az "akarom" szót mindahányszor megnyomja. A kancellár felfoghatja parancsnak is, noha Aenae csak kérésnek szánja. Egy nagyon határozott kérésnek. Legalábbis egyelőre.*
*Szerencsére nem kell sokat várnia a kancellárra, mert az pikk-pakk megjelenik.*
- Én is örülök, hogy láthatlak.
*Végül is előző éjjel Kagan ökle úgy kiütötte, hogy Aenae hirtelen azt hitte, hogy kilehelte a lelkét is. Öröm, hogy túlélte. Meg azt is, hogy Cha'yss a kedvéért megcselekedte volna azt, amit Kagan ökle nem tudott. Ez a momentum még mindig egyszerre hízelgő és ijesztő is.*
- Több dolog miatt jöttem. Kezdem is az elsővel. Őt itt.
*Emeli fel a kalitkát, miközben leül.*
- Neked szeretném ajándékozni. Nem bírtam otthagyni, megláttam és azt gondoltam, hogy egy ilyen szép, intelligens madár a kedvedre való volna.
*Úgy mosolyog, mint egy aranyos kislány, aki rajzolt az apukájának valami bénát, de az nagyon hálás érte. Legalábbis látszólag. Nem hiszi, hogy Habrertus öröme felhőtlen lesz a szárnyastól, ugyanakkor meggyőződése, hogy Habrertusnak szüksége van egy efféle jószágra. Ha másért nem, hát azért, mert igen hivalkodó, büszke darab a fényes piros tollaival és csiricsáré farktollaival.*
- A másik ügy Troddé, tudod pásztor. Azt gondoltam, hogy kaphatna még földet, nem? Szorgalmas, jó ember, ha nagyobb olyan területen gazdálkodhatna, amely a sajátja, akkor az a Vashegynek is hasznára válna. Legalábbis én így gondolom.
*Egyrészről valóban ez lenne az indok, a másik részről pedig az, hogy Cha'yssnak is odaajándékoztak egy nagyobb földdarabot, Aenae pedig nem akarja, hogy emiatt a helyiek ne érezzék úgy, hogy bármi hátrányba kerültek volna.*
- A harmadik dolog... Nos az nem annyira örömteli. Tudod a gyermekem. Kislány, Nievesha. Szóval ő egy jobb helyen van már...
*Ezt Habrertus akár úgy is értheti, hogy elvetélt, vagy halva született és Aenae nem véletlenül fogalmaz ilyen kétértelműen. Abban meg tényleg biztos, hogy Pyctánál jobb helyen van, mint nála valaha is lehetne.*
- De nem erről akartam beszélni. Sőt nem is akarok róla beszélni.
*Elhúzza a száját, közben maga elé mered, nem kell megjátszania magát, tényleg megrázó a számára az egész dolog, hiszen eleve nem is akarta azt a gyereket. Felnéz Habrertusra, topázsárga tekintetét a férfiéba fúrja.*
- Azt akarom, hogy semmisítsd meg a házasságomról szóró papírost, és valamennyi másolatát. És töröljük ki, felejtsük el. Én ki akarom törölni, el akarom felejteni.
*Az "akarom" szót mindahányszor megnyomja. A kancellár felfoghatja parancsnak is, noha Aenae csak kérésnek szánja. Egy nagyon határozott kérésnek. Legalábbis egyelőre.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:41:30
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*A Vaskorsóban mindenkor kellemes időzni, de sajnálatos módon az egyszeri kancellár élete nemcsak játék és mese. Így miután érzékeny búcsút vett a korábban kiállhatatlannak megismert, de valójában szívélyesen is viselkedni tudó kocsmárostól, már a Radkraalnál jár. Alig nyit be az épület ajtaján, már hallja is, hogy valaki zörög a hivatalánál.*
- Jövök már, jövök! *morogja félhangosan, mert bár az egyértelmű tény, hogy nélkülözhetetlen és ezt rendszerint élvezi is, néha elvárná, hogy békén hagyják a kérelmezők jelentéktelen problémáikkal. Alig lép közelebb már látja is, hogy Aenae érkezett hozzá. Egy szemvillanás alatt átrendezi arcvonásait és egy behízelgő mosoly terül el rajta.*
- Ó, bocsáss meg, úrnőm, nem tudtam, hogy te tisztelsz meg látogatásoddal. Örvend a szívem, hogy ismét láthatlak.
*Gyors pillantásokkal szemrevételezi a fruskánál lévő dobozt és kalitkát, benne egy errefelé egzotikus állatnak számító papagájjal. Legott meg is állapítja, hogy a lány szertelen fényűzése visszatetsző, és ezúttal könnyedén megfeledkezik a báró ajándékáról. Már csak azért is, mert azt korántsem tartaná luxusnak. Neki, az ő pozíciójában igazán kijár. Bár kedveli az öszvérét, igazán a szívéhez nőtt az évek alatt, de mégsem járja, hogy a Vashegy nagy hatalmú kancellárja egy kevésbé tetszetős állat hátán járja a vidéket, ha a kötelesség szólítja.*
- Kérlek, parancsolj beljebb!
*Kinyitja a jókora kulccsal a zárat, szélesre tárja az ajtót és hasonlóan széles mosollyal engedi maga elé Aenae-t. Ha a lány nem utasítja vissza a gesztust, mögötte ő is behalad a Kancelláriára. Mint látható, Hubi úriember. Megadja a köteles tiszteletet a Vashegy úrnőjének. Azt pedig felesleges is külön említeni, hogy így hátulról is szemügyre veheti. Ha beljebb kerültek, az asztala mögé siet és egy előzékeny mozdulattal jelzi, hogy Aenae foglaljon helyet. Persze ő maga sem ül le addig, amíg Aeane nem tette ezt meg.*
- Ha nem tolakodó a kérdésem, miben állhatok szolgálatodra?
*A Vaskorsóban mindenkor kellemes időzni, de sajnálatos módon az egyszeri kancellár élete nemcsak játék és mese. Így miután érzékeny búcsút vett a korábban kiállhatatlannak megismert, de valójában szívélyesen is viselkedni tudó kocsmárostól, már a Radkraalnál jár. Alig nyit be az épület ajtaján, már hallja is, hogy valaki zörög a hivatalánál.*
- Jövök már, jövök! *morogja félhangosan, mert bár az egyértelmű tény, hogy nélkülözhetetlen és ezt rendszerint élvezi is, néha elvárná, hogy békén hagyják a kérelmezők jelentéktelen problémáikkal. Alig lép közelebb már látja is, hogy Aenae érkezett hozzá. Egy szemvillanás alatt átrendezi arcvonásait és egy behízelgő mosoly terül el rajta.*
- Ó, bocsáss meg, úrnőm, nem tudtam, hogy te tisztelsz meg látogatásoddal. Örvend a szívem, hogy ismét láthatlak.
*Gyors pillantásokkal szemrevételezi a fruskánál lévő dobozt és kalitkát, benne egy errefelé egzotikus állatnak számító papagájjal. Legott meg is állapítja, hogy a lány szertelen fényűzése visszatetsző, és ezúttal könnyedén megfeledkezik a báró ajándékáról. Már csak azért is, mert azt korántsem tartaná luxusnak. Neki, az ő pozíciójában igazán kijár. Bár kedveli az öszvérét, igazán a szívéhez nőtt az évek alatt, de mégsem járja, hogy a Vashegy nagy hatalmú kancellárja egy kevésbé tetszetős állat hátán járja a vidéket, ha a kötelesség szólítja.*
- Kérlek, parancsolj beljebb!
*Kinyitja a jókora kulccsal a zárat, szélesre tárja az ajtót és hasonlóan széles mosollyal engedi maga elé Aenae-t. Ha a lány nem utasítja vissza a gesztust, mögötte ő is behalad a Kancelláriára. Mint látható, Hubi úriember. Megadja a köteles tiszteletet a Vashegy úrnőjének. Azt pedig felesleges is külön említeni, hogy így hátulról is szemügyre veheti. Ha beljebb kerültek, az asztala mögé siet és egy előzékeny mozdulattal jelzi, hogy Aenae foglaljon helyet. Persze ő maga sem ül le addig, amíg Aeane nem tette ezt meg.*
- Ha nem tolakodó a kérdésem, miben állhatok szolgálatodra?
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:04:14
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Aenae alaposan fel van málházva, elvégre mindenféle cuccokat összevásárolt. Szokták mondani, hogy a vásárlás jó hatással van a nők idegrendszerére és tessék, Aenae az élő példa, hogy csakugyan így van. Bár Effy állapota egy kissé aggasztja, de nem tudja, hogy kivel beszélhetne erről, valamelyik hülye bátyjával? Na, az teljesen kizárt! Nyilvánvaló, hogy barátnőjének kell némi idő, Aenae nem szeretné túl rámenősen rátukmálni Effyre a társaságát, de egyértelmű, hogy több időt kell vele eltöltenie. Ezen gondolkodik, miközben a piacról tart hazafelé. Egyik hóna alatt a macska egy dobozban, a másikban kalitkában a papagáj. Előbbi hangosabb, mint az utóbbi és Aenae pár karmolással is gazdagabbá válik a piacról való hazaút során. Figyelmét elterelendő, többször emelte menet közben az arcával egy magasságba a kalitkát, hogy tanítgathassa a madarat az "illeték" szóra. Eleddig nem úgy tűnik, mintha sikerült volna betanítani. Ettől Aanea kicsit csalódott ugyan, de ez a csalódás közel sem fáj annyira, mint az újabb karmolás.*
- Jajj ciculi, nemár! Otthon majd kapsz tejecskét és minden rendben lesz, jó? Jó cica leszel, én meg jó gazdád. Alhatsz a lábamnál, meg ilyenek.
*A Radkraalba érbe a macskás dobozt leteszi a földre Habrertus irodája előtt. Mielőtt kopogna eltűnődik azon, hogy vajon nem kellene-e a kancelláriát egy nagyobb irodába költöztetni? De aztán úgy dönt, hogy nem foglalkozik egyelőre ezzel a kérdéskörrel. Inkább csak kopog és reméli, hogy a drágalátos Habrertus "otthon" van, merthogy nemigen szeretné sokáig térítgetni a madarat, még rossz szavakat tanulna meg nála.*
*Aenae alaposan fel van málházva, elvégre mindenféle cuccokat összevásárolt. Szokták mondani, hogy a vásárlás jó hatással van a nők idegrendszerére és tessék, Aenae az élő példa, hogy csakugyan így van. Bár Effy állapota egy kissé aggasztja, de nem tudja, hogy kivel beszélhetne erről, valamelyik hülye bátyjával? Na, az teljesen kizárt! Nyilvánvaló, hogy barátnőjének kell némi idő, Aenae nem szeretné túl rámenősen rátukmálni Effyre a társaságát, de egyértelmű, hogy több időt kell vele eltöltenie. Ezen gondolkodik, miközben a piacról tart hazafelé. Egyik hóna alatt a macska egy dobozban, a másikban kalitkában a papagáj. Előbbi hangosabb, mint az utóbbi és Aenae pár karmolással is gazdagabbá válik a piacról való hazaút során. Figyelmét elterelendő, többször emelte menet közben az arcával egy magasságba a kalitkát, hogy tanítgathassa a madarat az "illeték" szóra. Eleddig nem úgy tűnik, mintha sikerült volna betanítani. Ettől Aanea kicsit csalódott ugyan, de ez a csalódás közel sem fáj annyira, mint az újabb karmolás.*
- Jajj ciculi, nemár! Otthon majd kapsz tejecskét és minden rendben lesz, jó? Jó cica leszel, én meg jó gazdád. Alhatsz a lábamnál, meg ilyenek.
*A Radkraalba érbe a macskás dobozt leteszi a földre Habrertus irodája előtt. Mielőtt kopogna eltűnődik azon, hogy vajon nem kellene-e a kancelláriát egy nagyobb irodába költöztetni? De aztán úgy dönt, hogy nem foglalkozik egyelőre ezzel a kérdéskörrel. Inkább csak kopog és reméli, hogy a drágalátos Habrertus "otthon" van, merthogy nemigen szeretné sokáig térítgetni a madarat, még rossz szavakat tanulna meg nála.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 19:45:43
Üzenet elküldve: 2020-10-21 19:45:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Az igric nyugodt és türelmes és olyan udvarias, hogy azt tanítani kellene. Nincs tudomása róla, hogy thargok és a velük élők milyen paranoiás népség. Aenae nem paranoiás, bár ő csak félig tharg, bár az apjától biztosan jó adagot kapott.
Nem tudja, mi játszódik le a lány és mi a kancellár fejében, de reméli, hogy végre hazatérhet. Nem azért, mert nem szeret Aenaevel lenni, hanem azért, mert nem érzi komfortosan magát. Mint egy róka a baromfiudvarban, amit irbiszek vigyáznak.
Ha tudatában is van a lány feszültségének és érzéseinek, nem mutatja jelét, de tart tőle, hogy Aenae be fogja nyújtani a számlát. Arról viszont fogalma sincs, hogy a vendégszoba messze esik a lány lakosztályától. És bár ez megnehezíti majd, hogy éjjel felkeresse és kiengesztelje. Ezen tehát nem is tud feszülni.
Ezért elkerüli, hogy összenézzen a lánnyal, amikor a vendégszoba szóba kerül. Nem esik ki a szerepéből, így őt nem kaphatja oda nem illő reakción senki.
Közben Aenae rendkívül kurtán lerendezi a történtek elmesélését, de ezúttal megenged magának egy gesztust, ami jól mutatja, hogy a "semmi különös" nem igazán fedi a valóságot.
Aztán Aenae elköszön tőlük, ekkor a báró felállva és meghajolva búcsúzik tőle abban a reményben, hogy vacsoránál újra láthatja.
A lány távozása után pedig rátér egy kis szünettel az ajándék kérdésére.*
- Én mégis szeretném ezzel az kicsinységgel kiküszöbölni a csorbát. *Mosolyog barátságosan a kancellár szabadkozására.*
- Megtenné, hogy velem fárad? Az ajándékot kint hagytam. *Húzódik szélesebbre a mosolya, mintha valami galádságon törné a fejét.
Ha pedig Habrertus követi, akkor rövid séta következik kifelé, amelyet a várakozás kurta némasága tölt ki. Egészen az erődbe vezető ajtóig sétálnak, amelyet kinyit a báró és udvariasan előre engedi a kancellárt, majd kilép utána és az udvaron álló kétlovas nemesi hintó felé int arisztokrata mozdulattal.*
- Tudom, hogy apróság, de remélem, tetszik önnek.
*A hintó vadonat új, azon kívül, hogy idáig utaztak vele Aenaevel. Vastag, vörös brokátfüggönyök takarják az ablakot, a kerekek alatt rugózás teszi kellemesebbé az utat, faragás díszíti az ajtókat és a kocsi oldalát. Valódi remekmű.*
//Hubin innen//
*Az igric nyugodt és türelmes és olyan udvarias, hogy azt tanítani kellene. Nincs tudomása róla, hogy thargok és a velük élők milyen paranoiás népség. Aenae nem paranoiás, bár ő csak félig tharg, bár az apjától biztosan jó adagot kapott.
Nem tudja, mi játszódik le a lány és mi a kancellár fejében, de reméli, hogy végre hazatérhet. Nem azért, mert nem szeret Aenaevel lenni, hanem azért, mert nem érzi komfortosan magát. Mint egy róka a baromfiudvarban, amit irbiszek vigyáznak.
Ha tudatában is van a lány feszültségének és érzéseinek, nem mutatja jelét, de tart tőle, hogy Aenae be fogja nyújtani a számlát. Arról viszont fogalma sincs, hogy a vendégszoba messze esik a lány lakosztályától. És bár ez megnehezíti majd, hogy éjjel felkeresse és kiengesztelje. Ezen tehát nem is tud feszülni.
Ezért elkerüli, hogy összenézzen a lánnyal, amikor a vendégszoba szóba kerül. Nem esik ki a szerepéből, így őt nem kaphatja oda nem illő reakción senki.
Közben Aenae rendkívül kurtán lerendezi a történtek elmesélését, de ezúttal megenged magának egy gesztust, ami jól mutatja, hogy a "semmi különös" nem igazán fedi a valóságot.
Aztán Aenae elköszön tőlük, ekkor a báró felállva és meghajolva búcsúzik tőle abban a reményben, hogy vacsoránál újra láthatja.
A lány távozása után pedig rátér egy kis szünettel az ajándék kérdésére.*
- Én mégis szeretném ezzel az kicsinységgel kiküszöbölni a csorbát. *Mosolyog barátságosan a kancellár szabadkozására.*
- Megtenné, hogy velem fárad? Az ajándékot kint hagytam. *Húzódik szélesebbre a mosolya, mintha valami galádságon törné a fejét.
Ha pedig Habrertus követi, akkor rövid séta következik kifelé, amelyet a várakozás kurta némasága tölt ki. Egészen az erődbe vezető ajtóig sétálnak, amelyet kinyit a báró és udvariasan előre engedi a kancellárt, majd kilép utána és az udvaron álló kétlovas nemesi hintó felé int arisztokrata mozdulattal.*
- Tudom, hogy apróság, de remélem, tetszik önnek.
*A hintó vadonat új, azon kívül, hogy idáig utaztak vele Aenaevel. Vastag, vörös brokátfüggönyök takarják az ablakot, a kerekek alatt rugózás teszi kellemesebbé az utat, faragás díszíti az ajtókat és a kocsi oldalát. Valódi remekmű.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 18:25:38
Üzenet elküldve: 2020-10-21 18:25:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Mindennek eljön az ideje. Ama levél megírásának is, Hubi kétségbeesésének is. De egyelőre ott tartunk, hogy egy jó tudós összefüggésekben vizsgálja a részleteket. És Hubi szereti hinni magáról, hogy jó tudós. Valójában úgy véli, hogy egyike a legnagyobbaknak, de ez most nem tartozik ide. Most csak kezdi magában összepasszítani a kirakós darabkáit. Furcsa volt, hogy a báró esetében már az volt feltűnő, hogy mennyire igyekszik úgy viselkedni, mintha nem Aenae ülne mellette. Azok után amin átmehettek, ha egyszer megmentette az életét, igazán pazarolhatna rá egy-egy pillantást, legalább amikor beszél. Ellenben az úrnő pillantásai! Ezekből kettőt jegyzett meg a jó kancellár, melyek a vendégszoba említésekor cikáztak ide-oda. Egy szinte lopott pillantás a báróra, aztán rá. Ez utóbbiban mintha dühöt vélt volna felfedezni. Meg az az érintés is. Lehet, hogy öregkorára a kancellár szereti túlgondolni a dolgokat, de most az az érzése, hogy ezek úgy vannak.
~Szegény Thargodrym kölyök. Pedig jóravalónak látszik.~
Természetesen kis felfedezését megtartja magának egyelőre, ki tudja milyen alkalmas pillanatban rukkolhat elő vele megfelelő környezetben. Most azonban Cha'yss-ra kell figyelnie, aki megszólítja miután Aenae távozott.*
- Parancsolj velem, báró uram!
*Ő aztán nem fog bizalmaskodni, de egyébként nem mutatja jelét, hogy ellenére lenne a közvetlen hang. Joviális mosollyal hallgatja a szabadkozást.*
- Szót sem érdemel az egész, az elmondottak fényében otrombaság lenne részemről, ha rossz néven venném.
*Ó, ismeri már ő az ilyen ajándékokat! Valami dobozka mézes sütemény, aminek átadásakor az arcátlan adományozó még ki is emeli, hogy Lanawin szerte híres sütőmester kezei közül került ki. Egy kendő, amibe avatott kezek a megajándékozott monogramját hímezték, esetleg - ha a hálálkodó nagylelkűnek hiszi magát - egy mívesen megmunkált tőr. Sebaj, bármit is szánt neki a báró, nem tartaná helyesnek megbántani azzal, hogy visszautasítja. A Kancellária sarkában álló nagy szekrény "egyéb kacatok" feliratú exkluzív rekeszében elfér, és alkalomadtán Hubi is hasonló nagylelkűséggel ajándékozhatja tovább.*
- Kérlek, ne hozz zavarba! Igazán semmi szükség erre.
*A rend kedvéért szabódik, de érezhető, hogy a báró bátran átadhatja az ajándékát. Illőn meg fogja köszönni és utána, ha már Cha'yss most hozta szóba, rátérhetnek arra, ami miatt azt a levelet elküldte.*
//Hubin innen//
*Mindennek eljön az ideje. Ama levél megírásának is, Hubi kétségbeesésének is. De egyelőre ott tartunk, hogy egy jó tudós összefüggésekben vizsgálja a részleteket. És Hubi szereti hinni magáról, hogy jó tudós. Valójában úgy véli, hogy egyike a legnagyobbaknak, de ez most nem tartozik ide. Most csak kezdi magában összepasszítani a kirakós darabkáit. Furcsa volt, hogy a báró esetében már az volt feltűnő, hogy mennyire igyekszik úgy viselkedni, mintha nem Aenae ülne mellette. Azok után amin átmehettek, ha egyszer megmentette az életét, igazán pazarolhatna rá egy-egy pillantást, legalább amikor beszél. Ellenben az úrnő pillantásai! Ezekből kettőt jegyzett meg a jó kancellár, melyek a vendégszoba említésekor cikáztak ide-oda. Egy szinte lopott pillantás a báróra, aztán rá. Ez utóbbiban mintha dühöt vélt volna felfedezni. Meg az az érintés is. Lehet, hogy öregkorára a kancellár szereti túlgondolni a dolgokat, de most az az érzése, hogy ezek úgy vannak.
~Szegény Thargodrym kölyök. Pedig jóravalónak látszik.~
Természetesen kis felfedezését megtartja magának egyelőre, ki tudja milyen alkalmas pillanatban rukkolhat elő vele megfelelő környezetben. Most azonban Cha'yss-ra kell figyelnie, aki megszólítja miután Aenae távozott.*
- Parancsolj velem, báró uram!
*Ő aztán nem fog bizalmaskodni, de egyébként nem mutatja jelét, hogy ellenére lenne a közvetlen hang. Joviális mosollyal hallgatja a szabadkozást.*
- Szót sem érdemel az egész, az elmondottak fényében otrombaság lenne részemről, ha rossz néven venném.
*Ó, ismeri már ő az ilyen ajándékokat! Valami dobozka mézes sütemény, aminek átadásakor az arcátlan adományozó még ki is emeli, hogy Lanawin szerte híres sütőmester kezei közül került ki. Egy kendő, amibe avatott kezek a megajándékozott monogramját hímezték, esetleg - ha a hálálkodó nagylelkűnek hiszi magát - egy mívesen megmunkált tőr. Sebaj, bármit is szánt neki a báró, nem tartaná helyesnek megbántani azzal, hogy visszautasítja. A Kancellária sarkában álló nagy szekrény "egyéb kacatok" feliratú exkluzív rekeszében elfér, és alkalomadtán Hubi is hasonló nagylelkűséggel ajándékozhatja tovább.*
- Kérlek, ne hozz zavarba! Igazán semmi szükség erre.
*A rend kedvéért szabódik, de érezhető, hogy a báró bátran átadhatja az ajándékát. Illőn meg fogja köszönni és utána, ha már Cha'yss most hozta szóba, rátérhetnek arra, ami miatt azt a levelet elküldte.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:24:25
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:24:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Van amit Aenae nem tud megszokni, ez pedig az úrnőmözés, és ha az úrnőmözés bántotta a fülét, akkor a nagyasszonyozástól végképp kiveri a víz. Egyből rossz lesz a szája íze, szóra nyitja ajkait, hogy elejét vegye a további nagyasszonyozásnál, de aztán becsukja anélkül, hogy bármit szólna. Cha'yss szájából ez még szörnyűbben hangzik, annyira idegen. Megint látszik, ahogyan a fogai összeszorítsa miatt befeszül az állán egy izom. Három mély lélegzettel igyekszik elejét venni saját agya kattogásának és annak, hogy megint belelovalja magát olyasmibe, aminek talán csak ő maga tulajdonít jelentőséget. Vajon tényleg nincs jelentősége? Ez csupán Cha'yss álcájának a része?
Fáradt mosollyal köszöni meg Habrertusnak, hogy intézkedik a lakosztálya előkészítéséről. Nem mintha bármi előkészítendő lenne rajta, maximum a forró fürdő. Ami nagyon jó gondolat. Nem mintha annyira beporolódott volna az út folyamán, ráadásul indulás előtt nem sokkal is vett egy fürdőt, de mégis érzi, hogy kell neki. Majdnem közbeveti, hogy illatos habot is csináljanak a fürdőjébe, de végül mégsem. A vendégszoba említésére már nem állhatja meg, hogy a szeme sarkából Cha'yssra ne pillantson, a fejében már mindenféle útvonalak és rejtekajtók cikáznak. A rejtekajtók inkább azért, mert ő nem tud a létükről, de ugye rejtekajtók. Aztán topázsárga tekintete visszasiklik a kancellárra, most gyűlöli a vendégszoba miatt. Hogy a vendégszoba térbeli tájolása miatt kiesik a szerepéből? Hát ő eleve nem olyan jó színész - sőt kifejezetten pocsék -, mint a másik kettő. Ha meg Cha'yss felrója ezt neki a későbbiekben, akkor ő is felrója azt, hogy a férfi szégyelli őt és a kapcsolatukat. Megremeg a szája széle. Kész szerencse, hogy Habrertus ajvékolni kezd, mert így nem kezdi el Aenae ugyanezt.*
- Régi hirig. Semmi különös.
*Flegmán megrántja a vállát, semmi kedve elmesélni most az egész dolgot.*
- Akkor vacsoránál. Uraim.
*Biccent feléjük, mielőtt távozna, de aztán egykettőre csukódik mögötte a kancellária ajtaja. Sebesen kapkodja a lábait, közben összehúzza magán a neki túlságosan nagy köpenyt, hisz nem akarja letaposni az alját, meg amúgy is kicsit olyan érzés, mint egy meleg ölelés. Tulajdonképpen csak egy ölelésre vágyik. Majd valahogy behajtja később. Parancsba adja mondjuk.*
//Hubin innen//
*Van amit Aenae nem tud megszokni, ez pedig az úrnőmözés, és ha az úrnőmözés bántotta a fülét, akkor a nagyasszonyozástól végképp kiveri a víz. Egyből rossz lesz a szája íze, szóra nyitja ajkait, hogy elejét vegye a további nagyasszonyozásnál, de aztán becsukja anélkül, hogy bármit szólna. Cha'yss szájából ez még szörnyűbben hangzik, annyira idegen. Megint látszik, ahogyan a fogai összeszorítsa miatt befeszül az állán egy izom. Három mély lélegzettel igyekszik elejét venni saját agya kattogásának és annak, hogy megint belelovalja magát olyasmibe, aminek talán csak ő maga tulajdonít jelentőséget. Vajon tényleg nincs jelentősége? Ez csupán Cha'yss álcájának a része?
Fáradt mosollyal köszöni meg Habrertusnak, hogy intézkedik a lakosztálya előkészítéséről. Nem mintha bármi előkészítendő lenne rajta, maximum a forró fürdő. Ami nagyon jó gondolat. Nem mintha annyira beporolódott volna az út folyamán, ráadásul indulás előtt nem sokkal is vett egy fürdőt, de mégis érzi, hogy kell neki. Majdnem közbeveti, hogy illatos habot is csináljanak a fürdőjébe, de végül mégsem. A vendégszoba említésére már nem állhatja meg, hogy a szeme sarkából Cha'yssra ne pillantson, a fejében már mindenféle útvonalak és rejtekajtók cikáznak. A rejtekajtók inkább azért, mert ő nem tud a létükről, de ugye rejtekajtók. Aztán topázsárga tekintete visszasiklik a kancellárra, most gyűlöli a vendégszoba miatt. Hogy a vendégszoba térbeli tájolása miatt kiesik a szerepéből? Hát ő eleve nem olyan jó színész - sőt kifejezetten pocsék -, mint a másik kettő. Ha meg Cha'yss felrója ezt neki a későbbiekben, akkor ő is felrója azt, hogy a férfi szégyelli őt és a kapcsolatukat. Megremeg a szája széle. Kész szerencse, hogy Habrertus ajvékolni kezd, mert így nem kezdi el Aenae ugyanezt.*
- Régi hirig. Semmi különös.
*Flegmán megrántja a vállát, semmi kedve elmesélni most az egész dolgot.*
- Akkor vacsoránál. Uraim.
*Biccent feléjük, mielőtt távozna, de aztán egykettőre csukódik mögötte a kancellária ajtaja. Sebesen kapkodja a lábait, közben összehúzza magán a neki túlságosan nagy köpenyt, hisz nem akarja letaposni az alját, meg amúgy is kicsit olyan érzés, mint egy meleg ölelés. Tulajdonképpen csak egy ölelésre vágyik. Majd valahogy behajtja később. Parancsba adja mondjuk.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:55:11
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Az igric semmit sem tud a Vashegy viselt dolgairól. Még csak pletykákat sem ismer, de neki ezzel nem is kell foglalkoznia. Arthenioriként a tharg földek teljesen hidegen hagyják. Ahogy a vashegyi bürokráciában sem járatos, csak a kancellárt ismeri szegről-végről és persze Aenaet. Aki most későbbre halasztja a referálást és ha a báró nem ismerné szegről-végről Habrertust, azt gondolhatná, hogy milyen remek bürokratája van ezeknek a földeknek. Elhivatott és buzgó, bármi történjen, elvégzi a feladatát.
A lánnyal együtt mozdul, ahogy az etikett megköveteli és még a kézmozdulat sem tudja teljesen megállítani. Bár ahogy felállt, egy tiszteletteljes főhajtással vissza is ül miután kimondta.*
- Köszönöm, nagyasszony. *A meghívásra a kancellártól kölcsönzött megszólítással él, mivel Aenae már férjezett, így a kisasszony megszólítás valóban helytelen.
A vállára simuló kezet zavart arckifejezéssel veszi, mintha nem minden nap tenné a vállára egy birodalom úrnője a jobbját. Sárga pillantása előbb a lányra, majd a megszólított kancellár felé rebben szerénykedő mosollyal az elhangzottak alatt. A hála mikéntjének firtatása közben is néma marad. Nem illik félbeszakítani a Vashegy úrnőjét.*
- Ahogy óhatja, nagyasszony. *Biccent ültében arra, hogy ő maga is gondolkodjon el a saját jutalmán. Volnának ötletei, de félő, hogy a kancellár egyiket sem díjazná.
Ha pedig Aenae távozik a kancelláriáról, akkor felkel ültéből, hogy mély meghajlással búcsúzzon a lánytól. Nem kapkod, hogy maga válaszolja meg Habrertus kérdését a történteket illetően. A kancellár meglepettségét fürkészi, hátha elkap egy nem oda illő pillantást vagy gesztust, de csalódnia kell.
Habrertus hálálkodása őszintétlennek hat a számára, de ez csak azért lehet, mert nem kedveli a férfit.*
- Erre semmi szükség, kancellár úr. *Nem cifrázza túl a hála elutasítását, nehogy szagot fogjon a másik.
Megvárja, míg Aenae esetleg válaszol Habrertus történteket firtató kérdésére, majd amikor a lány távozott, fejet hajt a férfi előtt és már indul is kifelé az ajtón. A szolgák bizonyára elvezetik majd a szobájához. Ám még mielőtt becsukódna mögötte az ajtó, mintha csak akkor jutna eszébe, visszafordul a jó kancellár felé.*
- Bocsásson meg még egy szóra, Habrertus. *Veszi közvetlenebb hangnemre a stílust.*
- Nemrég levelet küldött hozzám és én nem válaszoltam azon nyomban, de remélem, megérti a történtek tükrében. Engedje meg, hogy most személyesen is bocsánatot kérjek és hadd adjak át önnek egy ajándékot. *Mosolyodik el barátságosan, várva a kancellár válaszát.*
//Hubin innen//
*Az igric semmit sem tud a Vashegy viselt dolgairól. Még csak pletykákat sem ismer, de neki ezzel nem is kell foglalkoznia. Arthenioriként a tharg földek teljesen hidegen hagyják. Ahogy a vashegyi bürokráciában sem járatos, csak a kancellárt ismeri szegről-végről és persze Aenaet. Aki most későbbre halasztja a referálást és ha a báró nem ismerné szegről-végről Habrertust, azt gondolhatná, hogy milyen remek bürokratája van ezeknek a földeknek. Elhivatott és buzgó, bármi történjen, elvégzi a feladatát.
A lánnyal együtt mozdul, ahogy az etikett megköveteli és még a kézmozdulat sem tudja teljesen megállítani. Bár ahogy felállt, egy tiszteletteljes főhajtással vissza is ül miután kimondta.*
- Köszönöm, nagyasszony. *A meghívásra a kancellártól kölcsönzött megszólítással él, mivel Aenae már férjezett, így a kisasszony megszólítás valóban helytelen.
A vállára simuló kezet zavart arckifejezéssel veszi, mintha nem minden nap tenné a vállára egy birodalom úrnője a jobbját. Sárga pillantása előbb a lányra, majd a megszólított kancellár felé rebben szerénykedő mosollyal az elhangzottak alatt. A hála mikéntjének firtatása közben is néma marad. Nem illik félbeszakítani a Vashegy úrnőjét.*
- Ahogy óhatja, nagyasszony. *Biccent ültében arra, hogy ő maga is gondolkodjon el a saját jutalmán. Volnának ötletei, de félő, hogy a kancellár egyiket sem díjazná.
Ha pedig Aenae távozik a kancelláriáról, akkor felkel ültéből, hogy mély meghajlással búcsúzzon a lánytól. Nem kapkod, hogy maga válaszolja meg Habrertus kérdését a történteket illetően. A kancellár meglepettségét fürkészi, hátha elkap egy nem oda illő pillantást vagy gesztust, de csalódnia kell.
Habrertus hálálkodása őszintétlennek hat a számára, de ez csak azért lehet, mert nem kedveli a férfit.*
- Erre semmi szükség, kancellár úr. *Nem cifrázza túl a hála elutasítását, nehogy szagot fogjon a másik.
Megvárja, míg Aenae esetleg válaszol Habrertus történteket firtató kérdésére, majd amikor a lány távozott, fejet hajt a férfi előtt és már indul is kifelé az ajtón. A szolgák bizonyára elvezetik majd a szobájához. Ám még mielőtt becsukódna mögötte az ajtó, mintha csak akkor jutna eszébe, visszafordul a jó kancellár felé.*
- Bocsásson meg még egy szóra, Habrertus. *Veszi közvetlenebb hangnemre a stílust.*
- Nemrég levelet küldött hozzám és én nem válaszoltam azon nyomban, de remélem, megérti a történtek tükrében. Engedje meg, hogy most személyesen is bocsánatot kérjek és hadd adjak át önnek egy ajándékot. *Mosolyodik el barátságosan, várva a kancellár válaszát.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:16:27
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Muszáj volt feltennie a kérdést a Vashegy ügyeit illetően. Egyes rosszindulatú és még rosszabbul informált egyének állítólag azt rebesgetik, hogy a jó kancellár semmit nem csinál, csak élvezi a kényelmes életet és nagyobb figyelmet szentel tégelye tartalmának pótlására, mint arra, hogy a Vashegy környékén rendben menjenek a dolgok. Mindez természetesen alaptalan pletyka, aljas rágalom, de a látszatra is adni kell. Helyeslően bólint amikor Aenae későbbre várja a beszámolóját és ahogy a lány felkel, úgy mozdul ő is, hogy talpra kecmeregjen, de a mozdulatot megakasztja a kézmozdulat. Túlzás lenne azt állítani, hogy el van ragadtatva a közös vacsora gondolatától, de az is megvan, hogy vannak az életben ennél lényegesen kellemetlenebb dolgok is. Ennek megfelelően öröm ömlik el az arcán, mint a kutyáén amelyik csak kettőt kölykezett.*
- Pompás gondolat.
*Tapsol kettőt és a besiető szolgának meghagyja, hogy haladéktalanul készítsék elő a Vashegy úrnőjének lakrészét, vessék meg az ágyat és forró fürdőről is gondoskodjanak.*
- Továbbá a nagytiszteletű báró úr megbecsült vendégünk. *folytatja az imént megkezdettet a szolgálónak* Elvárom, hogy mindenki kitüntetett figyelemmel legyen iránta. Ennek megfelelően legkényelmesebb vendégszobánkat kapja, kívánságait késedelem nélkül teljesítsétek.
*Sajnálatos módon a vendégszobák, Aenae lakosztályától eltérően, az erőd másik szárnyában kaptak helyet, de ezt olyan apró és lényegtelen dolognak tartja, hogy szót sem veszteget rá. Miután ismét hármasban maradnak, megtörténik, hogy Hubi egy újabb ó-val fejezi ki csodálkozását.*
- Hogyan? Az istenekre, hát mi történt?
*Csak nem az, hogy Doráék megpróbálkoztak valamivel, de kudarcot vallottak. Akkor csak nem cseverésznének ilyen kedélyesen. A báróból még csak-csak kinézne ilyen színlelést, de a lány tharg. Aligha tudna így uralkodnia a dühén. Ez a gondolat megnyugtatja kicsit, de rögtön eszébe ötlik, hogy egyszer már alábecsülte Kagan lányát és ezt a hibát nem akarja ismét elkövetni. Mivel azonban mást most nem tehet, jól színlelt derűvel rázza meg a fejét.*
- Bocsáss meg, úrnőm, hogy csak kérdezek mikor magad mondtad, hogy fáradt vagy, de ez a hír igen felzaklatott. Most csak annyit engedj meg, hogy a Vashegy népe és természetesen a magam nevében *ültében meghajol Cha'yss felé* kifejezzem őszinte és soha el nem múló hálámat a báró úrnak nemes tettéért. A Vashegy nem felejt semmit. Sem jót, sem rosszat. És ahogy mondani szokták, a jó jutalma nem maradhat el.
*ez utóbbi mondat már annak szól, hogy Aenae kívánsága szerint meg kell jutalmazni az artheniorit. Biztos benne, hogy hangzatos címekkel már tele a bárói padlás és az sem nyerné el Cha'yss maradéktalan tetszését, ha szerez egy kobzost aki balladát kerít hősi tette köré. A birtok gondolatától azonban elsőre berzenkedik. A második gondolat viszont már nem a felzaklatott, hanem a gyakorlatias kancelláré. Hiszen bármikor hasznos lehet, ha van a Vashegyen érdekeltsége egy tapasztalt, elismert és bizonyára befolyással rendelkező kereskedőnek. Hubi pedig rég megtanulta, hogy az érdeket a személyes érzelmek elé helyezni igen gyakran kifizetődő. Most pedig, hogy Aenae berekeszti a beszélgetést, csak feláll a székéből.*
- Köszönöm megtisztelő meghívásod a vacsorára, türelmetlenül várom az estét! *meghajtja magát Cha'yss felé is* Báró uram...
*Amikor pedig magára marad, pár pillanatig még az iménti mosollyal nézi a csukott ajtót, aztán ez egy szemvillanás alatt foszlik le róla és bizony egy nagyon aggodalmas és nyugtalan Habrertus-t láthatnak a Radkraal falai. A boroskancsóért nyúl, tölt magának egy fél pohárkával és olyat tesz, mint soha. A kitűnő évjáratú, már-már műalkotásként értékelhető bort egy hajtásra gurítja le.*
- Most légy okos, Habrertus...
*Morog maga elé és mivel az ital nem nyugtatta meg, pipára gyújt. Ez már valamelyest csillapítja idegeit, de azért türelmetlenül sétál fel és alá pár lépést és arra gondol, hogy mielőbb beszélnie kell Doráékkal. Milyen szép is volna, ha nem kéne levélváltásra hagyatkoznia. Esetleg elgondolkodhatna egy olyan találmányon, aminek az lenne a lényege, hogy belebeszél egy kis dobozkába, és hangja valamiféle varázslatos hullámok szárnyán jut el egy másik dobozkához, akár Lanawin átelllenes pontján és ott visszhangzik Dora fülébe. Akár kivitelezhető ez, akár nem, egyelőre kénytelen a papirosra hagyatkozni.
"Kedvesem!
Késedelem nélkül beszélnünk kell. Levelem kézhezvétele után azonnal térjetek vissza a Vashegyre, attól függetlenül, hogy mit végeztetek Artheniorban.
A te Habrertus-od"
A levelet átadja egy szolgának, meghagyva, hogy a leggyorsabb lovas vigye Artheniorba a segédjének, akit a volt Kósza Pintyben keressenek, vagy ha ott nincs, bizonyára ott tudnak róla, hogy merre lehet. Ezután még áll egy ideig asztala mögött, ökleivel annak lapjára támaszkodva, de végül visszavonul, hogy felfrissítse magát a vacsora előtt.*
//Hubin innen//
*Muszáj volt feltennie a kérdést a Vashegy ügyeit illetően. Egyes rosszindulatú és még rosszabbul informált egyének állítólag azt rebesgetik, hogy a jó kancellár semmit nem csinál, csak élvezi a kényelmes életet és nagyobb figyelmet szentel tégelye tartalmának pótlására, mint arra, hogy a Vashegy környékén rendben menjenek a dolgok. Mindez természetesen alaptalan pletyka, aljas rágalom, de a látszatra is adni kell. Helyeslően bólint amikor Aenae későbbre várja a beszámolóját és ahogy a lány felkel, úgy mozdul ő is, hogy talpra kecmeregjen, de a mozdulatot megakasztja a kézmozdulat. Túlzás lenne azt állítani, hogy el van ragadtatva a közös vacsora gondolatától, de az is megvan, hogy vannak az életben ennél lényegesen kellemetlenebb dolgok is. Ennek megfelelően öröm ömlik el az arcán, mint a kutyáén amelyik csak kettőt kölykezett.*
- Pompás gondolat.
*Tapsol kettőt és a besiető szolgának meghagyja, hogy haladéktalanul készítsék elő a Vashegy úrnőjének lakrészét, vessék meg az ágyat és forró fürdőről is gondoskodjanak.*
- Továbbá a nagytiszteletű báró úr megbecsült vendégünk. *folytatja az imént megkezdettet a szolgálónak* Elvárom, hogy mindenki kitüntetett figyelemmel legyen iránta. Ennek megfelelően legkényelmesebb vendégszobánkat kapja, kívánságait késedelem nélkül teljesítsétek.
*Sajnálatos módon a vendégszobák, Aenae lakosztályától eltérően, az erőd másik szárnyában kaptak helyet, de ezt olyan apró és lényegtelen dolognak tartja, hogy szót sem veszteget rá. Miután ismét hármasban maradnak, megtörténik, hogy Hubi egy újabb ó-val fejezi ki csodálkozását.*
- Hogyan? Az istenekre, hát mi történt?
*Csak nem az, hogy Doráék megpróbálkoztak valamivel, de kudarcot vallottak. Akkor csak nem cseverésznének ilyen kedélyesen. A báróból még csak-csak kinézne ilyen színlelést, de a lány tharg. Aligha tudna így uralkodnia a dühén. Ez a gondolat megnyugtatja kicsit, de rögtön eszébe ötlik, hogy egyszer már alábecsülte Kagan lányát és ezt a hibát nem akarja ismét elkövetni. Mivel azonban mást most nem tehet, jól színlelt derűvel rázza meg a fejét.*
- Bocsáss meg, úrnőm, hogy csak kérdezek mikor magad mondtad, hogy fáradt vagy, de ez a hír igen felzaklatott. Most csak annyit engedj meg, hogy a Vashegy népe és természetesen a magam nevében *ültében meghajol Cha'yss felé* kifejezzem őszinte és soha el nem múló hálámat a báró úrnak nemes tettéért. A Vashegy nem felejt semmit. Sem jót, sem rosszat. És ahogy mondani szokták, a jó jutalma nem maradhat el.
*ez utóbbi mondat már annak szól, hogy Aenae kívánsága szerint meg kell jutalmazni az artheniorit. Biztos benne, hogy hangzatos címekkel már tele a bárói padlás és az sem nyerné el Cha'yss maradéktalan tetszését, ha szerez egy kobzost aki balladát kerít hősi tette köré. A birtok gondolatától azonban elsőre berzenkedik. A második gondolat viszont már nem a felzaklatott, hanem a gyakorlatias kancelláré. Hiszen bármikor hasznos lehet, ha van a Vashegyen érdekeltsége egy tapasztalt, elismert és bizonyára befolyással rendelkező kereskedőnek. Hubi pedig rég megtanulta, hogy az érdeket a személyes érzelmek elé helyezni igen gyakran kifizetődő. Most pedig, hogy Aenae berekeszti a beszélgetést, csak feláll a székéből.*
- Köszönöm megtisztelő meghívásod a vacsorára, türelmetlenül várom az estét! *meghajtja magát Cha'yss felé is* Báró uram...
*Amikor pedig magára marad, pár pillanatig még az iménti mosollyal nézi a csukott ajtót, aztán ez egy szemvillanás alatt foszlik le róla és bizony egy nagyon aggodalmas és nyugtalan Habrertus-t láthatnak a Radkraal falai. A boroskancsóért nyúl, tölt magának egy fél pohárkával és olyat tesz, mint soha. A kitűnő évjáratú, már-már műalkotásként értékelhető bort egy hajtásra gurítja le.*
- Most légy okos, Habrertus...
*Morog maga elé és mivel az ital nem nyugtatta meg, pipára gyújt. Ez már valamelyest csillapítja idegeit, de azért türelmetlenül sétál fel és alá pár lépést és arra gondol, hogy mielőbb beszélnie kell Doráékkal. Milyen szép is volna, ha nem kéne levélváltásra hagyatkoznia. Esetleg elgondolkodhatna egy olyan találmányon, aminek az lenne a lényege, hogy belebeszél egy kis dobozkába, és hangja valamiféle varázslatos hullámok szárnyán jut el egy másik dobozkához, akár Lanawin átelllenes pontján és ott visszhangzik Dora fülébe. Akár kivitelezhető ez, akár nem, egyelőre kénytelen a papirosra hagyatkozni.
"Kedvesem!
Késedelem nélkül beszélnünk kell. Levelem kézhezvétele után azonnal térjetek vissza a Vashegyre, attól függetlenül, hogy mit végeztetek Artheniorban.
A te Habrertus-od"
A levelet átadja egy szolgának, meghagyva, hogy a leggyorsabb lovas vigye Artheniorba a segédjének, akit a volt Kósza Pintyben keressenek, vagy ha ott nincs, bizonyára ott tudnak róla, hogy merre lehet. Ezután még áll egy ideig asztala mögött, ökleivel annak lapjára támaszkodva, de végül visszavonul, hogy felfrissítse magát a vacsora előtt.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-19 17:40:38
Üzenet elküldve: 2020-10-19 17:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Ha a kínos nevetgélésről, bájolgásról és jópofizásról valaki szobrot óhajtana emelni, akkor őket hármukat kellene márványból kifaragnia. Legalább olyan népszerű látványossággá válhatnának, mint a borostyán Kagan-szobor.
Aenae figyelmét nem kerüli el, hogy Cha'yss nem kapkod két kézzel a heroldi kinevezés után, viszont nem teszi szóvá. Vagy legalábbis egyelőre nem teszi szóvá.*
- Igen kancellár, egy későbbi időpontban remek lesz. Muszáj aludnom pár órát, meg valami kényelmesebb gúnyába bújnom.
*Feláll, közben meg kezével tesz egy mozdulatot, hogy jelezze a két férfinak, hogy nyugodtan maradjanak ülve.*
- Vacsorázzunk együtt ma a Tavernában. Természetesen a báró urat is elvárom vacsorára. Nélküle nem lennék itt, a minimum, hogy vendégül látom, nem igaz?
*Előbb a kancellárra néz, majd Cha'yssra, most először egy bizalmasabb mozdulatot is megenged magának, Cha'yss vállára teszi a kezét.*
- Habrertus, kérlek, hogy gondolkodj el azon, hogy mivel is fejezhetném ki méltóképpen a hálámat a báró úrnak. Megmentette az életemet.
*Valamiért úgy érzi, hogy ez az információ kellőképpen bosszantani fogja a drága kancellárt. Már nem a megmentő személye, hanem a megmentés ténye. Persze lehet, hogy ez újfent csak Aenae rosszindulata, amit talán a fáradtság hoz ki belőle, talán az alaptermészetének része.*
- Pénzt nem akart elfogadni a fáradozásaiért cserébe. Egyebem nincsen, de neked talán van egy jó ötleted, netán egy jó elhelyezkedésű udvarház a tarsolyodban. Szőlőbirtok, tudom is én. Hősi költemény. Egy ajándék herold. Ne válaszolj azonnal, de gondolkodj rajta, kérlek.
*Tulajdonképpen mennyire kényelmes lenne Cha'yssnak adományozni egy darab földet itt a Vashegy közelében. Bár Cha'yss nem az a gazdálkodó típus, viszont rendkívül agilis módon mindenből igyekszik kihozni valami előnyöst.*
- Esetleg te is gondolkodj ezen a kérdésen, Cha'yss.
*Nem felejtette el egyébként azt sem, hogy a pestisdoktorok munkáját is honorálnia kell valahogy, csak lássuk be, hogy Cha'yssnak szívesebben honorál ezt-azt.*
- Akkor ha nincs semmi, úgy vacsoránál találkozunk.
//Hubin innen//
*Ha a kínos nevetgélésről, bájolgásról és jópofizásról valaki szobrot óhajtana emelni, akkor őket hármukat kellene márványból kifaragnia. Legalább olyan népszerű látványossággá válhatnának, mint a borostyán Kagan-szobor.
Aenae figyelmét nem kerüli el, hogy Cha'yss nem kapkod két kézzel a heroldi kinevezés után, viszont nem teszi szóvá. Vagy legalábbis egyelőre nem teszi szóvá.*
- Igen kancellár, egy későbbi időpontban remek lesz. Muszáj aludnom pár órát, meg valami kényelmesebb gúnyába bújnom.
*Feláll, közben meg kezével tesz egy mozdulatot, hogy jelezze a két férfinak, hogy nyugodtan maradjanak ülve.*
- Vacsorázzunk együtt ma a Tavernában. Természetesen a báró urat is elvárom vacsorára. Nélküle nem lennék itt, a minimum, hogy vendégül látom, nem igaz?
*Előbb a kancellárra néz, majd Cha'yssra, most először egy bizalmasabb mozdulatot is megenged magának, Cha'yss vállára teszi a kezét.*
- Habrertus, kérlek, hogy gondolkodj el azon, hogy mivel is fejezhetném ki méltóképpen a hálámat a báró úrnak. Megmentette az életemet.
*Valamiért úgy érzi, hogy ez az információ kellőképpen bosszantani fogja a drága kancellárt. Már nem a megmentő személye, hanem a megmentés ténye. Persze lehet, hogy ez újfent csak Aenae rosszindulata, amit talán a fáradtság hoz ki belőle, talán az alaptermészetének része.*
- Pénzt nem akart elfogadni a fáradozásaiért cserébe. Egyebem nincsen, de neked talán van egy jó ötleted, netán egy jó elhelyezkedésű udvarház a tarsolyodban. Szőlőbirtok, tudom is én. Hősi költemény. Egy ajándék herold. Ne válaszolj azonnal, de gondolkodj rajta, kérlek.
*Tulajdonképpen mennyire kényelmes lenne Cha'yssnak adományozni egy darab földet itt a Vashegy közelében. Bár Cha'yss nem az a gazdálkodó típus, viszont rendkívül agilis módon mindenből igyekszik kihozni valami előnyöst.*
- Esetleg te is gondolkodj ezen a kérdésen, Cha'yss.
*Nem felejtette el egyébként azt sem, hogy a pestisdoktorok munkáját is honorálnia kell valahogy, csak lássuk be, hogy Cha'yssnak szívesebben honorál ezt-azt.*
- Akkor ha nincs semmi, úgy vacsoránál találkozunk.
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:17:32
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Aenae is rátesz egy lapáttal még a heroldos passzus megírása közben a derű-faktorra azzal, hogy megkérdezi, melyik profilja kerüljön a zászlóra, de az igric igyekszik visszafogottan derülni a tréfán. A tréfán, ami valójában nem is annyira tréfa.
Amikor aztán az eredeti iromány is átadásra kerülne, első gondolata az, hogy visszautasítja, de rájön, hogy most nincs abban a helyzetben, hogy magára haragítsa Aenaet a visszautasítással. Valamiért úgy érzi, hogy dühös rá a lány és pontosan nem tudja, hogy miért. Még nem tudja, de ki fogja deríteni, hogy igaza van-e.*
- Minő meglepetés, nem gondoltam volna. *Válaszol erősen mértéktartó érzelemnyilvánítással.
A heroldos irományt átveszi, de egyáltalán nem olyan hálásan, mint a korábbit, amiben nem szerepelnek olyasmik, hogy bejelent valakit vagy hogy trombitálnia kellene. A papírost átvéve az asztal szélén hagyja, kézközelben, de némileg elhatárolódva tőle.
Aztán Aenae fásultan engedélyezi a kancellárnak a referálást. Az igric sárga pillantása úgy jár a kettős között, mintha fogalma sem volna róla, hogy ő mit is keres még mindig ott. Hisz olyan dolgok jönnének, amelyek egy része biztosan nem az ő fülének való.
Aztán végül úgy tűnik, Habrertus olvas Aenae nonverbális jeleiből vagy eredetileg is így tervezte, mert felajánlja a referálás későbbre halasztását, amit a lány döntésétől tesz függővé. Természetes, hisz a kancellár jócskán az úrnő alatt áll a polcon, így nem dönthet helyette.
A báró némán, mérsékelten kényelmesen elhelyezkedve figyeli a kis harcot Aenae és Habrertus között. Lám a hatalom nem a tudás, a kapcsolatok, az intrika és a jó helyezkedés. A valódi hatalom a hatalom. Ami most Aenae kezében van. A kancellár okosabb, képzettebb és jól boldogul a birodalom ügyeivel, mégis a lány egy szavára a Gödörbe kerülhetne.
Türelmesen várja, hogy folytatódjon vagy lezáródjon a diskurzus a lány és a kancellár között. Neki nem osztottak lapot, így csendben várja a sorát és a lehetőséget, hogy átadhassa Habrertusnak az ajándékát.*
//Hubin innen//
*Aenae is rátesz egy lapáttal még a heroldos passzus megírása közben a derű-faktorra azzal, hogy megkérdezi, melyik profilja kerüljön a zászlóra, de az igric igyekszik visszafogottan derülni a tréfán. A tréfán, ami valójában nem is annyira tréfa.
Amikor aztán az eredeti iromány is átadásra kerülne, első gondolata az, hogy visszautasítja, de rájön, hogy most nincs abban a helyzetben, hogy magára haragítsa Aenaet a visszautasítással. Valamiért úgy érzi, hogy dühös rá a lány és pontosan nem tudja, hogy miért. Még nem tudja, de ki fogja deríteni, hogy igaza van-e.*
- Minő meglepetés, nem gondoltam volna. *Válaszol erősen mértéktartó érzelemnyilvánítással.
A heroldos irományt átveszi, de egyáltalán nem olyan hálásan, mint a korábbit, amiben nem szerepelnek olyasmik, hogy bejelent valakit vagy hogy trombitálnia kellene. A papírost átvéve az asztal szélén hagyja, kézközelben, de némileg elhatárolódva tőle.
Aztán Aenae fásultan engedélyezi a kancellárnak a referálást. Az igric sárga pillantása úgy jár a kettős között, mintha fogalma sem volna róla, hogy ő mit is keres még mindig ott. Hisz olyan dolgok jönnének, amelyek egy része biztosan nem az ő fülének való.
Aztán végül úgy tűnik, Habrertus olvas Aenae nonverbális jeleiből vagy eredetileg is így tervezte, mert felajánlja a referálás későbbre halasztását, amit a lány döntésétől tesz függővé. Természetes, hisz a kancellár jócskán az úrnő alatt áll a polcon, így nem dönthet helyette.
A báró némán, mérsékelten kényelmesen elhelyezkedve figyeli a kis harcot Aenae és Habrertus között. Lám a hatalom nem a tudás, a kapcsolatok, az intrika és a jó helyezkedés. A valódi hatalom a hatalom. Ami most Aenae kezében van. A kancellár okosabb, képzettebb és jól boldogul a birodalom ügyeivel, mégis a lány egy szavára a Gödörbe kerülhetne.
Türelmesen várja, hogy folytatódjon vagy lezáródjon a diskurzus a lány és a kancellár között. Neki nem osztottak lapot, így csendben várja a sorát és a lehetőséget, hogy átadhassa Habrertusnak az ajándékát.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-18 11:08:07
Üzenet elküldve: 2020-10-18 11:08:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Valóban, Hubinak fogalma sincs, hogy Aenae mi mindenen ment át Artheniorban, hiszen Dora és Est még nem tértek vissza a városból. Persze ha ismerné a történteket, valószínűleg el sem hinné, hogy ekkora peche lehet. Ettől függetlenül, most is ezt érzi. Aenae utolsó kis tréfája fizikailag fáj a jó kancellárnak, bár csak udvariasan mosolyogva bólogat rá, ahogy Cha'yss hálálkodására is az új címért.*
- Hogyne. *adja át a bárónak a heroldi kinevezést igazoló okmányt is* A jókedv és a tréfa midnig is a tharg nép sajátja volt, mint azt most már kegyelmed is megtapasztalhatja.
*A boldog emlékű Hadúr idejében ez még egészen mást jelentett, de sajnos a jó kancellár kénytelen felidézni magában a népi bölcsességet, miszerint régen minden jobb volt. Hubi pedig valóban nem ostoba, így pontosan érzi, hogy Aenae legkevésbé arra vágyik, hogy a Vashegy ügyeivel traktálja.*
- Ugyanakkor *folytatja olyan stílusban, mintha eredetileg is így tervezte volna a beszélgetést* ha a hosszú út és Arthernior... hm... mozgalmassága kifárasztott volna, úgy készségesen állok rendelkezésedre egy későbbi időpontban is. Ha lepihennél, azonnal intézkedem, hogy lakosztályod méltón felkészítve várja érkezésed.
*Itt nagyjából véget is érhet ez a beszélgetés és más körülmények között ezt Hubi jelezné is vendégének, azonban a Vashegy úrnőjét és tisztelt kísérőjét mégsem dobhatja ki a Kancelláriáról, még ha udvarias módon is szokta tenni az ilyesmit. Még csak székében sem dől hátra, továbbra is előrehajolva marad, alkarjaival az asztal lapjára letámaszkodva figyel. Magától értetődik, hogy ha tudomást szerezne róla, megrökönyödne Aenae elképzelésén. Bár vonzódik a keleties jellegű ruhadarabokhoz (kedvenc kaftánját például a kikötőben orozták el tőle gyalázatos alakok), turbán viselésén eddig még nem gondolkodott el. Mint ahogy beszélő papagáj beszerzését sem tartotta elengedhetetlennek, bár ha belegondolna valószínűleg arra jutna, hogy egy ilyen intelligens baromfi bizonyára növelné a Kancellária tekintélyét.*
//Hubin innen//
*Valóban, Hubinak fogalma sincs, hogy Aenae mi mindenen ment át Artheniorban, hiszen Dora és Est még nem tértek vissza a városból. Persze ha ismerné a történteket, valószínűleg el sem hinné, hogy ekkora peche lehet. Ettől függetlenül, most is ezt érzi. Aenae utolsó kis tréfája fizikailag fáj a jó kancellárnak, bár csak udvariasan mosolyogva bólogat rá, ahogy Cha'yss hálálkodására is az új címért.*
- Hogyne. *adja át a bárónak a heroldi kinevezést igazoló okmányt is* A jókedv és a tréfa midnig is a tharg nép sajátja volt, mint azt most már kegyelmed is megtapasztalhatja.
*A boldog emlékű Hadúr idejében ez még egészen mást jelentett, de sajnos a jó kancellár kénytelen felidézni magában a népi bölcsességet, miszerint régen minden jobb volt. Hubi pedig valóban nem ostoba, így pontosan érzi, hogy Aenae legkevésbé arra vágyik, hogy a Vashegy ügyeivel traktálja.*
- Ugyanakkor *folytatja olyan stílusban, mintha eredetileg is így tervezte volna a beszélgetést* ha a hosszú út és Arthernior... hm... mozgalmassága kifárasztott volna, úgy készségesen állok rendelkezésedre egy későbbi időpontban is. Ha lepihennél, azonnal intézkedem, hogy lakosztályod méltón felkészítve várja érkezésed.
*Itt nagyjából véget is érhet ez a beszélgetés és más körülmények között ezt Hubi jelezné is vendégének, azonban a Vashegy úrnőjét és tisztelt kísérőjét mégsem dobhatja ki a Kancelláriáról, még ha udvarias módon is szokta tenni az ilyesmit. Még csak székében sem dől hátra, továbbra is előrehajolva marad, alkarjaival az asztal lapjára letámaszkodva figyel. Magától értetődik, hogy ha tudomást szerezne róla, megrökönyödne Aenae elképzelésén. Bár vonzódik a keleties jellegű ruhadarabokhoz (kedvenc kaftánját például a kikötőben orozták el tőle gyalázatos alakok), turbán viselésén eddig még nem gondolkodott el. Mint ahogy beszélő papagáj beszerzését sem tartotta elengedhetetlennek, bár ha belegondolna valószínűleg arra jutna, hogy egy ilyen intelligens baromfi bizonyára növelné a Kancellária tekintélyét.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-17 17:00:18
Üzenet elküldve: 2020-10-17 17:00:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Szinte derűs arckifejezéssel figyeli, ahogy a kedves kancellár körmöl.*
- Remek ötlet! Csak nem tudom, hogy a jobb, vagy a bal profilom az előnyösebb, szerinted?
*Fejét lassan jobbra majd balra fordítja, mintha tényleg arra lenne kíváncsi, hogy Habrertus szerint melyik oldalról kerüljön rá a szolgálati harsona zászlajára.
A kis játék egykettőre véget is ér, mikor végre kiböki, hogy csak viccelt. Ha Habrertus meg is lepi azzal az állításával, hogy meglepte, ez most mégsem látszik az arcán, csak a végtelen fásultság, illetve egy mosoly, amit talán pont magától a kancellártól leshetett el: a gonosz és ronda fajta.*
- Hát látod, milyen humorherold vagyok.
*Megvonja a vállát, majd hátra dől, hogy eme kiváló munkatárs megírja Cha'yssnak a valódi papírját. Mivel azonban a heroldos iromány nem került szemétre és a kancellár miszlikbe sem szaggatta, ezért aztán Aenae a fecni felé biccent.*
- Azért nyugodtan átadhatod neki azt is, hogy mindig emlékezzen rá, hogy milyen szellemes közegbe volt szerencséje csöppenni.
*Cha'yss köszönetére csak egy fáradt kézmozdulattal válaszol.*
- Persze kancellár, másra sem vágyom. Referálj kérlek.
*Válasza kifejezetten szarkasztikus, Habrertus meg elég okos ahhoz, hogy ezt ki is hallja belőle. Aenae csak remélheti, hogy a kancellár veszi a lapot és nem fárasztja most ilyesmivel. Máskor szívesen meghallgatja, csak előbb aludna pár órát, meg átöltözne. Cha'ysst is bevonszolná magával az ágyba, bár jelenleg csak azért, hogy ne legyen egyedül. Ez utóbbi valószínűleg kivitelezhetetlen most, hisz Cha'yss szégyelli a vele való kapcsolatát, ami miatt a lány kellően haragos. Hogy ez vélt, vagy valós sérelem? Azt nem volt lehetőségük megbeszélni, hiszen túl hamar megérkeztek ide. Aenae amúgy már a minden mindegy periódusban van, de mindezt sikerül igencsak érdeklődő arccal előadnia, mintha tényleg csak arra várna, hogy Habrertus végre referáljon. Lelki szemei előtt pedig a kancellár fejére turbán, a vállára pedig egy piros papagáj kerül. Talán venni kéne neki egy ilyen madarat. Mégis kedvesebb(nek tűnő) ajándék, mintha egy vén kecskével lepné meg.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 17:02:05
//Hubin innen//
*Szinte derűs arckifejezéssel figyeli, ahogy a kedves kancellár körmöl.*
- Remek ötlet! Csak nem tudom, hogy a jobb, vagy a bal profilom az előnyösebb, szerinted?
*Fejét lassan jobbra majd balra fordítja, mintha tényleg arra lenne kíváncsi, hogy Habrertus szerint melyik oldalról kerüljön rá a szolgálati harsona zászlajára.
A kis játék egykettőre véget is ér, mikor végre kiböki, hogy csak viccelt. Ha Habrertus meg is lepi azzal az állításával, hogy meglepte, ez most mégsem látszik az arcán, csak a végtelen fásultság, illetve egy mosoly, amit talán pont magától a kancellártól leshetett el: a gonosz és ronda fajta.*
- Hát látod, milyen humorherold vagyok.
*Megvonja a vállát, majd hátra dől, hogy eme kiváló munkatárs megírja Cha'yssnak a valódi papírját. Mivel azonban a heroldos iromány nem került szemétre és a kancellár miszlikbe sem szaggatta, ezért aztán Aenae a fecni felé biccent.*
- Azért nyugodtan átadhatod neki azt is, hogy mindig emlékezzen rá, hogy milyen szellemes közegbe volt szerencséje csöppenni.
*Cha'yss köszönetére csak egy fáradt kézmozdulattal válaszol.*
- Persze kancellár, másra sem vágyom. Referálj kérlek.
*Válasza kifejezetten szarkasztikus, Habrertus meg elég okos ahhoz, hogy ezt ki is hallja belőle. Aenae csak remélheti, hogy a kancellár veszi a lapot és nem fárasztja most ilyesmivel. Máskor szívesen meghallgatja, csak előbb aludna pár órát, meg átöltözne. Cha'ysst is bevonszolná magával az ágyba, bár jelenleg csak azért, hogy ne legyen egyedül. Ez utóbbi valószínűleg kivitelezhetetlen most, hisz Cha'yss szégyelli a vele való kapcsolatát, ami miatt a lány kellően haragos. Hogy ez vélt, vagy valós sérelem? Azt nem volt lehetőségük megbeszélni, hiszen túl hamar megérkeztek ide. Aenae amúgy már a minden mindegy periódusban van, de mindezt sikerül igencsak érdeklődő arccal előadnia, mintha tényleg csak arra várna, hogy Habrertus végre referáljon. Lelki szemei előtt pedig a kancellár fejére turbán, a vállára pedig egy piros papagáj kerül. Talán venni kéne neki egy ilyen madarat. Mégis kedvesebb(nek tűnő) ajándék, mintha egy vén kecskével lepné meg.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 17:02:05
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-17 13:07:55
Üzenet elküldve: 2020-10-17 13:07:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Az igric jót mulat azon, hogy Habrertusnak valószínűleg fogalma sincs arról, mi történt Artheniorban és milyen megpróbáltatásokat kellett elviselnie Aenaenek. És nagyon reméli, hogy amikor a Vashegy Úrnője mindezt a tudomására hozza, akkor rájön, hogy mekkorát tévedett, amikor az épségén és az egészségén élcelődött.
Nem is kell a lányra néznie, hogy tudja, valószínűleg fortyog a dühtől, de ha a kancellár tovább játssza az ostobát, csak az ő malmára hajtja a vizet. Ugyan elég behatóan ismeri Aenaet, ez a hideg tónus még neki is új. Lám, a sok suttogásnak meglett az eredménye. Nem tudja, hogy a harag, a fáradtság vagy a kancellár iránti ellenszenve vagy az artheniori események hozták ezt ki a lányból, de be kell vallania, tetszik neki ez a határozottság, amit hall.
Fapofával hallgatja a nevetséges kötelezettségeket és egyáltalán nem esik nehezére, hogy ne magára gondoljon, mint a cím várományosa. Az kellene még, hogy ő bárkit bemutatgasson és éltessen. Akkor is, ha az Aenae maga. A szolgálati harsona Kagan arcképével már átlépi azt a határt, amit mosolygás nélkül el tud viselni. A mosolya visszafogott és még talán belefér az etikett adta keretekbe és Habrertus figyelme úgyis Aenae-é.
Amikor aztán kiderül a turpisság és kiderül, hogy mégis róla van szó és mint a Vashegy üzleti partnere kapja meg a kiváltságokat, amellyel szabadon be- s kijárhat, őszinte meglepettség látszódik arcán.*
- Őszinte köszönetem, Úrnőm. Igyekszem megfelelni a bizalmának. *Hajtja meg magát ültében a lány felé.
Tetszik neki az előadás és tudja a kancellárról, hogy nem áll messze tőle a színészkedés és a mesterkéltség. Csak éppen annyira játssza a hülyét a férfi, hogy még a jóízlés adta keretek között marad. Bámulatos. Wegtorenben többre vihette volna.
Nem aggódik azon, hogy eddig nem nagyon viseltetett kirívó figyelemmel Aenae iránt. Ha minden szaván csüngene, akkor azt gondolhatná túl bárki. Ő most az, aminek a lány leírta. A Vashegy üzelti partnere. És a megmentője. De ez még mellékes.
Azt sem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, amikor Habrertusnak leesik a tantusz, hogy eddig a bolondját járatták vele. Igyekszik úgy kifejezni derűjét, hogy a kancellár ne érezze úgy, hogy rajta, hanem inkább vele mosolyog.*
- Enyém a megtiszteltetés, kancellár úr. *Veszi át a frissen megírt passzust, hogy elolvashassa. Amint a tinta megszáradt és a pecsét is megszilárdult, összetekeri, majd köpenyébe rejti a papírost.
Ami utána következik, kissé meglepi az igricet. A kancellár szavai után lapos oldalpillantást vet Aenae felé. Úgy tűnik, mondana is valamit, aztán végül szótlan marad.
Vajon nem tűnt fel Habrertusnak, hogy a lány arcát ütlegek nyoma tarkítja, hogy túlméretezett férfiruhákat visel és láthatóan semmire sem vágyik jobban, mint hogy békén hagyják? Azt akarja, hogy ebben az állapotban ez a kecskeszakállú fajankó referáljon neki a vashegyi ügyeket illetően? Ha most nem robban fel Aenae a dühtől, akkor soha. Kíváncsian várja, hogy a lány hogyan fog reagálni a fontoskodó kancellár szavaira.*
//Hubin innen//
*Az igric jót mulat azon, hogy Habrertusnak valószínűleg fogalma sincs arról, mi történt Artheniorban és milyen megpróbáltatásokat kellett elviselnie Aenaenek. És nagyon reméli, hogy amikor a Vashegy Úrnője mindezt a tudomására hozza, akkor rájön, hogy mekkorát tévedett, amikor az épségén és az egészségén élcelődött.
Nem is kell a lányra néznie, hogy tudja, valószínűleg fortyog a dühtől, de ha a kancellár tovább játssza az ostobát, csak az ő malmára hajtja a vizet. Ugyan elég behatóan ismeri Aenaet, ez a hideg tónus még neki is új. Lám, a sok suttogásnak meglett az eredménye. Nem tudja, hogy a harag, a fáradtság vagy a kancellár iránti ellenszenve vagy az artheniori események hozták ezt ki a lányból, de be kell vallania, tetszik neki ez a határozottság, amit hall.
Fapofával hallgatja a nevetséges kötelezettségeket és egyáltalán nem esik nehezére, hogy ne magára gondoljon, mint a cím várományosa. Az kellene még, hogy ő bárkit bemutatgasson és éltessen. Akkor is, ha az Aenae maga. A szolgálati harsona Kagan arcképével már átlépi azt a határt, amit mosolygás nélkül el tud viselni. A mosolya visszafogott és még talán belefér az etikett adta keretekbe és Habrertus figyelme úgyis Aenae-é.
Amikor aztán kiderül a turpisság és kiderül, hogy mégis róla van szó és mint a Vashegy üzleti partnere kapja meg a kiváltságokat, amellyel szabadon be- s kijárhat, őszinte meglepettség látszódik arcán.*
- Őszinte köszönetem, Úrnőm. Igyekszem megfelelni a bizalmának. *Hajtja meg magát ültében a lány felé.
Tetszik neki az előadás és tudja a kancellárról, hogy nem áll messze tőle a színészkedés és a mesterkéltség. Csak éppen annyira játssza a hülyét a férfi, hogy még a jóízlés adta keretek között marad. Bámulatos. Wegtorenben többre vihette volna.
Nem aggódik azon, hogy eddig nem nagyon viseltetett kirívó figyelemmel Aenae iránt. Ha minden szaván csüngene, akkor azt gondolhatná túl bárki. Ő most az, aminek a lány leírta. A Vashegy üzelti partnere. És a megmentője. De ez még mellékes.
Azt sem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, amikor Habrertusnak leesik a tantusz, hogy eddig a bolondját járatták vele. Igyekszik úgy kifejezni derűjét, hogy a kancellár ne érezze úgy, hogy rajta, hanem inkább vele mosolyog.*
- Enyém a megtiszteltetés, kancellár úr. *Veszi át a frissen megírt passzust, hogy elolvashassa. Amint a tinta megszáradt és a pecsét is megszilárdult, összetekeri, majd köpenyébe rejti a papírost.
Ami utána következik, kissé meglepi az igricet. A kancellár szavai után lapos oldalpillantást vet Aenae felé. Úgy tűnik, mondana is valamit, aztán végül szótlan marad.
Vajon nem tűnt fel Habrertusnak, hogy a lány arcát ütlegek nyoma tarkítja, hogy túlméretezett férfiruhákat visel és láthatóan semmire sem vágyik jobban, mint hogy békén hagyják? Azt akarja, hogy ebben az állapotban ez a kecskeszakállú fajankó referáljon neki a vashegyi ügyeket illetően? Ha most nem robban fel Aenae a dühtől, akkor soha. Kíváncsian várja, hogy a lány hogyan fog reagálni a fontoskodó kancellár szavaira.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-16 18:32:12
Üzenet elküldve: 2020-10-16 18:32:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Időbe telik, míg a jó kancellárnak feltűnik valami furcsaság. Ezek ketten együtt érkeztek és olyan feltűnően igyekeznek figyelemre sem méltatni a másikat, hogy már az a feltűnő. Persze lehet, hogy csak valami nézeteltérés van köztük és még nem is tartunk ott, hogy Hubi ennek figyelmet szentelt volna. Egyelőre csak helyet foglalnak.*
- Ó...
*A vashegyi bürokrácia feje a találkozások elmaradta felett sajnálkozik ilyen röviden, de ezt az egyetlen hangot olyan mély együttérzéssel, világfájdalmat vegyítve hangjába mondja ki, hogy komolyan el lehet hinni a sajnálkozást. Mindehhez még szomorú arcot is vág, hogy teljes legyen a kép. Igen, Hubiban egy színész veszett el, nem is olyan mélyen. A báró egyetlen szó nélkül, faarccal, mondhatni mereven néz rá, míg Aenae olyan gesztust tesz, mintha egy szellemi téren kihívásokkal küszködő egyénnek kéne valami pofonegyszerű dolgot elmagyaráznia. Valóban így is gondolhatja, legalábbis szavaiból erre lehet következtetni, és ez pont elég ahhoz, hogy Hubi továbbra se tápláljon iránta baráti érzéseket. Nem szól egy szót sem, megmártja az írótollat a tintában, és néha helyeslően bólintva írni kezdi amit Aenae mond. Közben arra gondol, hogy milyen szerencsés, hogy ezt a Hadúr nem élhette meg. Mindenféle jöttmentek kapnak tisztségeket a Vashegyen, ráadásul milyen tisztségeket! A kis cemende azért talált magának egy olcsón kapható kékvérűt, hogy hiúságát legyezgesse. Itt pedig egy pillanatra megáll az írásban. Talán Aenae tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, talán Hubinak jutott eszébe valami. Felsandít a lányra, majd szemével a férfi felé vág. Gyanú ébred benne, hogy Aenae nemcsak Cha'yss száján kiejtett szép szavakra tart igényt, de azt a szájat más módon is szolgálatába állítaná. Elfojt egy mosolyt, ismét a papírlap fölé hajol, körmöl tovább, aztán önkéntelenül is csuklik egyet.*
- Kiváló gondolat, magam is hallottam már ilyesmiről. *nyeri vissza gyorsan lélekjelenlétét* De a Hadúr már a dicső múlt részre. Ha vehetem magamnak a bátorságot, hogy egy javaslattal éljek, azt ajánlanám, hogy a te arcképed díszítse ama zászlócskát. Stílusosabbnak gondolnám ezt a megoldást.
*Ír még amíg Aenae ki nem böki, hogy csak ugratta. Félretolja a feleslegesen megírt lapot, felnéz és ezúttal őszintén mosolyodik el.*
- Megleptél, nagyasszony. Megvallom, nem feltételeztem ilyen finom szellemességet. Talán ifjú korodtól hagytam magam tévedésben élni. Szavamra, kevesek képesek megtéveszteni. Fogadd elismerésem!
*Hubi akár dühös is lehetne, hogy lóvá tették, ráadásul közönség (de miféle közönség!) előtt, ám valóban imponál neki a lány kis játéka. Kezd olyan érzése lenni, hogy esetleg alábecsülhette. De nem bánja, kedveli a nagyobb kihívásokat. Újfent írni kezd, ezúttal a szokásos passzust állítja ki a báró számára, a szokásos kitételekkel a fegyverviselést illetően, végül pedig a Kancellária pecsétjét is belenyomja a papiros aljára cseppentett pecsétviaszba.*
- Az istenek hoztak a Vashegyen, báró uram! *tolja Cha'yss elé az irományt egy mosollyal* Arthenior megbecsült kereskedőházának feje szívesen látott vendég a Vashegyen mindenkor.
*Ezután maga elé húz egy iratcsomót és kissé fontoskodó mozdulatokkal rendezgetni kezdi és úgy néz fel Aenae-re.*
- Amennyiben más óhajod nincs, kívánod, hogy referáljak a Vashegy ügyeit illetően, vagy neked lennének kérdéseid? Mindkét esetben örömmel állok rendelkezésedre.
*Ha már így alakult, hogy a báró személyét is el kell viselnie, esetleg huzamosabb ideig, legalább megpróbálhatja hasznára fordítani jelenlétét. Elvégre üzleti partner lenne Aenae szavai szerint és neki is hasonló ügyben lenne szüksége a szakértelmére. Ezzel azonban még nem hozakodik elő. Megvárja, hogy a Vashegy úrnője előadja kívánságait, ha vannak.*
//Hubin innen//
*Időbe telik, míg a jó kancellárnak feltűnik valami furcsaság. Ezek ketten együtt érkeztek és olyan feltűnően igyekeznek figyelemre sem méltatni a másikat, hogy már az a feltűnő. Persze lehet, hogy csak valami nézeteltérés van köztük és még nem is tartunk ott, hogy Hubi ennek figyelmet szentelt volna. Egyelőre csak helyet foglalnak.*
- Ó...
*A vashegyi bürokrácia feje a találkozások elmaradta felett sajnálkozik ilyen röviden, de ezt az egyetlen hangot olyan mély együttérzéssel, világfájdalmat vegyítve hangjába mondja ki, hogy komolyan el lehet hinni a sajnálkozást. Mindehhez még szomorú arcot is vág, hogy teljes legyen a kép. Igen, Hubiban egy színész veszett el, nem is olyan mélyen. A báró egyetlen szó nélkül, faarccal, mondhatni mereven néz rá, míg Aenae olyan gesztust tesz, mintha egy szellemi téren kihívásokkal küszködő egyénnek kéne valami pofonegyszerű dolgot elmagyaráznia. Valóban így is gondolhatja, legalábbis szavaiból erre lehet következtetni, és ez pont elég ahhoz, hogy Hubi továbbra se tápláljon iránta baráti érzéseket. Nem szól egy szót sem, megmártja az írótollat a tintában, és néha helyeslően bólintva írni kezdi amit Aenae mond. Közben arra gondol, hogy milyen szerencsés, hogy ezt a Hadúr nem élhette meg. Mindenféle jöttmentek kapnak tisztségeket a Vashegyen, ráadásul milyen tisztségeket! A kis cemende azért talált magának egy olcsón kapható kékvérűt, hogy hiúságát legyezgesse. Itt pedig egy pillanatra megáll az írásban. Talán Aenae tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, talán Hubinak jutott eszébe valami. Felsandít a lányra, majd szemével a férfi felé vág. Gyanú ébred benne, hogy Aenae nemcsak Cha'yss száján kiejtett szép szavakra tart igényt, de azt a szájat más módon is szolgálatába állítaná. Elfojt egy mosolyt, ismét a papírlap fölé hajol, körmöl tovább, aztán önkéntelenül is csuklik egyet.*
- Kiváló gondolat, magam is hallottam már ilyesmiről. *nyeri vissza gyorsan lélekjelenlétét* De a Hadúr már a dicső múlt részre. Ha vehetem magamnak a bátorságot, hogy egy javaslattal éljek, azt ajánlanám, hogy a te arcképed díszítse ama zászlócskát. Stílusosabbnak gondolnám ezt a megoldást.
*Ír még amíg Aenae ki nem böki, hogy csak ugratta. Félretolja a feleslegesen megírt lapot, felnéz és ezúttal őszintén mosolyodik el.*
- Megleptél, nagyasszony. Megvallom, nem feltételeztem ilyen finom szellemességet. Talán ifjú korodtól hagytam magam tévedésben élni. Szavamra, kevesek képesek megtéveszteni. Fogadd elismerésem!
*Hubi akár dühös is lehetne, hogy lóvá tették, ráadásul közönség (de miféle közönség!) előtt, ám valóban imponál neki a lány kis játéka. Kezd olyan érzése lenni, hogy esetleg alábecsülhette. De nem bánja, kedveli a nagyobb kihívásokat. Újfent írni kezd, ezúttal a szokásos passzust állítja ki a báró számára, a szokásos kitételekkel a fegyverviselést illetően, végül pedig a Kancellária pecsétjét is belenyomja a papiros aljára cseppentett pecsétviaszba.*
- Az istenek hoztak a Vashegyen, báró uram! *tolja Cha'yss elé az irományt egy mosollyal* Arthenior megbecsült kereskedőházának feje szívesen látott vendég a Vashegyen mindenkor.
*Ezután maga elé húz egy iratcsomót és kissé fontoskodó mozdulatokkal rendezgetni kezdi és úgy néz fel Aenae-re.*
- Amennyiben más óhajod nincs, kívánod, hogy referáljak a Vashegy ügyeit illetően, vagy neked lennének kérdéseid? Mindkét esetben örömmel állok rendelkezésedre.
*Ha már így alakult, hogy a báró személyét is el kell viselnie, esetleg huzamosabb ideig, legalább megpróbálhatja hasznára fordítani jelenlétét. Elvégre üzleti partner lenne Aenae szavai szerint és neki is hasonló ügyben lenne szüksége a szakértelmére. Ezzel azonban még nem hozakodik elő. Megvárja, hogy a Vashegy úrnője előadja kívánságait, ha vannak.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-16 10:48:10
Üzenet elküldve: 2020-10-16 10:48:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
- Épen és egészségesen.
*Visszhangozza, persze minden viszonylagos. Tulajdonképpen ép és egészséges és a bájitalnak hála hamarosan csak a hasán maradt sebhely emlékezteti majd a tegnapi napra. Milyen érdekes, hogy egy napja még azon aggódott, hogy hogyan magyarázza majd meg a Cha'yss hagyta kis "jelet", ma már nem kell ezen aggódjon, mert szinte alig van olyan hely a testén, ahol ne lenne rajta véraláfutás.
Érzi, hogy Habrertus szavai felidegesítik. Eljátszik a gondolattal, hogy rákérdez arra, hogy az aggodalomhoz vajon mennyire járult hozzá a levél, amit neki küldött. Mosolyog ugyan - amitől fáj kicsit a szája feldagadt sarka -, de tekintetében semmi nyájasság nincsen, vagy hála amiatt, hogy a drágalátos kancellár aggódott érte.*
- Sajnos elkerültük egymást.
*Szándékosan, mivel nem akart velük fecserészni, ezért inkább az éjjeli indulást választotta, amiben Cha'yss szerencsére partner volt.*
- Sajnos az is elmaradt.
*Hangja egészen hideg, viszont ezek után már biztos abban, hogy odakint az elf igazat mondott, hiszen csak nem beszéltek ezek össze ketten. Bár ki tudja? Annyi baj legyen, lelkileg felkészül mindenre és nem érheti meglepetés. Nehezen állja meg, hogy ne pillantson Cha'yssra, de végül csak sikerül topáz tekintetét a kancelláron tartani míg leül.
Bal kezének hüvelyk- és középső ujjával megmasszírozza kicsit az orrnyergét, de hamar rájön, hogy ő volt a hülye, hogy itt vicceskedni próbált, viszont abban is biztos, hogy Habrertus szándékosan érti félre.*
- Hát mi egy herold dolga? Valahányszor bemegyek valahová, akkor bejelenti, hogy én érkezem. Valamennyi címem felsorolja, dicsőít is kicsit. Kegyességem, szépségem, satöbbi. Cserébe viselheti az összes bökőjét, fegyvereit, mindenét.
*Kicsit előrehajolva nézi, hogy a kancellár mindezt lekörmöli-e.*
- Keríteni kéne neki egy szolgálati harsonát is, mit gondolsz? Olyan zászlósat. Rajta a tharg címerrel.
*Már ha van nekik ilyen és nem csak az a hülye rúna, amit magukba vésnek.*
- Vagy Kagan arcképével. Mit gondolsz?
*Talán tényleg a lány a hülye, hogy belement ebbe a játékba, valószínűleg csak magának csinál vele további problémákat. Ami azt illeti elég hamar elege is lesz a játszmából, fáradt most ehhez. Azt mondjuk megvárja, hogy a kancellár mindent papírra vessen.*
- Természetesen csak viccelek. A báró úr a Vashegy üzleti partnere, ezért úgy határoztam, hogy magánál tarthatja a fegyvereit. Ezzel megkíméljük őt attól, hogy a kapuban az elf vegzálja, üzleti érdek, hogy úgy mondjam.
*Tekintete csak akkor siklik Cha'yssra, mikor kimondja azt, hogy "üzleti partnere", de különben végig a Kancellárt nézi.*
//Hubin innen//
- Épen és egészségesen.
*Visszhangozza, persze minden viszonylagos. Tulajdonképpen ép és egészséges és a bájitalnak hála hamarosan csak a hasán maradt sebhely emlékezteti majd a tegnapi napra. Milyen érdekes, hogy egy napja még azon aggódott, hogy hogyan magyarázza majd meg a Cha'yss hagyta kis "jelet", ma már nem kell ezen aggódjon, mert szinte alig van olyan hely a testén, ahol ne lenne rajta véraláfutás.
Érzi, hogy Habrertus szavai felidegesítik. Eljátszik a gondolattal, hogy rákérdez arra, hogy az aggodalomhoz vajon mennyire járult hozzá a levél, amit neki küldött. Mosolyog ugyan - amitől fáj kicsit a szája feldagadt sarka -, de tekintetében semmi nyájasság nincsen, vagy hála amiatt, hogy a drágalátos kancellár aggódott érte.*
- Sajnos elkerültük egymást.
*Szándékosan, mivel nem akart velük fecserészni, ezért inkább az éjjeli indulást választotta, amiben Cha'yss szerencsére partner volt.*
- Sajnos az is elmaradt.
*Hangja egészen hideg, viszont ezek után már biztos abban, hogy odakint az elf igazat mondott, hiszen csak nem beszéltek ezek össze ketten. Bár ki tudja? Annyi baj legyen, lelkileg felkészül mindenre és nem érheti meglepetés. Nehezen állja meg, hogy ne pillantson Cha'yssra, de végül csak sikerül topáz tekintetét a kancelláron tartani míg leül.
Bal kezének hüvelyk- és középső ujjával megmasszírozza kicsit az orrnyergét, de hamar rájön, hogy ő volt a hülye, hogy itt vicceskedni próbált, viszont abban is biztos, hogy Habrertus szándékosan érti félre.*
- Hát mi egy herold dolga? Valahányszor bemegyek valahová, akkor bejelenti, hogy én érkezem. Valamennyi címem felsorolja, dicsőít is kicsit. Kegyességem, szépségem, satöbbi. Cserébe viselheti az összes bökőjét, fegyvereit, mindenét.
*Kicsit előrehajolva nézi, hogy a kancellár mindezt lekörmöli-e.*
- Keríteni kéne neki egy szolgálati harsonát is, mit gondolsz? Olyan zászlósat. Rajta a tharg címerrel.
*Már ha van nekik ilyen és nem csak az a hülye rúna, amit magukba vésnek.*
- Vagy Kagan arcképével. Mit gondolsz?
*Talán tényleg a lány a hülye, hogy belement ebbe a játékba, valószínűleg csak magának csinál vele további problémákat. Ami azt illeti elég hamar elege is lesz a játszmából, fáradt most ehhez. Azt mondjuk megvárja, hogy a kancellár mindent papírra vessen.*
- Természetesen csak viccelek. A báró úr a Vashegy üzleti partnere, ezért úgy határoztam, hogy magánál tarthatja a fegyvereit. Ezzel megkíméljük őt attól, hogy a kapuban az elf vegzálja, üzleti érdek, hogy úgy mondjam.
*Tekintete csak akkor siklik Cha'yssra, mikor kimondja azt, hogy "üzleti partnere", de különben végig a Kancellárt nézi.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 22:44:44
Üzenet elküldve: 2020-10-15 22:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Nem igazán látszik rajta, hogy tartana bármitől is. Se az őrtől, se a harapós Aeanetől. Bár idegen terepen van most, nem a megszokott Kalmárlak, fogadó, Kovácsműhely szentháromság valamelyikében. A rajtakapott meggyanúsításra csak kettészelt jobb szemöldöke emelkedik meg kissé. Nem veszi magára a kapott dorgálást. Egyrészt, mert nincs mitől tartania, másrészt pedig elfogadja, hogy a tharg lányak ezt jeleni hazatérni a Vashegyre. Nyűg és gond. Ha látja is, hogy Aenae a szeme sarkából figyeli, nem jelzi, csak egy láthatatlan porszemet pöcköl le kesztyűs kezével a köpenye szegélyéről.
Ahogy a duzzogásról sem vesz tudomást, miközben a kancellária felé tartanak. A báróra nem lehet panasz, bár láthatóan ruhái most inkább gyakorlatias szempontokat helyeznek az elegancia elé, mégis kifogástalan.
Amikor beléptek a kancelláriára és bejelentette az érkező lányt, felegyenesedve, derűs arckifejezéssel várja a reakciókat. Amikor Aenae köszönés helyett "írást" kér, mit kér, követel, úgy tesz, mintha fogalma sem volna, hogy ő a megnevezett heroldi cím tulajdonosa.
A Kancellárian tartózkodó Habrertus felé egy tökéletes meghajlást produkál és kissé lehajtott fejjel engedi maga elé Aenaet. Épp valamit megzavartak, de a kancellár gyorsan kapcsol és küld el mindenki mást a közelből. Az igric a háttérben maradva vár, ahogy azt egy bárónak kell.
Az ömlengős köszöntéstől felfordulna a gyomra, ha nem valami ilyesmire számított volna. Ajkán derűs mosollyal figyeli a beszélő kancellárt és nem kíván a lány helyett válaszolni. Még Nirs említésére sem siklik sárga tekintete Aenaere, hanem továbbra is Habrertusé a figyelme. Bár azon elgondolkodik, hogy már másodjára említik nekik a férfit és, bár lehet, hogy képzelődik, kiérezni vél a szavakból némi gúnyt.
A hellyel kínálás után megvárja, míg Aenae leül, csak akkor foglal helyet a neki szánt széken. Ha pedig a lány állva marad, maga sem mozdul mögüle.
A jogokat és kötelezettségeket firtató kérdés közen is úgy tűnik, fogalma sincs róla, ki lehet a titokzatos herold, akiről most a lány és kancellárja beszélnek. Visszafogott derűvel áll, avagy ül, türelmesen várva a sorára, amikor hozzá intéznek kérdést vagy valamilyen témában állást kell foglalnia. Természetesen tudja, hogy róla van szó, de továbbra is úgy tesz, mintha nem is lenne tudatában, milyen nagy megtiszteltetésben lesz hamarosan része.
Őt itt most csak egy vendég, aki idejét és aranyait nem kímélve juttatta haza a thargok úrnőjét. Persze ennél jóval többet is tett, de nem az ő tisztje lesz mindezt kiemelni.*
//Hubin innen//
*Nem igazán látszik rajta, hogy tartana bármitől is. Se az őrtől, se a harapós Aeanetől. Bár idegen terepen van most, nem a megszokott Kalmárlak, fogadó, Kovácsműhely szentháromság valamelyikében. A rajtakapott meggyanúsításra csak kettészelt jobb szemöldöke emelkedik meg kissé. Nem veszi magára a kapott dorgálást. Egyrészt, mert nincs mitől tartania, másrészt pedig elfogadja, hogy a tharg lányak ezt jeleni hazatérni a Vashegyre. Nyűg és gond. Ha látja is, hogy Aenae a szeme sarkából figyeli, nem jelzi, csak egy láthatatlan porszemet pöcköl le kesztyűs kezével a köpenye szegélyéről.
Ahogy a duzzogásról sem vesz tudomást, miközben a kancellária felé tartanak. A báróra nem lehet panasz, bár láthatóan ruhái most inkább gyakorlatias szempontokat helyeznek az elegancia elé, mégis kifogástalan.
Amikor beléptek a kancelláriára és bejelentette az érkező lányt, felegyenesedve, derűs arckifejezéssel várja a reakciókat. Amikor Aenae köszönés helyett "írást" kér, mit kér, követel, úgy tesz, mintha fogalma sem volna, hogy ő a megnevezett heroldi cím tulajdonosa.
A Kancellárian tartózkodó Habrertus felé egy tökéletes meghajlást produkál és kissé lehajtott fejjel engedi maga elé Aenaet. Épp valamit megzavartak, de a kancellár gyorsan kapcsol és küld el mindenki mást a közelből. Az igric a háttérben maradva vár, ahogy azt egy bárónak kell.
Az ömlengős köszöntéstől felfordulna a gyomra, ha nem valami ilyesmire számított volna. Ajkán derűs mosollyal figyeli a beszélő kancellárt és nem kíván a lány helyett válaszolni. Még Nirs említésére sem siklik sárga tekintete Aenaere, hanem továbbra is Habrertusé a figyelme. Bár azon elgondolkodik, hogy már másodjára említik nekik a férfit és, bár lehet, hogy képzelődik, kiérezni vél a szavakból némi gúnyt.
A hellyel kínálás után megvárja, míg Aenae leül, csak akkor foglal helyet a neki szánt széken. Ha pedig a lány állva marad, maga sem mozdul mögüle.
A jogokat és kötelezettségeket firtató kérdés közen is úgy tűnik, fogalma sincs róla, ki lehet a titokzatos herold, akiről most a lány és kancellárja beszélnek. Visszafogott derűvel áll, avagy ül, türelmesen várva a sorára, amikor hozzá intéznek kérdést vagy valamilyen témában állást kell foglalnia. Természetesen tudja, hogy róla van szó, de továbbra is úgy tesz, mintha nem is lenne tudatában, milyen nagy megtiszteltetésben lesz hamarosan része.
Őt itt most csak egy vendég, aki idejét és aranyait nem kímélve juttatta haza a thargok úrnőjét. Persze ennél jóval többet is tett, de nem az ő tisztje lesz mindezt kiemelni.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 16:58:08
Üzenet elküldve: 2020-10-15 16:58:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*A jó kancellárnak természetesen esze ágában sincs semmivel sem tartóztatni ezt a kellemetlen fickót. Már csak azért sem, mert társaságának másik tagját sokkal inkább érdekesnek találja. Hogy mi minden történhetett volna, az - Habrertus őszinte bánatára - egyelőre nem derülhet ki, mert Fint távozta után megzörgetik az ajtót és Hubi bosszúságára választ sem várva lép be a modortalan alak. Aki nem más, mint a wegtoreni bájgúnár. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kancellár szívleli a nemest, de barátságos mosoly terül el az arcán, hogy egy "
Ó, báróm!" felkiáltással üdvözölje. Ez utóbbi elmarad a bejelentés után. Egy röpke pillanatra ki is kandikál a szívélyes álarc mögül a kancellár igazi énje, az óvatos kígyó, mert nem biztos benne, hogy az istenek nem valami ízléstelen tréfával szórakoztatják-e? De nem, valóban Aenae lép be Cha'Yss után. A jó kancellár pedig kénytelen lezárni az eddigi eszmecserét anélkül, hogy mást is cseréltek volna és mielőtt udvariasan, de határozottan jelezné a mélységinek, hogy az audiencia véget ért, meghagyja neki, hogy a részletekkel felkeresi a Sellőházat amint ideje engedi, vagy ha sürgős az ügy, úgy a sötételf megbízója látogasson el hozzá. Mikor pedig hármasban maradnak, felkel karszékéből és egy mosollyal hajtja meg magát.
~A fruska hírből sem ismeri az illemet...~
A megállapítást természetesen magában teszi és nem követi el azt a hibát, hogy ő is figyelmen kívül hagyja a jó modort.*
- Kisasszony! *egyenesedik ki mosolyogva* Akarom mondani, nagyasszony.
*Kicsit megkeseredik a szája, mert ez a címzés tőle Leandanának járt ki, rá pedig nem gondol vissza jó szívvel, de az is megvan, hogy Aenae már nem hajadon.*
- Minő öröm téged épen és egészségesen üdvözölni a Vashegyen! Váratlan távozásod aggodalommal töltötte el szívem, ezért követeket menesztettem Artheniorba, hogy megbizonyosodhassam róla, minden rendben van-e a Vashegy úrnőjével. Bizonyára elkerültétek egymást.
*Magában persze füstölög, hogy Dora és Esti nem jártak sikerrel és bizony nem kis aggodalom is szorongatja a szívét. Aenae itt van, és ha bizonyos részletek felől is tudomást szerzett, akkor a kancellár szorult helyzetbe került. De ez úgyis kiderül hamarosan, és olyan még nem nagyon fordult elő, hogy hasonló szituációkból ne tudta volna kivágni magát.*
- Értesüléseim szerint, hites urad is utánad indult. Bízom benne, hogy legalább ez az örömteli találkozás nem maradt el.
*Türelmetlenül megcsóválja a fejét, mint aki megfeledkezett valamiről*
- Lám, viszontlátásod feletti örömöm miatt elemi dolgokról is megfeledkeztem. *tesz egy előzékeny kézmozdulatot* Kérlek, foglaljatok helyet!
*Csak azután ül le ő is, hogy vendégei elfoglalták a felkínált székeket, azután bólint, maga elé húz egy papirost, de még nem nyúl az írószerszám után.*
- Óhajod szerint. Ám szabadjon megjegyeznem, hogy a tharg hierarchia ezidáig nem ismeri a herold címet. Természetesen azonnal kiállítom az írást, de személyes kíváncsiságomon túl hivatali kötelességem azt tudakolni, hogy milyen jogokat és kötelességeket rejt e titulus, mellyel nagytiszteletű vendégünk felruháztad?
*Nagytiszteletű? Egy frászt! Hubi szimata azt súgja, hogy egy parvenü újgazdagról lehet szó, aki talán nemességét is egy kupac arany fejében szerezte. Az ő ősi családja pedig... eh, így múlik el a világ dicsősége.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.15 17:51:27
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*A jó kancellárnak természetesen esze ágában sincs semmivel sem tartóztatni ezt a kellemetlen fickót. Már csak azért sem, mert társaságának másik tagját sokkal inkább érdekesnek találja. Hogy mi minden történhetett volna, az - Habrertus őszinte bánatára - egyelőre nem derülhet ki, mert Fint távozta után megzörgetik az ajtót és Hubi bosszúságára választ sem várva lép be a modortalan alak. Aki nem más, mint a wegtoreni bájgúnár. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kancellár szívleli a nemest, de barátságos mosoly terül el az arcán, hogy egy "
Ó, báróm!" felkiáltással üdvözölje. Ez utóbbi elmarad a bejelentés után. Egy röpke pillanatra ki is kandikál a szívélyes álarc mögül a kancellár igazi énje, az óvatos kígyó, mert nem biztos benne, hogy az istenek nem valami ízléstelen tréfával szórakoztatják-e? De nem, valóban Aenae lép be Cha'Yss után. A jó kancellár pedig kénytelen lezárni az eddigi eszmecserét anélkül, hogy mást is cseréltek volna és mielőtt udvariasan, de határozottan jelezné a mélységinek, hogy az audiencia véget ért, meghagyja neki, hogy a részletekkel felkeresi a Sellőházat amint ideje engedi, vagy ha sürgős az ügy, úgy a sötételf megbízója látogasson el hozzá. Mikor pedig hármasban maradnak, felkel karszékéből és egy mosollyal hajtja meg magát.
~A fruska hírből sem ismeri az illemet...~
A megállapítást természetesen magában teszi és nem követi el azt a hibát, hogy ő is figyelmen kívül hagyja a jó modort.*
- Kisasszony! *egyenesedik ki mosolyogva* Akarom mondani, nagyasszony.
*Kicsit megkeseredik a szája, mert ez a címzés tőle Leandanának járt ki, rá pedig nem gondol vissza jó szívvel, de az is megvan, hogy Aenae már nem hajadon.*
- Minő öröm téged épen és egészségesen üdvözölni a Vashegyen! Váratlan távozásod aggodalommal töltötte el szívem, ezért követeket menesztettem Artheniorba, hogy megbizonyosodhassam róla, minden rendben van-e a Vashegy úrnőjével. Bizonyára elkerültétek egymást.
*Magában persze füstölög, hogy Dora és Esti nem jártak sikerrel és bizony nem kis aggodalom is szorongatja a szívét. Aenae itt van, és ha bizonyos részletek felől is tudomást szerzett, akkor a kancellár szorult helyzetbe került. De ez úgyis kiderül hamarosan, és olyan még nem nagyon fordult elő, hogy hasonló szituációkból ne tudta volna kivágni magát.*
- Értesüléseim szerint, hites urad is utánad indult. Bízom benne, hogy legalább ez az örömteli találkozás nem maradt el.
*Türelmetlenül megcsóválja a fejét, mint aki megfeledkezett valamiről*
- Lám, viszontlátásod feletti örömöm miatt elemi dolgokról is megfeledkeztem. *tesz egy előzékeny kézmozdulatot* Kérlek, foglaljatok helyet!
*Csak azután ül le ő is, hogy vendégei elfoglalták a felkínált székeket, azután bólint, maga elé húz egy papirost, de még nem nyúl az írószerszám után.*
- Óhajod szerint. Ám szabadjon megjegyeznem, hogy a tharg hierarchia ezidáig nem ismeri a herold címet. Természetesen azonnal kiállítom az írást, de személyes kíváncsiságomon túl hivatali kötelességem azt tudakolni, hogy milyen jogokat és kötelességeket rejt e titulus, mellyel nagytiszteletű vendégünk felruháztad?
*Nagytiszteletű? Egy frászt! Hubi szimata azt súgja, hogy egy parvenü újgazdagról lehet szó, aki talán nemességét is egy kupac arany fejében szerezte. Az ő ősi családja pedig... eh, így múlik el a világ dicsősége.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.15 17:51:27
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 13:03:53
Üzenet elküldve: 2020-10-15 13:03:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
- Óóó, a drága kis száddal, azzal mondanál ellent.
*Az őrtől kerülhetett ilyen morózus, sőt szinte harapós hangulatba. Pillanatnyilag nagyon is jó ötletnek tűnik az, hogy gombokat varrasson az elf szájára, netán, hogy ő maga, saját kezűleg varrja fel azokat a gombokat.*
- Úgy nézel ki, mint aki kitér a válasz elől.
*Nem szinte harapós, hanem konkrétan az. Persze nyilván az elfen kellene kitöltse a dühét és nem Cha'ysson, de mivel az őrt a kapuban hagyták, így csak Cha'yss maradt. Aki egyébként tényleg kitért a válasz elől. Aenae meg van olyan letargikus hangulatban, hogy rögtön arra gondoljon, hogy a férfi azért nem válaszolt, mert valóban félti a reputációját. A szeme sarkából pillant csak végig a férfin, látszik, hogy állán megfeszül az izom attól, ahogy összeszorítja a fogait. Végül azonban nem szól semmit, csak magában érlelgeti azt az amúgy régi gondolatát, hogy Cha'yss valóban egy sokkal magasabb polcon lévő férfi, aki nem is csoda, hogy szégyelli. A torkában gyűlő gombóctól egy nagyobb nyeléssel igyekszik megszabadulni, hasztalan. Érkezésig már inkább kifelé néz, igyekszik rendezni a vonásait és a gondolatait. Előbbi valamennyire sikerül abban a nagyjából egy percben, míg megállnak, utóbbi nemigen. Rosszul érzi magát, inkább mentálisan, mint fizikailag, de erről az őr tehet elsősorban.
Már épp mondaná, hogy a két hajtójuk a Tavernában egyen-igyon az ő számlájára, mikor Cha'yss parancsba adja nekik, hogy várjanak itt. A köpenytől nem látszódik igazán a lány flegma vállrándítása.
Cha'yss felajánlott karját először nem is akarja elfogadni, mivel éppen duzzog az elmaradt válasz miatt. Ezen a ponton győz a saját józan esze, meg az első tükröződő felületen a saját tükörképe, ami azt mondja "pukkancs vagy". Érezhetően feszült, még a lépéseiből is hallani, és a harag minden megtett méterrel gyűlik benne. Talán csak Cha'yss performanszát követően enged ki kicsit, mikor már bejutottak a kancelláriára. Erre a fejét rázza és a szemeit forgatja, mindenesetre behalad a helyiségbe.*
- Új heroldunknak adj egy írást, amivel szabadon mozoghat minálunk.
*A többes szám nem afféle fejedelmi többes, bár Habrertus akár úgy is értheti, de Aenae most minden vashegyit ért ezalatt.*
//Hubin innen//
- Óóó, a drága kis száddal, azzal mondanál ellent.
*Az őrtől kerülhetett ilyen morózus, sőt szinte harapós hangulatba. Pillanatnyilag nagyon is jó ötletnek tűnik az, hogy gombokat varrasson az elf szájára, netán, hogy ő maga, saját kezűleg varrja fel azokat a gombokat.*
- Úgy nézel ki, mint aki kitér a válasz elől.
*Nem szinte harapós, hanem konkrétan az. Persze nyilván az elfen kellene kitöltse a dühét és nem Cha'ysson, de mivel az őrt a kapuban hagyták, így csak Cha'yss maradt. Aki egyébként tényleg kitért a válasz elől. Aenae meg van olyan letargikus hangulatban, hogy rögtön arra gondoljon, hogy a férfi azért nem válaszolt, mert valóban félti a reputációját. A szeme sarkából pillant csak végig a férfin, látszik, hogy állán megfeszül az izom attól, ahogy összeszorítja a fogait. Végül azonban nem szól semmit, csak magában érlelgeti azt az amúgy régi gondolatát, hogy Cha'yss valóban egy sokkal magasabb polcon lévő férfi, aki nem is csoda, hogy szégyelli. A torkában gyűlő gombóctól egy nagyobb nyeléssel igyekszik megszabadulni, hasztalan. Érkezésig már inkább kifelé néz, igyekszik rendezni a vonásait és a gondolatait. Előbbi valamennyire sikerül abban a nagyjából egy percben, míg megállnak, utóbbi nemigen. Rosszul érzi magát, inkább mentálisan, mint fizikailag, de erről az őr tehet elsősorban.
Már épp mondaná, hogy a két hajtójuk a Tavernában egyen-igyon az ő számlájára, mikor Cha'yss parancsba adja nekik, hogy várjanak itt. A köpenytől nem látszódik igazán a lány flegma vállrándítása.
Cha'yss felajánlott karját először nem is akarja elfogadni, mivel éppen duzzog az elmaradt válasz miatt. Ezen a ponton győz a saját józan esze, meg az első tükröződő felületen a saját tükörképe, ami azt mondja "pukkancs vagy". Érezhetően feszült, még a lépéseiből is hallani, és a harag minden megtett méterrel gyűlik benne. Talán csak Cha'yss performanszát követően enged ki kicsit, mikor már bejutottak a kancelláriára. Erre a fejét rázza és a szemeit forgatja, mindenesetre behalad a helyiségbe.*
- Új heroldunknak adj egy írást, amivel szabadon mozoghat minálunk.
*A többes szám nem afféle fejedelmi többes, bár Habrertus akár úgy is értheti, de Aenae most minden vashegyit ért ezalatt.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 10:36:50
Üzenet elküldve: 2020-10-15 10:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Egy ostoba paraszttal, mint a strázsa, olyan vitatkozni, mint galambbal lihanechi táblajátékot játszani. Egyszerűen felborítja a bábukat, a tábla közepére szarik és azt hiszi, ő nyert. Azt igric nem is kíván mélyebben belemenni, mert az elf csak lehúzza a szintjére és rutinnal legyőzi.*
- Hogy mondhatnék ellent egy úrnő szavának. *Hajtja meg ültében magát mosolyogva az igric. Aztán persze, hogy lesz-e liezon Aenae szobájában, az már más kérdés, de nem kíván vitatkozni most illő és illetlen dolgokról.*
- Úgy nézek ki, mint aki fél? *Kérdi kihívó mosollyal és hanggal. Persze ez csak a válasz kerülésére jó, de annak tökéletes. A passzus dolgára pedig csak bólint. A lényeg, hogy Aenae hozza szóba és ne az igric.
Amikor aztán maguk mögött tudják a kaput és a hintó begördül az erőd elé, a wegtoreni kinyitja a kocsi ajtaját, hogy segítsen kiszállni, a túlméretezett férfiruhákba öltözött vashegyi úrnőnek. Persze, ez a legkevesebb, a halálhírét is hozhatta volna valaki. Aki bizonyosan nem az igric lett volna. De itt van, ha nem is épen és egészségesen, de él.
Karját kissé mereven maga mellé tartja, hogy a lány rátehesse a kezét. Egyáltalán nem kényelmes vagy intim a dolog, de nemesek körében ez annak megfelelője, hogy belékarol.*
- Várjatok itt. *Szól hátra a bakon ülőknek, de több szót nem is fecsérel rájuk. Feltalálják magukat.
Az ismerős járásra is csak egy biccentés a válasz, ahogy végigsétálnak az erőd folyosóin a kancellária felé. Az igric egyáltalán nem izgul, Wegtorenben volt ideje hozzászokni az ilyen feszült helyzetekhez, ahol a bizonytalanság a legnagyobb ellenség.
A kancellária ajtaja elé érve, amikor megkapja a néma parancsot, három határozottat koppant a nehéz ajtón, majd várakozás nélkül fog rá a kilincsre és nyit be, feltéve, ha az ajtó nyitva van.
Amennyiben nyitva, úgy belép, egy pillantással ellenőrzi, hogy ki vagy kik vannak bent és szélesre tárja az ajtót, hogy félreállhasson. Egy mély meghajlás kíséretében pedig bemutatja az érkezőt.*
- Kagaenae Thargodar kisasszony, ezen földek és a thargok úrnője! Istenek áldják a nevét! *Lefelé néz és a széles kalap takarja az arcát, de mosolyog, majd rendezve vonásait, felegyenesedik.*
//Hubin innen//
*Egy ostoba paraszttal, mint a strázsa, olyan vitatkozni, mint galambbal lihanechi táblajátékot játszani. Egyszerűen felborítja a bábukat, a tábla közepére szarik és azt hiszi, ő nyert. Azt igric nem is kíván mélyebben belemenni, mert az elf csak lehúzza a szintjére és rutinnal legyőzi.*
- Hogy mondhatnék ellent egy úrnő szavának. *Hajtja meg ültében magát mosolyogva az igric. Aztán persze, hogy lesz-e liezon Aenae szobájában, az már más kérdés, de nem kíván vitatkozni most illő és illetlen dolgokról.*
- Úgy nézek ki, mint aki fél? *Kérdi kihívó mosollyal és hanggal. Persze ez csak a válasz kerülésére jó, de annak tökéletes. A passzus dolgára pedig csak bólint. A lényeg, hogy Aenae hozza szóba és ne az igric.
Amikor aztán maguk mögött tudják a kaput és a hintó begördül az erőd elé, a wegtoreni kinyitja a kocsi ajtaját, hogy segítsen kiszállni, a túlméretezett férfiruhákba öltözött vashegyi úrnőnek. Persze, ez a legkevesebb, a halálhírét is hozhatta volna valaki. Aki bizonyosan nem az igric lett volna. De itt van, ha nem is épen és egészségesen, de él.
Karját kissé mereven maga mellé tartja, hogy a lány rátehesse a kezét. Egyáltalán nem kényelmes vagy intim a dolog, de nemesek körében ez annak megfelelője, hogy belékarol.*
- Várjatok itt. *Szól hátra a bakon ülőknek, de több szót nem is fecsérel rájuk. Feltalálják magukat.
Az ismerős járásra is csak egy biccentés a válasz, ahogy végigsétálnak az erőd folyosóin a kancellária felé. Az igric egyáltalán nem izgul, Wegtorenben volt ideje hozzászokni az ilyen feszült helyzetekhez, ahol a bizonytalanság a legnagyobb ellenség.
A kancellária ajtaja elé érve, amikor megkapja a néma parancsot, három határozottat koppant a nehéz ajtón, majd várakozás nélkül fog rá a kilincsre és nyit be, feltéve, ha az ajtó nyitva van.
Amennyiben nyitva, úgy belép, egy pillantással ellenőrzi, hogy ki vagy kik vannak bent és szélesre tárja az ajtót, hogy félreállhasson. Egy mély meghajlás kíséretében pedig bemutatja az érkezőt.*
- Kagaenae Thargodar kisasszony, ezen földek és a thargok úrnője! Istenek áldják a nevét! *Lefelé néz és a széles kalap takarja az arcát, de mosolyog, majd rendezve vonásait, felegyenesedik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152