Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínRadkraalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

260. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-07-03 21:33:02
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Úgy látszik, Habrertus mindig képes Dorának meglepetést okozni, most sem mulasztja el. A lány jó esetben kifejezetten murisnak tartaná a „szerepcserét” – még ha a kancellárnál csinosabban is mutat a tollfaragás közben –, most azonban kíváncsi: tudni akarja, hogy mi ez az egész, és biztos benne, hogy nem fog kiderülni. Nem rajta múlik. A tégelyre is figyelmes lesz, de csak egy röpke pillanatig, a sok tereptárgy között nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Tudja, hogy a szobában is van egy, azt már látta. És az nem volt üres.*
~ Esti itt járt azóta, ki tudja, hányszor. Lehet, hogy már az. ~
*Dora érzései nagyon összetettek. Részben úgy érzi, hogy remekül elücsörög ezen a puha széken, és játssza a kancellárt, amíg a férfi írnokoskodik neki, de közben éppen az iránta táplált érzései miatt néha hajlandó is lenne elismerni Habrertus autoritását, ami a beképzelt elfnél már önmagában is csoda. És ami a legfontosabb: Dora szeret nyerni, és megszerezni, amit akar. Figyelmesen hallgatja Habrertust, nem is szól semmit, amíg végig nem mondja, s arca sokáig nem is rezzen, bármilyen meredek is a téma. Talán csak akkor húzódik gúnyosabb mosolyra a szája, mikor a virágnyelvű megközelítését hallja annak a bizonyos dolognak, méghozzá olyan stílusban, mintha valami ártatlan szűzleánynak szólna a magyarázat, aki még a kígyóuborkáról is azt hiszi, hogy csak salátába való, máshova se.*
- Azt mondanám, bár a kapcsolatunk valóban kölcsönös szimpátián, megértésen és bizalmon alapul, összetett is. Amit most mondtál, már tudtam, azt nem, hogy ennyire fontos neked. De hát a tanulás az életem. *Mosolyodik el, egy toll pihéivel babrálva.* Sajnos az emberi, meg hát ennélfogva az elf testet is ismerem, és nő is vagyok, ugye… *Ledobja a tollat a könyvre, és hátradől a széken.* Elképzelhetetlennek tartom, hogy ebben bármelyik nő is örömét lelje. A kedvedért, persze, gondolom, hogy sokan szívesen megtennék, hiszen hatalmad és vagyonod is van bőven. De ha nincs játék, ha csak ez volna a boldogságod kulcsa, hogy _úgy_ kedvedet leld bennem, akkor miért kell hozzá Esti? *Teszi fel a kérdéseket, amelyek felmerültek benne, és nem kevés keserűséget érez mögöttük.*
- Tegyük fel, hogy beadnám a derekam, itt, most. Az asztalon. *Szemléltetésül megérinti az asztallapot.* Mi történne kettőnkkel? Mi lenne holnap? És azután? Egy hónap múlva, egy év múlva? *Kérdezgeti most már komolyabban.* Szerintem ez egy játék, igenis játék, amiben nem lehet nyerni.
*Hirtelen felpattan a székről, és lábujjhegyen, kissé az asztalra nehezedve megcsókolja a férfit, már ha hagyja.*
- Nekem kell a nyeremény. *Mondja halkabban. Hogy mire gondol, Habrertusra, a hintóra, a szép házra, a hatalomra, a kancellári székre, azt már készakarva nem árulja el.*


259. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-07-03 20:09:52
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*A játék az játék. És bár Hubi magas méltóságához talán méltatlan a szertelen bolondozás, ezúttal mégsem berzenkedik ellene. Elvégre senki sem látja őket, és Dora előtt már nem érzi annyira szükségét, hogy a makulátlan látszatot fenntartsa. Ezért aztán, meg aztán szórakoztatja is a szokatlan helyzet, lelkesen veszi magára az irodaszolga szerepét. Tüsténkedik, Dora keze alá dolgozik, és amikor egy apró pengével az egyik írótoll hegyesebbre faragásához kezd, éppen csak megragadja az alkalmat, hogy valamelyest mégis helyes megvilágításba helyezze a kérdést.*
- Jog szerint. *bólint egyet* A jog pedig ez esetben nem más, mint hogy jóváhagyásommal foglaltad el a helyem.
*Hubi megérzései ritkán csalnak, és határozottan úgy érzi, hogy Dora nem habozna megragadni a kínálkozó alkalmat, hogy helyét elfoglalhassa. Bármennyire is fordított most a helyzet, nem árt ha tudja, hogy merre hány lépés. Dora közben áttúrja a fiókokat, és szemlátomást nem talál semmi érdekeset. Bizonyára a Kancellárián eltöltött idő adott neki rutint ahhoz, hogy az újabb tégely problematikáján zökkenőmentesen felülkerekedjen. Bár lehet, hogy mégsem. Legalábbis erre utal a következő kérdés, aminek hallatán Hubi arra gondol, hogy Dora elértette a célzást, amit a fiókban felejtett tégely jelentett.*
- Macskaegér-játék? *kérdez vissza meglepettséget tettetve, és leteszi az asztalra a lúdtollat. Aztán olyat tesz, ami végképp szokatlan és szinte elképzelhetetlen a kancellártól. Fél fenékkel könnyedén felül az asztalra.*
- Nem gondolnám, hogy játszadozom veled. Úgy hiszem, hogy a mi kapcsolatunk a kölcsönös bizalmon, szimpátián és megértésen alapul. Szomorítana, ha úgy éreznéd, hogy nem veszlek komolyan. Ami pedig a másik kérdésed illeti, erre nem válaszolhatok, mint meg fogod érteni, hogy miért nem. Egy kancellár, mi több, egy úriember nem teheti meg, hogy bizalmas titkokat fecsegjen ki. Márpedig mi lehetne bizalmasabb titok, mint egy hölgy titka? Biztos vagyok benne, hogy te sem örülnél neki, ha valami széltoló rólad mesélne mindenkinek mocskos kis adomákat.
*Eligazgat ruháján egy ott sem lévő ráncot és finom mosollyal folytatja.*
- De egy kérdést válasz nélkül hagyni szintén udvariatlanság, úgyhogy nagy általánosságban felelek. Ismersz már, hogy tudd a gyengéimet, és tudd, hogy mi célt szolgál ama tégely.
*Ezt, kicsit ellentmondva előbbi szavainak, ki is fejti.*
- Van úgy, hogy intim pillanatokban a férfiember nem úgy, illetve nem ott közeledik a nőhöz, ahol az megszokott.
*A hangsúly az ott szócskán van.*
- Ilyenkor nyújt nagy segítséget a tégely tartalma, hogy e közeledés egyik félnek se fájdalmas, de élvezetes legyen. Természetesen vannak hölgyek akik nem kaphatók az ilyesmire, holmi rosszul értelmezett szeméremből vagy erkölcsösségből. Azokat viszont, akik leküzdik e prüdériát, azokat módfelett tisztelem és kedvelem.
*Nem Hubiról lenne szó, ha egy az egyben kimondaná amit gondol, és nem burkolná mondandóját körmondatokba. És bár az is Hubi, aki a visszautasítást rosszul tűri és sértésként fogja fel, Dora esetében úgy érzi, hogy el tudná viselni. Legfeljebb tovább puhítja majd. Például egy hintóval.*


258. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-07-02 21:19:32
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*És valóban, Dora olyan kényelmesen üldögél a kancellári székben, mintha otthon volna. Legalább is el tudja magát képzelni egy olyan élethelyzetben, amiben ez lenne az otthona, tudniillik, kancellárként. Egyelőre azonban az is elég volna neki, ha kitüntetnék őt a pestis miatt, és ez sem történt meg. Nagyratörő tervei között meg természetesen egyéb luxus szerepel, de azok nélkül is teljes életet tud élni. Viszont még sosem gondolt bele abba, hogy mennyire élvezi, ha a kancellár körülötte sertepertél, miközben ő mélyen tudományos ábrázattal ücsörög a széken. Van ennek valami sajátos, kárörömmel teli bája…
A könyveket szemügyre veszi, ki is nyitja őket az asztalon, de a kancellár olyan lelkesen kezd a fiókokról beszélni, hogy a lány nem tudja megállni, hogy ne lessen bele mindbe. Persze sejti, hogy semmi érdekeset nem talál majd ott, különben minek is lelkesedne úgy a férfi?*
- Jog szerint? *Kérdezi közben halványan mosolyogva.* Minő megtiszteltetés! *De a fiókok unalmasak, ezért visszatolja mindet, és újra kényelmesen elfészkel a széken. Közben a kancellárt méregeti. Rémes dilemmában van: azon töpreng éppen, hogyan tudná benne is örömét lelni, meg közben a széken is ülni. Csak olyan dolog jut eszébe, ami átmeneti megoldás volna. Csak fejével hárítja a kedves gesztust, hogy igyon még, hiszen tudja, mire megy ki a játék. Kezét a karfára helyezi, kihívóan, félrebiccentett fejjel néz fel Habrertusra.*
- Kancellár, árulj el valamit… Van valami, amit Esti nem hajlandó neked megtenni? Amivel én boldogabbá tehetnélek? Vagy ez a macskaegér-játék még sokáig fog húzódozni?
*Lehet, hogy a kancellári szék valóban felbátorította kissé, de szemében ugyanaz a győzni vágyás ég, mint az előbb, amikor céljairól mesélt ivótársaságának.*


257. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-07-02 20:14:23
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Hubi természetesen úgy gondolja, hogy Dora szabódni fog amikor az ő székébe akarja leültetni. Hiszen az még egy kívülálló számára is egyértelmű lehet, hogy amiként a Hrallh trónja Waldran hatalmának szimbóluma, úgy a kancellári szék, a kancellári asztal mögött, Hubi fontosságát testesíti meg. Ami azt illeti, a jó kancellár szerint a két szobabútor, pontosabban azok jelentősége között olyan nagy differencia nincs is. Ehhez képest a lány szinte magától értetődő természetességgel foglal helyet. Ezen Hubi éppen fennakadna, de emlékezteti magát, hogy Dorával néhány tekintetben igencsak hasonlítanak. Például ha akkoriban amikor Achim volt szíves alkoholmérgezésben elhunyni, Dora vetődik a Vashegyre, akkor szinte bizonyosan ő lenne most a kancellár. Hubi pedig az írótollak rendben tartásáért felelne. Noha Hubi kedveli Dorát és tiszteli a lány becsvágyát, de ettől az eshetőségtől összeborzad.*
- Milyen szétszórt is vagyok! *kap színpadiasan a fejéhez, amikor Dora dologhoz látna* Azonnal hozom őket kegyelmességednek.
*Térül-fordul, és két vaskosabb kódexet tesz az asztalra, a kelleténél kicsit nagyobb csattanással.*
- Íme a könyvek. *vigyorog, egy meghajlás kíséretében* Az egyikben a Vasbank kintlevőségeit találod, és a betétesek névsorát, számadásszerűen feltüntetve a nálunk elhelyezett aranyaik számát, a másik pedig a Vashegy pénzügyeit részletezi. Míg átnézed őket, amennyiben kívánod, röviden referálok is ezekről.
*Közben nem kerüli el figyelmét, hogy Dora alaposabban szemügyre veszi az asztalnak azt az oldalát, amelyikhez eddig nem sok szerencséje volt. Finoman elmosolyodik. Vajon Dora milyen titkokat sejt a fiókokban, és vajon terjed-e odáig a bizalom, hogy azokhoz is hozzáférést engedjen?*
- Csak tessék! *int nagyvonalúan* Nincs titok az előtt, aki jog szerint ül a kancellár székében.
*Ha pedig Dora beleles a fiókokba, túl izgalmas dolgokat nem talál. Kevésbé fontos iratok lapulnak ott (a többit Hubi gondosan elzárva tartja), valamint a jó kancellár bizalmas számadása. Hubi alkalmasint kettős könyvvitelt folytat. És hát itt is van egy tégely, sajnos üres.*
- Esetleg még egy pohárkával? *emeli meg az üveget mosolyogva* Nem szerencsés száraz torokkal foglalkozni ilyen száraz ügyekkel.


256. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-07-01 20:52:14
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Dora komolyan, de azért leplezetlen kíváncsisággal issza Habrertus borát és szavait. Mert hogy igen érdekes, amit erről a bizonyos kancellárról beszél, és Dora arra is kíváncsi lenne – magából kiindulva –, hogy a jelenlegi kancellár mennyire vágyott vajon az előző (és nem mellesleg a barátja) pozíciójára. Csak úgy saját magából kiindulva, hiszen Dora és Habrertus közt is van valami rokonszenvféle. De megengedi neki, hogy úgy tegyen, mintha ez csupán merő szomorúsággal töltené el. Nem megy neki jól, az elf figyelmét nem kerüli el, hogy még kuncog is hozzá.*
- Átkozott? Akkor óvatosan azzal a borral, kancellárom, meg ne ártson. *Mosolyodik el halványan, mert látszik, hogy a férfi nagyon bízik az ivási képességeiben. Dora biztos benne, hogy amennyiben ez verseny volna, ugyanúgy ő vesztene, mint a lóversenyen, de az még kérdéses számára, hogy Esti vagy Habrertus volna a befutó. Hiszen itt is lehetnek meglepetések. Tudományos érdeklődéssel hallgatja Achim elődjének esetét. Ezután nincs más hátra, csak megvárja, amíg Esti távozik, és máris a kancellárhoz fordulna, azonban valahogy a férfi megelőzi, és lenyomja a kancellári(!) székbe. Nem tudja, de Dorának ebben a pillanatban egy nagy álma vált valóra. A szék az övé, mi kéne még? És valahol mélyen érzi, hogy mi kéne még, ahogy megérzi Habrertus karjait a vállán, érintését a nyakán. Felnevet, részben a helyzeten, részben saját ostobaságán, hogy még mindig ugyanúgy vonzódik hozzá.*
- Nem azért lettem az írnokod, hogy haszontalankodjak. *Mondja. Bár nem éri el őket, alaposan megnézi magának, megszámolja az alsó fiókokat, amelyeket eddig nem volt lehetősége nagyon meglesni. Feltart az asztalon egy üres pergament, majd visszadobja.* Na, és hol vannak ezek a könyvek? A kedvenc pennám nélkül pedig szó sem lehet róla. *Teszi hozzá, két kezével az asztalon dobolva, mintha tényleg alig várná a munkát. Mellékesen érzi, hogy szíve épp a torkában dobog.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.01 20:52:58


255. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-06-30 21:08:42
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Ha őt kérdeznék, nem írná az érzelmek számlájára ragaszkodását öszvéréhez. Praktikus dolognak gondolná, amolyan mindennapi figyelmeztetésnek arra nézvést, hogy az élet nem fenékig tejfel. Márpedig ha erre emlékszik, kisebb eséllyel jönnek vissza a szomorú napok. Pedig valóban kedveli ezt a makacs állatot. Még akkor is, ha alkalmasint fájdalmas a hátán való utazás. Aztán a vén kecske nem sok időt hagy a nőies csevegésekre, hamar visszatér és finom, elnéző mosollyal veszi Esti kijelentését, miszerint kész mindenkit az asztal alá inni.*
- Értékelem a magabiztosságot, de az elmélet próbaköve a gyakorlat.
*Arra itt most nem tér ki, hogy fiatalabb éveiben megivott már egy egész életre valót. Úgyis hamarosan kiderül majd. És hát Habrertus nemcsak másban értékeli a magabiztosságot. A maga részéről meg van győződve róla, hogy éppen csak pityókás lesz akkor amikor a lányok már annyira eláztak, hogy könnyebben rá tudja venni őket erre-arra. Persze ez még a jövő zenéje, de mindent el kell kezdeni valahol. Most például az első korttyal, és elégedetten konstatálja, hogy jól választott. Elismerő szavakat kap a bor.*
- Az előző kancellár, igen. *bólint Dora kérdésére, ujjai között forgatva a poharat* Én magam találtam rá szegény Achim porhüvelyére. Kiváló barátom a szó szoros értelmében halálra itta magát. Mondhatom, szomorú vég egy ilyen kitűnő ember számára.
*Halkan felkuncog és majdhogynem pironkodva néz az elfre és a mélységire.*
- Egyesek szerint elátkozott tisztség ez a Vashegyen. Még úgy is, hogy különösebben nagy múltra nem tekint vissza ez a pozíció, tekintettel arra, hogy én vagyok a második kancellár.
*Még egy korty és folytatja, hogy a tudásszomjas Dorának ne legyen oka panaszra. És talán Estit sem untatja e pikánsnak is nevezhető részletekkel.*
- Achim, akinek végzetét már ismeritek, volt az első kancellár, az ő elődjét pedig még várnagynak nevezték. Őt nem volt szerencsém ismerni, de bizonyos pletykák szerint az ő halála még Achiménál és kacifántosabb volt.
*Kellő rutinnal olyan arckifejezést erőltet magára, mint egy szende szűzé akinek váratlanul szeme elé tárják egy orgia kevésbé fegyelmezett pillanatait.*
- Úgy mondják, hogy ennen magát fojtotta meg, heveny önfertőzés közepette.
*Kihörpinti a maradék borát, és miután Dora is rátromfol Estire, úgy érzi, hogy neki sem szabad kimaradnia a sorból, már ami az esküvéseket illeti.*
- Biztosíthatom a hölgyeket, hogy a diszkréciómra bizton számíthatnak. Egy kancellártól idegen a pletykálkodás.
*Szerencsére a mestergerenda kitart, és nem szakad rá a mennyezet.*
- Akárhogy is végződjék e baráti poharazgatás, a részletek köztünk fognak maradni.
*Itt egy kicsit sajnálja, hogy tulajdonképpen nincsenek barátai a Vashegyen, mert ha sikerülne összegabalyodnia e két roppant izgalmas teremtéssel, arról bizony nagy örömmel dicsekedne el ha erre alkalma adódna. Úgy látszik azonban, hogy erre még várnia kell, mert a mélységi távozna, és Hubi kis megkönnyebbüléssel veszi, hogy csak rövid ideig kell nélkülözniük a társaságát.*
- Ez valóban kedves tőled. *csatlakozik fel Dorához* És hogy valóban egyenlőek legyenek az esélyek, megvárunk.
*Esti távozik, Hubi pedig Dorához lép, és hacsak nagy ellenállásba nem ütközik, szelíd erőszakkal lenyomja a lányt a kancellári(!) karszékbe.*
- Talán használjuk ki ezt a kis közjátékot, és hasznosan töltsük el az időt.*duruzsolja behízelgően lágy hangon* A Vasbank könyveit sajnálatosan régen néztem át, segítségemre lehetnél.
*Dora mögött állva két kezét a lány vállaira teszi, és egyik ujjával játékosan meg is cirógatja Dora nyakát. Ettől a futó, mondhatni ártatlan érintéstől furcsamód megmozdul benne valami aminek hatására legszívesebben máris szaggatná magáról, és persze Doráról is a ruhát. De emlékezteti magát, hogy erre mégis hármasban kerítene sort.*
- De ha ma nincs kedved hivatali ügyeknek szentelni magad, megértem. *folytatja miután nyelt egy nagyot* Készséggel elfogadom, hogy mindenkinek szüksége van olyan napra, amikor pihenhet és kötetlenül szórakozhat.


254. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-06-27 23:05:16
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Dora kevés ideje dolgozik a Radkraalon, és a munkával töltött napok mind nagyon mozgalmasak voltak, de ennek általában volt valamilyen oka. Először mindenki elvonult háborúzni, a menekülteket pedig Amonon nekik kellett fogadniuk, aztán jött a tömeges hasmenés, a nagytanács, végül a pestis… Az elf lánya azt hinné, hogy minden nap ilyen. Most végre egy kis nyugalmuk van, a maga szokatlanságával pedig ez tűnik fel egy kissé Dorának, hasonlóan Habrertushoz. Csupán az ő szemében ez egy újabb lehetőség a lustaságra, amit jó ínyencként sose vet meg. Átokkal kapcsolatban csak mosolyog, és Esti is csak egy kedves vigyort kap a képébe, hiszen a történet is az: bájos. Ezt a lány is elismeri, még ha kicsit több rajongással is, mint kellene. A magyarázatára is figyel, főleg egy fontos részletet emel ki.*
- Az elődöd? Úgy érted, az előző kancellár? *Érdeklődik, de aztán rájön, hogy némi tapintattal nagyobb célt érne.* Bocsáss meg. Bevallom, soha nem tanulmányoztam igazán Amon történetét, tőled mindig hallok valami újat, ami kíváncsivá tesz. Az ízlése viszont vitathatatlan, többször is volt szerencsém megkóstolni az italait. *Emelné kalapját, de helyette hajába túr, mert a ruhadarab a karfán pihen.*
- Egyenlő esélyekkel? Hajaj! *Mosolyodik el bájosan, hiszen mindhárman tudják, hogy ki csípett be a végletekig tegnap, és hogy mi lett ennek a dolognak a következménye. Dora a tipikus esete annak, aki nem mindig iszik, de mértékkel, hanem sokkal inkább néha, de akkor nagyon. Ennek többnyire anyagi okai szoktak lenni. És ezt a rossz szokását most igen nehéz lenne levetkőzni, még akkor is, ha a kancellár meg őt – és Estit – látná szívesen levetkőzni. Esti arról beszél, mennyire jól bírja a dolgot, és a kancellárt se kell azért félteni. Hogy aztán Esti is felhozza a flört-dolgot, az már tényleg túllép egy határt. Dora elmosolyodik, azzal a gyilkos mosollyal, amivel rajtakapják a huncutságon. Hiszen amit Esti mond, azt már elképzelni is csodálatos.*
- Nincs is izgalmasabb. *Nevet egyet.* De nem, Esti, nem, a sötételfek még mindig nem az eseteim. A nők sem… Egyszer elmesélhetem, honnan jöttem rá. Mondjuk egy üveg bor után. *Tekintetével közben a távozó Habrertust követi. Nagyon kíváncsi volna rá, hol van a dugibor, de rendkívül tapintatlan dolog lenne követni a kancellárt, ezért csak egy helyben várakozik, és szenvedi Esti jelenlétét. A gúnyos mosoly még mindig az arcán, ahogy felé fordul, és választ ad kérdésére.*
- Igen, a győzelem a legfontosabb. A furfang győzelme. *Mondja egészen kivirulva. Azonban nem sokkal rá már érkezik is a bor.*
- Tartok tőle, hogy mind tudjuk, ki csíp be előbb. De ne kímélj! Azt pedig soha nem meséljük el, mit tett a másik előző este. Megtartjuk arra az időszakra, amikor kiszúrhatunk vele! *Sóhajt a lány drámaian, mert sejti, hogy mi lesz ennek a vége, de a pia, az bizony pia.* Hármunkra! *Emeli a poharat barátságosan, és Habrertusra kacsint. Az ital igazán finom, túl finom ahhoz, hogy ezt a borozgatást abbahagyja. Egyhamar.
Közismert tény, hogy az alkohol fertőtlenítő és fájdalomcsillapító hatásokkal is bír, de Dora nem gondolta volna, hogy egyetlen egy pohár után a legnagyobb gondja, Esti maga, hopp, el is pucol. Szinte alig hisz a szemének, csak az ajtót nézi ámulattal, ha már távozott. Az ezzel járó lehetőségek kiaknázásával csak ezután kezd majd foglalkozni, de hogy nem tartja föl a másik lányt, az is biztos.*
- Lekötelezel! *Kiált még utána. Most komolyan bánja, hogy nincs nála a Radkraal kulcsa.*


253. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-06-27 20:25:22
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hárman párban//

- Ez igazán tisztelendő. Jó tudni, hogy a szigorú kancellárnak is van egy érzelmes oldala. *mosolyodik el halványan Átok történetét hallva, az utolsó szavaknál azért megeresztve egy jelentőségteljes pillantást Dora felé. ~Talán nincs minden veszve, drágám. Még hozzád is ragaszkodhat így... ~igyekszik üzenni a tekintetével, ahogy Radkraal felé haladnak. Menet közben nem tudja nem észrevenni, hogy már megint nincs egy teremtett lélek sem a környéken. ~Talán az egész helynek csak az a lényege, hogy ide zárják el a vén kecskét, ne zaklasson másokat... ~ mereng magában, míg a kancellár irodájába nem érnek*
- És mi ezzel a probléma? *kérdezi nevetve Dorától, miközben kecsesen lehuppan egy számára szimpatikus székbe, várva, hogy végre előkerüljenek azok a sokat emlegetett italok. Meglepve és kissé csalódottan hallja azonban, hogy a kancellár pusztán a maradék készleteit éli fel. ~Ezen sürgősen változtatni kell~ mereng magában, míg a szoba többi vendégét szemléli. Tűnődéséből Dora szavai rángatják vissza*
- Azt hiszem, ebben egyetértünk. *mosolyodik el halványan* Nincs is izgalmasabb, mint szépen lassan megismerni a másikat, kifürkészni a titkait és a szokásait... Irigységed már-már flörtbe hajló. *mélyül el mosolya, hisz jobban belegondolva be kell látnia, amit a lány oly szépen leírt itt tanulás és megfigyelés címszóval, tulajdonképpen nem más, mint udvariasan tálalt udvarlás, amit ő pedig már talán még régebb óta is űz, mint az elf lány*
- Szerinted tényleg ez a lényeg? Hogy legyőzz valakit? *kérdezi halkan Dorát, mikor egy kis időre kettesben maradnak. Őszintén kíváncsi a lány válaszára, hisz ő maga kezd már kissé beleunni ebbe és kezdi elveszíteni a célt a szemei elől. Nem sok idejük marad azonban a csajos csevejre, hiszen Habrertus hamar visszatér, ráadásul egy igen kellemes időtöltést ígérő palack társaságában*
- Ebben sajnos, azt hiszem, tévedsz, drága Habrertus. Hosszú évek kemény kiképzésével a hátam mögött, úgy vélem, közel se egyenlőek az esélyeink arra nézve, ki csiccsent be előbb. De ne aggódjatok, természetesen nem fogom holnap felemlegetni, mi minden ostobaságot műveltetek illuminált állapotban! *mosolyog kedélyesen a másik kettőre, hiszen mi tagadás, megedződött már annyira, hogy ne rúgjon be egykönnyen, pláne ne pár pohár bortól, ennek hála valószínű, az emlékei is olyan tiszták lesznek majd holnap, mint az asztalon álló kristálypohár*
- Hármunkra! *emeli meg kissé a sajátját, miután a kancellár körbekínálta mindannyiukat, majd meg is kóstolja annak tartalmát*
- Valóban remek! *ismeri el kis fejbiccentéssel, Habrertusnak, avagy elődjének valóban pompás ízlése lehet. A felé intézett kérdés azonban meglepi, így pár pillanatig mérlegeli a válaszát, mielőtt felelne*
- Szerintem még maradok. Igencsak kezd a szívemhez nőni a közeli kocsma. *mosolyodik el, ahogy eszébe jut a Vaskorsó* De szeretnék hamarosan visszatérni a városba is. Jó lenne megerősíteni az üzleti kapcsolatokat is... Ha más nem, legalább a bor miatt! *kacsint a férfira, hallgatva arról, hogy emellett az is motiválja, hogy a saját szemével tekintse meg, mi is lett végül a Kúriából, miután olyan sebtiben elhagyta. Csapongó gondolatai azonban már egészen máshol járnak*
- Azt hiszem, úgy illene, hogy a következő kört én álljam. Ahhoz talán még túl korán van, hogy az imént vásárolt finomságot máris megkóstoljuk, de mit szólnátok, ha a Vaskorsó készleteit is megcsapolnánk kicsit? Ott is lapul pár igencsak kitűnő palack. *jegyzi meg izgatottan, immár kiürült poharát visszatéve az asztalra*
- Ne fáradjatok, egy perc alatt megjárom. Addig biztos vagyok benne, hogy kellemesen el tudjátok majd tölteni az időt! *ereszt meg egy sokatmondó mosolyt mindkettejük felé, miközben az ajtóhoz lép, hacsak nem tartóztatják, ám onnan azért még visszafordul, hogy egy rövid pillantást vessen Dorára. ~Na ezt a rejtélyt oldd meg!~ igyekszik üzenni a tekintetével, bár hogy van-e megoldása a dolognak, abban ő maga sem biztos.*


252. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-06-26 21:04:38
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*A jó kancellár tökéletesen tisztában van vele, hogy nélküle megállna az élet a Vashegyen. Meggyőződése szerint értő irányítása alatt a Vasbank prosperál. Erről persze eszébe jut, hogy át kell néznie a könyveket, mert úgy sejti, hogy egyesek késedelembe estek hiteleik törlesztésével, ami nem igazán szép dolog. Mindent egybevetve nélkülözhetetlennek érzi magát, ezért is lepődik meg amikor a Radkraalhoz visszatérve üres épületet talál. Úgy gondolta, hogy mostanra tömött sorokban állnak hivatala előtt az ügyes bajos dolgaikkal érkező amoniak. Ehhez képest a folyosó csendes és néptelen. Elhúzza a száját, és ismét be kell látnia, hogy a thargok egyszerűen képtelenek felismerni nagyszerűségét. Márpedig a hiú kancellárnak az elismerés pontosan annyira szükséges valami, mint a fénylő aranyak. De legalább ez utóbbiból van, és ez is valami.*
- Ha jól értettem korábbi kérdésed, *tessékeli be a hölgyeket a Kancelláriára, és miközben a mélységihez beszél alig leküzdhető vágyat érez, hogy megpaskolja annak fenekét ahogy elhalad előtte* lealacsonyítónak kéne éreznem, hogy egy öszvér hátán lát a pórnép. Megértem, hogy ha így érzed. Azonban Átokhoz ragaszkodom. Azokra az időkre emlékeztet amikor egy ilyen könnyed piaci bevásárlást messze nem engedhettem meg magamnak. És noha ezek nem feltétlenül szép emlékek, hiszem, hogy nem szabad megfeledkeznünk a szűkös időkről sem, mert hamar visszatérhetnek.
*Közben Dora feltalálja magát, és poharakat kerít. Hubinak már csak a belevalóról kell gondoskodnia.*
- Való igaz, a tharg piac kissé provinciálisnak hat az artheniori mellett.
*Beszéd közben egy egészen barátságos mosollyal jutalmazza Dorát szorgalmáért.*
- Ugyanakkor ezt is értékelnünk kell, hiszen nem is olyan régen még mindezekért a csecsebecsékért a városig kellett volna utaznunk. Bár könnyen lehet, hogy ezt újfent meg kell tennem, tekintettel arra, hogy nincsenek beszállítóim. Ami a különféle italokat illeti, mindeddig boldog emlékű elődöm és barátom, Achim Eshaakar készleteiből éltem. És bár Achim - minden jó tulajdonsága mellett - középszerű tudós volt, kitűnő ízléssel áldották meg az égiek. Ha megbocsátotok, mindjárt hozok is belőle némi kóstolót.
*Dora és Esti rövid időre magukra maradnak amíg Hubi lefárad a Radkraal pincéjébe. Odalent, a palackok között válogatva a jó, hiú és kéjsóvár kancellár eljátszik a gondolattal, hogy mire visszatér a lányok már hiányos öltözékben fogják várni, de mivel ennek csekély esélyét látja, néhány üveggel el is indul visszafelé.*
- Nos... *húzza be maga mögött hivatala ajtaját, és a palackokat az asztalra teszi* Javaslom, hogy kóstolásunkat kezdjük ezzel a wegtoreni fehérborral.
*Mutatóujja körmével megkocogtatja a nevezett üveg oldalát, aztán Dorára mosolyog.*
- Most tedd félre az irigységed, kedvesem, itt egyenlő esélyekkel indulunk. Hiszen csak annyit a tét, hogy ki csíp be előbb.
*Természetesen Hubi lelki szemei előtt más cél is lebeg, és abban is bízik, hogy felé lejt a pálya. Elvégre ifjabb éveiben egyáltalán nem vetette meg az italt, és bár mostanában szinte csak orvosságként veszi magához, régi edzettsége - már ami az ivást illeti - talán még nem múlt el nyomtalanul.*
- Talán ízleljünk is meg!
*Kibontja a palackot, tölt belőle három pohárba, és a sajátját felvéve az ablak felé tartja, hogy a beáradó fény halvány aranysárga színben tűnjön át a pohár falán.*
- Noha az óriások nem észbeli képességeikről híresek, de akadnak jobb pillanataik. Ez a bor például igen kellemes. Éppen annyira karcos, hogy ne érződjön csemegebornak. Ez a palack pedig egy kivételesen jó évjárat. Egészségünkre!
*Kortyol egyet, élvezettel forgatja a szájában a bort mielőtt lenyelné.*
- Szavamra, kitűnő! *sóhajt fel elégedetten, aztán Esti felé fordul* És ha már itt tartunk: meddig élvezhetjük kitűnő társaságod? Maradsz még a Vashegyen, vagy teendőid visszaszólítanak Artheniorba?


251. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-06-25 20:43:43
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Bármire is szereti költeni Habrertus a pénzét, Dora arra a következtetésre jut, hogy amíg rá, addig levan a gond. Persze egy kicsit fájdítja a szívét, hogy a nagy ajándékozásból Esti sem maradt ki, de hát úgy látszik, ahhoz, hogy elkerülje a feszültséget, nem tudja elkerülni a mélységit.* ~ Hát legyen. ~ *Végül is az ő nem-barátságuk is csiszolódik, legalább is érezhetően kevésbé tépik egymást, mint eddig. Ez Dora felfogásában azért lehetséges, mert bár Esti folyamatosan piszkálja, ő maga már igyekszik rezignáltan tűrni, és naivan úgy tenni, mintha nem hallaná meg ezeket a megjegyzéseket. Aztán kérdés, hogy mennyire sikerül – a lényeg az, hogy ő mindent megtett az ügy érdekében. A kancellár viszont egyszer sem mulasztja el, hogy pozitívan meglepje a lányt, amire ő egyáltalán nem számított. Még ennek ellenére is érzékeli azonban, hogy Esti feneke továbbra is legalább annyira izgatja a fickót, mint az övé. Van, ami sosem változik. Dora lekászálódik a lóról, az istállóban megköti, és belép a Radkraal ajtaján. Azért nem mulasztja el a sokatmondó pillantást, mikor Esti rákérdez Habrertus „személyes készleteire”. Az elf nem tudja, hogy ki tud még a tégelyről, hogy Esti tud-e róla, de akár igen, akár nem, a helyzet akkor is mulatságos. Egyébként ő is hallott már ilyen szertartásokról, ha nem is ebben a korszakban, de szó volt róluk történelem tanulmányai során.*
- Az utóbbi időben annyit ittunk, hogy nem lesz reggel, amikor nem vagyunk másnaposak. *Nevet fel, mert ő is sejti, hogy a több palack borra azért van szükség, hogy többet igyanak belőle. Ő nem bánja, sőt, várja is, hogy előkerüljön a lőre. Bár írnok itt, arról nincs tudomása, hol tartja Habrertus az alkoholt – igazán bölcs dolog valaki feljebbvalójától, ha ezt nem árulja el neki.*
- Egyébként… Én személy szerint mindkettőtökre irigykedem kissé. *Vigyorodik el, és belekezd talán vérlázítónak tűnő, de Dorához képest döbbenetesen őszinte okfejtésébe, miközben kalapját írnoki széke háttámlájára pottyantja, majd a méltatlankodva csilingelő alkímiafelszerelést az asztalára teszi. Részéről ez az őszinteség pillanata: Estivel ellentétben be akarja bizonyítani, hogy nem kell megjátszania magát.* Talán ezért tartok veletek olyan lelkesen, hiszen a tanulmányaim során is így voltam a mentoraimmal. Nincs jobb feladat, mint kitalálni, hogyan győzz el valakit, aki egyértelműen jobb nálad egy területen. Egy rejtvény, amit talán sose oldasz meg.
*Most igyekszik nem az iktatásra váró dolgokra gondolni, hiszen még egy olyan papír- és írótollrajongónak, mint Dora, is förtelmesen unalmas az ilyesmi. Inkább, ha tud, ő maga is segít Habrertusnak poharakat keríteni az italhoz, ugyanis azokról tudja, merre találja őket. Az asztalra tesz kettőt, de várakozva pillant Estire, hogy a harmadikat sajátjából issza-e, vagy adjon neki is. Bárhogy is, a válasznak megfelelően cselekszik. A vas kalap miatt azonban rögtön megbánja, hogy egyáltalán kedvesnek látszó gesztussal próbálkozott.*
- Esti drága, ne most, ehhez még innom kell! *Jegyzi meg panaszosan. Nagyon otthonosan érzi magát, még akkor is, ha tudja, hogy szorul a hurok. Kivételesen úgy érzi, hogy hatalma van a helyzet fölött. Csak azon kell igyekeznie, hogy ne szálljon a fejébe, és ez nem lesz könnyű.*


250. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-07 23:23:40
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Napváltás//

- Valóban. *válaszol egy halvány félmosollyal Dora megjegyzésére azt illetően, hogy ő is itt dolgozik, hiszen ha mondhatni, hogy valahol dolgozik, akkor az valóban a kancellár hivatala lenne, bár szó, ami szó, ezen a téren még van mit fejlődnie. Sok lehetőséget lát a városban, és alkalomadtán szeretné ezeket ki is használni. Most viszont megelégszik azzal, hogy Dorát bosszantja, amihez, úgy tűnik, már a puszta jelenléte is elég*
- Ennek örülök. *bólint egyrészt arra, hogy nem zavar, másrészt arra, hogy minden rendben van. ~Ó, de még mennyire, ahogy látom!~ járatja tekintetét kettejük között*
- Á, a piacra? Jó, hogy említed! *mosolyodik el szélesen, ahogy a lány terveiről hall, fel sem véve a gonoszkodó megjegyzést, hiszen abból ő is tartogat párat, bár szeret azzal hízelegni magának, jobban és kevésbé feltűnően csinálja ezt, mint Dora* Még nem jártam ott, pedig talán ideje lenne... fel kéne frissíteni a ruhatáram a helyi divatnak megfelelően. *cseverészik, mintha csak magának beszélne, bár minden szavát megfontolt oknál fogva ejti ki a száján* Dora, drágám, talán segíthetnél kiválasztani pár új darabot, hasonlóakat a tieidhez. Az az érzésem, a sajátjaim túl kihívóak az itteni közízléshez. *bár látszólag éppen segítséget kér a lánytól, valójában gyönyörű körítésbe burkolva sérti meg, vénasszonyosnak titulálva öltözködését, ezt pedig somolyogva adja a tudtára, majd figyelmét Habrertus felé fordítja*
- Vásárláskor persze sosem árt egy szakértő tekintet, remélem, ez ügyben számíthatok a segítségedre! *intézi következő szavait a kancellárhoz, hiszen végső soron csak egyvalami fontos az öltözet kiválasztását illetően, mégpedig hogy vajon a férfiaknak tetszik-e. Ez a kis gondtalan kiruccanás pedig tökéletes arra, hogy a kancellárnak legyen miben gyönyörködnie, és Dorát is kellőképp idegesítse, valószínűleg már a felvetéssel is. Míg az indulásra várakozik, nem kerüli el a figyelmét, milyen szorosan karol egymásba a másik kettő, ez pedig új ötletet ad neki, így kis fejbiccentéssel köszönve meg a kancellár tiszteletteljes gesztusát, már a folyosón folytatja tovább a csevegést, ha a többieknek sincs ellenére az indulás*
- Ha már a tegnap esténél tartunk... sok mindent sikerült megtudnom a helyi pletykákat illetően. Bevallom, még nem vagyok olyan naprakész, mint odahaza voltam, de dolgozom az ügyön. Addig is viszont engedjétek meg, hogy gratuláljak. És lehet már tudni valamit? Mikor lesz az esküvő? *cseverészik, utolsó kérdése után alig bírva elnyomni egy ásítást, mintha csak félig lenne ébren és félig tudatosan motyogna. Szándékosan fogalmaz azonban homályosan, egyáltalán nem Dorára és Habrertusra értve szavait. A Tavernában és Amonon is megtudott pár érdekes hírt, melyek között egy esküvőről is szó esett, kíváncsi azonban, vajon valamelyikük magára veszi-e ezt a komoly kérdést.*


249. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:54:32
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*Szelíden mosolyog Dora válaszára, és hirtelen rettenetesen vénnek érzi magát. Hiszen a lány fiatalosan, korán talpon volt már, a bácsikát pedig hagyta még egy kicsit szundikálni. A hiú kancellár szükségét érzi, hogy felvilágosítsa Dorát, nem szükséges kímélő napirendet felállítani számára. Hiszen korántsem öregember ő, bírja a strapát. Akár az íróasztal mögött, akár - ha a szükség úgy hozza - építkezésen, és természetesen az ágyban is. De végül nem kezd bele a kedves hangon eltervezett kioktatásba, legfeljebb annyit tesz meg a tisztesség kedvéért, hogy Dora szavai ellenére csak kinéz az előtérbe. Nem mintha nem hinne neki, egyszerűen csak szeret mindenről saját maga meggyőződni. Még ilyen apró, jelentéktelennek tűnő dolgokról is.*
- Nos, ennyi kis szabadságot, úgy vélem, engedélyezhetek magamnak. *hümmög egyet a piacra tett kirándulás tervére, miközben a tűzszerszámmal bajlódik. Amikor már vidoran füstölög a pipa, elégedettebbnek érzi magát. Az illatos, kékesszürke füst mindig segít elindítani a gondolatokat. Mosolyogva nézi a kényelmesen üldögélő lányt. Más körülmények között felháborítóan tiszteletlennek tartaná, hogy valaki ülve marad a jelenlétében, leszámítva természetesen a Hadúr két örökösét, de most semmi kivetnivalót nem talál a dologban. Ez kicsit nyugtalanító. Elvégre Dora még mindig alá tartozik a hierarchiában, bizonyos rosszindulatú pletykákra adhat okot ha kiderül, hogy kivételezik vele. Márpedig azt már jól tudja, hogy a Vashegyen minden kiderül. Még mindig furcsa népségnek tartja a thargokat. Kívülállóként szemléli őket, mert hiába él köztük régen, továbbra sem tartja magát thargnak. Kemények, céltudatosak, kíméletlenek ha kell, de épp olyan pletykásak, mint egy gnóm öregasszony. De jelenleg kettesben vannak, ráér később is tisztázni ezeket a dolgokat. Most egy furcsa mosollyal megkerüli az asztalt, odahajol Dora elé.*
- Hát nem is köszöntöd illendően a kancellárod?
*És ha már Dora elmulasztotta, Hubi van olyan nagyvonalú, hogy megcsókolja írnokát. Ami azt illeti, kapná is a karjaiba, és cipelné vissza az ágyba, de alig távolodnak el egymástól, vendéget kapnak, így ezt most nem kivitelezhető.*
- Jó reggelt! Sohasem zavarsz.
*Nem esik ki szerepéből a mélységi váratlan felbukkanásától, nyájasan mosolyogva fordul felé. És egy kicsit kínban van. Hiszen Estivel is voltak tervei, alkalmasint nemcsak röpke órákra, de ezeket most már nyugodtan zárójelbe teheti. És mivel Hubi férfi, ezt kis sajnálattal teszi. Azután majdnem lenyeli a pipáját Dora csipkelődő szavait hallva.
~Hát miért nem tudnak ezek kijönni egymással? Hiszen olyan szépen megosztozhatnának... rajtam.~
Bólint egyet.*
- Minden rendben van, csupán bizonyos... halaszthatatlan teendők igényelték figyelmünket. Most pedig valóban a piacra készülünk.
*Egy elegáns mozdulattal nyújtja karját Dorának. Legszívesebben mindkettejükbe belekarolna, és így parádézna végig egész Amon Ruadh-on (Hubi hiú, ugye), de van egy olyan érzése, hogy ezzel saját pozícióját gyengítené. De talán sikerül úgy csvarnia majd a dolgot, hogy ez ne jelentsen problémát. A kérdés persze az, hogy akarja-e?*
- Örömünkre szolgálna, ha velünk tartanál. *mosolyog Estire, és egy udvarias mozdulattal tessékeli ki, ha a sötételf csatlakozik hozzájuk.*


248. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-05 22:59:23
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*A székében ücsörög, mikor neszeket hall a lakosztály felől, és megállapítja, hogy a kancellár is öltözködni kezdett. Dora soha nem vallaná be magának, hogy ez kis idegességgel tölti el, így meglepetten veszi észre, hogy ujjával egy lúdtollat pödörget előre-hátra, előre-hátra veszedelmes sebességgel. Lecsapja a tenyerét az asztallapra, hogy ne kezdjen újabb önálló akcióba.
Jó lenne, ha a világon minden rajta múlna, szerinte megvan a magához való esze, hogy elintézze saját bajos ügyeit. Viszont ennek az egész helyzetnek, meg a kapcsolatoknak az a sajátossága, hogy nem (csak) egy fél dönt bennük. A tegnapi este jó volt, de azért még akad itt megvitatnivaló, és Dora alapvetően nem is a közös birtokot akarja számon kérni, sokkal inkább érdekli, kettejükhöz hogy viszonyul Habrertus. Nem töprenghet azonban túl sokáig, nem gondolhatja túl a dolgot, mert az illető már fel is bukkan.
Érdekes, hogy azt mondta, ha holnap is kitart a döntése mellett, akkor biztosan kitart. Dora nem tulajdonít akkora jelentőséget egyetlen alvásnak, túl hirtelen a lány ahhoz, hogy rideg megfontoltsággal nézze azt, ami itt történt az imént. Azonban az „új” találkozás egészen különös, szinte már mulatságos a kalaptalan elf számára. A kancellár ugyanaz, mint tegnap volt, mégis sok minden megváltozott köztük. Olyan, mintha most látná viszont egy hosszú utazás után, a viszontlátás örömével elmosolyodik.*
~ Hiányoztál, a fenébe is. ~ *Állapítja meg magában gúnyosan. Nagyobb a baj, mint hitte.*
- Hosszú napunk volt, gondoltam, rád fér még a pihenés. Engem kivetett az ágy, nem akartalak zavarni. *Mondja, és örömmel veszi a simogatást. Csókkal csak azért nem viszonozza, mert az asztal eléggé útját állja, inkább terpeszkedik tovább a székben, és Habrertussal együtt, büszkén szemléli a művét.*
- Jártam már kint, de senki. *Mondja azért ő is, mert látja, hogy az ajtóhoz igyekszik a férfi.* Sétáltam egyet.
- Éppenséggel arra gondoltam, hogy elnézek a piacra, és talán, ha van egy kis időm, az ispotályba is benézek, mert ott maradt az alkimista felszerelésem. Nem tartasz velem? *Feláll az asztaltól, és unalmában tesz egy kört – megkerüli Habrertust, de csak azért, hogy egy ügyes mozdulattal elcsaklizza a másik szobából a kalapját, és felcsapja a fejére. Már éppen fontolóra veszi, hogy megölelje a pipával foglalatoskodó férfit, megtörve ezt a rettenetesen hivatalos hangulatot, és megbeszéljék, ami tegnap történt, vagy legalább valami csínyt kövessen el a háta mögött, amikor egy ismerős hangra lesz figyelmes, és megtorpan. Zavartan pislog, mert erre a társaságra, bár számíthatott volna, nem tette.*
- Esti. Egyáltalán nem zavarsz, mivel, gondolom, te is itt dolgozol. Ugye? *Mondja a lelkesedés teljes hiányával és kellő iróniával a lány a szemeit forgatva. Az asztal szélének dől Habrertus mellett. Ami pedig Esti másik kérdését illeti, hezitál. A sötételf elemző pillantásának kereszttüzében még aggasztóbbá válik a kérdés, hogy pontosan mi is van (vagy lesz) az írnok és a kancellár között, pedig még Dora sem tudja.*
- Minden rendben. *Mondja a színtiszta igazat ő is, és elnyom egy ásítást.* A piacra megyek épp. Vagy megyünk. *Pillant a férfira kérdőn, majd ismét a sötételfhez fordul.* Gondolom, te is okvetlenül velünk tartasz, mert hármasunk nélkül Amon Rhuadon még a napfény se volna ugyanaz. Meg se kérdezlek, merő udvariatlanságból. *Mosolyog kicsit diadalmasan, kicsit szemtelenül. Ha a kancellár is igent mond a meghívásra, és netán indulni készülnének, Dora ösztönösen megkísérel a sétához a férfi karjához bújni, már amolyan közvetlenül, bőven túl a barátságon. Egy pillanatra se gondolja, hogy Esti elől bármit eltitkolhatna, sokkal érdekesebb kérdés számára, hogy Habrertus hajlandó-e így kilépni vele az utcára.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.05 23:01:02


247. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-05 21:14:48
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Napváltás//

*Őt magát is meglepi, milyen jól aludt az éjjel, hiszen semmilyen zaj nem szűrődött át hozzá abból, ami tőle nem messze történt. ~Már ha történt!~ somolyog magában, ahogy kikecmereg az ágyból. Hiába a pihentető alvás, a kora reggeli időpontra tekintettel most sincs jó kedve, így inkább morcosan, de gyorsan összeszedi magát, hogy valami harapnivalót, de még inkább, hogy valami ihatót kerítsen. Ezen terveiben azonban változás akad, amikor valami sokkal érdekesebbet szúr ki, ahogy elhalad a kancellár irodája előtt. Vagy inkább valaki sokkal érdekesebbeket*
- Jó reggelt! Remélem, nem zavarok! *szólal meg az ajtókeretnek támaszkodva, ahogy megpillantja az odabent sürgölődőket, bár igazából csöppet sem érdekli, zavar-e vagy sem*
- Minden rendben? Olyan gyorsan eltűntetek tegnap, pedig vártunk rátok a kocsmában... *folytatja tettetett aggodalommal, és ha jobban belegondol, még csak nem is hazudik, hiszen Habrertus és Dora tényleg hamar eltűntek, és ők tényleg vártak rájuk. ~Egy darabig, utána már csak ittunk~ mosolyodik el magában, miközben a válaszra vár. Persze tisztában van vele, milyen fontos elfoglaltságuk akadt az éjjel, ám szeretné kideríteni, ebből mennyit hajlandóak nyilvánosan is felvállalni. Figyelmét azonban nem kerülik el az egyéb jelek sem, ahogy árgus szemekkel vizslatja hol egyiküket, hol másikukat, miközben ajkain halvány mosoly játszik. ~Úgy tűnik, minden úgy alakul, ahogy kell!~konstatálja magában elégedetten.*


246. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-05 19:35:26
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*A jó kancellár általában korán kel. Alighanem ez is a kor számlájára írható dolog, bár ő inkább szereti kivételes állóképességére és munkamániájára fogni. Ezért is pislog most kicsit értetlenül az ablak felé, ahonnan tulajdonképpen nappali világosság árad be a kancellári budoárba. Az a felismerés pedig, hogy nem hajnalban kelt annyira meglepi, hogy kell pár pillanat amíg ennek okát is emlékezetébe tudja idézni. Ekkor viszont már somolyogva fordítja fejét oldalt a párnán, ahol azonban Dora békésen szuszogó arca helyett egy kalapot talál. Kicsit bosszúsan ugrik ki az ágyból, mely eufemizmus alatt valamelyest rozsdás kászálódást kell érteni. A mosdóállványhoz tipeg, és amit tegnap este merő lustaságból elmulasztott, most bepótolja. Szöszmötöl egy darabig a szappanrúddal és a pamaccsal is, aztán a borotvakéssel már sokkal óvatosabban bánik. Visszalépve az ágyhoz kis mosollyal veszi fel a kalapot, és mielőtt kilépne lakosztályából a hivatali helyiségbe, még kellő időben eszébe jut, hogy talán fel is kellene öltöznie. Mivel pedig erről sem feledkezett meg, nem pucéran fogja riogatni az esetleg rá várakozókat. Márpedig várhatnak rá, hiszen öltözködés közben odakintről neszeket hall. De nem, csak Dorát találja a Kancellárián. Ami nincs is nagyon ellenére.*
- Jó reggelt, kedvesem! *húzza mosolyra kicsit még gyűrött arcát* Örömömre szolgál, hogy nem lustálkodsz sokáig, az már kevésbé, hogy engem hagysz.
*Megsimogatja az elf arcát, voltaképpen szeretetteljesen.*
- Remélem jól aludtál!
*Körbenéz a helyiségben, pillantását nem kerüli el a változás. Például az, hogy az írószerszámok példás rendben, használatra készen sorakoznak. Nem nehéz kitalálnia, hogy ki szorgoskodott itt, amíg ő még az igazak álmát aludta.*
- Mihez is kezdenék nélküled... *somolyog kissé kétértelműen, azután kikukkant a Radkraal folyosójára. Sehol senki. Persze annak is van előnye, ha a kérelmezők, különféle ügyeikkel, problémáikkal hozzá fordulók nem sűrűn sorokban tobzódnak az ajtaja előtt.*
- Van valami terved mára? *lép vissza az asztalához, ahol a pipa megtömésének szent rituáléjának szentel valamelyes figyelmet.*


245. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-05-03 23:02:36
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*Az ajtó ugyanolyan csöndesen engedi, hogy Dora beosonjon, ahogy már kifelé is sikerült. Csizmái most halkan koppannak a hivatali szobában, de akkor se tör Habrertusra, ha közben esetleg zajokat hallana a másik helyiségből. Helyette inkább körülnéz az ismerős terepen, amit már annyiszor feltérképezett a pillantásával, főleg a könyvek gerincét, természetesen. És hát ha egyszer ez a munkája, az írnok is kibújik belőle egy kissé: jólesően belepuffan rég nem látott székébe. Már tudja a tegnapi óta, hogy a feneke megérdemli a nemesi bánásmódot. Elrendezi a kalamárisokat a tartójukban, egy kis kendővel, hogy ujja ne legyen tintás, megmetszi a tollak végét, feltölti a félig üres tintatartókat, és a papírokat is katonás rendben igazgatja el az asztalon, úgyhogy ha a kancellár csak egy kicsit is rosszul van a túlzott rendtől, ez a hajszálpontosan kimért látvány meg fogja viselni.
Ami a többit illeti, a lány a jó levegőről is gondoskodik, kinyitja az ablakot, és kitekint az utcára. Már nem bánja, hogy a kinti zajok esetleg Habrertust is elérhetik, a nap állásából arra következtet, hogy éppen ideje felkelni. Ezután a kék virághoz fordul, és loccsant rá egy kis vizet.
Csak saját asztala furcsa, valamiért üresnek tűnik. Először töpreng, mi lehet vele a gond, de aztán ujjával pattintva rájön: alkimista felszerelését a laborban felejtette, az ispotályban.*
~ A nyulakért is el kéne mennem. ~ *Töpreng magában, hiszen az állatok legalább akkora hősei a pestis elleni harcnak, mint Dora vagy Esti maga.*


244. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-30 15:38:17
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora minden bizonnyal meg is sértődne rajta, ha Habrertus kiküldené a szobából, ezzel megvonva tőle a pihe-puha ágyban töltött éjszaka lehetőségét. Most már nincs mese, ha egyszer megszerezte magának a puha kancellári párnákat és matracot, innen erővel sem lökdösnék ki. Arról nem is szólva, hogy a kalaptalan kalapos mennyire élvezi ezt az egész helyzetet. Nem csak azt, hogy uralkodhat Habrertus felett – eddig azt hitte, csak ez szórakoztatja annyira –, hanem azt is, hogy a férfi kedvesen bánik vele. Vagy talán azt, hogy valaki úgy általában kedvesen bánik vele, ebben ugyanis mostanában nem volt sok része. A „jó veled” kijelentés is ennek szól. Persze be kell magának ismernie, hogy alábecsülte a kancellár ágybéli képességeit, de ha nem lenne ennyire belehabarodva, akkor biztosan találna magának egy kanos csődört, aki ugyanígy, vagy jobban bemelegít vele egy potyaágyat egy futó éjszakára. Itt nyilvánvalóan többről van szó.
Habrertus csavaros, és valahogy meglehetősen ismerős mondatain csak huncutul elmosolyodik. Rápillant.*
- Honnan tudod, hogy holnap reggel még a városban leszek? *Incselkedik komolytalanul, hogy aztán mosakodni induljon, és persze ezúttal sem marad el, hogy magát nem éppen direkt illegetve, de könnyed, bájos mozdulatokkal tisztálkodjon, amit Habrertus olyan szívesen bámul. A víz tényleg hideg, de a higiénia az első. Dora bízik benne, hogy a jó kancellár nem veszi magára, hogy ilyen szaporán mossa le magáról a nedveit, de szerencsére egy szó sem éri a ház elejét, avagy Dora hátsó felét. Még mindig csak jól láthatóan mosolyog, nem veszi magára a férfi szavait.*
- Az én fajtám *fűzi tovább az eszmefuttatást* a legszebb és a legnemesebb, és nem hajlamosak együtt hálni a magadfajtákkal. Hogy mégis ezt tettem, az azért van, mert az eszed jobban vág, mint az övék, és ez tetszik nekem.
*A drámai hajolás után Dora immár tisztán visszaindul, és elhelyezkedik Habrertus mellett.*
- Ez a trükk, ami rajtad csapódott le, nem is a lélek ismeretéből származik. Egyszerűen csak abból a természettudományos tényből indultam ki, hogy a nemi izgalom hatására a vér a férfiasságodba tódul, és úgy tűnik, lassítja az agyműködést. *Ehhez van szakirodalma is a kabátzsebében, de úgy gondolja, talán nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy megmutassa a kancellárnak, milyen anatómiai vázlatokat készített boncolás közben az emberi hímtagról.* ~ Még féltékeny lenne. ~ *Egyedül az elf-élet túlkomplikáltságában lát annyi igazságot, hogy mosolya lelohad, és komolyan néz a férfira.*
- Most már nem hagyom veszni az igazán fontos dolgokat. *Mondja, gyengéden simogatva Habrertust. Ebben a pillanatban kezdi igazán felfogni, hogy nem sokkal ezelőtt még drága kancellárja életéért küzdött, és lám, most itt van, épen és egészségesen.* Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek, és ne jöjjek vissza többé, a saját épségem érdekében, de nem tudtam volna együtt élni a tudattal, hogy magadra hagytalak. *Jelenti ki színtelen hangon.* Gyávának tartasz, vagy sem, ezt el akartam mondani.
*Dora úgy érzi, ennyi elég is az őszinteségből, túl álmos vitázni, ezért csak csöndben elmosolyodik azon, hogy a kancellár a várható közeljövőben még nem mer elhelyezni egy időpontot, amikor újra kedvet kap a mókára. Ebben az egyben tényleg különböznek, a fiatalabb elfek ugyanis olyan rendszerességgel hemperegnek együtt, mint a nyulak – bár Dora, aki éveket töltött könyvek és a négy fal társaságában, ez alól szerencsére erős kivétel. Inkább lehunyja a szemét, közelebb fészkeli magát a férfihoz, és viszonozza a csókot.*
- Jó éjt, Habrertus. *Motyogja, és pillanatokon belül el is nyomja az álom. A gyertyával nem törődik, rendszeresen gyertyafényben aludt a jegyzeteire heverve az utóbbi időszakban, szinte otthon érzi magát tőle. Sőt, sok ideje először az álmai is kellemesek, ezért mozdulatlan nyugalomban pihen a másik oldalán.*

//Napváltás//

*Másnap reggel a lány csak egy kissé érzi nyomottnak a fejét a tegnap elfogyasztott alkohol után, amit óriási sikerként könyvel el. Örömét azonban meghagyja magának, mivel esze ágában sincs még felébreszteni a lehunyt szemű kancellárt, inkább karja és a takaró alól a lehető legóvatosabban kicsusszanva – mondhatni, évtizedes rutinnal – talpra áll, bár azonnal libabőrösen veszi tudomásul, hogy a meztelenkedéshez hűvös van még. Különösebb zaj nélkül felkapkodja ruháit – az övet és övtáskát kivéve, melyek igazán zörögnének –, és a hivatali szobába viszi, hogy nyugodtan felöltözhessen. Már csak a kabát van hátra, lassan abba is belebújik, és megigazítja a haját.
Ekkor találkozik szembe a kalapjával, melyet már a csókolózáskor levetett az előző este. Szinte megretten, nem számított erre, túl korai még a számára, hogy élete egy ilyen prominens szereplőjével, a régi szerelmek emlékével nézzen szembe.*
~ Te… Maradj itt. ~ *Gondolja magában, és visszalépve Habrertushoz guggolásból bedobja a kalapot, mely végül az ő hűlt helyén landol a párnán.* ~ Ebből, az övemből meg a táskámból talán nem gondolod, hogy világgá mentem. ~ *Töpreng magában. Kioson az ajtón, és halkan becsukja maga után. A járókelők nem is gondolhatják, hogy bármi különös volna benne, azon kívül, hogy először egy esetlen mozdulattal fejbe csapja saját magát, miközben a nem létező kalapját keresi.*


243. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-29 21:29:54
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Természetesen nem véletlenül figyelmeztette imént Dorát, hogy akár el is kezdhet tépelődni. Szeretni azt gondolni magáról, hogy soha semmit nem mond véletlenül. Ugyanis pont ő az, akinek az aggodalom és bizonytalanság hűvös szellője simítja végig a homlokát. Jó ideje már, hogy az érzelmeit háttérbe szorította. Nem szeretett és nem gyűlölt. Ha jobban belegondol, ez nem is esett nehezére. Egy tudósnak az egyik legfontosabb a higgadt gondolkodás, a hideg logika. És ezekkel az érzelmek nehezen egyeztethetők össze. Igaz, így boldog sem lehetett soha. De legtöbbször elégedettnek érezhette magát, és ez pont elég is volt neki. Most viszont más a helyzet. Hiszen még csak azt sem várná el Dorától, hogy a pásztoróra végeztével minél hamarabb öltözzék fel, és hagyja magára. Ezekkel a gondolatokkal van elfoglalva amikor, szinte csak fél füllel, meghallja a lány elismerő szavait. Csak mosolyogva húzza magához, de erre nem felel. A kölcsönös dicséret annyira szerencsétlenül hangzana, meg aztán ezt is emésztenie kell még. Hiszen mikor is hallott valami ilyesmit? Vagy harminc éve?*
- Nem. *rázza meg a fejét egy kis mosollyal* Higgy vagy ne higgy! De ne próbáld!
*A mosoly ezúttal annak a réges-rég látott ismerősnek szól, annak az egyébként kitűnő gnóm tudósnak akinek - az istenek tudják csak, hogy miféle apropóból - furcsán zöldes volt a bőre, és aki minden próbálkozásra irányuló fogadkozást valami hasonló frázissal szerelt le.*
- De el tudom fogadni, ha most nem hinnél nekem. Azonban ha holnap reggel sem másítom meg a szavam, akkor már kevés okod lesz kételkedni.
*Aztán az arcára dermed a mosoly. Hát elég az, ha csak néhány röpke percig nem figyel? Ennyire már ismerhetné Dorát, tudhatná, hogy milyen játékokat szeret játszani. Ezek a játékok tele vannak rafinált csapdákkal, és úgy fest, hogy az egyikbe gyanútlanul belesétált. Amitől természetesen nem fog felháborodni vagy jelenetet rendezni. Dora számító természete az egyik jellemvonása, amit annyira vonzónak talál.*
- A te fajtád - megbocsáss, hogy így fogalmazok - vajmi kevéssé érdeklődik az emberi lélek iránt. Nem tartja vizsgálatra érdemesnek, és ha valamelyik elf mégis ilyesmire ragadtatja magát, aligha értheti meg.
*Most már hanyatt fekve polemizál. Ha kelletlenül is, de csak elgördült a lányról. Ha másért nem is azért, mert ma estére elillant már a lenyugvó nap ereje.*
- Kicsinyesnek, üresnek találja, mely csak azért remeg, hogy abban a pár kurta évtizedben ami adatik neki, hasztalan dolgokat hajszolhasson.
*Most már könyökeire támaszkodva félig ülő helyzetbe tornássza magát, mert nem szeretne lemaradni a mosakodó Dora látványáról. Ő persze egyelőre nem ugrik ki az ágyból hasonló okokból. A magafajta öregember szívesebben heverészik tovább, és az itt-ott rászáradt testnedvek sem zavarják annyira, hogy a hideg mosdóvíznek kitegye magát.*
- És mindennek a megfordítottja is igaz. *biccenti kicsit oldalt a fejét, mintha csak jobban akarna látni, amikor Dora előrehajol* Az ember számára a hosszúéletűek lelke mihaszna módon túlkomplikált. Az emberi szám számára oktalanságokon meditál gyakran fél emberöltőnyit is, miközben veszni hagy igazán fontos dolgokat.
*Kicsit megvonja a vállát, elmosolyodik.*
- Azt hiszem, kedvesem, aligha érthetjük meg egymás lelkét. De megpróbálhatjuk.
*A mosoly annak is szól, hogy épp most mondott ellent saját magának, de ebbe az estébe még ez is belefér. Amikor pedig Dora ismét mellé telepszik, egyik kezével átkarolja, másikkal, kis szerencsétlenkedés után, kicibálja alóluk a takarót, és magukra teríti.*
- Nos, igen nagy a restancia. *somolyog az utolsó kérdésre* Egy este semmiképp nem juthattunk a végére.
*És ha a jó kancelláron múlik, egyhamar nem is jutnak. Hogy legyenek hasonló alkalmak.*
- De mintha már laposakat pislognál. *nyom egy csókot Dora ajkára, ami jó éjt puszinak is felfogható* Talán tegyük el magunkat holnapra, hm?
*Ez neki is kapóra jön, mert szívesen aludna már. Főleg így, kettesben. Ha pedig Dora nem tiltakozik, a koppantóval kioltja az ágy melletti kis asztalkán égő gyertyát. A másik oldalit nem éri el, kapaszkodni pedig nincs kedve érte. Ha a lány eloltja rendben van, de ha nem az sem baj, ha végül csonkig égve huny ki. A kandallóban még úgyis pislákol a tűz, az még ad egy kis vibráló fényt egy ideig. Hiszen még csak a nappalok enyhék, az éjszakák hűvösek.*


242. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-28 22:51:52
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Amikor megtörténik, aminek meg kell – pontosabban már hatok óta meg kellett volna – történnie Habrertus és Dora között, a lány úgy érzi, rég volt már ennyire boldog. Talán a felszabadultság is belejátszik, hiszen végre kivételesen nem az idegesség töltötte ki az idejét, most valóban csak kettejükkel kell foglalkoznia. Ehhez pedig még hozzátartozik a kancellár iránt érzett, vonzalomnak is nevezhető érzés, és az, hogy mindketten látványosan, és majdnem ugyanabban a momentumban örömüket lelik a másikban. Összefoglalva ez egy szép, és Dora utóbbi éveit nézve igazán ritka pillanat, amit, bárhogy is oszt és szoroz, csak a kifulladt, rajta szuszogó kancellárnak köszönhet.
Hálásan beletúr a férfi hajába, aki érezheti, hogy a lány porcikái testsúlya alatt időnként még mindig enyhén meg-megrándulnak az előbbi élvezethullámtól. Dora vizsgálón pillant Habrertusra, többek közt azért, hogy megbizonyosodjon, szívének nem ártott-e meg a váratlanul jött izgalom, de ezt neki nem kell tudnia. A második gondolata ez:*
- Jó veled. *És ki is mondja, hiszen olyasvalaki elől már kár eltitkolni, aki az imént járt a lába között. A lány meg van lepve. És még csak nem is azért, mert rosszabbra számított, hanem mert arra álmaiban sem gondolt volna, hogy ilyen romantikus bánásmódban részesül majd egy olyan fickó ágyában, aki az ágya alatti tégellyel él hóbortjainak mindenféle nőkkel.
És akkor még ott vannak a saját érzései is, és az, hogy mennyit adtak az együttléthez. Ha Dorát megkérdeznék róla, milyen férfival töltene el szívesen egy éjszakát, nyilvánvalóan nem Habrertust mondaná, sőt az emberek úgy általában nem jöhetnének szóba. Hogy mégis itt van, hogy boldog, arra csak egy tudományos magyarázat lehet: hogy szereti a kancellárt. Ez pedig túl egyszerű, túl szép, hogy kölcsönösen igaz legyen. A férfi a házra visszautaló szavaira csak elmosolyodik.*
- Megpróbálhatok hinni neked, ha ennyire szeretnéd… *Ad szavat kételyének, de az eddigi események azért kissé elbizonytalanítják. Habrertus jobban bánt vele, mint várta, szinte jobban, mint eddig bárki. Miért fordulna így ki magából, éppen ő? Miért nézne így rá, ha nem lenne igaz? S Dora arra is emlékezteti magát, hogy soha nem kapta még olyan kijelentésen, aminek ne lett volna igazságalapja, márpedig továbbra is kitart emellett a birtok-ügy mellett. A vallomáson már úgy megdöbben, hogy hangosan elneveti magát.*
- Aggódom is! Mi ütött beléd? Nem értem. *Egy csókot is ad neki.* Illetve… Lehet, hogy értem, mert én is így érzek irántad. Direkt csináltam. Csak nem tudtam, hogy sikerülni fog. Talán jobban tenném, ha az emberi lelket vizsgálgatnám, ahelyett, hogy az élet létezése felett pepecselek. *Drámaian sóhajt.* Rejtély, hogy jutottunk idáig, mi ketten.
*Kedve volna még folytatni ezt az igazán közvetlen hangulatú beszélgetést, de Dora közismerten alacsony higiéniai tűrésküszöbe némi évődés után kiparancsolja őt az ágyból, hogy gyorsan megtisztálkodjon. Már feltalálja magát a helyiségben, mely korábban is a mentsvára volt a mosakodásban. Persze siet vissza, és hezitálás nélkül Habrertus mellé bújik, ezúttal hasalva, a férfi vállára hajtva fejét, mert rég volt már, hogy ennyire kívánt egy gyengéd ölelést.*
- Szóval azt mondod, lesz még máskor is ilyen fontos kései aktamunkánk? *Érdeklődik csevegő hangon, máskor érdeklődéstől csillogó szemeiben most inkább az álmosság jelei mutatkoznak.* Mert nekem tetszene a dolog.

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.28 22:54:42


241. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-28 19:48:19
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ezekben a percekben néhány dologgal egyáltalán nem törődik a kancellár. Ilyen az egyébként imádott kartotékrendszere, és csodák csodájára ilyen a nem kevésbé kedvelt tégelye is. Tovább ilyen az a nyüves Tűtorony, és történetesen az ellen sincs semmi kifogása, ha Dora saját örömével is foglalkozik. Éppen ellenkezőleg. Tudósként tisztában van vele, hogy - a közkeletű vélekedéssel ellentétben - az asszonyok is élvezhetik az ilyen együttléteket. Egy rendes férfinek ez talán sértheti a büszkeségét, de hát a kancellárt ritkán szokták rendes férfinek tartani. Még tetszik is neki a dolog. Ennek megfelelően amikor legalább az ágyban visszaáll a természet rendje és a férfi kerekedik felül, arra ragadtatja magát, hogy ne csak arra ügyeljen, hogy neki legyen kellemes. Egy ideig. Mert amikor már érzi, hogy e pásztorórából kurta percek lehetnek csak hátra, kezdenek görcsösebbekké válni a mozdulatai és bizony egyre inkább csak arra gondol, hogy végül jólesően ernyedhessen el. És mégis, majdnem kizökken a kerékvágásból. Mert amikor Dora a nevét sikkantja, ebben a szent pillanatban olyan szépnek találja a lányt, mint talán még soha. Még egyfajta kamaszos öröm is elönti, hogy lám, olyasmit tudott nyújtani Dorának, amiben - a közkeletű vélekedés szerint, ugye - nem is lehetett volna része. De ilyesmin gondolkodni nincs idő, mert valamennyi izma megfeszül, ívbe hajlik a háta, tompán felnyög, aztán szaggatottan kapkodva a levegőt roskad rá Dorára éppen csak annyira támasztva magát a karjaival, hogy ne teljes súlyával nyomja. Aztán egy kis ideig csak szuszog, leheletével a lány vállgödrét melegítve. Furcsa, de a kancellár, akinek nem okoz gondot a szavak míves csavarása, most képtelen lenne bármit mondani ami ne hatna esetlenül. Egy darabig.*
- Kedvesem... *sóhajt egyet felkönyökölve, de még nem visszavonulva. Egyelőre esze ágában sincs ilyesmit tenni, ahhoz túlságosan is kellemes most.*
- Talán magad is tudod, hogy a férfiember, mikor fűti a vágy, hajlamos olyasmiket mondani amiket nem sokkal később megbán és kiderül, hogy nem is gondolta komolyan.
*Végigsimít Dora arcán, úgy ahogy elrendezgetve a csapzott fürtöket a fülei mellett.*
- Ha történetesen pont erre gondoltál, akkor lehetséges, hogy rossz hírt kell közölnöm. Egy tudós mindig megfontolja mondandóját.
*Elmosolyodik, mert csodálatos módon örül azoknak az őszinte szavaknak, örül neki, hogy talán egész további életében hanyagolni kényszerül majd a sötételf hátsókat.*
- Attól tartok, és ezt kicsit félve vallom be magamnak is, hogy elraboltad a szívem. Ha nem így tervezted, hát kezdhetsz aggódni.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481