Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:27:58
Üzenet elküldve: 2019-04-25 21:27:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán az is Dorára vallana, hogy állítaná: a Tűtoronynál történteket egyáltalán nem tréfának szánta. De hát ez már egyikük számára sem derül ki. A nagy szerelmeskedés hevében Dora csak a kancellárral foglalkozik, meg azért nem túl szerényen bevallja, hogy magával is. Habrertus rajta legeltetett szeme csak egy újabb elismerés, hogy nincs miért szégyenkeznie, bár még mindig nem szégyellős fajta. Elneveti magát az esetlen bókoláson.*
- Jaj, Habrertus. *Csak ennyit mond mosolyogva, semmi többet, s a drága kancellár úgy érti, ahogy akarja. Dora már nem tudja, hogy értse. Szereti ezt az embert, ez bizonyos, és hogy meg akarta magának szerezni, az is kétségtelen. Nem akarja, hogy másé legyen, ez is nyilvánvaló. A pillanat azonban túl tökéletes, minden olyan remek, hogy már képtelen tiszta fejjel gondolkodni, és az érzései ellen kardoskodni. Minden porcikája élvezi, ami éppen történik – a kancellár minden egyes érintése csak rátesz egy lapáttal.
A lány elégedett mosollyal konstatálja, hogy nem kell sokat magyaráznia, mit kíván a férfitól. Egyértelmű, hogy nem hintót akar, meg kertet, hanem őt, csakis őt. S hogy ez így is legyen, lelkesen heveredik végig hanyatt az ágyon, Habrertus ölelésében. Egy pillanatra még furcsa neki, hogy ezúttal nem ő irányít, de valami indokolatlan bizalomtól vezérelve gyorsan megszokja az ezzel járó kényelmet. Csak szépen engedi, hogy az élvezet legmagasabb fokáig jusson, amit Habrertus elsikkantott nevével jutalmaz, na persze csak az elsővel, mert eszében sincs végigmondani az egészet (nem is tudná), emellett a párnába is belekap maga mellett. Hogy eközben Habrertus mihez kezd, meg hova, azt már kifulladtan, pihegve rá bízza.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán az is Dorára vallana, hogy állítaná: a Tűtoronynál történteket egyáltalán nem tréfának szánta. De hát ez már egyikük számára sem derül ki. A nagy szerelmeskedés hevében Dora csak a kancellárral foglalkozik, meg azért nem túl szerényen bevallja, hogy magával is. Habrertus rajta legeltetett szeme csak egy újabb elismerés, hogy nincs miért szégyenkeznie, bár még mindig nem szégyellős fajta. Elneveti magát az esetlen bókoláson.*
- Jaj, Habrertus. *Csak ennyit mond mosolyogva, semmi többet, s a drága kancellár úgy érti, ahogy akarja. Dora már nem tudja, hogy értse. Szereti ezt az embert, ez bizonyos, és hogy meg akarta magának szerezni, az is kétségtelen. Nem akarja, hogy másé legyen, ez is nyilvánvaló. A pillanat azonban túl tökéletes, minden olyan remek, hogy már képtelen tiszta fejjel gondolkodni, és az érzései ellen kardoskodni. Minden porcikája élvezi, ami éppen történik – a kancellár minden egyes érintése csak rátesz egy lapáttal.
A lány elégedett mosollyal konstatálja, hogy nem kell sokat magyaráznia, mit kíván a férfitól. Egyértelmű, hogy nem hintót akar, meg kertet, hanem őt, csakis őt. S hogy ez így is legyen, lelkesen heveredik végig hanyatt az ágyon, Habrertus ölelésében. Egy pillanatra még furcsa neki, hogy ezúttal nem ő irányít, de valami indokolatlan bizalomtól vezérelve gyorsan megszokja az ezzel járó kényelmet. Csak szépen engedi, hogy az élvezet legmagasabb fokáig jusson, amit Habrertus elsikkantott nevével jutalmaz, na persze csak az elsővel, mert eszében sincs végigmondani az egészet (nem is tudná), emellett a párnába is belekap maga mellett. Hogy eközben Habrertus mihez kezd, meg hova, azt már kifulladtan, pihegve rá bízza.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:18:57
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:18:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kaján és elégedett vigyorral nézi az izmok játékát a lány hátán. Ez már az a Dora, akit ismer. Az, hogy szándékosan csigázta, kínozta egy kicsit, igazán rávall. Hiszen így volt már az első találkozásukkor is, bár az a tréfa odafent egy kicsit erősre sikeredett. Most azonban Hubinak nem kell halálfélelemtől tartania, noha hallott már történeteket olyan férfiakról, akik e szabadidős tevékenység közben szenderültek örök álomra. Sőt, egy ízben az egyik áldozat saját szájából értesült ennek mikéntjéről, de ebben az esetben megengedett magának némi kételkedést az illető szavahihetőségét illetően. Amikor pedig Dora megfordul és mielőtt ismét ráereszkedne egy kicsit fölébe magasodik, a kérdésre adandó választ jól megfontolja. Ennek keretében nem mulaszt el minden részlet alaposan megszemlélni a másikon, hiszen egy tudós nem nyilvánít elhamarkodottan és megalapozatlanul véleményt.*
- Egyszerűbb lenne arra kérdésre válaszolnom, hogy mi nem tetszik? Hiszen ilyet nem tudnék említeni.
*A jó kancellár nincs híján kritikai érzéknek, de most valóban nem tudna mibe belekötni. Legfeljebb abba, hogy véleménye szerint Dora túlságosan sokáig kivár a folytatással, de mire ennek hangot adhatna, elégedetlensége okafogyottá válik. Azt pedig igazán nem lehet mondani, hogy Hubi elvetné mások elképzeléseit. Így aztán egyik kezével el is ereszti Dora fenekét és a mellére csúszik. Meg kell állapítania, hogy újfent nincs oka panaszra. Annyira, hogy új ötlete is támad. A tégelyről és Dora hátsójáról ugyan le van tiltva, de miért ne kereshetné a boldogságot e figyelemreméltó keblek között? Most még csak az arcával és ajkaival, de később akár más módon is.*
- Óhajod számomra parancs. *súgja Dora fülébe vigyorogva, amikor magához öleli a másik verítékben úszó testét. Meg kell hagyni, eddig ő inkább csak lazsált ami egyébként nem volt ellenére a kényelmes kancellárnak, de valóban szeretne a lány kedvére tenni. És ha Dora így kívánja, hát kicsúszik alóla, és bár erős késztetést érez, hogy hasára fordítsa, elfogadja azt is, ha hanyatt fekve marad. Aztán a korábbi pajzán ötlet eltemetődik valahol elméje egyik sarkában, mert mire már Hubi teste is az izzadságtól csillog, egyre felületesebb, zihálva kapkodja a levegőt, és ha Dora nem tesz semmit, bizony önző módon fogja befejezni ezt az együttlétet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kaján és elégedett vigyorral nézi az izmok játékát a lány hátán. Ez már az a Dora, akit ismer. Az, hogy szándékosan csigázta, kínozta egy kicsit, igazán rávall. Hiszen így volt már az első találkozásukkor is, bár az a tréfa odafent egy kicsit erősre sikeredett. Most azonban Hubinak nem kell halálfélelemtől tartania, noha hallott már történeteket olyan férfiakról, akik e szabadidős tevékenység közben szenderültek örök álomra. Sőt, egy ízben az egyik áldozat saját szájából értesült ennek mikéntjéről, de ebben az esetben megengedett magának némi kételkedést az illető szavahihetőségét illetően. Amikor pedig Dora megfordul és mielőtt ismét ráereszkedne egy kicsit fölébe magasodik, a kérdésre adandó választ jól megfontolja. Ennek keretében nem mulaszt el minden részlet alaposan megszemlélni a másikon, hiszen egy tudós nem nyilvánít elhamarkodottan és megalapozatlanul véleményt.*
- Egyszerűbb lenne arra kérdésre válaszolnom, hogy mi nem tetszik? Hiszen ilyet nem tudnék említeni.
*A jó kancellár nincs híján kritikai érzéknek, de most valóban nem tudna mibe belekötni. Legfeljebb abba, hogy véleménye szerint Dora túlságosan sokáig kivár a folytatással, de mire ennek hangot adhatna, elégedetlensége okafogyottá válik. Azt pedig igazán nem lehet mondani, hogy Hubi elvetné mások elképzeléseit. Így aztán egyik kezével el is ereszti Dora fenekét és a mellére csúszik. Meg kell állapítania, hogy újfent nincs oka panaszra. Annyira, hogy új ötlete is támad. A tégelyről és Dora hátsójáról ugyan le van tiltva, de miért ne kereshetné a boldogságot e figyelemreméltó keblek között? Most még csak az arcával és ajkaival, de később akár más módon is.*
- Óhajod számomra parancs. *súgja Dora fülébe vigyorogva, amikor magához öleli a másik verítékben úszó testét. Meg kell hagyni, eddig ő inkább csak lazsált ami egyébként nem volt ellenére a kényelmes kancellárnak, de valóban szeretne a lány kedvére tenni. És ha Dora így kívánja, hát kicsúszik alóla, és bár erős késztetést érez, hogy hasára fordítsa, elfogadja azt is, ha hanyatt fekve marad. Aztán a korábbi pajzán ötlet eltemetődik valahol elméje egyik sarkában, mert mire már Hubi teste is az izzadságtól csillog, egyre felületesebb, zihálva kapkodja a levegőt, és ha Dora nem tesz semmit, bizony önző módon fogja befejezni ezt az együttlétet.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-23 23:11:56
Üzenet elküldve: 2019-04-23 23:11:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora a nagy munkában nem is sejti, hogy a kancellárban milyen heves érzéseket váltottak ki a szavai. A meztelen hátán végigsimító kezet is csupán egyfajta apró reakciónak veszi, hogy valóban élvezi, amit a lány művel. Minden erejét leköti, hogy ne gondolja túl a dolgot, s közben egyre csak arról győzködi magát, hogy Habrertust biztosan nem érdekli a sorsa, hogy ez a házzal kapcsolatos elszólása is csak a szerelmeskedés hevében született.* ~ A férfiak mondanak dolgokat, amiket később nem kell komolyan venni. ~ *Véli magában. De hogy a kancellár jól bánik vele, az egészen biztos, és ez a körülmény megmelengeti a szívét. Sőt még csak ki sem nevette a lányt otromba vallomása miatt.*
- Lehet, hogy észrevettem, hogy remegsz. És lehet, hogy ennek ellenére folytattam. *Vonja le az orvosi végkövetkeztetést Habrertusnak épp nem látható, ámde cinkos mosollyal arcán, mielőtt elhelyezkedik a férfinak háttal, és beszélgetés helyett inkább apró sóhajok hagyják el a száját. Úgy van vele, hogy ha már neki ez kell – valaki, akinek rendszeresen örömködni lehet a fenekén – akkor legalább hadd kapjon Dora is valamit az élményből. Akkor fordul a kocka, mikor Habrertus egyszerűen a lány alá nyúl, és megkéri, hogy forduljon meg. Dora minden porcikája követeli a folytatást, de egyelőre enyhe terpeszben térdel fölötte.*
- Csak nem tetszik, amit látsz? A fenekemen túl is? *Kérdezi gúnyosan, de aztán csak bájosan elmosolyodik, és már folytatja is: az egyre szaporább, ütemes mozgástól fokozódó izgalom járja át. A kancellár a lány hátsóján pihentetett keze Dorának nem sokat ad az élményhez, de a lány kis időre önkéntelenül is belemarkol saját mellébe. Egy pillanatra sem törné meg a szemkontaktust. A kérdés kapóra jön, hogy a válaszhoz egy idő után szünetet tartson. Lábai remegnek – neki nem az élvezet, hanem inkább a fáradtság jeleként, a heves izommunka nem írnoknak való. Izgalomtól túlfűtve heveredik végig Habrertus mellkasán, testén érezhetően izzadtság gyöngyözik.*
- Lovagolni fárasztó. Elkélne egy férfi, aki intézkedik a kényelmemért. *Kacsint rá, és csak remélni tudja, hogy drága kancellárja veszi a lapot. Finoman megcsókolja.*
- Remélem, tudod, hogy ha túl sokat ígérsz, még a végén el is hiszem. *Hangja egy kissé megbicsaklik.* Az pedig rosszul esne.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.23 23:12:47
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora a nagy munkában nem is sejti, hogy a kancellárban milyen heves érzéseket váltottak ki a szavai. A meztelen hátán végigsimító kezet is csupán egyfajta apró reakciónak veszi, hogy valóban élvezi, amit a lány művel. Minden erejét leköti, hogy ne gondolja túl a dolgot, s közben egyre csak arról győzködi magát, hogy Habrertust biztosan nem érdekli a sorsa, hogy ez a házzal kapcsolatos elszólása is csak a szerelmeskedés hevében született.* ~ A férfiak mondanak dolgokat, amiket később nem kell komolyan venni. ~ *Véli magában. De hogy a kancellár jól bánik vele, az egészen biztos, és ez a körülmény megmelengeti a szívét. Sőt még csak ki sem nevette a lányt otromba vallomása miatt.*
- Lehet, hogy észrevettem, hogy remegsz. És lehet, hogy ennek ellenére folytattam. *Vonja le az orvosi végkövetkeztetést Habrertusnak épp nem látható, ámde cinkos mosollyal arcán, mielőtt elhelyezkedik a férfinak háttal, és beszélgetés helyett inkább apró sóhajok hagyják el a száját. Úgy van vele, hogy ha már neki ez kell – valaki, akinek rendszeresen örömködni lehet a fenekén – akkor legalább hadd kapjon Dora is valamit az élményből. Akkor fordul a kocka, mikor Habrertus egyszerűen a lány alá nyúl, és megkéri, hogy forduljon meg. Dora minden porcikája követeli a folytatást, de egyelőre enyhe terpeszben térdel fölötte.*
- Csak nem tetszik, amit látsz? A fenekemen túl is? *Kérdezi gúnyosan, de aztán csak bájosan elmosolyodik, és már folytatja is: az egyre szaporább, ütemes mozgástól fokozódó izgalom járja át. A kancellár a lány hátsóján pihentetett keze Dorának nem sokat ad az élményhez, de a lány kis időre önkéntelenül is belemarkol saját mellébe. Egy pillanatra sem törné meg a szemkontaktust. A kérdés kapóra jön, hogy a válaszhoz egy idő után szünetet tartson. Lábai remegnek – neki nem az élvezet, hanem inkább a fáradtság jeleként, a heves izommunka nem írnoknak való. Izgalomtól túlfűtve heveredik végig Habrertus mellkasán, testén érezhetően izzadtság gyöngyözik.*
- Lovagolni fárasztó. Elkélne egy férfi, aki intézkedik a kényelmemért. *Kacsint rá, és csak remélni tudja, hogy drága kancellárja veszi a lapot. Finoman megcsókolja.*
- Remélem, tudod, hogy ha túl sokat ígérsz, még a végén el is hiszem. *Hangja egy kissé megbicsaklik.* Az pedig rosszul esne.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.23 23:12:47
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:42:27
Üzenet elküldve: 2019-04-23 20:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Nem gondoltad volna? *neveti el magát ő is* Kedvesem, nem tűnt fel, hogy remegek?
*Mert ahogy Dora incselkedik, eleinte csak néhány rándulás fut végig Hubi testén, de a végére majdhogynem reszket. És ezt nem lehetne a kancellári lakosztály hűvös levegőjére fogni. Hiszen már kellemes idők járnak, de ha még a hideg évszak közepén is tartanának, Hubi mindig gondoskodik róla, hogy a kályha jó meleg legyen. Tehát ez most egyszerűen a kéj számlájára írható. Valóban egyfajta kínzásként is felfogható ez a játék, de fura mód Hubi nem nagyon akarja, hogy vége legyen. Túl élvezetes ez a kín hozzá. Hogy arról már szó se essék, hogy Dora fenekének látványa egészen elvarázsolja, hiszen ez természetes. Ami pedig a kis ajánlatát illeti, őszintén meglepődik az erre kapott reakción. Mindenre számított, csak felháborodásra nem. Nem igazán volt felkészülve rá, hogy valakinek ő kell. Habrertus, és nem a vashegyi kancellár, vagy korábban a leghíresebb pirtianes-i hadmérnök. Hiszen nem szép, nem fiatal, és ifjabb éveiben is inkább szikárnak volt nevezhető, mintsem izmosnak. És az évek bizony itt is meglátszanak valamelyest.*
- Ó, kedves... *leheli egészen elgyengülve, és finoman végigcirógat Dora hátán. Komolyan elérzékenyül, és ebben a pillanatban alighanem el sem jut a tudatáig, hogy az amit most érez, az olyasmi, amihez hosszú életében még nem volt szerencséje: alighanem először szerelmes. Aztán vesz egy nagy levegőt, de ez annak következménye, hogy Dora véget vet a kínzásnak nevezett játéknak. Tudni véli, hogy a lány azért ült rá neki háttal, hogy a kedvében járjon. Ismeri a mániáját, és ha már a tégelyt, és mindazt ami ezzel járt volna, megtiltotta, legalább ezzel próbálja kárpótolni. A számítás be is válik, Hubi kedvére nézelődhet, de természetesen itt nem áll meg, hiszen a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv most nevetséges lenne. Ezzel együtt nem telik el túl sok idő, és kezeit Dora hátsója alá tolva kicsit megemeli.*
- Elég! *suttogja* Fordulj meg!
*Egyrészt ha ez így meg tovább, idő előtt fog a falnak fordulva horkolni kezdeni, másrészt - bár a mostani nézőpont is igen kedves számára - ezúttal másra kíváncsi. Dora arcára. És történetesen nem azért, ami a számító kancellárból kinézhető lenne, nem árulkodó jeleket akar keresni. Egyszerűen csak gyönyörködni akar. Ha pedig Dora szót fogad, egyik kezével csak ráfog arra a formás hátsóra. Hiszen nem tagadhatja meg önmagát.*
- És ha az a hintó velem együtt jár?
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Nem gondoltad volna? *neveti el magát ő is* Kedvesem, nem tűnt fel, hogy remegek?
*Mert ahogy Dora incselkedik, eleinte csak néhány rándulás fut végig Hubi testén, de a végére majdhogynem reszket. És ezt nem lehetne a kancellári lakosztály hűvös levegőjére fogni. Hiszen már kellemes idők járnak, de ha még a hideg évszak közepén is tartanának, Hubi mindig gondoskodik róla, hogy a kályha jó meleg legyen. Tehát ez most egyszerűen a kéj számlájára írható. Valóban egyfajta kínzásként is felfogható ez a játék, de fura mód Hubi nem nagyon akarja, hogy vége legyen. Túl élvezetes ez a kín hozzá. Hogy arról már szó se essék, hogy Dora fenekének látványa egészen elvarázsolja, hiszen ez természetes. Ami pedig a kis ajánlatát illeti, őszintén meglepődik az erre kapott reakción. Mindenre számított, csak felháborodásra nem. Nem igazán volt felkészülve rá, hogy valakinek ő kell. Habrertus, és nem a vashegyi kancellár, vagy korábban a leghíresebb pirtianes-i hadmérnök. Hiszen nem szép, nem fiatal, és ifjabb éveiben is inkább szikárnak volt nevezhető, mintsem izmosnak. És az évek bizony itt is meglátszanak valamelyest.*
- Ó, kedves... *leheli egészen elgyengülve, és finoman végigcirógat Dora hátán. Komolyan elérzékenyül, és ebben a pillanatban alighanem el sem jut a tudatáig, hogy az amit most érez, az olyasmi, amihez hosszú életében még nem volt szerencséje: alighanem először szerelmes. Aztán vesz egy nagy levegőt, de ez annak következménye, hogy Dora véget vet a kínzásnak nevezett játéknak. Tudni véli, hogy a lány azért ült rá neki háttal, hogy a kedvében járjon. Ismeri a mániáját, és ha már a tégelyt, és mindazt ami ezzel járt volna, megtiltotta, legalább ezzel próbálja kárpótolni. A számítás be is válik, Hubi kedvére nézelődhet, de természetesen itt nem áll meg, hiszen a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv most nevetséges lenne. Ezzel együtt nem telik el túl sok idő, és kezeit Dora hátsója alá tolva kicsit megemeli.*
- Elég! *suttogja* Fordulj meg!
*Egyrészt ha ez így meg tovább, idő előtt fog a falnak fordulva horkolni kezdeni, másrészt - bár a mostani nézőpont is igen kedves számára - ezúttal másra kíváncsi. Dora arcára. És történetesen nem azért, ami a számító kancellárból kinézhető lenne, nem árulkodó jeleket akar keresni. Egyszerűen csak gyönyörködni akar. Ha pedig Dora szót fogad, egyik kezével csak ráfog arra a formás hátsóra. Hiszen nem tagadhatja meg önmagát.*
- És ha az a hintó velem együtt jár?
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-22 21:16:53
Üzenet elküldve: 2019-04-22 21:16:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Dora egy darabig még mosolyogva fürkészi Habrertus pillantását, mert komolyan eltöpreng rajta, hogy egyfolytában hazudnak-e egymásnak, vagy valami más is van a dolog mögött. A kancellár egészen biztosan nagyon jól érzi magát, na meg persze neki is egy vágya vált valóra, de szántszándékkal nem is gondol bele, mi jön majd azután, hogy holnap reggel felkel a nap. Ha Estire gondolna, meg a kancellár többi feltételezhető nőcskéjére, arra, hogy úgy kell tenni, mintha az imént mi se történt volna, lehet, hogy el is menne a kedve az egésztől. Nem marad más, mint az érzés, hogy a férfi örömét leli benne, hogy vonzónak tartja.
Dorának alapvetően az a célja, hogy felpaprikázza a jó kancellárt, és kitapasztalja a határokat, amiken belül mozoghat. Csakúgy, mint a Tűtoronynál, most is enyhén szólva csapdába csalta, csak ezúttal kicsit másképp.*
- Csak azt szerettem volna, hogy te is szórakozz egy kicsit. *Mondja munka közben, és valahol igaza van. Ahogy a férfi elfúló hangját hallja, és még combjaiban is megérzi belső vívódását, akart-akaratlan felnevet.* Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos lesz majd. Nem akartalak gyötörni. *Jegyzi meg, még ha a gyötrődés most mást is jelent, mint lezúgni a város legmagasabb pontjáról. Dora szemében elég jelentéktelen probléma ez ahhoz képest, hogy Habrertus palacsintává lapuljék a kövön.
Tulajdonképpen végig azt várja, hogy bugyuta felsorolását a férfi tréfának tekinti, hiszen valahol az is. Az előbb ő is eljátszotta már ezt vele. Dorának ezek csak hamis szavak, az egész egy mulatságos kis játék. De mivel már az is meglepi, hogy a kancellár mennyire vágyik rá, a döbbenetet csak fokozza, amit válaszol. Dora szörnyű dilemmába kerül, elárulja-e a titkot, hogy viccelt, s közben töprengeni kezd. A házról, ahol ketten élnének, ahol minden nap láthatná. A szép kert meg a hintó teljesen jelentéktelenné válik a szemében, csak arra tud gondolni, hogy Habrertus vele, épp vele lenne. És hogy mennyire kedveli őt.
Ahogy egyre jobban belelovallja magát, és a kancellár vigyorára lesz figyelmes, hirtelen megijeszti ez az egész kiszolgáltatott helyzet. Dora nem moccan, arcáról lelohad a mosoly, inkább zavarodottság olvasható le róla.*
- Nem kell a hülye hintód, se a kert. *Közli, mintha egy lapon sem akarná magát említeni azokkal a kétes nőkkel, akik a bájaikkal tesznek szert vagyonra.* Nekem te kellesz.
*Azzal felemelkedik ültéből, és még néhány ingerlő mozdulatot tesz a férfira mosolyogva, majd pedig teketóriázás nélkül segít a kezével, hogy a klasszikus lovaglópózban folytassa a dolgot, amit már korábban elkezdett – csak ezúttal háttal. A kis pihenője – vagy talán a vallomása – után mintha még élvezetesebb lenne a dolog, bár lassú tempót diktál, közben jócskán nyög.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.22 21:17:09
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Dora egy darabig még mosolyogva fürkészi Habrertus pillantását, mert komolyan eltöpreng rajta, hogy egyfolytában hazudnak-e egymásnak, vagy valami más is van a dolog mögött. A kancellár egészen biztosan nagyon jól érzi magát, na meg persze neki is egy vágya vált valóra, de szántszándékkal nem is gondol bele, mi jön majd azután, hogy holnap reggel felkel a nap. Ha Estire gondolna, meg a kancellár többi feltételezhető nőcskéjére, arra, hogy úgy kell tenni, mintha az imént mi se történt volna, lehet, hogy el is menne a kedve az egésztől. Nem marad más, mint az érzés, hogy a férfi örömét leli benne, hogy vonzónak tartja.
Dorának alapvetően az a célja, hogy felpaprikázza a jó kancellárt, és kitapasztalja a határokat, amiken belül mozoghat. Csakúgy, mint a Tűtoronynál, most is enyhén szólva csapdába csalta, csak ezúttal kicsit másképp.*
- Csak azt szerettem volna, hogy te is szórakozz egy kicsit. *Mondja munka közben, és valahol igaza van. Ahogy a férfi elfúló hangját hallja, és még combjaiban is megérzi belső vívódását, akart-akaratlan felnevet.* Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos lesz majd. Nem akartalak gyötörni. *Jegyzi meg, még ha a gyötrődés most mást is jelent, mint lezúgni a város legmagasabb pontjáról. Dora szemében elég jelentéktelen probléma ez ahhoz képest, hogy Habrertus palacsintává lapuljék a kövön.
Tulajdonképpen végig azt várja, hogy bugyuta felsorolását a férfi tréfának tekinti, hiszen valahol az is. Az előbb ő is eljátszotta már ezt vele. Dorának ezek csak hamis szavak, az egész egy mulatságos kis játék. De mivel már az is meglepi, hogy a kancellár mennyire vágyik rá, a döbbenetet csak fokozza, amit válaszol. Dora szörnyű dilemmába kerül, elárulja-e a titkot, hogy viccelt, s közben töprengeni kezd. A házról, ahol ketten élnének, ahol minden nap láthatná. A szép kert meg a hintó teljesen jelentéktelenné válik a szemében, csak arra tud gondolni, hogy Habrertus vele, épp vele lenne. És hogy mennyire kedveli őt.
Ahogy egyre jobban belelovallja magát, és a kancellár vigyorára lesz figyelmes, hirtelen megijeszti ez az egész kiszolgáltatott helyzet. Dora nem moccan, arcáról lelohad a mosoly, inkább zavarodottság olvasható le róla.*
- Nem kell a hülye hintód, se a kert. *Közli, mintha egy lapon sem akarná magát említeni azokkal a kétes nőkkel, akik a bájaikkal tesznek szert vagyonra.* Nekem te kellesz.
*Azzal felemelkedik ültéből, és még néhány ingerlő mozdulatot tesz a férfira mosolyogva, majd pedig teketóriázás nélkül segít a kezével, hogy a klasszikus lovaglópózban folytassa a dolgot, amit már korábban elkezdett – csak ezúttal háttal. A kis pihenője – vagy talán a vallomása – után mintha még élvezetesebb lenne a dolog, bár lassú tempót diktál, közben jócskán nyög.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.22 21:17:09
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-22 19:46:13
Üzenet elküldve: 2019-04-22 19:46:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi gyakorlatilag minden körülmények között kapható egy kis okfejtésre. Alkalmasint hosszabbra. Rendszerint hosszabbra. Így aztán át is villan az agyán a gondolat, hogy kiigazítsa Dora egy aprócska tévedését, miszerint tapasztalatai szerint az a kis tűz bizony könnyedén elemészthetné az egyébként kifogástalan munkakapcsolatot. De ez tényleg csak egy röpke gondolat marad, és inkább az elvekről, illetve azok mellőzéséről beszél egy kicsit. Hiszen pont eszerint cselekszik. Aztán már úgyis mindegy. Szépen összegabalyodnak az ágyban, és a kancellár mindenre gondol, csak éppen a "házinyúlra nem lövünk" tételre.*
- Ó, szó sincs róla. *mosolyodik el a csók után, egy csintalan hajfürtöt simítva ki Dora arcából* A szenvedély tüze ez.
*És ez így is van. Nem is tudná megmondani, hogy mikor vágyott így valakire, mint Dorára, és ez gyakorlatilag csak most tudatosul benne. A maga részéről még heverészne így kényelmesen, miközben Dora ténykedik, de a lánynak hirtelen más ötlete támad. Ahogy megfordul fölötte, Hubinak szinte a szemeihez kell kapni, hogy visszanyomja azokat az üregükbe. Amikor pedig Dora pontosan úgy kezd vele incselkedni ami a jó kancellárnak igen nagy gyengéje, el is kezdi húzva venni a levegőt.*
- Ez... *kapkodja a levegőt és nem is pislog, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől Dora ingerlően mozgó hátsóját* Aljas és tisztességtelen húzás. Hiszen szavamat vetted, hogy...
*Elfúl a hangja, és egyik keze lecsúszik az ágy mellett. Naná, hogy az ágy alatt pihenő tégely után kotorászna, mert ígéret ide vagy oda, de múlhatatlan szükségét érzi, hogy bebizonyítsa: ha értő mód mívelik, de olyan rettenetes az. Főleg Hubinak. De hát nem éri el, és tulajdonképpen esze ágában sem lenne megszakítani a dolgot azzal, hogy magyarázkodnia kelljen az adott szavának megszegése miatt. Inkább átfogja Dora derekát, aztán kezei lejjebb csúsznak, a feneke alá.*
- Pardon? *nevet fel amikor Dora elkezdi sorolni az igényeit. Majdnem megjegyzi, hogy Alyo is csak egy kis házikót kapott, pontosabban kedvezményes áron vásárolhatta meg. De talán nem megfelelő az idő arra, hogy kis üzleteibe Dorát is beavassa.*
- A virágoskertnek semmi akadályát nem látom, kialakíthatunk egyet a Radkraal mellett. Ami pedig... uh...
*Egy kis időre elakad a szava, mert hirtelen ötlettől vezérelve kezével is rásegít Dora játékára, odaszorítva a kancellárhelyettest a lány hátsójához.*
- Ami a többit illeti... *folytatja egy kis nyeldeklés után* gondolkoztam már rajta, hogy vásároljak magamnak egy csinos udvarházat a birtokokon. Ott akár egy hintó is elfér. És ha nemcsak soktornyú palota elégíti ki tiszteletreméltó igényeid, magad is.
*Szinte elharapja a szót, mert eszmél, hogy mit mondott. Hiszen ez nincs annyira messze a lánykérésétől. Meg is ijed, mert arra gondol ez könnyen véget vethet annak, hogy mélységi hátsókban is kedvét lelje. A legjobban viszont attól ijed meg, hogy ez a gondolat mégsem rémíti meg annyira. A tépelődést Dora épp lekési amikor hátrafordul, és csak a kancellár kajánul vigyorgó arcát láthatja.*
- Hajlok rá, hogy teljesítsem a hintóra vonatkozó kérésed. De akkor abba ne hagyd ezt!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi gyakorlatilag minden körülmények között kapható egy kis okfejtésre. Alkalmasint hosszabbra. Rendszerint hosszabbra. Így aztán át is villan az agyán a gondolat, hogy kiigazítsa Dora egy aprócska tévedését, miszerint tapasztalatai szerint az a kis tűz bizony könnyedén elemészthetné az egyébként kifogástalan munkakapcsolatot. De ez tényleg csak egy röpke gondolat marad, és inkább az elvekről, illetve azok mellőzéséről beszél egy kicsit. Hiszen pont eszerint cselekszik. Aztán már úgyis mindegy. Szépen összegabalyodnak az ágyban, és a kancellár mindenre gondol, csak éppen a "házinyúlra nem lövünk" tételre.*
- Ó, szó sincs róla. *mosolyodik el a csók után, egy csintalan hajfürtöt simítva ki Dora arcából* A szenvedély tüze ez.
*És ez így is van. Nem is tudná megmondani, hogy mikor vágyott így valakire, mint Dorára, és ez gyakorlatilag csak most tudatosul benne. A maga részéről még heverészne így kényelmesen, miközben Dora ténykedik, de a lánynak hirtelen más ötlete támad. Ahogy megfordul fölötte, Hubinak szinte a szemeihez kell kapni, hogy visszanyomja azokat az üregükbe. Amikor pedig Dora pontosan úgy kezd vele incselkedni ami a jó kancellárnak igen nagy gyengéje, el is kezdi húzva venni a levegőt.*
- Ez... *kapkodja a levegőt és nem is pislog, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől Dora ingerlően mozgó hátsóját* Aljas és tisztességtelen húzás. Hiszen szavamat vetted, hogy...
*Elfúl a hangja, és egyik keze lecsúszik az ágy mellett. Naná, hogy az ágy alatt pihenő tégely után kotorászna, mert ígéret ide vagy oda, de múlhatatlan szükségét érzi, hogy bebizonyítsa: ha értő mód mívelik, de olyan rettenetes az. Főleg Hubinak. De hát nem éri el, és tulajdonképpen esze ágában sem lenne megszakítani a dolgot azzal, hogy magyarázkodnia kelljen az adott szavának megszegése miatt. Inkább átfogja Dora derekát, aztán kezei lejjebb csúsznak, a feneke alá.*
- Pardon? *nevet fel amikor Dora elkezdi sorolni az igényeit. Majdnem megjegyzi, hogy Alyo is csak egy kis házikót kapott, pontosabban kedvezményes áron vásárolhatta meg. De talán nem megfelelő az idő arra, hogy kis üzleteibe Dorát is beavassa.*
- A virágoskertnek semmi akadályát nem látom, kialakíthatunk egyet a Radkraal mellett. Ami pedig... uh...
*Egy kis időre elakad a szava, mert hirtelen ötlettől vezérelve kezével is rásegít Dora játékára, odaszorítva a kancellárhelyettest a lány hátsójához.*
- Ami a többit illeti... *folytatja egy kis nyeldeklés után* gondolkoztam már rajta, hogy vásároljak magamnak egy csinos udvarházat a birtokokon. Ott akár egy hintó is elfér. És ha nemcsak soktornyú palota elégíti ki tiszteletreméltó igényeid, magad is.
*Szinte elharapja a szót, mert eszmél, hogy mit mondott. Hiszen ez nincs annyira messze a lánykérésétől. Meg is ijed, mert arra gondol ez könnyen véget vethet annak, hogy mélységi hátsókban is kedvét lelje. A legjobban viszont attól ijed meg, hogy ez a gondolat mégsem rémíti meg annyira. A tépelődést Dora épp lekési amikor hátrafordul, és csak a kancellár kajánul vigyorgó arcát láthatja.*
- Hajlok rá, hogy teljesítsem a hintóra vonatkozó kérésed. De akkor abba ne hagyd ezt!
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-21 20:17:55
Üzenet elküldve: 2019-04-21 20:17:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Minden munkakapcsolatnak jót tesz egy kis tűz. Különben ez az éjszakai aktamunkánk is unalmas lenne. *Jegyzi meg Dora halvány mosollyal a kezdeti ijedtség után, hogy aztán rögtön át is adja magát a testi örömöknek, melyekben később ő is tevékenyen részt vesz. Az, hogy az elf lány van felül, nála csak a vállalkozó szellem jele, na meg azé, hogy egyszerűen szeret irányítani.
Ha egymással szemben, felöltözve tartózkodnának a szobában, nem szívesen vallaná be magának, hogy saját élvezetén túl Habrertusnak is szeretne örömet okozni. Ezekben a pillanatokban azonban a férfi kutató pillantásától ösztönös izgalom fut végig minden porcikáján, és sehogy sem tudja letagadni, hogy fantasztikus pillanatokat él át, amikre csak rátesz egy lapáttal a mondat, amit még sosem remélt hallani. Enged Habrertusnak, és végigheveredve felsőtestén megcsókolja őt, hosszan, szenvedélyesen, aztán rámosolyog.*
- Csak nincs lázad, jó kancellárom? *Kérdezi tőle szemtelenül, és kezével végigsimít a férfi homlokán, mintha csak a hőmérsékletére lenne kíváncsi. Nem időzik azonban túl sokáig így, csupán néhány apró csók erejéig, mert egy újabb terv fogalmazódik meg benne: ha Habrertus nem akadályozza, felül, és átvetve a lábát megfordul azzal a céllal, hogy fenékfétises kollégájának jó kilátást nyújtson. Sőt, hogy egy kicsit meg is spékelje a dolgot, először nem folytatja, amint az imént elkezdett, hanem odébb, a férfi combjára ül, fenekét a kancellárhelyettesnek nyomja, és finom, lassú fel-le csípőmozgással, a kezével is rásegítve igyekszik még látványosabb műsort adni Habrertusnak. Közben pedig sorolja:*
- Diktálom. Akkor kellene egy palota… egy gyönyörű hintó… Virágoskert…
*Ő sem mer azonban kockáztatni, ahhoz túl jól érzik magukat, ezért egészen rövid idő alatt abbahagyja a testi és lelki incselkedést, és megül a férfi combján. Oldalra dobva a haját hátrapillant, és a már megszokott játékossággal a szemében vigyorog. Nem titok, kíváncsi, mikor hozza ki a sodrából.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Minden munkakapcsolatnak jót tesz egy kis tűz. Különben ez az éjszakai aktamunkánk is unalmas lenne. *Jegyzi meg Dora halvány mosollyal a kezdeti ijedtség után, hogy aztán rögtön át is adja magát a testi örömöknek, melyekben később ő is tevékenyen részt vesz. Az, hogy az elf lány van felül, nála csak a vállalkozó szellem jele, na meg azé, hogy egyszerűen szeret irányítani.
Ha egymással szemben, felöltözve tartózkodnának a szobában, nem szívesen vallaná be magának, hogy saját élvezetén túl Habrertusnak is szeretne örömet okozni. Ezekben a pillanatokban azonban a férfi kutató pillantásától ösztönös izgalom fut végig minden porcikáján, és sehogy sem tudja letagadni, hogy fantasztikus pillanatokat él át, amikre csak rátesz egy lapáttal a mondat, amit még sosem remélt hallani. Enged Habrertusnak, és végigheveredve felsőtestén megcsókolja őt, hosszan, szenvedélyesen, aztán rámosolyog.*
- Csak nincs lázad, jó kancellárom? *Kérdezi tőle szemtelenül, és kezével végigsimít a férfi homlokán, mintha csak a hőmérsékletére lenne kíváncsi. Nem időzik azonban túl sokáig így, csupán néhány apró csók erejéig, mert egy újabb terv fogalmazódik meg benne: ha Habrertus nem akadályozza, felül, és átvetve a lábát megfordul azzal a céllal, hogy fenékfétises kollégájának jó kilátást nyújtson. Sőt, hogy egy kicsit meg is spékelje a dolgot, először nem folytatja, amint az imént elkezdett, hanem odébb, a férfi combjára ül, fenekét a kancellárhelyettesnek nyomja, és finom, lassú fel-le csípőmozgással, a kezével is rásegítve igyekszik még látványosabb műsort adni Habrertusnak. Közben pedig sorolja:*
- Diktálom. Akkor kellene egy palota… egy gyönyörű hintó… Virágoskert…
*Ő sem mer azonban kockáztatni, ahhoz túl jól érzik magukat, ezért egészen rövid idő alatt abbahagyja a testi és lelki incselkedést, és megül a férfi combján. Oldalra dobva a haját hátrapillant, és a már megszokott játékossággal a szemében vigyorog. Nem titok, kíváncsi, mikor hozza ki a sodrából.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-18 21:55:46
Üzenet elküldve: 2019-04-18 21:55:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kancellárnak számos jó tulajdonsága van. A modorossága az egyik. Ennek megfelelően vannak kedvelt, maníros fordulatai. A férfiakat szereti barátomnak szólítani, a nőket pedig kedvesemnek vagy, ha fiatalabbak, gyermekemnek. Más kérdés, hogy ezek csupán üres frázisok, sohasem használja őket úgy, hogy jelentés is lenne mögöttük. Dorát is sokszor szólította kedvesemnek, és talán még nem is tudatosult benne, hogy ez alkalommal nem csak klisé lett volna.*
- Ellenkezne az elveimmel, hogy egy kiválóan működő munkakapcsolatba személyes dolgokat keverjek. Általános tapasztalat szerint ez szokott lenni az első homokszem az egyébként olajozottan forgó fogaskerekek között. Márpedig nálad jobb segítőt keresve sem találhatnék. Tehát ha kifogástalan munkádra továbbra is számot tartanék, akkor most fel kellene öltöznünk, úgy kéne tennünk, mintha mi sem történt volna, és visszatérnünk az akták világába. Másrészt viszont minden porcikám *és itt lenéz egy bizonyos porcikájára* tiltakozik az ellen, hogy ezt megtegyük. Így viszont fájdalommal bár, de azt kellene mondanom, hogy kénytelen leszek új írnok után nézni azzal a biztos tudattal, hogy munkája kiábrándító lesz a tied után.
*Vigyorogva ránt egyet a vállán.*
- Az elvek pedig szép és emelkedett dolgok, igazán megérdemlik, hogy tartsuk magunkat hozzájuk. Ugyanakkor arra is kitűnőek, hogy szükség esetén nemes egyszerűséggel sutba dobjuk őket. És én most pontosan ezt fogom tenni.
*Így is cselekszik, és forrón reméli, hogy nem felejtett semmit. Hiszen ha valaki örömlánnyal van, vagy éppen üzletről van szó, ritkán törődik azzal, hogy a másiknak is jó legyen a kis együttlét. Hubi most viszont meglehetős könnyedséggel és sikerrel szorítja háttérbe önző énét, és rájöhet, hogy olyan ez, mint a lovaglás: nem lehet elfelejteni. Szinte gyermeki örömmel sandít fel néha, figyelve Dora reakcióit. És ebben azért csak van valami önös dolog is. Elvégre kinek ne esne jól a pozitív visszajelzés? Kisvártatva - Hubi szerint kissé idő előtt - kiderül Dora egy újabb nemes jellemvonása. Nemcsak kapni, adni is szeret. Hubi történetesen rosszul tűri ha bárki is fölébe kerekedik, de ezúttal nem nyitja panaszos szóra a száját. Éppen ellenkezőleg. Ha Dora került nyeregbe, és egy kicsit legelteti szemeit az ingerló idomokon.*
- Úgy érzem, felesleges és ostoba dolog lenne további feltételeket támasztanom. Ma este minden történjék úgy ahogy kívánod.
*Ujjaival kis felfedezőútra indul, aztán közelebb húzza magához a lányt, mert szükségét érzi egy újabb csóknak.*
- Ma az írnok diktál a kancellárnak.
*És most már csak arra kell ügyelnie, hogy az ő hibájából ne érjen véget túl hamar a pásztoróra. Ez alkalmasint probléma lehet, mert Dora bizony igen inspirálóan hat rá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kancellárnak számos jó tulajdonsága van. A modorossága az egyik. Ennek megfelelően vannak kedvelt, maníros fordulatai. A férfiakat szereti barátomnak szólítani, a nőket pedig kedvesemnek vagy, ha fiatalabbak, gyermekemnek. Más kérdés, hogy ezek csupán üres frázisok, sohasem használja őket úgy, hogy jelentés is lenne mögöttük. Dorát is sokszor szólította kedvesemnek, és talán még nem is tudatosult benne, hogy ez alkalommal nem csak klisé lett volna.*
- Ellenkezne az elveimmel, hogy egy kiválóan működő munkakapcsolatba személyes dolgokat keverjek. Általános tapasztalat szerint ez szokott lenni az első homokszem az egyébként olajozottan forgó fogaskerekek között. Márpedig nálad jobb segítőt keresve sem találhatnék. Tehát ha kifogástalan munkádra továbbra is számot tartanék, akkor most fel kellene öltöznünk, úgy kéne tennünk, mintha mi sem történt volna, és visszatérnünk az akták világába. Másrészt viszont minden porcikám *és itt lenéz egy bizonyos porcikájára* tiltakozik az ellen, hogy ezt megtegyük. Így viszont fájdalommal bár, de azt kellene mondanom, hogy kénytelen leszek új írnok után nézni azzal a biztos tudattal, hogy munkája kiábrándító lesz a tied után.
*Vigyorogva ránt egyet a vállán.*
- Az elvek pedig szép és emelkedett dolgok, igazán megérdemlik, hogy tartsuk magunkat hozzájuk. Ugyanakkor arra is kitűnőek, hogy szükség esetén nemes egyszerűséggel sutba dobjuk őket. És én most pontosan ezt fogom tenni.
*Így is cselekszik, és forrón reméli, hogy nem felejtett semmit. Hiszen ha valaki örömlánnyal van, vagy éppen üzletről van szó, ritkán törődik azzal, hogy a másiknak is jó legyen a kis együttlét. Hubi most viszont meglehetős könnyedséggel és sikerrel szorítja háttérbe önző énét, és rájöhet, hogy olyan ez, mint a lovaglás: nem lehet elfelejteni. Szinte gyermeki örömmel sandít fel néha, figyelve Dora reakcióit. És ebben azért csak van valami önös dolog is. Elvégre kinek ne esne jól a pozitív visszajelzés? Kisvártatva - Hubi szerint kissé idő előtt - kiderül Dora egy újabb nemes jellemvonása. Nemcsak kapni, adni is szeret. Hubi történetesen rosszul tűri ha bárki is fölébe kerekedik, de ezúttal nem nyitja panaszos szóra a száját. Éppen ellenkezőleg. Ha Dora került nyeregbe, és egy kicsit legelteti szemeit az ingerló idomokon.*
- Úgy érzem, felesleges és ostoba dolog lenne további feltételeket támasztanom. Ma este minden történjék úgy ahogy kívánod.
*Ujjaival kis felfedezőútra indul, aztán közelebb húzza magához a lányt, mert szükségét érzi egy újabb csóknak.*
- Ma az írnok diktál a kancellárnak.
*És most már csak arra kell ügyelnie, hogy az ő hibájából ne érjen véget túl hamar a pásztoróra. Ez alkalmasint probléma lehet, mert Dora bizony igen inspirálóan hat rá.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-17 00:00:08
Üzenet elküldve: 2019-04-17 00:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha ez igaz, én még egy kiváló úriemberrel se találkoztam. *Sóhajt Dora drámaian, s úgy van vele, értse ezt úgy a jó kancellár, ahogy neki tetszik, miközben ő kellő kimértséggel, minden szégyenlősség nélkül egyenként elpottyantja ruháit. Hiába tudja, kivel van dolga, Habrertus elfúló szavai olyan egyszerűek és már-már szinte a nevetségességig ártatlanok, hogy az elfnek is mosolyt csalnak az arcára. Sosem tudta hova tenni a „kedvesem” jelzőt, neki túl közvetlennek tűnt, de ebbe a kontextusba most kiválóan beleillik. Meg amúgy is az ilyenféle ámulat szép dicséret egy hozzá hasonló finom, elegáns hölgynek, ugyebár. Azon meg persze meg sem lepődik, hogy a kancellár egyéb testi jelei is erre mutatnak. Érdeklődő pillantását inkább a férfira függeszti, hiszen tessék, itt áll, meztelenül, ahogy szerette volna. A kérdés, mi jön ez után?*
- Ó! Szóval értsem úgy, hogy a kis kalandunk miatt nem kell még lemondanom az írnoki munkámról? *Kérdez vissza nevetve ezután, hiszen ha az égből lila maihhinek potyognának, sem vallaná be a kancellárnak, mennyire szeretné, hogy ne ez legyen az elsővel együtt az utolsó alkalom is, amit kettesben töltenek. Még most sem érezné helyesnek, még most is csapdát sejt, és azon igyekszik, hogy ne lovallja bele magát érzelmileg a dologba. Szíve azonban egyre hevesebben kalapál, mintha csak lemaradt volna a tervről.
A felé nyújtott karba karol, elismerően.*
- Tánc is lesz? Ígéretes. ~ Ez aztán az amoni luxus. ~ *Jegyzi meg magában. Az ágy ismerős neki, már aludt benne, és nagyon nagy kényelmére esett, a gesztus maga tűnik sznobnak. Ezzel együtt egyre inkább fokozódik benne az érzés, hogy valami nem stimmel, s hogy a ravasz kancellár most is éppen azon töpreng, miként szúrjon ki vele. S Dora ezekben a pillanatokban jön rá, hogy ennyire rég volt kiszolgáltatva bárkinek, no nem fizikai értelemben – az neki igazán nem mond semmit –, hanem lélekben. Mint mondta, Dora szereti magát, de úgy tűnik, a kancellár is kedveli őt, időnként még tiszteletének is a jelét adta, s az előbb mintha még meg is próbálta volna megvédeni az utcai pofozkodástól. Ha eddig volt valami csapda, most zárul be az ajtaja, innen már se ki, se be: a lány, hogy, hogy nem, menthetetlenül belehabarodott Habrertusba.
~ Teljesíteni fogom? ~ Érthető, hogy ebben az érzelmileg túlfűtött pillanatban felkapja a fejét a férfi tréfának szánt szavaira: leül ugyan az ágyra, le is fekszik, de megszeppenve néz fel a kancellárra, s fejében végigfut minden lehetséges forgatókönyv arról, innen hogyan hozhatná a lányt kellemetlen helyzetbe. S a mondat folytatásán Habrertus nevetésére ő is megkönnyebbülten, arcát tenyerébe temetve kacag fel a helyzet képtelenségén.
Nem adja szóbeli beleegyezését abba, ami ezután következik – ez a városi úrikisasszonyoknál még későbbi jogi aggodalomra is okot adhat! –, de látszik, no meg hallatszik is, hogy nincs ellenére a dolog. Sőt, ha a kancellár legalább olyan elszánt Dorával kapcsolatban, mint eddig volt, hamarosan, de valóban rövidke idő alatt arra lehet figyelmes, hogy a lány elég régóta nélkülözte már az efféle szórakozást – vagy talán csak az érzelmi túlfűtöttség lehet az oka. Mindenesetre Dora hevesen kapkodja a levegőt a párnák között fekve, és ő maga se tudja, mi jött rá, csak egy újabb nevetéssel tudja értékelni a kancellár eddigi szép munkáját.*
- Eddig tetszenek a feltételeid. *Mondja, és örömtől és izgalomtól csillogó szemében most mintha más is villanna, valami egészen a meghatódáshoz közeli. Ez egyike azoknak a szép pillanatoknak, amiknek soha nem szeretné, hogy véget érjenek. Sőt, odáig megy, hogy már-már majdnem mondana valamit, amit még soha egy férfinak se mondott, de ijedten meggondolva magát inkább azon igyekszik, hogy ha sikerül, néhány határozott mozdulattal és csókokkal legyűrje Habrertust a párnákra, és átvegye a helyét a bakon, hogy többféleképpen is kifejezze háláját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha ez igaz, én még egy kiváló úriemberrel se találkoztam. *Sóhajt Dora drámaian, s úgy van vele, értse ezt úgy a jó kancellár, ahogy neki tetszik, miközben ő kellő kimértséggel, minden szégyenlősség nélkül egyenként elpottyantja ruháit. Hiába tudja, kivel van dolga, Habrertus elfúló szavai olyan egyszerűek és már-már szinte a nevetségességig ártatlanok, hogy az elfnek is mosolyt csalnak az arcára. Sosem tudta hova tenni a „kedvesem” jelzőt, neki túl közvetlennek tűnt, de ebbe a kontextusba most kiválóan beleillik. Meg amúgy is az ilyenféle ámulat szép dicséret egy hozzá hasonló finom, elegáns hölgynek, ugyebár. Azon meg persze meg sem lepődik, hogy a kancellár egyéb testi jelei is erre mutatnak. Érdeklődő pillantását inkább a férfira függeszti, hiszen tessék, itt áll, meztelenül, ahogy szerette volna. A kérdés, mi jön ez után?*
- Ó! Szóval értsem úgy, hogy a kis kalandunk miatt nem kell még lemondanom az írnoki munkámról? *Kérdez vissza nevetve ezután, hiszen ha az égből lila maihhinek potyognának, sem vallaná be a kancellárnak, mennyire szeretné, hogy ne ez legyen az elsővel együtt az utolsó alkalom is, amit kettesben töltenek. Még most sem érezné helyesnek, még most is csapdát sejt, és azon igyekszik, hogy ne lovallja bele magát érzelmileg a dologba. Szíve azonban egyre hevesebben kalapál, mintha csak lemaradt volna a tervről.
A felé nyújtott karba karol, elismerően.*
- Tánc is lesz? Ígéretes. ~ Ez aztán az amoni luxus. ~ *Jegyzi meg magában. Az ágy ismerős neki, már aludt benne, és nagyon nagy kényelmére esett, a gesztus maga tűnik sznobnak. Ezzel együtt egyre inkább fokozódik benne az érzés, hogy valami nem stimmel, s hogy a ravasz kancellár most is éppen azon töpreng, miként szúrjon ki vele. S Dora ezekben a pillanatokban jön rá, hogy ennyire rég volt kiszolgáltatva bárkinek, no nem fizikai értelemben – az neki igazán nem mond semmit –, hanem lélekben. Mint mondta, Dora szereti magát, de úgy tűnik, a kancellár is kedveli őt, időnként még tiszteletének is a jelét adta, s az előbb mintha még meg is próbálta volna megvédeni az utcai pofozkodástól. Ha eddig volt valami csapda, most zárul be az ajtaja, innen már se ki, se be: a lány, hogy, hogy nem, menthetetlenül belehabarodott Habrertusba.
~ Teljesíteni fogom? ~ Érthető, hogy ebben az érzelmileg túlfűtött pillanatban felkapja a fejét a férfi tréfának szánt szavaira: leül ugyan az ágyra, le is fekszik, de megszeppenve néz fel a kancellárra, s fejében végigfut minden lehetséges forgatókönyv arról, innen hogyan hozhatná a lányt kellemetlen helyzetbe. S a mondat folytatásán Habrertus nevetésére ő is megkönnyebbülten, arcát tenyerébe temetve kacag fel a helyzet képtelenségén.
Nem adja szóbeli beleegyezését abba, ami ezután következik – ez a városi úrikisasszonyoknál még későbbi jogi aggodalomra is okot adhat! –, de látszik, no meg hallatszik is, hogy nincs ellenére a dolog. Sőt, ha a kancellár legalább olyan elszánt Dorával kapcsolatban, mint eddig volt, hamarosan, de valóban rövidke idő alatt arra lehet figyelmes, hogy a lány elég régóta nélkülözte már az efféle szórakozást – vagy talán csak az érzelmi túlfűtöttség lehet az oka. Mindenesetre Dora hevesen kapkodja a levegőt a párnák között fekve, és ő maga se tudja, mi jött rá, csak egy újabb nevetéssel tudja értékelni a kancellár eddigi szép munkáját.*
- Eddig tetszenek a feltételeid. *Mondja, és örömtől és izgalomtól csillogó szemében most mintha más is villanna, valami egészen a meghatódáshoz közeli. Ez egyike azoknak a szép pillanatoknak, amiknek soha nem szeretné, hogy véget érjenek. Sőt, odáig megy, hogy már-már majdnem mondana valamit, amit még soha egy férfinak se mondott, de ijedten meggondolva magát inkább azon igyekszik, hogy ha sikerül, néhány határozott mozdulattal és csókokkal legyűrje Habrertust a párnákra, és átvegye a helyét a bakon, hogy többféleképpen is kifejezze háláját.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:41:19
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:41:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi biztosan tiltakozna, ha empátiával vádolnák meg. Világéletében pragmatikus figuraként gondolt magára, és nagyon sokat nem tévedett. Hiszen nem szokott. Ezzel pedig az empátia csak nehezen egyeztethető össze. Viszont néha egészen apró dolgok is elegendőek ahhoz, hogy az ember jobbik énjét hozzák felszínre. Ez pedig Hubi esetében Ivor volt. Az az artheniori férfi, aki a pestis elől menekülőket vezette a Vashegyre. Mert a jó kancellárt bizony megérintette Ivor áldozatkészsége, jólelkűsége. Magának is csak félve vallotta be, hogy irigyelte tőle ezeket a tulajdonságokat, és bár az ismeretség rövid volt, fájdalmasan érintette a férfi halála. Azt pedig Ivor bizonyára elnézné neki, hogy ezekben a pillanatokban épp nem rá gondol.*
- Nos, vannak kiváló úriemberek. *mosolyodik el a csipkelődő megjegyzésre, de kezeit nem kapja el azonnal Dora hátsójáról* Ők azok, akik minden körülmények között megőrzik hidegvérüket. Akik soha semmin nem lelkesülnek fel, és ők azok akik még véletlenül sem mocskolnák be magukat mindazzal amivel a testiség jár. *egy vigyor* Én nem vagyok tökéletes úriember. Csak úriember.
*Aztán ez a vigyor az arcára fagy, és leginkább csak nyeldekelni és levegő után kapkodni tud. Mert a ruhák ledobálása alkalmasint lelombozóan közönséges módon is végbemehet, de Dora ezt is olyan eleganciával és kecsességgel teszi, mint amikor egy kis pörgetéssel a kalapját kapja le a fejéről. A látvány egészen elvarázsolja, és érzi is, hogy ez nincs rendjén. Bár egy szép, mezítelen női test kedves a férfiszemnek, de hát már látott ilyet elég sokszor, és mégsem állt el a lélegzete. Mi lesz szegény kancellárral, ha vénségére megy el az esze? És mi lesz akkor szegény Vasheggyel?*
- Ó, kedvesem...
*Ez persze elég vérszegény a dagályos körmondatokat kedvelő Hubitól, de ez is szép teljesítmény most tőle, olyan elfúló hangon mondja. Szinte arról is megfeledkezik, hogy neki is vetkőznie kéne, és csak akkor eszmél, amikor Dora már meglazította a nadrágját. Ezzel együtt - mit adnak az istenek? - a kíváncsi pillantás nem kerüli el a figyelmét. Hubi tisztában van vele, hogy ezen a téren kissé szűkmarkúak voltak az égiek, de már bőven túl van azon a koron, amikor az ilyesmit tragédiaként kell megélni. És hát a lenyugvó napnak is van ereje, legalábbis arra lehet következtetni abból a szemmel látható állapotból, amit Dora ruhátlansága váltott ki Hubiból.*
- Úgy szoktam intézni, hogy én mindig jól járjak. Az üzletfél elégedettsége csak akkor fontos számomra, ha együttműködésünket hosszabb távra tervezem.
*Természetesen letörne a nyelve ha kimondaná, hogy most ez utóbbiról van szó, inkább csak a karját nyújtja a lány felé. De ezt olyan eleganciával teszi, mintha drága kelmékbe öltözötten, valamely főúri palota báltermének táncparkettjén lennének.*
- Talán elfejetetted, kedvesem... *kíséri így Dorát a kancellári ágyhoz, ami - természetesen - baldachinos* Én nem tűröm az ellentmondást. Tehát ha vannak feltételeim, azokat teljesíteni fogod. Már csak viszonossági alapon is. Az első pedig...
*Leülteti a lányt az ágy szélére, és gyengéd erőszakkal végig is fektetné a bútordarabon* az, hogy ne tégy semmit. Csak élvezd a kivételes pillanatot, amikor a kancellár dolgozik.
*A végén persze már nevet, hiszen pontosan érzi, hogy ez már saját magának a karikatúrája. Ha pedig Dora valami fatális véletlen folytán mégis szót fogadna, hamarosan akár azt is megtapasztalhatja, hogy ezúttal Hubi mellett szólnak az évek és a tapasztalat. Kiderülhet, hogy keze nemcsak az írótoll forgatásának mutat nagy ügyességet, és nyelvével sem csak a szavakat tudja szépen formálni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi biztosan tiltakozna, ha empátiával vádolnák meg. Világéletében pragmatikus figuraként gondolt magára, és nagyon sokat nem tévedett. Hiszen nem szokott. Ezzel pedig az empátia csak nehezen egyeztethető össze. Viszont néha egészen apró dolgok is elegendőek ahhoz, hogy az ember jobbik énjét hozzák felszínre. Ez pedig Hubi esetében Ivor volt. Az az artheniori férfi, aki a pestis elől menekülőket vezette a Vashegyre. Mert a jó kancellárt bizony megérintette Ivor áldozatkészsége, jólelkűsége. Magának is csak félve vallotta be, hogy irigyelte tőle ezeket a tulajdonságokat, és bár az ismeretség rövid volt, fájdalmasan érintette a férfi halála. Azt pedig Ivor bizonyára elnézné neki, hogy ezekben a pillanatokban épp nem rá gondol.*
- Nos, vannak kiváló úriemberek. *mosolyodik el a csipkelődő megjegyzésre, de kezeit nem kapja el azonnal Dora hátsójáról* Ők azok, akik minden körülmények között megőrzik hidegvérüket. Akik soha semmin nem lelkesülnek fel, és ők azok akik még véletlenül sem mocskolnák be magukat mindazzal amivel a testiség jár. *egy vigyor* Én nem vagyok tökéletes úriember. Csak úriember.
*Aztán ez a vigyor az arcára fagy, és leginkább csak nyeldekelni és levegő után kapkodni tud. Mert a ruhák ledobálása alkalmasint lelombozóan közönséges módon is végbemehet, de Dora ezt is olyan eleganciával és kecsességgel teszi, mint amikor egy kis pörgetéssel a kalapját kapja le a fejéről. A látvány egészen elvarázsolja, és érzi is, hogy ez nincs rendjén. Bár egy szép, mezítelen női test kedves a férfiszemnek, de hát már látott ilyet elég sokszor, és mégsem állt el a lélegzete. Mi lesz szegény kancellárral, ha vénségére megy el az esze? És mi lesz akkor szegény Vasheggyel?*
- Ó, kedvesem...
*Ez persze elég vérszegény a dagályos körmondatokat kedvelő Hubitól, de ez is szép teljesítmény most tőle, olyan elfúló hangon mondja. Szinte arról is megfeledkezik, hogy neki is vetkőznie kéne, és csak akkor eszmél, amikor Dora már meglazította a nadrágját. Ezzel együtt - mit adnak az istenek? - a kíváncsi pillantás nem kerüli el a figyelmét. Hubi tisztában van vele, hogy ezen a téren kissé szűkmarkúak voltak az égiek, de már bőven túl van azon a koron, amikor az ilyesmit tragédiaként kell megélni. És hát a lenyugvó napnak is van ereje, legalábbis arra lehet következtetni abból a szemmel látható állapotból, amit Dora ruhátlansága váltott ki Hubiból.*
- Úgy szoktam intézni, hogy én mindig jól járjak. Az üzletfél elégedettsége csak akkor fontos számomra, ha együttműködésünket hosszabb távra tervezem.
*Természetesen letörne a nyelve ha kimondaná, hogy most ez utóbbiról van szó, inkább csak a karját nyújtja a lány felé. De ezt olyan eleganciával teszi, mintha drága kelmékbe öltözötten, valamely főúri palota báltermének táncparkettjén lennének.*
- Talán elfejetetted, kedvesem... *kíséri így Dorát a kancellári ágyhoz, ami - természetesen - baldachinos* Én nem tűröm az ellentmondást. Tehát ha vannak feltételeim, azokat teljesíteni fogod. Már csak viszonossági alapon is. Az első pedig...
*Leülteti a lányt az ágy szélére, és gyengéd erőszakkal végig is fektetné a bútordarabon* az, hogy ne tégy semmit. Csak élvezd a kivételes pillanatot, amikor a kancellár dolgozik.
*A végén persze már nevet, hiszen pontosan érzi, hogy ez már saját magának a karikatúrája. Ha pedig Dora valami fatális véletlen folytán mégis szót fogadna, hamarosan akár azt is megtapasztalhatja, hogy ezúttal Hubi mellett szólnak az évek és a tapasztalat. Kiderülhet, hogy keze nemcsak az írótoll forgatásának mutat nagy ügyességet, és nyelvével sem csak a szavakat tudja szépen formálni.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-15 02:26:06
Üzenet elküldve: 2019-04-15 02:26:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora a hallottakon csak mosolyog. A jó kancellár nem is lehetne ő maga, ha nem próbált volna már sokszor hatalommal vagy pénzzel szert tenni női társaságra. Azt a lány nem tudja, ez milyen gyakran sikerült – nem szeret alaptalanul következtetéseket levonni. De ha volt is benne némi félsz azzal kapcsolatban, vajon Habrertus mit szól majd a felkérése, mindez alaptalannak bizonyult.*
- Úgy gondolkodtam veled kapcsolatban, mint a kutatásaimról szoktam: majd kiderül, előbb vagy utóbb. *Jegyzi meg félvállról.* De tény, hogy úriember vagy. Nagyon is.
*A kancellár nem egyszer bizonyította már, hogy akad benne bőven empátia. Sajnos ez Dorával a különbségükként róható fel, a lány elsősorban következetesen arra épít, hogy ő maga jól jöjjön ki az adott helyzetből. Legalább is szeretné azt hinni, hogy ilyen rideg és megfontolt, és csak ezért van itt ebben a pillanatban is, de hevesen dobogó szívétől újra és újra olyan érzések ébrednek benne, amiknek eddig a létezéséről se szeretett volna tudni. A birtoklási vágy, a szégyen, a harag, az öröm csak úgy váltják egymást.*
~ Tényleg kiszámíthatatlan vagyok. ~ *Értékeli az eseményeket. Ezért annyira nem szereti magát, de általában rendben van az énképe, már ami a fenekét illeti, az is. Nem lepődik meg, hogy a kancellár is azt fedezi fel épp – elvégre Habrertus fétise nem titok a számára –, nem is ellenkezik, de azért végigsimítva a férfi mellkasán gúnyosan megjegyzi:*
- Az előbb arról volt szó, hogy úriember vagy, nem? Hát ilyen mohón bánunk egy finom hölggyel?
*És hogy a finom hölgy fokozza a helyzet finomságát, még a tégelyről is letesz, aztán kíváncsian várja az ezzel kapcsolatos reakciót. Szinte elneveti magát a férfi „kegyességén” és „nagylelkűségén”, mintha csak találkozásuk első napját élnék újra. Ám ezúttal Dora csakhamar pont annyi ruhát visel, amivel akkor a kancellár valószínűleg elképzelte. Felsőruhája után az öve következik, majd nadrágja is a lehető legkecsesebben a földön végzi. A lány lerúgva a csizmáit kilép belőle, teljes meztelenségében is zavartalanul babrálva Habrertus övével.*
- Nincs más, az üzlet nyélbe ütve, kancellár uram. Már írom is a papírokat. *Duruzsolja tréfásan, fontoskodva.* Te is jól jársz, hidd el.
*Természetesen nem lenne rest azonnal, letérdelve kárpótolni a kancellárt elszenvedett veszteségeiért, de bölcs, már-már természettudományos megfontolásból nem akarja csak úgy elsietni a drámai pillanatot, mert tart tőle, hogy ha egyszer kialszik a kandalló, akkor órákig tart újra begyújtani. Arról nem is beszélve, hogy még nem tudnak semmit a pestis ilyen jellegű utóhatásairól, már a fürdőnél is furcsán viselkedett a férfi. Helyette csak közelebb lép.*
- Milyen feltételed lenne, amit úgysem teljesítek? *Kíváncsiskodik kéretve magát, és közben pillantásával felméri odalent a felmérni valót. Persze tisztán tudományosan: egy arcizma se rezdül, mely elárulná, tetszik-e neki, amit lát.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.15 02:27:11
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora a hallottakon csak mosolyog. A jó kancellár nem is lehetne ő maga, ha nem próbált volna már sokszor hatalommal vagy pénzzel szert tenni női társaságra. Azt a lány nem tudja, ez milyen gyakran sikerült – nem szeret alaptalanul következtetéseket levonni. De ha volt is benne némi félsz azzal kapcsolatban, vajon Habrertus mit szól majd a felkérése, mindez alaptalannak bizonyult.*
- Úgy gondolkodtam veled kapcsolatban, mint a kutatásaimról szoktam: majd kiderül, előbb vagy utóbb. *Jegyzi meg félvállról.* De tény, hogy úriember vagy. Nagyon is.
*A kancellár nem egyszer bizonyította már, hogy akad benne bőven empátia. Sajnos ez Dorával a különbségükként róható fel, a lány elsősorban következetesen arra épít, hogy ő maga jól jöjjön ki az adott helyzetből. Legalább is szeretné azt hinni, hogy ilyen rideg és megfontolt, és csak ezért van itt ebben a pillanatban is, de hevesen dobogó szívétől újra és újra olyan érzések ébrednek benne, amiknek eddig a létezéséről se szeretett volna tudni. A birtoklási vágy, a szégyen, a harag, az öröm csak úgy váltják egymást.*
~ Tényleg kiszámíthatatlan vagyok. ~ *Értékeli az eseményeket. Ezért annyira nem szereti magát, de általában rendben van az énképe, már ami a fenekét illeti, az is. Nem lepődik meg, hogy a kancellár is azt fedezi fel épp – elvégre Habrertus fétise nem titok a számára –, nem is ellenkezik, de azért végigsimítva a férfi mellkasán gúnyosan megjegyzi:*
- Az előbb arról volt szó, hogy úriember vagy, nem? Hát ilyen mohón bánunk egy finom hölggyel?
*És hogy a finom hölgy fokozza a helyzet finomságát, még a tégelyről is letesz, aztán kíváncsian várja az ezzel kapcsolatos reakciót. Szinte elneveti magát a férfi „kegyességén” és „nagylelkűségén”, mintha csak találkozásuk első napját élnék újra. Ám ezúttal Dora csakhamar pont annyi ruhát visel, amivel akkor a kancellár valószínűleg elképzelte. Felsőruhája után az öve következik, majd nadrágja is a lehető legkecsesebben a földön végzi. A lány lerúgva a csizmáit kilép belőle, teljes meztelenségében is zavartalanul babrálva Habrertus övével.*
- Nincs más, az üzlet nyélbe ütve, kancellár uram. Már írom is a papírokat. *Duruzsolja tréfásan, fontoskodva.* Te is jól jársz, hidd el.
*Természetesen nem lenne rest azonnal, letérdelve kárpótolni a kancellárt elszenvedett veszteségeiért, de bölcs, már-már természettudományos megfontolásból nem akarja csak úgy elsietni a drámai pillanatot, mert tart tőle, hogy ha egyszer kialszik a kandalló, akkor órákig tart újra begyújtani. Arról nem is beszélve, hogy még nem tudnak semmit a pestis ilyen jellegű utóhatásairól, már a fürdőnél is furcsán viselkedett a férfi. Helyette csak közelebb lép.*
- Milyen feltételed lenne, amit úgysem teljesítek? *Kíváncsiskodik kéretve magát, és közben pillantásával felméri odalent a felmérni valót. Persze tisztán tudományosan: egy arcizma se rezdül, mely elárulná, tetszik-e neki, amit lát.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.15 02:27:11
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-13 21:23:35
Üzenet elküldve: 2019-04-13 21:23:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
*Alighanrm ez lehet az ok, Dorának igaza van. Valóban lehet bennük valami közös. Noha az ismert, és természetesen általában téves mondás szerint az ellentétek vonzák egymást, de Hubinak rögös évei alatt volt alkalma megtapasztalni, hogy ez gyakran hibás bölcselet. Mert például minden további nélkül ágyába cipelné egy paraszt lányát is ha úgy hozná a sors, és szép kerek feneke lenne, de a dolog ennyiben ki is merülne. Mert miről is tudnának diskurálni, elvégre közös májuk aligha akadhatna. Ha viszont egy-két könnyed testmozgásnál tovább tervezne, akkor bizony nem árt, ha legalább néhány kérdésben közös nevezőn vannak. És bár Dora fő szakterülete csak érintőlegesen kapcsolódik az ő tudásához, már megtanulta tisztelni a másik tudását, eszét. És a ravaszságát. Igen, talán leginkább ez fogta meg. Meg persze az, hogy Dora látszólag igen nagy könnyedséggel siklik át olyan problémák felett, melyek miatt mások képesek lennének hosszas perpatvarokba bonyolódni.*
- És te hajlamos vagy hitelt adni mindenféle kósza, és talán mondanom sem kell, merőben alap nélküli pletykáknak? *csóválja meg a fejét vigyorogva, miközben nem ereszti el a lány derekát* Mert amit hallottál rólam, az bizony csak féligazság. Odáig lehet benne valami, hogy kedvemre való a szoknyák alá nyúlkálás. De hogy akkor is ezt tenném, amikor eme ruhadarab gazdája nem akarja?... Piha! Úriember vagyok, nem kenyerem az erőszakoskodás. Ha pedig esetleg személyes sármom csődöt mondana, még mindig segítségemre lehet a hatalom igézete vagy a szépen csengő aranyak.
*Az is hamarosan kiderül, hogy jól okoskodott az imént. Dora valóban nem tartja elvetemült dolognak az alakoskodást, vagy a valóságnak magasabb célokért történő megmasítását. Valóban igen sok dologban hasonlítanak, aminek ugyanakkor kis megfontoltságra is kell intenie. Hiszen méltó ellenfélre akadt, ha komolyan vesszük amit Dora a köztük lezajló küzdelemről mondott, akit egy pillanatra sem szabad alábecsülnie, és bizony állandóan résen is kell lennie. Ez persze csak tovább fokozza az elégedettségét. És valóban, a jó kancellár résen is van, pontosabban szeretne mielőbb azon lenni.*
- Kedvelem azokat, akik szeretik magukat. Az öngyűlölő alakok rendszerint sótlanak, unalmasak.
*A soron következő okfejtés itt meg is akad, hizen Dora épp táncba hívja. Ez kicsit meglepi, hiszen fordítva lenne szokásos, de mint már megegyeztek, sok közös van benünk, és ha már Hubi nem tette meg, ebben sincs semmi kivetnivaló.*
- De még nem vagyok aggastyán. *mosolyodik el, és amikor már a kancellári lakosztályban kezdik megszabadítani a ruházatától, Hubi is megenged pár vérmesebb simogatást. Elsősorban arról győződik meg empirikus módon, hogy Dora hátsója valóban olyan, mint amilyennek látszik. Feszes és kívánatos. De ekkor érkezik egy figyelmeztetés.*
- Ultimátumok? *horkan fel derűsen* A Vashegy kancellárja ultimátumokat kap?
*Már meg is kap egyet, ami egy hangyányit lelombozza. Hiszen a tégelyének használatáról akkor sem tett volna le, ha a tapintás útján szerzett megtapasztalás talán nem minden tekintetben kielégítő.*
- Eszembe sem jutott volna. *mosolyodik el a tégelyt ért tilalom hallatán, de szemlátomást nem tart igényt arra, hogy szavait komolyan is vegyék* De ma kegyes hangulatomban vagyok, így hajlok rá, hogy teljesítsek bizonyos kikötéseket. Tehát a tégelyt, és mindazt ami a használatával járna, elfelejtjük.
*Legalábbis mára, hiszen arról nem volt szó, hogy a jövőben sem kerülhet elő. Közben nekilát Dora övcsatjával babrálni és bizonyos rutinnal könnyedén megoldhatja azt. Kisvártatva a zeke is sorra kerül, így alkalom nyílik rá, hogy a szintén vonzónak látszó keblekkel is ismeretséget köthessen.*
- Számíthatok további feltételekre? Mert azt igazán nem gondolnám, hogy az enyémek érdekelnének.
*Igazság szerint nincsenek is. Kegyes hangulattól függetlenül Dorával valóban nem művelne semmi olyasmit, amit a lány esetleg csak az ő kedvéért tűr el, de nincs ínyére.*
*Alighanrm ez lehet az ok, Dorának igaza van. Valóban lehet bennük valami közös. Noha az ismert, és természetesen általában téves mondás szerint az ellentétek vonzák egymást, de Hubinak rögös évei alatt volt alkalma megtapasztalni, hogy ez gyakran hibás bölcselet. Mert például minden további nélkül ágyába cipelné egy paraszt lányát is ha úgy hozná a sors, és szép kerek feneke lenne, de a dolog ennyiben ki is merülne. Mert miről is tudnának diskurálni, elvégre közös májuk aligha akadhatna. Ha viszont egy-két könnyed testmozgásnál tovább tervezne, akkor bizony nem árt, ha legalább néhány kérdésben közös nevezőn vannak. És bár Dora fő szakterülete csak érintőlegesen kapcsolódik az ő tudásához, már megtanulta tisztelni a másik tudását, eszét. És a ravaszságát. Igen, talán leginkább ez fogta meg. Meg persze az, hogy Dora látszólag igen nagy könnyedséggel siklik át olyan problémák felett, melyek miatt mások képesek lennének hosszas perpatvarokba bonyolódni.*
- És te hajlamos vagy hitelt adni mindenféle kósza, és talán mondanom sem kell, merőben alap nélküli pletykáknak? *csóválja meg a fejét vigyorogva, miközben nem ereszti el a lány derekát* Mert amit hallottál rólam, az bizony csak féligazság. Odáig lehet benne valami, hogy kedvemre való a szoknyák alá nyúlkálás. De hogy akkor is ezt tenném, amikor eme ruhadarab gazdája nem akarja?... Piha! Úriember vagyok, nem kenyerem az erőszakoskodás. Ha pedig esetleg személyes sármom csődöt mondana, még mindig segítségemre lehet a hatalom igézete vagy a szépen csengő aranyak.
*Az is hamarosan kiderül, hogy jól okoskodott az imént. Dora valóban nem tartja elvetemült dolognak az alakoskodást, vagy a valóságnak magasabb célokért történő megmasítását. Valóban igen sok dologban hasonlítanak, aminek ugyanakkor kis megfontoltságra is kell intenie. Hiszen méltó ellenfélre akadt, ha komolyan vesszük amit Dora a köztük lezajló küzdelemről mondott, akit egy pillanatra sem szabad alábecsülnie, és bizony állandóan résen is kell lennie. Ez persze csak tovább fokozza az elégedettségét. És valóban, a jó kancellár résen is van, pontosabban szeretne mielőbb azon lenni.*
- Kedvelem azokat, akik szeretik magukat. Az öngyűlölő alakok rendszerint sótlanak, unalmasak.
*A soron következő okfejtés itt meg is akad, hizen Dora épp táncba hívja. Ez kicsit meglepi, hiszen fordítva lenne szokásos, de mint már megegyeztek, sok közös van benünk, és ha már Hubi nem tette meg, ebben sincs semmi kivetnivaló.*
- De még nem vagyok aggastyán. *mosolyodik el, és amikor már a kancellári lakosztályban kezdik megszabadítani a ruházatától, Hubi is megenged pár vérmesebb simogatást. Elsősorban arról győződik meg empirikus módon, hogy Dora hátsója valóban olyan, mint amilyennek látszik. Feszes és kívánatos. De ekkor érkezik egy figyelmeztetés.*
- Ultimátumok? *horkan fel derűsen* A Vashegy kancellárja ultimátumokat kap?
*Már meg is kap egyet, ami egy hangyányit lelombozza. Hiszen a tégelyének használatáról akkor sem tett volna le, ha a tapintás útján szerzett megtapasztalás talán nem minden tekintetben kielégítő.*
- Eszembe sem jutott volna. *mosolyodik el a tégelyt ért tilalom hallatán, de szemlátomást nem tart igényt arra, hogy szavait komolyan is vegyék* De ma kegyes hangulatomban vagyok, így hajlok rá, hogy teljesítsek bizonyos kikötéseket. Tehát a tégelyt, és mindazt ami a használatával járna, elfelejtjük.
*Legalábbis mára, hiszen arról nem volt szó, hogy a jövőben sem kerülhet elő. Közben nekilát Dora övcsatjával babrálni és bizonyos rutinnal könnyedén megoldhatja azt. Kisvártatva a zeke is sorra kerül, így alkalom nyílik rá, hogy a szintén vonzónak látszó keblekkel is ismeretséget köthessen.*
- Számíthatok további feltételekre? Mert azt igazán nem gondolnám, hogy az enyémek érdekelnének.
*Igazság szerint nincsenek is. Kegyes hangulattól függetlenül Dorával valóban nem művelne semmi olyasmit, amit a lány esetleg csak az ő kedvéért tűr el, de nincs ínyére.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-11 02:40:19
Üzenet elküldve: 2019-04-11 02:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
*Érdekes módon Habrertus nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy megváltozzon. Ilyesmit Dora nem is feltételezne róla, ezért kedve lenne egy jót mosolyogni a furcsa kijelentés végén. Volt már dolga férfiakkal, és tudja jól, mit jelent náluk egy efféle buta kis ígéret, pedig úgy szeretik a levegőbe dobálni. Hogy mégse nevet, annak csak az az oka, hogy nem tudja, a kancellár mennyire gondolja komolyan.*
- Úgy hallottam, egy olyan fickó vagy, aki akkor is a naiv lányok ruhája alá nyúl, amikor nem akarják. Hogy veszélyes vagy rám, ilyeneket mondtak. *Dora halkan kuncog.* Ne haragudj meg érte, de nem tartalak veszélyesnek, rám nézve. Persze, nyilvánvalóan nem fogsz megváltozni – és talán én se. Még van rá időm, de nem mutatok rá affinitást. Éppen azért kedvellek, amilyen vagy.
*Dora beletúr Habrertus hajába. Be kell ismernie a nyilvánvalót:*
- Úgy gondolom, van bennünk némi közös.
*Ami a mélységiek iránti vonzalmat illeti, Dorát nem viseli meg különösebben. Nem olyan rég látta már Estit ruhátlanul, és a faji különbségek ellenére is teljesen világos a számára, hogy mit esznek rajta a férfiak. Ezt persze neki soha nem vallaná be. Hogy mégis ő van most itt, és nem a mélységivel múlatja a kancellár az időt, azért mégis egy lehetőség arra, hogy ha átmenetileg is, örömet szerezzen magának. Sőt, mindkettejüknek: kezdi észrevenni, érzései nem rekednek meg egy jó egyéjszakás kaland szintjén. Nyilván erre találhatott volna rengeteg másik férfit is, mégse keresett. Lefoglalta, hogy megmentse Habrertust a pestistől, és lám, sikerült. Most itt áll előtte, és arról beszél, Dora milyen csodás. A kalaptalan kalapos nem titkolja, hogy mennyire legyezi az önérzetét a dolog.*
- Én meg ravasznak és talpraesettnek szeretnélek látni. Tanultam tőled már egy s mást, már persze nem a szakterületedről, hiszen nem metszi az enyémet. Sokkal inkább az emberekről, magamról, hogy hogyan érvényesüljek… Lehet, hogy éppen ez fogott meg benned. *Töpreng hangosan, bár tulajdonképpen tudományos eszmefuttatás ez.* Hiszen tanulni jöttem ide.
*Habrertus válasza a nagy kérdésre olyan őszinte, olyan szókimondó, hogy Dora csak mosolyogni tud rajta, és még a kis Estivel kapcsolatos sértettségéről is megfeledkezik.*
- Elfelejtettem, hogy ezt is kedvelem benned.
*Egy pillanatra eltöpreng, hogy az emlegetett hálószoba felé induljanak-e, hiszen szívesen néz elébe a folytatásnak. Ha így nézzük, a kancellárnak igazán szerencséje van, mert az ágyat, mint célt Dora sem gondolta egy percre sem másként. De nem bánja, hogy beszélgetnek, már hiányzott neki a kettesben töltött idő. Az ilyesféle, amikor intelligens eszmefuttatást folytatnak.*
- Élvezem a közös párharcunkat, a kezdetektől fogva, igazi kihívás volt. Talán még itt is folytatódik. A legjobb azonban mégis, hogy hasonlítunk. Még soha, egyetlen egyszer se találkoztam olyasvalakivel, aki közel úgy gondolkodik, mint én, aki néha öntelt, hazudik, és az eszével húzza ki magát a mócsingból. És őszintén megvallva szeretem magamat. *Von vállat végül. Mindezt humorizálás nélkül mondja, sőt, szemében huncut izgalom csillog, mintha csak most ébredt volna rá, milyen izgalmas ez az egész helyzet. Habrertus öregedéssel kapcsolatos gondolataival már csak azért sem foglalkozik különösebben, mert szerinte neki sem kéne.*
- Na és ha aggastyán leszel? Addig is itt fogsz szomorkodni, vagy végre elindulunk azért, amiért jöttünk? *Persze nem a hivatalos izékre gondol, hanem _az_ izére. Kibontakozik a kancellár gyengéd öleléséből, és kézen fogja a férfit, ha nem ellenkezik, így vezeti a hálószoba felé. Miután belépnek, lassan, de ügyes mozdulatokkal nekilát, hogy megszabadítsa a férfit felsőruhájától, és ha minden igaz, most már végre elérkezett annak is az ideje, hogy végre csókokat hintsen a nyakára. Mikor ajkai Habrertus füléhez tévednek, megragadja az alkalmat, hogy huncutul belesuttogjon.*
- Közben sorolnám az ultimátumaimat. Tégely nem lesz. *Mondja, hiszen tud róla: a kancellár már mesélt neki egyszer úri hóbortjáról, mikor Dora megtalálta a holmit. Közben bízik, sőt elég biztos benne, hogy ez most nem szab gátat a vágyfűtött pillanatoknak. Elvégre a kancellár célja ágyba vinni, nem más – most mondta.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.11 02:41:12
*Érdekes módon Habrertus nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy megváltozzon. Ilyesmit Dora nem is feltételezne róla, ezért kedve lenne egy jót mosolyogni a furcsa kijelentés végén. Volt már dolga férfiakkal, és tudja jól, mit jelent náluk egy efféle buta kis ígéret, pedig úgy szeretik a levegőbe dobálni. Hogy mégse nevet, annak csak az az oka, hogy nem tudja, a kancellár mennyire gondolja komolyan.*
- Úgy hallottam, egy olyan fickó vagy, aki akkor is a naiv lányok ruhája alá nyúl, amikor nem akarják. Hogy veszélyes vagy rám, ilyeneket mondtak. *Dora halkan kuncog.* Ne haragudj meg érte, de nem tartalak veszélyesnek, rám nézve. Persze, nyilvánvalóan nem fogsz megváltozni – és talán én se. Még van rá időm, de nem mutatok rá affinitást. Éppen azért kedvellek, amilyen vagy.
*Dora beletúr Habrertus hajába. Be kell ismernie a nyilvánvalót:*
- Úgy gondolom, van bennünk némi közös.
*Ami a mélységiek iránti vonzalmat illeti, Dorát nem viseli meg különösebben. Nem olyan rég látta már Estit ruhátlanul, és a faji különbségek ellenére is teljesen világos a számára, hogy mit esznek rajta a férfiak. Ezt persze neki soha nem vallaná be. Hogy mégis ő van most itt, és nem a mélységivel múlatja a kancellár az időt, azért mégis egy lehetőség arra, hogy ha átmenetileg is, örömet szerezzen magának. Sőt, mindkettejüknek: kezdi észrevenni, érzései nem rekednek meg egy jó egyéjszakás kaland szintjén. Nyilván erre találhatott volna rengeteg másik férfit is, mégse keresett. Lefoglalta, hogy megmentse Habrertust a pestistől, és lám, sikerült. Most itt áll előtte, és arról beszél, Dora milyen csodás. A kalaptalan kalapos nem titkolja, hogy mennyire legyezi az önérzetét a dolog.*
- Én meg ravasznak és talpraesettnek szeretnélek látni. Tanultam tőled már egy s mást, már persze nem a szakterületedről, hiszen nem metszi az enyémet. Sokkal inkább az emberekről, magamról, hogy hogyan érvényesüljek… Lehet, hogy éppen ez fogott meg benned. *Töpreng hangosan, bár tulajdonképpen tudományos eszmefuttatás ez.* Hiszen tanulni jöttem ide.
*Habrertus válasza a nagy kérdésre olyan őszinte, olyan szókimondó, hogy Dora csak mosolyogni tud rajta, és még a kis Estivel kapcsolatos sértettségéről is megfeledkezik.*
- Elfelejtettem, hogy ezt is kedvelem benned.
*Egy pillanatra eltöpreng, hogy az emlegetett hálószoba felé induljanak-e, hiszen szívesen néz elébe a folytatásnak. Ha így nézzük, a kancellárnak igazán szerencséje van, mert az ágyat, mint célt Dora sem gondolta egy percre sem másként. De nem bánja, hogy beszélgetnek, már hiányzott neki a kettesben töltött idő. Az ilyesféle, amikor intelligens eszmefuttatást folytatnak.*
- Élvezem a közös párharcunkat, a kezdetektől fogva, igazi kihívás volt. Talán még itt is folytatódik. A legjobb azonban mégis, hogy hasonlítunk. Még soha, egyetlen egyszer se találkoztam olyasvalakivel, aki közel úgy gondolkodik, mint én, aki néha öntelt, hazudik, és az eszével húzza ki magát a mócsingból. És őszintén megvallva szeretem magamat. *Von vállat végül. Mindezt humorizálás nélkül mondja, sőt, szemében huncut izgalom csillog, mintha csak most ébredt volna rá, milyen izgalmas ez az egész helyzet. Habrertus öregedéssel kapcsolatos gondolataival már csak azért sem foglalkozik különösebben, mert szerinte neki sem kéne.*
- Na és ha aggastyán leszel? Addig is itt fogsz szomorkodni, vagy végre elindulunk azért, amiért jöttünk? *Persze nem a hivatalos izékre gondol, hanem _az_ izére. Kibontakozik a kancellár gyengéd öleléséből, és kézen fogja a férfit, ha nem ellenkezik, így vezeti a hálószoba felé. Miután belépnek, lassan, de ügyes mozdulatokkal nekilát, hogy megszabadítsa a férfit felsőruhájától, és ha minden igaz, most már végre elérkezett annak is az ideje, hogy végre csókokat hintsen a nyakára. Mikor ajkai Habrertus füléhez tévednek, megragadja az alkalmat, hogy huncutul belesuttogjon.*
- Közben sorolnám az ultimátumaimat. Tégely nem lesz. *Mondja, hiszen tud róla: a kancellár már mesélt neki egyszer úri hóbortjáról, mikor Dora megtalálta a holmit. Közben bízik, sőt elég biztos benne, hogy ez most nem szab gátat a vágyfűtött pillanatoknak. Elvégre a kancellár célja ágyba vinni, nem más – most mondta.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.11 02:41:12
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-10 20:57:58
Üzenet elküldve: 2019-04-10 20:57:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
*Tulajdonképpen most tudatosul benne, hogy Dorát nem csapná be, de legalábbis erőszakot kéne vennie magán, hogy ilyesmit tegyen. Úgy látszik, hogy a lány jó hatással van rá. Hiszen az áltatás, az ámítás is hozzátartozik hivatásához, Hubi mindenesetre így gondolja. És talán az sem véletlen, hogy miért lett az ami. Természetétől sem idegen az efféle magatartás. Ugyanakkor, jut eszébe, becsapni valakit szavakkal lehet. Ha valamit nem mond ki, vagy el, akkor az nem becsapás. És miért traktálná feleslegesen Dorát Estivel, vagy éppen Alyoval? Éppen arra gondol, hogy pedig muszáj lenne, ha kicsiny kis álmát valóra szeretné váltani. Amibe most a félvér íjászt is belekombinálja. Lélekben el is mosolyodik, de jókedve csak pillanatokig tarthat, mert Dora gondolatolvasónak bizonyul.*
- Öhm... *jegyzi meg frappánsan* Ilyenkor azt illenék mondani, hogy tévedsz. Esküvéssel fogadni, hogy ha úgy alakul, akkor számomra nem létezik más nő.
*Igyekszik a lehetőségekhez mérten úgy mosolyogni, hogy az nem tűnjön nagyon kínosnak.*
- Talán nem ismersz még eléggé, de biztos vagyok benne, hogy egyes szóbeszédek hozzád is eljutottak már rólam. Ezek alapján pedig akár joggal is gondolhatnád, hogy egyik napról a másikra nem fogok megváltozni. Nem is mondok hát ilyesmit. Ha így lesz, úgyis megtapasztalod.
*Mert most nagyon is úgy érzi, hogy Dora az akinek a kedvéért képes lenne bizonyos kedvteléseiről lemondani. Persze egy dolog amit érez ebben a pillanatban. Hogy holnap mi lesz, azt talán még ő sem tudja, pedig Hubi az a típus aki rosszul van, ha nem tud előre tervezni. Ám most csak rövid távú céljai vannak, ezek pedig leginkább a szomszédos háló felé irányulnak. A következő csók aztán, ha Hubin múlik, tovább tart, aztán egy kicsit úgy maradnak, egymáshoz simulva. A derék kancellár pedig ezt fölöttébb kellemesnek találja. Érzi a másik testének melegét, lélegzetvételének ritmusát, fejét pedig odahajtja Dora puha hajára. Aztán nem bír magával, tesz egy megjegyzést, és a magas labdát a lány nem is habozik lecsapni.*
- Igen. *mosolyog úgy, mint egy haszontalan kölyök, akit torkoskodáson kaptak* Esti... talán nem tudod még, de életem javát Pirtianes-ben töltöttem. Talán onnan ez az errefelé furcsának tűnő vonzalom a mélységiek felé. Ez persze nem mentség, csak magyarázat. Abban pedig teljesen igazad van, hogy nekem nincs jogom számon kérni bármit is.
*Ezt természetesen nem gondolja teljesen komolyan, hiszen az magától értetődik, hogy a nő hűséges, pláne hozzá. Még akkor is, ha ezt még bimbózó románcnak is alig lehet nevezni. Ugyanakkor a férfi az férfi. Természeténél fogva könnyebben kapható az elhajlásra, és kik vagyunk mi, halandók, hogy szertelen gőgünkben a természetnek próbáljunk parancsolni?*
- Nem szeretném. Hiábavaló és botor dolog lenne. Olyannak szeretnélek látni, amilyennek megismertelek. Kicsit kiszámíthatatlannak, kicsit vadócnak, de mégis elbűvölőnek, akinek helyén van az esze, és lehet rá számítani.
*Kicsit elakad, mert az jut eszébe, hogy ha Dorát még nem ismeri annyira, mint szeretné, akkor Estit egyáltalán nem ismeri. De arra lenne egy fogadása, hogy mint a sötételfek általában, ő sem tartja nagyra azt a valamit, amit az emberek romantikának szoktak nevezni. Így egy ilyen kis meghitt, céltalan egymásba csimpaszkodást sem tudna értékelni.*
- Azt tudom, hogy miért jöttünk ide. *somolyog egy kicsit* Pontosabban azt, hogy én miért. Hogy az ágyamba vigyelek. Meg kell valljam, hogy noha ez még mindig igen csábító gondolat, de most nem sürgetném.
*Kicsit tényként beszél a reménybeli légyottról, mintha Dora máris lelkesen helyeselne az ötletre. Talán nem is meglepő. Általában úgy vannak a dolgok ahogy a kancellár akarja, ritkán jut eszébe, hogy másként is lehet. Van még hova fejlődnie.*
- Előtte én is kérdeznék valamit, ha megengeded. Miért pont én? Úgy értem, hogy ez természetesen érthető, hiszen ki más dalia lenne a Vashegyen, aki ilyen magas hivatalt visz?
*Öntelt, de annyira azért nem, hogy ezt komolyan gondolja, kiváltképp a dalia megnevezést. Ez érződik is a hangján.*
- De mennyi időm van még nekem? Egy tucat esztendő, ha szerencsém van talán másfél. Rozzant aggastyán leszek, s rajtad nem látszanak még az eltelt évek. Ilyen jövőt képzelnél magadnak?
*Öntelt, pont annyira, hogy fel sem merüljön benne, hogy Dora nem azért van itt, mert hosszabb távon tervez a kancellárral. Talán még szerelmes is belé. Ezt szintén meg tudná érteni.*
*Tulajdonképpen most tudatosul benne, hogy Dorát nem csapná be, de legalábbis erőszakot kéne vennie magán, hogy ilyesmit tegyen. Úgy látszik, hogy a lány jó hatással van rá. Hiszen az áltatás, az ámítás is hozzátartozik hivatásához, Hubi mindenesetre így gondolja. És talán az sem véletlen, hogy miért lett az ami. Természetétől sem idegen az efféle magatartás. Ugyanakkor, jut eszébe, becsapni valakit szavakkal lehet. Ha valamit nem mond ki, vagy el, akkor az nem becsapás. És miért traktálná feleslegesen Dorát Estivel, vagy éppen Alyoval? Éppen arra gondol, hogy pedig muszáj lenne, ha kicsiny kis álmát valóra szeretné váltani. Amibe most a félvér íjászt is belekombinálja. Lélekben el is mosolyodik, de jókedve csak pillanatokig tarthat, mert Dora gondolatolvasónak bizonyul.*
- Öhm... *jegyzi meg frappánsan* Ilyenkor azt illenék mondani, hogy tévedsz. Esküvéssel fogadni, hogy ha úgy alakul, akkor számomra nem létezik más nő.
*Igyekszik a lehetőségekhez mérten úgy mosolyogni, hogy az nem tűnjön nagyon kínosnak.*
- Talán nem ismersz még eléggé, de biztos vagyok benne, hogy egyes szóbeszédek hozzád is eljutottak már rólam. Ezek alapján pedig akár joggal is gondolhatnád, hogy egyik napról a másikra nem fogok megváltozni. Nem is mondok hát ilyesmit. Ha így lesz, úgyis megtapasztalod.
*Mert most nagyon is úgy érzi, hogy Dora az akinek a kedvéért képes lenne bizonyos kedvteléseiről lemondani. Persze egy dolog amit érez ebben a pillanatban. Hogy holnap mi lesz, azt talán még ő sem tudja, pedig Hubi az a típus aki rosszul van, ha nem tud előre tervezni. Ám most csak rövid távú céljai vannak, ezek pedig leginkább a szomszédos háló felé irányulnak. A következő csók aztán, ha Hubin múlik, tovább tart, aztán egy kicsit úgy maradnak, egymáshoz simulva. A derék kancellár pedig ezt fölöttébb kellemesnek találja. Érzi a másik testének melegét, lélegzetvételének ritmusát, fejét pedig odahajtja Dora puha hajára. Aztán nem bír magával, tesz egy megjegyzést, és a magas labdát a lány nem is habozik lecsapni.*
- Igen. *mosolyog úgy, mint egy haszontalan kölyök, akit torkoskodáson kaptak* Esti... talán nem tudod még, de életem javát Pirtianes-ben töltöttem. Talán onnan ez az errefelé furcsának tűnő vonzalom a mélységiek felé. Ez persze nem mentség, csak magyarázat. Abban pedig teljesen igazad van, hogy nekem nincs jogom számon kérni bármit is.
*Ezt természetesen nem gondolja teljesen komolyan, hiszen az magától értetődik, hogy a nő hűséges, pláne hozzá. Még akkor is, ha ezt még bimbózó románcnak is alig lehet nevezni. Ugyanakkor a férfi az férfi. Természeténél fogva könnyebben kapható az elhajlásra, és kik vagyunk mi, halandók, hogy szertelen gőgünkben a természetnek próbáljunk parancsolni?*
- Nem szeretném. Hiábavaló és botor dolog lenne. Olyannak szeretnélek látni, amilyennek megismertelek. Kicsit kiszámíthatatlannak, kicsit vadócnak, de mégis elbűvölőnek, akinek helyén van az esze, és lehet rá számítani.
*Kicsit elakad, mert az jut eszébe, hogy ha Dorát még nem ismeri annyira, mint szeretné, akkor Estit egyáltalán nem ismeri. De arra lenne egy fogadása, hogy mint a sötételfek általában, ő sem tartja nagyra azt a valamit, amit az emberek romantikának szoktak nevezni. Így egy ilyen kis meghitt, céltalan egymásba csimpaszkodást sem tudna értékelni.*
- Azt tudom, hogy miért jöttünk ide. *somolyog egy kicsit* Pontosabban azt, hogy én miért. Hogy az ágyamba vigyelek. Meg kell valljam, hogy noha ez még mindig igen csábító gondolat, de most nem sürgetném.
*Kicsit tényként beszél a reménybeli légyottról, mintha Dora máris lelkesen helyeselne az ötletre. Talán nem is meglepő. Általában úgy vannak a dolgok ahogy a kancellár akarja, ritkán jut eszébe, hogy másként is lehet. Van még hova fejlődnie.*
- Előtte én is kérdeznék valamit, ha megengeded. Miért pont én? Úgy értem, hogy ez természetesen érthető, hiszen ki más dalia lenne a Vashegyen, aki ilyen magas hivatalt visz?
*Öntelt, de annyira azért nem, hogy ezt komolyan gondolja, kiváltképp a dalia megnevezést. Ez érződik is a hangján.*
- De mennyi időm van még nekem? Egy tucat esztendő, ha szerencsém van talán másfél. Rozzant aggastyán leszek, s rajtad nem látszanak még az eltelt évek. Ilyen jövőt képzelnél magadnak?
*Öntelt, pont annyira, hogy fel sem merüljön benne, hogy Dora nem azért van itt, mert hosszabb távon tervez a kancellárral. Talán még szerelmes is belé. Ezt szintén meg tudná érteni.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:33:01
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:33:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
*Dora nem olyan jó emberismerő, hogy tudja, mi következik. Úgy-ahogy már érti, a kancellár mit miért tesz, mondhatni, összeszoktak, de fogalma sincs, hogy a nőügyeiről híres férfi hogy reagál majd, ha a lány túl közel kerül a tűzhöz. Többszörösen is óva intették már attól a helyzettől, amibe most belekeveredett, és mégis boldogan ver a szíve tőle, hogy megcsókolhatta Habrertust. Na persze nem úgy, mint egy tizenéves fruskáé, Dora tisztában van vele, hogy ebben a történetben, amíg a világon még vannak mélységi nők, sem fehér ló, sem palota nem csurran-cseppen neki, nagy vagyon is csak esetleg.
Egy szó mint száz, Dora érdeklődve vizslatja a kellemes csók után a férfit, és azon töpreng, hogy vadul leteperi-e majd, mint feltételezhetően a többi nőcskéjét, vagy esetleg kihasználja Dora lelkesedését, és elvárja, hogy megdolgozzon a figyelemért, ahogy a lelkes írnoknőknél a nemes urak szokták. Ez is könnyedén előfordulhat, és a lány számol vele, még ha nem is valami szívesen – úgy gondolja, mindketten többek holmi testiségnél. Azonban helyette egy beszélgetés indul köztük, amire a lány nem tud nem visszavágni a maga megszokott módján.*
- Az eszemet nem lehet megsérteni, sem átverni, tudod jól. *Csókolja meg újból Habrertust, átkarolva a férfi nyakát. Neki is eszébe jut a Tűtorony, habár csak most, ebben a kontextusban, ezért szemében kis gúny villan egy pillanatra. Most megint egymásba kapaszkodnak, csak kicsit másképp. Ezúttal mintha mindketten félnének egy kicsit leesni onnan, ahová feljutottak. Hogy eközben Dorát is elragadja a vágy, arra nem számít, bár kedve lenne a férfi nyakára is hinteni pár csókot, amíg tart a hév. A derekán pihenő kéz szinte égeti, de visszafogja magát, és önkéntelenül is csak egy szeretetteljes ölelésre simul Habrertushoz, mintha csak egy bálon lassúznának, csak a lépések hiányoznak. Van ebben a pillanatban valami szép, amelyet a férfi szavai csak még szebbé tesznek. Szinte már úgy érzi, hogy ez a pillanat csak az övék, és tényleg valami szerelmesfélék lehetnek.*
- Itt az ölelésed. *Mondja halvány mosollyal, amit persze most a férfi nem láthat.* Hiszek neked. *Teszi hozzá csöndesen, de azért nem tudja megállni, hogy minden gúnyos vagy sértett felhang nélkül ne mondja ki a nyilvánvalót.* De azért ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy én vagyok az utolsó hölgy, akit átölelsz.
*Egyedül az fáj neki, hogy a férfi közben Pyctát is felemlegeti. Teste érezhetően megfeszül, mintha ugrásra készülne. Most újra a férfi szemébe néz, ezúttal szigorúan.*
- Én is láttam, hogy nézed Estit. Bár köztünk Pyctával nem volt semmi… *Enyhe dorgálás tűnik ki Dora hangjából. A lányon megint kezdenek eluralkodni az érzelmek, bárhova is szeretné rejteni őket. Az, hogy a férfi egy kalap alá vette a mélységivel, fájt. De most itt van, hát nem csak a vonzalmat kéne éreznie? És nem csak azt érzi. Sértettség tűnik ki a hangjából.* Ha azt várod, hogy olyan legyek, mint Esti, figyelmeztetlek, hogy nem fog jól menni. Azt szeretnéd? *Szögezi neki a kérdést. Nincs ultimátum, nincs fenyegetés a hangjában, hogy a válasz miatt távozna, vagy valami, inkább a sértett tekintélye süt róla. És persze a kérdés, hogy látja-e Habrertus benne azt, akit ő látott meg Habrertusban.* Szerinted miért vagyunk itt?
*Dora nem olyan jó emberismerő, hogy tudja, mi következik. Úgy-ahogy már érti, a kancellár mit miért tesz, mondhatni, összeszoktak, de fogalma sincs, hogy a nőügyeiről híres férfi hogy reagál majd, ha a lány túl közel kerül a tűzhöz. Többszörösen is óva intették már attól a helyzettől, amibe most belekeveredett, és mégis boldogan ver a szíve tőle, hogy megcsókolhatta Habrertust. Na persze nem úgy, mint egy tizenéves fruskáé, Dora tisztában van vele, hogy ebben a történetben, amíg a világon még vannak mélységi nők, sem fehér ló, sem palota nem csurran-cseppen neki, nagy vagyon is csak esetleg.
Egy szó mint száz, Dora érdeklődve vizslatja a kellemes csók után a férfit, és azon töpreng, hogy vadul leteperi-e majd, mint feltételezhetően a többi nőcskéjét, vagy esetleg kihasználja Dora lelkesedését, és elvárja, hogy megdolgozzon a figyelemért, ahogy a lelkes írnoknőknél a nemes urak szokták. Ez is könnyedén előfordulhat, és a lány számol vele, még ha nem is valami szívesen – úgy gondolja, mindketten többek holmi testiségnél. Azonban helyette egy beszélgetés indul köztük, amire a lány nem tud nem visszavágni a maga megszokott módján.*
- Az eszemet nem lehet megsérteni, sem átverni, tudod jól. *Csókolja meg újból Habrertust, átkarolva a férfi nyakát. Neki is eszébe jut a Tűtorony, habár csak most, ebben a kontextusban, ezért szemében kis gúny villan egy pillanatra. Most megint egymásba kapaszkodnak, csak kicsit másképp. Ezúttal mintha mindketten félnének egy kicsit leesni onnan, ahová feljutottak. Hogy eközben Dorát is elragadja a vágy, arra nem számít, bár kedve lenne a férfi nyakára is hinteni pár csókot, amíg tart a hév. A derekán pihenő kéz szinte égeti, de visszafogja magát, és önkéntelenül is csak egy szeretetteljes ölelésre simul Habrertushoz, mintha csak egy bálon lassúznának, csak a lépések hiányoznak. Van ebben a pillanatban valami szép, amelyet a férfi szavai csak még szebbé tesznek. Szinte már úgy érzi, hogy ez a pillanat csak az övék, és tényleg valami szerelmesfélék lehetnek.*
- Itt az ölelésed. *Mondja halvány mosollyal, amit persze most a férfi nem láthat.* Hiszek neked. *Teszi hozzá csöndesen, de azért nem tudja megállni, hogy minden gúnyos vagy sértett felhang nélkül ne mondja ki a nyilvánvalót.* De azért ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy én vagyok az utolsó hölgy, akit átölelsz.
*Egyedül az fáj neki, hogy a férfi közben Pyctát is felemlegeti. Teste érezhetően megfeszül, mintha ugrásra készülne. Most újra a férfi szemébe néz, ezúttal szigorúan.*
- Én is láttam, hogy nézed Estit. Bár köztünk Pyctával nem volt semmi… *Enyhe dorgálás tűnik ki Dora hangjából. A lányon megint kezdenek eluralkodni az érzelmek, bárhova is szeretné rejteni őket. Az, hogy a férfi egy kalap alá vette a mélységivel, fájt. De most itt van, hát nem csak a vonzalmat kéne éreznie? És nem csak azt érzi. Sértettség tűnik ki a hangjából.* Ha azt várod, hogy olyan legyek, mint Esti, figyelmeztetlek, hogy nem fog jól menni. Azt szeretnéd? *Szögezi neki a kérdést. Nincs ultimátum, nincs fenyegetés a hangjában, hogy a válasz miatt távozna, vagy valami, inkább a sértett tekintélye süt róla. És persze a kérdés, hogy látja-e Habrertus benne azt, akit ő látott meg Habrertusban.* Szerinted miért vagyunk itt?
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-09 20:23:29
Üzenet elküldve: 2019-04-09 20:23:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
*Az orkot maguk mögött hagyják miután Dora biztosította, hogy nem lesz baja. Tulajdonképpen Hubit ellenkező válasz sem izgatott volna nagyon. A thargokra jellemző fajgyűlölet távol áll tőle, amit mi sem bizonyít jobban, mint a mélységi nőstények iránt érzett felfokozott vonzalma. De egy ork mégiscsak egy ork. És amíg a Radkraal felé tartanak, a jó kancellár fejében messze nem olyan mély gondolatok forognak, mint Doráéban. Mert, ugye, Hubi férfi, így leginkább az foglalkoztatja, hogy miként is vehetné rá a lányt, hogy odafent aztán fejest ugorjon az ágyába? Más körülmények között nem lenne ez ekkora probléma. Még az is lehet, hogy kerek-perec elmondaná, hogy mit szeretne, aztán legfeljebb fölényesen mosolyogna a felháborodáson. De ez az elf lány valahogy mégis más. Úgy érzi, hogy a kiismerhetetlenség ködét még nem sikerült teljes mértékben eloszlatnia körülötte, és valahányszor arra gondol, Dora mennyire kedves és bájos, mindig eszébe jut ismeretségük első napja. Azon belül is az a kis jelenet a Tűtoronyban. Bolond hasonlat, de egy hegyi patak jut eszébe. A sziklák között csörgedező csermelynek is vannak szakaszai, ahol a víz folyása lelassul, lágyan hullámzik és szinte hívogat, hogy egy forró nyári napon enyhülést keressen benne az ember. És talán nem sokkal messzebb, ahol összeszűkül a meder, és meredekebbé válik az esése, haragosan zúdul alá, és ha valaki botor módon csónakkal próbál leevickélni rajta, biztosan összezúzza magát a hegyes köveken. Persze lehet, hogy feleslegesen tipródik, hiszen Dora invitálását eléggé nehéz lett volna félreérteni. Vagy csak ő érzi így? Mindenesetre tovább nem juthat, mert elérkeznek a Radkraalhoz miután a kapun természetesen mindenféle inzultus nélkül jutottak túl. A hivatalába lépve aztán kicsit meglepetten szippant a levegőből. Elég rég járt itt ahhoz, hogy pipadohányának illata tovatűnjön. Mégis érezni véli a finoman pácolt wegtoreni dohány füstjét. Pedig rajta kívül más nem él vele errefelé. Eszébe jut, hogy annak a gnómnak adott egy egész kis szütyőnyit, talán ő kereste amíg távol volt? Aztán amikor behúzta maguk mögött az ajtót, elmosolyodik. Hiszen az a mozdulat, ahogy Dora leveszi a kalapját annyira kecses, annyira egyedi, annyira dorás, hogy nem tudja megállni somolygás nélkül. A csók ellen pedig - talán említeni is felesleges - nem tiltakozik kézzel-lábbal. Ellenkezőleg, hasonlóan óvatosan csókol vissza, hiszen a vad lerohanást most helytelennek érzi. Pedig kedve lenne hozzá.*
- Mi lesz így a hivatalos ügyeinkkel? *csóválja meg a fejét tettetett rosszallással, miközben kezei a lány derekára csúsznak* Bár biztos vagyok benne, hogy pontosan tudod: csupán ürügynek szántam, és nem sérteném meg az eszed azzal, hogy ragaszkodom egy ilyen átlátszó, bár kegyes hazugsághoz.
*A benne élő gyanakvó kígyó azt sziszegi a fülébe: ugyan kérdezné már meg, hogy Dora mit lát benne, ami miatt vele maradt, és nem azzal a Pyctával múlatja az idejét? Hiszen látta, hogy milyen pillantásokkal ajándékozta meg az elfet. De nagyvonalúbb énje kerekedik felül, nem akarja ezt folyton a másik orra alá dörgölni. Vagy csak fél a választól.*
- Elhinnéd ha azt mondanám, hogy mennyire vágytam erre a pillanatra? Hogy átölelhesselek, és ne kelljen kíváncsi tekintetektől tartani?
*És ezúttal őszinte. Noha Hubi ifjúkora óta a nemiség megszállottjának nevezhető, és ez az évek múlásával sem nagyon csökkent, de valóban nem az jár a fejében, hogy mielőbb maga alá teperhesse Dorát. Azt sem lehetne mondani, hogy élete delén túljutva kezdett sóvárogni a meghitt pillanatok után, ahol a testiség legfeljebb másodlagos. Ha jobban belegondol arra jut, hogy ezt Dora váltotta ki belőle.*
- Most pedig jól figyelj, mert ritka az olyan pillanat, amikor Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr nehezen találja a szavakat. *mosolyodik el játékosan* Mert ritka az ilyen pillanat.
*Elhúzza a száját, mert érzi, hogy ennek nem sok értelme volt, még ha ő tudja is, hogy mire gondol. Aztán, mert tényleg nem tudja, hogy miként mondhatná el azt, amit szeretne anélkül, hogy szánalmasan sutára sikeredne, csak kiböki azt ami nyomta a bögyét. Legfeljebb arra igyekszik ügyelni, hogy még véletlenül se hasson számonkérésnek.*
- Láttam, hogy miként néztél arra Pyctára. Rossz érzés volt.
*A nagy kancellár ebben a pillanatban megkapóan hasonlít egy szerencsétlen kiskamaszra, aki képtelen egyenesen elmondani szerelmének azt, amit már olyan jól kigondolt. Ezt Hubi is jól érzi, és inkább valami gyenge élccel próbálja elütni a dolgot.*
- Vénségemre megy el az eszem, nem igaz?
*Ezzel pedig parádésan lovalja magát tovább a gyászos hangulatba. Hiszen eszébe jut, hogy nagyjából egyidős lehet Dorával, esetleg az elf idősebb is nála. Ám míg egyik oldalon egy javakorabeli férfi áll, a másikon egy fiatal, sugárzóan szép nő.*
*Az orkot maguk mögött hagyják miután Dora biztosította, hogy nem lesz baja. Tulajdonképpen Hubit ellenkező válasz sem izgatott volna nagyon. A thargokra jellemző fajgyűlölet távol áll tőle, amit mi sem bizonyít jobban, mint a mélységi nőstények iránt érzett felfokozott vonzalma. De egy ork mégiscsak egy ork. És amíg a Radkraal felé tartanak, a jó kancellár fejében messze nem olyan mély gondolatok forognak, mint Doráéban. Mert, ugye, Hubi férfi, így leginkább az foglalkoztatja, hogy miként is vehetné rá a lányt, hogy odafent aztán fejest ugorjon az ágyába? Más körülmények között nem lenne ez ekkora probléma. Még az is lehet, hogy kerek-perec elmondaná, hogy mit szeretne, aztán legfeljebb fölényesen mosolyogna a felháborodáson. De ez az elf lány valahogy mégis más. Úgy érzi, hogy a kiismerhetetlenség ködét még nem sikerült teljes mértékben eloszlatnia körülötte, és valahányszor arra gondol, Dora mennyire kedves és bájos, mindig eszébe jut ismeretségük első napja. Azon belül is az a kis jelenet a Tűtoronyban. Bolond hasonlat, de egy hegyi patak jut eszébe. A sziklák között csörgedező csermelynek is vannak szakaszai, ahol a víz folyása lelassul, lágyan hullámzik és szinte hívogat, hogy egy forró nyári napon enyhülést keressen benne az ember. És talán nem sokkal messzebb, ahol összeszűkül a meder, és meredekebbé válik az esése, haragosan zúdul alá, és ha valaki botor módon csónakkal próbál leevickélni rajta, biztosan összezúzza magát a hegyes köveken. Persze lehet, hogy feleslegesen tipródik, hiszen Dora invitálását eléggé nehéz lett volna félreérteni. Vagy csak ő érzi így? Mindenesetre tovább nem juthat, mert elérkeznek a Radkraalhoz miután a kapun természetesen mindenféle inzultus nélkül jutottak túl. A hivatalába lépve aztán kicsit meglepetten szippant a levegőből. Elég rég járt itt ahhoz, hogy pipadohányának illata tovatűnjön. Mégis érezni véli a finoman pácolt wegtoreni dohány füstjét. Pedig rajta kívül más nem él vele errefelé. Eszébe jut, hogy annak a gnómnak adott egy egész kis szütyőnyit, talán ő kereste amíg távol volt? Aztán amikor behúzta maguk mögött az ajtót, elmosolyodik. Hiszen az a mozdulat, ahogy Dora leveszi a kalapját annyira kecses, annyira egyedi, annyira dorás, hogy nem tudja megállni somolygás nélkül. A csók ellen pedig - talán említeni is felesleges - nem tiltakozik kézzel-lábbal. Ellenkezőleg, hasonlóan óvatosan csókol vissza, hiszen a vad lerohanást most helytelennek érzi. Pedig kedve lenne hozzá.*
- Mi lesz így a hivatalos ügyeinkkel? *csóválja meg a fejét tettetett rosszallással, miközben kezei a lány derekára csúsznak* Bár biztos vagyok benne, hogy pontosan tudod: csupán ürügynek szántam, és nem sérteném meg az eszed azzal, hogy ragaszkodom egy ilyen átlátszó, bár kegyes hazugsághoz.
*A benne élő gyanakvó kígyó azt sziszegi a fülébe: ugyan kérdezné már meg, hogy Dora mit lát benne, ami miatt vele maradt, és nem azzal a Pyctával múlatja az idejét? Hiszen látta, hogy milyen pillantásokkal ajándékozta meg az elfet. De nagyvonalúbb énje kerekedik felül, nem akarja ezt folyton a másik orra alá dörgölni. Vagy csak fél a választól.*
- Elhinnéd ha azt mondanám, hogy mennyire vágytam erre a pillanatra? Hogy átölelhesselek, és ne kelljen kíváncsi tekintetektől tartani?
*És ezúttal őszinte. Noha Hubi ifjúkora óta a nemiség megszállottjának nevezhető, és ez az évek múlásával sem nagyon csökkent, de valóban nem az jár a fejében, hogy mielőbb maga alá teperhesse Dorát. Azt sem lehetne mondani, hogy élete delén túljutva kezdett sóvárogni a meghitt pillanatok után, ahol a testiség legfeljebb másodlagos. Ha jobban belegondol arra jut, hogy ezt Dora váltotta ki belőle.*
- Most pedig jól figyelj, mert ritka az olyan pillanat, amikor Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr nehezen találja a szavakat. *mosolyodik el játékosan* Mert ritka az ilyen pillanat.
*Elhúzza a száját, mert érzi, hogy ennek nem sok értelme volt, még ha ő tudja is, hogy mire gondol. Aztán, mert tényleg nem tudja, hogy miként mondhatná el azt, amit szeretne anélkül, hogy szánalmasan sutára sikeredne, csak kiböki azt ami nyomta a bögyét. Legfeljebb arra igyekszik ügyelni, hogy még véletlenül se hasson számonkérésnek.*
- Láttam, hogy miként néztél arra Pyctára. Rossz érzés volt.
*A nagy kancellár ebben a pillanatban megkapóan hasonlít egy szerencsétlen kiskamaszra, aki képtelen egyenesen elmondani szerelmének azt, amit már olyan jól kigondolt. Ezt Hubi is jól érzi, és inkább valami gyenge élccel próbálja elütni a dolgot.*
- Vénségemre megy el az eszem, nem igaz?
*Ezzel pedig parádésan lovalja magát tovább a gyászos hangulatba. Hiszen eszébe jut, hogy nagyjából egyidős lehet Dorával, esetleg az elf idősebb is nála. Ám míg egyik oldalon egy javakorabeli férfi áll, a másikon egy fiatal, sugárzóan szép nő.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-04-07 21:34:27
Üzenet elküldve: 2019-04-07 21:34:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Csupa hivatalos izé//
- Hát igen, a bokros teendők. *Bólint lassan, és ravaszul elmosolyodik. Az ötlet tetszik neki. Hazug, csalfa énje még most is képes lenne cserben hagyni a kancellárt, és ennyi félreérthetetlen közeledés után is vacsorázni menni a többiekkel, de valamiért van egy olyan érzése, hogy most ezt nem tudja vele eljátszani. Az fájdalmat okozna mindkettejüknek, mert ez az egész nem játék többé.* Menjünk, ne is várassuk meg őket!
- Hogy az izé? *Pillant le, csak hogy ne vágódjon hasra az orkban.* Rendben lesz, hogyne. Vagy hát… Nem rajtunk múlik, ha nem.
*Mosolyogva Habrertus karjába karol, úgy indulnak a kapu, majd a Radkraal felé. Valószínűleg a belépésüket nem vitatja senki, Dora éppen ezért szeretett mindig a kancellár oldalán közlekedni. Közben pedig a hallottakon töpreng kicsit.
Tudja jól, hogy a kancellárnak jól fölfogott érdeke, hogy Umon és Pycta távozzon a helyszínről, bár Dora Pyctával kapcsolatban már így is megnyugodott kissé. Egyrészt nem sérült meg, másrészt pedig helyre tudta rakni a vele kapcsolatos érzéseit, amik annak idején a szép elf látványától belobbantak. És még az általa igaznak vélt tényeket is közölhette, hiába nem esik jól Estinek. Eddig nem volt rá jellemző, hogy bízott volna Habrertusban, de most kezdi kitapasztalni. Szinte a saját logikája mentén kell haladnia: a férfi azt teszi, ami jó neki, ez biztos. Ez nyilván nem minden esetben jó tulajdonság, sőt, de Dora kedvét leli benne. És mivel mind Dora, mind Esti olyan simlisek, mint a rosseb, a lány nem is vitatja el a kancellártól, hogy ennyiben hagyta a dolgot, és hogy nem kérdez mást sem.*
~ Ez most amúgy se lehet csapda, mert ezúttal én állítottam. ~ *Folytatja tovább az eszmefuttatását. Érdekes, hogy az érzelmek ilyen megnyilvánulása neki is aggodalommal vegyül, de a belsőségek mestere éppen azzal nem foglalkozik, azt tartja lényegtelennek, ami az emberi létezés mélyebb veleje. Az érzéseitől a fenének se tud szabadulni. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a férfit, mégis csak nagy tekintélyű személy Vashegyen, ezért csak akkor lép közelebb hozzá ismét, amikor már tényleg becsukták maguk mögött az ajtót. Dora leveszi a kalapját, ha pedig társa nem ellenkezik, egy gyengéd csókot lehel az ajkaira. A maga egyszerűségével és ártatlanságával ez tűnik a legjobb döntésnek, hiszen több alkalommal is megtette volna a nap folyamán. Szinte lerótta a tartozását, hivatalos keretek között.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.07 21:35:29
- Hát igen, a bokros teendők. *Bólint lassan, és ravaszul elmosolyodik. Az ötlet tetszik neki. Hazug, csalfa énje még most is képes lenne cserben hagyni a kancellárt, és ennyi félreérthetetlen közeledés után is vacsorázni menni a többiekkel, de valamiért van egy olyan érzése, hogy most ezt nem tudja vele eljátszani. Az fájdalmat okozna mindkettejüknek, mert ez az egész nem játék többé.* Menjünk, ne is várassuk meg őket!
- Hogy az izé? *Pillant le, csak hogy ne vágódjon hasra az orkban.* Rendben lesz, hogyne. Vagy hát… Nem rajtunk múlik, ha nem.
*Mosolyogva Habrertus karjába karol, úgy indulnak a kapu, majd a Radkraal felé. Valószínűleg a belépésüket nem vitatja senki, Dora éppen ezért szeretett mindig a kancellár oldalán közlekedni. Közben pedig a hallottakon töpreng kicsit.
Tudja jól, hogy a kancellárnak jól fölfogott érdeke, hogy Umon és Pycta távozzon a helyszínről, bár Dora Pyctával kapcsolatban már így is megnyugodott kissé. Egyrészt nem sérült meg, másrészt pedig helyre tudta rakni a vele kapcsolatos érzéseit, amik annak idején a szép elf látványától belobbantak. És még az általa igaznak vélt tényeket is közölhette, hiába nem esik jól Estinek. Eddig nem volt rá jellemző, hogy bízott volna Habrertusban, de most kezdi kitapasztalni. Szinte a saját logikája mentén kell haladnia: a férfi azt teszi, ami jó neki, ez biztos. Ez nyilván nem minden esetben jó tulajdonság, sőt, de Dora kedvét leli benne. És mivel mind Dora, mind Esti olyan simlisek, mint a rosseb, a lány nem is vitatja el a kancellártól, hogy ennyiben hagyta a dolgot, és hogy nem kérdez mást sem.*
~ Ez most amúgy se lehet csapda, mert ezúttal én állítottam. ~ *Folytatja tovább az eszmefuttatását. Érdekes, hogy az érzelmek ilyen megnyilvánulása neki is aggodalommal vegyül, de a belsőségek mestere éppen azzal nem foglalkozik, azt tartja lényegtelennek, ami az emberi létezés mélyebb veleje. Az érzéseitől a fenének se tud szabadulni. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a férfit, mégis csak nagy tekintélyű személy Vashegyen, ezért csak akkor lép közelebb hozzá ismét, amikor már tényleg becsukták maguk mögött az ajtót. Dora leveszi a kalapját, ha pedig társa nem ellenkezik, egy gyengéd csókot lehel az ajkaira. A maga egyszerűségével és ártatlanságával ez tűnik a legjobb döntésnek, hiszen több alkalommal is megtette volna a nap folyamán. Szinte lerótta a tartozását, hivatalos keretek között.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.07 21:35:29
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:47:01
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:47:01
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Nem tudná letagadni, de a tűtorony látványa lenyűgözi még mindig. Valójában csak emiatt tért vissza, hogy még egyszer láthassa, mielőtt hazaindul az erdejébe. Csak remélni tudja, hogy megvan még a kis háza. Talán az a hangos állatka is ott kiabál azóta, hátha egyszer meg tudja majd szelídíteni. Soha nem lehet tudni, nem szabad feladni. Megvonja a vállát, ez a hozzáállás mindig is jellemző volt rá, szerencsére egész életében elkísérte. Érték bizonyos tragédiák, melyeket gondosan megőrzött magának, jóllehet alkalma sem volt, hogy kibeszélje. Talán az a kis gnóm, akivel annak idején, még a városban találkozott, mielőtt Kagan Thargodarhoz szegődött volna el. Neki elmondhatta volna.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:56:18
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:56:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pestis után//
- Félreértesz. *mosolyodik el sajnálkozva Dora szavai hallatán, magában ismét elkönyvelve egy újabb kudarcba fulladt kísérletet arra, hogy megpróbáljon kedves lenni. ~Miért nem tudsz csak egyszer az életben nem ellenkezni velem?~ sóhajt fel magában, bár be kell látnia, mélyen belül ezt valahol mégis Dora pozitív tulajdonságai közé sorolja* Nem állítottam, hogy elveszettek lettünk volna, pusztán csak hogy a kancellár volt olyan kedves áldozni pár órát az idejéből ránk! *biccenti meg kicsit fejét az említett férfi felé, hálája jeléül, majd érdeklődve hallgatja szavait a múltját illetően.*
- Én úgy mondanám, egy hosszú nap végén mindegy, hogy egy aranyozott ágyban, vagy egy szalmazsákon hajtod álomra a fejed, ugyanolyan jól ki tudod majd pihenni magad! *jegyzi meg nagy bölcsen. Bár tehetős családból származik, volt idő, amikor ezt titkolni próbálta, és a saját erejéből próbált boldogulni, ennek során pedig a saját bőrén tapasztalta meg ő is, milyen a kevésbé szerencsések élete. ~De a sorsa elől nem menekülhet senki!~ bölcselkedik magában, ahogy eszébe jut, mennyi felelősség szakadt a nyakába hirtelen. ~Esély, bizony... talán ez egy esély az új kezdetre!~ mereng el matrónaságával kapcsolatban, bár még mindig dühvel és haraggal tölti el, milyen áron jutott hozzá. ~De ha már így alakult, hozzuk ki a legjobbakat belőle!~ mosolyodik el magában.*
- Egyszer, ha sok időd és sok piád van, talán mesélek az életemről. Még az is lehet, hogy az igazat mondom! Te pedig mesélhetsz a belső szerveket illető tudásodról, hátha egyszer jól jön! *nevet fel a lány megjegyzése hallatán. Kétségtelen, véleménye szerint is Dora élete a legunalmasabb hármójuk közül, mégis egyszer szívesen megtudná, pontosan hogyan is került ide a lány. A hiúságát mindenesetre kellemesen legyezné, ha ezt sikerülne kiszednie belőle*
- Köszönöm a felajánlást! *biccent azért Dora felé a körbevezetést illetően, hiszen továbbra is igyekszik a jó barátnő szerepében maradni, ahogy azt a kancellár szeretné. ~Ki tudja? Talán még tényleg mutat valami hasznosat is?~ érvel magában, ugyanis eddig nem sok részét volt lehetősége megismernie Amonnak. Figyelmét azonban hamar visszafordítja a kancellár felé*
- Én is! *mosolyodik el a kancellár öröme láttán, bár szavaival ellentétben az öröme csak részben őszinte, hiszen maradása csomó megválaszolandó kérdést felvet, amivel igen sürgősen foglalkoznia kellene. Egyelőre azonban inkább csak a kellemes fürdőzést élvezi és a pompás társaságot.*
- Ó, én is úgy hiszem, hogy az alapok már biztosan állnak! *jegyzi meg somolyogva, na persze közel sem a thargok civilizáltságára gondolva, hanem a kancellár saját büszkeségére* Remélem, tényleg lesz esélyünk megragadni a lehetőséget! *utal vissza a kancellár korábbi szavaira, meg valami teljesen másra is. Többet azonban nem mond Dora jelenlétében, csak elfogadja az újabb kör italt.*
- Az esélyünkre! *emeli meg kissé a poharát, mielőtt lehajtaná annak tartalmát. Már épp kezdené jól érezni magát, mikor a kancellár szavai egy csapásra szétoszlatják az alkoholmámoros ködöt a fejében. ~Mi történik? Mi ez a rossz kifogás?~ méregeti tűnődve a férfit. ~Még hogy építkezés, meg sürgős tervek, mi? Csak nem tudtad kitalálni, hogy vedd rá Dorát, hogy a külön fürdő után egy ágyban folytassuk tovább...~ vonja le magában a következtetést, nem tartóztatva a férfit, ha ennyire mehetnékje van.*
- Ez igazán sajnálatos dolog! De megértjük, ha hív a kötelesség! *jelenti ki együttérző hangon* Már azzal is végtelenül leköteleztél minket, hogy eddig velünk töltötted az idődet, nemde, drágám? *pillant az utolsó szónál Dorára, akit láthatóan szinte teljesen hidegen hagy a kancellár távozása.*
- Lehet, nem tudott választani, kivel kezdje... *jegyzi meg oda se figyelve, mikor már kettesben vannak, miközben a vízből kikászálódó lányt nézi. ~Hova ez a rohanás, szivi? Nem tudsz egy percig se meglenni nélküle?~ pillant kissé felvont szemöldökkel a lányra, aki időközben már a haját törölgeti. ~És minek iszik, aki nem bírja?~ horkan fel magában, ahogy a cipőjével bíbelődő Dorát szemléli.*
- Remélem, még összefutunk, és sort kerítünk arra a körbevezetésre! *intézi még hozzá az utolsó szavakat, neki magának ugyanis még esze ágában sincs kimásznia a jóleső melegből. ~Nem olyan sürgős az, az építkezések sokáig eltartanak!~ érvel magában, ahogy a távozó lány után néz, majd olyan mélyre merül a vízben, amennyire csak tud, kiélvezve a fürdőzés minden percét. Csak akkor emelkedik ki a vízből, mikor az már majdnem teljesen kihűlt, akkor azonban hamar megtörli magát ő is, és visszaveszi ruháit. Nem akar még a kancellár után menni, ugyanis valami furcsa megfontolásból kíváncsi rá, Dora mit tud elérni nála, ha egy pillanatra kettesben van vele. Itt sem akar azonban maradni egyedül unatkozva, így úgy dönt, egymaga áll neki, hogy felfedezze, milyen helyeket érdemes errefelé meglátogatni.*
- Félreértesz. *mosolyodik el sajnálkozva Dora szavai hallatán, magában ismét elkönyvelve egy újabb kudarcba fulladt kísérletet arra, hogy megpróbáljon kedves lenni. ~Miért nem tudsz csak egyszer az életben nem ellenkezni velem?~ sóhajt fel magában, bár be kell látnia, mélyen belül ezt valahol mégis Dora pozitív tulajdonságai közé sorolja* Nem állítottam, hogy elveszettek lettünk volna, pusztán csak hogy a kancellár volt olyan kedves áldozni pár órát az idejéből ránk! *biccenti meg kicsit fejét az említett férfi felé, hálája jeléül, majd érdeklődve hallgatja szavait a múltját illetően.*
- Én úgy mondanám, egy hosszú nap végén mindegy, hogy egy aranyozott ágyban, vagy egy szalmazsákon hajtod álomra a fejed, ugyanolyan jól ki tudod majd pihenni magad! *jegyzi meg nagy bölcsen. Bár tehetős családból származik, volt idő, amikor ezt titkolni próbálta, és a saját erejéből próbált boldogulni, ennek során pedig a saját bőrén tapasztalta meg ő is, milyen a kevésbé szerencsések élete. ~De a sorsa elől nem menekülhet senki!~ bölcselkedik magában, ahogy eszébe jut, mennyi felelősség szakadt a nyakába hirtelen. ~Esély, bizony... talán ez egy esély az új kezdetre!~ mereng el matrónaságával kapcsolatban, bár még mindig dühvel és haraggal tölti el, milyen áron jutott hozzá. ~De ha már így alakult, hozzuk ki a legjobbakat belőle!~ mosolyodik el magában.*
- Egyszer, ha sok időd és sok piád van, talán mesélek az életemről. Még az is lehet, hogy az igazat mondom! Te pedig mesélhetsz a belső szerveket illető tudásodról, hátha egyszer jól jön! *nevet fel a lány megjegyzése hallatán. Kétségtelen, véleménye szerint is Dora élete a legunalmasabb hármójuk közül, mégis egyszer szívesen megtudná, pontosan hogyan is került ide a lány. A hiúságát mindenesetre kellemesen legyezné, ha ezt sikerülne kiszednie belőle*
- Köszönöm a felajánlást! *biccent azért Dora felé a körbevezetést illetően, hiszen továbbra is igyekszik a jó barátnő szerepében maradni, ahogy azt a kancellár szeretné. ~Ki tudja? Talán még tényleg mutat valami hasznosat is?~ érvel magában, ugyanis eddig nem sok részét volt lehetősége megismernie Amonnak. Figyelmét azonban hamar visszafordítja a kancellár felé*
- Én is! *mosolyodik el a kancellár öröme láttán, bár szavaival ellentétben az öröme csak részben őszinte, hiszen maradása csomó megválaszolandó kérdést felvet, amivel igen sürgősen foglalkoznia kellene. Egyelőre azonban inkább csak a kellemes fürdőzést élvezi és a pompás társaságot.*
- Ó, én is úgy hiszem, hogy az alapok már biztosan állnak! *jegyzi meg somolyogva, na persze közel sem a thargok civilizáltságára gondolva, hanem a kancellár saját büszkeségére* Remélem, tényleg lesz esélyünk megragadni a lehetőséget! *utal vissza a kancellár korábbi szavaira, meg valami teljesen másra is. Többet azonban nem mond Dora jelenlétében, csak elfogadja az újabb kör italt.*
- Az esélyünkre! *emeli meg kissé a poharát, mielőtt lehajtaná annak tartalmát. Már épp kezdené jól érezni magát, mikor a kancellár szavai egy csapásra szétoszlatják az alkoholmámoros ködöt a fejében. ~Mi történik? Mi ez a rossz kifogás?~ méregeti tűnődve a férfit. ~Még hogy építkezés, meg sürgős tervek, mi? Csak nem tudtad kitalálni, hogy vedd rá Dorát, hogy a külön fürdő után egy ágyban folytassuk tovább...~ vonja le magában a következtetést, nem tartóztatva a férfit, ha ennyire mehetnékje van.*
- Ez igazán sajnálatos dolog! De megértjük, ha hív a kötelesség! *jelenti ki együttérző hangon* Már azzal is végtelenül leköteleztél minket, hogy eddig velünk töltötted az idődet, nemde, drágám? *pillant az utolsó szónál Dorára, akit láthatóan szinte teljesen hidegen hagy a kancellár távozása.*
- Lehet, nem tudott választani, kivel kezdje... *jegyzi meg oda se figyelve, mikor már kettesben vannak, miközben a vízből kikászálódó lányt nézi. ~Hova ez a rohanás, szivi? Nem tudsz egy percig se meglenni nélküle?~ pillant kissé felvont szemöldökkel a lányra, aki időközben már a haját törölgeti. ~És minek iszik, aki nem bírja?~ horkan fel magában, ahogy a cipőjével bíbelődő Dorát szemléli.*
- Remélem, még összefutunk, és sort kerítünk arra a körbevezetésre! *intézi még hozzá az utolsó szavakat, neki magának ugyanis még esze ágában sincs kimásznia a jóleső melegből. ~Nem olyan sürgős az, az építkezések sokáig eltartanak!~ érvel magában, ahogy a távozó lány után néz, majd olyan mélyre merül a vízben, amennyire csak tud, kiélvezve a fürdőzés minden percét. Csak akkor emelkedik ki a vízből, mikor az már majdnem teljesen kihűlt, akkor azonban hamar megtörli magát ő is, és visszaveszi ruháit. Nem akar még a kancellár után menni, ugyanis valami furcsa megfontolásból kíváncsi rá, Dora mit tud elérni nála, ha egy pillanatra kettesben van vele. Itt sem akar azonban maradni egyedül unatkozva, így úgy dönt, egymaga áll neki, hogy felfedezze, milyen helyeket érdemes errefelé meglátogatni.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-03-01 01:41:12
Üzenet elküldve: 2019-03-01 01:41:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora közömbösen nézi Estit, nem tudja eldönteni, hogy direkt tette odébb a poharat, és magát akarja még jobban mutogatni, vagy csupán véletlen, hogy úgy alakult, ki kell emelkednie a vízből. Arra gondol, hogy ha Habrertus azt várja, hogy ők ketten, illetve hárman osztozhatnak ebben a szép, dicsőséges pillanatban, nagyon félrelőtt. Tény, hogy az elf annak idején egy jó kancsó bor után már kíváncsiskodott, milyen lehet egy lánnyal, de akkor sem ő kezdeményezett, és mindent összevetve nem is igazán történt semmi.*
~ Talán ha elf lenne. Na meg hasonlítana rám… ~ *Jut eszébe, hogy talán utóbbi lehet a hirtelen támadt apró vonzalom oka. Mert hát lássuk be, Dora valakit még a kancellárnál, de még tulajdon kalapjánál is jobban kedvel, ez pedig nem más, mint saját maga. Most már csak az hiányzik, hogy Esti elkezdje bizonygatni, mennyi bennük a közös. A tudós lány felnevet.*
- Esti kedves, bocsáss meg, de nem úgy képzelem el se magamat, se téged, mint aki elveszett volna egy kedves úriember nélkül. *Mindkét lány megérkezett ide, és tudatosan döntöttek. A gond most az, hogy ugyanúgy. A kancellárra mosolyog.* Persze ez nem jelenti azt, hogy bánnám a társaságát.
*Habrertus egy egészen banális dologgal képes kizökkenteni Dorát, történetesen azzal, hogy az életéről mesél. A lány nem gondolta volna, hogy ilyen sorsa volt, de hát hogy gondolta volna, ha nem is kérdezte?*
- Egyszer meghallgatnám a te történetedet is. És Esti, biztosan te is tudnál még érdekeset mesélni. *Vallja be, szinte magának.* Hármunk közül az én életem lehet a legkevésbé fordulatos, hacsak valaki nem érdeklődik az emésztési szervek és hasonlók iránt. Akkor azért meglehetősen izgalmas.
*Amikor az esélyről beszél, abban reménykedik, hogy a kancellár nem ostoba, és érti majd a célzást. Így is lesz: a férfi szinte átdöfi őt tekintetével. Dora valószínűnek tartja, hogy az esély mindkettejüknek mást jelent ebben a kontextusban. A lánynak meg kell kérdeznie magától, mit szeretne pontosan, erre pedig két válasz születik.
Habrertus jelleme és a győzelem lehetősége a két fő tényező, amiért most itt fürdőzik. Hogy mit kéne éreznie pontosan, azt nem tudja. Nem is várja magától, hogy a szerelembe vagy valami efféle ostobaságba skatulyázza be az érzéseit, nem szereti a „nagy” gondolatokat, amiket az összes bárd rongyosra énekel. Habrertusak sem a kecskeszakálláért vagy a valószínűleg mostanra már égnek álló férfiasságáért töri magát a lány ennyire, hanem saját maga miatt, a jellembeli hasonlóságuk miatt érez vonzalmat. Ritka eset, még soha nem élt át hasonlót. Elfogadja a kínált italt, de csak egy kis kortyot enged meg belőle, mert fél, hogy az utolsó adagból már csak a baj lenne.*
- Én szívesen elkísérlek, kedves Esti. ~ A Tűtoronyba. ~ Egészségünkre! *Mondja ismét, most kissé komoran. Nem attól lett ilyen rossz kedve, hogy Esti marad, ez borítékolva volt, inkább a folytatáson gondolkodik. Csodálkozva nézi Habrertust.*
- Te megint dolgozol? *Bukik ki belőle, és egy nagy, lemondó sóhajjal félreteszi a poharat, majd kilép ő is a dézsából. Annyira nem kapkod, mint a kancellár, ezért hacsak nem vár a férfi külön arra, hogy vetkőzés helyett a lány öltözést tartson a szeme láttára, Dora még csak a haját szárítgatja egy törölközőbe, mikor elmegy. Ha így van, Estihez fordul.*
- Történelmet írunk, remélem, tudod. Álmomban sem hittem volna, hogy Habrertus önként kimegy egy szobából, ahol két pucér nő van. *Emlékezteti magát, hogy el kell vele beszélgetnie arról, nem szégyen, ha már nem áll fel úgy, mint harminc éve, sőt, természetes folyamat. Másra legalább is nem tud gondolni, ami miatt a kancellár távozott. Azt viszont Esti magyarázat nélkül is jól láthatja, hogy a lány megtörölközve és a haját szárítgatva azért öltözik fel, hogy a férfi után menjen.*
- Ez az ember lábon kihordta a pestist az előbb. *Mondja, miközben a cipőjét köti. Nem olyan egyszerű, most már érzi, hogy az ital hatásos volt.* Most, hogy itt vagyok, legalább tudok segíteni néhány dologban. Ha meg nem, akkor is megtaníthatlak a tharg kultúrára… *Mondja kicsit gúnyos éllel, mert nincs róla meggyőződve, hogy Estit annyira izgatja a tharg építészet, meg abban se biztos, hogy egy mondatban létezik a tharg meg a kultúra, főleg ami a Gödröt illeti.*
~ Még az is lehet, hogy találok neki egy gazdag pasast, és végre ott hagyja a kancellárt. Mindig történhetnek csodák. ~
*Már csak kalapja hiányzik, amit szintén felkap. Mielőtt kimegy, egy kisebb edénnyel felfog a fürdőhöz hagyott vízből, és magához képest angyali módon megöntözi a kancelláriában lévő kék virágot, amit még a férfinak hozott engesztelésül. Elégedett vele, szépen nő.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora közömbösen nézi Estit, nem tudja eldönteni, hogy direkt tette odébb a poharat, és magát akarja még jobban mutogatni, vagy csupán véletlen, hogy úgy alakult, ki kell emelkednie a vízből. Arra gondol, hogy ha Habrertus azt várja, hogy ők ketten, illetve hárman osztozhatnak ebben a szép, dicsőséges pillanatban, nagyon félrelőtt. Tény, hogy az elf annak idején egy jó kancsó bor után már kíváncsiskodott, milyen lehet egy lánnyal, de akkor sem ő kezdeményezett, és mindent összevetve nem is igazán történt semmi.*
~ Talán ha elf lenne. Na meg hasonlítana rám… ~ *Jut eszébe, hogy talán utóbbi lehet a hirtelen támadt apró vonzalom oka. Mert hát lássuk be, Dora valakit még a kancellárnál, de még tulajdon kalapjánál is jobban kedvel, ez pedig nem más, mint saját maga. Most már csak az hiányzik, hogy Esti elkezdje bizonygatni, mennyi bennük a közös. A tudós lány felnevet.*
- Esti kedves, bocsáss meg, de nem úgy képzelem el se magamat, se téged, mint aki elveszett volna egy kedves úriember nélkül. *Mindkét lány megérkezett ide, és tudatosan döntöttek. A gond most az, hogy ugyanúgy. A kancellárra mosolyog.* Persze ez nem jelenti azt, hogy bánnám a társaságát.
*Habrertus egy egészen banális dologgal képes kizökkenteni Dorát, történetesen azzal, hogy az életéről mesél. A lány nem gondolta volna, hogy ilyen sorsa volt, de hát hogy gondolta volna, ha nem is kérdezte?*
- Egyszer meghallgatnám a te történetedet is. És Esti, biztosan te is tudnál még érdekeset mesélni. *Vallja be, szinte magának.* Hármunk közül az én életem lehet a legkevésbé fordulatos, hacsak valaki nem érdeklődik az emésztési szervek és hasonlók iránt. Akkor azért meglehetősen izgalmas.
*Amikor az esélyről beszél, abban reménykedik, hogy a kancellár nem ostoba, és érti majd a célzást. Így is lesz: a férfi szinte átdöfi őt tekintetével. Dora valószínűnek tartja, hogy az esély mindkettejüknek mást jelent ebben a kontextusban. A lánynak meg kell kérdeznie magától, mit szeretne pontosan, erre pedig két válasz születik.
Habrertus jelleme és a győzelem lehetősége a két fő tényező, amiért most itt fürdőzik. Hogy mit kéne éreznie pontosan, azt nem tudja. Nem is várja magától, hogy a szerelembe vagy valami efféle ostobaságba skatulyázza be az érzéseit, nem szereti a „nagy” gondolatokat, amiket az összes bárd rongyosra énekel. Habrertusak sem a kecskeszakálláért vagy a valószínűleg mostanra már égnek álló férfiasságáért töri magát a lány ennyire, hanem saját maga miatt, a jellembeli hasonlóságuk miatt érez vonzalmat. Ritka eset, még soha nem élt át hasonlót. Elfogadja a kínált italt, de csak egy kis kortyot enged meg belőle, mert fél, hogy az utolsó adagból már csak a baj lenne.*
- Én szívesen elkísérlek, kedves Esti. ~ A Tűtoronyba. ~ Egészségünkre! *Mondja ismét, most kissé komoran. Nem attól lett ilyen rossz kedve, hogy Esti marad, ez borítékolva volt, inkább a folytatáson gondolkodik. Csodálkozva nézi Habrertust.*
- Te megint dolgozol? *Bukik ki belőle, és egy nagy, lemondó sóhajjal félreteszi a poharat, majd kilép ő is a dézsából. Annyira nem kapkod, mint a kancellár, ezért hacsak nem vár a férfi külön arra, hogy vetkőzés helyett a lány öltözést tartson a szeme láttára, Dora még csak a haját szárítgatja egy törölközőbe, mikor elmegy. Ha így van, Estihez fordul.*
- Történelmet írunk, remélem, tudod. Álmomban sem hittem volna, hogy Habrertus önként kimegy egy szobából, ahol két pucér nő van. *Emlékezteti magát, hogy el kell vele beszélgetnie arról, nem szégyen, ha már nem áll fel úgy, mint harminc éve, sőt, természetes folyamat. Másra legalább is nem tud gondolni, ami miatt a kancellár távozott. Azt viszont Esti magyarázat nélkül is jól láthatja, hogy a lány megtörölközve és a haját szárítgatva azért öltözik fel, hogy a férfi után menjen.*
- Ez az ember lábon kihordta a pestist az előbb. *Mondja, miközben a cipőjét köti. Nem olyan egyszerű, most már érzi, hogy az ital hatásos volt.* Most, hogy itt vagyok, legalább tudok segíteni néhány dologban. Ha meg nem, akkor is megtaníthatlak a tharg kultúrára… *Mondja kicsit gúnyos éllel, mert nincs róla meggyőződve, hogy Estit annyira izgatja a tharg építészet, meg abban se biztos, hogy egy mondatban létezik a tharg meg a kultúra, főleg ami a Gödröt illeti.*
~ Még az is lehet, hogy találok neki egy gazdag pasast, és végre ott hagyja a kancellárt. Mindig történhetnek csodák. ~
*Már csak kalapja hiányzik, amit szintén felkap. Mielőtt kimegy, egy kisebb edénnyel felfog a fürdőhöz hagyott vízből, és magához képest angyali módon megöntözi a kancelláriában lévő kék virágot, amit még a férfinak hozott engesztelésül. Elégedett vele, szépen nő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481