//Kancellária//
*A doktor úgy vélheti, hogy jobb lesz odébb állni. Vagy megérezte Hubi hangulatát, és azt, hogy mi lehet az esetleges folytatás, vagy valóban elégedett a látogatásával. Akárhogy is, Frandr kikíséri, Hubi pedig ezalatt elrendezi azt a kis restanciát, ami várt rá a hivatalában. Amikor a harcos visszatér, a jó kancellár éppen rápipál. Míg a pipával szöszmötöl, Frandr némán várakozik. Hubi talán sejti, hogy valamit szeretne a férfi, de nem kérdez rá. Ha valóban így van, ki fog rukkolni vele magától. Így is történik.*
- Nincs. *dől hátra a székben, kifújva a füstöt* Még nincs.
*Ezúttal valóban őszinte, és még csak annyit sem tesz meg, hogy Frandr orra alá dörgölje: valóban nincs köze ehhez. A kérdést pedig nem nehéz összekötni Alludrin látogatásával, és dicstelen távozásával.*
- Tudom, hogy mire gondolsz, de megnyugtathatlak: neki sincs. Ha amolyan jótét lélek lenne, akkor Artheniorban gyógyítaná a betegeket, és híre előbb elért volna hozzánk, mint hogy ő maga utazzon ide. Ha pedig így volna, akkor felajánlotta volna, hogy megosztja velünk a tudását. Persze az is meglehet, hogy lehetőséget lát a bajban. Hiszen a betegek, vagy azok akik rettegnek tőle, minden bizonnyal megfizetik a segítségét. Ha pedig így lenne, akkor épp jó pénzért árulná a városban a gyógyírt. És ha így lenne, akkor nekünk is felajánlotta volna egy komolyabb összegért.
*Szájába akasztja a pipát, és csak úgy, szája sarkából szipákol belőle. Feláll, az ablakhoz sétál, és arra jut, hogy ha Frandr tudásszomját kielégítette, akkor el kell látogatnia az ispotályba. Dolgozni kell a megoldáson. Ez most a legfontosabb.*
- Egyiket sem tette, csupán érdeklődött néhány ember után. Ami azt illeti, nekem úgy tűnt, hogy jobban rá volt szorulva a mi segítségünkre, mint amennyit mi profitálhattunk volna értékes tudásából.
*Megfordul, a pipát kiveszi a szájából.*
- Adják az istenek, hogy ne tévedjek! *elmosolyodik* Bár nem szokt...
*Az ajtó felé kapja a fejét, amin Waldran viharzik be. Bárki másnak odavetné, hogy "Kifelé!", és majd azután esedezzen bebocsátásért, hogy megtanulta az illemet. De hát ezt ezzel a faragatlan alakkal nem teheti meg.*
- Üdvözöllek, nagyúr! *hajol meg kicsit, miután Waldran rázúdította sirámként is felérő kérdésözönét* A tervek természetesen készen vannak, az átépítés megkezdésének semmi akadálya nincs. Hacsak nem a munkaerő hiánya. Frandr társaságában *int a harcos felé* nemrég tértünk vissza a Vasudvartól, ahol a dolgos kezek hiánya miatt hasztalan várakoztunk.
*Szüksége van minden rutinjára, hogy ne látszódon rajta, mennyire megalázónak érzi ezt az egész jelenetet. Kagan sem a modoráról vagy diplomáciai érzékéről volt híres, de Waldranhoz képest az illemtudás szobra volt. Mert hát az igazi úr nemcsak a felette állónak adja meg a köteles tiszteletet. És Hubi nem tud nem arra gondolni, hogy a Hadúr legalább vitéz harcos volt, aki egy életképes birodalmat hozott létre az ellenséges délen. Ezt a úrhatnám fickó viszont csak beleült a készbe.*
- Bocsáss meg a merészségemért, de muszáj megjegyeznem, hogy talán nem a legbölcsebb dolog most erőltetni az építkezést. Mint azt te is tudod, vészterhes időket élünk, a pestis mindannyiunk életét fenyegeti. Úgy látom, hogy elsősorban ennek megfékezésére kell összpontosítani minden erőnket. Továbbá az általános tapasztalat az, hogy nagyobb társaságban, tömegben könnyebben és gyorsabban terjed a kór. Magad is láthatod, hogy az építkezésen együtt dolgozókat a szükségesnél nagyobb kockázatnak tennénk ki.
*Csak attól az érzéstől tudna szabadulni, hogy szavai valószínűleg annyit érnek, mint a falra hányt borsó. Őszintén meglepné, ha Waldran más érveit is meghallaná saját gondolatain túl.*