Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-14 15:47:08
Üzenet elküldve: 2022-04-14 15:47:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Bár soha nem vallaná be, bizony van olyan dolog amit a jó kancellár vett át a thargoktól. Ez pedig nem más, mint a paranoiára való, Hubi esetében aránylag új hajlandóság. Mert mostanra egyre inkább rögeszméjévé válik, hogy a nemes ajándékként kapott papagáj nemcsak beszél, hanem fülel is, és a hallottakról Hubin kívül másnak is csacsog. Mármint alkalomadtán, mert eddig még nem csavargott el. De hiszen csak próbálja meg! Szerencsére ez a kis intermezzo hamar elmúlik és már bort kortyolgatva ülhetnek az asztal két oldalán.*
- Pompás! *ragyog fel a kancellár arca arra a hírre, hogy vendégei részt óhajtanak majd venni Leandana visszatérési mulatságán. Bár ezen még gondolkodni kell, mert ez a visszatérési mulatság iszonyú esetlen név lenne. Mintha valami bankház várni ezzel vissza kiküldött megbízottjait akik az adósságokat bevasalni indultak útnak. Néhányan szép summával tértek vissza, néhányukat agyonverték feldühödött adósok, tehát minden ok megvan a vígasságra. Hubi ezen egy kicsit el is mélázik és tulajdonképpen csak reflexből bólint egyet Yeza dicséretére. Pedig jobban tenné ha figyelne, mert a vörös nem mindig volt ilyen szívélyes hozzá. Ha jobban belegondol, hol feltűnően kedves volt hozzá, hol ellopta a ruháit, hol zsandárkézre akarta juttatni (bár az lehet, hogy a nagydarab szerzetes volt), hol mézesmázosan mosolyog rá az asztal túlfeléről. Mi a fene folyik itt? Amúgy is van egy probléma amitől nem tud szabadulni. Pedig könnyen megtehetné és éppen csak egy kis apróság hiányzik hozzá, de úgy tűnik, hogy erre hiába vár. Lélekben vállat von: neki ugyan mindegy. Így aztán akkor kezd csak jobban figyelni, amikor Cha'yss audienciát kér a nagyasszonyhoz. Bólint egyet, ebben semmi kivetnivalót nem talál. Sőt. Így helyes. Igaz, a báró szavai nem töltik el örömmel. Ha a fruska félreáll az útból, az neki nem jó hír. Persze úgysem tehetne mást.
~Miféle démonok hozták vissza azt a boszorkányt? És miért épp most?~
A végére azért ő is elmosolyodik és újfent megemeli a poharát.*
- Igazán szívemből örvendek, barátom! Engedd meg, hogy elsőként gratulálhassak neked a házasságodhoz, és meg kell vallanom, igen megtisztelőnek érzem, hogy előttem kívánjátok letenni az élethosszig tartó házastársi esküt.
*Ez abban ez esetben is megtisztelő, ha Aenae esetében Hubinak már van bizonyos rutinja ebben. Mivel az iménti probléma még ott motoszkál benne, fel is merül, hogy ezt odavágja a bárónak. Végül arra jut, hogy ez kicsinyes dolog lenne.*
- Boldogan vállalom. *hátradől, kortyol egyet a poharából és igen különös, hogy most, Yeza kacérnak szánt mozdulatánál, amitől más körülmények között Hubi inkább lázba jönne, elszakad nála a cérna.*
- Óvatosan, kedvesem. *bök a leszaladó kabátra* Csalóka még az idő, meg ne hűlj!
*Leteszi a poharát, és jó hosszan néz a báróra. Még csak nem is pislog. Hubi az a fajta, aki elég sokat elvisel. Jó, ez nem igaz, csak próbál így tenni. Elvégre még senkit sem húzatott karóba a falfirkák miatt. Az eszére azonban büszke (vagy inkább hiú) és rosszul, nagyon rosszul viseli ha hülyének nézik. És ezek ketten itt pont ezt teszik.*
- Tudod, barátom, hogy mi szükség van a házasság intézményére? *szólal meg végül* Hiszen két szerető szív mindenféle papírrongy vagy bürokratikus hókuszpókusz, sőt, megkockáztatom, isteni jóváhagyás nélkül is boldogságban élheti le életét egymás mellett. Én úgy hiszem az ok az, hogy szükségünk van szabályokra. Olyanokra melyek elrendezik a még fel sem merült kérdéseket: ki vitt be többet egy házasságba? Mi legyen ha valamelyikük - az Istenek óvjanak tőle! - elhunyna? Szabályok, melyek keretbe foglalják életünk. Eldöntik, hogy mi jó és mi rossz? Hiszen - és ebben bizonyára egyetértesz velem - káoszhoz vezetne, ha erről mindenki maga döntene. Ezeket a szabályokat általában törvényeknek nevezik. Vannak jók, és kevésbé jól sikerültek, ezt nem vitatom. De amíg egy törvény él, addig annak engedelmeskedni kell. Vagy vállalni a következményeket, ha ellenkezően cselekszünk.
*Megáll, hol Yezára, hol a báróra pillant.*
- Unjátok, nem igaz? *jókedvűen elmosolyodik* Nem csodálnám, néha én is unom saját magam. Térjünk hát a lényegre! Tehát ahogy mondtam, mindenhol léteznek törvények. A Vashegy sem kivétel. A néhai hadúr egy rendeletében úgy határozott, hogy külön engedély nélkül senki kivülálló sem léphet be fegyverrel Amon Ruadh kapuján. *Yezára néz és megnyomja a törvény szót* Senki. Ez a törvény. És lám...
*A tőr felé mutat, majd joviálisan széttárja a karjait.*
- Nem mondhatjátok, hogy nem adtam esélyt. Csak annyi kellett volna, hogy - teszem azt - azt mondjátok, hogy a strázsa nem volt elég figyelmes, ti pedig nem tudtátok, hogy kisebb fegyverekre is érvényes ez a szabály. Vagy botor feledékenységből maradt e bájos leány derekán a tőr, ám most pótoljátok a mulasztást és itt hagyjátok. De semmi. Sajnálatomra.
*Kicsit megcsóválja a fejét.*
- Most a kötelességem az, hogy az őrségért küldessek és a kérdés tisztázódásáig a vétkest őrizet alatt tartsam. Bár mostanság már kellemes tavaszi szellő lengedez odakint, a Gödör sajnos még mindig dermesztően hideg és nyirkos. *egy újabb mosoly* De hát ez a lényege, ugyebár. Ahhoz pedig nem kellene részemről túlságosan nagy rosszindulat, hogy ne véltelennek vagy feledékenységnek tekintsem ezt a kihágást. Elvégre Artheniorban nem aratott osztatlan sikert a nagyasszony visszatérte. A Kalmárban volt aki kifejezetten ellenségesen viseltetett. Most pedig itt van valaki a Kalmárból, fegyveresen. És melletted, báró uram, a nagyasszonyhoz tart.
*Hátradől a székben és a helyzethez nem igazán illően, szinte jókedvű ahogy maga mellé ejti a kezeit és kérdőn néz a báróra.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.14 15:51:46
*Bár soha nem vallaná be, bizony van olyan dolog amit a jó kancellár vett át a thargoktól. Ez pedig nem más, mint a paranoiára való, Hubi esetében aránylag új hajlandóság. Mert mostanra egyre inkább rögeszméjévé válik, hogy a nemes ajándékként kapott papagáj nemcsak beszél, hanem fülel is, és a hallottakról Hubin kívül másnak is csacsog. Mármint alkalomadtán, mert eddig még nem csavargott el. De hiszen csak próbálja meg! Szerencsére ez a kis intermezzo hamar elmúlik és már bort kortyolgatva ülhetnek az asztal két oldalán.*
- Pompás! *ragyog fel a kancellár arca arra a hírre, hogy vendégei részt óhajtanak majd venni Leandana visszatérési mulatságán. Bár ezen még gondolkodni kell, mert ez a visszatérési mulatság iszonyú esetlen név lenne. Mintha valami bankház várni ezzel vissza kiküldött megbízottjait akik az adósságokat bevasalni indultak útnak. Néhányan szép summával tértek vissza, néhányukat agyonverték feldühödött adósok, tehát minden ok megvan a vígasságra. Hubi ezen egy kicsit el is mélázik és tulajdonképpen csak reflexből bólint egyet Yeza dicséretére. Pedig jobban tenné ha figyelne, mert a vörös nem mindig volt ilyen szívélyes hozzá. Ha jobban belegondol, hol feltűnően kedves volt hozzá, hol ellopta a ruháit, hol zsandárkézre akarta juttatni (bár az lehet, hogy a nagydarab szerzetes volt), hol mézesmázosan mosolyog rá az asztal túlfeléről. Mi a fene folyik itt? Amúgy is van egy probléma amitől nem tud szabadulni. Pedig könnyen megtehetné és éppen csak egy kis apróság hiányzik hozzá, de úgy tűnik, hogy erre hiába vár. Lélekben vállat von: neki ugyan mindegy. Így aztán akkor kezd csak jobban figyelni, amikor Cha'yss audienciát kér a nagyasszonyhoz. Bólint egyet, ebben semmi kivetnivalót nem talál. Sőt. Így helyes. Igaz, a báró szavai nem töltik el örömmel. Ha a fruska félreáll az útból, az neki nem jó hír. Persze úgysem tehetne mást.
~Miféle démonok hozták vissza azt a boszorkányt? És miért épp most?~
A végére azért ő is elmosolyodik és újfent megemeli a poharát.*
- Igazán szívemből örvendek, barátom! Engedd meg, hogy elsőként gratulálhassak neked a házasságodhoz, és meg kell vallanom, igen megtisztelőnek érzem, hogy előttem kívánjátok letenni az élethosszig tartó házastársi esküt.
*Ez abban ez esetben is megtisztelő, ha Aenae esetében Hubinak már van bizonyos rutinja ebben. Mivel az iménti probléma még ott motoszkál benne, fel is merül, hogy ezt odavágja a bárónak. Végül arra jut, hogy ez kicsinyes dolog lenne.*
- Boldogan vállalom. *hátradől, kortyol egyet a poharából és igen különös, hogy most, Yeza kacérnak szánt mozdulatánál, amitől más körülmények között Hubi inkább lázba jönne, elszakad nála a cérna.*
- Óvatosan, kedvesem. *bök a leszaladó kabátra* Csalóka még az idő, meg ne hűlj!
*Leteszi a poharát, és jó hosszan néz a báróra. Még csak nem is pislog. Hubi az a fajta, aki elég sokat elvisel. Jó, ez nem igaz, csak próbál így tenni. Elvégre még senkit sem húzatott karóba a falfirkák miatt. Az eszére azonban büszke (vagy inkább hiú) és rosszul, nagyon rosszul viseli ha hülyének nézik. És ezek ketten itt pont ezt teszik.*
- Tudod, barátom, hogy mi szükség van a házasság intézményére? *szólal meg végül* Hiszen két szerető szív mindenféle papírrongy vagy bürokratikus hókuszpókusz, sőt, megkockáztatom, isteni jóváhagyás nélkül is boldogságban élheti le életét egymás mellett. Én úgy hiszem az ok az, hogy szükségünk van szabályokra. Olyanokra melyek elrendezik a még fel sem merült kérdéseket: ki vitt be többet egy házasságba? Mi legyen ha valamelyikük - az Istenek óvjanak tőle! - elhunyna? Szabályok, melyek keretbe foglalják életünk. Eldöntik, hogy mi jó és mi rossz? Hiszen - és ebben bizonyára egyetértesz velem - káoszhoz vezetne, ha erről mindenki maga döntene. Ezeket a szabályokat általában törvényeknek nevezik. Vannak jók, és kevésbé jól sikerültek, ezt nem vitatom. De amíg egy törvény él, addig annak engedelmeskedni kell. Vagy vállalni a következményeket, ha ellenkezően cselekszünk.
*Megáll, hol Yezára, hol a báróra pillant.*
- Unjátok, nem igaz? *jókedvűen elmosolyodik* Nem csodálnám, néha én is unom saját magam. Térjünk hát a lényegre! Tehát ahogy mondtam, mindenhol léteznek törvények. A Vashegy sem kivétel. A néhai hadúr egy rendeletében úgy határozott, hogy külön engedély nélkül senki kivülálló sem léphet be fegyverrel Amon Ruadh kapuján. *Yezára néz és megnyomja a törvény szót* Senki. Ez a törvény. És lám...
*A tőr felé mutat, majd joviálisan széttárja a karjait.*
- Nem mondhatjátok, hogy nem adtam esélyt. Csak annyi kellett volna, hogy - teszem azt - azt mondjátok, hogy a strázsa nem volt elég figyelmes, ti pedig nem tudtátok, hogy kisebb fegyverekre is érvényes ez a szabály. Vagy botor feledékenységből maradt e bájos leány derekán a tőr, ám most pótoljátok a mulasztást és itt hagyjátok. De semmi. Sajnálatomra.
*Kicsit megcsóválja a fejét.*
- Most a kötelességem az, hogy az őrségért küldessek és a kérdés tisztázódásáig a vétkest őrizet alatt tartsam. Bár mostanság már kellemes tavaszi szellő lengedez odakint, a Gödör sajnos még mindig dermesztően hideg és nyirkos. *egy újabb mosoly* De hát ez a lényege, ugyebár. Ahhoz pedig nem kellene részemről túlságosan nagy rosszindulat, hogy ne véltelennek vagy feledékenységnek tekintsem ezt a kihágást. Elvégre Artheniorban nem aratott osztatlan sikert a nagyasszony visszatérte. A Kalmárban volt aki kifejezetten ellenségesen viseltetett. Most pedig itt van valaki a Kalmárból, fegyveresen. És melletted, báró uram, a nagyasszonyhoz tart.
*Hátradől a székben és a helyzethez nem igazán illően, szinte jókedvű ahogy maga mellé ejti a kezeit és kérdőn néz a báróra.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.14 15:51:46
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-13 19:54:40
Üzenet elküldve: 2022-04-13 19:54:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Mi tagadás, elég mulatságos látni ezt a nagy atyafiságot, miközben a miliő úgy besűrűsödik a művi nyájasság mögött torlódó ellenszenvtől, hogy az szinte kaparja a torkot. Patinás kis kígyóverem ez az érdekek útvesztő-mintája nyomán tekeregő dinamikával.
Nem véletlenül fogta össze a kardját a Báró holmijával. Ez a kártyaasztal a két férfié. Ő jobb, ha a dekoratív díszlet szerepében marad, akinek az ujjai a játékosok tarkóját cirógatják kellemesen, míg nyilvánvalóan csalnak és blöffölnek, méghozzá pofátlanul. Jobb, ha az avatatlanok úgy tudják, nem több ő, mint egy tűzrőlpattant wegtoreni leányzó, aki szeret a hatalomhoz törleszkedni.
A Kancellár beszámolója alatt Yeza azért lesüti a szemét és némi feszengő fészkelődéssel igyekszik elkerülni a megszólalást. Mivel elég nagy vonalakkal vázolta fel a történteket, a Báró méltán érezheti túlzásnak Habrertus nyavalygását a bánásmód felett, de Yeza ott volt. Az egész egy külön színdarabot is megérne akár, de valószínűleg mindenkinek (főleg neki) jobb lenne, ha azt a tragikomikus darabot inkább végérvényesen a szőnyeg alá lehetne söpörni. Ám ha valamiben biztos, akkor az az, hogy ilyesmi nem fog megtörténni, akármennyire szeretné.
A szőnyeg alá söprés vágya, ami kiül az arcára, csak akkor változik meg, amikor derék intézőjüket kezdik el méltatni. Yeza álla megfeszül egy pillanatra. Epeízű méltatlanság telepszik a torkára. Ha ő nincs ott, a tharg főrendet már rég zsákba kötve husángolta volna az a féleszű mélységi, csak a miheztartás végett, míg Nawa előkészíti a gonoszt űző rituálét. Nehezen titkolja a féltékenységét, és nem is túl jól. Sosem szeretné Aztyan jogkörét és felelősségét. Valószínűleg nem is boldogulna vele, de a féltékenység sosem akad fenn ilyen apróságokon. Éppen ezért meglepett és némileg megilletődött pillantással néz fel a Kancellárra. A férfi nyilvánvalóan elismeréssel szándékozik adózni a vörös felé is. Végre! (Igaz, épp Aztyan volt, aki az eset elcsitulta után megdicsérte, de az intéző most épp feketelistán van az ömlengő ajnározás után.)
A kijáró elismerést persze telibe csinálja az a rohadt papagáj! Természetesen. Yeza pedig már-már rezignáltan sóhajt. Szerencsére a Kancellár intézkedik a szárnyas ügyében és leviszi a színről a szabotőrt. Mikor megérzi magán Caldorcor (még mindig nagyon zavarba ejtő színű) pillantását, villant egy kényszeredett mosolyt. Jobb momentán nem jut az eszébe, amivel kommentálhatná ezt a dolgot.
A papagájfegyelmezésből visszatérő Kancellár felé már jóval őszintébb a mosolygása, főleg hogy néhány pehelytoll sodródik a férfi peckes léptei után.*
- Méltóságod az első pillanattól bírja lenyűgözött rajongásomat *feleli. Felelne a meghívásra is, de a Báró megteszi helyette. A döntésben cáfolhatatlan jogot érvényesít és ezt Yeza alázatos háttérbe vonulással fogadja, ahogy kell.
Nyúl a pohárért, de mielőtt elvenné, megakasztja a mozdulatot a Kancellár megszólalása. Tulajdonképpen most jó is, hogy egy pillanatra a torkára forr a szó. Caldorcor nagyon is észnél van.
A vörös megszokta már, hogy nála van az a penge. Valószínűleg előbb tűnne fel neki, ha nincs nála, mint ha szoknyát felejtene el felvenni reggel.
Követi a Báró játékát, és szende-kacér mosolygással süti le a szemét, mintha minden szó kizárólag róla szólna. Pikánsan és büszke rátartisággal, ahogy saját gyűjteményét dicséri valaki, melyben egy másik által áhított kincset tudhat. Yeza egyszerű mozdulatokkal is képes érzéki részletekre terelni a férfiak figyelmét. Csupán aprót fordít a fején, ahogy sóhajt. Finom ívű nyaka, a bunda alól kivillanó kulcscsont falva csókoló ajkakat kíván magára méltó ékszerként; a Báró delejesen búgó hangja pedig csak még jobban felülteti e képzetre a védtelen figyelmet remélhetőleg. A bűvész és bájos segédje, ahogy e trükkben épp egy míves pengét tüntetnek el.
A téma pedig már gördül is tovább, méghozzá komoly s igazán jelentős dolgokat végigzongorázva. Yeza csendben marad, háttérbe vonul, míg a Báró elővezeti a dolgait. Épp újfent azon van, hogy belekóstoljon abba az állítólagosan kiváló borba, de a korty csaknem az orrába szalad, amikor elhangzik, hogy Caldorcor megkérte az Úrnőcske kezét. ~MINEK?~ Értetlenül kapja a férfi felé a tekintetét. Nem látja a dologban a rációt. Főleg nem az események mostani alakulása mellett. Azzal nyugtatja magát, hogy bizonyára vannak tényezők, amikről ő még nem tud, s amik mégis jó üzleti érdekké teszik ezt a beharangozott frigyet.*
- Bocsánat *teszi vissza inkább a helyére mégis azt a poharat.* - Nem szoktam ilyen nemes italhoz. *Kicsit meg is legyezgeti magát és lejjebb ereszti válláról a kabátot.* - Még a végén a fejembe száll.
*Mi tagadás, elég mulatságos látni ezt a nagy atyafiságot, miközben a miliő úgy besűrűsödik a művi nyájasság mögött torlódó ellenszenvtől, hogy az szinte kaparja a torkot. Patinás kis kígyóverem ez az érdekek útvesztő-mintája nyomán tekeregő dinamikával.
Nem véletlenül fogta össze a kardját a Báró holmijával. Ez a kártyaasztal a két férfié. Ő jobb, ha a dekoratív díszlet szerepében marad, akinek az ujjai a játékosok tarkóját cirógatják kellemesen, míg nyilvánvalóan csalnak és blöffölnek, méghozzá pofátlanul. Jobb, ha az avatatlanok úgy tudják, nem több ő, mint egy tűzrőlpattant wegtoreni leányzó, aki szeret a hatalomhoz törleszkedni.
A Kancellár beszámolója alatt Yeza azért lesüti a szemét és némi feszengő fészkelődéssel igyekszik elkerülni a megszólalást. Mivel elég nagy vonalakkal vázolta fel a történteket, a Báró méltán érezheti túlzásnak Habrertus nyavalygását a bánásmód felett, de Yeza ott volt. Az egész egy külön színdarabot is megérne akár, de valószínűleg mindenkinek (főleg neki) jobb lenne, ha azt a tragikomikus darabot inkább végérvényesen a szőnyeg alá lehetne söpörni. Ám ha valamiben biztos, akkor az az, hogy ilyesmi nem fog megtörténni, akármennyire szeretné.
A szőnyeg alá söprés vágya, ami kiül az arcára, csak akkor változik meg, amikor derék intézőjüket kezdik el méltatni. Yeza álla megfeszül egy pillanatra. Epeízű méltatlanság telepszik a torkára. Ha ő nincs ott, a tharg főrendet már rég zsákba kötve husángolta volna az a féleszű mélységi, csak a miheztartás végett, míg Nawa előkészíti a gonoszt űző rituálét. Nehezen titkolja a féltékenységét, és nem is túl jól. Sosem szeretné Aztyan jogkörét és felelősségét. Valószínűleg nem is boldogulna vele, de a féltékenység sosem akad fenn ilyen apróságokon. Éppen ezért meglepett és némileg megilletődött pillantással néz fel a Kancellárra. A férfi nyilvánvalóan elismeréssel szándékozik adózni a vörös felé is. Végre! (Igaz, épp Aztyan volt, aki az eset elcsitulta után megdicsérte, de az intéző most épp feketelistán van az ömlengő ajnározás után.)
A kijáró elismerést persze telibe csinálja az a rohadt papagáj! Természetesen. Yeza pedig már-már rezignáltan sóhajt. Szerencsére a Kancellár intézkedik a szárnyas ügyében és leviszi a színről a szabotőrt. Mikor megérzi magán Caldorcor (még mindig nagyon zavarba ejtő színű) pillantását, villant egy kényszeredett mosolyt. Jobb momentán nem jut az eszébe, amivel kommentálhatná ezt a dolgot.
A papagájfegyelmezésből visszatérő Kancellár felé már jóval őszintébb a mosolygása, főleg hogy néhány pehelytoll sodródik a férfi peckes léptei után.*
- Méltóságod az első pillanattól bírja lenyűgözött rajongásomat *feleli. Felelne a meghívásra is, de a Báró megteszi helyette. A döntésben cáfolhatatlan jogot érvényesít és ezt Yeza alázatos háttérbe vonulással fogadja, ahogy kell.
Nyúl a pohárért, de mielőtt elvenné, megakasztja a mozdulatot a Kancellár megszólalása. Tulajdonképpen most jó is, hogy egy pillanatra a torkára forr a szó. Caldorcor nagyon is észnél van.
A vörös megszokta már, hogy nála van az a penge. Valószínűleg előbb tűnne fel neki, ha nincs nála, mint ha szoknyát felejtene el felvenni reggel.
Követi a Báró játékát, és szende-kacér mosolygással süti le a szemét, mintha minden szó kizárólag róla szólna. Pikánsan és büszke rátartisággal, ahogy saját gyűjteményét dicséri valaki, melyben egy másik által áhított kincset tudhat. Yeza egyszerű mozdulatokkal is képes érzéki részletekre terelni a férfiak figyelmét. Csupán aprót fordít a fején, ahogy sóhajt. Finom ívű nyaka, a bunda alól kivillanó kulcscsont falva csókoló ajkakat kíván magára méltó ékszerként; a Báró delejesen búgó hangja pedig csak még jobban felülteti e képzetre a védtelen figyelmet remélhetőleg. A bűvész és bájos segédje, ahogy e trükkben épp egy míves pengét tüntetnek el.
A téma pedig már gördül is tovább, méghozzá komoly s igazán jelentős dolgokat végigzongorázva. Yeza csendben marad, háttérbe vonul, míg a Báró elővezeti a dolgait. Épp újfent azon van, hogy belekóstoljon abba az állítólagosan kiváló borba, de a korty csaknem az orrába szalad, amikor elhangzik, hogy Caldorcor megkérte az Úrnőcske kezét. ~MINEK?~ Értetlenül kapja a férfi felé a tekintetét. Nem látja a dologban a rációt. Főleg nem az események mostani alakulása mellett. Azzal nyugtatja magát, hogy bizonyára vannak tényezők, amikről ő még nem tud, s amik mégis jó üzleti érdekké teszik ezt a beharangozott frigyet.*
- Bocsánat *teszi vissza inkább a helyére mégis azt a poharat.* - Nem szoktam ilyen nemes italhoz. *Kicsit meg is legyezgeti magát és lejjebb ereszti válláról a kabátot.* - Még a végén a fejembe száll.
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-13 11:06:21
Üzenet elküldve: 2022-04-13 11:06:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmat!//
* vörös zavarát vagy nem látja vagy nem hajlandó tudomást venni róla. Yezától megfelelő profizmust vár el és ennek megfelelően is viselkedik. Nem aggódik miatta, a lány majd feltalálja magát. Jót mosolyogna, ha tudná, miféle gondolatok ébrednek benne, amikor belépnek a kancellár irodájába. Esze ágában sincs odadobni Habrertusnak a wegtoreni lányt. Bár ki tudja, ha a kecskeszakállú olyan jó üzlettel áll elő, még a végén kihelyezi ide Yezát, mint a Kereskedőház küldöttét.
De egyelőre se nem löki az oroszlán - vagy jelen esetben kecske - elé, de nem is tesz erre semmiféle utalást vagy mozdulatot. Az igric megelégedik azzal, hogy átadja a vörösnek a kabátját és visszafordul Habrertus felé, hogy tovább bazsalyogjanak és nem szól közbe, amikor Yeza intéz szavakat hozzá.
A kancellár elébük jön az asztal mögül, elfogadja felé nyújtott jobbját, mi több, amikor megfogja a kezét, még baráti ölelésben is részesítené.
Látja a kancelláron, mennyire örül annak, hogy Yeza kísérte el a találkozóra, ellenben a vörössel, aki csak most érezheti igazán bezáródni felette a ketrec ajtaját.*
- Köszönjük, kancellár, megtisztelsz. *Hajt fejet úriasan, majd megindul a felkínált szék felé. Nem figyel arra, hogy a férfi elveszi Yezától a kezébe nyomott holmikat, akár a karddal együtt, amit nemrég adott vissza a lánynak. Ha volt olyan balga és nem övezte fel magát vele, akkor így járt. A bárónál nincs fegyver, kivéve Kathlynt, de a számszeríj nincs felajzva és acélvessző sincs a lővájatban.
Kényelmesen leül a székre, elrendezi ruháját, míg a vörös is helyet foglal mellette.*
- Habrertus uram, elkényeztetsz bennünket. *Mondja meglepetten és elismerően az előkerülő borra. Maga nem kedveli annyira az óborokat, túl savasak, túl erősek és megfájdul az ember feje tőle. Leginkább marha- vagy vadsült mellé fogyasztaná szívesen, ám az istenekért sem utasítaná vissza a kínálást.
Aztán érkezik a feketeleves. Habrertus színpadias túlzással adja elő a Kalmárban történteket. Az igric nem tekint lesújtón Yezára, csak halovány, bűnbánó mosollyal hallgatja a kancellár ömlengését. Persze érkezik mellé egy kis felmentés is, hogy "félreértés" és "ártatlanok", ám az igric nem dől be a színjátéknak. Egyedül az nyugtatja, hogy Aztyan jól kezelte a dolgokat. Ha nem tette volna, akkor talán már láncban csücsülnének a híres Gödör alján.
Amikor aztán Yeza "érdemeire" terelődik a szó és a papagáj bekiabálja azt az illetlenséget, ami minden bizonnyal a vörössel kapcsolatban hangozhatott el a kancellár szájából, az igricnek nagyon kell ügyelnie a gesztusaira, hogy ne árulják el kaján örömét.*
- Oh. *Fordul meglepetten a szárnyas irányába és amikor újra felhangzik a korábban is hallott hasonló frázis, már biztos benne, hogy Yeza lehet annak a bizonyos "seggnek" a tulajdonosa. Megbocsátón mosolyog, amikor Habrertus eltávolítja a madarat és Yeza felé is pillant, hogy megnézze, hogy érzi magát a lány a bitó árnyékában.
A vöröst maga állította a kancellárra, amikor vendégül látták a Kalmárban és úgy tűnik, hogy kicsit talán túl jól is végezte a munkáját. Ami mindegy is, ha a kéjenc kancellár így kevésbé neheztel.
A meghívásra, ami a visszatérő tharg nagyasszonynak rendezett ünnepségre szól, maga is megemeli a poharát és beleiszik.*
- Megtisztelő a meghívás és természetesen mindketten részt veszünk. Egészségedre!
*A bor valóban finom, bár ahogy várta, erős és savas, kár, hogy nem evett rendesen a reggel. Ám végre Habrertus befejezni látszik a beszédet és rákérdez jövetelük céljára. Nem kerüli el az igric figyelmét a pillantás, amellyel a kecskeszakállú Yeza derekát és az azon viselt tőrt fürkészi. Amikor pedig szóval is illeti, maga is odapillant.*
- Gyönyörű, mint minden wegtoreni... fegyver. *Erősíti meg a kancellár szavait, de könnyeden túllép azon apróságon, hogy Yeza nem is viselhetne az erődön belül pengét a derekán.*
- Mindenképpen meglátogattalak volna, Habrertus, hisz szükségem volna a segítségedre egy üzleti ügyben, ám amikor Yeza értesített a nagyasszony visszatéréséről, azonnal megindultam hozzád. *Kezd bele a válaszba.*
- Szeretnék audienciát kérni Leandana úrnőtől és köszönteni csodás visszatérését, amennyiben ez megoldható. Mint bizonyára tudod, gyengéd érzelmek fűznek Kagaenae úrnőhöz. *Mondja és szavai után őszinte, férfiasan zavart mosollyal süti le sárga pillantását.*
- Kagaenae maga is örömmel fogadta édesapja hitvesének visszatértét, ám tart attól, hogy esetleg Leandana úrnő haragot táplál irányába, amiért neki kellett viselnie az uralkodás terhét Kagan hadúr után. Remélem, meg tudom győzni Leandana úrnőt, hogy Kagaenae nem kívánja akadályozni abban, hogy visszavegye a hatalmat tőle, hisz többször elmondta nekem abbéli félelmét, hogy nem tud megfelelni apja elvárásainak és a birodalom vezetésének. *Folytatja a beszédet. Mindenképpen Habrertusnak kell bejelentenie Leandanának, nem állhat elé azonnal.*
- Remélem, megbocsátod nekem, hogy nem ezzel kezdtem, de megkértem Kagaenae Thargodar kezét nemrég és ő igent mondott. Szeretném Leandana úrnő áldását kérni frigyünkre, továbbá mindketten reméljük, hogy elvállalod a tavasszal esedékes esküvőt levezetését, barátom. *Fejezi be reménytelei mosollyal. A legjobbat a végére hagyta, hogy a kancellár erre emlékezzen. Habrertus, ahogy az igric is, imádja a kitüntetéseket, ha a rivaldafényben sütkérezhet és mi lehet nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy összeadhatja Kagan lányát a wegtoreni mesterkalmárral?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmat!//
* vörös zavarát vagy nem látja vagy nem hajlandó tudomást venni róla. Yezától megfelelő profizmust vár el és ennek megfelelően is viselkedik. Nem aggódik miatta, a lány majd feltalálja magát. Jót mosolyogna, ha tudná, miféle gondolatok ébrednek benne, amikor belépnek a kancellár irodájába. Esze ágában sincs odadobni Habrertusnak a wegtoreni lányt. Bár ki tudja, ha a kecskeszakállú olyan jó üzlettel áll elő, még a végén kihelyezi ide Yezát, mint a Kereskedőház küldöttét.
De egyelőre se nem löki az oroszlán - vagy jelen esetben kecske - elé, de nem is tesz erre semmiféle utalást vagy mozdulatot. Az igric megelégedik azzal, hogy átadja a vörösnek a kabátját és visszafordul Habrertus felé, hogy tovább bazsalyogjanak és nem szól közbe, amikor Yeza intéz szavakat hozzá.
A kancellár elébük jön az asztal mögül, elfogadja felé nyújtott jobbját, mi több, amikor megfogja a kezét, még baráti ölelésben is részesítené.
Látja a kancelláron, mennyire örül annak, hogy Yeza kísérte el a találkozóra, ellenben a vörössel, aki csak most érezheti igazán bezáródni felette a ketrec ajtaját.*
- Köszönjük, kancellár, megtisztelsz. *Hajt fejet úriasan, majd megindul a felkínált szék felé. Nem figyel arra, hogy a férfi elveszi Yezától a kezébe nyomott holmikat, akár a karddal együtt, amit nemrég adott vissza a lánynak. Ha volt olyan balga és nem övezte fel magát vele, akkor így járt. A bárónál nincs fegyver, kivéve Kathlynt, de a számszeríj nincs felajzva és acélvessző sincs a lővájatban.
Kényelmesen leül a székre, elrendezi ruháját, míg a vörös is helyet foglal mellette.*
- Habrertus uram, elkényeztetsz bennünket. *Mondja meglepetten és elismerően az előkerülő borra. Maga nem kedveli annyira az óborokat, túl savasak, túl erősek és megfájdul az ember feje tőle. Leginkább marha- vagy vadsült mellé fogyasztaná szívesen, ám az istenekért sem utasítaná vissza a kínálást.
Aztán érkezik a feketeleves. Habrertus színpadias túlzással adja elő a Kalmárban történteket. Az igric nem tekint lesújtón Yezára, csak halovány, bűnbánó mosollyal hallgatja a kancellár ömlengését. Persze érkezik mellé egy kis felmentés is, hogy "félreértés" és "ártatlanok", ám az igric nem dől be a színjátéknak. Egyedül az nyugtatja, hogy Aztyan jól kezelte a dolgokat. Ha nem tette volna, akkor talán már láncban csücsülnének a híres Gödör alján.
Amikor aztán Yeza "érdemeire" terelődik a szó és a papagáj bekiabálja azt az illetlenséget, ami minden bizonnyal a vörössel kapcsolatban hangozhatott el a kancellár szájából, az igricnek nagyon kell ügyelnie a gesztusaira, hogy ne árulják el kaján örömét.*
- Oh. *Fordul meglepetten a szárnyas irányába és amikor újra felhangzik a korábban is hallott hasonló frázis, már biztos benne, hogy Yeza lehet annak a bizonyos "seggnek" a tulajdonosa. Megbocsátón mosolyog, amikor Habrertus eltávolítja a madarat és Yeza felé is pillant, hogy megnézze, hogy érzi magát a lány a bitó árnyékában.
A vöröst maga állította a kancellárra, amikor vendégül látták a Kalmárban és úgy tűnik, hogy kicsit talán túl jól is végezte a munkáját. Ami mindegy is, ha a kéjenc kancellár így kevésbé neheztel.
A meghívásra, ami a visszatérő tharg nagyasszonynak rendezett ünnepségre szól, maga is megemeli a poharát és beleiszik.*
- Megtisztelő a meghívás és természetesen mindketten részt veszünk. Egészségedre!
*A bor valóban finom, bár ahogy várta, erős és savas, kár, hogy nem evett rendesen a reggel. Ám végre Habrertus befejezni látszik a beszédet és rákérdez jövetelük céljára. Nem kerüli el az igric figyelmét a pillantás, amellyel a kecskeszakállú Yeza derekát és az azon viselt tőrt fürkészi. Amikor pedig szóval is illeti, maga is odapillant.*
- Gyönyörű, mint minden wegtoreni... fegyver. *Erősíti meg a kancellár szavait, de könnyeden túllép azon apróságon, hogy Yeza nem is viselhetne az erődön belül pengét a derekán.*
- Mindenképpen meglátogattalak volna, Habrertus, hisz szükségem volna a segítségedre egy üzleti ügyben, ám amikor Yeza értesített a nagyasszony visszatéréséről, azonnal megindultam hozzád. *Kezd bele a válaszba.*
- Szeretnék audienciát kérni Leandana úrnőtől és köszönteni csodás visszatérését, amennyiben ez megoldható. Mint bizonyára tudod, gyengéd érzelmek fűznek Kagaenae úrnőhöz. *Mondja és szavai után őszinte, férfiasan zavart mosollyal süti le sárga pillantását.*
- Kagaenae maga is örömmel fogadta édesapja hitvesének visszatértét, ám tart attól, hogy esetleg Leandana úrnő haragot táplál irányába, amiért neki kellett viselnie az uralkodás terhét Kagan hadúr után. Remélem, meg tudom győzni Leandana úrnőt, hogy Kagaenae nem kívánja akadályozni abban, hogy visszavegye a hatalmat tőle, hisz többször elmondta nekem abbéli félelmét, hogy nem tud megfelelni apja elvárásainak és a birodalom vezetésének. *Folytatja a beszédet. Mindenképpen Habrertusnak kell bejelentenie Leandanának, nem állhat elé azonnal.*
- Remélem, megbocsátod nekem, hogy nem ezzel kezdtem, de megkértem Kagaenae Thargodar kezét nemrég és ő igent mondott. Szeretném Leandana úrnő áldását kérni frigyünkre, továbbá mindketten reméljük, hogy elvállalod a tavasszal esedékes esküvőt levezetését, barátom. *Fejezi be reménytelei mosollyal. A legjobbat a végére hagyta, hogy a kancellár erre emlékezzen. Habrertus, ahogy az igric is, imádja a kitüntetéseket, ha a rivaldafényben sütkérezhet és mi lehet nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy összeadhatja Kagan lányát a wegtoreni mesterkalmárral?*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-12 20:26:39
Üzenet elküldve: 2022-04-12 20:26:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Báró uram!
*Erre nem számított, de megtanulta már hogyan palástolja meglepetését. Feláll a székéből, két karját széttárja, mint aki rég látott kedves ismerőssel találkozik és az asztalt megkerülve siet vendége elé. Egyben megállapítja, hogy kedvére való a fickó. Persze egy kanál vízben meg tudná fojtani ha úgy adódna, de azt el kell ismernie, hogy a wegtoreni elsőrendűen színlel. Hiszen nagy barátsággal üdvözölte, holott az ellenszenv valószínűleg kölcsönös. Persze egy bárd repertoárjának ez is része kell legyen, de akárhogy is: így sokkal érdekesebb a dolog. Hubi kedveli az ilyen játékokat.*
- Minő váratlan és kellemes meglepetés, hogy a Vashegyen üdvözölhetlek. *baráti jobbra nyújtja a kezét és most veszi észre az eddig takarásban álló Yezát* És kedves útitársad.
*Most szalad igazán fülig a szája. Az igazat megvallva nem számított rá, hogy Yeza élni fog a meghívásával. Valószínű, hogy nem is saját jószántából jött, de ez keveset számít.*
- Kedvesem...
*Nyájas mosollyal hallgatja a páros mentegetőzését. Azt várhatják, hogy legyintsen egyet és ő is félreértésnek nevezze a történteket, majd javasolja, hogy felejtsék el az egész kellemetlenséget. Igen, azt várhatják.*
- De miért ácsorognánk itt, bizonyára fárasztó út van mögöttetek. Kérlek, foglaljatok helyet!
*Az asztala előtt lévő székek felé int, és ha Yeza nem ragaszkodik a kezében tartott ruhatárhoz, elveszi a holmit és elrendezi a fogason. Tapintásra sem stimmel valami a ruhákkal, és hamarosan egy díszes kidolgozású kardhüvellyel és a benne lapuló, hasonlóan míves munkával készült karddal néz farkasszemet. Egy lapos pillantást vet hátra, a báró oldalán nem lát pengét. Alighanem az övé, és ez így rendben van. Ha vendégei leültek, poharakat kerít és egy palack borral tér vissza.*
- 6862-es pirtianesi óbor. A legjobb évjárat az elmúlt száz évből. Szinte bűnnek számít egyedül fogyasztani, megkülönböztetetten kedves társasághoz tartogatom.
*Miután töltött a poharakba, megkerüli az asztalt és lehuppan a karszékébe.*
- No, igen... *forgatja kezében a poharát egy kígyóbűvölő mosolyával nézve vendégeire* Meg kell mondjam, rég kerültem olyan méltatlan helyzetbe. Ha egyáltalán. És bármennyire is fájlaltam, szerény személyemet ért inzultus eltörpül amellett, hogy a thargok Szellemjáróját megalázó szituációba kényszerítették.
*Szabad kezével tesz egy mozdulatot.*
- Igaz, nem tisztességes ezt felhánytorgatnom. Kegyelmed emberei *biccent a báró felé* ártatlanok, ez szilárd meggyőződésem. Ahogy említetted, csacska félreértés áll az egész hátterében, amit... no, mi is a neve?
*Csettint az ujjaival.*
- Aztyam, igaz? Megbízottad figyelemreméltó tapintattal simította el az ügyet. Nem feltételezném, hogy meg kívánnál válni tőle, hiszen erre okod nem lenne, de ha egyszer így történne, ajánlólevél nélkül is szívesen látom a Kancellárián. No de igazságtalanság lenne részemről, ha mások érdemeit elhallgatnám. Yeza, és az ő...
*Meg sem lepődik, hogy az eddig csendben táplálkozó és szeme sarkából a nyüzsgést figyelő Jágó ne most villantaná meg, hogy milyen gyorsan képes új, nemrég hallott kifejezéseket megjegyezni és az alkalmas időben visszamondani.*
- KEREK SEGGE!
*A kancellár pislog kettőt az asztallapra pillantva az illetlen, de tényszerűségében megkérdőjelezhetetlen közbevetésre.*
- Egyre biztosabb vagyok benne, hogy korábbi gazdái között bárdolatlan hajóskapitányok is előfordulhattak. Elnézésetek kérem! Tehát Yeza, és az ő kedvessége...
- KEDVES SEGG!
- Bocsássatok meg egy pillanatra!
*Miután felállt ültéből, Hubi megragadja az állványt aminek keresztrúdján a papagáj üldögél, és a hivatali helyiségből nyíló privát termeibe viszi. A félig becsukódó ajtó mögül némi felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki, talán a jó kancellár megfosztotta pár farktollától a szószátyár szárnyast. Nyilván féltékenységből. Szómenése itt csak Hubinak lehet.*
- Így. *ül le ismét Cha'yss-ékkal szemben miután visszatért* Tehát Yeza kedvessége, amivel a Kalmárba érkeztemtől kitüntetett, szinte maradéktalanul elűzte csalódottságom. Őszintén bízom benne, hogy ezt a kedvességet nem merítettem ki maradéktalanul.
*Világos, elvégre pont azt nem kapta meg a vöröstől amire igazán vágyott. És ha már róla van szó, egy mosollyal tünteti ki Yezát.*
- Kérdésedre visszatérve, az istenek kegyesek voltak hozzánk, és baj nélkül tértünk meg a Vashegyre. Egyelőre valóban nem volt érkezésünk illőképpen megünnepelni a nagyasszony visszatértét, de ez nem várathat soká magára. Engedd meg, hogy a nagytiszteletű báró úr mellett téged is szeretettel meghívjalak e küszöbön álló örömteli eseményre!
*Megemeli poharát vendégei felé.*
- Egészségetekre!
*Hörpint egyet, szinte megrágja a kortyot, majdhogynem áhítatos képpel bólint.*
- Páratlan ital. Sajnos készleteim erősen megfogyatkoztak, de biztos vagyok benne, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház segítségére ebben is számíthatok.
*Lekoppintja maga elé az asztalra a poharát.*
- De talán térjünk át jöveteletek céljára!
*Tekintete elidőzik Yeza derekán, mert ott jó pihentetni a szemet. Az ott viselt tőrön kevésbé. Egy merev mosollyal pillant a hol ide, hol oda a páros között.
~Ezek a széltolók valahogy kijátszották az őrséget. Megnyúzatom azt a hegyesfülűt! De vajon mit akarnak kavarni?~
Lekönyököl az asztalra, kicsit előre is hajol érdeklőve.*
- Csinos munka. *biccent fejével a tőr felé* Magam sem szívesen válnék meg tőle.
*Noha az előbb még azt mondta, hogy a báróék terveiről váltsanak szót, előbb kegyeskedik lehetőséget adni a wegtorenieknek, hogy ezt a sértést megmagyarázzák. Bár nem volt kérdő a hangsúly, a kancellár várakozásából érezhető, hogy szeretne valamit hallani arról, hogy Yeza fegyvert viselve ül a hivatalában.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.12 20:55:29
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Báró uram!
*Erre nem számított, de megtanulta már hogyan palástolja meglepetését. Feláll a székéből, két karját széttárja, mint aki rég látott kedves ismerőssel találkozik és az asztalt megkerülve siet vendége elé. Egyben megállapítja, hogy kedvére való a fickó. Persze egy kanál vízben meg tudná fojtani ha úgy adódna, de azt el kell ismernie, hogy a wegtoreni elsőrendűen színlel. Hiszen nagy barátsággal üdvözölte, holott az ellenszenv valószínűleg kölcsönös. Persze egy bárd repertoárjának ez is része kell legyen, de akárhogy is: így sokkal érdekesebb a dolog. Hubi kedveli az ilyen játékokat.*
- Minő váratlan és kellemes meglepetés, hogy a Vashegyen üdvözölhetlek. *baráti jobbra nyújtja a kezét és most veszi észre az eddig takarásban álló Yezát* És kedves útitársad.
*Most szalad igazán fülig a szája. Az igazat megvallva nem számított rá, hogy Yeza élni fog a meghívásával. Valószínű, hogy nem is saját jószántából jött, de ez keveset számít.*
- Kedvesem...
*Nyájas mosollyal hallgatja a páros mentegetőzését. Azt várhatják, hogy legyintsen egyet és ő is félreértésnek nevezze a történteket, majd javasolja, hogy felejtsék el az egész kellemetlenséget. Igen, azt várhatják.*
- De miért ácsorognánk itt, bizonyára fárasztó út van mögöttetek. Kérlek, foglaljatok helyet!
*Az asztala előtt lévő székek felé int, és ha Yeza nem ragaszkodik a kezében tartott ruhatárhoz, elveszi a holmit és elrendezi a fogason. Tapintásra sem stimmel valami a ruhákkal, és hamarosan egy díszes kidolgozású kardhüvellyel és a benne lapuló, hasonlóan míves munkával készült karddal néz farkasszemet. Egy lapos pillantást vet hátra, a báró oldalán nem lát pengét. Alighanem az övé, és ez így rendben van. Ha vendégei leültek, poharakat kerít és egy palack borral tér vissza.*
- 6862-es pirtianesi óbor. A legjobb évjárat az elmúlt száz évből. Szinte bűnnek számít egyedül fogyasztani, megkülönböztetetten kedves társasághoz tartogatom.
*Miután töltött a poharakba, megkerüli az asztalt és lehuppan a karszékébe.*
- No, igen... *forgatja kezében a poharát egy kígyóbűvölő mosolyával nézve vendégeire* Meg kell mondjam, rég kerültem olyan méltatlan helyzetbe. Ha egyáltalán. És bármennyire is fájlaltam, szerény személyemet ért inzultus eltörpül amellett, hogy a thargok Szellemjáróját megalázó szituációba kényszerítették.
*Szabad kezével tesz egy mozdulatot.*
- Igaz, nem tisztességes ezt felhánytorgatnom. Kegyelmed emberei *biccent a báró felé* ártatlanok, ez szilárd meggyőződésem. Ahogy említetted, csacska félreértés áll az egész hátterében, amit... no, mi is a neve?
*Csettint az ujjaival.*
- Aztyam, igaz? Megbízottad figyelemreméltó tapintattal simította el az ügyet. Nem feltételezném, hogy meg kívánnál válni tőle, hiszen erre okod nem lenne, de ha egyszer így történne, ajánlólevél nélkül is szívesen látom a Kancellárián. No de igazságtalanság lenne részemről, ha mások érdemeit elhallgatnám. Yeza, és az ő...
*Meg sem lepődik, hogy az eddig csendben táplálkozó és szeme sarkából a nyüzsgést figyelő Jágó ne most villantaná meg, hogy milyen gyorsan képes új, nemrég hallott kifejezéseket megjegyezni és az alkalmas időben visszamondani.*
- KEREK SEGGE!
*A kancellár pislog kettőt az asztallapra pillantva az illetlen, de tényszerűségében megkérdőjelezhetetlen közbevetésre.*
- Egyre biztosabb vagyok benne, hogy korábbi gazdái között bárdolatlan hajóskapitányok is előfordulhattak. Elnézésetek kérem! Tehát Yeza, és az ő kedvessége...
- KEDVES SEGG!
- Bocsássatok meg egy pillanatra!
*Miután felállt ültéből, Hubi megragadja az állványt aminek keresztrúdján a papagáj üldögél, és a hivatali helyiségből nyíló privát termeibe viszi. A félig becsukódó ajtó mögül némi felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki, talán a jó kancellár megfosztotta pár farktollától a szószátyár szárnyast. Nyilván féltékenységből. Szómenése itt csak Hubinak lehet.*
- Így. *ül le ismét Cha'yss-ékkal szemben miután visszatért* Tehát Yeza kedvessége, amivel a Kalmárba érkeztemtől kitüntetett, szinte maradéktalanul elűzte csalódottságom. Őszintén bízom benne, hogy ezt a kedvességet nem merítettem ki maradéktalanul.
*Világos, elvégre pont azt nem kapta meg a vöröstől amire igazán vágyott. És ha már róla van szó, egy mosollyal tünteti ki Yezát.*
- Kérdésedre visszatérve, az istenek kegyesek voltak hozzánk, és baj nélkül tértünk meg a Vashegyre. Egyelőre valóban nem volt érkezésünk illőképpen megünnepelni a nagyasszony visszatértét, de ez nem várathat soká magára. Engedd meg, hogy a nagytiszteletű báró úr mellett téged is szeretettel meghívjalak e küszöbön álló örömteli eseményre!
*Megemeli poharát vendégei felé.*
- Egészségetekre!
*Hörpint egyet, szinte megrágja a kortyot, majdhogynem áhítatos képpel bólint.*
- Páratlan ital. Sajnos készleteim erősen megfogyatkoztak, de biztos vagyok benne, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház segítségére ebben is számíthatok.
*Lekoppintja maga elé az asztalra a poharát.*
- De talán térjünk át jöveteletek céljára!
*Tekintete elidőzik Yeza derekán, mert ott jó pihentetni a szemet. Az ott viselt tőrön kevésbé. Egy merev mosollyal pillant a hol ide, hol oda a páros között.
~Ezek a széltolók valahogy kijátszották az őrséget. Megnyúzatom azt a hegyesfülűt! De vajon mit akarnak kavarni?~
Lekönyököl az asztalra, kicsit előre is hajol érdeklőve.*
- Csinos munka. *biccent fejével a tőr felé* Magam sem szívesen válnék meg tőle.
*Noha az előbb még azt mondta, hogy a báróék terveiről váltsanak szót, előbb kegyeskedik lehetőséget adni a wegtorenieknek, hogy ezt a sértést megmagyarázzák. Bár nem volt kérdő a hangsúly, a kancellár várakozásából érezhető, hogy szeretne valamit hallani arról, hogy Yeza fegyvert viselve ül a hivatalában.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.12 20:55:29
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-12 18:20:03
Üzenet elküldve: 2022-04-12 18:20:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Yeza nem is igyekszik kilépni a Báró mögül, amíg nem muszáj, de a nézelődést azért folytatja. Ez hát a Kancellár székhelye. Az ilyesmit sokat elmond; ő pedig minél több apróságot meg akar tudni, ami később talán hasznára lehet. Olyannyira belefeledkezik, hogy egy pillanatra meg is feledkezik az ajtóról, mert ugyebár nincs senki, aki becsukja mögöttük. Úgy kell visszafordulnia, hogy orvosolja ezt a problémát. Némi ügyetlenkedés után sikerül megoldania úgy, hogy sem a Báró holmiját sem a saját kardját nem ejti el közben.
A nevét hallva kicsit összerezzenve pördül meg és máris odasiet a szólításra. Egy újabb levetett gönc várja Caldorcor ruhatárából és egy kissé aggasztó kacsintás. Yeza most úgy érzi magát, mint akin épp megigazítják a masnit, hogy átadhassák. Nagyot nyel. Ebben a pillanatban szörnyű nagy mulasztásnak érzi, hogy korábban nem egyeztettek jóval pontosabban a tervekről. Nem bízik a Báróban. Habár úgymond megegyeztek, mégis tenne rá egy nagyobb összeget, hogy ha úgy adódna, gondolkodás nélkül áldozná be őt. A zsiványoknak legalább a köznyelvben van becsületük. A kereskedőkkel kapcsolatban ilyesmi nem igazán merül fel. Ám egyelőre Yezának ne osztottak más lapot. Azzal kénytelen beszállni a játékba, amije van.*
- Méltóságos Uram *hajt fejet a Kancellár felé egy kacska pukedli közben egyensúlyozva a kisebb halommá duzzadt, rátestált holmikat. Épp csak fel-felrebbenő tekintetén látszik, hogy valahol számít rá, hogy a Báró közelebb noszogatja, még egyszer elnézést kér a Kancellártól, aztán jó szórakozást kívánva távozik is, hogy miután ezt a problémát lehúzta a listáról, felkeresse a hatujjú boszorkányt.
Yeza szinte kapaszkodik a sok cókmókba, mint a pajzsba az első csatájuk küszöbén állók.*
- Remélem, nem tartották fel Kegyelmeteket soká a városőrök, és épségben megérkeztek mindketten *mondja. Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy a tharg Úrnőt egyáltalán útjára engedték-e vagy hogy meddig vegzálták őket a Kaszárnyában.* - Azt hittem, mostanra már mindenütt örömtüzek érnek majd, hogy a Nagyasszony visszatért. Ugye nem történt baj? *kérdi aggodalmasan, remélve, hogy kicsit el tudja terelni a figyelmet magáról, továbbá, hogy kipuhatolja valamelyest, milyen fogadtatása volt a helyiek között ennek a nem mindennapi eseménynek.*
*Yeza nem is igyekszik kilépni a Báró mögül, amíg nem muszáj, de a nézelődést azért folytatja. Ez hát a Kancellár székhelye. Az ilyesmit sokat elmond; ő pedig minél több apróságot meg akar tudni, ami később talán hasznára lehet. Olyannyira belefeledkezik, hogy egy pillanatra meg is feledkezik az ajtóról, mert ugyebár nincs senki, aki becsukja mögöttük. Úgy kell visszafordulnia, hogy orvosolja ezt a problémát. Némi ügyetlenkedés után sikerül megoldania úgy, hogy sem a Báró holmiját sem a saját kardját nem ejti el közben.
A nevét hallva kicsit összerezzenve pördül meg és máris odasiet a szólításra. Egy újabb levetett gönc várja Caldorcor ruhatárából és egy kissé aggasztó kacsintás. Yeza most úgy érzi magát, mint akin épp megigazítják a masnit, hogy átadhassák. Nagyot nyel. Ebben a pillanatban szörnyű nagy mulasztásnak érzi, hogy korábban nem egyeztettek jóval pontosabban a tervekről. Nem bízik a Báróban. Habár úgymond megegyeztek, mégis tenne rá egy nagyobb összeget, hogy ha úgy adódna, gondolkodás nélkül áldozná be őt. A zsiványoknak legalább a köznyelvben van becsületük. A kereskedőkkel kapcsolatban ilyesmi nem igazán merül fel. Ám egyelőre Yezának ne osztottak más lapot. Azzal kénytelen beszállni a játékba, amije van.*
- Méltóságos Uram *hajt fejet a Kancellár felé egy kacska pukedli közben egyensúlyozva a kisebb halommá duzzadt, rátestált holmikat. Épp csak fel-felrebbenő tekintetén látszik, hogy valahol számít rá, hogy a Báró közelebb noszogatja, még egyszer elnézést kér a Kancellártól, aztán jó szórakozást kívánva távozik is, hogy miután ezt a problémát lehúzta a listáról, felkeresse a hatujjú boszorkányt.
Yeza szinte kapaszkodik a sok cókmókba, mint a pajzsba az első csatájuk küszöbén állók.*
- Remélem, nem tartották fel Kegyelmeteket soká a városőrök, és épségben megérkeztek mindketten *mondja. Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy a tharg Úrnőt egyáltalán útjára engedték-e vagy hogy meddig vegzálták őket a Kaszárnyában.* - Azt hittem, mostanra már mindenütt örömtüzek érnek majd, hogy a Nagyasszony visszatért. Ugye nem történt baj? *kérdi aggodalmasan, remélve, hogy kicsit el tudja terelni a figyelmet magáról, továbbá, hogy kipuhatolja valamelyest, milyen fogadtatása volt a helyiek között ennek a nem mindennapi eseménynek.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-12 10:44:54
Üzenet elküldve: 2022-04-12 10:44:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Nem csalódik a jó kancellárban. Vén kecske is megnyalná a sót, ahogy a mondás is tartja. És ez a vén kecske minden alkalmat megragad, hogy egy kis sót nyalogasson. Az is megfordul az igric fejében, hogy bizonyos előjogokért és Habrertus támogatásáért odalöki Yezát a kecske elé, ám többet ér neki a vörös, ahhoz, hogy ilyen számítón a kancellár elé lökje. Mégiscsak egy földijéről van szó.
Hagyja, hogy a vörös kinézelődje magát, tudja, hogy nem az épületek ornamentikájának vagy a tharg építészetnek szól, Yeza ilyenkor felmér, tervez és menekülőutat keres ösztönösen.
A kancellária ajtaja előtt a kopogás után szinte azonnal bebocsátásra engedélyt adó szó érkezik a túloldalról és az igric nem bánva, hogy magát kell bejelentenie, nyúl is a kilincsért, hogy belépjen.*
- Üdvözöllek, Habrertus kancellár, barátom! *Lép be őszinte mosollyal és csak azért tükröz őszinte örömöt a mosolya, mert úgy kívánja. Nem lép félre Yeza elől, hanem egyenesen az asztal felé indul, meghagyva a vörösnek, hogy betegye mögöttük az ajtót.*
- Bocsáss meg, hogy ilyen hirtelen és hívatlan rád törtem, de hallottam a Kalmárban történt sajnálatos félreértésről. Yeza *Int jobbjával oda sem nézve a vörös felé.* továbbá értesített a tharg nagyasszony csodás visszatéréséről is, így úgy éreztem, azonnal el kell jönnöm hozzád, hogy rendezhessem az ügyet és megismerhessem Leandana úrnőt. *Vezeti fel ottlétük okát a kancellárnak.
Tervei szerint több legyet üt egy csapásra. Bármennyire is jól kezelte és simította el az ügyeket Aztyan, félő, hogy maradt tüske Habrertusban a történtek miatt, amit mindenképpen el kell tussolni vagy rá kell kenni a városőrségre. Szüksége van a tharg erdő fájára és más egyéb tervei is vannak Amonon, ha már Aenaetől birtokot kapott a közelben. Leandana visszatérése pedig jócskán felkavarhatta a thargok állóvizét, ám valószínűleg sikerül majd előnyt kovácsolnia ebből is. Ismeri Aenae érzéseit a hatalom terhével kapcsolatban, ám meg kell tudnia, hogy Kagan egykori hitvese hogyan gondolkodik Aenaeről.
Míg Habrertus válaszára vár lekanyarintja válláról köpenyét és odaadja Yezának és nem szalaszt el a kancellártól elfordultan egy bátorító kacsintást megereszteni a vörös felé.*
*Nem csalódik a jó kancellárban. Vén kecske is megnyalná a sót, ahogy a mondás is tartja. És ez a vén kecske minden alkalmat megragad, hogy egy kis sót nyalogasson. Az is megfordul az igric fejében, hogy bizonyos előjogokért és Habrertus támogatásáért odalöki Yezát a kecske elé, ám többet ér neki a vörös, ahhoz, hogy ilyen számítón a kancellár elé lökje. Mégiscsak egy földijéről van szó.
Hagyja, hogy a vörös kinézelődje magát, tudja, hogy nem az épületek ornamentikájának vagy a tharg építészetnek szól, Yeza ilyenkor felmér, tervez és menekülőutat keres ösztönösen.
A kancellária ajtaja előtt a kopogás után szinte azonnal bebocsátásra engedélyt adó szó érkezik a túloldalról és az igric nem bánva, hogy magát kell bejelentenie, nyúl is a kilincsért, hogy belépjen.*
- Üdvözöllek, Habrertus kancellár, barátom! *Lép be őszinte mosollyal és csak azért tükröz őszinte örömöt a mosolya, mert úgy kívánja. Nem lép félre Yeza elől, hanem egyenesen az asztal felé indul, meghagyva a vörösnek, hogy betegye mögöttük az ajtót.*
- Bocsáss meg, hogy ilyen hirtelen és hívatlan rád törtem, de hallottam a Kalmárban történt sajnálatos félreértésről. Yeza *Int jobbjával oda sem nézve a vörös felé.* továbbá értesített a tharg nagyasszony csodás visszatéréséről is, így úgy éreztem, azonnal el kell jönnöm hozzád, hogy rendezhessem az ügyet és megismerhessem Leandana úrnőt. *Vezeti fel ottlétük okát a kancellárnak.
Tervei szerint több legyet üt egy csapásra. Bármennyire is jól kezelte és simította el az ügyeket Aztyan, félő, hogy maradt tüske Habrertusban a történtek miatt, amit mindenképpen el kell tussolni vagy rá kell kenni a városőrségre. Szüksége van a tharg erdő fájára és más egyéb tervei is vannak Amonon, ha már Aenaetől birtokot kapott a közelben. Leandana visszatérése pedig jócskán felkavarhatta a thargok állóvizét, ám valószínűleg sikerül majd előnyt kovácsolnia ebből is. Ismeri Aenae érzéseit a hatalom terhével kapcsolatban, ám meg kell tudnia, hogy Kagan egykori hitvese hogyan gondolkodik Aenaeről.
Míg Habrertus válaszára vár lekanyarintja válláról köpenyét és odaadja Yezának és nem szalaszt el a kancellártól elfordultan egy bátorító kacsintást megereszteni a vörös felé.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:07:07
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:07:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahogy azt a gnómocska elképzeli...
*Elégedetlenül veregeti pipáját a hamu tárolására alkalmatos edényke pereméhez, hogy a leégett dohány maradékát eltávolítsa belőle. Nem sokkal azelőtt tette le az írótollat amivel jegyzetelt, miközben egy vaskos kódexet olvasott. Numjick Bebkaciert, a jeles gnóm tudós "Az wegtoreni építőmesterek munkáirúl" című, szakmai körökben etalonnak számító írásával elégedetlen és nem is érti, hogy ezt az ordító dilettánst miként vehetik komolyan? Hátradől a székben, megdörlgöli az orrnyergét és inkább feltápászkodik, hogy a szekrényhez lépve kinyissa azt és Jágónak valami eleséget keressen.*
- Ó...
*Ez nem a papagáj számára elkülönített magvaknak szól, hanem a szekrény alján felfedezett, finoman cserzett bőrből készült pár csizmának és egy mívesen kidolgozott ezüsttükörnek. Leguggol hozzájuk, recseg is a térde, és arra gondol, hogy ezeket már nem adhatja oda Alyonak. Ebben a pillanatban őszintén sajnálja a félvért. Alyo azon kevesek közé tartozott akik nem mutatták ki az ellenérzéseik, bár valószínűleg nem szívlelte őt. Eszébe jut a ház és a hozzá tartozó kis birtok amit most Relael, az a formás elf bírlal és arra gondol, hogy Relt alkalomadtán bekéreti a Kancelláriára, hogy a tulajdonjogot rendezzék. Az elf finom hölgy, bizonyára magányos és örömmel venné egy hozzá illően finom úriember társaságát. Második nekifutásra Hubi ebben már nem biztos, de egy próbát megérne a dolog.*
- Hát, barátom... *önt egy kis kölest Jágó tálkájába* Gyönyörű kerek segge volt.
*Természetesen Alyoról mesél a papagájnak és mivel Hubi úriember, úgy tartja helyesnek, hogy még egy oktalan madár előtt se használjon erős kifejezéseket. Így a segg szót hangját lehalkítva ejti ki. A papagáj pedig szemét bizalmatlanul forgatva nézi a kancellárt, de egy szó nélkül lát neki a magoknak. Hubi pedig épp visszaül az asztala mögé, amikor zörögnek az ajtón. Váratlanul éri, összerezzen.*
- Tessék... *megköszörüli a torkát, mert az előbbi szó reszelős-halkan csúszott ki és most már hangosan ismétli el* Tessék!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahogy azt a gnómocska elképzeli...
*Elégedetlenül veregeti pipáját a hamu tárolására alkalmatos edényke pereméhez, hogy a leégett dohány maradékát eltávolítsa belőle. Nem sokkal azelőtt tette le az írótollat amivel jegyzetelt, miközben egy vaskos kódexet olvasott. Numjick Bebkaciert, a jeles gnóm tudós "Az wegtoreni építőmesterek munkáirúl" című, szakmai körökben etalonnak számító írásával elégedetlen és nem is érti, hogy ezt az ordító dilettánst miként vehetik komolyan? Hátradől a székben, megdörlgöli az orrnyergét és inkább feltápászkodik, hogy a szekrényhez lépve kinyissa azt és Jágónak valami eleséget keressen.*
- Ó...
*Ez nem a papagáj számára elkülönített magvaknak szól, hanem a szekrény alján felfedezett, finoman cserzett bőrből készült pár csizmának és egy mívesen kidolgozott ezüsttükörnek. Leguggol hozzájuk, recseg is a térde, és arra gondol, hogy ezeket már nem adhatja oda Alyonak. Ebben a pillanatban őszintén sajnálja a félvért. Alyo azon kevesek közé tartozott akik nem mutatták ki az ellenérzéseik, bár valószínűleg nem szívlelte őt. Eszébe jut a ház és a hozzá tartozó kis birtok amit most Relael, az a formás elf bírlal és arra gondol, hogy Relt alkalomadtán bekéreti a Kancelláriára, hogy a tulajdonjogot rendezzék. Az elf finom hölgy, bizonyára magányos és örömmel venné egy hozzá illően finom úriember társaságát. Második nekifutásra Hubi ebben már nem biztos, de egy próbát megérne a dolog.*
- Hát, barátom... *önt egy kis kölest Jágó tálkájába* Gyönyörű kerek segge volt.
*Természetesen Alyoról mesél a papagájnak és mivel Hubi úriember, úgy tartja helyesnek, hogy még egy oktalan madár előtt se használjon erős kifejezéseket. Így a segg szót hangját lehalkítva ejti ki. A papagáj pedig szemét bizalmatlanul forgatva nézi a kancellárt, de egy szó nélkül lát neki a magoknak. Hubi pedig épp visszaül az asztala mögé, amikor zörögnek az ajtón. Váratlanul éri, összerezzen.*
- Tessék... *megköszörüli a torkát, mert az előbbi szó reszelős-halkan csúszott ki és most már hangosan ismétli el* Tessék!
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-11 17:55:26
Üzenet elküldve: 2022-04-11 17:55:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Nem bírja megállítani a kacér kis mosolygást, amit az íjász pillantása csal elő. Tulajdonképpen pontosan tudni véli, mi jár az elf fejében és nem is pironkodik miatta, hogy ez látszik rajta.
Szerencsére hamar tovább indulhatnak, bár Yeza kicsit ódzkodik a sietségtől. Gombóc van a gyomrában a találkozó miatt. Azt azért meg kell hagyni, hogy valamivel bátrabb így, hogy Caldorcor is vele van.
Füstifecskék húznak el mellettük, mikor az istálló felé veszik az irányt. Fürge, vidám csivitbe kezdenek a tető ormán megülve. Alig néhányan olyan hangzavart csinálnak, mint egy sereg bakfis egy lihanechi leányneveldéből.*
- Hm? *pillant oda a Báró hangjára, aztán le is esik neki, hogy csak a fegyvereit nyújtja vissza.
Yeza nem olyan célirányos, mint a férfi. Mindent megnéz magának. A tekintete csak úgy issza ezt az idegen világot. Mindent megfigyel. Úgy az épületeket, mint az esetlegesen megpillantott thargokat. Még nem tudja, mit gondoljon. Furcsa, kettős érzések környékezik. Néha figyelmeztetnie kell magát, hogy ne maradjon le. Ilyenkor megszaporázza a lépteit, hogy a Báró nyomában maradjon, ahogy egy csodálkozva ámuló gyermek az apja biztonságot jelentő árnyékába lapul, amikor kicsit megszeppenti a felfedezés túl nagyra növő örvénye.*
- Természetesen *feleli, a kérdésre. Az ő arcán is feldereng az a mindentudó mosoly, csak talán kicsit csalafintább, mint a kérdezőé. Csak egy pillanat múlva harapja be az ajkát és szegi le a tekintetét a borostyán szempárról. ~Nézd már, milyen érdekes kövek! (Nem.)~ Félő, túl nyilvánvalóan buktatta le magát, mert hogy tulajdonképpen neki a háttérben maradva kellett volna a Kancellár dolgairól információt szerezni.
Bent az épületben még a lélegzetét is igyekszik csendesebbre venni. Nem szívleli a sötét helyeket, és ezen a folyosó faragványai se segítenek. Idegen, vad arcélű szobrok figyelik, amint végiggázolnak a nyomasztó félhomályon.
Csaknem beleütközik az ajtó előtt megálló Báróba, amikor a kancellária elé érnek. Megfogja a rá testált dolgokat és önkéntelenül is a férfi mögé húzódik a kopogás után. Yeza a kését ugyan visszatűzte az övébe, de a kardját úgy tartja a kezében, mint egyet a Báró Úr holmija közül.
A torkában dobog a szíve. Aggódik. Izgul. A lehetőség mámorító, impulzív tüze harapja belülről. Akár a vadászat (amit a szó szoros értelemben nagyjából soha ki nem állhatott, mert túl szorosan kötődik az erdő undok díszletéhez). Az izgalma azonban a számára is ismerős, csak épp általában más terepen.*
*Nem bírja megállítani a kacér kis mosolygást, amit az íjász pillantása csal elő. Tulajdonképpen pontosan tudni véli, mi jár az elf fejében és nem is pironkodik miatta, hogy ez látszik rajta.
Szerencsére hamar tovább indulhatnak, bár Yeza kicsit ódzkodik a sietségtől. Gombóc van a gyomrában a találkozó miatt. Azt azért meg kell hagyni, hogy valamivel bátrabb így, hogy Caldorcor is vele van.
Füstifecskék húznak el mellettük, mikor az istálló felé veszik az irányt. Fürge, vidám csivitbe kezdenek a tető ormán megülve. Alig néhányan olyan hangzavart csinálnak, mint egy sereg bakfis egy lihanechi leányneveldéből.*
- Hm? *pillant oda a Báró hangjára, aztán le is esik neki, hogy csak a fegyvereit nyújtja vissza.
Yeza nem olyan célirányos, mint a férfi. Mindent megnéz magának. A tekintete csak úgy issza ezt az idegen világot. Mindent megfigyel. Úgy az épületeket, mint az esetlegesen megpillantott thargokat. Még nem tudja, mit gondoljon. Furcsa, kettős érzések környékezik. Néha figyelmeztetnie kell magát, hogy ne maradjon le. Ilyenkor megszaporázza a lépteit, hogy a Báró nyomában maradjon, ahogy egy csodálkozva ámuló gyermek az apja biztonságot jelentő árnyékába lapul, amikor kicsit megszeppenti a felfedezés túl nagyra növő örvénye.*
- Természetesen *feleli, a kérdésre. Az ő arcán is feldereng az a mindentudó mosoly, csak talán kicsit csalafintább, mint a kérdezőé. Csak egy pillanat múlva harapja be az ajkát és szegi le a tekintetét a borostyán szempárról. ~Nézd már, milyen érdekes kövek! (Nem.)~ Félő, túl nyilvánvalóan buktatta le magát, mert hogy tulajdonképpen neki a háttérben maradva kellett volna a Kancellár dolgairól információt szerezni.
Bent az épületben még a lélegzetét is igyekszik csendesebbre venni. Nem szívleli a sötét helyeket, és ezen a folyosó faragványai se segítenek. Idegen, vad arcélű szobrok figyelik, amint végiggázolnak a nyomasztó félhomályon.
Csaknem beleütközik az ajtó előtt megálló Báróba, amikor a kancellária elé érnek. Megfogja a rá testált dolgokat és önkéntelenül is a férfi mögé húzódik a kopogás után. Yeza a kését ugyan visszatűzte az övébe, de a kardját úgy tartja a kezében, mint egyet a Báró Úr holmija közül.
A torkában dobog a szíve. Aggódik. Izgul. A lehetőség mámorító, impulzív tüze harapja belülről. Akár a vadászat (amit a szó szoros értelemben nagyjából soha ki nem állhatott, mert túl szorosan kötődik az erdő undok díszletéhez). Az izgalma azonban a számára is ismerős, csak épp általában más terepen.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:02:24
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:02:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*A határozott fellépés, a passzus és talán Yeza közbenjárása a kabáttal eléri a kellő hatást és az igric, kíséretével könnyedén bejut a kapun. Valahol sajnálja azokat, akiknek alá kell vetniük magukat az alantas elf funkcionárius kukacoskodásának. A fickó egy igazi paraszt, ám az érzés csak alig pár szívdobbanásnyi ideig él benne.*
- Tessék. *Adja vissza a vörös fegyvereit, ahogy belovagolnak az udvarra.
A lovát az istálló felé fordítja, hogy ott a lovászra bízhassák, ők maguk pedig a Radkraal épületéhez indulnak, ahol a kancellária is található.*
- A kancellár próbálkozott veled, igaz? *Kérdi Yezától, ahogy halandak a Radkraal felé ajkán mindenttudó mosollyal. Habrertus nagy kujon hírében áll és állítanak még róla sok mást is, ami merészebb és sötétebb is, mint egy egyszerű flört a csinos lányokkal. Ám az igricet mindez a legkevésbé sem érdekli. Őt az érdekli, hogy hogyan fordíthatná a javára a most felmerülő helyzetet, hogyan szoríthatná sarokba a kancellárt és fordíthatná előnnyé azt a tényt, hogy Leandana visszatért a halálból. A frissen feltámadt nagyasszonyt egyelőre nem zaklatná még, sokkal jobb lesz, ha Habrertus jelenti be őket és kíséri eléjük. Ez esetben nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt magával hoznia Yezát, de biztos benne, hogy a vörös mindent megtett, hogy elsimítsa a Kalmárban megesett konfliktust.
Az épületbe érve, ha nem ütköznek ellenállásba, úgy egyenesen a kancelláriára megy, láthatóan ismeri a terepet, hisz nem először jár Habrertusnál. A kancellária ajtaja előtt megállva megigazítja ruházatát, leveszi kalapját és kesztyűit, amelyeket Yezának ad és háromszor határozottan koppint az ajtón.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
*A határozott fellépés, a passzus és talán Yeza közbenjárása a kabáttal eléri a kellő hatást és az igric, kíséretével könnyedén bejut a kapun. Valahol sajnálja azokat, akiknek alá kell vetniük magukat az alantas elf funkcionárius kukacoskodásának. A fickó egy igazi paraszt, ám az érzés csak alig pár szívdobbanásnyi ideig él benne.*
- Tessék. *Adja vissza a vörös fegyvereit, ahogy belovagolnak az udvarra.
A lovát az istálló felé fordítja, hogy ott a lovászra bízhassák, ők maguk pedig a Radkraal épületéhez indulnak, ahol a kancellária is található.*
- A kancellár próbálkozott veled, igaz? *Kérdi Yezától, ahogy halandak a Radkraal felé ajkán mindenttudó mosollyal. Habrertus nagy kujon hírében áll és állítanak még róla sok mást is, ami merészebb és sötétebb is, mint egy egyszerű flört a csinos lányokkal. Ám az igricet mindez a legkevésbé sem érdekli. Őt az érdekli, hogy hogyan fordíthatná a javára a most felmerülő helyzetet, hogyan szoríthatná sarokba a kancellárt és fordíthatná előnnyé azt a tényt, hogy Leandana visszatért a halálból. A frissen feltámadt nagyasszonyt egyelőre nem zaklatná még, sokkal jobb lesz, ha Habrertus jelenti be őket és kíséri eléjük. Ez esetben nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt magával hoznia Yezát, de biztos benne, hogy a vörös mindent megtett, hogy elsimítsa a Kalmárban megesett konfliktust.
Az épületbe érve, ha nem ütköznek ellenállásba, úgy egyenesen a kancelláriára megy, láthatóan ismeri a terepet, hisz nem először jár Habrertusnál. A kancellária ajtaja előtt megállva megigazítja ruházatát, leveszi kalapját és kesztyűit, amelyeket Yezának ad és háromszor határozottan koppint az ajtón.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-03-07 16:53:44
Üzenet elküldve: 2022-03-07 16:53:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A kocsis elhajtott a hintóval az istálló felé és az artheniori katonák is visszaindultak a város felé. Természetesen tehetnek egy kis kitérőt, ugyanis Hubi meghagyta a vezetőjüknek, hogy egy jó ebédre és pohár borra mindannyian vendégeik a Vaskorsóban. Hubi úriember. Most pedig betoppanva hivatalába, elégedett mosollyal néz szét.*
- Otthon, édes otthon...
*Jágó lelibben a válláról és a kancellári szék támlájára telepszik. Tollát borzolja, farát emeli, egyértelmű, hogy mire készül.*
- Nem! Eszedbe ne juss... azanyád!...
*Örömteli visszatértének első perceit a jó kancellár némi sikálássál tölti, miközben a papagájt igyekszik elkapni, sikertelenül. Miután végzett lehuppan a székére és sötét pillantásokkal méregeti az asztallap szélén egyensúlyozó szárnyast.*
- Ugye tudod, hogy ha Kagaenae csillagának leáldozott, te is hamarosan a macska étlapján találod magad. Vagy az enyémen, ki tudja?
*Tulajdonképpen ez csak üres fenyegetés, Hubi kezdi megkedvelni a madarat. Kár lenne érte, tényleg van sütnivalója.*
- ILLETÉK?
- Az... *bólint rá Hubi és miután lepakolt és kicsit meg is pihent, az asztala mögé telepszik sűrű pipafüstbe burkolózva és hivatali ügyeinek szenteli magát.*
- Otthon, édes otthon...
*Jágó lelibben a válláról és a kancellári szék támlájára telepszik. Tollát borzolja, farát emeli, egyértelmű, hogy mire készül.*
- Nem! Eszedbe ne juss... azanyád!...
*Örömteli visszatértének első perceit a jó kancellár némi sikálássál tölti, miközben a papagájt igyekszik elkapni, sikertelenül. Miután végzett lehuppan a székére és sötét pillantásokkal méregeti az asztallap szélén egyensúlyozó szárnyast.*
- Ugye tudod, hogy ha Kagaenae csillagának leáldozott, te is hamarosan a macska étlapján találod magad. Vagy az enyémen, ki tudja?
*Tulajdonképpen ez csak üres fenyegetés, Hubi kezdi megkedvelni a madarat. Kár lenne érte, tényleg van sütnivalója.*
- ILLETÉK?
- Az... *bólint rá Hubi és miután lepakolt és kicsit meg is pihent, az asztala mögé telepszik sűrű pipafüstbe burkolózva és hivatali ügyeinek szenteli magát.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-17 00:42:25
Üzenet elküldve: 2021-09-17 00:42:25
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*A jelzésértékű kilincselésnek nincs foganatja, de nem bánkódik rajta különösebben. Lesz még elég esélye rá, hogy révbe érjen... Ha máshogy nem is, a férfi gondolatai közé férkőzéssel. Eleddig nem volt szerencséje, ám a férfi kérdését követően felfigyel. Talán még is csak sikerült elrejteni az írmagot gazdatestének elméjében... Talán bizony kicsírázott az oly sokat plántált növényke, s nins más hátra, mint gazdagon öntözni.*
~Igen, vidd a trónhoz. Ülj bele! Mutasd meg, milyen jól áll alattad.~ *Jó néhány órája sustorog már, egyébiránt nagyjából kikapcsolja tudatát és csupán sodródik a tejfehér savóban, mi az élet és halál mezsgyéjét takarja.*
~Ez ilyen vérszerződés... Mit tudhatsz atyáid útjáról, leány!~ *Valójában halvány gőze sincs róla, mit tud Kagaenae és mit nem. Ugyanakkor van egy sejtése, s szíves örömest okítja dohogva, még ha azt nem is hallja más.
Nem tett le róla, hogy felhívja magára a figyelmet, már ami a gazdatestet illeti. Nem lehet azonban hamari, bármennyire is szorítja az idő. Türelmesen kivár, jobb dolga sincs...*
*A jelzésértékű kilincselésnek nincs foganatja, de nem bánkódik rajta különösebben. Lesz még elég esélye rá, hogy révbe érjen... Ha máshogy nem is, a férfi gondolatai közé férkőzéssel. Eleddig nem volt szerencséje, ám a férfi kérdését követően felfigyel. Talán még is csak sikerült elrejteni az írmagot gazdatestének elméjében... Talán bizony kicsírázott az oly sokat plántált növényke, s nins más hátra, mint gazdagon öntözni.*
~Igen, vidd a trónhoz. Ülj bele! Mutasd meg, milyen jól áll alattad.~ *Jó néhány órája sustorog már, egyébiránt nagyjából kikapcsolja tudatát és csupán sodródik a tejfehér savóban, mi az élet és halál mezsgyéjét takarja.*
~Ez ilyen vérszerződés... Mit tudhatsz atyáid útjáról, leány!~ *Valójában halvány gőze sincs róla, mit tud Kagaenae és mit nem. Ugyanakkor van egy sejtése, s szíves örömest okítja dohogva, még ha azt nem is hallja más.
Nem tett le róla, hogy felhívja magára a figyelmet, már ami a gazdatestet illeti. Nem lehet azonban hamari, bármennyire is szorítja az idő. Türelmesen kivár, jobb dolga sincs...*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:11:35
Üzenet elküldve: 2021-09-16 12:11:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az igricnek eszébe sem jut, hogy itt találkoztak első alkalommal. Egyrészt lefoglalja a zár bezárása, ami sokkal nehezebben megy, mint gondolta volna, másrészt tényleg érez valamit, ami akár sértettségnek vagy csalódottságnak is betudható. Furcsa, mert eddig az éhes, kanos és fáradt mesterhármas mentén mozgott. Ezek az új érzések pedig felkavarják benne az állóvizet és elterelik a figyelmét. Idáig máskor el sem jut, most pedig már valamiért nem akar hátat fordítani és kisétálni a kellemetlen szituációból.
Amikor aztán kattan a zár Habrertus irodájának ajtaján és az igric felegyenesedi, halovány mosollyal fogadja a köszönetet.*
- Semmiség. Érted bármit. *Könnyedén jönnek a szavak ajkára hála a gyakorlatnak, pedig belül egészen mást érez. Úgy gondolná, ötven százalékban sértett és ugyanennyiben csalódott. Bár, lehet, hogy hetven százalékban sértett és harminc százalékban csalódott. Vagy fordítva. Maga sem tudja.
Igyekszik tettetni, rejteni saját valódi érzéseit, de most ez is nehezére esik. Lehet, hogy valóban dühöngenie kellene. Több okból is.
Hallja Aneae győzködését, de már nem tudja komolyan venni. Ha valóban úgy lenne, ahogy most mondja, akkor a gyűrű nem a nyakában pihenne egy láncon. Legalábbis a wegtoreni így gondolja. A képmutatás pedig nem érdekli, szívesen látná fehér ruhában az oltár előtt, senki nem törhet felettük pálcát, még akkor sem, ha előre elhálták a nászéjszakát.*
- Senki sem mondhatja meg nekünk, mit és hogyan tegyünk. *Válaszolja halovány mosollyal, de a mosoly láttán neki is sikerül egyet előhúzni az őszintébbek közül.*
- Rendben. *Mondja beleegyezve a versenybe is amiben megegyeztek. Nem szereti az olyan helyzeteket, amelyekre nincs terve vagy túl sok benne a kérdőjel, így igyekszik olyan mederbe terelni a dolgok alakulását, hogy az számára előnyös legyen.*
- Micsoda? A lóverseny? *Kérdi amikor elindulnak, akár vissza Aenae szobájába is az összekészített ruhákért és a többiért.*
- Vagy a szex? *Görbül félreérthetetlen mosolyra a szája. Kezd azért jobb kedve lenni, hisz talán sikerült a lánynak meggyőznie, hogy mégis akarja a frigyet.
Ahogy elindulnak, mindentől független dolog merül fel benne és kezdi foglalkoztatni.*
- Aenae, merre van Kagan trónja? *Kérdi séta közben érdekődő hangnemben.*
*Az igricnek eszébe sem jut, hogy itt találkoztak első alkalommal. Egyrészt lefoglalja a zár bezárása, ami sokkal nehezebben megy, mint gondolta volna, másrészt tényleg érez valamit, ami akár sértettségnek vagy csalódottságnak is betudható. Furcsa, mert eddig az éhes, kanos és fáradt mesterhármas mentén mozgott. Ezek az új érzések pedig felkavarják benne az állóvizet és elterelik a figyelmét. Idáig máskor el sem jut, most pedig már valamiért nem akar hátat fordítani és kisétálni a kellemetlen szituációból.
Amikor aztán kattan a zár Habrertus irodájának ajtaján és az igric felegyenesedi, halovány mosollyal fogadja a köszönetet.*
- Semmiség. Érted bármit. *Könnyedén jönnek a szavak ajkára hála a gyakorlatnak, pedig belül egészen mást érez. Úgy gondolná, ötven százalékban sértett és ugyanennyiben csalódott. Bár, lehet, hogy hetven százalékban sértett és harminc százalékban csalódott. Vagy fordítva. Maga sem tudja.
Igyekszik tettetni, rejteni saját valódi érzéseit, de most ez is nehezére esik. Lehet, hogy valóban dühöngenie kellene. Több okból is.
Hallja Aneae győzködését, de már nem tudja komolyan venni. Ha valóban úgy lenne, ahogy most mondja, akkor a gyűrű nem a nyakában pihenne egy láncon. Legalábbis a wegtoreni így gondolja. A képmutatás pedig nem érdekli, szívesen látná fehér ruhában az oltár előtt, senki nem törhet felettük pálcát, még akkor sem, ha előre elhálták a nászéjszakát.*
- Senki sem mondhatja meg nekünk, mit és hogyan tegyünk. *Válaszolja halovány mosollyal, de a mosoly láttán neki is sikerül egyet előhúzni az őszintébbek közül.*
- Rendben. *Mondja beleegyezve a versenybe is amiben megegyeztek. Nem szereti az olyan helyzeteket, amelyekre nincs terve vagy túl sok benne a kérdőjel, így igyekszik olyan mederbe terelni a dolgok alakulását, hogy az számára előnyös legyen.*
- Micsoda? A lóverseny? *Kérdi amikor elindulnak, akár vissza Aenae szobájába is az összekészített ruhákért és a többiért.*
- Vagy a szex? *Görbül félreérthetetlen mosolyra a szája. Kezd azért jobb kedve lenni, hisz talán sikerült a lánynak meggyőznie, hogy mégis akarja a frigyet.
Ahogy elindulnak, mindentől független dolog merül fel benne és kezdi foglalkoztatni.*
- Aenae, merre van Kagan trónja? *Kérdi séta közben érdekődő hangnemben.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-16 11:41:23
Üzenet elküldve: 2021-09-16 11:41:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Ha rózsásabb hangulata volna - mint addig volt, míg Cha'yss rá nem bírta a vallomásra -, akkor felemlegetné, hogy a legelső találkozásuk is épp itt zajlott a Radkraalba, mikor Cha'yss kibérelte a Kósza Pintyet. Megmosolyogná az emléket, hogy a karjaiba ájult, mikor az elf szűkölve kicsapta feketéllő hímtagját a kancellár asztalára. Kár, hogy azóta már nem elég egy üszkösödő ivarszerv gondolata ahhoz, hogy eszméletét veszítse.
Cha'yss háta mögött áll, ráadásul háttal neki, de azért még volt alkalma megnézni a kis célszerszámot, amit a férfi előhúz. Fél szemöldöke felszalad, de tulajdonképpen meg sem lepődik. Megnyugodva sóhajt fel, mikor kattan a zár.*
- Köszönöm, Cha'yss. Megmentettél. Újra.
*Most is vibrál valami a levegőben, a fesztültség tapintható irányából is, de Cha'yss sértettségére(?) vagy csalódottságára(?) rá lehet könyökölni.
Aenae kicsit tanácstalan, most akkor hagyja, hogy a férfi magányosan kidühöngje magát? Netán a kancellária ajtajának bezárása helyett inkább terelje be és a "minden férfi egyforma és mind csak azt akarja" elgondolás mentén engesztelje ki? Ebben tulajdonképpen van potenciál, nemcsak az, hogy eloszlathatja a felhőket Cha'yss hangulatáról, hanem az is, hogy úgy törhetne borsot Habrertus orra alá, hogy amaz nem is tudna róla. Az utóbbi nyilván lényegtelen az előbbihez képest.*
- Mondtam már, hogy akarlak. Nincs ezen mit átgondolni. De fehér ruhát akkor sem húzok, képmutató lenne, hiszen alig egy órája másztunk ki az ágyadból.
*Hátát a falnak vetve áll, az egyik talpa is a falon pihen, keze a férfi kezében, a másik saját maga mögött, tenyerét a falnak simítva. Testtartásában ott van az őrá annyira jellemző flegmaság, de most csak valami kevéssé kényelmetlen, lazának tűnő pózt szeretne találni.*
- Különben meg, ígértél nekem egy versenyt hazáig.
*Elmosolyodik végre. Kicsit talán önmagán is, hogy mennyire manipulatív azt mondani, hogy "hazáig".*
- Veled szeretnék lenni. Effyvel bármikor lehetek, de te aztán hazamész Artheniorba és akkor ki tudja, hogy mikor látlak legközelebb?
*Keresi a szavakat, vagy legalábbis látszólag. Valójában pontosan tudja, hogy mit akar mondani. Bármi olyasmit, amivel elérheti azt, hogy a férfi kevésbé legyen dühös rá, meg csalódott. Ő a maga részéről nem szeret csalódást okozni másoknak, de valahogy mégis mindig sikerül megtennie.*
- Tudtad, hogy a barbároknál ez ilyen vérszerződés?
*Ha rózsásabb hangulata volna - mint addig volt, míg Cha'yss rá nem bírta a vallomásra -, akkor felemlegetné, hogy a legelső találkozásuk is épp itt zajlott a Radkraalba, mikor Cha'yss kibérelte a Kósza Pintyet. Megmosolyogná az emléket, hogy a karjaiba ájult, mikor az elf szűkölve kicsapta feketéllő hímtagját a kancellár asztalára. Kár, hogy azóta már nem elég egy üszkösödő ivarszerv gondolata ahhoz, hogy eszméletét veszítse.
Cha'yss háta mögött áll, ráadásul háttal neki, de azért még volt alkalma megnézni a kis célszerszámot, amit a férfi előhúz. Fél szemöldöke felszalad, de tulajdonképpen meg sem lepődik. Megnyugodva sóhajt fel, mikor kattan a zár.*
- Köszönöm, Cha'yss. Megmentettél. Újra.
*Most is vibrál valami a levegőben, a fesztültség tapintható irányából is, de Cha'yss sértettségére(?) vagy csalódottságára(?) rá lehet könyökölni.
Aenae kicsit tanácstalan, most akkor hagyja, hogy a férfi magányosan kidühöngje magát? Netán a kancellária ajtajának bezárása helyett inkább terelje be és a "minden férfi egyforma és mind csak azt akarja" elgondolás mentén engesztelje ki? Ebben tulajdonképpen van potenciál, nemcsak az, hogy eloszlathatja a felhőket Cha'yss hangulatáról, hanem az is, hogy úgy törhetne borsot Habrertus orra alá, hogy amaz nem is tudna róla. Az utóbbi nyilván lényegtelen az előbbihez képest.*
- Mondtam már, hogy akarlak. Nincs ezen mit átgondolni. De fehér ruhát akkor sem húzok, képmutató lenne, hiszen alig egy órája másztunk ki az ágyadból.
*Hátát a falnak vetve áll, az egyik talpa is a falon pihen, keze a férfi kezében, a másik saját maga mögött, tenyerét a falnak simítva. Testtartásában ott van az őrá annyira jellemző flegmaság, de most csak valami kevéssé kényelmetlen, lazának tűnő pózt szeretne találni.*
- Különben meg, ígértél nekem egy versenyt hazáig.
*Elmosolyodik végre. Kicsit talán önmagán is, hogy mennyire manipulatív azt mondani, hogy "hazáig".*
- Veled szeretnék lenni. Effyvel bármikor lehetek, de te aztán hazamész Artheniorba és akkor ki tudja, hogy mikor látlak legközelebb?
*Keresi a szavakat, vagy legalábbis látszólag. Valójában pontosan tudja, hogy mit akar mondani. Bármi olyasmit, amivel elérheti azt, hogy a férfi kevésbé legyen dühös rá, meg csalódott. Ő a maga részéről nem szeret csalódást okozni másoknak, de valahogy mégis mindig sikerül megtennie.*
- Tudtad, hogy a barbároknál ez ilyen vérszerződés?
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-15 18:33:22
Üzenet elküldve: 2021-09-15 18:33:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Sosem viselte jól a kudarcot, a várakozást pedig végképp nem. Most kijut számára mindkettőből, a szerencse bizony nem fogja pártját ezúttal.
Csak fél füllel hallgatja a beszélgetést, így csupán félig tanúja annak, hogy miben mesterkedik a kettős. Emlékszik erre a szóban forgó Hubrertusra. Kecskeszakállas alak, amolyan tintanyaló, Waldran alaposan felkészítette a találkozás előtt. Nincs azonban sem ideje, sem kedve elmélkedni azon, hogy mit is keresnek itt pontosan. Elég ravaszdi, sikamlós alaknak tűnik újdonsült gazdateste, nincs meglepve attól sem, hogy ért a zárakhoz.
Egy dologban bizonyos azonban. A kérő nem fog folyton a leány körül téblábolni, előbb-utóbb rajta veszt, ha nem cselekszik. Méghozzá nincs türelme előlről kezdenie az egész hercehurcát.
Miközben a férfi a zárral babrál, ő komótosan lenyomja a kilincset, kinyúlva a testből, már ha ha módjában áll. Látványos akció lehet, annyi szent, s lehetőleg Kagaenae figyelmét is elkerüli az incidens. Talán nyilvánvaló, hogy nincs benn senki, s ha nem is gondol rögtön az ember arra, hogy ártalmatlan, vagy épp ártó szellemek ténykednek köröttük, a sok apró jel előbb-utóbb talán ráébreszti, hogy nincs egyedül.*
*Sosem viselte jól a kudarcot, a várakozást pedig végképp nem. Most kijut számára mindkettőből, a szerencse bizony nem fogja pártját ezúttal.
Csak fél füllel hallgatja a beszélgetést, így csupán félig tanúja annak, hogy miben mesterkedik a kettős. Emlékszik erre a szóban forgó Hubrertusra. Kecskeszakállas alak, amolyan tintanyaló, Waldran alaposan felkészítette a találkozás előtt. Nincs azonban sem ideje, sem kedve elmélkedni azon, hogy mit is keresnek itt pontosan. Elég ravaszdi, sikamlós alaknak tűnik újdonsült gazdateste, nincs meglepve attól sem, hogy ért a zárakhoz.
Egy dologban bizonyos azonban. A kérő nem fog folyton a leány körül téblábolni, előbb-utóbb rajta veszt, ha nem cselekszik. Méghozzá nincs türelme előlről kezdenie az egész hercehurcát.
Miközben a férfi a zárral babrál, ő komótosan lenyomja a kilincset, kinyúlva a testből, már ha ha módjában áll. Látványos akció lehet, annyi szent, s lehetőleg Kagaenae figyelmét is elkerüli az incidens. Talán nyilvánvaló, hogy nincs benn senki, s ha nem is gondol rögtön az ember arra, hogy ártalmatlan, vagy épp ártó szellemek ténykednek köröttük, a sok apró jel előbb-utóbb talán ráébreszti, hogy nincs egyedül.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-15 16:01:00
Üzenet elküldve: 2021-09-15 16:01:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Az igric mindig is remekül bánt az érzéseivel és azok kimutatásával. Rengetegszer kellett tettetnie vagy épp ellentétes érzéseket kimutatni a valódiak helyett. Egyelőre talán úgy olvas Aenaeben, mint egy nyitott könyvben, bár egyre többször csalják meg megérzései vele kapcsolatban. Eleddig szentül hitte, hogy a leánykérés körül minden rendben van, de végül csalódnia kellett, ami a jelen pillanatban csúcsosodik ki.
A bocsánatkérést csak egy lehajtott fejő, halovány fejrázással tudja le, nem is nagyon tudna most mit mondani. Kicsit talán sértve is érzi magát, hogy elutasították. Ha egyből teszi meg Aenae, akkor talán nem érte volna ennyire kellemetlenül. Mert valójában ez egy elutasítás.
Amikor elfordulna és a lány a keze után nyúl, hagyja megfogni és visszakozik is, hogy szembenézhessen vele. Amit hall, az a legrosszabb, amit hallhatott. Ismeri az ilyesmit, hisz maga is számtalanszor használta már, hogy behízelegje magát vagy hogy elodázzon egy kellemetlen dolgot. Elmosolyodik, de sárga szemei mosolytalanok.*
- Nekem nem a tökéletes kell. *Kezd bele, ahogy Aenae tekintetét fürkészi.*
- Hanem te. *Fejezi be. Valamiért rosszul érzi magát, pedig más esetben az ilyesmi nem esett sehogyan neki. Legtöbbször betervezte ezt is, ám most egészen más érzelmek mentén mozog.*
- A gyűrűt odaadtam, ne add vissza. Ha döntöttél, majd elmondod. *Teszi hozzá és máskor ilyenkor forró csókkal zárná szavait, de most nem tudja megtenni. Így csak egy csók jut Aenae homlokára.*
- Radkraal, rendben. *Biccent a helyszín hallatán, de mivel nem igazán tudja, mi merre van, így a lányra kell bíznia magát.*
- Mutasd az utat. *Mosolyog és kézenfogva sétálhatnak át a jelzett helyiséghez. Kicsit kényelmetlen a kézfogósdi, de kibírja, hisz nem ez az első eset, hogy tettetnie kell bármit is.
Odaérve aztán megkéri Aenaet, hogy őrködjön, hogy aztán az övén lévő apró bőrtáskából elővegye álkulcsát és nekiessen a zárnak. Ugyan nem ő nyitotta ki, így talán tovább tart, de kisvártatva felhangzik a záródó zár kattanása.*
- Kész. *Egyenesedik fel mosolyogva az ajtó előtt Aenae felé fordulva.
Más esetben talán felajánlotta volna, hogy túrják szét szeretkezés közben Habrertus asztalát vagy tegyenek illetlen dolgokat a székében, de most nincs hangulata az együttléthez, ami már komoly problémákat rejthet.*
- Figyelj. *Kezd bele sóhajtva.*
- Ha szeretnél egyedül lenni vagy elmenni a barátnődhöz, akkor menj csak. Én visszamegyek Varangyvárba és ott megvárlak. Lesz elég dolgom. Parasztokat kell felfogadnom, lovászt kell keresnem és a többi. *Sorolja kézenfogva a lánynak, már ha Aenae hagyja neki.*
- Türelmes férfi vagyok, gondold át és dönts belátásod szerint. *Ezt sikerül egész kedvesen elmondani, nincs benne neheztelés vagy harag. Valóban nagyfiú már, nem ez volna az első elutasítása. Legfeljebb nem a betervezett.*
*Az igric mindig is remekül bánt az érzéseivel és azok kimutatásával. Rengetegszer kellett tettetnie vagy épp ellentétes érzéseket kimutatni a valódiak helyett. Egyelőre talán úgy olvas Aenaeben, mint egy nyitott könyvben, bár egyre többször csalják meg megérzései vele kapcsolatban. Eleddig szentül hitte, hogy a leánykérés körül minden rendben van, de végül csalódnia kellett, ami a jelen pillanatban csúcsosodik ki.
A bocsánatkérést csak egy lehajtott fejő, halovány fejrázással tudja le, nem is nagyon tudna most mit mondani. Kicsit talán sértve is érzi magát, hogy elutasították. Ha egyből teszi meg Aenae, akkor talán nem érte volna ennyire kellemetlenül. Mert valójában ez egy elutasítás.
Amikor elfordulna és a lány a keze után nyúl, hagyja megfogni és visszakozik is, hogy szembenézhessen vele. Amit hall, az a legrosszabb, amit hallhatott. Ismeri az ilyesmit, hisz maga is számtalanszor használta már, hogy behízelegje magát vagy hogy elodázzon egy kellemetlen dolgot. Elmosolyodik, de sárga szemei mosolytalanok.*
- Nekem nem a tökéletes kell. *Kezd bele, ahogy Aenae tekintetét fürkészi.*
- Hanem te. *Fejezi be. Valamiért rosszul érzi magát, pedig más esetben az ilyesmi nem esett sehogyan neki. Legtöbbször betervezte ezt is, ám most egészen más érzelmek mentén mozog.*
- A gyűrűt odaadtam, ne add vissza. Ha döntöttél, majd elmondod. *Teszi hozzá és máskor ilyenkor forró csókkal zárná szavait, de most nem tudja megtenni. Így csak egy csók jut Aenae homlokára.*
- Radkraal, rendben. *Biccent a helyszín hallatán, de mivel nem igazán tudja, mi merre van, így a lányra kell bíznia magát.*
- Mutasd az utat. *Mosolyog és kézenfogva sétálhatnak át a jelzett helyiséghez. Kicsit kényelmetlen a kézfogósdi, de kibírja, hisz nem ez az első eset, hogy tettetnie kell bármit is.
Odaérve aztán megkéri Aenaet, hogy őrködjön, hogy aztán az övén lévő apró bőrtáskából elővegye álkulcsát és nekiessen a zárnak. Ugyan nem ő nyitotta ki, így talán tovább tart, de kisvártatva felhangzik a záródó zár kattanása.*
- Kész. *Egyenesedik fel mosolyogva az ajtó előtt Aenae felé fordulva.
Más esetben talán felajánlotta volna, hogy túrják szét szeretkezés közben Habrertus asztalát vagy tegyenek illetlen dolgokat a székében, de most nincs hangulata az együttléthez, ami már komoly problémákat rejthet.*
- Figyelj. *Kezd bele sóhajtva.*
- Ha szeretnél egyedül lenni vagy elmenni a barátnődhöz, akkor menj csak. Én visszamegyek Varangyvárba és ott megvárlak. Lesz elég dolgom. Parasztokat kell felfogadnom, lovászt kell keresnem és a többi. *Sorolja kézenfogva a lánynak, már ha Aenae hagyja neki.*
- Türelmes férfi vagyok, gondold át és dönts belátásod szerint. *Ezt sikerül egész kedvesen elmondani, nincs benne neheztelés vagy harag. Valóban nagyfiú már, nem ez volna az első elutasítása. Legfeljebb nem a betervezett.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-09-15 11:41:44
Üzenet elküldve: 2021-09-15 11:41:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Aenae általában hajlamos a letargiára, az önostorozás sem áll tőle távol, ahogyan az sem, hogy nyomorultul érezze magát. Ebben a pillanatban ezt érzi. Konklúzió is van, mégpedig az, hogy az őszinteség nem célravezető, legalábbis akkor semmiképpen sem, ha nem akarja megbántani a számára fontos személyeket. Gyakorolnia kell a faarcot is, hoz a jövőbeni - kegyes - hazugságait úgy tudja előadni, hogy a másik félben a gyanú se merüljön fel az őszinteségét illetően.
Arról nem is beszélve, hogy Cha'yss előbb letaglózza a lánykéréssel, most pedig itt van teljes bizonytalanságban. Ebben a pillanatban már nem tudja, hogy a férfi akkor eláll a dologtól vagy sem? Jelenleg maga sem tudja, hogy minek is örülne jobban, ha Cha'yss meggondolná magát a lánykérést illetően, vagy ha nem? Igazán mondhatna valamit.*
- Tudom, hogy nem állt szándékodban ilyesmi. Sajnálom, hogy rosszul reagáltam.
*Szárazat nyel és nagyon reméli, hogy Cha'yss mond valamit, lehetőleg még azelőtt, hogy őt megölné a bizonytalanság. Legalább hajlandó volt megölelni, ami az elhangzottak fényében már nagy szó. Mikor eltolja magától, akkor a férfi keze után nyúl, ha Cha'yss nem húzza el, akkor Aenae tenyerei közé zárja a másikét. Tenyerei egyszerre jégcsap-hidegek és izzadtak.*
- Szeretlek.
*Teljesen őszintén mondja ezt, valóban komoly és mély érzelmek fűzik a férfihoz, bár kétségtelen, hogy nem olyanok, mint amik esetén a hasonló vallomások elhangzanak. Kicsit persze számító is, hogy épp most mondta, de ettől remél kicsikarni a férfiből akármit is. Akkor is elmondja, ha az imént Cha'yss elhúzta a kezét.*
- Hát tudod, a kancellária, a Radkraal. De akkor sétáljunk kicsit.
*Jót fog tenni mindenkinek, ha kiszellőztethetik a fejüket. Az összepakolt holmikért meg majd később visszajön, már ha egyáltalán szükség lesz rájuk, mert az is lehet, hogy annyira belegázolt Cha'yss lelkébe, hogy nem akar a továbbiakban a társaságában időzni.
Ha az előbb a férfi elhúzta a kezét, akkor nem próbálkozik újra ilyesmivel, de ha nem, akkor Aenaenek szándékában áll kéz-a-kézben átmenni a Radkraalba. Kézen fogva, vagy sem, de végül is megérkeznek Habrertus hivatalába, ahol Aenae lesz az, aki őrt áll, míg Cha'yss megpróbálja megoldani a problémát. Feszülten várakozik, de van azért benne egy kis jóleső izgalom is.*
*Aenae általában hajlamos a letargiára, az önostorozás sem áll tőle távol, ahogyan az sem, hogy nyomorultul érezze magát. Ebben a pillanatban ezt érzi. Konklúzió is van, mégpedig az, hogy az őszinteség nem célravezető, legalábbis akkor semmiképpen sem, ha nem akarja megbántani a számára fontos személyeket. Gyakorolnia kell a faarcot is, hoz a jövőbeni - kegyes - hazugságait úgy tudja előadni, hogy a másik félben a gyanú se merüljön fel az őszinteségét illetően.
Arról nem is beszélve, hogy Cha'yss előbb letaglózza a lánykéréssel, most pedig itt van teljes bizonytalanságban. Ebben a pillanatban már nem tudja, hogy a férfi akkor eláll a dologtól vagy sem? Jelenleg maga sem tudja, hogy minek is örülne jobban, ha Cha'yss meggondolná magát a lánykérést illetően, vagy ha nem? Igazán mondhatna valamit.*
- Tudom, hogy nem állt szándékodban ilyesmi. Sajnálom, hogy rosszul reagáltam.
*Szárazat nyel és nagyon reméli, hogy Cha'yss mond valamit, lehetőleg még azelőtt, hogy őt megölné a bizonytalanság. Legalább hajlandó volt megölelni, ami az elhangzottak fényében már nagy szó. Mikor eltolja magától, akkor a férfi keze után nyúl, ha Cha'yss nem húzza el, akkor Aenae tenyerei közé zárja a másikét. Tenyerei egyszerre jégcsap-hidegek és izzadtak.*
- Szeretlek.
*Teljesen őszintén mondja ezt, valóban komoly és mély érzelmek fűzik a férfihoz, bár kétségtelen, hogy nem olyanok, mint amik esetén a hasonló vallomások elhangzanak. Kicsit persze számító is, hogy épp most mondta, de ettől remél kicsikarni a férfiből akármit is. Akkor is elmondja, ha az imént Cha'yss elhúzta a kezét.*
- Hát tudod, a kancellária, a Radkraal. De akkor sétáljunk kicsit.
*Jót fog tenni mindenkinek, ha kiszellőztethetik a fejüket. Az összepakolt holmikért meg majd később visszajön, már ha egyáltalán szükség lesz rájuk, mert az is lehet, hogy annyira belegázolt Cha'yss lelkébe, hogy nem akar a továbbiakban a társaságában időzni.
Ha az előbb a férfi elhúzta a kezét, akkor nem próbálkozik újra ilyesmivel, de ha nem, akkor Aenaenek szándékában áll kéz-a-kézben átmenni a Radkraalba. Kézen fogva, vagy sem, de végül is megérkeznek Habrertus hivatalába, ahol Aenae lesz az, aki őrt áll, míg Cha'yss megpróbálja megoldani a problémát. Feszülten várakozik, de van azért benne egy kis jóleső izgalom is.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-06-20 14:09:54
Üzenet elküldve: 2021-06-20 14:09:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Mint kiderült, Habrertus nincsen a kancellárián, mert a városba ment, hogy miért? Na ezt majd Aenae egyetlen és legjobb artheniori barátja kideríti. Legalábbis Aenae reméli, hogy ki tud deríteni valamit, titkon reméli, hogy valami csúfságot. No nem azért, hogy rögtön a Gödörbe hajítsa érte a drága kancellárt, hanem azért, hogy megmutassa neki, hogy ő nem az az ostoba kislány, akinek véli. Merthogy Aenaenek meggyőződés, hogy Habrertus nem tartja többre egy buta csitrinél. Aenae szereti azt hinni magáról, hogy nem buta, a csitrikorból meg már kinőtt egy ideje. Ha pedig Habrertusról kiderülne valami disznóság? Talán akkor finoman az orra alá dörgölhetné. És milyen jól esne az orra alá dörgölni!
Mivel már amúgy is szaglászik - szaglásztat - utána, ezért úgy gondolja, hogy jobb az úgy, ha több fronton teszik. Ő pedig hol máshol tehetné, ha nem itthon, a Vashegyen.
A kancellária ajtaja előtt állva előbb kopog. Válasz nem érkezik. Lenyomja a kilincset, de az ajtó nem enged. Elhúzza a száját. Azt remélte, hogy simán csak besétál és végignyálazza az iratokat, de miért is lenne ilyen egyszerű? Sajnos sosem az. Aenae azonban tanulékony és látta Cha'ysst, ahogyan egy hajtű segítségével megadásra kényszerített egy zárat, csak nem lehet annyira nehéz, hajtű meg mindig van a hajában. Ha pedig mégsem sikerül, akkor sem történik semmi, mert egy tégla könnyen beférkőzik az ablaküvegen, bár annak nyomai lennének.
A merénylet előtt alaposan körbenéz, de mivel sehol senki, így nekilát a műveletnek. Talán ő maga lepődik meg a legjobban, mikor kattan a zár és a kilincset újra lenyomva végre beléphet. A szíve persze a torkában dobog, hiszen mégis a tilosban jár és megsérti Habrertus magánszféráját. Percenként pillant az ajtóra, épkézláb magyarázatokon gondolkodik, hogy ha belép valaki, akkor mit is válaszoljon majd.
Úgy tűnik azonban, hogy szerencséje van, mert senki nem lép be, míg kutakodik. Szerencséje viszont nem terjed ki mindenre, mert nem talál semmi terhelőt. Egy kiürült tégelyt csak egy asztalfiók mélyén.*
- De hülye vagyok, mit szagolgatom?!
*Persze a válasz egyértelmű, az alkimista kíváncsisága, hiszen Habrertus megkérte, hogy készítsen neki ilyen kenőcsöt. Megkotyvasztotta, de még nem volt lehetősége átadni, amit ő csinált, az kissé fűszeresebb illatú, bár ki tudja, hogy mióta őrizgeti a kancellár az üres tégelyt?
Az Eeyr felmagasztalása című festmény számlája sem kelti fel a lányban a gyanakvást, akkor sem, ha az egyik sorban az szerepel, hogy "mod'. Csak megrántja a vállát, minden nap megállapítja, hogy roppant giccses darab, de még csak nem is karistolja Aenae ingerküszöbét. Habrertus ízlése lehet ilyen giccses.
Végül csak a házasságának minden dokumentumát veszi magához, mindent. És minden sarkot átnéz, hogy minden másodlatot elvigyen.
Arra nagyon figyel, hogy mindent ugyanoda tegyen vissza - kivéve a házasságával kapcsolatos iratokat -, ahogyan azt találta. Mielőtt távozna kiles az ajtón, csak akkor hagyja el a helyiséget, ha tiszta a levegő. Elkavirnyázik egy ideig a hajtűkkel, de túl türelmetlen ahhoz, hogy vissza tudja zárni az ajtót. Valahogy csak elhiteti majd Habrertusszal, hogy ő nem zárta be, vagy hogy valamelyik segítője volt ilyen felelőtlen. Például a kalapos elf. Igen, a kalapos elf lehetett, aki hebehurgyán nyitva hagyta a kancellária ajtaján a zárat.
Az elcsent dokumentumokat meg fogja semmisíteni, amint a szobájába ér. Az Eeyr felmagasztalása című festmény bámulása közben.*
Mivel már amúgy is szaglászik - szaglásztat - utána, ezért úgy gondolja, hogy jobb az úgy, ha több fronton teszik. Ő pedig hol máshol tehetné, ha nem itthon, a Vashegyen.
A kancellária ajtaja előtt állva előbb kopog. Válasz nem érkezik. Lenyomja a kilincset, de az ajtó nem enged. Elhúzza a száját. Azt remélte, hogy simán csak besétál és végignyálazza az iratokat, de miért is lenne ilyen egyszerű? Sajnos sosem az. Aenae azonban tanulékony és látta Cha'ysst, ahogyan egy hajtű segítségével megadásra kényszerített egy zárat, csak nem lehet annyira nehéz, hajtű meg mindig van a hajában. Ha pedig mégsem sikerül, akkor sem történik semmi, mert egy tégla könnyen beférkőzik az ablaküvegen, bár annak nyomai lennének.
A merénylet előtt alaposan körbenéz, de mivel sehol senki, így nekilát a műveletnek. Talán ő maga lepődik meg a legjobban, mikor kattan a zár és a kilincset újra lenyomva végre beléphet. A szíve persze a torkában dobog, hiszen mégis a tilosban jár és megsérti Habrertus magánszféráját. Percenként pillant az ajtóra, épkézláb magyarázatokon gondolkodik, hogy ha belép valaki, akkor mit is válaszoljon majd.
Úgy tűnik azonban, hogy szerencséje van, mert senki nem lép be, míg kutakodik. Szerencséje viszont nem terjed ki mindenre, mert nem talál semmi terhelőt. Egy kiürült tégelyt csak egy asztalfiók mélyén.*
- De hülye vagyok, mit szagolgatom?!
*Persze a válasz egyértelmű, az alkimista kíváncsisága, hiszen Habrertus megkérte, hogy készítsen neki ilyen kenőcsöt. Megkotyvasztotta, de még nem volt lehetősége átadni, amit ő csinált, az kissé fűszeresebb illatú, bár ki tudja, hogy mióta őrizgeti a kancellár az üres tégelyt?
Az Eeyr felmagasztalása című festmény számlája sem kelti fel a lányban a gyanakvást, akkor sem, ha az egyik sorban az szerepel, hogy "mod'. Csak megrántja a vállát, minden nap megállapítja, hogy roppant giccses darab, de még csak nem is karistolja Aenae ingerküszöbét. Habrertus ízlése lehet ilyen giccses.
Végül csak a házasságának minden dokumentumát veszi magához, mindent. És minden sarkot átnéz, hogy minden másodlatot elvigyen.
Arra nagyon figyel, hogy mindent ugyanoda tegyen vissza - kivéve a házasságával kapcsolatos iratokat -, ahogyan azt találta. Mielőtt távozna kiles az ajtón, csak akkor hagyja el a helyiséget, ha tiszta a levegő. Elkavirnyázik egy ideig a hajtűkkel, de túl türelmetlen ahhoz, hogy vissza tudja zárni az ajtót. Valahogy csak elhiteti majd Habrertusszal, hogy ő nem zárta be, vagy hogy valamelyik segítője volt ilyen felelőtlen. Például a kalapos elf. Igen, a kalapos elf lehetett, aki hebehurgyán nyitva hagyta a kancellária ajtaján a zárat.
Az elcsent dokumentumokat meg fogja semmisíteni, amint a szobájába ér. Az Eeyr felmagasztalása című festmény bámulása közben.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-26 21:10:49
Üzenet elküldve: 2021-05-26 21:10:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Az események felpörögtek majd a kancellár a maga természetes stílusával, ami még erőt is sugárzott ki rakta a részeges alakot. A csevegést gyakorlatilag már a nő is befejezte, így amikor újabb vendégek érkeznek a férfi jelzését hamar felfogva meghajol felé és elköszön. Az érkezőkkel nincs dolga így feléjük csak bólint, és távozik az irodából.
Továbbiakban már nem nézelődik inkább a lovához tart, és egyett-egyett magához vesz a törpék alkotásaiból. A hajtűt a hajában helyezi el, a legyezőt a keze ügyében tartja, illetve rögzíti a nadrágja övtartó pántjához. Míg megfelelő tokot nem szerez hozzá. Ez korábban is eszébe juthatott volna, de így sem fog sok gondot okozni a beszerzése. Mindenesetre a holmija többi része a kapuban várja, majd indulhat is végre haza pihenni, és dolgozni. A kapu már távolról is látszik, így hamar eléri az uticélja első szakaszát, remélhetőleg probléma mentesen távozhat noha az elf sok zűrt kavart a számára.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.05.27 09:51:59, a következő indokkal:
Kérésre.
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Az események felpörögtek majd a kancellár a maga természetes stílusával, ami még erőt is sugárzott ki rakta a részeges alakot. A csevegést gyakorlatilag már a nő is befejezte, így amikor újabb vendégek érkeznek a férfi jelzését hamar felfogva meghajol felé és elköszön. Az érkezőkkel nincs dolga így feléjük csak bólint, és távozik az irodából.
Továbbiakban már nem nézelődik inkább a lovához tart, és egyett-egyett magához vesz a törpék alkotásaiból. A hajtűt a hajában helyezi el, a legyezőt a keze ügyében tartja, illetve rögzíti a nadrágja övtartó pántjához. Míg megfelelő tokot nem szerez hozzá. Ez korábban is eszébe juthatott volna, de így sem fog sok gondot okozni a beszerzése. Mindenesetre a holmija többi része a kapuban várja, majd indulhat is végre haza pihenni, és dolgozni. A kapu már távolról is látszik, így hamar eléri az uticélja első szakaszát, remélhetőleg probléma mentesen távozhat noha az elf sok zűrt kavart a számára.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.05.27 09:51:59, a következő indokkal:
Kérésre.
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-19 14:56:00
Üzenet elküldve: 2021-05-19 14:56:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Szórakoztatja, hogy a nagybecsű kancellár azt hiszi, holmi becsületért ragadott fegyvert a vad leány, s mészárolt le egy tucat embert. Becsülete neki már rég nincs, puszta kalandvágy, vérszomj, na meg a pénz vezérelte. Régen mártotta már emberi húsba nyilait, rég érezte a fosztogatás nyújtotta különleges mámort. A becsületnek és eszméknek ehhez semmi köze, csupán egy falatot akart visszanyerni régi életéből. De nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a mutatvánnyal csak még távolabb lökte magát az ismerős pusztától, s az oly nagyon vágyott szabad élettől. Ha vissza is kapja íját, már kimondta azokat a súlyos szavakat, amelyek beláthatatlan időre idekötik, az idegen és rémisztő erőd falai közé.*
- Még jó, hogy én nem vagyok ilyen hős. Csak egy egyszerű, tudatlan "vad".
*Állja a kemény tekintetet, s hasonló magabiztossággal próbál válaszolni, élesen megnyomva az utolsó szót, mintha saját magát gúnyolná ki. Megkapta már nem egyszer ezt a jelzőt, nem épp bóknak szánva, s ahogy elnézni az ittenieket, na meg az előtte ülő, takaros, jómódú kancellárt, nem kizárt, hogy a férfi is ugyanezt gondolja róla. Hiába a nyájas szavak, burkolt dicséretek, Renna talán soha nem fog ebbe a rétegbe tartozni, s az itteniek sem fogják soha befogadni vagy elismerni.*
- Köszönöm.
*Mormogja, miközben végigfut a hátán a hideg a férfi hirtelen váltása miatt. Nem erre számított, s ez csak még jobban felerősíti azt a riasztó, gyomorgörcs szerű érzést, ami a veszélyre szokta figyelmeztetni.*
~Kígyó... Ki tudja, mikor mar halálra.~
*Ezekkel a gondolatokkal távozik, csendben és engedelmesen, jobbjában szorongatva az értékes papírt. Ahogy becsukja az ajtót, egy halk, megkönnyebbült sóhaj szakad fel torkából.*
~No, de merre lehet Rorkir?~
*Jut eszébe az egyetlen személy, akinek a társaságában egy kicsit kellemesebben érzi magát.*
*Szórakoztatja, hogy a nagybecsű kancellár azt hiszi, holmi becsületért ragadott fegyvert a vad leány, s mészárolt le egy tucat embert. Becsülete neki már rég nincs, puszta kalandvágy, vérszomj, na meg a pénz vezérelte. Régen mártotta már emberi húsba nyilait, rég érezte a fosztogatás nyújtotta különleges mámort. A becsületnek és eszméknek ehhez semmi köze, csupán egy falatot akart visszanyerni régi életéből. De nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a mutatvánnyal csak még távolabb lökte magát az ismerős pusztától, s az oly nagyon vágyott szabad élettől. Ha vissza is kapja íját, már kimondta azokat a súlyos szavakat, amelyek beláthatatlan időre idekötik, az idegen és rémisztő erőd falai közé.*
- Még jó, hogy én nem vagyok ilyen hős. Csak egy egyszerű, tudatlan "vad".
*Állja a kemény tekintetet, s hasonló magabiztossággal próbál válaszolni, élesen megnyomva az utolsó szót, mintha saját magát gúnyolná ki. Megkapta már nem egyszer ezt a jelzőt, nem épp bóknak szánva, s ahogy elnézni az ittenieket, na meg az előtte ülő, takaros, jómódú kancellárt, nem kizárt, hogy a férfi is ugyanezt gondolja róla. Hiába a nyájas szavak, burkolt dicséretek, Renna talán soha nem fog ebbe a rétegbe tartozni, s az itteniek sem fogják soha befogadni vagy elismerni.*
- Köszönöm.
*Mormogja, miközben végigfut a hátán a hideg a férfi hirtelen váltása miatt. Nem erre számított, s ez csak még jobban felerősíti azt a riasztó, gyomorgörcs szerű érzést, ami a veszélyre szokta figyelmeztetni.*
~Kígyó... Ki tudja, mikor mar halálra.~
*Ezekkel a gondolatokkal távozik, csendben és engedelmesen, jobbjában szorongatva az értékes papírt. Ahogy becsukja az ajtót, egy halk, megkönnyebbült sóhaj szakad fel torkából.*
~No, de merre lehet Rorkir?~
*Jut eszébe az egyetlen személy, akinek a társaságában egy kicsit kellemesebben érzi magát.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:59:38
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:59:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Ah, brávó! Brávó!
*A jó kancellár látható megelégedéssel dől hátra székében, két tenyerét párszor hangtalanul összeüti, tapsolást mímelve.
~Milyen kis önérzetes.~
Egy pillanatra meghökken rajta, hogy ezt miért raccsolva gondolta, de aztán lélekben vállat von. Ennek igazán nincs jelentősége.*
- A harcosok egyenessége és nyíltsága. Meg kell mondjam, mindig lenyűgözött az efféle természetes egyszerűség. Csodáltam és csodálom, hogy a magadfélék kérdés és kétely nélkül szállnak harcba, olyan fennkölt eszmékért is, mint *tesz egy kis kézmozdulatot, mintegy jelezve, hogy ő a maga részéről csak mérsékelten tartja nagyra azt amivel példálózik* a becsület.
*Ebben persze van egy kis él is, hiszen védtelen pórok lemészárlása ritkán tartozik ebbe a kategóriába. De Hubi már csak ilyen kis kekec.*
- De mondd meg nekem! *hajol előre és mivel Sharen'na is épp ezt teszi, arcaik közel kerülnek egymáshoz* E hősök közül hányan teremtettek maguknak jólétet és hányan végezték valami jeltelen gödörben elkaparva? Attól tartok, hogy erősen az utóbbi felé billen a mérleg nyelve.
*Ez természetesen nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a jó kancellár gondolatai hajlamosak messzebb csapongani.*
- Akárhogy is... *visszadől a székében, maga elé húz egy ív papirost, megmártja a tintában a tollat és körmölni kezd* Térjünk vissza a mi kis ügyünkre! Vissza szeretnéd kapni a fegyvered és *hamis somolygással pillant fel* bármit képes vagy megtenni érte. Módfelett ígéretes. Mint ahogy az a kis... hm... hűségeskü is, amivel a Vashegy úrnőjét elkápráztattad. De ha őt meggyőzted, nekem sincs okom rá, hogy ne teljesítsem a kérésed. Ha nem tévedek, a kapuőrnél van az íjad.
*Sharen'na elé csúsztatja az írást.*
- Mutasd fel ezt neki, és visszakapod. Ha pedig más nincs... *ismét hátradől és ezúttal valóban olyan hidegen néz a lányra, mint a kígyó a kiszemelt prédájára* Távozhatsz. Számos fontos ügy igényli még figyelmem.
*Arcára fagyott mosollyal nézi, ha Sharen'na távozik. Az első adandó alkalommal - és van egy olyan érzése, hogy erre nem kell majd sokat várni - a Gödörbe fogja löketni. Annak hidege majd kiszívja belőle ezt a dacot. Legalábbis reméli, hogy csak ennek okán vagy korából fakadó fáradtsága miatt döntött most így, nem pedig Dora jutott eszébe. Amikor pedig magára marad nekilát, hogy a wegtoreni uracska dolgát is elvégezze.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.12 17:01:19
- Ah, brávó! Brávó!
*A jó kancellár látható megelégedéssel dől hátra székében, két tenyerét párszor hangtalanul összeüti, tapsolást mímelve.
~Milyen kis önérzetes.~
Egy pillanatra meghökken rajta, hogy ezt miért raccsolva gondolta, de aztán lélekben vállat von. Ennek igazán nincs jelentősége.*
- A harcosok egyenessége és nyíltsága. Meg kell mondjam, mindig lenyűgözött az efféle természetes egyszerűség. Csodáltam és csodálom, hogy a magadfélék kérdés és kétely nélkül szállnak harcba, olyan fennkölt eszmékért is, mint *tesz egy kis kézmozdulatot, mintegy jelezve, hogy ő a maga részéről csak mérsékelten tartja nagyra azt amivel példálózik* a becsület.
*Ebben persze van egy kis él is, hiszen védtelen pórok lemészárlása ritkán tartozik ebbe a kategóriába. De Hubi már csak ilyen kis kekec.*
- De mondd meg nekem! *hajol előre és mivel Sharen'na is épp ezt teszi, arcaik közel kerülnek egymáshoz* E hősök közül hányan teremtettek maguknak jólétet és hányan végezték valami jeltelen gödörben elkaparva? Attól tartok, hogy erősen az utóbbi felé billen a mérleg nyelve.
*Ez természetesen nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a jó kancellár gondolatai hajlamosak messzebb csapongani.*
- Akárhogy is... *visszadől a székében, maga elé húz egy ív papirost, megmártja a tintában a tollat és körmölni kezd* Térjünk vissza a mi kis ügyünkre! Vissza szeretnéd kapni a fegyvered és *hamis somolygással pillant fel* bármit képes vagy megtenni érte. Módfelett ígéretes. Mint ahogy az a kis... hm... hűségeskü is, amivel a Vashegy úrnőjét elkápráztattad. De ha őt meggyőzted, nekem sincs okom rá, hogy ne teljesítsem a kérésed. Ha nem tévedek, a kapuőrnél van az íjad.
*Sharen'na elé csúsztatja az írást.*
- Mutasd fel ezt neki, és visszakapod. Ha pedig más nincs... *ismét hátradől és ezúttal valóban olyan hidegen néz a lányra, mint a kígyó a kiszemelt prédájára* Távozhatsz. Számos fontos ügy igényli még figyelmem.
*Arcára fagyott mosollyal nézi, ha Sharen'na távozik. Az első adandó alkalommal - és van egy olyan érzése, hogy erre nem kell majd sokat várni - a Gödörbe fogja löketni. Annak hidege majd kiszívja belőle ezt a dacot. Legalábbis reméli, hogy csak ennek okán vagy korából fakadó fáradtsága miatt döntött most így, nem pedig Dora jutott eszébe. Amikor pedig magára marad nekilát, hogy a wegtoreni uracska dolgát is elvégezze.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.12 17:01:19
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152