Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:19:43
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:19:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
*Az ember öt érzékszerven keresztül tapasztalja meg a világot. Mondják, hogy létezik egy hatodik, nehezen körülírható érzék mely elsősorban a mágusok sajátja kell legyen, de Hubi tudósként sohasem adott hitelt a mendemondáknak és semmi sem volt hajlandó készpénznek venni, amit nem támasztottak alá megbízható tudományos vizsgálatok eredményei. Ezzel együtt most mégis van valami furcsa sejtése, amit akár hatodik érzéknek is nevezhetünk. Nem kell semmi nagy vagy komoly dologra gondolni, persze. Egyszerűen csak arról van szó, hogy bár az ifjú képes az udvarias viselkedésre is és a kicsit provokatívnak szánt feladatot is zokszó nélkül fogadja, Hubinak mégis az a sejtése, hogy Tizio nem kedveli őt. Magában aztán el is mosolyodik, hiszen ennek megállapításához nem kell semmiféle érzéken felüli érzékelés. Sokan nem kedvelik őt, önhibáján kívül. A háttérben minden bizonnyal irigység, zsenialitásának meg nem értése áll.*
- Leggondosabban kimunkált terveinek is keresztülhúzhatja az élet vagy az istenek, ahogy tetszik. Vannak helyzetek melyeket nem tudunk kivédeni, és ilyenkor rajtunk áll, hogy az előállt új szituációból a lehető legjobbat hozzuk ki.
*Előzékenyen bólint egyet.*
- Meggyőződésem, hogy te éppen ezen fáradozol, családod érdekében. Ez igen tiszteletreméltó.
*Kis mosollyal nézi ahogy Tizio nekiáll a paksaméta tanulmányozásának és azon töpreng, hogy az előbbi mozdulata valami megszokása eredménye volt, vagy esetleg valami egészségügyi probléma áll a háttérben? Hubi elsősorban építőmesternek tartja magát, de jó tudósként szeret mindenhez érteni. A bürokrata szerepébe már belerázódhatott, ideje lenne magát gyógyítóként is kipróbálni. Ismét. Hiszen egy ízben már megmentette a világot egy pusztító ragálytól, csak erről a hálátlan népek hajlamosak megfeledkezni. De hát a feledés és mellőzés az osztályrésze mindazoknak akik mások érdekeit sajátjuk elé helyezve, önzetlen segíteni vágyással fordulnak a méltatlanok felé.*
- Ha már itt tartunk... *pattint egyet ujjaival elégedetten* Talán ebben is segítségemre lehetsz. Szomorúan hallom, hogy a kiváló borok egy megbízható forrása elapadt, ezért nagyra értékelném ha te, vagy megbízásodból valaki találna számomra újat.
*Kicsit elfordul, szenvedő kifejezés terül el az arcán, mintha mostanában kizárólag bornak nem nevezhető pancsokat kényszerülne inni.*
- Nem szenvedhetem a lőrét.
*Korábbi megérzéséhez hasonlóan az invitálást sem érzi őszintének, de megszokta már, hogy az emberek a színe előtt ritkán tudják figyelmen kívül hagyni a személyét körüllengő tekintélyt és hatalmat.*
- Részemről az öröm. *bólint* Ha jobban meggondolom, egy délutánnyi, estényi pihenőt igazán engedélyezhetek magamnak, magunknak. Mai napra éppen elegendő lesz, ha ezen iratokat átfutod, addig nekem is van még elintéznivalóm. Utána pedig meg is ejthetjük e látogatást, hm?
*Arra ebben a pillanatban nem is gondol, hogy egyébként minden bizonnyal megtisztelő látogatásáról előbb Ephemiát is értesíteni kéne, hogy méltóképp készülhessen, esetleg kipuhatolják, hogy alkalmas-e az időpont? De hát hogy ne lenne az? Habrertus kancellárt fogadni mindig privilégium.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 18:21:13
*Az ember öt érzékszerven keresztül tapasztalja meg a világot. Mondják, hogy létezik egy hatodik, nehezen körülírható érzék mely elsősorban a mágusok sajátja kell legyen, de Hubi tudósként sohasem adott hitelt a mendemondáknak és semmi sem volt hajlandó készpénznek venni, amit nem támasztottak alá megbízható tudományos vizsgálatok eredményei. Ezzel együtt most mégis van valami furcsa sejtése, amit akár hatodik érzéknek is nevezhetünk. Nem kell semmi nagy vagy komoly dologra gondolni, persze. Egyszerűen csak arról van szó, hogy bár az ifjú képes az udvarias viselkedésre is és a kicsit provokatívnak szánt feladatot is zokszó nélkül fogadja, Hubinak mégis az a sejtése, hogy Tizio nem kedveli őt. Magában aztán el is mosolyodik, hiszen ennek megállapításához nem kell semmiféle érzéken felüli érzékelés. Sokan nem kedvelik őt, önhibáján kívül. A háttérben minden bizonnyal irigység, zsenialitásának meg nem értése áll.*
- Leggondosabban kimunkált terveinek is keresztülhúzhatja az élet vagy az istenek, ahogy tetszik. Vannak helyzetek melyeket nem tudunk kivédeni, és ilyenkor rajtunk áll, hogy az előállt új szituációból a lehető legjobbat hozzuk ki.
*Előzékenyen bólint egyet.*
- Meggyőződésem, hogy te éppen ezen fáradozol, családod érdekében. Ez igen tiszteletreméltó.
*Kis mosollyal nézi ahogy Tizio nekiáll a paksaméta tanulmányozásának és azon töpreng, hogy az előbbi mozdulata valami megszokása eredménye volt, vagy esetleg valami egészségügyi probléma áll a háttérben? Hubi elsősorban építőmesternek tartja magát, de jó tudósként szeret mindenhez érteni. A bürokrata szerepébe már belerázódhatott, ideje lenne magát gyógyítóként is kipróbálni. Ismét. Hiszen egy ízben már megmentette a világot egy pusztító ragálytól, csak erről a hálátlan népek hajlamosak megfeledkezni. De hát a feledés és mellőzés az osztályrésze mindazoknak akik mások érdekeit sajátjuk elé helyezve, önzetlen segíteni vágyással fordulnak a méltatlanok felé.*
- Ha már itt tartunk... *pattint egyet ujjaival elégedetten* Talán ebben is segítségemre lehetsz. Szomorúan hallom, hogy a kiváló borok egy megbízható forrása elapadt, ezért nagyra értékelném ha te, vagy megbízásodból valaki találna számomra újat.
*Kicsit elfordul, szenvedő kifejezés terül el az arcán, mintha mostanában kizárólag bornak nem nevezhető pancsokat kényszerülne inni.*
- Nem szenvedhetem a lőrét.
*Korábbi megérzéséhez hasonlóan az invitálást sem érzi őszintének, de megszokta már, hogy az emberek a színe előtt ritkán tudják figyelmen kívül hagyni a személyét körüllengő tekintélyt és hatalmat.*
- Részemről az öröm. *bólint* Ha jobban meggondolom, egy délutánnyi, estényi pihenőt igazán engedélyezhetek magamnak, magunknak. Mai napra éppen elegendő lesz, ha ezen iratokat átfutod, addig nekem is van még elintéznivalóm. Utána pedig meg is ejthetjük e látogatást, hm?
*Arra ebben a pillanatban nem is gondol, hogy egyébként minden bizonnyal megtisztelő látogatásáról előbb Ephemiát is értesíteni kéne, hogy méltóképp készülhessen, esetleg kipuhatolják, hogy alkalmas-e az időpont? De hát hogy ne lenne az? Habrertus kancellárt fogadni mindig privilégium.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 18:21:13
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:22:43
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:22:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
*Tizio bólint, ismerni az érdekházasságok mibenlétét, maga is egy ilyenből született, bár szülei hamar megszerették egymást és az apja szíve valóban összetört - szó szerint -, mikor anyja hosszan tartó betegség után meghalt.*
- Atyánk más sorsot szánt a húgomnak. ~De az ostobája akkor sem fogta fel.~ Ahogyan minden testvéremnek. És saját magának is. *Tenyerével a szívtájékát dörzsöli, apja is gyakran csinálta ezt azóta, hogy elvesztette a feleségét, Tizio anyját, hogy Tizionak meg vannak-e valójában tünetei, vagy csak az agya játszik vele, azt maga sem tudja, de néha rájön ugyanaz a fájdalom, amire apja panaszkodott éveken át.*
- A legjobb borokat Maydel Hawnethtől lehetett beszerezni, de a vállalkozása sajnos megsínylette az ork háborút. ~Hivatalos verzió szerint.~ Azóta már ő is meghalt, sőt a kedves neje is. *Tizio ura az arcának, és a hangjának is, így tényleg elhihető, hogy minden szarkazmus nélkül mondja azt, hogy "kedves", apja sosem kedvelte régi barátja feleségét és ezzel Tizio és fivérei is így voltak, az érzés pedig kölcsönös volt, így a világ egyensúlyban maradt.*
- Egy pillanatig nem gondoltam, kedves Habrertus, hogy könyörögnöd kéne, de én sem foglak győzködni. *Itt pedig ugyanúgy nem hallani ki a kedves szó kiejtésekor a szarkazmust.* - Örömmel veszem, ha segíthetek. *Tizio nem kívánja bizonygatni, hogy ő mennyire jó, egyszerűen csak le akarja foglalni a felesleges energiáit. Közömbös arccal nézi, ahogyan Habrertus lefújja a port a vaskos kötetről, amit rögtön át is vesz az öregtől és az ölébe fektetve belelapoz.* - A munkát sosem tekintettem derogálónak. *Azzal viszont tisztában van, hogy a közrendűek szeretik ezt hinni a nemesekről, de a d'Aquisták nem véletlenül vittek több generáció óta sikeres vállalkozást, ha csak a töküket vakarták volna álló nap, akkor mócsingon tengődtek volna és nem tellett volna a kúria fenntartására, meg Ephemiának a legjobb holmikra.*
- Bármikor örömmel látunk, húgom is örülni fog, hogy nemcsak az én képem látja.
*Tizio bólint, ismerni az érdekházasságok mibenlétét, maga is egy ilyenből született, bár szülei hamar megszerették egymást és az apja szíve valóban összetört - szó szerint -, mikor anyja hosszan tartó betegség után meghalt.*
- Atyánk más sorsot szánt a húgomnak. ~De az ostobája akkor sem fogta fel.~ Ahogyan minden testvéremnek. És saját magának is. *Tenyerével a szívtájékát dörzsöli, apja is gyakran csinálta ezt azóta, hogy elvesztette a feleségét, Tizio anyját, hogy Tizionak meg vannak-e valójában tünetei, vagy csak az agya játszik vele, azt maga sem tudja, de néha rájön ugyanaz a fájdalom, amire apja panaszkodott éveken át.*
- A legjobb borokat Maydel Hawnethtől lehetett beszerezni, de a vállalkozása sajnos megsínylette az ork háborút. ~Hivatalos verzió szerint.~ Azóta már ő is meghalt, sőt a kedves neje is. *Tizio ura az arcának, és a hangjának is, így tényleg elhihető, hogy minden szarkazmus nélkül mondja azt, hogy "kedves", apja sosem kedvelte régi barátja feleségét és ezzel Tizio és fivérei is így voltak, az érzés pedig kölcsönös volt, így a világ egyensúlyban maradt.*
- Egy pillanatig nem gondoltam, kedves Habrertus, hogy könyörögnöd kéne, de én sem foglak győzködni. *Itt pedig ugyanúgy nem hallani ki a kedves szó kiejtésekor a szarkazmust.* - Örömmel veszem, ha segíthetek. *Tizio nem kívánja bizonygatni, hogy ő mennyire jó, egyszerűen csak le akarja foglalni a felesleges energiáit. Közömbös arccal nézi, ahogyan Habrertus lefújja a port a vaskos kötetről, amit rögtön át is vesz az öregtől és az ölébe fektetve belelapoz.* - A munkát sosem tekintettem derogálónak. *Azzal viszont tisztában van, hogy a közrendűek szeretik ezt hinni a nemesekről, de a d'Aquisták nem véletlenül vittek több generáció óta sikeres vállalkozást, ha csak a töküket vakarták volna álló nap, akkor mócsingon tengődtek volna és nem tellett volna a kúria fenntartására, meg Ephemiának a legjobb holmikra.*
- Bármikor örömmel látunk, húgom is örülni fog, hogy nemcsak az én képem látja.
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:23:22
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:23:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
*A derék kancellár felölti az ilyen helyzetekre tartogatott udvariassági mosolyát és nyájasan bólogat. Pedig ha az imént amiatt kellett aggódnia, hogy egy merészebb kijelentése nyomán nyakába szakad a mennyezet, most Tizio arcátlanságára, illetve annak hiányára vonatkozó megállapítása miatt félhet hasonló balesettől. Elvégre a nyikhaj mást sem tesz megérkezte óta, mint szemtelenkedik. Most például képtelen elengedni a beszélgetés azon fonalát, mely bizonyos házassági ajánlatra vonatkozik és amelyre vonatkozóan Hubi már nem egyszer kifejtette álláspontját.*
- Kérlek! *tárja szét kicsit a karjait* Természetesen mindketten tudjuk, hogy Ephemia kisasszony nem a nagyúr iránt érzett féktelen szerelme okán mondott igent neki, és Waldrant sem gyöngéd érzelmek vezérelték mikor megkérte a kezét. Talán nem illik kimondani az ilyesmit, de ha éretten kezeljük a helyzetet úgy szembenézünk a tényekkel: érdekházasság ez.
*Tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- Mentő körülmény, hogy nem elsősorban anyagi megfontolások állnak a háttérben, bár abban az esetben sem törhetnénk pálcát bárki felett.
*Szemmel látható elégedettséggel bólogat amikor Tizio dicsérő szavakkal illeti a valóban különleges minőségű bort.*
- Alkalomadtán új készletet kell beszereznem. Talán ebben is segítségemre lehetsz majd.
*Az is szócskát nyomja meg egy kicsit jobban, mivel arra jutott, hogy bár vendége arcpirítóan pimasz és nyegle, de úgy tűnik, hogy helyén van az esze és kellően körmönfontnak tűnik ahhoz, hogy bizonyos feladatokat bízhasson rá. Bár mintha épp visszatáncolna.*
- Bíztam benne, hogy eloszlatod kételyeim és meggyőzöl afelől, hogy a Kancellária élénken nélkülözné jelenléted és értékes segítséged. Bár nem gondolnám, hogy térdre hullva kéne könyörögnöm azért, hogy segítségemre légy, de talán nem követek el nagy hibát ha adok egy lehetőséget.
*Az irattartó állványhoz lép és leemel róla egy vaskos csomó aktát. Mosolyogva fordul Tizio felé és könnyedén ráfúj a paksamétára, minek következtében kisebb porfelhő száll fel onnan.*
- Mostanában sajnos nem volt érkezésem kellő figyelmet szentelni az Ispotály ügyeinek. Arra kérlek, hogy nézd át a nyilvántartást, különös tekintettel a rendelkezésünkre álló gyógynövények leltárjára, hogy naprakészek lehessünk, miből van fogytán, miből kell pótlásról gondoskodni. Már amennyiben ezt elfogadhatónak tartod első feladatként.
*Leteszi a köteget az asztalra, majd mögé sétál és visszaül a helyére. Az ajtó felé sandít arra gondolva, hogy vajon várakoznak-e mások is a bebocsátásra, de arra jut, hogy ha így is van, bizonyára bezörgetnek.*
- Ó, nagy örömmel teszek eleget a tiszteletreméltó meghívásnak! *mosolyodik el szélesen Tizio invitálására* Mindig szívesen vendégeskedem kellemes társaságban és bizony igen érdekel, hogy hozzáértő emberek miként virágoztatnak fel egy kis birtokot.
*Ezúttal nem csupán a kötelező udvariasság mondatja ki vele ezeket. Valóban érdekli, hogy mit művelnek a d'Aquisták, különös tekintettel Ephemiára. Mert ugyan a házasság gondolatától továbbra is berzenkedik, a leányzó fiatal és igen szemrevaló. Az ilyesmi pedig Hubinál értéknövelő tényező.*
*A derék kancellár felölti az ilyen helyzetekre tartogatott udvariassági mosolyát és nyájasan bólogat. Pedig ha az imént amiatt kellett aggódnia, hogy egy merészebb kijelentése nyomán nyakába szakad a mennyezet, most Tizio arcátlanságára, illetve annak hiányára vonatkozó megállapítása miatt félhet hasonló balesettől. Elvégre a nyikhaj mást sem tesz megérkezte óta, mint szemtelenkedik. Most például képtelen elengedni a beszélgetés azon fonalát, mely bizonyos házassági ajánlatra vonatkozik és amelyre vonatkozóan Hubi már nem egyszer kifejtette álláspontját.*
- Kérlek! *tárja szét kicsit a karjait* Természetesen mindketten tudjuk, hogy Ephemia kisasszony nem a nagyúr iránt érzett féktelen szerelme okán mondott igent neki, és Waldrant sem gyöngéd érzelmek vezérelték mikor megkérte a kezét. Talán nem illik kimondani az ilyesmit, de ha éretten kezeljük a helyzetet úgy szembenézünk a tényekkel: érdekházasság ez.
*Tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- Mentő körülmény, hogy nem elsősorban anyagi megfontolások állnak a háttérben, bár abban az esetben sem törhetnénk pálcát bárki felett.
*Szemmel látható elégedettséggel bólogat amikor Tizio dicsérő szavakkal illeti a valóban különleges minőségű bort.*
- Alkalomadtán új készletet kell beszereznem. Talán ebben is segítségemre lehetsz majd.
*Az is szócskát nyomja meg egy kicsit jobban, mivel arra jutott, hogy bár vendége arcpirítóan pimasz és nyegle, de úgy tűnik, hogy helyén van az esze és kellően körmönfontnak tűnik ahhoz, hogy bizonyos feladatokat bízhasson rá. Bár mintha épp visszatáncolna.*
- Bíztam benne, hogy eloszlatod kételyeim és meggyőzöl afelől, hogy a Kancellária élénken nélkülözné jelenléted és értékes segítséged. Bár nem gondolnám, hogy térdre hullva kéne könyörögnöm azért, hogy segítségemre légy, de talán nem követek el nagy hibát ha adok egy lehetőséget.
*Az irattartó állványhoz lép és leemel róla egy vaskos csomó aktát. Mosolyogva fordul Tizio felé és könnyedén ráfúj a paksamétára, minek következtében kisebb porfelhő száll fel onnan.*
- Mostanában sajnos nem volt érkezésem kellő figyelmet szentelni az Ispotály ügyeinek. Arra kérlek, hogy nézd át a nyilvántartást, különös tekintettel a rendelkezésünkre álló gyógynövények leltárjára, hogy naprakészek lehessünk, miből van fogytán, miből kell pótlásról gondoskodni. Már amennyiben ezt elfogadhatónak tartod első feladatként.
*Leteszi a köteget az asztalra, majd mögé sétál és visszaül a helyére. Az ajtó felé sandít arra gondolva, hogy vajon várakoznak-e mások is a bebocsátásra, de arra jut, hogy ha így is van, bizonyára bezörgetnek.*
- Ó, nagy örömmel teszek eleget a tiszteletreméltó meghívásnak! *mosolyodik el szélesen Tizio invitálására* Mindig szívesen vendégeskedem kellemes társaságban és bizony igen érdekel, hogy hozzáértő emberek miként virágoztatnak fel egy kis birtokot.
*Ezúttal nem csupán a kötelező udvariasság mondatja ki vele ezeket. Valóban érdekli, hogy mit művelnek a d'Aquisták, különös tekintettel Ephemiára. Mert ugyan a házasság gondolatától továbbra is berzenkedik, a leányzó fiatal és igen szemrevaló. Az ilyesmi pedig Hubinál értéknövelő tényező.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:46:25
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:46:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
- Kérlek, kancellár! Fiatal voltam, de szemtelen soha. ~Hisz még mindig fiatal vagyok.~ *Másoknak egy ilyen mondat után mosoly bujkálna az arcán, de Tizio ritkán mosolyog, ritkán látni mást az arcán, mint közönyt, most sincs ez másként. ~Nagyon tiltakozol a jobb parti ellen.~* - Megértem, persze. A Nagyúr nemigen látogatja a húgom, hiába a jegyese, joggal feltételezzük, hogy nem is érdeklődik iránta. Ez fordítva is igaz, Ephemia sem kapálódzik, hogy a Nagyúr társaságában töltse az idejét. ~Helyette szappant gyárt. Sokkal többet, mint amennyit el tudunk használni.~ Remélem, hogy te meglátogatsz minket és megnézed, hogy mit hoztunk ki abból a földdarabból, amit Ephemia elhalt férje ajándékozott a családnak. ~Gyümölcsös és laposgyapja-gyapjú, másra sem vágyik a magunkfajta.~
Tizot könnyű meglepni, de a meglepetés nem látszik rajta. ~Ennyire nem szar ez a bor...~ Tizio megrázza a fejét, hogy jelezze, Habrertusnak felesleges szabadkoznia a bor miatt. ~Ittam már rosszabbat.~ Míg a kancellár az újratöltéssel van elfoglalva, addig Tizio zsebéből előkerül az ezüstszelence, egy csippentésnyit kiadagol kézfejére, majd felszippantja.*
- Megtisztelsz vele. *Lötyköli a pohárban a bort, szagolja, vizsgálja a pohár falán, szakértő benyomását kelti.* - Valóban kiváló. ~Ilyesmire nem is számít az ember, ebben a porfészekben.~ Két apró kortyot iszik csak, úriember egyrészt nem iszik nyakló nélkül, másrészt a kancellár szavai is megakasztják az alkoholizálás fennkölt cselekedetében, újra megrázza a fejét.*
- Nem foglak győzködni. Az oka prózai: unatkozom. Artheniori munkáim egy részét továbbra is csinálom, jól is fizetnek, de nem kötnek le elég ideig. Mindamellett igazad van, bizalmi állás, ezért hozzák utánam a munkát még most is. Profi vagyok. És diszkrét. ~Szóval van egy kis himihumi a vashegyi főkönyvekben, mi?~
- Kérlek, kancellár! Fiatal voltam, de szemtelen soha. ~Hisz még mindig fiatal vagyok.~ *Másoknak egy ilyen mondat után mosoly bujkálna az arcán, de Tizio ritkán mosolyog, ritkán látni mást az arcán, mint közönyt, most sincs ez másként. ~Nagyon tiltakozol a jobb parti ellen.~* - Megértem, persze. A Nagyúr nemigen látogatja a húgom, hiába a jegyese, joggal feltételezzük, hogy nem is érdeklődik iránta. Ez fordítva is igaz, Ephemia sem kapálódzik, hogy a Nagyúr társaságában töltse az idejét. ~Helyette szappant gyárt. Sokkal többet, mint amennyit el tudunk használni.~ Remélem, hogy te meglátogatsz minket és megnézed, hogy mit hoztunk ki abból a földdarabból, amit Ephemia elhalt férje ajándékozott a családnak. ~Gyümölcsös és laposgyapja-gyapjú, másra sem vágyik a magunkfajta.~
Tizot könnyű meglepni, de a meglepetés nem látszik rajta. ~Ennyire nem szar ez a bor...~ Tizio megrázza a fejét, hogy jelezze, Habrertusnak felesleges szabadkoznia a bor miatt. ~Ittam már rosszabbat.~ Míg a kancellár az újratöltéssel van elfoglalva, addig Tizio zsebéből előkerül az ezüstszelence, egy csippentésnyit kiadagol kézfejére, majd felszippantja.*
- Megtisztelsz vele. *Lötyköli a pohárban a bort, szagolja, vizsgálja a pohár falán, szakértő benyomását kelti.* - Valóban kiváló. ~Ilyesmire nem is számít az ember, ebben a porfészekben.~ Két apró kortyot iszik csak, úriember egyrészt nem iszik nyakló nélkül, másrészt a kancellár szavai is megakasztják az alkoholizálás fennkölt cselekedetében, újra megrázza a fejét.*
- Nem foglak győzködni. Az oka prózai: unatkozom. Artheniori munkáim egy részét továbbra is csinálom, jól is fizetnek, de nem kötnek le elég ideig. Mindamellett igazad van, bizalmi állás, ezért hozzák utánam a munkát még most is. Profi vagyok. És diszkrét. ~Szóval van egy kis himihumi a vashegyi főkönyvekben, mi?~
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:07:24
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:07:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
- Attól tartok, kedves Tizio, hogy gúnyolódsz velem.
*Míg Hubi rosszallón ingatja a fejét valamiért az a gondolat fogalmazódik meg benne, hogy ha jobb keze vasból lenne akkor most mondhatná, hogy "jöjj csak közelebb!" és agyba-főbe verhetné. De mivel ennek semmi értelme nincs, el is hessegeti a kósza gondolatot. Ettől függetlenül valóban úgy véli, hogy a nyikhaj nem veszi komolyan. Elvégre épp az imént biztosította - többször is - afelől, hogy mennyire nagyra becsüli a d'Aquistákat, Ephemiát kivételesen bájos, eszes, kedves teremtésnek tartja, olyannak akit szívesen gyalázna meg. Erre azt kapja, hogy jobb parti felé kacsintgat.*
- Meg kell értened a helyzetem. *fut neki újra, bár feleslegesnek érzi. Tizio nem tűnik ostobának, bizonyára elsőre is értette. Mindenesetre valami egyszerűbb verziónak fut neki.*
- Húgod a nagyúr jegyese. Én a Vashegy kancellárja vagyok. Mit gondolsz, hány napom lenne még az istenek ege alatt, ha lecsapnám a kezéről a húgod? Azt pedig talán nem veszed rossz néven tőlem, ha még szeretnék élni egy kicsit.
*Ismét kortyol egyet a borból és elhúzza a száját. Természetesen nem fordulhat elő, hogy Hubi rossz bort igyék, de valamiért nem ízlik most neki.*
- A démonokra! Bocsáss meg, hogy ezzel kínáltalak, nem méltó. *Ismét feláll, új borosüveget, új poharakat kerít.*
- Achim barátomtól - legyen boldog az emléke! - örököltem néhány kiváló évjáratú palackot. Mostanra fájdalmasan kevés maradt belőle, és egyelőre nem is tudom hogyan tudnám pótolni őket, de ha nem veszed rossz néven, megkínálnálak vele.
*Tölt, aztán saját poharát megemeli vendége felé és megízleli.*
- Pompás, szavamra! *terül el az arcán valami őszinte megelégedettség, amit egy udvarias, de óvatos mosoly vált fel.*
- Egy ügyes könyvelőre mindig szükség van. *a hangsúly a mindig szón van* Van is egy kitűnő segítőm, aki oklevelek fogalmazásától kezdve, a birtokok ügyeinek intézésén át a könyvelésig mindenben nagy segítségemre van. Ezzel együtt nem vonom kétségbe, hogy a te tudásodnak is nagy hasznát venném. Ugyanakkor az ilyesmi bizalmi pozíció, elvégre egy könyvelő olyasmibe is betekinthet ami... khm... nem tartozik mindenkire.
*Szélesen elmosolyodik és tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- De igazán nem szeretném magam megfosztani egy esetleges előnytől. Győzz meg, kérlek, hogy itt a helyed a Kancellárián!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 18:11:12
- Attól tartok, kedves Tizio, hogy gúnyolódsz velem.
*Míg Hubi rosszallón ingatja a fejét valamiért az a gondolat fogalmazódik meg benne, hogy ha jobb keze vasból lenne akkor most mondhatná, hogy "jöjj csak közelebb!" és agyba-főbe verhetné. De mivel ennek semmi értelme nincs, el is hessegeti a kósza gondolatot. Ettől függetlenül valóban úgy véli, hogy a nyikhaj nem veszi komolyan. Elvégre épp az imént biztosította - többször is - afelől, hogy mennyire nagyra becsüli a d'Aquistákat, Ephemiát kivételesen bájos, eszes, kedves teremtésnek tartja, olyannak akit szívesen gyalázna meg. Erre azt kapja, hogy jobb parti felé kacsintgat.*
- Meg kell értened a helyzetem. *fut neki újra, bár feleslegesnek érzi. Tizio nem tűnik ostobának, bizonyára elsőre is értette. Mindenesetre valami egyszerűbb verziónak fut neki.*
- Húgod a nagyúr jegyese. Én a Vashegy kancellárja vagyok. Mit gondolsz, hány napom lenne még az istenek ege alatt, ha lecsapnám a kezéről a húgod? Azt pedig talán nem veszed rossz néven tőlem, ha még szeretnék élni egy kicsit.
*Ismét kortyol egyet a borból és elhúzza a száját. Természetesen nem fordulhat elő, hogy Hubi rossz bort igyék, de valamiért nem ízlik most neki.*
- A démonokra! Bocsáss meg, hogy ezzel kínáltalak, nem méltó. *Ismét feláll, új borosüveget, új poharakat kerít.*
- Achim barátomtól - legyen boldog az emléke! - örököltem néhány kiváló évjáratú palackot. Mostanra fájdalmasan kevés maradt belőle, és egyelőre nem is tudom hogyan tudnám pótolni őket, de ha nem veszed rossz néven, megkínálnálak vele.
*Tölt, aztán saját poharát megemeli vendége felé és megízleli.*
- Pompás, szavamra! *terül el az arcán valami őszinte megelégedettség, amit egy udvarias, de óvatos mosoly vált fel.*
- Egy ügyes könyvelőre mindig szükség van. *a hangsúly a mindig szón van* Van is egy kitűnő segítőm, aki oklevelek fogalmazásától kezdve, a birtokok ügyeinek intézésén át a könyvelésig mindenben nagy segítségemre van. Ezzel együtt nem vonom kétségbe, hogy a te tudásodnak is nagy hasznát venném. Ugyanakkor az ilyesmi bizalmi pozíció, elvégre egy könyvelő olyasmibe is betekinthet ami... khm... nem tartozik mindenkire.
*Szélesen elmosolyodik és tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- De igazán nem szeretném magam megfosztani egy esetleges előnytől. Győzz meg, kérlek, hogy itt a helyed a Kancellárián!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 18:11:12
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:12:41
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:12:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te olyan embernek tűnsz, kancellár, akivel lehet őszintén beszélni. De sajnálom, hogy félreértettelek, sajnos nehezen ismerek ki másokat. *A dolog második része történetesen igaz, Tizio nehezen találja a közös hangot más emberekkel és egyéb fajokkal és ritkán tudja, hogy mikor és mit meg hogyan kell válaszolnia, állatokkal csodálatosan kijön, de a legjobban imádott számai körében érzi magát. Tanulja a megfelelő szociális interakciókat, csak lassan, megfigyelései szerint a beszélgetőpartner hiúságát legyezgetni mindig jó, függetlenül attól, hogy normális körülmények között sosem akarná, hogy Habrertus nőül vegye a húgát, de ezek rendhagyó körülmények, Habrertus a legkisebb rossz, ami Ephemiával történhet. ~Egy lyukas garast nem bíznék rád amúgy.~*
- Dehogy is forgatom ki. Megértem, ha más, vashegyi szemmel nézve előkelőbb, frigyen töröd a fejedet. ~Már ha szeretsz összetapogatott pohárból inni.~ *Ha Tizio nem lenne szociális analfabéta, akkor észrevenné, hogy mi bukkan ki egy pillanatra a joviális, öregedő kancellár álarca mögül, észreveszi ugyan a pillanatnyi változást, viszont nem tudja hova tenni, így Habrertus meglepődésének számlájára írja. De Tizio nem gondol semmi olyanra, amit Habrertus gondol, hogy gondolt és természetesen nem is hallgatózott, hiszen ő talpig úriember, azok ismérvei között pedig nem szerepel a hallgatózás.*
- Mondd kancellár, nincs szükséged egy könyvelőre? Sajnos sokkal kevesebb a munkám, mint régen volt és a gazdaság mellett is rengeteg a felesleges időm, szeretném lefoglalni az agyam. ~És kicsit érdekel a Vashegy könyvelése is.~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te olyan embernek tűnsz, kancellár, akivel lehet őszintén beszélni. De sajnálom, hogy félreértettelek, sajnos nehezen ismerek ki másokat. *A dolog második része történetesen igaz, Tizio nehezen találja a közös hangot más emberekkel és egyéb fajokkal és ritkán tudja, hogy mikor és mit meg hogyan kell válaszolnia, állatokkal csodálatosan kijön, de a legjobban imádott számai körében érzi magát. Tanulja a megfelelő szociális interakciókat, csak lassan, megfigyelései szerint a beszélgetőpartner hiúságát legyezgetni mindig jó, függetlenül attól, hogy normális körülmények között sosem akarná, hogy Habrertus nőül vegye a húgát, de ezek rendhagyó körülmények, Habrertus a legkisebb rossz, ami Ephemiával történhet. ~Egy lyukas garast nem bíznék rád amúgy.~*
- Dehogy is forgatom ki. Megértem, ha más, vashegyi szemmel nézve előkelőbb, frigyen töröd a fejedet. ~Már ha szeretsz összetapogatott pohárból inni.~ *Ha Tizio nem lenne szociális analfabéta, akkor észrevenné, hogy mi bukkan ki egy pillanatra a joviális, öregedő kancellár álarca mögül, észreveszi ugyan a pillanatnyi változást, viszont nem tudja hova tenni, így Habrertus meglepődésének számlájára írja. De Tizio nem gondol semmi olyanra, amit Habrertus gondol, hogy gondolt és természetesen nem is hallgatózott, hiszen ő talpig úriember, azok ismérvei között pedig nem szerepel a hallgatózás.*
- Mondd kancellár, nincs szükséged egy könyvelőre? Sajnos sokkal kevesebb a munkám, mint régen volt és a gazdaság mellett is rengeteg a felesleges időm, szeretném lefoglalni az agyam. ~És kicsit érdekel a Vashegy könyvelése is.~
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:55:35
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:55:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
*A jó kancellár továbbra is kedvesen mosolyog, mert valami furcsa mód kedvére való az ifjú hevessége. Rokonszenves ez a szenvedély, igazán kár, hogy aligha lesz hosszú életű ezzel a temperamentummal.*
- Az egyenes, nyílt beszéd igen nagy erény. *helyesel* Ám csak akkor ha - mint minden más jó jellemvonással - okosan élünk.
*Ezt nem fejti ki bővebben, véleménye szerint látogatója van olyan intelligens, hogy megérti a figyelmeztetést. Bár az előzőre is a szokott hevességgel reagált. Hubi a kis dicséretre kissé meghajtja magát és közben arra gondol, hogy ha egy kis szerencséje van, úgy Tizio torkát nem a Vashegyen fogják átvágni. Kevesebb lenne a papírmunka. Aztán pár pillanatnyi töprengés után sóhajt egyet, visszaül az asztal mögé és kis fejcsóválással folytatja.*
- Attól tartok, hogy kiforgatod a szavaim, d'Aquista uram, és ezt szándékosan teszed. Nem kételkedem benne, hogy pontosan érted a helyzetem. Így azt is tudnod kell, hogy hízelgő ajánlatod nem saját akaratomból nem fogadhatom el. Egyelőre. Igazán nem tudom, hogy mivel szolgáltam rá erre a kis tapintatlanságra.
*Továbbra is sajnálkozó a hangja, de ha Tizio jól figyel, egy röpke pillanatra megpillanthatja a valódi kancellárt, a gyanakvó kígyót. Hubi arcvonásain ugyanis bizalmatlanság suhan át. Ez a fattyú mintha leplezetlenül célozgatna valamire, amiről egyébként fogalma sem lehetne. A kancellár agyán gyors egymásutánban több opció is átvillan. Vagy elkövette azt a hibát, hogy jobban bízott valakiben, mint kellett volna, vagy Tizio a várakozás perceit a kulcslyukra tapasztott füllel igyekezett szórakoztatóvá tenni. Esetleg csak blöfföl, elvégre miért ne lehetne feltételezni, hogy Hubinak vannak akár csak ártalmatlan tervei is? Egyelőre elfogadhatja ez utóbbi, legkevésbé aggasztó variációt, de alkalmasint utána fog nézni, hogy záros határidőn belül tud-e keríteni egy diszkrét orgyilkost.*
- Egészségedre, barátom! *emeli meg újból a poharát* Mindenkor öröm jóravaló vendéget fogadni, ezért is szomorít, hogy kérésed nem teljesíthettem. Enyhítené a fájdalmat és talán te sem fáradtál volna feleslegesen, ha másban szolgálatodra állhatnék.
*A jó kancellár továbbra is kedvesen mosolyog, mert valami furcsa mód kedvére való az ifjú hevessége. Rokonszenves ez a szenvedély, igazán kár, hogy aligha lesz hosszú életű ezzel a temperamentummal.*
- Az egyenes, nyílt beszéd igen nagy erény. *helyesel* Ám csak akkor ha - mint minden más jó jellemvonással - okosan élünk.
*Ezt nem fejti ki bővebben, véleménye szerint látogatója van olyan intelligens, hogy megérti a figyelmeztetést. Bár az előzőre is a szokott hevességgel reagált. Hubi a kis dicséretre kissé meghajtja magát és közben arra gondol, hogy ha egy kis szerencséje van, úgy Tizio torkát nem a Vashegyen fogják átvágni. Kevesebb lenne a papírmunka. Aztán pár pillanatnyi töprengés után sóhajt egyet, visszaül az asztal mögé és kis fejcsóválással folytatja.*
- Attól tartok, hogy kiforgatod a szavaim, d'Aquista uram, és ezt szándékosan teszed. Nem kételkedem benne, hogy pontosan érted a helyzetem. Így azt is tudnod kell, hogy hízelgő ajánlatod nem saját akaratomból nem fogadhatom el. Egyelőre. Igazán nem tudom, hogy mivel szolgáltam rá erre a kis tapintatlanságra.
*Továbbra is sajnálkozó a hangja, de ha Tizio jól figyel, egy röpke pillanatra megpillanthatja a valódi kancellárt, a gyanakvó kígyót. Hubi arcvonásain ugyanis bizalmatlanság suhan át. Ez a fattyú mintha leplezetlenül célozgatna valamire, amiről egyébként fogalma sem lehetne. A kancellár agyán gyors egymásutánban több opció is átvillan. Vagy elkövette azt a hibát, hogy jobban bízott valakiben, mint kellett volna, vagy Tizio a várakozás perceit a kulcslyukra tapasztott füllel igyekezett szórakoztatóvá tenni. Esetleg csak blöfföl, elvégre miért ne lehetne feltételezni, hogy Hubinak vannak akár csak ártalmatlan tervei is? Egyelőre elfogadhatja ez utóbbi, legkevésbé aggasztó variációt, de alkalmasint utána fog nézni, hogy záros határidőn belül tud-e keríteni egy diszkrét orgyilkost.*
- Egészségedre, barátom! *emeli meg újból a poharát* Mindenkor öröm jóravaló vendéget fogadni, ezért is szomorít, hogy kérésed nem teljesíthettem. Enyhítené a fájdalmat és talán te sem fáradtál volna feleslegesen, ha másban szolgálatodra állhatnék.
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-21 10:27:19
Üzenet elküldve: 2020-04-21 10:27:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A Vashegy káromlása lenne, hogy kimondom az igazságot? Nyugodt lehetsz kancellár, Waldran Thargodarnak is megmondanám ezt. *Arcán nem látszik ugyan, de nagyon rosszul viseli a kioktatást. ~Tudálékos pöcs.~ Közömbös pillantása Habrertuson nyugszik, ahogyan a kancellár tölt, Tizio keze a zsebébe csúszik, ahol rámarkol az ezüst szelencére, jól jönne egy szippantás, mert ingerlékeny lesz, ha nem kaphatja meg az adagját.* - A családom mindig is törekedett arra, hogy megnézze a vevőit és csak az arra érdemeseknek juttasson a portékájából. ~Ezzel a hagyománnyal csak a cafka Ephemia szakított, mikor odaadta magát az íjásznak, meg hagyta, hogy az a barbár bevezesse neki.~ Mindig minőséget kínáltunk, minőségi vevőknek. Nem rásózni akarom valakire a pocsék portékát, ha így lenne, akkor nem lenne kifogásom Waldran ellen sem. *Megemeli a poharat, szájához emeli és egy aprót kortyol. ~Lehetne jobb is, de mit is várok, ez csak a vashegy.~ Tizio ezt a pillanatot választja arra, hogy elmosolyodjon.*
- Értem, szóval magasabbra tekintesz, mint a húgom. ~A másik cafka.~ Nem mondom, hogy nem leptél meg, kancellár uram. *Mondja vidoran, amúgy is jóképű férfi, de a vidámság, illetve a vidámság látszata csak még jóképűbbé teszi. ~A jó kurva anyádat, azt utasítsd vissza.~* - Waldrannal takarózva leplezni a saját nagyra törő terveidet, őszintén, nem hittem, hogy ilyen rafinériát tapasztalhatok itt. Megértem, persze hogy megértem. *Tizio direkt érti félre Habrertus szavait, így kevésbé fáj neki az, hogy Habrertus nem csókolt neki kezet azonnal, hogy hozzá adná egy szem húgát. ~Ezért még úgy beverem a pofádat.~* - Megértem, hogy magasztos terveidbe nem fér bele az én szegény húgom, aki végre megérdemelné, hogy a megfelelő férfi mellett lehessen. De igyunk rád. És a terveidre. Meg reménykedjünk abban, hogy Ephemia mellett legalább egy csekély jó modort tanul az a barbár.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 10:30:01
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A Vashegy káromlása lenne, hogy kimondom az igazságot? Nyugodt lehetsz kancellár, Waldran Thargodarnak is megmondanám ezt. *Arcán nem látszik ugyan, de nagyon rosszul viseli a kioktatást. ~Tudálékos pöcs.~ Közömbös pillantása Habrertuson nyugszik, ahogyan a kancellár tölt, Tizio keze a zsebébe csúszik, ahol rámarkol az ezüst szelencére, jól jönne egy szippantás, mert ingerlékeny lesz, ha nem kaphatja meg az adagját.* - A családom mindig is törekedett arra, hogy megnézze a vevőit és csak az arra érdemeseknek juttasson a portékájából. ~Ezzel a hagyománnyal csak a cafka Ephemia szakított, mikor odaadta magát az íjásznak, meg hagyta, hogy az a barbár bevezesse neki.~ Mindig minőséget kínáltunk, minőségi vevőknek. Nem rásózni akarom valakire a pocsék portékát, ha így lenne, akkor nem lenne kifogásom Waldran ellen sem. *Megemeli a poharat, szájához emeli és egy aprót kortyol. ~Lehetne jobb is, de mit is várok, ez csak a vashegy.~ Tizio ezt a pillanatot választja arra, hogy elmosolyodjon.*
- Értem, szóval magasabbra tekintesz, mint a húgom. ~A másik cafka.~ Nem mondom, hogy nem leptél meg, kancellár uram. *Mondja vidoran, amúgy is jóképű férfi, de a vidámság, illetve a vidámság látszata csak még jóképűbbé teszi. ~A jó kurva anyádat, azt utasítsd vissza.~* - Waldrannal takarózva leplezni a saját nagyra törő terveidet, őszintén, nem hittem, hogy ilyen rafinériát tapasztalhatok itt. Megértem, persze hogy megértem. *Tizio direkt érti félre Habrertus szavait, így kevésbé fáj neki az, hogy Habrertus nem csókolt neki kezet azonnal, hogy hozzá adná egy szem húgát. ~Ezért még úgy beverem a pofádat.~* - Megértem, hogy magasztos terveidbe nem fér bele az én szegény húgom, aki végre megérdemelné, hogy a megfelelő férfi mellett lehessen. De igyunk rád. És a terveidre. Meg reménykedjünk abban, hogy Ephemia mellett legalább egy csekély jó modort tanul az a barbár.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 10:30:01
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:35:07
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:35:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
- Óvatosabban, fiatal barátom! *emeli meg csonka kezének mutatóujját intőn a jó kancellár, de továbbra is joviálisan mosolyog* A Vashegyen vagy és nem szerencsés vendéglátóid káromolni. Kiváltképp a Hadúr örökösét.
*Feláll az asztal mögül, két poharat kerít, az asztalra állítja őket.*
- Természetes, hogy minden jóravaló fivér legjobbat szeretné húgának. Hogy mi a legjobb *elkezd tölteni az asztalon álló boroskancsókból a poharakba* nézőpont kérdése. Erősen az. Waldran nagyúr barbár, valóban, ahogy a thargok zöme. Megértem, hogy kifinomultságuk hiánya zavaróan hat számodra. Megvallom neked, ebben hasonlóak az érzéseink. Ugyanakkor egy frigy esetében más, esetleg fontosabb szempontokat is mérlegre kell tennünk.
*Az egyik poharat Tizio felé tolja az asztalon, a másikat ő veszi kezébe.*
- De ezt talán nem is kell részletesen ecsetelnem számodra, hiszen egy neves kereskedőcsalád sarja vagy. Tekintsük hát ezt is egyfajta üzletnek! Ne vedd zokon hasonlatom, de amikor egy jó kereskedő portékáján kíván túladni, nem elsődleges számára, hogy a vevő kiművelt fő legyen, az erszényére gondol. Ha pedig az hasas és fizetési hajlandóság is megvan tulajdonosában, akkor a kereskedő előveszi legmegnyerőbb mosolyát és igyekszik nem foglalkozni azzal, hogy a vevő esetleg felettébb ellenszenves számára.
*Megemeli poharát Tizio felé, kortyol egyet a borból, aztán végigsimít szakállán.*
- Noha a Vashegy már látott szebb napokat is, én úgy hiszem, hogy a thargok vezére még mindig kívánatos partinak számít. A presztízs pedig ez. A Hadúr nevéhez az elmúlt idők dicsősége köthető, ebből pedig sem a húgod, sem - bocsáss meg - én nem profitálhatnék. Kérlek ne érts félre, ahogy mindig, úgy mások érdekeit most is sajátom elé helyezem.
*A kancellár mézédesen mosolyog és nehezen küzdi le a késztetést, hogy a plafon felé sandítson ellenőrizendő, a gerendák nem repedeznek-e?*
- Ha két kérő közül kell választanod melyek közül egyik a nagyúr, a másik pedig én vagyok, nos, úgy hiszem, hogy Waldran Thargodar a jobb választás. Ő egy jelentős földterület ura, míg én csak egy alázatos szolga vagyok. Ahogy említettem, ajánlatod mindazonáltal igen megtisztelő és jóval több annál, mint amire legvadabb álmaimban gondolhattam volna. Ha Waldran nagyúr úgy döntene, hogy nem kívánja nőül venni Ephemia kisasszonyt, úgy boldogan veszem komolyan fontolóra, hogy én vezessem az istenek oltára elé.
*Hogy Effy esetleg kézzel-lábbal tiltakozna egy ilyen forgatókönyv ellen, arra természetesen nem gondol. Hová jutna a világ ha ilyen, rájuk egyáltalán nem tartozó kérdésekben is kikérnék a nők véleményét? Abban pedig, hogy Hubi nem zárkózik el teljesen az ötlet elől, abban a hozománynak vajmi kevés szerepe van. Azt ugyanis a kancellár igen szánalmasnak érzi. Végül pedig egy atyai, ezúttal valóban jóindulatú mosolyt is megenged magának.*
- Gyakorolod a türelmet, ifjú barátom! Most a nagyúré a döntés és ostobaság lenne részünkről ha a háta mögött kívánnánk megoldást találni. Azt pedig jó és tiszta szívvel ígérhetem meg, hogy ha húgod a nagyúr neje lesz, én mindig itt leszek a számára, ha szellemi felfrissülésre vágyna.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.18 18:36:56
- Óvatosabban, fiatal barátom! *emeli meg csonka kezének mutatóujját intőn a jó kancellár, de továbbra is joviálisan mosolyog* A Vashegyen vagy és nem szerencsés vendéglátóid káromolni. Kiváltképp a Hadúr örökösét.
*Feláll az asztal mögül, két poharat kerít, az asztalra állítja őket.*
- Természetes, hogy minden jóravaló fivér legjobbat szeretné húgának. Hogy mi a legjobb *elkezd tölteni az asztalon álló boroskancsókból a poharakba* nézőpont kérdése. Erősen az. Waldran nagyúr barbár, valóban, ahogy a thargok zöme. Megértem, hogy kifinomultságuk hiánya zavaróan hat számodra. Megvallom neked, ebben hasonlóak az érzéseink. Ugyanakkor egy frigy esetében más, esetleg fontosabb szempontokat is mérlegre kell tennünk.
*Az egyik poharat Tizio felé tolja az asztalon, a másikat ő veszi kezébe.*
- De ezt talán nem is kell részletesen ecsetelnem számodra, hiszen egy neves kereskedőcsalád sarja vagy. Tekintsük hát ezt is egyfajta üzletnek! Ne vedd zokon hasonlatom, de amikor egy jó kereskedő portékáján kíván túladni, nem elsődleges számára, hogy a vevő kiművelt fő legyen, az erszényére gondol. Ha pedig az hasas és fizetési hajlandóság is megvan tulajdonosában, akkor a kereskedő előveszi legmegnyerőbb mosolyát és igyekszik nem foglalkozni azzal, hogy a vevő esetleg felettébb ellenszenves számára.
*Megemeli poharát Tizio felé, kortyol egyet a borból, aztán végigsimít szakállán.*
- Noha a Vashegy már látott szebb napokat is, én úgy hiszem, hogy a thargok vezére még mindig kívánatos partinak számít. A presztízs pedig ez. A Hadúr nevéhez az elmúlt idők dicsősége köthető, ebből pedig sem a húgod, sem - bocsáss meg - én nem profitálhatnék. Kérlek ne érts félre, ahogy mindig, úgy mások érdekeit most is sajátom elé helyezem.
*A kancellár mézédesen mosolyog és nehezen küzdi le a késztetést, hogy a plafon felé sandítson ellenőrizendő, a gerendák nem repedeznek-e?*
- Ha két kérő közül kell választanod melyek közül egyik a nagyúr, a másik pedig én vagyok, nos, úgy hiszem, hogy Waldran Thargodar a jobb választás. Ő egy jelentős földterület ura, míg én csak egy alázatos szolga vagyok. Ahogy említettem, ajánlatod mindazonáltal igen megtisztelő és jóval több annál, mint amire legvadabb álmaimban gondolhattam volna. Ha Waldran nagyúr úgy döntene, hogy nem kívánja nőül venni Ephemia kisasszonyt, úgy boldogan veszem komolyan fontolóra, hogy én vezessem az istenek oltára elé.
*Hogy Effy esetleg kézzel-lábbal tiltakozna egy ilyen forgatókönyv ellen, arra természetesen nem gondol. Hová jutna a világ ha ilyen, rájuk egyáltalán nem tartozó kérdésekben is kikérnék a nők véleményét? Abban pedig, hogy Hubi nem zárkózik el teljesen az ötlet elől, abban a hozománynak vajmi kevés szerepe van. Azt ugyanis a kancellár igen szánalmasnak érzi. Végül pedig egy atyai, ezúttal valóban jóindulatú mosolyt is megenged magának.*
- Gyakorolod a türelmet, ifjú barátom! Most a nagyúré a döntés és ostobaság lenne részünkről ha a háta mögött kívánnánk megoldást találni. Azt pedig jó és tiszta szívvel ígérhetem meg, hogy ha húgod a nagyúr neje lesz, én mindig itt leszek a számára, ha szellemi felfrissülésre vágyna.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.18 18:36:56
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-18 12:00:25
Üzenet elküldve: 2020-04-18 12:00:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Nos, tehát Czer kénytelen visszatérni Radkraalba. Elég furcsának találja az őr viselkedését, és persze nem mellesleg nincsen ahhoz hozzászokva, hogy valaki intim szerveit lássa. A képet igyekszik gyorsan kiűzni fejéből. Kényelmesen sétál, és élvezi a nap ragyogó fényét. Örül, hogy végre közeledik a jó idő. A telet sosem kedvelte igazán. Persze annak is megvan a maga szépsége, de a bőrig hatoló hideg nem ezek közé tartozik. S talán a tavasztól őszig terjedő időszakban még több a szépség. Színes lombba öltöznek a fák, virágok, mezők, rétek. Ilyen mesés látványban csodálatos sétálgatni. Na meg furulyázni. Hamarosan vissza is ér Radkraalba. Az épület ajtaját csukva találja. Fülét az ajtó réséhez tapasztva hallgatózik. Odabentről beszélgetés foszlányai szűrődnek ki.*
~Most vajon meddig kell várnom?~
*Nem egy türelmetlen alkat, hiszen annak idején, mikor még nagyapja élt, türelemre, jóságra és békességre tanította. Öreg pap volt, s Eeyr tanait vallotta. Emiatt Czer is ezekben a tanokban hitt.*
*Nos, tehát Czer kénytelen visszatérni Radkraalba. Elég furcsának találja az őr viselkedését, és persze nem mellesleg nincsen ahhoz hozzászokva, hogy valaki intim szerveit lássa. A képet igyekszik gyorsan kiűzni fejéből. Kényelmesen sétál, és élvezi a nap ragyogó fényét. Örül, hogy végre közeledik a jó idő. A telet sosem kedvelte igazán. Persze annak is megvan a maga szépsége, de a bőrig hatoló hideg nem ezek közé tartozik. S talán a tavasztól őszig terjedő időszakban még több a szépség. Színes lombba öltöznek a fák, virágok, mezők, rétek. Ilyen mesés látványban csodálatos sétálgatni. Na meg furulyázni. Hamarosan vissza is ér Radkraalba. Az épület ajtaját csukva találja. Fülét az ajtó réséhez tapasztva hallgatózik. Odabentről beszélgetés foszlányai szűrődnek ki.*
~Most vajon meddig kell várnom?~
*Nem egy türelmetlen alkat, hiszen annak idején, mikor még nagyapja élt, türelemre, jóságra és békességre tanította. Öreg pap volt, s Eeyr tanait vallotta. Emiatt Czer is ezekben a tanokban hitt.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 17:50:36
Üzenet elküldve: 2020-04-17 17:50:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio bosszúsága tovább növekszik, de ezt továbbra is teljes közönnyel palástolja, ő ilyen, aki egy kicsit is ismeri, az mind tudja róla, hogy őrajta nemigen látni az érzéseit. ~Baszd meg magad vénember.~*
- Tudom, hogy Waldran jegyese, de lássuk be, hogy ő csak egy barbár és nemcsak a foga hiányzik, hanem minden nemességnek híján van. Még jobban, mint az elhalt hadúr. *Tizionak nincsenek averziói, kimondja amit gondol, és amit mellesleg a tények: Amon Ruadh népe barbár. ~Egyik barbár rosszabb, mint a másik.~* - A legjobbat akarom a húgomnak, a legjobb pedig nem egy fogatlan barbár. ~Szomorú, hogy a legjobb egy vén kecske.~ *Szavai igazán legyezgethetik Habrertus hiúságát, Tizio még egy kis mosolyt is az arcára enged.* - Ephemia irányításra szorul, de nekem a húgom, az ember pedig elnézőbb a húgával, mint kellene. ~Sokszor meg kellett volna pofozzam.~ *Habrertus színjátéka, előbb a dicsérő szavak, majd az elutasítás, végül az érdeklődés, cseppet sem zökkentik ki, vagy ha igen, hát az sem látszik rajta, látszólag az sem zavarja, hogy a drágalátos kancellár nem kínálta hellyel, talál helyet amire támaszkodjon. ~Ah, vén kecske, megnyalná azért a sót.~* - Egy-kétezer arany, plusz a presztízs ugye, mégis a helyi hadúr özvegye. Nem árulok zsákbamacskát, a vagyont elrabolták a lázadás közben, vagy utána, de a birtok virágzik.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio bosszúsága tovább növekszik, de ezt továbbra is teljes közönnyel palástolja, ő ilyen, aki egy kicsit is ismeri, az mind tudja róla, hogy őrajta nemigen látni az érzéseit. ~Baszd meg magad vénember.~*
- Tudom, hogy Waldran jegyese, de lássuk be, hogy ő csak egy barbár és nemcsak a foga hiányzik, hanem minden nemességnek híján van. Még jobban, mint az elhalt hadúr. *Tizionak nincsenek averziói, kimondja amit gondol, és amit mellesleg a tények: Amon Ruadh népe barbár. ~Egyik barbár rosszabb, mint a másik.~* - A legjobbat akarom a húgomnak, a legjobb pedig nem egy fogatlan barbár. ~Szomorú, hogy a legjobb egy vén kecske.~ *Szavai igazán legyezgethetik Habrertus hiúságát, Tizio még egy kis mosolyt is az arcára enged.* - Ephemia irányításra szorul, de nekem a húgom, az ember pedig elnézőbb a húgával, mint kellene. ~Sokszor meg kellett volna pofozzam.~ *Habrertus színjátéka, előbb a dicsérő szavak, majd az elutasítás, végül az érdeklődés, cseppet sem zökkentik ki, vagy ha igen, hát az sem látszik rajta, látszólag az sem zavarja, hogy a drágalátos kancellár nem kínálta hellyel, talál helyet amire támaszkodjon. ~Ah, vén kecske, megnyalná azért a sót.~* - Egy-kétezer arany, plusz a presztízs ugye, mégis a helyi hadúr özvegye. Nem árulok zsákbamacskát, a vagyont elrabolták a lázadás közben, vagy utána, de a birtok virágzik.
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 16:22:21
Üzenet elküldve: 2020-04-17 16:22:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
//Nyílt//
* Czert meglepi a válasz. Erre igazán nem számított. ~Úgy látom, mégsem várhatok túl sokat ettől a férfitól. Hátha majd a húga barátságosabb lesz, és jobban érdeklődik a közös kapcsolat iránt.~ Pár pillanatig döbbenten áll az orra előtt becsukott ajtó előtt, majd sétára indul, hogy valamivel eltöltse az időt. Bár fogalma sincs, hogy még ma meg tudja-e ejteni az üzletet. Valamiért az a sejtése, hogy ma már nem fog beleférni. Ha viszont így van - noha hosszú még a délután - estére meg kell szálnia valahol. De hogy hol, arról bizony semmi sejtése sincs. *
//Nyílt//
* Czert meglepi a válasz. Erre igazán nem számított. ~Úgy látom, mégsem várhatok túl sokat ettől a férfitól. Hátha majd a húga barátságosabb lesz, és jobban érdeklődik a közös kapcsolat iránt.~ Pár pillanatig döbbenten áll az orra előtt becsukott ajtó előtt, majd sétára indul, hogy valamivel eltöltse az időt. Bár fogalma sincs, hogy még ma meg tudja-e ejteni az üzletet. Valamiért az a sejtése, hogy ma már nem fog beleférni. Ha viszont így van - noha hosszú még a délután - estére meg kell szálnia valahol. De hogy hol, arról bizony semmi sejtése sincs. *
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:49:27
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:49:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lányok után alig csukódik be az ajtó, újfent nyílik és egy ficsúr sorjázik be rajta. Hubinak kicsit gondolkodnia kell a nevén, de hamar eszébe jut, meg az is, hogy valami fivére gyengélkedett, akkor találkoztak. Ez a felszínes ismeretség természetesen nem jogosítja fel, hogy ilyen arcátlan módon viselkedjen. Nyeglén odavetett üdvözlés, sehol egy meghajlás, türelmetlennek tűnő hang... mégis mit képzel ez magáról? Hol van? Kivel beszél? Ilyen felütés után magától értetődik, hogy Hubi sem kel fel ültéből, bár nyájas mosollyal felel az érezhetően muszájból feltett kérdésre.*
- Köszönöm kérdésed, d'Aquista uram, lassacskán. A magamfajta öregembernek az is nagy öröm, ha reggel derékfájás nélkül ébred.
*Bár szívesen mesélne még Tizionak szervi problémáiról, hiszen az úrfi szemmel láthatóan kíváncsi rájuk, mégsem sok ideje marad. Látogatója rögvest a sűrűjébe csap és két rövid mondattal felvázolja jövetele célját. Hubi pedig vár. Lassan hátradől a székben, két keze ujjainak hegyeit összeérinti mellkasa előtt és olyan hangon, mint amikor a türelmes magiszter faggatja kissé nehéz fejű tanítványát, visszakérdez.*
- Igen?
*Ugyanis fogalma sincs, hogy Ephemián kívül kit takar az a mindkettőjük. Egy pillanattal később megérti, és az is rendben van, hogy első hallásra nem fogta fel. Elvégre még csak halvány célzásokat sem tett Tizio lánytestvérére nézvést, nemhogy máris frigyre lépjen vele. Nem arról van szó, Hubi nem húzódozna, ha Effy a Nagy Tégely Rend novíciája óhajtana lenni, de ez mégis túlzás. Ráadásul így odavetve neki.*
- Bocsáss meg, az államügyek kicsit elnehezítették a fejem. *mosolyog álságosan* Meg kell valljam - noha igen váratlanul ért - nagylelkű ajánlatod fölöttébb jólesik és megtisztel. Ephemia kisasszony szépsége Lanawin-szerte közbeszéd tárgyát képezi, családjának kifogástalan vérvonala nemkülönben. Kedvességéről bárdok bízvást énekelhetnének, eszességéről elismerően nyilatkoznak mindazok akiknek megadatott az a szerencse, hogy ismerhetik. Nem kételkedhetünk abban, hogy bárki férfiember mondhatatlanul büszke és boldog lenne, ha nőül vehetné.
*Itt már majdhogynem sajnálkozva néz a fiatalemberre. Mi vehette rá, hogy ilyen nyersen berontson hozzá és gyakorlatilag odadobja neki a húgát. Halvány, ám megértő mosoly jelenik meg az arcán. Hát persze, valami kurafitól úgy maradt az a kis cemende.*
- És bár, mint említettem, ajánlatod rendkívül hízelgő, szabadjon emlékeztetnem arra, hogy a Hadúr özvegye jelenleg Waldran nagyúr jegyese. *kis vállvonás* Már amennyiben értesüléseim frissnek nevezhetők. Ez pedig igen megnehezítené, hogy sógorságba kerüljünk, noha ez nagy örömömre szolgálna.
*Kicsit előrehajol, alkarjaival az asztal lapjára támaszkodik és továbbra is rendületlen nyugalommal mosolyogva néz Tiziora, akit valahogy elfelejtett hellyel kínálni.*
- Ugyanakkor már a gondolattal eljátszani is kellemes, hát miért ne tehetnénk? Beszéljünk lelkiekről nyíltan! Mennyi Ephemia kisasszony hozománya?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lányok után alig csukódik be az ajtó, újfent nyílik és egy ficsúr sorjázik be rajta. Hubinak kicsit gondolkodnia kell a nevén, de hamar eszébe jut, meg az is, hogy valami fivére gyengélkedett, akkor találkoztak. Ez a felszínes ismeretség természetesen nem jogosítja fel, hogy ilyen arcátlan módon viselkedjen. Nyeglén odavetett üdvözlés, sehol egy meghajlás, türelmetlennek tűnő hang... mégis mit képzel ez magáról? Hol van? Kivel beszél? Ilyen felütés után magától értetődik, hogy Hubi sem kel fel ültéből, bár nyájas mosollyal felel az érezhetően muszájból feltett kérdésre.*
- Köszönöm kérdésed, d'Aquista uram, lassacskán. A magamfajta öregembernek az is nagy öröm, ha reggel derékfájás nélkül ébred.
*Bár szívesen mesélne még Tizionak szervi problémáiról, hiszen az úrfi szemmel láthatóan kíváncsi rájuk, mégsem sok ideje marad. Látogatója rögvest a sűrűjébe csap és két rövid mondattal felvázolja jövetele célját. Hubi pedig vár. Lassan hátradől a székben, két keze ujjainak hegyeit összeérinti mellkasa előtt és olyan hangon, mint amikor a türelmes magiszter faggatja kissé nehéz fejű tanítványát, visszakérdez.*
- Igen?
*Ugyanis fogalma sincs, hogy Ephemián kívül kit takar az a mindkettőjük. Egy pillanattal később megérti, és az is rendben van, hogy első hallásra nem fogta fel. Elvégre még csak halvány célzásokat sem tett Tizio lánytestvérére nézvést, nemhogy máris frigyre lépjen vele. Nem arról van szó, Hubi nem húzódozna, ha Effy a Nagy Tégely Rend novíciája óhajtana lenni, de ez mégis túlzás. Ráadásul így odavetve neki.*
- Bocsáss meg, az államügyek kicsit elnehezítették a fejem. *mosolyog álságosan* Meg kell valljam - noha igen váratlanul ért - nagylelkű ajánlatod fölöttébb jólesik és megtisztel. Ephemia kisasszony szépsége Lanawin-szerte közbeszéd tárgyát képezi, családjának kifogástalan vérvonala nemkülönben. Kedvességéről bárdok bízvást énekelhetnének, eszességéről elismerően nyilatkoznak mindazok akiknek megadatott az a szerencse, hogy ismerhetik. Nem kételkedhetünk abban, hogy bárki férfiember mondhatatlanul büszke és boldog lenne, ha nőül vehetné.
*Itt már majdhogynem sajnálkozva néz a fiatalemberre. Mi vehette rá, hogy ilyen nyersen berontson hozzá és gyakorlatilag odadobja neki a húgát. Halvány, ám megértő mosoly jelenik meg az arcán. Hát persze, valami kurafitól úgy maradt az a kis cemende.*
- És bár, mint említettem, ajánlatod rendkívül hízelgő, szabadjon emlékeztetnem arra, hogy a Hadúr özvegye jelenleg Waldran nagyúr jegyese. *kis vállvonás* Már amennyiben értesüléseim frissnek nevezhetők. Ez pedig igen megnehezítené, hogy sógorságba kerüljünk, noha ez nagy örömömre szolgálna.
*Kicsit előrehajol, alkarjaival az asztal lapjára támaszkodik és továbbra is rendületlen nyugalommal mosolyogva néz Tiziora, akit valahogy elfelejtett hellyel kínálni.*
- Ugyanakkor már a gondolattal eljátszani is kellemes, hát miért ne tehetnénk? Beszéljünk lelkiekről nyíltan! Mennyi Ephemia kisasszony hozománya?
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:02:03
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:02:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio arcán nem látszik ugyan, de a plafonon van, a két luvnya rohadt lassan vánszorog ki a kecskétől, a harmadik luvnya pedig olyan rámenős, hogy ez már Tizionak is kellemetlen.*
- A húgom éppen ügyeket intéz. ~A fasz se tudja, hogy hol.~ *Válasza színtelen, viszont Tizio részéről benne van ennek a beszélgetésnek a lezárása.* - Viszont látásra, hölgyem. *Újra meghajtja magát a nő előtt és két hosszú lépéssel máris a kancellárián terem, az ajtót pedig simán becsukja a nő orra előtt.*
- Üdv, Habrertus kancellár. Hogy szolgál az egészsége? ~Leszarom, ne is válaszolj.~ *Hangja és arca is kifejezéstelen, éppen olyan, mint máskor is szokott lenni, udvariassági kézfogásra ugyan nyitott, de simán el tud tekinteni a dologtól, ha a kancellár nem ragaszkodik az ilyesmikhet.* - Nem kertelek, nem udvariassági látogatás, a húgom miatt vagyok itt. *Tizionak nem kenyere sem a sok beszéd, nem pedig a mellébeszélés.* - Mindkettejük számára rangban megfelelő frigy lenne. ~Ha pedig nemet mersz mondani rá, akkor beverem az orrod és szálanként tépem ki a szakállad és eladom a kis csajnak, mint gyapjút.~ *Hiába van mindenféle fenyegető gondolata, ezek még véletlenül sem ülnek ki az arcára.* ~Még te is jobb vagy, mint bármelyik kibaszott barbár fattyú.~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 15:04:18
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio arcán nem látszik ugyan, de a plafonon van, a két luvnya rohadt lassan vánszorog ki a kecskétől, a harmadik luvnya pedig olyan rámenős, hogy ez már Tizionak is kellemetlen.*
- A húgom éppen ügyeket intéz. ~A fasz se tudja, hogy hol.~ *Válasza színtelen, viszont Tizio részéről benne van ennek a beszélgetésnek a lezárása.* - Viszont látásra, hölgyem. *Újra meghajtja magát a nő előtt és két hosszú lépéssel máris a kancellárián terem, az ajtót pedig simán becsukja a nő orra előtt.*
- Üdv, Habrertus kancellár. Hogy szolgál az egészsége? ~Leszarom, ne is válaszolj.~ *Hangja és arca is kifejezéstelen, éppen olyan, mint máskor is szokott lenni, udvariassági kézfogásra ugyan nyitott, de simán el tud tekinteni a dologtól, ha a kancellár nem ragaszkodik az ilyesmikhet.* - Nem kertelek, nem udvariassági látogatás, a húgom miatt vagyok itt. *Tizionak nem kenyere sem a sok beszéd, nem pedig a mellébeszélés.* - Mindkettejük számára rangban megfelelő frigy lenne. ~Ha pedig nemet mersz mondani rá, akkor beverem az orrod és szálanként tépem ki a szakállad és eladom a kis csajnak, mint gyapjút.~ *Hiába van mindenféle fenyegető gondolata, ezek még véletlenül sem ülnek ki az arcára.* ~Még te is jobb vagy, mint bármelyik kibaszott barbár fattyú.~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 15:04:18
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:50:02
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lora, Pesti, Bubi//
*A jó kancellár tökéletesen tisztában van vele, hogy a ravasz némberek pontosan azt susogják a fülébe amit hallani akar. Csak hát van annyira hiú, hogy ne zavarja a dolog, sőt. Elégedetten mosolyog és bár valamiért feszélyezi kissé, hogy Esti ilyen bizalmasan teszi vállára a kezét Dora jelenlétében, természetesen nem kéri ki magának. Ugyanakkor Esti észrevétele lényegre tapintó és bár Hubi egy pillanatig habozik, rábólint az ötletre.*
- Való igaz. Két nagykövetnek két megbízólevél dukál.
*Azzal nekiáll lekörmölni a második, ugyanolyan szövegezésű okiratot is, közben felpillantva Dorára egy kis mosollyal.*
- Nem szokásom megbízhatatlan nőszemélyeknek nagy horderejű oklevelet kiállítani. *szélesedik el a mosoly* Talán most hibát követek el?
*Érzi, hogy Dora csipkelődése nem komoly, az ő szavaiban sem lehetne azt felfedezni, hogy kérdését többnek szánja, mint tréfának. Mikor végzett ezt az írást is átadja, majd a sarokban álló ládikájához fárad és egy kis szütyőbe leszámol 1000 aranyat, amit Dorawyna Olaphine kezébe nyom.
*
- Használjátok fel bölcsen! *ajándékozza meg a lányokat egy újabb intelemmel és bár nem véletlenül használja a többes számot, nem bírja megállni, hogy még egy megjegyzést ne tegyen* Ha nem veszitek rossz néven, ezt az ezer aranyat nem fogom még egy példányban átadni.
*Búcsúzáskor pedig a röpke csók után tulajdonképpen egész gyöngéden simogatja meg az elf arcát és amikor végignéz a pároson, még büszkeséget is érez. Ők nem fognak neki csalódást okozni. Ha megpróbálják kijátszani, akkor pláne nem.*
- Vigyázzatok magatokra! *hajol meg egy kicsit, majd az ajtó felé int* És engedjétek be azt, aki zörget.
*Az asztala mögé sétál, helyet foglal, hogy már így fogadhassa az audienciára érkezőt.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 19:51:57
*A jó kancellár tökéletesen tisztában van vele, hogy a ravasz némberek pontosan azt susogják a fülébe amit hallani akar. Csak hát van annyira hiú, hogy ne zavarja a dolog, sőt. Elégedetten mosolyog és bár valamiért feszélyezi kissé, hogy Esti ilyen bizalmasan teszi vállára a kezét Dora jelenlétében, természetesen nem kéri ki magának. Ugyanakkor Esti észrevétele lényegre tapintó és bár Hubi egy pillanatig habozik, rábólint az ötletre.*
- Való igaz. Két nagykövetnek két megbízólevél dukál.
*Azzal nekiáll lekörmölni a második, ugyanolyan szövegezésű okiratot is, közben felpillantva Dorára egy kis mosollyal.*
- Nem szokásom megbízhatatlan nőszemélyeknek nagy horderejű oklevelet kiállítani. *szélesedik el a mosoly* Talán most hibát követek el?
*Érzi, hogy Dora csipkelődése nem komoly, az ő szavaiban sem lehetne azt felfedezni, hogy kérdését többnek szánja, mint tréfának. Mikor végzett ezt az írást is átadja, majd a sarokban álló ládikájához fárad és egy kis szütyőbe leszámol 1000 aranyat, amit Dorawyna Olaphine kezébe nyom.
*- Használjátok fel bölcsen! *ajándékozza meg a lányokat egy újabb intelemmel és bár nem véletlenül használja a többes számot, nem bírja megállni, hogy még egy megjegyzést ne tegyen* Ha nem veszitek rossz néven, ezt az ezer aranyat nem fogom még egy példányban átadni.
*Búcsúzáskor pedig a röpke csók után tulajdonképpen egész gyöngéden simogatja meg az elf arcát és amikor végignéz a pároson, még büszkeséget is érez. Ők nem fognak neki csalódást okozni. Ha megpróbálják kijátszani, akkor pláne nem.*
- Vigyázzatok magatokra! *hajol meg egy kicsit, majd az ajtó felé int* És engedjétek be azt, aki zörget.
*Az asztala mögé sétál, helyet foglal, hogy már így fogadhassa az audienciára érkezőt.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 19:51:57
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:33:51
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:33:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
* Egy kicsi ideig egészen úgy tűnt, hogy gyorsan fog végezni, amire - hogy hűek legyünk az igazsághoz - nem számított volna. Látja, hogy a férfi már menne nagyon a dolgára, de az említés, hogy később részletesebben megtárgyalják a dolgot, még örömmel is tölti el. ~ Addig legalább tudok egy kicsit gondolkozni azon, hogy milyen formában lenne legérdemesebb megkapni a gyapjút. ~ *
- Persze, menjen csak, nem akartam feltartani. * Mondja udvariasan. *
- A közelben fogom várni. Vagy esetleg megmondaná, hogy a húgát hol találom?
* Gondot nem fog okozni neki, ha a férfi inkább úgy szeretné megejteni a tárgyalást, hogy nem csak a húga és Czer van jelen. Ezt a lehetőséget teljesen érthetőnek fogja tartani, s ha a férfi válaszol, többet már nem is kérdez, hiszen eléggé sietősnek tűnik. *
* Egy kicsi ideig egészen úgy tűnt, hogy gyorsan fog végezni, amire - hogy hűek legyünk az igazsághoz - nem számított volna. Látja, hogy a férfi már menne nagyon a dolgára, de az említés, hogy később részletesebben megtárgyalják a dolgot, még örömmel is tölti el. ~ Addig legalább tudok egy kicsit gondolkozni azon, hogy milyen formában lenne legérdemesebb megkapni a gyapjút. ~ *
- Persze, menjen csak, nem akartam feltartani. * Mondja udvariasan. *
- A közelben fogom várni. Vagy esetleg megmondaná, hogy a húgát hol találom?
* Gondot nem fog okozni neki, ha a férfi inkább úgy szeretné megejteni a tárgyalást, hogy nem csak a húga és Czer van jelen. Ezt a lehetőséget teljesen érthetőnek fogja tartani, s ha a férfi válaszol, többet már nem is kérdez, hiszen eléggé sietősnek tűnik. *
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:59:17
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:59:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio nem azért érkezett, hogy ismeretlen nőcskékkel tárgyaljon a gyapjúról és felettébb bosszantja is a dolog, hogy ezzel kell foglalkozzon, utálja minden pillanatát, bár a nő nem sokat cicózik. ~Nem kenyered a hosszú előjáték, igaz-e?~ Kék pillantása újra végigszalad a nőn.*
- Az attól függ, hogy mennyit és milyen formában akarja megvenni. Nyers formájában természetesen valamivel olcsóbban adhatjuk. *Újra összefonja maga előtt a karjait, egyik kezét felemeli, hüvelykujjával végigsimít simára borotvált állán.* - Viszont ez családi vállalkozás, úgyhogy nem dönthetek egyedül, szappanügyben végképp nem, az a húgom szívügye. ~Vagy a teljes bekattanásának a jele.~ *Az elf után egy sötételf is távozik a kancelláriáról, akinek pillantását Tizio szemrebbenés nélkül, szándékoltan unott arccal állja, ismeri ezt a nézést, nők gyakran néznek így rá és néha még élvezi is, de most csak be szeretne menni a kancellárhoz és a húgáról beszélgetni vele. ~Igazán eltakarodhatnátok már mindahányan.~* - Üdv. *Válaszolja, mert mégis úriember és volt gyerekszobája is, ahogy Dora és Esti távozik, vissza is fordul a nő felé.* - Nézze, sürgős elintéznivalóm van a kancellárral, de utána örömmel látom nálunk, alkalma lenne a húgommal is beszélni a szappanokat illetően. *Végül a lehető leggyorsabb lezárását választja a dolgoknak, vagy legalábbis próbálja: lerázni a nőt, vagy későbbre halasztani a vele való csevejt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio nem azért érkezett, hogy ismeretlen nőcskékkel tárgyaljon a gyapjúról és felettébb bosszantja is a dolog, hogy ezzel kell foglalkozzon, utálja minden pillanatát, bár a nő nem sokat cicózik. ~Nem kenyered a hosszú előjáték, igaz-e?~ Kék pillantása újra végigszalad a nőn.*
- Az attól függ, hogy mennyit és milyen formában akarja megvenni. Nyers formájában természetesen valamivel olcsóbban adhatjuk. *Újra összefonja maga előtt a karjait, egyik kezét felemeli, hüvelykujjával végigsimít simára borotvált állán.* - Viszont ez családi vállalkozás, úgyhogy nem dönthetek egyedül, szappanügyben végképp nem, az a húgom szívügye. ~Vagy a teljes bekattanásának a jele.~ *Az elf után egy sötételf is távozik a kancelláriáról, akinek pillantását Tizio szemrebbenés nélkül, szándékoltan unott arccal állja, ismeri ezt a nézést, nők gyakran néznek így rá és néha még élvezi is, de most csak be szeretne menni a kancellárhoz és a húgáról beszélgetni vele. ~Igazán eltakarodhatnátok már mindahányan.~* - Üdv. *Válaszolja, mert mégis úriember és volt gyerekszobája is, ahogy Dora és Esti távozik, vissza is fordul a nő felé.* - Nézze, sürgős elintéznivalóm van a kancellárral, de utána örömmel látom nálunk, alkalma lenne a húgommal is beszélni a szappanokat illetően. *Végül a lehető leggyorsabb lezárását választja a dolgoknak, vagy legalábbis próbálja: lerázni a nőt, vagy későbbre halasztani a vele való csevejt.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:55:40
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:55:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lora, Pesti, Bubi//
- Megadtam a kezdő lökést. Kell ennél több? *igazítja helyre halvány mosollyal Dorát, nehogy Habrertus azt higgye, pusztán csak kellemes cseverészéssel töltötték az időt, míg vártak rá. ~Tán nem motiváltalak eléggé, hogy inkább a pakolásra koncentrálj?~ vonja fel egyik szemöldökét, mikor Dorára pillant, elvégre kettejük közül nem ő volt az, aki arra fecsérelte az idejét, hogy a kancellár gyatra imitációját adja elő a székben. Több szót azonban nem szán erre a témára, inkább megbízásuk szövegezésére fordítja figyelmét, elégedetten elmosolyodva, mikor kiderül, a pénzügyeket illetően Habrertus inkább az ő álláspontját támogatja írnokáéval szemben. ~Mondtam én, hogy ostobaság!~ ereszt meg egy gyors, győzedelmes pillantást Dora felé, mely hamar a megszokott műmosolyba megy át, ahogy a férfi az ő javaslatának vélt hibáit kezdi elemezni. Bár nincs ínyére, hogy a kancellár beleköt a már alaposan végiggondolt megfogalmazásba, ebből semmi sem látszik arcán, ahogy kissé még közelebb hajol, míg az eddig a szék háttámláján nyugvó keze, mintha csak öntudatlanul mozogna, a férfi vállára siklik*
- Teljes mértékben igazad van, köszönjük a hasznos javaslatokat. Igazán precíz és éles látó elmére vallanak, ahogy az csak egy kiváló kancellárhoz illik. *duruzsolja a férfi fülébe, mielőtt felegyenesedne kissé, hogy hagyja dolgozni, és hogy megízlelje a bort, amit Dora az előbb oly nagylelkűen kiöntött neki. Miközben Habrertus elismétli, amit épp a papírra vet, apró bólogatásokkal fejezi ki egyetértését az elhangzottakkal kapcsolatban*
- Magam sem mondhattam volna szebben. *nyugtázza halvány mosollyal, ahogy készen lesz a nagy mű* És köszönjük a bizalmat, amit belénk fektetsz. Igazán megtisztelő, hogy ilyen sokra tartasz minket. *ereszt meg egy halvány mosolyt a kancellár felé, mielőtt felkapná a fejét Dora megjegyzésére*
- Na de, Dora! *lép közelebb a lányhoz tettetett meglepődéssel és megrökönyödéssel, elvégre ő a maga részéről igenis kikéri magának a kétes hölgyemény megnevezést*
- Csodás levél lett, drága Habrertus, ám egy apró bökkenője mégis akad. *fordul azonban hamar vissza a férfi felé, immár az asztal túloldaláról támaszkodva az említett bútordarabra* Sajnos csak egy példányban készült, de könnyen meglehet, a hatékonyabb és eredményesebb kutatás érdekében kénytelenek leszünk külön utakon folytatni kis nyomozásunkat egy darabig. Esetleg, ha nem túl megterhelő a számodra, kegyeskednél egy második példánnyal is megajándékozni minket? *villantja meg legcsábosabb mosolyát a férfi felé, remélve, hogy célt ér vele, de akkor se fog a kardjába dőlni, ha ez esetleg mégse történne meg*
- A sikerünkre! *emeli meg ő is poharát, halk csilingeléssel a többiekéhez érintve azt, mielőtt üresen tenné vissza az asztalra. Akár megkapja a második levelet, akár nem, nem akarja feleslegesen tovább húzni az időt, mikor máshol sokkal sürgősebb teendők várnak rájuk, így Dorával együtt ő is induláshoz kezd készülődni*
- Köszönjük! Reméljük, a távollétünkben se lesz túlságosan unalmas az élet Amonon! A mihamarabbi viszontlátásra! *duruzsolja halkan, és ha lehetősége van rá, óvatosan végigsimít a férfi felkarján távozás közben*
- Csak utánad! *engedi előre Dorát az ajtóban, még egy utolsó intéssel búcsúzva a kancellártól, akit vélhetően jó darabig most látnak utoljára.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Meglepi, hogy új látogatók várakoznak az ajtó előtt, hiszen eddig a Radkraal nem épp a nagy forgalmáról volt híres, érzelmeiből azonban semmi nem látszik arcán, ahogy halvány fejbiccentéssel köszönti a két ismeretlent*
- Üdv! *köszön röviden, bár nem áll meg hosszabb társalgásra. A lányt, jelentéktelen kinézetével, cselédnek véli, aki bizonyára azért jött, hogy a kancellár éjjeli edényét ürítse ki, vagy valami hasonlóan alantas munkát végezzen, így nem is fordít sok figyelmet rá, a férfi azonban annál érdekesebbnek tűnik a számára. Emberhez képest meglehetősen jóképű, így távozóban halvány mosollyal ajkain méri végig tetőtől talpig. Ha nem lenne jobb dolguk, bizonyára beszédbe is elegyedne vele, azonban inkább elejét véve Dora csípős megjegyzéseinek a késlekedést illetően, későbbre halasztja az ismerkedést*
- Készen állsz? Mehetünk a lovakért, vagy még szükséged van valamire? *fordul inkább Dorához, mikor már újra kettesben vannak, a kancellárra bízva, hogy foglalkozzon váratlan vendégeivel.*
- Megadtam a kezdő lökést. Kell ennél több? *igazítja helyre halvány mosollyal Dorát, nehogy Habrertus azt higgye, pusztán csak kellemes cseverészéssel töltötték az időt, míg vártak rá. ~Tán nem motiváltalak eléggé, hogy inkább a pakolásra koncentrálj?~ vonja fel egyik szemöldökét, mikor Dorára pillant, elvégre kettejük közül nem ő volt az, aki arra fecsérelte az idejét, hogy a kancellár gyatra imitációját adja elő a székben. Több szót azonban nem szán erre a témára, inkább megbízásuk szövegezésére fordítja figyelmét, elégedetten elmosolyodva, mikor kiderül, a pénzügyeket illetően Habrertus inkább az ő álláspontját támogatja írnokáéval szemben. ~Mondtam én, hogy ostobaság!~ ereszt meg egy gyors, győzedelmes pillantást Dora felé, mely hamar a megszokott műmosolyba megy át, ahogy a férfi az ő javaslatának vélt hibáit kezdi elemezni. Bár nincs ínyére, hogy a kancellár beleköt a már alaposan végiggondolt megfogalmazásba, ebből semmi sem látszik arcán, ahogy kissé még közelebb hajol, míg az eddig a szék háttámláján nyugvó keze, mintha csak öntudatlanul mozogna, a férfi vállára siklik*
- Teljes mértékben igazad van, köszönjük a hasznos javaslatokat. Igazán precíz és éles látó elmére vallanak, ahogy az csak egy kiváló kancellárhoz illik. *duruzsolja a férfi fülébe, mielőtt felegyenesedne kissé, hogy hagyja dolgozni, és hogy megízlelje a bort, amit Dora az előbb oly nagylelkűen kiöntött neki. Miközben Habrertus elismétli, amit épp a papírra vet, apró bólogatásokkal fejezi ki egyetértését az elhangzottakkal kapcsolatban*
- Magam sem mondhattam volna szebben. *nyugtázza halvány mosollyal, ahogy készen lesz a nagy mű* És köszönjük a bizalmat, amit belénk fektetsz. Igazán megtisztelő, hogy ilyen sokra tartasz minket. *ereszt meg egy halvány mosolyt a kancellár felé, mielőtt felkapná a fejét Dora megjegyzésére*
- Na de, Dora! *lép közelebb a lányhoz tettetett meglepődéssel és megrökönyödéssel, elvégre ő a maga részéről igenis kikéri magának a kétes hölgyemény megnevezést*
- Csodás levél lett, drága Habrertus, ám egy apró bökkenője mégis akad. *fordul azonban hamar vissza a férfi felé, immár az asztal túloldaláról támaszkodva az említett bútordarabra* Sajnos csak egy példányban készült, de könnyen meglehet, a hatékonyabb és eredményesebb kutatás érdekében kénytelenek leszünk külön utakon folytatni kis nyomozásunkat egy darabig. Esetleg, ha nem túl megterhelő a számodra, kegyeskednél egy második példánnyal is megajándékozni minket? *villantja meg legcsábosabb mosolyát a férfi felé, remélve, hogy célt ér vele, de akkor se fog a kardjába dőlni, ha ez esetleg mégse történne meg*
- A sikerünkre! *emeli meg ő is poharát, halk csilingeléssel a többiekéhez érintve azt, mielőtt üresen tenné vissza az asztalra. Akár megkapja a második levelet, akár nem, nem akarja feleslegesen tovább húzni az időt, mikor máshol sokkal sürgősebb teendők várnak rájuk, így Dorával együtt ő is induláshoz kezd készülődni*
- Köszönjük! Reméljük, a távollétünkben se lesz túlságosan unalmas az élet Amonon! A mihamarabbi viszontlátásra! *duruzsolja halkan, és ha lehetősége van rá, óvatosan végigsimít a férfi felkarján távozás közben*
- Csak utánad! *engedi előre Dorát az ajtóban, még egy utolsó intéssel búcsúzva a kancellártól, akit vélhetően jó darabig most látnak utoljára.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Meglepi, hogy új látogatók várakoznak az ajtó előtt, hiszen eddig a Radkraal nem épp a nagy forgalmáról volt híres, érzelmeiből azonban semmi nem látszik arcán, ahogy halvány fejbiccentéssel köszönti a két ismeretlent*
- Üdv! *köszön röviden, bár nem áll meg hosszabb társalgásra. A lányt, jelentéktelen kinézetével, cselédnek véli, aki bizonyára azért jött, hogy a kancellár éjjeli edényét ürítse ki, vagy valami hasonlóan alantas munkát végezzen, így nem is fordít sok figyelmet rá, a férfi azonban annál érdekesebbnek tűnik a számára. Emberhez képest meglehetősen jóképű, így távozóban halvány mosollyal ajkain méri végig tetőtől talpig. Ha nem lenne jobb dolguk, bizonyára beszédbe is elegyedne vele, azonban inkább elejét véve Dora csípős megjegyzéseinek a késlekedést illetően, későbbre halasztja az ismerkedést*
- Készen állsz? Mehetünk a lovakért, vagy még szükséged van valamire? *fordul inkább Dorához, mikor már újra kettesben vannak, a kancellárra bízva, hogy foglalkozzon váratlan vendégeivel.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:16:14
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:16:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
~ Nos, itt az idő, hogy a szappanról is említést tegyek. ~
* Természetesen nagyon örül neki, hogy a gyapjút megszerezheti. *
- Mennyiért adná nekem a gyapjút? * Kérdezi érthető érdeklődéssel. Majd a férfi válasza után rátér a szappanra is. *
- Amon kapujában az őrtől hallottam a jó minőségű szappanjukról. Az esetleg még lehetséges-e, hogy a szappant is áruljuk a boltban?
* Úgy véli, hogy egy ilyen minőségi termék sokat dobhat a kezdetekben. Meg amúgy is, alapból minőségi termékeket árulnának. A férfi eddigi reakciója alapján arra számít, hogy ez ellen sem lesz kifogása. *
~ Nos, itt az idő, hogy a szappanról is említést tegyek. ~
* Természetesen nagyon örül neki, hogy a gyapjút megszerezheti. *
- Mennyiért adná nekem a gyapjút? * Kérdezi érthető érdeklődéssel. Majd a férfi válasza után rátér a szappanra is. *
- Amon kapujában az őrtől hallottam a jó minőségű szappanjukról. Az esetleg még lehetséges-e, hogy a szappant is áruljuk a boltban?
* Úgy véli, hogy egy ilyen minőségi termék sokat dobhat a kezdetekben. Meg amúgy is, alapból minőségi termékeket árulnának. A férfi eddigi reakciója alapján arra számít, hogy ez ellen sem lesz kifogása. *
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:13:48
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:13:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio híres és régi kereskedőfamília sarja, ezért a vérében van a szakma, bár művelni nemigen szereti, mert ahhoz túl sok interakcióra van szükség, amit meg mindennél jobban gyűlöl. ~Mindig kiteregeted a lapjaidat, kislány?~ Végigpillant a nőn, aki megítélése szerint túlságosan sokat beszél és túlságosan sok kártyát felfed. ~Kézműves? Mert még milyen lehet?~ Hiába ütközik meg a kézműves szón, hatalmas rutinnal leplezi az érzéseit és értetlenségét, hiszen nem ismer más gyártási formát, mint a kézzel készítést. ~Lehet, hogy a gnómok ezt is megoldották? Milyen jó is lenne egy olyan szövőszék, ami magától dolgozik.~ Játszik el a gondolattal, mint egy vérbeli kelmekereskedő.*
- Értem, hajlandó vagyok eladni önnek a gyapjút. *Közben egy lépéssel közelebb jut ahhoz, hogy bejusson a kancellárhoz, elkezdenek kihömpölyögni onnét a népek, biccent csak a nőknek üdvözlésképpen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio híres és régi kereskedőfamília sarja, ezért a vérében van a szakma, bár művelni nemigen szereti, mert ahhoz túl sok interakcióra van szükség, amit meg mindennél jobban gyűlöl. ~Mindig kiteregeted a lapjaidat, kislány?~ Végigpillant a nőn, aki megítélése szerint túlságosan sokat beszél és túlságosan sok kártyát felfed. ~Kézműves? Mert még milyen lehet?~ Hiába ütközik meg a kézműves szón, hatalmas rutinnal leplezi az érzéseit és értetlenségét, hiszen nem ismer más gyártási formát, mint a kézzel készítést. ~Lehet, hogy a gnómok ezt is megoldották? Milyen jó is lenne egy olyan szövőszék, ami magától dolgozik.~ Játszik el a gondolattal, mint egy vérbeli kelmekereskedő.*
- Értem, hajlandó vagyok eladni önnek a gyapjút. *Közben egy lépéssel közelebb jut ahhoz, hogy bejusson a kancellárhoz, elkezdenek kihömpölyögni onnét a népek, biccent csak a nőknek üdvözlésképpen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481