Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 152. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-16 17:43:14
Üzenet elküldve: 2022-05-16 17:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Kicsit ügyetlenkedik azzal az övcsattal, így az nem enged olyan gyorsan, mint szeretné. Nem kell hozzá felpillantania, hogy tudja, milyen elégedett képet vág a Kegyelmes Úr. Látja a tartása változásán is, ahogy kezeit előzékenyen összekulcsolja a háta mögött. Ez van. Most már túl kell lennie rajta. És ha már erre sodródott el ez a hajó, akkor ebből kell kihoznia a legjobbat. Persze azért ideges. Még mindig sok múlhat rajta, mennyire sikerül lenyűgöznie a Kancellár Urat. Annyira igyekszik végre meglazítani azt a nadrágot, hogy szinte fel sem tűnik neki, mikor a férfi leguggol hozzá. Igyekezetében csak nyújtózik tovább a makacs ruhadarabot megoldani, mígnem Habrertus megemeli az állát. Már-már riadtan pislog rá. Kétsége sincs afelől, hogy a Kancellárnak kedvére van az ilyesmi. De akkor miért állította meg? És kellene válaszolnia erre a kérdésre?
Teljesen összezavarja ez az újabb pálfordulás. Újra a jóságos, nyájas öregúr áll vele szemben. Nyikkanni se mer, úgy tart tőle, hogy rosszat szól. Egyelőre abban se biztos, hogy ez most jót vagy rosszat jelent. Minden bizarr módon visszazökken abba a kerékvágásba, amit eltervezett, mielőtt beütött volna a baj. Bókolnak neki, aztán kedélyesen az útjára engedik.
Amikor már odakint a folyosón áll, még mindig csak pislog bele a domborművekkel szegélyezett térbe.*
~ Ez meg mi a jó ég volt? ~ *Ráncok szöknek a homlokára és próbálja felfogni, ami odabent történt. A papagáj félreérthető megjegyzésével végleg összezagyválva az egészet, olyan, mintha egy igazán lidérces álomból ébredt volna. Az eseményektől kótyagos fejjel, tétova léptekkel indul el kifelé. Azt sem tudja eldönteni, hogy hálás-e a Kancellárnak vagy gyűlöli. Valahol a kettő torz elegyeként szilárdul meg benne az érzés, ami újfent összezavarja. Nagyon nincs ez jól így.
Mikor kiér a friss levegőre, mélyet sóhajt belőle. Aggodalmas pillantása végigfut a Vashegy épületeinek idegen motívumain. Ez kemény dió lesz.*
*Kicsit ügyetlenkedik azzal az övcsattal, így az nem enged olyan gyorsan, mint szeretné. Nem kell hozzá felpillantania, hogy tudja, milyen elégedett képet vág a Kegyelmes Úr. Látja a tartása változásán is, ahogy kezeit előzékenyen összekulcsolja a háta mögött. Ez van. Most már túl kell lennie rajta. És ha már erre sodródott el ez a hajó, akkor ebből kell kihoznia a legjobbat. Persze azért ideges. Még mindig sok múlhat rajta, mennyire sikerül lenyűgöznie a Kancellár Urat. Annyira igyekszik végre meglazítani azt a nadrágot, hogy szinte fel sem tűnik neki, mikor a férfi leguggol hozzá. Igyekezetében csak nyújtózik tovább a makacs ruhadarabot megoldani, mígnem Habrertus megemeli az állát. Már-már riadtan pislog rá. Kétsége sincs afelől, hogy a Kancellárnak kedvére van az ilyesmi. De akkor miért állította meg? És kellene válaszolnia erre a kérdésre?
Teljesen összezavarja ez az újabb pálfordulás. Újra a jóságos, nyájas öregúr áll vele szemben. Nyikkanni se mer, úgy tart tőle, hogy rosszat szól. Egyelőre abban se biztos, hogy ez most jót vagy rosszat jelent. Minden bizarr módon visszazökken abba a kerékvágásba, amit eltervezett, mielőtt beütött volna a baj. Bókolnak neki, aztán kedélyesen az útjára engedik.
Amikor már odakint a folyosón áll, még mindig csak pislog bele a domborművekkel szegélyezett térbe.*
~ Ez meg mi a jó ég volt? ~ *Ráncok szöknek a homlokára és próbálja felfogni, ami odabent történt. A papagáj félreérthető megjegyzésével végleg összezagyválva az egészet, olyan, mintha egy igazán lidérces álomból ébredt volna. Az eseményektől kótyagos fejjel, tétova léptekkel indul el kifelé. Azt sem tudja eldönteni, hogy hálás-e a Kancellárnak vagy gyűlöli. Valahol a kettő torz elegyeként szilárdul meg benne az érzés, ami újfent összezavarja. Nagyon nincs ez jól így.
Mikor kiér a friss levegőre, mélyet sóhajt belőle. Aggodalmas pillantása végigfut a Vashegy épületeinek idegen motívumain. Ez kemény dió lesz.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-16 09:45:21
Üzenet elküldve: 2022-05-16 09:45:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Habrertus, a jóságos." Egyértelmű, hogy szobra talapzatára - mely már régen kijár neki - e szavak lesznek felvésve. Ezzel Yeza is egyetérthet, hiszen a váratlan kegy okozta boldogság egészen elgyengítette, térdre rogy az ajtó előtt. Ezt Hubi meleg mosollyal veszi tudomásul. Lám, ilyen apróság is milyen boldoggá tehet másokat, ez pedig számára is kellemes érzés. E kellemes érzés fokozható lenne, ha Yeza nem háttal lenne neki. Mint azt Hubi már megállapította, a vörös eszes teremtés és a jelek szerint mostanra azt is megtanulta, hogy merre hány lépés. Minden bizonnyal így lehet, hiszen felkel, bekulcsolja az ajtót, majd a jó kancellár elő lépve ismét térdre ereszkedik. Így sajnos nem láthatja, hogy Hubi szája konkrétan a füléig szalad. Lepillantva láthatja, hogy Yeza már a derékszíj csatjával ügyködik, és mivel előzékeny és segítőkész, kezeit összekulcsolja a háta mögött, hogy ne legyen akadály. Természetesen akad valaki, aki nem maradéktalanul a boldog az események ilyetén alakulásával. Jágó rekedt rikácsolással reppen el a válláról. Az íróasztal előtt ér talajt és megrettent totyogással igyekszik bebújni a bútordarab alá. Sajnos nemcsak a madár, hanem Hubi is hajlamos túlgondolni a dolgokat. Most például az jut eszébe, hogy talán ez is csak egy újabb trükk. Azt már tudja, hogy Yeza meglehetősen lazán kezelte a fegyverviselésre vonatkozó vashegyi szabályokat és mi van, ha öltözéke alatt rejteget még néhány kisebb pengét? Akkor szegény kancellár szorult helyzetbe juthat. Nem harcos alkat, előfordulhat, hogy a vörös fölébe kerekedik és nem úgy, ahogy szeretné. Mire segítségért kiáltana, mire az megérkezhetne neki már vége is lehet. Megér ez ennyit? Szerencsére hamar eszébe jut a megoldás. Ha Yeza nem visel ruhát, e kérdésre is fény derül. Odavakkanthatná Yezának, hogy "Vetkőzz!" de Hubi úriember, mint az közismert. Tehát megakasztva a lány ügykezelését odaguggol elé. Kezeit a vörös vállaira teszi, kicsit eljátszadozik a ruha anyagával. Aztán jobbjával megemeli Yeza állát.*
- Kedvesem, hát miféle alaknak tartasz engem?
*Szelíden korholó, jókedvű a hangja, ezt a kérdést Yeza nem érezheti úgy, hogy Hubi meg van bántva. Tulajdonképpen nem is akarja rejtegetni az elégedettségét. A vörös pontosan azt teszi amit elvár tőle, lehetne ennél jobb. Lehetne. Ha nem lenne üres a tégelye. De hát az. Hubi fejében átvillan a gondolat, hogy elszalaszthatja az egyik szolgát a konyhára némi zsírért, de ezt még saját magára nézve is megalázónak találja. Meg aztán jóságos is, mint az szintén közismert. Tehát felegyenesedik és húzza magával Yezát is.*
- Tudom, hogy kiengesztelni igyekszel és ezt nagyra értékelem.
*Majdnem hozzáteszi, hogy erre még lesz idő bőven, de nem akar túlzásokba esni.*
- Számomra az is elégtétel, ha szép kézírásod élvezhetem majd. *kis mosoly* És a társaságod. Különben sem kívánom megváratni a báró urat aki megkért, hogy küldjelek utána.
*Elsimít egy ráncot a ruha vállán.*
- A lovaknál vár téged.
*Mosolyogva bólint egyet, jelezve, hogy Yeza mehet ha akar. Aztán megcsikordul a foga. Jágó negédes beszéd alatt kihasználta az alkalmat és az íróasztal alatt a bútordarabot tanulmányozta. Úgy látszik, hogy asztalos mellett is papagájkodott egy ideig.*
- Puhafa. *jegyzi meg az asztal anyagát tanulmányozva, majd észrevéve egy kis vájatot rajta, amit egy bogár hagyhatott maga után, hozzáteszi* Szú.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Habrertus, a jóságos." Egyértelmű, hogy szobra talapzatára - mely már régen kijár neki - e szavak lesznek felvésve. Ezzel Yeza is egyetérthet, hiszen a váratlan kegy okozta boldogság egészen elgyengítette, térdre rogy az ajtó előtt. Ezt Hubi meleg mosollyal veszi tudomásul. Lám, ilyen apróság is milyen boldoggá tehet másokat, ez pedig számára is kellemes érzés. E kellemes érzés fokozható lenne, ha Yeza nem háttal lenne neki. Mint azt Hubi már megállapította, a vörös eszes teremtés és a jelek szerint mostanra azt is megtanulta, hogy merre hány lépés. Minden bizonnyal így lehet, hiszen felkel, bekulcsolja az ajtót, majd a jó kancellár elő lépve ismét térdre ereszkedik. Így sajnos nem láthatja, hogy Hubi szája konkrétan a füléig szalad. Lepillantva láthatja, hogy Yeza már a derékszíj csatjával ügyködik, és mivel előzékeny és segítőkész, kezeit összekulcsolja a háta mögött, hogy ne legyen akadály. Természetesen akad valaki, aki nem maradéktalanul a boldog az események ilyetén alakulásával. Jágó rekedt rikácsolással reppen el a válláról. Az íróasztal előtt ér talajt és megrettent totyogással igyekszik bebújni a bútordarab alá. Sajnos nemcsak a madár, hanem Hubi is hajlamos túlgondolni a dolgokat. Most például az jut eszébe, hogy talán ez is csak egy újabb trükk. Azt már tudja, hogy Yeza meglehetősen lazán kezelte a fegyverviselésre vonatkozó vashegyi szabályokat és mi van, ha öltözéke alatt rejteget még néhány kisebb pengét? Akkor szegény kancellár szorult helyzetbe juthat. Nem harcos alkat, előfordulhat, hogy a vörös fölébe kerekedik és nem úgy, ahogy szeretné. Mire segítségért kiáltana, mire az megérkezhetne neki már vége is lehet. Megér ez ennyit? Szerencsére hamar eszébe jut a megoldás. Ha Yeza nem visel ruhát, e kérdésre is fény derül. Odavakkanthatná Yezának, hogy "Vetkőzz!" de Hubi úriember, mint az közismert. Tehát megakasztva a lány ügykezelését odaguggol elé. Kezeit a vörös vállaira teszi, kicsit eljátszadozik a ruha anyagával. Aztán jobbjával megemeli Yeza állát.*
- Kedvesem, hát miféle alaknak tartasz engem?
*Szelíden korholó, jókedvű a hangja, ezt a kérdést Yeza nem érezheti úgy, hogy Hubi meg van bántva. Tulajdonképpen nem is akarja rejtegetni az elégedettségét. A vörös pontosan azt teszi amit elvár tőle, lehetne ennél jobb. Lehetne. Ha nem lenne üres a tégelye. De hát az. Hubi fejében átvillan a gondolat, hogy elszalaszthatja az egyik szolgát a konyhára némi zsírért, de ezt még saját magára nézve is megalázónak találja. Meg aztán jóságos is, mint az szintén közismert. Tehát felegyenesedik és húzza magával Yezát is.*
- Tudom, hogy kiengesztelni igyekszel és ezt nagyra értékelem.
*Majdnem hozzáteszi, hogy erre még lesz idő bőven, de nem akar túlzásokba esni.*
- Számomra az is elégtétel, ha szép kézírásod élvezhetem majd. *kis mosoly* És a társaságod. Különben sem kívánom megváratni a báró urat aki megkért, hogy küldjelek utána.
*Elsimít egy ráncot a ruha vállán.*
- A lovaknál vár téged.
*Mosolyogva bólint egyet, jelezve, hogy Yeza mehet ha akar. Aztán megcsikordul a foga. Jágó negédes beszéd alatt kihasználta az alkalmat és az íróasztal alatt a bútordarabot tanulmányozta. Úgy látszik, hogy asztalos mellett is papagájkodott egy ideig.*
- Puhafa. *jegyzi meg az asztal anyagát tanulmányozva, majd észrevéve egy kis vájatot rajta, amit egy bogár hagyhatott maga után, hozzáteszi* Szú.
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-16 05:50:42
Üzenet elküldve: 2022-05-16 05:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az a két szó lassú kézzel metszi el a torkát. Hát ennyi. A reményeit menthetetlenül kicsavarja a kezéből a kancellári szigor, amit nem vett elég komolyan, s most a legnagyobb árat fizeti érte. Dermedt kétségbeesés fogja marokra a szívét, ami miatt még odáig se jut el, hogy kigondolja, hogyan tovább. Ha nem szól az egészről a Bárónak, ha elég gyorsan távoznak, az éj leple alatt talán meglóghatna a birtokról. Mire menne vele? Ennek firtatásáig már végképp nem ér el. A kegyelem utána nyúl és visszahúzza az életbe.
Igyekezett erősnek mutatkozni. Tartani magát, amíg megfordul és méltósággal viselni a megsemmisítő penitenciát, de most, hogy elveszik a torkáról azt a láthatatlan pengét, a lába megrogy, ujjai erőtlenül csúsznak le a kilincsről, és ő úgy rogy az ajtó elé, hogy nem is próbálja takargatni mekkora vesztenivalóval hazardírozott ily felelőtlenül.
Megtehetné, hogy összekaparja magát és olyan gyorsan távozik a Kancellár színe elől, ahogy csak lehetséges, de túl nagyot hibázott, hogy ennyivel kellően elsimítsa. Ez a gyakorolt kegy arrogánsan nagylelkű és emellett még véletlenül sem teszi meg neki azt a szívességet, hogy a korábbi felhorkanás kiutasító lezárását elismételje. Ez a csend választ vár.
Amikor felpillant a Kancellárra, sokat megadna érte, hogy legalább annyit megtegyen, amiért ott a Kalmárban a ruháival fizetett. Egy némán utasító pillantás az elvárásokat leszögezendő. Ám az elhangzottaknál vége szakadt a kegynek. A kényszer nem ad kibúvót a wegtoreni önérzetnek. Magától kell felajánlást tennie.
Ismételten sikerült magát sokkal rosszabb helyzetbe hoznia, mint ahogy ez az egész játszma eleve indult. Ez már-már Yeza védjegye. Talán ideje lenne felmérnie, hogy nem bánik olyan ügyesen a szálakkal, mint hiszi és ehhez mért óvatosságot tanulnia. Ha az erőfeszítéseinek javát nem arra kéne fordítania, hogy a hibáit elsimítsa, meglehet, már ő is kijárta volna magának a wegtoreni nemesi címet. De Yeza az Yeza. Ha elnövi az ifjú kor virtusát. Ki tudja... Bár, ha így folytatja, meglehet, sose derül ki. Viszont az elsimításban épp emiatt már igen nagy gyakorlatot szerzett, a Kancellárnál pedig nem is kell nagyon töprengenie ennek mikéntjén.
Felkel és szemérmes kis mozdulattal fordítja rá a kulcsot a zárban, aztán megteszi azt a néhány lépésnyi távolságot, hogy aztán újból térdre ereszkedjen a férfi előtt. Szó nélkül bontja ki az övét és ha a másik le nem inti, nekilát, hogy méltó módon fejezze ki háláját a Méltóságos Úr előtt. Ért hozzá. Nem is csak úgy egyszerűen jó benne. Határozottan ért hozzá, ez tagadhatatlan.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.16 05:52:13
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az a két szó lassú kézzel metszi el a torkát. Hát ennyi. A reményeit menthetetlenül kicsavarja a kezéből a kancellári szigor, amit nem vett elég komolyan, s most a legnagyobb árat fizeti érte. Dermedt kétségbeesés fogja marokra a szívét, ami miatt még odáig se jut el, hogy kigondolja, hogyan tovább. Ha nem szól az egészről a Bárónak, ha elég gyorsan távoznak, az éj leple alatt talán meglóghatna a birtokról. Mire menne vele? Ennek firtatásáig már végképp nem ér el. A kegyelem utána nyúl és visszahúzza az életbe.
Igyekezett erősnek mutatkozni. Tartani magát, amíg megfordul és méltósággal viselni a megsemmisítő penitenciát, de most, hogy elveszik a torkáról azt a láthatatlan pengét, a lába megrogy, ujjai erőtlenül csúsznak le a kilincsről, és ő úgy rogy az ajtó elé, hogy nem is próbálja takargatni mekkora vesztenivalóval hazardírozott ily felelőtlenül.
Megtehetné, hogy összekaparja magát és olyan gyorsan távozik a Kancellár színe elől, ahogy csak lehetséges, de túl nagyot hibázott, hogy ennyivel kellően elsimítsa. Ez a gyakorolt kegy arrogánsan nagylelkű és emellett még véletlenül sem teszi meg neki azt a szívességet, hogy a korábbi felhorkanás kiutasító lezárását elismételje. Ez a csend választ vár.
Amikor felpillant a Kancellárra, sokat megadna érte, hogy legalább annyit megtegyen, amiért ott a Kalmárban a ruháival fizetett. Egy némán utasító pillantás az elvárásokat leszögezendő. Ám az elhangzottaknál vége szakadt a kegynek. A kényszer nem ad kibúvót a wegtoreni önérzetnek. Magától kell felajánlást tennie.
Ismételten sikerült magát sokkal rosszabb helyzetbe hoznia, mint ahogy ez az egész játszma eleve indult. Ez már-már Yeza védjegye. Talán ideje lenne felmérnie, hogy nem bánik olyan ügyesen a szálakkal, mint hiszi és ehhez mért óvatosságot tanulnia. Ha az erőfeszítéseinek javát nem arra kéne fordítania, hogy a hibáit elsimítsa, meglehet, már ő is kijárta volna magának a wegtoreni nemesi címet. De Yeza az Yeza. Ha elnövi az ifjú kor virtusát. Ki tudja... Bár, ha így folytatja, meglehet, sose derül ki. Viszont az elsimításban épp emiatt már igen nagy gyakorlatot szerzett, a Kancellárnál pedig nem is kell nagyon töprengenie ennek mikéntjén.
Felkel és szemérmes kis mozdulattal fordítja rá a kulcsot a zárban, aztán megteszi azt a néhány lépésnyi távolságot, hogy aztán újból térdre ereszkedjen a férfi előtt. Szó nélkül bontja ki az övét és ha a másik le nem inti, nekilát, hogy méltó módon fejezze ki háláját a Méltóságos Úr előtt. Ért hozzá. Nem is csak úgy egyszerűen jó benne. Határozottan ért hozzá, ez tagadhatatlan.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.16 05:52:13
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 22:24:53
Üzenet elküldve: 2022-05-15 22:24:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Magától értetődik, hogy Hubinak esze ágában sincs lemondani arról amivel a báróval megegyezett. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy Yeza ügyeskedése sem maradhat megtorlás nélkül. Az ellentmondás feloldását Hubi abban képzeli el, hogy a báróval megbeszéli a dolgot, esetleg egy komolyabb ármérséklést is kiköt magának azért, hogy lenyelje a sértést, és nyomatékosan felhívja Cha'yss figyelmét arra, hogy a vöröshöz hasonlók nem tesznek jót az üzletnek, üdvös lenne megválnia tőle. Hubi logikája szerint így a kancellári kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Egyelőre azonban csak a fülcimpái kezdenek olyan színt felvenni, mint a lány haja. Yeza szavait a palotáról, meg a kincstárról elsőre arcpirító szemtelenségként veszi. Még a vörösnek áll feljebb és orcátlan célzásokat enged meg magának. De hamar nyilvánvalónak látszik, hogy ezt ő értette félre. Yeza okosabb ennél. Abból is látszik, hogy rögtön olyan hangot üt meg, amilyet a kancellár elvár, de főleg abból ahogy a kiutasításra reagál. Alkalmat ad Hubinak arra, hogy meggondolhassa magát, mégpedig úgy, hogy méltóságán ne essék csorba és az egészet valami kivételes kegyként tálalhassa. Most nagyon kell uralkodnia magán, hogy ne biggyessze le szájszéleit elismerőn. A másik okos húzásait akkor is értékelni kell, ha történetesen a másik oldalon áll és jelen pillanatban egy kanál vízben meg tudná fojtani. Bár az idő rövidke, Hubi számára hosszúnak tűnik amíg viaskodik magában. Legyen elnéző? Vajon nem pont ezt a célt szolgálta az egész komédia? Tényleg megsértették, vagy szándékosan reagálta túl? Mintha két hang kiabálna versenyt az elméjében. Az egyik azt süvölti, hogy a leckét megkapta, ez észre téríti és nem próbálja a későbbiekben kijátszani Hubit. Ha megbocsátó lesz, úgy esetleg nemcsak azért múlatja majd vele az időt, mert ezt kell tennie, hanem kedve is lesz hozzá. Furcsa mód ez is számít valahol a jó kancellárnak. Az másik viszont azt üvölti, hogy a vörös végre megkapja amit érdemel. Ha valóban olyan ügyes lenne, mint hiszi magáról már rég falhoz állította volna Hubit. Az újabb esélyt viszont csak arra használná, hogy még óvatosabb, ravaszabb legyen és el fog jönni a pillanat amikor Hubi fogja magát ama testrész rossz végén találni. Ezt nem szabad megvárni, a kancellárnak mielőbb meg kell szabadulni ettől a veszedelemtől. Úgy, hogy azt Yeza is megemlegesse. Arról nem is beszélve, hogy volt már elnéző és mi a hála? Így aztán nem is szól egy szót sem, mereven, pislogás nélkül néz Yezára. Végül a lány megfordul, indulni készül. Ezzel pedig Hubinak alkalma nyílik egy újabb érvet szemügyre venni. Yeza fenekét, történetesen. A kancellár kéjencségéről szóló mendemondák igazak, Hubi akaratlanul nyel is egyet a vonzó formákat látva, de ez még édeskevés lenne döntése megmásításához. Hiszen ha végképp nem bírna magával, hát elutazik a kikötőbe és a Sellőházban pár aranyért kap hasonlót. De az is megvan, hogy Hubi bár számító, fondorlatos alak, alapvetően nem gonosz.*
- Közöld vele. *bólint Yeza hátának amikor a lány a kilincsre teszi a kezét* Közöld, hogy várom megtisztelő válaszát az árajánlatot illetően, továbbá az időpontot amikorra a Radkraalt elő kell készíteni a munkálatok megkezdéséhez. Valamint kérjelek kell, hogy ne hagyd el a Vashegyet anélkül, hogy nekem szólnál róla. Hiszen segítségedre bármikor szükségem lehet.
*Hümmög egyet.*
- És Laor "úrnak" sem teszek említést bizonyos jelzőkről.
*Most pedig jöhet a hála. Abban Hubi egyáltalán nem biztos, hogy jól döntött, de abban igen, hogy ha Yeza hálája továbbra is visszafogott marad, istenuccse felképeli.*
*Magától értetődik, hogy Hubinak esze ágában sincs lemondani arról amivel a báróval megegyezett. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy Yeza ügyeskedése sem maradhat megtorlás nélkül. Az ellentmondás feloldását Hubi abban képzeli el, hogy a báróval megbeszéli a dolgot, esetleg egy komolyabb ármérséklést is kiköt magának azért, hogy lenyelje a sértést, és nyomatékosan felhívja Cha'yss figyelmét arra, hogy a vöröshöz hasonlók nem tesznek jót az üzletnek, üdvös lenne megválnia tőle. Hubi logikája szerint így a kancellári kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Egyelőre azonban csak a fülcimpái kezdenek olyan színt felvenni, mint a lány haja. Yeza szavait a palotáról, meg a kincstárról elsőre arcpirító szemtelenségként veszi. Még a vörösnek áll feljebb és orcátlan célzásokat enged meg magának. De hamar nyilvánvalónak látszik, hogy ezt ő értette félre. Yeza okosabb ennél. Abból is látszik, hogy rögtön olyan hangot üt meg, amilyet a kancellár elvár, de főleg abból ahogy a kiutasításra reagál. Alkalmat ad Hubinak arra, hogy meggondolhassa magát, mégpedig úgy, hogy méltóságán ne essék csorba és az egészet valami kivételes kegyként tálalhassa. Most nagyon kell uralkodnia magán, hogy ne biggyessze le szájszéleit elismerőn. A másik okos húzásait akkor is értékelni kell, ha történetesen a másik oldalon áll és jelen pillanatban egy kanál vízben meg tudná fojtani. Bár az idő rövidke, Hubi számára hosszúnak tűnik amíg viaskodik magában. Legyen elnéző? Vajon nem pont ezt a célt szolgálta az egész komédia? Tényleg megsértették, vagy szándékosan reagálta túl? Mintha két hang kiabálna versenyt az elméjében. Az egyik azt süvölti, hogy a leckét megkapta, ez észre téríti és nem próbálja a későbbiekben kijátszani Hubit. Ha megbocsátó lesz, úgy esetleg nemcsak azért múlatja majd vele az időt, mert ezt kell tennie, hanem kedve is lesz hozzá. Furcsa mód ez is számít valahol a jó kancellárnak. Az másik viszont azt üvölti, hogy a vörös végre megkapja amit érdemel. Ha valóban olyan ügyes lenne, mint hiszi magáról már rég falhoz állította volna Hubit. Az újabb esélyt viszont csak arra használná, hogy még óvatosabb, ravaszabb legyen és el fog jönni a pillanat amikor Hubi fogja magát ama testrész rossz végén találni. Ezt nem szabad megvárni, a kancellárnak mielőbb meg kell szabadulni ettől a veszedelemtől. Úgy, hogy azt Yeza is megemlegesse. Arról nem is beszélve, hogy volt már elnéző és mi a hála? Így aztán nem is szól egy szót sem, mereven, pislogás nélkül néz Yezára. Végül a lány megfordul, indulni készül. Ezzel pedig Hubinak alkalma nyílik egy újabb érvet szemügyre venni. Yeza fenekét, történetesen. A kancellár kéjencségéről szóló mendemondák igazak, Hubi akaratlanul nyel is egyet a vonzó formákat látva, de ez még édeskevés lenne döntése megmásításához. Hiszen ha végképp nem bírna magával, hát elutazik a kikötőbe és a Sellőházban pár aranyért kap hasonlót. De az is megvan, hogy Hubi bár számító, fondorlatos alak, alapvetően nem gonosz.*
- Közöld vele. *bólint Yeza hátának amikor a lány a kilincsre teszi a kezét* Közöld, hogy várom megtisztelő válaszát az árajánlatot illetően, továbbá az időpontot amikorra a Radkraalt elő kell készíteni a munkálatok megkezdéséhez. Valamint kérjelek kell, hogy ne hagyd el a Vashegyet anélkül, hogy nekem szólnál róla. Hiszen segítségedre bármikor szükségem lehet.
*Hümmög egyet.*
- És Laor "úrnak" sem teszek említést bizonyos jelzőkről.
*Most pedig jöhet a hála. Abban Hubi egyáltalán nem biztos, hogy jól döntött, de abban igen, hogy ha Yeza hálája továbbra is visszafogott marad, istenuccse felképeli.*
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 21:44:23
Üzenet elküldve: 2022-05-15 21:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Nos, a Thargok Kancellárja egyike azoknak a kivételes embereknek, akik el tudják érni, hogy Yeza elhallgasson. Most már tudja, hogy nagyon elszámította magát. Újból és újból lépre megy a nyájas vén kéjenc szerepére. Hogy vén kéjenc, arról persze továbbra is meg van győződve, de a Kancellár korántsem olyan engedékeny és olyan nagylelkű, mint amilyennek mutatja magát. Mindennek megvan az ára nála és Yezának rá kell jönnie, hogy az Úr megkapja amit akar és ebben nem ismer tréfát.
Most értelmet nyer az a harminc arannyi összeg, amit korábban nem tudott értelmezni. Ha nem gyökerezne földbe a lába a félelemtől, még akár elismerően is hümmentene, elvégre nagyon úgy tűnik, hogy igen szép summára értékelték. Jó, valószínűleg nem csak őróla szólt ez a gáláns kedvezmény, de most nagyon úgy tűnik, hogy rajta fog elbukni. Így is nagy költséget ró a Váltója a Kereskedőházra. Ha egy ilyen üzlet miatta úszik el, azt már aligha bírná el a neki megelőlegezett bizalom. Neki vége. Sulim levadássza, mint egy elcsatangolt báránykát és... Nagyot nyel.
Felkavaróan kemény szavak és a mindig émelygősen kedélyes hangból kihallatszó indulat. Ez nem ugyanaz a félelem, mint amikor penge szorul a torka alá, de nincs sok különbség. Egy kósza pillanatra szikrát kap wegtoreni vére, s csak kevésen múlik, hogy vissza ne vágjon. A Kancellárnak is van vesztenivalója ezen a dolgon, de nem, akkorát nem mer kockáztatni, hogy ezt a húrt megpendítse.
Elrontotta. Az egészet. Nem mérte jól fel a helyzetét és talán eleve túl nagy falat volt ez neki. Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie. Sokkal... Másodszorra látja ma ezt a tekintetet a férfitól. Ezt a könyörtelen felsőbbséget, amely annyira hátborzongatóan elüt attól, amit általában mutat.*
- Már értem *szólal meg végül. Pillantása lenyűgözve figyeli a megkeményedő vonásokat, a szigortól karcossá váló tekintetet.* - Saját palotát szereztél a rettegett thargok fellegvárában. A kezedben tartod a Vashegy kincstárának kulcsát és igazgatod javaikat. Már értem hogyan. *Megemeli a kezét, nem érinti meg a finom anyagú zekét, csak leheletnyivel felette simítja a levegőt. Elvégre bálványokat szentségtörés lenne csak úgy megérinteni.*
- Félreértés volt. Ahogy Méltóságod mondta *szegi le végül a tekintetét alázatosan.* - Elcsigázott e hosszú nap, bizonyára ezért nem figyeltem eléggé Kegyelmed hangsúlyára. Az én vétkem *hajtja bűnbánón még lejjebb a fejét.* - És sokadszorra kérném méltatlanul megbocsátó kegyed. Ha úgy kívánod, hát indulok és közlöm *meg kell nedvesítenie az ajkát. Csoda, hogy idáig nem csuklott el a hangja. Mintha a saját halálos ítéletét kellene visszaolvasnia.* - És közlöm a Báró Úrral Méltóságod döntését.
*Megfordul és míg keze a kilincsre kúszik, az összes létező istenséghez elmormol magában egy fohászt, hogy a Kancellár állítsa meg. Kemény lecke volt, igen, megértette, de nem lehet így vége. Mindennek.*
*Nos, a Thargok Kancellárja egyike azoknak a kivételes embereknek, akik el tudják érni, hogy Yeza elhallgasson. Most már tudja, hogy nagyon elszámította magát. Újból és újból lépre megy a nyájas vén kéjenc szerepére. Hogy vén kéjenc, arról persze továbbra is meg van győződve, de a Kancellár korántsem olyan engedékeny és olyan nagylelkű, mint amilyennek mutatja magát. Mindennek megvan az ára nála és Yezának rá kell jönnie, hogy az Úr megkapja amit akar és ebben nem ismer tréfát.
Most értelmet nyer az a harminc arannyi összeg, amit korábban nem tudott értelmezni. Ha nem gyökerezne földbe a lába a félelemtől, még akár elismerően is hümmentene, elvégre nagyon úgy tűnik, hogy igen szép summára értékelték. Jó, valószínűleg nem csak őróla szólt ez a gáláns kedvezmény, de most nagyon úgy tűnik, hogy rajta fog elbukni. Így is nagy költséget ró a Váltója a Kereskedőházra. Ha egy ilyen üzlet miatta úszik el, azt már aligha bírná el a neki megelőlegezett bizalom. Neki vége. Sulim levadássza, mint egy elcsatangolt báránykát és... Nagyot nyel.
Felkavaróan kemény szavak és a mindig émelygősen kedélyes hangból kihallatszó indulat. Ez nem ugyanaz a félelem, mint amikor penge szorul a torka alá, de nincs sok különbség. Egy kósza pillanatra szikrát kap wegtoreni vére, s csak kevésen múlik, hogy vissza ne vágjon. A Kancellárnak is van vesztenivalója ezen a dolgon, de nem, akkorát nem mer kockáztatni, hogy ezt a húrt megpendítse.
Elrontotta. Az egészet. Nem mérte jól fel a helyzetét és talán eleve túl nagy falat volt ez neki. Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie. Sokkal... Másodszorra látja ma ezt a tekintetet a férfitól. Ezt a könyörtelen felsőbbséget, amely annyira hátborzongatóan elüt attól, amit általában mutat.*
- Már értem *szólal meg végül. Pillantása lenyűgözve figyeli a megkeményedő vonásokat, a szigortól karcossá váló tekintetet.* - Saját palotát szereztél a rettegett thargok fellegvárában. A kezedben tartod a Vashegy kincstárának kulcsát és igazgatod javaikat. Már értem hogyan. *Megemeli a kezét, nem érinti meg a finom anyagú zekét, csak leheletnyivel felette simítja a levegőt. Elvégre bálványokat szentségtörés lenne csak úgy megérinteni.*
- Félreértés volt. Ahogy Méltóságod mondta *szegi le végül a tekintetét alázatosan.* - Elcsigázott e hosszú nap, bizonyára ezért nem figyeltem eléggé Kegyelmed hangsúlyára. Az én vétkem *hajtja bűnbánón még lejjebb a fejét.* - És sokadszorra kérném méltatlanul megbocsátó kegyed. Ha úgy kívánod, hát indulok és közlöm *meg kell nedvesítenie az ajkát. Csoda, hogy idáig nem csuklott el a hangja. Mintha a saját halálos ítéletét kellene visszaolvasnia.* - És közlöm a Báró Úrral Méltóságod döntését.
*Megfordul és míg keze a kilincsre kúszik, az összes létező istenséghez elmormol magában egy fohászt, hogy a Kancellár állítsa meg. Kemény lecke volt, igen, megértette, de nem lehet így vége. Mindennek.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 20:09:10
Üzenet elküldve: 2022-05-15 20:09:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Úgy tűnik, hogy ez nem Hubi napja. Már másodjára áll teljesen értetlenül az események előtt, és ez módfelett zavarja. Most például az történik, hogy a vörös - mit szépítsük? - beront hozzá. Már ez is felháborító, de a kancellár az imént kötött előnyös megállapodás hatására jó hangulatban van, nem akad fenn rajta. Ezután Yeza valóban szívhez szóló hangon kéri a segítségét, és Hubi talán még akkor is kész lett volna teljesíteni a kérését ha nem remélne semmit viszonzásként. Elvégre nem gonosz ember ő. Hát nagylelkűen hozzájárul ahhoz, hogy Yeza mellette maradhasson és hajlandó pártfogásába venni a nagyasszonnyal és ágymelegítőjével szemben. Talán mondani sem kell, hogy miféle kockázatot vállal ezzel. Most pedig Yeza képletesen sarkon fordul és ahelyett, hogy háláját méltóképpen kifejezné, egészen más elképzelésekkel áll elő. Hubi pedig csak néz mint a moziban, mely műintézmény feltalálása egyelőre várat magára Lanawinen. Talán ha Hubinak lesz egy kis ideje. Aztán elmosolyodik.*
- Félek, hogy nem fogalmaztam pontosan, kedvesem. Így fordulhatott elő, hogy félreértettél. Elnézésed kérem! Figyelmetlenségem okán úgy érthetted, hogy azt kérdezem: volna-e kedved elkísérni a nagyasszonyhoz? Amit mondtam az nem kérdés volt, és nem a véleményed kértem ki.
*A jó kancellár nyugodtan, színtelen hangon beszél. Legfeljebb bajuszának időnkénti, apró megrándulása árulhatja el, hogy majd' felrobban a dühtől.*
- Azonban mi sem áll távolabb tőlem, hogy egy hölgy kérésétől elzárkózzam. Egy újabbtól. Nem ragaszkodom hozzá, hogy velem tarts, csatlakozz bátran a báró úrhoz.
*Tart egy kis szünetet, és olyan arcot vág, mint egy vérbeli komédiás aki mostanra végképp belefáradt a színházba. Ha egyáltalán létezik ilyen arckifejezés.*
- Ha nem veszed rossz néven, egyúttal én is kérek tőled egy apróságot. Kérlek közöld Caldorcor báró úr őexcellenciájával, hogy amikor ideje engedi, újfent szót kívánok váltani vele.
*Kis mosoly.*
- Bizonyára tudni kívánod, hogy mi az oka ennek. Nos, a mai napon sikerült mindkettőn számára igen előnyös üzleti kapcsolatra lépni a báró úrral és kereskedőházával. Ettől az üzlettől óhajtok visszalépni. Tudniillik nem szívesen kötök szerződést olyan társasággal, melynek képviselői bolondnak nézik a jól fizető kuncsaftot.
*Hagy egy kis időt, hogy Yeza megérthesse, itt rá gondol és rapid hangulatváltásaira.*
- Persze nem olyan nagy ügy ez, hevenyészett előzetes számításaim szerint nem sokkal lehetne több a kontraktus végösszege négyezer, négyezerötszáz aranyál.
*Könnyedén legyint, mintha valóban aprópénz lenne ez a horribilis összeg.*
- Őkegyelmessége bizonyára meg fogja érteni és nem fog neheztelni e kiesés miatt amit azért kénytelen elfogadni, nem vágytál látni a nagyasszonyt. Egyben add át üzenetem, miszerint - bár a megállapodásunkban ilyen kitétel nem szerepelt - kész vagyok a végösszeg tíz százalékát bánatpénzt gyanánt így is kifizetni.
*Tesz egy lépést hátra, Jágó ezúttal csöndben kuporog a vállán.*
- Úgy hiszem, végeztünk is, kedvesem. Most pedig ki innen!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 20:10:30
*Úgy tűnik, hogy ez nem Hubi napja. Már másodjára áll teljesen értetlenül az események előtt, és ez módfelett zavarja. Most például az történik, hogy a vörös - mit szépítsük? - beront hozzá. Már ez is felháborító, de a kancellár az imént kötött előnyös megállapodás hatására jó hangulatban van, nem akad fenn rajta. Ezután Yeza valóban szívhez szóló hangon kéri a segítségét, és Hubi talán még akkor is kész lett volna teljesíteni a kérését ha nem remélne semmit viszonzásként. Elvégre nem gonosz ember ő. Hát nagylelkűen hozzájárul ahhoz, hogy Yeza mellette maradhasson és hajlandó pártfogásába venni a nagyasszonnyal és ágymelegítőjével szemben. Talán mondani sem kell, hogy miféle kockázatot vállal ezzel. Most pedig Yeza képletesen sarkon fordul és ahelyett, hogy háláját méltóképpen kifejezné, egészen más elképzelésekkel áll elő. Hubi pedig csak néz mint a moziban, mely műintézmény feltalálása egyelőre várat magára Lanawinen. Talán ha Hubinak lesz egy kis ideje. Aztán elmosolyodik.*
- Félek, hogy nem fogalmaztam pontosan, kedvesem. Így fordulhatott elő, hogy félreértettél. Elnézésed kérem! Figyelmetlenségem okán úgy érthetted, hogy azt kérdezem: volna-e kedved elkísérni a nagyasszonyhoz? Amit mondtam az nem kérdés volt, és nem a véleményed kértem ki.
*A jó kancellár nyugodtan, színtelen hangon beszél. Legfeljebb bajuszának időnkénti, apró megrándulása árulhatja el, hogy majd' felrobban a dühtől.*
- Azonban mi sem áll távolabb tőlem, hogy egy hölgy kérésétől elzárkózzam. Egy újabbtól. Nem ragaszkodom hozzá, hogy velem tarts, csatlakozz bátran a báró úrhoz.
*Tart egy kis szünetet, és olyan arcot vág, mint egy vérbeli komédiás aki mostanra végképp belefáradt a színházba. Ha egyáltalán létezik ilyen arckifejezés.*
- Ha nem veszed rossz néven, egyúttal én is kérek tőled egy apróságot. Kérlek közöld Caldorcor báró úr őexcellenciájával, hogy amikor ideje engedi, újfent szót kívánok váltani vele.
*Kis mosoly.*
- Bizonyára tudni kívánod, hogy mi az oka ennek. Nos, a mai napon sikerült mindkettőn számára igen előnyös üzleti kapcsolatra lépni a báró úrral és kereskedőházával. Ettől az üzlettől óhajtok visszalépni. Tudniillik nem szívesen kötök szerződést olyan társasággal, melynek képviselői bolondnak nézik a jól fizető kuncsaftot.
*Hagy egy kis időt, hogy Yeza megérthesse, itt rá gondol és rapid hangulatváltásaira.*
- Persze nem olyan nagy ügy ez, hevenyészett előzetes számításaim szerint nem sokkal lehetne több a kontraktus végösszege négyezer, négyezerötszáz aranyál.
*Könnyedén legyint, mintha valóban aprópénz lenne ez a horribilis összeg.*
- Őkegyelmessége bizonyára meg fogja érteni és nem fog neheztelni e kiesés miatt amit azért kénytelen elfogadni, nem vágytál látni a nagyasszonyt. Egyben add át üzenetem, miszerint - bár a megállapodásunkban ilyen kitétel nem szerepelt - kész vagyok a végösszeg tíz százalékát bánatpénzt gyanánt így is kifizetni.
*Tesz egy lépést hátra, Jágó ezúttal csöndben kuporog a vállán.*
- Úgy hiszem, végeztünk is, kedvesem. Most pedig ki innen!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 20:10:30
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 19:18:54
Üzenet elküldve: 2022-05-15 19:18:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Elképesztő ez a képmutatás, egyszersmind valahol lenyűgöző is, amivel a jó Kancellár előadja alázatos, elkötelezett hűségét a Nagyasszony iránt. Ebben indíthatnának akár egy háziversenyt is, elvégre Yeza legalább ugyanilyen figyelmes kivitelezéssel nyilatkozik a Nagytiszteletű Caldorcor Báró Úrról. Továbbá legalább annyira tart is tőle, mint a Kancellár a hatujjú boszorkától. Habrertusnak annyi legalább maradt, hogy a Vashegyet, mint felsőbb érvet porondra állítsa, ám a vörösnek nincs ilyesmije. A sorsa a Kereskedőháztól függ, és ez tulajdonképpen nem is olyan rossz alku, de az önérzet már csak olyan, hogy háborog, ha feltételek közé szorítják.
~Történni...~ A megfogalmazás mélységesen émelyíti. Főleg annak tükrében, hogy ezek a szavak nagyjából elővetítik ama történéseket, melyekhez nyilván elvárt a beleegyezése. Nyel egyet és félszeg megadással pillant a férfira, mint aki bátortalanul, de belé helyezi a bizalmát. Elég jól ismeri már a férfiakat, hogy meglássa, mi az, amitől azok a mohó fények kigyúlnak a szemükben. Igaz, ami igaz, a Kancellárnál nem indul tiszta lappal, de ama eseményekkor hazai pályán volt, itt még bőven megállja a helyét ez a szeppent kiszolgáltatottság, ami tulajdonképpen nem is áll messze a valóságtól. Yeza nem bolond, tudja, hogy itt könnyen rajtaveszthet egy rossz lépésen, de azt is tudja, hogy kénytelen lépni, mert ha nem elég értékes a Kereskedőháznak, akkor továbbra is csak ott tart, hogy ingoványon veti meg a lábát.
Hideg ujjai közé fogja Habrertus simító kezét és hálától elnyújtott csókot lehel rá. De amikor a férfi az audienciát említi, riadtan hőköl meg, főleg mikor már szolgálót ugrasztana.*
- Én... talán... jobb lenne, ha Méltóságod inkább nélkülem... A Báró Úr bizonyára indulna már, és ha rám kell várnia, annak biztos nem örülne *hadarja. Igyekszik megfelelő hangsúlyt adni neki, mennyire rossz ómen a wegtoreni nemesben felpiszkálni a rosszkedvet. Mi tagadás, egy kicsit meghűl benne a vér, amikor az elkísérés nem felajánlásként, hanem kijelentésként hangzik el, de reméli, hogy ezúttal kibújhat a találkozó alól.*
- Úgyis csak útban lennék. *Bízik benne, hogy a Kancellár is szívesebben tárgyal négyszemközt a némberrel, aki nem mindig olyan hangot üt meg vele szemben, mint amit ez a pökhendi kéjenc elvárna, főleg mások előtt.
A madárral kapcsolatban elnézően mosolyog, bár őszintén ki nem állhatja az idegesítő szárnyast.
Ha csak a Kancellár nem ragaszkodik mégis hozzá, hogy elkísérje, igyekszik is Caldorcort beérni. Csak egy mondatra torpan még meg.*
- Lehetne, hogy *bűnbánón az ajkába harap* - Méltóságod nem említi azt a szót Laor Úrnak?
*Elképesztő ez a képmutatás, egyszersmind valahol lenyűgöző is, amivel a jó Kancellár előadja alázatos, elkötelezett hűségét a Nagyasszony iránt. Ebben indíthatnának akár egy háziversenyt is, elvégre Yeza legalább ugyanilyen figyelmes kivitelezéssel nyilatkozik a Nagytiszteletű Caldorcor Báró Úrról. Továbbá legalább annyira tart is tőle, mint a Kancellár a hatujjú boszorkától. Habrertusnak annyi legalább maradt, hogy a Vashegyet, mint felsőbb érvet porondra állítsa, ám a vörösnek nincs ilyesmije. A sorsa a Kereskedőháztól függ, és ez tulajdonképpen nem is olyan rossz alku, de az önérzet már csak olyan, hogy háborog, ha feltételek közé szorítják.
~Történni...~ A megfogalmazás mélységesen émelyíti. Főleg annak tükrében, hogy ezek a szavak nagyjából elővetítik ama történéseket, melyekhez nyilván elvárt a beleegyezése. Nyel egyet és félszeg megadással pillant a férfira, mint aki bátortalanul, de belé helyezi a bizalmát. Elég jól ismeri már a férfiakat, hogy meglássa, mi az, amitől azok a mohó fények kigyúlnak a szemükben. Igaz, ami igaz, a Kancellárnál nem indul tiszta lappal, de ama eseményekkor hazai pályán volt, itt még bőven megállja a helyét ez a szeppent kiszolgáltatottság, ami tulajdonképpen nem is áll messze a valóságtól. Yeza nem bolond, tudja, hogy itt könnyen rajtaveszthet egy rossz lépésen, de azt is tudja, hogy kénytelen lépni, mert ha nem elég értékes a Kereskedőháznak, akkor továbbra is csak ott tart, hogy ingoványon veti meg a lábát.
Hideg ujjai közé fogja Habrertus simító kezét és hálától elnyújtott csókot lehel rá. De amikor a férfi az audienciát említi, riadtan hőköl meg, főleg mikor már szolgálót ugrasztana.*
- Én... talán... jobb lenne, ha Méltóságod inkább nélkülem... A Báró Úr bizonyára indulna már, és ha rám kell várnia, annak biztos nem örülne *hadarja. Igyekszik megfelelő hangsúlyt adni neki, mennyire rossz ómen a wegtoreni nemesben felpiszkálni a rosszkedvet. Mi tagadás, egy kicsit meghűl benne a vér, amikor az elkísérés nem felajánlásként, hanem kijelentésként hangzik el, de reméli, hogy ezúttal kibújhat a találkozó alól.*
- Úgyis csak útban lennék. *Bízik benne, hogy a Kancellár is szívesebben tárgyal négyszemközt a némberrel, aki nem mindig olyan hangot üt meg vele szemben, mint amit ez a pökhendi kéjenc elvárna, főleg mások előtt.
A madárral kapcsolatban elnézően mosolyog, bár őszintén ki nem állhatja az idegesítő szárnyast.
Ha csak a Kancellár nem ragaszkodik mégis hozzá, hogy elkísérje, igyekszik is Caldorcort beérni. Csak egy mondatra torpan még meg.*
- Lehetne, hogy *bűnbánón az ajkába harap* - Méltóságod nem említi azt a szót Laor Úrnak?
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 17:48:25
Üzenet elküldve: 2022-05-15 17:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*A báró távozott, Hubi pedig kis rőzsedalokkal szívében vonul vissza kicsit, hogy felfrissítse magát az audiencia előtt. Mert ugye az mégsem lehetséges, hogy a nagyasszony ne fogadja őt. Kis idő múltán már Jágóval a vállán tér vissza íróasztalához, és a fiókból előkotorja ünnepi alkalmakra tartogatott és jelenleg üres és tiszta tégelyét. Éppen a zsebébe süllyeszti, amikor mozgolódásra lesz figyelmes a minden bizonnyal nyitva maradt ajtó felől. Amíg Yeza az ajtóhoz lapulva szuszog, addig Hubi is csak néz. Erre nem számított. Aztán nyitná a száját, hogy megtudakolja, minek köszönheti ezt a kellemes meglepetést, de a vörös megelőzi. Amíg Yeza beszél, Hubi lassan leül. És ámul. Artheniorból nem az a Yeza maradt meg az emlékeiben aki alázatos, hanem aki ellopta a ruháit és rútúl rászedte. Ezt nem felejtette el, bármennyire is az ellenkezőjét hangoztatja. Ez a hangnem, ez a viselkedés viszont teljesen más. Ez már sokkal inkább kedvére való. Nem is érti. Arra aligha volt idő, hogy a báró máris eligazítsa lányt, bár összefuthattak a Radkraalban. Akkor megvan a magyarázat. A jó kancellár pedig módfeledt elégedett, hogy Cha'yss tartja magát a megállapodáshoz. Valójában szeretné is tudni, hogy mit mondott Yezának, amitől a lány ennyire kezes lett.*
- Pribék? *kérdez vissza kicsit szórakozottan, kicsit rosszalló hangsúllyal* Úgy látom, nem tett rád jó benyomást az az alak.
*Ha úgy is tűnik, hogy nehezményezi a hangot amit egy tharggal szemben használt a vörös, tulajdonképpen tetszik neki. Olyan szó, ami szerinte tökéletesen illik Laorra. Meg is jegyzi. Aztán a következő mondatok világossá teszik, hogy nem a báró keze van a dologban. Yeza kétségbe van esve, és tőle remél védelmet. A jó kancellár pedig annyira el van ragadtatva, hogy megfeledkezik a régi piritanes-i mondásról, miszerint: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor nem az.*
- Valóban úgy igaz, hogy egy ideig még a Vashegyen kell maradnod. A Vashegyen, ahol a nagyasszony szava a törvény. Ha ő igényt tart a szolgálataidra, akármiben is álljon ez, úgy nincs módom rá, hogy döntésének bölcsességét kétségbe vonjam.
*Eddig ez rideg és elutasító, de ilyen felvezetés kell ide.*
- Kivéve természetesen azt az esetet, ha a Vashegy érdekei máshol kívánják meg szolgálataid. Mivel pedig esdeklő szavaid utat találtak lelkemhez, biztos vagyok benne, hogy találni tudok megoldást.
*Feláll, Yezához sétál, és megsimítja az arcát.*
- Bízhatsz bennem, gyermekem. Semmi olyasmi nem fog történni veled, ami ellenedre való.
*Ez természetesen egy joviális mosollyal előadott ordas hazugság. Főleg annak fényében, hogy e megrettent, védtelennek látszó lányt nézve Hubiban majdnem elpattan valami és hajlamos lenne nem törődni azzal, hogy tégelye üres. Mindkettőjük szerencséjére annyira még nem vesztette el az eszét, hogy tudja, ez neki is fájdalmas lenne.*
- Mindazonáltal épp a nagyasszonyhoz készülök egy fontos ügyben.
*Ez igaz, most semmit nem érez fontosabbnak, mint azt, hogy az a némber mielőbb kikeverje neki a kencét.*
- Elkísérsz hozzá. Így megtudhatjuk, hogy mik a tervei, egyben kieszközölhetem, hogy kívánságodnak megfelelően mellettem lehess.
*Lejjebb csúszik a keze. De mivel Hubi úriember, nem tapogatózik illetlen módon, csak biztatóan megszorítja kicsit Yeza karját.*
- Tekintsd ezt megelőlegezett bizalomnak részemről.
*Elvégre Yeza maga ismerte be, hogy eddigi magaviseletével nem szerezhetett jó pontokat a kancellárnál, Hubitől pedig mi sem áll távolabb, mint hogy ennek kijavítására teret engedjen. Amiért cserébe Yeza is engedhet majd teret neki.*
- Hiszem, hogy nem fogsz visszaélni vele.
- Rrrrépa!
*Ez utóbbit már Jágó veti közbe, aki Hubi vállán élénk figyelemmel szemléli Yeza haját.*
- Elhallgass! *horkan fel a kancellár, aztán kis mosollyal magyaráz Yezának* Nézd el ennek a bárdolatlan szárnyasnak az otrombaságát! A thargok között igen ritka e valóban különleges és elbűvölő hajszín.
*Hubi ezúttal őszinte. Tényleg alig akad vörös tharg és valóban izgalmasnak találja Yeza hajszínét. Annyira, hogy majdnem megint vakarózni kezd. De csak egy kézmozdulatot tesz az ajtó felé, aminek jelentését nehéz lenne félreérteni: "Csak utánad!"
Kifelé menet pedig még ugrasztja az egyik szolgálót, hogy vigye meg a hírt a bárónak: szerencsésen összefutott Yezával, és egyelőre nem ér rá a lovakhoz menni. Egyben megkéri, hogy tolmácsolja Cha'yss felé bocsánatkérését: megértését kéri amiért Yeza segítségét máris igénybe veszi.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 18:29:57
*A báró távozott, Hubi pedig kis rőzsedalokkal szívében vonul vissza kicsit, hogy felfrissítse magát az audiencia előtt. Mert ugye az mégsem lehetséges, hogy a nagyasszony ne fogadja őt. Kis idő múltán már Jágóval a vállán tér vissza íróasztalához, és a fiókból előkotorja ünnepi alkalmakra tartogatott és jelenleg üres és tiszta tégelyét. Éppen a zsebébe süllyeszti, amikor mozgolódásra lesz figyelmes a minden bizonnyal nyitva maradt ajtó felől. Amíg Yeza az ajtóhoz lapulva szuszog, addig Hubi is csak néz. Erre nem számított. Aztán nyitná a száját, hogy megtudakolja, minek köszönheti ezt a kellemes meglepetést, de a vörös megelőzi. Amíg Yeza beszél, Hubi lassan leül. És ámul. Artheniorból nem az a Yeza maradt meg az emlékeiben aki alázatos, hanem aki ellopta a ruháit és rútúl rászedte. Ezt nem felejtette el, bármennyire is az ellenkezőjét hangoztatja. Ez a hangnem, ez a viselkedés viszont teljesen más. Ez már sokkal inkább kedvére való. Nem is érti. Arra aligha volt idő, hogy a báró máris eligazítsa lányt, bár összefuthattak a Radkraalban. Akkor megvan a magyarázat. A jó kancellár pedig módfeledt elégedett, hogy Cha'yss tartja magát a megállapodáshoz. Valójában szeretné is tudni, hogy mit mondott Yezának, amitől a lány ennyire kezes lett.*
- Pribék? *kérdez vissza kicsit szórakozottan, kicsit rosszalló hangsúllyal* Úgy látom, nem tett rád jó benyomást az az alak.
*Ha úgy is tűnik, hogy nehezményezi a hangot amit egy tharggal szemben használt a vörös, tulajdonképpen tetszik neki. Olyan szó, ami szerinte tökéletesen illik Laorra. Meg is jegyzi. Aztán a következő mondatok világossá teszik, hogy nem a báró keze van a dologban. Yeza kétségbe van esve, és tőle remél védelmet. A jó kancellár pedig annyira el van ragadtatva, hogy megfeledkezik a régi piritanes-i mondásról, miszerint: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor nem az.*
- Valóban úgy igaz, hogy egy ideig még a Vashegyen kell maradnod. A Vashegyen, ahol a nagyasszony szava a törvény. Ha ő igényt tart a szolgálataidra, akármiben is álljon ez, úgy nincs módom rá, hogy döntésének bölcsességét kétségbe vonjam.
*Eddig ez rideg és elutasító, de ilyen felvezetés kell ide.*
- Kivéve természetesen azt az esetet, ha a Vashegy érdekei máshol kívánják meg szolgálataid. Mivel pedig esdeklő szavaid utat találtak lelkemhez, biztos vagyok benne, hogy találni tudok megoldást.
*Feláll, Yezához sétál, és megsimítja az arcát.*
- Bízhatsz bennem, gyermekem. Semmi olyasmi nem fog történni veled, ami ellenedre való.
*Ez természetesen egy joviális mosollyal előadott ordas hazugság. Főleg annak fényében, hogy e megrettent, védtelennek látszó lányt nézve Hubiban majdnem elpattan valami és hajlamos lenne nem törődni azzal, hogy tégelye üres. Mindkettőjük szerencséjére annyira még nem vesztette el az eszét, hogy tudja, ez neki is fájdalmas lenne.*
- Mindazonáltal épp a nagyasszonyhoz készülök egy fontos ügyben.
*Ez igaz, most semmit nem érez fontosabbnak, mint azt, hogy az a némber mielőbb kikeverje neki a kencét.*
- Elkísérsz hozzá. Így megtudhatjuk, hogy mik a tervei, egyben kieszközölhetem, hogy kívánságodnak megfelelően mellettem lehess.
*Lejjebb csúszik a keze. De mivel Hubi úriember, nem tapogatózik illetlen módon, csak biztatóan megszorítja kicsit Yeza karját.*
- Tekintsd ezt megelőlegezett bizalomnak részemről.
*Elvégre Yeza maga ismerte be, hogy eddigi magaviseletével nem szerezhetett jó pontokat a kancellárnál, Hubitől pedig mi sem áll távolabb, mint hogy ennek kijavítására teret engedjen. Amiért cserébe Yeza is engedhet majd teret neki.*
- Hiszem, hogy nem fogsz visszaélni vele.
- Rrrrépa!
*Ez utóbbit már Jágó veti közbe, aki Hubi vállán élénk figyelemmel szemléli Yeza haját.*
- Elhallgass! *horkan fel a kancellár, aztán kis mosollyal magyaráz Yezának* Nézd el ennek a bárdolatlan szárnyasnak az otrombaságát! A thargok között igen ritka e valóban különleges és elbűvölő hajszín.
*Hubi ezúttal őszinte. Tényleg alig akad vörös tharg és valóban izgalmasnak találja Yeza hajszínét. Annyira, hogy majdnem megint vakarózni kezd. De csak egy kézmozdulatot tesz az ajtó felé, aminek jelentését nehéz lenne félreérteni: "Csak utánad!"
Kifelé menet pedig még ugrasztja az egyik szolgálót, hogy vigye meg a hírt a bárónak: szerencsésen összefutott Yezával, és egyelőre nem ér rá a lovakhoz menni. Egyben megkéri, hogy tolmácsolja Cha'yss felé bocsánatkérését: megértését kéri amiért Yeza segítségét máris igénybe veszi.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 18:29:57
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 16:52:33
Üzenet elküldve: 2022-05-15 16:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
*Most, hogy a Báró távozott, a Kancellár pedig visszavonult ők még mindig suttognak. Talán még halkabban, mint eddig, ez pedig egészen bensőséges hangulatot ad a diskurzusnak. Laor továbbra is őszinte vele. Olyasmiket mond el, amit egyáltalán nem is kéne Yeza orrára kötnie: az érzéseit az Úrnőjével szemben. A vallomásra a vörös lány pillantásában felsejlik valami édes-bús lidércfény, mintha csak azt üzenné: szerencsés vagy. Látszik a férfin, hogy mennyire sokat jelent neki a másik. El sem tudja képzelni, mit érezhetett, amikor visszakapta és hogy mit jelentene újra elvesztenie.*
- Nem számít, hogy ki adta vissza neked *mondja Laor karjára simítva* -, hanem az, hogy mi az ára. Akárhogy is... *nem fejezi be a mondatot, csak elmosolyodik. Maga sem érti, miért van így, de szívéből kívánja ennek az embernek, hogy boldogsága teljes legyen és őszkorú, békés elmúlásig tartson. Mellesleg megnyugtatja a gondolat, hogy ő van a hatujjú boszorkány mellett. Ha Nawanthirinek esetleg igaza volna, és tényleg a sötét isten keze van a dologban, szerelem ide vagy oda, a zsigereiben érzi, hogy Laor a helyes úton tartja majd ezt a szekeret. Persze, lehet, hogy téved, hiszen nincs egy napja, hogy ismeri, de Yeza ilyen.
A következőkre majdnem elneveti magát, de még idejében összeszorítja az ajkát, hogy ki ne bukjon rajta a kacagás.*
- Kevés dolgot tudok elképzelni ami távolabb állhat tőled, mint az alakoskodás. És ezzel az Úrnőd biztos nálam is jobban tisztában van. *Elhallgat egy pillanatra és kissé megdönti a fejét, ahogy ujjai finoman megsimítják Laor arcát.* - Tudod, nagyon emlékeztetsz a fivéremre. *Hamar visszahúzza a kezét és a pillantását is zavartan kapja másfelé, mint aki olyasmit mondott, amit nem nem kellett volna. Laor ellenőrzi a folyosót az ajtórésen kilesve, de azért még fűz hozzá néhány mondatot.
A vörös apró torokköszörülés után néz fel újra.*
- Fegyverek és vajákosság... *ismétli az ajánlást. Nyomorultul megbicsaklik a hangja közben, mint akinek soha, semmi köze nem volt egyikhez sem.* - Járd ki nekem *szorítja meg a férfi kezét.* - Kérlek. És ha az Úrnőd kérdez, csak felelj neki őszintén. Bár... erre aligha kell felbujtani.
*Hálásan biccent Laor felé, aztán óvatosan kisurran a raktárhelyiségből, de ahelyett, hogy végigszaladna a folyosón, egy határozott lépéssel odalibben a Kancellár irodájának ajtajához és kopogtatás nélkül benyit. Nem óvatoskodik, nem szól egy szót sem, csak becsusszan az épp csak kinyitott ajtón.*
//HVR//
*Meglapul egy pillanatra az ajtónak simulva. Nagyokat szusszan és fülel. Csak aztán emeli pillantását a székében trónoló Habrertusra.*
- Bocsáss meg, hogy csak így rád törtem, Kegyelmes Úr. *Aggodalmas arccal, a ruhája szegélyét morzsolgatva lép közelebb.* - De láttam a Báró Urat távozni és... *Nagyot sóhajt, hogy rendezze a gondolatait, mielőtt méltatlanul össze-vissza zagyválna.*
- Esdve kérem Méltóságod segítségét. Az a pribék *lesüti a szemét* - Laor Úr *javítja ki magát.* - Azt vettem ki a szavaiból, hogy a Nagyasszony itt kíván tartani engem. Fegyveres... gyakorlat meg... vajákosság *ráncolja a homlokát, mint aki furcsa, idegen kifejezéseket ismétel* tanulására. Gondolom az Ifjú Úrnő miatt, hogy hasznomat lássák, ha már a közelükben vagyok. *Megvonja a vállát egy apró szájelhúzással. Könnyű belelátni, hogy eddig egészen más dolga lehetett a Báró Úr mellett, amely most a házasság miatt többé nem járja.*
- Kérem Kegyelmedet, találjon ki valamit. Ha tényleg maradnom kell, akkor... legalább olykor-olykor, csak néhány órácskára... talán megkérhetné a Nagyasszonyt, hogy hadd segítsek Méltóságodnak itt a Kancellárián, hogy elszabadulhassak. Ígérem, hasznára leszek *bólogat esdeklőn.* - Elvárták tőlem a szép kézírást és a számokkal is boldogulok... nagyjából *teszi hozzá, de reménykedőn pillog a Kancellárra.* - Tudom, hogy nem szolgáltam rá a kegyedre, Uram, de *átöleli karjait, mint akit fagyos szél borzongat* - idegen nekem itt minden. És halálra rémít.
*Most, hogy a Báró távozott, a Kancellár pedig visszavonult ők még mindig suttognak. Talán még halkabban, mint eddig, ez pedig egészen bensőséges hangulatot ad a diskurzusnak. Laor továbbra is őszinte vele. Olyasmiket mond el, amit egyáltalán nem is kéne Yeza orrára kötnie: az érzéseit az Úrnőjével szemben. A vallomásra a vörös lány pillantásában felsejlik valami édes-bús lidércfény, mintha csak azt üzenné: szerencsés vagy. Látszik a férfin, hogy mennyire sokat jelent neki a másik. El sem tudja képzelni, mit érezhetett, amikor visszakapta és hogy mit jelentene újra elvesztenie.*
- Nem számít, hogy ki adta vissza neked *mondja Laor karjára simítva* -, hanem az, hogy mi az ára. Akárhogy is... *nem fejezi be a mondatot, csak elmosolyodik. Maga sem érti, miért van így, de szívéből kívánja ennek az embernek, hogy boldogsága teljes legyen és őszkorú, békés elmúlásig tartson. Mellesleg megnyugtatja a gondolat, hogy ő van a hatujjú boszorkány mellett. Ha Nawanthirinek esetleg igaza volna, és tényleg a sötét isten keze van a dologban, szerelem ide vagy oda, a zsigereiben érzi, hogy Laor a helyes úton tartja majd ezt a szekeret. Persze, lehet, hogy téved, hiszen nincs egy napja, hogy ismeri, de Yeza ilyen.
A következőkre majdnem elneveti magát, de még idejében összeszorítja az ajkát, hogy ki ne bukjon rajta a kacagás.*
- Kevés dolgot tudok elképzelni ami távolabb állhat tőled, mint az alakoskodás. És ezzel az Úrnőd biztos nálam is jobban tisztában van. *Elhallgat egy pillanatra és kissé megdönti a fejét, ahogy ujjai finoman megsimítják Laor arcát.* - Tudod, nagyon emlékeztetsz a fivéremre. *Hamar visszahúzza a kezét és a pillantását is zavartan kapja másfelé, mint aki olyasmit mondott, amit nem nem kellett volna. Laor ellenőrzi a folyosót az ajtórésen kilesve, de azért még fűz hozzá néhány mondatot.
A vörös apró torokköszörülés után néz fel újra.*
- Fegyverek és vajákosság... *ismétli az ajánlást. Nyomorultul megbicsaklik a hangja közben, mint akinek soha, semmi köze nem volt egyikhez sem.* - Járd ki nekem *szorítja meg a férfi kezét.* - Kérlek. És ha az Úrnőd kérdez, csak felelj neki őszintén. Bár... erre aligha kell felbujtani.
*Hálásan biccent Laor felé, aztán óvatosan kisurran a raktárhelyiségből, de ahelyett, hogy végigszaladna a folyosón, egy határozott lépéssel odalibben a Kancellár irodájának ajtajához és kopogtatás nélkül benyit. Nem óvatoskodik, nem szól egy szót sem, csak becsusszan az épp csak kinyitott ajtón.*
//HVR//
*Meglapul egy pillanatra az ajtónak simulva. Nagyokat szusszan és fülel. Csak aztán emeli pillantását a székében trónoló Habrertusra.*
- Bocsáss meg, hogy csak így rád törtem, Kegyelmes Úr. *Aggodalmas arccal, a ruhája szegélyét morzsolgatva lép közelebb.* - De láttam a Báró Urat távozni és... *Nagyot sóhajt, hogy rendezze a gondolatait, mielőtt méltatlanul össze-vissza zagyválna.*
- Esdve kérem Méltóságod segítségét. Az a pribék *lesüti a szemét* - Laor Úr *javítja ki magát.* - Azt vettem ki a szavaiból, hogy a Nagyasszony itt kíván tartani engem. Fegyveres... gyakorlat meg... vajákosság *ráncolja a homlokát, mint aki furcsa, idegen kifejezéseket ismétel* tanulására. Gondolom az Ifjú Úrnő miatt, hogy hasznomat lássák, ha már a közelükben vagyok. *Megvonja a vállát egy apró szájelhúzással. Könnyű belelátni, hogy eddig egészen más dolga lehetett a Báró Úr mellett, amely most a házasság miatt többé nem járja.*
- Kérem Kegyelmedet, találjon ki valamit. Ha tényleg maradnom kell, akkor... legalább olykor-olykor, csak néhány órácskára... talán megkérhetné a Nagyasszonyt, hogy hadd segítsek Méltóságodnak itt a Kancellárián, hogy elszabadulhassak. Ígérem, hasznára leszek *bólogat esdeklőn.* - Elvárták tőlem a szép kézírást és a számokkal is boldogulok... nagyjából *teszi hozzá, de reménykedőn pillog a Kancellárra.* - Tudom, hogy nem szolgáltam rá a kegyedre, Uram, de *átöleli karjait, mint akit fagyos szél borzongat* - idegen nekem itt minden. És halálra rémít.
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 15:27:06
Üzenet elküldve: 2022-05-15 15:27:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Hubi rendszerint nem kedveli és rosszul viseli, ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt ő szeretné. Most látszólag nincs oka az elégedettlenségre, leszámítva a báró egy elejtett megjegyzését. A maga részéről úgy tervezte, hogy Yeza a Radkraalban kap elszállásolást, akár egyes, jelenleg tárolási célokat szolgáló helyiségek felszabadításával, hogy bármikor a rendelkezésére álljon, de a wegtoreni másképp gondolja. Furcsa mód Hubi még elégedett is az események ilyetén alakulásával. Érteni véli ezt az udvariasan az ő kényelmének garantálásába csomagolt kitételt. Okos döntés partnere szempontjából, Hubi pedig kedveli az okos embereket. Még úgy is, ha ezért nem minden alakul a tervei szerint.*
- Nehezen tudnám elképzelni, hogy Yeza bármi módon is a terhemre legyen, de természetesen nem találok okot kívánságod elutasítására.
*A báróval ellentétben a jó kancellár egy pillanatig sem biztos benne, hogy a vörös el lesz ragadtatva a megállapodás azon részétől, miszerint Hubi segítségére kell legyen. Voltak jelek amik arra engedtek következtetni, hogy nem rajong a társaságáért. Igaz, olyanok is amik az ellenkezőjét bizonyították. Nem számít. Ha kedves lesz hozzá, Hubi is úriemberként fog viselkedni.*
- Hogyne, azonnal intézkedem.
*Amikor pedig érzékeny búcsút vettek egymástól, Hubi becsukja az ajtót, visszasétál asztala mögé és miután leült, egy nagyon elégedett vigyorral vakarja meg magát egy nagyon illetlen helyen. Alig várja már a gyümölcsöző együttműködést a vörössel. A gondolat alkalmat ad arra, hogy tégelyügyi ellenőrzést tegyen. Alig van már valami benne, és az a kevés is aggasztóan besűrűsödöttnek tűnik. Mielőtt a szolgák után csengetne, amolyan önsorsrontó módon tesz egy villámlátogatást lakosztályában, ahonnan Jágóval a vállán tér vissza. Ezután a csengetésre kis idő múltán besiető szolgálónak meghagyja, hogy Yezát küldje a bárója után, és érdeklődje meg az erődben, hogy a nagyasszony mikor tudja fogadni őt?*
- TÉGELY!
*Jágó éleslátón veti közbe, amikor a jó kancellár visszacsavarja a tetőt az edénykére.*
- Ha nem jártatod a csőröd, nézheted.
*Hubi szinte kegyként közli hű szárnyasával, hogy figyelemmel kísérheti a kancellárt kedvenc szabadidős elfoglaltsága gyakorlása közben, de a madár alighanem nem érti, hogy mire gondol. Mert mintha ijedten borzolná a tollait.*
*Hubi rendszerint nem kedveli és rosszul viseli, ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt ő szeretné. Most látszólag nincs oka az elégedettlenségre, leszámítva a báró egy elejtett megjegyzését. A maga részéről úgy tervezte, hogy Yeza a Radkraalban kap elszállásolást, akár egyes, jelenleg tárolási célokat szolgáló helyiségek felszabadításával, hogy bármikor a rendelkezésére álljon, de a wegtoreni másképp gondolja. Furcsa mód Hubi még elégedett is az események ilyetén alakulásával. Érteni véli ezt az udvariasan az ő kényelmének garantálásába csomagolt kitételt. Okos döntés partnere szempontjából, Hubi pedig kedveli az okos embereket. Még úgy is, ha ezért nem minden alakul a tervei szerint.*
- Nehezen tudnám elképzelni, hogy Yeza bármi módon is a terhemre legyen, de természetesen nem találok okot kívánságod elutasítására.
*A báróval ellentétben a jó kancellár egy pillanatig sem biztos benne, hogy a vörös el lesz ragadtatva a megállapodás azon részétől, miszerint Hubi segítségére kell legyen. Voltak jelek amik arra engedtek következtetni, hogy nem rajong a társaságáért. Igaz, olyanok is amik az ellenkezőjét bizonyították. Nem számít. Ha kedves lesz hozzá, Hubi is úriemberként fog viselkedni.*
- Hogyne, azonnal intézkedem.
*Amikor pedig érzékeny búcsút vettek egymástól, Hubi becsukja az ajtót, visszasétál asztala mögé és miután leült, egy nagyon elégedett vigyorral vakarja meg magát egy nagyon illetlen helyen. Alig várja már a gyümölcsöző együttműködést a vörössel. A gondolat alkalmat ad arra, hogy tégelyügyi ellenőrzést tegyen. Alig van már valami benne, és az a kevés is aggasztóan besűrűsödöttnek tűnik. Mielőtt a szolgák után csengetne, amolyan önsorsrontó módon tesz egy villámlátogatást lakosztályában, ahonnan Jágóval a vállán tér vissza. Ezután a csengetésre kis idő múltán besiető szolgálónak meghagyja, hogy Yezát küldje a bárója után, és érdeklődje meg az erődben, hogy a nagyasszony mikor tudja fogadni őt?*
- TÉGELY!
*Jágó éleslátón veti közbe, amikor a jó kancellár visszacsavarja a tetőt az edénykére.*
- Ha nem jártatod a csőröd, nézheted.
*Hubi szinte kegyként közli hű szárnyasával, hogy figyelemmel kísérheti a kancellárt kedvenc szabadidős elfoglaltsága gyakorlása közben, de a madár alighanem nem érti, hogy mire gondol. Mert mintha ijedten borzolná a tollait.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 14:58:01
Üzenet elküldve: 2022-05-15 14:58:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem.
*Elég kurta válasz Yeza kérdésére, miszerint őt tartja-e finom úriasszonynak? Ezért akár sértésként is fel lehetne fogni, de van a hangjában valami vidámság ami arra utal, hogy az úriasszony jelző lenne dehonesztáló. Ráadásul Yeza hasonlóképpen vélekedik. Két ujjal felveszi a földről a kancellári aktot, mintha tartana tőle, hogy Hubit érintő pletykák és előítéletek akár így is átragadhatnának rá, és visszateszi a többi rajz közé. Közben odakintről ajtónyitás zaja szűrődik be és most már a vörös sem tartózkodik attól, hogy füleljen. Természetesen ő is figyel és kellően csendben vannak hozzá, hogy a kinti társalgás szavai utat találjanak hozzájuk. Abban egészen biztos, hogy Yeza most nem igazán boldog, mert ha jól vette ki, a báró kvázi a kancellár rendelkezésére bocsátotta. Egy "úgy tudtam" kifejezés ül ki az arcára a jó Habrertus elégedett hangját hallva, aztán bólint egyet. Ez a wegtoreni okos ember. Bármennyire úgy tűnik, hogy teljesítette a kancellár egy óhaját, fenntart egy menekülőutat a vörösnek. Elvégre Yeza nem lesz összezárva a nap minden órájában, a hat minden napján az öreggel. Az éjszakákat a báró otthonában fogja tölteni, aki bizonyára talál majd okot az egyezség olyan felbontására, hogy a kancellár ne érezze magát megsértve abban az esetben, ha Yeza elviselhetetlennek érezné a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy így minden este beszámolhat a bárónak a Kancellárián tapasztaltakról, a kancellárról. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy Habrertus elszámította magát, és néhány gyönyörteli (Yeza számára esetleg gyötrelmes) óráért cserébe ő szolgálja ki a wegtorenit. De ezzel nem foglalkozik különösebben, ez legyen a kancellár gondja. Meg persze Yezáé, aki ebben a pillanatban elég gondterheltnek tűnik. Majdnem meg is jegyzi neki vigasztalón, hogy a vén kecske aligha fog minden nap rámászni, azt az egy-két alkalmat meg el lehet viselni egy kiadós mosdással. Végül inkább visszanyeli a gondolatot. Az jut eszébe, hogy ha ő lenne a vörös helyében, nemhogy mosakodás, de bőrének lekaparása sem lenne elég. Közben a folyosó elcsendesedik, a báró valószínűleg távozik, Habrertus pedig visszavonul odújába.*
- Nem. *a korábbi után egy változatos válasz egy vigyor kíséretében* Nem marad erőm. De van itt még valami, ha már kötelességről esett szó. Én igazán szeretem azt a némbert. Őszintén. Most pedig, hogy visszatért... azt rebesgetik, hogy a sötét isten keze van a dologban. Harcoltam Sa'Tereth ellen a holtak járásakor, kis híján otthagytam a fogam. De tudod mit? Ha ő adta vissza, akkor jól van úgy. Nem érdekel.
*Mivel Sa'Tereth tanai sem Artheniorban, sem a Vashegyen nem örvendenek nagy népszerűségnek, biztos benne, hogy Yezának ez nem fog tetszeni. De ez sem érdekli.*
- Nem ismer. *javítja ki a vörös véleményét* És azt hiszem, hogy nem is akar megismerni. Ne vedd ezt sértésnek, ilyen. Persze ettől függetlenül kérdezni fog rólad, és bár úgy fog tenni, mintha az apró részletek nem érdekelnék, elsősorban nem arra lesz kíváncsi, hogy miért jöttél a báróval, Cha'yss-nak mik a tervei és Artheniorban még mindig máglyára akarják-e vetni amiért feltámadt, hanem arra, hogy mit műveltünk kettesben? De ha szeretnéd, megpróbálom úgy alakítani, hogy látni akarjon. Nem mondom, hogy biztos sikerülni fog, de egy próbát megér.
*Csengőszó hallatszik és a kancellár rikácsolása két ajtón keresztül is, ahogy a szolgálók után kiált.*
- Jobb, ha mész. *nyitja kis résnyire az ajtót és kiles* Ha a báródhoz sietsz, talán a mai napot megúszod. És ne feledd, áll amit mondtam. Ha a kancellár elviselhetetlen, szólj! Kitalálunk valamit. Mondjuk az úrnő parancsára és a báró jóváhagyásával fegyveres továbbképzésen kell részt venned, vagy éppen az úrnő iránymutatásával kell elmélyedned a vajákosság rejtelmeiben.
*Ez utóbbi Yeza számára talán nem értelmezhető, ezért hozzáteszi.*
- Bár a jó kancellárunk igen magabiztos, határozott és céltudatos, úgy tűnik mintha Lea jelenlétében ezeknek nyoma sem lenne. Lehet, hogy az is elég az adott helyzetben ha megemlíted: az úrnőnek nem tetszene amit a kancellár szeretne.
*Megvonja a vállát.*
- Talán nem pisál azonnal a nadrágjába, de ha a kedvét lelohasztod, már félsiker.
*Később pedig, ha Yeza már kisurrant, csendesen behúzza maga után a helyiség ajtaját és igyekszik nesztelenül, feltűnéstől mentesen távozni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem.
*Elég kurta válasz Yeza kérdésére, miszerint őt tartja-e finom úriasszonynak? Ezért akár sértésként is fel lehetne fogni, de van a hangjában valami vidámság ami arra utal, hogy az úriasszony jelző lenne dehonesztáló. Ráadásul Yeza hasonlóképpen vélekedik. Két ujjal felveszi a földről a kancellári aktot, mintha tartana tőle, hogy Hubit érintő pletykák és előítéletek akár így is átragadhatnának rá, és visszateszi a többi rajz közé. Közben odakintről ajtónyitás zaja szűrődik be és most már a vörös sem tartózkodik attól, hogy füleljen. Természetesen ő is figyel és kellően csendben vannak hozzá, hogy a kinti társalgás szavai utat találjanak hozzájuk. Abban egészen biztos, hogy Yeza most nem igazán boldog, mert ha jól vette ki, a báró kvázi a kancellár rendelkezésére bocsátotta. Egy "úgy tudtam" kifejezés ül ki az arcára a jó Habrertus elégedett hangját hallva, aztán bólint egyet. Ez a wegtoreni okos ember. Bármennyire úgy tűnik, hogy teljesítette a kancellár egy óhaját, fenntart egy menekülőutat a vörösnek. Elvégre Yeza nem lesz összezárva a nap minden órájában, a hat minden napján az öreggel. Az éjszakákat a báró otthonában fogja tölteni, aki bizonyára talál majd okot az egyezség olyan felbontására, hogy a kancellár ne érezze magát megsértve abban az esetben, ha Yeza elviselhetetlennek érezné a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy így minden este beszámolhat a bárónak a Kancellárián tapasztaltakról, a kancellárról. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy Habrertus elszámította magát, és néhány gyönyörteli (Yeza számára esetleg gyötrelmes) óráért cserébe ő szolgálja ki a wegtorenit. De ezzel nem foglalkozik különösebben, ez legyen a kancellár gondja. Meg persze Yezáé, aki ebben a pillanatban elég gondterheltnek tűnik. Majdnem meg is jegyzi neki vigasztalón, hogy a vén kecske aligha fog minden nap rámászni, azt az egy-két alkalmat meg el lehet viselni egy kiadós mosdással. Végül inkább visszanyeli a gondolatot. Az jut eszébe, hogy ha ő lenne a vörös helyében, nemhogy mosakodás, de bőrének lekaparása sem lenne elég. Közben a folyosó elcsendesedik, a báró valószínűleg távozik, Habrertus pedig visszavonul odújába.*
- Nem. *a korábbi után egy változatos válasz egy vigyor kíséretében* Nem marad erőm. De van itt még valami, ha már kötelességről esett szó. Én igazán szeretem azt a némbert. Őszintén. Most pedig, hogy visszatért... azt rebesgetik, hogy a sötét isten keze van a dologban. Harcoltam Sa'Tereth ellen a holtak járásakor, kis híján otthagytam a fogam. De tudod mit? Ha ő adta vissza, akkor jól van úgy. Nem érdekel.
*Mivel Sa'Tereth tanai sem Artheniorban, sem a Vashegyen nem örvendenek nagy népszerűségnek, biztos benne, hogy Yezának ez nem fog tetszeni. De ez sem érdekli.*
- Nem ismer. *javítja ki a vörös véleményét* És azt hiszem, hogy nem is akar megismerni. Ne vedd ezt sértésnek, ilyen. Persze ettől függetlenül kérdezni fog rólad, és bár úgy fog tenni, mintha az apró részletek nem érdekelnék, elsősorban nem arra lesz kíváncsi, hogy miért jöttél a báróval, Cha'yss-nak mik a tervei és Artheniorban még mindig máglyára akarják-e vetni amiért feltámadt, hanem arra, hogy mit műveltünk kettesben? De ha szeretnéd, megpróbálom úgy alakítani, hogy látni akarjon. Nem mondom, hogy biztos sikerülni fog, de egy próbát megér.
*Csengőszó hallatszik és a kancellár rikácsolása két ajtón keresztül is, ahogy a szolgálók után kiált.*
- Jobb, ha mész. *nyitja kis résnyire az ajtót és kiles* Ha a báródhoz sietsz, talán a mai napot megúszod. És ne feledd, áll amit mondtam. Ha a kancellár elviselhetetlen, szólj! Kitalálunk valamit. Mondjuk az úrnő parancsára és a báró jóváhagyásával fegyveres továbbképzésen kell részt venned, vagy éppen az úrnő iránymutatásával kell elmélyedned a vajákosság rejtelmeiben.
*Ez utóbbi Yeza számára talán nem értelmezhető, ezért hozzáteszi.*
- Bár a jó kancellárunk igen magabiztos, határozott és céltudatos, úgy tűnik mintha Lea jelenlétében ezeknek nyoma sem lenne. Lehet, hogy az is elég az adott helyzetben ha megemlíted: az úrnőnek nem tetszene amit a kancellár szeretne.
*Megvonja a vállát.*
- Talán nem pisál azonnal a nadrágjába, de ha a kedvét lelohasztod, már félsiker.
*Később pedig, ha Yeza már kisurrant, csendesen behúzza maga után a helyiség ajtaját és igyekszik nesztelenül, feltűnéstől mentesen távozni.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-13 11:09:22
Üzenet elküldve: 2022-05-13 11:09:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Az igric mindig gondosan, de nem kínosan ügyel a megjelenésére, a ruhájára, a kiegészítőire és úgy egészében véve arra a képre, amit a külvilág felé mutat. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ahogy aláír. A lehető legszerényebb sorból érkezett, ha a kancellár tudná, hogy egy szajha fia szivarozik szemben vele és aranyak ezréről tárgyal, talán átértékelné magában a wegtorenit. Mesterének köszönhet mindent, aki meglátta a fiatal fiúban a lehetőséget és az affinitást és kitanította mindenre. Neki köszönhet most mindent. És kevesen tudják, hogy még annál is többet.
Kiemelkedett sorstársai sorából, több lett annál, mint amit bárki is kinézett volna a csenevész kölyökből, aki a bordélyban a vendégek ruháit mosta, csizmáját pucolta. Most pedig itt ül és egy kancellárral tárgyal, elveszi a thargok úrnőjét feleségül és kisebb kereskedelmi birodalomnak parancsol. Szép kis eredmény, bárki elismerheti.
Száz szónak is egy a vége, Habrertus méltán lehet elégedett az igric aláírásával és a báró sem szúrta volna ki valami macskakaparással a szemét a szerződés alján.
Bocsánatkérőn mosolyog, amikor a kancellár megértőn beszél arról, hogy nem tudott azonnal válasszal szolgálni és övezi fel magát Yeza fegyverével, majd akasztja vállára Kathlynt.*
- Biztosan találok megoldást. *Mosolyog a kancellárra.
Habretus az ajtóig kíséri, ahol tökéletes időzítéssel fordul vissza, hogy hirtelen ötletnek tűnjön a kézenfekvő, mindkettőjük számára előnyös megoldás. Yeza, a vörös. Aki felügyelhetné a felújítás munkálatait, kontaktálhatna az igriccel és segíthetne a kancellárnak számos teendői között. Hát hogy nem jutott ez az eszébe eddig?*
- Természetesen nem kívánok visszaélni bizalmaddal és vendégszereteteddel, Yeza szállása Varangyvárban lesz. *Mosolyog a láthatóan boldog vén kecskére.*
- Biztos vagyok benne, hogy ő is örülni fog, hogy egy ilyen elismert és magas rangú férfival dolgozhat, mint tenmagad. *Válaszolja. "Férfi", inkább vén kéjenc kecske, aki megnyalná a sót. Az igric biztos benne, hogy Habrertus be fog próbálkozni Yezánál, de abban is, hogy a vörös elég eszes és talpraesett, hogy mérlegelni tudjon és megfelelően cselekedni. Nem prédaként veti a kancellár elé, hanem inkább csalétekként, ami ha kell, meg tudja védeni magát.
Eltartja a még mindig füstölő szivart maguktól, amikor kezet fog a kancellárral, szívélyes és barátságos kézszorítás ez, egy sikeresen megkötött, többfrontos üzlet nonverbális megpecsételése ez.*
- Megtennéd, hogy értesítteted kísérőm, hogy a lovaknál várom? Azt hiszem, sok dolgunk lesz mostantól. Az esküvő, a felújítás, zajlik az élet, nem igaz? *Mondja még és ha Habrertus nem tartóztatja, akkor boldogan kiélvezve a szivar utolsó kétharmadát is, megindul kifelé a Radkraalból az istállók felé.*
*Az igric mindig gondosan, de nem kínosan ügyel a megjelenésére, a ruhájára, a kiegészítőire és úgy egészében véve arra a képre, amit a külvilág felé mutat. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ahogy aláír. A lehető legszerényebb sorból érkezett, ha a kancellár tudná, hogy egy szajha fia szivarozik szemben vele és aranyak ezréről tárgyal, talán átértékelné magában a wegtorenit. Mesterének köszönhet mindent, aki meglátta a fiatal fiúban a lehetőséget és az affinitást és kitanította mindenre. Neki köszönhet most mindent. És kevesen tudják, hogy még annál is többet.
Kiemelkedett sorstársai sorából, több lett annál, mint amit bárki is kinézett volna a csenevész kölyökből, aki a bordélyban a vendégek ruháit mosta, csizmáját pucolta. Most pedig itt ül és egy kancellárral tárgyal, elveszi a thargok úrnőjét feleségül és kisebb kereskedelmi birodalomnak parancsol. Szép kis eredmény, bárki elismerheti.
Száz szónak is egy a vége, Habrertus méltán lehet elégedett az igric aláírásával és a báró sem szúrta volna ki valami macskakaparással a szemét a szerződés alján.
Bocsánatkérőn mosolyog, amikor a kancellár megértőn beszél arról, hogy nem tudott azonnal válasszal szolgálni és övezi fel magát Yeza fegyverével, majd akasztja vállára Kathlynt.*
- Biztosan találok megoldást. *Mosolyog a kancellárra.
Habretus az ajtóig kíséri, ahol tökéletes időzítéssel fordul vissza, hogy hirtelen ötletnek tűnjön a kézenfekvő, mindkettőjük számára előnyös megoldás. Yeza, a vörös. Aki felügyelhetné a felújítás munkálatait, kontaktálhatna az igriccel és segíthetne a kancellárnak számos teendői között. Hát hogy nem jutott ez az eszébe eddig?*
- Természetesen nem kívánok visszaélni bizalmaddal és vendégszereteteddel, Yeza szállása Varangyvárban lesz. *Mosolyog a láthatóan boldog vén kecskére.*
- Biztos vagyok benne, hogy ő is örülni fog, hogy egy ilyen elismert és magas rangú férfival dolgozhat, mint tenmagad. *Válaszolja. "Férfi", inkább vén kéjenc kecske, aki megnyalná a sót. Az igric biztos benne, hogy Habrertus be fog próbálkozni Yezánál, de abban is, hogy a vörös elég eszes és talpraesett, hogy mérlegelni tudjon és megfelelően cselekedni. Nem prédaként veti a kancellár elé, hanem inkább csalétekként, ami ha kell, meg tudja védeni magát.
Eltartja a még mindig füstölő szivart maguktól, amikor kezet fog a kancellárral, szívélyes és barátságos kézszorítás ez, egy sikeresen megkötött, többfrontos üzlet nonverbális megpecsételése ez.*
- Megtennéd, hogy értesítteted kísérőm, hogy a lovaknál várom? Azt hiszem, sok dolgunk lesz mostantól. Az esküvő, a felújítás, zajlik az élet, nem igaz? *Mondja még és ha Habrertus nem tartóztatja, akkor boldogan kiélvezve a szivar utolsó kétharmadát is, megindul kifelé a Radkraalból az istállók felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152