Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:00:58
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:00:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
*Amikor a szép vonalvezetéssel papírra vetett, szemrevaló keblek és a művészet eme nem feltétlenül hagyományos ágának kivesézésébe bonyolódnak, elhangzik egy szókapcsolat, amire felszalad Yeza szemöldöke. Körülnéz. Oldalra dőlve beles a szekrény mellé, de pont olyan tanácstalanul kénytelen visszanézni a férfira, mint ahogy elkezdte a "keresgélést"* - Finom úriasszonyok? Ugye ezt nem rám értetted? Mert ha csak az nem számít úrinak, hogy egy Wegtoreni Bárót szolgálok, nem sok kiváltságlevél húzza a zsebemet. Asszony meg végképp nem vagyok. Finom, nos... *vonja meg a vállát, aztán rátartin kunkorodó, csibész mosoly kapaszkodik az ajkára, de talányban hagyja a befejezést. Csupán egy vállvonást told a mondat végére.
Valahogy volt egy olyan sejtése, hogy e védelmező felajánlás nem személyesen neki, inkább csak a helyzenének szól. Pont ez igazolja leginkább a vádat, mely Laort lovagként fémjelzi. Nincs szó arról, hogy a vörös ne lenne tisztában azzal, hogy a gyermekded mesék kivételével ez a titulus egészen más arcát mutatja a valóságban. Épp úgy, ahogy a finom úriasszonyok valódi természetét se kell nagyon bolygatni. Még igazán messze van tőle, hogy akár csak gondoljon rá, hogy ismeri ezt a férfit, de... a fene tudja. Yeza túl sokat látott már hozzá, hogy most csak úgy elkezdjen hinni az önzetlenség és a filantróp elvek tényszerű létezésében, de már az is nagy szó, hogy felmerül benne a gondolat.
Csak mosolyog az őszinteség cégére alatt elővezetett monológon. Tulajdonképpen, ha nem kellene csendben lenniük, már inkább kacagna, de így igyekszik visszafogni magát. Kommentálna is mindjárt, de a Kancellár Úr délceg aktja eléggé eltéríti az eseményeket.
Fülel egy darabig. Úgy tűnik, talán megúszták a dolgot, de a szíve jócskán megszaporázza az ütemét, amikor meghallja nyílni az ajtót, aztán pedig Caldorcor szokásosan művi hanglejtését. Így a tilosban már minden mindegy alapon csak beadja a derekát a hallgatózásnak. Elvégre ezek a szavak már nem zárt ajtók mögött hangzanak el. Vagyis de, csak egy másik zárt ajtó mögött, ami teljesen más. Ez nyilvánvaló.
Hiába tagadná, az elhangzó egyezség nem kevés aggodalmat ébreszt benne. Próbálja meggyőzni magát, hogy örülnie kéne, hiszen ez remek lehetőség, hogy bizonyítson. De itt akarják hagyni. Itt. Még a Báró oldalán is megvolt benne a félsz, ahogy megérkeztek, de így magára maradna. Mi van, ha elszúr valamit? A Kancellár kéjvágya még a legkisebb dolog, ami miatt aggódik (és itt most történetesen e jelző kapcsán fel sem merülnek benne a firtatott méretek). Idegen hely, idegen szokások, a Nagyasszony részéről pedig gonoszkodó ellenszenv, amire még csak rá sem szolgált.
Nagyot nyel. Ez most olyan mély víz, amiben már benne van. Átkozhatná Caldorcort, hogy így felajánlotta, de Yeza volt az, aki lehetőséget kért a bizonyításra. Hát most már muszáj is lesz.
Kivárja, míg a folyosó ismét csendbe burkolózik, csak aztán szólal meg.*
- És vajon lenne még erőd azokra a formás pipikre a kötelesség után? *csatol vissza a korábbiakra. Inkább, mint hogy az imént elhangzottakról essék szó.* - Az Úrnő roppant szigorúnak tűnik. Nem is tudom... Mit gondoljak arról, hogy épp rád bízott?
*Valóban megforgatja ezt a döntést magában több irányból is, de nem tudja, egyáltalán van-e különösebb jelentősége.*
- Szóval Laor *pillant a férfira kíváncsian* -, az alengueux-i kovács fia. Mit fogsz mondani neki, ha rólam kérdez? Kérdezni fog? Kell tartanom tőle? Nem kedvel *húzza el a száját, kissé megfeledkezve arról, hogy szünetet hagyjon a válaszokhoz.* - Pedig én igazán szívesen megismerném... jobban.
*Amikor a szép vonalvezetéssel papírra vetett, szemrevaló keblek és a művészet eme nem feltétlenül hagyományos ágának kivesézésébe bonyolódnak, elhangzik egy szókapcsolat, amire felszalad Yeza szemöldöke. Körülnéz. Oldalra dőlve beles a szekrény mellé, de pont olyan tanácstalanul kénytelen visszanézni a férfira, mint ahogy elkezdte a "keresgélést"* - Finom úriasszonyok? Ugye ezt nem rám értetted? Mert ha csak az nem számít úrinak, hogy egy Wegtoreni Bárót szolgálok, nem sok kiváltságlevél húzza a zsebemet. Asszony meg végképp nem vagyok. Finom, nos... *vonja meg a vállát, aztán rátartin kunkorodó, csibész mosoly kapaszkodik az ajkára, de talányban hagyja a befejezést. Csupán egy vállvonást told a mondat végére.
Valahogy volt egy olyan sejtése, hogy e védelmező felajánlás nem személyesen neki, inkább csak a helyzenének szól. Pont ez igazolja leginkább a vádat, mely Laort lovagként fémjelzi. Nincs szó arról, hogy a vörös ne lenne tisztában azzal, hogy a gyermekded mesék kivételével ez a titulus egészen más arcát mutatja a valóságban. Épp úgy, ahogy a finom úriasszonyok valódi természetét se kell nagyon bolygatni. Még igazán messze van tőle, hogy akár csak gondoljon rá, hogy ismeri ezt a férfit, de... a fene tudja. Yeza túl sokat látott már hozzá, hogy most csak úgy elkezdjen hinni az önzetlenség és a filantróp elvek tényszerű létezésében, de már az is nagy szó, hogy felmerül benne a gondolat.
Csak mosolyog az őszinteség cégére alatt elővezetett monológon. Tulajdonképpen, ha nem kellene csendben lenniük, már inkább kacagna, de így igyekszik visszafogni magát. Kommentálna is mindjárt, de a Kancellár Úr délceg aktja eléggé eltéríti az eseményeket.
Fülel egy darabig. Úgy tűnik, talán megúszták a dolgot, de a szíve jócskán megszaporázza az ütemét, amikor meghallja nyílni az ajtót, aztán pedig Caldorcor szokásosan művi hanglejtését. Így a tilosban már minden mindegy alapon csak beadja a derekát a hallgatózásnak. Elvégre ezek a szavak már nem zárt ajtók mögött hangzanak el. Vagyis de, csak egy másik zárt ajtó mögött, ami teljesen más. Ez nyilvánvaló.
Hiába tagadná, az elhangzó egyezség nem kevés aggodalmat ébreszt benne. Próbálja meggyőzni magát, hogy örülnie kéne, hiszen ez remek lehetőség, hogy bizonyítson. De itt akarják hagyni. Itt. Még a Báró oldalán is megvolt benne a félsz, ahogy megérkeztek, de így magára maradna. Mi van, ha elszúr valamit? A Kancellár kéjvágya még a legkisebb dolog, ami miatt aggódik (és itt most történetesen e jelző kapcsán fel sem merülnek benne a firtatott méretek). Idegen hely, idegen szokások, a Nagyasszony részéről pedig gonoszkodó ellenszenv, amire még csak rá sem szolgált.
Nagyot nyel. Ez most olyan mély víz, amiben már benne van. Átkozhatná Caldorcort, hogy így felajánlotta, de Yeza volt az, aki lehetőséget kért a bizonyításra. Hát most már muszáj is lesz.
Kivárja, míg a folyosó ismét csendbe burkolózik, csak aztán szólal meg.*
- És vajon lenne még erőd azokra a formás pipikre a kötelesség után? *csatol vissza a korábbiakra. Inkább, mint hogy az imént elhangzottakról essék szó.* - Az Úrnő roppant szigorúnak tűnik. Nem is tudom... Mit gondoljak arról, hogy épp rád bízott?
*Valóban megforgatja ezt a döntést magában több irányból is, de nem tudja, egyáltalán van-e különösebb jelentősége.*
- Szóval Laor *pillant a férfira kíváncsian* -, az alengueux-i kovács fia. Mit fogsz mondani neki, ha rólam kérdez? Kérdezni fog? Kell tartanom tőle? Nem kedvel *húzza el a száját, kissé megfeledkezve arról, hogy szünetet hagyjon a válaszokhoz.* - Pedig én igazán szívesen megismerném... jobban.
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:46:58
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:46:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Szélesen mosolyogva bólint amikor visszaveszi a tollat. Arra még szakít időt, hogy felitassa a felesleges tintát az aláírásról. Kár lenne ha elmaszatolódna. Annál is inkább, mert Hubinak kedvére van, hogy a báró nemcsak alákaparta a nevét, hanem szinte kalligrafikus gonddal kanyarította oda a szignóját. Ritka ez manapság. A póroktól persze nem is várna el semmit, tőlük az a nagy X is komoly teljesítmény, de művelt férfiútól rosszul esne az igénytelenség. Szerencsére Cha'yss nem okoz csalódást. Aztán nem lepődik meg azon, hogy a báró még nem járt a Hubi által legtöbbre tartott városban. Kevesen értékelik azt, amit nyújtani tud. Ezért tart itt Lanawin.*
- Ugyan, kérlek! *áll fel ő is amikor a báró szabadkozik amiért nem tud segíteni, egyben indulni készül* Szó sincs sértődésről! Hiszen nem is számíthattam rá, hogy azon nyomban elő tudsz rántani valakit a tarsolyodból. Számomra az is megnyugtató gondolat, hogy foglalkozni fogsz szerény kérésemmel.
*Megértően bólogat és szelíden mosolyog arra, hogy a báró most már a kis nőjével múlatná az időt. A jó kancellár ezt tulajdonképpen meg is érti. Talán első blikkre sápadt kis penészvirágnak látszik Aenae, de azért...*
- Oh, parancsolj! *int a fegyverek felé* Hiszen te - érdemeid számossága okán - magadnál tarthatod őket.
*Az ajtóig kíséri a bárót aki nem győz hálálkodni. Ez természetes. Még akkor is, ha Hubinak most az a hasonlat jut eszébe, hogy olyanok ők, mint két hamiskártyás. Mindketten pontosan ismerik a másik trükkjeit, de ez nem riasztja vissza egyiket sem attól, hogy éljen ezekkel. Persze az ismeretség nem olyan régi a báróval, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsa, hogy kellemes színjáték zajlik itt, de erős a gyanúja. Amikor Cha'yss megtorpan és úgy szórja Hubi lábai elé Yezát, mintha apróság lenne amiről eddig megfeledkezett, a jó kancellár elbizonytalanodik. Ez tényleg őszinte pillanatnak tűnik, de a lelke mélyén lapuló kígyó már sziszeg, hogy legyen résen.*
- Ez... ez egészen váratlan öröm, barátom. Megvallom, hogy nem is számítottam rá, hogy ilyen értékes és megbízható embered szolgálatait vehetem igénybe.
*Valószínűleg nemcsak ő, hanem a báró is pontosan tudja, hogy erre ment ki a játék, de ezt mégsem lehet csak úgy kimondani. A kérdés inkább csak az, hogy Cha'yss tervei szerint alakul így, vagy az a megtorpanás nem volt tervezett? És Hubi, minden élettapasztalata ellenére úgy dönt, hogy nem volt az. Annyira hitelesnek tűnt az elgondolkodó homlokvakarás a szivart tartó kézzel, hogy még egy gyűrött kabátot is odaképzelt a báróra, az istenek tudják, hogy miért.*
- Élek megtisztelő ajánlatoddal, és úgy gondolom, hogy ez mindkettőnk számára előnyös lesz. Hiszem, hogy Yeza gazdagohat olyan értékes tapasztalatokkal a Vashegyen, melyeknek később tenmagad jó hasznát tudod venni.
*Ha a báró nem idegenkedik az ilyesmitől, Hubi kezet is ráz vele, majd előzékenyen nyitja ki számára a Kancellária ajtaját. Közben arra gondol, hogy mielőbb fel kell keresnie a halálból visszatért némbert. Bármennyire is tart tőle, valamiért szívesebben nyaggatná őt tégelyügyileg, Aenae helyett. Talán a gondolat köti le, talán már a hallása nem olyan éles, mint ifjabb éveiben, de a kis sikkantást nem veszi észre a folyosó túlfelének irányából.*
*Szélesen mosolyogva bólint amikor visszaveszi a tollat. Arra még szakít időt, hogy felitassa a felesleges tintát az aláírásról. Kár lenne ha elmaszatolódna. Annál is inkább, mert Hubinak kedvére van, hogy a báró nemcsak alákaparta a nevét, hanem szinte kalligrafikus gonddal kanyarította oda a szignóját. Ritka ez manapság. A póroktól persze nem is várna el semmit, tőlük az a nagy X is komoly teljesítmény, de művelt férfiútól rosszul esne az igénytelenség. Szerencsére Cha'yss nem okoz csalódást. Aztán nem lepődik meg azon, hogy a báró még nem járt a Hubi által legtöbbre tartott városban. Kevesen értékelik azt, amit nyújtani tud. Ezért tart itt Lanawin.*
- Ugyan, kérlek! *áll fel ő is amikor a báró szabadkozik amiért nem tud segíteni, egyben indulni készül* Szó sincs sértődésről! Hiszen nem is számíthattam rá, hogy azon nyomban elő tudsz rántani valakit a tarsolyodból. Számomra az is megnyugtató gondolat, hogy foglalkozni fogsz szerény kérésemmel.
*Megértően bólogat és szelíden mosolyog arra, hogy a báró most már a kis nőjével múlatná az időt. A jó kancellár ezt tulajdonképpen meg is érti. Talán első blikkre sápadt kis penészvirágnak látszik Aenae, de azért...*
- Oh, parancsolj! *int a fegyverek felé* Hiszen te - érdemeid számossága okán - magadnál tarthatod őket.
*Az ajtóig kíséri a bárót aki nem győz hálálkodni. Ez természetes. Még akkor is, ha Hubinak most az a hasonlat jut eszébe, hogy olyanok ők, mint két hamiskártyás. Mindketten pontosan ismerik a másik trükkjeit, de ez nem riasztja vissza egyiket sem attól, hogy éljen ezekkel. Persze az ismeretség nem olyan régi a báróval, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsa, hogy kellemes színjáték zajlik itt, de erős a gyanúja. Amikor Cha'yss megtorpan és úgy szórja Hubi lábai elé Yezát, mintha apróság lenne amiről eddig megfeledkezett, a jó kancellár elbizonytalanodik. Ez tényleg őszinte pillanatnak tűnik, de a lelke mélyén lapuló kígyó már sziszeg, hogy legyen résen.*
- Ez... ez egészen váratlan öröm, barátom. Megvallom, hogy nem is számítottam rá, hogy ilyen értékes és megbízható embered szolgálatait vehetem igénybe.
*Valószínűleg nemcsak ő, hanem a báró is pontosan tudja, hogy erre ment ki a játék, de ezt mégsem lehet csak úgy kimondani. A kérdés inkább csak az, hogy Cha'yss tervei szerint alakul így, vagy az a megtorpanás nem volt tervezett? És Hubi, minden élettapasztalata ellenére úgy dönt, hogy nem volt az. Annyira hitelesnek tűnt az elgondolkodó homlokvakarás a szivart tartó kézzel, hogy még egy gyűrött kabátot is odaképzelt a báróra, az istenek tudják, hogy miért.*
- Élek megtisztelő ajánlatoddal, és úgy gondolom, hogy ez mindkettőnk számára előnyös lesz. Hiszem, hogy Yeza gazdagohat olyan értékes tapasztalatokkal a Vashegyen, melyeknek később tenmagad jó hasznát tudod venni.
*Ha a báró nem idegenkedik az ilyesmitől, Hubi kezet is ráz vele, majd előzékenyen nyitja ki számára a Kancellária ajtaját. Közben arra gondol, hogy mielőbb fel kell keresnie a halálból visszatért némbert. Bármennyire is tart tőle, valamiért szívesebben nyaggatná őt tégelyügyileg, Aenae helyett. Talán a gondolat köti le, talán már a hallása nem olyan éles, mint ifjabb éveiben, de a kis sikkantást nem veszi észre a folyosó túlfelének irányából.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:20:32
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:20:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Mint két roppant elégedett nemes, úgy ülnek egymással szemben a kancellárián és dohányoznak. Valódi uraknak érezhetik magukat és hát azok is mindketten. Bár a kancellár kissé már öreg, míg az igric ereje teljében van.
Valójában a három szekér fa vagy a harminc arany csak kellékek egy nagyobb játszmában, egy olyan előadásban, amelynek még csak el sem kezdődött. A valódi történések majdcsak ezután jönnek, ez a jelképes hercehurca pedig az alapja a jövőbeli közös munkának. Bár kölcsönös ellenszenvet éreznek egymás iránt, mégis láthatóan képesek elfogadni a másikat, hogy elérjék céljaikat. A célok persze rejtettek egymás előtt, ám a wegtorenit nem is érdekli igazán, hogy Habrertus mit tervez. Amíg nem zavarja az ő érdekeit természetesen.*
- Remek. *Válaszolja és míg a kancellár tollba foglalja a fáról szóló megállapodást, addig figyelmét a szivarnak szenteli. Szótlanul figyeli, ahogy a vén kecske gyakorlottan leírja a szerződés részleteit, majd átveszi a tollat, míg baljával eltartja a szivart, hogy aláírhassa a példányokat. A papírokon pedig hamarosan ott díszeleg az igric nemesi rangjával megtoldott, lendületes gyönyörű betűkkel írt neve.*
- Parancsolj. *Mosolyog szélesen a kancellárra visszanyújtva a tollat.
A vörössel kapcsolatos kérdésre bőkezű választ ad, ami minden szempontból érthető és logikus. Nem szúrná ki Habrertus szemét valami egyszerű kifogással, mert a kancellár megorrontaná és nem hagyná nyugodni. Ebben biztos.
Természetesen már világos számára, hogy milyen kitüntető figyelemmel fordul Yeza felé a férfi, ám még ő is ódzkodik attól, hogy a vén kecske elé vesse a számára igen nagy értékkel bíró wegtoreni lányt. De azért még elgondolkodik rajta.*
- Pirtianesben? *Kérdez vissza, ahogy a kancellár visszarántja a füst élvezetéből.*
- Még nem volt alkalmam. *Válaszol őszintén. Sosem vágyott Pirtianesbe, ha lehet mondani, Wegtoren ellentéte az a város.
Érdeklődve hallgatja Habrertus felvezetését és sejti, hogy ez csak valami elterelés vagy felvezetés egy későbbi gondolatra.*
- Megtisztelsz. *Hajtja meg kissé fejét ültében a faszállítmány személyes ellenőrzésére. Aztán pedig jön a valódi ok, amit ezzel a furmányos csavarral csempészett be a jó kancellár.*
- Remélem, tudok segíteni. *Mondja és sikerül talán teljesen elrejtenie a kétkedést a hangjából.
Az egész monológ messziről bűzlik, átitatja valami erőltetettség, amitől az igricnek feláll a szőr a hátán. Legszívesebben elmosolyodna, mert olyan előnyhöz juthatna a vén kecskével szemben, ami roppant hasznos volna. Elgondolkodni látszik, még azt is megengedi magának, hogy szabad kezével megdörzsölje borostáját. Hogy hogyan lehet mindig borostás, az remek kérdés, de bizonyosan nem ez foglalkoztatja most a kancellárt.*
- Ugyan, megtisztelsz, hogy a véleményemet kéred. *Kezd bele a válaszba felnézve a férfire.*
- Ám attól tartok, hirtelen senki sem jut eszembe, akit tiszta szívvel ajánlhatnék. Pedig annyira szeretnék segíteni neked. *Csóválja meg a fejét láthatóan nagyon törve azt.*
- Ha bárki eszembe jut, azonnal értesítelek, de megértheted, hogy akárkit nem szívesen ajánlanék ilyen kitüntető és felelősségteljes posztra, csak olyat, akik rendelkeznek az általad is említett készségekkel és talpraesettséggel. *Teszi hozzá és újra elhallgat kicsit, hogy gondolkozzon a megfelelő személyen, ám tanácstalannak tűnik.*
- Remélem, nem sértettelek meg, hogy nem tudok segíteni. *Néz fel szomorúan.
A tárgyalás viszont a végére ért, megkapta a szerződést a fáról és elrendeztek mindet, ideje volna indulni.*
- Barátom, nem élnék vissza tovább kitüntető figyelmeddel és vendégszereteteddel, dolgaid bizonyosan számosak anélkül is, hogy feltartanálak. *Kel fel ültéből, érezhetően indulni készül.*
- Jegyesem biztosan vár már, sok mindent meg kell nekünk is beszélnünk, nyakunkon az esküvő. *Mosolyog széttárt karokkal.*
- Hamarosan elküldöm a felújítás tervét, az intézőm számba veszi a költségeket és megírja az ajánlatot. *Jegyzi meg.*
- Szabad? *Kérdi a fegyvereire tekintve és ha Habertus nem ellenkezik, felszerelkezik velük. A szivart nem tenné le, bár csaknem végigszívta. Pedig úgy tartják, a háromnegyedénél kell abbahagyni, ám olyan remek élményt nyújt.*
- Köszönök mindent, az üzletet, a figyelmedet és a segítségedet. Nem is tudom, hogyan fogom ezt mind meghálálni. *Mosolyog szélesen és ha a kancellár nem tartóztatja, akkor elindul az ajtó felé, remélve, hogy a férfi kikíséri.
A kancellária ajtajában már csaknem kilépne, amikor megáll, megtorpanásra késztetve Habrertust és szivarját a homlokához emelve, elgondolkodó arccal fordul vissza a kancellár felé.*
- Talán mégis volna egy ötletem. *Sárga tekintete a férfiét keresi.*
- Ha az ajánlatom elnyeri tetszésed, úgyis szükségem lesz egy megbízható személyre, aki tartja a kapcsolatot a felújítás ideje alatt veled, jó kancellárom. Miért ne lehetne ez a személy a kísérőm? És ha már úgyis sok időt töltene veled, akár segíthetne neked is a kancellária ügyeiben. Két legyet egy csapásra, ahogy mondani szokás. *Mosolyog szélesen a kancellárra.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi érdeklődve. A horgot bedobta, rajta a kívánatos csalival, a vadnak már csak rá kell harapnia, hogy kifoghassa.*
*Mint két roppant elégedett nemes, úgy ülnek egymással szemben a kancellárián és dohányoznak. Valódi uraknak érezhetik magukat és hát azok is mindketten. Bár a kancellár kissé már öreg, míg az igric ereje teljében van.
Valójában a három szekér fa vagy a harminc arany csak kellékek egy nagyobb játszmában, egy olyan előadásban, amelynek még csak el sem kezdődött. A valódi történések majdcsak ezután jönnek, ez a jelképes hercehurca pedig az alapja a jövőbeli közös munkának. Bár kölcsönös ellenszenvet éreznek egymás iránt, mégis láthatóan képesek elfogadni a másikat, hogy elérjék céljaikat. A célok persze rejtettek egymás előtt, ám a wegtorenit nem is érdekli igazán, hogy Habrertus mit tervez. Amíg nem zavarja az ő érdekeit természetesen.*
- Remek. *Válaszolja és míg a kancellár tollba foglalja a fáról szóló megállapodást, addig figyelmét a szivarnak szenteli. Szótlanul figyeli, ahogy a vén kecske gyakorlottan leírja a szerződés részleteit, majd átveszi a tollat, míg baljával eltartja a szivart, hogy aláírhassa a példányokat. A papírokon pedig hamarosan ott díszeleg az igric nemesi rangjával megtoldott, lendületes gyönyörű betűkkel írt neve.*
- Parancsolj. *Mosolyog szélesen a kancellárra visszanyújtva a tollat.
A vörössel kapcsolatos kérdésre bőkezű választ ad, ami minden szempontból érthető és logikus. Nem szúrná ki Habrertus szemét valami egyszerű kifogással, mert a kancellár megorrontaná és nem hagyná nyugodni. Ebben biztos.
Természetesen már világos számára, hogy milyen kitüntető figyelemmel fordul Yeza felé a férfi, ám még ő is ódzkodik attól, hogy a vén kecske elé vesse a számára igen nagy értékkel bíró wegtoreni lányt. De azért még elgondolkodik rajta.*
- Pirtianesben? *Kérdez vissza, ahogy a kancellár visszarántja a füst élvezetéből.*
- Még nem volt alkalmam. *Válaszol őszintén. Sosem vágyott Pirtianesbe, ha lehet mondani, Wegtoren ellentéte az a város.
Érdeklődve hallgatja Habrertus felvezetését és sejti, hogy ez csak valami elterelés vagy felvezetés egy későbbi gondolatra.*
- Megtisztelsz. *Hajtja meg kissé fejét ültében a faszállítmány személyes ellenőrzésére. Aztán pedig jön a valódi ok, amit ezzel a furmányos csavarral csempészett be a jó kancellár.*
- Remélem, tudok segíteni. *Mondja és sikerül talán teljesen elrejtenie a kétkedést a hangjából.
Az egész monológ messziről bűzlik, átitatja valami erőltetettség, amitől az igricnek feláll a szőr a hátán. Legszívesebben elmosolyodna, mert olyan előnyhöz juthatna a vén kecskével szemben, ami roppant hasznos volna. Elgondolkodni látszik, még azt is megengedi magának, hogy szabad kezével megdörzsölje borostáját. Hogy hogyan lehet mindig borostás, az remek kérdés, de bizonyosan nem ez foglalkoztatja most a kancellárt.*
- Ugyan, megtisztelsz, hogy a véleményemet kéred. *Kezd bele a válaszba felnézve a férfire.*
- Ám attól tartok, hirtelen senki sem jut eszembe, akit tiszta szívvel ajánlhatnék. Pedig annyira szeretnék segíteni neked. *Csóválja meg a fejét láthatóan nagyon törve azt.*
- Ha bárki eszembe jut, azonnal értesítelek, de megértheted, hogy akárkit nem szívesen ajánlanék ilyen kitüntető és felelősségteljes posztra, csak olyat, akik rendelkeznek az általad is említett készségekkel és talpraesettséggel. *Teszi hozzá és újra elhallgat kicsit, hogy gondolkozzon a megfelelő személyen, ám tanácstalannak tűnik.*
- Remélem, nem sértettelek meg, hogy nem tudok segíteni. *Néz fel szomorúan.
A tárgyalás viszont a végére ért, megkapta a szerződést a fáról és elrendeztek mindet, ideje volna indulni.*
- Barátom, nem élnék vissza tovább kitüntető figyelmeddel és vendégszereteteddel, dolgaid bizonyosan számosak anélkül is, hogy feltartanálak. *Kel fel ültéből, érezhetően indulni készül.*
- Jegyesem biztosan vár már, sok mindent meg kell nekünk is beszélnünk, nyakunkon az esküvő. *Mosolyog széttárt karokkal.*
- Hamarosan elküldöm a felújítás tervét, az intézőm számba veszi a költségeket és megírja az ajánlatot. *Jegyzi meg.*
- Szabad? *Kérdi a fegyvereire tekintve és ha Habertus nem ellenkezik, felszerelkezik velük. A szivart nem tenné le, bár csaknem végigszívta. Pedig úgy tartják, a háromnegyedénél kell abbahagyni, ám olyan remek élményt nyújt.*
- Köszönök mindent, az üzletet, a figyelmedet és a segítségedet. Nem is tudom, hogyan fogom ezt mind meghálálni. *Mosolyog szélesen és ha a kancellár nem tartóztatja, akkor elindul az ajtó felé, remélve, hogy a férfi kikíséri.
A kancellária ajtajában már csaknem kilépne, amikor megáll, megtorpanásra késztetve Habrertust és szivarját a homlokához emelve, elgondolkodó arccal fordul vissza a kancellár felé.*
- Talán mégis volna egy ötletem. *Sárga tekintete a férfiét keresi.*
- Ha az ajánlatom elnyeri tetszésed, úgyis szükségem lesz egy megbízható személyre, aki tartja a kapcsolatot a felújítás ideje alatt veled, jó kancellárom. Miért ne lehetne ez a személy a kísérőm? És ha már úgyis sok időt töltene veled, akár segíthetne neked is a kancellária ügyeiben. Két legyet egy csapásra, ahogy mondani szokás. *Mosolyog szélesen a kancellárra.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi érdeklődve. A horgot bedobta, rajta a kívánatos csalival, a vadnak már csak rá kell harapnia, hogy kifoghassa.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-11 19:09:04
Üzenet elküldve: 2022-05-11 19:09:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza + aki esetleg hallja//
*A vörös nem válaszol a kérdésre, de a pillantás és a vállvonás sokatmondó. Bólint egyet, ő is így gondolta. Néhány vérfagyasztó pillanatig eleven képként él az elméjében a gondolat, hogy a jó kancellár a jövőbeli hódításait szobája magányában el is bábozza, és szó szerint kirázza a hideg amikor a kancellár hangján hallja fejében ahogy a pénzről és a hatalomról beszél.*
- Wegtoren mellett. *nem is néz fel a képről, mintha a válasz nem lenne annyira érdekes* Pontosabban Wegtorentől északra az első falu az, Alengueux. Apám volt a helyi kovács.
*Felhorkan, mintha egy kuncogást akart volna visszafojtani.*
- Már gyerekként sem értettem, hogy egy olyan semmi porfészeknek miként lehet olyan neve, mintha egy lovagregényben szereplő fényes fellegvár lenne.
*Kicsit megemelkedik a szemöldöke, próbál szép vonalvezetést látni a rajzba. De csak szép kebleket vesz észre. Nem is erőlteti túlságosan a dolgot.*
- Valóban? *sandít fel hunyorítva* Úgy hittem, hogy a finom úriasszonyok semmiféle pikáns képeket nem nézegetnek. *egy vállvonás* Persze a finom úriasszonyok rendszerint iszonyú unalmasak.
*Éppen egy újabb képet kezd vizslatni és valahol már neki kínos, hogy Yeza jelenlétében malac rajzokat szemlél. Talán ezért is van az, hogy első nem érti a lovagi jelzőt.*
- Hm? Ja... hát, ilyesmivel még nem vádoltak meg. Ne vedd személyes gesztusnak, egyszerűen csak... nem is tudom.
*Ami azt illeti, a finom úri asszonyoknál csak lovagok unalmasabbak. Imádnak nemes lélekről, irgalomról tisztességről, tisztaságról papolni. Csak hát nem egyszer látott nemes lovagokat hörögve meggyalázni lányokat, asszonyokat, fosztogatni, mészárolni. Pont ugyanúgy, ahogy a legutolsó zsoldos teszi. Aztán halkan elneveti magát és valami hamis fény csillog a szemében.*
- Tudod mit? Most borzasztó őszinte leszek. Irigy vagyok. Amióta ismerem azt a vén kecskét, jobbnál jobb pipikkel veteti körbe magát. És a jobbnál jobb pipik zöme enged is neki, amikor arra kerül a sor. És higgy nekem, mindig arra kerül. Pont ő, pont vele. Amikor pedig itt vagyok én is. Én!
*Kicsit megveregeti a mellét, és bár alig beszél hangosabban a suttogásnál, érzeni, hogy nem komoly. Annál is inkább, mert pontosan tudja, hogy Lea mennyire lenne elégedetlen és csalódott, ha a jó kancellár nyomdokaiba kívánna lépni. Ahhoz pedig kissé öregnek érzi már magát, hogy újragondolja az életét eunuchként. H pedig az elmúlt pár évben, amíg lehetett volna eszébe sem jutott ilyesmi, most már nem is fog. Igazság szerint semmiféle intimitással kapcsolatos dolog nem fog eszébe jutni egy darabig a kancellárról készült rajz után.*
- Sss! *ugrik egyet, miután Yezát is sokkolták a látottak, csak ő ennek hangot is ad* Más sem hiányzik, mint hogy rajtakapjanak.
*Aztán vállat von. Min is kapnák rajta őket? Mióta lenne tiltott egy thargnak belépnie a Radkraalba?*
- Mi? *fordul vissza az ajtótól és lemondó tekintettel nézi Yezát. A vörös már úgy szemléli a Hubiról készült rajzot, hogy a jó kancellár már késztheti is a tégelyét.*
- Azt mondják, hogy fele ekkora. *áll oda mellé és nézi meg a kancellári fegyverzetet* Mármint ha a felét veszem, annak a fele.
*Ha Yeza kérdőn vagy gúnyosan nézne rá a határozott megállapítás után, elvigyorodik.*
- Ezt pletykálják az egész Vashegyen. Sőt, meg is festik. Vagy nem láttál idefelé falfirkákat, amiken a kancellár messze nem ekkora férfi?
*A vörös nem válaszol a kérdésre, de a pillantás és a vállvonás sokatmondó. Bólint egyet, ő is így gondolta. Néhány vérfagyasztó pillanatig eleven képként él az elméjében a gondolat, hogy a jó kancellár a jövőbeli hódításait szobája magányában el is bábozza, és szó szerint kirázza a hideg amikor a kancellár hangján hallja fejében ahogy a pénzről és a hatalomról beszél.*
- Wegtoren mellett. *nem is néz fel a képről, mintha a válasz nem lenne annyira érdekes* Pontosabban Wegtorentől északra az első falu az, Alengueux. Apám volt a helyi kovács.
*Felhorkan, mintha egy kuncogást akart volna visszafojtani.*
- Már gyerekként sem értettem, hogy egy olyan semmi porfészeknek miként lehet olyan neve, mintha egy lovagregényben szereplő fényes fellegvár lenne.
*Kicsit megemelkedik a szemöldöke, próbál szép vonalvezetést látni a rajzba. De csak szép kebleket vesz észre. Nem is erőlteti túlságosan a dolgot.*
- Valóban? *sandít fel hunyorítva* Úgy hittem, hogy a finom úriasszonyok semmiféle pikáns képeket nem nézegetnek. *egy vállvonás* Persze a finom úriasszonyok rendszerint iszonyú unalmasak.
*Éppen egy újabb képet kezd vizslatni és valahol már neki kínos, hogy Yeza jelenlétében malac rajzokat szemlél. Talán ezért is van az, hogy első nem érti a lovagi jelzőt.*
- Hm? Ja... hát, ilyesmivel még nem vádoltak meg. Ne vedd személyes gesztusnak, egyszerűen csak... nem is tudom.
*Ami azt illeti, a finom úri asszonyoknál csak lovagok unalmasabbak. Imádnak nemes lélekről, irgalomról tisztességről, tisztaságról papolni. Csak hát nem egyszer látott nemes lovagokat hörögve meggyalázni lányokat, asszonyokat, fosztogatni, mészárolni. Pont ugyanúgy, ahogy a legutolsó zsoldos teszi. Aztán halkan elneveti magát és valami hamis fény csillog a szemében.*
- Tudod mit? Most borzasztó őszinte leszek. Irigy vagyok. Amióta ismerem azt a vén kecskét, jobbnál jobb pipikkel veteti körbe magát. És a jobbnál jobb pipik zöme enged is neki, amikor arra kerül a sor. És higgy nekem, mindig arra kerül. Pont ő, pont vele. Amikor pedig itt vagyok én is. Én!
*Kicsit megveregeti a mellét, és bár alig beszél hangosabban a suttogásnál, érzeni, hogy nem komoly. Annál is inkább, mert pontosan tudja, hogy Lea mennyire lenne elégedetlen és csalódott, ha a jó kancellár nyomdokaiba kívánna lépni. Ahhoz pedig kissé öregnek érzi már magát, hogy újragondolja az életét eunuchként. H pedig az elmúlt pár évben, amíg lehetett volna eszébe sem jutott ilyesmi, most már nem is fog. Igazság szerint semmiféle intimitással kapcsolatos dolog nem fog eszébe jutni egy darabig a kancellárról készült rajz után.*
- Sss! *ugrik egyet, miután Yezát is sokkolták a látottak, csak ő ennek hangot is ad* Más sem hiányzik, mint hogy rajtakapjanak.
*Aztán vállat von. Min is kapnák rajta őket? Mióta lenne tiltott egy thargnak belépnie a Radkraalba?*
- Mi? *fordul vissza az ajtótól és lemondó tekintettel nézi Yezát. A vörös már úgy szemléli a Hubiról készült rajzot, hogy a jó kancellár már késztheti is a tégelyét.*
- Azt mondják, hogy fele ekkora. *áll oda mellé és nézi meg a kancellári fegyverzetet* Mármint ha a felét veszem, annak a fele.
*Ha Yeza kérdőn vagy gúnyosan nézne rá a határozott megállapítás után, elvigyorodik.*
- Ezt pletykálják az egész Vashegyen. Sőt, meg is festik. Vagy nem láttál idefelé falfirkákat, amiken a kancellár messze nem ekkora férfi?
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-10 11:34:10
Üzenet elküldve: 2022-05-10 11:34:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Laor + aki esetleg hallja//
*Megmosolyogja Laor ágálását a Kancellár ellen. Főleg, hogy tulajdonképpen a szavai alapján maga is érzi a dolog nyitját. De ami a külsőségeket illeti, talán Habrertus nem a legférfiasabb jelenség, de magas, elegáns tartással és kellemes arcéllel. Emellett felettébb karizmatikus férfiú. Kivéve, amikor épp nincs a helyzet magaslatán. De ezeket a dolgokat inkább nem részletezi, csupán egy sokatmondó vállvonással válaszol ~ez van, nagyfiú.~ A befolyás és a hatalom mindig is olyasmi volt, ami maga köré vonzza a pillangókat.
A kérdéseire sajnos nem kap egyértelmű válaszokat, úgyhogy inkább nem is faggatózik tovább. Arra viszont egyáltalán nem hátrál meg, mikor Laor beleáll a megjegyzésébe. Csöppet még meg is emeli az állát. És lőn, megkapja az igazát, amire pedig ő mosolyodik el vidoran.*
- Tényleg? Egy faluban cseperedtél? *kérdi kicsit meglepetten. Bár igaz, ami igaz, ez sok mindent megmagyaráz.* - Merrefelé?
*Odalép a férfi mellé és mindenféle pironkodás nélkül szemléli meg a képet.* - Szép vonalvezetés *simít ujjával a kebel íve fölött, persze nem érinti a papírt.* - De én jobban kedvelem, ha egy pajzán kép többet hagy a fantáziának.
*Laor végre kiböki, amit kihallgatott, de az nem sok. És egyben túl sok. Yezának kétsége sincs, hogy róla volt szó, de a harminc aranyat nem tudja hová tenni. A töprengésben homlokára gyűlő ráncok csak akkor simulnak ki, mikor elmosolyodik a tanácstalan kis kérdésen. Aprót, körköröset int, de addigra Laor már magától is rájön a furcsa pozitúra nyitjára. Van valami gyermeteg báj benne, ahogy ez a jó kiállású, élete delét taposó férfiember rácsodálkozik a pikáns képekre. Az őszintesége hamar ösztönös szimpátiát ébreszt, ami ellen a vörös is védtelen. Azon viszont egészen meglepődik, amit Laor ezután mond. Védelmébe venné ha a nemes Kancellár csodálata túl messzire menne.*
- Nézzenek oda! Egy igazi lovag *mosolyodik el az ajánlaton. Manapság már ritka az ilyen. Mindenféle ellentételezés nélkül. Valahogy Laor nem olyannak tűnik, aki elvárna bármit cserébe. Yeza tapasztalatai figyelmeztetőleg emelnék az ujjukat, de a megérzése mást súg. Ez a férfi merőben másféle, mint az a kettő, aki két ajtóval arrébb üzletről diskurál. ~Harminc arany...~ Nem tudja hová tenni ezt az összeget. Valami régi mese rémlik fel előtte. ~Föld, víz és harminc fehér ló? Vagy harminc hal, ami borrá változott? Egek, hogy is volt?~ Épp ezt ropogtatják a fogaskerekek az emlékei között, amikor Laor újból megszólítja. Nem akaródzik belemenni a Báróval való kapcsolatának a kérdéskörébe.Valami kellően semleges válaszon töpreng, amikor a férfi hirtelen reakciójára ő viszont önkéntelenül felsikkant. Gyorsan a szája elé kapja a kezét. Talán nem hallották meg.
Azt hitte, a másik valami mérges pókot húzott magára a papírokkal, de ahogy a pergamen földet ér, már látja, hogy ilyesmiről szó sincs.
Lehajol a képért és a fejét oldalra biccentve szemléli meg a délceg hős alakját.*
- Nocsak. Talán nem is csak a pénz és a befolyás a Kancellár Úr titka. *Úgy mosolyog, mint aki mit sem tud a művészi túlzás mértékéről. Viszont úgy sejti, Laornak valószínűleg nincsenek ilyen első kézből való információi a Nagy Sárkányölő felszereltségéről. Yeza pedig van elég aljas hozzá, hogy hagyja, hadd tépelődjön ezen a férfi magában. Előre élvezi a pillanatot, amikor legközelebbi találkozásukkor akaratlanul is méricskélni kezdi a jó Kancellár nadrágjának ágyéki tájékát.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.10 14:09:23
*Megmosolyogja Laor ágálását a Kancellár ellen. Főleg, hogy tulajdonképpen a szavai alapján maga is érzi a dolog nyitját. De ami a külsőségeket illeti, talán Habrertus nem a legférfiasabb jelenség, de magas, elegáns tartással és kellemes arcéllel. Emellett felettébb karizmatikus férfiú. Kivéve, amikor épp nincs a helyzet magaslatán. De ezeket a dolgokat inkább nem részletezi, csupán egy sokatmondó vállvonással válaszol ~ez van, nagyfiú.~ A befolyás és a hatalom mindig is olyasmi volt, ami maga köré vonzza a pillangókat.
A kérdéseire sajnos nem kap egyértelmű válaszokat, úgyhogy inkább nem is faggatózik tovább. Arra viszont egyáltalán nem hátrál meg, mikor Laor beleáll a megjegyzésébe. Csöppet még meg is emeli az állát. És lőn, megkapja az igazát, amire pedig ő mosolyodik el vidoran.*
- Tényleg? Egy faluban cseperedtél? *kérdi kicsit meglepetten. Bár igaz, ami igaz, ez sok mindent megmagyaráz.* - Merrefelé?
*Odalép a férfi mellé és mindenféle pironkodás nélkül szemléli meg a képet.* - Szép vonalvezetés *simít ujjával a kebel íve fölött, persze nem érinti a papírt.* - De én jobban kedvelem, ha egy pajzán kép többet hagy a fantáziának.
*Laor végre kiböki, amit kihallgatott, de az nem sok. És egyben túl sok. Yezának kétsége sincs, hogy róla volt szó, de a harminc aranyat nem tudja hová tenni. A töprengésben homlokára gyűlő ráncok csak akkor simulnak ki, mikor elmosolyodik a tanácstalan kis kérdésen. Aprót, körköröset int, de addigra Laor már magától is rájön a furcsa pozitúra nyitjára. Van valami gyermeteg báj benne, ahogy ez a jó kiállású, élete delét taposó férfiember rácsodálkozik a pikáns képekre. Az őszintesége hamar ösztönös szimpátiát ébreszt, ami ellen a vörös is védtelen. Azon viszont egészen meglepődik, amit Laor ezután mond. Védelmébe venné ha a nemes Kancellár csodálata túl messzire menne.*
- Nézzenek oda! Egy igazi lovag *mosolyodik el az ajánlaton. Manapság már ritka az ilyen. Mindenféle ellentételezés nélkül. Valahogy Laor nem olyannak tűnik, aki elvárna bármit cserébe. Yeza tapasztalatai figyelmeztetőleg emelnék az ujjukat, de a megérzése mást súg. Ez a férfi merőben másféle, mint az a kettő, aki két ajtóval arrébb üzletről diskurál. ~Harminc arany...~ Nem tudja hová tenni ezt az összeget. Valami régi mese rémlik fel előtte. ~Föld, víz és harminc fehér ló? Vagy harminc hal, ami borrá változott? Egek, hogy is volt?~ Épp ezt ropogtatják a fogaskerekek az emlékei között, amikor Laor újból megszólítja. Nem akaródzik belemenni a Báróval való kapcsolatának a kérdéskörébe.Valami kellően semleges válaszon töpreng, amikor a férfi hirtelen reakciójára ő viszont önkéntelenül felsikkant. Gyorsan a szája elé kapja a kezét. Talán nem hallották meg.
Azt hitte, a másik valami mérges pókot húzott magára a papírokkal, de ahogy a pergamen földet ér, már látja, hogy ilyesmiről szó sincs.
Lehajol a képért és a fejét oldalra biccentve szemléli meg a délceg hős alakját.*
- Nocsak. Talán nem is csak a pénz és a befolyás a Kancellár Úr titka. *Úgy mosolyog, mint aki mit sem tud a művészi túlzás mértékéről. Viszont úgy sejti, Laornak valószínűleg nincsenek ilyen első kézből való információi a Nagy Sárkányölő felszereltségéről. Yeza pedig van elég aljas hozzá, hogy hagyja, hadd tépelődjön ezen a férfi magában. Előre élvezi a pillanatot, amikor legközelebbi találkozásukkor akaratlanul is méricskélni kezdi a jó Kancellár nadrágjának ágyéki tájékát.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.10 14:09:23
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 21:03:42
Üzenet elküldve: 2022-05-09 21:03:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*A jó kancellár egy finom mosollyal bólint. De ezt úgy tudja tenni, hogy erről az apró gesztusról is igen kifinomult elegancia az első gondolat ami az ember eszébe jut. Vagy az, hogy kibelezem ezt a vén kecskét!*
- Valóban.
*Csalódott lenne, ha a báró nem látta volna át a helyzetet. Nem a fáról szól. Ez így persze veszteség amit valakinek ki kell majd köhögnie. Vagy ügyes könyveléssel lesz elsimítva a dolog, a lényeg az, hogy ezen mindketten nyerhetnek. És a báró nem zárkózik el előle. Amikor megkapja a jelképesnek is alig nevezhető összeget, olyan komoly arccal húzza maga elé, mintha valóságos aranyhegy lenne előtte.*
- Azt hiszem, hogy a lényegi dolgoknak majdnem végére is értünk.
*Csak majdnem, hiszen ami most következik, azt Hubi majdnem annyira kedveli, mint okos emberekkel üzletelni. Az adminisztráció. Kényelmesebb lenne, ha ebben lenne segítsége, de írnokai valami rejtélyes oknál fogva ritkán húzzák sokáig a Kancellárián. Ami még rejtélyesebbé teszi a dolgot, hogy ebben nem is a kancellár a felelős. Így maga írja meg az okiratot, mely elrendeli a báró számára szükséges fa kitermelését, szekérre pakolását és elszállítását a vevő által megjelölt helyre. Ráadásul két példányban, hiszen az irattárnak is szüksége van egyre.*
- Ha kegyeskednél kézjegyeddel ellátni...
*Cha'yss elé csúsztatja az egyik példányt, az írótollat előzékenyen megmártja a tintában és a báró felé nyújtja. Ha ez megvan, mindkét példányra rákerül a Kancellária pecsétje is és vendége elteheti az üzletet hitelesítő írást. Utána pedig figyelmesen hallgatja végig a kérdésére érkező választ. Nem számított nagyon másra. Logikus, hogy szükség van valakire akire rábízhatja artheniori érdekeltségeit, míg ő távol van. Erre pedig a bajszos ismeretlenül is alkalmasnak látszik. Yeza pedig érintett volt abban a kellemetlen esetben. Egyetlen dolog hibázik. Ha nem is mondta ki nyíltan, hiszen nem stílusa, Hubi éreztette, hogy kitüntető érdeklődését élvezi a vörös. Cha'yss számára pedig itt a remek alkalom, hogy erre érdemben reagáljon. De nem teszi. Okosabb, mint hitte. Bár Hubi valahogy úgy érzi, hogy komoly haszonnal kecsegtető üzleti ajánlat esetén a kontraktus megkötésének feltételévé tehetné (persze burkoltan) hogy Yeza legyen vele kivételesen kedves, de ehhez végképp nem fűlne a foga. Sokkal jobban kedveli, ha ilyen lehetőséget felajánlanak neki, amit úgy fogadhat el, hogy az kegyként legyen értékelhető. Jelen esetben a probléma csak az, hogy a jó kancellárra már attól is rájön a kangörcs, ha eszébe jut a vörös. Így már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e uralkodni magán, vagy egyértelmű célzásokat kezd tenni?*
- Jártál már Pirtianes-ben, barátom? *szólal meg egy kicsit talán elrugaszkodva a témától* Előítéletek övezte város, bizonyára a mélységiek miatt. Akiket, véleményem szerint, nem ismernek vagy félreértenek. Járja ott egy mondás, remélem jól idézem: "A jó barátság titka a pontos elszámolás." Bár kitüntető számomra, hogy bizalmad élvezem, de nem engedhetem meg, hogy merő véletlenségből se azt a minőséget kapd amit elvárnál. Így személyesen fogom ellenőrizni az áru minőségét.
*Elmosolyodik.*
- Engedd meg egy öregembernek, hogy ezzel megnyugodhasson.
*Szippant egyet a pipából és mostanra eldőlt egy korábbi kérdés.*
- Engedd meg, hogy kihasználjam az alkalmat és tanácsod kérjem.
*Ha a báró bólint, vagy más módon adja beleegyezését, folytatja.*
- Sajnálatos módon mostanában egyedül vagyok kénytelen vinni a Vashegy ügyeit. Talán mondanom sem kell, hogy bár ez kivételes megtiszteltetés, de legalább ugyanolyan mértékben nehéz és megterhelő feladat. Szükségem lenne segítségre a Kancellárián a hivatali ügyek vitelében. Bizonyára tudod, hogy ez miben merül ki. Mivel pedig kitűnő emberismeretedről több ízben is szerencsém volt meggyőződni, bátorkodom segítséged kérni ebben a kérdésben. Esetleg tudnál-e ajánlani számomra valakit, aki olyan rátermett, mint az intéződ, nem idegenkedik a bürokráciától...
*Egy kis mosoly.*
- Ahogy a sötételfeket, ezt is számos félreértés és hibás sztereotípia övezi... de nem szeretnék elkanyarodni a tárgytól... tehát olyan rátermett, mint Aztyan uram, talpraesett és eszes, mint bájos kísérőd és nem fél a felelősségtől.
*Szinte mentegetőző a hangsúly.*
- Remélem nem érzed úgy, hogy visszaélek a lehetőséggel, mikor értékes véleményed kérem ki?
*A jó kancellár egy finom mosollyal bólint. De ezt úgy tudja tenni, hogy erről az apró gesztusról is igen kifinomult elegancia az első gondolat ami az ember eszébe jut. Vagy az, hogy kibelezem ezt a vén kecskét!*
- Valóban.
*Csalódott lenne, ha a báró nem látta volna át a helyzetet. Nem a fáról szól. Ez így persze veszteség amit valakinek ki kell majd köhögnie. Vagy ügyes könyveléssel lesz elsimítva a dolog, a lényeg az, hogy ezen mindketten nyerhetnek. És a báró nem zárkózik el előle. Amikor megkapja a jelképesnek is alig nevezhető összeget, olyan komoly arccal húzza maga elé, mintha valóságos aranyhegy lenne előtte.*
- Azt hiszem, hogy a lényegi dolgoknak majdnem végére is értünk.
*Csak majdnem, hiszen ami most következik, azt Hubi majdnem annyira kedveli, mint okos emberekkel üzletelni. Az adminisztráció. Kényelmesebb lenne, ha ebben lenne segítsége, de írnokai valami rejtélyes oknál fogva ritkán húzzák sokáig a Kancellárián. Ami még rejtélyesebbé teszi a dolgot, hogy ebben nem is a kancellár a felelős. Így maga írja meg az okiratot, mely elrendeli a báró számára szükséges fa kitermelését, szekérre pakolását és elszállítását a vevő által megjelölt helyre. Ráadásul két példányban, hiszen az irattárnak is szüksége van egyre.*
- Ha kegyeskednél kézjegyeddel ellátni...
*Cha'yss elé csúsztatja az egyik példányt, az írótollat előzékenyen megmártja a tintában és a báró felé nyújtja. Ha ez megvan, mindkét példányra rákerül a Kancellária pecsétje is és vendége elteheti az üzletet hitelesítő írást. Utána pedig figyelmesen hallgatja végig a kérdésére érkező választ. Nem számított nagyon másra. Logikus, hogy szükség van valakire akire rábízhatja artheniori érdekeltségeit, míg ő távol van. Erre pedig a bajszos ismeretlenül is alkalmasnak látszik. Yeza pedig érintett volt abban a kellemetlen esetben. Egyetlen dolog hibázik. Ha nem is mondta ki nyíltan, hiszen nem stílusa, Hubi éreztette, hogy kitüntető érdeklődését élvezi a vörös. Cha'yss számára pedig itt a remek alkalom, hogy erre érdemben reagáljon. De nem teszi. Okosabb, mint hitte. Bár Hubi valahogy úgy érzi, hogy komoly haszonnal kecsegtető üzleti ajánlat esetén a kontraktus megkötésének feltételévé tehetné (persze burkoltan) hogy Yeza legyen vele kivételesen kedves, de ehhez végképp nem fűlne a foga. Sokkal jobban kedveli, ha ilyen lehetőséget felajánlanak neki, amit úgy fogadhat el, hogy az kegyként legyen értékelhető. Jelen esetben a probléma csak az, hogy a jó kancellárra már attól is rájön a kangörcs, ha eszébe jut a vörös. Így már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e uralkodni magán, vagy egyértelmű célzásokat kezd tenni?*
- Jártál már Pirtianes-ben, barátom? *szólal meg egy kicsit talán elrugaszkodva a témától* Előítéletek övezte város, bizonyára a mélységiek miatt. Akiket, véleményem szerint, nem ismernek vagy félreértenek. Járja ott egy mondás, remélem jól idézem: "A jó barátság titka a pontos elszámolás." Bár kitüntető számomra, hogy bizalmad élvezem, de nem engedhetem meg, hogy merő véletlenségből se azt a minőséget kapd amit elvárnál. Így személyesen fogom ellenőrizni az áru minőségét.
*Elmosolyodik.*
- Engedd meg egy öregembernek, hogy ezzel megnyugodhasson.
*Szippant egyet a pipából és mostanra eldőlt egy korábbi kérdés.*
- Engedd meg, hogy kihasználjam az alkalmat és tanácsod kérjem.
*Ha a báró bólint, vagy más módon adja beleegyezését, folytatja.*
- Sajnálatos módon mostanában egyedül vagyok kénytelen vinni a Vashegy ügyeit. Talán mondanom sem kell, hogy bár ez kivételes megtiszteltetés, de legalább ugyanolyan mértékben nehéz és megterhelő feladat. Szükségem lenne segítségre a Kancellárián a hivatali ügyek vitelében. Bizonyára tudod, hogy ez miben merül ki. Mivel pedig kitűnő emberismeretedről több ízben is szerencsém volt meggyőződni, bátorkodom segítséged kérni ebben a kérdésben. Esetleg tudnál-e ajánlani számomra valakit, aki olyan rátermett, mint az intéződ, nem idegenkedik a bürokráciától...
*Egy kis mosoly.*
- Ahogy a sötételfeket, ezt is számos félreértés és hibás sztereotípia övezi... de nem szeretnék elkanyarodni a tárgytól... tehát olyan rátermett, mint Aztyan uram, talpraesett és eszes, mint bájos kísérőd és nem fél a felelősségtől.
*Szinte mentegetőző a hangsúly.*
- Remélem nem érzed úgy, hogy visszaélek a lehetőséggel, mikor értékes véleményed kérem ki?
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 18:43:11
Üzenet elküldve: 2022-05-09 18:43:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
- Fogalmam sincs.
*Megrántja a vállát. Valahogy soha nem foglalkoztatta a kérdés, hogy a kancellár megnősült-e valaha?*
- Ide asszony nélkül érkezett, és csak időként sikerült valami módom maga mellé édesgetni fehérnépet. Néha meglepően csinosakat is.
*Megrázza a fejét.*
- Nem is értem. Amennyire meg tudom ítélni, nem túl férfias jelenség, nem is fiatal, ellenben fennhéjázó, gőgös és öntelt. Nem is értem... jó, esze az van. Meg állítólag pénze is. Meg befolyása.
*Yezára pillant, mintha azt várná, hogy Hubi partnerei, de akár az egész női nem nevében nyilatkozzon.*
- Tényleg ennyit számít?
*De lehet, hogy erre már választ kapott, mert a vörös is elismerő húrokat kezd pengetni (képzavar!) ahogy Hubi ravaszságát, széles látókörét méltatja. Persze lehet, hogy ez csak amolyan udvariassági kör. Viszont valahol kezdi zavarni, hogy a wegtoreni olyan kérdéseket tesz fel, melyekre nem tudja a választ. Ez nem Yeza hibája, ő csak kíváncsi. Laor meg nem annyira. Nem érdekli, hogy Hubinak volt-e felesége és az sem, hogy mi történt két ujjával? Csak most kellemetlen, hogy nem tud választ adni, úgyhogy valami kis élccel próbálja elütni a dolgot.*
- Talán olyan kasszába nyúlt bele, amibe nem kellett volna. Vagy olyan szoknya alá, ahová szintén nem kellett volna.
*Az pedig figyelemreméltó, hogy Yeza nem kezd neki hallgatózni. Talán idegenként nem akart átlépni bizonyos határokat, de lehet, hogy a báró tekintélye lehet a dologban. Laornak azonban nincsenek ilyen skrupulusai, bár sokáig nem fülel. A kis raktárhelyiségbe érve aztán majdnem elneveti magát Yeza mélységes meggyőződéssel odavetett mondatára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismersz. *aztán bólint egyet* Jó, érdekel. Az a falu, ahonnan én származom, nem egy nagyvilági hely. Ha egy nő bokája kivillant, már erkölcstelenséget kiáltottak. Nemhogy... ez...
*Mert már az első fiókkal szerencséje van a fal mellett elterülő robusztus szekrénynél. Egy köteg pergament emel ki, a lefelsőn egy kétes erkölcsű, anyaszült meztelen nőszemély tárja a festő elé bájait, aki azt naturalisztikus természeteséggel örökítette meg. Ha közben Yeza is elkezedett kutakodni, akkor egy fejmozdulattal inti oda magához, ha kíváncsi ilyesmire.*
- Csak néhány szó volt, amit ki tudtam venni.
*Nagyon kell uralkodnia magán, hogy most ne vigyorogjon. Yeza igyekszik jól viselkedni, de ordít róla, hogy annyira kíváncsi, hogy legszívesebben fülével tapadt volna a kulcslyukra. Laor pedig nem olyan szívtelen kutya ahogy egyes rosszindulatú lelkek tartják róla, és a vörös ezzel a jelenettel el is nyeri a jóindulatát.*
- Valami vörös wegtoreni drágakőről beszéltek, ami, azt hiszem, a kancellárunknak nagyon tetszik. És valami harminc aranyról... ezek itt tényleg fejen állva?
*A következő íven szerelmeskedő párocska testhelyzete módfelett kényelmetlennek és valószínűtlennek tűnik, de aztán egy zavart pillantást vet a vörösre és 180 fokkal elforgatja a lapot.*
- És láttam, hogy milyen pillantásokat vetett rád a jó Habrertus. Nem lennék meglepve, ha rólad beszéltek volna virágnyelven.
*Lehet, hogy egy kicsit sokat fecsegett. Nem is hallott mindent pontosan, a báró szándékait sem ismeri, miért kéne frászt hoznia Yezára?*
- De lehet, hogy csak félreértettem. Akkor pedig nincs miért aggódnod. De ha mégis próbálkozna nálad a kecske és terhedre lenne, szólj! Találunk majd valami módot, hogy megszabadulj tőle.
*Miközben ezt mondja, hosszasabban bámul egy valóban valószerű rajzot egy pucér mélységi nőstényről. Meg lehet érteni, ilyet még csak felöltözve látott. Aztán felpillant, Yezán látszódó zavar felvet bizonyos kérdéseket.*
- Ennyire okod lehet az aggodalomra? Mennyire ismered a bárót? Képes lenne valami előnyért cserébe odadob... az istenekre!
*Majdnem felkiált, de csak a következő lapot ejti el az égieket emlegető sziszegés kíséretében. Sajnos a pergamen nem üres oldalával ér talajt, így látható, hogy azon egy délceg, hősies pózban a jó kancellárt örökítették meg, amint egy legendákból ismert sárkánnyal küzd ádáz arckifejezéssel, de anyaszült mezítelenül. Ráadásul az ismeretlen piktor Habrertus fegyvereit is méretesnek festette meg. Valószínűleg nem hallotta a vashegyi pletykák vonatkozó részeit.*
- Fogalmam sincs.
*Megrántja a vállát. Valahogy soha nem foglalkoztatta a kérdés, hogy a kancellár megnősült-e valaha?*
- Ide asszony nélkül érkezett, és csak időként sikerült valami módom maga mellé édesgetni fehérnépet. Néha meglepően csinosakat is.
*Megrázza a fejét.*
- Nem is értem. Amennyire meg tudom ítélni, nem túl férfias jelenség, nem is fiatal, ellenben fennhéjázó, gőgös és öntelt. Nem is értem... jó, esze az van. Meg állítólag pénze is. Meg befolyása.
*Yezára pillant, mintha azt várná, hogy Hubi partnerei, de akár az egész női nem nevében nyilatkozzon.*
- Tényleg ennyit számít?
*De lehet, hogy erre már választ kapott, mert a vörös is elismerő húrokat kezd pengetni (képzavar!) ahogy Hubi ravaszságát, széles látókörét méltatja. Persze lehet, hogy ez csak amolyan udvariassági kör. Viszont valahol kezdi zavarni, hogy a wegtoreni olyan kérdéseket tesz fel, melyekre nem tudja a választ. Ez nem Yeza hibája, ő csak kíváncsi. Laor meg nem annyira. Nem érdekli, hogy Hubinak volt-e felesége és az sem, hogy mi történt két ujjával? Csak most kellemetlen, hogy nem tud választ adni, úgyhogy valami kis élccel próbálja elütni a dolgot.*
- Talán olyan kasszába nyúlt bele, amibe nem kellett volna. Vagy olyan szoknya alá, ahová szintén nem kellett volna.
*Az pedig figyelemreméltó, hogy Yeza nem kezd neki hallgatózni. Talán idegenként nem akart átlépni bizonyos határokat, de lehet, hogy a báró tekintélye lehet a dologban. Laornak azonban nincsenek ilyen skrupulusai, bár sokáig nem fülel. A kis raktárhelyiségbe érve aztán majdnem elneveti magát Yeza mélységes meggyőződéssel odavetett mondatára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismersz. *aztán bólint egyet* Jó, érdekel. Az a falu, ahonnan én származom, nem egy nagyvilági hely. Ha egy nő bokája kivillant, már erkölcstelenséget kiáltottak. Nemhogy... ez...
*Mert már az első fiókkal szerencséje van a fal mellett elterülő robusztus szekrénynél. Egy köteg pergament emel ki, a lefelsőn egy kétes erkölcsű, anyaszült meztelen nőszemély tárja a festő elé bájait, aki azt naturalisztikus természeteséggel örökítette meg. Ha közben Yeza is elkezedett kutakodni, akkor egy fejmozdulattal inti oda magához, ha kíváncsi ilyesmire.*
- Csak néhány szó volt, amit ki tudtam venni.
*Nagyon kell uralkodnia magán, hogy most ne vigyorogjon. Yeza igyekszik jól viselkedni, de ordít róla, hogy annyira kíváncsi, hogy legszívesebben fülével tapadt volna a kulcslyukra. Laor pedig nem olyan szívtelen kutya ahogy egyes rosszindulatú lelkek tartják róla, és a vörös ezzel a jelenettel el is nyeri a jóindulatát.*
- Valami vörös wegtoreni drágakőről beszéltek, ami, azt hiszem, a kancellárunknak nagyon tetszik. És valami harminc aranyról... ezek itt tényleg fejen állva?
*A következő íven szerelmeskedő párocska testhelyzete módfelett kényelmetlennek és valószínűtlennek tűnik, de aztán egy zavart pillantást vet a vörösre és 180 fokkal elforgatja a lapot.*
- És láttam, hogy milyen pillantásokat vetett rád a jó Habrertus. Nem lennék meglepve, ha rólad beszéltek volna virágnyelven.
*Lehet, hogy egy kicsit sokat fecsegett. Nem is hallott mindent pontosan, a báró szándékait sem ismeri, miért kéne frászt hoznia Yezára?*
- De lehet, hogy csak félreértettem. Akkor pedig nincs miért aggódnod. De ha mégis próbálkozna nálad a kecske és terhedre lenne, szólj! Találunk majd valami módot, hogy megszabadulj tőle.
*Miközben ezt mondja, hosszasabban bámul egy valóban valószerű rajzot egy pucér mélységi nőstényről. Meg lehet érteni, ilyet még csak felöltözve látott. Aztán felpillant, Yezán látszódó zavar felvet bizonyos kérdéseket.*
- Ennyire okod lehet az aggodalomra? Mennyire ismered a bárót? Képes lenne valami előnyért cserébe odadob... az istenekre!
*Majdnem felkiált, de csak a következő lapot ejti el az égieket emlegető sziszegés kíséretében. Sajnos a pergamen nem üres oldalával ér talajt, így látható, hogy azon egy délceg, hősies pózban a jó kancellárt örökítették meg, amint egy legendákból ismert sárkánnyal küzd ádáz arckifejezéssel, de anyaszült mezítelenül. Ráadásul az ismeretlen piktor Habrertus fegyvereit is méretesnek festette meg. Valószínűleg nem hallotta a vashegyi pletykák vonatkozó részeit.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:21:43
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:21:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Az igric maga sem sejtette, hogy mennyire hiányzik neki a dohányzás ezen formája, amíg a kancellár rá nem döbbentette. Odahaza sokszor élt vele, de Artheniorban az emberek inkább pipálnak vagy bagót rágnak. Egy ilyen wegtoreni kincs felbukkanására Habrertusnál kisebb esély volt, mint a kancellárnak Yezánál. De ezt persze nem fogja kimondani.
A füst megül körülöttük, lassan hömpölyög, betelíti illatával a kancelláriát. A báró alapvetően nem kereskedő, de remek érzéke van az emberekhez és ez vezette sikerre a múltban és mostanság is. A Kereskedőház kiépítése hosszú és kemény munka volt, ám mostanra amolyan önjáró gépezet lett, amire elég egyszer-egyszer rápillantani. A Radkraal épületének felújítása pedig olyan lehetőség, amelyet kár volna elszalasztani. És ha Habrertus egy hősies festményt kér magának a kancelláriára, akkor abból a legjobbat fogja kapni. Nem azért, hogy lenyűgözze a vénembert, hanem mert a Kereskedőház nívója és reputációja nem engedheti meg magának, hogy a legjobbnál rosszabbat adjon ki a kezei közül. Valójában Habrertusnak szerencséje van, hogy nem valami vashegyi kontárral csináltatja a munkát.
A fa dolgát sikeresen, már-már túl sikeresen és könnyen intézik. Az igric meglepődött a nagyvonalú ajánlaton, de a kancellár nyugtatja.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem csak pár szekér fáról szól. *Válaszol mosolyogva, miután kifújt egy nagy adag füstöt.*
- Nagyvonalúságod nem marad viszonzatlan, barátom. *Teszi hozzá. Képmutatás ide vagy oda, ha üzletről van szó, Habrertus sem viselkedik amatőrként. Tudja hogyan nyerje meg magának a másikat. Emberként lehet, hogy nem kedveli, de kancellárként megállja a helyét, ez vitathatatlan. Folyton emlékeztetnie kell magát, hogy ki ül vele szemben és hogy ne kedvelje meg túlságosan. Most ő a megrendelő és a megrendelő elégedettsége a legfontosabb.*
- Magam sem lehetnél elégedettebb. *Válaszolja a közös megegyezés sikerességére az igric. És valóban elégedett. Leandanával is jól mentek a dolgok, sikeresen elintézte a fa ügyét és bezsebelt egy zsíros megrendelést is a kancellária épületének felújítására. Minden csodás. Át is adja Habrertus Vachaoz Ruuhrijehrnek a 30 aranyat.
Még mindig hihetetlennek tartja a árat, ilyen remek nyersanyagért.*
- Mindig tudtam, hogy számíthatok rád. *Újabb pofátlan képmutatás, de mit tesz már ez az apróság két ilyen remek üzletember között?*
- Nem szükséges, a jó üzleti kapcsolat egyik alapja a kölcsönös bizalom. *Teszi hozzá az ellenőrzés kérdésére. A valamit valamiért elve szerint Habrertus bizonyosan nem fogja kiszúrni a szemét valami tréflivel.
A tárgyalás érdemi része valóban elért a végéhez, megállapodtak a feltételekben, kölcsönösen körbenyalogatták a másikat, már csak a szivar élvezete marad, amit a wegtoreni maradéktalanul ki is próbál élvezni. Kövér füstfellegeket fúj, olykor egy-egy füstkarikával eljátszadozva. A kíváncsi kérdés nem éri váratanul, ám némiképp meglepődik a tartalmán.*
- Kérdezz bátran. *Int megengedőn a szivarral.
Aztyanra többször terelődött már szó korábban is, ám a kérdés veleje ezúttal is a vöröst érinti inkább. A báró sokat sejtetőn elmosolyodik mielőtt válaszolna.*
- Ahogy magad is kiemelted, Aztyan remek intéző, jobbat nem is kívánhatnék. A jobbkezem, nélkülözhetetlen része a Kereskedőház gépezetének Artheniorban, ha magam házon kívül vagyok. *Kezd bele a válaszba.*
- Ezért sem tehettem meg, hogy elhívom. Mivel Yeza elsőkézből tapasztalta meg a Kalmárban történteket, részese volt és így pontos képet kaphatott az ott történtekről, amellett, hogy feltétlen bizalmam élvezi, kézenfekvő volt, hogy ő induljon útnak az értesítésemre. Ha pedig már itt volt, magammal hoztam, hátha segít az ügy felgöngyölítésében, ahogy azt magad is láthattad, tette is. *Fejezi be a választ. Az már más kérdés, hogy még Artheniorban épp a báró állította Habrertusra a vöröst, hogy kémkedjen utána, így válhatott a fogadóbeli események tevőleges részesévé is. Arról pedig, hogy ő jöjjön, épp Aztyan döntött megfelelő rálátással a történtekre.*
*Az igric maga sem sejtette, hogy mennyire hiányzik neki a dohányzás ezen formája, amíg a kancellár rá nem döbbentette. Odahaza sokszor élt vele, de Artheniorban az emberek inkább pipálnak vagy bagót rágnak. Egy ilyen wegtoreni kincs felbukkanására Habrertusnál kisebb esély volt, mint a kancellárnak Yezánál. De ezt persze nem fogja kimondani.
A füst megül körülöttük, lassan hömpölyög, betelíti illatával a kancelláriát. A báró alapvetően nem kereskedő, de remek érzéke van az emberekhez és ez vezette sikerre a múltban és mostanság is. A Kereskedőház kiépítése hosszú és kemény munka volt, ám mostanra amolyan önjáró gépezet lett, amire elég egyszer-egyszer rápillantani. A Radkraal épületének felújítása pedig olyan lehetőség, amelyet kár volna elszalasztani. És ha Habrertus egy hősies festményt kér magának a kancelláriára, akkor abból a legjobbat fogja kapni. Nem azért, hogy lenyűgözze a vénembert, hanem mert a Kereskedőház nívója és reputációja nem engedheti meg magának, hogy a legjobbnál rosszabbat adjon ki a kezei közül. Valójában Habrertusnak szerencséje van, hogy nem valami vashegyi kontárral csináltatja a munkát.
A fa dolgát sikeresen, már-már túl sikeresen és könnyen intézik. Az igric meglepődött a nagyvonalú ajánlaton, de a kancellár nyugtatja.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem csak pár szekér fáról szól. *Válaszol mosolyogva, miután kifújt egy nagy adag füstöt.*
- Nagyvonalúságod nem marad viszonzatlan, barátom. *Teszi hozzá. Képmutatás ide vagy oda, ha üzletről van szó, Habrertus sem viselkedik amatőrként. Tudja hogyan nyerje meg magának a másikat. Emberként lehet, hogy nem kedveli, de kancellárként megállja a helyét, ez vitathatatlan. Folyton emlékeztetnie kell magát, hogy ki ül vele szemben és hogy ne kedvelje meg túlságosan. Most ő a megrendelő és a megrendelő elégedettsége a legfontosabb.*
- Magam sem lehetnél elégedettebb. *Válaszolja a közös megegyezés sikerességére az igric. És valóban elégedett. Leandanával is jól mentek a dolgok, sikeresen elintézte a fa ügyét és bezsebelt egy zsíros megrendelést is a kancellária épületének felújítására. Minden csodás. Át is adja Habrertus Vachaoz Ruuhrijehrnek a 30 aranyat.
Még mindig hihetetlennek tartja a árat, ilyen remek nyersanyagért.*- Mindig tudtam, hogy számíthatok rád. *Újabb pofátlan képmutatás, de mit tesz már ez az apróság két ilyen remek üzletember között?*
- Nem szükséges, a jó üzleti kapcsolat egyik alapja a kölcsönös bizalom. *Teszi hozzá az ellenőrzés kérdésére. A valamit valamiért elve szerint Habrertus bizonyosan nem fogja kiszúrni a szemét valami tréflivel.
A tárgyalás érdemi része valóban elért a végéhez, megállapodtak a feltételekben, kölcsönösen körbenyalogatták a másikat, már csak a szivar élvezete marad, amit a wegtoreni maradéktalanul ki is próbál élvezni. Kövér füstfellegeket fúj, olykor egy-egy füstkarikával eljátszadozva. A kíváncsi kérdés nem éri váratanul, ám némiképp meglepődik a tartalmán.*
- Kérdezz bátran. *Int megengedőn a szivarral.
Aztyanra többször terelődött már szó korábban is, ám a kérdés veleje ezúttal is a vöröst érinti inkább. A báró sokat sejtetőn elmosolyodik mielőtt válaszolna.*
- Ahogy magad is kiemelted, Aztyan remek intéző, jobbat nem is kívánhatnék. A jobbkezem, nélkülözhetetlen része a Kereskedőház gépezetének Artheniorban, ha magam házon kívül vagyok. *Kezd bele a válaszba.*
- Ezért sem tehettem meg, hogy elhívom. Mivel Yeza elsőkézből tapasztalta meg a Kalmárban történteket, részese volt és így pontos képet kaphatott az ott történtekről, amellett, hogy feltétlen bizalmam élvezi, kézenfekvő volt, hogy ő induljon útnak az értesítésemre. Ha pedig már itt volt, magammal hoztam, hátha segít az ügy felgöngyölítésében, ahogy azt magad is láthattad, tette is. *Fejezi be a választ. Az már más kérdés, hogy még Artheniorban épp a báró állította Habrertusra a vöröst, hogy kémkedjen utána, így válhatott a fogadóbeli események tevőleges részesévé is. Arról pedig, hogy ő jöjjön, épp Aztyan döntött megfelelő rálátással a történtekre.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 08:04:45
Üzenet elküldve: 2022-05-09 08:04:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
*Laor valószínűleg félreértette a lány mondatát, de talán idővel, ha kicsit jobban megismeri őt, a helyére kerül az értelmezés is. Yeza a feltételezésnek nem azt a részét kérte ki magának, amit amúgy illene. A Niyss kasztja méltán volt hírhedt. A céh kivételes kis virágai sok információt, kedvező feltételt és értékes kapcsolatot szereztek a céh számára a tudományukkal. Igaz, ami igaz, Yeza viszonylag kései diákként került átsorolásra közéjük, így jócskán elmaradt húgocskái gyakorlatától, de állítólag van tehetsége ahhoz, hogy csavarja az ujja köré a vágyakat. Persze, ahogy vannak olyanok is, akik a legkiválóbb fogásokat is úgy lapátolják be, mint a szikkadt zabkását. Az ilyenek csupán az étkezés céljára fókuszálnak az élvezetét pedig egyszerűen átlépik a jóllakottság kényelmén kívül. Tulajdonképpen mesteri faragványokkal is lehet tüzelni, pont olyan meleget adnak, csak épp szörnyű pazarlás és merő ostobaság.
A papírmunkával kapcsolatban elneveti magát. Igen, a Kancellár pontosan az a típus, akinek külön fétise papírok közé temetkezni és elmerülni bennük. Biztos van haszna is, de igaz, ami igaz, nehezen tudja elképzelni, hogy a thargok korábban komoly dokumentációt vezettek volna a dolgaikról. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nomád vándorlás óta sok dolog történt. Letelepedtek, birtokokat igazgatnak (a Sziritáni incidensből kitűnik, hogy nem mindig zökkenőmentesen, de működőképesen), pénzt és nyersanyagot forgatnak. Kovácsműhely, bank... ez azért már óhatatlanul igényli a papírt, de bizonyára nem könnyű megemészteni már magát a letelepedést sem annak, aki másba született bele.*
- Sosem volt felesége? *kérdi, de nem egészen akaratlagos, hogy hangosan ki is mondja.* - És a keze? Mi lett az ujjaival? Gondolom nem egy pusztakezes wargvadászat hagyatéka *fűz rá még néhány kérdést az előbbire.*
- A Kancellárotok nem egyszerű ember *a nyelvén van hogy egy kéjenc vén kujon, de inkább csak egy amolyan "én is tudom, te is tudod" gesztussal megingatja a fejét ahelyett, hogy kimondaná. Elvégre mégis csak vendég itt. Modortalanság lenne, annak ellenére is, hogy valószínűleg Laort ez egy fikarcnyit sem zavarná.* - De agyafúrt és tanult, világlátott férfiú. Manapság pedig, ahogy én látom, egyre inkább a papírtologatás tartja a markában a mindennapokat. Azt mondják, Artheniorban a Sárváros hátborzongató fekély a város testében, de én inkább odaköltöznék, mint hogy a Tanácsházára kelljen mennem valamit elintézni a tintanyaló kopaszokhoz! *Azok talán még Habrertus uramat is kihoznák a kenetteljes béketűréséből. Borzongva rázkódik meg az ott kígyózó sorokra gondolva, és ebben most nincs egy csepp megjátszás sem.
Szinte hangtalan léptekkel követi a férfit. Rég érezte már ezt. Titokban tilosban járni. Izgalom borítja borzongásba a bőrét, amikor meghallja az ajtó mögül a beszédfoszlányokat. Érteni nem érti, de felismeri Caldorcor és a Kancellár udvariaskodásban tapicskoló hangját. Ő maga is szívesen hallgatózna, de Laor előtt biztos nem vetemedne ilyesmire. A Kancellárt kihallgatni egy dolog, de a Bárót, az már egészen más. Emiatt aztán ő csak ácsorog ott, tisztes távolban attól, hogy bárminemű hallgatózás vádja érhetné. Ennek ellenére majd' megeszi a fene, hogy a másik végre elárulja, mit sikerült elcsípnie a benti diskurzusból. A gonosz mosolyt látva viszont meghűl benne a vér. A hozzá fűzött kommentár pedig egyenesen megszeppenti az amúgy cserfes lányt. Nem tudja pontosan, mit ért e szavak alatt a férfi, de ettől csak még ijesztőbb. Egy wegtoreni kereskedő számára az üzlet az üzlet, Yeza pedig könnyen alku tárgya lehet, ha úgy fordul a haszonkulcs.
Nehéz összekapnia magát és megküzd vele, hogy a vonásairól eltüntesse az aggodalmat és úgy tegyen, mint aki fel sem veszi az ilyen alaptalan bugrisságokat. Nem is sikerül neki maradéktalanul. Örül, amikor Laor egy másik ajtó felé veszi az irányt. Olyan tűzoltás ez, mint befogni a fülét egy rossz hír felvezetése hallatán. A baljós gondolatok persze csipkedik és böködik, hiába igyekszik ott hagyni őket a folyosón. Nem tud tőlük szabadulni.*
- Hazug disznó vagy! *suttogja csendes határozottsággal a férfi kijelentésére. De azért mosolyog mellé* - Persze, hogy érdekel az ilyesmi!
*Körülnéz. Látszik rajta, hogy a legszívesebben átforgatna mindent, de csak illő szerénységgel les be ide és oda a polcokon. Ő legfeljebb rossz társaságba keveredett cinkostárs lehet ebben az ügyben, a főkolompos szerepét meghagyja Laornak.
Nézelődés közben a közéjük telepedő csendben viszont gonoszul elburjánzanak Yeza fejében azok a gondolatok, amik minden erőfeszítése ellenére csak utánakúsztak arról a folyosóról.*
- Mit... *kezd bele tétován egy ékes fémdobozka sarkán babrálva* - mit hallottál pontosan?
*Laor valószínűleg félreértette a lány mondatát, de talán idővel, ha kicsit jobban megismeri őt, a helyére kerül az értelmezés is. Yeza a feltételezésnek nem azt a részét kérte ki magának, amit amúgy illene. A Niyss kasztja méltán volt hírhedt. A céh kivételes kis virágai sok információt, kedvező feltételt és értékes kapcsolatot szereztek a céh számára a tudományukkal. Igaz, ami igaz, Yeza viszonylag kései diákként került átsorolásra közéjük, így jócskán elmaradt húgocskái gyakorlatától, de állítólag van tehetsége ahhoz, hogy csavarja az ujja köré a vágyakat. Persze, ahogy vannak olyanok is, akik a legkiválóbb fogásokat is úgy lapátolják be, mint a szikkadt zabkását. Az ilyenek csupán az étkezés céljára fókuszálnak az élvezetét pedig egyszerűen átlépik a jóllakottság kényelmén kívül. Tulajdonképpen mesteri faragványokkal is lehet tüzelni, pont olyan meleget adnak, csak épp szörnyű pazarlás és merő ostobaság.
A papírmunkával kapcsolatban elneveti magát. Igen, a Kancellár pontosan az a típus, akinek külön fétise papírok közé temetkezni és elmerülni bennük. Biztos van haszna is, de igaz, ami igaz, nehezen tudja elképzelni, hogy a thargok korábban komoly dokumentációt vezettek volna a dolgaikról. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nomád vándorlás óta sok dolog történt. Letelepedtek, birtokokat igazgatnak (a Sziritáni incidensből kitűnik, hogy nem mindig zökkenőmentesen, de működőképesen), pénzt és nyersanyagot forgatnak. Kovácsműhely, bank... ez azért már óhatatlanul igényli a papírt, de bizonyára nem könnyű megemészteni már magát a letelepedést sem annak, aki másba született bele.*
- Sosem volt felesége? *kérdi, de nem egészen akaratlagos, hogy hangosan ki is mondja.* - És a keze? Mi lett az ujjaival? Gondolom nem egy pusztakezes wargvadászat hagyatéka *fűz rá még néhány kérdést az előbbire.*
- A Kancellárotok nem egyszerű ember *a nyelvén van hogy egy kéjenc vén kujon, de inkább csak egy amolyan "én is tudom, te is tudod" gesztussal megingatja a fejét ahelyett, hogy kimondaná. Elvégre mégis csak vendég itt. Modortalanság lenne, annak ellenére is, hogy valószínűleg Laort ez egy fikarcnyit sem zavarná.* - De agyafúrt és tanult, világlátott férfiú. Manapság pedig, ahogy én látom, egyre inkább a papírtologatás tartja a markában a mindennapokat. Azt mondják, Artheniorban a Sárváros hátborzongató fekély a város testében, de én inkább odaköltöznék, mint hogy a Tanácsházára kelljen mennem valamit elintézni a tintanyaló kopaszokhoz! *Azok talán még Habrertus uramat is kihoznák a kenetteljes béketűréséből. Borzongva rázkódik meg az ott kígyózó sorokra gondolva, és ebben most nincs egy csepp megjátszás sem.
Szinte hangtalan léptekkel követi a férfit. Rég érezte már ezt. Titokban tilosban járni. Izgalom borítja borzongásba a bőrét, amikor meghallja az ajtó mögül a beszédfoszlányokat. Érteni nem érti, de felismeri Caldorcor és a Kancellár udvariaskodásban tapicskoló hangját. Ő maga is szívesen hallgatózna, de Laor előtt biztos nem vetemedne ilyesmire. A Kancellárt kihallgatni egy dolog, de a Bárót, az már egészen más. Emiatt aztán ő csak ácsorog ott, tisztes távolban attól, hogy bárminemű hallgatózás vádja érhetné. Ennek ellenére majd' megeszi a fene, hogy a másik végre elárulja, mit sikerült elcsípnie a benti diskurzusból. A gonosz mosolyt látva viszont meghűl benne a vér. A hozzá fűzött kommentár pedig egyenesen megszeppenti az amúgy cserfes lányt. Nem tudja pontosan, mit ért e szavak alatt a férfi, de ettől csak még ijesztőbb. Egy wegtoreni kereskedő számára az üzlet az üzlet, Yeza pedig könnyen alku tárgya lehet, ha úgy fordul a haszonkulcs.
Nehéz összekapnia magát és megküzd vele, hogy a vonásairól eltüntesse az aggodalmat és úgy tegyen, mint aki fel sem veszi az ilyen alaptalan bugrisságokat. Nem is sikerül neki maradéktalanul. Örül, amikor Laor egy másik ajtó felé veszi az irányt. Olyan tűzoltás ez, mint befogni a fülét egy rossz hír felvezetése hallatán. A baljós gondolatok persze csipkedik és böködik, hiába igyekszik ott hagyni őket a folyosón. Nem tud tőlük szabadulni.*
- Hazug disznó vagy! *suttogja csendes határozottsággal a férfi kijelentésére. De azért mosolyog mellé* - Persze, hogy érdekel az ilyesmi!
*Körülnéz. Látszik rajta, hogy a legszívesebben átforgatna mindent, de csak illő szerénységgel les be ide és oda a polcokon. Ő legfeljebb rossz társaságba keveredett cinkostárs lehet ebben az ügyben, a főkolompos szerepét meghagyja Laornak.
Nézelődés közben a közéjük telepedő csendben viszont gonoszul elburjánzanak Yeza fejében azok a gondolatok, amik minden erőfeszítése ellenére csak utánakúsztak arról a folyosóról.*
- Mit... *kezd bele tétován egy ékes fémdobozka sarkán babrálva* - mit hallottál pontosan?
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:25:07
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:25:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Ha a báró úgy sejti, hogy pillanat szülte ötlet volt a szivar felkínálása, akkor jól okoskodik. Hubi álmában sem gondolta volna, hogy vendége ekkora szenvedéllyel fordul eme élvezet felé. Ha tudja, úgy természetesen szándékos lett volna. Így viszont inkább csak szabadulni kívánt a szivartól, mellyel ő nem él. Azon kevés dolgok közé tartozik, melyekről csekély információval bír, így inkább csak az áldásos vashegyi mikroklímának köszönhető a szivar minősége, mint a kancellár gondoskodásának. Mivel pedig ő maga is elégedetten pöfékel pipájából, lassan vágni lehet a szürkés ködöt ami körbelengi őket. Aztán pedig egy hálás mosollyal meghajtja magát ültében. Bár nem rokonszenvezik a báróval és ez kölcsönös lehet, abban biztos, hogy az üzletet soha nem keverné személyes érzésekkel. Tehát ha Cha'yss azt mondja, hogy a legjobb piktort fogja szerződtetni aki csak elérhető, akkor az nagy bizonyossággal úgy is lesz. Ennek persze biztos megkéri az árát (a festő is, a báró is), de igényes munkát senki sem várhat aprópénzért.*
- Ugyan, kérlek! *mosolyog elnézőn* Szóra sem érdemes, igazán. Barátok között mit számít az a pár szekér fa?
*Gyöngébb gyomrú egyének mostanra biztosan sugárban hánynának ennyi képmutatástól, de Hubi kedveli az ilyen játékokat. Főleg ha méltó partnerre akad. Mint most. Az külön sajnálatos, hogy a báró nem mondja ki, amit a papagájról gondol. Azzal nagyot nőne a kancellár szemében, hiszen végre valamiben őszintén egyetértenének. Akár törkeszik Cha'yss ilyesmire, akár nem, jó úton halad. Hubinak erősen kell uralkodnia magán, hogy közömbös arccal hallgassa a báró elképzeléseit és ne látszódjon, hogy mennyire betalált azzal, hogy a renoválás költségeinek egy részét helyben forgatja vissza azzal, hogy a szükséges nyersanyagok zömét helyben szerzi be. Nyilvánvaló, hogy ez így költséghatékonyabb is, de abban is biztos, hogy egy olyan dörzsölt kereskedő, mint az asztal túlfelén szivarozó wegtoreni, alacsonyan tudná tartani az önköltséget akkor is ha saját, távolabb fekvő raktáraiból dolgozna.*
- Pompás! *tárja szét karjait úgy, mint aki maradéktalanul meg van elégedve* Nem reméltem, hogy ilyen hamar és ilyen mértékben jutunk közös nevezőre. Természetesen a részleteket még tisztázni kell, és bizonyos kérdésekben a nagyasszony szava lesz a döntő, de számíthatsz rá, hogy képviselni fogom az érdekeid előtte.
*Természetesen itt a közös érdekeikre gondol, és abban is biztos, hogy a báró tud olvasni a sorok között.*
- Hogyne! *bólint rá, hogy a báró máris igényt tartana a fára és az asztalán heverő csengő felé nyúl* Azonnal utasítom a személyzetet, hogy mihamarabb rendelkezésedre állhasson. Amennyiben személyesen kívánsz meggyőződni az áru minőségéről, természetesen annak sincs semmi akadálya.
*Lassan végére is érhetnének, de Hubi már csak olyan, hogy ha valamit nem ért, az nem hagyja nyugodni. Kíváncsi természet.*
- Így a vége felé, talán nem veszed tolakodásnak ha egy kérdéssel bátorkodlak zaklatni. Talán kicsit személyesnek is hathat, és amennyiben így lenne, kérlek ne habozz ezt a tudomásomra hozni!
*Megköszörüli a torkát és visszakanyarodik oda, ahonnan a báró menekülni igyekezett a társalgás során.*
- Artheniori tartózkodásom során úgy tapasztaltam, hogy kiváló kereskedőházad szolgálatában álló emberek zöme felkészült, tehetséges munkatárs. Kiváltképp az intéződről hiszem ezt, akibe - úgy vélem - nem kevés diplomáciai érzék is szorult. Ám téged ez a bájos, ám alkalmasint heves vörös teremtés kísért a Vashegyre. Miért?
*A hosszabb felvezetés után a kurta kérdés udvariatlanságnak is hathat, de Hubi olyan őszinte, vagy őszintének látszó kíváncsisággal teszi fel, hogy igazán komolyan kell ellenérzésekkel lenni a kancellár iránt, hogy durvaságnak legyen felfogható. Persze Cha'yss korábban már jelezte ennek okát. Amit Hubi hisz is, meg nem is. Legfeljebb most megismétli azt, amit a kancellár el is fog fogadni.*
*Ha a báró úgy sejti, hogy pillanat szülte ötlet volt a szivar felkínálása, akkor jól okoskodik. Hubi álmában sem gondolta volna, hogy vendége ekkora szenvedéllyel fordul eme élvezet felé. Ha tudja, úgy természetesen szándékos lett volna. Így viszont inkább csak szabadulni kívánt a szivartól, mellyel ő nem él. Azon kevés dolgok közé tartozik, melyekről csekély információval bír, így inkább csak az áldásos vashegyi mikroklímának köszönhető a szivar minősége, mint a kancellár gondoskodásának. Mivel pedig ő maga is elégedetten pöfékel pipájából, lassan vágni lehet a szürkés ködöt ami körbelengi őket. Aztán pedig egy hálás mosollyal meghajtja magát ültében. Bár nem rokonszenvezik a báróval és ez kölcsönös lehet, abban biztos, hogy az üzletet soha nem keverné személyes érzésekkel. Tehát ha Cha'yss azt mondja, hogy a legjobb piktort fogja szerződtetni aki csak elérhető, akkor az nagy bizonyossággal úgy is lesz. Ennek persze biztos megkéri az árát (a festő is, a báró is), de igényes munkát senki sem várhat aprópénzért.*
- Ugyan, kérlek! *mosolyog elnézőn* Szóra sem érdemes, igazán. Barátok között mit számít az a pár szekér fa?
*Gyöngébb gyomrú egyének mostanra biztosan sugárban hánynának ennyi képmutatástól, de Hubi kedveli az ilyen játékokat. Főleg ha méltó partnerre akad. Mint most. Az külön sajnálatos, hogy a báró nem mondja ki, amit a papagájról gondol. Azzal nagyot nőne a kancellár szemében, hiszen végre valamiben őszintén egyetértenének. Akár törkeszik Cha'yss ilyesmire, akár nem, jó úton halad. Hubinak erősen kell uralkodnia magán, hogy közömbös arccal hallgassa a báró elképzeléseit és ne látszódjon, hogy mennyire betalált azzal, hogy a renoválás költségeinek egy részét helyben forgatja vissza azzal, hogy a szükséges nyersanyagok zömét helyben szerzi be. Nyilvánvaló, hogy ez így költséghatékonyabb is, de abban is biztos, hogy egy olyan dörzsölt kereskedő, mint az asztal túlfelén szivarozó wegtoreni, alacsonyan tudná tartani az önköltséget akkor is ha saját, távolabb fekvő raktáraiból dolgozna.*
- Pompás! *tárja szét karjait úgy, mint aki maradéktalanul meg van elégedve* Nem reméltem, hogy ilyen hamar és ilyen mértékben jutunk közös nevezőre. Természetesen a részleteket még tisztázni kell, és bizonyos kérdésekben a nagyasszony szava lesz a döntő, de számíthatsz rá, hogy képviselni fogom az érdekeid előtte.
*Természetesen itt a közös érdekeikre gondol, és abban is biztos, hogy a báró tud olvasni a sorok között.*
- Hogyne! *bólint rá, hogy a báró máris igényt tartana a fára és az asztalán heverő csengő felé nyúl* Azonnal utasítom a személyzetet, hogy mihamarabb rendelkezésedre állhasson. Amennyiben személyesen kívánsz meggyőződni az áru minőségéről, természetesen annak sincs semmi akadálya.
*Lassan végére is érhetnének, de Hubi már csak olyan, hogy ha valamit nem ért, az nem hagyja nyugodni. Kíváncsi természet.*
- Így a vége felé, talán nem veszed tolakodásnak ha egy kérdéssel bátorkodlak zaklatni. Talán kicsit személyesnek is hathat, és amennyiben így lenne, kérlek ne habozz ezt a tudomásomra hozni!
*Megköszörüli a torkát és visszakanyarodik oda, ahonnan a báró menekülni igyekezett a társalgás során.*
- Artheniori tartózkodásom során úgy tapasztaltam, hogy kiváló kereskedőházad szolgálatában álló emberek zöme felkészült, tehetséges munkatárs. Kiváltképp az intéződről hiszem ezt, akibe - úgy vélem - nem kevés diplomáciai érzék is szorult. Ám téged ez a bájos, ám alkalmasint heves vörös teremtés kísért a Vashegyre. Miért?
*A hosszabb felvezetés után a kurta kérdés udvariatlanságnak is hathat, de Hubi olyan őszinte, vagy őszintének látszó kíváncsisággal teszi fel, hogy igazán komolyan kell ellenérzésekkel lenni a kancellár iránt, hogy durvaságnak legyen felfogható. Persze Cha'yss korábban már jelezte ennek okát. Amit Hubi hisz is, meg nem is. Legfeljebb most megismétli azt, amit a kancellár el is fog fogadni.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-06 17:56:38
Üzenet elküldve: 2022-05-06 17:56:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Elképzelhető, hogy Leának nem tetszene a dolog, de azért figyelemmel kíséri azt a harisnyaigazítást. Mit lehet tudni? Esetleg kiszúr egy elrejtett pengét. Persze semmi ilyesmit nem lát és kuncogva csóválja meg a fejét a kérdésre. Válaszolni nem mer, hiszen a vörös kifogásolta a feltételezést is, miközben oly módon mutogatja a lábait, amit még a lazább erkölcsű Wegtorenben is túlzásnak tartanának. Érteni véli, hogy szándékos a kontraszt.*
- A kancellár imádja a papírmunkát, amire nélküle semmi szükség sem volna.
*Ezt már a Radkraal felé menet mondja és csak fél szívvel fogadja el, hogy a kancellárra szükség van. Hirtelen egy okot sem tudna mondani, de szükség van. Biztos. Hiszen itt van.*
- Amiket pletykáznak Habrertus-ról, inkább az ijesztő thargoknak lenne okuk tartani tőle. A leányoknak mindenképp *vigyorog Yezára, de eltekint tőle, hogy ezt kifejtse* Fura egy alak, az biztos. Azt mondják, hogy egyike a legnagyobb tudósoknak... jó, ezt rendszerint ő mondja magáról... de a pestis megfékezésében tényleg komoly szerepe volt, amennyire én tudom.
*Inkább nem folytatja, mert oda jutna, hogy akkor a kancellár megmentette őket attól az undok kórságtól. Idáig jutni pedig nem sok kedve lenne.*
- Ugyan! *legyint egyet Yeza aggodalmaira, de azért úgy löki be az épület kapuját, hogy lehetőleg ne csapjon zajt* Ez itt a Radkraal. Valaha itt gyűltek össze a thargok jeles alkalmakkor. Ma már inkább az erődben, talán ezért is lakta be annyira a kancellár ezt a helyet. De ettől még a hivatala csak egy részt foglal el. A többi helyiségbe miért ne mehetne be bárki?
*Ez akkor is igaz, ha mostanra amolyan hallgatólagos megegyezéssel a jó kancellár birodalmának tekinti mindenki az épületet. A végére már szinte csak suttog, és majdnem lábujjhelyen óvakodik el a kancellár ajtaja előtt a folyosón, és ha Yeza követi, meg is áll egy kicsit hallgatózni. Ha jól érti, a báró épp harminc aranyat kínál Hubinak valamiért. Ekkor nagyon, de nagyon gonosz mosollyal fordul Yeza felé.*
- Én a helyedben átgondolnám a dolgot. *suttogja* Nem értettem pontosan, de lehet, hogy még hálásnak is kell lenned, ha megköszöni a derék kancellár.
*Persze nem akarja megbántani a vöröst, remélhetően a hangján - még suttogva is - hallatszik, hogy csak piszkálódik egy kicsit. Maga sem gondolná, hogy a báró Yezáról beszélt. Ahhoz ez az összeg nevetséges. Ha a wegtoreni is fülelne egy kicsit, megvárja, aztán a folyosó átellenes oldalán nyíló ajtó felé indul.*
- Azt hiszem, hogy ezt valami raktárként használhatja a vén bakkecs... a nagytiszteletű kancellár.
*Megpróbálja a kilincset, enged. Na igen, a jó kancellár sem gondolná, hogy bárki besurran a birodalmába.*
- Azt hallani, hogy a kancellár egészen furcsa szénrajzokat gyűjt. Ilyen... pikánsakat.
*Egy újabb széles vigyor.*
- Engem persze nem érdekel az ilyesmi, csak kíváncsi vagyok, hogy igaz-e a szóbeszéd.
*Elképzelhető, hogy Leának nem tetszene a dolog, de azért figyelemmel kíséri azt a harisnyaigazítást. Mit lehet tudni? Esetleg kiszúr egy elrejtett pengét. Persze semmi ilyesmit nem lát és kuncogva csóválja meg a fejét a kérdésre. Válaszolni nem mer, hiszen a vörös kifogásolta a feltételezést is, miközben oly módon mutogatja a lábait, amit még a lazább erkölcsű Wegtorenben is túlzásnak tartanának. Érteni véli, hogy szándékos a kontraszt.*
- A kancellár imádja a papírmunkát, amire nélküle semmi szükség sem volna.
*Ezt már a Radkraal felé menet mondja és csak fél szívvel fogadja el, hogy a kancellárra szükség van. Hirtelen egy okot sem tudna mondani, de szükség van. Biztos. Hiszen itt van.*
- Amiket pletykáznak Habrertus-ról, inkább az ijesztő thargoknak lenne okuk tartani tőle. A leányoknak mindenképp *vigyorog Yezára, de eltekint tőle, hogy ezt kifejtse* Fura egy alak, az biztos. Azt mondják, hogy egyike a legnagyobb tudósoknak... jó, ezt rendszerint ő mondja magáról... de a pestis megfékezésében tényleg komoly szerepe volt, amennyire én tudom.
*Inkább nem folytatja, mert oda jutna, hogy akkor a kancellár megmentette őket attól az undok kórságtól. Idáig jutni pedig nem sok kedve lenne.*
- Ugyan! *legyint egyet Yeza aggodalmaira, de azért úgy löki be az épület kapuját, hogy lehetőleg ne csapjon zajt* Ez itt a Radkraal. Valaha itt gyűltek össze a thargok jeles alkalmakkor. Ma már inkább az erődben, talán ezért is lakta be annyira a kancellár ezt a helyet. De ettől még a hivatala csak egy részt foglal el. A többi helyiségbe miért ne mehetne be bárki?
*Ez akkor is igaz, ha mostanra amolyan hallgatólagos megegyezéssel a jó kancellár birodalmának tekinti mindenki az épületet. A végére már szinte csak suttog, és majdnem lábujjhelyen óvakodik el a kancellár ajtaja előtt a folyosón, és ha Yeza követi, meg is áll egy kicsit hallgatózni. Ha jól érti, a báró épp harminc aranyat kínál Hubinak valamiért. Ekkor nagyon, de nagyon gonosz mosollyal fordul Yeza felé.*
- Én a helyedben átgondolnám a dolgot. *suttogja* Nem értettem pontosan, de lehet, hogy még hálásnak is kell lenned, ha megköszöni a derék kancellár.
*Persze nem akarja megbántani a vöröst, remélhetően a hangján - még suttogva is - hallatszik, hogy csak piszkálódik egy kicsit. Maga sem gondolná, hogy a báró Yezáról beszélt. Ahhoz ez az összeg nevetséges. Ha a wegtoreni is fülelne egy kicsit, megvárja, aztán a folyosó átellenes oldalán nyíló ajtó felé indul.*
- Azt hiszem, hogy ezt valami raktárként használhatja a vén bakkecs... a nagytiszteletű kancellár.
*Megpróbálja a kilincset, enged. Na igen, a jó kancellár sem gondolná, hogy bárki besurran a birodalmába.*
- Azt hallani, hogy a kancellár egészen furcsa szénrajzokat gyűjt. Ilyen... pikánsakat.
*Egy újabb széles vigyor.*
- Engem persze nem érdekel az ilyesmi, csak kíváncsi vagyok, hogy igaz-e a szóbeszéd.
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-05 13:17:31
Üzenet elküldve: 2022-05-05 13:17:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*A szivar valóban betalált és az igric nem tudja, hogy Habrertus csak véletlen tette vagy már korábban eltervezte ezt a "merényletet" ellene. Nagyobb esélyt ad az előbbinek, mint az utóbbianak. A lényeg úgyis az, hogy szerzett pár jó pontot magának és egy kellemes órát a wegtoreninek.
A művészin maratott levéltőr bár éles, mégsem veheti fel a versenyt egy rendes szivarvágóval vagy -fúróval, de az igric gyakorlatiasan oldja meg vele a sapka megvágását, hogy aztán pöfékelni kezdhessen. Jó adag füstöt szív be és forgatja meg a garatban, botorság volna letüdőzni, az ilyen dohányárut ízlelni kell, mint a jó bort. Kiderül, hogy nem is a kancelláré az érdem, hanem az elődjéé. Így már egyre biztosabb, hogy véletlen a kínálás eredményesége. Pedig már egy szemernyit jobban kezdte kedvelni a kancellárt. Szemernyit.
Közösen megegyeznek abban, hogy Leandana visszatérte áldás és Yeza milyen értékes. Habrertus kicsit tovább is megy, körmönfont hasonlata nehezen talál magának értelmet az igricben. Neki a vörös csak egy eszköz, bár annak remek. A Fekete Váltó pedig a póráz, amelyhez magához láncolja. Kedveli a tüzes wegtoreni lányt, de bízni sosem fog benne, annak ellenére sem, hogy nemrég őszinteségével tüntette ki. Mestere, Eryon Krish sem bízott senkiben, csak benne. És mi lett a vége.*
- Csak egyetérteni tudok veled, barátom. *Válaszolja, csak hogy végre túlléphessenek a lányon. Figyelmét így is el-elragadja a szivarban érzett ízek és illatok. Most még a dohányáru "munka" részénél tart, míg a szivar beég és átmelegszik, csak az egyharmad után jön el Eeyr mennyországa, a szivar legjobb része. A balgák úgy tartják, hogy alkoholba kell mártani a szivar sapkáját, de vétek volna ilyen remek szivarral ezt megtenni. Csak az ócska, rossz ízű szivarokon segít az ilyen mesterkedés.
Amikor előadja üzleti terveit, a kancellár láthatóan örül a lehetőségnek. Elmondja, amit az igric is sejtett korábban, nem akadt túl sok jelentkező a munkára. Kevesek mögött áll olyan kapcsolatrendszer és anyagi tőke, mint a Kereskedőház mögött.
Habrertus terveit az épület felújításával kapcsolatban kezdetben érdekődve hallgatja, hogy aztán figyelme egyre átterelődjön a szivarra, amikor a vén kecske saját portréját kezdi ecsetelni.*
- Lihanech legjobb festőművészét hajtom fel számodra e remek portré elkészítéséhez. *Tesz ígéretet a kancellárnak, amikor az végre befejezi. Eddigre elért már a szivar legjobb részéhez. A dohánylevelek átmelegedtek, az illóolajok felszabadultak, a füst bőséges és az illata visszarepíti ifjú kora éveibe.
Erre jön még rá a kancellár ajánlata, amire az igric elsőre azt hiszi, rosszul hallotta.*
- Parancsolsz? *Kérdez vissza meglepetten.*
- Harminc arany? *De jól hallotta, Habrertus tényleg ilyen bagatell összegért adná a három szekér fát.*
- Barátom, nem is tudom, mit mondjak... *Tart tőle, hogy a hirtelen jött nagyvonalúság mögött rejtezik még valami, amiről nem tud, ám meglehet, hogy mindez csak egy most induló, kölcsönös együttműködés alapköve. Ha kisegítesz, én is kisegítelek.
Míg a Radkraal épületének felújítását, mint kiderül, a kancellár támogatná, így szabad kézzel dolgozik, addig a piac és a kovács kérdésében ki kell kérnie a nagyasszony véleményét és áldását is. Érthető és szinte érzi, hogy mennyire zavarja ez Habrertust. Aenae semmibe nem szólt bele, a kancellár azt csinált, amit akart, ha jól leplezte vagy nem volt feltűnő, ám most valószínűleg minden lépésére kétszeresen kell ügyelnie, nehogy a fejére vonja a hatujjú boszorkány haragját.*
- Magam is így gondolom, de jobbnak láttam, először veled megvitatni ezt a kérdést, hisz neked van valódi rálátásod és megfelelő készségeid egy ilyen nagyívű terv átlátásához. *Dicsérgeti kicsit a kancellárt.*
- Előre is köszönöm megtisztelő bizalmad. *Hajtja meg magát kissé ültében. Nem szívesen törődne bürokráciával, az ilyesmi Aztyan feladatkörébe tartozik bár félő, hogy egy ilyen komoly munkára majd el kell rángatnia intézőjét Artheniorból.
A tárgyalást újra a madár zavarja meg és ezzel együtt Habrertus, amikor egy vénembertől szokatlan gyors mozdulattal szorítja össze a papagáj csőrét. Kényszeredetten mosolyog, amikor a férfi "rémes jószágnak" titulálja a madarat és nem fejti ki, hogy szerinte egy tepsiben volna a helye a kemencében.*
- Lélekállat. *Ismétli halkan a szót. Talán mégis igaz, hogy minden tharghoz tartozik valami állat. Zavarba ejtő gondolat.*
- Visszatérve a tervekre. *Köszörüli meg a torkát.*
- A felújításhoz szükséges építési anyagokat, azok kivételével, amelyeket nem tudunk beszerezni helyben, a tharg piacról vételeznénk. A munkák pezsdítően hathatnak Amon Ruadh falvára, munkát adunk a helyi embereknek, de igyekszem a költségeket alacsonyan tartani. Ha kívánod, a nagyobb kiadásokat mind lektoráltatni fogom személyeddel. A fa elszállításáról pedig azonnal intézkedem és véletlenül sem szeretnék visszaélni a bizalmaddal. *Nem mondja ki a nevetségesen alacsony árat, csak a mellény, ami rajta van drágább volt, mint harminc arany.*
*A szivar valóban betalált és az igric nem tudja, hogy Habrertus csak véletlen tette vagy már korábban eltervezte ezt a "merényletet" ellene. Nagyobb esélyt ad az előbbinek, mint az utóbbianak. A lényeg úgyis az, hogy szerzett pár jó pontot magának és egy kellemes órát a wegtoreninek.
A művészin maratott levéltőr bár éles, mégsem veheti fel a versenyt egy rendes szivarvágóval vagy -fúróval, de az igric gyakorlatiasan oldja meg vele a sapka megvágását, hogy aztán pöfékelni kezdhessen. Jó adag füstöt szív be és forgatja meg a garatban, botorság volna letüdőzni, az ilyen dohányárut ízlelni kell, mint a jó bort. Kiderül, hogy nem is a kancelláré az érdem, hanem az elődjéé. Így már egyre biztosabb, hogy véletlen a kínálás eredményesége. Pedig már egy szemernyit jobban kezdte kedvelni a kancellárt. Szemernyit.
Közösen megegyeznek abban, hogy Leandana visszatérte áldás és Yeza milyen értékes. Habrertus kicsit tovább is megy, körmönfont hasonlata nehezen talál magának értelmet az igricben. Neki a vörös csak egy eszköz, bár annak remek. A Fekete Váltó pedig a póráz, amelyhez magához láncolja. Kedveli a tüzes wegtoreni lányt, de bízni sosem fog benne, annak ellenére sem, hogy nemrég őszinteségével tüntette ki. Mestere, Eryon Krish sem bízott senkiben, csak benne. És mi lett a vége.*
- Csak egyetérteni tudok veled, barátom. *Válaszolja, csak hogy végre túlléphessenek a lányon. Figyelmét így is el-elragadja a szivarban érzett ízek és illatok. Most még a dohányáru "munka" részénél tart, míg a szivar beég és átmelegszik, csak az egyharmad után jön el Eeyr mennyországa, a szivar legjobb része. A balgák úgy tartják, hogy alkoholba kell mártani a szivar sapkáját, de vétek volna ilyen remek szivarral ezt megtenni. Csak az ócska, rossz ízű szivarokon segít az ilyen mesterkedés.
Amikor előadja üzleti terveit, a kancellár láthatóan örül a lehetőségnek. Elmondja, amit az igric is sejtett korábban, nem akadt túl sok jelentkező a munkára. Kevesek mögött áll olyan kapcsolatrendszer és anyagi tőke, mint a Kereskedőház mögött.
Habrertus terveit az épület felújításával kapcsolatban kezdetben érdekődve hallgatja, hogy aztán figyelme egyre átterelődjön a szivarra, amikor a vén kecske saját portréját kezdi ecsetelni.*
- Lihanech legjobb festőművészét hajtom fel számodra e remek portré elkészítéséhez. *Tesz ígéretet a kancellárnak, amikor az végre befejezi. Eddigre elért már a szivar legjobb részéhez. A dohánylevelek átmelegedtek, az illóolajok felszabadultak, a füst bőséges és az illata visszarepíti ifjú kora éveibe.
Erre jön még rá a kancellár ajánlata, amire az igric elsőre azt hiszi, rosszul hallotta.*
- Parancsolsz? *Kérdez vissza meglepetten.*
- Harminc arany? *De jól hallotta, Habrertus tényleg ilyen bagatell összegért adná a három szekér fát.*
- Barátom, nem is tudom, mit mondjak... *Tart tőle, hogy a hirtelen jött nagyvonalúság mögött rejtezik még valami, amiről nem tud, ám meglehet, hogy mindez csak egy most induló, kölcsönös együttműködés alapköve. Ha kisegítesz, én is kisegítelek.
Míg a Radkraal épületének felújítását, mint kiderül, a kancellár támogatná, így szabad kézzel dolgozik, addig a piac és a kovács kérdésében ki kell kérnie a nagyasszony véleményét és áldását is. Érthető és szinte érzi, hogy mennyire zavarja ez Habrertust. Aenae semmibe nem szólt bele, a kancellár azt csinált, amit akart, ha jól leplezte vagy nem volt feltűnő, ám most valószínűleg minden lépésére kétszeresen kell ügyelnie, nehogy a fejére vonja a hatujjú boszorkány haragját.*
- Magam is így gondolom, de jobbnak láttam, először veled megvitatni ezt a kérdést, hisz neked van valódi rálátásod és megfelelő készségeid egy ilyen nagyívű terv átlátásához. *Dicsérgeti kicsit a kancellárt.*
- Előre is köszönöm megtisztelő bizalmad. *Hajtja meg magát kissé ültében. Nem szívesen törődne bürokráciával, az ilyesmi Aztyan feladatkörébe tartozik bár félő, hogy egy ilyen komoly munkára majd el kell rángatnia intézőjét Artheniorból.
A tárgyalást újra a madár zavarja meg és ezzel együtt Habrertus, amikor egy vénembertől szokatlan gyors mozdulattal szorítja össze a papagáj csőrét. Kényszeredetten mosolyog, amikor a férfi "rémes jószágnak" titulálja a madarat és nem fejti ki, hogy szerinte egy tepsiben volna a helye a kemencében.*
- Lélekállat. *Ismétli halkan a szót. Talán mégis igaz, hogy minden tharghoz tartozik valami állat. Zavarba ejtő gondolat.*
- Visszatérve a tervekre. *Köszörüli meg a torkát.*
- A felújításhoz szükséges építési anyagokat, azok kivételével, amelyeket nem tudunk beszerezni helyben, a tharg piacról vételeznénk. A munkák pezsdítően hathatnak Amon Ruadh falvára, munkát adunk a helyi embereknek, de igyekszem a költségeket alacsonyan tartani. Ha kívánod, a nagyobb kiadásokat mind lektoráltatni fogom személyeddel. A fa elszállításáról pedig azonnal intézkedem és véletlenül sem szeretnék visszaélni a bizalmaddal. *Nem mondja ki a nevetségesen alacsony árat, csak a mellény, ami rajta van drágább volt, mint harminc arany.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-04 18:54:57
Üzenet elküldve: 2022-05-04 18:54:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Hubi szakít időt rá, hogy pipájával foglalatoskodva is vessen időként egy-egy pillantást vendégére. Azt rögtön látja, hogy a szivarral betalált. A báró láthatóan nemcsak kedveli az efféle dohányárut, de ért is hozzá. Azt persze nem gondolta volna, hogy Cha'yss leharapja a szivar végét, a padlóra köpi és úgy kezd pöfékelni. Legfeljebb az irritálja kissé, hogy a wegtoreni a szivar megvágásához kedvenc, savval művészi módon maratott pengéjű papírvágó kését veszi igénybe, ami ebben a kategóriában meglepően éles.*
- Köszönöm. *bólint* De boldog emlékű elődömé az érdem. Ő is roppant módon értékelte a jó szivart.
*És a szeszt, amiben már nem volt ennyire válogatós. Persze ha nem issza magát - szó szerint - halálra, Hubi most aligha bazsalyoghatna a báróra a kancellári asztal túloldaláról. És nem lenne olyan helyzetben, hogy hájjal kenegetés gyanánt vegye azt, hogy Yezának végre megjött az esze és felismerte az ő nagyságát. Lassan azt a kis csintalanságot is elfelejti neki, hogy a Kalmárban meglépett a ruháival. Amivel nem is az a legnagyobb baj, hogy Hubinak egy ágytakaróba tekerve kellett megjelennie a nagyasszony előtt, de a vörös előtte elmulasztott a kedvére tenni. Szóval lesz mit jóvá tenni. Közben a báró rohamléptekben közeledő esküvőjéről beszél és Hubi szájíze legfeljebb akkor keseredik meg, amikor egyetérőn bólogat arra a megjegyzésre, hogy Lea visszatérte áldás.*
- Méltatlanul kevéssé értékelt drágakő. *bólint Cha'yss hasonlatára* Csak tiszta fényben izzik fel belsejében az a vörös tűz, amit másban aligha kereshetnénk. Továbbá - de kérlek javíts ki, ha tévednék - az egyetlen ékkő melynek értékét csak növelik a ritkán előforduló zárványok.
*Ha eleget ivott volna, akkor talán megenged magának olyan közönségességet, hogy a zárványt a vörös drágaság hibátlan testébe hatoló idegen anyaghoz hasonlítsa, de mivel tiszta az elméje, már a gondolat otrombaságától is enyhe émelygés fogja el. Persze egy dolog a gondolat, és egy másik azt megvalósítani. A farizeus kancellár csak az előbbi kimondásától idegenkedik.*
- Ó, ez kitűnő hír! *elevenedik meg a kancellár amikor hivatalának renoválására végre jelentkező akad* Számomra is furcsa, hogy felhívásomra eleddig csupán egy gyermekded firkálmány érkezett. De talán a munka volt túl nagyszabású a környék mestereinek.
*Nagyvonalakban felvázolja, hogy milyen változtatásokra gondol megemlítve, hogy konkrét elképzeléseit írásban megküldi a Kereskedőháznak. Ettől függetlenül kissé többet beszél arról a festményről ami majd az íróasztala mögötti falat fogja díszíteni. Ezen egy peckesen lépdelő, kecses paripán lovagló kancellár lenne látható, kissé buggyos, finom mintázatú térdnadrágban, harisnyás lábszárral, arannyal futtatott fényes mellvértben és körgallérosan. E vitéz kancellár joviálisan tekint le a vászonról, de mintegy hatalmát jelezve, marsallbotját jobbjában tartva támasztja meg combján. Ha CCC nem roppant össze ettől a víziótól, akkor azt láthatja, hogy Hubi nyájasan elmosolyodik.*
- A hírek igazak, a Vaserdő faanyaga a legkiválóbbak közé tartozik. Ezért nem tudom kevesebbért megszámítani a három szekér fát, mint harminc aranyért.
*Újabb mosoly.*
- Természetesen soha nem szeretnélek megsérteni azzal, hogy ingyen adom az árut, de azt szeretném, hogy magad is meggyőződj arról amiről beszéltem. És ha a fa minősége eléri tiszteletreméltó igényeid, a későbbiekben is jutányos áron állunk rendelkezésedre. No persze, nem ennyire jutányosra gondolok.
*Közben még mindig azon rágódik, hogy a báró úgy gondolja, hogy Hubi minden döntését elenjegyeztetni fogja a göndör hajú boszorkánnyal. Ha így tenne, akkor nem lenne több egy ócska kis írnoknál. Ő azonban a Vashegy kancellárja. Magától értetődik, hogy rendelkezik önálló jogkörrel. A tharg piac wegtoreni befolyás alá kerülése ellen lélekben berzenkedik, mert ő így értelmezi a báró ajánlatát és bár kedvére való az a megjegyzés, miszerint nem járhat rosszul az üzlettel, vannak ellenérzései. Egyrészt mert sejteni véli, hogy a kétségkívül okos wegtoreni az ő leszerelésére dobta be a jutalék lehetőségét, másrészt pedig míg pár öl fa kvázi elajándékozása vagy a Radkraal nagyívű felújítása bőven belefér a hatáskörébe, a báró piaccal kapcsolatos terveibe kénytelen lesz bevonni Leát is. De legalább megemlíteni neki. Aztán ha a válasz az lenne, hogy "Tégy belátásod szerint, kancellárom!" az csak öröm.*
- Összességében örömömre szolgál, hogy ilyen kiváló ötletekkel érkeztél, barátom. Noha abban is egyetértünk, hogy terveid megvitasd a nagyasszonnyal ~Frászt!~ mégis úgy gondolom, hogy jelenleg ne fárasszuk olyan csekélységekkel, mint a faszállítás.
*Itt megnyomkodja két ujjával az orrnyergét, mert az istenek sem tudják miért, de arra gondolt, hogy ezt célszerű lenne Yezára bízni.*
- A Radkraal felújítása az én ötletem, az én felelősségem, és nagyrészt az én pénzem. Viszont a piacot érintő, általam előzetesen támogathatónak gondolt elképzeléseid viszont a nagyasszony elé kell terjesztenem. Ezért arra kérlek, hogy dolgozd ki a részleteket és azokat írásban juttasd el hivatalomhoz. Biztosíthatlak, hogy bürokratikus késlekedés nem fogja hátráltatni elképzeléseid megvalósulását, ha más ok sem áll fenn mi ellene szólna. És mivel úgy a Vashegy, mint a Wegtoren Aranya Kereskedőház érdeke a gyümölcsöző együttműködés, nehezen hiszem, hogy ilyesmi felmerülne.
*Hubi mostanra már tud olvasni bizonyos jelekből és amikor Jágó a vállán borzolni kezdi a tollait, a kancellár már résen van. Így a madár csak odáig jut a fantáziáját megragadó "faszállítás" szóban, hogy "fa" amikor Hubi lendülő keze eléri és mondhatni vasmarokkal szorítja össze a csőrét.*
- Rémes egy jószág. *néz a báróra, aztán furcsán mosolyodik el* Egyesek szerint lelki társam, avagy lélekállatom, ahogy a druidák mondják.
*Megcsóválja a fejét.*
- Ha ez igaz...
*Hubi szakít időt rá, hogy pipájával foglalatoskodva is vessen időként egy-egy pillantást vendégére. Azt rögtön látja, hogy a szivarral betalált. A báró láthatóan nemcsak kedveli az efféle dohányárut, de ért is hozzá. Azt persze nem gondolta volna, hogy Cha'yss leharapja a szivar végét, a padlóra köpi és úgy kezd pöfékelni. Legfeljebb az irritálja kissé, hogy a wegtoreni a szivar megvágásához kedvenc, savval művészi módon maratott pengéjű papírvágó kését veszi igénybe, ami ebben a kategóriában meglepően éles.*
- Köszönöm. *bólint* De boldog emlékű elődömé az érdem. Ő is roppant módon értékelte a jó szivart.
*És a szeszt, amiben már nem volt ennyire válogatós. Persze ha nem issza magát - szó szerint - halálra, Hubi most aligha bazsalyoghatna a báróra a kancellári asztal túloldaláról. És nem lenne olyan helyzetben, hogy hájjal kenegetés gyanánt vegye azt, hogy Yezának végre megjött az esze és felismerte az ő nagyságát. Lassan azt a kis csintalanságot is elfelejti neki, hogy a Kalmárban meglépett a ruháival. Amivel nem is az a legnagyobb baj, hogy Hubinak egy ágytakaróba tekerve kellett megjelennie a nagyasszony előtt, de a vörös előtte elmulasztott a kedvére tenni. Szóval lesz mit jóvá tenni. Közben a báró rohamléptekben közeledő esküvőjéről beszél és Hubi szájíze legfeljebb akkor keseredik meg, amikor egyetérőn bólogat arra a megjegyzésre, hogy Lea visszatérte áldás.*
- Méltatlanul kevéssé értékelt drágakő. *bólint Cha'yss hasonlatára* Csak tiszta fényben izzik fel belsejében az a vörös tűz, amit másban aligha kereshetnénk. Továbbá - de kérlek javíts ki, ha tévednék - az egyetlen ékkő melynek értékét csak növelik a ritkán előforduló zárványok.
*Ha eleget ivott volna, akkor talán megenged magának olyan közönségességet, hogy a zárványt a vörös drágaság hibátlan testébe hatoló idegen anyaghoz hasonlítsa, de mivel tiszta az elméje, már a gondolat otrombaságától is enyhe émelygés fogja el. Persze egy dolog a gondolat, és egy másik azt megvalósítani. A farizeus kancellár csak az előbbi kimondásától idegenkedik.*
- Ó, ez kitűnő hír! *elevenedik meg a kancellár amikor hivatalának renoválására végre jelentkező akad* Számomra is furcsa, hogy felhívásomra eleddig csupán egy gyermekded firkálmány érkezett. De talán a munka volt túl nagyszabású a környék mestereinek.
*Nagyvonalakban felvázolja, hogy milyen változtatásokra gondol megemlítve, hogy konkrét elképzeléseit írásban megküldi a Kereskedőháznak. Ettől függetlenül kissé többet beszél arról a festményről ami majd az íróasztala mögötti falat fogja díszíteni. Ezen egy peckesen lépdelő, kecses paripán lovagló kancellár lenne látható, kissé buggyos, finom mintázatú térdnadrágban, harisnyás lábszárral, arannyal futtatott fényes mellvértben és körgallérosan. E vitéz kancellár joviálisan tekint le a vászonról, de mintegy hatalmát jelezve, marsallbotját jobbjában tartva támasztja meg combján. Ha CCC nem roppant össze ettől a víziótól, akkor azt láthatja, hogy Hubi nyájasan elmosolyodik.*
- A hírek igazak, a Vaserdő faanyaga a legkiválóbbak közé tartozik. Ezért nem tudom kevesebbért megszámítani a három szekér fát, mint harminc aranyért.
*Újabb mosoly.*
- Természetesen soha nem szeretnélek megsérteni azzal, hogy ingyen adom az árut, de azt szeretném, hogy magad is meggyőződj arról amiről beszéltem. És ha a fa minősége eléri tiszteletreméltó igényeid, a későbbiekben is jutányos áron állunk rendelkezésedre. No persze, nem ennyire jutányosra gondolok.
*Közben még mindig azon rágódik, hogy a báró úgy gondolja, hogy Hubi minden döntését elenjegyeztetni fogja a göndör hajú boszorkánnyal. Ha így tenne, akkor nem lenne több egy ócska kis írnoknál. Ő azonban a Vashegy kancellárja. Magától értetődik, hogy rendelkezik önálló jogkörrel. A tharg piac wegtoreni befolyás alá kerülése ellen lélekben berzenkedik, mert ő így értelmezi a báró ajánlatát és bár kedvére való az a megjegyzés, miszerint nem járhat rosszul az üzlettel, vannak ellenérzései. Egyrészt mert sejteni véli, hogy a kétségkívül okos wegtoreni az ő leszerelésére dobta be a jutalék lehetőségét, másrészt pedig míg pár öl fa kvázi elajándékozása vagy a Radkraal nagyívű felújítása bőven belefér a hatáskörébe, a báró piaccal kapcsolatos terveibe kénytelen lesz bevonni Leát is. De legalább megemlíteni neki. Aztán ha a válasz az lenne, hogy "Tégy belátásod szerint, kancellárom!" az csak öröm.*
- Összességében örömömre szolgál, hogy ilyen kiváló ötletekkel érkeztél, barátom. Noha abban is egyetértünk, hogy terveid megvitasd a nagyasszonnyal ~Frászt!~ mégis úgy gondolom, hogy jelenleg ne fárasszuk olyan csekélységekkel, mint a faszállítás.
*Itt megnyomkodja két ujjával az orrnyergét, mert az istenek sem tudják miért, de arra gondolt, hogy ezt célszerű lenne Yezára bízni.*
- A Radkraal felújítása az én ötletem, az én felelősségem, és nagyrészt az én pénzem. Viszont a piacot érintő, általam előzetesen támogathatónak gondolt elképzeléseid viszont a nagyasszony elé kell terjesztenem. Ezért arra kérlek, hogy dolgozd ki a részleteket és azokat írásban juttasd el hivatalomhoz. Biztosíthatlak, hogy bürokratikus késlekedés nem fogja hátráltatni elképzeléseid megvalósulását, ha más ok sem áll fenn mi ellene szólna. És mivel úgy a Vashegy, mint a Wegtoren Aranya Kereskedőház érdeke a gyümölcsöző együttműködés, nehezen hiszem, hogy ilyesmi felmerülne.
*Hubi mostanra már tud olvasni bizonyos jelekből és amikor Jágó a vállán borzolni kezdi a tollait, a kancellár már résen van. Így a madár csak odáig jut a fantáziáját megragadó "faszállítás" szóban, hogy "fa" amikor Hubi lendülő keze eléri és mondhatni vasmarokkal szorítja össze a csőrét.*
- Rémes egy jószág. *néz a báróra, aztán furcsán mosolyodik el* Egyesek szerint lelki társam, avagy lélekállatom, ahogy a druidák mondják.
*Megcsóválja a fejét.*
- Ha ez igaz...
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:07:00
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:07:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
- Ahogy szeretnéd. *Válaszolja Aenaenek az audiencia végén halkan, amikor búcsúznak. Búcsúznak, mintha messzire mennének, pedig valójában nem is lesznek annyira messze egymástól. Nem félti a lányt Leandanától, mert valójában kellemesen csalódott Kagan egykori hitvesében. A kellembe azért vegyül némi keserű mellékíz, mert a nő úgy bánt velük, mintha sosem létezett volna az az idő, amit a halálban töltött. Pedig sok minden változott azóta, ám úgy tűnik, a thargoknál szinte semmi. Mintha természetes volna, hogy egy halott vezető egyszer csak visszatér és bekopog: itt vagyok. De az is megmásíthatatlan, hogy a barbárok nagy része, láthatóan azonnal behódolt neki. Laor, Habrertus és a többiek. Mintha Aenae nem tett volna értük semmit. Hálátlan népség. Hálátlan tisztség volt ez ugyan a lánynak, de akkor is, egy "köszönöm"-öt megérdemelt volna. Az igric tudja, hogy Aenae mennyire utálta a "kegyet", amit Kagantól kapott. Nem is kegy volt ez neki, teher, amit a nyakába aggattak akaratán kívül. Ő pedig az ennek kijáró örömmel végezte feladatát.
Mondaná, hogy megvárlak a kapuban vagy a lovaknál, de félő, hogy a helyzetben rosszul venné ki magát. Nem akarja, hogy úgy tűnjön, félti saját otthonában a lányt. Így csak rövid csókkal búcsúzik, meghajol Leandana felé és hátrálva pár lépést, hisz nem fordítunk hátat egy főrendnek, elhátrál, csak azután fordul meg, hogy kövesse Habrertust vissza a kancelláriára.
Talán már az igric is kicsit túlzásba viszi a kedveskedést a kancellár felé, de ez már amolyan játék kettőjük között, ami ki tudja mikor és hogyan kezdődött.*
- Köszönöm. *Mondja és már ülne le, amikor mozdulatában megállítja a szárnyas rikácsolása. Együttérző mosollyal fordul a kancellár felé, majd míg a férfi bocsánatot kérve távozik rövidke időre, leül és megigazítja ruháját.
Amikor Habrertus visszatér a papagájjal a vállán, halvány mosollyal fogadja a szokatlan látványt és megállja, hogy ne mutassa ki, mennyire nem állja az állatokat. Elgondolkodik, hogy vajon minden thargnak kijár egy állat? Aenaenek a macska, Habrertusnak a papagáj. Kagannak mi lehetett a házikedvence? Rozsomák? És mi lehet Leandana állata? Vipera? Elhessegeti magától a mosolyogtató képeket és kényelembe helyezi magát, amikor a kancellár felpattint egy dobozkát mellette, amelyben gusztusos dohányrudak sorakoznak. Az ismerős illat nosztalgikus emlékeket ébreszt benne azonnal.*
- Oh. *Nem kívánja titkolni meglepettségét, amikor a kecskeszakállú közli vele, hogy hazájának gyümölcse a csodás dohányáru.*
- Köszönöm. *Vesz ki egy szivart a dobozból és megillatolja a borítólevelet, pár gyengéd ujjmozdulattal ellenőrzi azokat. Valahogy elképzelhetetlennek tartja, hogy a kancellár gondot fordít egy ilyen remek szivar gondozására, hogy ügyeljen a doboz páratartalmára. Ám mégis a szivarok remek állapotban vannak.
Míg Habrertus az asztala mögé ül és a pipáját kezdi tömni, az igric is előkészíti a szivart, ha kap egy elég éles kést, akkor megvágja a sapkát és pár szívással ellenőrzi a szelelést. Újabb meglepetés, a dohányrúd kiválóan szelel. Nem is érti, hogy a kancellár miért szórakozik a pipával, bár igaz, hogy egy ilyen remek wegtoreni szivart vétek lenne gyorsan elszívni. Az ilyenekhez alkalom kell. A vén kecske meg szívja a pipáját. Egy öreg ember pipázik. A férfiak szivaroznak.*
- Valódi wegtoreni rubint. *Válaszol mosolyogva. Természetesen nem fogja elárulni neki, hogy milyen módon kötötte magához a vöröst. Ha nem lenne a Fekete Váltó és az igricnek nem lennének olyan jó kapcsolatai, most Yeza mást szolgálna. Jó időben jó helyen.*
- Ha meg nem sértelek, Yeza is elismerő szavakkal szólt személyed felől. *Teszi hozzá a szivarral intve a kancellár felé. Ennyi füllentés belefér. A vörös cseppet sem elismerően szólt a vén kecskéről, ám a feladatát remekül elvégezte. Talán kicsit túlzásba is vitte. A kancellár szimpátiája és kitüntető figyelme a vörös felé a napnál is világosabb és ha ezzel az igric megolajozhatja üzleti terveit, akkor gondolkodás nélkül felhasználja ezt.*
- Mindenképp felkerestelek volna, ám a nagyasszony áldásos visszatérése kissé átírta terveimet, ugye megérted. *Mosolyog bocsánatkérőn az asztal túlfelén ülő kancellárra.*
- Valóban így van, legszívesebben magam is elvonulnék erre az időre, hogy csak az esküvővel és jegyesemmel törődjek, ám az élet sajnos nem áll meg miattunk. *Tárja szét karját színpadiasan.
Maga is vételez egyet azokból a szalmaszálakból, majd a láng előtt óvatosan forgatva a szivart aprókat szív bele, míg a talp teljesen át nem izzik. Ekkor elégedetten fújja ki az első bő füstöt és dől hátra szinte ösztönösen.*
- Habrertus, fogadd elismerésem. *Nézi meg a füstölgő szivart a kezében. Amikor délelőtt elindultak Varangyvárból Leandana elé, nem gondolta, hogy mostanra a kancellárián ül majd és szivart szív a kecskeszakállúval.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam. *Mosolyog és újra előredől, hogy belekezdhessen.*
- Több dolog is volna, amiben együttműködésed kérném. Az egyik, hogy Kereskedőházamnak szüksége volna három szekér fára, amiért természetesen arannyal vagy bármivel fizetnék, amiben meg tudunk állapodni. A vaserdő fái messzeföldön híresek, reménykedem benne, hogy sikerül ebben megegyeznünk. *Nem tér ki arra, hogy miért van szüksége a fára, hisz ez nem tartozik a kancellárra. Ez a tárgyalás egyik egyszerűbb része. Valamit valamiért.*
- Másodsorban tudomásomra jutott, hogy felújíttatnád a kancelláriának is otthont adó Radkraalt épületét. *Néz körbe, hisz éppen az adott épületben ülnek.*
- A Kereskedőház szívesen ajánlatot tesz a renoválásra. Azt gondolom, hogy minden feltételnek eleget tudunk tenni, amit a felhívásodban említettél. *Mosolyog halványan Habrertusra és beleszív a szivarba, amely most is csaknem elvezeti figyelmét mások felé. Ám a kiváló dohány íze, a régi cserzett bőr illatának emléke szinte hívogatja a múltbarévedésre.*
- Természetesen minden tervet jóváhagyatnék veled és ha kívánod, Leandana nagyasszonnyal is, hisz a legfontosabb számunkra a megrendelő elégedettsége. *Abban biztos, hogy Habrertus ennek annyira nem fog örülni, mármint annak, hogy most már a nagyasszonnyal is számolnia kell. Aenae nem foglalkozott azzal, hogy mit csinál a kancellár, hogy mennyit vesz el és mennyi sápot húz. Most biztosan nehezebben tudja majd elrejteni a "leadókat", hogy a hatujjú boszorkány visszatért. Ő biztosan nem hagyja majd olyan szabadon garázdálkodni a kancellárt, mint Aenae tette.*
- Utolsóként pedig egy komolyabb tervet vázolnék fel, melynek alapja a tharg piac fellendítése, a kovácsműhely beindítása, amelyben Artheniorban már oly nagy tapasztalatra tettünk szert. Vétek ilyen remek lehetőséget elszalasztani és úgy gondolom, mindkettőnk számára jövedelmező lehetne egy ilyen társulás megalapítása. *Direkt nem a "mindkét fél" szóösszetételt használni, hisz ha a kancellár valóban olyan mohó, mint sejti, akkor ez a kis magánmegállapodás biztosan szép kis kiegészítéshez juttathatná a férfit és nem kellene tovább trükköznie, hogy elrejtse simliskedéseit a visszatért nagyasszony előtt.*
- Bocsáss meg, belelendültem. *Mosolyodik el hosszúra nyúlt monológja végén és pár szívással újraéleszti a kialvóban lévő parazsat szivarja végén.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi a kancellárt és érdeklődve várja válaszát az elhangzottakra.*
- Ahogy szeretnéd. *Válaszolja Aenaenek az audiencia végén halkan, amikor búcsúznak. Búcsúznak, mintha messzire mennének, pedig valójában nem is lesznek annyira messze egymástól. Nem félti a lányt Leandanától, mert valójában kellemesen csalódott Kagan egykori hitvesében. A kellembe azért vegyül némi keserű mellékíz, mert a nő úgy bánt velük, mintha sosem létezett volna az az idő, amit a halálban töltött. Pedig sok minden változott azóta, ám úgy tűnik, a thargoknál szinte semmi. Mintha természetes volna, hogy egy halott vezető egyszer csak visszatér és bekopog: itt vagyok. De az is megmásíthatatlan, hogy a barbárok nagy része, láthatóan azonnal behódolt neki. Laor, Habrertus és a többiek. Mintha Aenae nem tett volna értük semmit. Hálátlan népség. Hálátlan tisztség volt ez ugyan a lánynak, de akkor is, egy "köszönöm"-öt megérdemelt volna. Az igric tudja, hogy Aenae mennyire utálta a "kegyet", amit Kagantól kapott. Nem is kegy volt ez neki, teher, amit a nyakába aggattak akaratán kívül. Ő pedig az ennek kijáró örömmel végezte feladatát.
Mondaná, hogy megvárlak a kapuban vagy a lovaknál, de félő, hogy a helyzetben rosszul venné ki magát. Nem akarja, hogy úgy tűnjön, félti saját otthonában a lányt. Így csak rövid csókkal búcsúzik, meghajol Leandana felé és hátrálva pár lépést, hisz nem fordítunk hátat egy főrendnek, elhátrál, csak azután fordul meg, hogy kövesse Habrertust vissza a kancelláriára.
Talán már az igric is kicsit túlzásba viszi a kedveskedést a kancellár felé, de ez már amolyan játék kettőjük között, ami ki tudja mikor és hogyan kezdődött.*
- Köszönöm. *Mondja és már ülne le, amikor mozdulatában megállítja a szárnyas rikácsolása. Együttérző mosollyal fordul a kancellár felé, majd míg a férfi bocsánatot kérve távozik rövidke időre, leül és megigazítja ruháját.
Amikor Habrertus visszatér a papagájjal a vállán, halvány mosollyal fogadja a szokatlan látványt és megállja, hogy ne mutassa ki, mennyire nem állja az állatokat. Elgondolkodik, hogy vajon minden thargnak kijár egy állat? Aenaenek a macska, Habrertusnak a papagáj. Kagannak mi lehetett a házikedvence? Rozsomák? És mi lehet Leandana állata? Vipera? Elhessegeti magától a mosolyogtató képeket és kényelembe helyezi magát, amikor a kancellár felpattint egy dobozkát mellette, amelyben gusztusos dohányrudak sorakoznak. Az ismerős illat nosztalgikus emlékeket ébreszt benne azonnal.*
- Oh. *Nem kívánja titkolni meglepettségét, amikor a kecskeszakállú közli vele, hogy hazájának gyümölcse a csodás dohányáru.*
- Köszönöm. *Vesz ki egy szivart a dobozból és megillatolja a borítólevelet, pár gyengéd ujjmozdulattal ellenőrzi azokat. Valahogy elképzelhetetlennek tartja, hogy a kancellár gondot fordít egy ilyen remek szivar gondozására, hogy ügyeljen a doboz páratartalmára. Ám mégis a szivarok remek állapotban vannak.
Míg Habrertus az asztala mögé ül és a pipáját kezdi tömni, az igric is előkészíti a szivart, ha kap egy elég éles kést, akkor megvágja a sapkát és pár szívással ellenőrzi a szelelést. Újabb meglepetés, a dohányrúd kiválóan szelel. Nem is érti, hogy a kancellár miért szórakozik a pipával, bár igaz, hogy egy ilyen remek wegtoreni szivart vétek lenne gyorsan elszívni. Az ilyenekhez alkalom kell. A vén kecske meg szívja a pipáját. Egy öreg ember pipázik. A férfiak szivaroznak.*
- Valódi wegtoreni rubint. *Válaszol mosolyogva. Természetesen nem fogja elárulni neki, hogy milyen módon kötötte magához a vöröst. Ha nem lenne a Fekete Váltó és az igricnek nem lennének olyan jó kapcsolatai, most Yeza mást szolgálna. Jó időben jó helyen.*
- Ha meg nem sértelek, Yeza is elismerő szavakkal szólt személyed felől. *Teszi hozzá a szivarral intve a kancellár felé. Ennyi füllentés belefér. A vörös cseppet sem elismerően szólt a vén kecskéről, ám a feladatát remekül elvégezte. Talán kicsit túlzásba is vitte. A kancellár szimpátiája és kitüntető figyelme a vörös felé a napnál is világosabb és ha ezzel az igric megolajozhatja üzleti terveit, akkor gondolkodás nélkül felhasználja ezt.*
- Mindenképp felkerestelek volna, ám a nagyasszony áldásos visszatérése kissé átírta terveimet, ugye megérted. *Mosolyog bocsánatkérőn az asztal túlfelén ülő kancellárra.*
- Valóban így van, legszívesebben magam is elvonulnék erre az időre, hogy csak az esküvővel és jegyesemmel törődjek, ám az élet sajnos nem áll meg miattunk. *Tárja szét karját színpadiasan.
Maga is vételez egyet azokból a szalmaszálakból, majd a láng előtt óvatosan forgatva a szivart aprókat szív bele, míg a talp teljesen át nem izzik. Ekkor elégedetten fújja ki az első bő füstöt és dől hátra szinte ösztönösen.*
- Habrertus, fogadd elismerésem. *Nézi meg a füstölgő szivart a kezében. Amikor délelőtt elindultak Varangyvárból Leandana elé, nem gondolta, hogy mostanra a kancellárián ül majd és szivart szív a kecskeszakállúval.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam. *Mosolyog és újra előredől, hogy belekezdhessen.*
- Több dolog is volna, amiben együttműködésed kérném. Az egyik, hogy Kereskedőházamnak szüksége volna három szekér fára, amiért természetesen arannyal vagy bármivel fizetnék, amiben meg tudunk állapodni. A vaserdő fái messzeföldön híresek, reménykedem benne, hogy sikerül ebben megegyeznünk. *Nem tér ki arra, hogy miért van szüksége a fára, hisz ez nem tartozik a kancellárra. Ez a tárgyalás egyik egyszerűbb része. Valamit valamiért.*
- Másodsorban tudomásomra jutott, hogy felújíttatnád a kancelláriának is otthont adó Radkraalt épületét. *Néz körbe, hisz éppen az adott épületben ülnek.*
- A Kereskedőház szívesen ajánlatot tesz a renoválásra. Azt gondolom, hogy minden feltételnek eleget tudunk tenni, amit a felhívásodban említettél. *Mosolyog halványan Habrertusra és beleszív a szivarba, amely most is csaknem elvezeti figyelmét mások felé. Ám a kiváló dohány íze, a régi cserzett bőr illatának emléke szinte hívogatja a múltbarévedésre.*
- Természetesen minden tervet jóváhagyatnék veled és ha kívánod, Leandana nagyasszonnyal is, hisz a legfontosabb számunkra a megrendelő elégedettsége. *Abban biztos, hogy Habrertus ennek annyira nem fog örülni, mármint annak, hogy most már a nagyasszonnyal is számolnia kell. Aenae nem foglalkozott azzal, hogy mit csinál a kancellár, hogy mennyit vesz el és mennyi sápot húz. Most biztosan nehezebben tudja majd elrejteni a "leadókat", hogy a hatujjú boszorkány visszatért. Ő biztosan nem hagyja majd olyan szabadon garázdálkodni a kancellárt, mint Aenae tette.*
- Utolsóként pedig egy komolyabb tervet vázolnék fel, melynek alapja a tharg piac fellendítése, a kovácsműhely beindítása, amelyben Artheniorban már oly nagy tapasztalatra tettünk szert. Vétek ilyen remek lehetőséget elszalasztani és úgy gondolom, mindkettőnk számára jövedelmező lehetne egy ilyen társulás megalapítása. *Direkt nem a "mindkét fél" szóösszetételt használni, hisz ha a kancellár valóban olyan mohó, mint sejti, akkor ez a kis magánmegállapodás biztosan szép kis kiegészítéshez juttathatná a férfit és nem kellene tovább trükköznie, hogy elrejtse simliskedéseit a visszatért nagyasszony előtt.*
- Bocsáss meg, belelendültem. *Mosolyodik el hosszúra nyúlt monológja végén és pár szívással újraéleszti a kialvóban lévő parazsat szivarja végén.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi a kancellárt és érdeklődve várja válaszát az elhangzottakra.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-03 16:21:52
Üzenet elküldve: 2022-05-03 16:21:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Szinte már Hubi számára is émelyítő a kellemkedésnek az a mértéke amivel a báróval megtisztelik egymást. Szinte. Mert odáig aligha tudnak eljutni, hogy a jó kancellár az egyenes beszédet preferálja.*
- Parancsolj, kérlek!
*Kínálja hellyel vendégét, miután visszaértek a Kancelláriára. Ő maga is leülne az asztal túlfelén, de jöttükre felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki a kancellári lakrész felől.*
- Bocsáss meg egy pillanatra!
*Rövid időre eltűnik ott és Jágóval a vállán tér vissza. Úgy tűnik, hogy a papagáj ott érzi legjobban magán, ami azért visszás egy kicsit, mert hogyan lehet komoly üzleti kérdéseket megvitatni, miközben egy tiritarka szárnyas ücsörög az ember vállán? Mivel pedig ott ücsörög, Hubi csak lélekben tudja megvonni. Úgyis különcnek tartják, eggyel több vagy kevesebb furcsaság már nem számít. Továbbá egy kis dobozt tart a kezében, boldogult elődje és barátja, Achim kedvelte a tartalmát. A báróhoz lépve felnyitja a fedelét, szivarok lapulnak benne.*
- Ha meg nem sértelek... wegtoreni dohánylevelekből sodorták őket.
*Mi tagadás, meg van elégedve magával, hogy ilyen figyelmesség jutott eszébe; kis hazaival kínálni a bárót. Természetesen akkor sincs harag, ha Cha'yss esetleg nem élne vele. Akárhogy is, miután helyet foglalt a székében pipájával kezd el szöszmötölni. Egy férfi pipázik.*
- Mindenek előtt engedd meg, hogy újból kifejezzem elismerésem emberismereted előtt. Yeza... *bólint egyet* kivételes teremtés.
*Itt egy kis szünetet tart, időt hagyva a bárónak, hogy megemlítse: közbenjár érdekében a vörös lánynál. Ennek esetleges elmaradását kisebb sértésként értékeli, de nem mutatja.*
- Most pedig, ha nem veszed rossz néven, talán térjünk is rá a tárgyra! A nagyasszonynak említetted, hogy üzleti ajánlattal érkeztél.
*Mosolyogva tesz egy szabadkozó kézmozdulatot.*
- Pardon, természetesen csak nősülési szándékod mellett, melyhez ezúton is szívemből gratulálok. Ilyen örömteli esemény mellett szinte véteknek számíthat profán üzleti ügyekkel foglalkozni.
*Mostanra végzett a pipa megtömésével és egy szalmaszállal tüzet csen egy gyertyáról.*
- Ugyanakkor... *szipákol egy darabig, míg a dohány felizzik és az első kékesszürke füstfelleg után hátradől a székében* talán ugyanekkora vétek lenne - kereskedőként bizonnyal egyetértesz velem, barátom - veszni hagyni az alkalmat.
*Elmosolyodik és valódi kíváncsiság ül ki az arcára.*
- Őszinte érdeklődéssel hallgatlak.
*Szinte már Hubi számára is émelyítő a kellemkedésnek az a mértéke amivel a báróval megtisztelik egymást. Szinte. Mert odáig aligha tudnak eljutni, hogy a jó kancellár az egyenes beszédet preferálja.*
- Parancsolj, kérlek!
*Kínálja hellyel vendégét, miután visszaértek a Kancelláriára. Ő maga is leülne az asztal túlfelén, de jöttükre felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki a kancellári lakrész felől.*
- Bocsáss meg egy pillanatra!
*Rövid időre eltűnik ott és Jágóval a vállán tér vissza. Úgy tűnik, hogy a papagáj ott érzi legjobban magán, ami azért visszás egy kicsit, mert hogyan lehet komoly üzleti kérdéseket megvitatni, miközben egy tiritarka szárnyas ücsörög az ember vállán? Mivel pedig ott ücsörög, Hubi csak lélekben tudja megvonni. Úgyis különcnek tartják, eggyel több vagy kevesebb furcsaság már nem számít. Továbbá egy kis dobozt tart a kezében, boldogult elődje és barátja, Achim kedvelte a tartalmát. A báróhoz lépve felnyitja a fedelét, szivarok lapulnak benne.*
- Ha meg nem sértelek... wegtoreni dohánylevelekből sodorták őket.
*Mi tagadás, meg van elégedve magával, hogy ilyen figyelmesség jutott eszébe; kis hazaival kínálni a bárót. Természetesen akkor sincs harag, ha Cha'yss esetleg nem élne vele. Akárhogy is, miután helyet foglalt a székében pipájával kezd el szöszmötölni. Egy férfi pipázik.*
- Mindenek előtt engedd meg, hogy újból kifejezzem elismerésem emberismereted előtt. Yeza... *bólint egyet* kivételes teremtés.
*Itt egy kis szünetet tart, időt hagyva a bárónak, hogy megemlítse: közbenjár érdekében a vörös lánynál. Ennek esetleges elmaradását kisebb sértésként értékeli, de nem mutatja.*
- Most pedig, ha nem veszed rossz néven, talán térjünk is rá a tárgyra! A nagyasszonynak említetted, hogy üzleti ajánlattal érkeztél.
*Mosolyogva tesz egy szabadkozó kézmozdulatot.*
- Pardon, természetesen csak nősülési szándékod mellett, melyhez ezúton is szívemből gratulálok. Ilyen örömteli esemény mellett szinte véteknek számíthat profán üzleti ügyekkel foglalkozni.
*Mostanra végzett a pipa megtömésével és egy szalmaszállal tüzet csen egy gyertyáról.*
- Ugyanakkor... *szipákol egy darabig, míg a dohány felizzik és az első kékesszürke füstfelleg után hátradől a székében* talán ugyanekkora vétek lenne - kereskedőként bizonnyal egyetértesz velem, barátom - veszni hagyni az alkalmat.
*Elmosolyodik és valódi kíváncsiság ül ki az arcára.*
- Őszinte érdeklődéssel hallgatlak.
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-17 08:57:22
Üzenet elküldve: 2022-04-17 08:57:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Mindig kényes ügy két férfi büszkeségi huzavonájának tűzvonalába keveredni. Főleg ha olyanokról szól, akiknek a hatalom személyes játszótér. Van egy olyan érzése, hogy ez az aljaskodó adok-kapok most már óhatatlanul beleég a kettős viszonyába. Ezek után akármelyikük térfelén futnak össze, a másik számíthat rá, hogy a kölcsön visszajár és kénytelen lesz lenyelni a békát. ~Ha a Kancellár túlfeszíti a húrt a Bárónál, egyszer talán szó szerint is~ okvetetlenkedik oda a cinikus gondolat a fejébe, amikor eszébe jut a harsány kuruttyolás, ami a birtok felé menet fogadta. Caldorcor bár kereskedőhöz méltón tartja magát, azért mégis csak wegtoreni nemes. Ez olyasmi, amit nem érdemes elfelejteni. Habrertus viszont talányos és körmönfont alak. Őt sem érdemes alábecsülni, ahogy most a saját bőrükön tapasztalhatták.
Kicsit sem könnyű terep ez, de úgy tűnik, a kezdeti bukdácsolás után végre ráérez. Most is izgul, és továbbra is a torkában dobog a szíve, hiszen míg a két méricskélő kant leginkább csak egymás véleménye érdekli, addig neki mindkét oldalnak meg kell felelnie. Már az is nagy lépés, hogy szót kap (nem mintha olyan könnyen belé lehetne fojtani, ha mondandója van). Hála az égnek, a megérzései most, úgy tűnik, a megfelelő irányba viszik. Az idegessége ennek ellenére csak kevéssé csitul. Amikor a Kancellár kiejti a száján a "gyöngyszem" szót, akaratlanul is a Báróra rebben kissé riadt pillantása. A Váltója dolgát szeretné házon belül tudni. A lehetőség, hogy a thargok mancsa beleérjen az ügybe, nagyon aggasztó gondolat. Igyekszik is hamar elhessenteni azzal, hogy csupán véletlen összecsengés volt, semmi más.
A Kancellár lenyűgözése kétes kegy, de Yeza számára az ilyesmi nem ismeretlen. A Niyss kasztja pontosan ilyen kötéltáncra nevelte Wegtoren figyelemre méltó virágait. Yeza sosem volt a legjobb tanítvány. Egyesek szerint a valaha volt legrosszabb. Mások pedig a sokat elbíró, de valahol mégis kiemelő különleges jelzővel illették, mikor még a Főnix Házának üdvöskéje volt. Akkoriban még jóval vakmerőbben szerepelt, de ezúttal óvatos hallgatásba burkolózik inkább a továbbiakra. Most, hogy a Kancellár kegyesen kiengedte markából a kiéleződő helyzet további szorítását.
Az, amikor egy ilyen pozícióban lévő és alapvetően intellektusában tetszelgő személy ennyire közönséges fordulatokkal fogalmaz, mindig emlékezteti rá, hogy a külső máz mennyire álságos. Főleg ilyen körökben. Tapasztalatból tudja, hogy mennyi szörnyeteg és mennyi rohadó lélek jár-kel finom kelmékbe és kellembe burkolózva.
Yeza gyomrában a szorítás csak akkor old ki kicsit jobban, amikor látja a Báró elismerését is, a fellépése kapcsán. Mindig kétesélyes beleokvetetlenkedni az ilyen dolgokba, de most, hála az égnek, jól sült el. Üröm az örömben, hogy van egy olyan rossz érzése, ez még csak az előétel volt ezen a keserű ízeket ígérő vacsorán.
Követi Caldorcor példáját a meghajlásban, de mielőtt kiindulnak, Yeza pillantása elkapja a Kancellár asztalán pihenő kódex egyik ábráját. Épp csak kikandikál a rajta heverő jegyzetek lapjai alól, de a Wegtoreni Nagy Aréna és a Rurak negyed híres Csonka Tornyának jellegzetes formáját bármikor felismerné. Szívesen beleolvasna az irományokba is, de az már átlépné az érdeklődés és az illetlenség közt húzódó határt. Ehelyett csak felpillant a Kancellárra. Ajka szegletébe mosoly ül ki, de sebtében siet is a Báró után becsatlakozni.
Csak ahogy egy kicsit leülepednek a dolgok, utána bontakozik ki néhány részlet. A megjegyzés az Úrnőről: "az ő állapotában...". Egy pillanatra még a bűntudat is megkapaszkodik a vörösben, de még túl harsányan él benne az a jelenet. ~Pesztonkára...~
Belegondolva, elég nagy érvágás lehet ez most Caldorcor terveiben. Nagyon bosszantó. A lány ezek szerint igent mondott neki, elintézte már az örököst is, ezzel bebiztosítva mindent. A Vashegy érdekeltségeinek bőségtálához gyakorlatilag akkurátusan megterített. Így viszont esélyes egy fattyú egy nincstelen, bár kétségtelenül dekoratív némbertől, akiben a vére okán mindig potenciális konkurenciát lát majd a hatujjú boszorkány. Arra már nem is mer gondolni, mi lesz, ha esetleg Caldorcor oda akarja majd költöztetni a városba. A vörösnek épp elég a mélységiek irritáló jelenlétével megbirkózni. Ahhoz, hogy a leendő Baroneszt is elviselje lehet, hogy rá kell kapnia az ördögvigyorra.*
*Mindig kényes ügy két férfi büszkeségi huzavonájának tűzvonalába keveredni. Főleg ha olyanokról szól, akiknek a hatalom személyes játszótér. Van egy olyan érzése, hogy ez az aljaskodó adok-kapok most már óhatatlanul beleég a kettős viszonyába. Ezek után akármelyikük térfelén futnak össze, a másik számíthat rá, hogy a kölcsön visszajár és kénytelen lesz lenyelni a békát. ~Ha a Kancellár túlfeszíti a húrt a Bárónál, egyszer talán szó szerint is~ okvetetlenkedik oda a cinikus gondolat a fejébe, amikor eszébe jut a harsány kuruttyolás, ami a birtok felé menet fogadta. Caldorcor bár kereskedőhöz méltón tartja magát, azért mégis csak wegtoreni nemes. Ez olyasmi, amit nem érdemes elfelejteni. Habrertus viszont talányos és körmönfont alak. Őt sem érdemes alábecsülni, ahogy most a saját bőrükön tapasztalhatták.
Kicsit sem könnyű terep ez, de úgy tűnik, a kezdeti bukdácsolás után végre ráérez. Most is izgul, és továbbra is a torkában dobog a szíve, hiszen míg a két méricskélő kant leginkább csak egymás véleménye érdekli, addig neki mindkét oldalnak meg kell felelnie. Már az is nagy lépés, hogy szót kap (nem mintha olyan könnyen belé lehetne fojtani, ha mondandója van). Hála az égnek, a megérzései most, úgy tűnik, a megfelelő irányba viszik. Az idegessége ennek ellenére csak kevéssé csitul. Amikor a Kancellár kiejti a száján a "gyöngyszem" szót, akaratlanul is a Báróra rebben kissé riadt pillantása. A Váltója dolgát szeretné házon belül tudni. A lehetőség, hogy a thargok mancsa beleérjen az ügybe, nagyon aggasztó gondolat. Igyekszik is hamar elhessenteni azzal, hogy csupán véletlen összecsengés volt, semmi más.
A Kancellár lenyűgözése kétes kegy, de Yeza számára az ilyesmi nem ismeretlen. A Niyss kasztja pontosan ilyen kötéltáncra nevelte Wegtoren figyelemre méltó virágait. Yeza sosem volt a legjobb tanítvány. Egyesek szerint a valaha volt legrosszabb. Mások pedig a sokat elbíró, de valahol mégis kiemelő különleges jelzővel illették, mikor még a Főnix Házának üdvöskéje volt. Akkoriban még jóval vakmerőbben szerepelt, de ezúttal óvatos hallgatásba burkolózik inkább a továbbiakra. Most, hogy a Kancellár kegyesen kiengedte markából a kiéleződő helyzet további szorítását.
Az, amikor egy ilyen pozícióban lévő és alapvetően intellektusában tetszelgő személy ennyire közönséges fordulatokkal fogalmaz, mindig emlékezteti rá, hogy a külső máz mennyire álságos. Főleg ilyen körökben. Tapasztalatból tudja, hogy mennyi szörnyeteg és mennyi rohadó lélek jár-kel finom kelmékbe és kellembe burkolózva.
Yeza gyomrában a szorítás csak akkor old ki kicsit jobban, amikor látja a Báró elismerését is, a fellépése kapcsán. Mindig kétesélyes beleokvetetlenkedni az ilyen dolgokba, de most, hála az égnek, jól sült el. Üröm az örömben, hogy van egy olyan rossz érzése, ez még csak az előétel volt ezen a keserű ízeket ígérő vacsorán.
Követi Caldorcor példáját a meghajlásban, de mielőtt kiindulnak, Yeza pillantása elkapja a Kancellár asztalán pihenő kódex egyik ábráját. Épp csak kikandikál a rajta heverő jegyzetek lapjai alól, de a Wegtoreni Nagy Aréna és a Rurak negyed híres Csonka Tornyának jellegzetes formáját bármikor felismerné. Szívesen beleolvasna az irományokba is, de az már átlépné az érdeklődés és az illetlenség közt húzódó határt. Ehelyett csak felpillant a Kancellárra. Ajka szegletébe mosoly ül ki, de sebtében siet is a Báró után becsatlakozni.
Csak ahogy egy kicsit leülepednek a dolgok, utána bontakozik ki néhány részlet. A megjegyzés az Úrnőről: "az ő állapotában...". Egy pillanatra még a bűntudat is megkapaszkodik a vörösben, de még túl harsányan él benne az a jelenet. ~Pesztonkára...~
Belegondolva, elég nagy érvágás lehet ez most Caldorcor terveiben. Nagyon bosszantó. A lány ezek szerint igent mondott neki, elintézte már az örököst is, ezzel bebiztosítva mindent. A Vashegy érdekeltségeinek bőségtálához gyakorlatilag akkurátusan megterített. Így viszont esélyes egy fattyú egy nincstelen, bár kétségtelenül dekoratív némbertől, akiben a vére okán mindig potenciális konkurenciát lát majd a hatujjú boszorkány. Arra már nem is mer gondolni, mi lesz, ha esetleg Caldorcor oda akarja majd költöztetni a városba. A vörösnek épp elég a mélységiek irritáló jelenlétével megbirkózni. Ahhoz, hogy a leendő Baroneszt is elviselje lehet, hogy rá kell kapnia az ördögvigyorra.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 20:37:28
Üzenet elküldve: 2022-04-15 20:37:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*A vörös elmélázni látszik mellette, talán rá igaz, amit a kancellár is mondott, "unjátok, nem igaz?". Az igric kezdetben lankadó figyelme később újra éberré válik és Habrertus szavai érdemesek is a figyelemre. Be kell vallania magának, hogy a kecskeszakállú kelepcét állított neki, amibe jól bele is sétált. Hogy ez mennyire volt akaratos vagy előre megtervezett, az mindegy is, a lényeg, hogy a kancellár lépéselőnyben van saját felségterületén. Az igric már bánja, hogy nem lehetett jelen a Kalmárban történteknél, mert bár Aztyan a rá jellemző profizmussal és határozottsággal oldotta meg a problémát, a báró olyan megoldásokat is alkalmazott volna, amelyek a heges arcú intézőre nem jellemzők. Mondhatni, megszorongatta volna a kancellár képzeletbeli tökét. Ám nem így alakult és most itt ülnek törvényekről, egy tőrről és a Gödörröl filozofálva. A filozófia viszont gyorsan valósággá válhat, ha nem vigyáznak és az igric valódi komédiás módjára teríti ki lapjait, felhasználva ütőkártyái nagy részét. Kénytelen is, mert Habrertus a sarokba szorítja és védekezésre kényszeríti. Ha hitte is, hogy a férfi valóban a Gödörbe hajíttatja őket, már mindegy, előadta szólóját és már csak várnia kell a közönség ítéletére.
Meglepő mellékszólam csatlakozik hozzá, amikor Yeza szót kér mellette, az igrictől igenlést kap, így elmondhatja saját monológját.
Elismeréssel adózik a vörös taktikája felett, ha korábban bánta is, hogy elhozta a Kalmárban történtek után, most már örül, hogy mellette van. Szavai elveszik az övéi élét, érvelése belesimul a korábban elhangzottakba és lágyítja, mint az érdes dudát a fuvolaszó. Érvei épp annyira logikusak, hogy ne lehessen fogást találni rajtuk, bár aki keres az talál.
Halovány, elismerő mosollyal néz a lányra, sárga pillantása az arcát fürkészi, majd visszafordul a kancellár felé, hogy személyében a nagyérdemű kinyilatkoztathassa tetszését.
A mesterkélt elismerésre és a androgűn tapsra legszívesebben torkon szúrná a kecskeszakállút, csak akkor esik le neki igazán, hogy a kancellár rászedte. A túlzásra túlzással válaszolt és ezt már nem tudja visszacsinálni.
A "komédiás" szóra halványan elmosolyodik, de keserű ízű a mosolya belül. Rápillant a rajzolatra, amelyhez hasonló az ő alkarján is található. A csillogófekete leviatánmintát sosem használta fel, de büszkén viseli, mint a Habrertus felett aratott győzelem mementóját.
A kancellár végül nagylelkűen visszaadná nekik fegyvereiket, ám az igric hárítón emeli maga elé jobbját.*
- Jobbnak látom, ha ezek itt maradnak távozásunkig. Hibáztunk és hibánkat nem kívánom újabbakkal tetézni. *Válaszolja az engedményre.
Amikor aztán Habrertus példával él, érdeklődve hallgatja a szavait. A triviális kifejezésre sem mosolyodik el, nem kívánja azt éreztetni a férfivel, hogy tetszésére vannak az efféle kifejezések.*
- Értem a hasonlatot, még ha oly' sarkos is és nem kezdek el mentegetőzni, hogy nálam másképp alakulna a szituáció.
*A kancellár vádjai igenis személyes támadások voltak ellene, egy merénylet, amivel kivillantotta a kecske, hogy ez az ő szemétdombja, ahol ő az úr és azt tehet, amit kíván. Abban biztos a báró, hogy ha teheti, visszaadja Habrertusnak a leckét, háromszorosan is. Ám most nincs nyeregben, tudja, hogy meddig mehet el, így csak kelletlen mosollyal fogadja a leckéztetést.
Yeza produkciója után a kancellár is elismeri a vörös érdemeit, amelyekben nem talál kivetnivalót a báró sem. A wegtoreni Fekete Váltó, ami másnak átok, neki áldás, mert hozzáláncolta a lányt.*
- Köszönöm az elismerést a nevükben is. *Pillant Yeza felé valódi hálával.
Habrertus még a vörös dicsérete közben is nem átall odaszúrni az igricnek, amit a wegtoreni ezúttal is néma mosollyal tűr. Az pedig, hogy a kancellár nem keres a kákán csomót, már-már a pofátlanság határait súrolja, mondhatná, hogy a férfi a kákán lévő csomók tapasztalt tudora. Ha nem úgy lenne, már rég Leandana előtt állnának.*
- Minden nap tanulunk valamit. *Sóhatja joviális mosollyal.
A vén kecske aztán gondoskodna felőlük és még az audienciát is előkészítené számukra, ami már előrelépés az eddigiekhez képest.*
- Lekötelezel, barátom. *Hajtja meg magát ültében az igric, gesztusában elismerést és még talán tiszteletet is közöl, hisz a kancellár ebben az esetbe fölékerekedett.
Feláll a székből, Kathlynt és Yeza tőrét az asztalon hagyná, nem kíván egy újabb pofonba belefutni Leandana előtt vagy hogy a kancellár felhozhassa a nagyasszonynak vétkük nagylelkű elengedését. Ha Habrertus egy szobába kíséri őket a Radkraalban vagy egyenesen az erődbe, akkor követi és ott az ablak előtt állva várja meg, míg bárkit küldet értük, hogy a tharg fő fogadja őket. Talán azelőtt lesz még ideje, hogy egy-két szót váltson a vörössel.*
*A vörös elmélázni látszik mellette, talán rá igaz, amit a kancellár is mondott, "unjátok, nem igaz?". Az igric kezdetben lankadó figyelme később újra éberré válik és Habrertus szavai érdemesek is a figyelemre. Be kell vallania magának, hogy a kecskeszakállú kelepcét állított neki, amibe jól bele is sétált. Hogy ez mennyire volt akaratos vagy előre megtervezett, az mindegy is, a lényeg, hogy a kancellár lépéselőnyben van saját felségterületén. Az igric már bánja, hogy nem lehetett jelen a Kalmárban történteknél, mert bár Aztyan a rá jellemző profizmussal és határozottsággal oldotta meg a problémát, a báró olyan megoldásokat is alkalmazott volna, amelyek a heges arcú intézőre nem jellemzők. Mondhatni, megszorongatta volna a kancellár képzeletbeli tökét. Ám nem így alakult és most itt ülnek törvényekről, egy tőrről és a Gödörröl filozofálva. A filozófia viszont gyorsan valósággá válhat, ha nem vigyáznak és az igric valódi komédiás módjára teríti ki lapjait, felhasználva ütőkártyái nagy részét. Kénytelen is, mert Habrertus a sarokba szorítja és védekezésre kényszeríti. Ha hitte is, hogy a férfi valóban a Gödörbe hajíttatja őket, már mindegy, előadta szólóját és már csak várnia kell a közönség ítéletére.
Meglepő mellékszólam csatlakozik hozzá, amikor Yeza szót kér mellette, az igrictől igenlést kap, így elmondhatja saját monológját.
Elismeréssel adózik a vörös taktikája felett, ha korábban bánta is, hogy elhozta a Kalmárban történtek után, most már örül, hogy mellette van. Szavai elveszik az övéi élét, érvelése belesimul a korábban elhangzottakba és lágyítja, mint az érdes dudát a fuvolaszó. Érvei épp annyira logikusak, hogy ne lehessen fogást találni rajtuk, bár aki keres az talál.
Halovány, elismerő mosollyal néz a lányra, sárga pillantása az arcát fürkészi, majd visszafordul a kancellár felé, hogy személyében a nagyérdemű kinyilatkoztathassa tetszését.
A mesterkélt elismerésre és a androgűn tapsra legszívesebben torkon szúrná a kecskeszakállút, csak akkor esik le neki igazán, hogy a kancellár rászedte. A túlzásra túlzással válaszolt és ezt már nem tudja visszacsinálni.
A "komédiás" szóra halványan elmosolyodik, de keserű ízű a mosolya belül. Rápillant a rajzolatra, amelyhez hasonló az ő alkarján is található. A csillogófekete leviatánmintát sosem használta fel, de büszkén viseli, mint a Habrertus felett aratott győzelem mementóját.
A kancellár végül nagylelkűen visszaadná nekik fegyvereiket, ám az igric hárítón emeli maga elé jobbját.*
- Jobbnak látom, ha ezek itt maradnak távozásunkig. Hibáztunk és hibánkat nem kívánom újabbakkal tetézni. *Válaszolja az engedményre.
Amikor aztán Habrertus példával él, érdeklődve hallgatja a szavait. A triviális kifejezésre sem mosolyodik el, nem kívánja azt éreztetni a férfivel, hogy tetszésére vannak az efféle kifejezések.*
- Értem a hasonlatot, még ha oly' sarkos is és nem kezdek el mentegetőzni, hogy nálam másképp alakulna a szituáció.
*A kancellár vádjai igenis személyes támadások voltak ellene, egy merénylet, amivel kivillantotta a kecske, hogy ez az ő szemétdombja, ahol ő az úr és azt tehet, amit kíván. Abban biztos a báró, hogy ha teheti, visszaadja Habrertusnak a leckét, háromszorosan is. Ám most nincs nyeregben, tudja, hogy meddig mehet el, így csak kelletlen mosollyal fogadja a leckéztetést.
Yeza produkciója után a kancellár is elismeri a vörös érdemeit, amelyekben nem talál kivetnivalót a báró sem. A wegtoreni Fekete Váltó, ami másnak átok, neki áldás, mert hozzáláncolta a lányt.*
- Köszönöm az elismerést a nevükben is. *Pillant Yeza felé valódi hálával.
Habrertus még a vörös dicsérete közben is nem átall odaszúrni az igricnek, amit a wegtoreni ezúttal is néma mosollyal tűr. Az pedig, hogy a kancellár nem keres a kákán csomót, már-már a pofátlanság határait súrolja, mondhatná, hogy a férfi a kákán lévő csomók tapasztalt tudora. Ha nem úgy lenne, már rég Leandana előtt állnának.*
- Minden nap tanulunk valamit. *Sóhatja joviális mosollyal.
A vén kecske aztán gondoskodna felőlük és még az audienciát is előkészítené számukra, ami már előrelépés az eddigiekhez képest.*
- Lekötelezel, barátom. *Hajtja meg magát ültében az igric, gesztusában elismerést és még talán tiszteletet is közöl, hisz a kancellár ebben az esetbe fölékerekedett.
Feláll a székből, Kathlynt és Yeza tőrét az asztalon hagyná, nem kíván egy újabb pofonba belefutni Leandana előtt vagy hogy a kancellár felhozhassa a nagyasszonynak vétkük nagylelkű elengedését. Ha Habrertus egy szobába kíséri őket a Radkraalban vagy egyenesen az erődbe, akkor követi és ott az ablak előtt állva várja meg, míg bárkit küldet értük, hogy a tharg fő fogadja őket. Talán azelőtt lesz még ideje, hogy egy-két szót váltson a vörössel.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:11:16
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:11:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ah, brávó! Brávó!
*Csendben hallgatta végig a báró válaszát, amiben nem kellett csalódnia. Hubi számára a sértett önérzet hallatszott ki minden szóból. A vád beismerése, melyről mindketten tudják, hogy nem igaz és Hubi részéről valóban túlzás volt. A strázsa felelősségének, pontosabban figyelmetlenségének megemlítése, melyre a kancellár helyeslően bólint. Bár ha Yeza ugyanott viselte a tőrt ahol most, akkor az elf vagy vak, vagy bolond amiért nem vette észre. Most tehát a fenti felkiáltással honorálja az előadást, két kezének ujjait hegyüknél össze is ütögeti, mintha tapsolna.*
- Szinte meg is feledkeztem róla, hogy szerénységemen kívül más komédiás is tartózkodik e falak között.
*Kicsit feljebb húzza balján a ruhát és így láthatóvá válik az a tetoválás amit azon az artheniori fesztiválon szerzett, ahol a báróval egy színpadon próbálhatták meg színészi képességeiket. Ha emlékei nem csalnak, és ez esetben jobban szeretné ha csalnának, ott a wegtoreni bizonyult jobbnak. Viszont annyi színjátszás belé is szorult, hogy az elharapott mondatot tulajdonképpen szemrebbenés nélkül fejezze be.*
- Az istenek adjanak neki erőt, s egészséget!
*Csendes derűvel figyeli ahogy Cha'yss demonstratíve teszi elé a fegyverét, Yezáéval egyetemben, és legyint egyet.*
- De igazad van, hagyjuk a komédiát! Természetesen magadnál tarthatod a fegyvered, hiszen ezt a jogod tőled senki sem vitatja el. Ahogy bájos kísérődnek sem kell megválni a tőle. Ahogy végére értünk a megbeszélendőknek, kiállítok egy írtást, hogy senki ne vitathassa el tőle ezt a kiváltságot. De biztosan megérted, hogy nem mehettem el szó nélkül a dolog mellett. Képzeld csak az én helyz... nem is! Képzeld el, hogy valami hasonló történik ott, ahol te vagy az úr.
*Ha a csillagok szerencsétlenül állanának össze, ez még itt is megeshetne. De a göndör hajú boszorka csak nem hagyná... Legalább ennyi haszna legyen egyébként örömteli, dicső stb. feltámadásából.*
- Természetesen mint minden hasonlat, ez is sántítani fog, de a lényeget bizonyára nem téveszted el. Tehát képzeljük el, hogy egy vendég, egy olyan vendég aki egyébként szíveslátásnak örvend a Kalmárban, egy szép napon olyasmit művel ami nem ildomos. Tulajdonképpen tudja is, hogy tilos, ám mégis odavizel a söntés elé. Ez esetben kiváló intéződ vagy tenmagad...
*Egy bocsánatkérő pillantás Yeza felé.*
- Megbocsáss a kifejezésért!
*Aztán Cha'ysss felé fordulva folytatja.*
- Nem vágnátok ki úgy, mint macskát szarni?
*Yeza közbeavatkozás pedig több szempontból is érdekes. Egyrészt Hubi megállapítja, hogy immár három kivételes tehetségű komédiás tartózkodik a Radkraalban, másrészt pedig a lány figyelemreméltó éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Míg a báró felhúzta az orrát és személye elleni támadásnak vette az iménti szózatot, a vörös felfogta, hogy a szintén sértett Hubi akart visszavágni. Az egészeben az a legkellemetlenebb, hogy a jó kancellár most úgy érzi, hogy az előbb lezajlottak egy kiadós farokméregetéshez voltak hasonlóak. Márpedig ő úriember, ilyesmit nem csinál. Legalábbis hölgyek előtt nem. Meghallgatja Yezát is, helyeslően bólogat, de szinte mindegy egyes szó után csak erősödik benne egy érzés. Hogy ez a vörös kell neki.*
- Egy ékszer, egy gyöngyszem...
*Ezt már a bárónak mondja amikor Yeza a végére ért, és ezúttal nem kell színlelnie ha azt akarja, hogy elismerés hallatszon a hangjából.*
- Megvallom, barátom, irigy vagyok rád. Irigy vagyok amiért ilyen eszes, finom és ügyes emberekre támaszkodhatsz.
*Ismét Yezára pillant, ültében hajtja meg magát.*
- Amikor két férfiember összeakaszkodik, hiúságuk okán is nehezen találhatják meg a közös hangot. A te segítségeddel, úgy hiszem, ennek nem lesz akadálya. Pirulnom kell, hogy egy magamfajta öregembernek ily módon koppintottak az orrára, de komoly bölcsek szerint saját hibáink felismerése erénye.
*Elmosolyodik.*
- Jómagam ezzel nem értek feltétlenül egyet, de most ne keressünk a kákán is csomót!
*Kicsit előrehajol, az asztalon heverő két fegyvert két irányba, tulajdonosaik felé tolja.*
- Úgy hiszem fáradtak és kimerültek lehettek az út után. Ez esetben intézkedem, hogy szerény lehetőségeinkhez képest a legnagyobb kényelemben legyen részetek. Addig informálom a nagyasszonyt érkezésetekről és eszközlöm nála, hogy fogadjon bennetek. Megfelelő lesz ez így?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ah, brávó! Brávó!
*Csendben hallgatta végig a báró válaszát, amiben nem kellett csalódnia. Hubi számára a sértett önérzet hallatszott ki minden szóból. A vád beismerése, melyről mindketten tudják, hogy nem igaz és Hubi részéről valóban túlzás volt. A strázsa felelősségének, pontosabban figyelmetlenségének megemlítése, melyre a kancellár helyeslően bólint. Bár ha Yeza ugyanott viselte a tőrt ahol most, akkor az elf vagy vak, vagy bolond amiért nem vette észre. Most tehát a fenti felkiáltással honorálja az előadást, két kezének ujjait hegyüknél össze is ütögeti, mintha tapsolna.*
- Szinte meg is feledkeztem róla, hogy szerénységemen kívül más komédiás is tartózkodik e falak között.
*Kicsit feljebb húzza balján a ruhát és így láthatóvá válik az a tetoválás amit azon az artheniori fesztiválon szerzett, ahol a báróval egy színpadon próbálhatták meg színészi képességeiket. Ha emlékei nem csalnak, és ez esetben jobban szeretné ha csalnának, ott a wegtoreni bizonyult jobbnak. Viszont annyi színjátszás belé is szorult, hogy az elharapott mondatot tulajdonképpen szemrebbenés nélkül fejezze be.*
- Az istenek adjanak neki erőt, s egészséget!
*Csendes derűvel figyeli ahogy Cha'yss demonstratíve teszi elé a fegyverét, Yezáéval egyetemben, és legyint egyet.*
- De igazad van, hagyjuk a komédiát! Természetesen magadnál tarthatod a fegyvered, hiszen ezt a jogod tőled senki sem vitatja el. Ahogy bájos kísérődnek sem kell megválni a tőle. Ahogy végére értünk a megbeszélendőknek, kiállítok egy írtást, hogy senki ne vitathassa el tőle ezt a kiváltságot. De biztosan megérted, hogy nem mehettem el szó nélkül a dolog mellett. Képzeld csak az én helyz... nem is! Képzeld el, hogy valami hasonló történik ott, ahol te vagy az úr.
*Ha a csillagok szerencsétlenül állanának össze, ez még itt is megeshetne. De a göndör hajú boszorka csak nem hagyná... Legalább ennyi haszna legyen egyébként örömteli, dicső stb. feltámadásából.*
- Természetesen mint minden hasonlat, ez is sántítani fog, de a lényeget bizonyára nem téveszted el. Tehát képzeljük el, hogy egy vendég, egy olyan vendég aki egyébként szíveslátásnak örvend a Kalmárban, egy szép napon olyasmit művel ami nem ildomos. Tulajdonképpen tudja is, hogy tilos, ám mégis odavizel a söntés elé. Ez esetben kiváló intéződ vagy tenmagad...
*Egy bocsánatkérő pillantás Yeza felé.*
- Megbocsáss a kifejezésért!
*Aztán Cha'ysss felé fordulva folytatja.*
- Nem vágnátok ki úgy, mint macskát szarni?
*Yeza közbeavatkozás pedig több szempontból is érdekes. Egyrészt Hubi megállapítja, hogy immár három kivételes tehetségű komédiás tartózkodik a Radkraalban, másrészt pedig a lány figyelemreméltó éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Míg a báró felhúzta az orrát és személye elleni támadásnak vette az iménti szózatot, a vörös felfogta, hogy a szintén sértett Hubi akart visszavágni. Az egészeben az a legkellemetlenebb, hogy a jó kancellár most úgy érzi, hogy az előbb lezajlottak egy kiadós farokméregetéshez voltak hasonlóak. Márpedig ő úriember, ilyesmit nem csinál. Legalábbis hölgyek előtt nem. Meghallgatja Yezát is, helyeslően bólogat, de szinte mindegy egyes szó után csak erősödik benne egy érzés. Hogy ez a vörös kell neki.*
- Egy ékszer, egy gyöngyszem...
*Ezt már a bárónak mondja amikor Yeza a végére ért, és ezúttal nem kell színlelnie ha azt akarja, hogy elismerés hallatszon a hangjából.*
- Megvallom, barátom, irigy vagyok rád. Irigy vagyok amiért ilyen eszes, finom és ügyes emberekre támaszkodhatsz.
*Ismét Yezára pillant, ültében hajtja meg magát.*
- Amikor két férfiember összeakaszkodik, hiúságuk okán is nehezen találhatják meg a közös hangot. A te segítségeddel, úgy hiszem, ennek nem lesz akadálya. Pirulnom kell, hogy egy magamfajta öregembernek ily módon koppintottak az orrára, de komoly bölcsek szerint saját hibáink felismerése erénye.
*Elmosolyodik.*
- Jómagam ezzel nem értek feltétlenül egyet, de most ne keressünk a kákán is csomót!
*Kicsit előrehajol, az asztalon heverő két fegyvert két irányba, tulajdonosaik felé tolja.*
- Úgy hiszem fáradtak és kimerültek lehettek az út után. Ez esetben intézkedem, hogy szerény lehetőségeinkhez képest a legnagyobb kényelemben legyen részetek. Addig informálom a nagyasszonyt érkezésetekről és eszközlöm nála, hogy fogadjon bennetek. Megfelelő lesz ez így?
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 16:30:38
Üzenet elküldve: 2022-04-15 16:30:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Meg kellene tanulnia jobban kordában tartani a vonásait, amikor egy-egy hirtelen dolog gyomron vágja. Talán a korral majd csiszolódik ez is, de egyelőre nem megy valami jól a vörösnek, és emiatt be is gyűjthet néhány megrovó pillantást. Továbbá igen ildomos lenne leszoknia róla, hogy próbál fontos személyként gondolkodni, spekulálni és lavírozni egy olyan pályán, amire az ő meghívója nyilvánvalóan nem szól.
Sokszor nem találja még el az ütemet a lépéseinél. Ez most is így esik. Visszaigazítja vállára a kabátot, de a kacska próbálkozás miatti megszégyenülésben a Kancellár szavaira még Caldorcor is rátesz egy lapáttal.*
- Csak a bor csalt meg csöppet *mondja csendesen és néhány pillanatra még jobban összehúzza magán a medveprémet. A fiaskó ellenére még pár kötetnyi frázisig egészen úgy tűnik, hogy a tőr dolgán azért viszonylag gördülékenyen tovább is lendültek, hála a frigy hírének.
Szívére tenné a kezét és úgy esküdne, hogy bizony ő mindent megtett, hogy figyelmét a Kancellár szavain tartsa, de a sokadik fordulat után már csak annyit érzékel belőle, hogy mozog a szája. Wegtorenben is megvannak a velejárói, de jóval kevéssé köt gúzsba a házasság. Habrertus uram felvezetésében viszont valahogy úgy hat, mintha egy sokoldalas, körmönfont kitételektől és hivatali fogalmazástól pergamenszáraz szerződésről lenne szó. Jó, érthető, az ő szempontjából ez az ügy főképp erről szól és biztosra veszi, hogy tartalmaz majd számos aláírni valót is. A Báró és választottja érzései mit sem számítanak egy hivatalban, ezt pontosan aláhúzza a megfogalmazás is, amit használ: "a házasság intézménye".
Wegtorenieknek szabályokról és törvényekről papolni... sirálynak magyarázott vitorlázási fortélyok feltételrendszerbe és alpontokba szedve. Egy sirály mindig csak felfekszik a szélre s repül ahogy mindig is. Ahogy az ősei, ahogy az ösztöne és a tapasztalatai diktálják.
Egy hajszálon múlik, hogy a nyájasan hivatalos eszmefuttatás után fűzött kérdésre nem bólint, ahogy sok pontnál tette, igyekezve azt a benyomást kelteni, hogy éber figyelemmel követi a hallottakat.
Sietve rázza meg a fejét, amikor ráébred a dologra és erőnek erejével próbál ténylegesen figyelni. Sajnos, ennek kicsit se kedvez, hogy a kancellári szózat látszólag ugyanabban a semmitmondó mederben folyik tovább. Csak néhány mondat után kezdi el Yeza oldalát böködni valami belső hang, ami rosszat sejtet.
Az a rossz pedig általában be is következik. A Kancellár pillantása egyenesen és hűvös, nyomasztó súllyal fordul rá. "Ez a törvény." ~Törvény.~ a szó úgy visszhangzik a fejében, hogy libabőr futja el egész testében, akármennyire is kezdett az imént meleg lenni az a prémkabát. ~Törvény.~ Egy idegen tánc, aminek a ritmusára se bír ráérezni, pedig egy ideje figyeli már a lépéseit.
Nyel egyet és idegesen szorongatja egyik kezében a másikat. Ebben a játszmában bár őt teszik meg főkolomposnak, de nem igazán osztanak neki lapot, amitől csak még nyomasztóbb a dolog. A Báró persze látszólagos higgadtsággal fogadja a számonkérést, de azért megforgatja a tőrt a vörösben. Yeza sejtése szerint a korábbi miatti penitenciaként. A wegtoreni szopósbárány titulus csupán aljas, de a levágását taglaló továbbiak már egészen komoly figyelmeztetésnek érnek fel. Az önérzet épp csak megfeszül a bájos orcán, mindjárt alázatra hajtja kiszolgáltatottság. Csendben tűrni és hagyni, hogy a két méltóság megegyezésre jusson. Szóvirágok, mint a szállongó tollak egy kakasviadalban. Meghátrálni, de nem meghunyászkodni. Megleckéztetni, de megtartani az érdekek egyensúlyát. Tulajdonképpen ez szinte elkerülhetetlen volt a Kalmárban történtek után, de ez a páholy a férfibüszkeségnek szentelt drámához, neki egy kicsit túl közeli.*
- Méltóságod *pillant fel Habrertusra* -, ha szólhatok... *A túl közeli színdarabok nagy hátránya a vörös természetével szemben, hogy belehúzzák a történetbe, akármennyire is ildomosabb lenne nézőnek megmaradni. Ha az engedélyt megkapja, először a komoly képet vágó hivatali főtisztelendőségre, aztán a wegtorenire pillant.*
- A Kancellár Úr, szerintem, nem a szándékainkban kételkedik. A szabályok természetét szögezi le csupán *mondja, aztán visszafordul az asztal mögött trónló férfihoz.* - Kérem Kegyelmedet, nézze el egy wegtoreninek, ha bukdácsol a törvények világában. Báróm csupán engem óv, mikor magárai felvállalja vétkemet, mint felettem való. Nemes Kancellár, a bűn az enyém. De ártalmatlan megszokás volt csupán, hogy a tőrt az övembe tűztem. Sosem akarnálak megsérteni ilyesmivel. Kérlek, nézd el egy oktalan leány ballépését, akit túlságosan elragadott a hírneves Vashegy és Amon Ruadh látványa. Bocsáss meg, hogy így méltatlanul szolgálom meg nagylelkű meghívásodat *lehajtja a fejét.*
- Ahogy egy Te kezed által írott passzus hatalmadnál fogva utat nyit törvényeiteken, remélem, az őszinte megbánás kegyes szíveden is utat nyit ez egyszer. *Yezának van már bőséggel tapasztalata a hibák elsikálásában. Csak remélni tudja, hogy ez most segítségére lesz. Pillantása valóban megejtően esendő most, ahogy szabadkozik.* - A Tűz Városában fegyvert viselni oly természetes, mint övet. Megszokott tartozéka az öltözetnek. Nélküle egy wegtoreni szinte meztelen *teszi hozzá. Aztán vesz egy mély levegőt és kimondja, amihez nagyon nem fűlik a foga.*
- Mindemellett, ha úgy érzed helyesnek, vitess a Gödörbe. Ha muszáj *egész elvékonyodik a hangja és nem kell megjátszania, hogy mennyire ijesztő ez a lehetőség a számára.* - Vagy segíts ki kegyes belátással, hogy eligazodhassak törvényeiteken nyugvó Birodalmatokban.
*Meg kellene tanulnia jobban kordában tartani a vonásait, amikor egy-egy hirtelen dolog gyomron vágja. Talán a korral majd csiszolódik ez is, de egyelőre nem megy valami jól a vörösnek, és emiatt be is gyűjthet néhány megrovó pillantást. Továbbá igen ildomos lenne leszoknia róla, hogy próbál fontos személyként gondolkodni, spekulálni és lavírozni egy olyan pályán, amire az ő meghívója nyilvánvalóan nem szól.
Sokszor nem találja még el az ütemet a lépéseinél. Ez most is így esik. Visszaigazítja vállára a kabátot, de a kacska próbálkozás miatti megszégyenülésben a Kancellár szavaira még Caldorcor is rátesz egy lapáttal.*
- Csak a bor csalt meg csöppet *mondja csendesen és néhány pillanatra még jobban összehúzza magán a medveprémet. A fiaskó ellenére még pár kötetnyi frázisig egészen úgy tűnik, hogy a tőr dolgán azért viszonylag gördülékenyen tovább is lendültek, hála a frigy hírének.
Szívére tenné a kezét és úgy esküdne, hogy bizony ő mindent megtett, hogy figyelmét a Kancellár szavain tartsa, de a sokadik fordulat után már csak annyit érzékel belőle, hogy mozog a szája. Wegtorenben is megvannak a velejárói, de jóval kevéssé köt gúzsba a házasság. Habrertus uram felvezetésében viszont valahogy úgy hat, mintha egy sokoldalas, körmönfont kitételektől és hivatali fogalmazástól pergamenszáraz szerződésről lenne szó. Jó, érthető, az ő szempontjából ez az ügy főképp erről szól és biztosra veszi, hogy tartalmaz majd számos aláírni valót is. A Báró és választottja érzései mit sem számítanak egy hivatalban, ezt pontosan aláhúzza a megfogalmazás is, amit használ: "a házasság intézménye".
Wegtorenieknek szabályokról és törvényekről papolni... sirálynak magyarázott vitorlázási fortélyok feltételrendszerbe és alpontokba szedve. Egy sirály mindig csak felfekszik a szélre s repül ahogy mindig is. Ahogy az ősei, ahogy az ösztöne és a tapasztalatai diktálják.
Egy hajszálon múlik, hogy a nyájasan hivatalos eszmefuttatás után fűzött kérdésre nem bólint, ahogy sok pontnál tette, igyekezve azt a benyomást kelteni, hogy éber figyelemmel követi a hallottakat.
Sietve rázza meg a fejét, amikor ráébred a dologra és erőnek erejével próbál ténylegesen figyelni. Sajnos, ennek kicsit se kedvez, hogy a kancellári szózat látszólag ugyanabban a semmitmondó mederben folyik tovább. Csak néhány mondat után kezdi el Yeza oldalát böködni valami belső hang, ami rosszat sejtet.
Az a rossz pedig általában be is következik. A Kancellár pillantása egyenesen és hűvös, nyomasztó súllyal fordul rá. "Ez a törvény." ~Törvény.~ a szó úgy visszhangzik a fejében, hogy libabőr futja el egész testében, akármennyire is kezdett az imént meleg lenni az a prémkabát. ~Törvény.~ Egy idegen tánc, aminek a ritmusára se bír ráérezni, pedig egy ideje figyeli már a lépéseit.
Nyel egyet és idegesen szorongatja egyik kezében a másikat. Ebben a játszmában bár őt teszik meg főkolomposnak, de nem igazán osztanak neki lapot, amitől csak még nyomasztóbb a dolog. A Báró persze látszólagos higgadtsággal fogadja a számonkérést, de azért megforgatja a tőrt a vörösben. Yeza sejtése szerint a korábbi miatti penitenciaként. A wegtoreni szopósbárány titulus csupán aljas, de a levágását taglaló továbbiak már egészen komoly figyelmeztetésnek érnek fel. Az önérzet épp csak megfeszül a bájos orcán, mindjárt alázatra hajtja kiszolgáltatottság. Csendben tűrni és hagyni, hogy a két méltóság megegyezésre jusson. Szóvirágok, mint a szállongó tollak egy kakasviadalban. Meghátrálni, de nem meghunyászkodni. Megleckéztetni, de megtartani az érdekek egyensúlyát. Tulajdonképpen ez szinte elkerülhetetlen volt a Kalmárban történtek után, de ez a páholy a férfibüszkeségnek szentelt drámához, neki egy kicsit túl közeli.*
- Méltóságod *pillant fel Habrertusra* -, ha szólhatok... *A túl közeli színdarabok nagy hátránya a vörös természetével szemben, hogy belehúzzák a történetbe, akármennyire is ildomosabb lenne nézőnek megmaradni. Ha az engedélyt megkapja, először a komoly képet vágó hivatali főtisztelendőségre, aztán a wegtorenire pillant.*
- A Kancellár Úr, szerintem, nem a szándékainkban kételkedik. A szabályok természetét szögezi le csupán *mondja, aztán visszafordul az asztal mögött trónló férfihoz.* - Kérem Kegyelmedet, nézze el egy wegtoreninek, ha bukdácsol a törvények világában. Báróm csupán engem óv, mikor magárai felvállalja vétkemet, mint felettem való. Nemes Kancellár, a bűn az enyém. De ártalmatlan megszokás volt csupán, hogy a tőrt az övembe tűztem. Sosem akarnálak megsérteni ilyesmivel. Kérlek, nézd el egy oktalan leány ballépését, akit túlságosan elragadott a hírneves Vashegy és Amon Ruadh látványa. Bocsáss meg, hogy így méltatlanul szolgálom meg nagylelkű meghívásodat *lehajtja a fejét.*
- Ahogy egy Te kezed által írott passzus hatalmadnál fogva utat nyit törvényeiteken, remélem, az őszinte megbánás kegyes szíveden is utat nyit ez egyszer. *Yezának van már bőséggel tapasztalata a hibák elsikálásában. Csak remélni tudja, hogy ez most segítségére lesz. Pillantása valóban megejtően esendő most, ahogy szabadkozik.* - A Tűz Városában fegyvert viselni oly természetes, mint övet. Megszokott tartozéka az öltözetnek. Nélküle egy wegtoreni szinte meztelen *teszi hozzá. Aztán vesz egy mély levegőt és kimondja, amihez nagyon nem fűlik a foga.*
- Mindemellett, ha úgy érzed helyesnek, vitess a Gödörbe. Ha muszáj *egész elvékonyodik a hangja és nem kell megjátszania, hogy mennyire ijesztő ez a lehetőség a számára.* - Vagy segíts ki kegyes belátással, hogy eligazodhassak törvényeiteken nyugvó Birodalmatokban.
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 11:30:01
Üzenet elküldve: 2022-04-15 11:30:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*A papagáj-fiaskó után a visszatérő Habrertus újra helyet foglal az asztalnál és az igric előadja jövetelének célját. Yeza már-már túlzó közbeszólása enyhén megemeli a wegtoreni metszett szemöldökét. A tőr körül kialakuló eszmecserére viszont megszólal benne a vészcsengő. Meglehet, hogy mégsem volt jó ötlet visszaadni a vörösnek a fegyvereit, ám egyelőre nem tudja, hova fut majd ki mindez.
Amikor közli a kancellárral, hogy frigyre kíván lépni Aenaevel, nem kerülheti el figyelmét Yeza reakciója. Ha a csaknem félrenyelést nem is, de az értetlen pillantást elkapja. Az arcán nem látszik semmi, de sárga pillantása nem sok jót ígér a vörösnek.*
- Ne aggódj, kedvesem, Habrertus kiváló gyógyító hírében áll, ha bajod lenne, biztosan beadna neked valamit, amitől jobban lennél. *Közli könnyed hangon, de érezhető álmosollyal a lánnyal.
A továbbiakban türelmes mosollyal hallgatja a kancellár szómenését, a bevezetés nem igazán érdekli, ostoba frázisok közé bújtatott igenlés az esküvő celebrálására és jókívánságok a házassághoz.
Aztán amikor Habrertus továbbfűzi a gondolatot és a szabályokról kezd el beszélni, az igric figyelme kiélesedik, pillantását a kecskeszakállún tartja, tartása a széken egyszerre egyenes és kényelmes.*
- Folytasd csak, barátom. *Int megengedőn, úriasan, ahogy Habrertus az ő unalmukat hozza fel.
Végre kibújik aztán a szög, azaz a tőr a zsákból, amikor a kancellár kimondja végre, amit akart. Az igric már-már megkönnyebbül, hogy eljuthattak eddig, félt, hogy már sosem történik meg. Nem követi a férfi pillantását a tőrre, jól tudja, hogy miről beszél, hisz ő maga adta vissza a lánynak a kapun túl. Aztán jön a megszokott szólam, amit egyetlen tharg sem hagyhat el, ha büntetésről van szó, a Gödör. A Gödör, amiről oly sokat hallott, de senkit sem látott még benne sínylődni.
A monológ végét jelző kérdésre haloványan elmosolyodik, tekintetét csak addig veszi le kancellárról, míg megigazít egy ott sem lévő ráncot a mellényén.*
- Kancellár, lenyűgöző levezetés volt. *Tárja szét karját elismerő mosollyal, kissé megdöntve a fejét, már csak nem tapsol.*
- Bűnösök vagyunk, leleplezted gyarló tervünket, hogy a nemrég visszatért tharg nagyasszonyt, Kagan Thargodar egykori hitvesét orvul meggyilkoljuk mi ketten. Egy tőrrel. *Végig érezni a hangjában, hogy maga sem hiszi el, amit mond és az egész olyan balgán, olyan esetlenül hangzik, hogy még a kancellár sem veheti komolyan.*
- Ugyan már, Habrertus, tényleg ennyire ostobának gondolsz? Megsértesz. Pedig én azt gondoltam, hogy mi ketten hasonlóak vagyunk. Hasonlóan értelmesek, hasonlóan eszesek és józan gondolkodók. Bár még most is ezt hiszem. *Sóhajtja és Yeza felé pillant, onnan pedig vissza a férfire.*
- A kapuban felmutattam a passzust az őrnek, kísérőm pedig még a bundáját is szétnyitotta, hogy a strázsa megnézhesse a felszereléseit. Arról nem tehetek, hogy más jobban érdekelte, mint a fegyverek. Magam sem kértem meg Yezát, ez igaz, hogy adja le a fegyvereit, de megértheted, hogy más, fontosabb dolgok aggasztanak. *Folytatja társalkodó hangon.*
- Kísérőm ártatlan, mint a wegoteni szopósbárány, amit a hentes huszonnégynapos korában vág le, mert akkor a legjobb a húsa. És ha valóban ártani kívánnék a nagyasszonynak, ami nincs így, akkor az ártás eszközét valóban ilyen nyíltan viselné? *Kérdi kiemelt kétkedéssel.*
- Ugyan már, Habrertus, ilyen egyszerűnek gondolsz? *Teszi hozzá szomorúan.
Kettőjük barátságos színjátékáról lassan lepattogzik a műviség álcája és kibújnak alóla a valódi érzések.*
- Azért jöttem, mert szeretem Kagaenaet és feleségül kívánom venni, a nagyasszony visszatérte pedig érthető aggodalommal tölti el és az ő állapotában... *Harapja el a mondatot hirtelen, mintha titkot árult volna el, ám ez természetesen a színjáték része.*
- Úgy értem, fél, hogy netalán Leandana neheztel rá, a tisztség miatt, amit Kagan testált rá. *Folytatja nyugodtabban.*
- Azért jöttem, hogy megkérjek egy barátot, vezesse le az esküvőm a tavasszal, hogy térdet-fejet hajtsak Leandana előtt és megkérjem, az Ősök hite szerint is mondjon áldást frigyünkre. Üzletet is hoztam, amit remélem, megköthetünk mindkettőnk megelégedésére. Nem kívánok sem joggal, sem hozománnyal élni, megvan mindenem, ami csak kellhet. Nyugalomra és békére vágyom hitvesemmel az oldalamon. *Tárja szét karját újra jelezve, hogy nincsenek titkai.*
- Ha a Kalmárban értek is atrocitások, amit nem kétlek és mélységesen sajnálok, mégis itt vagy és a nagyasszony is. Arthenior ostobaságát kérlek ne ródd fel nekünk, beláthatod magad is, hogy a holtak visszatérése esetleg félelmet plántálhat egyesek szívébe. A Kalmárból nem csak Yeza, hanem magam is itt vagyok, békével és tisztelettel és esküszöm neked, hogy nincs bennem ártó szándék. *Teszi mellkasára jobbját és elhallgat röviden, míg újra megigazítja ugyanazt a nem létező ráncot a mellényén.*
- De persze, ha úgy látod jónak, küldess őrért és helyeztess minket a Gödörbe és bízz a nagyasszony döntésére. *Felkel ültéből, leteszi a poharat, leoldja válláról Kathlynt, majd odalép Yeza mellé és elveszi a tőrét hüvelyestől, ha hagyja, és mindkettőt Habrertus asztalára teszi a kancellár elé, majd visszaül székére.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
*A papagáj-fiaskó után a visszatérő Habrertus újra helyet foglal az asztalnál és az igric előadja jövetelének célját. Yeza már-már túlzó közbeszólása enyhén megemeli a wegtoreni metszett szemöldökét. A tőr körül kialakuló eszmecserére viszont megszólal benne a vészcsengő. Meglehet, hogy mégsem volt jó ötlet visszaadni a vörösnek a fegyvereit, ám egyelőre nem tudja, hova fut majd ki mindez.
Amikor közli a kancellárral, hogy frigyre kíván lépni Aenaevel, nem kerülheti el figyelmét Yeza reakciója. Ha a csaknem félrenyelést nem is, de az értetlen pillantást elkapja. Az arcán nem látszik semmi, de sárga pillantása nem sok jót ígér a vörösnek.*
- Ne aggódj, kedvesem, Habrertus kiváló gyógyító hírében áll, ha bajod lenne, biztosan beadna neked valamit, amitől jobban lennél. *Közli könnyed hangon, de érezhető álmosollyal a lánnyal.
A továbbiakban türelmes mosollyal hallgatja a kancellár szómenését, a bevezetés nem igazán érdekli, ostoba frázisok közé bújtatott igenlés az esküvő celebrálására és jókívánságok a házassághoz.
Aztán amikor Habrertus továbbfűzi a gondolatot és a szabályokról kezd el beszélni, az igric figyelme kiélesedik, pillantását a kecskeszakállún tartja, tartása a széken egyszerre egyenes és kényelmes.*
- Folytasd csak, barátom. *Int megengedőn, úriasan, ahogy Habrertus az ő unalmukat hozza fel.
Végre kibújik aztán a szög, azaz a tőr a zsákból, amikor a kancellár kimondja végre, amit akart. Az igric már-már megkönnyebbül, hogy eljuthattak eddig, félt, hogy már sosem történik meg. Nem követi a férfi pillantását a tőrre, jól tudja, hogy miről beszél, hisz ő maga adta vissza a lánynak a kapun túl. Aztán jön a megszokott szólam, amit egyetlen tharg sem hagyhat el, ha büntetésről van szó, a Gödör. A Gödör, amiről oly sokat hallott, de senkit sem látott még benne sínylődni.
A monológ végét jelző kérdésre haloványan elmosolyodik, tekintetét csak addig veszi le kancellárról, míg megigazít egy ott sem lévő ráncot a mellényén.*
- Kancellár, lenyűgöző levezetés volt. *Tárja szét karját elismerő mosollyal, kissé megdöntve a fejét, már csak nem tapsol.*
- Bűnösök vagyunk, leleplezted gyarló tervünket, hogy a nemrég visszatért tharg nagyasszonyt, Kagan Thargodar egykori hitvesét orvul meggyilkoljuk mi ketten. Egy tőrrel. *Végig érezni a hangjában, hogy maga sem hiszi el, amit mond és az egész olyan balgán, olyan esetlenül hangzik, hogy még a kancellár sem veheti komolyan.*
- Ugyan már, Habrertus, tényleg ennyire ostobának gondolsz? Megsértesz. Pedig én azt gondoltam, hogy mi ketten hasonlóak vagyunk. Hasonlóan értelmesek, hasonlóan eszesek és józan gondolkodók. Bár még most is ezt hiszem. *Sóhajtja és Yeza felé pillant, onnan pedig vissza a férfire.*
- A kapuban felmutattam a passzust az őrnek, kísérőm pedig még a bundáját is szétnyitotta, hogy a strázsa megnézhesse a felszereléseit. Arról nem tehetek, hogy más jobban érdekelte, mint a fegyverek. Magam sem kértem meg Yezát, ez igaz, hogy adja le a fegyvereit, de megértheted, hogy más, fontosabb dolgok aggasztanak. *Folytatja társalkodó hangon.*
- Kísérőm ártatlan, mint a wegoteni szopósbárány, amit a hentes huszonnégynapos korában vág le, mert akkor a legjobb a húsa. És ha valóban ártani kívánnék a nagyasszonynak, ami nincs így, akkor az ártás eszközét valóban ilyen nyíltan viselné? *Kérdi kiemelt kétkedéssel.*
- Ugyan már, Habrertus, ilyen egyszerűnek gondolsz? *Teszi hozzá szomorúan.
Kettőjük barátságos színjátékáról lassan lepattogzik a műviség álcája és kibújnak alóla a valódi érzések.*
- Azért jöttem, mert szeretem Kagaenaet és feleségül kívánom venni, a nagyasszony visszatérte pedig érthető aggodalommal tölti el és az ő állapotában... *Harapja el a mondatot hirtelen, mintha titkot árult volna el, ám ez természetesen a színjáték része.*
- Úgy értem, fél, hogy netalán Leandana neheztel rá, a tisztség miatt, amit Kagan testált rá. *Folytatja nyugodtabban.*
- Azért jöttem, hogy megkérjek egy barátot, vezesse le az esküvőm a tavasszal, hogy térdet-fejet hajtsak Leandana előtt és megkérjem, az Ősök hite szerint is mondjon áldást frigyünkre. Üzletet is hoztam, amit remélem, megköthetünk mindkettőnk megelégedésére. Nem kívánok sem joggal, sem hozománnyal élni, megvan mindenem, ami csak kellhet. Nyugalomra és békére vágyom hitvesemmel az oldalamon. *Tárja szét karját újra jelezve, hogy nincsenek titkai.*
- Ha a Kalmárban értek is atrocitások, amit nem kétlek és mélységesen sajnálok, mégis itt vagy és a nagyasszony is. Arthenior ostobaságát kérlek ne ródd fel nekünk, beláthatod magad is, hogy a holtak visszatérése esetleg félelmet plántálhat egyesek szívébe. A Kalmárból nem csak Yeza, hanem magam is itt vagyok, békével és tisztelettel és esküszöm neked, hogy nincs bennem ártó szándék. *Teszi mellkasára jobbját és elhallgat röviden, míg újra megigazítja ugyanazt a nem létező ráncot a mellényén.*
- De persze, ha úgy látod jónak, küldess őrért és helyeztess minket a Gödörbe és bízz a nagyasszony döntésére. *Felkel ültéből, leteszi a poharat, leoldja válláról Kathlynt, majd odalép Yeza mellé és elveszi a tőrét hüvelyestől, ha hagyja, és mindkettőt Habrertus asztalára teszi a kancellár elé, majd visszaül székére.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152