Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-19 17:40:38
Üzenet elküldve: 2020-10-19 17:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Ha a kínos nevetgélésről, bájolgásról és jópofizásról valaki szobrot óhajtana emelni, akkor őket hármukat kellene márványból kifaragnia. Legalább olyan népszerű látványossággá válhatnának, mint a borostyán Kagan-szobor.
Aenae figyelmét nem kerüli el, hogy Cha'yss nem kapkod két kézzel a heroldi kinevezés után, viszont nem teszi szóvá. Vagy legalábbis egyelőre nem teszi szóvá.*
- Igen kancellár, egy későbbi időpontban remek lesz. Muszáj aludnom pár órát, meg valami kényelmesebb gúnyába bújnom.
*Feláll, közben meg kezével tesz egy mozdulatot, hogy jelezze a két férfinak, hogy nyugodtan maradjanak ülve.*
- Vacsorázzunk együtt ma a Tavernában. Természetesen a báró urat is elvárom vacsorára. Nélküle nem lennék itt, a minimum, hogy vendégül látom, nem igaz?
*Előbb a kancellárra néz, majd Cha'yssra, most először egy bizalmasabb mozdulatot is megenged magának, Cha'yss vállára teszi a kezét.*
- Habrertus, kérlek, hogy gondolkodj el azon, hogy mivel is fejezhetném ki méltóképpen a hálámat a báró úrnak. Megmentette az életemet.
*Valamiért úgy érzi, hogy ez az információ kellőképpen bosszantani fogja a drága kancellárt. Már nem a megmentő személye, hanem a megmentés ténye. Persze lehet, hogy ez újfent csak Aenae rosszindulata, amit talán a fáradtság hoz ki belőle, talán az alaptermészetének része.*
- Pénzt nem akart elfogadni a fáradozásaiért cserébe. Egyebem nincsen, de neked talán van egy jó ötleted, netán egy jó elhelyezkedésű udvarház a tarsolyodban. Szőlőbirtok, tudom is én. Hősi költemény. Egy ajándék herold. Ne válaszolj azonnal, de gondolkodj rajta, kérlek.
*Tulajdonképpen mennyire kényelmes lenne Cha'yssnak adományozni egy darab földet itt a Vashegy közelében. Bár Cha'yss nem az a gazdálkodó típus, viszont rendkívül agilis módon mindenből igyekszik kihozni valami előnyöst.*
- Esetleg te is gondolkodj ezen a kérdésen, Cha'yss.
*Nem felejtette el egyébként azt sem, hogy a pestisdoktorok munkáját is honorálnia kell valahogy, csak lássuk be, hogy Cha'yssnak szívesebben honorál ezt-azt.*
- Akkor ha nincs semmi, úgy vacsoránál találkozunk.
//Hubin innen//
*Ha a kínos nevetgélésről, bájolgásról és jópofizásról valaki szobrot óhajtana emelni, akkor őket hármukat kellene márványból kifaragnia. Legalább olyan népszerű látványossággá válhatnának, mint a borostyán Kagan-szobor.
Aenae figyelmét nem kerüli el, hogy Cha'yss nem kapkod két kézzel a heroldi kinevezés után, viszont nem teszi szóvá. Vagy legalábbis egyelőre nem teszi szóvá.*
- Igen kancellár, egy későbbi időpontban remek lesz. Muszáj aludnom pár órát, meg valami kényelmesebb gúnyába bújnom.
*Feláll, közben meg kezével tesz egy mozdulatot, hogy jelezze a két férfinak, hogy nyugodtan maradjanak ülve.*
- Vacsorázzunk együtt ma a Tavernában. Természetesen a báró urat is elvárom vacsorára. Nélküle nem lennék itt, a minimum, hogy vendégül látom, nem igaz?
*Előbb a kancellárra néz, majd Cha'yssra, most először egy bizalmasabb mozdulatot is megenged magának, Cha'yss vállára teszi a kezét.*
- Habrertus, kérlek, hogy gondolkodj el azon, hogy mivel is fejezhetném ki méltóképpen a hálámat a báró úrnak. Megmentette az életemet.
*Valamiért úgy érzi, hogy ez az információ kellőképpen bosszantani fogja a drága kancellárt. Már nem a megmentő személye, hanem a megmentés ténye. Persze lehet, hogy ez újfent csak Aenae rosszindulata, amit talán a fáradtság hoz ki belőle, talán az alaptermészetének része.*
- Pénzt nem akart elfogadni a fáradozásaiért cserébe. Egyebem nincsen, de neked talán van egy jó ötleted, netán egy jó elhelyezkedésű udvarház a tarsolyodban. Szőlőbirtok, tudom is én. Hősi költemény. Egy ajándék herold. Ne válaszolj azonnal, de gondolkodj rajta, kérlek.
*Tulajdonképpen mennyire kényelmes lenne Cha'yssnak adományozni egy darab földet itt a Vashegy közelében. Bár Cha'yss nem az a gazdálkodó típus, viszont rendkívül agilis módon mindenből igyekszik kihozni valami előnyöst.*
- Esetleg te is gondolkodj ezen a kérdésen, Cha'yss.
*Nem felejtette el egyébként azt sem, hogy a pestisdoktorok munkáját is honorálnia kell valahogy, csak lássuk be, hogy Cha'yssnak szívesebben honorál ezt-azt.*
- Akkor ha nincs semmi, úgy vacsoránál találkozunk.
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:17:32
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Aenae is rátesz egy lapáttal még a heroldos passzus megírása közben a derű-faktorra azzal, hogy megkérdezi, melyik profilja kerüljön a zászlóra, de az igric igyekszik visszafogottan derülni a tréfán. A tréfán, ami valójában nem is annyira tréfa.
Amikor aztán az eredeti iromány is átadásra kerülne, első gondolata az, hogy visszautasítja, de rájön, hogy most nincs abban a helyzetben, hogy magára haragítsa Aenaet a visszautasítással. Valamiért úgy érzi, hogy dühös rá a lány és pontosan nem tudja, hogy miért. Még nem tudja, de ki fogja deríteni, hogy igaza van-e.*
- Minő meglepetés, nem gondoltam volna. *Válaszol erősen mértéktartó érzelemnyilvánítással.
A heroldos irományt átveszi, de egyáltalán nem olyan hálásan, mint a korábbit, amiben nem szerepelnek olyasmik, hogy bejelent valakit vagy hogy trombitálnia kellene. A papírost átvéve az asztal szélén hagyja, kézközelben, de némileg elhatárolódva tőle.
Aztán Aenae fásultan engedélyezi a kancellárnak a referálást. Az igric sárga pillantása úgy jár a kettős között, mintha fogalma sem volna róla, hogy ő mit is keres még mindig ott. Hisz olyan dolgok jönnének, amelyek egy része biztosan nem az ő fülének való.
Aztán végül úgy tűnik, Habrertus olvas Aenae nonverbális jeleiből vagy eredetileg is így tervezte, mert felajánlja a referálás későbbre halasztását, amit a lány döntésétől tesz függővé. Természetes, hisz a kancellár jócskán az úrnő alatt áll a polcon, így nem dönthet helyette.
A báró némán, mérsékelten kényelmesen elhelyezkedve figyeli a kis harcot Aenae és Habrertus között. Lám a hatalom nem a tudás, a kapcsolatok, az intrika és a jó helyezkedés. A valódi hatalom a hatalom. Ami most Aenae kezében van. A kancellár okosabb, képzettebb és jól boldogul a birodalom ügyeivel, mégis a lány egy szavára a Gödörbe kerülhetne.
Türelmesen várja, hogy folytatódjon vagy lezáródjon a diskurzus a lány és a kancellár között. Neki nem osztottak lapot, így csendben várja a sorát és a lehetőséget, hogy átadhassa Habrertusnak az ajándékát.*
//Hubin innen//
*Aenae is rátesz egy lapáttal még a heroldos passzus megírása közben a derű-faktorra azzal, hogy megkérdezi, melyik profilja kerüljön a zászlóra, de az igric igyekszik visszafogottan derülni a tréfán. A tréfán, ami valójában nem is annyira tréfa.
Amikor aztán az eredeti iromány is átadásra kerülne, első gondolata az, hogy visszautasítja, de rájön, hogy most nincs abban a helyzetben, hogy magára haragítsa Aenaet a visszautasítással. Valamiért úgy érzi, hogy dühös rá a lány és pontosan nem tudja, hogy miért. Még nem tudja, de ki fogja deríteni, hogy igaza van-e.*
- Minő meglepetés, nem gondoltam volna. *Válaszol erősen mértéktartó érzelemnyilvánítással.
A heroldos irományt átveszi, de egyáltalán nem olyan hálásan, mint a korábbit, amiben nem szerepelnek olyasmik, hogy bejelent valakit vagy hogy trombitálnia kellene. A papírost átvéve az asztal szélén hagyja, kézközelben, de némileg elhatárolódva tőle.
Aztán Aenae fásultan engedélyezi a kancellárnak a referálást. Az igric sárga pillantása úgy jár a kettős között, mintha fogalma sem volna róla, hogy ő mit is keres még mindig ott. Hisz olyan dolgok jönnének, amelyek egy része biztosan nem az ő fülének való.
Aztán végül úgy tűnik, Habrertus olvas Aenae nonverbális jeleiből vagy eredetileg is így tervezte, mert felajánlja a referálás későbbre halasztását, amit a lány döntésétől tesz függővé. Természetes, hisz a kancellár jócskán az úrnő alatt áll a polcon, így nem dönthet helyette.
A báró némán, mérsékelten kényelmesen elhelyezkedve figyeli a kis harcot Aenae és Habrertus között. Lám a hatalom nem a tudás, a kapcsolatok, az intrika és a jó helyezkedés. A valódi hatalom a hatalom. Ami most Aenae kezében van. A kancellár okosabb, képzettebb és jól boldogul a birodalom ügyeivel, mégis a lány egy szavára a Gödörbe kerülhetne.
Türelmesen várja, hogy folytatódjon vagy lezáródjon a diskurzus a lány és a kancellár között. Neki nem osztottak lapot, így csendben várja a sorát és a lehetőséget, hogy átadhassa Habrertusnak az ajándékát.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-18 11:08:07
Üzenet elküldve: 2020-10-18 11:08:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Valóban, Hubinak fogalma sincs, hogy Aenae mi mindenen ment át Artheniorban, hiszen Dora és Est még nem tértek vissza a városból. Persze ha ismerné a történteket, valószínűleg el sem hinné, hogy ekkora peche lehet. Ettől függetlenül, most is ezt érzi. Aenae utolsó kis tréfája fizikailag fáj a jó kancellárnak, bár csak udvariasan mosolyogva bólogat rá, ahogy Cha'yss hálálkodására is az új címért.*
- Hogyne. *adja át a bárónak a heroldi kinevezést igazoló okmányt is* A jókedv és a tréfa midnig is a tharg nép sajátja volt, mint azt most már kegyelmed is megtapasztalhatja.
*A boldog emlékű Hadúr idejében ez még egészen mást jelentett, de sajnos a jó kancellár kénytelen felidézni magában a népi bölcsességet, miszerint régen minden jobb volt. Hubi pedig valóban nem ostoba, így pontosan érzi, hogy Aenae legkevésbé arra vágyik, hogy a Vashegy ügyeivel traktálja.*
- Ugyanakkor *folytatja olyan stílusban, mintha eredetileg is így tervezte volna a beszélgetést* ha a hosszú út és Arthernior... hm... mozgalmassága kifárasztott volna, úgy készségesen állok rendelkezésedre egy későbbi időpontban is. Ha lepihennél, azonnal intézkedem, hogy lakosztályod méltón felkészítve várja érkezésed.
*Itt nagyjából véget is érhet ez a beszélgetés és más körülmények között ezt Hubi jelezné is vendégének, azonban a Vashegy úrnőjét és tisztelt kísérőjét mégsem dobhatja ki a Kancelláriáról, még ha udvarias módon is szokta tenni az ilyesmit. Még csak székében sem dől hátra, továbbra is előrehajolva marad, alkarjaival az asztal lapjára letámaszkodva figyel. Magától értetődik, hogy ha tudomást szerezne róla, megrökönyödne Aenae elképzelésén. Bár vonzódik a keleties jellegű ruhadarabokhoz (kedvenc kaftánját például a kikötőben orozták el tőle gyalázatos alakok), turbán viselésén eddig még nem gondolkodott el. Mint ahogy beszélő papagáj beszerzését sem tartotta elengedhetetlennek, bár ha belegondolna valószínűleg arra jutna, hogy egy ilyen intelligens baromfi bizonyára növelné a Kancellária tekintélyét.*
//Hubin innen//
*Valóban, Hubinak fogalma sincs, hogy Aenae mi mindenen ment át Artheniorban, hiszen Dora és Est még nem tértek vissza a városból. Persze ha ismerné a történteket, valószínűleg el sem hinné, hogy ekkora peche lehet. Ettől függetlenül, most is ezt érzi. Aenae utolsó kis tréfája fizikailag fáj a jó kancellárnak, bár csak udvariasan mosolyogva bólogat rá, ahogy Cha'yss hálálkodására is az új címért.*
- Hogyne. *adja át a bárónak a heroldi kinevezést igazoló okmányt is* A jókedv és a tréfa midnig is a tharg nép sajátja volt, mint azt most már kegyelmed is megtapasztalhatja.
*A boldog emlékű Hadúr idejében ez még egészen mást jelentett, de sajnos a jó kancellár kénytelen felidézni magában a népi bölcsességet, miszerint régen minden jobb volt. Hubi pedig valóban nem ostoba, így pontosan érzi, hogy Aenae legkevésbé arra vágyik, hogy a Vashegy ügyeivel traktálja.*
- Ugyanakkor *folytatja olyan stílusban, mintha eredetileg is így tervezte volna a beszélgetést* ha a hosszú út és Arthernior... hm... mozgalmassága kifárasztott volna, úgy készségesen állok rendelkezésedre egy későbbi időpontban is. Ha lepihennél, azonnal intézkedem, hogy lakosztályod méltón felkészítve várja érkezésed.
*Itt nagyjából véget is érhet ez a beszélgetés és más körülmények között ezt Hubi jelezné is vendégének, azonban a Vashegy úrnőjét és tisztelt kísérőjét mégsem dobhatja ki a Kancelláriáról, még ha udvarias módon is szokta tenni az ilyesmit. Még csak székében sem dől hátra, továbbra is előrehajolva marad, alkarjaival az asztal lapjára letámaszkodva figyel. Magától értetődik, hogy ha tudomást szerezne róla, megrökönyödne Aenae elképzelésén. Bár vonzódik a keleties jellegű ruhadarabokhoz (kedvenc kaftánját például a kikötőben orozták el tőle gyalázatos alakok), turbán viselésén eddig még nem gondolkodott el. Mint ahogy beszélő papagáj beszerzését sem tartotta elengedhetetlennek, bár ha belegondolna valószínűleg arra jutna, hogy egy ilyen intelligens baromfi bizonyára növelné a Kancellária tekintélyét.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-17 17:00:18
Üzenet elküldve: 2020-10-17 17:00:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Szinte derűs arckifejezéssel figyeli, ahogy a kedves kancellár körmöl.*
- Remek ötlet! Csak nem tudom, hogy a jobb, vagy a bal profilom az előnyösebb, szerinted?
*Fejét lassan jobbra majd balra fordítja, mintha tényleg arra lenne kíváncsi, hogy Habrertus szerint melyik oldalról kerüljön rá a szolgálati harsona zászlajára.
A kis játék egykettőre véget is ér, mikor végre kiböki, hogy csak viccelt. Ha Habrertus meg is lepi azzal az állításával, hogy meglepte, ez most mégsem látszik az arcán, csak a végtelen fásultság, illetve egy mosoly, amit talán pont magától a kancellártól leshetett el: a gonosz és ronda fajta.*
- Hát látod, milyen humorherold vagyok.
*Megvonja a vállát, majd hátra dől, hogy eme kiváló munkatárs megírja Cha'yssnak a valódi papírját. Mivel azonban a heroldos iromány nem került szemétre és a kancellár miszlikbe sem szaggatta, ezért aztán Aenae a fecni felé biccent.*
- Azért nyugodtan átadhatod neki azt is, hogy mindig emlékezzen rá, hogy milyen szellemes közegbe volt szerencséje csöppenni.
*Cha'yss köszönetére csak egy fáradt kézmozdulattal válaszol.*
- Persze kancellár, másra sem vágyom. Referálj kérlek.
*Válasza kifejezetten szarkasztikus, Habrertus meg elég okos ahhoz, hogy ezt ki is hallja belőle. Aenae csak remélheti, hogy a kancellár veszi a lapot és nem fárasztja most ilyesmivel. Máskor szívesen meghallgatja, csak előbb aludna pár órát, meg átöltözne. Cha'ysst is bevonszolná magával az ágyba, bár jelenleg csak azért, hogy ne legyen egyedül. Ez utóbbi valószínűleg kivitelezhetetlen most, hisz Cha'yss szégyelli a vele való kapcsolatát, ami miatt a lány kellően haragos. Hogy ez vélt, vagy valós sérelem? Azt nem volt lehetőségük megbeszélni, hiszen túl hamar megérkeztek ide. Aenae amúgy már a minden mindegy periódusban van, de mindezt sikerül igencsak érdeklődő arccal előadnia, mintha tényleg csak arra várna, hogy Habrertus végre referáljon. Lelki szemei előtt pedig a kancellár fejére turbán, a vállára pedig egy piros papagáj kerül. Talán venni kéne neki egy ilyen madarat. Mégis kedvesebb(nek tűnő) ajándék, mintha egy vén kecskével lepné meg.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 17:02:05
//Hubin innen//
*Szinte derűs arckifejezéssel figyeli, ahogy a kedves kancellár körmöl.*
- Remek ötlet! Csak nem tudom, hogy a jobb, vagy a bal profilom az előnyösebb, szerinted?
*Fejét lassan jobbra majd balra fordítja, mintha tényleg arra lenne kíváncsi, hogy Habrertus szerint melyik oldalról kerüljön rá a szolgálati harsona zászlajára.
A kis játék egykettőre véget is ér, mikor végre kiböki, hogy csak viccelt. Ha Habrertus meg is lepi azzal az állításával, hogy meglepte, ez most mégsem látszik az arcán, csak a végtelen fásultság, illetve egy mosoly, amit talán pont magától a kancellártól leshetett el: a gonosz és ronda fajta.*
- Hát látod, milyen humorherold vagyok.
*Megvonja a vállát, majd hátra dől, hogy eme kiváló munkatárs megírja Cha'yssnak a valódi papírját. Mivel azonban a heroldos iromány nem került szemétre és a kancellár miszlikbe sem szaggatta, ezért aztán Aenae a fecni felé biccent.*
- Azért nyugodtan átadhatod neki azt is, hogy mindig emlékezzen rá, hogy milyen szellemes közegbe volt szerencséje csöppenni.
*Cha'yss köszönetére csak egy fáradt kézmozdulattal válaszol.*
- Persze kancellár, másra sem vágyom. Referálj kérlek.
*Válasza kifejezetten szarkasztikus, Habrertus meg elég okos ahhoz, hogy ezt ki is hallja belőle. Aenae csak remélheti, hogy a kancellár veszi a lapot és nem fárasztja most ilyesmivel. Máskor szívesen meghallgatja, csak előbb aludna pár órát, meg átöltözne. Cha'ysst is bevonszolná magával az ágyba, bár jelenleg csak azért, hogy ne legyen egyedül. Ez utóbbi valószínűleg kivitelezhetetlen most, hisz Cha'yss szégyelli a vele való kapcsolatát, ami miatt a lány kellően haragos. Hogy ez vélt, vagy valós sérelem? Azt nem volt lehetőségük megbeszélni, hiszen túl hamar megérkeztek ide. Aenae amúgy már a minden mindegy periódusban van, de mindezt sikerül igencsak érdeklődő arccal előadnia, mintha tényleg csak arra várna, hogy Habrertus végre referáljon. Lelki szemei előtt pedig a kancellár fejére turbán, a vállára pedig egy piros papagáj kerül. Talán venni kéne neki egy ilyen madarat. Mégis kedvesebb(nek tűnő) ajándék, mintha egy vén kecskével lepné meg.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 17:02:05
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-17 13:07:55
Üzenet elküldve: 2020-10-17 13:07:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Az igric jót mulat azon, hogy Habrertusnak valószínűleg fogalma sincs arról, mi történt Artheniorban és milyen megpróbáltatásokat kellett elviselnie Aenaenek. És nagyon reméli, hogy amikor a Vashegy Úrnője mindezt a tudomására hozza, akkor rájön, hogy mekkorát tévedett, amikor az épségén és az egészségén élcelődött.
Nem is kell a lányra néznie, hogy tudja, valószínűleg fortyog a dühtől, de ha a kancellár tovább játssza az ostobát, csak az ő malmára hajtja a vizet. Ugyan elég behatóan ismeri Aenaet, ez a hideg tónus még neki is új. Lám, a sok suttogásnak meglett az eredménye. Nem tudja, hogy a harag, a fáradtság vagy a kancellár iránti ellenszenve vagy az artheniori események hozták ezt ki a lányból, de be kell vallania, tetszik neki ez a határozottság, amit hall.
Fapofával hallgatja a nevetséges kötelezettségeket és egyáltalán nem esik nehezére, hogy ne magára gondoljon, mint a cím várományosa. Az kellene még, hogy ő bárkit bemutatgasson és éltessen. Akkor is, ha az Aenae maga. A szolgálati harsona Kagan arcképével már átlépi azt a határt, amit mosolygás nélkül el tud viselni. A mosolya visszafogott és még talán belefér az etikett adta keretekbe és Habrertus figyelme úgyis Aenae-é.
Amikor aztán kiderül a turpisság és kiderül, hogy mégis róla van szó és mint a Vashegy üzleti partnere kapja meg a kiváltságokat, amellyel szabadon be- s kijárhat, őszinte meglepettség látszódik arcán.*
- Őszinte köszönetem, Úrnőm. Igyekszem megfelelni a bizalmának. *Hajtja meg magát ültében a lány felé.
Tetszik neki az előadás és tudja a kancellárról, hogy nem áll messze tőle a színészkedés és a mesterkéltség. Csak éppen annyira játssza a hülyét a férfi, hogy még a jóízlés adta keretek között marad. Bámulatos. Wegtorenben többre vihette volna.
Nem aggódik azon, hogy eddig nem nagyon viseltetett kirívó figyelemmel Aenae iránt. Ha minden szaván csüngene, akkor azt gondolhatná túl bárki. Ő most az, aminek a lány leírta. A Vashegy üzelti partnere. És a megmentője. De ez még mellékes.
Azt sem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, amikor Habrertusnak leesik a tantusz, hogy eddig a bolondját járatták vele. Igyekszik úgy kifejezni derűjét, hogy a kancellár ne érezze úgy, hogy rajta, hanem inkább vele mosolyog.*
- Enyém a megtiszteltetés, kancellár úr. *Veszi át a frissen megírt passzust, hogy elolvashassa. Amint a tinta megszáradt és a pecsét is megszilárdult, összetekeri, majd köpenyébe rejti a papírost.
Ami utána következik, kissé meglepi az igricet. A kancellár szavai után lapos oldalpillantást vet Aenae felé. Úgy tűnik, mondana is valamit, aztán végül szótlan marad.
Vajon nem tűnt fel Habrertusnak, hogy a lány arcát ütlegek nyoma tarkítja, hogy túlméretezett férfiruhákat visel és láthatóan semmire sem vágyik jobban, mint hogy békén hagyják? Azt akarja, hogy ebben az állapotban ez a kecskeszakállú fajankó referáljon neki a vashegyi ügyeket illetően? Ha most nem robban fel Aenae a dühtől, akkor soha. Kíváncsian várja, hogy a lány hogyan fog reagálni a fontoskodó kancellár szavaira.*
//Hubin innen//
*Az igric jót mulat azon, hogy Habrertusnak valószínűleg fogalma sincs arról, mi történt Artheniorban és milyen megpróbáltatásokat kellett elviselnie Aenaenek. És nagyon reméli, hogy amikor a Vashegy Úrnője mindezt a tudomására hozza, akkor rájön, hogy mekkorát tévedett, amikor az épségén és az egészségén élcelődött.
Nem is kell a lányra néznie, hogy tudja, valószínűleg fortyog a dühtől, de ha a kancellár tovább játssza az ostobát, csak az ő malmára hajtja a vizet. Ugyan elég behatóan ismeri Aenaet, ez a hideg tónus még neki is új. Lám, a sok suttogásnak meglett az eredménye. Nem tudja, hogy a harag, a fáradtság vagy a kancellár iránti ellenszenve vagy az artheniori események hozták ezt ki a lányból, de be kell vallania, tetszik neki ez a határozottság, amit hall.
Fapofával hallgatja a nevetséges kötelezettségeket és egyáltalán nem esik nehezére, hogy ne magára gondoljon, mint a cím várományosa. Az kellene még, hogy ő bárkit bemutatgasson és éltessen. Akkor is, ha az Aenae maga. A szolgálati harsona Kagan arcképével már átlépi azt a határt, amit mosolygás nélkül el tud viselni. A mosolya visszafogott és még talán belefér az etikett adta keretekbe és Habrertus figyelme úgyis Aenae-é.
Amikor aztán kiderül a turpisság és kiderül, hogy mégis róla van szó és mint a Vashegy üzleti partnere kapja meg a kiváltságokat, amellyel szabadon be- s kijárhat, őszinte meglepettség látszódik arcán.*
- Őszinte köszönetem, Úrnőm. Igyekszem megfelelni a bizalmának. *Hajtja meg magát ültében a lány felé.
Tetszik neki az előadás és tudja a kancellárról, hogy nem áll messze tőle a színészkedés és a mesterkéltség. Csak éppen annyira játssza a hülyét a férfi, hogy még a jóízlés adta keretek között marad. Bámulatos. Wegtorenben többre vihette volna.
Nem aggódik azon, hogy eddig nem nagyon viseltetett kirívó figyelemmel Aenae iránt. Ha minden szaván csüngene, akkor azt gondolhatná túl bárki. Ő most az, aminek a lány leírta. A Vashegy üzelti partnere. És a megmentője. De ez még mellékes.
Azt sem tudja megállni, hogy elmosolyodjon, amikor Habrertusnak leesik a tantusz, hogy eddig a bolondját járatták vele. Igyekszik úgy kifejezni derűjét, hogy a kancellár ne érezze úgy, hogy rajta, hanem inkább vele mosolyog.*
- Enyém a megtiszteltetés, kancellár úr. *Veszi át a frissen megírt passzust, hogy elolvashassa. Amint a tinta megszáradt és a pecsét is megszilárdult, összetekeri, majd köpenyébe rejti a papírost.
Ami utána következik, kissé meglepi az igricet. A kancellár szavai után lapos oldalpillantást vet Aenae felé. Úgy tűnik, mondana is valamit, aztán végül szótlan marad.
Vajon nem tűnt fel Habrertusnak, hogy a lány arcát ütlegek nyoma tarkítja, hogy túlméretezett férfiruhákat visel és láthatóan semmire sem vágyik jobban, mint hogy békén hagyják? Azt akarja, hogy ebben az állapotban ez a kecskeszakállú fajankó referáljon neki a vashegyi ügyeket illetően? Ha most nem robban fel Aenae a dühtől, akkor soha. Kíváncsian várja, hogy a lány hogyan fog reagálni a fontoskodó kancellár szavaira.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-16 18:32:12
Üzenet elküldve: 2020-10-16 18:32:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Időbe telik, míg a jó kancellárnak feltűnik valami furcsaság. Ezek ketten együtt érkeztek és olyan feltűnően igyekeznek figyelemre sem méltatni a másikat, hogy már az a feltűnő. Persze lehet, hogy csak valami nézeteltérés van köztük és még nem is tartunk ott, hogy Hubi ennek figyelmet szentelt volna. Egyelőre csak helyet foglalnak.*
- Ó...
*A vashegyi bürokrácia feje a találkozások elmaradta felett sajnálkozik ilyen röviden, de ezt az egyetlen hangot olyan mély együttérzéssel, világfájdalmat vegyítve hangjába mondja ki, hogy komolyan el lehet hinni a sajnálkozást. Mindehhez még szomorú arcot is vág, hogy teljes legyen a kép. Igen, Hubiban egy színész veszett el, nem is olyan mélyen. A báró egyetlen szó nélkül, faarccal, mondhatni mereven néz rá, míg Aenae olyan gesztust tesz, mintha egy szellemi téren kihívásokkal küszködő egyénnek kéne valami pofonegyszerű dolgot elmagyaráznia. Valóban így is gondolhatja, legalábbis szavaiból erre lehet következtetni, és ez pont elég ahhoz, hogy Hubi továbbra se tápláljon iránta baráti érzéseket. Nem szól egy szót sem, megmártja az írótollat a tintában, és néha helyeslően bólintva írni kezdi amit Aenae mond. Közben arra gondol, hogy milyen szerencsés, hogy ezt a Hadúr nem élhette meg. Mindenféle jöttmentek kapnak tisztségeket a Vashegyen, ráadásul milyen tisztségeket! A kis cemende azért talált magának egy olcsón kapható kékvérűt, hogy hiúságát legyezgesse. Itt pedig egy pillanatra megáll az írásban. Talán Aenae tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, talán Hubinak jutott eszébe valami. Felsandít a lányra, majd szemével a férfi felé vág. Gyanú ébred benne, hogy Aenae nemcsak Cha'yss száján kiejtett szép szavakra tart igényt, de azt a szájat más módon is szolgálatába állítaná. Elfojt egy mosolyt, ismét a papírlap fölé hajol, körmöl tovább, aztán önkéntelenül is csuklik egyet.*
- Kiváló gondolat, magam is hallottam már ilyesmiről. *nyeri vissza gyorsan lélekjelenlétét* De a Hadúr már a dicső múlt részre. Ha vehetem magamnak a bátorságot, hogy egy javaslattal éljek, azt ajánlanám, hogy a te arcképed díszítse ama zászlócskát. Stílusosabbnak gondolnám ezt a megoldást.
*Ír még amíg Aenae ki nem böki, hogy csak ugratta. Félretolja a feleslegesen megírt lapot, felnéz és ezúttal őszintén mosolyodik el.*
- Megleptél, nagyasszony. Megvallom, nem feltételeztem ilyen finom szellemességet. Talán ifjú korodtól hagytam magam tévedésben élni. Szavamra, kevesek képesek megtéveszteni. Fogadd elismerésem!
*Hubi akár dühös is lehetne, hogy lóvá tették, ráadásul közönség (de miféle közönség!) előtt, ám valóban imponál neki a lány kis játéka. Kezd olyan érzése lenni, hogy esetleg alábecsülhette. De nem bánja, kedveli a nagyobb kihívásokat. Újfent írni kezd, ezúttal a szokásos passzust állítja ki a báró számára, a szokásos kitételekkel a fegyverviselést illetően, végül pedig a Kancellária pecsétjét is belenyomja a papiros aljára cseppentett pecsétviaszba.*
- Az istenek hoztak a Vashegyen, báró uram! *tolja Cha'yss elé az irományt egy mosollyal* Arthenior megbecsült kereskedőházának feje szívesen látott vendég a Vashegyen mindenkor.
*Ezután maga elé húz egy iratcsomót és kissé fontoskodó mozdulatokkal rendezgetni kezdi és úgy néz fel Aenae-re.*
- Amennyiben más óhajod nincs, kívánod, hogy referáljak a Vashegy ügyeit illetően, vagy neked lennének kérdéseid? Mindkét esetben örömmel állok rendelkezésedre.
*Ha már így alakult, hogy a báró személyét is el kell viselnie, esetleg huzamosabb ideig, legalább megpróbálhatja hasznára fordítani jelenlétét. Elvégre üzleti partner lenne Aenae szavai szerint és neki is hasonló ügyben lenne szüksége a szakértelmére. Ezzel azonban még nem hozakodik elő. Megvárja, hogy a Vashegy úrnője előadja kívánságait, ha vannak.*
//Hubin innen//
*Időbe telik, míg a jó kancellárnak feltűnik valami furcsaság. Ezek ketten együtt érkeztek és olyan feltűnően igyekeznek figyelemre sem méltatni a másikat, hogy már az a feltűnő. Persze lehet, hogy csak valami nézeteltérés van köztük és még nem is tartunk ott, hogy Hubi ennek figyelmet szentelt volna. Egyelőre csak helyet foglalnak.*
- Ó...
*A vashegyi bürokrácia feje a találkozások elmaradta felett sajnálkozik ilyen röviden, de ezt az egyetlen hangot olyan mély együttérzéssel, világfájdalmat vegyítve hangjába mondja ki, hogy komolyan el lehet hinni a sajnálkozást. Mindehhez még szomorú arcot is vág, hogy teljes legyen a kép. Igen, Hubiban egy színész veszett el, nem is olyan mélyen. A báró egyetlen szó nélkül, faarccal, mondhatni mereven néz rá, míg Aenae olyan gesztust tesz, mintha egy szellemi téren kihívásokkal küszködő egyénnek kéne valami pofonegyszerű dolgot elmagyaráznia. Valóban így is gondolhatja, legalábbis szavaiból erre lehet következtetni, és ez pont elég ahhoz, hogy Hubi továbbra se tápláljon iránta baráti érzéseket. Nem szól egy szót sem, megmártja az írótollat a tintában, és néha helyeslően bólintva írni kezdi amit Aenae mond. Közben arra gondol, hogy milyen szerencsés, hogy ezt a Hadúr nem élhette meg. Mindenféle jöttmentek kapnak tisztségeket a Vashegyen, ráadásul milyen tisztségeket! A kis cemende azért talált magának egy olcsón kapható kékvérűt, hogy hiúságát legyezgesse. Itt pedig egy pillanatra megáll az írásban. Talán Aenae tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, talán Hubinak jutott eszébe valami. Felsandít a lányra, majd szemével a férfi felé vág. Gyanú ébred benne, hogy Aenae nemcsak Cha'yss száján kiejtett szép szavakra tart igényt, de azt a szájat más módon is szolgálatába állítaná. Elfojt egy mosolyt, ismét a papírlap fölé hajol, körmöl tovább, aztán önkéntelenül is csuklik egyet.*
- Kiváló gondolat, magam is hallottam már ilyesmiről. *nyeri vissza gyorsan lélekjelenlétét* De a Hadúr már a dicső múlt részre. Ha vehetem magamnak a bátorságot, hogy egy javaslattal éljek, azt ajánlanám, hogy a te arcképed díszítse ama zászlócskát. Stílusosabbnak gondolnám ezt a megoldást.
*Ír még amíg Aenae ki nem böki, hogy csak ugratta. Félretolja a feleslegesen megírt lapot, felnéz és ezúttal őszintén mosolyodik el.*
- Megleptél, nagyasszony. Megvallom, nem feltételeztem ilyen finom szellemességet. Talán ifjú korodtól hagytam magam tévedésben élni. Szavamra, kevesek képesek megtéveszteni. Fogadd elismerésem!
*Hubi akár dühös is lehetne, hogy lóvá tették, ráadásul közönség (de miféle közönség!) előtt, ám valóban imponál neki a lány kis játéka. Kezd olyan érzése lenni, hogy esetleg alábecsülhette. De nem bánja, kedveli a nagyobb kihívásokat. Újfent írni kezd, ezúttal a szokásos passzust állítja ki a báró számára, a szokásos kitételekkel a fegyverviselést illetően, végül pedig a Kancellária pecsétjét is belenyomja a papiros aljára cseppentett pecsétviaszba.*
- Az istenek hoztak a Vashegyen, báró uram! *tolja Cha'yss elé az irományt egy mosollyal* Arthenior megbecsült kereskedőházának feje szívesen látott vendég a Vashegyen mindenkor.
*Ezután maga elé húz egy iratcsomót és kissé fontoskodó mozdulatokkal rendezgetni kezdi és úgy néz fel Aenae-re.*
- Amennyiben más óhajod nincs, kívánod, hogy referáljak a Vashegy ügyeit illetően, vagy neked lennének kérdéseid? Mindkét esetben örömmel állok rendelkezésedre.
*Ha már így alakult, hogy a báró személyét is el kell viselnie, esetleg huzamosabb ideig, legalább megpróbálhatja hasznára fordítani jelenlétét. Elvégre üzleti partner lenne Aenae szavai szerint és neki is hasonló ügyben lenne szüksége a szakértelmére. Ezzel azonban még nem hozakodik elő. Megvárja, hogy a Vashegy úrnője előadja kívánságait, ha vannak.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-16 10:48:10
Üzenet elküldve: 2020-10-16 10:48:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
- Épen és egészségesen.
*Visszhangozza, persze minden viszonylagos. Tulajdonképpen ép és egészséges és a bájitalnak hála hamarosan csak a hasán maradt sebhely emlékezteti majd a tegnapi napra. Milyen érdekes, hogy egy napja még azon aggódott, hogy hogyan magyarázza majd meg a Cha'yss hagyta kis "jelet", ma már nem kell ezen aggódjon, mert szinte alig van olyan hely a testén, ahol ne lenne rajta véraláfutás.
Érzi, hogy Habrertus szavai felidegesítik. Eljátszik a gondolattal, hogy rákérdez arra, hogy az aggodalomhoz vajon mennyire járult hozzá a levél, amit neki küldött. Mosolyog ugyan - amitől fáj kicsit a szája feldagadt sarka -, de tekintetében semmi nyájasság nincsen, vagy hála amiatt, hogy a drágalátos kancellár aggódott érte.*
- Sajnos elkerültük egymást.
*Szándékosan, mivel nem akart velük fecserészni, ezért inkább az éjjeli indulást választotta, amiben Cha'yss szerencsére partner volt.*
- Sajnos az is elmaradt.
*Hangja egészen hideg, viszont ezek után már biztos abban, hogy odakint az elf igazat mondott, hiszen csak nem beszéltek ezek össze ketten. Bár ki tudja? Annyi baj legyen, lelkileg felkészül mindenre és nem érheti meglepetés. Nehezen állja meg, hogy ne pillantson Cha'yssra, de végül csak sikerül topáz tekintetét a kancelláron tartani míg leül.
Bal kezének hüvelyk- és középső ujjával megmasszírozza kicsit az orrnyergét, de hamar rájön, hogy ő volt a hülye, hogy itt vicceskedni próbált, viszont abban is biztos, hogy Habrertus szándékosan érti félre.*
- Hát mi egy herold dolga? Valahányszor bemegyek valahová, akkor bejelenti, hogy én érkezem. Valamennyi címem felsorolja, dicsőít is kicsit. Kegyességem, szépségem, satöbbi. Cserébe viselheti az összes bökőjét, fegyvereit, mindenét.
*Kicsit előrehajolva nézi, hogy a kancellár mindezt lekörmöli-e.*
- Keríteni kéne neki egy szolgálati harsonát is, mit gondolsz? Olyan zászlósat. Rajta a tharg címerrel.
*Már ha van nekik ilyen és nem csak az a hülye rúna, amit magukba vésnek.*
- Vagy Kagan arcképével. Mit gondolsz?
*Talán tényleg a lány a hülye, hogy belement ebbe a játékba, valószínűleg csak magának csinál vele további problémákat. Ami azt illeti elég hamar elege is lesz a játszmából, fáradt most ehhez. Azt mondjuk megvárja, hogy a kancellár mindent papírra vessen.*
- Természetesen csak viccelek. A báró úr a Vashegy üzleti partnere, ezért úgy határoztam, hogy magánál tarthatja a fegyvereit. Ezzel megkíméljük őt attól, hogy a kapuban az elf vegzálja, üzleti érdek, hogy úgy mondjam.
*Tekintete csak akkor siklik Cha'yssra, mikor kimondja azt, hogy "üzleti partnere", de különben végig a Kancellárt nézi.*
//Hubin innen//
- Épen és egészségesen.
*Visszhangozza, persze minden viszonylagos. Tulajdonképpen ép és egészséges és a bájitalnak hála hamarosan csak a hasán maradt sebhely emlékezteti majd a tegnapi napra. Milyen érdekes, hogy egy napja még azon aggódott, hogy hogyan magyarázza majd meg a Cha'yss hagyta kis "jelet", ma már nem kell ezen aggódjon, mert szinte alig van olyan hely a testén, ahol ne lenne rajta véraláfutás.
Érzi, hogy Habrertus szavai felidegesítik. Eljátszik a gondolattal, hogy rákérdez arra, hogy az aggodalomhoz vajon mennyire járult hozzá a levél, amit neki küldött. Mosolyog ugyan - amitől fáj kicsit a szája feldagadt sarka -, de tekintetében semmi nyájasság nincsen, vagy hála amiatt, hogy a drágalátos kancellár aggódott érte.*
- Sajnos elkerültük egymást.
*Szándékosan, mivel nem akart velük fecserészni, ezért inkább az éjjeli indulást választotta, amiben Cha'yss szerencsére partner volt.*
- Sajnos az is elmaradt.
*Hangja egészen hideg, viszont ezek után már biztos abban, hogy odakint az elf igazat mondott, hiszen csak nem beszéltek ezek össze ketten. Bár ki tudja? Annyi baj legyen, lelkileg felkészül mindenre és nem érheti meglepetés. Nehezen állja meg, hogy ne pillantson Cha'yssra, de végül csak sikerül topáz tekintetét a kancelláron tartani míg leül.
Bal kezének hüvelyk- és középső ujjával megmasszírozza kicsit az orrnyergét, de hamar rájön, hogy ő volt a hülye, hogy itt vicceskedni próbált, viszont abban is biztos, hogy Habrertus szándékosan érti félre.*
- Hát mi egy herold dolga? Valahányszor bemegyek valahová, akkor bejelenti, hogy én érkezem. Valamennyi címem felsorolja, dicsőít is kicsit. Kegyességem, szépségem, satöbbi. Cserébe viselheti az összes bökőjét, fegyvereit, mindenét.
*Kicsit előrehajolva nézi, hogy a kancellár mindezt lekörmöli-e.*
- Keríteni kéne neki egy szolgálati harsonát is, mit gondolsz? Olyan zászlósat. Rajta a tharg címerrel.
*Már ha van nekik ilyen és nem csak az a hülye rúna, amit magukba vésnek.*
- Vagy Kagan arcképével. Mit gondolsz?
*Talán tényleg a lány a hülye, hogy belement ebbe a játékba, valószínűleg csak magának csinál vele további problémákat. Ami azt illeti elég hamar elege is lesz a játszmából, fáradt most ehhez. Azt mondjuk megvárja, hogy a kancellár mindent papírra vessen.*
- Természetesen csak viccelek. A báró úr a Vashegy üzleti partnere, ezért úgy határoztam, hogy magánál tarthatja a fegyvereit. Ezzel megkíméljük őt attól, hogy a kapuban az elf vegzálja, üzleti érdek, hogy úgy mondjam.
*Tekintete csak akkor siklik Cha'yssra, mikor kimondja azt, hogy "üzleti partnere", de különben végig a Kancellárt nézi.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 22:44:44
Üzenet elküldve: 2020-10-15 22:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Nem igazán látszik rajta, hogy tartana bármitől is. Se az őrtől, se a harapós Aeanetől. Bár idegen terepen van most, nem a megszokott Kalmárlak, fogadó, Kovácsműhely szentháromság valamelyikében. A rajtakapott meggyanúsításra csak kettészelt jobb szemöldöke emelkedik meg kissé. Nem veszi magára a kapott dorgálást. Egyrészt, mert nincs mitől tartania, másrészt pedig elfogadja, hogy a tharg lányak ezt jeleni hazatérni a Vashegyre. Nyűg és gond. Ha látja is, hogy Aenae a szeme sarkából figyeli, nem jelzi, csak egy láthatatlan porszemet pöcköl le kesztyűs kezével a köpenye szegélyéről.
Ahogy a duzzogásról sem vesz tudomást, miközben a kancellária felé tartanak. A báróra nem lehet panasz, bár láthatóan ruhái most inkább gyakorlatias szempontokat helyeznek az elegancia elé, mégis kifogástalan.
Amikor beléptek a kancelláriára és bejelentette az érkező lányt, felegyenesedve, derűs arckifejezéssel várja a reakciókat. Amikor Aenae köszönés helyett "írást" kér, mit kér, követel, úgy tesz, mintha fogalma sem volna, hogy ő a megnevezett heroldi cím tulajdonosa.
A Kancellárian tartózkodó Habrertus felé egy tökéletes meghajlást produkál és kissé lehajtott fejjel engedi maga elé Aenaet. Épp valamit megzavartak, de a kancellár gyorsan kapcsol és küld el mindenki mást a közelből. Az igric a háttérben maradva vár, ahogy azt egy bárónak kell.
Az ömlengős köszöntéstől felfordulna a gyomra, ha nem valami ilyesmire számított volna. Ajkán derűs mosollyal figyeli a beszélő kancellárt és nem kíván a lány helyett válaszolni. Még Nirs említésére sem siklik sárga tekintete Aenaere, hanem továbbra is Habrertusé a figyelme. Bár azon elgondolkodik, hogy már másodjára említik nekik a férfit és, bár lehet, hogy képzelődik, kiérezni vél a szavakból némi gúnyt.
A hellyel kínálás után megvárja, míg Aenae leül, csak akkor foglal helyet a neki szánt széken. Ha pedig a lány állva marad, maga sem mozdul mögüle.
A jogokat és kötelezettségeket firtató kérdés közen is úgy tűnik, fogalma sincs róla, ki lehet a titokzatos herold, akiről most a lány és kancellárja beszélnek. Visszafogott derűvel áll, avagy ül, türelmesen várva a sorára, amikor hozzá intéznek kérdést vagy valamilyen témában állást kell foglalnia. Természetesen tudja, hogy róla van szó, de továbbra is úgy tesz, mintha nem is lenne tudatában, milyen nagy megtiszteltetésben lesz hamarosan része.
Őt itt most csak egy vendég, aki idejét és aranyait nem kímélve juttatta haza a thargok úrnőjét. Persze ennél jóval többet is tett, de nem az ő tisztje lesz mindezt kiemelni.*
//Hubin innen//
*Nem igazán látszik rajta, hogy tartana bármitől is. Se az őrtől, se a harapós Aeanetől. Bár idegen terepen van most, nem a megszokott Kalmárlak, fogadó, Kovácsműhely szentháromság valamelyikében. A rajtakapott meggyanúsításra csak kettészelt jobb szemöldöke emelkedik meg kissé. Nem veszi magára a kapott dorgálást. Egyrészt, mert nincs mitől tartania, másrészt pedig elfogadja, hogy a tharg lányak ezt jeleni hazatérni a Vashegyre. Nyűg és gond. Ha látja is, hogy Aenae a szeme sarkából figyeli, nem jelzi, csak egy láthatatlan porszemet pöcköl le kesztyűs kezével a köpenye szegélyéről.
Ahogy a duzzogásról sem vesz tudomást, miközben a kancellária felé tartanak. A báróra nem lehet panasz, bár láthatóan ruhái most inkább gyakorlatias szempontokat helyeznek az elegancia elé, mégis kifogástalan.
Amikor beléptek a kancelláriára és bejelentette az érkező lányt, felegyenesedve, derűs arckifejezéssel várja a reakciókat. Amikor Aenae köszönés helyett "írást" kér, mit kér, követel, úgy tesz, mintha fogalma sem volna, hogy ő a megnevezett heroldi cím tulajdonosa.
A Kancellárian tartózkodó Habrertus felé egy tökéletes meghajlást produkál és kissé lehajtott fejjel engedi maga elé Aenaet. Épp valamit megzavartak, de a kancellár gyorsan kapcsol és küld el mindenki mást a közelből. Az igric a háttérben maradva vár, ahogy azt egy bárónak kell.
Az ömlengős köszöntéstől felfordulna a gyomra, ha nem valami ilyesmire számított volna. Ajkán derűs mosollyal figyeli a beszélő kancellárt és nem kíván a lány helyett válaszolni. Még Nirs említésére sem siklik sárga tekintete Aenaere, hanem továbbra is Habrertusé a figyelme. Bár azon elgondolkodik, hogy már másodjára említik nekik a férfit és, bár lehet, hogy képzelődik, kiérezni vél a szavakból némi gúnyt.
A hellyel kínálás után megvárja, míg Aenae leül, csak akkor foglal helyet a neki szánt széken. Ha pedig a lány állva marad, maga sem mozdul mögüle.
A jogokat és kötelezettségeket firtató kérdés közen is úgy tűnik, fogalma sincs róla, ki lehet a titokzatos herold, akiről most a lány és kancellárja beszélnek. Visszafogott derűvel áll, avagy ül, türelmesen várva a sorára, amikor hozzá intéznek kérdést vagy valamilyen témában állást kell foglalnia. Természetesen tudja, hogy róla van szó, de továbbra is úgy tesz, mintha nem is lenne tudatában, milyen nagy megtiszteltetésben lesz hamarosan része.
Őt itt most csak egy vendég, aki idejét és aranyait nem kímélve juttatta haza a thargok úrnőjét. Persze ennél jóval többet is tett, de nem az ő tisztje lesz mindezt kiemelni.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 16:58:08
Üzenet elküldve: 2020-10-15 16:58:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*A jó kancellárnak természetesen esze ágában sincs semmivel sem tartóztatni ezt a kellemetlen fickót. Már csak azért sem, mert társaságának másik tagját sokkal inkább érdekesnek találja. Hogy mi minden történhetett volna, az - Habrertus őszinte bánatára - egyelőre nem derülhet ki, mert Fint távozta után megzörgetik az ajtót és Hubi bosszúságára választ sem várva lép be a modortalan alak. Aki nem más, mint a wegtoreni bájgúnár. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kancellár szívleli a nemest, de barátságos mosoly terül el az arcán, hogy egy "
Ó, báróm!" felkiáltással üdvözölje. Ez utóbbi elmarad a bejelentés után. Egy röpke pillanatra ki is kandikál a szívélyes álarc mögül a kancellár igazi énje, az óvatos kígyó, mert nem biztos benne, hogy az istenek nem valami ízléstelen tréfával szórakoztatják-e? De nem, valóban Aenae lép be Cha'Yss után. A jó kancellár pedig kénytelen lezárni az eddigi eszmecserét anélkül, hogy mást is cseréltek volna és mielőtt udvariasan, de határozottan jelezné a mélységinek, hogy az audiencia véget ért, meghagyja neki, hogy a részletekkel felkeresi a Sellőházat amint ideje engedi, vagy ha sürgős az ügy, úgy a sötételf megbízója látogasson el hozzá. Mikor pedig hármasban maradnak, felkel karszékéből és egy mosollyal hajtja meg magát.
~A fruska hírből sem ismeri az illemet...~
A megállapítást természetesen magában teszi és nem követi el azt a hibát, hogy ő is figyelmen kívül hagyja a jó modort.*
- Kisasszony! *egyenesedik ki mosolyogva* Akarom mondani, nagyasszony.
*Kicsit megkeseredik a szája, mert ez a címzés tőle Leandanának járt ki, rá pedig nem gondol vissza jó szívvel, de az is megvan, hogy Aenae már nem hajadon.*
- Minő öröm téged épen és egészségesen üdvözölni a Vashegyen! Váratlan távozásod aggodalommal töltötte el szívem, ezért követeket menesztettem Artheniorba, hogy megbizonyosodhassam róla, minden rendben van-e a Vashegy úrnőjével. Bizonyára elkerültétek egymást.
*Magában persze füstölög, hogy Dora és Esti nem jártak sikerrel és bizony nem kis aggodalom is szorongatja a szívét. Aenae itt van, és ha bizonyos részletek felől is tudomást szerzett, akkor a kancellár szorult helyzetbe került. De ez úgyis kiderül hamarosan, és olyan még nem nagyon fordult elő, hogy hasonló szituációkból ne tudta volna kivágni magát.*
- Értesüléseim szerint, hites urad is utánad indult. Bízom benne, hogy legalább ez az örömteli találkozás nem maradt el.
*Türelmetlenül megcsóválja a fejét, mint aki megfeledkezett valamiről*
- Lám, viszontlátásod feletti örömöm miatt elemi dolgokról is megfeledkeztem. *tesz egy előzékeny kézmozdulatot* Kérlek, foglaljatok helyet!
*Csak azután ül le ő is, hogy vendégei elfoglalták a felkínált székeket, azután bólint, maga elé húz egy papirost, de még nem nyúl az írószerszám után.*
- Óhajod szerint. Ám szabadjon megjegyeznem, hogy a tharg hierarchia ezidáig nem ismeri a herold címet. Természetesen azonnal kiállítom az írást, de személyes kíváncsiságomon túl hivatali kötelességem azt tudakolni, hogy milyen jogokat és kötelességeket rejt e titulus, mellyel nagytiszteletű vendégünk felruháztad?
*Nagytiszteletű? Egy frászt! Hubi szimata azt súgja, hogy egy parvenü újgazdagról lehet szó, aki talán nemességét is egy kupac arany fejében szerezte. Az ő ősi családja pedig... eh, így múlik el a világ dicsősége.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.15 17:51:27
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*A jó kancellárnak természetesen esze ágában sincs semmivel sem tartóztatni ezt a kellemetlen fickót. Már csak azért sem, mert társaságának másik tagját sokkal inkább érdekesnek találja. Hogy mi minden történhetett volna, az - Habrertus őszinte bánatára - egyelőre nem derülhet ki, mert Fint távozta után megzörgetik az ajtót és Hubi bosszúságára választ sem várva lép be a modortalan alak. Aki nem más, mint a wegtoreni bájgúnár. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kancellár szívleli a nemest, de barátságos mosoly terül el az arcán, hogy egy "
Ó, báróm!" felkiáltással üdvözölje. Ez utóbbi elmarad a bejelentés után. Egy röpke pillanatra ki is kandikál a szívélyes álarc mögül a kancellár igazi énje, az óvatos kígyó, mert nem biztos benne, hogy az istenek nem valami ízléstelen tréfával szórakoztatják-e? De nem, valóban Aenae lép be Cha'Yss után. A jó kancellár pedig kénytelen lezárni az eddigi eszmecserét anélkül, hogy mást is cseréltek volna és mielőtt udvariasan, de határozottan jelezné a mélységinek, hogy az audiencia véget ért, meghagyja neki, hogy a részletekkel felkeresi a Sellőházat amint ideje engedi, vagy ha sürgős az ügy, úgy a sötételf megbízója látogasson el hozzá. Mikor pedig hármasban maradnak, felkel karszékéből és egy mosollyal hajtja meg magát.
~A fruska hírből sem ismeri az illemet...~
A megállapítást természetesen magában teszi és nem követi el azt a hibát, hogy ő is figyelmen kívül hagyja a jó modort.*
- Kisasszony! *egyenesedik ki mosolyogva* Akarom mondani, nagyasszony.
*Kicsit megkeseredik a szája, mert ez a címzés tőle Leandanának járt ki, rá pedig nem gondol vissza jó szívvel, de az is megvan, hogy Aenae már nem hajadon.*
- Minő öröm téged épen és egészségesen üdvözölni a Vashegyen! Váratlan távozásod aggodalommal töltötte el szívem, ezért követeket menesztettem Artheniorba, hogy megbizonyosodhassam róla, minden rendben van-e a Vashegy úrnőjével. Bizonyára elkerültétek egymást.
*Magában persze füstölög, hogy Dora és Esti nem jártak sikerrel és bizony nem kis aggodalom is szorongatja a szívét. Aenae itt van, és ha bizonyos részletek felől is tudomást szerzett, akkor a kancellár szorult helyzetbe került. De ez úgyis kiderül hamarosan, és olyan még nem nagyon fordult elő, hogy hasonló szituációkból ne tudta volna kivágni magát.*
- Értesüléseim szerint, hites urad is utánad indult. Bízom benne, hogy legalább ez az örömteli találkozás nem maradt el.
*Türelmetlenül megcsóválja a fejét, mint aki megfeledkezett valamiről*
- Lám, viszontlátásod feletti örömöm miatt elemi dolgokról is megfeledkeztem. *tesz egy előzékeny kézmozdulatot* Kérlek, foglaljatok helyet!
*Csak azután ül le ő is, hogy vendégei elfoglalták a felkínált székeket, azután bólint, maga elé húz egy papirost, de még nem nyúl az írószerszám után.*
- Óhajod szerint. Ám szabadjon megjegyeznem, hogy a tharg hierarchia ezidáig nem ismeri a herold címet. Természetesen azonnal kiállítom az írást, de személyes kíváncsiságomon túl hivatali kötelességem azt tudakolni, hogy milyen jogokat és kötelességeket rejt e titulus, mellyel nagytiszteletű vendégünk felruháztad?
*Nagytiszteletű? Egy frászt! Hubi szimata azt súgja, hogy egy parvenü újgazdagról lehet szó, aki talán nemességét is egy kupac arany fejében szerezte. Az ő ősi családja pedig... eh, így múlik el a világ dicsősége.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.15 17:51:27
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 13:03:53
Üzenet elküldve: 2020-10-15 13:03:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
- Óóó, a drága kis száddal, azzal mondanál ellent.
*Az őrtől kerülhetett ilyen morózus, sőt szinte harapós hangulatba. Pillanatnyilag nagyon is jó ötletnek tűnik az, hogy gombokat varrasson az elf szájára, netán, hogy ő maga, saját kezűleg varrja fel azokat a gombokat.*
- Úgy nézel ki, mint aki kitér a válasz elől.
*Nem szinte harapós, hanem konkrétan az. Persze nyilván az elfen kellene kitöltse a dühét és nem Cha'ysson, de mivel az őrt a kapuban hagyták, így csak Cha'yss maradt. Aki egyébként tényleg kitért a válasz elől. Aenae meg van olyan letargikus hangulatban, hogy rögtön arra gondoljon, hogy a férfi azért nem válaszolt, mert valóban félti a reputációját. A szeme sarkából pillant csak végig a férfin, látszik, hogy állán megfeszül az izom attól, ahogy összeszorítja a fogait. Végül azonban nem szól semmit, csak magában érlelgeti azt az amúgy régi gondolatát, hogy Cha'yss valóban egy sokkal magasabb polcon lévő férfi, aki nem is csoda, hogy szégyelli. A torkában gyűlő gombóctól egy nagyobb nyeléssel igyekszik megszabadulni, hasztalan. Érkezésig már inkább kifelé néz, igyekszik rendezni a vonásait és a gondolatait. Előbbi valamennyire sikerül abban a nagyjából egy percben, míg megállnak, utóbbi nemigen. Rosszul érzi magát, inkább mentálisan, mint fizikailag, de erről az őr tehet elsősorban.
Már épp mondaná, hogy a két hajtójuk a Tavernában egyen-igyon az ő számlájára, mikor Cha'yss parancsba adja nekik, hogy várjanak itt. A köpenytől nem látszódik igazán a lány flegma vállrándítása.
Cha'yss felajánlott karját először nem is akarja elfogadni, mivel éppen duzzog az elmaradt válasz miatt. Ezen a ponton győz a saját józan esze, meg az első tükröződő felületen a saját tükörképe, ami azt mondja "pukkancs vagy". Érezhetően feszült, még a lépéseiből is hallani, és a harag minden megtett méterrel gyűlik benne. Talán csak Cha'yss performanszát követően enged ki kicsit, mikor már bejutottak a kancelláriára. Erre a fejét rázza és a szemeit forgatja, mindenesetre behalad a helyiségbe.*
- Új heroldunknak adj egy írást, amivel szabadon mozoghat minálunk.
*A többes szám nem afféle fejedelmi többes, bár Habrertus akár úgy is értheti, de Aenae most minden vashegyit ért ezalatt.*
//Hubin innen//
- Óóó, a drága kis száddal, azzal mondanál ellent.
*Az őrtől kerülhetett ilyen morózus, sőt szinte harapós hangulatba. Pillanatnyilag nagyon is jó ötletnek tűnik az, hogy gombokat varrasson az elf szájára, netán, hogy ő maga, saját kezűleg varrja fel azokat a gombokat.*
- Úgy nézel ki, mint aki kitér a válasz elől.
*Nem szinte harapós, hanem konkrétan az. Persze nyilván az elfen kellene kitöltse a dühét és nem Cha'ysson, de mivel az őrt a kapuban hagyták, így csak Cha'yss maradt. Aki egyébként tényleg kitért a válasz elől. Aenae meg van olyan letargikus hangulatban, hogy rögtön arra gondoljon, hogy a férfi azért nem válaszolt, mert valóban félti a reputációját. A szeme sarkából pillant csak végig a férfin, látszik, hogy állán megfeszül az izom attól, ahogy összeszorítja a fogait. Végül azonban nem szól semmit, csak magában érlelgeti azt az amúgy régi gondolatát, hogy Cha'yss valóban egy sokkal magasabb polcon lévő férfi, aki nem is csoda, hogy szégyelli. A torkában gyűlő gombóctól egy nagyobb nyeléssel igyekszik megszabadulni, hasztalan. Érkezésig már inkább kifelé néz, igyekszik rendezni a vonásait és a gondolatait. Előbbi valamennyire sikerül abban a nagyjából egy percben, míg megállnak, utóbbi nemigen. Rosszul érzi magát, inkább mentálisan, mint fizikailag, de erről az őr tehet elsősorban.
Már épp mondaná, hogy a két hajtójuk a Tavernában egyen-igyon az ő számlájára, mikor Cha'yss parancsba adja nekik, hogy várjanak itt. A köpenytől nem látszódik igazán a lány flegma vállrándítása.
Cha'yss felajánlott karját először nem is akarja elfogadni, mivel éppen duzzog az elmaradt válasz miatt. Ezen a ponton győz a saját józan esze, meg az első tükröződő felületen a saját tükörképe, ami azt mondja "pukkancs vagy". Érezhetően feszült, még a lépéseiből is hallani, és a harag minden megtett méterrel gyűlik benne. Talán csak Cha'yss performanszát követően enged ki kicsit, mikor már bejutottak a kancelláriára. Erre a fejét rázza és a szemeit forgatja, mindenesetre behalad a helyiségbe.*
- Új heroldunknak adj egy írást, amivel szabadon mozoghat minálunk.
*A többes szám nem afféle fejedelmi többes, bár Habrertus akár úgy is értheti, de Aenae most minden vashegyit ért ezalatt.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-15 10:36:50
Üzenet elküldve: 2020-10-15 10:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Egy ostoba paraszttal, mint a strázsa, olyan vitatkozni, mint galambbal lihanechi táblajátékot játszani. Egyszerűen felborítja a bábukat, a tábla közepére szarik és azt hiszi, ő nyert. Azt igric nem is kíván mélyebben belemenni, mert az elf csak lehúzza a szintjére és rutinnal legyőzi.*
- Hogy mondhatnék ellent egy úrnő szavának. *Hajtja meg ültében magát mosolyogva az igric. Aztán persze, hogy lesz-e liezon Aenae szobájában, az már más kérdés, de nem kíván vitatkozni most illő és illetlen dolgokról.*
- Úgy nézek ki, mint aki fél? *Kérdi kihívó mosollyal és hanggal. Persze ez csak a válasz kerülésére jó, de annak tökéletes. A passzus dolgára pedig csak bólint. A lényeg, hogy Aenae hozza szóba és ne az igric.
Amikor aztán maguk mögött tudják a kaput és a hintó begördül az erőd elé, a wegtoreni kinyitja a kocsi ajtaját, hogy segítsen kiszállni, a túlméretezett férfiruhákba öltözött vashegyi úrnőnek. Persze, ez a legkevesebb, a halálhírét is hozhatta volna valaki. Aki bizonyosan nem az igric lett volna. De itt van, ha nem is épen és egészségesen, de él.
Karját kissé mereven maga mellé tartja, hogy a lány rátehesse a kezét. Egyáltalán nem kényelmes vagy intim a dolog, de nemesek körében ez annak megfelelője, hogy belékarol.*
- Várjatok itt. *Szól hátra a bakon ülőknek, de több szót nem is fecsérel rájuk. Feltalálják magukat.
Az ismerős járásra is csak egy biccentés a válasz, ahogy végigsétálnak az erőd folyosóin a kancellária felé. Az igric egyáltalán nem izgul, Wegtorenben volt ideje hozzászokni az ilyen feszült helyzetekhez, ahol a bizonytalanság a legnagyobb ellenség.
A kancellária ajtaja elé érve, amikor megkapja a néma parancsot, három határozottat koppant a nehéz ajtón, majd várakozás nélkül fog rá a kilincsre és nyit be, feltéve, ha az ajtó nyitva van.
Amennyiben nyitva, úgy belép, egy pillantással ellenőrzi, hogy ki vagy kik vannak bent és szélesre tárja az ajtót, hogy félreállhasson. Egy mély meghajlás kíséretében pedig bemutatja az érkezőt.*
- Kagaenae Thargodar kisasszony, ezen földek és a thargok úrnője! Istenek áldják a nevét! *Lefelé néz és a széles kalap takarja az arcát, de mosolyog, majd rendezve vonásait, felegyenesedik.*
//Hubin innen//
*Egy ostoba paraszttal, mint a strázsa, olyan vitatkozni, mint galambbal lihanechi táblajátékot játszani. Egyszerűen felborítja a bábukat, a tábla közepére szarik és azt hiszi, ő nyert. Azt igric nem is kíván mélyebben belemenni, mert az elf csak lehúzza a szintjére és rutinnal legyőzi.*
- Hogy mondhatnék ellent egy úrnő szavának. *Hajtja meg ültében magát mosolyogva az igric. Aztán persze, hogy lesz-e liezon Aenae szobájában, az már más kérdés, de nem kíván vitatkozni most illő és illetlen dolgokról.*
- Úgy nézek ki, mint aki fél? *Kérdi kihívó mosollyal és hanggal. Persze ez csak a válasz kerülésére jó, de annak tökéletes. A passzus dolgára pedig csak bólint. A lényeg, hogy Aenae hozza szóba és ne az igric.
Amikor aztán maguk mögött tudják a kaput és a hintó begördül az erőd elé, a wegtoreni kinyitja a kocsi ajtaját, hogy segítsen kiszállni, a túlméretezett férfiruhákba öltözött vashegyi úrnőnek. Persze, ez a legkevesebb, a halálhírét is hozhatta volna valaki. Aki bizonyosan nem az igric lett volna. De itt van, ha nem is épen és egészségesen, de él.
Karját kissé mereven maga mellé tartja, hogy a lány rátehesse a kezét. Egyáltalán nem kényelmes vagy intim a dolog, de nemesek körében ez annak megfelelője, hogy belékarol.*
- Várjatok itt. *Szól hátra a bakon ülőknek, de több szót nem is fecsérel rájuk. Feltalálják magukat.
Az ismerős járásra is csak egy biccentés a válasz, ahogy végigsétálnak az erőd folyosóin a kancellária felé. Az igric egyáltalán nem izgul, Wegtorenben volt ideje hozzászokni az ilyen feszült helyzetekhez, ahol a bizonytalanság a legnagyobb ellenség.
A kancellária ajtaja elé érve, amikor megkapja a néma parancsot, három határozottat koppant a nehéz ajtón, majd várakozás nélkül fog rá a kilincsre és nyit be, feltéve, ha az ajtó nyitva van.
Amennyiben nyitva, úgy belép, egy pillantással ellenőrzi, hogy ki vagy kik vannak bent és szélesre tárja az ajtót, hogy félreállhasson. Egy mély meghajlás kíséretében pedig bemutatja az érkezőt.*
- Kagaenae Thargodar kisasszony, ezen földek és a thargok úrnője! Istenek áldják a nevét! *Lefelé néz és a széles kalap takarja az arcát, de mosolyog, majd rendezve vonásait, felegyenesedik.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-14 15:31:00
Üzenet elküldve: 2020-10-14 15:31:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Aenae örül, hogy Cha'yss helyreteszi az elfet, ő nem akar belebonyolódni most egy vitába, bár lehet, hogy nem is lenne vita, ha hatalmi szóval élne. Bár ez a gondolat igen szórakoztató, ahogyan a langaléta elf elé áll - egy sámlira - és jól kiosztja arról illetően, hogy miről is érdeklődhet, vagy miről nem. A gondolat nevetségesebbik része az, hogy mennyire venné őt komolyan a strázsa. Ha őt nem is, de a Gödör alját biztosan. Erre elmosolyodik.*
- Jó, essünk túl rajta. De utána az enyém vagy.
*Ígéret? Fenyegetés? Parancs? Cha'yss igazából annak veszi, aminek akarja, Aenae csak mosolyog hozzá.*
- Félsz, hogy rosszat tenne a reputációdnak az, ha kiderül, hogy a szeretőm vagy?
*Kérdezi, miközben kikukkant ő is. Olyan érzése van, mintha ezer éve nem járt volna a Vashegyen, holott csak pár napról van szó. Talán a Vashegy hozza ki belőle azt, hogy némi csípős éllel kiforgatja a férfi szavait. Más esetben talán bocsánatot kérne a kissé gonoszra sikerült kiszólás miatt, de most megérkeznek a Radkraal elé, úgyhogy elengedi a dolgot, Cha'yss nem olyan sértődékeny.*
- Jó, rögtön megíratjuk Habrertusszal.
*Végül is mindenkinek egyszerűbb, ha a szeretőjének szabad bejárása van hozzá. Mindenki más meg gondoljon, amit gondolni akar.
Cha'yss kezébe kapaszkodva száll ki a hintóból, a köpenyt újra összehúzza magán, de a kalapot már nem veszi fel, hisz úgyis csak a szemébe csúszna, ha nincs "kiékelve" a hajával. A bakon ülőknek biccent. Majd küldet nekik meleg teát meg valami harapnivalót, csak jussanak fel az erődbe. De ahhoz túl kell esni Habrertuson.*
- Ismered a járást...
*Nem először jár Cha'yss a kancellárián, amaz meg pont ugyanúgy néz ki, mint legutóbbi ittjártakor, azt meg csak remélni tudják, hogy az elf ezúttal megkíméli őket a feketéllő ivarszervei látványától.
Aenae az első tükröződő felületben ellenőrzi magát, de arra jut, hogy kár a gőzért, mert haja ugyanolyan kusza marad és a pofonok okozta duzzanat sem fog eltűnni a szája sarkából. A túlméretes férfiruhák meg egyelőre nem látszanak a köpenytől. Szeretne átöltözni, pláne, hogy ilyen közel vannak a saját ruhái.
A kancellária ajtaja elé érve Cha'yssra hagyja az intézkedést, ő várakozás közben szívesen a falnak dől, esetleg Cha'yssnak. Ez utóbbi is elnézhető lenne neki, hiszen látszik rajta, hogy összeverték, bizonyára gyenge.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.14 15:31:18
//Hubin innen//
*Aenae örül, hogy Cha'yss helyreteszi az elfet, ő nem akar belebonyolódni most egy vitába, bár lehet, hogy nem is lenne vita, ha hatalmi szóval élne. Bár ez a gondolat igen szórakoztató, ahogyan a langaléta elf elé áll - egy sámlira - és jól kiosztja arról illetően, hogy miről is érdeklődhet, vagy miről nem. A gondolat nevetségesebbik része az, hogy mennyire venné őt komolyan a strázsa. Ha őt nem is, de a Gödör alját biztosan. Erre elmosolyodik.*
- Jó, essünk túl rajta. De utána az enyém vagy.
*Ígéret? Fenyegetés? Parancs? Cha'yss igazából annak veszi, aminek akarja, Aenae csak mosolyog hozzá.*
- Félsz, hogy rosszat tenne a reputációdnak az, ha kiderül, hogy a szeretőm vagy?
*Kérdezi, miközben kikukkant ő is. Olyan érzése van, mintha ezer éve nem járt volna a Vashegyen, holott csak pár napról van szó. Talán a Vashegy hozza ki belőle azt, hogy némi csípős éllel kiforgatja a férfi szavait. Más esetben talán bocsánatot kérne a kissé gonoszra sikerült kiszólás miatt, de most megérkeznek a Radkraal elé, úgyhogy elengedi a dolgot, Cha'yss nem olyan sértődékeny.*
- Jó, rögtön megíratjuk Habrertusszal.
*Végül is mindenkinek egyszerűbb, ha a szeretőjének szabad bejárása van hozzá. Mindenki más meg gondoljon, amit gondolni akar.
Cha'yss kezébe kapaszkodva száll ki a hintóból, a köpenyt újra összehúzza magán, de a kalapot már nem veszi fel, hisz úgyis csak a szemébe csúszna, ha nincs "kiékelve" a hajával. A bakon ülőknek biccent. Majd küldet nekik meleg teát meg valami harapnivalót, csak jussanak fel az erődbe. De ahhoz túl kell esni Habrertuson.*
- Ismered a járást...
*Nem először jár Cha'yss a kancellárián, amaz meg pont ugyanúgy néz ki, mint legutóbbi ittjártakor, azt meg csak remélni tudják, hogy az elf ezúttal megkíméli őket a feketéllő ivarszervei látványától.
Aenae az első tükröződő felületben ellenőrzi magát, de arra jut, hogy kár a gőzért, mert haja ugyanolyan kusza marad és a pofonok okozta duzzanat sem fog eltűnni a szája sarkából. A túlméretes férfiruhák meg egyelőre nem látszanak a köpenytől. Szeretne átöltözni, pláne, hogy ilyen közel vannak a saját ruhái.
A kancellária ajtaja elé érve Cha'yssra hagyja az intézkedést, ő várakozás közben szívesen a falnak dől, esetleg Cha'yssnak. Ez utóbbi is elnézhető lenne neki, hiszen látszik rajta, hogy összeverték, bizonyára gyenge.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.14 15:31:18
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-27 19:28:11
Üzenet elküldve: 2020-08-27 19:28:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
- Parancsolj! *mosolyog a mélységire és elégedetten konstatálja, hogy az igazán kivételes bor palackjáért nyúl. Lehet ez véletlen is, de Hubi úgy érzi, hogy Dreyia különbséget tud tenni az éppen jó és a remek között. Igazság szerint az összes nőnemű sötételfben felfedezhető ez. Talán a vérükben van. De most Fintre kell még figyelnie. Tehát megjelenik ez az alak, mosdatlanul, olcsó lőrétől bűzölögve. Beront kopogtatás nélkül, csapkod, ágál, majdhogynem nyíltan megfenyegeti őt, a kancellárt a saját(!) hivatalában és mindezek után nélkülözhetetlenségéről akarja meggyőzni? Persze, ez is csak egy olyan orcátlanság amin Hubinak már nem kell meglepődnie. Mostanra maradéktalanul visszanyerte higgadtságát és székében hátradőlve hallgatja a felsorolást, minden érvnek szánt kijelentés után biccent egy aprót.*
- Sokan álltak már a Vaskorsó pultja mögött. És a taverna mindig jól ment. Ne aggódj, remekül fog menni akkor is, amikor már senki sem emlékszik a nevedre.
*Rezzenéstelen képpel tűri a távozó kocsmáros újabb pimaszkodását, de méltóságán alulinak érzi, hogy felvegye a kesztyűt. Sokkal érdekesebb lesz, ha - példának okáért - rágcsálóilletéket vet ki a Vaskorsóra. Lehetne száz arany patkányonként. És ugyan melyik fogadóban nincsenek patkányok? Esetleg 27%-os különadót vethet ki minden termékre arra való hivatkozással, hogy fel kell tölteni az Átok- és Fúriaellenes Alapot (ÁFA). Keserű gondolat, hogy így magával is kiszúrna, elvégre a Vaskorsó szegről-végről hozzá is tartozik. De talán a Kikötőben akad egy diszkrét orgyilkos...*
- Vigasztalhatatlan vagyok e szánalmas jelenet miatt. Ez a nagyszájú fickó nem fogja szárazon megúszni felháborító viselkedését. De hol is tartottunk?... Ha megengeded, gratulálok a választásodhoz!
*Ez a kis kitérő a bornak szólt, amiből most Hubi is tölt magának. Mihamarabb pótolni kell a készlethiányt, ebből a pompás italból már csak egy üveg maradt ezen kívül.*
- Igen. *pattint egy aprót az ujjaival* Ha vannak olyan részletei az üzletnek amiket Rykoven úrnő személyesen kívánna megtárgyalni, állok rendelkezésére. Mindenkor szívesen látott vendég a Vashegyen, akár magad. Természetesen jómagam is szívesen tenném tiszteletem a Sellőházban, de attól tartok, hogy ez belátható időn belül lehetetlen. A Vashegy ügyei megkövetelik jelenlétem.
*Ez elég nagyképűen hangzott, mintha a kancellár ennen fontosságát hangsúlyozná. Mert azt is tette. Itt pedig egy kis szünetet tart, hogy Dreyia eldönthesse: megtárgyalhatják-e reménybeli együttműködésük részleteit vagy ez ügyben a Sellőház gazdájával is kell pár szót váltania.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.27 20:16:55
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
- Parancsolj! *mosolyog a mélységire és elégedetten konstatálja, hogy az igazán kivételes bor palackjáért nyúl. Lehet ez véletlen is, de Hubi úgy érzi, hogy Dreyia különbséget tud tenni az éppen jó és a remek között. Igazság szerint az összes nőnemű sötételfben felfedezhető ez. Talán a vérükben van. De most Fintre kell még figyelnie. Tehát megjelenik ez az alak, mosdatlanul, olcsó lőrétől bűzölögve. Beront kopogtatás nélkül, csapkod, ágál, majdhogynem nyíltan megfenyegeti őt, a kancellárt a saját(!) hivatalában és mindezek után nélkülözhetetlenségéről akarja meggyőzni? Persze, ez is csak egy olyan orcátlanság amin Hubinak már nem kell meglepődnie. Mostanra maradéktalanul visszanyerte higgadtságát és székében hátradőlve hallgatja a felsorolást, minden érvnek szánt kijelentés után biccent egy aprót.*
- Sokan álltak már a Vaskorsó pultja mögött. És a taverna mindig jól ment. Ne aggódj, remekül fog menni akkor is, amikor már senki sem emlékszik a nevedre.
*Rezzenéstelen képpel tűri a távozó kocsmáros újabb pimaszkodását, de méltóságán alulinak érzi, hogy felvegye a kesztyűt. Sokkal érdekesebb lesz, ha - példának okáért - rágcsálóilletéket vet ki a Vaskorsóra. Lehetne száz arany patkányonként. És ugyan melyik fogadóban nincsenek patkányok? Esetleg 27%-os különadót vethet ki minden termékre arra való hivatkozással, hogy fel kell tölteni az Átok- és Fúriaellenes Alapot (ÁFA). Keserű gondolat, hogy így magával is kiszúrna, elvégre a Vaskorsó szegről-végről hozzá is tartozik. De talán a Kikötőben akad egy diszkrét orgyilkos...*
- Vigasztalhatatlan vagyok e szánalmas jelenet miatt. Ez a nagyszájú fickó nem fogja szárazon megúszni felháborító viselkedését. De hol is tartottunk?... Ha megengeded, gratulálok a választásodhoz!
*Ez a kis kitérő a bornak szólt, amiből most Hubi is tölt magának. Mihamarabb pótolni kell a készlethiányt, ebből a pompás italból már csak egy üveg maradt ezen kívül.*
- Igen. *pattint egy aprót az ujjaival* Ha vannak olyan részletei az üzletnek amiket Rykoven úrnő személyesen kívánna megtárgyalni, állok rendelkezésére. Mindenkor szívesen látott vendég a Vashegyen, akár magad. Természetesen jómagam is szívesen tenném tiszteletem a Sellőházban, de attól tartok, hogy ez belátható időn belül lehetetlen. A Vashegy ügyei megkövetelik jelenlétem.
*Ez elég nagyképűen hangzott, mintha a kancellár ennen fontosságát hangsúlyozná. Mert azt is tette. Itt pedig egy kis szünetet tart, hogy Dreyia eldönthesse: megtárgyalhatják-e reménybeli együttműködésük részleteit vagy ez ügyben a Sellőház gazdájával is kell pár szót váltania.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.27 20:16:55
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-26 19:05:32
Üzenet elküldve: 2020-08-26 19:05:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Amíg a kecskeszakállú kancellár a magáét mondja, addig Fint pillantása a borért nyúló Dreyia felé téved. A hős szerelmes rettenetesen ironikusan tovább bámulja az idegen mélységit, mint kellene. Talán az Esti és közte húzódó hasonlóság zavarja meg ennyire, persze az elfogyasztott alkohollal megspékelve. Szerencsére azonban semmi mással nem fejezi ki a hirtelen támadt furcsa vonzalmát a nő iránt. Ezzel együtt az a kijelentés is elkerüli a figyelmét, hogy részeg. Pedig tény.*
- Elnézést, hölgyem. *Mondja roppant udvariasan.* Soha nem okoznék galibát magácska előtt, még akkor sem, ha becsületbeli az ügy. *Ezután úgy fordul a kancellárhoz, mintha a lány jelenléte lenne Habrertus nagy szerencséje. Aztán még egy jót röhög is egy hirtelen támadt gondolatra.* Még a végén az uraságnak kéne beállnia a pult mögé, hajaj! Ő is éppen olyan bitang büdös lenne, mint én most!
*Más kérdés, hogy Finten nem a jó kis sült illata érződik, mint egy jó szakács haján, hanem a tömény alkoholé. Vagy effektíve megfürdött benne, vagy igen sokat lenyelt a nedűből.*
- Hé, hát ne fenyegetőzzél, nem kell félni! *Ripakodik rá az uraságra egy kicsit harsányabban a kelleténél. Végre elveszi az öklét az asztalról, na, nem mintha nagyon féltené az öreg pennáitól, és védekezőn a feje fölé emeli a kezeit.* Csak szólni akartam, hogy tudjuk, hányadán állunk. Egyébként a Vaskorsó remekül működik, úgyhogy mielőtt kibéleled velem a Likadat, meg kell találnod a méltó utódomat. *Hadarni kezd.* Aki megküzd a csirkevágós nénékkel, a verekedőkkel, a zokniáztatókkal, a pocsolyacsinálókkal, a repkedő tündérekkel, a fürdőzőkkel, a tejivó óriásokkal… *Számlálja le az ujjain.* Ja, és akkor a két kígyóhajú némberről még nem is beszéltem. Kettő, értitek? *Ujjával még mutatja is.* Egy nap alatt!
*Azzal indul is az ajtó felé, és ha a kancellár nem tartóztatja még valamivel, ki is nyitja.*
- Cakát! Aztán, kancellár, tudod, hol találsz. *Pajkosan kacsintva rámutat a karperecre, úgyhogy valószínűleg nem a Vaskorsóra, sokkal inkább egy személyre célozgat.*
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Amíg a kecskeszakállú kancellár a magáét mondja, addig Fint pillantása a borért nyúló Dreyia felé téved. A hős szerelmes rettenetesen ironikusan tovább bámulja az idegen mélységit, mint kellene. Talán az Esti és közte húzódó hasonlóság zavarja meg ennyire, persze az elfogyasztott alkohollal megspékelve. Szerencsére azonban semmi mással nem fejezi ki a hirtelen támadt furcsa vonzalmát a nő iránt. Ezzel együtt az a kijelentés is elkerüli a figyelmét, hogy részeg. Pedig tény.*
- Elnézést, hölgyem. *Mondja roppant udvariasan.* Soha nem okoznék galibát magácska előtt, még akkor sem, ha becsületbeli az ügy. *Ezután úgy fordul a kancellárhoz, mintha a lány jelenléte lenne Habrertus nagy szerencséje. Aztán még egy jót röhög is egy hirtelen támadt gondolatra.* Még a végén az uraságnak kéne beállnia a pult mögé, hajaj! Ő is éppen olyan bitang büdös lenne, mint én most!
*Más kérdés, hogy Finten nem a jó kis sült illata érződik, mint egy jó szakács haján, hanem a tömény alkoholé. Vagy effektíve megfürdött benne, vagy igen sokat lenyelt a nedűből.*
- Hé, hát ne fenyegetőzzél, nem kell félni! *Ripakodik rá az uraságra egy kicsit harsányabban a kelleténél. Végre elveszi az öklét az asztalról, na, nem mintha nagyon féltené az öreg pennáitól, és védekezőn a feje fölé emeli a kezeit.* Csak szólni akartam, hogy tudjuk, hányadán állunk. Egyébként a Vaskorsó remekül működik, úgyhogy mielőtt kibéleled velem a Likadat, meg kell találnod a méltó utódomat. *Hadarni kezd.* Aki megküzd a csirkevágós nénékkel, a verekedőkkel, a zokniáztatókkal, a pocsolyacsinálókkal, a repkedő tündérekkel, a fürdőzőkkel, a tejivó óriásokkal… *Számlálja le az ujjain.* Ja, és akkor a két kígyóhajú némberről még nem is beszéltem. Kettő, értitek? *Ujjával még mutatja is.* Egy nap alatt!
*Azzal indul is az ajtó felé, és ha a kancellár nem tartóztatja még valamivel, ki is nyitja.*
- Cakát! Aztán, kancellár, tudod, hol találsz. *Pajkosan kacsintva rámutat a karperecre, úgyhogy valószínűleg nem a Vaskorsóra, sokkal inkább egy személyre célozgat.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-25 19:28:38
Üzenet elküldve: 2020-08-25 19:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Dreyia bólint a kancellár szavaira, és a témát elereszti. Hisz a következő percek sokkal érdekesebbek lesznek, mint gondolta volna. A két férfi elég jól ismerheti egymást, ami egybezárt közösségeknél nem szokatlan, noha a bűzös egyént ha a Sellőben randalírozna, már rég kihajította volna. Minimum a fürdőbe, de azt ewzen a helyen aligha találná meg útbaigazítás nélkül, így marad az hogy a szomját oltja.*
- Engedelmeddel kiszolgálom magam.
*Veti oda a kancellárnak a szavakat, mint egy engedélyt, avagy inkább kijelentést. Hisz mind kettő igaz lenne. Miután tölt magának egy pohár italt, egy jobbiknak látszó üvegből, vissza ül korábbi helyére, és miközben kortyolgatja kedvtelve az italt, nézi a számára érdekesnek tűnő esztrád műsort. Hisz ha csak nem bolond a sötételf, még ő is rá jöhetett hogy a két férfi valamilyen módon egy nő miatt kakaskodik. Igaz a kancellár elég nyugodtan még, noha a férfi tekintete haragot sugároz már.*
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Dreyia bólint a kancellár szavaira, és a témát elereszti. Hisz a következő percek sokkal érdekesebbek lesznek, mint gondolta volna. A két férfi elég jól ismerheti egymást, ami egybezárt közösségeknél nem szokatlan, noha a bűzös egyént ha a Sellőben randalírozna, már rég kihajította volna. Minimum a fürdőbe, de azt ewzen a helyen aligha találná meg útbaigazítás nélkül, így marad az hogy a szomját oltja.*
- Engedelmeddel kiszolgálom magam.
*Veti oda a kancellárnak a szavakat, mint egy engedélyt, avagy inkább kijelentést. Hisz mind kettő igaz lenne. Miután tölt magának egy pohár italt, egy jobbiknak látszó üvegből, vissza ül korábbi helyére, és miközben kortyolgatja kedvtelve az italt, nézi a számára érdekesnek tűnő esztrád műsort. Hisz ha csak nem bolond a sötételf, még ő is rá jöhetett hogy a két férfi valamilyen módon egy nő miatt kakaskodik. Igaz a kancellár elég nyugodtan még, noha a férfi tekintete haragot sugároz már.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-16 18:11:52
Üzenet elküldve: 2020-08-16 18:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Hubi természetesen kiváló színész. Nem véletlenül aratott zajos sikert az emlékezetes artheniori fesztiválon és nem véletlenül tüntette ki az idős tündér ítész ott a legjobb főszereplőnek járó tetoválással. Ezért aztán nem rezdül az arca, amikor a mélységi nem tudja elengedni kényszerképzetét és továbbra is leadott fegyverei miatt aggódik.*
- Magától értetődik. *bólint előzékenyen* Ám, mint említettem, ilyesmi még nem fordult elő és biztosíthatlak, hogy nem te leszel az első akivel megesik.
*Úgyszintén szívélyesen bólint a következőkre is, bár a maga részéről nagyobb lelkesedést képzelt el Dreyia részéről amikor rohamléptekben közeledő látogatását bejelentette. Sajnálatos módon egyelőre nincs alkalmuk a részleteket megvitatni, megzavarja ebben őket a faragatlan fickó betoppanása. Aki - a jó kancellár várakozásával ellentétesen - nem takarodik ki az egyébként igen finom rendreutasítás után, hanem tovább pimaszkodik. Sőt, nem átall fenyegetőzni. És mivel, mint az közismert, Hubi jó színész, épp csak a szeme rándul meg amikor Fint az asztalára csap. Végigfuttatja pillantását a felíráson, amit az ékszernek aligha nevezhető kontármunkába véstek avatatlan kezek, aztán tekintetét lassan a hőzöngőre emeli.*
- Tudom, hogy kiről beszélsz és tudni vélem, hogy miféle hagymázas képzelgéseket forgatsz tompa agyadban. Noha nem tartozik rád, de elárulom: egyik sem érdekel.
*Hubi nem hazudik, legalábbis az állítás egyik fele igaz. Valóban nem érdekli a kocsmáros nevetséges féltékenykedése. Nevetséges, hiszen hogyan is fordulhatna elő, hogy ezekkel a mocskos és méltatlan mancsokkal akár csak közelítsen is a Dwirinthalen-ház úrnőjéhez?*
- Részeg vagy, ez nyilvánvaló.
*Hátradől a székében, látszólag nem törődöm módon, de valójában azért, hogy kicsit távolabb kerüljön a hősszerelmestől.*
- Vendégem látogatása fölött érzett örömöm pedig nagyvonalúvá tesz. Így kapsz egy utolsó esélyt. Ha bocsánatát kéred Dreyia kisasszonynak visszataszító viselkedésedért és elhordod magad innen, úgy hajlandó vagyok szemet hunyni ezen inzultus felett. Ám...
*És itt azért csak felszínre tör a kancellár valódi énje, pontosabban annak egy része. Ez pedig a semmi sérelmet el nem felejtő és meg nem bocsátó kígyó. Aki módfelett élvezi a bosszúállást. Összeszűkülnek a szemei és ha már a kígyó hasonlatot használtuk, halkan folytatja, szinte sziszegve.*
- Ám ha nem teszel lakatot mosdatlan szádra és tovább rontod itt a levegőt... *tesz egy fáradtnak tűnő kézmozdulatot, mint akinek elege van belőle, hogy a nyilvánvalót kell magyaráznia* a szó átvitt és tényleges értelmében is, akkor gondom lesz rá, hogy életed hátralévő nyomorult napjait a Gödörben töltsd el. Hidd el nekem, nem túl fényes perspektíva ez, még egy hozzád hasonlónak sem.
*Bal kezével az iménti asztalcsapkodás miatt a helyéről kihullott írótoll után nyúl és visszateszi oda, jobbjával pedig, Fintre rá sem nézve, kurtán int.*
- Most pedig ki innen!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.16 18:14:04
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Hubi természetesen kiváló színész. Nem véletlenül aratott zajos sikert az emlékezetes artheniori fesztiválon és nem véletlenül tüntette ki az idős tündér ítész ott a legjobb főszereplőnek járó tetoválással. Ezért aztán nem rezdül az arca, amikor a mélységi nem tudja elengedni kényszerképzetét és továbbra is leadott fegyverei miatt aggódik.*
- Magától értetődik. *bólint előzékenyen* Ám, mint említettem, ilyesmi még nem fordult elő és biztosíthatlak, hogy nem te leszel az első akivel megesik.
*Úgyszintén szívélyesen bólint a következőkre is, bár a maga részéről nagyobb lelkesedést képzelt el Dreyia részéről amikor rohamléptekben közeledő látogatását bejelentette. Sajnálatos módon egyelőre nincs alkalmuk a részleteket megvitatni, megzavarja ebben őket a faragatlan fickó betoppanása. Aki - a jó kancellár várakozásával ellentétesen - nem takarodik ki az egyébként igen finom rendreutasítás után, hanem tovább pimaszkodik. Sőt, nem átall fenyegetőzni. És mivel, mint az közismert, Hubi jó színész, épp csak a szeme rándul meg amikor Fint az asztalára csap. Végigfuttatja pillantását a felíráson, amit az ékszernek aligha nevezhető kontármunkába véstek avatatlan kezek, aztán tekintetét lassan a hőzöngőre emeli.*
- Tudom, hogy kiről beszélsz és tudni vélem, hogy miféle hagymázas képzelgéseket forgatsz tompa agyadban. Noha nem tartozik rád, de elárulom: egyik sem érdekel.
*Hubi nem hazudik, legalábbis az állítás egyik fele igaz. Valóban nem érdekli a kocsmáros nevetséges féltékenykedése. Nevetséges, hiszen hogyan is fordulhatna elő, hogy ezekkel a mocskos és méltatlan mancsokkal akár csak közelítsen is a Dwirinthalen-ház úrnőjéhez?*
- Részeg vagy, ez nyilvánvaló.
*Hátradől a székében, látszólag nem törődöm módon, de valójában azért, hogy kicsit távolabb kerüljön a hősszerelmestől.*
- Vendégem látogatása fölött érzett örömöm pedig nagyvonalúvá tesz. Így kapsz egy utolsó esélyt. Ha bocsánatát kéred Dreyia kisasszonynak visszataszító viselkedésedért és elhordod magad innen, úgy hajlandó vagyok szemet hunyni ezen inzultus felett. Ám...
*És itt azért csak felszínre tör a kancellár valódi énje, pontosabban annak egy része. Ez pedig a semmi sérelmet el nem felejtő és meg nem bocsátó kígyó. Aki módfelett élvezi a bosszúállást. Összeszűkülnek a szemei és ha már a kígyó hasonlatot használtuk, halkan folytatja, szinte sziszegve.*
- Ám ha nem teszel lakatot mosdatlan szádra és tovább rontod itt a levegőt... *tesz egy fáradtnak tűnő kézmozdulatot, mint akinek elege van belőle, hogy a nyilvánvalót kell magyaráznia* a szó átvitt és tényleges értelmében is, akkor gondom lesz rá, hogy életed hátralévő nyomorult napjait a Gödörben töltsd el. Hidd el nekem, nem túl fényes perspektíva ez, még egy hozzád hasonlónak sem.
*Bal kezével az iménti asztalcsapkodás miatt a helyéről kihullott írótoll után nyúl és visszateszi oda, jobbjával pedig, Fintre rá sem nézve, kurtán int.*
- Most pedig ki innen!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.16 18:14:04
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-12 22:27:03
Üzenet elküldve: 2020-08-12 22:27:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Fint láthatóan nem az eszéről híres, meg most amúgy is más szállt a fejébe helyette. Talán ezért is nem figyel fel elsőre a bent ücsörgő kormos asszonykára. Az ő szívét más rabolta el, meglepően hasonló külsővel (az avatatlan emberi szemnek), de nem Dreyia az. Mindenesetre a szavait se hozzá, hanem a kecskeszakállúnak intézte, ahogy a lány rá is tapint a mondandója lényegére.*
- Hívatlan vendég? *Ocsmányul felröhög, még mindig a falat támasztva. A kancellár modora csak még jobban felhergeli a fickót, most hangosabban folytatja, szinte szónokol.* Na, akkor tisztázzuk. Ez a te helyed, öregem, tudom én, és biztos megsértődnél, ha elcsakliznék valamit. Na de! *Határozott szünetet tart, de arcáról lerí, hogy csak a gondolatait gyűjti a következő felvonáshoz. Meg hogy jó alaposan elhomályosítja már az alkoholköd.* A fogadóra meg én felügyelek, nem te. *Általában.* És tudod, mi lesz még az enyém?
*Ellöki magát a faltól, és közelebb lép a társasághoz. Járása már nem az igazi, de elég koncentrációval és kicsit cikkcakkban eljut az asztalig, öklét pedig határozottan a lapjára csapja, hadd szóljon. A kettős felfigyelhet a férfi kezén lévő vas karperecre, melybe írást véstek. „Esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos” – így szól.*
- Olvassad! Varázslatos holmi. *Mondja a férfinak, de ha Dreiya kíváncsi, előle se rejti el a holmit.* Tudod, kiről van szó, mi? Hogyne tudnád. Láttam, hogy mereszted rá a szemedet. *Egy pillanatra Dreiyára siklik a pillantása.* Nem magácskáról van szó, kisasszony, ne tessék megijedni.
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.12 22:28:09
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*Fint láthatóan nem az eszéről híres, meg most amúgy is más szállt a fejébe helyette. Talán ezért is nem figyel fel elsőre a bent ücsörgő kormos asszonykára. Az ő szívét más rabolta el, meglepően hasonló külsővel (az avatatlan emberi szemnek), de nem Dreyia az. Mindenesetre a szavait se hozzá, hanem a kecskeszakállúnak intézte, ahogy a lány rá is tapint a mondandója lényegére.*
- Hívatlan vendég? *Ocsmányul felröhög, még mindig a falat támasztva. A kancellár modora csak még jobban felhergeli a fickót, most hangosabban folytatja, szinte szónokol.* Na, akkor tisztázzuk. Ez a te helyed, öregem, tudom én, és biztos megsértődnél, ha elcsakliznék valamit. Na de! *Határozott szünetet tart, de arcáról lerí, hogy csak a gondolatait gyűjti a következő felvonáshoz. Meg hogy jó alaposan elhomályosítja már az alkoholköd.* A fogadóra meg én felügyelek, nem te. *Általában.* És tudod, mi lesz még az enyém?
*Ellöki magát a faltól, és közelebb lép a társasághoz. Járása már nem az igazi, de elég koncentrációval és kicsit cikkcakkban eljut az asztalig, öklét pedig határozottan a lapjára csapja, hadd szóljon. A kettős felfigyelhet a férfi kezén lévő vas karperecre, melybe írást véstek. „Esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos” – így szól.*
- Olvassad! Varázslatos holmi. *Mondja a férfinak, de ha Dreiya kíváncsi, előle se rejti el a holmit.* Tudod, kiről van szó, mi? Hogyne tudnád. Láttam, hogy mereszted rá a szemedet. *Egy pillanatra Dreiyára siklik a pillantása.* Nem magácskáról van szó, kisasszony, ne tessék megijedni.
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.12 22:28:09
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-11 21:20:48
Üzenet elküldve: 2020-08-11 21:20:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*A kancellár egyetértése kicsit sem lepi meg a nőt, de ezt nem köti a férfi orrára. Amint a fegyvereire terelődik a téma Dreyia kicsit kétkedve bár nyugodtabban fogadja a dolgot.*
- Ha nem akkor esetleg részesül valamilyen büntetésben? Hisz Ha a kárt okoz nagy valószínűséggel új őrre lesz szüksége.
*Von vállat.*
- De hagyjuk is azt az elfet. Van jobb témánk is úgy gondolom.
*Amint kiejti a főnöke nevét a kancellár is felderül, no nem mintha eddig nem lett volna vidám, de úgy tűnik, hogy egyes pletykák mégis csak igazak a vén kecskéről. De csak mosolyogni tud a férfi szavain, már ami a „dicséreteket” illeti. A szabadkozása is erősíti a mosolygását, illetve egy pillanatra vigyor ül ki a sötételf nő arcára, hisz a férfi zűrben van. Hogy dicsérjen egy kupit egy nőnek? Ritka nehéz feladat lehet a számára.*
- Természetesen, miért érteném félre, és nincs mit belehallani. A Sellő egy elég széles látókörű mü intézmény ahol a férfiak és a nők azt a szolgáltatást kapják amit igényelnek, hogy ellazuljanak és kicsit kiszakadjanak a napi munka monoton körforgásából, és nem utolsó szempontból a szakácsaink is remek ételekkel szolgálnak. Ha még a testőreink is Vashegyi fegyverekkel az oldalukon végezhetnék, a munkájukat akkor lenne tökéletes a hely.
*Neveti el magát Dreyia mire válaszol a férfi tréfájára.*
- Szerintem ez a nacsád inkább neked szól, mint nekem. Koránt sem érzem magam nacsádosnak, esetedben meg kínos lenne. Eresszük inkább el ezt a szavacskát.
*Sértettség jele nélkül kíváncsian néz az érkezőre, aki tagadhatatlan illatfelhőben utazik, és a viselkedése is jól mutatja honnan is jött. Gyakorlatilag mint egy gyerek támaszkodik a térdére az egyik könyökével, miközben a jelzett kar tenyerén támasztja a fejét. Figyeli ahogy a kancellár kedélyes emberből, „elharapom a torkod mert rosszkor és rossz témával jössz” arcra vált.*
- Csak nyugodtan, én nem sietek sehova épp.
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
*A kancellár egyetértése kicsit sem lepi meg a nőt, de ezt nem köti a férfi orrára. Amint a fegyvereire terelődik a téma Dreyia kicsit kétkedve bár nyugodtabban fogadja a dolgot.*
- Ha nem akkor esetleg részesül valamilyen büntetésben? Hisz Ha a kárt okoz nagy valószínűséggel új őrre lesz szüksége.
*Von vállat.*
- De hagyjuk is azt az elfet. Van jobb témánk is úgy gondolom.
*Amint kiejti a főnöke nevét a kancellár is felderül, no nem mintha eddig nem lett volna vidám, de úgy tűnik, hogy egyes pletykák mégis csak igazak a vén kecskéről. De csak mosolyogni tud a férfi szavain, már ami a „dicséreteket” illeti. A szabadkozása is erősíti a mosolygását, illetve egy pillanatra vigyor ül ki a sötételf nő arcára, hisz a férfi zűrben van. Hogy dicsérjen egy kupit egy nőnek? Ritka nehéz feladat lehet a számára.*
- Természetesen, miért érteném félre, és nincs mit belehallani. A Sellő egy elég széles látókörű mü intézmény ahol a férfiak és a nők azt a szolgáltatást kapják amit igényelnek, hogy ellazuljanak és kicsit kiszakadjanak a napi munka monoton körforgásából, és nem utolsó szempontból a szakácsaink is remek ételekkel szolgálnak. Ha még a testőreink is Vashegyi fegyverekkel az oldalukon végezhetnék, a munkájukat akkor lenne tökéletes a hely.
*Neveti el magát Dreyia mire válaszol a férfi tréfájára.*
- Szerintem ez a nacsád inkább neked szól, mint nekem. Koránt sem érzem magam nacsádosnak, esetedben meg kínos lenne. Eresszük inkább el ezt a szavacskát.
*Sértettség jele nélkül kíváncsian néz az érkezőre, aki tagadhatatlan illatfelhőben utazik, és a viselkedése is jól mutatja honnan is jött. Gyakorlatilag mint egy gyerek támaszkodik a térdére az egyik könyökével, miközben a jelzett kar tenyerén támasztja a fejét. Figyeli ahogy a kancellár kedélyes emberből, „elharapom a torkod mert rosszkor és rossz témával jössz” arcra vált.*
- Csak nyugodtan, én nem sietek sehova épp.
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-11 19:26:38
Üzenet elküldve: 2020-08-11 19:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
- Nézőpont kérdése. *tárja szét karjait egy mosoly kíséretében, ahogy a strázsa jellemzésére kerül sor* A kekec hajlam, ahogy frappánsan megjegyezted, talán szükséges velejárója feladatának. Elvégre nem azért vigyázza a kaput, hogy mindenkivel kellemesen elcseverésszen. Márpedig a feladatát elvégzi. Legyünk nagyvonalúak, nézzük el neki ezt az apróságot!
*Újabb bodor füstfelleget kanyarít a pipájából és megrázza a fejét.*
- Efelől nem kell aggódnod. Kiállhatatlan fráter az az elf, de a kötelességét híven teljesíti. És ide tartozik az is, hogy a rábízott értékeket, fegyvereket sértetlenül megőrizze.
*Ezután osztatlan figyelemmel hallgatja végig Dreyia mondandóját. Gondolatban bólint is egyet. Noha látogatója szerint nem kell hátsó szándékot keresnie, de mégis úgy érzi, hogy nem feltétlenül csak úgynevezett tisztességes üzletről lenne itt szó. Elvégre fegyvereket sem lehetetlen beszerezni, nem szükséges ehhez az, hogy a Sellőház egy lerakatot hozzon létre a Vashegyen. De Hubi nem az a fajta, aki csupán erkölcsi megfontolások miatt elzárkózna egy üzlettől. Persze ha az mindkét félnek előnyös.*
- Ó, igen, Zammiria Rykoven. *derül fel az arca* Őszinte sajnálatomra nincs szerencsém személyesen ismerni, de igen sok jót hallottam felőle.
*Hogy mit nevezünk jónak, az megint csak nézőpont kérdése. De a kancellár érdeklődésének felkeltésére az a tény is bőven elég, hogy az illető sötételf, nőnemű és egybehangzó vélemények szerint igen szemrevaló.*
- Úgy hallom, igen virágzó... műintézményt vezet a Kikötőben. *tesz egy kézmozdulatot* Kérlek, ne hallj semmi rosszallást bele a hangomba! Hiszen ez is csak egy üzlet, annak törvényei szerint működik. Van kereslet, tehát van kínálat is. És információim szerint a Sellőház tökéletesen kielégíti a keresletet.
*Félmosolyra húzza a száját.*
- Bocsáss meg, ez igen gyenge élc volt. Talán térjünk vissza a tárgyra! Megvallom, az ötletet megfontolásra érdemesnek találom, valójában érdekel is. Persze mint minden üzletnél, a részletek igen fontosak. Ha pedig erre nincs felhatalmazásod, úgy vélem, hogy személyesen kéne találkoznom nagyrabecsült munkaadóddal.
*Hubi nem is tartja istenek ellen valónak, hogy felkeresse a Sellőházat, ott megvitatandó a részleteket és ha már ott van, bizonyos dolgokról, melyekről már hallomásból tudomást szerzett, személyesen is meggyőződjön. Ezt persze nem ajánlja fel. A Vashegy kancellárja nem holmi kifutófiú, hogy az első hívásra ugorjon, főleg úgy, hogy az a hívás el sem hangzott. Meg aztán bár egyes szégyenletes pletykák kéjsóvár vénembernek festik le, a valóság korántsem ez. Jó, a látszat nem ez. Vagy ha mégis, hát mindent meg kell tenni, hogy más legyen. Tehát várakozón elhallgat, hogy Dreyia válaszolhasson, de váratlan, ám annál kellemetlen közjáték veszi kezdetét. Rosszallóan kapja fejét az ajtó felé. Mégiscsak skandalum, hogy bárki is zörgetés és hívás nélkül lépjen be a Kancelláriára. Mint lépjen, rontson!*
- Megbecsült vendégem nem a naccsád névre hallgat. *vonja össze a szemöldökét, megnyomva a nem szócskát* Azonfelül itt nem így szokás viselkedni, ez nem kocsma.
*Szabadkozó arckifejezéssel fordul vissza Dreyia felé. Ez a faragatlan kocsmáros a lehető legrosszabbkor toppant be. Tervezte már pedzegetni, hogy az üzlet előnyeiből ő is részesülni óhajt. Ami megjelenhet csengő aranyak képében is, bár amióta vendége megjelent nála, inkább formás mélységi hátsókban gondolkodott.*
- Igazán röstellem ezt a jelenetet és elnézésed kérem miatta. Sajnos mindenhol akadnak, akik hírből sem ismerik a jó modort. Ha nincs ellenedre, meghallgatom hívatlan vendégünk, hogy minél rövidebb ideig rontsa itt a levegőt.
*Ugyanis mostanra elért a kancellári íróasztalig az az aroma amit Fint hozott magával, és amit sajnos a pipafüst is csak részben tud elnyomni. Visszafordul az ajtó felé és ezzel a mozdulattal le is hervad az arcáról az a mézesmázos kifejezés, amivel Dreyiát kitüntette.*
- Ha röviden elő tudod adni, mondd, fickó, hogy miért jöttél! Ellenkező esetben az ajtó másik oldalán várakozz amíg szólítalak.
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
- Nézőpont kérdése. *tárja szét karjait egy mosoly kíséretében, ahogy a strázsa jellemzésére kerül sor* A kekec hajlam, ahogy frappánsan megjegyezted, talán szükséges velejárója feladatának. Elvégre nem azért vigyázza a kaput, hogy mindenkivel kellemesen elcseverésszen. Márpedig a feladatát elvégzi. Legyünk nagyvonalúak, nézzük el neki ezt az apróságot!
*Újabb bodor füstfelleget kanyarít a pipájából és megrázza a fejét.*
- Efelől nem kell aggódnod. Kiállhatatlan fráter az az elf, de a kötelességét híven teljesíti. És ide tartozik az is, hogy a rábízott értékeket, fegyvereket sértetlenül megőrizze.
*Ezután osztatlan figyelemmel hallgatja végig Dreyia mondandóját. Gondolatban bólint is egyet. Noha látogatója szerint nem kell hátsó szándékot keresnie, de mégis úgy érzi, hogy nem feltétlenül csak úgynevezett tisztességes üzletről lenne itt szó. Elvégre fegyvereket sem lehetetlen beszerezni, nem szükséges ehhez az, hogy a Sellőház egy lerakatot hozzon létre a Vashegyen. De Hubi nem az a fajta, aki csupán erkölcsi megfontolások miatt elzárkózna egy üzlettől. Persze ha az mindkét félnek előnyös.*
- Ó, igen, Zammiria Rykoven. *derül fel az arca* Őszinte sajnálatomra nincs szerencsém személyesen ismerni, de igen sok jót hallottam felőle.
*Hogy mit nevezünk jónak, az megint csak nézőpont kérdése. De a kancellár érdeklődésének felkeltésére az a tény is bőven elég, hogy az illető sötételf, nőnemű és egybehangzó vélemények szerint igen szemrevaló.*
- Úgy hallom, igen virágzó... műintézményt vezet a Kikötőben. *tesz egy kézmozdulatot* Kérlek, ne hallj semmi rosszallást bele a hangomba! Hiszen ez is csak egy üzlet, annak törvényei szerint működik. Van kereslet, tehát van kínálat is. És információim szerint a Sellőház tökéletesen kielégíti a keresletet.
*Félmosolyra húzza a száját.*
- Bocsáss meg, ez igen gyenge élc volt. Talán térjünk vissza a tárgyra! Megvallom, az ötletet megfontolásra érdemesnek találom, valójában érdekel is. Persze mint minden üzletnél, a részletek igen fontosak. Ha pedig erre nincs felhatalmazásod, úgy vélem, hogy személyesen kéne találkoznom nagyrabecsült munkaadóddal.
*Hubi nem is tartja istenek ellen valónak, hogy felkeresse a Sellőházat, ott megvitatandó a részleteket és ha már ott van, bizonyos dolgokról, melyekről már hallomásból tudomást szerzett, személyesen is meggyőződjön. Ezt persze nem ajánlja fel. A Vashegy kancellárja nem holmi kifutófiú, hogy az első hívásra ugorjon, főleg úgy, hogy az a hívás el sem hangzott. Meg aztán bár egyes szégyenletes pletykák kéjsóvár vénembernek festik le, a valóság korántsem ez. Jó, a látszat nem ez. Vagy ha mégis, hát mindent meg kell tenni, hogy más legyen. Tehát várakozón elhallgat, hogy Dreyia válaszolhasson, de váratlan, ám annál kellemetlen közjáték veszi kezdetét. Rosszallóan kapja fejét az ajtó felé. Mégiscsak skandalum, hogy bárki is zörgetés és hívás nélkül lépjen be a Kancelláriára. Mint lépjen, rontson!*
- Megbecsült vendégem nem a naccsád névre hallgat. *vonja össze a szemöldökét, megnyomva a nem szócskát* Azonfelül itt nem így szokás viselkedni, ez nem kocsma.
*Szabadkozó arckifejezéssel fordul vissza Dreyia felé. Ez a faragatlan kocsmáros a lehető legrosszabbkor toppant be. Tervezte már pedzegetni, hogy az üzlet előnyeiből ő is részesülni óhajt. Ami megjelenhet csengő aranyak képében is, bár amióta vendége megjelent nála, inkább formás mélységi hátsókban gondolkodott.*
- Igazán röstellem ezt a jelenetet és elnézésed kérem miatta. Sajnos mindenhol akadnak, akik hírből sem ismerik a jó modort. Ha nincs ellenedre, meghallgatom hívatlan vendégünk, hogy minél rövidebb ideig rontsa itt a levegőt.
*Ugyanis mostanra elért a kancellári íróasztalig az az aroma amit Fint hozott magával, és amit sajnos a pipafüst is csak részben tud elnyomni. Visszafordul az ajtó felé és ezzel a mozdulattal le is hervad az arcáról az a mézesmázos kifejezés, amivel Dreyiát kitüntette.*
- Ha röviden elő tudod adni, mondd, fickó, hogy miért jöttél! Ellenkező esetben az ajtó másik oldalán várakozz amíg szólítalak.
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-08-04 18:36:08
Üzenet elküldve: 2020-08-04 18:36:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha bárki rápillant most Fintre, és esetleg valami megmagyarázhatatlan okból nincs tisztában vele, hogy ki valójában, akár egyszerű kalandornak is nézheti. Pórias öltözéke, ápolatlan borostája, őszes haja és viseltes képe sokat mesél róla.
Nem úgy a szaga. Az aztán árulkodó. Sose látta még az emeletes elfet a kapuban, aztán az mégis mekkora ismerősként üdvözölte. Ahogy bárdolatlanul beleszagol a hónaljába, már sejti is, miért, az izzadtság pörköltszaggal és serrel keveredik minden porcikájában. És ha ebből indul ki, bizony a leheletéből nem hiányozhat a füst meg a nagyobb adag tömény erős bűze sem.*
~ Már csak az hiányzik, hogy én is mindig fürdőt vegyek, mint azok az elf tyúkok a tavernában. ~ *Már a gondolattól is undor fogja el, nagyot fintorog. Mindezt egy nőért. A férfiasságát soha nem hagyja ki, ahogy az apja tanította neki, ha mást nem, legalább odaköp néha, na de hogy még ez is? Nehéz dolog a szerelem. Főleg így, néhány legurított trollpálinka után. A nagy bátorságtól egyre gyorsabban – és egyre ügyetlenebbül – szedi a lábát, csak az évek vedeléssel teli rutinja tartja meglepően egyenes vonalban. A kilincsnél pedig már olyannyira a fejébe száll a lelkes tettvágy, hogy csak úgy lenyomja, mert miért ne. Ő itt valami fontos ember, nem igaz? Hát mondjon rá mindenki azt, amit akar.
Az ajtó kitárul, ő pedig ideális esetben elkapja a kancellár pillantását. Ha valóban így van, komor képe széles, ocsmány vigyorba fordul, mely, még ha úgy is lenne, se ígérne semmi jót. Most persze nincs úgy. Keze az övéhez kap, nehéz lenne megmondani (ő se tudná), hogy a szablyája markolatát keresi-e, vagy csak flegmának akar mutatkozni – a fegyvert természetesen már a kapunál otthagyta.*
- Szép jó napot, naccsád! *Üdvözli tettetett derűvel, miközben megtámasztja az ajtófélfát. Már ki is találta, hogyan köszörülje a fickón a nyelvét.* Ráér egy szóra? Sietős lenne, dolgom van, tudja.
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.04 18:36:51
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha bárki rápillant most Fintre, és esetleg valami megmagyarázhatatlan okból nincs tisztában vele, hogy ki valójában, akár egyszerű kalandornak is nézheti. Pórias öltözéke, ápolatlan borostája, őszes haja és viseltes képe sokat mesél róla.
Nem úgy a szaga. Az aztán árulkodó. Sose látta még az emeletes elfet a kapuban, aztán az mégis mekkora ismerősként üdvözölte. Ahogy bárdolatlanul beleszagol a hónaljába, már sejti is, miért, az izzadtság pörköltszaggal és serrel keveredik minden porcikájában. És ha ebből indul ki, bizony a leheletéből nem hiányozhat a füst meg a nagyobb adag tömény erős bűze sem.*
~ Már csak az hiányzik, hogy én is mindig fürdőt vegyek, mint azok az elf tyúkok a tavernában. ~ *Már a gondolattól is undor fogja el, nagyot fintorog. Mindezt egy nőért. A férfiasságát soha nem hagyja ki, ahogy az apja tanította neki, ha mást nem, legalább odaköp néha, na de hogy még ez is? Nehéz dolog a szerelem. Főleg így, néhány legurított trollpálinka után. A nagy bátorságtól egyre gyorsabban – és egyre ügyetlenebbül – szedi a lábát, csak az évek vedeléssel teli rutinja tartja meglepően egyenes vonalban. A kilincsnél pedig már olyannyira a fejébe száll a lelkes tettvágy, hogy csak úgy lenyomja, mert miért ne. Ő itt valami fontos ember, nem igaz? Hát mondjon rá mindenki azt, amit akar.
Az ajtó kitárul, ő pedig ideális esetben elkapja a kancellár pillantását. Ha valóban így van, komor képe széles, ocsmány vigyorba fordul, mely, még ha úgy is lenne, se ígérne semmi jót. Most persze nincs úgy. Keze az övéhez kap, nehéz lenne megmondani (ő se tudná), hogy a szablyája markolatát keresi-e, vagy csak flegmának akar mutatkozni – a fegyvert természetesen már a kapunál otthagyta.*
- Szép jó napot, naccsád! *Üdvözli tettetett derűvel, miközben megtámasztja az ajtófélfát. Már ki is találta, hogyan köszörülje a fickón a nyelvét.* Ráér egy szóra? Sietős lenne, dolgom van, tudja.
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.04 18:36:51
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481