Amon Ruadh - Radkraal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
RadkraalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 425. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

425. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-22 17:14:27
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*Szerencsére nem kell sokat küszködni az Ezüstcsörgő főzetével. Szinte már szükség sincs rá, a fiú szemlátomást lecsillapodott. Ebben bizonyára szerepe lehet a favágó jókora tenyerének és erejének is, de Hubi nem akar kockáztatni. Jobb, ha pihen egy kicsit a fiú. A rémálmait nem űzi el, de az is valami, ha egy rövid ideig nem kell látnia őket.*
- Rendben van. *mormogja kicsit bosszankodva, amikor nagylelkűen felajánlott segítségét visszautasítják. Nem is annyira a gesztus hiábavalósága miatt lesz morózus, inkább azért, mert Greogr szemmel láthatóan nem rajong az ötletért, hogy szembesítse őt a haramiákkal. Ezzel megnehezíti a kancellár dolgát, és Hubi nem látja át, hogy mi félnivalója lehet a Vashegyen? Ráadásul egy ilyen jól megtermett embernek. De annak sem látja értelmét, hogy erőltesse a dolgot, így amikor a favágó engedélyt kér, hogy ő is csatlakozhasson a többiekhez, Hubi nagy kegyesen biccent egyet.*
- Menjetek, pihenjetek le! Ha a kijárattól balra tartotok, el fogjátok érni a hosszúházat. Nem lehet eltéveszteni, olyan mint amilyennek a neve mondja. Ott találhattok szállást éjszakára.
*Mert a jó kancellár nem feltételezné, hogy máris indulnának vissza a falujukba. Ő nem tenné. Kényelmesebb annál, hogy egy ilyen, legalábbis számára nagy út után máris forduljon vissza.*
- És ha mégis szükségetek lenne valamire, még nyugtató főzetre, bármire, tudjátok, hogy hová forduljatok.
*Int egyet, hogy befejezte a kihallgatást és vendégei távozhatnak. Amikor ez megtörténik, kicsit gondterhelten néz maga elé. Valami mindig történik, ami nem jön jól. Néhány mihaszna haramiára most végképp nem volt szüksége. És mivel a kancellár nem szereti ha kellemetlenséget okoznak neki, ha van beleszólása, akkor nem lesz szép sorsa a zsiványoknak.*
- Hát, mit gondolsz erről, Jágó? *kezdi összerendezgetni azokat a papirosokat amiket majd visz magával az erődbe* Cifra történet, nem igaz?
*Mikor végzett, az egyik fiókból előkotor egy kissé viseltes bőrkesztyűt és annak védelmében nyújt egy szem mandulát a madárnak, amit az asztalon heverő kis tálkából csippentett fel. A mandulát, nem a papagájt.*
- Viszont a lány igen szemrevaló...
*A kancellár az ajtó felé fordul, a papagáj pedig mostanra elcsipegette a mandulát és véleménye van a kérdésről.*
- ILLLETÉK!
*Hubi kicsit unottan fordul vissza, elvégre Jágó észrevétele nem kifejezetten tartozik a tágyhoz.*
- Elhallgass! Azt hiszem, hogy sokat kell még gyakorolnunk, hogy igazi, társaságbeli szárnyasként tudj viselkedni.
*Elvigyorodik, mert megszállja a kisördög.*
- Kezdetnek az is jó, ha azt mondod: Aenae egy rima.
*Ezt nem ismétli el, hiszen eszébe jut, hogy a papagáj Aenae előtt is produkálhatja magát és akkor a jó kancellár bizonyos magyarázattal lenne kénytelen szolgálni. Inkább ad még egy mandulát a madárnak, aztán a paksamétát felkapva zárja be maga mögött a Kancellária ajtaját és indul fel az erőd felé.*


424. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-18 10:37:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Ősök útja elől menekülve//

*A kancellár lejegyez mindent, amit arra érdemesnek talál. Hol a favágó, hol a fiatal, sziritáni kölyök veszi át a szót és lassan körvonalazódhat Habrertus előtt a történtek rajzolata.
Amikor pedig az ifjú férfi elveszti a józanságát és kiabálni kezd, a kancellár érthetően neheztel rá, majd a széles vállú amoni favágó lefogja és próbálja nyugalomra bírni a megveszettnek tűnő kölyköt. A madár sem örül az eseményeknek, szárnycsapdosva, visszhangozva a neki tetsző szavakat kárál, míg a kancellár odébb nem teszi a kalitkáját.
Mire Habrertus elkészül a forrázattal, addigra alábbhagy a kölyök erőlködése, hogy kiszabaduljon a bilincsként tartó marokból, vörös, könnyes szemmel, mindent feladva issza meg a belédiktált italt, amitől hamarosan lenyugszik. Az amoni munkás ennek ellenére még mindig a vállán nyugtatja a kezét.
Miközben a kancellár beszél, a sziritáni csak mered maga elé, de a lány abbahagyja a sírást, az asszony is csodával határosan elhallgat, a favágót is láthatóan megérintették a történtek.
A szolga érkezik Habrertus tapsára és meghajolva elviszi az irományt, amelynek tartalmát a kancellár megosztja az ott lévőkkel is. Csak a favágó bólint, a kölyöknél, úgy tűnik, hatott a nyugtató, mert csak bámul maga elé üveges, vörös szemekkel, miközben a lányka a hátát simogatja.
Az addig káráló asszony is megkapja a maga válaszát, amire bólint, óvó kört rajzol a szíve fölé, hogy elűzze a rossz szellemeket.
Az utasításra, miszerint hárman hagyják el a kancelláriát és menjenek pihenni, míg Habrertus a favágóval elindulnak a feltételezett tettesekhez, Greogr láthatóan szárazat nyel.*
- Kegyelmetes uram, én nem szeretném közelrül látni azokat a barbárokat. Féltem az életem és a családom. *Vallja be lesütött szemekkel. De ki ne félne azoktól, akik ilyen szörnyűséget követnek el?
A kérdésre, hogy szükségük volna-e valamire, az asszony mondana valamit, de az ura szemének villanására inkább lenyeli a kimondatlan szavakat.*
- Nincs, kancellár uram. *A favágó és családja amoniak, csak a sziritáni kölyök rokonuk szegről-végről. Ezért is vágtatott hozzájuk, amikor a fosztogatás megtörtént. A fiatal férfi nem mond semmit, megtörten, leeresztett vállakkal ül a széken és mered maga elé. Az asszony és a lány felemelik, készséges bárányként hagyja magát vezetni.*
- Én is mehetek, kegyelmes uram? *Kérdi kezeit tördelve a favágó, remélve, hogy nem kell szembenéznie azokkal, akikhez Habrertus igyekezni akar.*


423. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-15 18:36:20
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*A jó kancellár igyekszik annyira együttérző és előzékeny lenni, amennyire csak képes. Bármilyen pragmatikus gazember, de azért neki is van szíve. Elképzelni legalábbis el tudja, hogy milyen szerencsétlenség a vele szemben ülőknek az, ami számára csak statisztikai veszteség és törvény elleni vétség. No meg ott van az a fiatal lány is. Ezek okán is van, hogy nem sértődik meg amikor kínálása süket fülekre talál. Minden bizonnyal meg vannak illetődve a pórok, hogy magas személye elé járulhattak.*
- Értem. *bólogat a fiú által elmondottakra és jegyzetel* Ha a Vashegy adót vet ki, azt nem így teszi és az adó elmaradása esetén sem vetemedik ilyesmire. Hitvány gyilkosok tették ezt, akik tettükért keservesen meg fognak lakolni.
*Most pedig kegyesen mosolyog ahogy a lány aggodalmasan kérdezi a többi falu sorsa felől. Épp szeretné megnyugtatni, hogy ügyük jó kezekbe került és a környező települések lakóinak nem kell hasonló gyalázattól tartaniuk, de a fiú megelőzi. Kicsit rosszallóan fordul felé amiért nem hagyta szóhoz jutni, aztán a rosszallás felháborodásba csap át amikor az ifjú kiabálni kezd, ez pedig enyhe rémületbe amikor már az asztalára támaszkodva kiabál vele. A jó kancellár végül már valóban megijedve hőköl hátra ültében, amikor a jó erőben lévő favágó is csak üggyel-bajjal tudja megfékezni az őrjöngőt. Aki egyébként nem tesz nagy kárt. A könyveket fel lehet venni, a tinta nem ömlik pótolhatatlan iratokra. Jágó érzékeny lelkét azonban felkavarja a kis közjáték.*
- NEVETTEK! NEVETTEK! NEVETTEK!
*Az intelligens szárnyas riadtan rikácsol és legalább olyan ijedten borzolja a tollait, mint Hubi a szakállát. Utóbbi hamarabb összeszedi magát, felkel a helyéről és a kalitkát a helyiség átellenes végébe viszi. Semmi szükség rá, hogy fokozza a hangulatot. A kancellár ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy Aenae kicsinyes bosszúja volt ez az ajándék.*
- Tartsd! Mindjárt kap valamit, amitől jobban lesz. *szól oda a fiúval küzdő embernek és az egyik szekrényhez lép, egy darabig kotorászik benne. Azután egy kis vászonyszütyővel tér vissza az asztalához. Ezüstcsörgőnek szárított virága van benne, még az Ispotályból mentette át ide, hogy legyen egy kis házi patikája. Jobb híján a pecsétviasz olvasztására szolgáló mécses lángja felett forral vizet egy pléhbögrében és ezzel forrázza le a virágot. Felötlik benne egy kézenfekvő és sokkal egyszerűbb megoldás, miszerint a mágból kivetkezett fiút a Gödörbe löketi arra az időre míg megjön az esze, és tudni fogja, hogy miként viselkedjen a Vashegy kancellárja előtt, de ezt végül elveti. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Amikor pedig a főzet elkészült, kis csemegeborral javítja fel, hogy kellemesebben lenyelhető legyen.*
- Idd meg ezt, fiam! *lép oda a favágó vasmarkában vergődő ifjúhoz* Segíteni fog, megnyugszol tőle.
*Ha a fiú nem hallgatna a szép szóra, csak szemével vág a favágó felé, hogy fogja le az őrjöngőt és Hubi leerőszakolhassa a torkán a nyugtató hatású tinktúrát. Ha pedig csillapodott a roham, meglehetős gyöngédséggel segíti fel a földről a lányt.*
- Nyugodj meg, gyermekem! Fiatal barátunk azt mondta, hogy a szekérrel érkezettek voltak akik elkövették a szörnyűségeket. Akkor pedig még itt vannak, noha nem győzöm hangsúlyozni, hogy ehhez a Vashegynek semmi köze. És itt is maradnak, hogy rokonaid Szántószélen nyugodtan alhassanak.
*Igyekszik nem belekönyökölni a kiömlött tintába miközben pár sort körmöl, majd tapsol és az érkező szolgának átadja az írást.*
- Elviszed ezt az amoni kapuőrségnek.
*Ennyi elég is lenne, de vendégei kedvéért az üzenet tartalmáról is beszél.*
- A nemrég szekéren érkezettek semmi körülmények között nem hagyhatják el a Vashegyet, az úrnő vagy az én ellentétes parancsom hiányában. Ha mégis megpróbálnák, haljanak meg.
*Ismét ötszemközt maradnak, amikor is az asszony rögtönzött diagnózist állít fel a fiú állapotáról. Hubiból pedig előjön a tudós.*
- Hah! *legyint egyet* Sa'Tereth-nek ehhez semmi köze, asszony! Ifjú barátunk olyasmit látott, ami egy erősebb léleknek is komoly próba lett volna. Bízzunk benne, hogy nem roppan bele jobban.
*Kicsit elhúzza a száját és félhangosan mormogja.*
- Ha Sa'Tereth keze lenne a dologban, nem úszta volna meg ennyivel.
*Dolgozik még kicsit a jegyzőkönyvön, beleveszi amit a fiú mondott, aztán hátradől és Greogrra néz.*
- A nyüvesek talán épp most adnak számot tetteikről az úrnőnek. Az fiú, az asszony és a leány jobb ha megpihennek, de te velem jöhetsz, hogy fejükre olvassuk bűneiket és méltó büntetést kérjünk. Egy szemtanú persze jobb lenne... *néz bizonytalanul az ifjúra és tudja, hogy nem fogja kockáztatni, hogy ilyen állapotban vigye Aenae elé* De jobb, ha kipiheni magát. És még valami.
*Előrehajol, kezeit az asztal lapján pihentetve fontja össze ujjait.*
- Mély sajnálatomra, életeket nem adhatok vissza. De javak elvesztésére létezik gyógyír. Szükségetek van valamire?
*Bármennyire is hihetetlen, Hubinak valóban van szíve és alkalmasint megérinti mások szenvedése. Legutóbb a pestis alatt érzett ilyet. Akkor az artheniori menekültek vezetője nyerte el igaz rokonszenvét és halálát őszintén meggyászolta. De természetesen van ebben némi hátsó szándék is.*


422. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:49:56
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Ahogy a lány belép az épületbe, nagyon úgy tűnik neki, hogy a távozása óta a világon semmi sem változott. Ez jó esetben az embert megnyugvással töltené el, de Dorában mintha valami kis apró bosszankodást váltana ki. Mintha haszontalan lenne. Pedig igazán fontos üzenettel érkezett Habrertushoz, és hogy meg is adja a módját, a kellő hatást, poros ruhája mellett még a lábait is igen kapkodja, mintha már így is késésben lenne. De persze ennyire csak a bejárattól kezdett erőlködni, addig csak cammogott. Útközben már hatásos – mit hatásos, drámai – belépőjét is kiötölte. Egyszerre hoz rossz hírt, és egyszerre ad hírt arról, hogy ép és egészséges. Így a megrovástól sem kell félni.*
- Habrertus… *Löki fel a hangját a megfelelő hangszínre, ami olyan hathatós, hogy csak na, de amint kivágná az ajtót, nyekk, elakad. Tehát nincs bent senki. Vagy a kancellár nem számít a jöttére, és egy másik nővel hempereg. Nos, Dorának nyilvánvaló alanyi joga van a mosakodás lehetőségéhez meg az ágyhoz, amin osztozni szoktak, ezért bátorsággal felvértezve kinyitja a zárat, és belép.
És bumm, nincs bent senki.*
- Habrertus? *Még egy próba, a ma különösen hűséges írnok bekukkant a férfi saját lakosztályára is, de ugyanaz az eredmény. Szokatlan dolog ez. A kancellár nem itt punnyasztja a fenekét? Az egy dolog, hogy a lányt nem harsonák fogadták, de azért ne essünk már túlzásokba. Mi ez itt?*
~ Biztos elment inni. ~ *Vélekedik Dora, és miután lerakta a holmijait, és kissé végre meg is mosakodott, mint aki jól végezte dolgát, lerogy a kancellári székbe, amire amúgy le sem ülhetne, és az előtte heverő papírokra bámul. Mereng itt néhány percig, és érzi, hogy a fáradtság lassacskán a szemére kúszik. Mit is kellene most csinálnia?
A sarokban neszezést hall, és meglátja Dorát, Pengét és a patkányt. A vemhes nyúl még mindig vemhes, de lassan ki fog pukkadni.*
- Helló! *Kiált oda nekik, majd kelletlenül feláll, és egy kis rágcsálnivalót vet az állatoknak. Közeledtére, mint mindig, a két nyúl most is a falig hátrál, úgy tűnik, Dora már csak ilyen, egy természettudós fenyegető aurával. Attól még a finom falatokat elfogadják. Miközben esznek, Dora a könyvespolcot támasztva töpreng.*
- Szerintetek mit csináljak? *Érdeklődik az állatoktól. Amúgy húsipari termékként vagy tudományos alanyként szokott rájuk tekinteni, ez pedig elveti a beszélgetés lehetőségét, ám most annyira unja magát, hogy még ez is szórakoztatóbb. Végül eszébe jut: Ephemia miatt jött.* Ó, hogy az a…
*Újra az asztalhoz lép, és megint leül a kancellári székbe, ám most tényleg olyan fontos dolgot művel, ami ehhez szükséges. Memóriájából előássa az ominózus levelet, amelyet előző napja Cha'yss a rendelkezésükre bocsátott, és megpróbálja elkészíteni a tökéletes replikáját. Már eleget látott írást ahhoz, hogy utánozni is tudja azt, főleg egy ilyen kis apró, jellegzetes üzenetnél. Ez lesz számára a kiindulópont. Miután végzett, rutinosan a könyvek között kezd kutakodni. A birtoklási jegyzőkönyvek között azt reméli, hogy rábukkan arra, pontosan melyik telek tartozik az Aquista család tulajdonába. Talán egyszerűbb, ha nekiáll felkutatni őket, mint hogy itt ücsörög, még a végén a jó kancellár fülest kap róla a kapuőrtől, hogy nem azt csinálja, amit kellene. És persze amíg ez után az információ után nyomoz, megpróbálja megjegyezni a többi apróságot is, hogy minél jobban kiismerje magát a nagy családokon, illetve a birtokuk elhelyezkedésén. Így jár az, akit az Artheniorból szökött nemesek nem hívnak át uzsonnára: magától kell boldogulnia. Miután pedig ezzel is megvan, nem maradt más, mint eltenni a kis papírt, és nekivágni az útnak.*
- Majd jövök. *Kapja kalapját, és odaszól az állatoknak. Az ajtót nem felejti el bezárni maga után.*
~ Ilyen egy kiváló írnok. ~


421. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:24:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Ősök útja elől menekülve//

*A kancellárián a papagáj szárnyverdesésére csak a zavartan viselkedő kölyök és a favágó nem reagálnak, az asszony és a lány behúzott nyakkal és félősen összehúzott szemekkel néznek a számukra ismeretlen szárnyasra. A fiatal férfi túlságosan megkövült, a favágó pedig nem ijed meg a saját árnyékától.
Habrertus érzelmes kirohanására a széles vállú férfi csak bólint, az asszony még mindig nem mer megszólalni, a lány pedig a kölyökkel van elfoglalva. A legyintésre az asszony és a fehérre vált kölyök ülnek le, a favágó és a fiatal lány pedig állva maradnak. A korábban káráló asszonyon látszik, hogy annyira mondana valamit, de férjura haragjától tartva nem meri.*
- Márpedig ez a kölyök aztat mondta, hogy a fosztogatók... *Kezd bele a férfi, de a széken ülő kölyök hirtelen megszólal. Maga elé mered, mintha nem is ott lenne a kancellárián, ajkai halkan, gépiesen formálják a szavakat.*
- Az a szakállas barbár azt kiáltotta utánam, miközben menekültem, hogy vigyem hírül a Vashegy üzenetét. Három havonta minden falu tizeddel tartozik a Vashegynek, ha nem akar a Sziritán sorsára jutni. *A szemei vörösek a sírástól, a hangja hideg és élettelen. A kölyök egészen megtört, így néz fel a kancellárra. Tekintetében ki nem mondott kérdések árnya. "Hogyan történhetett ez meg? Ki a felelős?"
A borral való kínálásra nem érkezik válasz, a fiatal férfi szavai mintha megfagyasztották volna a levegőt a kancellárián.
Habrertus kérdéseire már nem jön válasz, a fiú újra maga elé mered, a favágó válaszol helyette.*
- Ez a gyerök elmenekült, mielőtt a haramiák végeztek, nem látta merre mentek azok, kegyelmetes uram. *Mondja dörmögve, halkan, mintha nem merne hangosabban megszólalni. A kancellár kérdésére a favágó bólint.*
- Aztat mondta, hogy kegyelmed véssen le mindent és aggyon valami nyugtatót neki. *Int a kölyök felé.*
- Meg hogy ő intézi a többit. *Teszi hozzá tiszteletteljes hangon.*
- Kegyelmes kancellár úr, *Szólal meg a lány halkan, félve.* a többi falut is kifosztják? Nekem rokonaim vannak Szántószélen. *A hangja sírós, láthatóan erőnek erejével tartja vissza könnyeit.
Az utolsó kérdéseknél, miután Habrertus mindent leírt, újra a favágó válaszolna, de a fiatal férfi újra megtalálja a hangját.*
- Ők voltak. *A tekintetében még mindig könnyek úsznak, de a pillantása már kemény és dühös, haragos lángok gyúlnak benne.*
- A szekereken! Ők voltak a fosztogatók! *Emeli fel a hangját.*
- Megerőszakolták a nőket! Megölték a férfiakat és felgyújtották a házakat! És nevettek! NEVETTEK! *Pattan fel a székből, a lány képtelen megállítani. A szájából nyál fröcsög, ahogy Habrertus asztaláig lép.*
- HOL AZ IGAZSÁG? MI NEM ÁRTOTTUNK SENKINEK! A VASHEGY NEVÉBEN TETTÉK! *Ordít magából kikelve, mire a favágó vasmarokkal lefogja. Az asszony újra kárálni kezd.*
- Megszállta a sötétség a lelkét! Sa'Tereth haramiái megmérgezték őtet! Miért teszed ezt velünk Eeyr anyánk? *Siránkozik jajongva. A lány pedig sírni kezd, térdre rogy, tenyereibe temeti arcát és csak úgy ömlenek a könnyei.*
- Csihadj, fiam! *A favágó jóval erősebb, de láthatóan nehezére esik megfékezni a kölyköt, aki lesöpri a papírokat a kancellár asztaláról vad kapálózásában, kiönti a tintát, a könyvek a padlón kötnek ki és a papagáj se díjazza túlságosan a produkciót.*


420. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:24:24
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*A jó kancellár elégedetten mosolyogna, ha nem lenne ennyire tragikus a helyzet. Kedvére való ez a Greogr. Talán mégis az egyszerű emberek őrzik az értékeket a régi szép időkből. Mint azt, hogy a férfiember tartsa rövid pórázon az asszonyát. Ez a benyomás meginog amikor a némber kárálni kezd, de a favágó, ismét csak Hubi nagy megelégedésére, hamar megmutatja neki, hogy hol a helye. A hallottak viszont valóban felháborítók, bár akár hasznára is tudja fordítani a történteket. Ehhez viszont látogatóinak nincs sok köze.*
- Skandalum! *csap öklével az asztal lapjára, amitől a papaháj szárnyverdesre rikácsol valamit, Hubi pedig kirúgja maga alól a széket* Már az is hallatlan, hogy a Vashegy árnyékában szégyentelen banditák garázdálkodnak, de hogy ezt a Vashegy nevében tegyék, tarthatatlan.
*Feldúltan sétál az ablakhoz, közben tesz egy ingerült kézmozdulatot az asztala előtt sorakozó székek felé. Nyilvánvaló, hogy vendégei most már leülhetnek. Legalábbis ketten, lévén ennyi hely van. Az ablaknál kezeit összefogja a háta mögött, elsandít az erőd felé és halványan elmosolyodik. Mikor megfordul, ennek a mosolynak már nincs nyoma.*
- Amit előadtatok az szörnyűséges, mélyen felkavarja a lelkem. Osztozom fájdalmatokban. Bár tudom, hogy az elvesztetteket nem adhatja vissza, de szavam adom, hogy ezek a gyalázatos tettek nem maradnak megtorlatlanul.
*Itt a fiatal lányra mosolyog kicsit, aki épp azt a fajankót vigasztalja. Nem árt ha tudja, hogy kinek kell majd hálásnak lennie az igazságért.*
- Azt tudnotok kell, hogy a Vashegyen semmi sem történhet a tudomásom nélkül. Így teljes biztossággal mondhatom, hogy ha a gazemberek azt állították, hogy a thargok nevében vetemednek gazságokra, akkor hazudtak.
*Visszaindul az asztalához, közben az ott pihenő boroskancsóra és poharakra bök.*
- Töltsetek magatoknak! Úgy hiszem, szükségetek van egy kis lélekerősítőre.
*Visszaül a helyére, egy papírt húz maga elé, a penna után nyúl, közben félhangosan füstölög.*
- Micsoda idők, micsoda idők! A régi szép napokban, a boldog emlékű Hadúr pálcája alatt senki haramia nem merészelt volna ilyesmit. Ám manapság...
*Az ablak és mintegy az erőd és annak úrnője felé pillant, aztán kicsit megrázza a fejét és a társaságra néz várakozón.*
- Kik voltak azok az ők, fiam? *nézi a rémült ifjút* Tudod, hogy merre inaltak el? Esetleg megismernéd őket? Vagy ismered is őket?
*Annak persze kicsi az esélye, hogy a rablógyilkosok illendőn bemutatkoztak mészárlás előtt, de talán a környéken többé-kevésbé ismert figurák éltek vissza a Vashegybe vetett bizalommal.*
- Említetted, barátom, hogy az úrnő küldött titeket hozzám. *néz fel a favágóra* Mit mondott nektek ezen kívül?
*Lejegyzi a válaszokat, aztán megáll az írásban, hátradől és elgondolkozva néz Greogra.*
- Azok a szekerek, amiktől megrémült fiatal barátunk a kapunál... Jól értem, hogy azok a haramiáké?
*Ez így lenne logikus, viszont akkor mit keresnek itt? Esetleg néhány tharg saját szakállára ment mulatozni a vidékre? És Hubi még meg sem kapta a köteles részét a zsákmányból? Mi folyik itt?*
- Netalán láttátok az elvetemülteket itt?

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.11 20:26:53


419. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-11 19:14:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Ősök útja elől menekülve//

*A kancellár valóban a négyesnek nyit ajtót. Megpillanthatja a nagydarab, széles vállú férfit, termetes asszonyát, egy fiatal, szép arcú lányt és egy még mindig zavartan viselkedő, falfehér kölyköt.*
- Kegyelmetes uram, Greogr vagyok, amoni favágó, Kagaenae nagyasszony küldött minköt kegyelmetes uramho'. *Mondja el újra egy tiszteletteljes főhajtás után amit már korábban is. A asszonya a szájára tapasztott kezekkel áll mögötte, látszik, hogy nagyon szerete hozzátenni valamit az elhangzottakhoz, de félve férjura haragjától, inkább hallgat. A fiatalok hátul nem szólalnak meg, az egyik nem mer, a másik nem tud. Ez a felnőttek beszélgetése.
Habrertus beljebb invitálja őket és a négyes besorjázik a kancellária ajtaján és megállnak a kancellár előtt. Amikor pedig elhangzik a kérdés a favágónak ideje sincs kinyitni a száját.*
- Kancellárius uram, felégették Sziritánt, kardélre hányták lakóit és kifisztottak mindent! Vad harcosok, szörnyeteget és démonok! Az lángoló házak tüzén sütötték meg a megölt emberek húsát és lakomáztak hajnalig! *Kárálja az asszony, de a férfi megragadja a karját és erősen megrángatja.*
- Tartsd a szád, asszony, mert úgy takány tenyeröllek, hogy elered az orrod vére! *Rivall rá a férfi és az asszonyba forr a szó.*
- Kegyelmetes uram, az éjjel támadás érte Sziritán falut. Egy csapat haramia ütött a békésen szendergő közösségen. Fő'gyjtottak pár házat és megő'tek sok embert. A Vashegy nevében tették. *Hátralép és előretolja a falfehér ifjú férfit.*
- Ez a gyerök Sziritánból vágtatott idáig, de hajnalig nem mert ide gyünni, mer' félt, hogy valóban a Vashegy küldte a fosztogatókat. Eddig rimánkodtunk neki és most itt vagyunk. A kapuban láttunk három szekeret, ez a kölyök meg úgy megfagyott, mint a künn felejtett víz a vederben télvíz idején.
*A fiatal férfi alig tér magához, még mindig reszket, úgy néz fel Habrertusra.*
- Ők voltak. Ők voltak. *A szemét könny önti el, a hangja is remeg, de nem sír, csak bámul a kancellárra. A fiatal lány a hátát simogatja, az arcán egy könnycsepp csordul le.*


418. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:06:52
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

- KEGYELMES KAGAENAE NAGYASSZONY, KIFOSZTOTTÁK, MEGÖLTÉK!
*Yago elég sajátságosan ismétli el a hallottakat, és Hubi - bár frászt kap a fülsértő rikácsolástól - vigyorogva mered a madárra.*
- Vág az eszed.
*Aztán rendezi arcvonásait, pontosabban a bekiabált információnak megfelelően aggodalmas, tragikus arckifejezést ölt és az ajtóhoz siet. Odakint pedig mintha egy családod találna. Egy jól megtermett férfi, egy fiatalember, egy asszonyság és egy fiú. Nem pont erre számított. Igazság szerint nem is számított semmire. A hír akár örvendetes is lehetne, ha a mindenkibe beleszámítana Aenae is. De hát azt már tudja, hogy erre egyelőre nem számíthat.*
- Hogyan?
*Nagy szemeket mereszt az ajtóban, és egy kicsit hátra is csusszan. A favágó - akiről még nem tudja, hogy favágó - van olyan nagy, és van olyan feldúlt, hogy Hubi egy kicsit tartson tőle. Ezek a parasztok annyira kiszámíthatatlanok.*
- Gyertek! Gyertek beljebb!
*Ha besorjáznak előtte, a parasztasszonyt megszemléli hátulról is. Mit lehet tudni? Ugyan finomabb portékákhoz szokott, de sohasem árt a változatosság. Aztán becsukja az ajtót, asztalához siet és mintegy a szörnyű hírtől letaglózva zuttyan karszékébe. A négyest egyelőre nem kínálja hellyel. Mégsem járja, hogy pórok csak úgy leüljenek a jelenlétében.*
-Mi történt Sziritánban? *néz fel homlokráncolva* Kik követték el ezt a gyalázatos tettet? Mikor történt? És kik vagytok ti? Beszéljetek el mindent sorjában!


417. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:15:52
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Hubi egy pillanatra megáll a körmölésben, mosolyogva pillant fel, azután folytatja az írást. Ez szörnyűbb, mint gondolta. Nem elég, hogy Aenae nem az a városi, elkényeztetett, érzéketlen liba, mint amilyennek gondolta, de határozott érzéke van a demagógiához is. Ez sajnos egy olyan vonás, amit igen könnyen saját céljai szolgálatába állíthat. Merthogy Hubi fejében egy pillanatra sem fordul meg az a gondolat, hogy Aenae valóban kedvelhet egy földművest. Mivel pedig tovább ír, lemarad egy kis közjátékról is. Aenae kérdőn viszonozza a papagáj pillantását, mire az magyarázatképpen Hubi felé fordul, aztán szárnya alá rejti a fejét.*
- Ó, köszönöm! Az én pozíciómban ez elvárás.
*Mézesmázos mosollyal veszi a kedves szavakat, bár ami azt illeti, nem egészen ilyen elismerésre várt. Páldának okáért értékelte volna, ha csengő aranyakkal vásárolják meg a hallgatását. Elvégre nem pontosan a hivatali rend szerint járt el. De muszáj jó képet vágni ehhez is. Amikor Aenae felkel és a kandallóhoz lép, Hubi is feláll és ajkát beharapva figyeli ahogy a lány tűzre veti a házasságlevelét. Arra gondol, hogy ha nagyobb komplikációk nem lesznek, akkor ezen a nehézségen még túl tud lendülni. Ez a gondolat némileg megnyugtatja, így amikor Aenae újabb kedves szavakkal búcsúzik, egész őszintén mosolyogva hajol meg.*
- A megtiszteltetés az enyém.
*Csak akkor egyenesedik ki amikor halja az ajtó zárját kattanni. Ekkor már nem mosolyog és néhány pillanatig mintha gondterhelten bámulna az ajtóra.*
- Nos, Yago... *hajol oda kalitkához* Te mit gondolsz erről?
- Eeyrrr nagy, Eeyrrr kegyes!
- Az. *summázza a hallottakat a kancellár a meggyőződés legkisebb jele nélkül és mivel bizonyos értelemben ő is van olyan kegyes, mint az istennő, az asztalon elterülő tálkából egy szem mandulát csippent ki és a kalitka rácsain keresztül a papagájnak nyújtja. A következő percekben a jó kancellár két értékes felimeréssel gazdagodik. A papagájok csőre éles és csonka kezével nehéz hevenyészett kötést csavarnia vérző ujjára.*


416. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:55:18
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1414
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

- Tudtam, hogy nagyon jó helyen lesz nálad és most már nem lesz olyan hányattatott a sorsa, hogy naphosszat káromkodást hallgasson a piacon.
*Aenae annyira kedvesen mosolyog, hogy szinte még hihető is, hogy nem csak a hecc kedvéért vásárolta a madarat a kancellárnak. Bár igaz, ami igaz, tényleg nem csupán hecc, hiszen Aenae őszintén hiszi, hogy a papagáj - pont ez a csiricsáré példány - remekül illik a kancellárhoz. Ezért aztán Aenae nem is tudja mire vélni a szárnyas kétségbeesettnek tűnő pillantását. Meglehet, hogy nem is az, csak annak tűnik. A lány állával egy "na, mi van?" mozdulatot tesz a madár felé.
Nyúl Trodd papírjáért, úgy süllyeszti a táskájába, hogy oda sem néz. Ennek a fejleménynek őszintén örül, látszik is az arcán.*
- Kedvelem Troddot, jó embernek tűnik.
*Igaz ugyan, hogy végtelenül egyszerűnek is, és vélhetően sosem fognak hosszasabban beszélgetni, de ettől még kedveli. Talán pont azért, mert nem csűri úgy a szavakat, mint Habrertus?
Újra előrehajol, hogy a körmölő kancellárt. Ezúttal a papagáj úgy tűnik, hogy nem szól közbe és Aenae végre elmondhatja, amit az imént beléfojtott.*
- Igazán szépen írsz.
*Természetesen szó nélkül aláírja a papírt, amit Habrertus elé tol, de teljesen biztos benne, hogy valahogyan meg kell szabadulni ettől a papírtól is. Majd még kifundálja. Már szóra nyitja a száját, hogy felmentse Habrertust ebből a terhes hivatalból, de mivel a másik folytatja, így be is csukja a száját.
Aztán feláll, hogy szó nélkül, merev arccal tűzre vesse a házassági okiratot. Némán áll a lángok felett, azok persze egy pillanat alatt felfalják az irományt, utoljára csak a pecsétviasz marad meg, bugyborékolva olvad szét.*
- Köszönöm kancellár. Mire is mennék nélküled?
*Mosolyog, majd egy pukedlivel fordul a férfi felé. Végül is egy városi leány, azoknak meg ilyeneket tanítanak. Tulajdonképpen más fél lábbal már odakint van.*


415. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:52:54
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Könnyen elképzelhető. Nos, természetesen gondoskodni fogok róla, hogy az érzékeny lelkét ne érjék további fájdalmak.
*A jó kancellár minden tőle telhetőt megtesz, hogy szavaiból kiérződjék a szomorúság a papagáj hányattatott múltja felett, és mély megértéssel pillant a madárra. Bizonyára a véletlenek összjátéka, hogy Yago ezt a pillanatot választja, hogy a kalitka távolabbi sarkába húzódjon és mintha segítségkérőn nézne Aenae-re.*
- Hogyne! *csúsztatja a lány elé Trodd írását* Biztos vagyok benne, hogy barátunk értékelni fogja ezt a szép gesztust. Egyben megkérlek rá, hogy add át neki szívből jövő jókívánságaim!
*Ezután Hubi ismét felkel az asztal mögül és szinte látszik rajta a fájdalom, ahogy az irattartó állványhoz vonszolja magát. Nem éppen a fiatalok félresikerült házassága miatt búsong, ellenkezőleg. A helyzet így egyszerű volt. Aenae leendő volt férje szava annyit számított a Vashegyen, mint Hubié a Lanawini Erkölcsös Barátok Anonim Szövetségének (LEBASZ) rendes évi közgyűlésén. És bár Aenae fogadkozik, hogy többet nem megy férjhez, erre Hubi nem venne mérget. Fiatal még, mit lehet tudni? Mint ahogy azt sem, hogy a következő jelölt nem olyan lesz-e, aki alkalomadtán képes lenne borsot törni a jó kancellár orra alá. Kikeresi a házasságlevelet, visszacsoszog az asztal mögé, de egyelőre csak ismét körmöl. Csak a formaság kedvéért: leírja, hogy a Vashegy úrnője kinyilvánította akaratát, miszerint házasságát felbontja. Hubi fene nagy igazságérzete persze berzenkedik, hogy a másik felet meg sem hallgatják, de mit tehetne? Aenae elé tolja ezt a papírt is, hogy aláírhassa, majd átadja a házasságot igazoló oklevelet. Már meg sem lepődik rajta, hogy Aenae résen van, és nem bízná a kancellárára annak megsemmisítését. A végén aztán sóhajt egyet.*
- Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy mennyire elszomorít mindez és ilyenkor azt kívánom, bár ne én lennék a Vashegy kancellárja.
*Ez természetesen csak egy teátrális fordulat, de Aenae épp elég meglepetést okozott már, semmi szükség nincs rá, hogy újabbal álljon elő. Mint például azzal, hogy megérti Hubi fájdalmát és hogy enyhítsen rajta, felmenti hivatalából. Úgyhogy gyorsan folytatja is.*
- Azonban elfogadtam, hogy hivatalom nem mindig örömteli feladatokkal terhes. Elfogadom amit a sors rám mér, és vígasztal, hogy a Vashegy és a te szolgálatod igazi kiváltság.
*Ha jól sejti, végére értek mindannak amiért a lány felkereste, de nem követ el olyan baklövést, hogy maga indítványozza a megbeszélés lezárását. Szelíd, mondhatni atyai mosollyal néz a lányra, mintegy jelezvén, hogy megtette amit kért (amiért esetleg némi elismerés is megilletheti), de természetesen továbbra is áll rendelkezésére.*

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 18:58:11


414. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:22:21
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1414
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Nehéz lenne megmondani, hogy Aenae született tehetség-e, vagy elsajátította-e valahol azt, amit most művel? Valójában talán lényegtelen is. Meglehet, hogy Kagantól jóval többet örökölt, mint a szeme színét, csak valaminek felszínre kellett ezt hoznia. De persze az is lehet, hogy csak nyitott szemmel jár és fogékony az ilyesmire, Kagan- és Habrertusfélékkel körülvéve pedig egyszerűen megtanulta, ahogyan egy gyermek is megtanul beszélni.*
- Persze, hiszen ezért vagyok itt, hogy elkészítsd.
*Tesz egy kézmozdulatot, hogy így is megerősítse a szavait. Kissé előrehajolva nézi a körmölő kancellárt, no nem azért, mert nem bízik benne.*
- Igazá...
*A drága Yago persze a szavába vág, de Aenae ezen csak mosolyog. Végül nem dicséri meg Habrertus kézírását.*
- Azt hiszem, hogy szegénykémnek nehéz gyerekkora volt. Vagyis fiókakora.
*Megállja, hogy ne vigyorodjon el, szerfelett mulattatónak találja a kancellár és papagája közötti "párbeszédet". Természetesen hallotta már azt a szót máskor is, amit a madár közéjük kiabál. Legutóbb pár napja, mikor egy székhez kötözve pofozták. Vagy előbb pofozták, aztán kötözték csak a székhez? Egyszerűen képtelen felidézni. Akaratlanul is odanyúl, ahol a minap még fel volt püffedve az arca, a duzzanat valamelyest lelappadt, de kell még pár nap, hogy teljesen eltűnjön.*
- De én nő vagyok, ugye megtarthatom a hímzett papucsom?
*Nem bírja megállni, hogy fel ne tegye ezt a kérdést, miközben feláll, hogy könnyebben hozzáférjen az irományokhoz.*
- Majd el kell mondani neki a jó hírt. Ha megengeded, magam vinném el neki a papírt alkalomadtán.
*Persze ha mindenáron Habrertus akarja majd kézbesíteni, akkor az sincsen Aenaenek ellenére, nem fogja erőltetni, hogy mindenáron ő vihesse el.
Amúgy is a továbbiakban a hattyú halálát adja elő, bár annyira azért nem keserves a rívása. Éppen csak annyira, hogy bárki - kivéve a kancellárt - megsajnálja és belássa, hogy ő az igazi áldozat. Természetesen tudja, hogy szerencsétlen Nirs az. Hogy Habrertus ezt sejti, vagy tudja-e, az nem érdekli. Ő csupán szabadulni akar a béklyóból, amibe egyébként saját magát kötözte egy gyenge pillanatában. A jövőben egészen biztosan nem lesznek ilyen gyenge pillanatai.*
- Biztosíthatlak, hogy többször nem adom házasságra a fejemet.
*Megtörli a szemeit, még egy utolsót szív az orrán. Látszik persze, hogy nem teljesen sikerült lenyugodnia, mert párszor megrázza a hüppögés még. Hangja is egészen vékonyka, mintha nem jönne ki hang a torkán.*
- Kérlek, hadd vessem én a tűzre. Tudom, hogy kicsinyes és béna bosszú, de legalább ennyi hadd maradjon meg nekem.
*Kezei ökölbe szorulnak, ezt Habrertus is láthatja, hiszen széke karfáján nyugtatja őket, egyikben ott a monogramos zsebkendő, amiből csoda, hogy nem csöpög a szorítás hatására a belefújt takony.*


413. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:16:55
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ha a jó kancellár nem érezné úgy, hogy felettébb óvatosnak kell lennie a lánnyal és főleg, nem érezné úgy, hogy megnehezíti távlati tervei kivitelezését, akár meg is kedvelhetné. Aenae-nek határozottan megvan a magához való esze, ravasz kellően, és Hubinak az az érzése, hogy az emberek manipulálásához is van érzéke. Persze még csak egy kislány, egy tapasztalatlan fruska, de a tehetség ott lapul benne. Ha kitapasztalja saját képességeit, megismeri a hatalmat, igen veszedelmes nőszemély válhat belőle. Amíg Aenae épp kedvesen mosolyog rá, a kancellár kicsit félrebiccentett fejjel bólogat és bazsalyog ő is. Közben pedig arra gondol, hogy ha emberismerete nem csalja meg, Aenae akkor sem lesz olyan félelmetes és rettegett, mint apja. Túl fog tenni rajta. Aenae ugyanis rendelkezik valamivel amivel Kagan sohasem bírt. Nő. Márpedig Hubi tapasztalatai szerint egy nagy hatalommal bíró nőtől sokkal jobban tartanak a népek, mint egy ugyanilyen férfitól. A kancellár előtt pedig két út körvonalazódik. Az egyik szerint addig hat a lányra, mintegy igyekszik helyes - legalábbis az ő érdekei szerint helyes - útra terelni, tanácsaival, segítségével, nélkülözhetetlenségével biztosítani saját pozícióját és egyben befolyását megőrizni. A másikra inkább nem is gondol.*
- Akkor, ha jónak látod, el is készítem az adománylevelet.
*Amennyiben Aenae rábólint, neki is lát megszövegezni az írást, ügyelve rá, hogy az új területek azon földek szomszédságába essenek, melyeket Trodd jelenleg is művel.*
- HÍMZETT PAPUCSOT, A KURVA ANYÁD!
*Talán mondani sem kell, hogy Yago érezte úgy, hogy hozzá kell tenni valami fontos információt a fordulatos társalgáshoz, Hubi pedig csodálkozva pillant fel a trágár madárra.*
- Úgy vélem, nincs arra szükséged, barátom. De ha ezentúl illőn viselkedsz a Vashegy úrnője színe előtt, almát kaphatsz. *vigyorog a jó kancellár, aztán Aenae-re néz* Elnézésed kérem, mindent elkövetek majd, hogy kulturáltan viselkedjen majd. Ezek a szavak méltatlanok voltak. Magára valamit is adó ember nem hord hímzett papucsot.
*Szép lassan végez az oklevelekkel, melyeket két példányban készített. Egy marad a Kancellárián, egy kerül majd a pásztorhoz. Pecsétviaszt olvaszt, mindkettő aljára cseppent belőle és amikor kicsit megdermedt, belenyomja mindkettőbe a Kancellária pecsétjét. Ezután az adományleveleket Aenae elé tolja és a tintában megmártott tollat is nyújtja.*
- Ha kegyeskedsz kézjegyeddel ellátni őket, a formaságokkal végeztünk is.
*Amikor ez megtörténik, Hubi kellően empatikus arckifejezéssel hallgatja Nirs bűnlajstromát. Aki ismeri a Thargodar - Thargodrym ellentétet hihetőnek találhatja. Hubi nem ismeri annyira azt a kölyköt, hogy cáfolni tudná - természetesen csak gondolatban - Aenae verzióját, de van valami ami nem hagyja nyugodni. Ez így túl fekete és fehér. A kancellár pedig egy élettapasztalattal a háta mögött tudja, hogy ilyen nem létezik. Minden éremnek két oldala van. És ha már a színeknél tartunk, semmi sem csak fekete vagy fehér. Leginkább minden szürke. Pedig Aenae alakítása igazán meggyőző. Kellő mértékben keseredik neki, könnyek is áztatják az arcát, de egy pillanatra sem megy át olcsó szentimentalizmusba. De Hubi a képmutatás mestere, nehéz ilyesmivel átejteni, de az előadást mindenesetre elismerésre méltónak találja és ez csak erősíti korábbi megérzéseit a lánnyal kapcsolatban.*
- A fiú motivációira és tettére nincs bocsánat. *bólogat és mert úgy akarja, hangjában meggyőződés csendül* Még akkor sem ha szeret, vagy szeretett. Sőt, annál inkább gyalázatos. Mindezek fényében úgy érzem, hogy méltányos döntést hoztál, mondhatnám irgalmasat. Ez pedig nemes vonás egy hatalommal bíró embernél.
*Persze ez azt jelenti, hogy legalábbis részben igazságtalanul fogják száműzni a Thargodrym fiút a Vashegyről, de Hubi ezt elfogadható áldozatnak tartja a jó oltárán. Ami alatt a Vashegy érdekeit érti. És a sajátját, természetesen. Mindazonáltal elhatározza, hogy erről Nirsel is szót fog váltani, magától értetődően úgy, hogy Aenae erről ne szerezzen tudomást. Kíváncsiságai is motiválja, de főleg az, hogy esetleg szerezhet pár adut, amit alkalmas időben majd kijátszhat.*
- Ezt kérned sem kell, úrnőm. A Vashegy kancellárja vagyok, a szolgálatodban. Elsődleges célom a Vashegy érdekeinek védelme. Mivel pedig ez azonos veled, minden itt elhangzott mélyen eltemetve marad bennem. Igaz ez a jelenre, és igaz ez a jövőre nézvést is.
*Sóhajt egy kicsit és szelíd megértéssel néz Aenae-re.*
- Engedd meg, hogy kifejezzem azon szívből jövő reményem, hogy életed e szomorú fejezetét hamar el tudod majd felejteni és a Vashegy élén csak siker, megelégedettség és dicsőség lesz az osztályrészed.
*Maga elé húzza az okleveleket és még mondana valamit, de megelőzik.*
- ELFELEJTENI A DICSŐSÉGET A VASHEGY ÉLÉN!
*Hubi kezdi azt érezni, hogy e szép ajándék valami kifinomult csapda és célszerű lenne haladéktalanul kitekerni a papagáj nyakát, mielőtt bajt hoz a fejére, de ezt nehezen tudná megmagyarázni az ajándékozónak. Így aztán csak álságos szelídséggel fordul a madárhoz és bár halkan, mondhatni lágyan szólal meg, kiderül, hogy a modoros kancellár is tud közönséges lenni. Legalábbis saját magához viszonyítva.*
- Yago! Kuss!


412. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:28:09
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1414
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Aenae úgy gondolja, hogy a kancellár a névválasztását illetően kissé túlságosan is lelkes. Ő maga csak mosolyog a férfi lelkesedésén és nem jegyzi meg, hogy véleménye szerint Habrertus ezúttal kicsit túljátssza.*
- Merje ezek után bárki azt mondani rád, hogy nincsen szíved.
*Olyan kedvesen mosolyog, mintha tényleg dicséretnek szánná. Merthogy nyilvánvaló a tény, hogy a másiknak éppen közbejött a szárnyas - Yago - rikácsolása, és csupán azért nem akarja kiróni az illetéket, mert a kedvesség álcáját öltené. De hát kicsoda is Aenae, hogy elrontsa a színjátékot?
Hátradőlve nézi, ahogyan Habrertus előveszi Trodd aktáját. Kicsit csodálja, hogy ilyen jelentéktelen dolgoknak is, mint egy paksaméta előhúzása.*
- Magam is úgy gondoltam, hogy örökbe kapja.
*Eszébe sem jutott másmilyen felállás, de felesleges ezt kifejtenie, hiszen Habrertus is arra gondolt, amire ő, felesleges szócséplés lenne ezt hosszasan tárgyalni. Ez könnyen ment.
Nem megy ilyen könnyen viszont Nirs ügye. De számított is rá, hogy nem lesz egyszerű. Viszont van még adu a kezében. A könnyek. Amik elfátyolozzák most topázsárga szemeit. Nem is kell erőlködnie, mondhatni, hogy zsigerből jön. Középső ujjainak utolsó begyeivel törli meg szemei alját, közben felfelé néz, sűrűn pislog. Szipog is kettőt-hármat.*
- Ostobán érzem magam, tudod? A történtek miatt. A kislány, meg ez is. Nem akarom többé látni, kihasznált, felhasznált. Az apám elleni bosszúhadjáratának része voltam. De én nem akarok az lenni!
*Baljával újra megtörli szemeit, jobbja a zsebében kutat egy monogramos zsebkendő után. Mikor megleli belefújja az orrát.*
- Én csak azt szeretném, hogy légy méltányos egy naiv leánnyal. Azt hittem, hogy szeretem őt és ő viszontszeret, de rútul elárult. Le akarom mosni ezt a szégyent.
*Ez éppen fordítva történt, hiszen szigorúan véve pont ő volt az, aki felhasználta Nirst az apja bosszantására. A bökkenő ezzel csupán az volt, hogy Kagant valójában sosem izgatta különösebben, hogy mit tesz. Ez dühítő. Viszont ez a düh segít neki abban, hogy sírjon. Síró nőkkel a férfiak ritkán tudnak mit kezdeni.*
- Gondolom, hogy megérted, nem szeretném, hogy széles körben tudomást szerezzenek az ostobaságomról.
*Mondja azután, miután pár perc sírdogálás után könnyei kissé elapadtak.*


411. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:52:55
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

- Pompás név, szavamra, pompás név!
*A jó kancellár lelkesnek tűnik, és valóban az. Tényleg tetszik neki ez a név, noha okát nem tudná megmagyarázni. Valahogy intrikus hangzása van. Ártatlan mosollyal veszi, hogy Aenae meg kívánja jutalmazni azokat, akik híven szolgálták, szolgálják a Vashegyet. Úgy gondolja, hogy Aenae megértette kis célzását, amit tulajdonképpen alig mondott ki és itt az ő érdemeire céloz. Ha tudná, hogy holmi szappanfőző megelőzi őt a sorban, alighanem megütné a guta. Ezután következik a papagáj kis performansza aminek következtében Hubi nem tudta befejezni a mondatot, és így Aenae félreértette őt. Tehát most sietve igyekszik korrigálni.*
- Bár úgy tűnik, hogy a madár... *kis mosoly* Yago intelligenciája elvitathatatlan, attól tartok, hogy mégis rossz pillanatot választott a közbeszólásra. Úgy kívántam befejezni a mondatot, hogy tekintettel Trodd érdemeire és nem utolsósorban nagylelkűségedre, az illetéket a Kancellária átvállalja. Más szóval, nem rovom ki.
*Amikor Aenae Trodd földjei felől érdeklődik, a kancellár tüsténkedve pattan fel. Ami az ő esetében kicsit nehézkes feltápászkodást jelent.*
- Egy kis türelmed kérem, rögvest utánanézek.
*Fontoskodva előkeresi az inkriminált aktát (igen, a kancellár ezt is tudja fontoskodva csinálni) és visszaül vele az asztala mögé.*
- Nos... *pillant be az iratba* Trodd Molound jelenleg tíz hektáron gazdálkodik. Az általa művelt földterület a Vashegy kincstárának tulajdona, haszonbérletben műveli.
*Lapoz néhányat, felpillant.*
- A kincstár tulajdonában a mai napon 981 hektárnyi olyan földterület van, amivel szabadon rendelkezhet. Ez természetesen mind mezőgazdaságilag hasznosítható terület, nem számítjuk ide az erdőségeket, legelőket...
*Tesz egy kézmozdulatot amivel befejezheti a mondatot, helyettesítve a satöbbi kifejezést.*
- Az általad helyesnek talált öt hektárt magam is méltányosnak tartom, csupán egy kiegészítéssel élnék, ha megengeded. Azt javaslom, hogy ezt az öt hektárt Trodd uram ne bérletbe kapja, hanem örökíthető tulajdonként. Ezzel talán még jobban kifejezhetnéd elismerésed, és Trodd valamint ivadékait is mélyebb hálára kötelezhetnéd.
*Ezután könnyedén az asztalra támaszkodva nagy figyelemmel hallgatja Aenae-t. Szeme sem rebben amikor érvként ura hitét hozza fel. Noha amit Aenae mond, igaz. Legalábbis részben. Sa'Tereth hite errefelé nem számít elfogadottnak és az sem lenne példa nélkül való, ha emiatt jutna hóhérkézre. Ugyanakkor Hubi erősen kételkedik benne, hovatovább nem hiszi el, hogy Kagan ezzel ne lett volna tisztában, amikor udvarába fogadta a rokont. Ebben az esetben pedig Aenae érvelése erősen sántít, pontosabban Hubi arra jut, hogy a Vashegy úrnője egyszerűen egy kényelmes és kikezdhetetlennek látszó ürügyet keres arra, hogy kényelmetlenné vált férfjétől a lehető legegyszerűebben megszabaduljon. A derék kancellárnak pedig újfent emlékeztetnie kell magát rá, hogy igen nagy óvatossággal kezelje ezt a lányt. Aki messze nem olyan naiv és szende teremtés, mint amilyennek kinéz. Sőt. Tulajdonképpen magyarázat is lehet arra, hogy miért hangzik a papagáj neve úgy, mintha egy színdarab intrikusáról mintázták volna, noha természetesen ilyen névre hallgató szereplő nincs egyetlen lanawini darabban sem. Egyszerűen csak arról lehet szó, hogy Aenae magából indult ki, saját éne egy darabját csempészte a papagáj nevébe. Mint ahogy az is világossá válik, hogy a lánynak esze ágában sincs megkönnyíteni a kancellár dolgát. Hubi biztos benne, hogy Aenae értette a célzását, mégis figyelmen kívül hagyja. Ugyanis ha parancsba adja a dolgot, akkor a kancellár moshatja kezeit. De valamiért fontosnak érzi, hogy őt is belerángassa kisded játékaiba. Hubi pedig büszke ember. Ha harc, legyen harc.*
- Tökéletesen megértelek, és átérzem azon fájdalmad amit akkor éreztél amit férjurad eltitkolt bűnének felfedezésekor ismertél.
*Valóban szimpátia csendül a hangjában, ami már csak azért is elismerésre méltó teljesítmény, mert kötve hiszi, hogy Aenae erről ne tudott volna korábban.*
- Szívemből szeretnék segíteni, de arra kérlek, hogy lásd be: magam csak szolga vagyok. A Vashegy törvényeinek, a hivatal rendjének alázatos szolgája. Ha arra kérnél, hogy olyasmit tegyek ami ezekkel ellentétes, arra kérnél, hogy köpjem szembe azt, ami életem értelmét jelenti. Jóságod ismerve biztos vagyok benne, hogy nem tennéd ezt.
*Lehet, hogy valóban nem tenné ezt, mert Aenae most mintha egy menekülőutat kínálna. Olyan megoldást, amikor a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.*
- Száműzni... *simít végig a szakállán elgondolkodva* Érdekes gondolat.
*Felnéz a lányra, finoman elmosolyodik. Valószínűleg nagyon kevés lesz, ha csak vigyáz vele.*
- Ez azt jelentené, hogy olyan bűn terheli a lelkét ami miatt érdemtelenné vált rá, hogy a thargok közé tartozzék. Belátható és úgy hiszem jogilag is támadhatatlan ha azt mondom, hogy aki méltatlan erre a kiváltságra, az nem lehet hitvese a Vashegy úrnőjének.
*Egy az egyben természetesen nem mondja ki, hogy támogatja Aenae ötletét. Esze ágában sincs, hogy nevét adja a dologhoz. Nirs hite valóban üldözendőnek számít, ám ebben az esetben úgy érzi, hogy Aenae ezt az információt gondosan talonba rakta, hogy alkalomadtán felhasználhassa. Ezt az eljárást pedig igen szégyenletesnek érzi. Hogy maga is gyakran él ilyen eszközökkel, az ezen mit sem változtat.*


410. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:04:47
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1414
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Aenae nincs róla meggyőzdőve, hogy Habrertus öröme őszinte. De gondolatban legyint erre, végül is, valójában nem feltétlenül akart örömöt szerezni. Igazából csak szórakozni akart a más kárára és végül is egészen jól szórakozik is. Vidor hangulatát szolid mosoly mögé rejti. A Cha'ysszal eltöltött idő megtette a hatását.*
- A Yago név talán illene hozzá, azt hiszem. Ránézek és olyan Yagos, nem?
*Mosolya kiszélesedik, ujjával megpengeti a kalitka egyik vékony rácsát. A madár gőgösnek tetsző arckifejezéssel fordul el.*
- Igen. Magam is így gondolom. Sokan jutalmat érdemelnek, akik a Vashegyet szolgálják, előbb-utóbb mindahányan sorra fognak kerülni.
*Szó sincs arról, hogy kitalálta volna Habrertus gondolatát, őszintén így gondolja. Effy szappanjainak egy részét például vashegyi felhasználásra megvehetnék, hogy aztán kiutalják azoknak, akik nem mosdanak túl készségesen.*
- Illetéket?
*Kérdez vissza, mintha valóban meglepődött volna azon, hogy Habrertus erre is illetéket szedne. A papagáj ezt a pillanatot választja arra, hogy kinyissa a csőrét. A lány pedig nem tudja megállni, hogy halkan fel ne nevessen. Lám milyen könnyen tanul a jószág. Mindazonáltal a kecske szót nem tőle tanulta, így a lelkiismerete tiszta. Figyelmét így ismét a kancellárra fordítja.*
- Szóval illeték. Igen. Az illetéket én állom, Troddnak nem is kell tudnia róla, hogy van ilyesmi.
*Persze tollvonással - vagy kezének egy laza mozdulatával - eltörölhetné ezt az illetékesdit, vagy deklarálhatná, hogy ilyen esetekben nincsen, de úgy dönt, hogy nem veszi el a kancellár örömét.*
- Olyan öt hektárra gondoltam. Persze ha kevesled, akkor csapj hozzá annyit, amennyit gondolsz. Mennyi földje is van most?
*Ültében kissé előrehajol, bal alkarját végigfekteti az asztalon. Aztán nem telik bele egy perc és újra hátradől.*
- Megértem, hogy meghallgatnád, de megmondom őszintén, hogy nem tudom, merre kujtorog. Másrészt olyan dolgot tudtam meg róla a közelmúltban, amikért legalábbis halált érdemelne. Sa'Tereth hívő ugyanis. Apám sok mindent elnézett neki, de ezt nem nézné.
*Persze hazudik, mármint abban nem, hogy Nirs Sa'Tereth hitét vallja, de abban igen, hogy ez a közelmúltban jutott volna a tudtára. Igaz ugyan, hogy soha nem érdekelte, de most úgy érzi, hogy ezt kihasználhatja. Aljas? Az. De még mindig kevésbé aljas, mint a másik terve. Amit még simán kivitelezhet, ha Habrertus nagyon akadékoskodik.*
- Az apám halálra ítélné emiatt.
*Valószínleg ez sem hazugság, Kagan elég jelentős háborút vívott a sötét isten és csatlósai ellen. Már csak akkor is agyonütött volna bárkit, ha csupán a gyanú árnyéka rávetül. Aenae arcán a megrendülés látszik.*
- Azonban mégis a gyermekem apjáról beszélünk. Én csak szeretném elfelejteni. És talán száműzni a Vashegyről.
*Újra az asztalra támaszkodik, ezúttal könyököl, három ujjával a saját homlokát masszírozza. Látszik rajta, hogy kínban van, ezt nem kell megjátszania.*
- Mit gondolsz, száműznünk kéne?
*Pillant ujjai között Habrertusra.*
- Én nem akarom nagy dobra verni. Csak el szeretném intézni a lehető legfájdalommentesebben.
*Habrertus kérdésére nem válaszol rögtön. Fel sem merült benne igazából, hogy parancsba adja.*
- Szeretném, ha nem kellene a Vashegy úrnőjeként utasítanom rá.


409. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:12:45
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Mint az közismert, egy kancellár sohasem késik, és korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik amikor akar. Bár szereti ezt hinni, Aenae előtt mégsem érvelne azzal, hogy fontos ügyei miatt váratta meg. De nem is kell, a Vashegy úrnője vagy nem várakozott sokáig, vagy könnyedén túllendül a kellemetlenség felett. Miután helyet foglalnak, Hubi ajándékot kap. Kevés ember van aki ki tudja zökkenteni a kancellárt, de Kagan lányának ez sokadszorra sikerül. Hubi pedig nagyon nem szeret zökkenni. De persze nem ő lenne, ha nem kapná össze magát nagyon gyorsan.*
- Nos... ez... rendkívül kedves tőled, lekötelezel. A madár is gyönyörű, de a gesztust amivel kitüntettél, mindennél értékesebbnek tartom. Ezért megtisztelnél vele, ha nevet adnál a papagájnak. Hogy ezt az érzést mindig felidézhessem amikor pillantást vetek rá.
*Leteszi a kalitkát az asztalra és mosolyogva, gyönyörködve nézi. Aki nem ismeri a kancellárt az meg lehet győződve róla, hogy komolyan meg van hatva. Azt is megtévesztheti aki már kiismerte valamelyest, de az ilyen szerencsés emberben felmerülhet a gyanú, hogy nem őszinte a kimutatott érzelem. Most pedig kiderül, hogy Aenae látogatását nemcsak a kancellár hiányának elviselhetetlen érzése motiválta, mert hivatalosnak tűnő ügyre tér át.*
- Khm... igen.
*Hátradől a karszékében, két kezét ujjai hegyénél érinti össze mellkasa előtt*
- Trodd valóban hű szolgája a Vashegynek, érdemei elévülhetetlenek. Hiszen semmivel sem csekélyebbek érdemei annak, aki nem fegyverrel szolgálja a Vashegyet, hanem táplálja annak népét.
*Komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne tegye hozzá, hogy szintén becsülendő aki kimagasló tudásával áll a Vashegy szolgálatában. Hiszen világraszóló tudományos sikerrel fékeztek meg egy veszedelmes ragályt, és mit kapott hálából? Egy girhes baromfit, egy kevésbé tetszetős kalitkában.*
- Nincs okom megkérdőjelezni döntésed helyességét, magam is úgy hiszem, hogy illő és a Vashegy számára is üdvös, ha Trodd nagyobb birtokon gazdálkodhat.
*Tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- A hivatali rend szerint ilyen esetben meghatározott illetéket...
*Nem jut tovább, mert ahogy Hubi kedvelt témájával, hivatali ügyekkel foglalkozhat, megtörni látszik az a jég amit saját maga és Aenae között érzett, és ezzel együtt a madár is. Utóbbi rikácsolni kezd.*
- ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR! ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR!
*A jó kancellár, aki mindenre számított, de erre nem, kis híján hanyatt esik ijedtében. Konkrétan szakállának minden egyes szála más irányba mered, ahogy a papagáj felé kapja a fejét. Azután bizonytalanul pislant Aenae felé. Mert az illeték szót az imént ejtette ki, és magától értetődik, hogy egy kancellári papagáj gyorsan elsajátítja a hivatali nyelvet. A pásztor szó is elhangzott a beszélgetésben, de kecske? Mivel pedig Hubi tisztában van vele, hogy egyes gyalázatos lelkek miként emlegetik a háta megett, üldözési mániája ugrik néhány szintet.*
- Igazán okos madár. Azt hiszem, kitűnően meg fogjuk érteni egymást.
*Kellő rutinnal mosolyog negédesen, mint aki észre sem vette a jelzőt.*
- Mekkora földadományra gondoltál, úrnőm?
*A derék pásztor ügyének rendezése után kerül sor egy kényesebb ügyre. Hubi megrökönyödve hallgatja Aenae-t, mert szavaiból arra következtet, hogy a gyermek elhunyt. Hubiról pedig sok rosszat lehet mondani, sokat joggal, de a gyerekek szenvedése rendszerint megérinti. Nyitja is a száját, hogy kifejezze együttérzését, de Aenae megelőzi, a kancellár pedig nem akar tolakodó lenni, ha már a gyászoló anya nem kíván erről beszélni. De a szája egy kicsit nyitva marad a megdöbbenéstől, a következőkre ugyanis végképp nem számított.*
- Értem.
*Céltalanul tologatni kezd maga előtt néhány írást, ugyanis nem szeretne sokáig a sárga szemekbe nézni. Főleg mert a benne élő bürokrata ellenvetéssel fog élni.*
- Szomorít, hogy figyed nem hozta meg a remélt boldogságot, hiszen mi másért kérnél tőlem ilyen szomorú dolgot?
*Ismét felnéz és bár mosolyog, kínban van. Ez alighanem látszik is rajta.*
- Távol áll tőlem, hogy próbára tegyem türelmed, de szabadjon megjegyeznem, hogy a hivatalos út megköveteli tőlem, hogy meghallgassam a másik felet is.
*Fogalma sincs, hogy mit követhetett el az a Thargodrym fattyú, amiért ifjú felesége máris a házasság felbontására utasítja? Alighanem más lányoknál is kereste az üdvözülést és ez kiderült. Bár ez nem valószínű. Akkor már értesült volna Nirs halálhíréről. Tehát valamiért terhes lett neki a férje. Ismét az előtte heverő lapokra koncentrál, de csak azért, hogy ne lehessen észrevenni rajta a felismerést. Hát persze, a wegtoreni. Magába bolondította ezt a fruskát, és... és ez még a kancellár hasznára válhat a későbbiekben.*
- Hacsak nem... *néz még mindig maga elé, aztán felnéz valami cinkos csillogással a szemében* Hacsak nem feleséggént kéred ezt tőlem, hanem a Vashegy úrnőjeként utasítasz rá.


408. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:34:29
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1414
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Szerencsére nem kell sokat várnia a kancellárra, mert az pikk-pakk megjelenik.*
- Én is örülök, hogy láthatlak.
*Végül is előző éjjel Kagan ökle úgy kiütötte, hogy Aenae hirtelen azt hitte, hogy kilehelte a lelkét is. Öröm, hogy túlélte. Meg azt is, hogy Cha'yss a kedvéért megcselekedte volna azt, amit Kagan ökle nem tudott. Ez a momentum még mindig egyszerre hízelgő és ijesztő is.*
- Több dolog miatt jöttem. Kezdem is az elsővel. Őt itt.
*Emeli fel a kalitkát, miközben leül.*
- Neked szeretném ajándékozni. Nem bírtam otthagyni, megláttam és azt gondoltam, hogy egy ilyen szép, intelligens madár a kedvedre való volna.
*Úgy mosolyog, mint egy aranyos kislány, aki rajzolt az apukájának valami bénát, de az nagyon hálás érte. Legalábbis látszólag. Nem hiszi, hogy Habrertus öröme felhőtlen lesz a szárnyastól, ugyanakkor meggyőződése, hogy Habrertusnak szüksége van egy efféle jószágra. Ha másért nem, hát azért, mert igen hivalkodó, büszke darab a fényes piros tollaival és csiricsáré farktollaival.*
- A másik ügy Troddé, tudod pásztor. Azt gondoltam, hogy kaphatna még földet, nem? Szorgalmas, jó ember, ha nagyobb olyan területen gazdálkodhatna, amely a sajátja, akkor az a Vashegynek is hasznára válna. Legalábbis én így gondolom.
*Egyrészről valóban ez lenne az indok, a másik részről pedig az, hogy Cha'yssnak is odaajándékoztak egy nagyobb földdarabot, Aenae pedig nem akarja, hogy emiatt a helyiek ne érezzék úgy, hogy bármi hátrányba kerültek volna.*
- A harmadik dolog... Nos az nem annyira örömteli. Tudod a gyermekem. Kislány, Nievesha. Szóval ő egy jobb helyen van már...
*Ezt Habrertus akár úgy is értheti, hogy elvetélt, vagy halva született és Aenae nem véletlenül fogalmaz ilyen kétértelműen. Abban meg tényleg biztos, hogy Pyctánál jobb helyen van, mint nála valaha is lehetne.*
- De nem erről akartam beszélni. Sőt nem is akarok róla beszélni.
*Elhúzza a száját, közben maga elé mered, nem kell megjátszania magát, tényleg megrázó a számára az egész dolog, hiszen eleve nem is akarta azt a gyereket. Felnéz Habrertusra, topázsárga tekintetét a férfiéba fúrja.*
- Azt akarom, hogy semmisítsd meg a házasságomról szóró papírost, és valamennyi másolatát. És töröljük ki, felejtsük el. Én ki akarom törölni, el akarom felejteni.
*Az "akarom" szót mindahányszor megnyomja. A kancellár felfoghatja parancsnak is, noha Aenae csak kérésnek szánja. Egy nagyon határozott kérésnek. Legalábbis egyelőre.*


407. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:41:30
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 693
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*A Vaskorsóban mindenkor kellemes időzni, de sajnálatos módon az egyszeri kancellár élete nemcsak játék és mese. Így miután érzékeny búcsút vett a korábban kiállhatatlannak megismert, de valójában szívélyesen is viselkedni tudó kocsmárostól, már a Radkraalnál jár. Alig nyit be az épület ajtaján, már hallja is, hogy valaki zörög a hivatalánál.*
- Jövök már, jövök! *morogja félhangosan, mert bár az egyértelmű tény, hogy nélkülözhetetlen és ezt rendszerint élvezi is, néha elvárná, hogy békén hagyják a kérelmezők jelentéktelen problémáikkal. Alig lép közelebb már látja is, hogy Aenae érkezett hozzá. Egy szemvillanás alatt átrendezi arcvonásait és egy behízelgő mosoly terül el rajta.*
- Ó, bocsáss meg, úrnőm, nem tudtam, hogy te tisztelsz meg látogatásoddal. Örvend a szívem, hogy ismét láthatlak.
*Gyors pillantásokkal szemrevételezi a fruskánál lévő dobozt és kalitkát, benne egy errefelé egzotikus állatnak számító papagájjal. Legott meg is állapítja, hogy a lány szertelen fényűzése visszatetsző, és ezúttal könnyedén megfeledkezik a báró ajándékáról. Már csak azért is, mert azt korántsem tartaná luxusnak. Neki, az ő pozíciójában igazán kijár. Bár kedveli az öszvérét, igazán a szívéhez nőtt az évek alatt, de mégsem járja, hogy a Vashegy nagy hatalmú kancellárja egy kevésbé tetszetős állat hátán járja a vidéket, ha a kötelesség szólítja.*
- Kérlek, parancsolj beljebb!
*Kinyitja a jókora kulccsal a zárat, szélesre tárja az ajtót és hasonlóan széles mosollyal engedi maga elé Aenae-t. Ha a lány nem utasítja vissza a gesztust, mögötte ő is behalad a Kancelláriára. Mint látható, Hubi úriember. Megadja a köteles tiszteletet a Vashegy úrnőjének. Azt pedig felesleges is külön említeni, hogy így hátulról is szemügyre veheti. Ha beljebb kerültek, az asztala mögé siet és egy előzékeny mozdulattal jelzi, hogy Aenae foglaljon helyet. Persze ő maga sem ül le addig, amíg Aeane nem tette ezt meg.*
- Ha nem tolakodó a kérdésem, miben állhatok szolgálatodra?


406. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:04:14
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1414
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Aenae alaposan fel van málházva, elvégre mindenféle cuccokat összevásárolt. Szokták mondani, hogy a vásárlás jó hatással van a nők idegrendszerére és tessék, Aenae az élő példa, hogy csakugyan így van. Bár Effy állapota egy kissé aggasztja, de nem tudja, hogy kivel beszélhetne erről, valamelyik hülye bátyjával? Na, az teljesen kizárt! Nyilvánvaló, hogy barátnőjének kell némi idő, Aenae nem szeretné túl rámenősen rátukmálni Effyre a társaságát, de egyértelmű, hogy több időt kell vele eltöltenie. Ezen gondolkodik, miközben a piacról tart hazafelé. Egyik hóna alatt a macska egy dobozban, a másikban kalitkában a papagáj. Előbbi hangosabb, mint az utóbbi és Aenae pár karmolással is gazdagabbá válik a piacról való hazaút során. Figyelmét elterelendő, többször emelte menet közben az arcával egy magasságba a kalitkát, hogy tanítgathassa a madarat az "illeték" szóra. Eleddig nem úgy tűnik, mintha sikerült volna betanítani. Ettől Aanea kicsit csalódott ugyan, de ez a csalódás közel sem fáj annyira, mint az újabb karmolás.*
- Jajj ciculi, nemár! Otthon majd kapsz tejecskét és minden rendben lesz, jó? Jó cica leszel, én meg jó gazdád. Alhatsz a lábamnál, meg ilyenek.
*A Radkraalba érbe a macskás dobozt leteszi a földre Habrertus irodája előtt. Mielőtt kopogna eltűnődik azon, hogy vajon nem kellene-e a kancelláriát egy nagyobb irodába költöztetni? De aztán úgy dönt, hogy nem foglalkozik egyelőre ezzel a kérdéskörrel. Inkább csak kopog és reméli, hogy a drágalátos Habrertus "otthon" van, merthogy nemigen szeretné sokáig térítgetni a madarat, még rossz szavakat tanulna meg nála.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 406-425