Amon Ruadh - Radkraal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
RadkraalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 432. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

432. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-26 21:10:49
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//Mer a nézését meg a járását száz aranyért nem adnám//

*Az események felpörögtek majd a kancellár a maga természetes stílusával, ami még erőt is sugárzott ki rakta a részeges alakot. A csevegést gyakorlatilag már a nő is befejezte, így amikor újabb vendégek érkeznek a férfi jelzését hamar felfogva meghajol felé és elköszön. Az érkezőkkel nincs dolga így feléjük csak bólint, és távozik az irodából.
Továbbiakban már nem nézelődik inkább a lovához tart, és egyett-egyett magához vesz a törpék alkotásaiból. A hajtűt a hajában helyezi el, a legyezőt a keze ügyében tartja, illetve rögzíti a nadrágja övtartó pántjához. Míg megfelelő tokot nem szerez hozzá. Ez korábban is eszébe juthatott volna, de így sem fog sok gondot okozni a beszerzése. Mindenesetre a holmija többi része a kapuban várja, majd indulhat is végre haza pihenni, és dolgozni. A kapu már távolról is látszik, így hamar eléri az uticélja első szakaszát, remélhetőleg probléma mentesen távozhat noha az elf sok zűrt kavart a számára.*


A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.05.27 09:51:59, a következő indokkal:
Kérésre.



431. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-19 14:56:00
 ÚJ
>Sharen'na Wylfgart avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*Szórakoztatja, hogy a nagybecsű kancellár azt hiszi, holmi becsületért ragadott fegyvert a vad leány, s mészárolt le egy tucat embert. Becsülete neki már rég nincs, puszta kalandvágy, vérszomj, na meg a pénz vezérelte. Régen mártotta már emberi húsba nyilait, rég érezte a fosztogatás nyújtotta különleges mámort. A becsületnek és eszméknek ehhez semmi köze, csupán egy falatot akart visszanyerni régi életéből. De nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a mutatvánnyal csak még távolabb lökte magát az ismerős pusztától, s az oly nagyon vágyott szabad élettől. Ha vissza is kapja íját, már kimondta azokat a súlyos szavakat, amelyek beláthatatlan időre idekötik, az idegen és rémisztő erőd falai közé.*
- Még jó, hogy én nem vagyok ilyen hős. Csak egy egyszerű, tudatlan "vad".
*Állja a kemény tekintetet, s hasonló magabiztossággal próbál válaszolni, élesen megnyomva az utolsó szót, mintha saját magát gúnyolná ki. Megkapta már nem egyszer ezt a jelzőt, nem épp bóknak szánva, s ahogy elnézni az ittenieket, na meg az előtte ülő, takaros, jómódú kancellárt, nem kizárt, hogy a férfi is ugyanezt gondolja róla. Hiába a nyájas szavak, burkolt dicséretek, Renna talán soha nem fog ebbe a rétegbe tartozni, s az itteniek sem fogják soha befogadni vagy elismerni.*
- Köszönöm.
*Mormogja, miközben végigfut a hátán a hideg a férfi hirtelen váltása miatt. Nem erre számított, s ez csak még jobban felerősíti azt a riasztó, gyomorgörcs szerű érzést, ami a veszélyre szokta figyelmeztetni.*
~Kígyó... Ki tudja, mikor mar halálra.~
*Ezekkel a gondolatokkal távozik, csendben és engedelmesen, jobbjában szorongatva az értékes papírt. Ahogy becsukja az ajtót, egy halk, megkönnyebbült sóhaj szakad fel torkából.*
~No, de merre lehet Rorkir?~
*Jut eszébe az egyetlen személy, akinek a társaságában egy kicsit kellemesebben érzi magát.*


430. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-12 16:59:38
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

- Ah, brávó! Brávó!
*A jó kancellár látható megelégedéssel dől hátra székében, két tenyerét párszor hangtalanul összeüti, tapsolást mímelve.
~Milyen kis önérzetes.~
Egy pillanatra meghökken rajta, hogy ezt miért raccsolva gondolta, de aztán lélekben vállat von. Ennek igazán nincs jelentősége.*
- A harcosok egyenessége és nyíltsága. Meg kell mondjam, mindig lenyűgözött az efféle természetes egyszerűség. Csodáltam és csodálom, hogy a magadfélék kérdés és kétely nélkül szállnak harcba, olyan fennkölt eszmékért is, mint *tesz egy kis kézmozdulatot, mintegy jelezve, hogy ő a maga részéről csak mérsékelten tartja nagyra azt amivel példálózik* a becsület.
*Ebben persze van egy kis él is, hiszen védtelen pórok lemészárlása ritkán tartozik ebbe a kategóriába. De Hubi már csak ilyen kis kekec.*
- De mondd meg nekem! *hajol előre és mivel Sharen'na is épp ezt teszi, arcaik közel kerülnek egymáshoz* E hősök közül hányan teremtettek maguknak jólétet és hányan végezték valami jeltelen gödörben elkaparva? Attól tartok, hogy erősen az utóbbi felé billen a mérleg nyelve.
*Ez természetesen nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a jó kancellár gondolatai hajlamosak messzebb csapongani.*
- Akárhogy is... *visszadől a székében, maga elé húz egy ív papirost, megmártja a tintában a tollat és körmölni kezd* Térjünk vissza a mi kis ügyünkre! Vissza szeretnéd kapni a fegyvered és *hamis somolygással pillant fel* bármit képes vagy megtenni érte. Módfelett ígéretes. Mint ahogy az a kis... hm... hűségeskü is, amivel a Vashegy úrnőjét elkápráztattad. De ha őt meggyőzted, nekem sincs okom rá, hogy ne teljesítsem a kérésed. Ha nem tévedek, a kapuőrnél van az íjad.
*Sharen'na elé csúsztatja az írást.*
- Mutasd fel ezt neki, és visszakapod. Ha pedig más nincs... *ismét hátradől és ezúttal valóban olyan hidegen néz a lányra, mint a kígyó a kiszemelt prédájára* Távozhatsz. Számos fontos ügy igényli még figyelmem.
*Arcára fagyott mosollyal nézi, ha Sharen'na távozik. Az első adandó alkalommal - és van egy olyan érzése, hogy erre nem kell majd sokat várni - a Gödörbe fogja löketni. Annak hidege majd kiszívja belőle ezt a dacot. Legalábbis reméli, hogy csak ennek okán vagy korából fakadó fáradtsága miatt döntött most így, nem pedig Dora jutott eszébe. Amikor pedig magára marad nekilát, hogy a wegtoreni uracska dolgát is elvégezze.*

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.12 17:01:19


429. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-12 10:08:48
 ÚJ
>Sharen'na Wylfgart avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

* Fejét enyhén oldalra döntve hallgatja a kancellár magyarázkodását. Van valami nyugtalanító higgadtság és kimértség a férfiban, mintha udvariaskodó tartózkodása csupán egy lehetséges hirtelen támadás elmaszkírozása lenne. Mint egy kígyó, aki beásta magát a homokba, várva a szerencsétlen áldozatra. De Renna talán nem az a gyanútlan, naiv áldozat, aki vakon belesétál a kígyó méregfogaiba. Nagyon jól tudja, mi mindenre képesek a nagy hatalmú férfiak, a mi mindent tehet egy nő azért, hogy érvényesítse akaratát. Bár ez a törzsében nem volt jellemző, a városban bőven volt ideje kitanulni ezeket a praktikákat. Amúgy sem ragaszkodik szűziesen testéhez, inkább azt is egyfajta eszköznek használja, ami előrébb viszi az életben. Így Hubi furcsa magyarázkodás sem érinti meg, legszívesebben kinevetné, de sikerül elnyomni ezt a nem túl alázatos gesztust, s csupán egy hitetlenkedő mosolyba sűríteni.*
-Hagyjuk ezt a felesleges félrebeszélést.
*Igyekszik rövidre zárni a témát, tudatva a másikkal, hogy nem igazán érdekli, miféle pletyka terjeng a kancellárról.*
-Képes vagyok bármire, hogy az íjam visszakapjam. Ha az kell, szolgálok bárkit, bárhogyan.
*Ha teheti, ismét megpróbál lopni a kettejük közti térből, hogy éreztesse, ő nem az a megszeppent leány típus.*
- Nagyon jól tudom, mit akar a legtöbb férfi egy magam fajta nőtől, nem kell terelni a témát. Az egyenes, tiszta utat jobban szeretem.
*Megereszt egy pimasz mosolyt, s várakozón tekint a férfira. Vajon kimondja majd az öreg, mit is akar tőle, vagy tovább játszadozik a lánnyal, s kerülgeti, mint egy megszeppent macska?*


428. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-05-03 11:06:56
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*Igazság szerint Hubi nem gondol rá, hogy Sharen'na tartana tőle. Elvégre nem harcos ő, hogy veszélyt jelentsen egy fegyverforgatóra, legalábbis fizikai értelemben nem. Éppen ellenkezőleg. Az már megfordult a fejében, hogy adott esetben egy felbőszült férj vagy jegyes óhajt majd bosszút állni rajta, de bízik benne, hogy pozíciója megvédi az ilyen atrocitásoktól. Ahogy eddig is tette. Arra a megjegyzésre, hogy a lány tulajdonképpen csak áldozat ebben a csúnya históriában, udvariasan biccent egyet. Természetesen. Most, hogy Aenae végzett a főkolompossal, magától értetődik, hogy cinkosai mindent igyekeznek majd a nyakába varrni. Mivel pedig Hubi nemcsak kancellár, de ember is (bár ezt egyes rosszindulatú lelkek vitatják) ezt meg is tudja érteni. Emberi dolog ragaszkodni az élethez, mint ahogy azt Sharen'na is kifejti.*
- Ki akar? *kérdez vissza szinte vidáman, és itt most nem tér ki arra a mellékkörülményre, hogy bizonyára azok a pórok sem akartak* Fordítsunk akkor kicsit a dolgon. Dicséretesnek tekinthetem, ha vezekléseddel a Vashegy érdekeit kívánod szolgálni. Így megfelel?
*Az pedig szintén dicséretes, hogy Sharen'na tud olvasni a sorok között és azon van, hogy a kancellár dolgát megkönnyítse. Hubiba azonban belebújt a kisördög. Egy örömtelen mosoly jelenik meg az arcán és tesz egy apró kézmozdulatot amivel jelzi, hogy a kacéran előrehajoló lány nyugodtan dőljön vissza.*
- Egy harcosnak a fegyvere a mindene. Megértem, hogy szeretnéd visszaszerezni és minde ntőlem telhetőt megteszek, hogy ez megtörténhessék. Ezért igyekvésed - ha már ezt a szót gyakran használjuk - dicséretes és nem veszem rossz néven ha nem ismersz egyes, a Vashegy környékén közkeletű és természetesen rosszindulatú pletykákat. Emberszólásban jeleskedő naplopók azt terjesztik, hogy szerény személyem hajlamos rá, hogy ártatlan leányokat bizonyos előnyökhöz juttasson, erkölcstelen tettek fejében.
*Rosszallón, de azért mosolyogva megcsóválja a fejét.*
- Az istenek a tudói, hogy semmivel sem szolgáltam rá e méltatlan híresztelésre. Akik ismernek tudják, hogy mindig az őszinte segíteni vágyás vezérel, saját érdekeim, esetleges vágyaim soha nem vegyíteném hivatali kötelességeimmel.
*Ismét a lányra pillant és arra gondol, hogy egy fenét nem, főleg ha egy ilyen finom portékáról van szó.*
- Többek között ezért is ajánlottam fel, hogy a te elképzeléseid is szívesen meghallgatom. Épp ezt teszem, és tartom magam annyira jó emberismerőnek - de kérlek javíts ki, ha tévednék - iménti kérdéseddel már fel is vázoltál egy megoldást.
*Kicsit hátradől és olyan arckifejezést ölt, mint aki épp kegyet készül gyakorolni.*
- Mint említettem volt, a pletykák igaztalanok. Az viszont valós, hogy segíteni szeretnék rajtad. Amennyiben úgy érzed, hogy számodra üdvös megoldás ha kedvemre tennél *alig észrevehető, apró sóhaj* nem zárkózom el tőle, hogy megfontolás tárgyává tegyem.
*Most rajta a sor, hogy kissé előrehajoljon és elmosolyodjon.*
- Amennyiben sejtésem nem téves és gondolatommal nem sértelek meg. Ezt ugyanis mindenképp szeretném elkerülni.


427. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-04-29 14:30:59
 ÚJ
>Sharen'na Wylfgart avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Készségesen és némán követi a kancellárt, miközben igyekszik felmérni ellenfelét. Nem egy nagydarab férfi, inkább tűnik törékenynek, így valószínű a barbár nő könnyű szerrel elintézné. Csábító a gondolat, hogy pár jól irányzott rúgással és ütéssel szétzúzza a vénember csontjait, ám ebben több dolog is akadályozza. Egyrészt nem hagyták őket kettesben távozni, valószínű másnak is feltűnt, hogy nem lenne a legokosabb dolog egy vaddal kettesben hagyni a könyvkukacot, másrészt, még mindig az erőd falai közt van, aligha jutna ki élve egy ilyen tett után.
Biztos távra áll meg a férfitól, s gyanakvóan figyeli minden mozdulatát. Nem buta ő, nagyon is tudja, milyen céljai lehetnek vele a kancellárnak, s hogyan kéne bizonyítania elszántságát. Az egyelőre nem fordul meg a fejében, hogy a férfit kicsit más érdekli, egyelőre csak annyit sejt, hogy nőként kell majd magát alávetnie a másik akaratának.*
- Csúnyán becsaptak, nem tehetek róla.
*Vonja meg a vállát hanyagul, miközben lehuppan a felkínált székre.*
- Nincs ebben semmi dicséretes, csupán nem akarok meghalni.
*Bűntudatot valóban nem érez, hiába szembesítenék állítólagos bűneivel, szeme sem rebbenne. Na és ha lemészárolt pár ártatlan embert? Életének mindig is szerves része volt a vérontás és a halál. Az erősebb elveszi a gyengébb javait. Ez az élet, természet rendje.*
- Zálogot? Ugyan, mit adhat egy magamféle nő, akitől már így is mindent elvettek?
*Hajol közelebb pár arasznyival, vadul és elszántan csillogó szemeit a másik tekintetébe fúrva. Szája szegletében egy halvány, ördöginek is mondható mosoly szökik, miközben egy kócos tincset füle mögé tuszkol.*
- Ha az íjamról van szó, jöhet bármi, állok elébe.
*Nem ijed meg attól, hogy minden porcikáját odavesse a férfinak, ha ez kell győzelméhez. Volt már dolga az ellenkező nem mindenféle képviselőjével, annyiban azért reménykedik, hogy ez a kancellár tán tisztább, mint némely, koszos kocsmákban részegen összeszedett fickó. Bepucsítani valóban nem jutna eszébe, de ha a férfi hangot ad efféle szándékának, felfedezhet a nő arcán egy pillanatnyi, átfutó undort. Nem először lenne része viszont ilyen kalandba, így hamar elfogadná a gondolatot, hogy a vénember természetellenes útját választotta a közösülésnek.*
- Egyéb zálog nem is érdekli?
*Teszi azért hozzá, szurkálódva, hiszen megvan a véleménye az olyan férfiakról, akik csak ezt az alternatív útvonalat díjazzák.*


426. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-04-26 11:14:09
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*A jó kancellár figyelmét nem kerüli el, hogy Sharen'na milyen pillantásokkal illeti Aenae-t, de ebben nem is talál semmi furcsaságot. Bizonyára nehezen viseli ezt a helyzetet. Ő maga viszont sokkal kedvesebb gesztust kap, amit akár minden kétséget kizáróan tiszteletreméltó pozíciójának is gondolhatna. Hubi azonban kígyó, mint az közismert, és inkább arra jut, hogy jobb lesz óvatosnak lennie. Nagyjából ez jár a fejében míg a Radkraalig érnek. A Kancelláriára érve lehuppan karszékébe az íróasztal mögé és rövid ideig látszólag céltalanul rakosgat maga előtt különféle papirosokat.*
- Nos...
*Hátradől a székben, két kezének ujjait összeérinti mellkasa előtt és érdeklődve néz a lányra.*
- Nem kívánlak kitenni annak a kellemetlenségnek, hogy gyalázatos tetteitek részleteid felidézd, amivel magamnak is értékes időt spórolok. Talán térjünk is a tárgyra! Ha jól értettem, megvan benned a hajlandóság, hogy jóvá tedd azt amit elkövettél, de legalábbis csökkentsd annak súlyát.
*Joviálisan biccent egyet.*
- Ez mindenképp dicséretes.
*Még egyszer végigméri az előtte állót, legszívesebben megkérné, hogy forduljon egyet. Elvégre az aprólékos kancellárt minden részlet érdekli. De végül csak int, hogy Sharen'na foglaljon helyet, aztán kissé oldalt fordul, és kihúzza az asztal egyik fiókját. Minden rendben, jól emlékezett. Ott a tégely.*
- Tehát, ha jól értettem, vissza szeretnéd kapni a fegyvereid. *fordul vissza a lány felé egy mosollyal* Meglátásom szerint ettől az úrnő sem zárkózik el, így én sem látok erre okot. Mindazonáltal egyelőre nem vagyok meggyőződve róla, hogy ebben az esetben nem folytatod ott, ahol abbahagytad.
*Tesz egy elhárító kézmozdulatot.*
- Ne érts félre, kedvesem, nem arról van szó, hogy csupa rosszat feltételeznék rólad. De meg kell értened, hogy a történtek fényében, legalábbis egyelőre, a szavad önmagában nem elég. Szükségeltetik, hogy jószándékodról valami zálogot is adj. Megtehetném, hogy efelől én döntsek, de mivel rokonszenvem élvezed, nem zárkózom el tőle, hogy a te elképzeléseid is meghallgassam és megfontoljam.
*Várakozón, kis mosollyal dől hátra. Elképzelhető, hogy Sharen'na nem ismeri őt és nem rögtön az jut eszébe, hogy bepucsítson, mint egy sárló kanca, de mit lehet tudni? Eszes lánynak tűnik, és talán az ő híre is túlterjeszkedett már a Vashegyen. Ami nem mindig számít kívánatosnak, bár ez esetben nem lenne hátrány. Persze ha Sharen'na másra gondolna, a jó kancellár azon is hajlandó elgondolkozni.*


425. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-22 17:14:27
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*Szerencsére nem kell sokat küszködni az Ezüstcsörgő főzetével. Szinte már szükség sincs rá, a fiú szemlátomást lecsillapodott. Ebben bizonyára szerepe lehet a favágó jókora tenyerének és erejének is, de Hubi nem akar kockáztatni. Jobb, ha pihen egy kicsit a fiú. A rémálmait nem űzi el, de az is valami, ha egy rövid ideig nem kell látnia őket.*
- Rendben van. *mormogja kicsit bosszankodva, amikor nagylelkűen felajánlott segítségét visszautasítják. Nem is annyira a gesztus hiábavalósága miatt lesz morózus, inkább azért, mert Greogr szemmel láthatóan nem rajong az ötletért, hogy szembesítse őt a haramiákkal. Ezzel megnehezíti a kancellár dolgát, és Hubi nem látja át, hogy mi félnivalója lehet a Vashegyen? Ráadásul egy ilyen jól megtermett embernek. De annak sem látja értelmét, hogy erőltesse a dolgot, így amikor a favágó engedélyt kér, hogy ő is csatlakozhasson a többiekhez, Hubi nagy kegyesen biccent egyet.*
- Menjetek, pihenjetek le! Ha a kijárattól balra tartotok, el fogjátok érni a hosszúházat. Nem lehet eltéveszteni, olyan mint amilyennek a neve mondja. Ott találhattok szállást éjszakára.
*Mert a jó kancellár nem feltételezné, hogy máris indulnának vissza a falujukba. Ő nem tenné. Kényelmesebb annál, hogy egy ilyen, legalábbis számára nagy út után máris forduljon vissza.*
- És ha mégis szükségetek lenne valamire, még nyugtató főzetre, bármire, tudjátok, hogy hová forduljatok.
*Int egyet, hogy befejezte a kihallgatást és vendégei távozhatnak. Amikor ez megtörténik, kicsit gondterhelten néz maga elé. Valami mindig történik, ami nem jön jól. Néhány mihaszna haramiára most végképp nem volt szüksége. És mivel a kancellár nem szereti ha kellemetlenséget okoznak neki, ha van beleszólása, akkor nem lesz szép sorsa a zsiványoknak.*
- Hát, mit gondolsz erről, Jágó? *kezdi összerendezgetni azokat a papirosokat amiket majd visz magával az erődbe* Cifra történet, nem igaz?
*Mikor végzett, az egyik fiókból előkotor egy kissé viseltes bőrkesztyűt és annak védelmében nyújt egy szem mandulát a madárnak, amit az asztalon heverő kis tálkából csippentett fel. A mandulát, nem a papagájt.*
- Viszont a lány igen szemrevaló...
*A kancellár az ajtó felé fordul, a papagáj pedig mostanra elcsipegette a mandulát és véleménye van a kérdésről.*
- ILLLETÉK!
*Hubi kicsit unottan fordul vissza, elvégre Jágó észrevétele nem kifejezetten tartozik a tágyhoz.*
- Elhallgass! Azt hiszem, hogy sokat kell még gyakorolnunk, hogy igazi, társaságbeli szárnyasként tudj viselkedni.
*Elvigyorodik, mert megszállja a kisördög.*
- Kezdetnek az is jó, ha azt mondod: Aenae egy rima.
*Ezt nem ismétli el, hiszen eszébe jut, hogy a papagáj Aenae előtt is produkálhatja magát és akkor a jó kancellár bizonyos magyarázattal lenne kénytelen szolgálni. Inkább ad még egy mandulát a madárnak, aztán a paksamétát felkapva zárja be maga mögött a Kancellária ajtaját és indul fel az erőd felé.*


424. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-18 10:37:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Ősök útja elől menekülve//

*A kancellár lejegyez mindent, amit arra érdemesnek talál. Hol a favágó, hol a fiatal, sziritáni kölyök veszi át a szót és lassan körvonalazódhat Habrertus előtt a történtek rajzolata.
Amikor pedig az ifjú férfi elveszti a józanságát és kiabálni kezd, a kancellár érthetően neheztel rá, majd a széles vállú amoni favágó lefogja és próbálja nyugalomra bírni a megveszettnek tűnő kölyköt. A madár sem örül az eseményeknek, szárnycsapdosva, visszhangozva a neki tetsző szavakat kárál, míg a kancellár odébb nem teszi a kalitkáját.
Mire Habrertus elkészül a forrázattal, addigra alábbhagy a kölyök erőlködése, hogy kiszabaduljon a bilincsként tartó marokból, vörös, könnyes szemmel, mindent feladva issza meg a belédiktált italt, amitől hamarosan lenyugszik. Az amoni munkás ennek ellenére még mindig a vállán nyugtatja a kezét.
Miközben a kancellár beszél, a sziritáni csak mered maga elé, de a lány abbahagyja a sírást, az asszony is csodával határosan elhallgat, a favágót is láthatóan megérintették a történtek.
A szolga érkezik Habrertus tapsára és meghajolva elviszi az irományt, amelynek tartalmát a kancellár megosztja az ott lévőkkel is. Csak a favágó bólint, a kölyöknél, úgy tűnik, hatott a nyugtató, mert csak bámul maga elé üveges, vörös szemekkel, miközben a lányka a hátát simogatja.
Az addig káráló asszony is megkapja a maga válaszát, amire bólint, óvó kört rajzol a szíve fölé, hogy elűzze a rossz szellemeket.
Az utasításra, miszerint hárman hagyják el a kancelláriát és menjenek pihenni, míg Habrertus a favágóval elindulnak a feltételezett tettesekhez, Greogr láthatóan szárazat nyel.*
- Kegyelmetes uram, én nem szeretném közelrül látni azokat a barbárokat. Féltem az életem és a családom. *Vallja be lesütött szemekkel. De ki ne félne azoktól, akik ilyen szörnyűséget követnek el?
A kérdésre, hogy szükségük volna-e valamire, az asszony mondana valamit, de az ura szemének villanására inkább lenyeli a kimondatlan szavakat.*
- Nincs, kancellár uram. *A favágó és családja amoniak, csak a sziritáni kölyök rokonuk szegről-végről. Ezért is vágtatott hozzájuk, amikor a fosztogatás megtörtént. A fiatal férfi nem mond semmit, megtörten, leeresztett vállakkal ül a széken és mered maga elé. Az asszony és a lány felemelik, készséges bárányként hagyja magát vezetni.*
- Én is mehetek, kegyelmes uram? *Kérdi kezeit tördelve a favágó, remélve, hogy nem kell szembenéznie azokkal, akikhez Habrertus igyekezni akar.*


423. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-15 18:36:20
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*A jó kancellár igyekszik annyira együttérző és előzékeny lenni, amennyire csak képes. Bármilyen pragmatikus gazember, de azért neki is van szíve. Elképzelni legalábbis el tudja, hogy milyen szerencsétlenség a vele szemben ülőknek az, ami számára csak statisztikai veszteség és törvény elleni vétség. No meg ott van az a fiatal lány is. Ezek okán is van, hogy nem sértődik meg amikor kínálása süket fülekre talál. Minden bizonnyal meg vannak illetődve a pórok, hogy magas személye elé járulhattak.*
- Értem. *bólogat a fiú által elmondottakra és jegyzetel* Ha a Vashegy adót vet ki, azt nem így teszi és az adó elmaradása esetén sem vetemedik ilyesmire. Hitvány gyilkosok tették ezt, akik tettükért keservesen meg fognak lakolni.
*Most pedig kegyesen mosolyog ahogy a lány aggodalmasan kérdezi a többi falu sorsa felől. Épp szeretné megnyugtatni, hogy ügyük jó kezekbe került és a környező települések lakóinak nem kell hasonló gyalázattól tartaniuk, de a fiú megelőzi. Kicsit rosszallóan fordul felé amiért nem hagyta szóhoz jutni, aztán a rosszallás felháborodásba csap át amikor az ifjú kiabálni kezd, ez pedig enyhe rémületbe amikor már az asztalára támaszkodva kiabál vele. A jó kancellár végül már valóban megijedve hőköl hátra ültében, amikor a jó erőben lévő favágó is csak üggyel-bajjal tudja megfékezni az őrjöngőt. Aki egyébként nem tesz nagy kárt. A könyveket fel lehet venni, a tinta nem ömlik pótolhatatlan iratokra. Jágó érzékeny lelkét azonban felkavarja a kis közjáték.*
- NEVETTEK! NEVETTEK! NEVETTEK!
*Az intelligens szárnyas riadtan rikácsol és legalább olyan ijedten borzolja a tollait, mint Hubi a szakállát. Utóbbi hamarabb összeszedi magát, felkel a helyéről és a kalitkát a helyiség átellenes végébe viszi. Semmi szükség rá, hogy fokozza a hangulatot. A kancellár ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy Aenae kicsinyes bosszúja volt ez az ajándék.*
- Tartsd! Mindjárt kap valamit, amitől jobban lesz. *szól oda a fiúval küzdő embernek és az egyik szekrényhez lép, egy darabig kotorászik benne. Azután egy kis vászonyszütyővel tér vissza az asztalához. Ezüstcsörgőnek szárított virága van benne, még az Ispotályból mentette át ide, hogy legyen egy kis házi patikája. Jobb híján a pecsétviasz olvasztására szolgáló mécses lángja felett forral vizet egy pléhbögrében és ezzel forrázza le a virágot. Felötlik benne egy kézenfekvő és sokkal egyszerűbb megoldás, miszerint a mágból kivetkezett fiút a Gödörbe löketi arra az időre míg megjön az esze, és tudni fogja, hogy miként viselkedjen a Vashegy kancellárja előtt, de ezt végül elveti. Nem nehéz kitalálni, hogy miért. Amikor pedig a főzet elkészült, kis csemegeborral javítja fel, hogy kellemesebben lenyelhető legyen.*
- Idd meg ezt, fiam! *lép oda a favágó vasmarkában vergődő ifjúhoz* Segíteni fog, megnyugszol tőle.
*Ha a fiú nem hallgatna a szép szóra, csak szemével vág a favágó felé, hogy fogja le az őrjöngőt és Hubi leerőszakolhassa a torkán a nyugtató hatású tinktúrát. Ha pedig csillapodott a roham, meglehetős gyöngédséggel segíti fel a földről a lányt.*
- Nyugodj meg, gyermekem! Fiatal barátunk azt mondta, hogy a szekérrel érkezettek voltak akik elkövették a szörnyűségeket. Akkor pedig még itt vannak, noha nem győzöm hangsúlyozni, hogy ehhez a Vashegynek semmi köze. És itt is maradnak, hogy rokonaid Szántószélen nyugodtan alhassanak.
*Igyekszik nem belekönyökölni a kiömlött tintába miközben pár sort körmöl, majd tapsol és az érkező szolgának átadja az írást.*
- Elviszed ezt az amoni kapuőrségnek.
*Ennyi elég is lenne, de vendégei kedvéért az üzenet tartalmáról is beszél.*
- A nemrég szekéren érkezettek semmi körülmények között nem hagyhatják el a Vashegyet, az úrnő vagy az én ellentétes parancsom hiányában. Ha mégis megpróbálnák, haljanak meg.
*Ismét ötszemközt maradnak, amikor is az asszony rögtönzött diagnózist állít fel a fiú állapotáról. Hubiból pedig előjön a tudós.*
- Hah! *legyint egyet* Sa'Tereth-nek ehhez semmi köze, asszony! Ifjú barátunk olyasmit látott, ami egy erősebb léleknek is komoly próba lett volna. Bízzunk benne, hogy nem roppan bele jobban.
*Kicsit elhúzza a száját és félhangosan mormogja.*
- Ha Sa'Tereth keze lenne a dologban, nem úszta volna meg ennyivel.
*Dolgozik még kicsit a jegyzőkönyvön, beleveszi amit a fiú mondott, aztán hátradől és Greogrra néz.*
- A nyüvesek talán épp most adnak számot tetteikről az úrnőnek. Az fiú, az asszony és a leány jobb ha megpihennek, de te velem jöhetsz, hogy fejükre olvassuk bűneiket és méltó büntetést kérjünk. Egy szemtanú persze jobb lenne... *néz bizonytalanul az ifjúra és tudja, hogy nem fogja kockáztatni, hogy ilyen állapotban vigye Aenae elé* De jobb, ha kipiheni magát. És még valami.
*Előrehajol, kezeit az asztal lapján pihentetve fontja össze ujjait.*
- Mély sajnálatomra, életeket nem adhatok vissza. De javak elvesztésére létezik gyógyír. Szükségetek van valamire?
*Bármennyire is hihetetlen, Hubinak valóban van szíve és alkalmasint megérinti mások szenvedése. Legutóbb a pestis alatt érzett ilyet. Akkor az artheniori menekültek vezetője nyerte el igaz rokonszenvét és halálát őszintén meggyászolta. De természetesen van ebben némi hátsó szándék is.*


422. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:49:56
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 104

Játékstílus: Vakmerő

//Küldetésben//

*Ahogy a lány belép az épületbe, nagyon úgy tűnik neki, hogy a távozása óta a világon semmi sem változott. Ez jó esetben az embert megnyugvással töltené el, de Dorában mintha valami kis apró bosszankodást váltana ki. Mintha haszontalan lenne. Pedig igazán fontos üzenettel érkezett Habrertushoz, és hogy meg is adja a módját, a kellő hatást, poros ruhája mellett még a lábait is igen kapkodja, mintha már így is késésben lenne. De persze ennyire csak a bejárattól kezdett erőlködni, addig csak cammogott. Útközben már hatásos – mit hatásos, drámai – belépőjét is kiötölte. Egyszerre hoz rossz hírt, és egyszerre ad hírt arról, hogy ép és egészséges. Így a megrovástól sem kell félni.*
- Habrertus… *Löki fel a hangját a megfelelő hangszínre, ami olyan hathatós, hogy csak na, de amint kivágná az ajtót, nyekk, elakad. Tehát nincs bent senki. Vagy a kancellár nem számít a jöttére, és egy másik nővel hempereg. Nos, Dorának nyilvánvaló alanyi joga van a mosakodás lehetőségéhez meg az ágyhoz, amin osztozni szoktak, ezért bátorsággal felvértezve kinyitja a zárat, és belép.
És bumm, nincs bent senki.*
- Habrertus? *Még egy próba, a ma különösen hűséges írnok bekukkant a férfi saját lakosztályára is, de ugyanaz az eredmény. Szokatlan dolog ez. A kancellár nem itt punnyasztja a fenekét? Az egy dolog, hogy a lányt nem harsonák fogadták, de azért ne essünk már túlzásokba. Mi ez itt?*
~ Biztos elment inni. ~ *Vélekedik Dora, és miután lerakta a holmijait, és kissé végre meg is mosakodott, mint aki jól végezte dolgát, lerogy a kancellári székbe, amire amúgy le sem ülhetne, és az előtte heverő papírokra bámul. Mereng itt néhány percig, és érzi, hogy a fáradtság lassacskán a szemére kúszik. Mit is kellene most csinálnia?
A sarokban neszezést hall, és meglátja Dorát, Pengét és a patkányt. A vemhes nyúl még mindig vemhes, de lassan ki fog pukkadni.*
- Helló! *Kiált oda nekik, majd kelletlenül feláll, és egy kis rágcsálnivalót vet az állatoknak. Közeledtére, mint mindig, a két nyúl most is a falig hátrál, úgy tűnik, Dora már csak ilyen, egy természettudós fenyegető aurával. Attól még a finom falatokat elfogadják. Miközben esznek, Dora a könyvespolcot támasztva töpreng.*
- Szerintetek mit csináljak? *Érdeklődik az állatoktól. Amúgy húsipari termékként vagy tudományos alanyként szokott rájuk tekinteni, ez pedig elveti a beszélgetés lehetőségét, ám most annyira unja magát, hogy még ez is szórakoztatóbb. Végül eszébe jut: Ephemia miatt jött.* Ó, hogy az a…
*Újra az asztalhoz lép, és megint leül a kancellári székbe, ám most tényleg olyan fontos dolgot művel, ami ehhez szükséges. Memóriájából előássa az ominózus levelet, amelyet előző napja Cha'yss a rendelkezésükre bocsátott, és megpróbálja elkészíteni a tökéletes replikáját. Már eleget látott írást ahhoz, hogy utánozni is tudja azt, főleg egy ilyen kis apró, jellegzetes üzenetnél. Ez lesz számára a kiindulópont. Miután végzett, rutinosan a könyvek között kezd kutakodni. A birtoklási jegyzőkönyvek között azt reméli, hogy rábukkan arra, pontosan melyik telek tartozik az Aquista család tulajdonába. Talán egyszerűbb, ha nekiáll felkutatni őket, mint hogy itt ücsörög, még a végén a jó kancellár fülest kap róla a kapuőrtől, hogy nem azt csinálja, amit kellene. És persze amíg ez után az információ után nyomoz, megpróbálja megjegyezni a többi apróságot is, hogy minél jobban kiismerje magát a nagy családokon, illetve a birtokuk elhelyezkedésén. Így jár az, akit az Artheniorból szökött nemesek nem hívnak át uzsonnára: magától kell boldogulnia. Miután pedig ezzel is megvan, nem maradt más, mint eltenni a kis papírt, és nekivágni az útnak.*
- Majd jövök. *Kapja kalapját, és odaszól az állatoknak. Az ajtót nem felejti el bezárni maga után.*
~ Ilyen egy kiváló írnok. ~


421. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:24:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Ősök útja elől menekülve//

*A kancellárián a papagáj szárnyverdesésére csak a zavartan viselkedő kölyök és a favágó nem reagálnak, az asszony és a lány behúzott nyakkal és félősen összehúzott szemekkel néznek a számukra ismeretlen szárnyasra. A fiatal férfi túlságosan megkövült, a favágó pedig nem ijed meg a saját árnyékától.
Habrertus érzelmes kirohanására a széles vállú férfi csak bólint, az asszony még mindig nem mer megszólalni, a lány pedig a kölyökkel van elfoglalva. A legyintésre az asszony és a fehérre vált kölyök ülnek le, a favágó és a fiatal lány pedig állva maradnak. A korábban káráló asszonyon látszik, hogy annyira mondana valamit, de férjura haragjától tartva nem meri.*
- Márpedig ez a kölyök aztat mondta, hogy a fosztogatók... *Kezd bele a férfi, de a széken ülő kölyök hirtelen megszólal. Maga elé mered, mintha nem is ott lenne a kancellárián, ajkai halkan, gépiesen formálják a szavakat.*
- Az a szakállas barbár azt kiáltotta utánam, miközben menekültem, hogy vigyem hírül a Vashegy üzenetét. Három havonta minden falu tizeddel tartozik a Vashegynek, ha nem akar a Sziritán sorsára jutni. *A szemei vörösek a sírástól, a hangja hideg és élettelen. A kölyök egészen megtört, így néz fel a kancellárra. Tekintetében ki nem mondott kérdések árnya. "Hogyan történhetett ez meg? Ki a felelős?"
A borral való kínálásra nem érkezik válasz, a fiatal férfi szavai mintha megfagyasztották volna a levegőt a kancellárián.
Habrertus kérdéseire már nem jön válasz, a fiú újra maga elé mered, a favágó válaszol helyette.*
- Ez a gyerök elmenekült, mielőtt a haramiák végeztek, nem látta merre mentek azok, kegyelmetes uram. *Mondja dörmögve, halkan, mintha nem merne hangosabban megszólalni. A kancellár kérdésére a favágó bólint.*
- Aztat mondta, hogy kegyelmed véssen le mindent és aggyon valami nyugtatót neki. *Int a kölyök felé.*
- Meg hogy ő intézi a többit. *Teszi hozzá tiszteletteljes hangon.*
- Kegyelmes kancellár úr, *Szólal meg a lány halkan, félve.* a többi falut is kifosztják? Nekem rokonaim vannak Szántószélen. *A hangja sírós, láthatóan erőnek erejével tartja vissza könnyeit.
Az utolsó kérdéseknél, miután Habrertus mindent leírt, újra a favágó válaszolna, de a fiatal férfi újra megtalálja a hangját.*
- Ők voltak. *A tekintetében még mindig könnyek úsznak, de a pillantása már kemény és dühös, haragos lángok gyúlnak benne.*
- A szekereken! Ők voltak a fosztogatók! *Emeli fel a hangját.*
- Megerőszakolták a nőket! Megölték a férfiakat és felgyújtották a házakat! És nevettek! NEVETTEK! *Pattan fel a székből, a lány képtelen megállítani. A szájából nyál fröcsög, ahogy Habrertus asztaláig lép.*
- HOL AZ IGAZSÁG? MI NEM ÁRTOTTUNK SENKINEK! A VASHEGY NEVÉBEN TETTÉK! *Ordít magából kikelve, mire a favágó vasmarokkal lefogja. Az asszony újra kárálni kezd.*
- Megszállta a sötétség a lelkét! Sa'Tereth haramiái megmérgezték őtet! Miért teszed ezt velünk Eeyr anyánk? *Siránkozik jajongva. A lány pedig sírni kezd, térdre rogy, tenyereibe temeti arcát és csak úgy ömlenek a könnyei.*
- Csihadj, fiam! *A favágó jóval erősebb, de láthatóan nehezére esik megfékezni a kölyköt, aki lesöpri a papírokat a kancellár asztaláról vad kapálózásában, kiönti a tintát, a könyvek a padlón kötnek ki és a papagáj se díjazza túlságosan a produkciót.*


420. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:24:24
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

*A jó kancellár elégedetten mosolyogna, ha nem lenne ennyire tragikus a helyzet. Kedvére való ez a Greogr. Talán mégis az egyszerű emberek őrzik az értékeket a régi szép időkből. Mint azt, hogy a férfiember tartsa rövid pórázon az asszonyát. Ez a benyomás meginog amikor a némber kárálni kezd, de a favágó, ismét csak Hubi nagy megelégedésére, hamar megmutatja neki, hogy hol a helye. A hallottak viszont valóban felháborítók, bár akár hasznára is tudja fordítani a történteket. Ehhez viszont látogatóinak nincs sok köze.*
- Skandalum! *csap öklével az asztal lapjára, amitől a papaháj szárnyverdesre rikácsol valamit, Hubi pedig kirúgja maga alól a széket* Már az is hallatlan, hogy a Vashegy árnyékában szégyentelen banditák garázdálkodnak, de hogy ezt a Vashegy nevében tegyék, tarthatatlan.
*Feldúltan sétál az ablakhoz, közben tesz egy ingerült kézmozdulatot az asztala előtt sorakozó székek felé. Nyilvánvaló, hogy vendégei most már leülhetnek. Legalábbis ketten, lévén ennyi hely van. Az ablaknál kezeit összefogja a háta mögött, elsandít az erőd felé és halványan elmosolyodik. Mikor megfordul, ennek a mosolynak már nincs nyoma.*
- Amit előadtatok az szörnyűséges, mélyen felkavarja a lelkem. Osztozom fájdalmatokban. Bár tudom, hogy az elvesztetteket nem adhatja vissza, de szavam adom, hogy ezek a gyalázatos tettek nem maradnak megtorlatlanul.
*Itt a fiatal lányra mosolyog kicsit, aki épp azt a fajankót vigasztalja. Nem árt ha tudja, hogy kinek kell majd hálásnak lennie az igazságért.*
- Azt tudnotok kell, hogy a Vashegyen semmi sem történhet a tudomásom nélkül. Így teljes biztossággal mondhatom, hogy ha a gazemberek azt állították, hogy a thargok nevében vetemednek gazságokra, akkor hazudtak.
*Visszaindul az asztalához, közben az ott pihenő boroskancsóra és poharakra bök.*
- Töltsetek magatoknak! Úgy hiszem, szükségetek van egy kis lélekerősítőre.
*Visszaül a helyére, egy papírt húz maga elé, a penna után nyúl, közben félhangosan füstölög.*
- Micsoda idők, micsoda idők! A régi szép napokban, a boldog emlékű Hadúr pálcája alatt senki haramia nem merészelt volna ilyesmit. Ám manapság...
*Az ablak és mintegy az erőd és annak úrnője felé pillant, aztán kicsit megrázza a fejét és a társaságra néz várakozón.*
- Kik voltak azok az ők, fiam? *nézi a rémült ifjút* Tudod, hogy merre inaltak el? Esetleg megismernéd őket? Vagy ismered is őket?
*Annak persze kicsi az esélye, hogy a rablógyilkosok illendőn bemutatkoztak mészárlás előtt, de talán a környéken többé-kevésbé ismert figurák éltek vissza a Vashegybe vetett bizalommal.*
- Említetted, barátom, hogy az úrnő küldött titeket hozzám. *néz fel a favágóra* Mit mondott nektek ezen kívül?
*Lejegyzi a válaszokat, aztán megáll az írásban, hátradől és elgondolkozva néz Greogra.*
- Azok a szekerek, amiktől megrémült fiatal barátunk a kapunál... Jól értem, hogy azok a haramiáké?
*Ez így lenne logikus, viszont akkor mit keresnek itt? Esetleg néhány tharg saját szakállára ment mulatozni a vidékre? És Hubi még meg sem kapta a köteles részét a zsákmányból? Mi folyik itt?*
- Netalán láttátok az elvetemülteket itt?

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.11 20:26:53


419. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-11 19:14:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Ősök útja elől menekülve//

*A kancellár valóban a négyesnek nyit ajtót. Megpillanthatja a nagydarab, széles vállú férfit, termetes asszonyát, egy fiatal, szép arcú lányt és egy még mindig zavartan viselkedő, falfehér kölyköt.*
- Kegyelmetes uram, Greogr vagyok, amoni favágó, Kagaenae nagyasszony küldött minköt kegyelmetes uramho'. *Mondja el újra egy tiszteletteljes főhajtás után amit már korábban is. A asszonya a szájára tapasztott kezekkel áll mögötte, látszik, hogy nagyon szerete hozzátenni valamit az elhangzottakhoz, de félve férjura haragjától, inkább hallgat. A fiatalok hátul nem szólalnak meg, az egyik nem mer, a másik nem tud. Ez a felnőttek beszélgetése.
Habrertus beljebb invitálja őket és a négyes besorjázik a kancellária ajtaján és megállnak a kancellár előtt. Amikor pedig elhangzik a kérdés a favágónak ideje sincs kinyitni a száját.*
- Kancellárius uram, felégették Sziritánt, kardélre hányták lakóit és kifisztottak mindent! Vad harcosok, szörnyeteget és démonok! Az lángoló házak tüzén sütötték meg a megölt emberek húsát és lakomáztak hajnalig! *Kárálja az asszony, de a férfi megragadja a karját és erősen megrángatja.*
- Tartsd a szád, asszony, mert úgy takány tenyeröllek, hogy elered az orrod vére! *Rivall rá a férfi és az asszonyba forr a szó.*
- Kegyelmetes uram, az éjjel támadás érte Sziritán falut. Egy csapat haramia ütött a békésen szendergő közösségen. Fő'gyjtottak pár házat és megő'tek sok embert. A Vashegy nevében tették. *Hátralép és előretolja a falfehér ifjú férfit.*
- Ez a gyerök Sziritánból vágtatott idáig, de hajnalig nem mert ide gyünni, mer' félt, hogy valóban a Vashegy küldte a fosztogatókat. Eddig rimánkodtunk neki és most itt vagyunk. A kapuban láttunk három szekeret, ez a kölyök meg úgy megfagyott, mint a künn felejtett víz a vederben télvíz idején.
*A fiatal férfi alig tér magához, még mindig reszket, úgy néz fel Habrertusra.*
- Ők voltak. Ők voltak. *A szemét könny önti el, a hangja is remeg, de nem sír, csak bámul a kancellárra. A fiatal lány a hátát simogatja, az arcán egy könnycsepp csordul le.*


418. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:06:52
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ősök útja elől menekülve//

- KEGYELMES KAGAENAE NAGYASSZONY, KIFOSZTOTTÁK, MEGÖLTÉK!
*Yago elég sajátságosan ismétli el a hallottakat, és Hubi - bár frászt kap a fülsértő rikácsolástól - vigyorogva mered a madárra.*
- Vág az eszed.
*Aztán rendezi arcvonásait, pontosabban a bekiabált információnak megfelelően aggodalmas, tragikus arckifejezést ölt és az ajtóhoz siet. Odakint pedig mintha egy családod találna. Egy jól megtermett férfi, egy fiatalember, egy asszonyság és egy fiú. Nem pont erre számított. Igazság szerint nem is számított semmire. A hír akár örvendetes is lehetne, ha a mindenkibe beleszámítana Aenae is. De hát azt már tudja, hogy erre egyelőre nem számíthat.*
- Hogyan?
*Nagy szemeket mereszt az ajtóban, és egy kicsit hátra is csusszan. A favágó - akiről még nem tudja, hogy favágó - van olyan nagy, és van olyan feldúlt, hogy Hubi egy kicsit tartson tőle. Ezek a parasztok annyira kiszámíthatatlanok.*
- Gyertek! Gyertek beljebb!
*Ha besorjáznak előtte, a parasztasszonyt megszemléli hátulról is. Mit lehet tudni? Ugyan finomabb portékákhoz szokott, de sohasem árt a változatosság. Aztán becsukja az ajtót, asztalához siet és mintegy a szörnyű hírtől letaglózva zuttyan karszékébe. A négyest egyelőre nem kínálja hellyel. Mégsem járja, hogy pórok csak úgy leüljenek a jelenlétében.*
-Mi történt Sziritánban? *néz fel homlokráncolva* Kik követték el ezt a gyalázatos tettet? Mikor történt? És kik vagytok ti? Beszéljetek el mindent sorjában!


417. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:15:52
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Hubi egy pillanatra megáll a körmölésben, mosolyogva pillant fel, azután folytatja az írást. Ez szörnyűbb, mint gondolta. Nem elég, hogy Aenae nem az a városi, elkényeztetett, érzéketlen liba, mint amilyennek gondolta, de határozott érzéke van a demagógiához is. Ez sajnos egy olyan vonás, amit igen könnyen saját céljai szolgálatába állíthat. Merthogy Hubi fejében egy pillanatra sem fordul meg az a gondolat, hogy Aenae valóban kedvelhet egy földművest. Mivel pedig tovább ír, lemarad egy kis közjátékról is. Aenae kérdőn viszonozza a papagáj pillantását, mire az magyarázatképpen Hubi felé fordul, aztán szárnya alá rejti a fejét.*
- Ó, köszönöm! Az én pozíciómban ez elvárás.
*Mézesmázos mosollyal veszi a kedves szavakat, bár ami azt illeti, nem egészen ilyen elismerésre várt. Páldának okáért értékelte volna, ha csengő aranyakkal vásárolják meg a hallgatását. Elvégre nem pontosan a hivatali rend szerint járt el. De muszáj jó képet vágni ehhez is. Amikor Aenae felkel és a kandallóhoz lép, Hubi is feláll és ajkát beharapva figyeli ahogy a lány tűzre veti a házasságlevelét. Arra gondol, hogy ha nagyobb komplikációk nem lesznek, akkor ezen a nehézségen még túl tud lendülni. Ez a gondolat némileg megnyugtatja, így amikor Aenae újabb kedves szavakkal búcsúzik, egész őszintén mosolyogva hajol meg.*
- A megtiszteltetés az enyém.
*Csak akkor egyenesedik ki amikor halja az ajtó zárját kattanni. Ekkor már nem mosolyog és néhány pillanatig mintha gondterhelten bámulna az ajtóra.*
- Nos, Yago... *hajol oda kalitkához* Te mit gondolsz erről?
- Eeyrrr nagy, Eeyrrr kegyes!
- Az. *summázza a hallottakat a kancellár a meggyőződés legkisebb jele nélkül és mivel bizonyos értelemben ő is van olyan kegyes, mint az istennő, az asztalon elterülő tálkából egy szem mandulát csippent ki és a kalitka rácsain keresztül a papagájnak nyújtja. A következő percekben a jó kancellár két értékes felimeréssel gazdagodik. A papagájok csőre éles és csonka kezével nehéz hevenyészett kötést csavarnia vérző ujjára.*


416. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:55:18
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1468
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

- Tudtam, hogy nagyon jó helyen lesz nálad és most már nem lesz olyan hányattatott a sorsa, hogy naphosszat káromkodást hallgasson a piacon.
*Aenae annyira kedvesen mosolyog, hogy szinte még hihető is, hogy nem csak a hecc kedvéért vásárolta a madarat a kancellárnak. Bár igaz, ami igaz, tényleg nem csupán hecc, hiszen Aenae őszintén hiszi, hogy a papagáj - pont ez a csiricsáré példány - remekül illik a kancellárhoz. Ezért aztán Aenae nem is tudja mire vélni a szárnyas kétségbeesettnek tűnő pillantását. Meglehet, hogy nem is az, csak annak tűnik. A lány állával egy "na, mi van?" mozdulatot tesz a madár felé.
Nyúl Trodd papírjáért, úgy süllyeszti a táskájába, hogy oda sem néz. Ennek a fejleménynek őszintén örül, látszik is az arcán.*
- Kedvelem Troddot, jó embernek tűnik.
*Igaz ugyan, hogy végtelenül egyszerűnek is, és vélhetően sosem fognak hosszasabban beszélgetni, de ettől még kedveli. Talán pont azért, mert nem csűri úgy a szavakat, mint Habrertus?
Újra előrehajol, hogy a körmölő kancellárt. Ezúttal a papagáj úgy tűnik, hogy nem szól közbe és Aenae végre elmondhatja, amit az imént beléfojtott.*
- Igazán szépen írsz.
*Természetesen szó nélkül aláírja a papírt, amit Habrertus elé tol, de teljesen biztos benne, hogy valahogyan meg kell szabadulni ettől a papírtól is. Majd még kifundálja. Már szóra nyitja a száját, hogy felmentse Habrertust ebből a terhes hivatalból, de mivel a másik folytatja, így be is csukja a száját.
Aztán feláll, hogy szó nélkül, merev arccal tűzre vesse a házassági okiratot. Némán áll a lángok felett, azok persze egy pillanat alatt felfalják az irományt, utoljára csak a pecsétviasz marad meg, bugyborékolva olvad szét.*
- Köszönöm kancellár. Mire is mennék nélküled?
*Mosolyog, majd egy pukedlivel fordul a férfi felé. Végül is egy városi leány, azoknak meg ilyeneket tanítanak. Tulajdonképpen más fél lábbal már odakint van.*


415. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:52:54
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Könnyen elképzelhető. Nos, természetesen gondoskodni fogok róla, hogy az érzékeny lelkét ne érjék további fájdalmak.
*A jó kancellár minden tőle telhetőt megtesz, hogy szavaiból kiérződjék a szomorúság a papagáj hányattatott múltja felett, és mély megértéssel pillant a madárra. Bizonyára a véletlenek összjátéka, hogy Yago ezt a pillanatot választja, hogy a kalitka távolabbi sarkába húzódjon és mintha segítségkérőn nézne Aenae-re.*
- Hogyne! *csúsztatja a lány elé Trodd írását* Biztos vagyok benne, hogy barátunk értékelni fogja ezt a szép gesztust. Egyben megkérlek rá, hogy add át neki szívből jövő jókívánságaim!
*Ezután Hubi ismét felkel az asztal mögül és szinte látszik rajta a fájdalom, ahogy az irattartó állványhoz vonszolja magát. Nem éppen a fiatalok félresikerült házassága miatt búsong, ellenkezőleg. A helyzet így egyszerű volt. Aenae leendő volt férje szava annyit számított a Vashegyen, mint Hubié a Lanawini Erkölcsös Barátok Anonim Szövetségének (LEBASZ) rendes évi közgyűlésén. És bár Aenae fogadkozik, hogy többet nem megy férjhez, erre Hubi nem venne mérget. Fiatal még, mit lehet tudni? Mint ahogy azt sem, hogy a következő jelölt nem olyan lesz-e, aki alkalomadtán képes lenne borsot törni a jó kancellár orra alá. Kikeresi a házasságlevelet, visszacsoszog az asztal mögé, de egyelőre csak ismét körmöl. Csak a formaság kedvéért: leírja, hogy a Vashegy úrnője kinyilvánította akaratát, miszerint házasságát felbontja. Hubi fene nagy igazságérzete persze berzenkedik, hogy a másik felet meg sem hallgatják, de mit tehetne? Aenae elé tolja ezt a papírt is, hogy aláírhassa, majd átadja a házasságot igazoló oklevelet. Már meg sem lepődik rajta, hogy Aenae résen van, és nem bízná a kancellárára annak megsemmisítését. A végén aztán sóhajt egyet.*
- Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy mennyire elszomorít mindez és ilyenkor azt kívánom, bár ne én lennék a Vashegy kancellárja.
*Ez természetesen csak egy teátrális fordulat, de Aenae épp elég meglepetést okozott már, semmi szükség nincs rá, hogy újabbal álljon elő. Mint például azzal, hogy megérti Hubi fájdalmát és hogy enyhítsen rajta, felmenti hivatalából. Úgyhogy gyorsan folytatja is.*
- Azonban elfogadtam, hogy hivatalom nem mindig örömteli feladatokkal terhes. Elfogadom amit a sors rám mér, és vígasztal, hogy a Vashegy és a te szolgálatod igazi kiváltság.
*Ha jól sejti, végére értek mindannak amiért a lány felkereste, de nem követ el olyan baklövést, hogy maga indítványozza a megbeszélés lezárását. Szelíd, mondhatni atyai mosollyal néz a lányra, mintegy jelezvén, hogy megtette amit kért (amiért esetleg némi elismerés is megilletheti), de természetesen továbbra is áll rendelkezésére.*

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 18:58:11


414. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:22:21
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1468
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//

*Nehéz lenne megmondani, hogy Aenae született tehetség-e, vagy elsajátította-e valahol azt, amit most művel? Valójában talán lényegtelen is. Meglehet, hogy Kagantól jóval többet örökölt, mint a szeme színét, csak valaminek felszínre kellett ezt hoznia. De persze az is lehet, hogy csak nyitott szemmel jár és fogékony az ilyesmire, Kagan- és Habrertusfélékkel körülvéve pedig egyszerűen megtanulta, ahogyan egy gyermek is megtanul beszélni.*
- Persze, hiszen ezért vagyok itt, hogy elkészítsd.
*Tesz egy kézmozdulatot, hogy így is megerősítse a szavait. Kissé előrehajolva nézi a körmölő kancellárt, no nem azért, mert nem bízik benne.*
- Igazá...
*A drága Yago persze a szavába vág, de Aenae ezen csak mosolyog. Végül nem dicséri meg Habrertus kézírását.*
- Azt hiszem, hogy szegénykémnek nehéz gyerekkora volt. Vagyis fiókakora.
*Megállja, hogy ne vigyorodjon el, szerfelett mulattatónak találja a kancellár és papagája közötti "párbeszédet". Természetesen hallotta már azt a szót máskor is, amit a madár közéjük kiabál. Legutóbb pár napja, mikor egy székhez kötözve pofozták. Vagy előbb pofozták, aztán kötözték csak a székhez? Egyszerűen képtelen felidézni. Akaratlanul is odanyúl, ahol a minap még fel volt püffedve az arca, a duzzanat valamelyest lelappadt, de kell még pár nap, hogy teljesen eltűnjön.*
- De én nő vagyok, ugye megtarthatom a hímzett papucsom?
*Nem bírja megállni, hogy fel ne tegye ezt a kérdést, miközben feláll, hogy könnyebben hozzáférjen az irományokhoz.*
- Majd el kell mondani neki a jó hírt. Ha megengeded, magam vinném el neki a papírt alkalomadtán.
*Persze ha mindenáron Habrertus akarja majd kézbesíteni, akkor az sincsen Aenaenek ellenére, nem fogja erőltetni, hogy mindenáron ő vihesse el.
Amúgy is a továbbiakban a hattyú halálát adja elő, bár annyira azért nem keserves a rívása. Éppen csak annyira, hogy bárki - kivéve a kancellárt - megsajnálja és belássa, hogy ő az igazi áldozat. Természetesen tudja, hogy szerencsétlen Nirs az. Hogy Habrertus ezt sejti, vagy tudja-e, az nem érdekli. Ő csupán szabadulni akar a béklyóból, amibe egyébként saját magát kötözte egy gyenge pillanatában. A jövőben egészen biztosan nem lesznek ilyen gyenge pillanatai.*
- Biztosíthatlak, hogy többször nem adom házasságra a fejemet.
*Megtörli a szemeit, még egy utolsót szív az orrán. Látszik persze, hogy nem teljesen sikerült lenyugodnia, mert párszor megrázza a hüppögés még. Hangja is egészen vékonyka, mintha nem jönne ki hang a torkán.*
- Kérlek, hadd vessem én a tűzre. Tudom, hogy kicsinyes és béna bosszú, de legalább ennyi hadd maradjon meg nekem.
*Kezei ökölbe szorulnak, ezt Habrertus is láthatja, hiszen széke karfáján nyugtatja őket, egyikben ott a monogramos zsebkendő, amiből csoda, hogy nem csöpög a szorítás hatására a belefújt takony.*


413. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:16:55
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ajándékot adni jó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Ha a jó kancellár nem érezné úgy, hogy felettébb óvatosnak kell lennie a lánnyal és főleg, nem érezné úgy, hogy megnehezíti távlati tervei kivitelezését, akár meg is kedvelhetné. Aenae-nek határozottan megvan a magához való esze, ravasz kellően, és Hubinak az az érzése, hogy az emberek manipulálásához is van érzéke. Persze még csak egy kislány, egy tapasztalatlan fruska, de a tehetség ott lapul benne. Ha kitapasztalja saját képességeit, megismeri a hatalmat, igen veszedelmes nőszemély válhat belőle. Amíg Aenae épp kedvesen mosolyog rá, a kancellár kicsit félrebiccentett fejjel bólogat és bazsalyog ő is. Közben pedig arra gondol, hogy ha emberismerete nem csalja meg, Aenae akkor sem lesz olyan félelmetes és rettegett, mint apja. Túl fog tenni rajta. Aenae ugyanis rendelkezik valamivel amivel Kagan sohasem bírt. Nő. Márpedig Hubi tapasztalatai szerint egy nagy hatalommal bíró nőtől sokkal jobban tartanak a népek, mint egy ugyanilyen férfitól. A kancellár előtt pedig két út körvonalazódik. Az egyik szerint addig hat a lányra, mintegy igyekszik helyes - legalábbis az ő érdekei szerint helyes - útra terelni, tanácsaival, segítségével, nélkülözhetetlenségével biztosítani saját pozícióját és egyben befolyását megőrizni. A másikra inkább nem is gondol.*
- Akkor, ha jónak látod, el is készítem az adománylevelet.
*Amennyiben Aenae rábólint, neki is lát megszövegezni az írást, ügyelve rá, hogy az új területek azon földek szomszédságába essenek, melyeket Trodd jelenleg is művel.*
- HÍMZETT PAPUCSOT, A KURVA ANYÁD!
*Talán mondani sem kell, hogy Yago érezte úgy, hogy hozzá kell tenni valami fontos információt a fordulatos társalgáshoz, Hubi pedig csodálkozva pillant fel a trágár madárra.*
- Úgy vélem, nincs arra szükséged, barátom. De ha ezentúl illőn viselkedsz a Vashegy úrnője színe előtt, almát kaphatsz. *vigyorog a jó kancellár, aztán Aenae-re néz* Elnézésed kérem, mindent elkövetek majd, hogy kulturáltan viselkedjen majd. Ezek a szavak méltatlanok voltak. Magára valamit is adó ember nem hord hímzett papucsot.
*Szép lassan végez az oklevelekkel, melyeket két példányban készített. Egy marad a Kancellárián, egy kerül majd a pásztorhoz. Pecsétviaszt olvaszt, mindkettő aljára cseppent belőle és amikor kicsit megdermedt, belenyomja mindkettőbe a Kancellária pecsétjét. Ezután az adományleveleket Aenae elé tolja és a tintában megmártott tollat is nyújtja.*
- Ha kegyeskedsz kézjegyeddel ellátni őket, a formaságokkal végeztünk is.
*Amikor ez megtörténik, Hubi kellően empatikus arckifejezéssel hallgatja Nirs bűnlajstromát. Aki ismeri a Thargodar - Thargodrym ellentétet hihetőnek találhatja. Hubi nem ismeri annyira azt a kölyköt, hogy cáfolni tudná - természetesen csak gondolatban - Aenae verzióját, de van valami ami nem hagyja nyugodni. Ez így túl fekete és fehér. A kancellár pedig egy élettapasztalattal a háta mögött tudja, hogy ilyen nem létezik. Minden éremnek két oldala van. És ha már a színeknél tartunk, semmi sem csak fekete vagy fehér. Leginkább minden szürke. Pedig Aenae alakítása igazán meggyőző. Kellő mértékben keseredik neki, könnyek is áztatják az arcát, de egy pillanatra sem megy át olcsó szentimentalizmusba. De Hubi a képmutatás mestere, nehéz ilyesmivel átejteni, de az előadást mindenesetre elismerésre méltónak találja és ez csak erősíti korábbi megérzéseit a lánnyal kapcsolatban.*
- A fiú motivációira és tettére nincs bocsánat. *bólogat és mert úgy akarja, hangjában meggyőződés csendül* Még akkor sem ha szeret, vagy szeretett. Sőt, annál inkább gyalázatos. Mindezek fényében úgy érzem, hogy méltányos döntést hoztál, mondhatnám irgalmasat. Ez pedig nemes vonás egy hatalommal bíró embernél.
*Persze ez azt jelenti, hogy legalábbis részben igazságtalanul fogják száműzni a Thargodrym fiút a Vashegyről, de Hubi ezt elfogadható áldozatnak tartja a jó oltárán. Ami alatt a Vashegy érdekeit érti. És a sajátját, természetesen. Mindazonáltal elhatározza, hogy erről Nirsel is szót fog váltani, magától értetődően úgy, hogy Aenae erről ne szerezzen tudomást. Kíváncsiságai is motiválja, de főleg az, hogy esetleg szerezhet pár adut, amit alkalmas időben majd kijátszhat.*
- Ezt kérned sem kell, úrnőm. A Vashegy kancellárja vagyok, a szolgálatodban. Elsődleges célom a Vashegy érdekeinek védelme. Mivel pedig ez azonos veled, minden itt elhangzott mélyen eltemetve marad bennem. Igaz ez a jelenre, és igaz ez a jövőre nézvést is.
*Sóhajt egy kicsit és szelíd megértéssel néz Aenae-re.*
- Engedd meg, hogy kifejezzem azon szívből jövő reményem, hogy életed e szomorú fejezetét hamar el tudod majd felejteni és a Vashegy élén csak siker, megelégedettség és dicsőség lesz az osztályrészed.
*Maga elé húzza az okleveleket és még mondana valamit, de megelőzik.*
- ELFELEJTENI A DICSŐSÉGET A VASHEGY ÉLÉN!
*Hubi kezdi azt érezni, hogy e szép ajándék valami kifinomult csapda és célszerű lenne haladéktalanul kitekerni a papagáj nyakát, mielőtt bajt hoz a fejére, de ezt nehezen tudná megmagyarázni az ajándékozónak. Így aztán csak álságos szelídséggel fordul a madárhoz és bár halkan, mondhatni lágyan szólal meg, kiderül, hogy a modoros kancellár is tud közönséges lenni. Legalábbis saját magához viszonyítva.*
- Yago! Kuss!


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 413-432