//HVR//
*Mint két roppant elégedett nemes, úgy ülnek egymással szemben a kancellárián és dohányoznak. Valódi uraknak érezhetik magukat és hát azok is mindketten. Bár a kancellár kissé már öreg, míg az igric ereje teljében van.
Valójában a három szekér fa vagy a harminc arany csak kellékek egy nagyobb játszmában, egy olyan előadásban, amelynek még csak el sem kezdődött. A valódi történések majdcsak ezután jönnek, ez a jelképes hercehurca pedig az alapja a jövőbeli közös munkának. Bár kölcsönös ellenszenvet éreznek egymás iránt, mégis láthatóan képesek elfogadni a másikat, hogy elérjék céljaikat. A célok persze rejtettek egymás előtt, ám a wegtorenit nem is érdekli igazán, hogy Habrertus mit tervez. Amíg nem zavarja az ő érdekeit természetesen.*
- Remek. *Válaszolja és míg a kancellár tollba foglalja a fáról szóló megállapodást, addig figyelmét a szivarnak szenteli. Szótlanul figyeli, ahogy a vén kecske gyakorlottan leírja a szerződés részleteit, majd átveszi a tollat, míg baljával eltartja a szivart, hogy aláírhassa a példányokat. A papírokon pedig hamarosan ott díszeleg az igric nemesi rangjával megtoldott, lendületes gyönyörű betűkkel írt neve.*
- Parancsolj. *Mosolyog szélesen a kancellárra visszanyújtva a tollat.
A vörössel kapcsolatos kérdésre bőkezű választ ad, ami minden szempontból érthető és logikus. Nem szúrná ki Habrertus szemét valami egyszerű kifogással, mert a kancellár megorrontaná és nem hagyná nyugodni. Ebben biztos.
Természetesen már világos számára, hogy milyen kitüntető figyelemmel fordul Yeza felé a férfi, ám még ő is ódzkodik attól, hogy a vén kecske elé vesse a számára igen nagy értékkel bíró wegtoreni lányt. De azért még elgondolkodik rajta.*
- Pirtianesben? *Kérdez vissza, ahogy a kancellár visszarántja a füst élvezetéből.*
- Még nem volt alkalmam. *Válaszol őszintén. Sosem vágyott Pirtianesbe, ha lehet mondani, Wegtoren ellentéte az a város.
Érdeklődve hallgatja Habrertus felvezetését és sejti, hogy ez csak valami elterelés vagy felvezetés egy későbbi gondolatra.*
- Megtisztelsz. *Hajtja meg kissé fejét ültében a faszállítmány személyes ellenőrzésére. Aztán pedig jön a valódi ok, amit ezzel a furmányos csavarral csempészett be a jó kancellár.*
- Remélem, tudok segíteni. *Mondja és sikerül talán teljesen elrejtenie a kétkedést a hangjából.
Az egész monológ messziről bűzlik, átitatja valami erőltetettség, amitől az igricnek feláll a szőr a hátán. Legszívesebben elmosolyodna, mert olyan előnyhöz juthatna a vén kecskével szemben, ami roppant hasznos volna. Elgondolkodni látszik, még azt is megengedi magának, hogy szabad kezével megdörzsölje borostáját. Hogy hogyan lehet mindig borostás, az remek kérdés, de bizonyosan nem ez foglalkoztatja most a kancellárt.*
- Ugyan, megtisztelsz, hogy a véleményemet kéred. *Kezd bele a válaszba felnézve a férfire.*
- Ám attól tartok, hirtelen senki sem jut eszembe, akit tiszta szívvel ajánlhatnék. Pedig annyira szeretnék segíteni neked. *Csóválja meg a fejét láthatóan nagyon törve azt.*
- Ha bárki eszembe jut, azonnal értesítelek, de megértheted, hogy akárkit nem szívesen ajánlanék ilyen kitüntető és felelősségteljes posztra, csak olyat, akik rendelkeznek az általad is említett készségekkel és talpraesettséggel. *Teszi hozzá és újra elhallgat kicsit, hogy gondolkozzon a megfelelő személyen, ám tanácstalannak tűnik.*
- Remélem, nem sértettelek meg, hogy nem tudok segíteni. *Néz fel szomorúan.
A tárgyalás viszont a végére ért, megkapta a szerződést a fáról és elrendeztek mindet, ideje volna indulni.*
- Barátom, nem élnék vissza tovább kitüntető figyelmeddel és vendégszereteteddel, dolgaid bizonyosan számosak anélkül is, hogy feltartanálak. *Kel fel ültéből, érezhetően indulni készül.*
- Jegyesem biztosan vár már, sok mindent meg kell nekünk is beszélnünk, nyakunkon az esküvő. *Mosolyog széttárt karokkal.*
- Hamarosan elküldöm a felújítás tervét, az intézőm számba veszi a költségeket és megírja az ajánlatot. *Jegyzi meg.*
- Szabad? *Kérdi a fegyvereire tekintve és ha Habertus nem ellenkezik, felszerelkezik velük. A szivart nem tenné le, bár csaknem végigszívta. Pedig úgy tartják, a háromnegyedénél kell abbahagyni, ám olyan remek élményt nyújt.*
- Köszönök mindent, az üzletet, a figyelmedet és a segítségedet. Nem is tudom, hogyan fogom ezt mind meghálálni. *Mosolyog szélesen és ha a kancellár nem tartóztatja, akkor elindul az ajtó felé, remélve, hogy a férfi kikíséri.
A kancellária ajtajában már csaknem kilépne, amikor megáll, megtorpanásra késztetve Habrertust és szivarját a homlokához emelve, elgondolkodó arccal fordul vissza a kancellár felé.*
- Talán mégis volna egy ötletem. *Sárga tekintete a férfiét keresi.*
- Ha az ajánlatom elnyeri tetszésed, úgyis szükségem lesz egy megbízható személyre, aki tartja a kapcsolatot a felújítás ideje alatt veled, jó kancellárom. Miért ne lehetne ez a személy a kísérőm? És ha már úgyis sok időt töltene veled, akár segíthetne neked is a kancellária ügyeiben. Két legyet egy csapásra, ahogy mondani szokás. *Mosolyog szélesen a kancellárra.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi érdeklődve. A horgot bedobta, rajta a kívánatos csalival, a vadnak már csak rá kell harapnia, hogy kifoghassa.*