Amon Ruadh - Radkraal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
RadkraalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 331. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

331. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:48:37
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dora, Esti, Hubi//

*Miközben a Vashegy felé haladnak, bár csak pár röpke pillantást vet a páros felé, nem tudja elkerülni a figyelmét, hogy Dora még mindig nem igazán szerette meg a lovaglásnak eme válfaját, ez pedig halvány mosolyt csal arcaira, miközben Habrertussal társalog, és csak a kancellárra való tekintettel nem tesz megjegyzést a lány esetlenségére*
- Köszönöm, lekötelezel. *biccenti meg fejét kissé a férfi felé, hisz lovaiért jobban aggódik, mint az emberek jó részéért, akiket ismer*
- Persze, ez csak természetes. Tisztában vagyok vele, milyen elfoglalt leszel a távollétünkben, elvégre a Vashegy minden terhe a te nyakadba szakad majd... Szinte sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben kell magadra hagynunk téged. *villannak szemei Dorára egy pillanatra, ha visszakozni akarna, hogy mégis maradjon, most itt a remek alkalom* Mindazonáltal már azért is hálás leszek, ha csak egyszer lesz időd meglátogatni a Korsót a távollétemben. *somolyog a kancellárra, remélve, hogy a férfi tényleg állni is fogja a szavát. ~Bár mi mást is csinálhatna errefelé egyedül?~ fűzi hozzá gondolatban, hiszen ha nem lenne a kocsma folyton változó közönsége, ő már biztos rég halálra unta volna itt magát. ~Öröm lesz visszatérni a városba!~ sóhajt fel magában, már várva az utazást*
- Valóban annak tűnik, és hát a hölgyek körében is igen nagy népszerűségnek örvend... *enged meg egy kis mesterkélt kuncogást magának, míg jelentőségteljesen Dorára pillant* De sose árt óvatosnak lenni az idegenekkel. Ezért is bízom benne, hogy a csapos mellett a Korsó kasszáján is rajta tartod majd a szemed a kedvemért! *duruzsolja a kancellárnak, mintha Fint csak egy jött-ment senki lenne, aki nem tartozik az amoniak kifinomult és elit körébe. Reméli, Habrertus is érzi majd a megkülönböztetést, elvégre nem mindenkinek adatik meg, hogy csak úgy besétáljon Amon kapuján, mint ahogy ők teszik éppen most*
- Ó, köszönjük, ez igazán nagylelkű! *adja át lova kantárát a férfinak, hisz valóban, mire a felajánlás elhangzik, ő már rég a lova mellett várakozik, hogy a másik kettő kitalálja, merre tovább. Így viszont, ha kis időre is, de kettéválnak, ő maga pedig némán követi Dorát, csak akkor szólal meg, mikor a lány csacsogni kezd*
- Ez a hely? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, hiszen ő maga épp ezzel ellentétesen vélekedik, de persze mint általában, most sem marad válasz nélkül, az elf magától is mondja tovább, ő pedig hanyagul az ajtókeretnek támaszkodva hallgatja*
- Hm, járványok, mocsok, tolvajok... csodásan hangzik! *révedezik el látványosan egy pillanatra, részint a lány bosszantására, részint mert neki tényleg hiányzik a város* Amúgy meg itt is megtalálod mindegyiket. *teszi hozzá csak úgy mellékesen, ha Dora már elfelejtette volna, épp egy járvány hozta össze őket, a mocskot és a tolvajokat pedig magyarázni sem kell, azok mindenhol vannak, akár akarja az ember, akár nem*
- Neked fogalmad sincs róla, mi a veszélyes... *húzza felsőbbségteljes mosolyra ajkait a naiv megjegyzést hallva, miközben közelebb sétál Dora felé, hogy megkerülve az asztalt, fél fenekével felcsüccsenjen rá* Amikor egy hajszálon múlik az életed, amikor döntened kell, két rossz közül melyik válaszd, hogy mennyit ér az életed és milyen elveket vagy hajlandó feladni, amikhez korábban annyira ragaszkodtál, csak hogy egy újabb reggelt még megélhess. *folytatja tovább lassú, megfontolt hangon, miközben egyik kezével az asztalon támaszkodva közelebb hajol a lányhoz*
- Azt gondolom, kedvesem, hogy aki ilyen kérdéseket tesz fel, az saját magából indul ki, és a saját félelmeit próbálja leplezni. *ha Dora nem húzódik el, akkor most már egészen közelről nézi, ahogy a lány a képzeletbeli bort kortyolgatja, egyik ujját pedig óvatosan emeli, hogy végigsimítson az elf alsó ajkán*
- Hopp, egy csepp mellé ment... *jegyzi meg ártatlannak szánt hangon, miközben lassan megízleli ujjáról a nem létező cseppet*
- Egy percet se félj, amíg engem látsz, ha azt teszed, amit mondok, akkor hamarosan visszatérhetsz majd a drága kancellárodhoz, ugyanolyan állapotban, amilyenben most vagy. *ereszt meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, miközben ujjai Dora borospoharat markoló keze köré fonódnak, és ha a lány hagyja, akkor el is veszi tőle, hogy aztán visszategye oda, ahonnan az elf felvette. A mozdulat jelentése igen egyértelmű, reméli, még Dora is felfogja a lényegét. ~Gyerünk már, ilyenfajta játszadozásra bőven lesz idő, ha a városba értünk. Tartalékold akkorra az energiádat!~ igyekszik üzenni pillantásával a lánynak, hogy készülődjön, de tüstént, míg Habrertus visszatértére várnak.*


330. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-03-17 21:05:25
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Dora, Esti, Hubi//

*Az út csak annyira rázós, mint a lovon utazás általában, de ez éppen elég Dorának, hogy elkapja a frász. Éppen ezért kicsit erősebben csimpaszkodik kancellárjába, mint ami az egyszerű szenvedélynek betudható lenne. Arról nem is beszélve, hogy micsoda meghatottsággal pislog a lány a férfira, aki, miután végre megérkeznek, vállalja, hogy lesegíti a nyeregből. Kissé esetlenül, de megveti a lábát a biztos talajon.*
- Köszönöm. *Bár szeretné egy finom úrihölgy hanyag eleganciájával szólni, a mondat elég lihegősre sikerül. Hogy, hogy nem, a Kancellária csak rájuk vár, és Dora a zárral való babrálás után otthonosan toppan be a helyiségbe, a karosszéke háttámlájára dobja kalapját, illetve rögtön egy kis ennivalót szór a másik Dorának és barátainak. A nyúlon már kezdenek megmutatkozni a vemhesség jelei, de a kevésbé szakavatottak szemében csak pufóknak látszana.*
- Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de hiányozni fog Amon. *Jegyzi meg az elf. Útja a kancellár szobájába vezet, de csak azért, mert van ott néhány ruhadarabja. Persze nem neheztel Estire, ha oda is követi, nyilvánvaló, hogy mindketten megfordultak már ebben a helyiségben, nem is egyszer.* A lelkem mélyén mindig utáltam Artheniort, meg a városokat úgy általában. *Néhány ruhát gyömöszöl a zsákjába.* Járványok, mocsok, tolvajok… Nekem soha nem jutott fényűző élet a Gazdagnegyedben.
*Ezután csöndben töpreng egy ideig.*
- Esti, a kis kirándulásunk veszélyes lesz. Meg fogjuk cibálni a macska bajszát. *Elnyújtózik a neki, és csakis neki fenntartott írnoki karosszékben, úgy néz a társára, kissé flegmán, félig férfiterpeszben, mintha egy cseppnyi aggodalom sem motoszkálna benne. Viccesen elmélyíti a hangját.* Azon töprengek, képes vagy-e erre a roppant nehéz feladatra, vagy a szemtelen hozzáállásod csupán a belső félelmeidet és önbizalomhiányodat palástolja. *Hirtelen ötlettel elveszi a kancellár egyik poharát, és eltartott kisujjal úgy tesz, mintha kiváló bort kortyolgatna belőle, másik kezével pedig mintha képzeletbeli kecskeszakállát simogatná nagy élvezettel.* Mit gondolsz erről, kedvesem? *Dörmögi tréfásan. És persze ha meghallja a folyosón Habrertus lépteinek a zaját, úgy tesz, mintha ez a jelenet meg se történt volna.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.17 21:06:53


329. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-23 22:32:01
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Óda a kertészlegényhez//

*Dora érdeklődve hallgatja az elmélkedést, majd hirtelen eszébe ötlik valami.*
- Mondasz valamit. Annak idején olvastam egy könyvet, valamelyik nemes úr életéről volt szó… Kérlek, ne várd, hogy felidézzem, ki volt ő. Mindenki a halálát akarta. Azt beszélik, a legjobban akkor aludt, mikor háború volt, mert rajta múlott a tartomány jövője. De békeidőben alig merte lehunyni a szemét, mert úgy érezte, bármelyik pillanatban elvághatják a torkát. *Dorát a történetben leginkább az alvás, mint az emberi test érdekes mechanizmusa ragadta meg, de kétségtelen, hogy a történet érdekes tanulságokkal szolgált. Bár tudta a fene akkor még, hogy éppen most, húsz év múlva az elf hasonló helyzetbe fog keveredni.*
- Bevallom, hogy én nagyon meglepődtem ezen a báró-dolgon. *Elmélkedik fennhangon. Már nincs zavarban Cha'yss miatt.* Az első alkalommal, amikor találkoztunk, épp a Pegazusban laktam. Akkor láttam először, zenélgetett, és végül én is bekapcsolódtam. De bevallom az őszintét, sose gondoltam rá többként, mint egyszerű hősszerelmesként, aki úton-útfélen elcsavarja a lányok fejét. És most nézd meg. *Bök a papírlapra.* Úgy bárózgatjuk, mintha nem lenne holnap. A kérdés csak az, mit kell tennem, hogy bárónő legyek? *Nevet fel, mintha valami tréfát mondott volna az imént, pedig belül halálosan komolyan gondolja a kérdést. Reménykedik benne, hogy a kancellár meg tudja különböztetni a bárónőt a bárónétól, és nem keveredik fölöslegesen konfliktusba.
Habrertus jól fogadja a rossz híreket – már akinek, Dorának egy kisKancellár eljövetele bajosabb hír volna –, és vagy Dorát, vagy önmagát ámítja azzal, amit a hölgyekről mond, de a lány szívességből úgy tesz, mintha elhinné. Amúgy is valahol már örülne, ha viszontlátná Estit, még ha néha a háta közepére se kívánja. Lehet, hogy a távolléte egy kissé meglágyította a tudós lány szívét, majd ott kiderül. A férfi karjába karol, és úgy helyezi minőségi tőrét, hogy mindenki jól lássa az utcán.*


328. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-23 20:52:47
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Óda a kertészlegényhez//

- Én nem. *jegyzi meg egy elnéző mosollyal* Jómagam a kiszámíthatóságban hiszek. Természetesen mi sem áll távolabb tőlem, de egy statikus struktúra esetében legkönnyebb zavarosban halászni.
*Egy pillanatra elakad, mert ez mégis szörnyű képzavar volt, de komolyabban nem zavartatja magát tőle.*
- Meggyőződésem szerint a felfordulás, a zűrzavar nem kedvező, hiszen a helyzetből adódóan mindenki sokkal figyelmesebb, mindenki jobban résen van, hiszen joggal számíthatnak rá, hogy a kavarodást kihasználva egyesek... *bocsánatkérőn széttárja kezeit a szóismétlésért* zavarosban halásznak. A régóta tartó nyugalom viszont eltompítja az ösztönöket.
*Noha letette a pontot a mondat végére érezhető, hogy a következő mondat ugyanakkorral fog kezdődni. És valóban.*
- Ugyanakkor időről időre nem árt felkavarni az állóvizet. Jelen esetben szinte kötelező is.
*Elgondolkodva néz az ajtóra, aztán vissza Dorára.*
- Mindenesetre óvakodnunk kell attól, hogy ezt a bárót alábecsüljük. Noha nemrég tűnt fel Artheniorban, máris jelentősnek mondható befolyásra tett szert, ha a szóbeszédeknek hinni lehet. Ravasz és okos embernek kell lennie a wegtoreninek.
*Érezhető, hogy az utolsó szót a sehonnai szinonimájaként használta. Utána már terelné is Dorát a háló felé, mivel a lány kis incselkedése azért csak felébresztette benne a férfit.*
- Ó, álmomban sem feltételezném, hogy más lett volna a célod.
*Hamiskásan vigyorodik el, ugyanis egy pillanatig sem kételkedne benne, hogy Dora akár a báró ágyában is kényelmesen érezné magát, ha érdekei úgy kívánnák. Még úgy is, hogy hisz benne, hogy hozzá kötik gyöngéd szálak. Az alkalmasint féltékenységre hajlamos kancellár pedig ezt becsülendőnek is tartja. A cél szentesíti az eszközt, ahogy a mondás járja egyes inkvizítorok között és Hubinak rendszerint nincs kifogása ezen elv ellen. Most legfeljebb amiatt kámpicsorodik el a képe, hogy a remélt pásztorórából nem lesz semmi. Egy másik mondás szerint a jó katona vérben is harcol, de Hubi határozottan nem katona.*
- Ebben az esetbe, kedvesem, a Vaskorsóban a helyünk. Aggodalmad pedig felesleges. Az én koromban az ember már nem szalad másik szoknya után, ha úgy adódik.
*Ez persze ordas hazugság, mert Hubi az ő korában is kapva kap az alkalmon. Ezzel talán Dora is tisztában van, de miért ne tehetne úgy ő is, hogy feltétel nélkül hisz a másiknak? Hubi pedig veszi a pipáját, a Kancellária kulcsát és már indulhatnak is a taverna felé.*


327. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-22 19:49:09
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Óda a kertészlegényhez//

*Bár látszik, hogy a kancellár tisztában van vele, mekkora a veszély, mégsem tagadja meg Dorától az információt, a lány pedig úgy van vele, hogy ha már elmondták neki, inkább szíve szerint minél többet tudna. Az, hogy ilyesformán hatalmat kap, és hogy megbecsülik, számára mindig többet nyomott a latba. Annyiszor elfuthatott volna már, mégsem tette meg, hát ha már itt van, adják meg a módját. Minden értelemben. Habrertus viselkedésével kapcsolatban a magyarázaton csak elmosolyodik.*
- Eszemben sincs számon kérni rajtad semmit, szerintem nagyon jól gondolkodsz. Az viszont, hogy én jónak gondolom, még nem biztos, hogy a javadra válik. Magamat ismerve a felfordulás híve vagyok. *Von vállat egy ártatlannak nem nevezhető félmosollyal. Csábosan lepillant a combjára helyezett kézre, de már csak azért sem hajlandó rá reagálni, hiszen a felettese szerint dolgoznia kell. Azért rákacsint, aztán kellemes nevetéssel fogadja a báróra vonatkozó, komolyba forduló kérdését. Hangja a vidámság ellenére is szintén komolyan csendül, bár már az a feszélyezettség nem is látszik, amit az előbb érzett a csókkal kapcsolatban.*
- Én soha nem játszom komolytalanul. *Pillant fel cinkosan.* Minden, amit teszek, valami céllal történik. Remélem, nem gondolod, hogy önmagában elég volt a báró úrtól lopott csók, hogy beérem ennyivel. A tréfa arra is jó, hogy felkeltsem a figyelmedet, és kihívjalak magam ellen. *Nehéz megmondani, lehetne-e nyugodtabban, tárgyilagosan közölni ezt, még ha Dorában belül égő tűzre is utal vele. Mostanság valahogy alig bír magával, minden áron egy dologra ácsingózik, most még a kancellári széknél is szívesebben ülne a férfi ölébe. Azonban miután a lány feláll, hogy övére helyezze a díszes kardot, úgy tűnik, a természet egy aprósággal közbeszól. Egy kis hascsikarás ugyan, semmi több, de tudja, hogy ismét utolérte a havi végzet. Fintorogva nyúl a kalapjáért.*
- Most téged sem tudlak emlékeztetni, milyen kincs vagyok. *Jegyzi meg nem kis elégedetlenséggel a hangjában.* De ha a női hónap ezen szakában is kitartasz mellettem, és nem szaladsz azonnal egy másik hölgyért, akkor esetleg támogatlak a továbbiakban is. *Mondja, és nyújtózik. Közben azonban érdeklődve fürkészi Habrertus arcát, hátha kiderül, hátha dívik valamiféle emberi szokás a tisztátalan hölgyek elégetésére, esetleg hátha figyelmeztetni akarná arra, hogy mostantól négy napig csak a padlón alhat.* De akár haraphatnánk is valamit.


326. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-17 20:12:58
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Óda a kertészlegényhez//

- Igazad van. Pont ezért mondtam, hogy minden elővigyázatosságunk ellenére is olyan játék ez, amiből nem zárhatjuk teljesen a veszélyt.
*Azzal Hubi is tisztában van, hogy ha rosszul konspirálnak, akkor Dora is bajba kerülhet. Annyit tehet, hogy ennek kockázatát, illetve a gyanú mértékét a lehető legkisebbre igyekszik redukálni. Itt felmerülhet a kérdés, hogy ha a jó kancellár annyira félti az elfet, akkor miért vág bele mégis ebbe a játszmába? Nos, Hubi valóban kedveli Dorát. Nagyon is. A bibi csak annyi, hogy a hatalmat talán egy kicsit jobban. Most pedig végigsimít a szakállán, elmosolyodik ahogy Dora a combjára teszi a kezét. Sajátját a lányéra fekteti és bár érez rá késztetést, nem húzza illetlen helyre.*
- Normális körülmények között kérdésed teljesen helyénvaló lenne. Egy kancellár ismérve - sok egyében túl - a lojalitás. Ez természetesen bennem is megvan. Hűségemhez a Hadúr iránt nem férhetett kétség. Azonban hol vannak most a normális idők, kérdezem én? Sajnos szükség van olyan lépésekre, melyektől máskor idegenkednék és most is csak a kényszer szülte helyzet miatt cselekszem így.
*Komolyan beszél, rezzenéstelen arccal, de a szemében mintha valami vidámság táncolna. Talán nem is tart rá igényt, hogy sajnálkozását komolyan vegyék. Elvégre hol van az megírva, hogy a tűnél mindig csak más pecsenyéjét sütögesse, de a sajátját soha?*
- Első a kötelesség, kedvesem. *jegyzi meg alig kiérezhető korholással hangjában, amikor Dora kelletlenül elhúzza a kezét és a toll után nyúl. Szó se róla, Hubi is szívesen ugorna fejest a baldachinos ágyba. Élvhajhász ember, de hosszú élete során még nem fordult elő, hogy az élvezetet munkája elé helyezte volna. Legfeljebb ötvözte a kettőt. Diktálni kezd és amikor a címzetthez ér, nem tudja nem észrevenni Dora látványos megdöbbenését. Kellő rutinnal úgy tudja intézni, hogy arcizma se rezdüljön a kis közjátékra. Mikor végzett, átfutja az írást. Elégedetten hümmög és bólogat. Dorában most sem kell csalódnia, ő maga sem fogalmazhatta volna meg jobban. Miután lepecsételték a levelet, kikiabál egy szolgáló után.*
- Keríts, fiam, egy küldöncöt, fürge lábú lóval. *nyújtja át neki az üzenetet* Elviszi ez a levelet Artheniorba, a Wegtoren Aranya Kereskedőházhoz, Cha'yss Cano Caldorcor báró saját kezébe. Hagyd meg neki, hogy személyes üzenetem szerint a Vashegy kancellárja a báró megtisztelő válaszát mielőbb várja.
*Amikor ismét kettesben maradnak Hubi őszintén elneveti magát.*
- Ugyan, ugyan! *legyint egyet Dora felvetésére ami azt a csepűrágó fesztivált illeti* Az csupán komolytalan játék volt. Nemde?
*Aztán kicsit felvonja a szemöldökét.*
- Bár szavaid alapján arra kell következtetnem, hogy te másként látod.
*Talán kicsit gyorsan is komolyodik el. Érthető, hiszen nem gondolja komolyan a gyanúsítást, inkább csak heccelni akarja az elfet. Bár valahol piszkálja az önérzetét akkor is, ha Dora hűségében nincs oka kételkedni. Ezt pedig kedveli benne. Ezt is. Meg azt a finomságát is, ami oly ritkaság errefelé. Hiszen milyen tapintatosan hívta fel figyelmét egy apróságra.*
- Ó, a fene vigye vén, lyukas fejem! *horkan fel egy kis bosszúsággal, de azért vigyorogva. Felkel a székéből, kezébe veszi az új kovács készítette tőrt és Dora elé lép.*
- Az a wegtoreni bárócska soha nem fogja megtudni, hogy milyen kivételes kincsnek juthatott volna birtokába. Talán majd egyszer, egy másik életben. Én viszont büszke és boldog vagyok, hogy magam mellett tudhatlak. Ez itt, legyen bármilyen finom munka is, csupán halovány és gyarló visszfénye hálámnak és nagyrabecsülésemnek. Fogadd hát olyan tiszta szívvel, mint ahogy én adom.
*Bujkál valami somolygás szája szegletében amikor átnyújtja a tőrt, hiszen vannak olyan viszonyban, hogy az ilyen tirádákat igazán mellőzhetné. De nem tud kibújni a bőréből. Aztán megsimogatja Dora arcát és könnyedén megcsókolja.*
- Ha a báró komolyan is veszi az üzenetem - és az istenek adják neki, hogy így tegyen- akkor sem várhatjuk a választ sötétedés előtt. Mivel pedig ezt a napot nem a munkának szántam, akár szentelhetjük a pihenésnek is. Ez a hely pedig nem éppen megfelelő erre. Az ott *mutat a hálóhelyiség felé* sokkal inkább.


325. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-15 23:24:22
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Óda a kertészlegényhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dorát nem kell sürgetni, hogy kényelmes székében ülve, az iroda melegében folytassa ezt a komoly beszélgetést. Követi a kancellárt, és az irodában helyet foglal, majd ideje hátralévő részében leginkább azon igyekszik, hogy arca ne árulja el a rosszalkodás miatti izgalmat. Szeretne kellően hidegvérűnek tűnni a feladathoz, amit Habrertus neki szánt, bármi is volna, és a komoly magyarázat mellé kezét a férfi combjára helyezi rendkívül, sőt, a nem létező prűd amoni hölgyek azt mondanák, túlságosan bizalmasan. A kis huncutság ellenére úgy tűnik, alaposan odafigyel arra, amit mondanak neki.*
- Az aggodalmad nagyon megható, de megvan az a kellemetlensége a dolognak, hogy épp azon verjék el a port, aki közel áll hozzád. Ha pörköltet ugyan nem is főznek belőlem, miért ne épp engem vennének elő, ha valami gyanúba keveredsz? *Kérdezi felvont szemöldökkel. Persze Habrertus nem vette őt feleségül, és nem is kiabálta a világba, hogy több van köztük munkakapcsolatnál, de a legostobább is tudja, hogy kellemetlenül érintené a jó kancellárt, ha a kis írnoknőjét előtte gyaláznák meg. Ehhez pedig Dorának se fűlik éppen a foga. Hogy mégis vele tart, annak teljesen más okai vannak. A kis komolysága után elneveti magát.*
- Mi lelt téged? Nem olyannak ismertelek meg, aki belevág valami ilyesmibe. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelem benned. *Teszi hozzá, és a másik combján pihentetett kezével simogató mozdulatot tesz. Közben Habrertus feladatot ad neki, pontosabban egy lapot csúsztat hozzá.*
- E hat végéig még sok mindennel elüthetjük az időt. *Jegyzi meg Dora, majd, mikor a remény szertefoszlott, hogy azzal töltik, amit ő szeretne, elhúzza a kezét, és kényelmesen elhelyezkedik a széken, a kalapját pedig a másik támlára pördíti. Drámaian sóhajt.* Akkor… Dolgozzunk.
*Először azt hiszi, hogy valamilyen ártatlan, sőt, mondjuk ki, unalmas leltározásról vagy oklevélkészítésről van ismét szó, de ahogy meghallja, mi, pontosabban ki a levél tárgya, pillanatnyi zavar fut át rajta, ami ritka látvány. Még a toll is megáll a kezében. Nem kell sok, hogy emlékezzen rá, milyen szenvedélyesen csókolta meg – kétszer életében – a „báró” úr. De mielőtt elkalandoznának más vizekre is a gondolatai, inkább körmöli tovább, amit Habrertus mondott, illetve szebben átköltve, s a Dorának aránylag díszes betűit a lapra gördítve. A fogalmazványt, hacsak Habrertus maga nem olvassa közben, most odacsúsztatja, hogy ő is átfuthassa.*
- Nem kételkedem benne, hogy Cha'yss úr, akár báró, akár nem, kézben tartja a helyzetet. Szerintem jó szövetségesre lelhetünk benne. *Jegyzi meg, de egy kis barátságosabb hangvételt is megenged magának, miközben átvéve a pecsétnyomót lezárja az üzenetet:* Azért bízom benne, hogy nem marakodtok majd. Tudom, én magam sem segítettem sokat, hogy a barátságotok elmélyüljön, és azt is, hogy nem értékelted a kis heccemet a tündéreknél. *Most a kancellárra pillant, azt nem mondhatni, hogy megbánással a szemében, hiszen csak tényeket közöl.* De mint láthatod, itt vagyok veled, amikor nála is ücsöröghetnék épp, a te leveledre válaszolgatva. Azt hiszem, egyértelmű, ki mellett tettem le a voksom. Az pedig kifejezetten előny, ha az uraság rokonszenvesnek talál… Nos, legalább engem. Még ha nem is teszek érte semmit, hogy így legyen. *Enged meg egy megbocsátó mosolyt. No, nem mintha a gazdag, jóképű Cha'yssnál Dorának akár a legkevesebb esélye is volna, nyilván nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy más is vonzónak találja a kereskedőház vezetőjét, más, aki sokkal nemesebb, szebb, vagy többet tud ígérni cserébe. Ilyen az élet.*
- Minden rendben. A kérdés az, hogy hogy védjem meg magam a világ ocsmányságai elől, ha még az ajándék tőrömet sem tudhatom magamnál? *Kérdezi tettetett ártatlansággal, kicsit kényelmesebben hátradőlve a székben. A hintóra már rá sem kérdez, hisz tudja jól, hogy a kancellárnak szó szerint a bőrébe égett a dolog.*


324. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-09 19:45:35
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Óda a kertészlegényhez//

- Talán szerencsésebb ha kis összeesküvésünk részleteit inkább zárt ajtók mögött, kíváncsi fülektől távol vitatjuk meg.
*Hubi ezt valamiért kivételesen negédesen, botrányosan túljátszott, behízelgő arcot vágva mondja, miközben - a fentiek szellemében - be is kulcsolja maguk mögött a Kancellária ajtaját miután visszatértek a Radkraalba.*
- Ahogy mondtad, minél kisebb a kockázat annál jobb.
*Hubi kényelmesen az asztal mögé sétál és egy nagy sóhajjal ereszkedik le a kancellári karszékbe. Ezután egy előzékeny mozdulattal int, hogy Dora is helyet foglalhat. A kancellár nagyra értékeli az udvariasságot és etikettet, de még többre a hierarchiát. Azzal együtt, hogy ezt is felrúgni készül.*
- Mindazonáltal bizonyos mértékű rizikót nem zárhatunk ki. Előfordulhat, hogy legkörültekintőbb tervezésünk ellenére is balul sül el a dolog. Akkor pedig a gyűlést illető aggályaid is valóra válhatnak.
*Ezúttal komolyan beszél, csak a végén húzza egy félmosolyra a száját.*
- Attól ugyan nem kell tartanunk, hogy el is fogyasztanak minket, de a többi is elég kínos lenne. Márpedig te lennél az utolsó akit veszélybe szeretnék sodorni. Úgy vélem akkor járunk el okosan, ha kifelé azt mutatjuk, hogy mindez egyedül az én tervem, az én művem. Így egy nem kívánt fordulat esetén könnyebben kelthetjük azt a látszatot, hogy téged is meglepetésként ért az egész, nem volt róla tudomásod.
*Most egy kis szöszmötölés következik a pipával, hiszen amíg ezzel foglalatoskodik, át tudja gondolni a következő lépést. Miután pedig a rágyújtással végzett, szélesen elmosolyodik.*
- Igazad lehet, akár azonnal is össze lehetne hívni ama gyűlést. De én még várnék vele egy kicsit. A Vashegy kancellárja tiszteli elöljáróit, így a kisasszony és a nagyúr megérdemel még egy esélyt.
*Kellően álságos a mosolya hozzá, hogy Dora ne vegye feltétlenül komolyan ezt a kijelentést.*
- Mondjuk e hat végéig várhatunk. Addig pedig üdvös lenne összekötni a kellemest a hasznossal.
*Kicsit előrehajol és a papírlapot csúsztat Dora elé, majd a kalamáris és a toll felé int.*
- Sajnálatos módon méltóságomon alulinak érezném, holmi kupecekkel való alkudozást, holott erre szükség lenne. A tharg piac kereskedői időnként vérlázító árakkal tudnak dolgozni. Ezért külső segítséget fogunk kérni.
*Ha Dora mostanra kezébe vette a tollat, Hubi egy bólintással folytatja.*
- Írj, kedvesem, egy levelet a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak címezve. Részletezd, hogy a Kancellária egy tapasztalt és ügyes kereskedő szolgálatait kívánja igénybe venni, természetesen méltányos jutalék fejében, és a többi, és a többi.
*Kicsit türelmetlen kézmozdulattal fejezi be, mintha ez lenne a levél kevésbé lényegi része és amúgy is, Dora biztosan tudja hogyan kell ezt megfogalmazni. Két szippantás a pipából és kis füstfelhőbe burkolózva húzza mosolyra száját.*
- Egyben fejezd ki a reményed, hogy a kereskedőház feje, Cha'yss Cano Caldorcor báró elfogadja a Vashegy kancellárjának meghívását és tiszteletét teszi Amon Ruadh-on.
*Hubi itt és most teljesen helyévalónak érzi egyes szám harmadik személyben beszélni magáról.*
- Nemcsak a hintód megvásárlásának ürügyén, hanem jövőbeni, ennél sokkal gyümölcsözőbb üzletek és együttműködés reményében.
*Jobbjával tesz egy vízszintes mozudlatot, jelezve, hogy idáig a levél, a továbbiakat nem kell írásba foglalni. Sőt, ellenjavallt lenne.*
- Elvégre szövetségesekre lesz szükségünk a Vashegy környékén és távolabb is. Ha pedig értesüléseim nem csalnak ez a kereskedőház e sehonnai báró *a rang kimondásakor két kezének ujjaival idézőjeleket rajzol a levegőbe* vezetésével egyre nagyobb befolyásra tesz szert Artheniorban. Hovatovább nehezen megkerülhető tényezőkké válnak, olyanokká akikkel számolni kell és akiket szerencsés lenne az oldalunkon tudni.
*A kis állványon álló pecsétviaszos ibriket a mécses lángja fölé tolja, majd Dora elé helyezi az asztalon a Kancellária pecsétnyomóját. Kimondatlanul is egyfajta kegynek szánja, hogy az elf hitelesítheti az írást. Hubi kedveli az efféle színpadias dolgokat. Azután hátradől a székében és várakozóan néz a lányra.*
- Helyénvalónak találod mindezt, esetleg lennének még velem meg nem osztott elképzeléseid?


323. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:15:39
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Miközben Dora Dorát, a saját magáról elnevezett vemhes nyulat nézi, fél füllel a férfiak beszélgetését hallgatja. Az áron ő maga is meglepődik, de halványan el is mosolyodik a trükkön. Ha be akarják magukat hízelegni a kancellárhoz, most jó úton haladnak. Ám mivel nem gondolja, hogy a két idegen veszélyeztetné helyét a kancellár mellett, nem is veszi fenyegetőnek a dolgot. Mikor a két úriember távozni készül, muszáj elmenniük a lány mellett, ő pedig udvariasan kitárja nekik az ajtót, ha már ott van.*
- Minden jót, urak, és jó munkát! *Üdvözli őket barátságosan, és szigorúan csak akkor csukja be lassan az ajtót, ha már nem kelt olyan hatást, mintha az orrukra akarná vágni. Nem szeretne udvariatlannak tűnni. Ha távoztak, csak akkor szólal meg.*
- Egy aranytallér volt, mint a mesékben. *Jegyzi meg huncut mosollyal. Aztán nagy levegőt vesz, mintha mondani akarna valamit, de keze a zsebére téved, és megkukul. Nem találja az ügyes, rugós szerkezettel felszerelt bicskáját, amivel növényeket vágott.* Oh… Azt hiszem, a nyeregtáskában hagytam. Bocsáss meg egy pillanatra, nem szeretném, ha ellopnák. *Bár arról elfelejtette beavatni Habrertust, _mi _ ilyen értékes holmi. Megigazítja kalapját.* Egy pillanat, sietek vissza!
*Azonban ahelyett, hogy egyből a folyosó felé indulna, még a kancellárhoz szalad, és egy csókot lop, mint egy kamaszlány. Azután pedig irány az istálló.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.30 11:16:43


322. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-29 23:49:52
 ÚJ
>Riwanden Chrawynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Látja, hogy a kancellár meg van elégedve az elkészült tőrrel, s ennek hangot is ad, melyre Riwanden csak mély büszkeséggel telve hajt fejet. Kezével is int, illetve tenyerét mutatja, ezzel is jelezve, hogy köszöni.*
-Bár kijött kicsit a gyakorlatból az öreg, egy ideje nem volt mit kovácsolnia, csak patkókat, meg ekéket. Azért az mégiscsak más színvonal. De idővel jobban belejön, s talán egyszer, ha szükség lesz rá, egy igazi, ékköves dísztőrt is készíthetünk!
*Mondja a fiú, szavai ugyan keserűek, legalábbis egy kovácsmesternek talán ez a legszomorúbb dolog, amikor nincs mit csinálni. Legyen ez bármilyen okból. Viszont most itt talán újra magára találhat, és ki tudja, idővel majd átadhatja a stafétát Reoriknak is. De ez még odébb van, addig jó pár ezerszer fogja még megkongatni az üllőt, ha rajta múlik.*
-Á, kancellár úr, nem volt ez drága. Csak a munka volt vele sok, de ugye az meg külön nem kerül aranyba, már ha maga csinálja az ember.
*Legyint a fiú, hisz tényleg nem nagyon költöttek rá, csak a saját erejüket.*
~Nincs itt szó adósságról. Ez volt a próbám, nem kérhetek érte vagyonokat. Majd ha egy mesterkarddal állítok ide, akkor igen, azt nem fogom egy aranyért adni, ne féljen kancellár úr!~
*Mondja, vagyis inkább mutogatja a fiúnak, aki ezt szóról szóra elismétli a székben ülő férfinak.*
-"Nincs itt szó adósságról. Ez volt a próbám, nem kérhetek érte vagyonokat. Majd ha egy mesterkarddal állítok ide, akkor igen, azt nem fogom egy aranyért adni, ne féljen kancellár úr!" Az útbaigazítást pedig köszönjük! Megyünk is akkor, és berendezkedünk. Ha bármi kell, megtalál minket úgy hiszem. Keressen nyugodtan, ha bármi feladat lenne. Egyéb dolgunk sincs. A viszontlátásra!
*Riwanden mosolyog, és az ajtón lassan kifelé menet meghajol, ha nem tartja fel őket különösebben a kancellár.*


321. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-29 19:05:22
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Dora némi szabadkozás után tapintatosan félrevonul, Hubi pedig rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a felkínált hellyel. Ha nem hát nem. Még a fegyvert vizsgálja amikor a kovács segédje arról érdeklődik, hogy meg van-e elégedve.*
- Határozottan. Megvallom, nem egészen olyan lett ahogy elképzeltem, de nem lehet okom panaszra.
*A fiú tréfájára elmosolyodik. Igaz, hogy elég gyenge élc volt, de egy ilyen fiatal kölyöktől ezt is méltányolni kell. Amikor a fizetségre terelődik a szó, valamiféle titokzatosságot érez a kovács felől. Kicsit előre is hajol amíg várja, hogy megnevezzék az összeget és enyhe csodálkozással szalad fel a szemöldöke mikor kiderül, hogy csak jelképes összeget várnak tőle. Pár pillanatig elgondolkodva néz a tőrre. Egyértelmű, hogy Riwanden ajándéknak szánja munkáját, az egy arany csak amolyan formai ár. A kérdés csak az, hogy elfogadhatja-e? Tapasztalatai szerint ajándékot legritkább esetben adnak mindenféle hátsó szándék nélkül. Valószínűsíti, hogy a kovács sem jár el másként, és későbbiekben még benyújthatja a számlát. Amire talán nem is aranyakban vár kiegyenlíteni. Habár ezzel támadási felületet adhat, belemegy a játékba. Már csak kíváncsisága okán is. Érdekli a törpe tettének mozgatója és biztos benne, hogy ha erre rákérdezne, csak valami udvarias és nem feltétlenül igaz választ kapna.*
- Ez igazán nagylelkű tőled, Riwanden mester. *mosolyodik el és1 aranyérmét csúsztat át az asztal lapján Riwanden Chrawynn elé. * De remélem, hogy nem verted magad felesleges költségekbe miattam. Bizonyára megérted, nem szeretek senki adósa lenni.
*Itt már egy hamis mosoly játszik az arcán, mert ahogy a mondás tartja, mindenki magából indul ki. Ezért pontosan azt érzi, hogy a kovács egy, a jövőben felhasználható zálogként tekint a tőrre. Azután elégedetten bólint, hogy a kovács és társa meg vannak elégedve a műhellyel és kis várakozással néz. Úgy fest, valami problémájuk mégiscsak van.*
- Ó! *csóválja meg a fejét sajnálkozva* Nézzétek el nekem, hogy egy ilyen fontos kérdésre még nem szakítottunk időt. Úgy látszik *kocogtatja meg mutatóujjával a halántékát* már itt sem minden régi. Nos, szállásként választhatjátok itt, Amonon a Hosszúházat. Nem mondom, kissé puritán és híján van a magánszféra áldásának, de a thargok ezt nem tartják problémának, ilyen mentalitást hoztak magukkal északról. Ugyanakkor a Vashegy megbecsült kézműveseiként megillet titeket az a jog, hogy a törzsszálláson rendezkedjetek be, az erődben.
*Egy kis kézmozdulat az ablak felé, mintegy a hegy csúcsán trónoló Thargarod felé.*
- Természetesen kereshettek magatoknak házat, vagy akár szobát a Vaskorsóban, de ha rám hallgattok, a törzsszállást választjátok.
*Kicsit hátradől a székben, elmosolyodik és két kezének ujjait hegyüknél összeérinti maga előtt.*
- Még egyszer köszönöm, hogy ilyen gyorsan, ilyen kitűnő munkát végeztetek. Ha bármi kérésetek, kérdésetek lenne még, hallgatom.


320. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-28 08:46:18
 ÚJ
>Riwanden Chrawynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Kellemesen mosolyog a törpe a nőre, ahogy magyarázza a dolgokat. A fiú is csak bólogat, mintha tényeket közölne velük Dora.*
-Értjük. AKkor minden rendben, azt hiszem. Nem szeretnénk hiába, az már biztos!
*Épp hogy folytatná, akkor jön be a kancellár az ajtón. ~Azért ez így mégiscsak kényelmesebb. Hogy tudja mindig, hogy mikor kell érkezni?~ Elmélkedik magában, miközben fejét egy kissé meghajtja üdvözli a férfit. Úgy különösebben nem szándékozik beleavatkozni a kettejük dolgába, valahogy látszik rajtuk, a nézésükön, a kisugárzásukon, hogy mintha nem csak egyszerű beosztott és feljebbvaló lennének. De ez végképp nem Riwanden tisztje, meg nem is érdekli igazából. A fiú meg nem konyít még az ilyen dolgokhoz, úgyhogy neki teljesen tárgytalan bármi ilyesmi.*
-Üdvözlöm, kancellár úr!
*Teszi meg Reorik is a magáét.*
-Kész lett a tőr, igen. Nézze csak meg.
*Bár ezt már úgy mondja, miután az elvette a fegyvert, amolyan utólagos engedéllyel élve. Ők maguk nem ülnek le, mocskosak, és nem szeretnék ezt a szép helyet összekenni szénnel, fémforgáccsal, meg porral.*
-Akkor tetszik?
*Szinte csillognak a szemei, Riwandent pedig valami hihetetlen büszkeség és melegség önti el, ahogy Habrertus mesternek szólítja, és nem érez gúnyt, vagy élcelődést a hangjában. Ez az egyik legszebb nap az életében.*
-Köszönjük! Az is vagyok, bizony ám! Sokat tanulok tőle. Már amikor nem jár annyit a szája.
*Itt hangosan felnevet, nem tudja, hogy mennyire vannak oda az ilyen fajta humorért, de ő maga nagyon jól szórakozik rajta, és látszólag Riwanden sem veszi rossz néven, becsatlakozik ő is a nevetésbe. A kérdésre, hogy mennyivel tartozik, Reorik nagyon kétségbeesetten néz a törpére, hisz ilyesformán a pénzről talán még kevesebbet tud. A törpe viszont elmosolyodik zsiványosan, és a fiúnak mutogatja el a gondolatait, aki maga is hamar mosolyogni kezd, és bólint egyet mellé, jelezve, hogy érti. A fiú kicsit előrébb lép, és a kancellárra néz.*
-Ennek a tőrnek az ára nem több,*Nagyon kihangsúlyozza az "ennek" szócskát.* mint egy aranytallér.
*Talán a tőröket a piacon, vagy más kovácsoknál megveszi az ember 50 aranyért, talán 60 ért, de ez személyre szabott némileg, külön kérésre készített. De mivel ez az első munkája itt, és reméli, hogy sikerül itt kovácsnak maradnia, így ez a jelképes egy arany tökéletes. A kancellár sem mondhatja, hogy nem fizetett érte.*
-A műhely pedig csodálatos, mindennel felszerelt. Büszkék lehetnek rá. Viszont.
*Kicsit elszégyelli magát, nem tudja, hogy mondhatja-e neki a gondjait, de úgy érzi, hogy most más nemigen van, akinek mondhatná.*
-Ha itt leszünk kovácsok, ha megfelelőnek tűnik a munkánk, úgy itt is kellene élnünk, ugye. Viszont nincs ám sem házunk, sem földünk. Esetleg nincs itt valami kis viskó? Vagy kiadó ház? Vagy tudna ajánlani valami szállót?

A hozzászólás írója (Riwanden Chrawynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 08:58:39


319. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-27 23:45:00
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Lehet, hogy Riwanden és hűséges segítője nem a pennához és a papírhoz szoktak, de Dorának az egész élete papírok, könyvek és fóliánsok között telt, természetes tehát, hogy a problémát is ezzel igyekezné megoldani.*
- Azt hiszem, éppen elkerültük egymást, csak az imént érkeztem vissza Amon Ruadhra. Az előző kovácsunkhoz már rég nem volt szerencsém, ezért öröm tudni, hogy valaki betölti a hiányát. *Mosolyodik el a lány egész kedvesen, és érdeklődve, kissé szkeptikusan figyeli, ahogy a gyerek mestere arcvonásaiból és gesztusaiból kiolvassa az öreg mondandóját. Már az is lenyűgöző, hogy eddig minden gondolatát eltalálta, legalább is látszólag így volt. Dora akart-akaratlan megpróbálja visszafejteni a szavakat a mozdulatokra, „megfejteni” a kis nyelvüket, és majdnem le is marad a jogos kérdéseikről.*
- Én csak megkímélnélek titeket egy fölösleges kirándulástól. Ha már idáig eljöttek, ne legyen hiába, nem igaz? *Kérdi minden különösebb hátsó szándék nélkül, teljesen komolyra fordítva a szót. Elkezd játszani egy tollal.* Nem szoktam másokat átverni, ezt biztosra vehetitek, de ha sokáig maradtok még, majd megismerkedünk, s magatok is meglátjátok. A kancellár úrnak meg aztán tényleg nem tennék keresztbe, bármire is kell neki ez a szép tőröcske. Egyébként feltételezem, hogy hamarosan megérkezik, nem szokása sokáig távol lenni. *A legbájosabb mosolyát veszi elő.
Közben persze érdeklődve hallgatja a beszámolót a tőrről is. Nincs sok kapcsolata a fegyverekkel, de ez tényleg nem csúnya darab, még Dora olvasatában sem. Talán pont az teszi különlegessé, hogy jobban illik hozzá, mint a jelenlegi sajátja. Hogy pedig kinek készült, az változatlanul hidegen hagyja a lányt. Ekkor ugyanis az ajtó kinyílik, márpedig kopogás nélkül, ami csak egy valamit jelenthet. Illetve kettőt is, lehetne valami rablógyilkos, aki épp a Vasbankot szeretné kirabolni. De ezúttal a nagyobb valószínűséggel előforduló jelenségről, nevezetesen magáról a kancellárról beszélhetünk. Kedvenc írnoka egyenesen rá bámul nagy kék szemeivel, és nem titkolt öröm járja át a viszontlátás miatt, hiszen nem tudja elnyomni széles mosolyát. Csak most tudatosul benne, hogy mennyire hiányzott Habrertus, de legfőképpen az a mézesmázos, rosszat sejtető hangja. Dora ismét otthon érzi magát, és legalább annyira figyel a kancellár mondandójára, mint Riwandenre a kis szószólója.*
- Hamarabb megoldódott a problémánk, mit hittem. *Jegyzi meg, de az udvarias kérdésre csak biccent, egyelőre fontosabb dolguk is van, mint hogy róla és az útjáról beszélgessenek. Amit nem mellesleg nem is szeretne megejteni. Még jó, hogy eszébe jutott. Direkt nem ült a kancellári székbe, ez igaz, viszont nagyon botor módon oda pottyantotta a batyut.*
- Ó, elnézést. *Mondja, és már ő maga is kapna a holmiért, de az addigra már a földre kerül.* Nem koszos. *Teszi hozzá. Kicsit zavarban van, ezért nem ül le, ehelyett megnézi magának a szoba sarkában rejtőző nyulakat, illetve a patkányt. Úgy látja, elégedett lehet a fejlődésükkel, kifejezetten egészségesnek tűnnek. Persze közben arra is fülel, hogy az urak miről beszélgetnek, de nem tulajdonít nagy jelentőséget a kancellár ügyleteinek, amíg persze nem igényelnek papírt vagy tollat, pecsétet vagy oklevelet – ez pedig minden valószínűség szerint most szükségtelen.*


318. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:50:06
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Kis sóhajjal lép be a Radkraalba és ahogy végigtekint a folyosón, eszébe jut Achim és az, hogy mennyit köszönhet neki. Hiszen ha egykori barátja és itteni elődje nem teszi meg neki azt a szívességet, hogy halálra issza magát, akkor aligha lehetne az ami. Legfeljebb a kancellár segédje lehetne és ehhez most a legkevésbé vágyik. Tulajdonképpen hálásnak kell lennie. De az emberi természet, legalábbis az övé már csak olyan, hogy mindig többre vágyik. Ha nem úgy alakul ahogy, akkor most bizonyára a kancellári titulus után áhítozna, és az a képzeletbeli Habrertus aki csak egy írnok, biztosan mérhetetlenül elégedett lenne a kancellári székkel. De a valóságos Habrertus még mindig érzi a Hrallh trónjának érintését. Érzi az abból áradó hatalmat ami mellett a sajátja elhalványul és ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy jelenlegi tulajdonosai nem méltók a trónushoz. Mert hol van most a nagyúr és hol van a kisasszony? Azt várják tőle, hogy vigye az itteni ügyeket, rábízták a Vashegyet. Ezt kell hinnie a jelenlegi helyzetből. A bizalom pedig megtisztelő és egy szép emberi vonás. Egy bizonyos pontig. Habrertus pedig úgy érzi, tudja hol van az a pont ameddig rútul visszaélne egy lehetőséggel és mikor jön el az, amikor élnie kell vele. Terveznie kell vele. Egész életében tervek szerint élt, és most is körvonalazódik egy a fejében.
A Kancellária ajtajának kilincséért nyúl, de megakad a mozdulat. Bentről hangokat hall. Elönti a düh, micsoda arcátlanság ez? Ki merészelt belépni az engedélye nélkül? De amilyen gyorsan jön ez az érzés, olyan hirtelen múlik el. Hiszen eszébe jut, hogy rajta kívül csak egy valakinek van kulcsa.*
- Megzavartam valamit? Rendkívül szomorítana.
*Széles mosollyal nyit be és valóban: Dora van bent és az új kovács, valamit a nyelve. Amikor az elfre pillant, megdobban a szíve. Legszívesebben egy öleléssel és egy csókkal üdvözölné, de pontosan tudja, hogy az mennyire nem lenne helyénvaló. Közben pedig magát korholja amiért úgy érzi, mintha egy szerelmes suhanc lenne. Az pedig nem lehet ő. Az nem ő. Mi a fene folyik itt?*
- Örülök, hogy épségben visszatértél és remélem, hogy sikerült begyűjtened mindent amit szerettél volna. *néz Dorára ahogy az asztala felé indul, majd a kovács és a fiú felé biccent* Riwanden mester. Megfelelőnek találtad a műhelyed?
*Csak most veszi észre, hogy a hármas álldogál az asztal körül, Dora sem ült le a helyére. Pedig megtehette volna. Lopva, elismeréssel pillant a láyn felé. Határozottan kedvére való ez a tisztelettudó viselkedés, a távollétében is. Sőt, főleg úgy. Leveszi székéről a batyut, óvatosan a padlóra teszi az asztal mellett, aztán leül a karszékébe.*
- Kérlek, foglaljatok helyet! *int előzékenyen aztán amikor észreveszi a tőrt, kérdés és kérés nélkül nyúl érte*
- Ez lenne az? *néz fel a kovácsra, aztán megforgatja a fegyvert, ujjai hegyével végig is simít a penge lapján. Nem annyira díszes, mint amilyennek elképzelte. Talán nem sikerült megértetnie Riwandennel, hogy mit vár. De jobb is így. A kevesebb néha több.*
- Kitűnő munka, szavamra. *mosolyodik el* Joggal érezhetsz büszkeséget, Riwanden mester, te pedig, fiam, hálás lehetsz, hogy ilyen remek kovács keze alatt tanulhatsz.
*Egy kicsit még gyönyörködik a tőrben és csak azt sajnálja, hogy Dora megelőzte. A lány bizonyára rájött már, hogy kinek szánja és ezzel kicsit elvette a meglepetés erejét. Aztán leteszi a tőrt az asztalra, kihúzza az egyik fiókot és várakozóan pillant a törpére.*
- Köszönöm. Mivel tartozom?


317. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:57:26
 ÚJ
>Riwanden Chrawynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

~De fontos irkálni valója van ennek itt. Különös. Én életemben írtam ennyit összesen.~
*Mosolyog Riwanden magában, ahogy erre gondol, de igyekszik nem kimutatni ezt a külvilág, leginkább az állítólagos írnok felé.*
~Így terjedne a hírünk?~
-Így terjedne a hírünk? Hát, még nem tudni, hogy azok leszünk e. Mindenesetre szeretnénk.
*Tolmácsolja a fiú a mester szavait készségesen, ahogy mindig. Eléggé gyanús neki ez a helyzet, bár nem a legokosabb törpe a világon, pont ezért olyan egyszerű, paraszti észjárása van, amivel nehezen bírnak az emberek általában. Elmutogatja szépen Reoriknak, hogy mit gondol, és szemöldökét ráncolja, ahogy a nőre, meg a papírra néz.*
-Értem, mester! Asszonyom. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez jó ötlet.
*Kezdi, majd folytatja a kifejtést.*
-Hisz itt hagyni mi is itt tudjuk. Csak lerakom, és hopp, itt van hagyva neki. Tehát elvenné a kész fegyvert, de a pénzt meg nem akarja kifizetni, hisz az nem az ön üzlete.
*Vonják meg szinte egyszerre a vállukat.*
-Akkor ez miért az öné? Vagy az miért nem, ha a leghűségesebb segítője tetszik lenni? Nem akar átverni minket, ugye? Hogy eltegye magának, vagy valami rosszaságot mondjon rólunk.
*Bár ezt ő sem hiszi, de azért egy kérdésnyit megér a dolog. Szeret inkább biztosa menni, nehogy aztán meg baj legyen belőle.*
-Egyébként sincs más dolgunk éppen.
*Mondja a fiú, és ez teljesen igaz. Most a legfontosabb, hogy megkapják-e a munkát, vagy sem.*
-Ó ezek? Hát ez annyira nem díszített igazából. Pusztán a formája miatt tűnhet úgy, hogy keskenyebb, hosszúkásabb, nőiesebb, mint egy harci kés. Na meg a markolata, hogy csontból készült, kölcsönöz némi eleganciát neki, de persze ez nagyon egyénfüggő. Van, akinek pont ez a csúnya. Az igazi díszfegyverek drágakövekkel vannak kirakva, aranyozottak, meg ilyenek.
*Folytatná még, de nem tudja, hogy nem-e pont neki készült ez a tőr, vagy hogy bízhatnak-e benne, így további részleteket nem akar elárulni a megrendelésről.*



316. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-23 21:01:35
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*A kisfiú meglepően cifrán köszönti Dorát, aki valahogy úgy érzi, egyik megszólítás sem áll hozzá valami közel, talán még a hölgyem az egyetlen, aminél úgy-ahogy rezeg a léc. De mivel ezt a jelenséget a zavarnak tulajdonítja, nem is teszi szóvá. Amikor a bemutatkozás megtörténik, és a vendégekkel sikerült megértetnie, ki ő valójában – amit szerencsére elég könnyen fogadnak, Dora rosszabbra és több kérdésre, illetve ellenvetésre számít –, meg is beszélik a történteket. A lány hallgatva a magyarázatot fel sem pillant, csak bólogat, látszik, hogy eléggé fontos írnivalója támadt. Ezután húz még néhány szapora vonalat, és lecsapja a tollat, majd az érkezőkre pillant.*
- Ó, ezek szerint az új kovácsok volnátok? *Kíváncsiskodik finom tapintattal. Azt tudja, hogy a hely eléggé betöltetlen mostanában, Grotgot már jó ideje nem látta.*
- Nos! *Kezdi nagyon fontoskodva, de csak mert a lábán érzi a kancellári karosszék simítását, és ez fontosságot kölcsönöz szavainak. Ezzel együtt sajnos sok más, részben az irodához is köthető pajzán emlék idéződik fel benne, de megpróbál közömbösnek mutatkozni.*
- Én azt mondom, hogy ha már amúgy is pont jókor keveredtem erre, a legegyszerűbb, ha én magam veszem át a holmit, és itt hagyom neki. Biztosra veszem, hogy nem haragszik meg érte, hiszen a leghűségesebb segítőjével van dolgotok. *Húzza ki magát, de ironikus mosolyából sejteni lehet, hogy direkte túloz.* Ami viszont a fizetséget illeti, bocsássatok meg, de abba nem szeretnék belekeveredni. Mégis a ti üzletetek, a ti dolgotok.
*Az elkészült, aláírt és lepecsételt papirost úgy fordítja, hogy a törpéknek ne fejjel lefelé kelljen megtekinteni a tartalmát.*
- Írtam nektek egy kötelezvényt. *Magyarázza, hátha a törpék nem tudnak olvasni, végül is mit lehet tudni ezt a mai világban.* Ha találkoztok a kancellárral, erre tudtok hivatkozni, hogy még nem fizetett, és elintézhetitek az anyagiakat. Mit szóltok? Persze szólok neki, amint felbukkan, de lehet, hogy csak órák múlva esedékes, és nem akarlak titeket megváratni.
~ Hol lehet ez? ~ *Ha minden rendben, Dora átnyújtja a dokumentumot, és kibámul az ablakon, bár nem valószínű, hogy hirtelen épp észrevenné a férfit. Azért hátha. Még érdekesebb kérdés, hogy kinek készülhetett ez a szép tőr. A lány szeme arra vándorol, de valami az súgja, hogy nem az övé.* ~ A tőr és a hintó együtt már igen sok kiadás volna. ~ *Mosolyog magában.*
- Egyébként pedig, ha nem veszitek tolakodásnak… Megkérdezhetném, hogy nagyjából mennyivel drágábbak ezek a szépen díszített fegyverek a használatosaknál? Mert nem tartom lehetetlennek, hogy egyszer én is beszereznék hasonlót, de tartok tőle, hogy nekem azért jócskán félre kell tennem rá, mire összegyűjtöm az árát. *Nincs semmi dolga, ezért szívesen beszélget is még egy kicsit, hogy jó benyomást tegyen.*


315. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-21 14:27:29
 ÚJ
>Riwanden Chrawynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Vár egy darabig, nem tudja, hogy mitévő legyen, persze a fiú még annyira sem, mint Riwanden. Mindenesetre nem akar csak úgy keresztbe-kasba szaladgálni át az egész környéken a kancellár nevét kiabálva, hogy hátha előkerül, ez tűnik a legbölcsebb döntésnek. Viszont feltűnik valaki, aki nem a kancellár. Egy nő az. Olyan kecses, magára adó fajta. Furcsa kalapja van, és a ruhája sem olyan, mint amiket a törpe korábban látott általában az embereken. Egy pár másodpercig szótlanul nézi, ahogy kulccsal nyitja az ajtót, s magát a nőt is, de nem amolyan hátsó szándékkal, csak puszta kíváncsiságból. Persze utána sem szólal meg, hisz nem tud. Viszont a fiú.*
-Csókolom, asszonyom hölgyem néni.
*Fogalma sincs, hogy mit illene mondani, így mindent mond, ami csak eszébe jut. A törpe épp csak vissza tudja fogni a röhögést, hogy ne törjön ki belőle.*
~Talán segíthet, talán nem.~
*Bízik benne, hogy a fiú megérti a gondolatait, s lám nincs is ez másképp. Egy apró bólintással jelzi, hogy érti, hogy mire gondol a mester.*
-Azt nem tudom, hogy segíthet-e. Kicsodának teccik lenni? Ja, írnok. Igen. Bocsánat.
*Épp csak egy pár másodperce mondta, de már ki is ment a fejéből. Hiába, nem a legokosabb gyerek.*
~Talán nem lesz belőle baj.~
-Még nincs kifizetve. Most lett kész nemrég. A kancellár úr kérte, mint amolyan próba, hogy tudunk-e értelmes munkát kiadni a kezünk közül. Nem tudom, hogy odaadhatjuk-e Dora néninek, nem-e fog haragudni a kancár.. kancellár úr.
*Riwanden szinte majd kipukkan a fiú szóbotlásain, de most nem tud rá haragudni, mert látszik, hogy teljesen őszintén nem tudja, hogy miket is beszél, és mindenféle rosszakarástól mentesek a szavai.*


314. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-19 23:51:15
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*Persze logikus, hogy mivel Dora a kancellárt keresi, átlépve a kapun egyenesen a Radkraal felé veszi az irányt. Útközben az istállóban hagyja a lovát, így már egyedül, egy kis utazó puttonnyal a hátán, de amúgy tisztán, igényesen lép be az épületbe – a külső szemlélő egyáltalán nem látná rajta, hogy kint, az erdőben járt egy rövidebb kirándulásra, polgári öltözete eleganciát sugároz. Egyedül arcán látszik valami gondterhelt komolyság, amit akkor sem tud letörölni, mikor megpillantja a két vendéget a kancellár irodája előtt. Elég az idősebb törpe ruhájára néznie, hogy egyből lássa, itt nagy munka folyt.*
- Tehát nincs itt. *Vonja le a nyilvánvalót, és kedve is volna azonnal visszafordulni. Ezek még nem tudják róla, hogy ő a kancellár írnoka, soha nem derülne ki, hogy elfelejtett velük foglalkozni. Egyedül a tőr csigázza fel egy kissé, és ez elég, hogy mégis úgy döntsön, felfedi kilétét.*
- Nem tudom, mikor érkezik meg a kancellár úr, de én talán segíthetek. *Elegánsan meglendíti a kalapját.* Dorawyna vagyok, az írnoka. *Benyit a kancelláriára, ahol valóban hűlt helye van Habrertusnak, de minden jel arra mutat, hogy felkelt már, csak éppen nincs itt. Meggondolva Dorának még soha nem volt része ilyen pillanatban, egészen furcsa érzés. Ahogy beinvitálja a többieket, kapva kap a tőr-témán. Ő maga le sem ül, csak a székre teszi a puttonyt, és már ragad is egy papírt, amire gyorsan írni kezd, végül pedig behajtja.*
- Szóval ez a tőr-dolog… *Mormolja közben, a kalap karimája egészen eltakarja arcát, miközben ír, de dekoltázsát aligha titkolja ebben a pózban.* A kancellár saját holmija? Ki van már fizetve? *Érdeklődik. Nem akar belefolyni a férfi ügyleteibe, és biztos benne, hogy az árban nem fog helyette alkudozni, az még akkor se lenne az ő tiszte, ha férj és feleség volnának.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.19 23:52:52


313. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-19 14:50:56
 ÚJ
>Riwanden Chrawynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Újult erővel//

*A tőr sikeresen kiállja a próbát. Nem törik el, nem történik semmi baleset. Hihetetlen megkönnyebbüléssel sóhajtanak egyszerre egy hatalmasat, majd Riwanden homlokát megtörölgetve sétál ki a kovácsműhelyből. Igaz még piszkos, kovácsojra jellemző fémes salakanyag borítja ruháját, de nem törődik vele, visszafelé igyekszik a kancelláriába. Meg akarja keresni a kancellárt, hogy bemutathassa, hogy mire is jutott, jutottak. Nem ront ajtótól be, hisz azt sem tudja, hogy egyáltalán itt van-e, akit keres. ~Gondolom nem várhatja el senki, hogy egész nap ott üljön az irodájában.~ A fiú tőle szokatlan módon igen csendes. Talán túlságosan izgul, hogy mi sül ki az egészből. A törpe kedves mosolya nyugtatja valamelyest. Mindenesetre erőteljesen bekopogtatnak, hátha találnak bent valakit.*
-Kancellár úúúr. Kész van a tőőr.
*Kiáltja a fiú.*


312. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:38:27
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*A nap hátralévő részében a jó kancellár alig mozdul ki hivatalából. Munka mindig akad, most pedig sok is. Igyekszik ledolgozni a restanciát, és asztalától csak annyi időre áll fel időről időre, hogy kiszellőztesse az egyre sűrűsödő pipafüstöt, gyertyákat gyújtson vagy ellátogasson a latrinára. Egyébként pedig asztala fölé görnyedve körmöl, aktákat rendez, letisztázza a Nagykönyvet. Már alaposan benne jár az estében, amikor úgy érzi, hogy végzett. Illetve a mai napra végzett. Feláll, két tenyerét a derekára támasztva kinyújtóztatja elmacskásodott tagjait. Pipáját szája sarkába biggyesztve, hóna alá egy érdekfeszítő lihanech-i munkát, a "Városok szervezéséről és igazgatásáról" címűt csapva átballag a Radkraal nagytermébe. Gyertyákat gyújt, és ujját végighúzza a terem közepén terpeszkedő asztal lapján. Elégedetlenül morzsolja össze ujjbegyeit; ideje lenne egy alapos portörlésnek, takarításnak. Ehhez semmi kedvet nem érez és természetesen mélyen méltóságán alulinak is tartja, úgyhogy kisvártatva már a kandalló előtt ténykedik, melynek következtében hamarosan vidáman táncolnak a lángok a fahasábokon. Egy széket húz a kandallóhoz, ölébe veszi a könyvet és belefeledkezik. Pipájával pöfékelve néha elégedetten bólint az olvasottakra, de gyakrabban csóválja meg a fejét rosszallón.*
- Meg ahogy azt az elfek elképzelik... *dünnyögi gúnyosan, mert az mégsem lehetséges, hogy másnak is akadhatnak olyan jó ötletei melyekre ő nem is gondolt. Aztán egy hangos csattanás, ijedten rándul össze. Elbóbiskolhatott, a vaskos könyv csattant nagyot ahogy a padlóra esett. Morog egy kicsit, aztán ráharap a pipaszárra, felveszi a könyvet, elfújja a gyertyákat és visszavonul lakosztályába. Ahol is hosszasan nézi a baldachinos kancellári ágyat. Határozottan üresnek érzi. Dora ugyan nem mondta, hogy mikor tér vissza, de Hubi úgy gondolta, hogy még az este beállta előtt. Kicsit aggódik is miatta, de azzal nyugtatja magát, hogy talpraesett lány az, aligha érte bármi baj. Sóhajt egyet, nehézkesen nekivetkőzik, megmosdik, majd szakálla megfésülése után bajuszkötőt és hálóinget ölt, majd bebújik az ágyba. Elkoppantja a gyertyát, aztán sokáig nézi az ablakon beszűrődő holdvilágot. Kellemetlen érzése támad. Egyedül érzi magát. Sohasem érezte igazán otthonának a Vashegyet és a thargok sem fogadták el közülük valónak.
~Talán velem van a baj.~
De ezt nehezen érzi elképzelhetőnek. Persze ettől a kellemetlen érzés nem múlik el. Összekulcsolja kezeit a tarkója alatt, elhúzza a száját.*
- Megöregedtél, Habrertus... *dünnyögi maga elé. Eszébe jut a valaha jobb napokat látott nemesi ház Artheniorban ahol született, és ahová egy napon vendég érkezett. Az öreg - aki valójában fiatalabb volt, mint Hubi most - volt az akinek életén kívül mindent köszönhet, a kivételes felkészültségű tudós vette szárnyai alá az eszes és érdeklődő fiút. És ő volt az, akit a mostani kancellár valóban tisztelt. Mire a holdsugarak eltáncolnak a szoba padlójáról, a kancellár már békésen szuszog. Álmában pedig Pirtianes-ben jár, egy sötételf lánnyal. Akit, sok-sok évvel ezelőtt, igazán szeretett.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 312-331