Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-28 08:46:18
Üzenet elküldve: 2019-10-28 08:46:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Kellemesen mosolyog a törpe a nőre, ahogy magyarázza a dolgokat. A fiú is csak bólogat, mintha tényeket közölne velük Dora.*
-Értjük. AKkor minden rendben, azt hiszem. Nem szeretnénk hiába, az már biztos!
*Épp hogy folytatná, akkor jön be a kancellár az ajtón. ~Azért ez így mégiscsak kényelmesebb. Hogy tudja mindig, hogy mikor kell érkezni?~ Elmélkedik magában, miközben fejét egy kissé meghajtja üdvözli a férfit. Úgy különösebben nem szándékozik beleavatkozni a kettejük dolgába, valahogy látszik rajtuk, a nézésükön, a kisugárzásukon, hogy mintha nem csak egyszerű beosztott és feljebbvaló lennének. De ez végképp nem Riwanden tisztje, meg nem is érdekli igazából. A fiú meg nem konyít még az ilyen dolgokhoz, úgyhogy neki teljesen tárgytalan bármi ilyesmi.*
-Üdvözlöm, kancellár úr!
*Teszi meg Reorik is a magáét.*
-Kész lett a tőr, igen. Nézze csak meg.
*Bár ezt már úgy mondja, miután az elvette a fegyvert, amolyan utólagos engedéllyel élve. Ők maguk nem ülnek le, mocskosak, és nem szeretnék ezt a szép helyet összekenni szénnel, fémforgáccsal, meg porral.*
-Akkor tetszik?
*Szinte csillognak a szemei, Riwandent pedig valami hihetetlen büszkeség és melegség önti el, ahogy Habrertus mesternek szólítja, és nem érez gúnyt, vagy élcelődést a hangjában. Ez az egyik legszebb nap az életében.*
-Köszönjük! Az is vagyok, bizony ám! Sokat tanulok tőle. Már amikor nem jár annyit a szája.
*Itt hangosan felnevet, nem tudja, hogy mennyire vannak oda az ilyen fajta humorért, de ő maga nagyon jól szórakozik rajta, és látszólag Riwanden sem veszi rossz néven, becsatlakozik ő is a nevetésbe. A kérdésre, hogy mennyivel tartozik, Reorik nagyon kétségbeesetten néz a törpére, hisz ilyesformán a pénzről talán még kevesebbet tud. A törpe viszont elmosolyodik zsiványosan, és a fiúnak mutogatja el a gondolatait, aki maga is hamar mosolyogni kezd, és bólint egyet mellé, jelezve, hogy érti. A fiú kicsit előrébb lép, és a kancellárra néz.*
-Ennek a tőrnek az ára nem több,*Nagyon kihangsúlyozza az "ennek" szócskát.* mint egy aranytallér.
*Talán a tőröket a piacon, vagy más kovácsoknál megveszi az ember 50 aranyért, talán 60 ért, de ez személyre szabott némileg, külön kérésre készített. De mivel ez az első munkája itt, és reméli, hogy sikerül itt kovácsnak maradnia, így ez a jelképes egy arany tökéletes. A kancellár sem mondhatja, hogy nem fizetett érte.*
-A műhely pedig csodálatos, mindennel felszerelt. Büszkék lehetnek rá. Viszont.
*Kicsit elszégyelli magát, nem tudja, hogy mondhatja-e neki a gondjait, de úgy érzi, hogy most más nemigen van, akinek mondhatná.*
-Ha itt leszünk kovácsok, ha megfelelőnek tűnik a munkánk, úgy itt is kellene élnünk, ugye. Viszont nincs ám sem házunk, sem földünk. Esetleg nincs itt valami kis viskó? Vagy kiadó ház? Vagy tudna ajánlani valami szállót?
A hozzászólás írója (Riwanden Chrawynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 08:58:39
*Kellemesen mosolyog a törpe a nőre, ahogy magyarázza a dolgokat. A fiú is csak bólogat, mintha tényeket közölne velük Dora.*
-Értjük. AKkor minden rendben, azt hiszem. Nem szeretnénk hiába, az már biztos!
*Épp hogy folytatná, akkor jön be a kancellár az ajtón. ~Azért ez így mégiscsak kényelmesebb. Hogy tudja mindig, hogy mikor kell érkezni?~ Elmélkedik magában, miközben fejét egy kissé meghajtja üdvözli a férfit. Úgy különösebben nem szándékozik beleavatkozni a kettejük dolgába, valahogy látszik rajtuk, a nézésükön, a kisugárzásukon, hogy mintha nem csak egyszerű beosztott és feljebbvaló lennének. De ez végképp nem Riwanden tisztje, meg nem is érdekli igazából. A fiú meg nem konyít még az ilyen dolgokhoz, úgyhogy neki teljesen tárgytalan bármi ilyesmi.*
-Üdvözlöm, kancellár úr!
*Teszi meg Reorik is a magáét.*
-Kész lett a tőr, igen. Nézze csak meg.
*Bár ezt már úgy mondja, miután az elvette a fegyvert, amolyan utólagos engedéllyel élve. Ők maguk nem ülnek le, mocskosak, és nem szeretnék ezt a szép helyet összekenni szénnel, fémforgáccsal, meg porral.*
-Akkor tetszik?
*Szinte csillognak a szemei, Riwandent pedig valami hihetetlen büszkeség és melegség önti el, ahogy Habrertus mesternek szólítja, és nem érez gúnyt, vagy élcelődést a hangjában. Ez az egyik legszebb nap az életében.*
-Köszönjük! Az is vagyok, bizony ám! Sokat tanulok tőle. Már amikor nem jár annyit a szája.
*Itt hangosan felnevet, nem tudja, hogy mennyire vannak oda az ilyen fajta humorért, de ő maga nagyon jól szórakozik rajta, és látszólag Riwanden sem veszi rossz néven, becsatlakozik ő is a nevetésbe. A kérdésre, hogy mennyivel tartozik, Reorik nagyon kétségbeesetten néz a törpére, hisz ilyesformán a pénzről talán még kevesebbet tud. A törpe viszont elmosolyodik zsiványosan, és a fiúnak mutogatja el a gondolatait, aki maga is hamar mosolyogni kezd, és bólint egyet mellé, jelezve, hogy érti. A fiú kicsit előrébb lép, és a kancellárra néz.*
-Ennek a tőrnek az ára nem több,*Nagyon kihangsúlyozza az "ennek" szócskát.* mint egy aranytallér.
*Talán a tőröket a piacon, vagy más kovácsoknál megveszi az ember 50 aranyért, talán 60 ért, de ez személyre szabott némileg, külön kérésre készített. De mivel ez az első munkája itt, és reméli, hogy sikerül itt kovácsnak maradnia, így ez a jelképes egy arany tökéletes. A kancellár sem mondhatja, hogy nem fizetett érte.*
-A műhely pedig csodálatos, mindennel felszerelt. Büszkék lehetnek rá. Viszont.
*Kicsit elszégyelli magát, nem tudja, hogy mondhatja-e neki a gondjait, de úgy érzi, hogy most más nemigen van, akinek mondhatná.*
-Ha itt leszünk kovácsok, ha megfelelőnek tűnik a munkánk, úgy itt is kellene élnünk, ugye. Viszont nincs ám sem házunk, sem földünk. Esetleg nincs itt valami kis viskó? Vagy kiadó ház? Vagy tudna ajánlani valami szállót?
A hozzászólás írója (Riwanden Chrawynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 08:58:39
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-27 23:45:00
Üzenet elküldve: 2019-10-27 23:45:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Lehet, hogy Riwanden és hűséges segítője nem a pennához és a papírhoz szoktak, de Dorának az egész élete papírok, könyvek és fóliánsok között telt, természetes tehát, hogy a problémát is ezzel igyekezné megoldani.*
- Azt hiszem, éppen elkerültük egymást, csak az imént érkeztem vissza Amon Ruadhra. Az előző kovácsunkhoz már rég nem volt szerencsém, ezért öröm tudni, hogy valaki betölti a hiányát. *Mosolyodik el a lány egész kedvesen, és érdeklődve, kissé szkeptikusan figyeli, ahogy a gyerek mestere arcvonásaiból és gesztusaiból kiolvassa az öreg mondandóját. Már az is lenyűgöző, hogy eddig minden gondolatát eltalálta, legalább is látszólag így volt. Dora akart-akaratlan megpróbálja visszafejteni a szavakat a mozdulatokra, „megfejteni” a kis nyelvüket, és majdnem le is marad a jogos kérdéseikről.*
- Én csak megkímélnélek titeket egy fölösleges kirándulástól. Ha már idáig eljöttek, ne legyen hiába, nem igaz? *Kérdi minden különösebb hátsó szándék nélkül, teljesen komolyra fordítva a szót. Elkezd játszani egy tollal.* Nem szoktam másokat átverni, ezt biztosra vehetitek, de ha sokáig maradtok még, majd megismerkedünk, s magatok is meglátjátok. A kancellár úrnak meg aztán tényleg nem tennék keresztbe, bármire is kell neki ez a szép tőröcske. Egyébként feltételezem, hogy hamarosan megérkezik, nem szokása sokáig távol lenni. *A legbájosabb mosolyát veszi elő.
Közben persze érdeklődve hallgatja a beszámolót a tőrről is. Nincs sok kapcsolata a fegyverekkel, de ez tényleg nem csúnya darab, még Dora olvasatában sem. Talán pont az teszi különlegessé, hogy jobban illik hozzá, mint a jelenlegi sajátja. Hogy pedig kinek készült, az változatlanul hidegen hagyja a lányt. Ekkor ugyanis az ajtó kinyílik, márpedig kopogás nélkül, ami csak egy valamit jelenthet. Illetve kettőt is, lehetne valami rablógyilkos, aki épp a Vasbankot szeretné kirabolni. De ezúttal a nagyobb valószínűséggel előforduló jelenségről, nevezetesen magáról a kancellárról beszélhetünk. Kedvenc írnoka egyenesen rá bámul nagy kék szemeivel, és nem titkolt öröm járja át a viszontlátás miatt, hiszen nem tudja elnyomni széles mosolyát. Csak most tudatosul benne, hogy mennyire hiányzott Habrertus, de legfőképpen az a mézesmázos, rosszat sejtető hangja. Dora ismét otthon érzi magát, és legalább annyira figyel a kancellár mondandójára, mint Riwandenre a kis szószólója.*
- Hamarabb megoldódott a problémánk, mit hittem. *Jegyzi meg, de az udvarias kérdésre csak biccent, egyelőre fontosabb dolguk is van, mint hogy róla és az útjáról beszélgessenek. Amit nem mellesleg nem is szeretne megejteni. Még jó, hogy eszébe jutott. Direkt nem ült a kancellári székbe, ez igaz, viszont nagyon botor módon oda pottyantotta a batyut.*
- Ó, elnézést. *Mondja, és már ő maga is kapna a holmiért, de az addigra már a földre kerül.* Nem koszos. *Teszi hozzá. Kicsit zavarban van, ezért nem ül le, ehelyett megnézi magának a szoba sarkában rejtőző nyulakat, illetve a patkányt. Úgy látja, elégedett lehet a fejlődésükkel, kifejezetten egészségesnek tűnnek. Persze közben arra is fülel, hogy az urak miről beszélgetnek, de nem tulajdonít nagy jelentőséget a kancellár ügyleteinek, amíg persze nem igényelnek papírt vagy tollat, pecsétet vagy oklevelet – ez pedig minden valószínűség szerint most szükségtelen.*
*Lehet, hogy Riwanden és hűséges segítője nem a pennához és a papírhoz szoktak, de Dorának az egész élete papírok, könyvek és fóliánsok között telt, természetes tehát, hogy a problémát is ezzel igyekezné megoldani.*
- Azt hiszem, éppen elkerültük egymást, csak az imént érkeztem vissza Amon Ruadhra. Az előző kovácsunkhoz már rég nem volt szerencsém, ezért öröm tudni, hogy valaki betölti a hiányát. *Mosolyodik el a lány egész kedvesen, és érdeklődve, kissé szkeptikusan figyeli, ahogy a gyerek mestere arcvonásaiból és gesztusaiból kiolvassa az öreg mondandóját. Már az is lenyűgöző, hogy eddig minden gondolatát eltalálta, legalább is látszólag így volt. Dora akart-akaratlan megpróbálja visszafejteni a szavakat a mozdulatokra, „megfejteni” a kis nyelvüket, és majdnem le is marad a jogos kérdéseikről.*
- Én csak megkímélnélek titeket egy fölösleges kirándulástól. Ha már idáig eljöttek, ne legyen hiába, nem igaz? *Kérdi minden különösebb hátsó szándék nélkül, teljesen komolyra fordítva a szót. Elkezd játszani egy tollal.* Nem szoktam másokat átverni, ezt biztosra vehetitek, de ha sokáig maradtok még, majd megismerkedünk, s magatok is meglátjátok. A kancellár úrnak meg aztán tényleg nem tennék keresztbe, bármire is kell neki ez a szép tőröcske. Egyébként feltételezem, hogy hamarosan megérkezik, nem szokása sokáig távol lenni. *A legbájosabb mosolyát veszi elő.
Közben persze érdeklődve hallgatja a beszámolót a tőrről is. Nincs sok kapcsolata a fegyverekkel, de ez tényleg nem csúnya darab, még Dora olvasatában sem. Talán pont az teszi különlegessé, hogy jobban illik hozzá, mint a jelenlegi sajátja. Hogy pedig kinek készült, az változatlanul hidegen hagyja a lányt. Ekkor ugyanis az ajtó kinyílik, márpedig kopogás nélkül, ami csak egy valamit jelenthet. Illetve kettőt is, lehetne valami rablógyilkos, aki épp a Vasbankot szeretné kirabolni. De ezúttal a nagyobb valószínűséggel előforduló jelenségről, nevezetesen magáról a kancellárról beszélhetünk. Kedvenc írnoka egyenesen rá bámul nagy kék szemeivel, és nem titkolt öröm járja át a viszontlátás miatt, hiszen nem tudja elnyomni széles mosolyát. Csak most tudatosul benne, hogy mennyire hiányzott Habrertus, de legfőképpen az a mézesmázos, rosszat sejtető hangja. Dora ismét otthon érzi magát, és legalább annyira figyel a kancellár mondandójára, mint Riwandenre a kis szószólója.*
- Hamarabb megoldódott a problémánk, mit hittem. *Jegyzi meg, de az udvarias kérdésre csak biccent, egyelőre fontosabb dolguk is van, mint hogy róla és az útjáról beszélgessenek. Amit nem mellesleg nem is szeretne megejteni. Még jó, hogy eszébe jutott. Direkt nem ült a kancellári székbe, ez igaz, viszont nagyon botor módon oda pottyantotta a batyut.*
- Ó, elnézést. *Mondja, és már ő maga is kapna a holmiért, de az addigra már a földre kerül.* Nem koszos. *Teszi hozzá. Kicsit zavarban van, ezért nem ül le, ehelyett megnézi magának a szoba sarkában rejtőző nyulakat, illetve a patkányt. Úgy látja, elégedett lehet a fejlődésükkel, kifejezetten egészségesnek tűnnek. Persze közben arra is fülel, hogy az urak miről beszélgetnek, de nem tulajdonít nagy jelentőséget a kancellár ügyleteinek, amíg persze nem igényelnek papírt vagy tollat, pecsétet vagy oklevelet – ez pedig minden valószínűség szerint most szükségtelen.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:50:06
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Kis sóhajjal lép be a Radkraalba és ahogy végigtekint a folyosón, eszébe jut Achim és az, hogy mennyit köszönhet neki. Hiszen ha egykori barátja és itteni elődje nem teszi meg neki azt a szívességet, hogy halálra issza magát, akkor aligha lehetne az ami. Legfeljebb a kancellár segédje lehetne és ehhez most a legkevésbé vágyik. Tulajdonképpen hálásnak kell lennie. De az emberi természet, legalábbis az övé már csak olyan, hogy mindig többre vágyik. Ha nem úgy alakul ahogy, akkor most bizonyára a kancellári titulus után áhítozna, és az a képzeletbeli Habrertus aki csak egy írnok, biztosan mérhetetlenül elégedett lenne a kancellári székkel. De a valóságos Habrertus még mindig érzi a Hrallh trónjának érintését. Érzi az abból áradó hatalmat ami mellett a sajátja elhalványul és ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy jelenlegi tulajdonosai nem méltók a trónushoz. Mert hol van most a nagyúr és hol van a kisasszony? Azt várják tőle, hogy vigye az itteni ügyeket, rábízták a Vashegyet. Ezt kell hinnie a jelenlegi helyzetből. A bizalom pedig megtisztelő és egy szép emberi vonás. Egy bizonyos pontig. Habrertus pedig úgy érzi, tudja hol van az a pont ameddig rútul visszaélne egy lehetőséggel és mikor jön el az, amikor élnie kell vele. Terveznie kell vele. Egész életében tervek szerint élt, és most is körvonalazódik egy a fejében.
A Kancellária ajtajának kilincséért nyúl, de megakad a mozdulat. Bentről hangokat hall. Elönti a düh, micsoda arcátlanság ez? Ki merészelt belépni az engedélye nélkül? De amilyen gyorsan jön ez az érzés, olyan hirtelen múlik el. Hiszen eszébe jut, hogy rajta kívül csak egy valakinek van kulcsa.*
- Megzavartam valamit? Rendkívül szomorítana.
*Széles mosollyal nyit be és valóban: Dora van bent és az új kovács, valamit a nyelve. Amikor az elfre pillant, megdobban a szíve. Legszívesebben egy öleléssel és egy csókkal üdvözölné, de pontosan tudja, hogy az mennyire nem lenne helyénvaló. Közben pedig magát korholja amiért úgy érzi, mintha egy szerelmes suhanc lenne. Az pedig nem lehet ő. Az nem ő. Mi a fene folyik itt?*
- Örülök, hogy épségben visszatértél és remélem, hogy sikerült begyűjtened mindent amit szerettél volna. *néz Dorára ahogy az asztala felé indul, majd a kovács és a fiú felé biccent* Riwanden mester. Megfelelőnek találtad a műhelyed?
*Csak most veszi észre, hogy a hármas álldogál az asztal körül, Dora sem ült le a helyére. Pedig megtehette volna. Lopva, elismeréssel pillant a láyn felé. Határozottan kedvére való ez a tisztelettudó viselkedés, a távollétében is. Sőt, főleg úgy. Leveszi székéről a batyut, óvatosan a padlóra teszi az asztal mellett, aztán leül a karszékébe.*
- Kérlek, foglaljatok helyet! *int előzékenyen aztán amikor észreveszi a tőrt, kérdés és kérés nélkül nyúl érte*
- Ez lenne az? *néz fel a kovácsra, aztán megforgatja a fegyvert, ujjai hegyével végig is simít a penge lapján. Nem annyira díszes, mint amilyennek elképzelte. Talán nem sikerült megértetnie Riwandennel, hogy mit vár. De jobb is így. A kevesebb néha több.*
- Kitűnő munka, szavamra. *mosolyodik el* Joggal érezhetsz büszkeséget, Riwanden mester, te pedig, fiam, hálás lehetsz, hogy ilyen remek kovács keze alatt tanulhatsz.
*Egy kicsit még gyönyörködik a tőrben és csak azt sajnálja, hogy Dora megelőzte. A lány bizonyára rájött már, hogy kinek szánja és ezzel kicsit elvette a meglepetés erejét. Aztán leteszi a tőrt az asztalra, kihúzza az egyik fiókot és várakozóan pillant a törpére.*
- Köszönöm. Mivel tartozom?
*Kis sóhajjal lép be a Radkraalba és ahogy végigtekint a folyosón, eszébe jut Achim és az, hogy mennyit köszönhet neki. Hiszen ha egykori barátja és itteni elődje nem teszi meg neki azt a szívességet, hogy halálra issza magát, akkor aligha lehetne az ami. Legfeljebb a kancellár segédje lehetne és ehhez most a legkevésbé vágyik. Tulajdonképpen hálásnak kell lennie. De az emberi természet, legalábbis az övé már csak olyan, hogy mindig többre vágyik. Ha nem úgy alakul ahogy, akkor most bizonyára a kancellári titulus után áhítozna, és az a képzeletbeli Habrertus aki csak egy írnok, biztosan mérhetetlenül elégedett lenne a kancellári székkel. De a valóságos Habrertus még mindig érzi a Hrallh trónjának érintését. Érzi az abból áradó hatalmat ami mellett a sajátja elhalványul és ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy jelenlegi tulajdonosai nem méltók a trónushoz. Mert hol van most a nagyúr és hol van a kisasszony? Azt várják tőle, hogy vigye az itteni ügyeket, rábízták a Vashegyet. Ezt kell hinnie a jelenlegi helyzetből. A bizalom pedig megtisztelő és egy szép emberi vonás. Egy bizonyos pontig. Habrertus pedig úgy érzi, tudja hol van az a pont ameddig rútul visszaélne egy lehetőséggel és mikor jön el az, amikor élnie kell vele. Terveznie kell vele. Egész életében tervek szerint élt, és most is körvonalazódik egy a fejében.
A Kancellária ajtajának kilincséért nyúl, de megakad a mozdulat. Bentről hangokat hall. Elönti a düh, micsoda arcátlanság ez? Ki merészelt belépni az engedélye nélkül? De amilyen gyorsan jön ez az érzés, olyan hirtelen múlik el. Hiszen eszébe jut, hogy rajta kívül csak egy valakinek van kulcsa.*
- Megzavartam valamit? Rendkívül szomorítana.
*Széles mosollyal nyit be és valóban: Dora van bent és az új kovács, valamit a nyelve. Amikor az elfre pillant, megdobban a szíve. Legszívesebben egy öleléssel és egy csókkal üdvözölné, de pontosan tudja, hogy az mennyire nem lenne helyénvaló. Közben pedig magát korholja amiért úgy érzi, mintha egy szerelmes suhanc lenne. Az pedig nem lehet ő. Az nem ő. Mi a fene folyik itt?*
- Örülök, hogy épségben visszatértél és remélem, hogy sikerült begyűjtened mindent amit szerettél volna. *néz Dorára ahogy az asztala felé indul, majd a kovács és a fiú felé biccent* Riwanden mester. Megfelelőnek találtad a műhelyed?
*Csak most veszi észre, hogy a hármas álldogál az asztal körül, Dora sem ült le a helyére. Pedig megtehette volna. Lopva, elismeréssel pillant a láyn felé. Határozottan kedvére való ez a tisztelettudó viselkedés, a távollétében is. Sőt, főleg úgy. Leveszi székéről a batyut, óvatosan a padlóra teszi az asztal mellett, aztán leül a karszékébe.*
- Kérlek, foglaljatok helyet! *int előzékenyen aztán amikor észreveszi a tőrt, kérdés és kérés nélkül nyúl érte*
- Ez lenne az? *néz fel a kovácsra, aztán megforgatja a fegyvert, ujjai hegyével végig is simít a penge lapján. Nem annyira díszes, mint amilyennek elképzelte. Talán nem sikerült megértetnie Riwandennel, hogy mit vár. De jobb is így. A kevesebb néha több.*
- Kitűnő munka, szavamra. *mosolyodik el* Joggal érezhetsz büszkeséget, Riwanden mester, te pedig, fiam, hálás lehetsz, hogy ilyen remek kovács keze alatt tanulhatsz.
*Egy kicsit még gyönyörködik a tőrben és csak azt sajnálja, hogy Dora megelőzte. A lány bizonyára rájött már, hogy kinek szánja és ezzel kicsit elvette a meglepetés erejét. Aztán leteszi a tőrt az asztalra, kihúzza az egyik fiókot és várakozóan pillant a törpére.*
- Köszönöm. Mivel tartozom?
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:57:26
Üzenet elküldve: 2019-10-24 14:57:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
~De fontos irkálni valója van ennek itt. Különös. Én életemben írtam ennyit összesen.~
*Mosolyog Riwanden magában, ahogy erre gondol, de igyekszik nem kimutatni ezt a külvilág, leginkább az állítólagos írnok felé.*
~Így terjedne a hírünk?~
-Így terjedne a hírünk? Hát, még nem tudni, hogy azok leszünk e. Mindenesetre szeretnénk.
*Tolmácsolja a fiú a mester szavait készségesen, ahogy mindig. Eléggé gyanús neki ez a helyzet, bár nem a legokosabb törpe a világon, pont ezért olyan egyszerű, paraszti észjárása van, amivel nehezen bírnak az emberek általában. Elmutogatja szépen Reoriknak, hogy mit gondol, és szemöldökét ráncolja, ahogy a nőre, meg a papírra néz.*
-Értem, mester! Asszonyom. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez jó ötlet.
*Kezdi, majd folytatja a kifejtést.*
-Hisz itt hagyni mi is itt tudjuk. Csak lerakom, és hopp, itt van hagyva neki. Tehát elvenné a kész fegyvert, de a pénzt meg nem akarja kifizetni, hisz az nem az ön üzlete.
*Vonják meg szinte egyszerre a vállukat.*
-Akkor ez miért az öné? Vagy az miért nem, ha a leghűségesebb segítője tetszik lenni? Nem akar átverni minket, ugye? Hogy eltegye magának, vagy valami rosszaságot mondjon rólunk.
*Bár ezt ő sem hiszi, de azért egy kérdésnyit megér a dolog. Szeret inkább biztosa menni, nehogy aztán meg baj legyen belőle.*
-Egyébként sincs más dolgunk éppen.
*Mondja a fiú, és ez teljesen igaz. Most a legfontosabb, hogy megkapják-e a munkát, vagy sem.*
-Ó ezek? Hát ez annyira nem díszített igazából. Pusztán a formája miatt tűnhet úgy, hogy keskenyebb, hosszúkásabb, nőiesebb, mint egy harci kés. Na meg a markolata, hogy csontból készült, kölcsönöz némi eleganciát neki, de persze ez nagyon egyénfüggő. Van, akinek pont ez a csúnya. Az igazi díszfegyverek drágakövekkel vannak kirakva, aranyozottak, meg ilyenek.
*Folytatná még, de nem tudja, hogy nem-e pont neki készült ez a tőr, vagy hogy bízhatnak-e benne, így további részleteket nem akar elárulni a megrendelésről.*
~De fontos irkálni valója van ennek itt. Különös. Én életemben írtam ennyit összesen.~
*Mosolyog Riwanden magában, ahogy erre gondol, de igyekszik nem kimutatni ezt a külvilág, leginkább az állítólagos írnok felé.*
~Így terjedne a hírünk?~
-Így terjedne a hírünk? Hát, még nem tudni, hogy azok leszünk e. Mindenesetre szeretnénk.
*Tolmácsolja a fiú a mester szavait készségesen, ahogy mindig. Eléggé gyanús neki ez a helyzet, bár nem a legokosabb törpe a világon, pont ezért olyan egyszerű, paraszti észjárása van, amivel nehezen bírnak az emberek általában. Elmutogatja szépen Reoriknak, hogy mit gondol, és szemöldökét ráncolja, ahogy a nőre, meg a papírra néz.*
-Értem, mester! Asszonyom. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez jó ötlet.
*Kezdi, majd folytatja a kifejtést.*
-Hisz itt hagyni mi is itt tudjuk. Csak lerakom, és hopp, itt van hagyva neki. Tehát elvenné a kész fegyvert, de a pénzt meg nem akarja kifizetni, hisz az nem az ön üzlete.
*Vonják meg szinte egyszerre a vállukat.*
-Akkor ez miért az öné? Vagy az miért nem, ha a leghűségesebb segítője tetszik lenni? Nem akar átverni minket, ugye? Hogy eltegye magának, vagy valami rosszaságot mondjon rólunk.
*Bár ezt ő sem hiszi, de azért egy kérdésnyit megér a dolog. Szeret inkább biztosa menni, nehogy aztán meg baj legyen belőle.*
-Egyébként sincs más dolgunk éppen.
*Mondja a fiú, és ez teljesen igaz. Most a legfontosabb, hogy megkapják-e a munkát, vagy sem.*
-Ó ezek? Hát ez annyira nem díszített igazából. Pusztán a formája miatt tűnhet úgy, hogy keskenyebb, hosszúkásabb, nőiesebb, mint egy harci kés. Na meg a markolata, hogy csontból készült, kölcsönöz némi eleganciát neki, de persze ez nagyon egyénfüggő. Van, akinek pont ez a csúnya. Az igazi díszfegyverek drágakövekkel vannak kirakva, aranyozottak, meg ilyenek.
*Folytatná még, de nem tudja, hogy nem-e pont neki készült ez a tőr, vagy hogy bízhatnak-e benne, így további részleteket nem akar elárulni a megrendelésről.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-23 21:01:35
Üzenet elküldve: 2019-10-23 21:01:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*A kisfiú meglepően cifrán köszönti Dorát, aki valahogy úgy érzi, egyik megszólítás sem áll hozzá valami közel, talán még a hölgyem az egyetlen, aminél úgy-ahogy rezeg a léc. De mivel ezt a jelenséget a zavarnak tulajdonítja, nem is teszi szóvá. Amikor a bemutatkozás megtörténik, és a vendégekkel sikerült megértetnie, ki ő valójában – amit szerencsére elég könnyen fogadnak, Dora rosszabbra és több kérdésre, illetve ellenvetésre számít –, meg is beszélik a történteket. A lány hallgatva a magyarázatot fel sem pillant, csak bólogat, látszik, hogy eléggé fontos írnivalója támadt. Ezután húz még néhány szapora vonalat, és lecsapja a tollat, majd az érkezőkre pillant.*
- Ó, ezek szerint az új kovácsok volnátok? *Kíváncsiskodik finom tapintattal. Azt tudja, hogy a hely eléggé betöltetlen mostanában, Grotgot már jó ideje nem látta.*
- Nos! *Kezdi nagyon fontoskodva, de csak mert a lábán érzi a kancellári karosszék simítását, és ez fontosságot kölcsönöz szavainak. Ezzel együtt sajnos sok más, részben az irodához is köthető pajzán emlék idéződik fel benne, de megpróbál közömbösnek mutatkozni.*
- Én azt mondom, hogy ha már amúgy is pont jókor keveredtem erre, a legegyszerűbb, ha én magam veszem át a holmit, és itt hagyom neki. Biztosra veszem, hogy nem haragszik meg érte, hiszen a leghűségesebb segítőjével van dolgotok. *Húzza ki magát, de ironikus mosolyából sejteni lehet, hogy direkte túloz.* Ami viszont a fizetséget illeti, bocsássatok meg, de abba nem szeretnék belekeveredni. Mégis a ti üzletetek, a ti dolgotok.
*Az elkészült, aláírt és lepecsételt papirost úgy fordítja, hogy a törpéknek ne fejjel lefelé kelljen megtekinteni a tartalmát.*
- Írtam nektek egy kötelezvényt. *Magyarázza, hátha a törpék nem tudnak olvasni, végül is mit lehet tudni ezt a mai világban.* Ha találkoztok a kancellárral, erre tudtok hivatkozni, hogy még nem fizetett, és elintézhetitek az anyagiakat. Mit szóltok? Persze szólok neki, amint felbukkan, de lehet, hogy csak órák múlva esedékes, és nem akarlak titeket megváratni.
~ Hol lehet ez? ~ *Ha minden rendben, Dora átnyújtja a dokumentumot, és kibámul az ablakon, bár nem valószínű, hogy hirtelen épp észrevenné a férfit. Azért hátha. Még érdekesebb kérdés, hogy kinek készülhetett ez a szép tőr. A lány szeme arra vándorol, de valami az súgja, hogy nem az övé.* ~ A tőr és a hintó együtt már igen sok kiadás volna. ~ *Mosolyog magában.*
- Egyébként pedig, ha nem veszitek tolakodásnak… Megkérdezhetném, hogy nagyjából mennyivel drágábbak ezek a szépen díszített fegyverek a használatosaknál? Mert nem tartom lehetetlennek, hogy egyszer én is beszereznék hasonlót, de tartok tőle, hogy nekem azért jócskán félre kell tennem rá, mire összegyűjtöm az árát. *Nincs semmi dolga, ezért szívesen beszélget is még egy kicsit, hogy jó benyomást tegyen.*
*A kisfiú meglepően cifrán köszönti Dorát, aki valahogy úgy érzi, egyik megszólítás sem áll hozzá valami közel, talán még a hölgyem az egyetlen, aminél úgy-ahogy rezeg a léc. De mivel ezt a jelenséget a zavarnak tulajdonítja, nem is teszi szóvá. Amikor a bemutatkozás megtörténik, és a vendégekkel sikerült megértetnie, ki ő valójában – amit szerencsére elég könnyen fogadnak, Dora rosszabbra és több kérdésre, illetve ellenvetésre számít –, meg is beszélik a történteket. A lány hallgatva a magyarázatot fel sem pillant, csak bólogat, látszik, hogy eléggé fontos írnivalója támadt. Ezután húz még néhány szapora vonalat, és lecsapja a tollat, majd az érkezőkre pillant.*
- Ó, ezek szerint az új kovácsok volnátok? *Kíváncsiskodik finom tapintattal. Azt tudja, hogy a hely eléggé betöltetlen mostanában, Grotgot már jó ideje nem látta.*
- Nos! *Kezdi nagyon fontoskodva, de csak mert a lábán érzi a kancellári karosszék simítását, és ez fontosságot kölcsönöz szavainak. Ezzel együtt sajnos sok más, részben az irodához is köthető pajzán emlék idéződik fel benne, de megpróbál közömbösnek mutatkozni.*
- Én azt mondom, hogy ha már amúgy is pont jókor keveredtem erre, a legegyszerűbb, ha én magam veszem át a holmit, és itt hagyom neki. Biztosra veszem, hogy nem haragszik meg érte, hiszen a leghűségesebb segítőjével van dolgotok. *Húzza ki magát, de ironikus mosolyából sejteni lehet, hogy direkte túloz.* Ami viszont a fizetséget illeti, bocsássatok meg, de abba nem szeretnék belekeveredni. Mégis a ti üzletetek, a ti dolgotok.
*Az elkészült, aláírt és lepecsételt papirost úgy fordítja, hogy a törpéknek ne fejjel lefelé kelljen megtekinteni a tartalmát.*
- Írtam nektek egy kötelezvényt. *Magyarázza, hátha a törpék nem tudnak olvasni, végül is mit lehet tudni ezt a mai világban.* Ha találkoztok a kancellárral, erre tudtok hivatkozni, hogy még nem fizetett, és elintézhetitek az anyagiakat. Mit szóltok? Persze szólok neki, amint felbukkan, de lehet, hogy csak órák múlva esedékes, és nem akarlak titeket megváratni.
~ Hol lehet ez? ~ *Ha minden rendben, Dora átnyújtja a dokumentumot, és kibámul az ablakon, bár nem valószínű, hogy hirtelen épp észrevenné a férfit. Azért hátha. Még érdekesebb kérdés, hogy kinek készülhetett ez a szép tőr. A lány szeme arra vándorol, de valami az súgja, hogy nem az övé.* ~ A tőr és a hintó együtt már igen sok kiadás volna. ~ *Mosolyog magában.*
- Egyébként pedig, ha nem veszitek tolakodásnak… Megkérdezhetném, hogy nagyjából mennyivel drágábbak ezek a szépen díszített fegyverek a használatosaknál? Mert nem tartom lehetetlennek, hogy egyszer én is beszereznék hasonlót, de tartok tőle, hogy nekem azért jócskán félre kell tennem rá, mire összegyűjtöm az árát. *Nincs semmi dolga, ezért szívesen beszélget is még egy kicsit, hogy jó benyomást tegyen.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-21 14:27:29
Üzenet elküldve: 2019-10-21 14:27:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Vár egy darabig, nem tudja, hogy mitévő legyen, persze a fiú még annyira sem, mint Riwanden. Mindenesetre nem akar csak úgy keresztbe-kasba szaladgálni át az egész környéken a kancellár nevét kiabálva, hogy hátha előkerül, ez tűnik a legbölcsebb döntésnek. Viszont feltűnik valaki, aki nem a kancellár. Egy nő az. Olyan kecses, magára adó fajta. Furcsa kalapja van, és a ruhája sem olyan, mint amiket a törpe korábban látott általában az embereken. Egy pár másodpercig szótlanul nézi, ahogy kulccsal nyitja az ajtót, s magát a nőt is, de nem amolyan hátsó szándékkal, csak puszta kíváncsiságból. Persze utána sem szólal meg, hisz nem tud. Viszont a fiú.*
-Csókolom, asszonyom hölgyem néni.
*Fogalma sincs, hogy mit illene mondani, így mindent mond, ami csak eszébe jut. A törpe épp csak vissza tudja fogni a röhögést, hogy ne törjön ki belőle.*
~Talán segíthet, talán nem.~
*Bízik benne, hogy a fiú megérti a gondolatait, s lám nincs is ez másképp. Egy apró bólintással jelzi, hogy érti, hogy mire gondol a mester.*
-Azt nem tudom, hogy segíthet-e. Kicsodának teccik lenni? Ja, írnok. Igen. Bocsánat.
*Épp csak egy pár másodperce mondta, de már ki is ment a fejéből. Hiába, nem a legokosabb gyerek.*
~Talán nem lesz belőle baj.~
-Még nincs kifizetve. Most lett kész nemrég. A kancellár úr kérte, mint amolyan próba, hogy tudunk-e értelmes munkát kiadni a kezünk közül. Nem tudom, hogy odaadhatjuk-e Dora néninek, nem-e fog haragudni a kancár.. kancellár úr.
*Riwanden szinte majd kipukkan a fiú szóbotlásain, de most nem tud rá haragudni, mert látszik, hogy teljesen őszintén nem tudja, hogy miket is beszél, és mindenféle rosszakarástól mentesek a szavai.*
*Vár egy darabig, nem tudja, hogy mitévő legyen, persze a fiú még annyira sem, mint Riwanden. Mindenesetre nem akar csak úgy keresztbe-kasba szaladgálni át az egész környéken a kancellár nevét kiabálva, hogy hátha előkerül, ez tűnik a legbölcsebb döntésnek. Viszont feltűnik valaki, aki nem a kancellár. Egy nő az. Olyan kecses, magára adó fajta. Furcsa kalapja van, és a ruhája sem olyan, mint amiket a törpe korábban látott általában az embereken. Egy pár másodpercig szótlanul nézi, ahogy kulccsal nyitja az ajtót, s magát a nőt is, de nem amolyan hátsó szándékkal, csak puszta kíváncsiságból. Persze utána sem szólal meg, hisz nem tud. Viszont a fiú.*
-Csókolom, asszonyom hölgyem néni.
*Fogalma sincs, hogy mit illene mondani, így mindent mond, ami csak eszébe jut. A törpe épp csak vissza tudja fogni a röhögést, hogy ne törjön ki belőle.*
~Talán segíthet, talán nem.~
*Bízik benne, hogy a fiú megérti a gondolatait, s lám nincs is ez másképp. Egy apró bólintással jelzi, hogy érti, hogy mire gondol a mester.*
-Azt nem tudom, hogy segíthet-e. Kicsodának teccik lenni? Ja, írnok. Igen. Bocsánat.
*Épp csak egy pár másodperce mondta, de már ki is ment a fejéből. Hiába, nem a legokosabb gyerek.*
~Talán nem lesz belőle baj.~
-Még nincs kifizetve. Most lett kész nemrég. A kancellár úr kérte, mint amolyan próba, hogy tudunk-e értelmes munkát kiadni a kezünk közül. Nem tudom, hogy odaadhatjuk-e Dora néninek, nem-e fog haragudni a kancár.. kancellár úr.
*Riwanden szinte majd kipukkan a fiú szóbotlásain, de most nem tud rá haragudni, mert látszik, hogy teljesen őszintén nem tudja, hogy miket is beszél, és mindenféle rosszakarástól mentesek a szavai.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-19 23:51:15
Üzenet elküldve: 2019-10-19 23:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Persze logikus, hogy mivel Dora a kancellárt keresi, átlépve a kapun egyenesen a Radkraal felé veszi az irányt. Útközben az istállóban hagyja a lovát, így már egyedül, egy kis utazó puttonnyal a hátán, de amúgy tisztán, igényesen lép be az épületbe – a külső szemlélő egyáltalán nem látná rajta, hogy kint, az erdőben járt egy rövidebb kirándulásra, polgári öltözete eleganciát sugároz. Egyedül arcán látszik valami gondterhelt komolyság, amit akkor sem tud letörölni, mikor megpillantja a két vendéget a kancellár irodája előtt. Elég az idősebb törpe ruhájára néznie, hogy egyből lássa, itt nagy munka folyt.*
- Tehát nincs itt. *Vonja le a nyilvánvalót, és kedve is volna azonnal visszafordulni. Ezek még nem tudják róla, hogy ő a kancellár írnoka, soha nem derülne ki, hogy elfelejtett velük foglalkozni. Egyedül a tőr csigázza fel egy kissé, és ez elég, hogy mégis úgy döntsön, felfedi kilétét.*
- Nem tudom, mikor érkezik meg a kancellár úr, de én talán segíthetek. *Elegánsan meglendíti a kalapját.* Dorawyna vagyok, az írnoka. *Benyit a kancelláriára, ahol valóban hűlt helye van Habrertusnak, de minden jel arra mutat, hogy felkelt már, csak éppen nincs itt. Meggondolva Dorának még soha nem volt része ilyen pillanatban, egészen furcsa érzés. Ahogy beinvitálja a többieket, kapva kap a tőr-témán. Ő maga le sem ül, csak a székre teszi a puttonyt, és már ragad is egy papírt, amire gyorsan írni kezd, végül pedig behajtja.*
- Szóval ez a tőr-dolog… *Mormolja közben, a kalap karimája egészen eltakarja arcát, miközben ír, de dekoltázsát aligha titkolja ebben a pózban.* A kancellár saját holmija? Ki van már fizetve? *Érdeklődik. Nem akar belefolyni a férfi ügyleteibe, és biztos benne, hogy az árban nem fog helyette alkudozni, az még akkor se lenne az ő tiszte, ha férj és feleség volnának.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.19 23:52:52
*Persze logikus, hogy mivel Dora a kancellárt keresi, átlépve a kapun egyenesen a Radkraal felé veszi az irányt. Útközben az istállóban hagyja a lovát, így már egyedül, egy kis utazó puttonnyal a hátán, de amúgy tisztán, igényesen lép be az épületbe – a külső szemlélő egyáltalán nem látná rajta, hogy kint, az erdőben járt egy rövidebb kirándulásra, polgári öltözete eleganciát sugároz. Egyedül arcán látszik valami gondterhelt komolyság, amit akkor sem tud letörölni, mikor megpillantja a két vendéget a kancellár irodája előtt. Elég az idősebb törpe ruhájára néznie, hogy egyből lássa, itt nagy munka folyt.*
- Tehát nincs itt. *Vonja le a nyilvánvalót, és kedve is volna azonnal visszafordulni. Ezek még nem tudják róla, hogy ő a kancellár írnoka, soha nem derülne ki, hogy elfelejtett velük foglalkozni. Egyedül a tőr csigázza fel egy kissé, és ez elég, hogy mégis úgy döntsön, felfedi kilétét.*
- Nem tudom, mikor érkezik meg a kancellár úr, de én talán segíthetek. *Elegánsan meglendíti a kalapját.* Dorawyna vagyok, az írnoka. *Benyit a kancelláriára, ahol valóban hűlt helye van Habrertusnak, de minden jel arra mutat, hogy felkelt már, csak éppen nincs itt. Meggondolva Dorának még soha nem volt része ilyen pillanatban, egészen furcsa érzés. Ahogy beinvitálja a többieket, kapva kap a tőr-témán. Ő maga le sem ül, csak a székre teszi a puttonyt, és már ragad is egy papírt, amire gyorsan írni kezd, végül pedig behajtja.*
- Szóval ez a tőr-dolog… *Mormolja közben, a kalap karimája egészen eltakarja arcát, miközben ír, de dekoltázsát aligha titkolja ebben a pózban.* A kancellár saját holmija? Ki van már fizetve? *Érdeklődik. Nem akar belefolyni a férfi ügyleteibe, és biztos benne, hogy az árban nem fog helyette alkudozni, az még akkor se lenne az ő tiszte, ha férj és feleség volnának.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.19 23:52:52
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-19 14:50:56
Üzenet elküldve: 2019-10-19 14:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*A tőr sikeresen kiállja a próbát. Nem törik el, nem történik semmi baleset. Hihetetlen megkönnyebbüléssel sóhajtanak egyszerre egy hatalmasat, majd Riwanden homlokát megtörölgetve sétál ki a kovácsműhelyből. Igaz még piszkos, kovácsojra jellemző fémes salakanyag borítja ruháját, de nem törődik vele, visszafelé igyekszik a kancelláriába. Meg akarja keresni a kancellárt, hogy bemutathassa, hogy mire is jutott, jutottak. Nem ront ajtótól be, hisz azt sem tudja, hogy egyáltalán itt van-e, akit keres. ~Gondolom nem várhatja el senki, hogy egész nap ott üljön az irodájában.~ A fiú tőle szokatlan módon igen csendes. Talán túlságosan izgul, hogy mi sül ki az egészből. A törpe kedves mosolya nyugtatja valamelyest. Mindenesetre erőteljesen bekopogtatnak, hátha találnak bent valakit.*
-Kancellár úúúr. Kész van a tőőr.
*Kiáltja a fiú.*
*A tőr sikeresen kiállja a próbát. Nem törik el, nem történik semmi baleset. Hihetetlen megkönnyebbüléssel sóhajtanak egyszerre egy hatalmasat, majd Riwanden homlokát megtörölgetve sétál ki a kovácsműhelyből. Igaz még piszkos, kovácsojra jellemző fémes salakanyag borítja ruháját, de nem törődik vele, visszafelé igyekszik a kancelláriába. Meg akarja keresni a kancellárt, hogy bemutathassa, hogy mire is jutott, jutottak. Nem ront ajtótól be, hisz azt sem tudja, hogy egyáltalán itt van-e, akit keres. ~Gondolom nem várhatja el senki, hogy egész nap ott üljön az irodájában.~ A fiú tőle szokatlan módon igen csendes. Talán túlságosan izgul, hogy mi sül ki az egészből. A törpe kedves mosolya nyugtatja valamelyest. Mindenesetre erőteljesen bekopogtatnak, hátha találnak bent valakit.*
-Kancellár úúúr. Kész van a tőőr.
*Kiáltja a fiú.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:38:27
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:38:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*A nap hátralévő részében a jó kancellár alig mozdul ki hivatalából. Munka mindig akad, most pedig sok is. Igyekszik ledolgozni a restanciát, és asztalától csak annyi időre áll fel időről időre, hogy kiszellőztesse az egyre sűrűsödő pipafüstöt, gyertyákat gyújtson vagy ellátogasson a latrinára. Egyébként pedig asztala fölé görnyedve körmöl, aktákat rendez, letisztázza a Nagykönyvet. Már alaposan benne jár az estében, amikor úgy érzi, hogy végzett. Illetve a mai napra végzett. Feláll, két tenyerét a derekára támasztva kinyújtóztatja elmacskásodott tagjait. Pipáját szája sarkába biggyesztve, hóna alá egy érdekfeszítő lihanech-i munkát, a "Városok szervezéséről és igazgatásáról" címűt csapva átballag a Radkraal nagytermébe. Gyertyákat gyújt, és ujját végighúzza a terem közepén terpeszkedő asztal lapján. Elégedetlenül morzsolja össze ujjbegyeit; ideje lenne egy alapos portörlésnek, takarításnak. Ehhez semmi kedvet nem érez és természetesen mélyen méltóságán alulinak is tartja, úgyhogy kisvártatva már a kandalló előtt ténykedik, melynek következtében hamarosan vidáman táncolnak a lángok a fahasábokon. Egy széket húz a kandallóhoz, ölébe veszi a könyvet és belefeledkezik. Pipájával pöfékelve néha elégedetten bólint az olvasottakra, de gyakrabban csóválja meg a fejét rosszallón.*
- Meg ahogy azt az elfek elképzelik... *dünnyögi gúnyosan, mert az mégsem lehetséges, hogy másnak is akadhatnak olyan jó ötletei melyekre ő nem is gondolt. Aztán egy hangos csattanás, ijedten rándul össze. Elbóbiskolhatott, a vaskos könyv csattant nagyot ahogy a padlóra esett. Morog egy kicsit, aztán ráharap a pipaszárra, felveszi a könyvet, elfújja a gyertyákat és visszavonul lakosztályába. Ahol is hosszasan nézi a baldachinos kancellári ágyat. Határozottan üresnek érzi. Dora ugyan nem mondta, hogy mikor tér vissza, de Hubi úgy gondolta, hogy még az este beállta előtt. Kicsit aggódik is miatta, de azzal nyugtatja magát, hogy talpraesett lány az, aligha érte bármi baj. Sóhajt egyet, nehézkesen nekivetkőzik, megmosdik, majd szakálla megfésülése után bajuszkötőt és hálóinget ölt, majd bebújik az ágyba. Elkoppantja a gyertyát, aztán sokáig nézi az ablakon beszűrődő holdvilágot. Kellemetlen érzése támad. Egyedül érzi magát. Sohasem érezte igazán otthonának a Vashegyet és a thargok sem fogadták el közülük valónak.
~Talán velem van a baj.~
De ezt nehezen érzi elképzelhetőnek. Persze ettől a kellemetlen érzés nem múlik el. Összekulcsolja kezeit a tarkója alatt, elhúzza a száját.*
- Megöregedtél, Habrertus... *dünnyögi maga elé. Eszébe jut a valaha jobb napokat látott nemesi ház Artheniorban ahol született, és ahová egy napon vendég érkezett. Az öreg - aki valójában fiatalabb volt, mint Hubi most - volt az akinek életén kívül mindent köszönhet, a kivételes felkészültségű tudós vette szárnyai alá az eszes és érdeklődő fiút. És ő volt az, akit a mostani kancellár valóban tisztelt. Mire a holdsugarak eltáncolnak a szoba padlójáról, a kancellár már békésen szuszog. Álmában pedig Pirtianes-ben jár, egy sötételf lánnyal. Akit, sok-sok évvel ezelőtt, igazán szeretett.*
*A nap hátralévő részében a jó kancellár alig mozdul ki hivatalából. Munka mindig akad, most pedig sok is. Igyekszik ledolgozni a restanciát, és asztalától csak annyi időre áll fel időről időre, hogy kiszellőztesse az egyre sűrűsödő pipafüstöt, gyertyákat gyújtson vagy ellátogasson a latrinára. Egyébként pedig asztala fölé görnyedve körmöl, aktákat rendez, letisztázza a Nagykönyvet. Már alaposan benne jár az estében, amikor úgy érzi, hogy végzett. Illetve a mai napra végzett. Feláll, két tenyerét a derekára támasztva kinyújtóztatja elmacskásodott tagjait. Pipáját szája sarkába biggyesztve, hóna alá egy érdekfeszítő lihanech-i munkát, a "Városok szervezéséről és igazgatásáról" címűt csapva átballag a Radkraal nagytermébe. Gyertyákat gyújt, és ujját végighúzza a terem közepén terpeszkedő asztal lapján. Elégedetlenül morzsolja össze ujjbegyeit; ideje lenne egy alapos portörlésnek, takarításnak. Ehhez semmi kedvet nem érez és természetesen mélyen méltóságán alulinak is tartja, úgyhogy kisvártatva már a kandalló előtt ténykedik, melynek következtében hamarosan vidáman táncolnak a lángok a fahasábokon. Egy széket húz a kandallóhoz, ölébe veszi a könyvet és belefeledkezik. Pipájával pöfékelve néha elégedetten bólint az olvasottakra, de gyakrabban csóválja meg a fejét rosszallón.*
- Meg ahogy azt az elfek elképzelik... *dünnyögi gúnyosan, mert az mégsem lehetséges, hogy másnak is akadhatnak olyan jó ötletei melyekre ő nem is gondolt. Aztán egy hangos csattanás, ijedten rándul össze. Elbóbiskolhatott, a vaskos könyv csattant nagyot ahogy a padlóra esett. Morog egy kicsit, aztán ráharap a pipaszárra, felveszi a könyvet, elfújja a gyertyákat és visszavonul lakosztályába. Ahol is hosszasan nézi a baldachinos kancellári ágyat. Határozottan üresnek érzi. Dora ugyan nem mondta, hogy mikor tér vissza, de Hubi úgy gondolta, hogy még az este beállta előtt. Kicsit aggódik is miatta, de azzal nyugtatja magát, hogy talpraesett lány az, aligha érte bármi baj. Sóhajt egyet, nehézkesen nekivetkőzik, megmosdik, majd szakálla megfésülése után bajuszkötőt és hálóinget ölt, majd bebújik az ágyba. Elkoppantja a gyertyát, aztán sokáig nézi az ablakon beszűrődő holdvilágot. Kellemetlen érzése támad. Egyedül érzi magát. Sohasem érezte igazán otthonának a Vashegyet és a thargok sem fogadták el közülük valónak.
~Talán velem van a baj.~
De ezt nehezen érzi elképzelhetőnek. Persze ettől a kellemetlen érzés nem múlik el. Összekulcsolja kezeit a tarkója alatt, elhúzza a száját.*
- Megöregedtél, Habrertus... *dünnyögi maga elé. Eszébe jut a valaha jobb napokat látott nemesi ház Artheniorban ahol született, és ahová egy napon vendég érkezett. Az öreg - aki valójában fiatalabb volt, mint Hubi most - volt az akinek életén kívül mindent köszönhet, a kivételes felkészültségű tudós vette szárnyai alá az eszes és érdeklődő fiút. És ő volt az, akit a mostani kancellár valóban tisztelt. Mire a holdsugarak eltáncolnak a szoba padlójáról, a kancellár már békésen szuszog. Álmában pedig Pirtianes-ben jár, egy sötételf lánnyal. Akit, sok-sok évvel ezelőtt, igazán szeretett.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-07 22:29:57
Üzenet elküldve: 2019-10-07 22:29:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Készségesen alá is írnak bármit, amit a kancellár eléjük tesz, olvasni és írni legalábbis tudnak, bár nem az erősségük, így némileg több ideig tart átfutni a dolgokon, de végül is nem érthetnek mindenhez. Ez megbocsájtható gyengeség. ~Pompás. Végre akkor normális kohóban dolgozhatok, nem ilyen összetákolt vityillóban. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog menni.~*
-Csak szívesen látnak egy másik törpét, aki ráadásul még bele sem tud szólni a dolgukba.
*Jegyzi meg a fiú epésen.*
-Aaaaaaa vagy úúúgy.
*Hüledezik a fiú, Riwanden pedig a homlokára csap, és tátott szájjal nevet, persze hang nélkül.*
-Tökre azt hittük, hogy a kancellár úrnak kell, csak hogy mutogassa a szebbik nemnek. Hát így mindjárt más a dolgok állása. Ezt jó, hogy teccettet mondani mer amúgy nem gondoltuk vólna.
*Vannak szavai a Reoriknak, amik nem teljesen helyesek, vagy éppen odaillőek néha, de ilyen forma fiúként így is jónak számít, hogy így tud beszélni mindenféle tisztségű emberekkel is, hiába parasztfiú, és a mester sem valami írnok éppen.*
-Rendben van, jó uram. Nem harcolunk ellene, higgye el.
*Bólogat a törpe is hozzá, s közben a felajánlott borra kacsintgat. Le is pattan a székről, és tölt magának, majd a báróra nézve megemeli a poharát, amolyan tiszteletadásképpen, és lehúzza a tartalmát, majd int a fiúnak, és ha egyéb dologgal nem marasztalja őket Habrertus, úgy elindulnak a kovácsműhelybe. Az ajtónál még a fiúval üzen neki valamit.*
-Adjon egy kis időt, és hozzuk is, amint kész. Nem fogunk dorbézolni a kocsmában, vagy ilyesmi.
*Egy kelekótya meghajlás a kisebbiktől, látszik, hogy halvány gőze sincs, hogy hogy is kell ezt csinálni, de a szándék megvan benne, majd kilépnek az ajtón, és visszaindulnak oda, ahonnan az imént érkeztek.*
*Készségesen alá is írnak bármit, amit a kancellár eléjük tesz, olvasni és írni legalábbis tudnak, bár nem az erősségük, így némileg több ideig tart átfutni a dolgokon, de végül is nem érthetnek mindenhez. Ez megbocsájtható gyengeség. ~Pompás. Végre akkor normális kohóban dolgozhatok, nem ilyen összetákolt vityillóban. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog menni.~*
-Csak szívesen látnak egy másik törpét, aki ráadásul még bele sem tud szólni a dolgukba.
*Jegyzi meg a fiú epésen.*
-Aaaaaaa vagy úúúgy.
*Hüledezik a fiú, Riwanden pedig a homlokára csap, és tátott szájjal nevet, persze hang nélkül.*
-Tökre azt hittük, hogy a kancellár úrnak kell, csak hogy mutogassa a szebbik nemnek. Hát így mindjárt más a dolgok állása. Ezt jó, hogy teccettet mondani mer amúgy nem gondoltuk vólna.
*Vannak szavai a Reoriknak, amik nem teljesen helyesek, vagy éppen odaillőek néha, de ilyen forma fiúként így is jónak számít, hogy így tud beszélni mindenféle tisztségű emberekkel is, hiába parasztfiú, és a mester sem valami írnok éppen.*
-Rendben van, jó uram. Nem harcolunk ellene, higgye el.
*Bólogat a törpe is hozzá, s közben a felajánlott borra kacsintgat. Le is pattan a székről, és tölt magának, majd a báróra nézve megemeli a poharát, amolyan tiszteletadásképpen, és lehúzza a tartalmát, majd int a fiúnak, és ha egyéb dologgal nem marasztalja őket Habrertus, úgy elindulnak a kovácsműhelybe. Az ajtónál még a fiúval üzen neki valamit.*
-Adjon egy kis időt, és hozzuk is, amint kész. Nem fogunk dorbézolni a kocsmában, vagy ilyesmi.
*Egy kelekótya meghajlás a kisebbiktől, látszik, hogy halvány gőze sincs, hogy hogy is kell ezt csinálni, de a szándék megvan benne, majd kilépnek az ajtón, és visszaindulnak oda, ahonnan az imént érkeztek.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:32:58
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
- Pompás, pompás. *mosolyodik el a kancellár, miután pipáját letette és két kezét ujjaik hegyénél párszor összeütögette* Hamar túlesünk a formaságokon.
*Ezután kénytelen saját kezűleg körmölni, mivel kedvenc írnoka épp házon kívül tartózkodik, de annyi baj legyen. Valóban hamar végeznek. Hubi két írást állít ki, kézjegyével, pecséttel ellátva, ahogy kell. Ezeket két vendégének adja át, s ezek igazolják, hogy tulajdonosaik a Vashegyen törvény szerint tartózkodnak, megilletik őket mindazon kiváltságok, jogok és kötelezettségek amik az itt élőkre vonatkoznak.*
- Magától értetődik. *bólint egyet még írás közben, majd miután végzett, ismét hátradől és folytatja a gondolatot* A kovácsműhely és felszerelése rendelkezésetekre áll.
*Egy pillanatra elgondolkodik, szinte hallani véli a következő kérdést.*
- Az a két széltoló nem fog akadékoskodni. Ha mégis ilyesmire vetemednének, hivatkozzatok rám.
*Ez utóbbit valamelyes önteltséggel teszi hozzá, hiszen mióta Waldran és Aenae is elutaztak, ő a legmagasabb rangban lévő tharg Amonon, még ha csak időlegesen is. Más kérdés, hogy Hubinak ez egyáltalán nincs ellenére, és a maga részéről nem bánná túlzottan, ha ez az állapot sokáig tartana. Például úgy, hogy véglegessé válik az ideiglenes állapot. Ráér még ezzel kapcsolatos terveit szövögetni.*
- Nem gondolnám, hogy arra lenne valaha is használva, amire egyébként a tőrüket szánják. *rázza meg kicsit a fejét* Csak dísztárgy lenne, amolyan női csecsebecse.
*Könnyedén elmosolyodik, mert a fiú szavaiból az világlik ki, hogy a törpe kovács úgy hiszi saját magának szánja a fegyvert. Ez pedig így bizonyos félreértésekre adhat alkalmat, amit jó már az eleján tisztázni.*
- Ajándéknak szánom.
*Tölt magának egy kis bort, és elmosolyodik.*
- Természetesen nem fogadhatom el ingyen, mint azt már említettem volt. Ti is a munkátokból éltek, arról pedig nem is beszélve, hogy ez akár úgy is tűnhetne, mintha le akarnátok kötelezni. Ennek pedig a látszatát is üdvös elkerülni, nemde?
*Ez úgy hangzik, mintha Hubi azt tenné világossá, hogy tőle távol áll a megvesztegetés minden formája, akár adja, akár kapja azt. Csak hát még mindig mosolyog.*
- Mindig van módja a hála méltó kifejezésének. Akár a munkával kiérdemelt aranyakkal, akár máshogy.
*Persze a máshogy ez alkalommal szóba sem jöhet. Hubi ebből a szempontból igazi férfinak tartja magát.*
- Ó, milyen modortalan is vagyok! *vág kicsit bosszankodó arcot, és a boroskancsó felé int* Meg sem kérdeztem, hogy tölthetek-e?
*Ez persze egy kínálás akar lenni, ami után nyájasan elmosolyodik.*
- Ha pedig lennének még kérdéseitek, örömmel megválaszolom azokat.
*Ezt úgy is lehet érteni, hogy további kérdések hiányában a törpe és jobbkeze dolguk után is nézhetnek, ha így kívánják.*
- Pompás, pompás. *mosolyodik el a kancellár, miután pipáját letette és két kezét ujjaik hegyénél párszor összeütögette* Hamar túlesünk a formaságokon.
*Ezután kénytelen saját kezűleg körmölni, mivel kedvenc írnoka épp házon kívül tartózkodik, de annyi baj legyen. Valóban hamar végeznek. Hubi két írást állít ki, kézjegyével, pecséttel ellátva, ahogy kell. Ezeket két vendégének adja át, s ezek igazolják, hogy tulajdonosaik a Vashegyen törvény szerint tartózkodnak, megilletik őket mindazon kiváltságok, jogok és kötelezettségek amik az itt élőkre vonatkoznak.*
- Magától értetődik. *bólint egyet még írás közben, majd miután végzett, ismét hátradől és folytatja a gondolatot* A kovácsműhely és felszerelése rendelkezésetekre áll.
*Egy pillanatra elgondolkodik, szinte hallani véli a következő kérdést.*
- Az a két széltoló nem fog akadékoskodni. Ha mégis ilyesmire vetemednének, hivatkozzatok rám.
*Ez utóbbit valamelyes önteltséggel teszi hozzá, hiszen mióta Waldran és Aenae is elutaztak, ő a legmagasabb rangban lévő tharg Amonon, még ha csak időlegesen is. Más kérdés, hogy Hubinak ez egyáltalán nincs ellenére, és a maga részéről nem bánná túlzottan, ha ez az állapot sokáig tartana. Például úgy, hogy véglegessé válik az ideiglenes állapot. Ráér még ezzel kapcsolatos terveit szövögetni.*
- Nem gondolnám, hogy arra lenne valaha is használva, amire egyébként a tőrüket szánják. *rázza meg kicsit a fejét* Csak dísztárgy lenne, amolyan női csecsebecse.
*Könnyedén elmosolyodik, mert a fiú szavaiból az világlik ki, hogy a törpe kovács úgy hiszi saját magának szánja a fegyvert. Ez pedig így bizonyos félreértésekre adhat alkalmat, amit jó már az eleján tisztázni.*
- Ajándéknak szánom.
*Tölt magának egy kis bort, és elmosolyodik.*
- Természetesen nem fogadhatom el ingyen, mint azt már említettem volt. Ti is a munkátokból éltek, arról pedig nem is beszélve, hogy ez akár úgy is tűnhetne, mintha le akarnátok kötelezni. Ennek pedig a látszatát is üdvös elkerülni, nemde?
*Ez úgy hangzik, mintha Hubi azt tenné világossá, hogy tőle távol áll a megvesztegetés minden formája, akár adja, akár kapja azt. Csak hát még mindig mosolyog.*
- Mindig van módja a hála méltó kifejezésének. Akár a munkával kiérdemelt aranyakkal, akár máshogy.
*Persze a máshogy ez alkalommal szóba sem jöhet. Hubi ebből a szempontból igazi férfinak tartja magát.*
- Ó, milyen modortalan is vagyok! *vág kicsit bosszankodó arcot, és a boroskancsó felé int* Meg sem kérdeztem, hogy tölthetek-e?
*Ez persze egy kínálás akar lenni, ami után nyájasan elmosolyodik.*
- Ha pedig lennének még kérdéseitek, örömmel megválaszolom azokat.
*Ezt úgy is lehet érteni, hogy további kérdések hiányában a törpe és jobbkeze dolguk után is nézhetnek, ha így kívánják.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-03 21:22:49
Üzenet elküldve: 2019-10-03 21:22:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Kérdés nélkül követik Habrertus kancellárt Radkraal-ra, azon belül a Kancelláriába. Szinte szó nélkül figyelik a környéket, ámulnak és bámulnak, de igyekeznek jól viselkedni. Bemennek, s leülnek ketten egymás mellé, szemben a kancellárral. Figyelmesen hallgatják a mondandóját, majd mielőtt a fiú szólna Riwandenre néz, aki némi kézjellel ellátva ad neki engedélyt a beszédre.*
-Azt mondja, hogy szeretnénk letelepedni itt, igen. Ez jól hangzik. Szívesen bekerülünk a Nagykönyvbe, a fegyver pedig amúgy sem jön rosszul manapság.
*Nevet a fiú és a törpe egyaránt, szinte egyszerre mosolyodnak el. Viszont a továbbiakra már magától is tudja a választ a fiú, szinte rá sem kell néznie mesterére.*
-Természetesen! Ha van hozzá felszerelés.. Mert ugye nem hordunk kohót a hátunkon. ~Milyen jó is lenne.~ És ha megvan, hogy pontosan mi is kell. Ahogy hallom magad is tudsz ezt-azt a tőrökről. Nos, akkor gondolom kell bele vércsatorna, és ha használni nem szeretnéd annyira, például nyúzni és vágni, netán szúrni, úgy egy szebb, de nem használatra nem annyira alkalmas tőrre vágysz. Persze nem használhatatlan, de nem fog felérni egy harci késsel.
*Mondja a fiú, miközben a törpe hevesen bólogat, hogy teljesen így van. Ám mielőtt még abbahagyná, Reorikra néz, és még mutat neki pár dolgot.*
-Ó igen, Riwanden azt mondja, hogy őt nem feltétlen érdekli a pénz, szereti a munkáját anélkül is. De persze a szeretetért nem kapunk kenyeret a piacon.
*Ezt már a fiú teszi hozzá magától, de nem igazán ellenkezik ellene a törpe sem.*
*Kérdés nélkül követik Habrertus kancellárt Radkraal-ra, azon belül a Kancelláriába. Szinte szó nélkül figyelik a környéket, ámulnak és bámulnak, de igyekeznek jól viselkedni. Bemennek, s leülnek ketten egymás mellé, szemben a kancellárral. Figyelmesen hallgatják a mondandóját, majd mielőtt a fiú szólna Riwandenre néz, aki némi kézjellel ellátva ad neki engedélyt a beszédre.*
-Azt mondja, hogy szeretnénk letelepedni itt, igen. Ez jól hangzik. Szívesen bekerülünk a Nagykönyvbe, a fegyver pedig amúgy sem jön rosszul manapság.
*Nevet a fiú és a törpe egyaránt, szinte egyszerre mosolyodnak el. Viszont a továbbiakra már magától is tudja a választ a fiú, szinte rá sem kell néznie mesterére.*
-Természetesen! Ha van hozzá felszerelés.. Mert ugye nem hordunk kohót a hátunkon. ~Milyen jó is lenne.~ És ha megvan, hogy pontosan mi is kell. Ahogy hallom magad is tudsz ezt-azt a tőrökről. Nos, akkor gondolom kell bele vércsatorna, és ha használni nem szeretnéd annyira, például nyúzni és vágni, netán szúrni, úgy egy szebb, de nem használatra nem annyira alkalmas tőrre vágysz. Persze nem használhatatlan, de nem fog felérni egy harci késsel.
*Mondja a fiú, miközben a törpe hevesen bólogat, hogy teljesen így van. Ám mielőtt még abbahagyná, Reorikra néz, és még mutat neki pár dolgot.*
-Ó igen, Riwanden azt mondja, hogy őt nem feltétlen érdekli a pénz, szereti a munkáját anélkül is. De persze a szeretetért nem kapunk kenyeret a piacon.
*Ezt már a fiú teszi hozzá magától, de nem igazán ellenkezik ellene a törpe sem.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-03 20:00:01
Üzenet elküldve: 2019-10-03 20:00:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*A kovácsműhelyből való távozás előtt még meghagyja a két gazfickónak, hogy rá való hivatkozással egy vassal sem merjenek többet kérni munkájukért, mint amennyit kialkudnak, aztán elindul a Radkraal felé, hogy Riwandennel és persze a fiúval megtárgyalják amit ilyenkor szükséges. Miután belépnek a Kancelláriának is otthont adó Radkraalba, betessékeli őket hivatalába, hellyel kínálja őket íróasztala előtt elterülő székekben, majd ő is leül karszékébe az asztal túloldalán.*
- Mindenekelőtt két formaságon kell átesnünk. *pöfékel a pipájából, kényelmesen hátradőlve a székében* Ha a Vashegyen kívántok letelepedni és tudásotok a thargok szolgálatába állítani, úgy nevetek feljegyzésre kerül a Nagykönyvbe, mely által mindazon jogokkal bírni fogtok amivel a már itt élők. Ezáltal a fegyvereitek is visszakapjátok és szabadon viselhetitek.
*A további előnyöket egyelőre nem részletezi, ezzel ráérnek. Hiszen más is eszébe jutott.*
- A másik pedig, úgy hiszem, nem jelenthet problémát Riwanden mesternek. *egy nyájas mosoly a törpére* A Vashegyen úgy tartjuk, hogy csak a legjobb lehet elég jó. Nekem pedig egy kitűnő tőrre lenne szükségem, díszesre, ahogy a fehérnépek kedvelik.
*Ezután részletezi, hogy kaotikusan burjánzó díszítést képzel el a fegyver hüvelyén, mely motívum a markolaton is visszaköszön. A tőr markolatgombja és keresztvasa, akárcsak vércsatornája jelzésszerű lenne, egyszóval inkább dísztárgyra gondol, mintsem köznapi használatú fegyver.*
- Ne vedd bizalmatlanságnak részemről, hogy rögvest feladat elé állítalak, de bizonyára megérted, hogy szívesebben bízlak meg téged e munkával, mint azt a két pernahajdert.
*Vet egy lesújtó pillantást az ajtó felé, mintha a két becstelen nevű törpe ott ácsorogna, pimasz vigyorral a képükön.*
- Magától értetődik, hogy nem kívánom ingyen, és biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állapodni a tiszteletdíjadban.
*Visszailleszti szájába a pipáját, és várakozón néz a vele szemben ülő kettősre.*
*A kovácsműhelyből való távozás előtt még meghagyja a két gazfickónak, hogy rá való hivatkozással egy vassal sem merjenek többet kérni munkájukért, mint amennyit kialkudnak, aztán elindul a Radkraal felé, hogy Riwandennel és persze a fiúval megtárgyalják amit ilyenkor szükséges. Miután belépnek a Kancelláriának is otthont adó Radkraalba, betessékeli őket hivatalába, hellyel kínálja őket íróasztala előtt elterülő székekben, majd ő is leül karszékébe az asztal túloldalán.*
- Mindenekelőtt két formaságon kell átesnünk. *pöfékel a pipájából, kényelmesen hátradőlve a székében* Ha a Vashegyen kívántok letelepedni és tudásotok a thargok szolgálatába állítani, úgy nevetek feljegyzésre kerül a Nagykönyvbe, mely által mindazon jogokkal bírni fogtok amivel a már itt élők. Ezáltal a fegyvereitek is visszakapjátok és szabadon viselhetitek.
*A további előnyöket egyelőre nem részletezi, ezzel ráérnek. Hiszen más is eszébe jutott.*
- A másik pedig, úgy hiszem, nem jelenthet problémát Riwanden mesternek. *egy nyájas mosoly a törpére* A Vashegyen úgy tartjuk, hogy csak a legjobb lehet elég jó. Nekem pedig egy kitűnő tőrre lenne szükségem, díszesre, ahogy a fehérnépek kedvelik.
*Ezután részletezi, hogy kaotikusan burjánzó díszítést képzel el a fegyver hüvelyén, mely motívum a markolaton is visszaköszön. A tőr markolatgombja és keresztvasa, akárcsak vércsatornája jelzésszerű lenne, egyszóval inkább dísztárgyra gondol, mintsem köznapi használatú fegyver.*
- Ne vedd bizalmatlanságnak részemről, hogy rögvest feladat elé állítalak, de bizonyára megérted, hogy szívesebben bízlak meg téged e munkával, mint azt a két pernahajdert.
*Vet egy lesújtó pillantást az ajtó felé, mintha a két becstelen nevű törpe ott ácsorogna, pimasz vigyorral a képükön.*
- Magától értetődik, hogy nem kívánom ingyen, és biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állapodni a tiszteletdíjadban.
*Visszailleszti szájába a pipáját, és várakozón néz a vele szemben ülő kettősre.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-22 19:45:25
Üzenet elküldve: 2019-09-22 19:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
*Arja nagyon szép véleménnyel van a thargokról, bár Hubi erről nem tud. Arja ezt nem is említi meg, ami könnyebbség a kancellárnak, ugyanis megkíméli egy hamis udvariassági körtől. A Ruuhrijehr família sarjának történetesen nem a nemes jelző lenne az első ami a Vashegy lakóiról eszébe jutna, sokkal inkább a barbár.*
- Való igaz, hogy Grotg mostanában furán viselkedik. *bólint rá Arja szavaira, aztán kicsit széttárja karjait, mintha következő szavaival mindent megmagyarázna* De hát ő óriás. Attól a népségtől pedig nem áll távol a különös viselkedés. Arról nem is beszélve, hogy nem éppen itt *megkocogtatja a halántékát* erősek.
*Arja örül a díszkíséretnek, ennek pedig Hubi örül. Mostanra meggyőzte magát arról, hogy noha vendége igen fiatalnak látszik, de annyira nem, hogy alkalmasint ne próbálkozna meg ezzel-azzal. Amikor pedig a lány rákérdez a pestis megfékezésében betöltött szerepéről, mintha hájjal kenegetnék. Erről igen szeret beszélni. Csak ritkán van kinek.*
- Örömmel tölt el, hogy ezt hallottad. *bólint nyájasan* Ez igazolja azon elméletem, hogy a pletykák alkalomadtán igazak is lehetnek. Igaz, amit hallottál. Talán szerénytelenségnek hathat, de az én iránymutatásommal sikerült legyőznünk azt a szörnyű kórt.
*Ezt természetesen nem tökéletesen igaz, és bár Hubi szereti ezt gondolni, most mégis úgy érzi, hogy ki kell egészítenie ezen véleményét.*
- De meg kell jegyeznem, hogy kiváló tudós főkkel volt szerencsém együtt dolgozni, akik értékes tudásukkal nagyban segítették a munkám.
*Még ez sem tökéletesen igaz, de a kancellár szerint ennyi igazán belefér. Miért ne fényezhetné magát egy kicsit? A folyosóra kiérve aztán újabb vonását ismerheti meg a leánynak. Ez nem más, mint a tudásszomj, amit Hubi igen nagyra értékel. Pláne egy ilyen fiatal teremtésnél. Mert abban egészen biztos, hogy Aenae kisasszony sem tud többet Arjánál a Radkraal folyosóját díszítő faragványokról, arról hogy kik arcmásait örökítették meg, mégsem kérdezett rá soha.*
- Meg kell vallanom, hogy legtöbbjükről csak homályos elképzeléseim vannak, ahogy a thargoknak is. Az bizonyos, hogy néhányok az azóta elfeledett tharg panteon alakjait örökítik meg, mint például az és az.
*Két portréra mutat. Egyik egy finom vonású, szelíd arcú nőt ábrázol, másik egy szakállas, komor férfialak.*
- A többség tharg hősöket ábrázol, ő pedig itt - kutatásaim szerint - Orman Thargodrym.
*Egy egész alakos szobor előtt áll meg, ami egy barbár vértbe bújtatott, tagbaszakadt, szakállas férfit ábrázol, aki kezeit a maga előtt letámasztott pallosa keresztvasán pihenteti.*
- A tharg mitológia szerint ő a Thargodarok ősatyja. *kicsit félrebiccenti a fejét, mintha ez magyarázatra szorulna* Ugyanis a család a Thargodrym nevet viseli, csak a Hadúr...
*Legyint egyet kuncogva.*
- De ezt hosszú történet, amit egyszer szívesen elmesélek, ha kíváncsi vagy rá. Tehát őt tartják a család ősének, bár alakja köré annyi mitikus elem szövődik, hogy véleményem szerint fiktív alak, sohasem élt ilyen néven tharg.
*Mivel pedig Arja elsősorban az íj miatt érkezett a Vashegyre és nem azért, hogy a Thargodarok családfáját kutassa, nem is időznek sokáig a folyosón.*
*Arja nagyon szép véleménnyel van a thargokról, bár Hubi erről nem tud. Arja ezt nem is említi meg, ami könnyebbség a kancellárnak, ugyanis megkíméli egy hamis udvariassági körtől. A Ruuhrijehr família sarjának történetesen nem a nemes jelző lenne az első ami a Vashegy lakóiról eszébe jutna, sokkal inkább a barbár.*
- Való igaz, hogy Grotg mostanában furán viselkedik. *bólint rá Arja szavaira, aztán kicsit széttárja karjait, mintha következő szavaival mindent megmagyarázna* De hát ő óriás. Attól a népségtől pedig nem áll távol a különös viselkedés. Arról nem is beszélve, hogy nem éppen itt *megkocogtatja a halántékát* erősek.
*Arja örül a díszkíséretnek, ennek pedig Hubi örül. Mostanra meggyőzte magát arról, hogy noha vendége igen fiatalnak látszik, de annyira nem, hogy alkalmasint ne próbálkozna meg ezzel-azzal. Amikor pedig a lány rákérdez a pestis megfékezésében betöltött szerepéről, mintha hájjal kenegetnék. Erről igen szeret beszélni. Csak ritkán van kinek.*
- Örömmel tölt el, hogy ezt hallottad. *bólint nyájasan* Ez igazolja azon elméletem, hogy a pletykák alkalomadtán igazak is lehetnek. Igaz, amit hallottál. Talán szerénytelenségnek hathat, de az én iránymutatásommal sikerült legyőznünk azt a szörnyű kórt.
*Ezt természetesen nem tökéletesen igaz, és bár Hubi szereti ezt gondolni, most mégis úgy érzi, hogy ki kell egészítenie ezen véleményét.*
- De meg kell jegyeznem, hogy kiváló tudós főkkel volt szerencsém együtt dolgozni, akik értékes tudásukkal nagyban segítették a munkám.
*Még ez sem tökéletesen igaz, de a kancellár szerint ennyi igazán belefér. Miért ne fényezhetné magát egy kicsit? A folyosóra kiérve aztán újabb vonását ismerheti meg a leánynak. Ez nem más, mint a tudásszomj, amit Hubi igen nagyra értékel. Pláne egy ilyen fiatal teremtésnél. Mert abban egészen biztos, hogy Aenae kisasszony sem tud többet Arjánál a Radkraal folyosóját díszítő faragványokról, arról hogy kik arcmásait örökítették meg, mégsem kérdezett rá soha.*
- Meg kell vallanom, hogy legtöbbjükről csak homályos elképzeléseim vannak, ahogy a thargoknak is. Az bizonyos, hogy néhányok az azóta elfeledett tharg panteon alakjait örökítik meg, mint például az és az.
*Két portréra mutat. Egyik egy finom vonású, szelíd arcú nőt ábrázol, másik egy szakállas, komor férfialak.*
- A többség tharg hősöket ábrázol, ő pedig itt - kutatásaim szerint - Orman Thargodrym.
*Egy egész alakos szobor előtt áll meg, ami egy barbár vértbe bújtatott, tagbaszakadt, szakállas férfit ábrázol, aki kezeit a maga előtt letámasztott pallosa keresztvasán pihenteti.*
- A tharg mitológia szerint ő a Thargodarok ősatyja. *kicsit félrebiccenti a fejét, mintha ez magyarázatra szorulna* Ugyanis a család a Thargodrym nevet viseli, csak a Hadúr...
*Legyint egyet kuncogva.*
- De ezt hosszú történet, amit egyszer szívesen elmesélek, ha kíváncsi vagy rá. Tehát őt tartják a család ősének, bár alakja köré annyi mitikus elem szövődik, hogy véleményem szerint fiktív alak, sohasem élt ilyen néven tharg.
*Mivel pedig Arja elsősorban az íj miatt érkezett a Vashegyre és nem azért, hogy a Thargodarok családfáját kutassa, nem is időznek sokáig a folyosón.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-20 10:50:49
Üzenet elküldve: 2019-09-20 10:50:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
*Habrertus úr egyre szimpatikusabb Arjának, lám milyen kedvesen és megértően hallgatja végig még azt a sületlenséget is, amit az őr mondott a bagollyá változásról. Megpróbál visszaemlékezni, hogy mi is hangzott el pontosan, aminek ő egy ilyen prominens és szuggesztív személyiség esetében, mint a kapubeli őr (bár eme jelzőket Arja szemében főként a tharg kapuőri pozíciója miatt érdemelte ki, és igazság szerint a vele töltött idővel arányosan kezdett foszladozni az őt körülövező dicsfény), teljesen hitelt is adott. Elvégre ki tudja, mi dívik s mi nem a thargok között, a tanyákon igazán sok mindenfélét beszéltek róluk. Pash persze igazán szépeket mesélt neki, hogy nemesek, meg hogy szigorúak és igazságosak, ilyenek. Ő pedig csak tudja, ha szolgálta Kagant, a korábbi nagyurukat is. A tanyákon meg leginkább csak pletykáltak.
A lányka egyre inkább csodálkozva hallgatja a nagyon tudományos és tudós fejtegetést, és összevetve az eddig is elhangzott cikornyás és hangsúlyozottan körülményeskedő mondatokkal a kancellár hivataláról, meg a munkájáról, kezd rájönni, hogy az őrnél a kapuban sokkal-sokkal prominensebb személy errefelé ez a kancellár. ~Tudja is! Biztos irigy rá az őr, azért nevezte piszkos öregembernek. Vajon a kalapos nő, az ki lehetett, az aki itt volt vele?~ Most az is eszébe jut, hogy tavasszal, amikor a pestis csitulásáról érkeztek az első reményt keltő hírek, (és aztán tényleg úgy is lett, nyár elejére a városban is vége lett a dolognak, megszűntek a halottégetések, meg a szörnyű füst) akkor azt mondták, hogy a thargok ispotályában győzték le a betegséget. A tharg ispotály vezetői találták meg az ellenszert. ~A kancallárt is említették. Vagy nem?~
Agyal, ahogy az beszél. A metamorfózis szó jelentéséről Arjának csak sejtése van, de azt érti, hogy a kancellár erősen kételkedik a dologban.*
- Olyasmit, hogy a kovács éjjelente huhog. Meg pockokra vadászik. *von vállat újra.*
- Lehet, hogy csak tréfált. *~Az jó lenne.~*
- De ha megbolondult, vagy esetleg tényleg bagollyá változott *néz kérdőn és megnyugtatást kérőn Habretusra, hogy ez utóbbi akkor ugye kizárt*
- akkor nem tudjuk rábízni a munkát. *jelenti ki. Nehogy félreértés legyen.
Habrertus hajlandó őt elkísérni, ennek Arja örül, igazán, mert így biztosan hamar fény derül a dologra.*
- De jó! *örül meg tehát, hogy a kancellár feláll a székéből, sőt még az is leesik neki, hogy ilyet nem szokott bárki kedvéért csinálni.
~Talán nem is piszkos öregember. Lehet hogy egészen rendes.~ Nézegeti, ahogy tudja, oldalpillantással, vagy hátulról az ajtó felé menet. Hogy erről bizonyságot szerezzen, gyorsan rá is kérdez a benne felébredt gyanúra.*
- Te is segítettél a tudósoknak az ispotályban? Akik legyőzték a pestist. Tudod, azoknak. *helyezi rá mosolyogva a felkínált karra a sajátját ~na de ilyet, pont mint ahogy azt a királynőt vezetik a nagy rajzon, a szép könyvben az árvaházban~ miután Habrertus pipával a szájában gondosan bezárja maga után a kancelláriát, és elindulnak, ki a Radkraal épületéből kovácsnézőbe.*
- Beszélték a tanyán. *néz kíváncsian. Ugyanilyen kíváncsian nézegeti a faragványokat is a folyosón a Radkraal nagy kapuajtaja felé menet.*
- Ők kicsodák? *kérdezi a nagy képekre bámészkodva.*
- És kicsoda a segédje? Ő képes vajon egy ilyen *Arja gyorsan tanul, ha odafigyel a dolgokra* - Kiemelkedő minőségű fegyvert megalkotni? *kérdezi tárgyalási, felelősségteljesnek szánt hangon, kíváncsian, ha kilépnek a kapun, és elindulnak valamerre, a kovács feltehető fellelhetőségi helye felé. Még sok mindent kérdezne, ahogy nézelődik, ha elé tárul a thargok lakhelye, de nem akar igazán túl kíváncsiskodónak látszani. Szeret erről-arról fecsegni, de arra is megtanították, hogy ez nem túl illedelmes viselkedés. Ebben a királynő-pózban pedig, ha Habrertus a karjánál fogva vezeti, úgy véli, biztosan nem illendő a túlzott fecserészés.*
*Habrertus úr egyre szimpatikusabb Arjának, lám milyen kedvesen és megértően hallgatja végig még azt a sületlenséget is, amit az őr mondott a bagollyá változásról. Megpróbál visszaemlékezni, hogy mi is hangzott el pontosan, aminek ő egy ilyen prominens és szuggesztív személyiség esetében, mint a kapubeli őr (bár eme jelzőket Arja szemében főként a tharg kapuőri pozíciója miatt érdemelte ki, és igazság szerint a vele töltött idővel arányosan kezdett foszladozni az őt körülövező dicsfény), teljesen hitelt is adott. Elvégre ki tudja, mi dívik s mi nem a thargok között, a tanyákon igazán sok mindenfélét beszéltek róluk. Pash persze igazán szépeket mesélt neki, hogy nemesek, meg hogy szigorúak és igazságosak, ilyenek. Ő pedig csak tudja, ha szolgálta Kagant, a korábbi nagyurukat is. A tanyákon meg leginkább csak pletykáltak.
A lányka egyre inkább csodálkozva hallgatja a nagyon tudományos és tudós fejtegetést, és összevetve az eddig is elhangzott cikornyás és hangsúlyozottan körülményeskedő mondatokkal a kancellár hivataláról, meg a munkájáról, kezd rájönni, hogy az őrnél a kapuban sokkal-sokkal prominensebb személy errefelé ez a kancellár. ~Tudja is! Biztos irigy rá az őr, azért nevezte piszkos öregembernek. Vajon a kalapos nő, az ki lehetett, az aki itt volt vele?~ Most az is eszébe jut, hogy tavasszal, amikor a pestis csitulásáról érkeztek az első reményt keltő hírek, (és aztán tényleg úgy is lett, nyár elejére a városban is vége lett a dolognak, megszűntek a halottégetések, meg a szörnyű füst) akkor azt mondták, hogy a thargok ispotályában győzték le a betegséget. A tharg ispotály vezetői találták meg az ellenszert. ~A kancallárt is említették. Vagy nem?~
Agyal, ahogy az beszél. A metamorfózis szó jelentéséről Arjának csak sejtése van, de azt érti, hogy a kancellár erősen kételkedik a dologban.*
- Olyasmit, hogy a kovács éjjelente huhog. Meg pockokra vadászik. *von vállat újra.*
- Lehet, hogy csak tréfált. *~Az jó lenne.~*
- De ha megbolondult, vagy esetleg tényleg bagollyá változott *néz kérdőn és megnyugtatást kérőn Habretusra, hogy ez utóbbi akkor ugye kizárt*
- akkor nem tudjuk rábízni a munkát. *jelenti ki. Nehogy félreértés legyen.
Habrertus hajlandó őt elkísérni, ennek Arja örül, igazán, mert így biztosan hamar fény derül a dologra.*
- De jó! *örül meg tehát, hogy a kancellár feláll a székéből, sőt még az is leesik neki, hogy ilyet nem szokott bárki kedvéért csinálni.
~Talán nem is piszkos öregember. Lehet hogy egészen rendes.~ Nézegeti, ahogy tudja, oldalpillantással, vagy hátulról az ajtó felé menet. Hogy erről bizonyságot szerezzen, gyorsan rá is kérdez a benne felébredt gyanúra.*
- Te is segítettél a tudósoknak az ispotályban? Akik legyőzték a pestist. Tudod, azoknak. *helyezi rá mosolyogva a felkínált karra a sajátját ~na de ilyet, pont mint ahogy azt a királynőt vezetik a nagy rajzon, a szép könyvben az árvaházban~ miután Habrertus pipával a szájában gondosan bezárja maga után a kancelláriát, és elindulnak, ki a Radkraal épületéből kovácsnézőbe.*
- Beszélték a tanyán. *néz kíváncsian. Ugyanilyen kíváncsian nézegeti a faragványokat is a folyosón a Radkraal nagy kapuajtaja felé menet.*
- Ők kicsodák? *kérdezi a nagy képekre bámészkodva.*
- És kicsoda a segédje? Ő képes vajon egy ilyen *Arja gyorsan tanul, ha odafigyel a dolgokra* - Kiemelkedő minőségű fegyvert megalkotni? *kérdezi tárgyalási, felelősségteljesnek szánt hangon, kíváncsian, ha kilépnek a kapun, és elindulnak valamerre, a kovács feltehető fellelhetőségi helye felé. Még sok mindent kérdezne, ahogy nézelődik, ha elé tárul a thargok lakhelye, de nem akar igazán túl kíváncsiskodónak látszani. Szeret erről-arról fecsegni, de arra is megtanították, hogy ez nem túl illedelmes viselkedés. Ebben a királynő-pózban pedig, ha Habrertus a karjánál fogva vezeti, úgy véli, biztosan nem illendő a túlzott fecserészés.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:16:52
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:16:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
*Hubi aránylag sűrűn pislog és szelíd megértéssel bazsalyog a vele szemben ülő lányra.
~Milyen bájos. Milyen kedves. Milyen fiatal és illemtudó. Igazán kár, hogy teljesen bolond.~
Hogy ki változott bagollyá a folyónál? Mi folyik itt? De ha jobban belegondol, valószínűleg arról van szó, hogy ez a naiv teremtés céltáblája lett annak a mihaszna elf egyik éretlen tréfájának.*
- Elképzelhető, hogy a kovács valóban ellátogatott a folyóhoz. *kortyol egyet a borból miután egy sajnálkozó mosollyal nyugtázta, hogy ravasznak és aprólékosan kidolgozottnak éppen nem nevezhető terve Arja leitatásáról dugába dőlt* De igazán nem követhetem nyomon, hogy egyes thargok épp mit csinálnak. Ebben a kapuőr bizonyára naprakészebb, hiszen neki látnia kellett amikor távozott. Ami pedig a bagollyá változást illeti, attól tartok, gyermekem, hogy megtréfáltak. Ilyesfajta varázslatról még nem hallottam, és a tudomány jelen állása szerint egy ilyen metamorfózis kizárható.
*mint ismeretes Hubi kíváncsi fajta, de tudásszomja kielégítetlen marad. Az is. Arja kimondottan diplomatikusan hozza tudomására, hogy nem ismeri az íj rendeltetését. Ez akár így is lehet, de ha mégsem, akkor Hubi szerint a lány szép jövő előtt áll. Még akkor is, ha Hubi mondandójának egy részét nemes egyszerűséggel elengedte a füle mellett. Mert a jó kancellár saját fontosságát is hangsúlyozni kívánta körmondataiban, és egyértelmű lehet, hogy nem vállalkozhat holmi idegenvezető szerepre. Arja mégis pont ezt kéri, magától értetődő természetességgel. Hubi zord külseje pedig kedves lelket takar. Vagy legalábbis miért ne tehetne így?*
- Nos, hivatalom ellátása minden időmet igénybe veszi, és ritkán fordul elő, hogy...
*Nem fejezi be, csak mosolyogva széttárja kicsit a karjait, mint aki kivételesen nagy kegyet kíván közölni.*
- De talán a kedvedért kivételt tehetek. Járjunk utána, hogy a kovács valóban bagollyá változott-e? S ha így is lenne - amit erősen kétlek - úgy a segédje biztosan tud nekünk segíteni.
*Felkel az asztalától, szájába biggyeszti a pipáját és az ajtóig kíséri a lányt. A Radkraal folyosójára érve gondosan bekulcsolja maga mögött a Kancellária ajtaját, majd egy elegáns mozdulattal (Hubi úriember) karját nyújtja Arjának. A lány bizonyára nem lesz annyira tapintatlan, hogy ezt a kedves gesztust visszautasítsa, Hubi pedig talán nem lesz annyira peches, hogy Dora még látótávolságon belül legyen.*
*Hubi aránylag sűrűn pislog és szelíd megértéssel bazsalyog a vele szemben ülő lányra.
~Milyen bájos. Milyen kedves. Milyen fiatal és illemtudó. Igazán kár, hogy teljesen bolond.~
Hogy ki változott bagollyá a folyónál? Mi folyik itt? De ha jobban belegondol, valószínűleg arról van szó, hogy ez a naiv teremtés céltáblája lett annak a mihaszna elf egyik éretlen tréfájának.*
- Elképzelhető, hogy a kovács valóban ellátogatott a folyóhoz. *kortyol egyet a borból miután egy sajnálkozó mosollyal nyugtázta, hogy ravasznak és aprólékosan kidolgozottnak éppen nem nevezhető terve Arja leitatásáról dugába dőlt* De igazán nem követhetem nyomon, hogy egyes thargok épp mit csinálnak. Ebben a kapuőr bizonyára naprakészebb, hiszen neki látnia kellett amikor távozott. Ami pedig a bagollyá változást illeti, attól tartok, gyermekem, hogy megtréfáltak. Ilyesfajta varázslatról még nem hallottam, és a tudomány jelen állása szerint egy ilyen metamorfózis kizárható.
*mint ismeretes Hubi kíváncsi fajta, de tudásszomja kielégítetlen marad. Az is. Arja kimondottan diplomatikusan hozza tudomására, hogy nem ismeri az íj rendeltetését. Ez akár így is lehet, de ha mégsem, akkor Hubi szerint a lány szép jövő előtt áll. Még akkor is, ha Hubi mondandójának egy részét nemes egyszerűséggel elengedte a füle mellett. Mert a jó kancellár saját fontosságát is hangsúlyozni kívánta körmondataiban, és egyértelmű lehet, hogy nem vállalkozhat holmi idegenvezető szerepre. Arja mégis pont ezt kéri, magától értetődő természetességgel. Hubi zord külseje pedig kedves lelket takar. Vagy legalábbis miért ne tehetne így?*
- Nos, hivatalom ellátása minden időmet igénybe veszi, és ritkán fordul elő, hogy...
*Nem fejezi be, csak mosolyogva széttárja kicsit a karjait, mint aki kivételesen nagy kegyet kíván közölni.*
- De talán a kedvedért kivételt tehetek. Járjunk utána, hogy a kovács valóban bagollyá változott-e? S ha így is lenne - amit erősen kétlek - úgy a segédje biztosan tud nekünk segíteni.
*Felkel az asztalától, szájába biggyeszti a pipáját és az ajtóig kíséri a lányt. A Radkraal folyosójára érve gondosan bekulcsolja maga mögött a Kancellária ajtaját, majd egy elegáns mozdulattal (Hubi úriember) karját nyújtja Arjának. A lány bizonyára nem lesz annyira tapintatlan, hogy ezt a kedves gesztust visszautasítsa, Hubi pedig talán nem lesz annyira peches, hogy Dora még látótávolságon belül legyen.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:14:06
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
*Hát Arja szerint jó lenne, ha eldőlne akkor, hogy mi is van pontosan azzal a mesterrel. A kovácsmesterrel. Mert ugyebár az őr elég furákat mondott. És bár az sokkal biztatóbban hangzik, amit a kancellártól hall, és az is felmerül benne, hogy esetleg akár azt a hírt is hazaviheti majd akkor, hogy a thargok kovácsa elvállalta a megbízást, de hát az őr szavai tényleg nagyon furák voltak.*
- A kapuban azt mondták, hogy nemrégiben lement az Aenae folyóhoz, és aztán bagollyá változott. A kovácsmester. Vagy valami ilyesmi. De komolyan! *bizonygatja Arja, vállat vonva.*
- És ide irányítottak. A kancellárhoz.
*kászálódik fel készségesen az elfészkelődésből, amikor meghallja, hogy a kováccsal kell megalkudnia. Ez már jobban hangzik. ~Hát akkor csak nem változott bagollyá.~*
- Hol találom? Megmutatod nekem? *kérdezi kedvesen elmosolyodva. Lehet hogy öregember a kecskeszakállas, de lehet hogy nem örül ennek. Inkább ő is tegezni fogja. A sötét rútságos kérdésre viszont nem tudja a választ, mert azt Chayss elfelejtette vele közölni, hogy mi célból kellenek a holmik. Így ezzel a válasszal szolgál (meg különben is, lehet hogy ha tudná, sem lenne jó, ha elmondaná ennek a vénembernek, mert Chayss haragudna érte, ki tudja):*
- A Kereskedőház megbízása. A báró mindenfélével kereskedik. *von megint vállat. ~Mik így mondta, nem?~*
- Nem, köszönöm. Nem élek vele. *rázza itt is a fejét a kínálásra kedvesen. Arja nem szokott bort inni. Ami azt illeti, mást sem. Szerencsére sehol nem akarták vagy tudták ilyesmire rászoktatni eddig. ~Itt ez a divat, úgy látszik. Mindenkit kínálnak.~ gondol vissza az őrre a kapuban. Persze ez sokkal elegánsabb, a szép pohár, de ő nem szereti a bort. Különben is kíváncsi a kovácsra most már. ~Vajon bagoly vagy nem bagoly?~ ez elég izgalmas kérdés.
Így várakozóan és kedvesen néz Habretusra, ahogy feláll, hogy vajon elkíséri-e oda, ahol a kovácsmester fellelhető. Hogy beszéljen vele.*
*Hát Arja szerint jó lenne, ha eldőlne akkor, hogy mi is van pontosan azzal a mesterrel. A kovácsmesterrel. Mert ugyebár az őr elég furákat mondott. És bár az sokkal biztatóbban hangzik, amit a kancellártól hall, és az is felmerül benne, hogy esetleg akár azt a hírt is hazaviheti majd akkor, hogy a thargok kovácsa elvállalta a megbízást, de hát az őr szavai tényleg nagyon furák voltak.*
- A kapuban azt mondták, hogy nemrégiben lement az Aenae folyóhoz, és aztán bagollyá változott. A kovácsmester. Vagy valami ilyesmi. De komolyan! *bizonygatja Arja, vállat vonva.*
- És ide irányítottak. A kancellárhoz.
*kászálódik fel készségesen az elfészkelődésből, amikor meghallja, hogy a kováccsal kell megalkudnia. Ez már jobban hangzik. ~Hát akkor csak nem változott bagollyá.~*
- Hol találom? Megmutatod nekem? *kérdezi kedvesen elmosolyodva. Lehet hogy öregember a kecskeszakállas, de lehet hogy nem örül ennek. Inkább ő is tegezni fogja. A sötét rútságos kérdésre viszont nem tudja a választ, mert azt Chayss elfelejtette vele közölni, hogy mi célból kellenek a holmik. Így ezzel a válasszal szolgál (meg különben is, lehet hogy ha tudná, sem lenne jó, ha elmondaná ennek a vénembernek, mert Chayss haragudna érte, ki tudja):*
- A Kereskedőház megbízása. A báró mindenfélével kereskedik. *von megint vállat. ~Mik így mondta, nem?~*
- Nem, köszönöm. Nem élek vele. *rázza itt is a fejét a kínálásra kedvesen. Arja nem szokott bort inni. Ami azt illeti, mást sem. Szerencsére sehol nem akarták vagy tudták ilyesmire rászoktatni eddig. ~Itt ez a divat, úgy látszik. Mindenkit kínálnak.~ gondol vissza az őrre a kapuban. Persze ez sokkal elegánsabb, a szép pohár, de ő nem szereti a bort. Különben is kíváncsi a kovácsra most már. ~Vajon bagoly vagy nem bagoly?~ ez elég izgalmas kérdés.
Így várakozóan és kedvesen néz Habretusra, ahogy feláll, hogy vajon elkíséri-e oda, ahol a kovácsmester fellelhető. Hogy beszéljen vele.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:58:44
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
- Nem? *áll meg a jó kancellár kezében a toll, és olyan udvarias kíváncsisággal néz Arjára, mint aki épp egy mérsékelten szellemes társasági térfát hallott. De minden jel szerint élcről szó sincs, Hubi pedig szemrebbenés nélkül teszi vissza a pennát a kalamáris mellé.*
- Értem.
*Hátradől a székében és hallgatja ahogy a lány előadja jövetele célját. Egyetértően bólogat közben, bár egy pillanatig sem érti, hogy neki ehhez mi köze lehet? De gyorsan meggyőzi magát, hogy neki kancellárként mindenhez van köze. Arja a kovácsuk szaktudását kívánja igénybe venni, és szavai alapján arra lehet következtetni, hogy a megoldást is tudja. Fel kell keresni a mestert a műhelyében, és megalkudni vele. Hogy ez nincs így, azt az utolsó mondat világítja meg. Ez, és az, hogy a lány mondandója végén kényelmesen elhelyezkedik nem jelenthet mást, mint azt, hogy a kancellártól várja: ugorjon, szaladjon a kovácshoz, rendelje meg a kért remeket. Esetleg a kovács tiszteletdíját is kiegyenlítse. Természetesen Hubit nem lehet azzal vádolni, hogy lusta lenne, esetleg ne lenne segítőkész. Tehát akár kapható is lenne minderre. A probléma csak az, hogy a jó kancellár rendszerint a "valamit valamiért" elvet követi, és mivel Arja igényei bejelentése után nem kezd haladéktalanul vetkőzni, Hubi az egész szituációt arcpirító sértésként értékeli. Egyetlen mentsége látogatójának ifjú kora lehet, és Hubi csak ebből fakadó tapasztalatlanságára tekintettel marad továbbra is nyájas.*
- Egészen biztos vagyok benne, hogy a mester ki tudja elégíteni a báró úr tiszteletre méltó igényeit, legyen szó szépen konduló harangokról vagy kiemelkedő minőségű fegyverekről.
*Hátradőlve, csendes derűvel nézi a lányt, közben végigsimít a szakállán. Alighanem most pont úgy néz ki, mint egy öreg kecskebak. Ami azt illeti, ő is pontosan ezt érzi. Meg azt, hogy ha már nincs itthon a macska, akár cincoghatna is a kecske (képzavar!), és megnyalhatná a sót.*
- Attól tartok azonban, hogy itt valami apróbb félreértés lehet. Talán a strázsa adott téves felvilágosítást, vagy te értettél félre valamit, gyermekem, de én tartózkodom attól, hogy a kovács üzleti ügyeibe ártsam magam. A legjobb helyen jársz, ha a Vasbank szolgáltatásait szeretnéd igénybe venni vagy olyan üzenetet hoztál, olyan természetű ügyed lenne, ami a vashegyi adminisztrációra tartozik. Ezekben örömmel állok a rendelkezésedre. Ami viszont a többit illeti...
*Előredől és az asztalon álló finoman metszett kristályüveg kancsóból tölt magának egy kis bort.*
- Ez ügyben a kováccsal kell megalkudnod. Ő tudja neked elmondani, hogy milyen terminussal tudja vállalni a megbízást és milyen költségei lesznek amiket a megrendelőnek ki kell egyenlítenie. De meg kell vallanom, kíváncsivá tettél. Ha nem titok, szabad érdeklődnöm, hogy mi célból van szüksége a báró úrnak ama íjra? Talán csak nem valami sötét rútság fenyegeti a világunkat?
*Mielőtt visszatenné a kancsót az asztalra, kérdőn néz Arjára.*
- Megtisztelsz azzal, hogy elfogadsz egy pohár bort? Kiváló évjárat, szavamra.
- Nem? *áll meg a jó kancellár kezében a toll, és olyan udvarias kíváncsisággal néz Arjára, mint aki épp egy mérsékelten szellemes társasági térfát hallott. De minden jel szerint élcről szó sincs, Hubi pedig szemrebbenés nélkül teszi vissza a pennát a kalamáris mellé.*
- Értem.
*Hátradől a székében és hallgatja ahogy a lány előadja jövetele célját. Egyetértően bólogat közben, bár egy pillanatig sem érti, hogy neki ehhez mi köze lehet? De gyorsan meggyőzi magát, hogy neki kancellárként mindenhez van köze. Arja a kovácsuk szaktudását kívánja igénybe venni, és szavai alapján arra lehet következtetni, hogy a megoldást is tudja. Fel kell keresni a mestert a műhelyében, és megalkudni vele. Hogy ez nincs így, azt az utolsó mondat világítja meg. Ez, és az, hogy a lány mondandója végén kényelmesen elhelyezkedik nem jelenthet mást, mint azt, hogy a kancellártól várja: ugorjon, szaladjon a kovácshoz, rendelje meg a kért remeket. Esetleg a kovács tiszteletdíját is kiegyenlítse. Természetesen Hubit nem lehet azzal vádolni, hogy lusta lenne, esetleg ne lenne segítőkész. Tehát akár kapható is lenne minderre. A probléma csak az, hogy a jó kancellár rendszerint a "valamit valamiért" elvet követi, és mivel Arja igényei bejelentése után nem kezd haladéktalanul vetkőzni, Hubi az egész szituációt arcpirító sértésként értékeli. Egyetlen mentsége látogatójának ifjú kora lehet, és Hubi csak ebből fakadó tapasztalatlanságára tekintettel marad továbbra is nyájas.*
- Egészen biztos vagyok benne, hogy a mester ki tudja elégíteni a báró úr tiszteletre méltó igényeit, legyen szó szépen konduló harangokról vagy kiemelkedő minőségű fegyverekről.
*Hátradőlve, csendes derűvel nézi a lányt, közben végigsimít a szakállán. Alighanem most pont úgy néz ki, mint egy öreg kecskebak. Ami azt illeti, ő is pontosan ezt érzi. Meg azt, hogy ha már nincs itthon a macska, akár cincoghatna is a kecske (képzavar!), és megnyalhatná a sót.*
- Attól tartok azonban, hogy itt valami apróbb félreértés lehet. Talán a strázsa adott téves felvilágosítást, vagy te értettél félre valamit, gyermekem, de én tartózkodom attól, hogy a kovács üzleti ügyeibe ártsam magam. A legjobb helyen jársz, ha a Vasbank szolgáltatásait szeretnéd igénybe venni vagy olyan üzenetet hoztál, olyan természetű ügyed lenne, ami a vashegyi adminisztrációra tartozik. Ezekben örömmel állok a rendelkezésedre. Ami viszont a többit illeti...
*Előredől és az asztalon álló finoman metszett kristályüveg kancsóból tölt magának egy kis bort.*
- Ez ügyben a kováccsal kell megalkudnod. Ő tudja neked elmondani, hogy milyen terminussal tudja vállalni a megbízást és milyen költségei lesznek amiket a megrendelőnek ki kell egyenlítenie. De meg kell vallanom, kíváncsivá tettél. Ha nem titok, szabad érdeklődnöm, hogy mi célból van szüksége a báró úrnak ama íjra? Talán csak nem valami sötét rútság fenyegeti a világunkat?
*Mielőtt visszatenné a kancsót az asztalra, kérdőn néz Arjára.*
- Megtisztelsz azzal, hogy elfogadsz egy pohár bort? Kiváló évjárat, szavamra.
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-17 17:03:48
Üzenet elküldve: 2019-09-17 17:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//
*Hamarosan hellyel kínálják, és Arja le is ül szépen illedelmesen a felkínált székre a nagy író asztal előtt, a kancellár meg, szóval az öregember leül vele szemben a maga karszékébe.
De a báró említésére csak elkomorodik, bár ő is elmondja azért a légy üdvözölvét, de valamiért láthatóan nem túl jókedvűen. De talán nem neki szól ez a dolog, még meg is hajol kicsit, ahogy üdvözli őt, Arja meg biccent, feltartott fejjel, de igazán nagyon kedvesen. Főként hogy a teljes nevét is elmondja a kancellár, (mert kancellár, erre azért van neki füle, így mondhatta az őr is, és nem kancallárnak, csak ő gondolta). Jó hosszú. És jó hogy a Kereskedőház nevét is elmondja. Wegtoren Aranya. Igen igen.
De az utána következőkre csak értetlenül bámul a kancellárra. Még mielőtt belekezdhetne hogy miért is jött, és elkezdené összefogalmazni, hogy hogyan is mondja, jön ezzel a pénzzel. Mert valami pénzt, valami aranyakat akar, Arja el is kezd gyanakodni, hogy butának meg túl fiatalnak nézi őt talán, azért.
Így aztán nagyon is határozottan elutasítja a próbálkozást, összehúzott szemmel bámulva a férfira.*
- Nem küldött semmilyen aranyakkal!
*rázza a fejét.*
- A kovácsmestert kell megkeresnem Amon Ruadhon, azt mondta. Hogy elvállal-e egy megbízást. Harangokkal. Meg démonölő íjjal. *~és egyáltalán semmiféle aranyakkal. Vagyis de.~*
- Meg hogy mikorra és mennyiért. Ha elvállalja. *közli hát szépen sorba, egy kicsit gyorsabban is mint tervezte, a küldetés részleteit.*
- Az őr azt a kapuban azt mondta, maga tud segíteni. *testálja most már kényelmesen a megoldás felelősségét teljes egészében a kancellárra, örülve hogy ha gyorsan is, de végére is ér a mondandójának. Aztán várakozón néz Habrertusra, hátradőlve és elfészkelődve.*
//A pömpölés után//
*Hamarosan hellyel kínálják, és Arja le is ül szépen illedelmesen a felkínált székre a nagy író asztal előtt, a kancellár meg, szóval az öregember leül vele szemben a maga karszékébe.
De a báró említésére csak elkomorodik, bár ő is elmondja azért a légy üdvözölvét, de valamiért láthatóan nem túl jókedvűen. De talán nem neki szól ez a dolog, még meg is hajol kicsit, ahogy üdvözli őt, Arja meg biccent, feltartott fejjel, de igazán nagyon kedvesen. Főként hogy a teljes nevét is elmondja a kancellár, (mert kancellár, erre azért van neki füle, így mondhatta az őr is, és nem kancallárnak, csak ő gondolta). Jó hosszú. És jó hogy a Kereskedőház nevét is elmondja. Wegtoren Aranya. Igen igen.
De az utána következőkre csak értetlenül bámul a kancellárra. Még mielőtt belekezdhetne hogy miért is jött, és elkezdené összefogalmazni, hogy hogyan is mondja, jön ezzel a pénzzel. Mert valami pénzt, valami aranyakat akar, Arja el is kezd gyanakodni, hogy butának meg túl fiatalnak nézi őt talán, azért.
Így aztán nagyon is határozottan elutasítja a próbálkozást, összehúzott szemmel bámulva a férfira.*
- Nem küldött semmilyen aranyakkal!
*rázza a fejét.*
- A kovácsmestert kell megkeresnem Amon Ruadhon, azt mondta. Hogy elvállal-e egy megbízást. Harangokkal. Meg démonölő íjjal. *~és egyáltalán semmiféle aranyakkal. Vagyis de.~*
- Meg hogy mikorra és mennyiért. Ha elvállalja. *közli hát szépen sorba, egy kicsit gyorsabban is mint tervezte, a küldetés részleteit.*
- Az őr azt a kapuban azt mondta, maga tud segíteni. *testálja most már kényelmesen a megoldás felelősségét teljes egészében a kancellárra, örülve hogy ha gyorsan is, de végére is ér a mondandójának. Aztán várakozón néz Habrertusra, hátradőlve és elfészkelődve.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-13 20:22:38
Üzenet elküldve: 2019-09-13 20:22:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//
*Még elvigyorodik Dora szemtelenségére, és legszívesebben megfenyegetné az ujjával. Esetleg megjegyezhetné, hogy az elfnek túl jó dolga lehet itt, ha már magától értetődőnek vesz olyasmit, amit még a főrendek is luxusként könyvelnek el. Azonban erre nem marad ideje, hiszen megzavarják őket. Hubi pedig nem akar vitába szállni legkedvesebb helyettesével az idegen előtt, úgyhogy csak egy kis meghajlással viszonozza a kalappörgetést.*
- Járj szerencsével!
*Némi bámészkodás után végül kettesben maradnak. Hubi most már ráébred, hogy a bájos pofi egy alig több, mint gyereklányhoz tartozik, de hát a jó kancellár nem az a fajta aki életkor alapján diszkriminálna bárkit is.*
- Foglalj helyet, kedves Arja! *mosolyodik el elégedetten, mert a pukedli kedvére való. Végre valaki aki ismeri az illemet. Mert Dorán és rajta kívül ez errefelé ritkaság. Tehát hellyel kínálja a lányt az íróasztala előtt, ő maga pedig a másik oldalán foglal helyet a karszékében. Már csak megszokásból majdnem megkérdezné ismét, hogy miben segíthet, de a lány megelőzi. Szavai hatására Hubi joviális mosolya nem változik, de ujjai bütykei elfehérednek, úgy megszorítja a szék karfáit. Úgy látszik, hogy az a kékvérű semmirekellő az ő rossz szelleme. Még nem is tette túl magát azon a szántóföldi inzultuson, amiről egyébként - emlékezteti magát - Dorával is el kell beszélgetnie. És most megint Chayss báró...*
- Légy üdvözölve a Vashegyen, kedves Arja! A Wegtoren Aranya Kereskedőház követei mindig szívesen látott vendégek nálunk.
*Egy kissé meghajol ültében.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Vashegy kancellárja.
*Természetesen fogalma sincs, hogy Arja mi járatban van itt, de a báró említése kihozza belőle a kekec énjét. Persze udvarias szólamokba csomagolva.*
- A nagytiszteletű báró úr minden bizonnyal veled küldte, gyermekem, a Kósza Pinty bérleti díjának esedékes részét.
*Szórakozottan maga elé húz egy ív papirost és az írótollért nyúl.*
- Mindig is úgy tartottam, hogy a megbízható és pontos üzletfél aranyat ér. *egy vigyor* Szó szerint. Az pedig külön öröm számomra, hogy nem tévedtem a kiváló báró úr jellemét illetően.
*Most pedig Arján a sor, hogy előadja az aranyakat. Vagy amit szeretne.*
//A pömpölés után//
*Még elvigyorodik Dora szemtelenségére, és legszívesebben megfenyegetné az ujjával. Esetleg megjegyezhetné, hogy az elfnek túl jó dolga lehet itt, ha már magától értetődőnek vesz olyasmit, amit még a főrendek is luxusként könyvelnek el. Azonban erre nem marad ideje, hiszen megzavarják őket. Hubi pedig nem akar vitába szállni legkedvesebb helyettesével az idegen előtt, úgyhogy csak egy kis meghajlással viszonozza a kalappörgetést.*
- Járj szerencsével!
*Némi bámészkodás után végül kettesben maradnak. Hubi most már ráébred, hogy a bájos pofi egy alig több, mint gyereklányhoz tartozik, de hát a jó kancellár nem az a fajta aki életkor alapján diszkriminálna bárkit is.*
- Foglalj helyet, kedves Arja! *mosolyodik el elégedetten, mert a pukedli kedvére való. Végre valaki aki ismeri az illemet. Mert Dorán és rajta kívül ez errefelé ritkaság. Tehát hellyel kínálja a lányt az íróasztala előtt, ő maga pedig a másik oldalán foglal helyet a karszékében. Már csak megszokásból majdnem megkérdezné ismét, hogy miben segíthet, de a lány megelőzi. Szavai hatására Hubi joviális mosolya nem változik, de ujjai bütykei elfehérednek, úgy megszorítja a szék karfáit. Úgy látszik, hogy az a kékvérű semmirekellő az ő rossz szelleme. Még nem is tette túl magát azon a szántóföldi inzultuson, amiről egyébként - emlékezteti magát - Dorával is el kell beszélgetnie. És most megint Chayss báró...*
- Légy üdvözölve a Vashegyen, kedves Arja! A Wegtoren Aranya Kereskedőház követei mindig szívesen látott vendégek nálunk.
*Egy kissé meghajol ültében.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Vashegy kancellárja.
*Természetesen fogalma sincs, hogy Arja mi járatban van itt, de a báró említése kihozza belőle a kekec énjét. Persze udvarias szólamokba csomagolva.*
- A nagytiszteletű báró úr minden bizonnyal veled küldte, gyermekem, a Kósza Pinty bérleti díjának esedékes részét.
*Szórakozottan maga elé húz egy ív papirost és az írótollért nyúl.*
- Mindig is úgy tartottam, hogy a megbízható és pontos üzletfél aranyat ér. *egy vigyor* Szó szerint. Az pedig külön öröm számomra, hogy nem tévedtem a kiváló báró úr jellemét illetően.
*Most pedig Arján a sor, hogy előadja az aranyakat. Vagy amit szeretne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481