//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Sajnálatos módon Hubi egyik legnagyobb gyengéi, pontosabban a legnagyobb gyengéje a nőnemű sötételfek. Kiváltképp az ilyen típusúak, mint aki épp helyet foglal vele szemben. Igazán szerencse, hogy a jó kancellár úriember, így nem kezd máris kétértelmű célzásokat tenni vagy lihegve ruhát szaggatni. Mindkettővel ráér még.
~Kiköttetem, húszat veretek rá, a Gödörbe dobatom!~
Ezt már nem a mélységire érti (bár...) hanem arra a semmirekellő strázsára, aki pár napon belül sokadjára hozza kínos helyzetbe a gyermeteg és gügye tréfáival.*
- Nos... khm... igen. A mi derék kapuőrünk - ahogy egy elfez illik - igen pedáns alkat. A kilépési engedély, főként a barna papirosra vörös tintával írt, valaha kötelező érvényű volt, még a holtak dúlása idején. És ha belegondolok, megbocsáss, most nem keresem elő az inkriminált okmányokat, ez a rendelkezés formailag ma is hatályban van, természetesen csak egy apró hiba folytán. Ezért az őr joggal követeli meg, bár, köztünk szólva, ugyanilyen egyszerűen el is tekinthetett volna tőle.
*Hubi pedig nem lenne Hubi ha hivatalában ne akadna barna papír és piros tinta. Mindkettőt hamar kerít és nekiáll körmölni.*
- A fegyvereid természetesen minden további nélkül visszakapod, amikor elhagyod Amon Ruadh területét. *néz fel írás közben, aztán a félkész kilépési engedélyre bök* Ez még régebbi törvény, mint ez.
*Talán említeni sem kell, hogy mindebből alig igaz valami. Sohasem létezett ilyen szabály, nem kellett kilépési engedély sem barna, sem kék, sem hupilila, enyhe türkiz beütéssel papírra. De ezt nem fogja látogatója orrára kötni. Majd megmossa a fejét annak a pernahajdernek tanúk nélkül. Ha jobban belegondol, az elf jó erőben van, kitűnően bánik a nyíllal, meg egyáltalán. Mégis jó lenne egy-két tanú. Mire elkészül és már a felesleges tintát távolítja el az itatóssal, vendéged fel is vázolja jövetele célját. Lehet, hogy Hubi indiszponált ma kissé, de csak hiszi, hogy érti.*
- A kereskedőktől a tharg piacon természetesen bárki, bármit, bármikor, bármekkora mennyiségben vásárolhat. Ahogy megegyezik az illető kufárral.
*Persze megtehetné, hogy a Dreyia által vázolt nagykereskedelmet valami különadóval sújtsa, de miért ne lehetne nagylelkű? Vagy miért ne tehetne úgy, mintha az lenne?*
- Ami a továbbiakat illeti... parancsolj!
*Az utóbbi annak szól, ahogy a sötételf elé csúsztatja a "kilépési engedélyt". És természetesen marad a tegeződésnél. A jó kancellár a magázódást holmi újkeletű, bosszantó modorosságnak tartja. Őseik hosszú századokon át meg tudták adni a köteles tiszteletet nélküle is, hát mi szükség lenne rá?*
- Tehát ami a továbbiakat illeti... ha jól értem - és javíts ki, kérlek, ha tévednék - amolyan kereskedelmi lerakatra gondolsz Amon Ruadh területén vagy közel hozzá, ahol a Vashegy jelentette biztonság még érzékelhető. Ezen lerakaton keresztül érnétek el távolabb lakó vásárolókat olyan árucikkekkel, melyeket tharg kereskedőktől szereztetek be.
*Elképzelhetőnek tartja, hogy valamit félreértett, mert vendége valahogy nem tűnik kereskedőnek. Korántsem látszik olyan elpuhultnak. Aztán hátradől a székben, kicsit pöfékel a pipából és türelmesen végigvárja, hogy Dreyia végezzen ruhája igazgatásával. Amit megfigyel, ha nem is kocsányon függő szemekkel, de holmi álszeméremből nem is fordítja félre a fejét.*
- Elviekben egyiknek sincs akadálya. Hiszem, hogy tárgyalás útján jutunk egyről a kettőre bármilyen kérdésben és csak így lehet kölcsönösen előnyös megállapodásra jutni. Ezért, ha nem veszed rossz néven, nekem is lennének kérdéseim, első körben kettő. Mindenekelőtt szabadna tudnom, hogy főnökeidben kiket tisztelhetek?
*Mert azért Hubit sem ejtették a fejére, hogy akárkit beengedjen a Vashegyre és esetleg saját érdekeivel ütközzön ez. Hogy a Vashegyéről ne is szóljunk, hiszen Hubi mindenkor azt tartja elsősorban szem előtt. Mint az közismert.*
- A másikat inkább csak puszta kíváncsiságom diktálja. Említetted, hogy nemrégiben néhány játékszert szereztél be környékbeli mesterektől. Mivel legjobb tudomásom szerint főként fegyverekkel, illetve néhány helyi faluban mindennapi használati tárgyakkal foglalkoznak... *tesz egy kézmozdulatot, mint akit untat a felsorolás* ekevas, kaszapenge, és a többi, és a többi, ezért kíváncsi vagyok, hogy milyen játékról is lenne szó. Tudod... *illeszti össze mellkasa előtt két kezének ujjhegyeit, miután pipáját letette és nyájasan elmosolyodik* Úgy hiszem, hogy a méltó játék csiszolja az elmét, edzi a testet és nem egy kiemelkedő tudású magisztert ismerek, akik szerint ezek elengedhetetlenek a hosszú, tartalmas és egészséges élethez.
*A mosoly továbbra is mézes, de valahogy úgy érezni, hogy a következő mondatot Hubi mintha csak az illem miatt tenné hozzá.*
- Természetesen ha olyasmiről van szó, amibe nem szívesen avatsz be idegeneket, megértem.