Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:44:59
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:44:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//
*Lám az ajtó ki is nyílik a dörömbölésre, ami azért nem okoz meglepetést Arjának, lévén hogy erre számított, meg ezt is akarta elérni.
Az viszont okoz egy kis meglepetést, hogy nem a nő tárja ki előtte az ajtót, amire számított (hiszen egészen közelről hallotta, az ajtó túlsó oldalán már a hangját, legfőképp ez is vezérelte a kopogtatás helyett dörömböléssé fajult bebocsáttatási kérelemben), hanem: egy kimódolt ábrázatú, finomkodóan kecskeszakállas, aszott képű (legalábbis Arja tizenhat éves, természetesmód kegyetlen szemével) öregecske férfi.
Arja nem parancsol, nem is tudna, egyrészt mert semmiféle gyakorlata nincsen ilyesféle műveletekben, másrészt mert a hirtelen ajtótárulástól, a fogadó fél ajtókeretben feltáruló látványától, no meg a parancsolás felőli érdeklődésétől kellőképpen meglepődik annyira, hogy hirtelen nem tudja, mit is mondjon.
Ehelyett szemügyre veszi kicsit jobban (na jó, rábambul) a férfit, és észrevéve a picit hátrébb álló nőt, aki meg őt veszi szemügyre alaposan, hát utána azt is. ~Különben is még egymással beszélnek.~
A nő azonban, lám jól hallotta ő hogy indulni készül, még odavet valamit a férfinek ugyan, de aztán (hogy kellőképpen kinézegette magát, amit Arja is kellőképpen viszonoz, mert ilyesmin nem szokott zavarba jönni, még csak az kéne) szépen kiaraszol mellette az ajtón. Arja persze készségesen kiengedi, hátha menni akar, csak menjen, ő nem tartja vissza.
Pedig az öreg fickó mintha megpróbálná tartóztatni, de inkább csak úgy tessék, meg lássék, a lényeg, hogy a kalapos nő eltűnik, és kész. Ő meg ott marad a piszkos vénemberrel. ~Ez az tuti. Habrertusnak szólította. Kancallár itten.~
Így aztán (mert igazán udvarias) megembereli magát, szépen pukedlizik egyet az ajtóban, és be is mutatkozik befelé menet, mert érti ám ő, hogy a nevére kíváncsi a másik.*
- Arja. Szürke Arja a nevem. Chayss báró küldött a... *hát itt most elpirul, mert a zavarát leküzdi ugyan, és szépen csengő, bátor hangon beszél, de a Kereskedőház neve nem jut eszébe sehogyse, talán pont mert olyan fontos lenne, hogy jól hangozzon. Hosszú, arra emlékszik. Mindegy.*
- A Kereskedőházból. *vágja ki hát magát.*
- Artheniorból. *teszi még hozzá, megállva a helyiségben, és egyelőre elégedett is ennyivel.
Hadd lám, mit szól erre a kancallár.
Majd szépen sorban elmondja a megbízást is neki, meg a kovácsmester ügyét.*
//A pömpölés után//
*Lám az ajtó ki is nyílik a dörömbölésre, ami azért nem okoz meglepetést Arjának, lévén hogy erre számított, meg ezt is akarta elérni.
Az viszont okoz egy kis meglepetést, hogy nem a nő tárja ki előtte az ajtót, amire számított (hiszen egészen közelről hallotta, az ajtó túlsó oldalán már a hangját, legfőképp ez is vezérelte a kopogtatás helyett dörömböléssé fajult bebocsáttatási kérelemben), hanem: egy kimódolt ábrázatú, finomkodóan kecskeszakállas, aszott képű (legalábbis Arja tizenhat éves, természetesmód kegyetlen szemével) öregecske férfi.
Arja nem parancsol, nem is tudna, egyrészt mert semmiféle gyakorlata nincsen ilyesféle műveletekben, másrészt mert a hirtelen ajtótárulástól, a fogadó fél ajtókeretben feltáruló látványától, no meg a parancsolás felőli érdeklődésétől kellőképpen meglepődik annyira, hogy hirtelen nem tudja, mit is mondjon.
Ehelyett szemügyre veszi kicsit jobban (na jó, rábambul) a férfit, és észrevéve a picit hátrébb álló nőt, aki meg őt veszi szemügyre alaposan, hát utána azt is. ~Különben is még egymással beszélnek.~
A nő azonban, lám jól hallotta ő hogy indulni készül, még odavet valamit a férfinek ugyan, de aztán (hogy kellőképpen kinézegette magát, amit Arja is kellőképpen viszonoz, mert ilyesmin nem szokott zavarba jönni, még csak az kéne) szépen kiaraszol mellette az ajtón. Arja persze készségesen kiengedi, hátha menni akar, csak menjen, ő nem tartja vissza.
Pedig az öreg fickó mintha megpróbálná tartóztatni, de inkább csak úgy tessék, meg lássék, a lényeg, hogy a kalapos nő eltűnik, és kész. Ő meg ott marad a piszkos vénemberrel. ~Ez az tuti. Habrertusnak szólította. Kancallár itten.~
Így aztán (mert igazán udvarias) megembereli magát, szépen pukedlizik egyet az ajtóban, és be is mutatkozik befelé menet, mert érti ám ő, hogy a nevére kíváncsi a másik.*
- Arja. Szürke Arja a nevem. Chayss báró küldött a... *hát itt most elpirul, mert a zavarát leküzdi ugyan, és szépen csengő, bátor hangon beszél, de a Kereskedőház neve nem jut eszébe sehogyse, talán pont mert olyan fontos lenne, hogy jól hangozzon. Hosszú, arra emlékszik. Mindegy.*
- A Kereskedőházból. *vágja ki hát magát.*
- Artheniorból. *teszi még hozzá, megállva a helyiségben, és egyelőre elégedett is ennyivel.
Hadd lám, mit szól erre a kancallár.
Majd szépen sorban elmondja a megbízást is neki, meg a kovácsmester ügyét.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-12 12:46:48
Üzenet elküldve: 2019-09-12 12:46:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora arra, hogy a kancellár szerint semmi különös nincs a világról és a női hátsókról alkotott felfogásában, csak forgatja a szemét, amolyan mosolygós, jókedvű stílusban. Mind tudják, hogy vitának itt nincs helye, ha akár egyikük is normális lenne, most biztosan teljesen mással foglalná el magát, nem pedig a nyúlszaporulatot vizsgálgatná egy hivatalban. Ami pedig a félelfszaporulatot illeti… Dorát mulattatja a kancellár reakciója.*
- Sosem felejtem ki a hintót. *Böki a magasba a mutatóujját, hogy megerősítse mondandóját, de arcán csalfa mosoly jelenik meg.* A hintó evidens, ezért nem említettem.
*Úgy tűnik, azzal még Habrertus sem akar vitatkozni, hogy a Tharg birtokok biztonságosak. Igazából Dora szerint egyáltalán nem azok, de minden csupán felfogás kérdése. Dora úgy ítéli meg, hogy ha valaki nem kellően iskolázott, akkor máris veszélyes elemnek számít, mert senki meg nem mondhatja, mire készül legközelebb. Ilyet pedig igazán nem kell sokáig keresgélni, úgyis találna. S búcsújuk majdnem kiteljesedik a maga szépségében és romantikájában, mikor hirtelen valaki úgy dönt, hogy megdöngeti az ajtót. Dora már közel jár hozzá, ezért meglepetten tesz odébb egy lépést. Ő nemkülönben megijed, mint a kancellár. Ahogy az ajtó kinyílik, már látja is, hogy valami bájos hölgyemény az, s tudja, hogy ha hátat fordít, akkor a kancellár egyből szemet vet rá. Aztán csak remélni meri, hogy mást nem.*
~ Hiába fenyegetőzöm kémekkel. Pedig kellenének, igazán. ~ *Jegyzi meg magában, és kicsit bántja is az önérzetét, hogy a férfi nem veszi komolyan a fenyegetését. Eléggé esetlennek érzi magát, most, hogy távozóban van. Ki tudja, mire tér vissza. De hát ha menni kell, menni kell, nincs mese. Dora nem akarja megvárni a lány ügyét, ezért csak egy cifra mozdulattal int a kalapjával, először Habrertusnak, aztán az érkezőnek, búcsúja jeléül. Ezután a fejére csapja szeretett fejfedőjét. Egy kicsit eltöprengve szemléli a hölgyeményt, de úgy véli, még nem látta. Persze ez még nem zárja ki, hogy erre járatos, és hallotta a pletykákat, ezért megpróbál rájátszani Gyógyítóként szerzett hírnevére, bevetve minden színészi tehetségét.*
- Jaj, Habrertus, tudod, hogy nem lehet! *Feleli kedélyesen.* Az emberéletek nem mentik meg magukat!
*És akármit mond is feleletül a férfi, a lány szépen kiaraszol az ajtón. Úgy érzi, már elbúcsúzott, és végül is nem szeret érzelgősködni, csak pár napról van szó, aztán újra látják egymást. A lóra pedig fel tud ülni egyedül is... Elméletben. Mikor az érkező lány mögé kerül, és garantáltan csak a kancellár látja, amit csinál, dob egy nagy csókot felé, int, és elindul a folyosón.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 12:47:44
//A pömpölés után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora arra, hogy a kancellár szerint semmi különös nincs a világról és a női hátsókról alkotott felfogásában, csak forgatja a szemét, amolyan mosolygós, jókedvű stílusban. Mind tudják, hogy vitának itt nincs helye, ha akár egyikük is normális lenne, most biztosan teljesen mással foglalná el magát, nem pedig a nyúlszaporulatot vizsgálgatná egy hivatalban. Ami pedig a félelfszaporulatot illeti… Dorát mulattatja a kancellár reakciója.*
- Sosem felejtem ki a hintót. *Böki a magasba a mutatóujját, hogy megerősítse mondandóját, de arcán csalfa mosoly jelenik meg.* A hintó evidens, ezért nem említettem.
*Úgy tűnik, azzal még Habrertus sem akar vitatkozni, hogy a Tharg birtokok biztonságosak. Igazából Dora szerint egyáltalán nem azok, de minden csupán felfogás kérdése. Dora úgy ítéli meg, hogy ha valaki nem kellően iskolázott, akkor máris veszélyes elemnek számít, mert senki meg nem mondhatja, mire készül legközelebb. Ilyet pedig igazán nem kell sokáig keresgélni, úgyis találna. S búcsújuk majdnem kiteljesedik a maga szépségében és romantikájában, mikor hirtelen valaki úgy dönt, hogy megdöngeti az ajtót. Dora már közel jár hozzá, ezért meglepetten tesz odébb egy lépést. Ő nemkülönben megijed, mint a kancellár. Ahogy az ajtó kinyílik, már látja is, hogy valami bájos hölgyemény az, s tudja, hogy ha hátat fordít, akkor a kancellár egyből szemet vet rá. Aztán csak remélni meri, hogy mást nem.*
~ Hiába fenyegetőzöm kémekkel. Pedig kellenének, igazán. ~ *Jegyzi meg magában, és kicsit bántja is az önérzetét, hogy a férfi nem veszi komolyan a fenyegetését. Eléggé esetlennek érzi magát, most, hogy távozóban van. Ki tudja, mire tér vissza. De hát ha menni kell, menni kell, nincs mese. Dora nem akarja megvárni a lány ügyét, ezért csak egy cifra mozdulattal int a kalapjával, először Habrertusnak, aztán az érkezőnek, búcsúja jeléül. Ezután a fejére csapja szeretett fejfedőjét. Egy kicsit eltöprengve szemléli a hölgyeményt, de úgy véli, még nem látta. Persze ez még nem zárja ki, hogy erre járatos, és hallotta a pletykákat, ezért megpróbál rájátszani Gyógyítóként szerzett hírnevére, bevetve minden színészi tehetségét.*
- Jaj, Habrertus, tudod, hogy nem lehet! *Feleli kedélyesen.* Az emberéletek nem mentik meg magukat!
*És akármit mond is feleletül a férfi, a lány szépen kiaraszol az ajtón. Úgy érzi, már elbúcsúzott, és végül is nem szeret érzelgősködni, csak pár napról van szó, aztán újra látják egymást. A lóra pedig fel tud ülni egyedül is... Elméletben. Mikor az érkező lány mögé kerül, és garantáltan csak a kancellár látja, amit csinál, dob egy nagy csókot felé, int, és elindul a folyosón.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 12:47:44
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:09:59
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:09:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//
*Pont ez az! Az egészben az a kellemetlen, hogy Dora hidegen, tárgyilagosan szemléli. Hubi pedig úgy érzi, mintha máris a hideg kőlapon feküdne, az elf pedig gyászkönnyek potyogtatása helyett kíváncsian hajolna meztelen holtteste fölé, kezében élesre fent pengével.*
- Ilyesmivel nem is vádoltalak. *jegyzi meg kissé morózusan az előbbi gondolatok után, mikor Dora azt említi, hogy nem szaladgál ész nélkül nadrágok után. Aztán a gallérigazítás és a csók után már valamivel jobb kedve lesz. Még akkor is ha Dora következő megjegyzését szinte szemtelenségnek érzi.*
- Furcsa dolgaim? Nekem? *csodálkozva szalad fel a szemöldöke, és az egész kancellár egy nagy kérdőjel lenne, ha nem vigyorogna* Nem tudom, hogy miket pletykálnak rólam a népek... illetve tudom, de biztosíthatlak, hogy a fele sem igaz.
*És most Hubi valóban úgy érzi, hogy nem túloz. Az egy dolog, hogy bizonyos kedvteléseit egyes prűd lelket szokatlannak találhatják, de meggyőződése szerint Dorával szemben mindig úriemberként viselkedett. Példának okáért - néhány tétova kísérlettől eltekintve - azt sem próbálta meg, hogy a tégelyének hasznát vegye.
~Remélem Alyo egyben tér vissza!~
Aztán ismét elmosolyodik ahogy Dora a fiola tartalmát magyarázza. Örömmel veszi ezt az elővigyázatosságot, de aztán majdnem csuklik egyet meglepetésében. Annyira váratlanul éri a felvázolt közös jövő képe, hogy arról is megfeledkezik, hogy megemlítse: neki is van egy elképzelése arról, hogy mi módon előzhetnék meg a nem kívánt gyermekáldást és ahhoz még pocsék ízű löttyöket sem kell kortyolgatni.*
- A hintót kifelejtetted. *nyögi ki végül, de gyorsan összeszedi magát* Ugyan, magad sem gondolhatod komolyan, hogy találnék valakit, aki felérne hozzád.
*Kell egy kis hízelgés, hogy valamivel palástolni tudja a hirtelen témaváltást.*
- Nos, rendben van. A birtokok valóban nem számítanak veszélyesnek, elvégre ki lenne olyan ostoba, hogy tharg földön adná fejét útonállásra?
*A mondat is olyan, meg Hubi megengedő kézmozdulata is azt jelzi, hogy áldását adta a dologra. Már-már szeretetteljesen simogatja meg az elf arcát, amikor kopognak az ajtón. Jobban mondva a nyílászáró majdnem kiszakad a tokájából*
- Ki ez a faragatlan fráter?
*Hubi morogva indul az ajtó felé, mert szégyelli, hogy a zörgetésre bizony megijedt. De azért útközben még kis kíváncsisággal néz vissza.*
- Kémek? Nocsak!
*Ez egyébként remek öltet, alkalmasint kerít valakit aki tapintatosan képes Dora után szaglászni. Aztán feldúltan tépi fel az ajtót, hogy rögtön továbbképzésben részesítse a másik oldalán állót illemből és jó modorból, de csak a nagy levegővételig jut. Mert csak nem fog leüvölteni egy ilyen csinos fejet?*
- Parancsolsz? *vigyorodik el, aztán visszafordul Dora felé. Az több szempontból is egyértelmű, hogy most nem kísérheti ki a kapuhoz. Mint ahogy az is világos számára, hogy határozottan nem lenne szerencsés, ha egyedül küldené el, ő pedig itt maradna az érkezővel. Muszáj valami kompromisszumot találni.*
- Attól tartok, kicsit késleltetnem kell az indulásod. Alighanem szükségem lesz a segítségedre.
*Persze ha Dora mindenképp indulna, Hubi tiltakozik egy sort a tisztesség kedvéért, de kegyesen útjára engedi.*
- Fáradj beljebb! *ez már ismét a vörösnek szól* Miben lehetek segítségedre, kedves... ööö...
//A pömpölés után//
*Pont ez az! Az egészben az a kellemetlen, hogy Dora hidegen, tárgyilagosan szemléli. Hubi pedig úgy érzi, mintha máris a hideg kőlapon feküdne, az elf pedig gyászkönnyek potyogtatása helyett kíváncsian hajolna meztelen holtteste fölé, kezében élesre fent pengével.*
- Ilyesmivel nem is vádoltalak. *jegyzi meg kissé morózusan az előbbi gondolatok után, mikor Dora azt említi, hogy nem szaladgál ész nélkül nadrágok után. Aztán a gallérigazítás és a csók után már valamivel jobb kedve lesz. Még akkor is ha Dora következő megjegyzését szinte szemtelenségnek érzi.*
- Furcsa dolgaim? Nekem? *csodálkozva szalad fel a szemöldöke, és az egész kancellár egy nagy kérdőjel lenne, ha nem vigyorogna* Nem tudom, hogy miket pletykálnak rólam a népek... illetve tudom, de biztosíthatlak, hogy a fele sem igaz.
*És most Hubi valóban úgy érzi, hogy nem túloz. Az egy dolog, hogy bizonyos kedvteléseit egyes prűd lelket szokatlannak találhatják, de meggyőződése szerint Dorával szemben mindig úriemberként viselkedett. Példának okáért - néhány tétova kísérlettől eltekintve - azt sem próbálta meg, hogy a tégelyének hasznát vegye.
~Remélem Alyo egyben tér vissza!~
Aztán ismét elmosolyodik ahogy Dora a fiola tartalmát magyarázza. Örömmel veszi ezt az elővigyázatosságot, de aztán majdnem csuklik egyet meglepetésében. Annyira váratlanul éri a felvázolt közös jövő képe, hogy arról is megfeledkezik, hogy megemlítse: neki is van egy elképzelése arról, hogy mi módon előzhetnék meg a nem kívánt gyermekáldást és ahhoz még pocsék ízű löttyöket sem kell kortyolgatni.*
- A hintót kifelejtetted. *nyögi ki végül, de gyorsan összeszedi magát* Ugyan, magad sem gondolhatod komolyan, hogy találnék valakit, aki felérne hozzád.
*Kell egy kis hízelgés, hogy valamivel palástolni tudja a hirtelen témaváltást.*
- Nos, rendben van. A birtokok valóban nem számítanak veszélyesnek, elvégre ki lenne olyan ostoba, hogy tharg földön adná fejét útonállásra?
*A mondat is olyan, meg Hubi megengedő kézmozdulata is azt jelzi, hogy áldását adta a dologra. Már-már szeretetteljesen simogatja meg az elf arcát, amikor kopognak az ajtón. Jobban mondva a nyílászáró majdnem kiszakad a tokájából*
- Ki ez a faragatlan fráter?
*Hubi morogva indul az ajtó felé, mert szégyelli, hogy a zörgetésre bizony megijedt. De azért útközben még kis kíváncsisággal néz vissza.*
- Kémek? Nocsak!
*Ez egyébként remek öltet, alkalmasint kerít valakit aki tapintatosan képes Dora után szaglászni. Aztán feldúltan tépi fel az ajtót, hogy rögtön továbbképzésben részesítse a másik oldalán állót illemből és jó modorból, de csak a nagy levegővételig jut. Mert csak nem fog leüvölteni egy ilyen csinos fejet?*
- Parancsolsz? *vigyorodik el, aztán visszafordul Dora felé. Az több szempontból is egyértelmű, hogy most nem kísérheti ki a kapuhoz. Mint ahogy az is világos számára, hogy határozottan nem lenne szerencsés, ha egyedül küldené el, ő pedig itt maradna az érkezővel. Muszáj valami kompromisszumot találni.*
- Attól tartok, kicsit késleltetnem kell az indulásod. Alighanem szükségem lesz a segítségedre.
*Persze ha Dora mindenképp indulna, Hubi tiltakozik egy sort a tisztesség kedvéért, de kegyesen útjára engedi.*
- Fáradj beljebb! *ez már ismét a vörösnek szól* Miben lehetek segítségedre, kedves... ööö...
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-11 12:56:04
Üzenet elküldve: 2019-09-11 12:56:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és a démonölő íj//
//A pömpölés után//
*Arja csak biccent, sokadjára, búcsúzóul, örömmel magára hagyva az őrt, és magában hálát ad Eeyrnek, hogy az nem erőltette az ivást, hanem inkább (pont ahogy a lányka számított rá) inkább maga húzta meg a butykost.
A kancellár valami Raadkrallba van, az, aki el tudja igazítani az őr szerint. Más meg nincs, legalábbis a nagyúr ~az lehet az új vezér, hogy az előző, aki Pasht felfogadta, meghalt~ meg a kisasszony ~milyen kisasszony lehet?~ nincsenek idehaza, ahogy visszaemlékszik, mit hallott a kapuban.
Mivel más nincsen arra, amerre felé az őr kétszer is intett a fejével, csak egy egészen nagy faépület, egy nagy, kapuszerű bejárattal, sietősen odaindul.
Betaszajtva az ajtaját, belépve odabent félhomály és nagy csend fogadja. Egy ideig bámul, jobbra, balra, tétován el is indul a hosszú folyosón, megbámulva a furcsa faragványokat, már amennyit ki tud venni belőlük a félhomályban, de aztán inkább megáll, és fülelni kezd, hátha valami zaj útba igazítja, hogy merre induljon a kihaltnak tűnő épületben.
Aminek meg is van az eredménye, mert mintha (távolról ugyan) de szófoszlányokat, beszédet hallana.
Így arra indul, egészen addig, amíg az elé az ajtó elé nem ér, ami egyértelműen a zaj forrása.
Egy női hang épp arról beszél, hogy járni akar egyet a birtokon, méghozzá valami Habrertusnak címezi a mondandóját ~az lehet talán a piszkos vénember~ tűnődik, már ha jól hallja odakintről. Meg kémeket(!) emleget.
Arja már emeli a kezét, hogy illendően és jó hangosan bekopogtasson, amikor egészen közelről, közvetlenül az ajtó túloldaláról hallja meg a nő kísérgetésre való felszólítását. Szinte hátrahőköl! Még azt hiszik, hallgatózik itt, ha most hirtelen rányitnak!
Úgyhogy nagy levegőt vesz, és gyorsan előrelép. Jó nagyot dörömböl az ajtón, ha sikerül, nehogy a másik, odaát, a nő megelőzze. Aztán vár.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 12:59:37
//A pömpölés után//
*Arja csak biccent, sokadjára, búcsúzóul, örömmel magára hagyva az őrt, és magában hálát ad Eeyrnek, hogy az nem erőltette az ivást, hanem inkább (pont ahogy a lányka számított rá) inkább maga húzta meg a butykost.
A kancellár valami Raadkrallba van, az, aki el tudja igazítani az őr szerint. Más meg nincs, legalábbis a nagyúr ~az lehet az új vezér, hogy az előző, aki Pasht felfogadta, meghalt~ meg a kisasszony ~milyen kisasszony lehet?~ nincsenek idehaza, ahogy visszaemlékszik, mit hallott a kapuban.
Mivel más nincsen arra, amerre felé az őr kétszer is intett a fejével, csak egy egészen nagy faépület, egy nagy, kapuszerű bejárattal, sietősen odaindul.
Betaszajtva az ajtaját, belépve odabent félhomály és nagy csend fogadja. Egy ideig bámul, jobbra, balra, tétován el is indul a hosszú folyosón, megbámulva a furcsa faragványokat, már amennyit ki tud venni belőlük a félhomályban, de aztán inkább megáll, és fülelni kezd, hátha valami zaj útba igazítja, hogy merre induljon a kihaltnak tűnő épületben.
Aminek meg is van az eredménye, mert mintha (távolról ugyan) de szófoszlányokat, beszédet hallana.
Így arra indul, egészen addig, amíg az elé az ajtó elé nem ér, ami egyértelműen a zaj forrása.
Egy női hang épp arról beszél, hogy járni akar egyet a birtokon, méghozzá valami Habrertusnak címezi a mondandóját ~az lehet talán a piszkos vénember~ tűnődik, már ha jól hallja odakintről. Meg kémeket(!) emleget.
Arja már emeli a kezét, hogy illendően és jó hangosan bekopogtasson, amikor egészen közelről, közvetlenül az ajtó túloldaláról hallja meg a nő kísérgetésre való felszólítását. Szinte hátrahőköl! Még azt hiszik, hallgatózik itt, ha most hirtelen rányitnak!
Úgyhogy nagy levegőt vesz, és gyorsan előrelép. Jó nagyot dörömböl az ajtón, ha sikerül, nehogy a másik, odaát, a nő megelőzze. Aztán vár.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.11 12:59:37
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-10 14:34:50
Üzenet elküldve: 2019-09-10 14:34:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora fel sem veszi a dolgot, hogy netán a kancellárt nem szórakoztatja az, ha bámulják, miközben öltözködik. A lány nem kigúvadt szemekkel néz rá, egyszerűen csak amolyan kellemes töprengéssel fixírozza. Számára nincs természetesebb, mint egy meztelen test, de hát ez a munkájából is adódó körülmény. Amúgy a manipulációra, nem pedig a megcsalás részére gondolt a dolognak, de rájön, hogy félreérthető volt, ezért csak bocsánatkérően mosolyog.*
- Azért sok mindent elmondhatnék magamról, de azt nem, hogy rövid ismertségünk óta faltam volna a férfiakat. Nem vagyok egy társasági típus. *Von vállat, és bízik benne, hogy Habrertus sem kételkedik az igazában. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára férfival, és mint mindenben, ebben is válogatós szokott lenni. Más kérdés, hogy ha válogatna, akkor sem a kancellárt választaná. Ő maga sem tudja, hogy került ebbe a helyzetbe, csak néhány percig nem észből cselekedett, és lám, most itt vannak mindketten, ő pedig a férfi gallérját igazgatja. Mikor úgy dönt, megfelel a dolog, ad egy csókot is.*
- Lássuk be, mindkettőnknek vannak furcsa dolgai. *Zárja rövidre csalafintán az elhangzottakat, bár kedve lenne vitázni az orvoslás „sötétebb oldala” kifejezésről. Mitől lenne az sötét, amikor éppen olyan hasznos, mint a többi? Jó, igaz, az illetőt már megjavítani nem tudják, de attól még éppolyan izgalmas a tudomány szemszögéből.
Ami a nyulakat illeti, Dorának nincsenek elvárásai, de azért a hirtelen nyúlszaporulat láthatóan őt is meglepi.*
- Találnunk kell nekik valami jobb helyet. Szerintem idő előtt át fognak költözni a Vaskorsóba. *Ezután pedig őszintén meglepve néz az üvegcse italra, amit az imént elkortyolt, majd Habrertusra. Csodálkozik, hogy meg kell magyaráznia, mi az.*
- Rhéa és a férfinedvek félelme. *Magyarázza meglötyögtetve.* Először a közös ház, a beosztott házimunka, s csak utána jöhetnek a gyerekek, most túl hamari volna. *Incselkedik, eszében sincs ilyen életet élni, de azért kíváncsi, hogy a tökéletes családmodell felvázolásától a kancellár a falnak ugrik rémületében, vagy meg se rezzen. Mind különböznek, az ezzel kapcsolatos nézeteikben is, ez teljesen természetes. Ő csak az elmondottakra vonja fel a szemöldökét.*
- Persze, hogy engedélyt kérek, hiszen a beosztottad vagyok. *Lép közelebb a férfihoz, hogy orruk majdnem összeér.* Ha elmegyek, neked kell megírnod azokat a szép okleveleket. *Sajnálkozik drámaian, még sóhajt is.* Vagy fel kell venned egy másik szép hölgyet, aki helyettem dolgozik. Nem kockáztathatom meg a kiváló státuszomat.
*Egy újabb csók, és a lány ezúttal hosszan, örömmel időzik Habrertus ajkán, mivel valahol búcsúznak épp.*
- Ó, jártam már odakint néhányszor. Nem olyan veszedelmes. *Legyint Dora, de azért a lelke mélyén kicsit akart-akaratlanul meghatódik.* ~ Ennyire gondoskodni akar rólam? ~ *Töpreng el Habrertus arcát fürkészve.*
- Nem megyek messzire, csak a birtokokon járnék egyet. Nem hiszem, hogy bármi baj történne a környéken. Annyira feltalálom már magam odakint, hogy pár napot ott töltsek. *Nem volt egyszerű út, mire ennyit tapasztalt, és valahol még mindig fájó pont, hogy a pusztában nincs fürdőkád, sem könyvek, de az elf lány elfségéből fakadóan azért képes boldogulni a kevésbé barátságos vidékeken is. A természet közelsége a munkájához bizonyos szinten elengedhetetlen. Bocsánatkérően mosolyog a férfira.*
- Mondanám, hogy rendszeresen írok, de a mókusok nem szívesen viszik el az üzenetet. Viszont a kémeim folyamatosan megfigyelnek téged, Habrertus! *Mutat rá.* Nehogy azt halljam vissza, hogy csak úgy falod a hölgyeket a távollétemben. *Majd mielőtt a férfi rá merné bizonyítani, hogy érzelgős, esetleg féltékeny, hozzáteszi a tudományos részét a dolognak.* Még elkapnál valamit.
*Dorának egyébként nem nehéz összepakolnia, mert alig van cipelhető holmija egy váltásruhán kívül, amit a vállára is dob. Pár dolgot még be kell szereznie a gyűjtögetéshez, de ez legyen a legkevesebb. Megáll az ajtóban, valamiért először óvón a nyulakra pillant.*
- Azt viszont nem bánnám, ha elkísérnél a kapuig. *Mondja. Nem bánná, ha valaki segítene neki, hogy feltornássza magát Bors nyergébe, anélkül, hogy nyakát törje.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora fel sem veszi a dolgot, hogy netán a kancellárt nem szórakoztatja az, ha bámulják, miközben öltözködik. A lány nem kigúvadt szemekkel néz rá, egyszerűen csak amolyan kellemes töprengéssel fixírozza. Számára nincs természetesebb, mint egy meztelen test, de hát ez a munkájából is adódó körülmény. Amúgy a manipulációra, nem pedig a megcsalás részére gondolt a dolognak, de rájön, hogy félreérthető volt, ezért csak bocsánatkérően mosolyog.*
- Azért sok mindent elmondhatnék magamról, de azt nem, hogy rövid ismertségünk óta faltam volna a férfiakat. Nem vagyok egy társasági típus. *Von vállat, és bízik benne, hogy Habrertus sem kételkedik az igazában. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára férfival, és mint mindenben, ebben is válogatós szokott lenni. Más kérdés, hogy ha válogatna, akkor sem a kancellárt választaná. Ő maga sem tudja, hogy került ebbe a helyzetbe, csak néhány percig nem észből cselekedett, és lám, most itt vannak mindketten, ő pedig a férfi gallérját igazgatja. Mikor úgy dönt, megfelel a dolog, ad egy csókot is.*
- Lássuk be, mindkettőnknek vannak furcsa dolgai. *Zárja rövidre csalafintán az elhangzottakat, bár kedve lenne vitázni az orvoslás „sötétebb oldala” kifejezésről. Mitől lenne az sötét, amikor éppen olyan hasznos, mint a többi? Jó, igaz, az illetőt már megjavítani nem tudják, de attól még éppolyan izgalmas a tudomány szemszögéből.
Ami a nyulakat illeti, Dorának nincsenek elvárásai, de azért a hirtelen nyúlszaporulat láthatóan őt is meglepi.*
- Találnunk kell nekik valami jobb helyet. Szerintem idő előtt át fognak költözni a Vaskorsóba. *Ezután pedig őszintén meglepve néz az üvegcse italra, amit az imént elkortyolt, majd Habrertusra. Csodálkozik, hogy meg kell magyaráznia, mi az.*
- Rhéa és a férfinedvek félelme. *Magyarázza meglötyögtetve.* Először a közös ház, a beosztott házimunka, s csak utána jöhetnek a gyerekek, most túl hamari volna. *Incselkedik, eszében sincs ilyen életet élni, de azért kíváncsi, hogy a tökéletes családmodell felvázolásától a kancellár a falnak ugrik rémületében, vagy meg se rezzen. Mind különböznek, az ezzel kapcsolatos nézeteikben is, ez teljesen természetes. Ő csak az elmondottakra vonja fel a szemöldökét.*
- Persze, hogy engedélyt kérek, hiszen a beosztottad vagyok. *Lép közelebb a férfihoz, hogy orruk majdnem összeér.* Ha elmegyek, neked kell megírnod azokat a szép okleveleket. *Sajnálkozik drámaian, még sóhajt is.* Vagy fel kell venned egy másik szép hölgyet, aki helyettem dolgozik. Nem kockáztathatom meg a kiváló státuszomat.
*Egy újabb csók, és a lány ezúttal hosszan, örömmel időzik Habrertus ajkán, mivel valahol búcsúznak épp.*
- Ó, jártam már odakint néhányszor. Nem olyan veszedelmes. *Legyint Dora, de azért a lelke mélyén kicsit akart-akaratlanul meghatódik.* ~ Ennyire gondoskodni akar rólam? ~ *Töpreng el Habrertus arcát fürkészve.*
- Nem megyek messzire, csak a birtokokon járnék egyet. Nem hiszem, hogy bármi baj történne a környéken. Annyira feltalálom már magam odakint, hogy pár napot ott töltsek. *Nem volt egyszerű út, mire ennyit tapasztalt, és valahol még mindig fájó pont, hogy a pusztában nincs fürdőkád, sem könyvek, de az elf lány elfségéből fakadóan azért képes boldogulni a kevésbé barátságos vidékeken is. A természet közelsége a munkájához bizonyos szinten elengedhetetlen. Bocsánatkérően mosolyog a férfira.*
- Mondanám, hogy rendszeresen írok, de a mókusok nem szívesen viszik el az üzenetet. Viszont a kémeim folyamatosan megfigyelnek téged, Habrertus! *Mutat rá.* Nehogy azt halljam vissza, hogy csak úgy falod a hölgyeket a távollétemben. *Majd mielőtt a férfi rá merné bizonyítani, hogy érzelgős, esetleg féltékeny, hozzáteszi a tudományos részét a dolognak.* Még elkapnál valamit.
*Dorának egyébként nem nehéz összepakolnia, mert alig van cipelhető holmija egy váltásruhán kívül, amit a vállára is dob. Pár dolgot még be kell szereznie a gyűjtögetéshez, de ez legyen a legkevesebb. Megáll az ajtóban, valamiért először óvón a nyulakra pillant.*
- Azt viszont nem bánnám, ha elkísérnél a kapuig. *Mondja. Nem bánná, ha valaki segítene neki, hogy feltornássza magát Bors nyergébe, anélkül, hogy nyakát törje.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-05 20:07:07
Üzenet elküldve: 2019-09-05 20:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés után//
*Két lehetőség van. Vagy Hubi jobb színész mint bárki gondolná, vagy pedig Dora annyira elbűvöli, hogy vele szemben nem veti be ármányainak legjavát. És hogy legyen egy harmadik is: lehet, hogy csak öregszik és már nem tudja hozni legjobb formáját. Akárhogy is, ezzel most nem foglalkozik, sokkal inkább azzal, hogy elforduljon. Mert az egy dolog, hogy ő meresztgeti a szemét, na de hogy őt nézzék az öltözködés intim művelete során... majdhogynem bele is pirul.*
- Hogy micsoda? *fordul meg, és ezúttal valóban őszinte az arckifejezése. Hitetlenkedés tükröződik rajta.* - Ja, vagy úgy. Értem.
*heherészik egy kicsit, mert tulajdonképpen bolondot csinált magából. Ő még ott ragadt le, hogy Lea és Laor miket művelt és amikor Dora arról beszél, hogy ezt már ő is megtette párszor, Hubi nem hitt a fülének. Nem elég, hogy felszarvazták, de még mindenféle szégyenkezés vagy bocsánatért esedezés nélkül az orra alá is dörgölik. Aztán rájön, hogy Dora másra gondolt, és ez egy kicsit megnyugtatja. Bár, ahogy mondta, nem tudja eldönteni, hogy hányadán áll a lánnyal, így azt sem, hogy melyik eshetőség rosszabb.*
- Néha elfelejtem, hogy milyen furcsa vonzalmat érzel az orvoslás sötétebb oldala iránt. *emeli meg kicsit az állát, hogy Dora elrendezgethesse a gallért* De megértem. Mondjuk úgy, hogy szükséges rossz és amíg ebből én is profitálhatok, nem látok vele semmi problémát. Különösen amíg nem nekem kell csinálni.
*Kicsivel később, miután Dora elkerülte a patkány fogait és Hubi visszatette az állatot a ketrecébe, Hubi sikeresen palástolja örömét a nyúlszaporulat bejelentése után.*
- Őszintén remélem, hogy nem akarsz nyúlneveldét létesíteni a Kancellárián. *megjegyzését amolyan epés humornak szánja, aztán összevont szemöldökkel figyeli ahogy Dora felhajt valamit egy kis üvegcséből* Az mi?
*Bár zseniális elmének tartja magát, nem köti össze a nyúl vemhességét azzal, hogy hasonló áldást Dora elszeretne kerülni. És hát mindenről tudnia kell. Aztán közelebb lép a lányhoz és arcát a kezei közé fogja.*
- Kedvesem, azt hittem, hogy ezt már tisztáztuk. Ha dolgod akad, nyugodtan utána nézhetsz, nem szükséges engedélyt kérned tőlem.
*Mert Hubi ezt úgy értékeli, hogy Dora csak a jóváhagyásával indulna kis körútjára. Természetesen most nem teljesen őszinte, hiszen legszívesebben szorosan Dora mellett lépdelne míg a lány gyógynövények után kajtat. Hiszen amilyen idióta humora van az isteneknek, az a Pycta itt fog kódorogni a közelben. Akkor pedig találkoznak, és egy virágokkal ékes kis tisztáson pedig... Hubi már a gondolattól is epét hányna.*
- A nyulak nem fognak semmiben hiányt szenvedni. Ha szükséges, magam fogom gondjukat viselni.
*Tulajdonképpen meg is hatódik önnön nagylelkűségétől.*
- Természetes, hogy aggódom. De nem azért amire gondolsz, és kicsit bánt is, hogy úgy gondolod nem bízom meg benned. Csupán féltelek. Ezért arra kérlek, hogy légy nagyon körültekintő és óvatos.
*Kicsit elhúzza a száját.*
- Nem lenne okosabb, ha adnék melléd valaki, hogy biztonságodra ügyeljen?
*Két lehetőség van. Vagy Hubi jobb színész mint bárki gondolná, vagy pedig Dora annyira elbűvöli, hogy vele szemben nem veti be ármányainak legjavát. És hogy legyen egy harmadik is: lehet, hogy csak öregszik és már nem tudja hozni legjobb formáját. Akárhogy is, ezzel most nem foglalkozik, sokkal inkább azzal, hogy elforduljon. Mert az egy dolog, hogy ő meresztgeti a szemét, na de hogy őt nézzék az öltözködés intim művelete során... majdhogynem bele is pirul.*
- Hogy micsoda? *fordul meg, és ezúttal valóban őszinte az arckifejezése. Hitetlenkedés tükröződik rajta.* - Ja, vagy úgy. Értem.
*heherészik egy kicsit, mert tulajdonképpen bolondot csinált magából. Ő még ott ragadt le, hogy Lea és Laor miket művelt és amikor Dora arról beszél, hogy ezt már ő is megtette párszor, Hubi nem hitt a fülének. Nem elég, hogy felszarvazták, de még mindenféle szégyenkezés vagy bocsánatért esedezés nélkül az orra alá is dörgölik. Aztán rájön, hogy Dora másra gondolt, és ez egy kicsit megnyugtatja. Bár, ahogy mondta, nem tudja eldönteni, hogy hányadán áll a lánnyal, így azt sem, hogy melyik eshetőség rosszabb.*
- Néha elfelejtem, hogy milyen furcsa vonzalmat érzel az orvoslás sötétebb oldala iránt. *emeli meg kicsit az állát, hogy Dora elrendezgethesse a gallért* De megértem. Mondjuk úgy, hogy szükséges rossz és amíg ebből én is profitálhatok, nem látok vele semmi problémát. Különösen amíg nem nekem kell csinálni.
*Kicsivel később, miután Dora elkerülte a patkány fogait és Hubi visszatette az állatot a ketrecébe, Hubi sikeresen palástolja örömét a nyúlszaporulat bejelentése után.*
- Őszintén remélem, hogy nem akarsz nyúlneveldét létesíteni a Kancellárián. *megjegyzését amolyan epés humornak szánja, aztán összevont szemöldökkel figyeli ahogy Dora felhajt valamit egy kis üvegcséből* Az mi?
*Bár zseniális elmének tartja magát, nem köti össze a nyúl vemhességét azzal, hogy hasonló áldást Dora elszeretne kerülni. És hát mindenről tudnia kell. Aztán közelebb lép a lányhoz és arcát a kezei közé fogja.*
- Kedvesem, azt hittem, hogy ezt már tisztáztuk. Ha dolgod akad, nyugodtan utána nézhetsz, nem szükséges engedélyt kérned tőlem.
*Mert Hubi ezt úgy értékeli, hogy Dora csak a jóváhagyásával indulna kis körútjára. Természetesen most nem teljesen őszinte, hiszen legszívesebben szorosan Dora mellett lépdelne míg a lány gyógynövények után kajtat. Hiszen amilyen idióta humora van az isteneknek, az a Pycta itt fog kódorogni a közelben. Akkor pedig találkoznak, és egy virágokkal ékes kis tisztáson pedig... Hubi már a gondolattól is epét hányna.*
- A nyulak nem fognak semmiben hiányt szenvedni. Ha szükséges, magam fogom gondjukat viselni.
*Tulajdonképpen meg is hatódik önnön nagylelkűségétől.*
- Természetes, hogy aggódom. De nem azért amire gondolsz, és kicsit bánt is, hogy úgy gondolod nem bízom meg benned. Csupán féltelek. Ezért arra kérlek, hogy légy nagyon körültekintő és óvatos.
*Kicsit elhúzza a száját.*
- Nem lenne okosabb, ha adnék melléd valaki, hogy biztonságodra ügyeljen?
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-03 17:49:44
Üzenet elküldve: 2019-09-03 17:49:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés után//
*Dora hasonlóképpen vélekedik arról, miként viszonyul hozzá a kancellár. Eredetileg azt hitte, több aljasság és számítás bújt belé annál, mint ami látszik, s hogy ez majd egy váratlan pillanatban éri a lányt utol, ám ahogy most beszélgetnek, emlékeztetnie kell magát arra, hogy Habrertus meglehetősen egyenes. Azt nem tudja eldönteni, csak vele az-e, azt végképp nem, hogy mennyire átmeneti ez az állapot. De valahol a lelke mélyén elégedett vele – és nem elégedett saját magával. Érdeklődve hallgatja a beszámolót, de nem látszik rajta, hogy a nők érvényesülésének gondolata úgy igazán felvillanyozná, őt, aki nem egyszer hagyta magát kihasználni azért, hogy oda jusson, ahova amúgy csak férfiak juthattak. Ahogy Leandana történetére (és Habrertus öltözködésére) figyel, valahol keserűen eltöpreng rajta, neki mit kellett tennie érte, hogy ide jusson. Kagan feleségének lenni már önmagában kényelmetlen lehet, minden fizikai és társadalmi szempontból elnézve. Laor nevén töpreng csak el egy csöppet, mire nagy nehezen előássa emlékezetéből az első thargot, akivel Amon kapujánál találkozott. Mindent kinézett volna belőle, csak ezt nem.*
- Azt hiszem, minden magára valamire adó asszony ezt teszi az urával, legyen az akár szívjóságból, akár a saját önző érdekeiből. És már megbocsáss, Habrertus, de botorság lenne tőled, ha nem merülne fel benned, hogy én is megtehetem ezt veled. És meg is tettem eddig már néhányszor. *Hogy őt a szívjóság mozgatta, vagy saját önös érdekei, arra még maga Dora sem tud, nem is szeretne válaszolni. Még a végén kiderülne, hogy vannak érzései.*
- De sajnos nem volt alkalmam ismerni Leandanát, bár attól tartok, így is mélyrehatóbban ismerhettem meg, mint bármelyikőtök, mikor a holttest előkészítésében segédkeztem Nestar mesternek. De egy biztos: nem török a babérjaira. Úgy érzem, a magam ura vagyok, és jó ez nekem így.
*A kancellár kisegíti őt öltözködés közben, és Dora is megigazítja a férfi ruhanyakát, mint a nemes asszonyok szokták uruknak. Kicsit talán kiengesztelés is ez, hiszen látja, hogy Habrertus nincs oda az ötletért, hogy más férfiak után kajtasson. Ezután pedig a nyulak, illetve a patkány is előkeveredik, Dora pedig szemrevételezi. Nem tudni, mi zajlik a fejében, de erősen kattoghat valamin, mert a férfi tréfáját elengedi a füle mellett, és hirtelen ötlettel a nyúl alá… nyúl, megtapogatva a megszeppent Dora hasát. A homlokát ráncolja.*
- Vemhes. *Tájékoztatja a kancellárt, majd elő is vesz egy üvegcsét, és ha a férfi azt is hinné, hogy a nyúlnak lesz, be kell látnia, hogy téved: az elf iszik belőle. A férfiak nem szokták a Rhéa félelmét kóstolgatni, de Dora arcára van írva, hogy jól is teszik. Ezután pedig csak áll és töpreng.*
- Lehet, hogy elmegyek. Mármint nem megkeresni Pyctát, úgy hiszem, akkor olyan részére is kéne keverednem az erdőnek, amihez nem vagyok elég tapasztalt. Ki akar ilyen fárasztó örömöket? *Nevet fel.* De jó lenne bővítenem a növényekről készített jegyzeteimet, és bizony nem ártana az sem, ha szednék pár szálat. Viszont itt vannak a nyulak is. Szerinted megoldható lenne, hogy egy szolgáló rendet tegyen körülöttük, és etesse őket? *Egy kis zsákban nyúlétek is maradt, ezt Dora a ketrec mellé teszi. Ezután Habrertushoz lép, persze ügyelve, hogy ne etesse meg magát a patkánnyal.* Ez lenne az utolsó alkalom, hogy ki tudnék ruccanni a nyulak miatt, utána már nyűgösek lesznek. *Átható pillantását a férfira szegezi, mindent tudni akar, amit a fejében forgat.* Csak egy-két nap volna. Persze megértem, ha aggódsz, hogy épp világgá akarnék menni. Szívesen kiengesztellek érte. *Mosolyodik el. Persze ez mindannak a fényében, amit az imént a kancellárnak mondott, leleplezően hathat, nyilván most is manipulálni akarja. De hát egyikőjük előtt sem titok, hogy a kiengesztelés gondolata sok mindent felülír.*
*Dora hasonlóképpen vélekedik arról, miként viszonyul hozzá a kancellár. Eredetileg azt hitte, több aljasság és számítás bújt belé annál, mint ami látszik, s hogy ez majd egy váratlan pillanatban éri a lányt utol, ám ahogy most beszélgetnek, emlékeztetnie kell magát arra, hogy Habrertus meglehetősen egyenes. Azt nem tudja eldönteni, csak vele az-e, azt végképp nem, hogy mennyire átmeneti ez az állapot. De valahol a lelke mélyén elégedett vele – és nem elégedett saját magával. Érdeklődve hallgatja a beszámolót, de nem látszik rajta, hogy a nők érvényesülésének gondolata úgy igazán felvillanyozná, őt, aki nem egyszer hagyta magát kihasználni azért, hogy oda jusson, ahova amúgy csak férfiak juthattak. Ahogy Leandana történetére (és Habrertus öltözködésére) figyel, valahol keserűen eltöpreng rajta, neki mit kellett tennie érte, hogy ide jusson. Kagan feleségének lenni már önmagában kényelmetlen lehet, minden fizikai és társadalmi szempontból elnézve. Laor nevén töpreng csak el egy csöppet, mire nagy nehezen előássa emlékezetéből az első thargot, akivel Amon kapujánál találkozott. Mindent kinézett volna belőle, csak ezt nem.*
- Azt hiszem, minden magára valamire adó asszony ezt teszi az urával, legyen az akár szívjóságból, akár a saját önző érdekeiből. És már megbocsáss, Habrertus, de botorság lenne tőled, ha nem merülne fel benned, hogy én is megtehetem ezt veled. És meg is tettem eddig már néhányszor. *Hogy őt a szívjóság mozgatta, vagy saját önös érdekei, arra még maga Dora sem tud, nem is szeretne válaszolni. Még a végén kiderülne, hogy vannak érzései.*
- De sajnos nem volt alkalmam ismerni Leandanát, bár attól tartok, így is mélyrehatóbban ismerhettem meg, mint bármelyikőtök, mikor a holttest előkészítésében segédkeztem Nestar mesternek. De egy biztos: nem török a babérjaira. Úgy érzem, a magam ura vagyok, és jó ez nekem így.
*A kancellár kisegíti őt öltözködés közben, és Dora is megigazítja a férfi ruhanyakát, mint a nemes asszonyok szokták uruknak. Kicsit talán kiengesztelés is ez, hiszen látja, hogy Habrertus nincs oda az ötletért, hogy más férfiak után kajtasson. Ezután pedig a nyulak, illetve a patkány is előkeveredik, Dora pedig szemrevételezi. Nem tudni, mi zajlik a fejében, de erősen kattoghat valamin, mert a férfi tréfáját elengedi a füle mellett, és hirtelen ötlettel a nyúl alá… nyúl, megtapogatva a megszeppent Dora hasát. A homlokát ráncolja.*
- Vemhes. *Tájékoztatja a kancellárt, majd elő is vesz egy üvegcsét, és ha a férfi azt is hinné, hogy a nyúlnak lesz, be kell látnia, hogy téved: az elf iszik belőle. A férfiak nem szokták a Rhéa félelmét kóstolgatni, de Dora arcára van írva, hogy jól is teszik. Ezután pedig csak áll és töpreng.*
- Lehet, hogy elmegyek. Mármint nem megkeresni Pyctát, úgy hiszem, akkor olyan részére is kéne keverednem az erdőnek, amihez nem vagyok elég tapasztalt. Ki akar ilyen fárasztó örömöket? *Nevet fel.* De jó lenne bővítenem a növényekről készített jegyzeteimet, és bizony nem ártana az sem, ha szednék pár szálat. Viszont itt vannak a nyulak is. Szerinted megoldható lenne, hogy egy szolgáló rendet tegyen körülöttük, és etesse őket? *Egy kis zsákban nyúlétek is maradt, ezt Dora a ketrec mellé teszi. Ezután Habrertushoz lép, persze ügyelve, hogy ne etesse meg magát a patkánnyal.* Ez lenne az utolsó alkalom, hogy ki tudnék ruccanni a nyulak miatt, utána már nyűgösek lesznek. *Átható pillantását a férfira szegezi, mindent tudni akar, amit a fejében forgat.* Csak egy-két nap volna. Persze megértem, ha aggódsz, hogy épp világgá akarnék menni. Szívesen kiengesztellek érte. *Mosolyodik el. Persze ez mindannak a fényében, amit az imént a kancellárnak mondott, leleplezően hathat, nyilván most is manipulálni akarja. De hát egyikőjük előtt sem titok, hogy a kiengesztelés gondolata sok mindent felülír.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-09-02 19:50:18
Üzenet elküldve: 2019-09-02 19:50:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés után//
*A jó kancellár megtapasztalta már, hogy a magas intelligenciának is vannak hátrányai, és magát természetesen a kimagasló intelligenciájú emberek közé sorolja. Pontosabban az élükre. Mert most, ugye, az van, hogy bár jólesnek neki Dora elismerő szavai, nyájasan bólogat is hozzájuk, azért van benne valami kellemetlen érzés. Azzal ugyanis tisztában van, hogy az elf lány is az eszesebb teremtések közé tartozik, és kellő ravaszsággal, valamint számító attitűddel is meg van áldva (Hubi ezekért külön kedveli) hozzá, hogy alkalmas időben azt mondja amit a kancellár hallani szeretne. Tehát alighanem most is erről van szó, és ezért ad neki igazat is. Aztán lélekben megvonja a vállát. Hubi nézőpontja szerint kettejük kapcsolata nem holmi kamaszos, lángoló szerelem. Amíg pedig megkapja amit vár - kellemes társaságot és ezzel járó hasonlóan kellemes egyéb tevékenységeket - addig nincs semmi probléma.*
- Nagy általánosságban igazad van amit férfiakról és nőkről mondtál. *tesz egy megengedő kézmozdulatot* Társadalmunkban rendszerint valóban a férfiaké a vezető szerep, *egy tenyérbemászó mosoly* és ez így is van rendjén, azonban kivételek akadnak. És mint mindig, a kivételek az igazán érdekesek. Előfordul, hogy temperamentumos, talpraesett és határozott asszonyok magukhoz ragadják a férfiszerepeket, és ez esetekben gyakorta legalább annyira tehetségesnek bizonyulnak, mint az erősebbik nem kiválóságai.
*Most már ő is úgy érzi, hogy fel kéne öltözni, neki is lát. Bár valószínűleg ez nem annyira izgalmas látvány, mint Dora esetében volt.*
- Ha nem tévedek, neked nem volt szerencséd ismerni a nagyasszonyt. Meggyőződésem szerint - noha csak amolyan nem hivatalos tanácsadó volt az ura mellett - képes lehetett úgy befolyásolni a Hadúr döntéseit, hogy abból ő is profitálhasson. Hogy csak egy példát említsek: noha Kagan és Leandana kölcsönösen tisztelhették egymást, és talán vonzódtak is egymáshoz, házasságuk inkább csak érdek szülte volt. Ezzel együtt a férfiember büszke fajzat, kiváltképp egy olyan tharg úr, mint Kagan volt. Így legalább e büszkeséget sértette volna, hogy hitvese más férfit is kegyeiben részesít. Mégis, a Szellemjáró minden további nélkül el tudta fogadtatni a Hadúrral tisztátalan viszonyát azzal a Laor nevezetű fickóval.
*Miután végzett az öltözködéssel, már a tükör előtt áll szakállát igazgatva, majd egy kis tégelyből (másik tégelyből természetesen) balzsamos, illatos olajat is ken rá.*
- Hiszem, hogy ha Leandana túléli a Hadurat, most az ő pálcája alatt élnénk.
*Megfordul, összefonja karjait mellkasa előtt és megelégedéssel, szinte szeretettel nézi Dorát.*
- Sok tekintetben a Szellemjáróra emlékeztetsz.
*Átvillan a fején a gondolat, hogy szerencsére sok tekintetben viszont nem, hiszen Leától komolyan félt a jó és bátor kancellár.*
- Azt viszont egyelőre nem tudom eldönteni, hogy ez örömmel vagy aggodalommal töltsön el?
*Ha szükség van rá, segít Dorának az öltözködésben, egyebekben pedig csak jólesően szemléli a műveletet. A következő felvetésre viszont elneveti magát.*
- Ó, nem, kedvesem. A bosszú csak akkor pitiáner, ha indulatból, dühből míveli az ember. Valóban kisstílű dolog, teszem azt, elvágni a haragos lovának az ínjait, felégetni a termést vagy megmérgezni feleségét. De ha precízen felépített terv alapján módszeresen tesszük tönkre az illetőt, úgy hogy neki elképzelése sincs az őt ért istenek csapásai eredetéről... no, az már művészet.
*A következő kis csörte után Hubi úgy véli, hogy azzal nincs eltiltva Pycta ölelésétől, hogy ez elf bajkeverő nem jöhet a Vashegy közelébe. Persze az önmagában is felháborító, hogy Dorának ötletei lennének a légyott megszervezésében, de kellő rutinnal csak joviálisan mosolyog.*
- Magától értetődik, hogy nem vagy a Vashegyre bezárva. Ha sétához támad kedved, senki sem korlátoz. Egy kis szerencsével pedig Pyctával is összeakadhatsz erdei kirándulásod során. Bár ehhez inkább isteni csoda szükségeltetne.
*Itt azért érződik a kancelláron, hogy már az ötlet is bántja, és bár próbálja palástolni ezt, nem teljes sikerrel. Mivel Dorának gondja akad a nadrággal előzékenyen közelebb lép, a karját nyújtja támasztékul, és ha az említett ruhadarab a helyére kerül, el is simítja az esetleges ráncokat a lány fenekén. Íme, Hubi tud segítőkész is lenni.*
- Az. *bólint rá a kérdésre* Főrendi származását igazoló kutyabőrt ugyan nem láttam, és messziről jött ember azt mond amit akar, de különösebb okom sincs kételkedni ebben. Egyébként sem számít. Amíg pontosan teljesíti a Vasheggyel szembeni kötelezettségét, lehet felőlem báró vagy akár koldus fia is. ~És amíg távol tartja tőled, kedvesem, azt a nyálas képét.~
*Amíg Dora a nyulak után néz, Hubi is megszemléli kedvenc patkányát. Mikor a lány visszatér, már a kancellár is kezében tartja a kis állatot. Előtte persze vastag bőrkesztyűt öltött, hiszen ez a rágcsáló nem olyan barátságos, mint hosszú fülű távoli rokona.*
- Nem is tudom. *néz egy kaján vigyorral a tapsifülesre* Ha nem ismerném az előéletét, azt mondanám, hogy paprikásan kiváló vacsora lehetne.
*A jó kancellár megtapasztalta már, hogy a magas intelligenciának is vannak hátrányai, és magát természetesen a kimagasló intelligenciájú emberek közé sorolja. Pontosabban az élükre. Mert most, ugye, az van, hogy bár jólesnek neki Dora elismerő szavai, nyájasan bólogat is hozzájuk, azért van benne valami kellemetlen érzés. Azzal ugyanis tisztában van, hogy az elf lány is az eszesebb teremtések közé tartozik, és kellő ravaszsággal, valamint számító attitűddel is meg van áldva (Hubi ezekért külön kedveli) hozzá, hogy alkalmas időben azt mondja amit a kancellár hallani szeretne. Tehát alighanem most is erről van szó, és ezért ad neki igazat is. Aztán lélekben megvonja a vállát. Hubi nézőpontja szerint kettejük kapcsolata nem holmi kamaszos, lángoló szerelem. Amíg pedig megkapja amit vár - kellemes társaságot és ezzel járó hasonlóan kellemes egyéb tevékenységeket - addig nincs semmi probléma.*
- Nagy általánosságban igazad van amit férfiakról és nőkről mondtál. *tesz egy megengedő kézmozdulatot* Társadalmunkban rendszerint valóban a férfiaké a vezető szerep, *egy tenyérbemászó mosoly* és ez így is van rendjén, azonban kivételek akadnak. És mint mindig, a kivételek az igazán érdekesek. Előfordul, hogy temperamentumos, talpraesett és határozott asszonyok magukhoz ragadják a férfiszerepeket, és ez esetekben gyakorta legalább annyira tehetségesnek bizonyulnak, mint az erősebbik nem kiválóságai.
*Most már ő is úgy érzi, hogy fel kéne öltözni, neki is lát. Bár valószínűleg ez nem annyira izgalmas látvány, mint Dora esetében volt.*
- Ha nem tévedek, neked nem volt szerencséd ismerni a nagyasszonyt. Meggyőződésem szerint - noha csak amolyan nem hivatalos tanácsadó volt az ura mellett - képes lehetett úgy befolyásolni a Hadúr döntéseit, hogy abból ő is profitálhasson. Hogy csak egy példát említsek: noha Kagan és Leandana kölcsönösen tisztelhették egymást, és talán vonzódtak is egymáshoz, házasságuk inkább csak érdek szülte volt. Ezzel együtt a férfiember büszke fajzat, kiváltképp egy olyan tharg úr, mint Kagan volt. Így legalább e büszkeséget sértette volna, hogy hitvese más férfit is kegyeiben részesít. Mégis, a Szellemjáró minden további nélkül el tudta fogadtatni a Hadúrral tisztátalan viszonyát azzal a Laor nevezetű fickóval.
*Miután végzett az öltözködéssel, már a tükör előtt áll szakállát igazgatva, majd egy kis tégelyből (másik tégelyből természetesen) balzsamos, illatos olajat is ken rá.*
- Hiszem, hogy ha Leandana túléli a Hadurat, most az ő pálcája alatt élnénk.
*Megfordul, összefonja karjait mellkasa előtt és megelégedéssel, szinte szeretettel nézi Dorát.*
- Sok tekintetben a Szellemjáróra emlékeztetsz.
*Átvillan a fején a gondolat, hogy szerencsére sok tekintetben viszont nem, hiszen Leától komolyan félt a jó és bátor kancellár.*
- Azt viszont egyelőre nem tudom eldönteni, hogy ez örömmel vagy aggodalommal töltsön el?
*Ha szükség van rá, segít Dorának az öltözködésben, egyebekben pedig csak jólesően szemléli a műveletet. A következő felvetésre viszont elneveti magát.*
- Ó, nem, kedvesem. A bosszú csak akkor pitiáner, ha indulatból, dühből míveli az ember. Valóban kisstílű dolog, teszem azt, elvágni a haragos lovának az ínjait, felégetni a termést vagy megmérgezni feleségét. De ha precízen felépített terv alapján módszeresen tesszük tönkre az illetőt, úgy hogy neki elképzelése sincs az őt ért istenek csapásai eredetéről... no, az már művészet.
*A következő kis csörte után Hubi úgy véli, hogy azzal nincs eltiltva Pycta ölelésétől, hogy ez elf bajkeverő nem jöhet a Vashegy közelébe. Persze az önmagában is felháborító, hogy Dorának ötletei lennének a légyott megszervezésében, de kellő rutinnal csak joviálisan mosolyog.*
- Magától értetődik, hogy nem vagy a Vashegyre bezárva. Ha sétához támad kedved, senki sem korlátoz. Egy kis szerencsével pedig Pyctával is összeakadhatsz erdei kirándulásod során. Bár ehhez inkább isteni csoda szükségeltetne.
*Itt azért érződik a kancelláron, hogy már az ötlet is bántja, és bár próbálja palástolni ezt, nem teljes sikerrel. Mivel Dorának gondja akad a nadrággal előzékenyen közelebb lép, a karját nyújtja támasztékul, és ha az említett ruhadarab a helyére kerül, el is simítja az esetleges ráncokat a lány fenekén. Íme, Hubi tud segítőkész is lenni.*
- Az. *bólint rá a kérdésre* Főrendi származását igazoló kutyabőrt ugyan nem láttam, és messziről jött ember azt mond amit akar, de különösebb okom sincs kételkedni ebben. Egyébként sem számít. Amíg pontosan teljesíti a Vasheggyel szembeni kötelezettségét, lehet felőlem báró vagy akár koldus fia is. ~És amíg távol tartja tőled, kedvesem, azt a nyálas képét.~
*Amíg Dora a nyulak után néz, Hubi is megszemléli kedvenc patkányát. Mikor a lány visszatér, már a kancellár is kezében tartja a kis állatot. Előtte persze vastag bőrkesztyűt öltött, hiszen ez a rágcsáló nem olyan barátságos, mint hosszú fülű távoli rokona.*
- Nem is tudom. *néz egy kaján vigyorral a tapsifülesre* Ha nem ismerném az előéletét, azt mondanám, hogy paprikásan kiváló vacsora lehetne.
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-31 12:02:23
Üzenet elküldve: 2019-08-31 12:02:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tudom, hogy mindig az akarsz lenni, akinek igaza van. De azért lássuk be: általában tényleg igazad van. *Int felé helyeslőn, főleg, ami a férfiakat illeti. Hogyan is tudna vele vitázni Dora, ha egyszer minden, csak nem férfi?* Tudod, soha nem lennék az egyébként. Férfi. *Magyarázza neki, miközben szárítgatja magát. Csak ekkor veszi észre felcsippentve egy tincset, hogy hajvége nedves vállára tapadt, egészen átázott, és nem örül túlságosan. Most teljesen hullámos lesz egy hétig. Az ilyen problémái ellenére is ejtené a férfilétet.* A világotok tele van haraggal, erőszakkal, érdemekkel és hierarchiával. A nők világa, még a sarki lotyók világa is valahol a szépségről és igényességről szól, hogy legalább a látszatát megteremtsük. Persze az én olvasatomban. *Nem történelmi tényeket közöl, csak a saját véleményét, ezt szeretné leszögezni. Kijelentése vitaképes.* De hát azok vagyunk, amik vagyunk… *Lép közelebb, hogy egy finom csókkal jelezze, ez a felállás most jó így, ahogy van.*
- Bosszú? Ugyan, nem vagyok én ilyen piti alak! *Nevet fel gúnyosan, de persze nyilván bosszúról van szó, pont, ahogy Habrertus mondta. Kihívó pillantással hallgatja végig a monológot, amely sorra veszi egyes szívszerelmeit a féltékenység jegyében. Először Pyctára kerül a sor. Dora annyit parádézott pucéran, hogy bizony már kezd fázni. Ennélfogva, bár Habrertus keze deréktájt tapogatózik, a lány is bocsánatkérően magára csavarja a törölközőt, és kilép a ruháiért, de közben hallgatja Habrertus mondanivalóját.*
- Hát persze, de én oda megyek, ahova akarok, jó kancellár! Vagy talán meg akarod tiltani az írnokodtól a friss erdei levegőt? *Nevet. Nem egyszer járt már tudományos céllal az erdőben, bár annyira nem szeret a koszban hálni. Társaságban mindig jobb túrázni, vizsgálni a növény- és állatvilágot, de ritkán talál rá partnert. Ezért nem valószínű, hogy most is felkerekedne megkeresni a hetedhét országon túli Pyctát, főleg, mert bármennyire is esik ki utána a szeme, az elf aligha viszonozza érzéseit. A másik tétel viszont egészen meglepi. Éppen nadrágjába próbálja beleügyeskedni magát, mikor meghallja, hogy a kancellár valamiféle bárót emleget. Meg is kell kapaszkodnia az asztal szélében, de aztán csak felnevet.*
- Báró? *Kérdezi.* A sárga szemű fickó egy báró? Biztos ugyanarról beszélünk? *Felveszi felsőruháját, és kidugja a fejét az irodából. Képén a világ leggúnyosabb mosolya.* Nekem valami kiváló érzékem van az ilyesmihez. Bárók, kancellárok… Ha ezt tudom, nem is tanultam volna ennyit, egyből kurtizánnak megyek. De ha már benne van harminc évnyi munkám és tanulásom, azért nem dobom el ilyen könnyen, ne aggódj! *Incselkedik. Ezután meglepő módon Dorát és Pengét jut eszébe szemügyre venni, illetve az is eszébe jut, hogy baromira nincsenek itt. Még jó, hogy vett Rhéa félelmét, kiváló szülői képességeihez kétség sem fér. Kikulcsolja az ajtót.*
- Egy pillanat, kint hagytam a nyulakat! *Kiáltja, rendkívül logikus módon, majd kalapját a fejére csapva kisiet a Radkraal ajtaján, hogy aztán fél perc múlva a két állattal térjen vissza. Szerencsére a jelenetnek senki nem volt a tanúja, a folyosó kong az ürességtől. A szöszmötölő kis állatok jobb híján Dora félreeső asztalára kerülnek.*
- Van jobb ötleted? *Kérdi a kancellárt. Rendkívül bájos módon hangjából valami rokonszenv érződik kísérlete tárgyai iránt, mintha valahol a lelke mélyén szeretné a nyulakat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tudom, hogy mindig az akarsz lenni, akinek igaza van. De azért lássuk be: általában tényleg igazad van. *Int felé helyeslőn, főleg, ami a férfiakat illeti. Hogyan is tudna vele vitázni Dora, ha egyszer minden, csak nem férfi?* Tudod, soha nem lennék az egyébként. Férfi. *Magyarázza neki, miközben szárítgatja magát. Csak ekkor veszi észre felcsippentve egy tincset, hogy hajvége nedves vállára tapadt, egészen átázott, és nem örül túlságosan. Most teljesen hullámos lesz egy hétig. Az ilyen problémái ellenére is ejtené a férfilétet.* A világotok tele van haraggal, erőszakkal, érdemekkel és hierarchiával. A nők világa, még a sarki lotyók világa is valahol a szépségről és igényességről szól, hogy legalább a látszatát megteremtsük. Persze az én olvasatomban. *Nem történelmi tényeket közöl, csak a saját véleményét, ezt szeretné leszögezni. Kijelentése vitaképes.* De hát azok vagyunk, amik vagyunk… *Lép közelebb, hogy egy finom csókkal jelezze, ez a felállás most jó így, ahogy van.*
- Bosszú? Ugyan, nem vagyok én ilyen piti alak! *Nevet fel gúnyosan, de persze nyilván bosszúról van szó, pont, ahogy Habrertus mondta. Kihívó pillantással hallgatja végig a monológot, amely sorra veszi egyes szívszerelmeit a féltékenység jegyében. Először Pyctára kerül a sor. Dora annyit parádézott pucéran, hogy bizony már kezd fázni. Ennélfogva, bár Habrertus keze deréktájt tapogatózik, a lány is bocsánatkérően magára csavarja a törölközőt, és kilép a ruháiért, de közben hallgatja Habrertus mondanivalóját.*
- Hát persze, de én oda megyek, ahova akarok, jó kancellár! Vagy talán meg akarod tiltani az írnokodtól a friss erdei levegőt? *Nevet. Nem egyszer járt már tudományos céllal az erdőben, bár annyira nem szeret a koszban hálni. Társaságban mindig jobb túrázni, vizsgálni a növény- és állatvilágot, de ritkán talál rá partnert. Ezért nem valószínű, hogy most is felkerekedne megkeresni a hetedhét országon túli Pyctát, főleg, mert bármennyire is esik ki utána a szeme, az elf aligha viszonozza érzéseit. A másik tétel viszont egészen meglepi. Éppen nadrágjába próbálja beleügyeskedni magát, mikor meghallja, hogy a kancellár valamiféle bárót emleget. Meg is kell kapaszkodnia az asztal szélében, de aztán csak felnevet.*
- Báró? *Kérdezi.* A sárga szemű fickó egy báró? Biztos ugyanarról beszélünk? *Felveszi felsőruháját, és kidugja a fejét az irodából. Képén a világ leggúnyosabb mosolya.* Nekem valami kiváló érzékem van az ilyesmihez. Bárók, kancellárok… Ha ezt tudom, nem is tanultam volna ennyit, egyből kurtizánnak megyek. De ha már benne van harminc évnyi munkám és tanulásom, azért nem dobom el ilyen könnyen, ne aggódj! *Incselkedik. Ezután meglepő módon Dorát és Pengét jut eszébe szemügyre venni, illetve az is eszébe jut, hogy baromira nincsenek itt. Még jó, hogy vett Rhéa félelmét, kiváló szülői képességeihez kétség sem fér. Kikulcsolja az ajtót.*
- Egy pillanat, kint hagytam a nyulakat! *Kiáltja, rendkívül logikus módon, majd kalapját a fejére csapva kisiet a Radkraal ajtaján, hogy aztán fél perc múlva a két állattal térjen vissza. Szerencsére a jelenetnek senki nem volt a tanúja, a folyosó kong az ürességtől. A szöszmötölő kis állatok jobb híján Dora félreeső asztalára kerülnek.*
- Van jobb ötleted? *Kérdi a kancellárt. Rendkívül bájos módon hangjából valami rokonszenv érződik kísérlete tárgyai iránt, mintha valahol a lelke mélyén szeretné a nyulakat.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-26 19:54:06
Üzenet elküldve: 2019-08-26 19:54:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A túlfűtöttségről árulkodó testi, khm, elváltozások már az utolsó jelek. *jegyzi meg vigyorogva* Ha pedig már olyan közelségbe kerültél egy férfiúval, hogy ezeket észleled akkor alighanem teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy valamennyi férfit a vágyai irányítják. Azonban ezt a megfigyelést valamennyi férfira kivetíteni, bizony általánosítás.
*Dora azon megjegyzésére, miszerint a lányt úgy általában nem érdeklik a férfiak, csak mosolyogva bólogat és a képére van írva, hogy ennek az állításnak egy pillanatig nem ad hitelt. Akár emiatt, akár makacskodása okán úgy látszik, hogy Dora kicsit megsértődik. Legalábbis eddigi áldásos tevékenységét abbahagyja, amit Hubi őszintén fájlal. Tűzoltásként kicsit széttárja a karjait.*
- Ugyan, kedvesem, tudod milyen vagyok. Azt hiszem, hogy mindig nekem kell annak lennie akinek igaza van.
*Hangjából kiérződik, hogy ezúttal erről lemond. Ami igen nagy áldozat a részéről. Dora azonban egyelőre nem békül, és a neki háttal állva kezd szárítkozni amit a jó kancellár igen nagy figyelemmel kísér végig. Azután pedig mintha elragadtatná magát, így a kancellár múlhatatlan szükségét érzi, hogy kérdést helyes megvilágításba helyezze.*
- Mint említettem volt, a kisasszonnyal csupán érdekeinket szem előtt tartva közösködnék. Belőled viszont, kedvesem, a bosszú hangját hallom. De vegyük sorra! Ami Pyctát illeti, nem olyan régen történt, hogy saját érdekében eltanácsoltam attól, hogy jelenlétével tüntesse ki a Vashegyet.
*Így a bosszantóan jóképű elf miatt nem aggódik különösebben. Lanawin nagy, Dora pedig aligha kutatja át Pycta után egy kóbor kufirc reményében. A másik hím viszont már problémásabb lehet. Kedvenc írnoka alighanem a Wegtoren Aranya Kereskedőház fejére gondol, márpedig Hubi úgy ítéli meg, hogy Cha'yss az a fajta férfi aki után epekedik a fehérnép.*
- Ami pedig a báró urat illeti - ha nem tévedek, rá gondolsz - szép summával tartozik a Vasbanknak. Az ő esetében akár mondhatnád, hogy csupán üzleti üzekedésről lenne szó, de ez alatt csak azt lehet elképzelni, hogy a báró természetben fizeti meg adósságát. Ez pedig csak neki lenne jó bolt, a Vashegynek aligha. Így ettől, valamint további csókok lopkodásától ezennel hivatalosan is eltiltalak.
*Átveszi a törölközőt, és gyors mozdulattal a dereka köré csavarja. Hubi szemérmes ember, még ha erről nem is tud.*
- A szenvedélyekkel mindig csak baj van. *keze Dora derekára csúszik. A fenekén túl a karcsú derekát is igen kedveli.*
- De az istenekre! Mégis mennyire ragaszkodunk hozzájuk. Miért lehet ez?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.26 19:54:30
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A túlfűtöttségről árulkodó testi, khm, elváltozások már az utolsó jelek. *jegyzi meg vigyorogva* Ha pedig már olyan közelségbe kerültél egy férfiúval, hogy ezeket észleled akkor alighanem teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy valamennyi férfit a vágyai irányítják. Azonban ezt a megfigyelést valamennyi férfira kivetíteni, bizony általánosítás.
*Dora azon megjegyzésére, miszerint a lányt úgy általában nem érdeklik a férfiak, csak mosolyogva bólogat és a képére van írva, hogy ennek az állításnak egy pillanatig nem ad hitelt. Akár emiatt, akár makacskodása okán úgy látszik, hogy Dora kicsit megsértődik. Legalábbis eddigi áldásos tevékenységét abbahagyja, amit Hubi őszintén fájlal. Tűzoltásként kicsit széttárja a karjait.*
- Ugyan, kedvesem, tudod milyen vagyok. Azt hiszem, hogy mindig nekem kell annak lennie akinek igaza van.
*Hangjából kiérződik, hogy ezúttal erről lemond. Ami igen nagy áldozat a részéről. Dora azonban egyelőre nem békül, és a neki háttal állva kezd szárítkozni amit a jó kancellár igen nagy figyelemmel kísér végig. Azután pedig mintha elragadtatná magát, így a kancellár múlhatatlan szükségét érzi, hogy kérdést helyes megvilágításba helyezze.*
- Mint említettem volt, a kisasszonnyal csupán érdekeinket szem előtt tartva közösködnék. Belőled viszont, kedvesem, a bosszú hangját hallom. De vegyük sorra! Ami Pyctát illeti, nem olyan régen történt, hogy saját érdekében eltanácsoltam attól, hogy jelenlétével tüntesse ki a Vashegyet.
*Így a bosszantóan jóképű elf miatt nem aggódik különösebben. Lanawin nagy, Dora pedig aligha kutatja át Pycta után egy kóbor kufirc reményében. A másik hím viszont már problémásabb lehet. Kedvenc írnoka alighanem a Wegtoren Aranya Kereskedőház fejére gondol, márpedig Hubi úgy ítéli meg, hogy Cha'yss az a fajta férfi aki után epekedik a fehérnép.*
- Ami pedig a báró urat illeti - ha nem tévedek, rá gondolsz - szép summával tartozik a Vasbanknak. Az ő esetében akár mondhatnád, hogy csupán üzleti üzekedésről lenne szó, de ez alatt csak azt lehet elképzelni, hogy a báró természetben fizeti meg adósságát. Ez pedig csak neki lenne jó bolt, a Vashegynek aligha. Így ettől, valamint további csókok lopkodásától ezennel hivatalosan is eltiltalak.
*Átveszi a törölközőt, és gyors mozdulattal a dereka köré csavarja. Hubi szemérmes ember, még ha erről nem is tud.*
- A szenvedélyekkel mindig csak baj van. *keze Dora derekára csúszik. A fenekén túl a karcsú derekát is igen kedveli.*
- De az istenekre! Mégis mennyire ragaszkodunk hozzájuk. Miért lehet ez?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.26 19:54:30
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-24 18:35:48
Üzenet elküldve: 2019-08-24 18:35:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kettejük beszélgetése egész érdekessé kezd fordulni, s Dora igen jól érzi magát ebben a helyzetben. Jobban érezné magát, ha az izzasztó adminisztrációs munka lassan folytatódhatna, de teljesen megértő(nek látszik) azzal kapcsolatban is, hogy nem eszik olyan forrón a fél évszázados kását. A szórakozás tárgya maga a vita, amit egymás közt folytatnak, főleg, hogy Habrertus megkérdőjelezi a lány tudományosnak titulált állítását.*
- Bizonytalan általánosítás? *Dora elmosolyodik.* Mondtam már, hogy természettannal és anatómiával foglalkozom, nem igaz? A férfiak túlfűtöttségéről a fizikai tapasztalásra is lehet építkezni. *Hogy itt most mennyire utal volt szeretőire, azt bölcsen nyitva hagyja.* De valószínűleg te is könnyebben rájönnél, ha csinos, látszólag védtelen hölgyike szerepében tetszelegnél. Nekem persze jobb vagy így, ahogy most vagy. *Kacsint rá. Folytatja odalent, amit elkezdett, és úgy tűnik, a kancellár inkább szeretné, ha Dora vele foglalkozna, nem pedig az összes kannal. Sajnos ez lehetetlen, de a lánynál annyira nem fajul tettlegességig, mint amennyire Habrertusról pletykálják. Felnevet.*
- Nem, egyáltalán nem érdekelnek. Idejét sem tudom, mikor néztem rá egyre. *Mondja határozott gúnnyal a hangjában. Ezután pedig csak bujkáló mosollyal hallgatja végig Habrertus beszámolóját, hogy ő hogyan emlékszik vissza a nagy találkozásukra. Dora elméjében persze helyet kap a Tűtorony is, mely fokozza izgalmát. A monológ végén úgy ítéli meg, a kancellár szépen beszélt, de hát szépen tud, és nagyon meggyőző lehetne, ha nem érződne belőle, hogy szorgalmasan igyekszik az elf kedvére tenni. Valahol érthető a dolog – ha Dora az erősebb nem tagja lenne, ő is meggondolná, mint mond annak, aki éppen férfiléte minden boldogságát tartja a kezében. S hogy ennek ellenére Habrertus hirtelen elkezdi úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy bosszantsa a lányt, amiatt az elképesztő pimaszság miatt Dorának is kedve lenne bosszúból csűrni-csavarni egy s mást. Persze nem tesz ilyet: neki is kell még. Helyette elképedve eltátja a száját, és leveszi a kezét az említett területről.*
- Te… *Mondja jókedvűen, és már nyúl is, hogy a törölközőt a vízbe mártsa, ám elszólja magát, és Habrertus rajtakapja nyelvbotlásán.*
- Ugye tudod, hogy vannak káros szenvedélyek? *Kérdezi ártatlanul, mielőtt kap egy csókot.* De hát ha te így… *Megkerüli a kancellárt, és tüntetően, neki háttal kezd törölközni.* Akkor én is kereshetek magamnak valami úriembert, akivel szorosabbá fűzhetem a Radkraal kapcsolatait. Ott van például Pycta! Biztosan a hasznát vennénk. Vaaagy… *Töpreng.* Lehet, hogy kiveszek egy kis szabadságot, és elmegyek utazgatni azzal a jóképű dalnokkal, akitől csókot loptam még Artheniori napjaimban, hogy aztán még kipihentebben ellenőrizhessem a könyvelést. Biztosan eltanulnék egy-két jó nótát is, majd dúdolhatom neked.
*Mikor végzett, visszafordul, és a kancellár kezébe nyomja a törölközőt, egészen közel áll meg tőle, úgy, hogy orruk szinte összeér. Pajkosan mosolyog.*
- A szenvedélyekkel sokszor csak a baj van. Én már csak tudom.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.24 18:36:04
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kettejük beszélgetése egész érdekessé kezd fordulni, s Dora igen jól érzi magát ebben a helyzetben. Jobban érezné magát, ha az izzasztó adminisztrációs munka lassan folytatódhatna, de teljesen megértő(nek látszik) azzal kapcsolatban is, hogy nem eszik olyan forrón a fél évszázados kását. A szórakozás tárgya maga a vita, amit egymás közt folytatnak, főleg, hogy Habrertus megkérdőjelezi a lány tudományosnak titulált állítását.*
- Bizonytalan általánosítás? *Dora elmosolyodik.* Mondtam már, hogy természettannal és anatómiával foglalkozom, nem igaz? A férfiak túlfűtöttségéről a fizikai tapasztalásra is lehet építkezni. *Hogy itt most mennyire utal volt szeretőire, azt bölcsen nyitva hagyja.* De valószínűleg te is könnyebben rájönnél, ha csinos, látszólag védtelen hölgyike szerepében tetszelegnél. Nekem persze jobb vagy így, ahogy most vagy. *Kacsint rá. Folytatja odalent, amit elkezdett, és úgy tűnik, a kancellár inkább szeretné, ha Dora vele foglalkozna, nem pedig az összes kannal. Sajnos ez lehetetlen, de a lánynál annyira nem fajul tettlegességig, mint amennyire Habrertusról pletykálják. Felnevet.*
- Nem, egyáltalán nem érdekelnek. Idejét sem tudom, mikor néztem rá egyre. *Mondja határozott gúnnyal a hangjában. Ezután pedig csak bujkáló mosollyal hallgatja végig Habrertus beszámolóját, hogy ő hogyan emlékszik vissza a nagy találkozásukra. Dora elméjében persze helyet kap a Tűtorony is, mely fokozza izgalmát. A monológ végén úgy ítéli meg, a kancellár szépen beszélt, de hát szépen tud, és nagyon meggyőző lehetne, ha nem érződne belőle, hogy szorgalmasan igyekszik az elf kedvére tenni. Valahol érthető a dolog – ha Dora az erősebb nem tagja lenne, ő is meggondolná, mint mond annak, aki éppen férfiléte minden boldogságát tartja a kezében. S hogy ennek ellenére Habrertus hirtelen elkezdi úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy bosszantsa a lányt, amiatt az elképesztő pimaszság miatt Dorának is kedve lenne bosszúból csűrni-csavarni egy s mást. Persze nem tesz ilyet: neki is kell még. Helyette elképedve eltátja a száját, és leveszi a kezét az említett területről.*
- Te… *Mondja jókedvűen, és már nyúl is, hogy a törölközőt a vízbe mártsa, ám elszólja magát, és Habrertus rajtakapja nyelvbotlásán.*
- Ugye tudod, hogy vannak káros szenvedélyek? *Kérdezi ártatlanul, mielőtt kap egy csókot.* De hát ha te így… *Megkerüli a kancellárt, és tüntetően, neki háttal kezd törölközni.* Akkor én is kereshetek magamnak valami úriembert, akivel szorosabbá fűzhetem a Radkraal kapcsolatait. Ott van például Pycta! Biztosan a hasznát vennénk. Vaaagy… *Töpreng.* Lehet, hogy kiveszek egy kis szabadságot, és elmegyek utazgatni azzal a jóképű dalnokkal, akitől csókot loptam még Artheniori napjaimban, hogy aztán még kipihentebben ellenőrizhessem a könyvelést. Biztosan eltanulnék egy-két jó nótát is, majd dúdolhatom neked.
*Mikor végzett, visszafordul, és a kancellár kezébe nyomja a törölközőt, egészen közel áll meg tőle, úgy, hogy orruk szinte összeér. Pajkosan mosolyog.*
- A szenvedélyekkel sokszor csak a baj van. Én már csak tudom.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.24 18:36:04
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:45:47
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:45:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
*Derűsen kuncorog Dora okfejtésén. Ami azt illeti, a lány meglátása helyes, de természetesen esze ágában sincs egyetérteni vele. Ehhez túl álszent, és persze imádja lecsapni a magas labdákat. Most pedig ilyet érez.*
- Ugyan, ugyan... Tudományos megfigyelés említése egy mondatban bizonytalan általánosítással, dehonesztáló előítélettel? Már hogyan is?
*Ha közben Dora esetleg elvenné a kezét Hubi nemesebb részeiről, akkor a kicsit rosszalló hanghoz hasonló arckifejezés társul ahogy szelíd erőszakkal megpróbálja megakadályozni ebben. Elvégre így sokkal könnyebb és kellemesebb magasröptű okfejtésekbe bocsátkozni.*
- Én nem tudom, hogy a férfiak úgy általánosságban hogyan működnek. *Az úgy szót ő is megnyomja.*
~A frászt nem!~
-És abban is biztos vagyok, hogy a férfiak úgy általában téged sem érdekelnek. *A hangsúly ismét az úgyon van, de most már szándékoltan eltúlozva* Közismert szerénységem ugyan berzenkedik ellene, de most szorítkozzunk csak rám ebben az érdekes vitában!
*Mivel a mosolyt, legyen az bármilyen csalafinta is, nem veszi ellenkezésnek, a keze sem távozik arról a helyről ahol kényelmesen pihenteti. Igaz, nem is kezd el illetlenül matatni. Éppen beszélgetnek, és ezt mégis illik tiszteletben tartani.*
- Emlékszem rá amikor először beléptél a Radkraalba és arra is emlékszem, hogy mire gondoltam. Valószínűleg ezt láthattad az arcomon vagy a pillantásomban. Mivel állíthatom magamról, hogy jól ismerem az embereket... *kezével olyan mozdulatot tesz, mint aki unja a felsorolást* és az elfeket, félvéreket, satöbbi, satöbbi, jó eséllyel gondolhattam azt csupán pár pillantás után, hogy a bájos arc mögött sokkal több bújik meg. Több annál, mint aki mellett büszkén lehet feszíteni csupán a megjelenése okán, akivel az ember naphosszat csak szerelmeskedne...
*Diplomatikus kézmozdulatot tesz, természetesen a szabad kezével.*
- Noha ez sem utolsó szempont. *színpadias főhajtás* És természetesen itt sem ért csalódás. De mégis az volt az érzésem - talán pár mondat után - hogy íme valaki, akivel bármikor válthatok pár üdítő szót a szellemi sivárság tharg sivatagában.
*Ez már akkora képzavar volt, hogy kicsit meg is borzong tőle, de lendületesen folytatja.*
- De az a feltételezés, hogy más nőkre, minden nőre ilyen szemeket meresztenék... bah! A feltevés is sértő.
*Hubi kiváló építész, bár a Radkraal tervezésében vagy építésében nem vett részt. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, mi sem bizonyítja jobban, hogy a thargok között is születtek tehetséges építőmester, hogy ezek után a mennyezet nem szakad a nyakukba. Ezután csak elszakad Dora hátsójától, és kicsit hátradőlve gondolkodik alig egy pillanatnyit.*
- Nem. *válaszolja ezúttal őszintén a kérdésre, miszerint titkolnia kéne-e kettejük viszonyát* Azt hiszem már meg is indokoltam, hogy miért nem.
*Szélesen elmosolyodik és elégedetten bólint amikor Dora arról beszél, hogy Kagaenae-t és a hatalmat amit Hubi igen vágy, szoros összefüggésben említi.*
- Jó látod a kérdést, kedvesem. Biztosíthatlak, hogy ha mégis neked lenne igazad ama általánosítással, akkor csakis azért tennék eleget Kagaenae igencsak érthető óhajának és csakis azért bújnék az ágyába, mert ő a Vashegy úrnője. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hatalommal, a hatalomért szerelmeskednék és nem a nővel. Kettőnkért.
*Kicsit széttárja kezeit, fejét enyhén lehajtva, mint egy mártír aki saját jótettei súlya alatt megtörni látszik.*
- Láthatod: érted és jövőnkért nincs az az áldozat, amire hajlandó ne lennék.
*Sejti, hogy ezért a pimaszságért még kapni fog, és hogy ennek valamelyest elejét vegye, ismét közelebb csúszik és most a lány arcát venné kezei közé.*
- Ó, igen! *szólal meg halkan* A szenvedély...
*Természetesen észrevette a kis nyelvbotlást és bár fentebb említettük, hogy imádja lecsapni a magas labdákat, ezt a lehetőséget nem használja ki.*
- És ugyan miért ne lehetnél te a szenvedélyem?
*Gyorsan egy csókot is próbál lopni, mielőtt jönne a megtorlás az előbbi szemtelenségért.*
*Derűsen kuncorog Dora okfejtésén. Ami azt illeti, a lány meglátása helyes, de természetesen esze ágában sincs egyetérteni vele. Ehhez túl álszent, és persze imádja lecsapni a magas labdákat. Most pedig ilyet érez.*
- Ugyan, ugyan... Tudományos megfigyelés említése egy mondatban bizonytalan általánosítással, dehonesztáló előítélettel? Már hogyan is?
*Ha közben Dora esetleg elvenné a kezét Hubi nemesebb részeiről, akkor a kicsit rosszalló hanghoz hasonló arckifejezés társul ahogy szelíd erőszakkal megpróbálja megakadályozni ebben. Elvégre így sokkal könnyebb és kellemesebb magasröptű okfejtésekbe bocsátkozni.*
- Én nem tudom, hogy a férfiak úgy általánosságban hogyan működnek. *Az úgy szót ő is megnyomja.*
~A frászt nem!~
-És abban is biztos vagyok, hogy a férfiak úgy általában téged sem érdekelnek. *A hangsúly ismét az úgyon van, de most már szándékoltan eltúlozva* Közismert szerénységem ugyan berzenkedik ellene, de most szorítkozzunk csak rám ebben az érdekes vitában!
*Mivel a mosolyt, legyen az bármilyen csalafinta is, nem veszi ellenkezésnek, a keze sem távozik arról a helyről ahol kényelmesen pihenteti. Igaz, nem is kezd el illetlenül matatni. Éppen beszélgetnek, és ezt mégis illik tiszteletben tartani.*
- Emlékszem rá amikor először beléptél a Radkraalba és arra is emlékszem, hogy mire gondoltam. Valószínűleg ezt láthattad az arcomon vagy a pillantásomban. Mivel állíthatom magamról, hogy jól ismerem az embereket... *kezével olyan mozdulatot tesz, mint aki unja a felsorolást* és az elfeket, félvéreket, satöbbi, satöbbi, jó eséllyel gondolhattam azt csupán pár pillantás után, hogy a bájos arc mögött sokkal több bújik meg. Több annál, mint aki mellett büszkén lehet feszíteni csupán a megjelenése okán, akivel az ember naphosszat csak szerelmeskedne...
*Diplomatikus kézmozdulatot tesz, természetesen a szabad kezével.*
- Noha ez sem utolsó szempont. *színpadias főhajtás* És természetesen itt sem ért csalódás. De mégis az volt az érzésem - talán pár mondat után - hogy íme valaki, akivel bármikor válthatok pár üdítő szót a szellemi sivárság tharg sivatagában.
*Ez már akkora képzavar volt, hogy kicsit meg is borzong tőle, de lendületesen folytatja.*
- De az a feltételezés, hogy más nőkre, minden nőre ilyen szemeket meresztenék... bah! A feltevés is sértő.
*Hubi kiváló építész, bár a Radkraal tervezésében vagy építésében nem vett részt. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, mi sem bizonyítja jobban, hogy a thargok között is születtek tehetséges építőmester, hogy ezek után a mennyezet nem szakad a nyakukba. Ezután csak elszakad Dora hátsójától, és kicsit hátradőlve gondolkodik alig egy pillanatnyit.*
- Nem. *válaszolja ezúttal őszintén a kérdésre, miszerint titkolnia kéne-e kettejük viszonyát* Azt hiszem már meg is indokoltam, hogy miért nem.
*Szélesen elmosolyodik és elégedetten bólint amikor Dora arról beszél, hogy Kagaenae-t és a hatalmat amit Hubi igen vágy, szoros összefüggésben említi.*
- Jó látod a kérdést, kedvesem. Biztosíthatlak, hogy ha mégis neked lenne igazad ama általánosítással, akkor csakis azért tennék eleget Kagaenae igencsak érthető óhajának és csakis azért bújnék az ágyába, mert ő a Vashegy úrnője. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hatalommal, a hatalomért szerelmeskednék és nem a nővel. Kettőnkért.
*Kicsit széttárja kezeit, fejét enyhén lehajtva, mint egy mártír aki saját jótettei súlya alatt megtörni látszik.*
- Láthatod: érted és jövőnkért nincs az az áldozat, amire hajlandó ne lennék.
*Sejti, hogy ezért a pimaszságért még kapni fog, és hogy ennek valamelyest elejét vegye, ismét közelebb csúszik és most a lány arcát venné kezei közé.*
- Ó, igen! *szólal meg halkan* A szenvedély...
*Természetesen észrevette a kis nyelvbotlást és bár fentebb említettük, hogy imádja lecsapni a magas labdákat, ezt a lehetőséget nem használja ki.*
- És ugyan miért ne lehetnél te a szenvedélyem?
*Gyorsan egy csókot is próbál lopni, mielőtt jönne a megtorlás az előbbi szemtelenségért.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-16 10:24:01
Üzenet elküldve: 2019-08-16 10:24:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erre a pillanatra Dora már azt merné mondani, hogy intim. Rég volt utoljára ilyesmiben része. Még az sem zavarja, hogy Habrertus nem igazán kapható a következő menetre, őszintén szólva nem is várja tőle, hogy hirtelen a semmiből egy fiatal elf szerető hevével vesse rá magát nem sokkal azután, hogy kettejük örömére már megesett, aminek meg kellett. Úgy érzi, a férfi is jól szórakozik, főleg, mikor hűséges írnoka keze nemesebb tájakra vándorol egy kis mosás erejéig.*
- Nem látok a férfiak fejébe. *Összegzi halvány mosollyal a kancellár Kagaenae-vel kapcsolatos szavait, legyenek azok őszinték vagy hazugságok.* De nagyjából sejtem, hogy működnek. Szerintem minden szép lányra gondolnak _úgy_, és ebben a tudományos észrevételemben még egyik se cáfolt meg. Amikor először idejöttem, emlékszem, hogy néztél rám. *Nevet fel a szép emlékekre. Ha jól dereng neki, az ágy szélén pihenő kalap trükkje varázsolta el a kancellárt. Mindenesetre annak örül, hogy Kagaenae életével, mármint azzal, hogy nem egyszerű, egyetértenek.*
- Ezért nem lennék úrikisasszony soha. Régen majd' kiesett a szemem, mikor láttam, milyen pompában töltik a mindennapjaikat, és hogy mindenki lesi a kívánságukat. De annyi korláttal is járna, amiért nem érné meg. *Már csak az kéne, hogy az egész város Doráról pletykáljon, mert egy vénasszony látta, hogy a lány nem a megfelelő személlyel bújt ágyba. Nevetséges. Ami viszont a vállfogást illeti, láthatóan különbözik a véleményük. Dora felnevet.*
- Ó, észrevette! *Bizonygatná, de ekkor arra lesz figyelmes, hogy Habrertus keze a fenekére téved. Csak egy csalafinta mosolyt kap válaszul. Egyik szemöldöke felszalad az apró vallomásra, Dora jócskán elbízza ettől magát.*
- Azt te tudod, titkolnod kéne-e. *Véli, és panaszosan sóhajt.* Lehet, hogy szegény Kagaenae azt hiszi, hogy az ártatlan, csinos hölgyek csak úgy betévednek ide, mert lehetőségekre, munkára vágynak. Erre te kihasználod őket, és olyan dolgokat teszel velük, amit nem akarnak. Kettőnk közül amúgy is neked kellene szégyellned engem, nem pedig fordítva. *persze ettől még Dora nem fog körbejárni, és minden barátjának elmondani, hogy a kancellárral töltötte az estét. Mivel nincsenek barátai.* Titkolnod kell? *Ez a kérdés jól jöhet a későbbiekben is. Hiába vesz neki valaki hintót, azért ezeket is meg kell beszélniük valamikor.*
- Hogy mit kezdhetnél a hatalommal, vagy mit kezdhetnél Kagaenae-vel? *Kérdez vissza az elf pimaszul, de igazából mindkettőre tudna válaszolni.* És hogyne érne! Csak elvakít téged a sze… *Elharapja a nyelvét, és Dora esetében rendkívül meglepő módon vörös lesz az arca.* A szenvedély! *Szerencsére elég ideig pallérozta a szókincsét a sok könyvvel, ezért most megmenekült.* Nekem nem egy hadúr az apám, még úrnak is igen satnya, bár olyasféle. Néha megszületni valakinek a valakijeként is nagy tett, amiért felnéznek az ember lányára. És bár nem értek ezzel egyet, mert szerintem az intelligencia hasznosabb fokmérő lenne, el kell fogadnom.
*Magyarázata közben rájön, hogy kár firtatnia Habrertus viszonyait, viszont valószínűtlennek tartja, hogy Kagaenae-vel bármi ilyesmi is történt. Azért azt nem mondhatná, hogy kiesik a férfi szeme, ha meglátja, inkább csak a szokottnál hízelgőbben viselkedik a köreiben. Ez már Kaganra is igaz volt, Dora még emlékszik rá. Persze ezt eszében sincs felhánytorgatni ezt az alapvető jellemvonást, még a végén sértődés lenne a dologból.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 10:25:00
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Erre a pillanatra Dora már azt merné mondani, hogy intim. Rég volt utoljára ilyesmiben része. Még az sem zavarja, hogy Habrertus nem igazán kapható a következő menetre, őszintén szólva nem is várja tőle, hogy hirtelen a semmiből egy fiatal elf szerető hevével vesse rá magát nem sokkal azután, hogy kettejük örömére már megesett, aminek meg kellett. Úgy érzi, a férfi is jól szórakozik, főleg, mikor hűséges írnoka keze nemesebb tájakra vándorol egy kis mosás erejéig.*
- Nem látok a férfiak fejébe. *Összegzi halvány mosollyal a kancellár Kagaenae-vel kapcsolatos szavait, legyenek azok őszinték vagy hazugságok.* De nagyjából sejtem, hogy működnek. Szerintem minden szép lányra gondolnak _úgy_, és ebben a tudományos észrevételemben még egyik se cáfolt meg. Amikor először idejöttem, emlékszem, hogy néztél rám. *Nevet fel a szép emlékekre. Ha jól dereng neki, az ágy szélén pihenő kalap trükkje varázsolta el a kancellárt. Mindenesetre annak örül, hogy Kagaenae életével, mármint azzal, hogy nem egyszerű, egyetértenek.*
- Ezért nem lennék úrikisasszony soha. Régen majd' kiesett a szemem, mikor láttam, milyen pompában töltik a mindennapjaikat, és hogy mindenki lesi a kívánságukat. De annyi korláttal is járna, amiért nem érné meg. *Már csak az kéne, hogy az egész város Doráról pletykáljon, mert egy vénasszony látta, hogy a lány nem a megfelelő személlyel bújt ágyba. Nevetséges. Ami viszont a vállfogást illeti, láthatóan különbözik a véleményük. Dora felnevet.*
- Ó, észrevette! *Bizonygatná, de ekkor arra lesz figyelmes, hogy Habrertus keze a fenekére téved. Csak egy csalafinta mosolyt kap válaszul. Egyik szemöldöke felszalad az apró vallomásra, Dora jócskán elbízza ettől magát.*
- Azt te tudod, titkolnod kéne-e. *Véli, és panaszosan sóhajt.* Lehet, hogy szegény Kagaenae azt hiszi, hogy az ártatlan, csinos hölgyek csak úgy betévednek ide, mert lehetőségekre, munkára vágynak. Erre te kihasználod őket, és olyan dolgokat teszel velük, amit nem akarnak. Kettőnk közül amúgy is neked kellene szégyellned engem, nem pedig fordítva. *persze ettől még Dora nem fog körbejárni, és minden barátjának elmondani, hogy a kancellárral töltötte az estét. Mivel nincsenek barátai.* Titkolnod kell? *Ez a kérdés jól jöhet a későbbiekben is. Hiába vesz neki valaki hintót, azért ezeket is meg kell beszélniük valamikor.*
- Hogy mit kezdhetnél a hatalommal, vagy mit kezdhetnél Kagaenae-vel? *Kérdez vissza az elf pimaszul, de igazából mindkettőre tudna válaszolni.* És hogyne érne! Csak elvakít téged a sze… *Elharapja a nyelvét, és Dora esetében rendkívül meglepő módon vörös lesz az arca.* A szenvedély! *Szerencsére elég ideig pallérozta a szókincsét a sok könyvvel, ezért most megmenekült.* Nekem nem egy hadúr az apám, még úrnak is igen satnya, bár olyasféle. Néha megszületni valakinek a valakijeként is nagy tett, amiért felnéznek az ember lányára. És bár nem értek ezzel egyet, mert szerintem az intelligencia hasznosabb fokmérő lenne, el kell fogadnom.
*Magyarázata közben rájön, hogy kár firtatnia Habrertus viszonyait, viszont valószínűtlennek tartja, hogy Kagaenae-vel bármi ilyesmi is történt. Azért azt nem mondhatná, hogy kiesik a férfi szeme, ha meglátja, inkább csak a szokottnál hízelgőbben viselkedik a köreiben. Ez már Kaganra is igaz volt, Dora még emlékszik rá. Persze ezt eszében sincs felhánytorgatni ezt az alapvető jellemvonást, még a végén sértődés lenne a dologból.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 10:25:00
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:26:15
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:26:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi nagyon élvezi ezt a fürdetéses játékot. Teljes nyugalommal, hosszasan kalandozhatnak kezei mindenfelé anélkül, hogy nem bírná tovább és valami mást szeretne. Az ő korában már nem vágyik olyan gyorsan repetára az ember. Pontosabban vágyna, csak hát... Tehát épp teljes átéléssel dolgozik, természetesen csak azért, hogy Dora tiszta legyen és illatos, így meg is lepi a lány reakciója. Hiszen ő a maga részéről semmi kivetnivalót nem talált a beszédtémában. Ráadásul Aenae-vel kapcsolatban igazán ritkán fordulnak meg a fejében tisztátalan gondolatok. Jó, annál egy kicsit gyakrabban.*
- Ugyan! *nevet fel fejét rázva a nem várt fröcskölés hatására, aztán kezével végig is törli az arcát* Tudom, hogy ő kicsoda és hol a helyem. Nem gondolnék arra... óó...
*A kegyes ám, szemrebbenés nélkül előadott hazugságot megakasztja Dora ahogy elkezdi letisztogatni róla a tintát és közben izgalmas területre téved a keze. Noha ott speciel nem lett kék. Hubinak ez egyáltalán nincs ellenére, bár Dora most érezheti, hogy a jó kancellár nem olyan kemény legény mint volt fertály órája.*
- Meglehet, igazad van. *jegyzi meg kis sajnálattal ami nem annak szól, hogy egyetért Dorával, hanem annak, hogy a lány ügyködése ezúttal nem ért célt* Valóban kissé furcsa teremtés, de hát az élete sem lehetett egyszerű. És bizonyára nem segített ezen az sem, hogy milyen környezetbe, milyen helyzetbe csöppent a Vashegyen.
*Ezután Dora kicsit komolyabban folytatja, Hubi pedig felhúzott szemöldökkel várja, hogy mi sül ki ebből. Kissé szemtelenül el is mosolyodik amikor a lány előjön a farbával. Ő ugyanis semmi kivetnivalót nem találna abban a kis érintésben. Tulajdonképpen meg is feledkezett róla, és eszébe sem jutna ha nem hánytorgatják fel neki.*
- Túlzás? Hmm...
*Most, hogy szemközt vannak egymással, kezei Dora derekára csúsznak és közelebb húzná magához a másikat.*
- Nem gondolnám. Alighanem a kis... asszony észre sem vette. Hiszen lehetett az egy kedves, bizalmas gesztus is, mentesen mindenféle romantikus felhangtól. Jele annak, hogy megbízom benned, nagyra tartom a Kancellárián végzett munkád és tudásod. Amolyan önkéntelen megnyilvánulása a felebaráti szeretetnek ami mögé dőreség lenne többet képzelni.
*Akár el is lehetne fogadni a kancellár érvelését, csak most éppen egy olyan érintéssel próbálkozik amire már a fentieket aligha lehetne ráhúzni. Hacsak Dora nem ellenkezik, kezei lejjebb csúsznak a derekáról a fenekére. Ha így történik, újfent eltökéli magában, hogy bár Dora már eltiltotta attól, hogy hátsójával behatóbban megismerkedjen, mégis meg kéne próbálni úgy csavarni a kérdést, hogy engedékenyebbnek bizonyuljon.*
- De tegyük fel, hogy egyértelmű volt az az érintés. Nos, talán titkolnom kéne, hogy módfelett kedvellek?
*Valószínűleg letörne a nyelve, ha más kifejezést használna. Aztán a kérdés után kicsit elhallgat, figyeli Dorát és még a fejét is félrebiccenti kicsit. Majd felnevet, mint aki hirtelen mindent megértett.*
- Ó, hát ez igazán kedves, szavamra! *megcsóválja a fejét* De hova gondolsz, kedvesem? Éretlen csitri az a lány, még ha olyan hatalom is összpontosul apró kezeiben amiről Arthenior nagyjai is álmodnak. Mit kezdhetnék vele?
*Elképzelései azért lennének, de minek terhelné ezekkel Dorát?*
- Magad sem gondolhatod komolyan, hogy felér hozzád? Bármilyen tekintetben is.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi nagyon élvezi ezt a fürdetéses játékot. Teljes nyugalommal, hosszasan kalandozhatnak kezei mindenfelé anélkül, hogy nem bírná tovább és valami mást szeretne. Az ő korában már nem vágyik olyan gyorsan repetára az ember. Pontosabban vágyna, csak hát... Tehát épp teljes átéléssel dolgozik, természetesen csak azért, hogy Dora tiszta legyen és illatos, így meg is lepi a lány reakciója. Hiszen ő a maga részéről semmi kivetnivalót nem talált a beszédtémában. Ráadásul Aenae-vel kapcsolatban igazán ritkán fordulnak meg a fejében tisztátalan gondolatok. Jó, annál egy kicsit gyakrabban.*
- Ugyan! *nevet fel fejét rázva a nem várt fröcskölés hatására, aztán kezével végig is törli az arcát* Tudom, hogy ő kicsoda és hol a helyem. Nem gondolnék arra... óó...
*A kegyes ám, szemrebbenés nélkül előadott hazugságot megakasztja Dora ahogy elkezdi letisztogatni róla a tintát és közben izgalmas területre téved a keze. Noha ott speciel nem lett kék. Hubinak ez egyáltalán nincs ellenére, bár Dora most érezheti, hogy a jó kancellár nem olyan kemény legény mint volt fertály órája.*
- Meglehet, igazad van. *jegyzi meg kis sajnálattal ami nem annak szól, hogy egyetért Dorával, hanem annak, hogy a lány ügyködése ezúttal nem ért célt* Valóban kissé furcsa teremtés, de hát az élete sem lehetett egyszerű. És bizonyára nem segített ezen az sem, hogy milyen környezetbe, milyen helyzetbe csöppent a Vashegyen.
*Ezután Dora kicsit komolyabban folytatja, Hubi pedig felhúzott szemöldökkel várja, hogy mi sül ki ebből. Kissé szemtelenül el is mosolyodik amikor a lány előjön a farbával. Ő ugyanis semmi kivetnivalót nem találna abban a kis érintésben. Tulajdonképpen meg is feledkezett róla, és eszébe sem jutna ha nem hánytorgatják fel neki.*
- Túlzás? Hmm...
*Most, hogy szemközt vannak egymással, kezei Dora derekára csúsznak és közelebb húzná magához a másikat.*
- Nem gondolnám. Alighanem a kis... asszony észre sem vette. Hiszen lehetett az egy kedves, bizalmas gesztus is, mentesen mindenféle romantikus felhangtól. Jele annak, hogy megbízom benned, nagyra tartom a Kancellárián végzett munkád és tudásod. Amolyan önkéntelen megnyilvánulása a felebaráti szeretetnek ami mögé dőreség lenne többet képzelni.
*Akár el is lehetne fogadni a kancellár érvelését, csak most éppen egy olyan érintéssel próbálkozik amire már a fentieket aligha lehetne ráhúzni. Hacsak Dora nem ellenkezik, kezei lejjebb csúsznak a derekáról a fenekére. Ha így történik, újfent eltökéli magában, hogy bár Dora már eltiltotta attól, hogy hátsójával behatóbban megismerkedjen, mégis meg kéne próbálni úgy csavarni a kérdést, hogy engedékenyebbnek bizonyuljon.*
- De tegyük fel, hogy egyértelmű volt az az érintés. Nos, talán titkolnom kéne, hogy módfelett kedvellek?
*Valószínűleg letörne a nyelve, ha más kifejezést használna. Aztán a kérdés után kicsit elhallgat, figyeli Dorát és még a fejét is félrebiccenti kicsit. Majd felnevet, mint aki hirtelen mindent megértett.*
- Ó, hát ez igazán kedves, szavamra! *megcsóválja a fejét* De hova gondolsz, kedvesem? Éretlen csitri az a lány, még ha olyan hatalom is összpontosul apró kezeiben amiről Arthenior nagyjai is álmodnak. Mit kezdhetnék vele?
*Elképzelései azért lennének, de minek terhelné ezekkel Dorát?*
- Magad sem gondolhatod komolyan, hogy felér hozzád? Bármilyen tekintetben is.
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-14 18:24:29
Üzenet elküldve: 2019-08-14 18:24:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora sok helyen csinált már… sok mindent. Ha a fogadó konyhájában nem is, de az ágyban sem olyan sokszor, mint ahogy a jó lelkű, prűd, egészséges házasságban élő hölgyemények arányában tették – feltéve, hogy hihetünk még az ilyen társadalmi réteg létezésében. Persze azért a kancellári asztalra a lány még nem képzelt (képzelhetett) el egy légyottot sem, ez merőben új, szokatlan alkalom, de csak növeli a dolog izgalmát. A lányban sok kétely és frusztráció munkál, de az együttlét utáni felszabadult hangulatában végre kiélvezheti azt a boldog lebegést, amikor épp nem gondol semmi másra, csak kettejükre. Igen, bármennyire is meglepő fordulat, valahogy kezd Habrertus is beférkőzni ebbe a leginkább Dora által kisajátított kis világba.
Persze nem buta, érzi ő, hogy a kancellár hogyan reagál a feneke látványára, s ha észrevenné türelmetlenségét, azt is megértené. Ezzel a csintalan mozdulattal kivételesen nem az volt a célja, hogy húzza felettese agyát, csak felhőtlen jókedvében – és a furcsa, sz betűs érzésben, amit aztán az összes istenekre se mondana ki – így jött ki a lépés. Ez persze nem zárja ki, hogy ne élvezné valahol a gyötrését. Élvezi. Itt csak a prioritás a kérdés, és Dorát kezdi jobban érdekelni Habrertus öröme, mint kínzatása. Hát… ezt is megélte.
Úgy tűnik, nem kér nagy szívességet, a kancellár boldogan eleget tesz a feladatainak. Olyannyira, hogy még túl is teljesíti azt. A lány egy pillanatra behunyja a szemét, gyengéden megfogja a két kezet, maga köré fonja, és a férfi karjaiba simul, úgy, ahogy van, csuromvizesen, de mivel mindketten pucérak, talán ezt talán a jó kancellár sem nehezményezi. Ez a, mondhatni, gyönyörű pillanat pedig egészen addig tartana, míg egy kérdéssel a képbe nem jön Kagaenae. Dora nem féltékenységet érez, de mégis mintha valaki betolakodott volna az életébe. Azért játékosan üti el a dolgot, felnevet, és kiszakadva az ölelésből lefröccsenti Habrertust egy kis vízzel, épp csak annyival, hogy pislognia kelljen.*
- Mindig csak a lányok, mi? *Kérdezi játékosan, de közben valahol próbálja helyretenni az ügyet. Elvégre ő egy írnok itt, nem kell ezen felháborodnia. Azért most egy kicsit hidegebben folytatja a dolgot, és annyira lefoglalja a saját magában folytatott vitája, hogy elkezdi takarítani Habrertusról is a tintát, bár a többség a lányról ragadt rá az imént. Mozdulatai gyengédek és ügyesek, és olyan helyekre is téved a keze, ahová a férfi valószínűleg igazán örömmel venné, de a lány most inkább a beszélgetésre figyel, gondolatait igyekszik összeszedni.*
- Már akkor is különösen viselkedett, amikor először találkoztatok. *Véli, mert kivételesen ott volt.* Akkor a lázadásra és az anyja halálára hivatkozott. Egyszer még meg is kérdeztem Ephemiától, hogy mi a baj, ő is ugyanezt mondta. *Dorának nincsen túl jó kapcsolata az anyjával, hogy nagyon mélyen filozofálhasson a dologról.* Ezután pedig még Kagan örököseként is bejelentették. Szerintem vagy eleve ilyen csöndes, távolságtartó típus, vagy pedig a történtek viselték meg.
*Ahogy megpróbálja felidézni a mai eseményeket, eszébe jut Kagaenae hosszan a kancellár kezére szegezett, döbbent pillantása annál a túl bizalmas munkahelyi vállfogásnál.*
- Lenne itt még valami. *Mondja kicsit komolyabban, és határozottan Habrertus szemébe néz.* Már megbocsáss, de az a vállfogás kicsit túlzás volt az imént, Kagaenae előtt. Azt hiszem, zavarba hoztad vele. Engem nem, ahhoz több kell. De ezzel óvatosan. Szegény Kagaenae ilyenkor okkal feltételezi, hogy nem a kancellári posztodnak megfelelően, hanem egészen máshogy szeretnél a kegyeibe férkőzni. *Most megint figyel, nehogy elmulassza, hogy reagál a férfi erre a lehetőleg alaptalan gyanúra. Lehetőleg.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 18:25:06
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora sok helyen csinált már… sok mindent. Ha a fogadó konyhájában nem is, de az ágyban sem olyan sokszor, mint ahogy a jó lelkű, prűd, egészséges házasságban élő hölgyemények arányában tették – feltéve, hogy hihetünk még az ilyen társadalmi réteg létezésében. Persze azért a kancellári asztalra a lány még nem képzelt (képzelhetett) el egy légyottot sem, ez merőben új, szokatlan alkalom, de csak növeli a dolog izgalmát. A lányban sok kétely és frusztráció munkál, de az együttlét utáni felszabadult hangulatában végre kiélvezheti azt a boldog lebegést, amikor épp nem gondol semmi másra, csak kettejükre. Igen, bármennyire is meglepő fordulat, valahogy kezd Habrertus is beférkőzni ebbe a leginkább Dora által kisajátított kis világba.
Persze nem buta, érzi ő, hogy a kancellár hogyan reagál a feneke látványára, s ha észrevenné türelmetlenségét, azt is megértené. Ezzel a csintalan mozdulattal kivételesen nem az volt a célja, hogy húzza felettese agyát, csak felhőtlen jókedvében – és a furcsa, sz betűs érzésben, amit aztán az összes istenekre se mondana ki – így jött ki a lépés. Ez persze nem zárja ki, hogy ne élvezné valahol a gyötrését. Élvezi. Itt csak a prioritás a kérdés, és Dorát kezdi jobban érdekelni Habrertus öröme, mint kínzatása. Hát… ezt is megélte.
Úgy tűnik, nem kér nagy szívességet, a kancellár boldogan eleget tesz a feladatainak. Olyannyira, hogy még túl is teljesíti azt. A lány egy pillanatra behunyja a szemét, gyengéden megfogja a két kezet, maga köré fonja, és a férfi karjaiba simul, úgy, ahogy van, csuromvizesen, de mivel mindketten pucérak, talán ezt talán a jó kancellár sem nehezményezi. Ez a, mondhatni, gyönyörű pillanat pedig egészen addig tartana, míg egy kérdéssel a képbe nem jön Kagaenae. Dora nem féltékenységet érez, de mégis mintha valaki betolakodott volna az életébe. Azért játékosan üti el a dolgot, felnevet, és kiszakadva az ölelésből lefröccsenti Habrertust egy kis vízzel, épp csak annyival, hogy pislognia kelljen.*
- Mindig csak a lányok, mi? *Kérdezi játékosan, de közben valahol próbálja helyretenni az ügyet. Elvégre ő egy írnok itt, nem kell ezen felháborodnia. Azért most egy kicsit hidegebben folytatja a dolgot, és annyira lefoglalja a saját magában folytatott vitája, hogy elkezdi takarítani Habrertusról is a tintát, bár a többség a lányról ragadt rá az imént. Mozdulatai gyengédek és ügyesek, és olyan helyekre is téved a keze, ahová a férfi valószínűleg igazán örömmel venné, de a lány most inkább a beszélgetésre figyel, gondolatait igyekszik összeszedni.*
- Már akkor is különösen viselkedett, amikor először találkoztatok. *Véli, mert kivételesen ott volt.* Akkor a lázadásra és az anyja halálára hivatkozott. Egyszer még meg is kérdeztem Ephemiától, hogy mi a baj, ő is ugyanezt mondta. *Dorának nincsen túl jó kapcsolata az anyjával, hogy nagyon mélyen filozofálhasson a dologról.* Ezután pedig még Kagan örököseként is bejelentették. Szerintem vagy eleve ilyen csöndes, távolságtartó típus, vagy pedig a történtek viselték meg.
*Ahogy megpróbálja felidézni a mai eseményeket, eszébe jut Kagaenae hosszan a kancellár kezére szegezett, döbbent pillantása annál a túl bizalmas munkahelyi vállfogásnál.*
- Lenne itt még valami. *Mondja kicsit komolyabban, és határozottan Habrertus szemébe néz.* Már megbocsáss, de az a vállfogás kicsit túlzás volt az imént, Kagaenae előtt. Azt hiszem, zavarba hoztad vele. Engem nem, ahhoz több kell. De ezzel óvatosan. Szegény Kagaenae ilyenkor okkal feltételezi, hogy nem a kancellári posztodnak megfelelően, hanem egészen máshogy szeretnél a kegyeibe férkőzni. *Most megint figyel, nehogy elmulassza, hogy reagál a férfi erre a lehetőleg alaptalan gyanúra. Lehetőleg.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 18:25:06
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:39:23
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:39:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Pontosan tudja, hogy Dora ironizál, de nem ő lenne Habrertus, a tudós, a Vashegy kancellárja ha nem élne ellenvetéssel. Személyiségéből is fakad, hogy lehetőleg mindent helyes megvilágításba helyezzen, ha muszáj ha nem, de most nemcsak ez vezérli. A beszéddel leplezheti valamelyest, hogy éppen a ruháitól megszabaduló lányt bámulja. Természetesen a kancellár szeret leselkedni, de ez most más. Most valahogy zavarná, ha csendben ülne és ilyen olcsó fogással sem próbálná palástolni érdeklődését.*
- Ez nem képzelhető el. Az elme, a tudás hatalma sohasem szélsőség hanem a... kívánatos minimum.
*A kis szünet azért fordult elő, mert Dora éppen lehajolt, Hubinak pedig valamiért nem az "elvárható minimum" kifejezés jutott eszébe.*
- A thargok persze másként vélekedhetnek erről, de ez nem kell zavarjon minket. Különben is, a közkeletű vélekedéssel szemben az ész és az erő nem feltétlenül egymást kizáró fogalmak.
*Ha pedig Dorának a kancellár iménti megjegyzése tetszik, akkor Hubinak az ahogy a lány végigterül az asztalon. Van ennek valami pikantériája. Bár Hubi egyes szokásai eltérnek az általánosan elfogadottaktól, de bizonyos tekintetekben konzervatív. A maga részéről a szerelem oltárának egy jókora, süppedős ágyat tekint, ahol kényelmesen áldozhat. Ehhez képest az íróasztal merőben szokatlan helyszín. Nem tudna mihez viszonyítani, de valami olyasmi lehet, mint egy fogadó konyhájában egymásnak esni. Talán ez is inspirálja, de valóban megtesz mindent, hogy Dorát boldoggá tegye, és látva a lány elégedettségét, kissé önelégülten vigyorog.*
- Fájlalnám, ha kötelezettségeid túlságosan kimerítenének. *jegyzi meg egy árnyalatnyi csipkelődő gúnnyal* Talán szerencsésebb, ha a mai napon már nem foglalkozol hivatali ügyekkel. Járhatnál egyet a jó levegőn. Azt mondják, hogy Synmira környéke megkapóan szép ebben az évszakban.
*Sajnos szavaival szöges ellentétben áll arckifejezése és szemeinek diszkrét jojózása. Dora feltápászkodik és valahogy úgy sikerül megszemlélnie a fenekére kenődött tintapacákat, hogy a mozdulattal Hubi se maradjon le semmiről. Akinek van egy olyan határozott gyanúja, hogy ezt direkt csinálja kedves írnoka. Ebben a pillanatban - azon túl, hogy izgatónak - határozottan igazságtalannak találja ezt. Ha már le lett tiltva erről a formás hátsóról, akkor talán nem kéne folyamatosan ingerkedni vele. Még a végén elfeledkezik arról, hogy mit ígért. Mielőtt elindulnának a kancellári lakosztály felé, még egy pillantást vet a meggyalázott kimutatásra és megrándul egy izom a jobb szeme alatt. Bürokrata lelke erősen lázadozik az ellen, hogy ezt csak így itt hagyják, de végül Dora izgalmas látványa győzedelmeskedik az aktakukac felett. Kis idő múltán pedig már Dora hátát mosdatja nagy beleéléssel. A szappant megdörzsölve kezei között habot képez, aztán Dora hóna alatt előrenyúlva a lapos hasat is megmosdatja, nem feledkezve el a feljebb elterülő, kevésbé lapos részekről sem.*
- Van egy gondolat ami nyomaszt engem. Talán tudsz segíteni.
*Ha Dora most valami romantikus dolog felvezetésére gondol, ami szerint a probléma az lehet például, hogy miként is vallhatna szerelmet, akkor kissé csalódnia kell. Hubi sajnos a hivatalán kívül is kancellár.*
- Úgy érzem, hogy Kagaenae kisasszony... illetve már asszony nem kedvel engem. Pedig az istenek látják lelkem, semmivel sem szolgáltam rá neheztelésére. Szerinted mi lehet az oka?
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Pontosan tudja, hogy Dora ironizál, de nem ő lenne Habrertus, a tudós, a Vashegy kancellárja ha nem élne ellenvetéssel. Személyiségéből is fakad, hogy lehetőleg mindent helyes megvilágításba helyezzen, ha muszáj ha nem, de most nemcsak ez vezérli. A beszéddel leplezheti valamelyest, hogy éppen a ruháitól megszabaduló lányt bámulja. Természetesen a kancellár szeret leselkedni, de ez most más. Most valahogy zavarná, ha csendben ülne és ilyen olcsó fogással sem próbálná palástolni érdeklődését.*
- Ez nem képzelhető el. Az elme, a tudás hatalma sohasem szélsőség hanem a... kívánatos minimum.
*A kis szünet azért fordult elő, mert Dora éppen lehajolt, Hubinak pedig valamiért nem az "elvárható minimum" kifejezés jutott eszébe.*
- A thargok persze másként vélekedhetnek erről, de ez nem kell zavarjon minket. Különben is, a közkeletű vélekedéssel szemben az ész és az erő nem feltétlenül egymást kizáró fogalmak.
*Ha pedig Dorának a kancellár iménti megjegyzése tetszik, akkor Hubinak az ahogy a lány végigterül az asztalon. Van ennek valami pikantériája. Bár Hubi egyes szokásai eltérnek az általánosan elfogadottaktól, de bizonyos tekintetekben konzervatív. A maga részéről a szerelem oltárának egy jókora, süppedős ágyat tekint, ahol kényelmesen áldozhat. Ehhez képest az íróasztal merőben szokatlan helyszín. Nem tudna mihez viszonyítani, de valami olyasmi lehet, mint egy fogadó konyhájában egymásnak esni. Talán ez is inspirálja, de valóban megtesz mindent, hogy Dorát boldoggá tegye, és látva a lány elégedettségét, kissé önelégülten vigyorog.*
- Fájlalnám, ha kötelezettségeid túlságosan kimerítenének. *jegyzi meg egy árnyalatnyi csipkelődő gúnnyal* Talán szerencsésebb, ha a mai napon már nem foglalkozol hivatali ügyekkel. Járhatnál egyet a jó levegőn. Azt mondják, hogy Synmira környéke megkapóan szép ebben az évszakban.
*Sajnos szavaival szöges ellentétben áll arckifejezése és szemeinek diszkrét jojózása. Dora feltápászkodik és valahogy úgy sikerül megszemlélnie a fenekére kenődött tintapacákat, hogy a mozdulattal Hubi se maradjon le semmiről. Akinek van egy olyan határozott gyanúja, hogy ezt direkt csinálja kedves írnoka. Ebben a pillanatban - azon túl, hogy izgatónak - határozottan igazságtalannak találja ezt. Ha már le lett tiltva erről a formás hátsóról, akkor talán nem kéne folyamatosan ingerkedni vele. Még a végén elfeledkezik arról, hogy mit ígért. Mielőtt elindulnának a kancellári lakosztály felé, még egy pillantást vet a meggyalázott kimutatásra és megrándul egy izom a jobb szeme alatt. Bürokrata lelke erősen lázadozik az ellen, hogy ezt csak így itt hagyják, de végül Dora izgalmas látványa győzedelmeskedik az aktakukac felett. Kis idő múltán pedig már Dora hátát mosdatja nagy beleéléssel. A szappant megdörzsölve kezei között habot képez, aztán Dora hóna alatt előrenyúlva a lapos hasat is megmosdatja, nem feledkezve el a feljebb elterülő, kevésbé lapos részekről sem.*
- Van egy gondolat ami nyomaszt engem. Talán tudsz segíteni.
*Ha Dora most valami romantikus dolog felvezetésére gondol, ami szerint a probléma az lehet például, hogy miként is vallhatna szerelmet, akkor kissé csalódnia kell. Hubi sajnos a hivatalán kívül is kancellár.*
- Úgy érzem, hogy Kagaenae kisasszony... illetve már asszony nem kedvel engem. Pedig az istenek látják lelkem, semmivel sem szolgáltam rá neheztelésére. Szerinted mi lehet az oka?
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-09 14:54:33
Üzenet elküldve: 2019-08-09 14:54:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Elképzelhető, hogy az ész használata a nyers erő helyett még ennél is nagyobb szélsőségességed. *Jegyzi meg az elf. Ez egy nagyszerű tulajdonság, aminek a képviselőit előszeretettel gyűjti maga köré. Még Estit is ezért hajlandó elviselni a közelében, mert nem ostoba és nem fejeli le a másikat az első rossz szóra. Bár így lenne vele mindenki. A kancellárban is éppen ez olyan megnyugtató. Ha egy férfival kezd, mindig benne van a pakliban, hogy az illető azt akarja, amit Dora éppen (vagy általában) nem, és minden akadály vagy kérés ellenére megszerzi magának. Habrertus megjegyzését bátran elengedi a füle mellett, mert most már tudja, hogy így is igen kellemesen érzi majd magát, hátsó irányultságai ellenére. Na meg így Dora is kellemesen érezheti, ami a lánynak elsődleges szempont. A férfi árgus szemein csak mosolyogni tud, elégedett magával, hogy ismét ennyire el tudta varázsolni alapvetően nőcsábász kollégáját.*
- Nagyrabecsülés, hála, tisztelet. *Ízlelgeti a lány a szavakat vetkőzés közben. Ezek szerint tényleg ugyanarra gondolnak.* Tetszik.
*Azonban a beszélgetésnek most nem nagyon akad helye, mert a kancellár mohón indul is, hogy megszerezze, amit Dora tálcán – vagy jelen esetben néhány kimutatáson, pergamenen és egy párnának használt vaskos könyvön heverve – kínál. A férfi érintésére megint az a számára szokatlan, izgalommal teli érzése támad. Eleinte azt hitte, a részegsége miatt jött elő, de most rá kell eszmélnie, hogy ennél többről van itt szó. Ez valami zsigeri, gerinctáji jelzés lehet, hogy bele van bolondulva Habrertusba. Megint kedve lenne a hangulatot biológiai önelemzésébe fojtani, ám szerencséjére a férfi nem késlekedik, így nem hagy neki sem erre időt. Ismét kellemes gyengédséggel közelít Dorához, és érti a dolgát, mert a lánynak nincs oka semmi panaszra, sőt ő is lelkesen a kancellár kedvére tesz, amiben csak tud. Méghozzá mindezt semmi önzés vagy további nélkül, teljesen partnere örömére koncentrálva. S ha minden ilyen tökéletes rendben megy, a történtek után kellemes elégedettséggel, izzadtan nyújtózik egyet az asztalon.*
- Azt hittem, írnoknak lenni egyszerű, de az utóbbi napokban nagyon izzasztó volt a munka. *Jegyzi meg pihegve, és mintegy megerősítésként felemeli a lábasjószág-kimutatást. A tinta kissé elmosódott, és mivel úgy kell letépnie magáról, valószínűleg háta és feneke is ákombákomokkal lett tele. Felkelve meg is csodálja a rögtönzött tetoválását, már amennyit lát belőle.* Elfogadnám majd a segítségedet.
*Ahogy előző szerelmeskedéssel töltött estéjükön, átvonulva a kancellári lakosztályba most is megmosakszik, csak amolyan cicamosdással, de a hátát érthetően nem éri el. Talán mindketten tudják már, hogy Dora mennyire becsüli a tisztaságot. Ha Habrertus hajlandó segítő kezet nyújtani, a lány késlekedés nélkül belenyomja a szappant, ezzel lehetőséget teremtve a kancellárnak, hogy megmutassa, milyen remek ember. Meg közben legeltetheti is rajta a szemét - mindenki jól jár.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Elképzelhető, hogy az ész használata a nyers erő helyett még ennél is nagyobb szélsőségességed. *Jegyzi meg az elf. Ez egy nagyszerű tulajdonság, aminek a képviselőit előszeretettel gyűjti maga köré. Még Estit is ezért hajlandó elviselni a közelében, mert nem ostoba és nem fejeli le a másikat az első rossz szóra. Bár így lenne vele mindenki. A kancellárban is éppen ez olyan megnyugtató. Ha egy férfival kezd, mindig benne van a pakliban, hogy az illető azt akarja, amit Dora éppen (vagy általában) nem, és minden akadály vagy kérés ellenére megszerzi magának. Habrertus megjegyzését bátran elengedi a füle mellett, mert most már tudja, hogy így is igen kellemesen érzi majd magát, hátsó irányultságai ellenére. Na meg így Dora is kellemesen érezheti, ami a lánynak elsődleges szempont. A férfi árgus szemein csak mosolyogni tud, elégedett magával, hogy ismét ennyire el tudta varázsolni alapvetően nőcsábász kollégáját.*
- Nagyrabecsülés, hála, tisztelet. *Ízlelgeti a lány a szavakat vetkőzés közben. Ezek szerint tényleg ugyanarra gondolnak.* Tetszik.
*Azonban a beszélgetésnek most nem nagyon akad helye, mert a kancellár mohón indul is, hogy megszerezze, amit Dora tálcán – vagy jelen esetben néhány kimutatáson, pergamenen és egy párnának használt vaskos könyvön heverve – kínál. A férfi érintésére megint az a számára szokatlan, izgalommal teli érzése támad. Eleinte azt hitte, a részegsége miatt jött elő, de most rá kell eszmélnie, hogy ennél többről van itt szó. Ez valami zsigeri, gerinctáji jelzés lehet, hogy bele van bolondulva Habrertusba. Megint kedve lenne a hangulatot biológiai önelemzésébe fojtani, ám szerencséjére a férfi nem késlekedik, így nem hagy neki sem erre időt. Ismét kellemes gyengédséggel közelít Dorához, és érti a dolgát, mert a lánynak nincs oka semmi panaszra, sőt ő is lelkesen a kancellár kedvére tesz, amiben csak tud. Méghozzá mindezt semmi önzés vagy további nélkül, teljesen partnere örömére koncentrálva. S ha minden ilyen tökéletes rendben megy, a történtek után kellemes elégedettséggel, izzadtan nyújtózik egyet az asztalon.*
- Azt hittem, írnoknak lenni egyszerű, de az utóbbi napokban nagyon izzasztó volt a munka. *Jegyzi meg pihegve, és mintegy megerősítésként felemeli a lábasjószág-kimutatást. A tinta kissé elmosódott, és mivel úgy kell letépnie magáról, valószínűleg háta és feneke is ákombákomokkal lett tele. Felkelve meg is csodálja a rögtönzött tetoválását, már amennyit lát belőle.* Elfogadnám majd a segítségedet.
*Ahogy előző szerelmeskedéssel töltött estéjükön, átvonulva a kancellári lakosztályba most is megmosakszik, csak amolyan cicamosdással, de a hátát érthetően nem éri el. Talán mindketten tudják már, hogy Dora mennyire becsüli a tisztaságot. Ha Habrertus hajlandó segítő kezet nyújtani, a lány késlekedés nélkül belenyomja a szappant, ezzel lehetőséget teremtve a kancellárnak, hogy megmutassa, milyen remek ember. Meg közben legeltetheti is rajta a szemét - mindenki jól jár.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-07 10:44:41
Üzenet elküldve: 2019-08-07 10:44:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szélsőségességem?
*Újfent a homlokát ráncolja, mint aki el sem tudja képzelni, hogy miért sütötték rá ezt a címkét. Ami azt illeti, valóban nem tudja. Az persze előtte is világos, hogy elüt a nagy amoni átlagtól. Hála az isteneknek! De hogy ez szélsőséges viselkedés lenne... ugyan! A műveltség és tájékozottság, a tudás nem lehet szélsőség. Úgyszintén a pipafű élvezete sem. Hát akkor? Netalán Dora kis szenvedélyére célozna ami bizonyos kulcslyukak környékére összpontosul? Esetleg rajongására a női hátsók iránt? Magától értetődik, hogy Hubi ezekben sem lát semmi szélsőségességet, devianciát még akkor sem ha azt esetleg el tudja fogadni, hogy az egyszerű lelkek számára mindezek talán szokatlanok lehetnek.*
- Minden nézőpont kérdése. Elképzelhető, hogy számomra az a szokás jelenti a szélsőségességet ami a parasztok között dívik, amikor is az asszony csak elölről engedi magához az urát.
*Itt már vigyorog, bár történetesen ez nem egy apró célzás akart lenni arra nézvést, hogy Dora helyesen tenné, hogy ruháitól megszabadulva hasmánt helyezkedne el az ágyban. Vagy az asztalon.*
- Ami pedig a születendő gyermeket illeti... *folytatja ott ahol az előbb abbahagyta annyi különbséggel, hogy kis érdeklődéssel hajol előre és könyököl le az asztal lapjára. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy kocsányon lógnak a szemei ahogy Dora az ajtó bereteszelése után, neki háttal állva, kínzó lassúsággal hámozza le magáról a nadrágot.*
- Nem szabad elfelejteni, hogy belőle jó eséllyel ő lesz a következő úr ezeken a végeken. Márpedig ha okosak és megfontoltak vagyunk, úgy pallérozhatjuk az elméjét, hogy felnőve se feledkezzék meg egykori mestereiről és a nagyrabecsülés, a hála és a tisztelet legyenek azok a fogalmak amik eszébe jutnak rólunk.
*Kicsit megköszörüli a torkát, mert az valami miatt kiszáradt. Talán a látvány lehet az oka ami először Dora csupasz hátsója, aztán pedig a kalap. Amit még mindig csinosnak talál. Ha a lány ruhát is visel mellé. Ha pedig nem, mint most, akkor bikavadítóan izgatónak.*
- Különös tekintettel a hálára.
*Ezt később talán részletesen is kifejti, de most nem talál rá időt. Ugyanis Dora közben kényelmesen elhelyezkedett előtte az asztal lapján, és Hubi ebben a pillanatban sokkal izgalmasabb dolgokat tart fontosabbnak.*
- Úgy tartják, hogy a legbölcsebb férfiak is a nadrágjukban hordják az eszüket. *emelkedik fel a székéről és legelteti kicsit a szemeit. Dorának ugyanis jó érzékkel sikerült úgy elhelyezkednie a lábasjószág-kimutatáson, hogy az sokat sejtető legyen, de egy pillanatra se csússzon át az olcsó közönségességbe.*
- Talán nem hat szerénytelenségnek ha magam is közéjük sorolom. *cirógat végig Dora testén, megengedve egy-két vérmesebb simogatást is* Ennek ellenére - vagy éppen ezért - tanáccsal csak kissé később szolgálnák. Hogy tisztánlátásom ne homályosítsa el a vágy.
*Kicsit közelebb hajol, megsimítja Dora arcát és valami fura módon tényleg őszintének tűnik.*
- És a szépséged.
*Ezután nagyjából olyan sietséggel igyekszik megszabadulni a ruháitól mintha az élete múlna rajta, majd igyekszik nyögdécselés nélkül felkecmeregni az asztalra. Ott pedig fölöttébb illendően viselkedik, még csak ajtóstól sem próbál a házba rontani. Ellenkezőleg, igyekszik minden olyan praktikát bevetni amivel a szerelmes hősök szívük hölgyének kedvére tesznek, ahogy az a balladákban meg van énekelve. És bár Hubi tudós ember, ennélfogva pedig az igricek ostoba és hatásvadász képzelgésének tudja be azokat az állításokat miszerint az efféle együttlétet a nők is élvezhetik, most mégis mindent megtesz, hogy a bárdok szavait igazolja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szélsőségességem?
*Újfent a homlokát ráncolja, mint aki el sem tudja képzelni, hogy miért sütötték rá ezt a címkét. Ami azt illeti, valóban nem tudja. Az persze előtte is világos, hogy elüt a nagy amoni átlagtól. Hála az isteneknek! De hogy ez szélsőséges viselkedés lenne... ugyan! A műveltség és tájékozottság, a tudás nem lehet szélsőség. Úgyszintén a pipafű élvezete sem. Hát akkor? Netalán Dora kis szenvedélyére célozna ami bizonyos kulcslyukak környékére összpontosul? Esetleg rajongására a női hátsók iránt? Magától értetődik, hogy Hubi ezekben sem lát semmi szélsőségességet, devianciát még akkor sem ha azt esetleg el tudja fogadni, hogy az egyszerű lelkek számára mindezek talán szokatlanok lehetnek.*
- Minden nézőpont kérdése. Elképzelhető, hogy számomra az a szokás jelenti a szélsőségességet ami a parasztok között dívik, amikor is az asszony csak elölről engedi magához az urát.
*Itt már vigyorog, bár történetesen ez nem egy apró célzás akart lenni arra nézvést, hogy Dora helyesen tenné, hogy ruháitól megszabadulva hasmánt helyezkedne el az ágyban. Vagy az asztalon.*
- Ami pedig a születendő gyermeket illeti... *folytatja ott ahol az előbb abbahagyta annyi különbséggel, hogy kis érdeklődéssel hajol előre és könyököl le az asztal lapjára. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy kocsányon lógnak a szemei ahogy Dora az ajtó bereteszelése után, neki háttal állva, kínzó lassúsággal hámozza le magáról a nadrágot.*
- Nem szabad elfelejteni, hogy belőle jó eséllyel ő lesz a következő úr ezeken a végeken. Márpedig ha okosak és megfontoltak vagyunk, úgy pallérozhatjuk az elméjét, hogy felnőve se feledkezzék meg egykori mestereiről és a nagyrabecsülés, a hála és a tisztelet legyenek azok a fogalmak amik eszébe jutnak rólunk.
*Kicsit megköszörüli a torkát, mert az valami miatt kiszáradt. Talán a látvány lehet az oka ami először Dora csupasz hátsója, aztán pedig a kalap. Amit még mindig csinosnak talál. Ha a lány ruhát is visel mellé. Ha pedig nem, mint most, akkor bikavadítóan izgatónak.*
- Különös tekintettel a hálára.
*Ezt később talán részletesen is kifejti, de most nem talál rá időt. Ugyanis Dora közben kényelmesen elhelyezkedett előtte az asztal lapján, és Hubi ebben a pillanatban sokkal izgalmasabb dolgokat tart fontosabbnak.*
- Úgy tartják, hogy a legbölcsebb férfiak is a nadrágjukban hordják az eszüket. *emelkedik fel a székéről és legelteti kicsit a szemeit. Dorának ugyanis jó érzékkel sikerült úgy elhelyezkednie a lábasjószág-kimutatáson, hogy az sokat sejtető legyen, de egy pillanatra se csússzon át az olcsó közönségességbe.*
- Talán nem hat szerénytelenségnek ha magam is közéjük sorolom. *cirógat végig Dora testén, megengedve egy-két vérmesebb simogatást is* Ennek ellenére - vagy éppen ezért - tanáccsal csak kissé később szolgálnák. Hogy tisztánlátásom ne homályosítsa el a vágy.
*Kicsit közelebb hajol, megsimítja Dora arcát és valami fura módon tényleg őszintének tűnik.*
- És a szépséged.
*Ezután nagyjából olyan sietséggel igyekszik megszabadulni a ruháitól mintha az élete múlna rajta, majd igyekszik nyögdécselés nélkül felkecmeregni az asztalra. Ott pedig fölöttébb illendően viselkedik, még csak ajtóstól sem próbál a házba rontani. Ellenkezőleg, igyekszik minden olyan praktikát bevetni amivel a szerelmes hősök szívük hölgyének kedvére tesznek, ahogy az a balladákban meg van énekelve. És bár Hubi tudós ember, ennélfogva pedig az igricek ostoba és hatásvadász képzelgésének tudja be azokat az állításokat miszerint az efféle együttlétet a nők is élvezhetik, most mégis mindent megtesz, hogy a bárdok szavait igazolja.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-04 01:21:42
Üzenet elküldve: 2019-08-04 01:21:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora figyelmét, lévén Habrertus ölében ül, nem kerüli el az apró homlokráncolás, amelyet a baba-téma vált ki belőle. A lány az előbb azt hitte, hogy ezzel meg lehet botránkoztatni egy férfit, de érdeklődését még jobban felkelti az a körülmény, hogy véletlenül sem azt a reakciót kapta, amire számított.* ~ Vajon hány kiskancellár szaladgál a vidéken? ~ *Töpreng magában szórakozottan a nadrágoldás közepette.*
- Amikor idejöttem, azt hittem, mindenki olyan Amonon, mint amilyet felvázoltál. *Mosolyodik el.* Benned minden egyéb szélsőséged ellenére pozitívan csalódtam.
*Az igazság az, hogy Dora nem az empátia gyöngye, nem igazán viseli a szívén, mi történik az elesettekkel, a gyengékkel, vagy, hogy milyen szülő Kagaenae és Nirs. Részéről általában az a fontos, hogy neki mi a jó, ő miből profitál. Nem tudja, hogy Habrertus szavait a merő szívjóság vezérli most, vagy ő is arra jutott az imént, amire kis gondolkodás után a lány. Mert egy dolog biztos: ha a lurkó egyszerű lesz, mint egy bunkósbot, Dora is előbb lesz az a valaki, akit kedvére megpocsíkol, esetleg a Gödörbe vet. Ezt elkerülendő pedig csak az a megoldás a jó, amit a kancellár vázolt fel. Még ha ezt fáj is egy ilyen kellemes pillanatban beismerni. Eközben a férfi keze utat talál a lány blúzához, és meg is fosztja tőle.*
- Kezdesz rátapintani az egyik gyenge pontomra. *Mondja az elf, és most nem a megfogott fenekére utal, sem kebleire.* Ha az eszemet magasztalod, esetleg segíthetek. De remélem, nem kell, hogy figyelmeztesselek, nem vagyok egy tyúkanyó-típus.
*Úgy tűnik, hogy Habrertus nem tud megbékélni a nyitott ajtóval, Dora pedig így nem is szívesen erőlteti a dolgot. Amikor befejezi ügyködését a nadrággal, amúgy is fel kéne kelnie, különben a saját alsóruhája sehogy sem kerül le. A férfi combjára csap, majd egy nagy, méltatlankodó sóhajjal feláll, és hacsak Habrertus nem akadályozza, csak úgy félmeztelenül, de ettől függetlenül szorgalmas írnok módjára kulcsra zárja az ajtót felettese kedvéért. Nem igyekszik azonban vissza, hanem háttal a férfinak, finom csípőmozgással megszabadul saját nadrágjától is.*
- Hogy mi a tervem? Épp ez az, nem tudom, mit tegyek. *Sóhajt, és felcsippenti kalapját a saját székéről, majd megpörgetve a fejére teszi. Visszatér Habrertus asztalához, de ezúttal nem ül az ölébe, hanem a nagy könyveket félretolva úgy, ahogy van, meztelenül, hanyatt végigheveredik az asztalon. Nem akar közönségesnek tűnni, igyekszik olyan elegánsan pózolni, akár egy akt festmény modellje, már amennyire sikerül a művelet, és közben kalapjával játszogat.* Éppen azért jöttem, hogy a bölcs kancellár segítségét kérjem ebben a kérdésben. *Eközben le se veszi a szemét a férfiról. Szemeiben nem csupán a másik iránti érdeklődés ég, hanem a lánytól már megszokott, olthatatlan kíváncsiság is. Mintha partnere minden egyes tettét elemezné, méregetné.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora figyelmét, lévén Habrertus ölében ül, nem kerüli el az apró homlokráncolás, amelyet a baba-téma vált ki belőle. A lány az előbb azt hitte, hogy ezzel meg lehet botránkoztatni egy férfit, de érdeklődését még jobban felkelti az a körülmény, hogy véletlenül sem azt a reakciót kapta, amire számított.* ~ Vajon hány kiskancellár szaladgál a vidéken? ~ *Töpreng magában szórakozottan a nadrágoldás közepette.*
- Amikor idejöttem, azt hittem, mindenki olyan Amonon, mint amilyet felvázoltál. *Mosolyodik el.* Benned minden egyéb szélsőséged ellenére pozitívan csalódtam.
*Az igazság az, hogy Dora nem az empátia gyöngye, nem igazán viseli a szívén, mi történik az elesettekkel, a gyengékkel, vagy, hogy milyen szülő Kagaenae és Nirs. Részéről általában az a fontos, hogy neki mi a jó, ő miből profitál. Nem tudja, hogy Habrertus szavait a merő szívjóság vezérli most, vagy ő is arra jutott az imént, amire kis gondolkodás után a lány. Mert egy dolog biztos: ha a lurkó egyszerű lesz, mint egy bunkósbot, Dora is előbb lesz az a valaki, akit kedvére megpocsíkol, esetleg a Gödörbe vet. Ezt elkerülendő pedig csak az a megoldás a jó, amit a kancellár vázolt fel. Még ha ezt fáj is egy ilyen kellemes pillanatban beismerni. Eközben a férfi keze utat talál a lány blúzához, és meg is fosztja tőle.*
- Kezdesz rátapintani az egyik gyenge pontomra. *Mondja az elf, és most nem a megfogott fenekére utal, sem kebleire.* Ha az eszemet magasztalod, esetleg segíthetek. De remélem, nem kell, hogy figyelmeztesselek, nem vagyok egy tyúkanyó-típus.
*Úgy tűnik, hogy Habrertus nem tud megbékélni a nyitott ajtóval, Dora pedig így nem is szívesen erőlteti a dolgot. Amikor befejezi ügyködését a nadrággal, amúgy is fel kéne kelnie, különben a saját alsóruhája sehogy sem kerül le. A férfi combjára csap, majd egy nagy, méltatlankodó sóhajjal feláll, és hacsak Habrertus nem akadályozza, csak úgy félmeztelenül, de ettől függetlenül szorgalmas írnok módjára kulcsra zárja az ajtót felettese kedvéért. Nem igyekszik azonban vissza, hanem háttal a férfinak, finom csípőmozgással megszabadul saját nadrágjától is.*
- Hogy mi a tervem? Épp ez az, nem tudom, mit tegyek. *Sóhajt, és felcsippenti kalapját a saját székéről, majd megpörgetve a fejére teszi. Visszatér Habrertus asztalához, de ezúttal nem ül az ölébe, hanem a nagy könyveket félretolva úgy, ahogy van, meztelenül, hanyatt végigheveredik az asztalon. Nem akar közönségesnek tűnni, igyekszik olyan elegánsan pózolni, akár egy akt festmény modellje, már amennyire sikerül a művelet, és közben kalapjával játszogat.* Éppen azért jöttem, hogy a bölcs kancellár segítségét kérjem ebben a kérdésben. *Eközben le se veszi a szemét a férfiról. Szemeiben nem csupán a másik iránti érdeklődés ég, hanem a lánytól már megszokott, olthatatlan kíváncsiság is. Mintha partnere minden egyes tettét elemezné, méregetné.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:54:47
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A pömpölés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Noha Hubi sohasem számított tőről metszett szépfiúnak, ifjabb éveiben mégis úgy gondolta, hogy a megjelenés a legfontosabb a szebbik nemnél. Mostanában azonban - ki tudja miért? - úgy véli, hogy az ilyen talmi dolgoknak nem szabadna sokat számítania. Fontosabb, hogy a férfiember szórakoztató legyen, meg művelt, meg... jó, a figyelem csak a nők vesszőparipája. A nőké, akik még azt is elvárnák szertelen gőgjükben, hogy ebből a figyelemből az ágyban is részesüljenek. Akkor is így gondolja ha Dora esetében akaratlanul is, mondhatni ösztönösen figyel rá, hogy legalább kellemetlen élményt ne jelentsen számára egy-egy pásztoróra. Akárhogy is, a jó kancellár szerint a legfontosabb, hogy a férfi vagyonos legyen. Ha arany van, minden van.
Most viszont kicsit összevont szemöldökkel figyeli az ölébe telepedő elfet. Ez nem annak szól, hogy helytelenítené azt amit az övcsatja körül művel. Úgyhogy kicsit felnevet.*
- Alighanem félreértettél, kedvesem. *csóválja meg kicsit a fejét, és mivel eleddig szakállsimogatásra használt kezével épp nem tud mit kezdeni, becsúsztatja azt Dora feneke alá. Máris jobb.*
- Nem a mi esetlegesen születendő utódainkról beszéltem, hanem a Vashegy leendő örököséről. Elfogadom, hogy nemrégiben, esetleg egy-két emberöltővel ezelőtt elegendő lett volna ha megtanul lovagolni, bánni a karddal és felserdülve nem riad vissza attól sem, ha egy nő kell megpocsíkolnia. De a világ változik és változnak a thargok is. Meggyőződésem szerint a jövendő tharg vezérnek olyan nevelésben kell részesülnie, amivel kiműveltebb társaságokban, diplomáciai érintkezések alkalmával sem vall szégyent. És ugyan kitől kaphatná meg ezt?
*Szinte tiszteletlenül biggyeszti le a száját.*
- A szüleitől? Maguk is gyermekek még, és úgy vettem észre, hogy az ő neveltetésük sem sikerült tökéletesre. Vagy - minden nagyrabecsülésem mellett - a nagyúrtól? *megcsóválja a fejét* Nem. Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy a Vashegyen mi ketten vagyunk erre egyedül érdemesek és alkalmasak.
*Közben, szinte szórakozottan nekilát szabad kezével kigombolni Dora blúzát és bár a női hátsók nagy rajongója, e látvány hatására is, no meg Dora keze motozásának hatására, ágaskodni kezd benne valami.*
- És mi lesz ha valakinek most támad kedve hivatalos ügyeit intézni?
*A hirtelen témaváltás a fentebb említettek számlájára írható, a kissé nehezen érthető dünnyögésnek pedig az az oka, hogy mostanra képét a keblek halmai közé dugta. Persze ha Esti lenne az a valaki az ellen nem ágálna, de sokkal esélyesebbnek tartja, hogy valami bugris fogja megzavarni őket. És bár Hubi passziói között a kukkolás előkelő helyen áll, azt messzemenően felháborítónak tartaná ha őket lesnék meg.*
- Vagy éppen ezzel számolsz? *dől kicsit hátra, Dora arcába mosolyogva. És a következő kérdés ellenére saját maga segít a lánynak nadrágja meglazításában, ha esetleg erre szüksége lenne.*
- Mik a terveid arrafelé?
*Eszébe jut, hogy szinte pontosan ugyanígy és ugyanitt ült, amikor Alyo az asztal alá kucorodva szájjal üdvözítette. Például egy ilyen forgatókönyvet roppant érdekesnek és üdvözlendőnek találna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Noha Hubi sohasem számított tőről metszett szépfiúnak, ifjabb éveiben mégis úgy gondolta, hogy a megjelenés a legfontosabb a szebbik nemnél. Mostanában azonban - ki tudja miért? - úgy véli, hogy az ilyen talmi dolgoknak nem szabadna sokat számítania. Fontosabb, hogy a férfiember szórakoztató legyen, meg művelt, meg... jó, a figyelem csak a nők vesszőparipája. A nőké, akik még azt is elvárnák szertelen gőgjükben, hogy ebből a figyelemből az ágyban is részesüljenek. Akkor is így gondolja ha Dora esetében akaratlanul is, mondhatni ösztönösen figyel rá, hogy legalább kellemetlen élményt ne jelentsen számára egy-egy pásztoróra. Akárhogy is, a jó kancellár szerint a legfontosabb, hogy a férfi vagyonos legyen. Ha arany van, minden van.
Most viszont kicsit összevont szemöldökkel figyeli az ölébe telepedő elfet. Ez nem annak szól, hogy helytelenítené azt amit az övcsatja körül művel. Úgyhogy kicsit felnevet.*
- Alighanem félreértettél, kedvesem. *csóválja meg kicsit a fejét, és mivel eleddig szakállsimogatásra használt kezével épp nem tud mit kezdeni, becsúsztatja azt Dora feneke alá. Máris jobb.*
- Nem a mi esetlegesen születendő utódainkról beszéltem, hanem a Vashegy leendő örököséről. Elfogadom, hogy nemrégiben, esetleg egy-két emberöltővel ezelőtt elegendő lett volna ha megtanul lovagolni, bánni a karddal és felserdülve nem riad vissza attól sem, ha egy nő kell megpocsíkolnia. De a világ változik és változnak a thargok is. Meggyőződésem szerint a jövendő tharg vezérnek olyan nevelésben kell részesülnie, amivel kiműveltebb társaságokban, diplomáciai érintkezések alkalmával sem vall szégyent. És ugyan kitől kaphatná meg ezt?
*Szinte tiszteletlenül biggyeszti le a száját.*
- A szüleitől? Maguk is gyermekek még, és úgy vettem észre, hogy az ő neveltetésük sem sikerült tökéletesre. Vagy - minden nagyrabecsülésem mellett - a nagyúrtól? *megcsóválja a fejét* Nem. Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy a Vashegyen mi ketten vagyunk erre egyedül érdemesek és alkalmasak.
*Közben, szinte szórakozottan nekilát szabad kezével kigombolni Dora blúzát és bár a női hátsók nagy rajongója, e látvány hatására is, no meg Dora keze motozásának hatására, ágaskodni kezd benne valami.*
- És mi lesz ha valakinek most támad kedve hivatalos ügyeit intézni?
*A hirtelen témaváltás a fentebb említettek számlájára írható, a kissé nehezen érthető dünnyögésnek pedig az az oka, hogy mostanra képét a keblek halmai közé dugta. Persze ha Esti lenne az a valaki az ellen nem ágálna, de sokkal esélyesebbnek tartja, hogy valami bugris fogja megzavarni őket. És bár Hubi passziói között a kukkolás előkelő helyen áll, azt messzemenően felháborítónak tartaná ha őket lesnék meg.*
- Vagy éppen ezzel számolsz? *dől kicsit hátra, Dora arcába mosolyogva. És a következő kérdés ellenére saját maga segít a lánynak nadrágja meglazításában, ha esetleg erre szüksége lenne.*
- Mik a terveid arrafelé?
*Eszébe jut, hogy szinte pontosan ugyanígy és ugyanitt ült, amikor Alyo az asztal alá kucorodva szájjal üdvözítette. Például egy ilyen forgatókönyvet roppant érdekesnek és üdvözlendőnek találna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481