Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:56:57
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:56:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
* Hagyja a férfinak, hogy végrehajtsa az udvarias gesztust. A lányt azonban váratlanul éri a férfi bemutatkozása. *
~ Micsoda szerencsém van. ~
- Oh, hát akkor nagyon jó emberbe botlottam bele. * Elmosolyodik, de aztán komoly ábrázattal folytatja: *
- Szeretnék Arthenior mellett a tisztás szélén létrehozni egy kézműves boltot, ahol gyapjúból készült ruhákat is árulnék. Hallottam, hogy Önök foglalkoznak gyapjúval. Mit gondol, volna-e arra lehetőség, hogy az Önök gyapjújából készüljenek ruhák a boltban való eladásra?
* Kicsit ideges, hiszen még nem volt ilyen helyzetben, de kifelé igyekszik nem mutatni izgalmát. Tény, hogy előre kitalált már egy beszédet, de most éles helyzetben mégis teljesen mást mond. ~ Mindegy, a lényeg benne volt. ~ A szappan árulásának lehetőségéről még nem tesz említést, nem akar egyszerre mindent a férfi nyakába sózni. *
* Hagyja a férfinak, hogy végrehajtsa az udvarias gesztust. A lányt azonban váratlanul éri a férfi bemutatkozása. *
~ Micsoda szerencsém van. ~
- Oh, hát akkor nagyon jó emberbe botlottam bele. * Elmosolyodik, de aztán komoly ábrázattal folytatja: *
- Szeretnék Arthenior mellett a tisztás szélén létrehozni egy kézműves boltot, ahol gyapjúból készült ruhákat is árulnék. Hallottam, hogy Önök foglalkoznak gyapjúval. Mit gondol, volna-e arra lehetőség, hogy az Önök gyapjújából készüljenek ruhák a boltban való eladásra?
* Kicsit ideges, hiszen még nem volt ilyen helyzetben, de kifelé igyekszik nem mutatni izgalmát. Tény, hogy előre kitalált már egy beszédet, de most éles helyzetben mégis teljesen mást mond. ~ Mindegy, a lényeg benne volt. ~ A szappan árulásának lehetőségéről még nem tesz említést, nem akar egyszerre mindent a férfi nyakába sózni. *
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:07:43
Üzenet elküldve: 2020-04-15 13:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Lora, Pesti, Bubi//
*Sajnos túl sok igazság van abban, amit Esti visszavágásakor Dora szemébe mond. A hűséget és a bizalmat tényleg nem kárpótolja semmi. Azonban a lánynak meggyőződése, hogy ha valamit válaszolnia kell a kígyó sötételf kérdésére, akkor ebben az egyben talán egyetértenének, sőt, Habrertusra is kiterjeszthetik az igazságot. Bárhogy is fontolgatja, úgy tűnik, egy valami közös bennük, hogy mindhárman a saját érdekeiket érzik előbbre valónak a többiekénél. És ennek megvan a maga szépsége meg hátránya is. Emiatt úgy érzi, nem is tartozik magyarázattal a lánynak, csak összepréseli a száját, és nem felel semmit. Csak akkor veszi fel a beszélgetés fonalát, mikor Esti azt állítja, hogy segített neki – akkor is csak reagál a már megszokott csipkelődésre.*
- Mármint mellettem álltál, miközben pakoltam? Igen, valóban így volt. *Biccent a kancellár felé bájosan mosolyogva, mintegy megnyugtatásképp, hogy ha nagyon szépen írjuk körül, Esti most az egyszer tényleg nem hazudott. Vagy de. Ezután pedig a tudós csak közömbösen nézi, ahogy a lány belefullasztja a kancellárt a bögyeibe, és pillantása nem is féltékenységet, sokkal inkább elfojtott nevetést sugall. Nem teszi szóvá, de folyamatos bámulásával próbálja a sötételf tudtára adni, hogy szegény fickó jobban tud írni, ha hagyják is.
Ami a terveket illeti, próbálja leolvasni társnője arcáról, hogy mire készül, de az arcmimikából nehéz erre következtetni, és sajnos, ahogy korábban szó is volt róla, Dora tényleg nem egy lélekbúvár. Az azonban tetszik neki, hogy felkapta a vizet a megnevezéses részen. Gúnyosan elmosolyodik.*
~ Valamit, ami bizonyítja a tényt, hogy alapjában véve semmivel sem vagy különb nálam. ~ *Ezután a levélre figyel, és elégedett a tartalmával, meg a megnevezéssel is. Különösen jól hangzik az Arthenior és Amon közötti remek viszony. Habrertus megfogalmazásában már egészen úgy tűnik, mintha valóban létezne ilyesmi. Aztán valami bájos dolog történik: a kancellár felajánlja, hogy a maradék helyre azt írnak, amit akarnak, ezzel szabad kezet adva a két „rendkívüli nagykövetnek”. Dora felnevet, furcsának tűnhet a jelenet, de egyszerűen a gondolat, hogy a férfi rájuk bízza magát, _rájuk_, nagyon mulattató.*
- Jaj, Habrertus. *Mondja az elf, és megsimogatja a férfi karját, őszinte szeretettel.* Kívánom, hogy vigyázz magadra. Más, hozzánk hasonlóan kétes hölgyeknek ne ossz ilyen papírt, amíg távol vagyunk, rendben? *Kacsint rá huncutul. Ha másnak sincs ellenvetése, neki sem akad, és elteszi a levelet más, féltve őrzött feljegyzései közé a ruhájában, feláll, és csatlakozik a pohárköszöntőhöz a maga borával.*
- Legyen úgy. A sikerre!
*Ha teheti, még koccint is az egybegyűltekkel, majd kortyol a finom nedűből, aztán csak lötyögteti az italt, és nézi, ahogy az utolsó korty az edény falára kapaszkodik, majd lecsorog lassan. Gondolatai már távol járnak, Artheniorban, azon a helyen, amelyet jó ideig otthonának tekintett, mielőtt Amon vált azzá. Furcsa helyzet, és a viszontlátás még különösebb lesz. Mélázásából a kinti zajok ébresztik fel, valakik ugyanis szóba elegyednek a folyosón. Már kár lenne erről beszélgetni, úgyis hallanák. Felhajtja az utolsó kortyot.*
- Minden jót. *Mondja, a fejfedőjéért és a cókmókjáért nyúl, és Habrertushoz lép. Egy gyengéd csókot hint az ajkára, búcsúzóul.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Ha Esti is menne, Dora lép ki először a folyosóra, és megnézi magának a két érkezőt. Nem ismerősek neki, ezért csak kalapja karimáját megérintve biccent feléjük egy aprót, majd a vállára vetett batyujával távozik.*
*Sajnos túl sok igazság van abban, amit Esti visszavágásakor Dora szemébe mond. A hűséget és a bizalmat tényleg nem kárpótolja semmi. Azonban a lánynak meggyőződése, hogy ha valamit válaszolnia kell a kígyó sötételf kérdésére, akkor ebben az egyben talán egyetértenének, sőt, Habrertusra is kiterjeszthetik az igazságot. Bárhogy is fontolgatja, úgy tűnik, egy valami közös bennük, hogy mindhárman a saját érdekeiket érzik előbbre valónak a többiekénél. És ennek megvan a maga szépsége meg hátránya is. Emiatt úgy érzi, nem is tartozik magyarázattal a lánynak, csak összepréseli a száját, és nem felel semmit. Csak akkor veszi fel a beszélgetés fonalát, mikor Esti azt állítja, hogy segített neki – akkor is csak reagál a már megszokott csipkelődésre.*
- Mármint mellettem álltál, miközben pakoltam? Igen, valóban így volt. *Biccent a kancellár felé bájosan mosolyogva, mintegy megnyugtatásképp, hogy ha nagyon szépen írjuk körül, Esti most az egyszer tényleg nem hazudott. Vagy de. Ezután pedig a tudós csak közömbösen nézi, ahogy a lány belefullasztja a kancellárt a bögyeibe, és pillantása nem is féltékenységet, sokkal inkább elfojtott nevetést sugall. Nem teszi szóvá, de folyamatos bámulásával próbálja a sötételf tudtára adni, hogy szegény fickó jobban tud írni, ha hagyják is.
Ami a terveket illeti, próbálja leolvasni társnője arcáról, hogy mire készül, de az arcmimikából nehéz erre következtetni, és sajnos, ahogy korábban szó is volt róla, Dora tényleg nem egy lélekbúvár. Az azonban tetszik neki, hogy felkapta a vizet a megnevezéses részen. Gúnyosan elmosolyodik.*
~ Valamit, ami bizonyítja a tényt, hogy alapjában véve semmivel sem vagy különb nálam. ~ *Ezután a levélre figyel, és elégedett a tartalmával, meg a megnevezéssel is. Különösen jól hangzik az Arthenior és Amon közötti remek viszony. Habrertus megfogalmazásában már egészen úgy tűnik, mintha valóban létezne ilyesmi. Aztán valami bájos dolog történik: a kancellár felajánlja, hogy a maradék helyre azt írnak, amit akarnak, ezzel szabad kezet adva a két „rendkívüli nagykövetnek”. Dora felnevet, furcsának tűnhet a jelenet, de egyszerűen a gondolat, hogy a férfi rájuk bízza magát, _rájuk_, nagyon mulattató.*
- Jaj, Habrertus. *Mondja az elf, és megsimogatja a férfi karját, őszinte szeretettel.* Kívánom, hogy vigyázz magadra. Más, hozzánk hasonlóan kétes hölgyeknek ne ossz ilyen papírt, amíg távol vagyunk, rendben? *Kacsint rá huncutul. Ha másnak sincs ellenvetése, neki sem akad, és elteszi a levelet más, féltve őrzött feljegyzései közé a ruhájában, feláll, és csatlakozik a pohárköszöntőhöz a maga borával.*
- Legyen úgy. A sikerre!
*Ha teheti, még koccint is az egybegyűltekkel, majd kortyol a finom nedűből, aztán csak lötyögteti az italt, és nézi, ahogy az utolsó korty az edény falára kapaszkodik, majd lecsorog lassan. Gondolatai már távol járnak, Artheniorban, azon a helyen, amelyet jó ideig otthonának tekintett, mielőtt Amon vált azzá. Furcsa helyzet, és a viszontlátás még különösebb lesz. Mélázásából a kinti zajok ébresztik fel, valakik ugyanis szóba elegyednek a folyosón. Már kár lenne erről beszélgetni, úgyis hallanák. Felhajtja az utolsó kortyot.*
- Minden jót. *Mondja, a fejfedőjéért és a cókmókjáért nyúl, és Habrertushoz lép. Egy gyengéd csókot hint az ajkára, búcsúzóul.*
//Kint//
//Tizio, Czer//
*Ha Esti is menne, Dora lép ki először a folyosóra, és megnézi magának a két érkezőt. Nem ismerősek neki, ezért csak kalapja karimáját megérintve biccent feléjük egy aprót, majd a vállára vetett batyujával távozik.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:39:16
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:39:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziot nem eresztik be olyan gyorsan a kancelláriára, mint azt elvárta volna, emiatt pedig bosszús, ingerültsége azonban nem ül az arcára, mert az ugyanolyan kifejezéstelen, mint máskor. ~Lassú, vén kecske. Haza kéne húznom a picsába.~ Böstörög magában, de mégsem indul el kifelé, mert a húga ügyét nem hagyhatja elrendezetlenül, mellkasa előtt összefont karokkal vár a kancellária ajtaja melletti falnak dőlve, egyik kezével kifogástalanul megkötött nyakkendőjéről kisimít egy képzelt gyűrődést, de nem törődik vele sokat, fejét is hátradönti a falhoz, tartása egyszerre lezser és mégis büszke. ~Faszért ilyen lassú ez a tetves kecske?!~ Sokféle jelzővel illeti Habrertust gondolatban, de egyik sem olyan, amivel az ember fia a leendő sógorára gondol. ~Inkább a kecske kefélje a húgom, mint az a fogatlan barbár, Waldran.~ Tizio annyira elmerül a saját gondolataiban, hogy nem figyel arra, hogy valaki belesétál magányos várakozásába, egyébként ritkán zavarják meg mások, mivel nemigen törődik másokkal, különösen nem olyanokkal, akikkel nincsen ügye. De ez a nő (lány?) megszólítja, így Tizio kék pillantása felé fordul, arcán nem látszik, hogy mennyire gyűlöli a gondolatot, hogy el kell csevegjen valakivel. ~Hogy milyen lepcses pofája van annak a kibaszott elfnek.~ Tizio egyébként kifogástalan úriember, ezért meghajol a nő előtt, a kezét is nyújtja a nőé felé, hogy egy tökéletes kézcsókot adjon neki, ha a nőnek nincs ellenére, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét. Tökéletes úriember, hibátlan kézcsók, nem is gondolná senki, hogy mennyire gyűlöl másokkal kommunikálni és mennyire gyűlöli azt, ha megzavarják.*
- Tizio d'Aquista vagyok, hölgyem. Ön pedig...? ~Ha le akarnál cidázni, akkor sajnos vissza kell utasítanom.~ Miben segíthetek?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziot nem eresztik be olyan gyorsan a kancelláriára, mint azt elvárta volna, emiatt pedig bosszús, ingerültsége azonban nem ül az arcára, mert az ugyanolyan kifejezéstelen, mint máskor. ~Lassú, vén kecske. Haza kéne húznom a picsába.~ Böstörög magában, de mégsem indul el kifelé, mert a húga ügyét nem hagyhatja elrendezetlenül, mellkasa előtt összefont karokkal vár a kancellária ajtaja melletti falnak dőlve, egyik kezével kifogástalanul megkötött nyakkendőjéről kisimít egy képzelt gyűrődést, de nem törődik vele sokat, fejét is hátradönti a falhoz, tartása egyszerre lezser és mégis büszke. ~Faszért ilyen lassú ez a tetves kecske?!~ Sokféle jelzővel illeti Habrertust gondolatban, de egyik sem olyan, amivel az ember fia a leendő sógorára gondol. ~Inkább a kecske kefélje a húgom, mint az a fogatlan barbár, Waldran.~ Tizio annyira elmerül a saját gondolataiban, hogy nem figyel arra, hogy valaki belesétál magányos várakozásába, egyébként ritkán zavarják meg mások, mivel nemigen törődik másokkal, különösen nem olyanokkal, akikkel nincsen ügye. De ez a nő (lány?) megszólítja, így Tizio kék pillantása felé fordul, arcán nem látszik, hogy mennyire gyűlöli a gondolatot, hogy el kell csevegjen valakivel. ~Hogy milyen lepcses pofája van annak a kibaszott elfnek.~ Tizio egyébként kifogástalan úriember, ezért meghajol a nő előtt, a kezét is nyújtja a nőé felé, hogy egy tökéletes kézcsókot adjon neki, ha a nőnek nincs ellenére, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét. Tökéletes úriember, hibátlan kézcsók, nem is gondolná senki, hogy mennyire gyűlöl másokkal kommunikálni és mennyire gyűlöli azt, ha megzavarják.*
- Tizio d'Aquista vagyok, hölgyem. Ön pedig...? ~Ha le akarnál cidázni, akkor sajnos vissza kell utasítanom.~ Miben segíthetek?
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:12:12
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:12:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
* Czer kissé elmélázva érkezik Radkraalba. Az út során végigbámulta a tájat, s nagyon tetszett is neki a látvány. Most azonban visszarángatja gondolatait, hiszen már lassan kezdődik az ügyintézés. Az ajtóban megpillant egy magas, széles vállú, fekete hajú férfit. ~ Lehet, hogy ő az egyik d'aquista? Mindjárt kiderül? ~ Oda is lép hozzá, s illedelmesen megszólítja: *
- Szép jó napot, uram. A d'aquistákat keresem. Tudna segíteni nekem?
* Bízik benne, hogy a férfi majd tud segíteni, s akkor nem kell feleslegesen zargatnia a kancellárt. *
* Czer kissé elmélázva érkezik Radkraalba. Az út során végigbámulta a tájat, s nagyon tetszett is neki a látvány. Most azonban visszarángatja gondolatait, hiszen már lassan kezdődik az ügyintézés. Az ajtóban megpillant egy magas, széles vállú, fekete hajú férfit. ~ Lehet, hogy ő az egyik d'aquista? Mindjárt kiderül? ~ Oda is lép hozzá, s illedelmesen megszólítja: *
- Szép jó napot, uram. A d'aquistákat keresem. Tudna segíteni nekem?
* Bízik benne, hogy a férfi majd tud segíteni, s akkor nem kell feleslegesen zargatnia a kancellárt. *
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-14 08:39:13
Üzenet elküldve: 2020-04-14 08:39:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
*Tizionak a kapuban nem kell átesnie semmiféle meózáson, így ő napszaknak megfelelő köszönés után már be is jut a városba. ~Na hol is az a hülye, vén kecske.~ Az első pillanattól zsigeri ellenérzései vannak Habrertusszal kapcsolatban, bezzeg Briwal menten odavolt érte, Tizioval bárki nehezen kedvelteti meg magát, de ez Tizio hibája, ugyanis utálja az embereket (elfeket, törpéket, minden fajt, kivétel nélkül) és nehezen is találja velük a közös hangot. Ezért is van itt, mert úgy érzi, hogy ő már kevés a húgához. ~Apánk is kevés volt, meg négy fivér is kevés volt.~ Ephemiának pedig irányításra lenne szüksége, mert irányítás nélkül hajlamos ostobaságokat tenni. ~Az az a hülye íjász.~ Tizio egyetlen kicsi húgáról van szó, neki pedig a legjobbat akarja. ~Nem fogsz örülni, húgi, de ez a te érdeked, senki másé.~
A kancellária Tizio nem tör be engedély nélkül, hiszen talpig úriember, ez a talpig úriember pedig kifogástalan öltözékben áll a kancellária ajtaja előtt, hogy bekopogjon, majd türelmesen kivárja míg beeresztik. ~Hülye kecske. De még mindig a legjobb alternatíva egy ostoba leány korában tartására.~*
*Tizionak a kapuban nem kell átesnie semmiféle meózáson, így ő napszaknak megfelelő köszönés után már be is jut a városba. ~Na hol is az a hülye, vén kecske.~ Az első pillanattól zsigeri ellenérzései vannak Habrertusszal kapcsolatban, bezzeg Briwal menten odavolt érte, Tizioval bárki nehezen kedvelteti meg magát, de ez Tizio hibája, ugyanis utálja az embereket (elfeket, törpéket, minden fajt, kivétel nélkül) és nehezen is találja velük a közös hangot. Ezért is van itt, mert úgy érzi, hogy ő már kevés a húgához. ~Apánk is kevés volt, meg négy fivér is kevés volt.~ Ephemiának pedig irányításra lenne szüksége, mert irányítás nélkül hajlamos ostobaságokat tenni. ~Az az a hülye íjász.~ Tizio egyetlen kicsi húgáról van szó, neki pedig a legjobbat akarja. ~Nem fogsz örülni, húgi, de ez a te érdeked, senki másé.~
A kancellária Tizio nem tör be engedély nélkül, hiszen talpig úriember, ez a talpig úriember pedig kifogástalan öltözékben áll a kancellária ajtaja előtt, hogy bekopogjon, majd türelmesen kivárja míg beeresztik. ~Hülye kecske. De még mindig a legjobb alternatíva egy ostoba leány korában tartására.~*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:20:34
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:20:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lora, Pesti, Bubi//
*Valahogy feszélyezi amikor Esti a háta mögé kerül, de nem szól egy szót sem. Sokkal jobban szeret ő mások háta mögé kerülni a szó szoros, és átvitt értelmében is. Nyájas mosollyal hallgatja végig Dora mondandóját, amiben ő nem vél felfedezni nagy ostobaságot. Pontosabban nem nagyobbat, mint Estiében.*
- Ugyan, kedvesem. *mosolyodik el, és köszönetképpen biccent egyet a borért* Nem tartanám szerencsésnek ha anyagi jellegű kérdések bármilyen formában is papírra vétetnének. Elvégre mind tudjuk, hogy az aranyakat megvesztegetésnek is szánjuk, az ilyesmit meg nem célszerű írásba foglalni.
*Bár szokásához híven igyekezett óvatosan fogalmazni, mégis akár letorkolásnak is lehetne ezt érezni. Ezen pedig úgy próbál tompítani, hogy Estinek is odaszúr egyet finoman. Elvégre még a szája széle is megrándult a jelenlegi szó hallatán.*
- Belevehetjük, bár kevés értelmét látom. Akár a nagyúr, akár a kisasszony arra az egyébként téves következtetésre jutna, hogy elsősorban saját érdekeinket és csak másodsorban a Vashegyét képviselve járunk el, akkor ez az írás aligha mentene minket. Ugyanígy az artheniori előljárók is joggal mondhatják, hogy egy Vashegyen kiállított papírrongy nem írhatja felül a városuk törvényeit.
*Kis gondolkodás és egy korty bor után folytatja.*
- Mindazonáltal nem teljesen haszontalan. Egyszerűbb lelkeket megtéveszthet és adott esetben ez is elégséges lehet.
*Bólint egyet és írni kezd, fennhangon mondva amit papírra vet. Dora és Esti a Vashegyi Kancellária felhatalmazására járnak el, a Vashegy képviseletében, amit tesznek az a Vashegy akaratával egyezik. Megilleti őket mind ama jog ami a követségben járóknak kijár és az Arthenior valamint a Vashegy között fennálló jó viszony alapján és annak megtartása érdekében az artheniori hivatalosságokat együttműködésre kéri fel. Dora és Esti e felhatalmazás alapján feladatuk végrehajtásához saját belátásuk szerint járhatnak el, a törvények betartása mellett. Itt persze somolyog, hiszen pontosan tudja, hogy ez csak szóvirág, egyes aggodalmaskodó lelkek megnyugtatására szolgálhat, hiszen ha a szükség úgy hozza, aligha fognak habozni megszegni a törvényeket. Az írásban mindkét társát a Vashegy rendkívüli nagyköveteinek címzi, aztán el is látja a Vashegyi Kancellária pecsétjével.*
- Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy mostanra már megtanultad utánozni a kézírásom. *vigyorog Dorára és a szöveg vége, valamint a pecsét közötti jó fél arasznyi szabad helyre bök.*
- Könnyen előfordulhatnak olyan helyzetek, melyekkel előre nem számolhattunk. Ha így lenne, bízom a kreativitásotokban és helyzetfelismerő képességetekben!
*Ez kicsit rizikós is lehet, hiszen ha a lányok őt is ki akarják játszani, ezzel adut adhat a kezükbe. Már csak ezért sem említette a saját nevét sehol sem az irományban.*
- Akkor hát... *áll fel és lép ki az asztal mögül, kezébe véve poharát* Biztos vagyok benne, hogy excellenciátok ugyanolyan híven fogja szolgálni a Vashegyet küldetése során, mint eddig és sikerrel fogtok járni. Fohászkodni fogok az istenekhez, hogy segítsenek titeket.
*Természetesen ha kérdés, kérés, észrevétel lenne még, azt meghallgatja, egyebekben a kis pohárköszöntőt úgy is lehet értelmezni, hogy a maga részéről kis tervük ezen részét lezártnak tekinti.*
*Valahogy feszélyezi amikor Esti a háta mögé kerül, de nem szól egy szót sem. Sokkal jobban szeret ő mások háta mögé kerülni a szó szoros, és átvitt értelmében is. Nyájas mosollyal hallgatja végig Dora mondandóját, amiben ő nem vél felfedezni nagy ostobaságot. Pontosabban nem nagyobbat, mint Estiében.*
- Ugyan, kedvesem. *mosolyodik el, és köszönetképpen biccent egyet a borért* Nem tartanám szerencsésnek ha anyagi jellegű kérdések bármilyen formában is papírra vétetnének. Elvégre mind tudjuk, hogy az aranyakat megvesztegetésnek is szánjuk, az ilyesmit meg nem célszerű írásba foglalni.
*Bár szokásához híven igyekezett óvatosan fogalmazni, mégis akár letorkolásnak is lehetne ezt érezni. Ezen pedig úgy próbál tompítani, hogy Estinek is odaszúr egyet finoman. Elvégre még a szája széle is megrándult a jelenlegi szó hallatán.*
- Belevehetjük, bár kevés értelmét látom. Akár a nagyúr, akár a kisasszony arra az egyébként téves következtetésre jutna, hogy elsősorban saját érdekeinket és csak másodsorban a Vashegyét képviselve járunk el, akkor ez az írás aligha mentene minket. Ugyanígy az artheniori előljárók is joggal mondhatják, hogy egy Vashegyen kiállított papírrongy nem írhatja felül a városuk törvényeit.
*Kis gondolkodás és egy korty bor után folytatja.*
- Mindazonáltal nem teljesen haszontalan. Egyszerűbb lelkeket megtéveszthet és adott esetben ez is elégséges lehet.
*Bólint egyet és írni kezd, fennhangon mondva amit papírra vet. Dora és Esti a Vashegyi Kancellária felhatalmazására járnak el, a Vashegy képviseletében, amit tesznek az a Vashegy akaratával egyezik. Megilleti őket mind ama jog ami a követségben járóknak kijár és az Arthenior valamint a Vashegy között fennálló jó viszony alapján és annak megtartása érdekében az artheniori hivatalosságokat együttműködésre kéri fel. Dora és Esti e felhatalmazás alapján feladatuk végrehajtásához saját belátásuk szerint járhatnak el, a törvények betartása mellett. Itt persze somolyog, hiszen pontosan tudja, hogy ez csak szóvirág, egyes aggodalmaskodó lelkek megnyugtatására szolgálhat, hiszen ha a szükség úgy hozza, aligha fognak habozni megszegni a törvényeket. Az írásban mindkét társát a Vashegy rendkívüli nagyköveteinek címzi, aztán el is látja a Vashegyi Kancellária pecsétjével.*
- Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy mostanra már megtanultad utánozni a kézírásom. *vigyorog Dorára és a szöveg vége, valamint a pecsét közötti jó fél arasznyi szabad helyre bök.*
- Könnyen előfordulhatnak olyan helyzetek, melyekkel előre nem számolhattunk. Ha így lenne, bízom a kreativitásotokban és helyzetfelismerő képességetekben!
*Ez kicsit rizikós is lehet, hiszen ha a lányok őt is ki akarják játszani, ezzel adut adhat a kezükbe. Már csak ezért sem említette a saját nevét sehol sem az irományban.*
- Akkor hát... *áll fel és lép ki az asztal mögül, kezébe véve poharát* Biztos vagyok benne, hogy excellenciátok ugyanolyan híven fogja szolgálni a Vashegyet küldetése során, mint eddig és sikerrel fogtok járni. Fohászkodni fogok az istenekhez, hogy segítsenek titeket.
*Természetesen ha kérdés, kérés, észrevétel lenne még, azt meghallgatja, egyebekben a kis pohárköszöntőt úgy is lehet értelmezni, hogy a maga részéről kis tervük ezen részét lezártnak tekinti.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:02:33
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:02:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lora, Pesti, Bubi//
- Van, akiért megéri azt is bevállalni... *suttogja sejtelmesen, bár ajkának enyhe felfelé rándulásából Dora érezheti, szokás szerint csak tréfál vele, és természetesen egyáltalán nem rá gondol*
- Azt hiszem, félreértettél, kedvesem... *neveti el magát kissé, ahogy a lány tovább folytatja az önfényezést* Lehet, hogy a halottakat te ismered a legjobban, de, már megbocsáss a kifejezésért, a haldoklókról szánalmasan keveset tudsz. Attól még, hogy ismered a test minden apró részét, a lélek rezdüléseiről fogalmad sincs... és néha egy régi hiba örökre megpecsételi a sorsod. Ha egyszer eljátszottad az esélyed, nem lesz mit ajánlanod cserébe. A hűséget és a bizalmat nem kárpótolja semmi... Mondd csak, Dora, te kihez vagy hűséges? *néz mélyen a lány szemébe, még mindig olyan közel hajolva hozzá, hogy az elf szinte érezheti a bőrén a leheletét, csak akkor húzódik kissé visszább, mikor meghallja a folyosóról a feléjük közelítő lépteket. ~Még hogy azt teszed, amit te akarsz... milyen naiv!~ mosolyog magában az iménti kis beszélgetésükön, míg Habrertus érkezésére vár*
- Ugyan, ilyesmiről szó sincs. *rázza meg kissé a fejét, széles mosolyt eresztve meg a kancellár felé, mikor a férfi belép a szobába* Különben is, hasznosan töltöttük a várakozás perceit... segítettem felkészülni Dorának az útra, nem igaz? *folytatja tovább a csevegést, miközben belül kaján örömmel nézi, ahogy a kancellár egyszerű kiszolgáló személyzetté fokozza le a lányt*
- Köszönöm. *hálálkodik felsőbbségteljes mosollyal, ahogy az ő poharába is megérkezik a várva várt bor. Hozzá van már szokva, hogy kiszolgálják őt, de az, hogy ezúttal Dora teszi ezt meg, külön elégedettséggel tölti el* És köszönjük a jó tanácsokat is! *biccenti meg a fejét kissé Habrertus felé, miközben a pohárral a kezében feláll, és a kancellár asztalát megkerülve a férfi háta mögé sétál, egyik kezével a szék háttámlájára, másikkal az asztalra támaszkodva, hogy segítsen a levélírásban, hacsak Habrertusnak nincs ellenére. Már éppen nyílnának is telt ajkai, hogy részletezzék a meghatalmazás szövegét, ám Dora, régi jó szokása szerint, megint előbb beszél, mint gondolkodna, ráadásul csupa irdatlan nagy ostobaságot. ~Így sokkal nehezebb lesz olyan irányba terelni a dolgokat, mint szeretném!~ sóhajt fel magában, egy pillanatra ismét csak elgondolkodva rajta, vajon miért is kell neki ezt a koloncot magával cipelnie. Míg a lány beszél, legsötétebb pillantásait küldi felé, remélve, hogy az elf megérti a jelentését, és befogja végre azt a lepcses száját, miközben gondolatban előbb a saját, majd inkább Dora fejét veri egy képzeletbeli falba*
- Természetesen van ötletünk rá, már ha a Vashegy jelenlegi vezetője hajlandó megfontolni ilyen szerény személyek tanácsát. *duruzsolja a kancellárnak, enyhén megnyomva a jelenlegi szót, miközben agyában egymást kergetik az ötletek, hogyan is vágja ki magát ebből a helyzetből, amibe Dora meggondolatlan szavai sodorták*
- A kedves írnok kisasszonynak igaza van, mivel nem tudjuk, mi vár ránk pontosan, jobb lenne, ha megpróbálnánk kerülni a konkrétumokat. Valami olyasmire gondoltam, miszerint ezen levél tulajdonosai a Kancellária képviseletében, annak felhatalmazásával és jóváhagyásával járnak el Kagaenae kisasszony ügyében, így e célból végrehajtott intézkedéseikkel kapcsolatban se magyarázattal nem tartoznak, se felelősségre nem vonhatóak a Vashegy, valamint Arthenior városának vezetősége által. *veti fel, mintha csak most hirtelen jutott volna eszébe az egész* Az anyagiakat illető részhez én a magam részéről nem ragaszkodom, elvégre az se teljes mértékben tükrözi a valóságot, de ha ti szeretnétek beleírni, részemről nincs akadálya. *teszi hozzá jóindulatú mosollyal, hiszen elvégre nem olyan szigorú és számító ő, mint amilyennek tűnik, vagy legalábbis igyekszik ezt a látszatot kelteni*
- És mégis milyen megnevezésre gondoltál? *pillant a kancellárról Dorára, mintha nemcsak a férfi írná egyedül a levelet, hanem közös alkotásuk lenne* A kancellár megbízott képviselői? Hűséges segítői? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét az újabb felesleges és ostoba kívánságot hallva, de már nem tud mit tenni, ha Dorára hirtelen rátört a cseveghetnék. ~Mit szeretnél, az istenekre? Mit írjon oda? Tüzes szeretői? Az írnoka vagy és kész, mit kell ezen annyit pattogni? Dolgozz meg érte, ha több akarsz lenni!~ vágná legszívesebben a lány képébe, de nem akarja ilyen közel a célhoz lerombolni, amit eddig felépített, így inkább türelmesen vár a kancellár válaszára, arcára a szokásos műmosolyt erőltetve, ami elrejti érzelmeit és gondolatait.*
- Van, akiért megéri azt is bevállalni... *suttogja sejtelmesen, bár ajkának enyhe felfelé rándulásából Dora érezheti, szokás szerint csak tréfál vele, és természetesen egyáltalán nem rá gondol*
- Azt hiszem, félreértettél, kedvesem... *neveti el magát kissé, ahogy a lány tovább folytatja az önfényezést* Lehet, hogy a halottakat te ismered a legjobban, de, már megbocsáss a kifejezésért, a haldoklókról szánalmasan keveset tudsz. Attól még, hogy ismered a test minden apró részét, a lélek rezdüléseiről fogalmad sincs... és néha egy régi hiba örökre megpecsételi a sorsod. Ha egyszer eljátszottad az esélyed, nem lesz mit ajánlanod cserébe. A hűséget és a bizalmat nem kárpótolja semmi... Mondd csak, Dora, te kihez vagy hűséges? *néz mélyen a lány szemébe, még mindig olyan közel hajolva hozzá, hogy az elf szinte érezheti a bőrén a leheletét, csak akkor húzódik kissé visszább, mikor meghallja a folyosóról a feléjük közelítő lépteket. ~Még hogy azt teszed, amit te akarsz... milyen naiv!~ mosolyog magában az iménti kis beszélgetésükön, míg Habrertus érkezésére vár*
- Ugyan, ilyesmiről szó sincs. *rázza meg kissé a fejét, széles mosolyt eresztve meg a kancellár felé, mikor a férfi belép a szobába* Különben is, hasznosan töltöttük a várakozás perceit... segítettem felkészülni Dorának az útra, nem igaz? *folytatja tovább a csevegést, miközben belül kaján örömmel nézi, ahogy a kancellár egyszerű kiszolgáló személyzetté fokozza le a lányt*
- Köszönöm. *hálálkodik felsőbbségteljes mosollyal, ahogy az ő poharába is megérkezik a várva várt bor. Hozzá van már szokva, hogy kiszolgálják őt, de az, hogy ezúttal Dora teszi ezt meg, külön elégedettséggel tölti el* És köszönjük a jó tanácsokat is! *biccenti meg a fejét kissé Habrertus felé, miközben a pohárral a kezében feláll, és a kancellár asztalát megkerülve a férfi háta mögé sétál, egyik kezével a szék háttámlájára, másikkal az asztalra támaszkodva, hogy segítsen a levélírásban, hacsak Habrertusnak nincs ellenére. Már éppen nyílnának is telt ajkai, hogy részletezzék a meghatalmazás szövegét, ám Dora, régi jó szokása szerint, megint előbb beszél, mint gondolkodna, ráadásul csupa irdatlan nagy ostobaságot. ~Így sokkal nehezebb lesz olyan irányba terelni a dolgokat, mint szeretném!~ sóhajt fel magában, egy pillanatra ismét csak elgondolkodva rajta, vajon miért is kell neki ezt a koloncot magával cipelnie. Míg a lány beszél, legsötétebb pillantásait küldi felé, remélve, hogy az elf megérti a jelentését, és befogja végre azt a lepcses száját, miközben gondolatban előbb a saját, majd inkább Dora fejét veri egy képzeletbeli falba*
- Természetesen van ötletünk rá, már ha a Vashegy jelenlegi vezetője hajlandó megfontolni ilyen szerény személyek tanácsát. *duruzsolja a kancellárnak, enyhén megnyomva a jelenlegi szót, miközben agyában egymást kergetik az ötletek, hogyan is vágja ki magát ebből a helyzetből, amibe Dora meggondolatlan szavai sodorták*
- A kedves írnok kisasszonynak igaza van, mivel nem tudjuk, mi vár ránk pontosan, jobb lenne, ha megpróbálnánk kerülni a konkrétumokat. Valami olyasmire gondoltam, miszerint ezen levél tulajdonosai a Kancellária képviseletében, annak felhatalmazásával és jóváhagyásával járnak el Kagaenae kisasszony ügyében, így e célból végrehajtott intézkedéseikkel kapcsolatban se magyarázattal nem tartoznak, se felelősségre nem vonhatóak a Vashegy, valamint Arthenior városának vezetősége által. *veti fel, mintha csak most hirtelen jutott volna eszébe az egész* Az anyagiakat illető részhez én a magam részéről nem ragaszkodom, elvégre az se teljes mértékben tükrözi a valóságot, de ha ti szeretnétek beleírni, részemről nincs akadálya. *teszi hozzá jóindulatú mosollyal, hiszen elvégre nem olyan szigorú és számító ő, mint amilyennek tűnik, vagy legalábbis igyekszik ezt a látszatot kelteni*
- És mégis milyen megnevezésre gondoltál? *pillant a kancellárról Dorára, mintha nemcsak a férfi írná egyedül a levelet, hanem közös alkotásuk lenne* A kancellár megbízott képviselői? Hűséges segítői? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét az újabb felesleges és ostoba kívánságot hallva, de már nem tud mit tenni, ha Dorára hirtelen rátört a cseveghetnék. ~Mit szeretnél, az istenekre? Mit írjon oda? Tüzes szeretői? Az írnoka vagy és kész, mit kell ezen annyit pattogni? Dolgozz meg érte, ha több akarsz lenni!~ vágná legszívesebben a lány képébe, de nem akarja ilyen közel a célhoz lerombolni, amit eddig felépített, így inkább türelmesen vár a kancellár válaszára, arcára a szokásos műmosolyt erőltetve, ami elrejti érzelmeit és gondolatait.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-12 23:17:23
Üzenet elküldve: 2020-04-12 23:17:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Ora, Hesti, Dubi//
*Valamiért Esti még mindig Fintről meg a férfias bájairól karattyol, Dora pedig szivacsként szívja magába a szükséges információkat, hogy bármikor visszaélhessen a megszerzett tudással és bizalommal. Amúgy nem fűz hozzá kommentárt, csak gúnyosan a sötételfre mosolyog, hogy éreztesse vele, tisztában van a köztük lévő kémiával, látta, milyen szenvedélyesen elcsevegtek ketten. Meg az a kézcsók!
Ezután az útjuk a Radkraalba vezet, amit Dora egyből be is vesz, rendezkedni kezd. Kis színielőadása után valami jobbat vár Estitől, de a lány pimaszul visszavág. A kalapos, most kalaptalan tudós komolyan eltöpreng azon, hogy társnőjének mi lehet a problémája, mikor a legnagyobb hatalom, a halál feletti hatalmát kezdi előtte fitogtatni, hiszen mindennek van egy határa, és aki ezen átlép, az valószínűleg már eleve kattos. Vizsgálódó pillantását mélyen Estiére szegezi, és még akkor se rezzen össze, mikor ujja megérinti az ajkait. A jelenet Relaelre emlékezteti, de nem érez semmit, akkor sem tette, amikor az elf lány megcsókolta. Csak a gúny, a visszavágás öröme kezd benne szétterjedni, hiszen moderálhatja a viselkedését, amíg muszáj, de ezek a megsemmisítő szavak kikívánkoznak belőle. Szenvtelenül mosolyog Estire, pillantása rideg, vizsgálódó, szinte már hátborzongató.*
- Az lehet, hogy a veszéllyel nem sok dolgom volt, persze, ha eltekintünk a pestisjárványtól. Ami egyébként szájról szájra is terjed ám. *Vélekedik félvállról.* De én ismerem a legjobban a halált magát, minden kellemetlenségével, mocskával és szagával együtt. Sokaknak kotorásztam már a hasában, hogy tudjam, pontosan hova kell döfni a kést, hogy végleg elhallgasson. És megtanultam azt is, hogyan védjem meg a saját életemet, ha kell. Csak jól kell alkudni. Pénz, a tested, mindenre akad vevő. A halál egy kockajáték, és amíg el nem jön az ideje, azt teszek, amit _én_ akarok. *Jegyzi meg, és úgy gondolja, ennyi idő után már el tudja hinni volt szeretője, Rodario szavait, hiszen ő volt az, aki a halállal játszott macskaegér játékot. Dorát nem is igazán izgatja, végül feldobta-e a talpát a fickó, hiszen a játékban sem a győzelem a lényeg, nemde?
Amikor a kancellár belép, a lány pillantása megolvad, mint a vaj, és szinte olvasni lehet róla, hogy kedveli Habrertust. Hiányozni fog neki, ez egyszer biztos.*
- Inni nem volt alkalom, csak pakolgattam. *Mutat a lány a mellette heverő batyujára, ami majd Bors nyergére kerül, ha eljött az ideje. Persze kérni sem kell, Dora tölt a kancellárnak, majd egy jelentőségteljes pillantással Estinek is, végül pedig nem marad más, mint a saját itókája. Azonban még nem nyúl hozzá, mivel a levélre terelődik a szó. Habrertus okos példánya a természetnek, meg kell hagyni, mert ő maga veszi a kezébe a kalamárist. Nincs is művészibb abban, mint hogy egyikük sem bízik a másikban, mégis együtt szoktak fürdeni. Ez ám a csapat!*
- Egyértelmű. *Dől hátra a lány kényelmesen a székében a kérdésre. Úgy dönt, hogy ha már lapok, ő az egyszerű logikát választja.* Mindenképpen fel kell benne tüntetni, hogy a Kancellária nevében járunk el, követként. Így nem is feltétlenül a kancellárra terelődik minden felelősség és gyanú, de a követek is védelmet élveznek… Nos… egy ideális világban, amit a fejemben néha elképzelek ehelyett. *Vigyorodik el.* Talán a küldetésünk mibenlétét, még névleg is, fölösleges lenne viszont papíron kikötni, hiszen könnyebben a szavunkon foghatnak, ha nem a leírtaknak megfelelően járunk el. Márpedig nem annak megfelelően fogunk, ugyebár. Elég árnyaltan fogalmazni, diplomáciai célok, ilyesmi. *Teszi hozzá némi töprengés után, és cinkosan végighordozza pillantását a jelenlévőkön.*
- Ami még eszembe jut, és szerintem érdemes lenne feltétlenül hozzátennünk, hogy anyagi kérdésekben nem vagyunk érdekeltek. Nehogy valaki azt higgye, hogy pénzzel megtömött zsebbel érkeztünk, és minden egyes hőst megjutalmazunk, aki csak azt állítja, hogy Kagaenae szívességgel tartozik neki. Én nem leszek bankár, mert akkor előbb kirabolnak.
*Aztán hirtelen még beugrik neki valami. Ennek örömére már kortyol a borából, és lötykölve azt magyaráz, mint valami úrnőcske.*
- Ó, igen. És valami hangzatos elnevezést kérek. Több akarok lenni, mint „a kancellár írnoka”, nehogy már azt higgyék, valami pennafaragó mihaszna vagyok. Lepj meg. *Mondja, bizalmasan, Habrertus karjára téve a kezét. Kíváncsi rá, mit hoz össze, és közben Estire kacsint.*
*Valamiért Esti még mindig Fintről meg a férfias bájairól karattyol, Dora pedig szivacsként szívja magába a szükséges információkat, hogy bármikor visszaélhessen a megszerzett tudással és bizalommal. Amúgy nem fűz hozzá kommentárt, csak gúnyosan a sötételfre mosolyog, hogy éreztesse vele, tisztában van a köztük lévő kémiával, látta, milyen szenvedélyesen elcsevegtek ketten. Meg az a kézcsók!
Ezután az útjuk a Radkraalba vezet, amit Dora egyből be is vesz, rendezkedni kezd. Kis színielőadása után valami jobbat vár Estitől, de a lány pimaszul visszavág. A kalapos, most kalaptalan tudós komolyan eltöpreng azon, hogy társnőjének mi lehet a problémája, mikor a legnagyobb hatalom, a halál feletti hatalmát kezdi előtte fitogtatni, hiszen mindennek van egy határa, és aki ezen átlép, az valószínűleg már eleve kattos. Vizsgálódó pillantását mélyen Estiére szegezi, és még akkor se rezzen össze, mikor ujja megérinti az ajkait. A jelenet Relaelre emlékezteti, de nem érez semmit, akkor sem tette, amikor az elf lány megcsókolta. Csak a gúny, a visszavágás öröme kezd benne szétterjedni, hiszen moderálhatja a viselkedését, amíg muszáj, de ezek a megsemmisítő szavak kikívánkoznak belőle. Szenvtelenül mosolyog Estire, pillantása rideg, vizsgálódó, szinte már hátborzongató.*
- Az lehet, hogy a veszéllyel nem sok dolgom volt, persze, ha eltekintünk a pestisjárványtól. Ami egyébként szájról szájra is terjed ám. *Vélekedik félvállról.* De én ismerem a legjobban a halált magát, minden kellemetlenségével, mocskával és szagával együtt. Sokaknak kotorásztam már a hasában, hogy tudjam, pontosan hova kell döfni a kést, hogy végleg elhallgasson. És megtanultam azt is, hogyan védjem meg a saját életemet, ha kell. Csak jól kell alkudni. Pénz, a tested, mindenre akad vevő. A halál egy kockajáték, és amíg el nem jön az ideje, azt teszek, amit _én_ akarok. *Jegyzi meg, és úgy gondolja, ennyi idő után már el tudja hinni volt szeretője, Rodario szavait, hiszen ő volt az, aki a halállal játszott macskaegér játékot. Dorát nem is igazán izgatja, végül feldobta-e a talpát a fickó, hiszen a játékban sem a győzelem a lényeg, nemde?
Amikor a kancellár belép, a lány pillantása megolvad, mint a vaj, és szinte olvasni lehet róla, hogy kedveli Habrertust. Hiányozni fog neki, ez egyszer biztos.*
- Inni nem volt alkalom, csak pakolgattam. *Mutat a lány a mellette heverő batyujára, ami majd Bors nyergére kerül, ha eljött az ideje. Persze kérni sem kell, Dora tölt a kancellárnak, majd egy jelentőségteljes pillantással Estinek is, végül pedig nem marad más, mint a saját itókája. Azonban még nem nyúl hozzá, mivel a levélre terelődik a szó. Habrertus okos példánya a természetnek, meg kell hagyni, mert ő maga veszi a kezébe a kalamárist. Nincs is művészibb abban, mint hogy egyikük sem bízik a másikban, mégis együtt szoktak fürdeni. Ez ám a csapat!*
- Egyértelmű. *Dől hátra a lány kényelmesen a székében a kérdésre. Úgy dönt, hogy ha már lapok, ő az egyszerű logikát választja.* Mindenképpen fel kell benne tüntetni, hogy a Kancellária nevében járunk el, követként. Így nem is feltétlenül a kancellárra terelődik minden felelősség és gyanú, de a követek is védelmet élveznek… Nos… egy ideális világban, amit a fejemben néha elképzelek ehelyett. *Vigyorodik el.* Talán a küldetésünk mibenlétét, még névleg is, fölösleges lenne viszont papíron kikötni, hiszen könnyebben a szavunkon foghatnak, ha nem a leírtaknak megfelelően járunk el. Márpedig nem annak megfelelően fogunk, ugyebár. Elég árnyaltan fogalmazni, diplomáciai célok, ilyesmi. *Teszi hozzá némi töprengés után, és cinkosan végighordozza pillantását a jelenlévőkön.*
- Ami még eszembe jut, és szerintem érdemes lenne feltétlenül hozzátennünk, hogy anyagi kérdésekben nem vagyunk érdekeltek. Nehogy valaki azt higgye, hogy pénzzel megtömött zsebbel érkeztünk, és minden egyes hőst megjutalmazunk, aki csak azt állítja, hogy Kagaenae szívességgel tartozik neki. Én nem leszek bankár, mert akkor előbb kirabolnak.
*Aztán hirtelen még beugrik neki valami. Ennek örömére már kortyol a borából, és lötykölve azt magyaráz, mint valami úrnőcske.*
- Ó, igen. És valami hangzatos elnevezést kérek. Több akarok lenni, mint „a kancellár írnoka”, nehogy már azt higgyék, valami pennafaragó mihaszna vagyok. Lepj meg. *Mondja, bizalmasan, Habrertus karjára téve a kezét. Kíváncsi rá, mit hoz össze, és közben Estire kacsint.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-08 18:09:31
Üzenet elküldve: 2020-04-08 18:09:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*Hubi minden bizonnyal imádná a kis jelenetet ami Dora és Esti között lezajlott, de sajnálatos módon lemarad róla. Így jár az, aki udvarias és segítőkész. Erről sürgősen le kell szoknia. Így aztán, miután két kancellári kezével bekötötte a lovakat és betér a Radkraalba, már csak illedelmes társaságot talál.*
- Remélem, nem várattam meg a hölgyeket túlságosan. *bazsalyog, miközben kezét leöblíti a kézmosó tálnál. Persze tudja, hogy tovább maradt távol, mint illett volna, de hát az ő korában már nem szaladgál az ember.*
- Csak nem arra vártatok, hogy én kínáljak? *int a boroskancsó felé, mikor odaér az asztalhoz és helyet foglal* Érezzétek otthon magatok! Kedvesem, töltenél nekem is?
*A kérés Dorának szólt és ha megkapja a poharát hátradől a székben és szabad kezével megsimogatja a szakállát.*
- De talán ne is húzzuk az időt! Bizonyára felesleges lenne intelmeim megismételni, de muszáj megismételnem, hogy nem minden kockázat nélküli dologra vállalkozunk. Ti ketten is. Illetve jelen pillanatban elsősorban ti. Legyetek hát igen elővigyázatosak és körültekintők!
*Ezúttal nem kéri meg írnokát, hogy vegye kezébe a tollat, maga nyúl érte és egy ív tiszta papirost is húz maga elé. Megmártja a toll helyét a kalamárisban, nekitámasztja a tintatartó szélének és kicsit, vagy nem is kicsit, ravaszkás mosollyal néz fel.*
- Ami pedig a felhatalmazást illeti... biztos vagyok benne, hogy van elképzelésetek arra nézvést, hogy mit foglaljunk bele.
*Magától értetődik, hogy az ő fejében is körvonalazódott már a szöveg tartalma, de szerfelett kíváncsi rá, hogy a lányok hogyan is képzelik el. Dorát már ismeri valamelyet és bár többször is hangsúlyozta, hogy bírja maradéktalan bizalmát, egészen biztos benne, hogy a ravasz teremtésnek esze ágában sem lenne minden felelősséget vállalni ha úgy esne, és nem habozna Hubi nyakába varrni. Tulajdonképpen ezért is kedveli. Így alkalom nyílik kis játékokra. Esti már kérdés, de ő mélységi. Azokat meg úgy ismerte meg, hogy természetükből eredően körmönfontak és óvatosak. Arra persze nem számít, hogy társai felfedik minden lapjukat és részletesen körülírják, hogy adott esetben mi módon forgatnák meg a hátában a tőrt, de talán ezáltal is megismerheti őket még jobban. Lehet, hogy egyszerűbb lenne egyenes kérdésekkel dolgozni, de Hubi igen kedveli az efféle játékokat.*
*Hubi minden bizonnyal imádná a kis jelenetet ami Dora és Esti között lezajlott, de sajnálatos módon lemarad róla. Így jár az, aki udvarias és segítőkész. Erről sürgősen le kell szoknia. Így aztán, miután két kancellári kezével bekötötte a lovakat és betér a Radkraalba, már csak illedelmes társaságot talál.*
- Remélem, nem várattam meg a hölgyeket túlságosan. *bazsalyog, miközben kezét leöblíti a kézmosó tálnál. Persze tudja, hogy tovább maradt távol, mint illett volna, de hát az ő korában már nem szaladgál az ember.*
- Csak nem arra vártatok, hogy én kínáljak? *int a boroskancsó felé, mikor odaér az asztalhoz és helyet foglal* Érezzétek otthon magatok! Kedvesem, töltenél nekem is?
*A kérés Dorának szólt és ha megkapja a poharát hátradől a székben és szabad kezével megsimogatja a szakállát.*
- De talán ne is húzzuk az időt! Bizonyára felesleges lenne intelmeim megismételni, de muszáj megismételnem, hogy nem minden kockázat nélküli dologra vállalkozunk. Ti ketten is. Illetve jelen pillanatban elsősorban ti. Legyetek hát igen elővigyázatosak és körültekintők!
*Ezúttal nem kéri meg írnokát, hogy vegye kezébe a tollat, maga nyúl érte és egy ív tiszta papirost is húz maga elé. Megmártja a toll helyét a kalamárisban, nekitámasztja a tintatartó szélének és kicsit, vagy nem is kicsit, ravaszkás mosollyal néz fel.*
- Ami pedig a felhatalmazást illeti... biztos vagyok benne, hogy van elképzelésetek arra nézvést, hogy mit foglaljunk bele.
*Magától értetődik, hogy az ő fejében is körvonalazódott már a szöveg tartalma, de szerfelett kíváncsi rá, hogy a lányok hogyan is képzelik el. Dorát már ismeri valamelyet és bár többször is hangsúlyozta, hogy bírja maradéktalan bizalmát, egészen biztos benne, hogy a ravasz teremtésnek esze ágában sem lenne minden felelősséget vállalni ha úgy esne, és nem habozna Hubi nyakába varrni. Tulajdonképpen ezért is kedveli. Így alkalom nyílik kis játékokra. Esti már kérdés, de ő mélységi. Azokat meg úgy ismerte meg, hogy természetükből eredően körmönfontak és óvatosak. Arra persze nem számít, hogy társai felfedik minden lapjukat és részletesen körülírják, hogy adott esetben mi módon forgatnák meg a hátában a tőrt, de talán ezáltal is megismerheti őket még jobban. Lehet, hogy egyszerűbb lenne egyenes kérdésekkel dolgozni, de Hubi igen kedveli az efféle játékokat.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:48:37
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:48:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
*Miközben a Vashegy felé haladnak, bár csak pár röpke pillantást vet a páros felé, nem tudja elkerülni a figyelmét, hogy Dora még mindig nem igazán szerette meg a lovaglásnak eme válfaját, ez pedig halvány mosolyt csal arcaira, miközben Habrertussal társalog, és csak a kancellárra való tekintettel nem tesz megjegyzést a lány esetlenségére*
- Köszönöm, lekötelezel. *biccenti meg fejét kissé a férfi felé, hisz lovaiért jobban aggódik, mint az emberek jó részéért, akiket ismer*
- Persze, ez csak természetes. Tisztában vagyok vele, milyen elfoglalt leszel a távollétünkben, elvégre a Vashegy minden terhe a te nyakadba szakad majd... Szinte sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben kell magadra hagynunk téged. *villannak szemei Dorára egy pillanatra, ha visszakozni akarna, hogy mégis maradjon, most itt a remek alkalom* Mindazonáltal már azért is hálás leszek, ha csak egyszer lesz időd meglátogatni a Korsót a távollétemben. *somolyog a kancellárra, remélve, hogy a férfi tényleg állni is fogja a szavát. ~Bár mi mást is csinálhatna errefelé egyedül?~ fűzi hozzá gondolatban, hiszen ha nem lenne a kocsma folyton változó közönsége, ő már biztos rég halálra unta volna itt magát. ~Öröm lesz visszatérni a városba!~ sóhajt fel magában, már várva az utazást*
- Valóban annak tűnik, és hát a hölgyek körében is igen nagy népszerűségnek örvend... *enged meg egy kis mesterkélt kuncogást magának, míg jelentőségteljesen Dorára pillant* De sose árt óvatosnak lenni az idegenekkel. Ezért is bízom benne, hogy a csapos mellett a Korsó kasszáján is rajta tartod majd a szemed a kedvemért! *duruzsolja a kancellárnak, mintha Fint csak egy jött-ment senki lenne, aki nem tartozik az amoniak kifinomult és elit körébe. Reméli, Habrertus is érzi majd a megkülönböztetést, elvégre nem mindenkinek adatik meg, hogy csak úgy besétáljon Amon kapuján, mint ahogy ők teszik éppen most*
- Ó, köszönjük, ez igazán nagylelkű! *adja át lova kantárát a férfinak, hisz valóban, mire a felajánlás elhangzik, ő már rég a lova mellett várakozik, hogy a másik kettő kitalálja, merre tovább. Így viszont, ha kis időre is, de kettéválnak, ő maga pedig némán követi Dorát, csak akkor szólal meg, mikor a lány csacsogni kezd*
- Ez a hely? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, hiszen ő maga épp ezzel ellentétesen vélekedik, de persze mint általában, most sem marad válasz nélkül, az elf magától is mondja tovább, ő pedig hanyagul az ajtókeretnek támaszkodva hallgatja*
- Hm, járványok, mocsok, tolvajok... csodásan hangzik! *révedezik el látványosan egy pillanatra, részint a lány bosszantására, részint mert neki tényleg hiányzik a város* Amúgy meg itt is megtalálod mindegyiket. *teszi hozzá csak úgy mellékesen, ha Dora már elfelejtette volna, épp egy járvány hozta össze őket, a mocskot és a tolvajokat pedig magyarázni sem kell, azok mindenhol vannak, akár akarja az ember, akár nem*
- Neked fogalmad sincs róla, mi a veszélyes... *húzza felsőbbségteljes mosolyra ajkait a naiv megjegyzést hallva, miközben közelebb sétál Dora felé, hogy megkerülve az asztalt, fél fenekével felcsüccsenjen rá* Amikor egy hajszálon múlik az életed, amikor döntened kell, két rossz közül melyik válaszd, hogy mennyit ér az életed és milyen elveket vagy hajlandó feladni, amikhez korábban annyira ragaszkodtál, csak hogy egy újabb reggelt még megélhess. *folytatja tovább lassú, megfontolt hangon, miközben egyik kezével az asztalon támaszkodva közelebb hajol a lányhoz*
- Azt gondolom, kedvesem, hogy aki ilyen kérdéseket tesz fel, az saját magából indul ki, és a saját félelmeit próbálja leplezni. *ha Dora nem húzódik el, akkor most már egészen közelről nézi, ahogy a lány a képzeletbeli bort kortyolgatja, egyik ujját pedig óvatosan emeli, hogy végigsimítson az elf alsó ajkán*
- Hopp, egy csepp mellé ment... *jegyzi meg ártatlannak szánt hangon, miközben lassan megízleli ujjáról a nem létező cseppet*
- Egy percet se félj, amíg engem látsz, ha azt teszed, amit mondok, akkor hamarosan visszatérhetsz majd a drága kancellárodhoz, ugyanolyan állapotban, amilyenben most vagy. *ereszt meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, miközben ujjai Dora borospoharat markoló keze köré fonódnak, és ha a lány hagyja, akkor el is veszi tőle, hogy aztán visszategye oda, ahonnan az elf felvette. A mozdulat jelentése igen egyértelmű, reméli, még Dora is felfogja a lényegét. ~Gyerünk már, ilyenfajta játszadozásra bőven lesz idő, ha a városba értünk. Tartalékold akkorra az energiádat!~ igyekszik üzenni pillantásával a lánynak, hogy készülődjön, de tüstént, míg Habrertus visszatértére várnak.*
*Miközben a Vashegy felé haladnak, bár csak pár röpke pillantást vet a páros felé, nem tudja elkerülni a figyelmét, hogy Dora még mindig nem igazán szerette meg a lovaglásnak eme válfaját, ez pedig halvány mosolyt csal arcaira, miközben Habrertussal társalog, és csak a kancellárra való tekintettel nem tesz megjegyzést a lány esetlenségére*
- Köszönöm, lekötelezel. *biccenti meg fejét kissé a férfi felé, hisz lovaiért jobban aggódik, mint az emberek jó részéért, akiket ismer*
- Persze, ez csak természetes. Tisztában vagyok vele, milyen elfoglalt leszel a távollétünkben, elvégre a Vashegy minden terhe a te nyakadba szakad majd... Szinte sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben kell magadra hagynunk téged. *villannak szemei Dorára egy pillanatra, ha visszakozni akarna, hogy mégis maradjon, most itt a remek alkalom* Mindazonáltal már azért is hálás leszek, ha csak egyszer lesz időd meglátogatni a Korsót a távollétemben. *somolyog a kancellárra, remélve, hogy a férfi tényleg állni is fogja a szavát. ~Bár mi mást is csinálhatna errefelé egyedül?~ fűzi hozzá gondolatban, hiszen ha nem lenne a kocsma folyton változó közönsége, ő már biztos rég halálra unta volna itt magát. ~Öröm lesz visszatérni a városba!~ sóhajt fel magában, már várva az utazást*
- Valóban annak tűnik, és hát a hölgyek körében is igen nagy népszerűségnek örvend... *enged meg egy kis mesterkélt kuncogást magának, míg jelentőségteljesen Dorára pillant* De sose árt óvatosnak lenni az idegenekkel. Ezért is bízom benne, hogy a csapos mellett a Korsó kasszáján is rajta tartod majd a szemed a kedvemért! *duruzsolja a kancellárnak, mintha Fint csak egy jött-ment senki lenne, aki nem tartozik az amoniak kifinomult és elit körébe. Reméli, Habrertus is érzi majd a megkülönböztetést, elvégre nem mindenkinek adatik meg, hogy csak úgy besétáljon Amon kapuján, mint ahogy ők teszik éppen most*
- Ó, köszönjük, ez igazán nagylelkű! *adja át lova kantárát a férfinak, hisz valóban, mire a felajánlás elhangzik, ő már rég a lova mellett várakozik, hogy a másik kettő kitalálja, merre tovább. Így viszont, ha kis időre is, de kettéválnak, ő maga pedig némán követi Dorát, csak akkor szólal meg, mikor a lány csacsogni kezd*
- Ez a hely? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, hiszen ő maga épp ezzel ellentétesen vélekedik, de persze mint általában, most sem marad válasz nélkül, az elf magától is mondja tovább, ő pedig hanyagul az ajtókeretnek támaszkodva hallgatja*
- Hm, járványok, mocsok, tolvajok... csodásan hangzik! *révedezik el látványosan egy pillanatra, részint a lány bosszantására, részint mert neki tényleg hiányzik a város* Amúgy meg itt is megtalálod mindegyiket. *teszi hozzá csak úgy mellékesen, ha Dora már elfelejtette volna, épp egy járvány hozta össze őket, a mocskot és a tolvajokat pedig magyarázni sem kell, azok mindenhol vannak, akár akarja az ember, akár nem*
- Neked fogalmad sincs róla, mi a veszélyes... *húzza felsőbbségteljes mosolyra ajkait a naiv megjegyzést hallva, miközben közelebb sétál Dora felé, hogy megkerülve az asztalt, fél fenekével felcsüccsenjen rá* Amikor egy hajszálon múlik az életed, amikor döntened kell, két rossz közül melyik válaszd, hogy mennyit ér az életed és milyen elveket vagy hajlandó feladni, amikhez korábban annyira ragaszkodtál, csak hogy egy újabb reggelt még megélhess. *folytatja tovább lassú, megfontolt hangon, miközben egyik kezével az asztalon támaszkodva közelebb hajol a lányhoz*
- Azt gondolom, kedvesem, hogy aki ilyen kérdéseket tesz fel, az saját magából indul ki, és a saját félelmeit próbálja leplezni. *ha Dora nem húzódik el, akkor most már egészen közelről nézi, ahogy a lány a képzeletbeli bort kortyolgatja, egyik ujját pedig óvatosan emeli, hogy végigsimítson az elf alsó ajkán*
- Hopp, egy csepp mellé ment... *jegyzi meg ártatlannak szánt hangon, miközben lassan megízleli ujjáról a nem létező cseppet*
- Egy percet se félj, amíg engem látsz, ha azt teszed, amit mondok, akkor hamarosan visszatérhetsz majd a drága kancellárodhoz, ugyanolyan állapotban, amilyenben most vagy. *ereszt meg egy féloldalas mosolyt a lány felé, miközben ujjai Dora borospoharat markoló keze köré fonódnak, és ha a lány hagyja, akkor el is veszi tőle, hogy aztán visszategye oda, ahonnan az elf felvette. A mozdulat jelentése igen egyértelmű, reméli, még Dora is felfogja a lényegét. ~Gyerünk már, ilyenfajta játszadozásra bőven lesz idő, ha a városba értünk. Tartalékold akkorra az energiádat!~ igyekszik üzenni pillantásával a lánynak, hogy készülődjön, de tüstént, míg Habrertus visszatértére várnak.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-03-17 21:05:25
Üzenet elküldve: 2020-03-17 21:05:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*Az út csak annyira rázós, mint a lovon utazás általában, de ez éppen elég Dorának, hogy elkapja a frász. Éppen ezért kicsit erősebben csimpaszkodik kancellárjába, mint ami az egyszerű szenvedélynek betudható lenne. Arról nem is beszélve, hogy micsoda meghatottsággal pislog a lány a férfira, aki, miután végre megérkeznek, vállalja, hogy lesegíti a nyeregből. Kissé esetlenül, de megveti a lábát a biztos talajon.*
- Köszönöm. *Bár szeretné egy finom úrihölgy hanyag eleganciájával szólni, a mondat elég lihegősre sikerül. Hogy, hogy nem, a Kancellária csak rájuk vár, és Dora a zárral való babrálás után otthonosan toppan be a helyiségbe, a karosszéke háttámlájára dobja kalapját, illetve rögtön egy kis ennivalót szór a másik Dorának és barátainak. A nyúlon már kezdenek megmutatkozni a vemhesség jelei, de a kevésbé szakavatottak szemében csak pufóknak látszana.*
- Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de hiányozni fog Amon. *Jegyzi meg az elf. Útja a kancellár szobájába vezet, de csak azért, mert van ott néhány ruhadarabja. Persze nem neheztel Estire, ha oda is követi, nyilvánvaló, hogy mindketten megfordultak már ebben a helyiségben, nem is egyszer.* A lelkem mélyén mindig utáltam Artheniort, meg a városokat úgy általában. *Néhány ruhát gyömöszöl a zsákjába.* Járványok, mocsok, tolvajok… Nekem soha nem jutott fényűző élet a Gazdagnegyedben.
*Ezután csöndben töpreng egy ideig.*
- Esti, a kis kirándulásunk veszélyes lesz. Meg fogjuk cibálni a macska bajszát. *Elnyújtózik a neki, és csakis neki fenntartott írnoki karosszékben, úgy néz a társára, kissé flegmán, félig férfiterpeszben, mintha egy cseppnyi aggodalom sem motoszkálna benne. Viccesen elmélyíti a hangját.* Azon töprengek, képes vagy-e erre a roppant nehéz feladatra, vagy a szemtelen hozzáállásod csupán a belső félelmeidet és önbizalomhiányodat palástolja. *Hirtelen ötlettel elveszi a kancellár egyik poharát, és eltartott kisujjal úgy tesz, mintha kiváló bort kortyolgatna belőle, másik kezével pedig mintha képzeletbeli kecskeszakállát simogatná nagy élvezettel.* Mit gondolsz erről, kedvesem? *Dörmögi tréfásan. És persze ha meghallja a folyosón Habrertus lépteinek a zaját, úgy tesz, mintha ez a jelenet meg se történt volna.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.17 21:06:53
*Az út csak annyira rázós, mint a lovon utazás általában, de ez éppen elég Dorának, hogy elkapja a frász. Éppen ezért kicsit erősebben csimpaszkodik kancellárjába, mint ami az egyszerű szenvedélynek betudható lenne. Arról nem is beszélve, hogy micsoda meghatottsággal pislog a lány a férfira, aki, miután végre megérkeznek, vállalja, hogy lesegíti a nyeregből. Kissé esetlenül, de megveti a lábát a biztos talajon.*
- Köszönöm. *Bár szeretné egy finom úrihölgy hanyag eleganciájával szólni, a mondat elég lihegősre sikerül. Hogy, hogy nem, a Kancellária csak rájuk vár, és Dora a zárral való babrálás után otthonosan toppan be a helyiségbe, a karosszéke háttámlájára dobja kalapját, illetve rögtön egy kis ennivalót szór a másik Dorának és barátainak. A nyúlon már kezdenek megmutatkozni a vemhesség jelei, de a kevésbé szakavatottak szemében csak pufóknak látszana.*
- Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de hiányozni fog Amon. *Jegyzi meg az elf. Útja a kancellár szobájába vezet, de csak azért, mert van ott néhány ruhadarabja. Persze nem neheztel Estire, ha oda is követi, nyilvánvaló, hogy mindketten megfordultak már ebben a helyiségben, nem is egyszer.* A lelkem mélyén mindig utáltam Artheniort, meg a városokat úgy általában. *Néhány ruhát gyömöszöl a zsákjába.* Járványok, mocsok, tolvajok… Nekem soha nem jutott fényűző élet a Gazdagnegyedben.
*Ezután csöndben töpreng egy ideig.*
- Esti, a kis kirándulásunk veszélyes lesz. Meg fogjuk cibálni a macska bajszát. *Elnyújtózik a neki, és csakis neki fenntartott írnoki karosszékben, úgy néz a társára, kissé flegmán, félig férfiterpeszben, mintha egy cseppnyi aggodalom sem motoszkálna benne. Viccesen elmélyíti a hangját.* Azon töprengek, képes vagy-e erre a roppant nehéz feladatra, vagy a szemtelen hozzáállásod csupán a belső félelmeidet és önbizalomhiányodat palástolja. *Hirtelen ötlettel elveszi a kancellár egyik poharát, és eltartott kisujjal úgy tesz, mintha kiváló bort kortyolgatna belőle, másik kezével pedig mintha képzeletbeli kecskeszakállát simogatná nagy élvezettel.* Mit gondolsz erről, kedvesem? *Dörmögi tréfásan. És persze ha meghallja a folyosón Habrertus lépteinek a zaját, úgy tesz, mintha ez a jelenet meg se történt volna.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.17 21:06:53
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-23 22:32:01
Üzenet elküldve: 2019-12-23 22:32:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Óda a kertészlegényhez//
*Dora érdeklődve hallgatja az elmélkedést, majd hirtelen eszébe ötlik valami.*
- Mondasz valamit. Annak idején olvastam egy könyvet, valamelyik nemes úr életéről volt szó… Kérlek, ne várd, hogy felidézzem, ki volt ő. Mindenki a halálát akarta. Azt beszélik, a legjobban akkor aludt, mikor háború volt, mert rajta múlott a tartomány jövője. De békeidőben alig merte lehunyni a szemét, mert úgy érezte, bármelyik pillanatban elvághatják a torkát. *Dorát a történetben leginkább az alvás, mint az emberi test érdekes mechanizmusa ragadta meg, de kétségtelen, hogy a történet érdekes tanulságokkal szolgált. Bár tudta a fene akkor még, hogy éppen most, húsz év múlva az elf hasonló helyzetbe fog keveredni.*
- Bevallom, hogy én nagyon meglepődtem ezen a báró-dolgon. *Elmélkedik fennhangon. Már nincs zavarban Cha'yss miatt.* Az első alkalommal, amikor találkoztunk, épp a Pegazusban laktam. Akkor láttam először, zenélgetett, és végül én is bekapcsolódtam. De bevallom az őszintét, sose gondoltam rá többként, mint egyszerű hősszerelmesként, aki úton-útfélen elcsavarja a lányok fejét. És most nézd meg. *Bök a papírlapra.* Úgy bárózgatjuk, mintha nem lenne holnap. A kérdés csak az, mit kell tennem, hogy bárónő legyek? *Nevet fel, mintha valami tréfát mondott volna az imént, pedig belül halálosan komolyan gondolja a kérdést. Reménykedik benne, hogy a kancellár meg tudja különböztetni a bárónőt a bárónétól, és nem keveredik fölöslegesen konfliktusba.
Habrertus jól fogadja a rossz híreket – már akinek, Dorának egy kisKancellár eljövetele bajosabb hír volna –, és vagy Dorát, vagy önmagát ámítja azzal, amit a hölgyekről mond, de a lány szívességből úgy tesz, mintha elhinné. Amúgy is valahol már örülne, ha viszontlátná Estit, még ha néha a háta közepére se kívánja. Lehet, hogy a távolléte egy kissé meglágyította a tudós lány szívét, majd ott kiderül. A férfi karjába karol, és úgy helyezi minőségi tőrét, hogy mindenki jól lássa az utcán.*
*Dora érdeklődve hallgatja az elmélkedést, majd hirtelen eszébe ötlik valami.*
- Mondasz valamit. Annak idején olvastam egy könyvet, valamelyik nemes úr életéről volt szó… Kérlek, ne várd, hogy felidézzem, ki volt ő. Mindenki a halálát akarta. Azt beszélik, a legjobban akkor aludt, mikor háború volt, mert rajta múlott a tartomány jövője. De békeidőben alig merte lehunyni a szemét, mert úgy érezte, bármelyik pillanatban elvághatják a torkát. *Dorát a történetben leginkább az alvás, mint az emberi test érdekes mechanizmusa ragadta meg, de kétségtelen, hogy a történet érdekes tanulságokkal szolgált. Bár tudta a fene akkor még, hogy éppen most, húsz év múlva az elf hasonló helyzetbe fog keveredni.*
- Bevallom, hogy én nagyon meglepődtem ezen a báró-dolgon. *Elmélkedik fennhangon. Már nincs zavarban Cha'yss miatt.* Az első alkalommal, amikor találkoztunk, épp a Pegazusban laktam. Akkor láttam először, zenélgetett, és végül én is bekapcsolódtam. De bevallom az őszintét, sose gondoltam rá többként, mint egyszerű hősszerelmesként, aki úton-útfélen elcsavarja a lányok fejét. És most nézd meg. *Bök a papírlapra.* Úgy bárózgatjuk, mintha nem lenne holnap. A kérdés csak az, mit kell tennem, hogy bárónő legyek? *Nevet fel, mintha valami tréfát mondott volna az imént, pedig belül halálosan komolyan gondolja a kérdést. Reménykedik benne, hogy a kancellár meg tudja különböztetni a bárónőt a bárónétól, és nem keveredik fölöslegesen konfliktusba.
Habrertus jól fogadja a rossz híreket – már akinek, Dorának egy kisKancellár eljövetele bajosabb hír volna –, és vagy Dorát, vagy önmagát ámítja azzal, amit a hölgyekről mond, de a lány szívességből úgy tesz, mintha elhinné. Amúgy is valahol már örülne, ha viszontlátná Estit, még ha néha a háta közepére se kívánja. Lehet, hogy a távolléte egy kissé meglágyította a tudós lány szívét, majd ott kiderül. A férfi karjába karol, és úgy helyezi minőségi tőrét, hogy mindenki jól lássa az utcán.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-23 20:52:47
Üzenet elküldve: 2019-12-23 20:52:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Óda a kertészlegényhez//
- Én nem. *jegyzi meg egy elnéző mosollyal* Jómagam a kiszámíthatóságban hiszek. Természetesen mi sem áll távolabb tőlem, de egy statikus struktúra esetében legkönnyebb zavarosban halászni.
*Egy pillanatra elakad, mert ez mégis szörnyű képzavar volt, de komolyabban nem zavartatja magát tőle.*
- Meggyőződésem szerint a felfordulás, a zűrzavar nem kedvező, hiszen a helyzetből adódóan mindenki sokkal figyelmesebb, mindenki jobban résen van, hiszen joggal számíthatnak rá, hogy a kavarodást kihasználva egyesek... *bocsánatkérőn széttárja kezeit a szóismétlésért* zavarosban halásznak. A régóta tartó nyugalom viszont eltompítja az ösztönöket.
*Noha letette a pontot a mondat végére érezhető, hogy a következő mondat ugyanakkorral fog kezdődni. És valóban.*
- Ugyanakkor időről időre nem árt felkavarni az állóvizet. Jelen esetben szinte kötelező is.
*Elgondolkodva néz az ajtóra, aztán vissza Dorára.*
- Mindenesetre óvakodnunk kell attól, hogy ezt a bárót alábecsüljük. Noha nemrég tűnt fel Artheniorban, máris jelentősnek mondható befolyásra tett szert, ha a szóbeszédeknek hinni lehet. Ravasz és okos embernek kell lennie a wegtoreninek.
*Érezhető, hogy az utolsó szót a sehonnai szinonimájaként használta. Utána már terelné is Dorát a háló felé, mivel a lány kis incselkedése azért csak felébresztette benne a férfit.*
- Ó, álmomban sem feltételezném, hogy más lett volna a célod.
*Hamiskásan vigyorodik el, ugyanis egy pillanatig sem kételkedne benne, hogy Dora akár a báró ágyában is kényelmesen érezné magát, ha érdekei úgy kívánnák. Még úgy is, hogy hisz benne, hogy hozzá kötik gyöngéd szálak. Az alkalmasint féltékenységre hajlamos kancellár pedig ezt becsülendőnek is tartja. A cél szentesíti az eszközt, ahogy a mondás járja egyes inkvizítorok között és Hubinak rendszerint nincs kifogása ezen elv ellen. Most legfeljebb amiatt kámpicsorodik el a képe, hogy a remélt pásztorórából nem lesz semmi. Egy másik mondás szerint a jó katona vérben is harcol, de Hubi határozottan nem katona.*
- Ebben az esetbe, kedvesem, a Vaskorsóban a helyünk. Aggodalmad pedig felesleges. Az én koromban az ember már nem szalad másik szoknya után, ha úgy adódik.
*Ez persze ordas hazugság, mert Hubi az ő korában is kapva kap az alkalmon. Ezzel talán Dora is tisztában van, de miért ne tehetne úgy ő is, hogy feltétel nélkül hisz a másiknak? Hubi pedig veszi a pipáját, a Kancellária kulcsát és már indulhatnak is a taverna felé.*
- Én nem. *jegyzi meg egy elnéző mosollyal* Jómagam a kiszámíthatóságban hiszek. Természetesen mi sem áll távolabb tőlem, de egy statikus struktúra esetében legkönnyebb zavarosban halászni.
*Egy pillanatra elakad, mert ez mégis szörnyű képzavar volt, de komolyabban nem zavartatja magát tőle.*
- Meggyőződésem szerint a felfordulás, a zűrzavar nem kedvező, hiszen a helyzetből adódóan mindenki sokkal figyelmesebb, mindenki jobban résen van, hiszen joggal számíthatnak rá, hogy a kavarodást kihasználva egyesek... *bocsánatkérőn széttárja kezeit a szóismétlésért* zavarosban halásznak. A régóta tartó nyugalom viszont eltompítja az ösztönöket.
*Noha letette a pontot a mondat végére érezhető, hogy a következő mondat ugyanakkorral fog kezdődni. És valóban.*
- Ugyanakkor időről időre nem árt felkavarni az állóvizet. Jelen esetben szinte kötelező is.
*Elgondolkodva néz az ajtóra, aztán vissza Dorára.*
- Mindenesetre óvakodnunk kell attól, hogy ezt a bárót alábecsüljük. Noha nemrég tűnt fel Artheniorban, máris jelentősnek mondható befolyásra tett szert, ha a szóbeszédeknek hinni lehet. Ravasz és okos embernek kell lennie a wegtoreninek.
*Érezhető, hogy az utolsó szót a sehonnai szinonimájaként használta. Utána már terelné is Dorát a háló felé, mivel a lány kis incselkedése azért csak felébresztette benne a férfit.*
- Ó, álmomban sem feltételezném, hogy más lett volna a célod.
*Hamiskásan vigyorodik el, ugyanis egy pillanatig sem kételkedne benne, hogy Dora akár a báró ágyában is kényelmesen érezné magát, ha érdekei úgy kívánnák. Még úgy is, hogy hisz benne, hogy hozzá kötik gyöngéd szálak. Az alkalmasint féltékenységre hajlamos kancellár pedig ezt becsülendőnek is tartja. A cél szentesíti az eszközt, ahogy a mondás járja egyes inkvizítorok között és Hubinak rendszerint nincs kifogása ezen elv ellen. Most legfeljebb amiatt kámpicsorodik el a képe, hogy a remélt pásztorórából nem lesz semmi. Egy másik mondás szerint a jó katona vérben is harcol, de Hubi határozottan nem katona.*
- Ebben az esetbe, kedvesem, a Vaskorsóban a helyünk. Aggodalmad pedig felesleges. Az én koromban az ember már nem szalad másik szoknya után, ha úgy adódik.
*Ez persze ordas hazugság, mert Hubi az ő korában is kapva kap az alkalmon. Ezzel talán Dora is tisztában van, de miért ne tehetne úgy ő is, hogy feltétel nélkül hisz a másiknak? Hubi pedig veszi a pipáját, a Kancellária kulcsát és már indulhatnak is a taverna felé.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-22 19:49:09
Üzenet elküldve: 2019-12-22 19:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Óda a kertészlegényhez//
*Bár látszik, hogy a kancellár tisztában van vele, mekkora a veszély, mégsem tagadja meg Dorától az információt, a lány pedig úgy van vele, hogy ha már elmondták neki, inkább szíve szerint minél többet tudna. Az, hogy ilyesformán hatalmat kap, és hogy megbecsülik, számára mindig többet nyomott a latba. Annyiszor elfuthatott volna már, mégsem tette meg, hát ha már itt van, adják meg a módját. Minden értelemben. Habrertus viselkedésével kapcsolatban a magyarázaton csak elmosolyodik.*
- Eszemben sincs számon kérni rajtad semmit, szerintem nagyon jól gondolkodsz. Az viszont, hogy én jónak gondolom, még nem biztos, hogy a javadra válik. Magamat ismerve a felfordulás híve vagyok. *Von vállat egy ártatlannak nem nevezhető félmosollyal. Csábosan lepillant a combjára helyezett kézre, de már csak azért sem hajlandó rá reagálni, hiszen a felettese szerint dolgoznia kell. Azért rákacsint, aztán kellemes nevetéssel fogadja a báróra vonatkozó, komolyba forduló kérdését. Hangja a vidámság ellenére is szintén komolyan csendül, bár már az a feszélyezettség nem is látszik, amit az előbb érzett a csókkal kapcsolatban.*
- Én soha nem játszom komolytalanul. *Pillant fel cinkosan.* Minden, amit teszek, valami céllal történik. Remélem, nem gondolod, hogy önmagában elég volt a báró úrtól lopott csók, hogy beérem ennyivel. A tréfa arra is jó, hogy felkeltsem a figyelmedet, és kihívjalak magam ellen. *Nehéz megmondani, lehetne-e nyugodtabban, tárgyilagosan közölni ezt, még ha Dorában belül égő tűzre is utal vele. Mostanság valahogy alig bír magával, minden áron egy dologra ácsingózik, most még a kancellári széknél is szívesebben ülne a férfi ölébe. Azonban miután a lány feláll, hogy övére helyezze a díszes kardot, úgy tűnik, a természet egy aprósággal közbeszól. Egy kis hascsikarás ugyan, semmi több, de tudja, hogy ismét utolérte a havi végzet. Fintorogva nyúl a kalapjáért.*
- Most téged sem tudlak emlékeztetni, milyen kincs vagyok. *Jegyzi meg nem kis elégedetlenséggel a hangjában.* De ha a női hónap ezen szakában is kitartasz mellettem, és nem szaladsz azonnal egy másik hölgyért, akkor esetleg támogatlak a továbbiakban is. *Mondja, és nyújtózik. Közben azonban érdeklődve fürkészi Habrertus arcát, hátha kiderül, hátha dívik valamiféle emberi szokás a tisztátalan hölgyek elégetésére, esetleg hátha figyelmeztetni akarná arra, hogy mostantól négy napig csak a padlón alhat.* De akár haraphatnánk is valamit.
*Bár látszik, hogy a kancellár tisztában van vele, mekkora a veszély, mégsem tagadja meg Dorától az információt, a lány pedig úgy van vele, hogy ha már elmondták neki, inkább szíve szerint minél többet tudna. Az, hogy ilyesformán hatalmat kap, és hogy megbecsülik, számára mindig többet nyomott a latba. Annyiszor elfuthatott volna már, mégsem tette meg, hát ha már itt van, adják meg a módját. Minden értelemben. Habrertus viselkedésével kapcsolatban a magyarázaton csak elmosolyodik.*
- Eszemben sincs számon kérni rajtad semmit, szerintem nagyon jól gondolkodsz. Az viszont, hogy én jónak gondolom, még nem biztos, hogy a javadra válik. Magamat ismerve a felfordulás híve vagyok. *Von vállat egy ártatlannak nem nevezhető félmosollyal. Csábosan lepillant a combjára helyezett kézre, de már csak azért sem hajlandó rá reagálni, hiszen a felettese szerint dolgoznia kell. Azért rákacsint, aztán kellemes nevetéssel fogadja a báróra vonatkozó, komolyba forduló kérdését. Hangja a vidámság ellenére is szintén komolyan csendül, bár már az a feszélyezettség nem is látszik, amit az előbb érzett a csókkal kapcsolatban.*
- Én soha nem játszom komolytalanul. *Pillant fel cinkosan.* Minden, amit teszek, valami céllal történik. Remélem, nem gondolod, hogy önmagában elég volt a báró úrtól lopott csók, hogy beérem ennyivel. A tréfa arra is jó, hogy felkeltsem a figyelmedet, és kihívjalak magam ellen. *Nehéz megmondani, lehetne-e nyugodtabban, tárgyilagosan közölni ezt, még ha Dorában belül égő tűzre is utal vele. Mostanság valahogy alig bír magával, minden áron egy dologra ácsingózik, most még a kancellári széknél is szívesebben ülne a férfi ölébe. Azonban miután a lány feláll, hogy övére helyezze a díszes kardot, úgy tűnik, a természet egy aprósággal közbeszól. Egy kis hascsikarás ugyan, semmi több, de tudja, hogy ismét utolérte a havi végzet. Fintorogva nyúl a kalapjáért.*
- Most téged sem tudlak emlékeztetni, milyen kincs vagyok. *Jegyzi meg nem kis elégedetlenséggel a hangjában.* De ha a női hónap ezen szakában is kitartasz mellettem, és nem szaladsz azonnal egy másik hölgyért, akkor esetleg támogatlak a továbbiakban is. *Mondja, és nyújtózik. Közben azonban érdeklődve fürkészi Habrertus arcát, hátha kiderül, hátha dívik valamiféle emberi szokás a tisztátalan hölgyek elégetésére, esetleg hátha figyelmeztetni akarná arra, hogy mostantól négy napig csak a padlón alhat.* De akár haraphatnánk is valamit.
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-17 20:12:58
Üzenet elküldve: 2019-12-17 20:12:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Óda a kertészlegényhez//
- Igazad van. Pont ezért mondtam, hogy minden elővigyázatosságunk ellenére is olyan játék ez, amiből nem zárhatjuk teljesen a veszélyt.
*Azzal Hubi is tisztában van, hogy ha rosszul konspirálnak, akkor Dora is bajba kerülhet. Annyit tehet, hogy ennek kockázatát, illetve a gyanú mértékét a lehető legkisebbre igyekszik redukálni. Itt felmerülhet a kérdés, hogy ha a jó kancellár annyira félti az elfet, akkor miért vág bele mégis ebbe a játszmába? Nos, Hubi valóban kedveli Dorát. Nagyon is. A bibi csak annyi, hogy a hatalmat talán egy kicsit jobban. Most pedig végigsimít a szakállán, elmosolyodik ahogy Dora a combjára teszi a kezét. Sajátját a lányéra fekteti és bár érez rá késztetést, nem húzza illetlen helyre.*
- Normális körülmények között kérdésed teljesen helyénvaló lenne. Egy kancellár ismérve - sok egyében túl - a lojalitás. Ez természetesen bennem is megvan. Hűségemhez a Hadúr iránt nem férhetett kétség. Azonban hol vannak most a normális idők, kérdezem én? Sajnos szükség van olyan lépésekre, melyektől máskor idegenkednék és most is csak a kényszer szülte helyzet miatt cselekszem így.
*Komolyan beszél, rezzenéstelen arccal, de a szemében mintha valami vidámság táncolna. Talán nem is tart rá igényt, hogy sajnálkozását komolyan vegyék. Elvégre hol van az megírva, hogy a tűnél mindig csak más pecsenyéjét sütögesse, de a sajátját soha?*
- Első a kötelesség, kedvesem. *jegyzi meg alig kiérezhető korholással hangjában, amikor Dora kelletlenül elhúzza a kezét és a toll után nyúl. Szó se róla, Hubi is szívesen ugorna fejest a baldachinos ágyba. Élvhajhász ember, de hosszú élete során még nem fordult elő, hogy az élvezetet munkája elé helyezte volna. Legfeljebb ötvözte a kettőt. Diktálni kezd és amikor a címzetthez ér, nem tudja nem észrevenni Dora látványos megdöbbenését. Kellő rutinnal úgy tudja intézni, hogy arcizma se rezdüljön a kis közjátékra. Mikor végzett, átfutja az írást. Elégedetten hümmög és bólogat. Dorában most sem kell csalódnia, ő maga sem fogalmazhatta volna meg jobban. Miután lepecsételték a levelet, kikiabál egy szolgáló után.*
- Keríts, fiam, egy küldöncöt, fürge lábú lóval. *nyújtja át neki az üzenetet* Elviszi ez a levelet Artheniorba, a Wegtoren Aranya Kereskedőházhoz, Cha'yss Cano Caldorcor báró saját kezébe. Hagyd meg neki, hogy személyes üzenetem szerint a Vashegy kancellárja a báró megtisztelő válaszát mielőbb várja.
*Amikor ismét kettesben maradnak Hubi őszintén elneveti magát.*
- Ugyan, ugyan! *legyint egyet Dora felvetésére ami azt a csepűrágó fesztivált illeti* Az csupán komolytalan játék volt. Nemde?
*Aztán kicsit felvonja a szemöldökét.*
- Bár szavaid alapján arra kell következtetnem, hogy te másként látod.
*Talán kicsit gyorsan is komolyodik el. Érthető, hiszen nem gondolja komolyan a gyanúsítást, inkább csak heccelni akarja az elfet. Bár valahol piszkálja az önérzetét akkor is, ha Dora hűségében nincs oka kételkedni. Ezt pedig kedveli benne. Ezt is. Meg azt a finomságát is, ami oly ritkaság errefelé. Hiszen milyen tapintatosan hívta fel figyelmét egy apróságra.*
- Ó, a fene vigye vén, lyukas fejem! *horkan fel egy kis bosszúsággal, de azért vigyorogva. Felkel a székéből, kezébe veszi az új kovács készítette tőrt és Dora elé lép.*
- Az a wegtoreni bárócska soha nem fogja megtudni, hogy milyen kivételes kincsnek juthatott volna birtokába. Talán majd egyszer, egy másik életben. Én viszont büszke és boldog vagyok, hogy magam mellett tudhatlak. Ez itt, legyen bármilyen finom munka is, csupán halovány és gyarló visszfénye hálámnak és nagyrabecsülésemnek. Fogadd hát olyan tiszta szívvel, mint ahogy én adom.
*Bujkál valami somolygás szája szegletében amikor átnyújtja a tőrt, hiszen vannak olyan viszonyban, hogy az ilyen tirádákat igazán mellőzhetné. De nem tud kibújni a bőréből. Aztán megsimogatja Dora arcát és könnyedén megcsókolja.*
- Ha a báró komolyan is veszi az üzenetem - és az istenek adják neki, hogy így tegyen- akkor sem várhatjuk a választ sötétedés előtt. Mivel pedig ezt a napot nem a munkának szántam, akár szentelhetjük a pihenésnek is. Ez a hely pedig nem éppen megfelelő erre. Az ott *mutat a hálóhelyiség felé* sokkal inkább.
- Igazad van. Pont ezért mondtam, hogy minden elővigyázatosságunk ellenére is olyan játék ez, amiből nem zárhatjuk teljesen a veszélyt.
*Azzal Hubi is tisztában van, hogy ha rosszul konspirálnak, akkor Dora is bajba kerülhet. Annyit tehet, hogy ennek kockázatát, illetve a gyanú mértékét a lehető legkisebbre igyekszik redukálni. Itt felmerülhet a kérdés, hogy ha a jó kancellár annyira félti az elfet, akkor miért vág bele mégis ebbe a játszmába? Nos, Hubi valóban kedveli Dorát. Nagyon is. A bibi csak annyi, hogy a hatalmat talán egy kicsit jobban. Most pedig végigsimít a szakállán, elmosolyodik ahogy Dora a combjára teszi a kezét. Sajátját a lányéra fekteti és bár érez rá késztetést, nem húzza illetlen helyre.*
- Normális körülmények között kérdésed teljesen helyénvaló lenne. Egy kancellár ismérve - sok egyében túl - a lojalitás. Ez természetesen bennem is megvan. Hűségemhez a Hadúr iránt nem férhetett kétség. Azonban hol vannak most a normális idők, kérdezem én? Sajnos szükség van olyan lépésekre, melyektől máskor idegenkednék és most is csak a kényszer szülte helyzet miatt cselekszem így.
*Komolyan beszél, rezzenéstelen arccal, de a szemében mintha valami vidámság táncolna. Talán nem is tart rá igényt, hogy sajnálkozását komolyan vegyék. Elvégre hol van az megírva, hogy a tűnél mindig csak más pecsenyéjét sütögesse, de a sajátját soha?*
- Első a kötelesség, kedvesem. *jegyzi meg alig kiérezhető korholással hangjában, amikor Dora kelletlenül elhúzza a kezét és a toll után nyúl. Szó se róla, Hubi is szívesen ugorna fejest a baldachinos ágyba. Élvhajhász ember, de hosszú élete során még nem fordult elő, hogy az élvezetet munkája elé helyezte volna. Legfeljebb ötvözte a kettőt. Diktálni kezd és amikor a címzetthez ér, nem tudja nem észrevenni Dora látványos megdöbbenését. Kellő rutinnal úgy tudja intézni, hogy arcizma se rezdüljön a kis közjátékra. Mikor végzett, átfutja az írást. Elégedetten hümmög és bólogat. Dorában most sem kell csalódnia, ő maga sem fogalmazhatta volna meg jobban. Miután lepecsételték a levelet, kikiabál egy szolgáló után.*
- Keríts, fiam, egy küldöncöt, fürge lábú lóval. *nyújtja át neki az üzenetet* Elviszi ez a levelet Artheniorba, a Wegtoren Aranya Kereskedőházhoz, Cha'yss Cano Caldorcor báró saját kezébe. Hagyd meg neki, hogy személyes üzenetem szerint a Vashegy kancellárja a báró megtisztelő válaszát mielőbb várja.
*Amikor ismét kettesben maradnak Hubi őszintén elneveti magát.*
- Ugyan, ugyan! *legyint egyet Dora felvetésére ami azt a csepűrágó fesztivált illeti* Az csupán komolytalan játék volt. Nemde?
*Aztán kicsit felvonja a szemöldökét.*
- Bár szavaid alapján arra kell következtetnem, hogy te másként látod.
*Talán kicsit gyorsan is komolyodik el. Érthető, hiszen nem gondolja komolyan a gyanúsítást, inkább csak heccelni akarja az elfet. Bár valahol piszkálja az önérzetét akkor is, ha Dora hűségében nincs oka kételkedni. Ezt pedig kedveli benne. Ezt is. Meg azt a finomságát is, ami oly ritkaság errefelé. Hiszen milyen tapintatosan hívta fel figyelmét egy apróságra.*
- Ó, a fene vigye vén, lyukas fejem! *horkan fel egy kis bosszúsággal, de azért vigyorogva. Felkel a székéből, kezébe veszi az új kovács készítette tőrt és Dora elé lép.*
- Az a wegtoreni bárócska soha nem fogja megtudni, hogy milyen kivételes kincsnek juthatott volna birtokába. Talán majd egyszer, egy másik életben. Én viszont büszke és boldog vagyok, hogy magam mellett tudhatlak. Ez itt, legyen bármilyen finom munka is, csupán halovány és gyarló visszfénye hálámnak és nagyrabecsülésemnek. Fogadd hát olyan tiszta szívvel, mint ahogy én adom.
*Bujkál valami somolygás szája szegletében amikor átnyújtja a tőrt, hiszen vannak olyan viszonyban, hogy az ilyen tirádákat igazán mellőzhetné. De nem tud kibújni a bőréből. Aztán megsimogatja Dora arcát és könnyedén megcsókolja.*
- Ha a báró komolyan is veszi az üzenetem - és az istenek adják neki, hogy így tegyen- akkor sem várhatjuk a választ sötétedés előtt. Mivel pedig ezt a napot nem a munkának szántam, akár szentelhetjük a pihenésnek is. Ez a hely pedig nem éppen megfelelő erre. Az ott *mutat a hálóhelyiség felé* sokkal inkább.
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-15 23:24:22
Üzenet elküldve: 2019-12-15 23:24:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Óda a kertészlegényhez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dorát nem kell sürgetni, hogy kényelmes székében ülve, az iroda melegében folytassa ezt a komoly beszélgetést. Követi a kancellárt, és az irodában helyet foglal, majd ideje hátralévő részében leginkább azon igyekszik, hogy arca ne árulja el a rosszalkodás miatti izgalmat. Szeretne kellően hidegvérűnek tűnni a feladathoz, amit Habrertus neki szánt, bármi is volna, és a komoly magyarázat mellé kezét a férfi combjára helyezi rendkívül, sőt, a nem létező prűd amoni hölgyek azt mondanák, túlságosan bizalmasan. A kis huncutság ellenére úgy tűnik, alaposan odafigyel arra, amit mondanak neki.*
- Az aggodalmad nagyon megható, de megvan az a kellemetlensége a dolognak, hogy épp azon verjék el a port, aki közel áll hozzád. Ha pörköltet ugyan nem is főznek belőlem, miért ne épp engem vennének elő, ha valami gyanúba keveredsz? *Kérdezi felvont szemöldökkel. Persze Habrertus nem vette őt feleségül, és nem is kiabálta a világba, hogy több van köztük munkakapcsolatnál, de a legostobább is tudja, hogy kellemetlenül érintené a jó kancellárt, ha a kis írnoknőjét előtte gyaláznák meg. Ehhez pedig Dorának se fűlik éppen a foga. Hogy mégis vele tart, annak teljesen más okai vannak. A kis komolysága után elneveti magát.*
- Mi lelt téged? Nem olyannak ismertelek meg, aki belevág valami ilyesmibe. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelem benned. *Teszi hozzá, és a másik combján pihentetett kezével simogató mozdulatot tesz. Közben Habrertus feladatot ad neki, pontosabban egy lapot csúsztat hozzá.*
- E hat végéig még sok mindennel elüthetjük az időt. *Jegyzi meg Dora, majd, mikor a remény szertefoszlott, hogy azzal töltik, amit ő szeretne, elhúzza a kezét, és kényelmesen elhelyezkedik a széken, a kalapját pedig a másik támlára pördíti. Drámaian sóhajt.* Akkor… Dolgozzunk.
*Először azt hiszi, hogy valamilyen ártatlan, sőt, mondjuk ki, unalmas leltározásról vagy oklevélkészítésről van ismét szó, de ahogy meghallja, mi, pontosabban ki a levél tárgya, pillanatnyi zavar fut át rajta, ami ritka látvány. Még a toll is megáll a kezében. Nem kell sok, hogy emlékezzen rá, milyen szenvedélyesen csókolta meg – kétszer életében – a „báró” úr. De mielőtt elkalandoznának más vizekre is a gondolatai, inkább körmöli tovább, amit Habrertus mondott, illetve szebben átköltve, s a Dorának aránylag díszes betűit a lapra gördítve. A fogalmazványt, hacsak Habrertus maga nem olvassa közben, most odacsúsztatja, hogy ő is átfuthassa.*
- Nem kételkedem benne, hogy Cha'yss úr, akár báró, akár nem, kézben tartja a helyzetet. Szerintem jó szövetségesre lelhetünk benne. *Jegyzi meg, de egy kis barátságosabb hangvételt is megenged magának, miközben átvéve a pecsétnyomót lezárja az üzenetet:* Azért bízom benne, hogy nem marakodtok majd. Tudom, én magam sem segítettem sokat, hogy a barátságotok elmélyüljön, és azt is, hogy nem értékelted a kis heccemet a tündéreknél. *Most a kancellárra pillant, azt nem mondhatni, hogy megbánással a szemében, hiszen csak tényeket közöl.* De mint láthatod, itt vagyok veled, amikor nála is ücsöröghetnék épp, a te leveledre válaszolgatva. Azt hiszem, egyértelmű, ki mellett tettem le a voksom. Az pedig kifejezetten előny, ha az uraság rokonszenvesnek talál… Nos, legalább engem. Még ha nem is teszek érte semmit, hogy így legyen. *Enged meg egy megbocsátó mosolyt. No, nem mintha a gazdag, jóképű Cha'yssnál Dorának akár a legkevesebb esélye is volna, nyilván nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy más is vonzónak találja a kereskedőház vezetőjét, más, aki sokkal nemesebb, szebb, vagy többet tud ígérni cserébe. Ilyen az élet.*
- Minden rendben. A kérdés az, hogy hogy védjem meg magam a világ ocsmányságai elől, ha még az ajándék tőrömet sem tudhatom magamnál? *Kérdezi tettetett ártatlansággal, kicsit kényelmesebben hátradőlve a székben. A hintóra már rá sem kérdez, hisz tudja jól, hogy a kancellárnak szó szerint a bőrébe égett a dolog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dorát nem kell sürgetni, hogy kényelmes székében ülve, az iroda melegében folytassa ezt a komoly beszélgetést. Követi a kancellárt, és az irodában helyet foglal, majd ideje hátralévő részében leginkább azon igyekszik, hogy arca ne árulja el a rosszalkodás miatti izgalmat. Szeretne kellően hidegvérűnek tűnni a feladathoz, amit Habrertus neki szánt, bármi is volna, és a komoly magyarázat mellé kezét a férfi combjára helyezi rendkívül, sőt, a nem létező prűd amoni hölgyek azt mondanák, túlságosan bizalmasan. A kis huncutság ellenére úgy tűnik, alaposan odafigyel arra, amit mondanak neki.*
- Az aggodalmad nagyon megható, de megvan az a kellemetlensége a dolognak, hogy épp azon verjék el a port, aki közel áll hozzád. Ha pörköltet ugyan nem is főznek belőlem, miért ne épp engem vennének elő, ha valami gyanúba keveredsz? *Kérdezi felvont szemöldökkel. Persze Habrertus nem vette őt feleségül, és nem is kiabálta a világba, hogy több van köztük munkakapcsolatnál, de a legostobább is tudja, hogy kellemetlenül érintené a jó kancellárt, ha a kis írnoknőjét előtte gyaláznák meg. Ehhez pedig Dorának se fűlik éppen a foga. Hogy mégis vele tart, annak teljesen más okai vannak. A kis komolysága után elneveti magát.*
- Mi lelt téged? Nem olyannak ismertelek meg, aki belevág valami ilyesmibe. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelem benned. *Teszi hozzá, és a másik combján pihentetett kezével simogató mozdulatot tesz. Közben Habrertus feladatot ad neki, pontosabban egy lapot csúsztat hozzá.*
- E hat végéig még sok mindennel elüthetjük az időt. *Jegyzi meg Dora, majd, mikor a remény szertefoszlott, hogy azzal töltik, amit ő szeretne, elhúzza a kezét, és kényelmesen elhelyezkedik a széken, a kalapját pedig a másik támlára pördíti. Drámaian sóhajt.* Akkor… Dolgozzunk.
*Először azt hiszi, hogy valamilyen ártatlan, sőt, mondjuk ki, unalmas leltározásról vagy oklevélkészítésről van ismét szó, de ahogy meghallja, mi, pontosabban ki a levél tárgya, pillanatnyi zavar fut át rajta, ami ritka látvány. Még a toll is megáll a kezében. Nem kell sok, hogy emlékezzen rá, milyen szenvedélyesen csókolta meg – kétszer életében – a „báró” úr. De mielőtt elkalandoznának más vizekre is a gondolatai, inkább körmöli tovább, amit Habrertus mondott, illetve szebben átköltve, s a Dorának aránylag díszes betűit a lapra gördítve. A fogalmazványt, hacsak Habrertus maga nem olvassa közben, most odacsúsztatja, hogy ő is átfuthassa.*
- Nem kételkedem benne, hogy Cha'yss úr, akár báró, akár nem, kézben tartja a helyzetet. Szerintem jó szövetségesre lelhetünk benne. *Jegyzi meg, de egy kis barátságosabb hangvételt is megenged magának, miközben átvéve a pecsétnyomót lezárja az üzenetet:* Azért bízom benne, hogy nem marakodtok majd. Tudom, én magam sem segítettem sokat, hogy a barátságotok elmélyüljön, és azt is, hogy nem értékelted a kis heccemet a tündéreknél. *Most a kancellárra pillant, azt nem mondhatni, hogy megbánással a szemében, hiszen csak tényeket közöl.* De mint láthatod, itt vagyok veled, amikor nála is ücsöröghetnék épp, a te leveledre válaszolgatva. Azt hiszem, egyértelmű, ki mellett tettem le a voksom. Az pedig kifejezetten előny, ha az uraság rokonszenvesnek talál… Nos, legalább engem. Még ha nem is teszek érte semmit, hogy így legyen. *Enged meg egy megbocsátó mosolyt. No, nem mintha a gazdag, jóképű Cha'yssnál Dorának akár a legkevesebb esélye is volna, nyilván nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy más is vonzónak találja a kereskedőház vezetőjét, más, aki sokkal nemesebb, szebb, vagy többet tud ígérni cserébe. Ilyen az élet.*
- Minden rendben. A kérdés az, hogy hogy védjem meg magam a világ ocsmányságai elől, ha még az ajándék tőrömet sem tudhatom magamnál? *Kérdezi tettetett ártatlansággal, kicsit kényelmesebben hátradőlve a székben. A hintóra már rá sem kérdez, hisz tudja jól, hogy a kancellárnak szó szerint a bőrébe égett a dolog.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-12-09 19:45:35
Üzenet elküldve: 2019-12-09 19:45:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Óda a kertészlegényhez//
- Talán szerencsésebb ha kis összeesküvésünk részleteit inkább zárt ajtók mögött, kíváncsi fülektől távol vitatjuk meg.
*Hubi ezt valamiért kivételesen negédesen, botrányosan túljátszott, behízelgő arcot vágva mondja, miközben - a fentiek szellemében - be is kulcsolja maguk mögött a Kancellária ajtaját miután visszatértek a Radkraalba.*
- Ahogy mondtad, minél kisebb a kockázat annál jobb.
*Hubi kényelmesen az asztal mögé sétál és egy nagy sóhajjal ereszkedik le a kancellári karszékbe. Ezután egy előzékeny mozdulattal int, hogy Dora is helyet foglalhat. A kancellár nagyra értékeli az udvariasságot és etikettet, de még többre a hierarchiát. Azzal együtt, hogy ezt is felrúgni készül.*
- Mindazonáltal bizonyos mértékű rizikót nem zárhatunk ki. Előfordulhat, hogy legkörültekintőbb tervezésünk ellenére is balul sül el a dolog. Akkor pedig a gyűlést illető aggályaid is valóra válhatnak.
*Ezúttal komolyan beszél, csak a végén húzza egy félmosolyra a száját.*
- Attól ugyan nem kell tartanunk, hogy el is fogyasztanak minket, de a többi is elég kínos lenne. Márpedig te lennél az utolsó akit veszélybe szeretnék sodorni. Úgy vélem akkor járunk el okosan, ha kifelé azt mutatjuk, hogy mindez egyedül az én tervem, az én művem. Így egy nem kívánt fordulat esetén könnyebben kelthetjük azt a látszatot, hogy téged is meglepetésként ért az egész, nem volt róla tudomásod.
*Most egy kis szöszmötölés következik a pipával, hiszen amíg ezzel foglalatoskodik, át tudja gondolni a következő lépést. Miután pedig a rágyújtással végzett, szélesen elmosolyodik.*
- Igazad lehet, akár azonnal is össze lehetne hívni ama gyűlést. De én még várnék vele egy kicsit. A Vashegy kancellárja tiszteli elöljáróit, így a kisasszony és a nagyúr megérdemel még egy esélyt.
*Kellően álságos a mosolya hozzá, hogy Dora ne vegye feltétlenül komolyan ezt a kijelentést.*
- Mondjuk e hat végéig várhatunk. Addig pedig üdvös lenne összekötni a kellemest a hasznossal.
*Kicsit előrehajol és a papírlapot csúsztat Dora elé, majd a kalamáris és a toll felé int.*
- Sajnálatos módon méltóságomon alulinak érezném, holmi kupecekkel való alkudozást, holott erre szükség lenne. A tharg piac kereskedői időnként vérlázító árakkal tudnak dolgozni. Ezért külső segítséget fogunk kérni.
*Ha Dora mostanra kezébe vette a tollat, Hubi egy bólintással folytatja.*
- Írj, kedvesem, egy levelet a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak címezve. Részletezd, hogy a Kancellária egy tapasztalt és ügyes kereskedő szolgálatait kívánja igénybe venni, természetesen méltányos jutalék fejében, és a többi, és a többi.
*Kicsit türelmetlen kézmozdulattal fejezi be, mintha ez lenne a levél kevésbé lényegi része és amúgy is, Dora biztosan tudja hogyan kell ezt megfogalmazni. Két szippantás a pipából és kis füstfelhőbe burkolózva húzza mosolyra száját.*
- Egyben fejezd ki a reményed, hogy a kereskedőház feje, Cha'yss Cano Caldorcor báró elfogadja a Vashegy kancellárjának meghívását és tiszteletét teszi Amon Ruadh-on.
*Hubi itt és most teljesen helyévalónak érzi egyes szám harmadik személyben beszélni magáról.*
- Nemcsak a hintód megvásárlásának ürügyén, hanem jövőbeni, ennél sokkal gyümölcsözőbb üzletek és együttműködés reményében.
*Jobbjával tesz egy vízszintes mozudlatot, jelezve, hogy idáig a levél, a továbbiakat nem kell írásba foglalni. Sőt, ellenjavallt lenne.*
- Elvégre szövetségesekre lesz szükségünk a Vashegy környékén és távolabb is. Ha pedig értesüléseim nem csalnak ez a kereskedőház e sehonnai báró *a rang kimondásakor két kezének ujjaival idézőjeleket rajzol a levegőbe* vezetésével egyre nagyobb befolyásra tesz szert Artheniorban. Hovatovább nehezen megkerülhető tényezőkké válnak, olyanokká akikkel számolni kell és akiket szerencsés lenne az oldalunkon tudni.
*A kis állványon álló pecsétviaszos ibriket a mécses lángja fölé tolja, majd Dora elé helyezi az asztalon a Kancellária pecsétnyomóját. Kimondatlanul is egyfajta kegynek szánja, hogy az elf hitelesítheti az írást. Hubi kedveli az efféle színpadias dolgokat. Azután hátradől a székében és várakozóan néz a lányra.*
- Helyénvalónak találod mindezt, esetleg lennének még velem meg nem osztott elképzeléseid?
- Talán szerencsésebb ha kis összeesküvésünk részleteit inkább zárt ajtók mögött, kíváncsi fülektől távol vitatjuk meg.
*Hubi ezt valamiért kivételesen negédesen, botrányosan túljátszott, behízelgő arcot vágva mondja, miközben - a fentiek szellemében - be is kulcsolja maguk mögött a Kancellária ajtaját miután visszatértek a Radkraalba.*
- Ahogy mondtad, minél kisebb a kockázat annál jobb.
*Hubi kényelmesen az asztal mögé sétál és egy nagy sóhajjal ereszkedik le a kancellári karszékbe. Ezután egy előzékeny mozdulattal int, hogy Dora is helyet foglalhat. A kancellár nagyra értékeli az udvariasságot és etikettet, de még többre a hierarchiát. Azzal együtt, hogy ezt is felrúgni készül.*
- Mindazonáltal bizonyos mértékű rizikót nem zárhatunk ki. Előfordulhat, hogy legkörültekintőbb tervezésünk ellenére is balul sül el a dolog. Akkor pedig a gyűlést illető aggályaid is valóra válhatnak.
*Ezúttal komolyan beszél, csak a végén húzza egy félmosolyra a száját.*
- Attól ugyan nem kell tartanunk, hogy el is fogyasztanak minket, de a többi is elég kínos lenne. Márpedig te lennél az utolsó akit veszélybe szeretnék sodorni. Úgy vélem akkor járunk el okosan, ha kifelé azt mutatjuk, hogy mindez egyedül az én tervem, az én művem. Így egy nem kívánt fordulat esetén könnyebben kelthetjük azt a látszatot, hogy téged is meglepetésként ért az egész, nem volt róla tudomásod.
*Most egy kis szöszmötölés következik a pipával, hiszen amíg ezzel foglalatoskodik, át tudja gondolni a következő lépést. Miután pedig a rágyújtással végzett, szélesen elmosolyodik.*
- Igazad lehet, akár azonnal is össze lehetne hívni ama gyűlést. De én még várnék vele egy kicsit. A Vashegy kancellárja tiszteli elöljáróit, így a kisasszony és a nagyúr megérdemel még egy esélyt.
*Kellően álságos a mosolya hozzá, hogy Dora ne vegye feltétlenül komolyan ezt a kijelentést.*
- Mondjuk e hat végéig várhatunk. Addig pedig üdvös lenne összekötni a kellemest a hasznossal.
*Kicsit előrehajol és a papírlapot csúsztat Dora elé, majd a kalamáris és a toll felé int.*
- Sajnálatos módon méltóságomon alulinak érezném, holmi kupecekkel való alkudozást, holott erre szükség lenne. A tharg piac kereskedői időnként vérlázító árakkal tudnak dolgozni. Ezért külső segítséget fogunk kérni.
*Ha Dora mostanra kezébe vette a tollat, Hubi egy bólintással folytatja.*
- Írj, kedvesem, egy levelet a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak címezve. Részletezd, hogy a Kancellária egy tapasztalt és ügyes kereskedő szolgálatait kívánja igénybe venni, természetesen méltányos jutalék fejében, és a többi, és a többi.
*Kicsit türelmetlen kézmozdulattal fejezi be, mintha ez lenne a levél kevésbé lényegi része és amúgy is, Dora biztosan tudja hogyan kell ezt megfogalmazni. Két szippantás a pipából és kis füstfelhőbe burkolózva húzza mosolyra száját.*
- Egyben fejezd ki a reményed, hogy a kereskedőház feje, Cha'yss Cano Caldorcor báró elfogadja a Vashegy kancellárjának meghívását és tiszteletét teszi Amon Ruadh-on.
*Hubi itt és most teljesen helyévalónak érzi egyes szám harmadik személyben beszélni magáról.*
- Nemcsak a hintód megvásárlásának ürügyén, hanem jövőbeni, ennél sokkal gyümölcsözőbb üzletek és együttműködés reményében.
*Jobbjával tesz egy vízszintes mozudlatot, jelezve, hogy idáig a levél, a továbbiakat nem kell írásba foglalni. Sőt, ellenjavallt lenne.*
- Elvégre szövetségesekre lesz szükségünk a Vashegy környékén és távolabb is. Ha pedig értesüléseim nem csalnak ez a kereskedőház e sehonnai báró *a rang kimondásakor két kezének ujjaival idézőjeleket rajzol a levegőbe* vezetésével egyre nagyobb befolyásra tesz szert Artheniorban. Hovatovább nehezen megkerülhető tényezőkké válnak, olyanokká akikkel számolni kell és akiket szerencsés lenne az oldalunkon tudni.
*A kis állványon álló pecsétviaszos ibriket a mécses lángja fölé tolja, majd Dora elé helyezi az asztalon a Kancellária pecsétnyomóját. Kimondatlanul is egyfajta kegynek szánja, hogy az elf hitelesítheti az írást. Hubi kedveli az efféle színpadias dolgokat. Azután hátradől a székében és várakozóan néz a lányra.*
- Helyénvalónak találod mindezt, esetleg lennének még velem meg nem osztott elképzeléseid?
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:15:39
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Miközben Dora Dorát, a saját magáról elnevezett vemhes nyulat nézi, fél füllel a férfiak beszélgetését hallgatja. Az áron ő maga is meglepődik, de halványan el is mosolyodik a trükkön. Ha be akarják magukat hízelegni a kancellárhoz, most jó úton haladnak. Ám mivel nem gondolja, hogy a két idegen veszélyeztetné helyét a kancellár mellett, nem is veszi fenyegetőnek a dolgot. Mikor a két úriember távozni készül, muszáj elmenniük a lány mellett, ő pedig udvariasan kitárja nekik az ajtót, ha már ott van.*
- Minden jót, urak, és jó munkát! *Üdvözli őket barátságosan, és szigorúan csak akkor csukja be lassan az ajtót, ha már nem kelt olyan hatást, mintha az orrukra akarná vágni. Nem szeretne udvariatlannak tűnni. Ha távoztak, csak akkor szólal meg.*
- Egy aranytallér volt, mint a mesékben. *Jegyzi meg huncut mosollyal. Aztán nagy levegőt vesz, mintha mondani akarna valamit, de keze a zsebére téved, és megkukul. Nem találja az ügyes, rugós szerkezettel felszerelt bicskáját, amivel növényeket vágott.* Oh… Azt hiszem, a nyeregtáskában hagytam. Bocsáss meg egy pillanatra, nem szeretném, ha ellopnák. *Bár arról elfelejtette beavatni Habrertust, _mi _ ilyen értékes holmi. Megigazítja kalapját.* Egy pillanat, sietek vissza!
*Azonban ahelyett, hogy egyből a folyosó felé indulna, még a kancellárhoz szalad, és egy csókot lop, mint egy kamaszlány. Azután pedig irány az istálló.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.30 11:16:43
*Miközben Dora Dorát, a saját magáról elnevezett vemhes nyulat nézi, fél füllel a férfiak beszélgetését hallgatja. Az áron ő maga is meglepődik, de halványan el is mosolyodik a trükkön. Ha be akarják magukat hízelegni a kancellárhoz, most jó úton haladnak. Ám mivel nem gondolja, hogy a két idegen veszélyeztetné helyét a kancellár mellett, nem is veszi fenyegetőnek a dolgot. Mikor a két úriember távozni készül, muszáj elmenniük a lány mellett, ő pedig udvariasan kitárja nekik az ajtót, ha már ott van.*
- Minden jót, urak, és jó munkát! *Üdvözli őket barátságosan, és szigorúan csak akkor csukja be lassan az ajtót, ha már nem kelt olyan hatást, mintha az orrukra akarná vágni. Nem szeretne udvariatlannak tűnni. Ha távoztak, csak akkor szólal meg.*
- Egy aranytallér volt, mint a mesékben. *Jegyzi meg huncut mosollyal. Aztán nagy levegőt vesz, mintha mondani akarna valamit, de keze a zsebére téved, és megkukul. Nem találja az ügyes, rugós szerkezettel felszerelt bicskáját, amivel növényeket vágott.* Oh… Azt hiszem, a nyeregtáskában hagytam. Bocsáss meg egy pillanatra, nem szeretném, ha ellopnák. *Bár arról elfelejtette beavatni Habrertust, _mi _ ilyen értékes holmi. Megigazítja kalapját.* Egy pillanat, sietek vissza!
*Azonban ahelyett, hogy egyből a folyosó felé indulna, még a kancellárhoz szalad, és egy csókot lop, mint egy kamaszlány. Azután pedig irány az istálló.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.30 11:16:43
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-29 23:49:52
Üzenet elküldve: 2019-10-29 23:49:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Látja, hogy a kancellár meg van elégedve az elkészült tőrrel, s ennek hangot is ad, melyre Riwanden csak mély büszkeséggel telve hajt fejet. Kezével is int, illetve tenyerét mutatja, ezzel is jelezve, hogy köszöni.*
-Bár kijött kicsit a gyakorlatból az öreg, egy ideje nem volt mit kovácsolnia, csak patkókat, meg ekéket. Azért az mégiscsak más színvonal. De idővel jobban belejön, s talán egyszer, ha szükség lesz rá, egy igazi, ékköves dísztőrt is készíthetünk!
*Mondja a fiú, szavai ugyan keserűek, legalábbis egy kovácsmesternek talán ez a legszomorúbb dolog, amikor nincs mit csinálni. Legyen ez bármilyen okból. Viszont most itt talán újra magára találhat, és ki tudja, idővel majd átadhatja a stafétát Reoriknak is. De ez még odébb van, addig jó pár ezerszer fogja még megkongatni az üllőt, ha rajta múlik.*
-Á, kancellár úr, nem volt ez drága. Csak a munka volt vele sok, de ugye az meg külön nem kerül aranyba, már ha maga csinálja az ember.
*Legyint a fiú, hisz tényleg nem nagyon költöttek rá, csak a saját erejüket.*
~Nincs itt szó adósságról. Ez volt a próbám, nem kérhetek érte vagyonokat. Majd ha egy mesterkarddal állítok ide, akkor igen, azt nem fogom egy aranyért adni, ne féljen kancellár úr!~
*Mondja, vagyis inkább mutogatja a fiúnak, aki ezt szóról szóra elismétli a székben ülő férfinak.*
-"Nincs itt szó adósságról. Ez volt a próbám, nem kérhetek érte vagyonokat. Majd ha egy mesterkarddal állítok ide, akkor igen, azt nem fogom egy aranyért adni, ne féljen kancellár úr!" Az útbaigazítást pedig köszönjük! Megyünk is akkor, és berendezkedünk. Ha bármi kell, megtalál minket úgy hiszem. Keressen nyugodtan, ha bármi feladat lenne. Egyéb dolgunk sincs. A viszontlátásra!
*Riwanden mosolyog, és az ajtón lassan kifelé menet meghajol, ha nem tartja fel őket különösebben a kancellár.*
*Látja, hogy a kancellár meg van elégedve az elkészült tőrrel, s ennek hangot is ad, melyre Riwanden csak mély büszkeséggel telve hajt fejet. Kezével is int, illetve tenyerét mutatja, ezzel is jelezve, hogy köszöni.*
-Bár kijött kicsit a gyakorlatból az öreg, egy ideje nem volt mit kovácsolnia, csak patkókat, meg ekéket. Azért az mégiscsak más színvonal. De idővel jobban belejön, s talán egyszer, ha szükség lesz rá, egy igazi, ékköves dísztőrt is készíthetünk!
*Mondja a fiú, szavai ugyan keserűek, legalábbis egy kovácsmesternek talán ez a legszomorúbb dolog, amikor nincs mit csinálni. Legyen ez bármilyen okból. Viszont most itt talán újra magára találhat, és ki tudja, idővel majd átadhatja a stafétát Reoriknak is. De ez még odébb van, addig jó pár ezerszer fogja még megkongatni az üllőt, ha rajta múlik.*
-Á, kancellár úr, nem volt ez drága. Csak a munka volt vele sok, de ugye az meg külön nem kerül aranyba, már ha maga csinálja az ember.
*Legyint a fiú, hisz tényleg nem nagyon költöttek rá, csak a saját erejüket.*
~Nincs itt szó adósságról. Ez volt a próbám, nem kérhetek érte vagyonokat. Majd ha egy mesterkarddal állítok ide, akkor igen, azt nem fogom egy aranyért adni, ne féljen kancellár úr!~
*Mondja, vagyis inkább mutogatja a fiúnak, aki ezt szóról szóra elismétli a székben ülő férfinak.*
-"Nincs itt szó adósságról. Ez volt a próbám, nem kérhetek érte vagyonokat. Majd ha egy mesterkarddal állítok ide, akkor igen, azt nem fogom egy aranyért adni, ne féljen kancellár úr!" Az útbaigazítást pedig köszönjük! Megyünk is akkor, és berendezkedünk. Ha bármi kell, megtalál minket úgy hiszem. Keressen nyugodtan, ha bármi feladat lenne. Egyéb dolgunk sincs. A viszontlátásra!
*Riwanden mosolyog, és az ajtón lassan kifelé menet meghajol, ha nem tartja fel őket különösebben a kancellár.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2019-10-29 19:05:22
Üzenet elküldve: 2019-10-29 19:05:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
*Dora némi szabadkozás után tapintatosan félrevonul, Hubi pedig rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a felkínált hellyel. Ha nem hát nem. Még a fegyvert vizsgálja amikor a kovács segédje arról érdeklődik, hogy meg van-e elégedve.*
- Határozottan. Megvallom, nem egészen olyan lett ahogy elképzeltem, de nem lehet okom panaszra.
*A fiú tréfájára elmosolyodik. Igaz, hogy elég gyenge élc volt, de egy ilyen fiatal kölyöktől ezt is méltányolni kell. Amikor a fizetségre terelődik a szó, valamiféle titokzatosságot érez a kovács felől. Kicsit előre is hajol amíg várja, hogy megnevezzék az összeget és enyhe csodálkozással szalad fel a szemöldöke mikor kiderül, hogy csak jelképes összeget várnak tőle. Pár pillanatig elgondolkodva néz a tőrre. Egyértelmű, hogy Riwanden ajándéknak szánja munkáját, az egy arany csak amolyan formai ár. A kérdés csak az, hogy elfogadhatja-e? Tapasztalatai szerint ajándékot legritkább esetben adnak mindenféle hátsó szándék nélkül. Valószínűsíti, hogy a kovács sem jár el másként, és későbbiekben még benyújthatja a számlát. Amire talán nem is aranyakban vár kiegyenlíteni. Habár ezzel támadási felületet adhat, belemegy a játékba. Már csak kíváncsisága okán is. Érdekli a törpe tettének mozgatója és biztos benne, hogy ha erre rákérdezne, csak valami udvarias és nem feltétlenül igaz választ kapna.*
- Ez igazán nagylelkű tőled, Riwanden mester. *mosolyodik el és1 aranyérmét csúsztat át az asztal lapján Riwanden Chrawynn elé.
* De remélem, hogy nem verted magad felesleges költségekbe miattam. Bizonyára megérted, nem szeretek senki adósa lenni.
*Itt már egy hamis mosoly játszik az arcán, mert ahogy a mondás tartja, mindenki magából indul ki. Ezért pontosan azt érzi, hogy a kovács egy, a jövőben felhasználható zálogként tekint a tőrre. Azután elégedetten bólint, hogy a kovács és társa meg vannak elégedve a műhellyel és kis várakozással néz. Úgy fest, valami problémájuk mégiscsak van.*
- Ó! *csóválja meg a fejét sajnálkozva* Nézzétek el nekem, hogy egy ilyen fontos kérdésre még nem szakítottunk időt. Úgy látszik *kocogtatja meg mutatóujjával a halántékát* már itt sem minden régi. Nos, szállásként választhatjátok itt, Amonon a Hosszúházat. Nem mondom, kissé puritán és híján van a magánszféra áldásának, de a thargok ezt nem tartják problémának, ilyen mentalitást hoztak magukkal északról. Ugyanakkor a Vashegy megbecsült kézműveseiként megillet titeket az a jog, hogy a törzsszálláson rendezkedjetek be, az erődben.
*Egy kis kézmozdulat az ablak felé, mintegy a hegy csúcsán trónoló Thargarod felé.*
- Természetesen kereshettek magatoknak házat, vagy akár szobát a Vaskorsóban, de ha rám hallgattok, a törzsszállást választjátok.
*Kicsit hátradől a székben, elmosolyodik és két kezének ujjait hegyüknél összeérinti maga előtt.*
- Még egyszer köszönöm, hogy ilyen gyorsan, ilyen kitűnő munkát végeztetek. Ha bármi kérésetek, kérdésetek lenne még, hallgatom.
*Dora némi szabadkozás után tapintatosan félrevonul, Hubi pedig rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a felkínált hellyel. Ha nem hát nem. Még a fegyvert vizsgálja amikor a kovács segédje arról érdeklődik, hogy meg van-e elégedve.*
- Határozottan. Megvallom, nem egészen olyan lett ahogy elképzeltem, de nem lehet okom panaszra.
*A fiú tréfájára elmosolyodik. Igaz, hogy elég gyenge élc volt, de egy ilyen fiatal kölyöktől ezt is méltányolni kell. Amikor a fizetségre terelődik a szó, valamiféle titokzatosságot érez a kovács felől. Kicsit előre is hajol amíg várja, hogy megnevezzék az összeget és enyhe csodálkozással szalad fel a szemöldöke mikor kiderül, hogy csak jelképes összeget várnak tőle. Pár pillanatig elgondolkodva néz a tőrre. Egyértelmű, hogy Riwanden ajándéknak szánja munkáját, az egy arany csak amolyan formai ár. A kérdés csak az, hogy elfogadhatja-e? Tapasztalatai szerint ajándékot legritkább esetben adnak mindenféle hátsó szándék nélkül. Valószínűsíti, hogy a kovács sem jár el másként, és későbbiekben még benyújthatja a számlát. Amire talán nem is aranyakban vár kiegyenlíteni. Habár ezzel támadási felületet adhat, belemegy a játékba. Már csak kíváncsisága okán is. Érdekli a törpe tettének mozgatója és biztos benne, hogy ha erre rákérdezne, csak valami udvarias és nem feltétlenül igaz választ kapna.*
- Ez igazán nagylelkű tőled, Riwanden mester. *mosolyodik el és1 aranyérmét csúsztat át az asztal lapján Riwanden Chrawynn elé.
* De remélem, hogy nem verted magad felesleges költségekbe miattam. Bizonyára megérted, nem szeretek senki adósa lenni.*Itt már egy hamis mosoly játszik az arcán, mert ahogy a mondás tartja, mindenki magából indul ki. Ezért pontosan azt érzi, hogy a kovács egy, a jövőben felhasználható zálogként tekint a tőrre. Azután elégedetten bólint, hogy a kovács és társa meg vannak elégedve a műhellyel és kis várakozással néz. Úgy fest, valami problémájuk mégiscsak van.*
- Ó! *csóválja meg a fejét sajnálkozva* Nézzétek el nekem, hogy egy ilyen fontos kérdésre még nem szakítottunk időt. Úgy látszik *kocogtatja meg mutatóujjával a halántékát* már itt sem minden régi. Nos, szállásként választhatjátok itt, Amonon a Hosszúházat. Nem mondom, kissé puritán és híján van a magánszféra áldásának, de a thargok ezt nem tartják problémának, ilyen mentalitást hoztak magukkal északról. Ugyanakkor a Vashegy megbecsült kézműveseiként megillet titeket az a jog, hogy a törzsszálláson rendezkedjetek be, az erődben.
*Egy kis kézmozdulat az ablak felé, mintegy a hegy csúcsán trónoló Thargarod felé.*
- Természetesen kereshettek magatoknak házat, vagy akár szobát a Vaskorsóban, de ha rám hallgattok, a törzsszállást választjátok.
*Kicsit hátradől a székben, elmosolyodik és két kezének ujjait hegyüknél összeérinti maga előtt.*
- Még egyszer köszönöm, hogy ilyen gyorsan, ilyen kitűnő munkát végeztetek. Ha bármi kérésetek, kérdésetek lenne még, hallgatom.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481