Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:25:07
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:25:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Ha a báró úgy sejti, hogy pillanat szülte ötlet volt a szivar felkínálása, akkor jól okoskodik. Hubi álmában sem gondolta volna, hogy vendége ekkora szenvedéllyel fordul eme élvezet felé. Ha tudja, úgy természetesen szándékos lett volna. Így viszont inkább csak szabadulni kívánt a szivartól, mellyel ő nem él. Azon kevés dolgok közé tartozik, melyekről csekély információval bír, így inkább csak az áldásos vashegyi mikroklímának köszönhető a szivar minősége, mint a kancellár gondoskodásának. Mivel pedig ő maga is elégedetten pöfékel pipájából, lassan vágni lehet a szürkés ködöt ami körbelengi őket. Aztán pedig egy hálás mosollyal meghajtja magát ültében. Bár nem rokonszenvezik a báróval és ez kölcsönös lehet, abban biztos, hogy az üzletet soha nem keverné személyes érzésekkel. Tehát ha Cha'yss azt mondja, hogy a legjobb piktort fogja szerződtetni aki csak elérhető, akkor az nagy bizonyossággal úgy is lesz. Ennek persze biztos megkéri az árát (a festő is, a báró is), de igényes munkát senki sem várhat aprópénzért.*
- Ugyan, kérlek! *mosolyog elnézőn* Szóra sem érdemes, igazán. Barátok között mit számít az a pár szekér fa?
*Gyöngébb gyomrú egyének mostanra biztosan sugárban hánynának ennyi képmutatástól, de Hubi kedveli az ilyen játékokat. Főleg ha méltó partnerre akad. Mint most. Az külön sajnálatos, hogy a báró nem mondja ki, amit a papagájról gondol. Azzal nagyot nőne a kancellár szemében, hiszen végre valamiben őszintén egyetértenének. Akár törkeszik Cha'yss ilyesmire, akár nem, jó úton halad. Hubinak erősen kell uralkodnia magán, hogy közömbös arccal hallgassa a báró elképzeléseit és ne látszódjon, hogy mennyire betalált azzal, hogy a renoválás költségeinek egy részét helyben forgatja vissza azzal, hogy a szükséges nyersanyagok zömét helyben szerzi be. Nyilvánvaló, hogy ez így költséghatékonyabb is, de abban is biztos, hogy egy olyan dörzsölt kereskedő, mint az asztal túlfelén szivarozó wegtoreni, alacsonyan tudná tartani az önköltséget akkor is ha saját, távolabb fekvő raktáraiból dolgozna.*
- Pompás! *tárja szét karjait úgy, mint aki maradéktalanul meg van elégedve* Nem reméltem, hogy ilyen hamar és ilyen mértékben jutunk közös nevezőre. Természetesen a részleteket még tisztázni kell, és bizonyos kérdésekben a nagyasszony szava lesz a döntő, de számíthatsz rá, hogy képviselni fogom az érdekeid előtte.
*Természetesen itt a közös érdekeikre gondol, és abban is biztos, hogy a báró tud olvasni a sorok között.*
- Hogyne! *bólint rá, hogy a báró máris igényt tartana a fára és az asztalán heverő csengő felé nyúl* Azonnal utasítom a személyzetet, hogy mihamarabb rendelkezésedre állhasson. Amennyiben személyesen kívánsz meggyőződni az áru minőségéről, természetesen annak sincs semmi akadálya.
*Lassan végére is érhetnének, de Hubi már csak olyan, hogy ha valamit nem ért, az nem hagyja nyugodni. Kíváncsi természet.*
- Így a vége felé, talán nem veszed tolakodásnak ha egy kérdéssel bátorkodlak zaklatni. Talán kicsit személyesnek is hathat, és amennyiben így lenne, kérlek ne habozz ezt a tudomásomra hozni!
*Megköszörüli a torkát és visszakanyarodik oda, ahonnan a báró menekülni igyekezett a társalgás során.*
- Artheniori tartózkodásom során úgy tapasztaltam, hogy kiváló kereskedőházad szolgálatában álló emberek zöme felkészült, tehetséges munkatárs. Kiváltképp az intéződről hiszem ezt, akibe - úgy vélem - nem kevés diplomáciai érzék is szorult. Ám téged ez a bájos, ám alkalmasint heves vörös teremtés kísért a Vashegyre. Miért?
*A hosszabb felvezetés után a kurta kérdés udvariatlanságnak is hathat, de Hubi olyan őszinte, vagy őszintének látszó kíváncsisággal teszi fel, hogy igazán komolyan kell ellenérzésekkel lenni a kancellár iránt, hogy durvaságnak legyen felfogható. Persze Cha'yss korábban már jelezte ennek okát. Amit Hubi hisz is, meg nem is. Legfeljebb most megismétli azt, amit a kancellár el is fog fogadni.*
*Ha a báró úgy sejti, hogy pillanat szülte ötlet volt a szivar felkínálása, akkor jól okoskodik. Hubi álmában sem gondolta volna, hogy vendége ekkora szenvedéllyel fordul eme élvezet felé. Ha tudja, úgy természetesen szándékos lett volna. Így viszont inkább csak szabadulni kívánt a szivartól, mellyel ő nem él. Azon kevés dolgok közé tartozik, melyekről csekély információval bír, így inkább csak az áldásos vashegyi mikroklímának köszönhető a szivar minősége, mint a kancellár gondoskodásának. Mivel pedig ő maga is elégedetten pöfékel pipájából, lassan vágni lehet a szürkés ködöt ami körbelengi őket. Aztán pedig egy hálás mosollyal meghajtja magát ültében. Bár nem rokonszenvezik a báróval és ez kölcsönös lehet, abban biztos, hogy az üzletet soha nem keverné személyes érzésekkel. Tehát ha Cha'yss azt mondja, hogy a legjobb piktort fogja szerződtetni aki csak elérhető, akkor az nagy bizonyossággal úgy is lesz. Ennek persze biztos megkéri az árát (a festő is, a báró is), de igényes munkát senki sem várhat aprópénzért.*
- Ugyan, kérlek! *mosolyog elnézőn* Szóra sem érdemes, igazán. Barátok között mit számít az a pár szekér fa?
*Gyöngébb gyomrú egyének mostanra biztosan sugárban hánynának ennyi képmutatástól, de Hubi kedveli az ilyen játékokat. Főleg ha méltó partnerre akad. Mint most. Az külön sajnálatos, hogy a báró nem mondja ki, amit a papagájról gondol. Azzal nagyot nőne a kancellár szemében, hiszen végre valamiben őszintén egyetértenének. Akár törkeszik Cha'yss ilyesmire, akár nem, jó úton halad. Hubinak erősen kell uralkodnia magán, hogy közömbös arccal hallgassa a báró elképzeléseit és ne látszódjon, hogy mennyire betalált azzal, hogy a renoválás költségeinek egy részét helyben forgatja vissza azzal, hogy a szükséges nyersanyagok zömét helyben szerzi be. Nyilvánvaló, hogy ez így költséghatékonyabb is, de abban is biztos, hogy egy olyan dörzsölt kereskedő, mint az asztal túlfelén szivarozó wegtoreni, alacsonyan tudná tartani az önköltséget akkor is ha saját, távolabb fekvő raktáraiból dolgozna.*
- Pompás! *tárja szét karjait úgy, mint aki maradéktalanul meg van elégedve* Nem reméltem, hogy ilyen hamar és ilyen mértékben jutunk közös nevezőre. Természetesen a részleteket még tisztázni kell, és bizonyos kérdésekben a nagyasszony szava lesz a döntő, de számíthatsz rá, hogy képviselni fogom az érdekeid előtte.
*Természetesen itt a közös érdekeikre gondol, és abban is biztos, hogy a báró tud olvasni a sorok között.*
- Hogyne! *bólint rá, hogy a báró máris igényt tartana a fára és az asztalán heverő csengő felé nyúl* Azonnal utasítom a személyzetet, hogy mihamarabb rendelkezésedre állhasson. Amennyiben személyesen kívánsz meggyőződni az áru minőségéről, természetesen annak sincs semmi akadálya.
*Lassan végére is érhetnének, de Hubi már csak olyan, hogy ha valamit nem ért, az nem hagyja nyugodni. Kíváncsi természet.*
- Így a vége felé, talán nem veszed tolakodásnak ha egy kérdéssel bátorkodlak zaklatni. Talán kicsit személyesnek is hathat, és amennyiben így lenne, kérlek ne habozz ezt a tudomásomra hozni!
*Megköszörüli a torkát és visszakanyarodik oda, ahonnan a báró menekülni igyekezett a társalgás során.*
- Artheniori tartózkodásom során úgy tapasztaltam, hogy kiváló kereskedőházad szolgálatában álló emberek zöme felkészült, tehetséges munkatárs. Kiváltképp az intéződről hiszem ezt, akibe - úgy vélem - nem kevés diplomáciai érzék is szorult. Ám téged ez a bájos, ám alkalmasint heves vörös teremtés kísért a Vashegyre. Miért?
*A hosszabb felvezetés után a kurta kérdés udvariatlanságnak is hathat, de Hubi olyan őszinte, vagy őszintének látszó kíváncsisággal teszi fel, hogy igazán komolyan kell ellenérzésekkel lenni a kancellár iránt, hogy durvaságnak legyen felfogható. Persze Cha'yss korábban már jelezte ennek okát. Amit Hubi hisz is, meg nem is. Legfeljebb most megismétli azt, amit a kancellár el is fog fogadni.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-06 17:56:38
Üzenet elküldve: 2022-05-06 17:56:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Elképzelhető, hogy Leának nem tetszene a dolog, de azért figyelemmel kíséri azt a harisnyaigazítást. Mit lehet tudni? Esetleg kiszúr egy elrejtett pengét. Persze semmi ilyesmit nem lát és kuncogva csóválja meg a fejét a kérdésre. Válaszolni nem mer, hiszen a vörös kifogásolta a feltételezést is, miközben oly módon mutogatja a lábait, amit még a lazább erkölcsű Wegtorenben is túlzásnak tartanának. Érteni véli, hogy szándékos a kontraszt.*
- A kancellár imádja a papírmunkát, amire nélküle semmi szükség sem volna.
*Ezt már a Radkraal felé menet mondja és csak fél szívvel fogadja el, hogy a kancellárra szükség van. Hirtelen egy okot sem tudna mondani, de szükség van. Biztos. Hiszen itt van.*
- Amiket pletykáznak Habrertus-ról, inkább az ijesztő thargoknak lenne okuk tartani tőle. A leányoknak mindenképp *vigyorog Yezára, de eltekint tőle, hogy ezt kifejtse* Fura egy alak, az biztos. Azt mondják, hogy egyike a legnagyobb tudósoknak... jó, ezt rendszerint ő mondja magáról... de a pestis megfékezésében tényleg komoly szerepe volt, amennyire én tudom.
*Inkább nem folytatja, mert oda jutna, hogy akkor a kancellár megmentette őket attól az undok kórságtól. Idáig jutni pedig nem sok kedve lenne.*
- Ugyan! *legyint egyet Yeza aggodalmaira, de azért úgy löki be az épület kapuját, hogy lehetőleg ne csapjon zajt* Ez itt a Radkraal. Valaha itt gyűltek össze a thargok jeles alkalmakkor. Ma már inkább az erődben, talán ezért is lakta be annyira a kancellár ezt a helyet. De ettől még a hivatala csak egy részt foglal el. A többi helyiségbe miért ne mehetne be bárki?
*Ez akkor is igaz, ha mostanra amolyan hallgatólagos megegyezéssel a jó kancellár birodalmának tekinti mindenki az épületet. A végére már szinte csak suttog, és majdnem lábujjhelyen óvakodik el a kancellár ajtaja előtt a folyosón, és ha Yeza követi, meg is áll egy kicsit hallgatózni. Ha jól érti, a báró épp harminc aranyat kínál Hubinak valamiért. Ekkor nagyon, de nagyon gonosz mosollyal fordul Yeza felé.*
- Én a helyedben átgondolnám a dolgot. *suttogja* Nem értettem pontosan, de lehet, hogy még hálásnak is kell lenned, ha megköszöni a derék kancellár.
*Persze nem akarja megbántani a vöröst, remélhetően a hangján - még suttogva is - hallatszik, hogy csak piszkálódik egy kicsit. Maga sem gondolná, hogy a báró Yezáról beszélt. Ahhoz ez az összeg nevetséges. Ha a wegtoreni is fülelne egy kicsit, megvárja, aztán a folyosó átellenes oldalán nyíló ajtó felé indul.*
- Azt hiszem, hogy ezt valami raktárként használhatja a vén bakkecs... a nagytiszteletű kancellár.
*Megpróbálja a kilincset, enged. Na igen, a jó kancellár sem gondolná, hogy bárki besurran a birodalmába.*
- Azt hallani, hogy a kancellár egészen furcsa szénrajzokat gyűjt. Ilyen... pikánsakat.
*Egy újabb széles vigyor.*
- Engem persze nem érdekel az ilyesmi, csak kíváncsi vagyok, hogy igaz-e a szóbeszéd.
*Elképzelhető, hogy Leának nem tetszene a dolog, de azért figyelemmel kíséri azt a harisnyaigazítást. Mit lehet tudni? Esetleg kiszúr egy elrejtett pengét. Persze semmi ilyesmit nem lát és kuncogva csóválja meg a fejét a kérdésre. Válaszolni nem mer, hiszen a vörös kifogásolta a feltételezést is, miközben oly módon mutogatja a lábait, amit még a lazább erkölcsű Wegtorenben is túlzásnak tartanának. Érteni véli, hogy szándékos a kontraszt.*
- A kancellár imádja a papírmunkát, amire nélküle semmi szükség sem volna.
*Ezt már a Radkraal felé menet mondja és csak fél szívvel fogadja el, hogy a kancellárra szükség van. Hirtelen egy okot sem tudna mondani, de szükség van. Biztos. Hiszen itt van.*
- Amiket pletykáznak Habrertus-ról, inkább az ijesztő thargoknak lenne okuk tartani tőle. A leányoknak mindenképp *vigyorog Yezára, de eltekint tőle, hogy ezt kifejtse* Fura egy alak, az biztos. Azt mondják, hogy egyike a legnagyobb tudósoknak... jó, ezt rendszerint ő mondja magáról... de a pestis megfékezésében tényleg komoly szerepe volt, amennyire én tudom.
*Inkább nem folytatja, mert oda jutna, hogy akkor a kancellár megmentette őket attól az undok kórságtól. Idáig jutni pedig nem sok kedve lenne.*
- Ugyan! *legyint egyet Yeza aggodalmaira, de azért úgy löki be az épület kapuját, hogy lehetőleg ne csapjon zajt* Ez itt a Radkraal. Valaha itt gyűltek össze a thargok jeles alkalmakkor. Ma már inkább az erődben, talán ezért is lakta be annyira a kancellár ezt a helyet. De ettől még a hivatala csak egy részt foglal el. A többi helyiségbe miért ne mehetne be bárki?
*Ez akkor is igaz, ha mostanra amolyan hallgatólagos megegyezéssel a jó kancellár birodalmának tekinti mindenki az épületet. A végére már szinte csak suttog, és majdnem lábujjhelyen óvakodik el a kancellár ajtaja előtt a folyosón, és ha Yeza követi, meg is áll egy kicsit hallgatózni. Ha jól érti, a báró épp harminc aranyat kínál Hubinak valamiért. Ekkor nagyon, de nagyon gonosz mosollyal fordul Yeza felé.*
- Én a helyedben átgondolnám a dolgot. *suttogja* Nem értettem pontosan, de lehet, hogy még hálásnak is kell lenned, ha megköszöni a derék kancellár.
*Persze nem akarja megbántani a vöröst, remélhetően a hangján - még suttogva is - hallatszik, hogy csak piszkálódik egy kicsit. Maga sem gondolná, hogy a báró Yezáról beszélt. Ahhoz ez az összeg nevetséges. Ha a wegtoreni is fülelne egy kicsit, megvárja, aztán a folyosó átellenes oldalán nyíló ajtó felé indul.*
- Azt hiszem, hogy ezt valami raktárként használhatja a vén bakkecs... a nagytiszteletű kancellár.
*Megpróbálja a kilincset, enged. Na igen, a jó kancellár sem gondolná, hogy bárki besurran a birodalmába.*
- Azt hallani, hogy a kancellár egészen furcsa szénrajzokat gyűjt. Ilyen... pikánsakat.
*Egy újabb széles vigyor.*
- Engem persze nem érdekel az ilyesmi, csak kíváncsi vagyok, hogy igaz-e a szóbeszéd.
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-05 13:17:31
Üzenet elküldve: 2022-05-05 13:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*A szivar valóban betalált és az igric nem tudja, hogy Habrertus csak véletlen tette vagy már korábban eltervezte ezt a "merényletet" ellene. Nagyobb esélyt ad az előbbinek, mint az utóbbianak. A lényeg úgyis az, hogy szerzett pár jó pontot magának és egy kellemes órát a wegtoreninek.
A művészin maratott levéltőr bár éles, mégsem veheti fel a versenyt egy rendes szivarvágóval vagy -fúróval, de az igric gyakorlatiasan oldja meg vele a sapka megvágását, hogy aztán pöfékelni kezdhessen. Jó adag füstöt szív be és forgatja meg a garatban, botorság volna letüdőzni, az ilyen dohányárut ízlelni kell, mint a jó bort. Kiderül, hogy nem is a kancelláré az érdem, hanem az elődjéé. Így már egyre biztosabb, hogy véletlen a kínálás eredményesége. Pedig már egy szemernyit jobban kezdte kedvelni a kancellárt. Szemernyit.
Közösen megegyeznek abban, hogy Leandana visszatérte áldás és Yeza milyen értékes. Habrertus kicsit tovább is megy, körmönfont hasonlata nehezen talál magának értelmet az igricben. Neki a vörös csak egy eszköz, bár annak remek. A Fekete Váltó pedig a póráz, amelyhez magához láncolja. Kedveli a tüzes wegtoreni lányt, de bízni sosem fog benne, annak ellenére sem, hogy nemrég őszinteségével tüntette ki. Mestere, Eryon Krish sem bízott senkiben, csak benne. És mi lett a vége.*
- Csak egyetérteni tudok veled, barátom. *Válaszolja, csak hogy végre túlléphessenek a lányon. Figyelmét így is el-elragadja a szivarban érzett ízek és illatok. Most még a dohányáru "munka" részénél tart, míg a szivar beég és átmelegszik, csak az egyharmad után jön el Eeyr mennyországa, a szivar legjobb része. A balgák úgy tartják, hogy alkoholba kell mártani a szivar sapkáját, de vétek volna ilyen remek szivarral ezt megtenni. Csak az ócska, rossz ízű szivarokon segít az ilyen mesterkedés.
Amikor előadja üzleti terveit, a kancellár láthatóan örül a lehetőségnek. Elmondja, amit az igric is sejtett korábban, nem akadt túl sok jelentkező a munkára. Kevesek mögött áll olyan kapcsolatrendszer és anyagi tőke, mint a Kereskedőház mögött.
Habrertus terveit az épület felújításával kapcsolatban kezdetben érdekődve hallgatja, hogy aztán figyelme egyre átterelődjön a szivarra, amikor a vén kecske saját portréját kezdi ecsetelni.*
- Lihanech legjobb festőművészét hajtom fel számodra e remek portré elkészítéséhez. *Tesz ígéretet a kancellárnak, amikor az végre befejezi. Eddigre elért már a szivar legjobb részéhez. A dohánylevelek átmelegedtek, az illóolajok felszabadultak, a füst bőséges és az illata visszarepíti ifjú kora éveibe.
Erre jön még rá a kancellár ajánlata, amire az igric elsőre azt hiszi, rosszul hallotta.*
- Parancsolsz? *Kérdez vissza meglepetten.*
- Harminc arany? *De jól hallotta, Habrertus tényleg ilyen bagatell összegért adná a három szekér fát.*
- Barátom, nem is tudom, mit mondjak... *Tart tőle, hogy a hirtelen jött nagyvonalúság mögött rejtezik még valami, amiről nem tud, ám meglehet, hogy mindez csak egy most induló, kölcsönös együttműködés alapköve. Ha kisegítesz, én is kisegítelek.
Míg a Radkraal épületének felújítását, mint kiderül, a kancellár támogatná, így szabad kézzel dolgozik, addig a piac és a kovács kérdésében ki kell kérnie a nagyasszony véleményét és áldását is. Érthető és szinte érzi, hogy mennyire zavarja ez Habrertust. Aenae semmibe nem szólt bele, a kancellár azt csinált, amit akart, ha jól leplezte vagy nem volt feltűnő, ám most valószínűleg minden lépésére kétszeresen kell ügyelnie, nehogy a fejére vonja a hatujjú boszorkány haragját.*
- Magam is így gondolom, de jobbnak láttam, először veled megvitatni ezt a kérdést, hisz neked van valódi rálátásod és megfelelő készségeid egy ilyen nagyívű terv átlátásához. *Dicsérgeti kicsit a kancellárt.*
- Előre is köszönöm megtisztelő bizalmad. *Hajtja meg magát kissé ültében. Nem szívesen törődne bürokráciával, az ilyesmi Aztyan feladatkörébe tartozik bár félő, hogy egy ilyen komoly munkára majd el kell rángatnia intézőjét Artheniorból.
A tárgyalást újra a madár zavarja meg és ezzel együtt Habrertus, amikor egy vénembertől szokatlan gyors mozdulattal szorítja össze a papagáj csőrét. Kényszeredetten mosolyog, amikor a férfi "rémes jószágnak" titulálja a madarat és nem fejti ki, hogy szerinte egy tepsiben volna a helye a kemencében.*
- Lélekállat. *Ismétli halkan a szót. Talán mégis igaz, hogy minden tharghoz tartozik valami állat. Zavarba ejtő gondolat.*
- Visszatérve a tervekre. *Köszörüli meg a torkát.*
- A felújításhoz szükséges építési anyagokat, azok kivételével, amelyeket nem tudunk beszerezni helyben, a tharg piacról vételeznénk. A munkák pezsdítően hathatnak Amon Ruadh falvára, munkát adunk a helyi embereknek, de igyekszem a költségeket alacsonyan tartani. Ha kívánod, a nagyobb kiadásokat mind lektoráltatni fogom személyeddel. A fa elszállításáról pedig azonnal intézkedem és véletlenül sem szeretnék visszaélni a bizalmaddal. *Nem mondja ki a nevetségesen alacsony árat, csak a mellény, ami rajta van drágább volt, mint harminc arany.*
*A szivar valóban betalált és az igric nem tudja, hogy Habrertus csak véletlen tette vagy már korábban eltervezte ezt a "merényletet" ellene. Nagyobb esélyt ad az előbbinek, mint az utóbbianak. A lényeg úgyis az, hogy szerzett pár jó pontot magának és egy kellemes órát a wegtoreninek.
A művészin maratott levéltőr bár éles, mégsem veheti fel a versenyt egy rendes szivarvágóval vagy -fúróval, de az igric gyakorlatiasan oldja meg vele a sapka megvágását, hogy aztán pöfékelni kezdhessen. Jó adag füstöt szív be és forgatja meg a garatban, botorság volna letüdőzni, az ilyen dohányárut ízlelni kell, mint a jó bort. Kiderül, hogy nem is a kancelláré az érdem, hanem az elődjéé. Így már egyre biztosabb, hogy véletlen a kínálás eredményesége. Pedig már egy szemernyit jobban kezdte kedvelni a kancellárt. Szemernyit.
Közösen megegyeznek abban, hogy Leandana visszatérte áldás és Yeza milyen értékes. Habrertus kicsit tovább is megy, körmönfont hasonlata nehezen talál magának értelmet az igricben. Neki a vörös csak egy eszköz, bár annak remek. A Fekete Váltó pedig a póráz, amelyhez magához láncolja. Kedveli a tüzes wegtoreni lányt, de bízni sosem fog benne, annak ellenére sem, hogy nemrég őszinteségével tüntette ki. Mestere, Eryon Krish sem bízott senkiben, csak benne. És mi lett a vége.*
- Csak egyetérteni tudok veled, barátom. *Válaszolja, csak hogy végre túlléphessenek a lányon. Figyelmét így is el-elragadja a szivarban érzett ízek és illatok. Most még a dohányáru "munka" részénél tart, míg a szivar beég és átmelegszik, csak az egyharmad után jön el Eeyr mennyországa, a szivar legjobb része. A balgák úgy tartják, hogy alkoholba kell mártani a szivar sapkáját, de vétek volna ilyen remek szivarral ezt megtenni. Csak az ócska, rossz ízű szivarokon segít az ilyen mesterkedés.
Amikor előadja üzleti terveit, a kancellár láthatóan örül a lehetőségnek. Elmondja, amit az igric is sejtett korábban, nem akadt túl sok jelentkező a munkára. Kevesek mögött áll olyan kapcsolatrendszer és anyagi tőke, mint a Kereskedőház mögött.
Habrertus terveit az épület felújításával kapcsolatban kezdetben érdekődve hallgatja, hogy aztán figyelme egyre átterelődjön a szivarra, amikor a vén kecske saját portréját kezdi ecsetelni.*
- Lihanech legjobb festőművészét hajtom fel számodra e remek portré elkészítéséhez. *Tesz ígéretet a kancellárnak, amikor az végre befejezi. Eddigre elért már a szivar legjobb részéhez. A dohánylevelek átmelegedtek, az illóolajok felszabadultak, a füst bőséges és az illata visszarepíti ifjú kora éveibe.
Erre jön még rá a kancellár ajánlata, amire az igric elsőre azt hiszi, rosszul hallotta.*
- Parancsolsz? *Kérdez vissza meglepetten.*
- Harminc arany? *De jól hallotta, Habrertus tényleg ilyen bagatell összegért adná a három szekér fát.*
- Barátom, nem is tudom, mit mondjak... *Tart tőle, hogy a hirtelen jött nagyvonalúság mögött rejtezik még valami, amiről nem tud, ám meglehet, hogy mindez csak egy most induló, kölcsönös együttműködés alapköve. Ha kisegítesz, én is kisegítelek.
Míg a Radkraal épületének felújítását, mint kiderül, a kancellár támogatná, így szabad kézzel dolgozik, addig a piac és a kovács kérdésében ki kell kérnie a nagyasszony véleményét és áldását is. Érthető és szinte érzi, hogy mennyire zavarja ez Habrertust. Aenae semmibe nem szólt bele, a kancellár azt csinált, amit akart, ha jól leplezte vagy nem volt feltűnő, ám most valószínűleg minden lépésére kétszeresen kell ügyelnie, nehogy a fejére vonja a hatujjú boszorkány haragját.*
- Magam is így gondolom, de jobbnak láttam, először veled megvitatni ezt a kérdést, hisz neked van valódi rálátásod és megfelelő készségeid egy ilyen nagyívű terv átlátásához. *Dicsérgeti kicsit a kancellárt.*
- Előre is köszönöm megtisztelő bizalmad. *Hajtja meg magát kissé ültében. Nem szívesen törődne bürokráciával, az ilyesmi Aztyan feladatkörébe tartozik bár félő, hogy egy ilyen komoly munkára majd el kell rángatnia intézőjét Artheniorból.
A tárgyalást újra a madár zavarja meg és ezzel együtt Habrertus, amikor egy vénembertől szokatlan gyors mozdulattal szorítja össze a papagáj csőrét. Kényszeredetten mosolyog, amikor a férfi "rémes jószágnak" titulálja a madarat és nem fejti ki, hogy szerinte egy tepsiben volna a helye a kemencében.*
- Lélekállat. *Ismétli halkan a szót. Talán mégis igaz, hogy minden tharghoz tartozik valami állat. Zavarba ejtő gondolat.*
- Visszatérve a tervekre. *Köszörüli meg a torkát.*
- A felújításhoz szükséges építési anyagokat, azok kivételével, amelyeket nem tudunk beszerezni helyben, a tharg piacról vételeznénk. A munkák pezsdítően hathatnak Amon Ruadh falvára, munkát adunk a helyi embereknek, de igyekszem a költségeket alacsonyan tartani. Ha kívánod, a nagyobb kiadásokat mind lektoráltatni fogom személyeddel. A fa elszállításáról pedig azonnal intézkedem és véletlenül sem szeretnék visszaélni a bizalmaddal. *Nem mondja ki a nevetségesen alacsony árat, csak a mellény, ami rajta van drágább volt, mint harminc arany.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-04 18:54:57
Üzenet elküldve: 2022-05-04 18:54:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Hubi szakít időt rá, hogy pipájával foglalatoskodva is vessen időként egy-egy pillantást vendégére. Azt rögtön látja, hogy a szivarral betalált. A báró láthatóan nemcsak kedveli az efféle dohányárut, de ért is hozzá. Azt persze nem gondolta volna, hogy Cha'yss leharapja a szivar végét, a padlóra köpi és úgy kezd pöfékelni. Legfeljebb az irritálja kissé, hogy a wegtoreni a szivar megvágásához kedvenc, savval művészi módon maratott pengéjű papírvágó kését veszi igénybe, ami ebben a kategóriában meglepően éles.*
- Köszönöm. *bólint* De boldog emlékű elődömé az érdem. Ő is roppant módon értékelte a jó szivart.
*És a szeszt, amiben már nem volt ennyire válogatós. Persze ha nem issza magát - szó szerint - halálra, Hubi most aligha bazsalyoghatna a báróra a kancellári asztal túloldaláról. És nem lenne olyan helyzetben, hogy hájjal kenegetés gyanánt vegye azt, hogy Yezának végre megjött az esze és felismerte az ő nagyságát. Lassan azt a kis csintalanságot is elfelejti neki, hogy a Kalmárban meglépett a ruháival. Amivel nem is az a legnagyobb baj, hogy Hubinak egy ágytakaróba tekerve kellett megjelennie a nagyasszony előtt, de a vörös előtte elmulasztott a kedvére tenni. Szóval lesz mit jóvá tenni. Közben a báró rohamléptekben közeledő esküvőjéről beszél és Hubi szájíze legfeljebb akkor keseredik meg, amikor egyetérőn bólogat arra a megjegyzésre, hogy Lea visszatérte áldás.*
- Méltatlanul kevéssé értékelt drágakő. *bólint Cha'yss hasonlatára* Csak tiszta fényben izzik fel belsejében az a vörös tűz, amit másban aligha kereshetnénk. Továbbá - de kérlek javíts ki, ha tévednék - az egyetlen ékkő melynek értékét csak növelik a ritkán előforduló zárványok.
*Ha eleget ivott volna, akkor talán megenged magának olyan közönségességet, hogy a zárványt a vörös drágaság hibátlan testébe hatoló idegen anyaghoz hasonlítsa, de mivel tiszta az elméje, már a gondolat otrombaságától is enyhe émelygés fogja el. Persze egy dolog a gondolat, és egy másik azt megvalósítani. A farizeus kancellár csak az előbbi kimondásától idegenkedik.*
- Ó, ez kitűnő hír! *elevenedik meg a kancellár amikor hivatalának renoválására végre jelentkező akad* Számomra is furcsa, hogy felhívásomra eleddig csupán egy gyermekded firkálmány érkezett. De talán a munka volt túl nagyszabású a környék mestereinek.
*Nagyvonalakban felvázolja, hogy milyen változtatásokra gondol megemlítve, hogy konkrét elképzeléseit írásban megküldi a Kereskedőháznak. Ettől függetlenül kissé többet beszél arról a festményről ami majd az íróasztala mögötti falat fogja díszíteni. Ezen egy peckesen lépdelő, kecses paripán lovagló kancellár lenne látható, kissé buggyos, finom mintázatú térdnadrágban, harisnyás lábszárral, arannyal futtatott fényes mellvértben és körgallérosan. E vitéz kancellár joviálisan tekint le a vászonról, de mintegy hatalmát jelezve, marsallbotját jobbjában tartva támasztja meg combján. Ha CCC nem roppant össze ettől a víziótól, akkor azt láthatja, hogy Hubi nyájasan elmosolyodik.*
- A hírek igazak, a Vaserdő faanyaga a legkiválóbbak közé tartozik. Ezért nem tudom kevesebbért megszámítani a három szekér fát, mint harminc aranyért.
*Újabb mosoly.*
- Természetesen soha nem szeretnélek megsérteni azzal, hogy ingyen adom az árut, de azt szeretném, hogy magad is meggyőződj arról amiről beszéltem. És ha a fa minősége eléri tiszteletreméltó igényeid, a későbbiekben is jutányos áron állunk rendelkezésedre. No persze, nem ennyire jutányosra gondolok.
*Közben még mindig azon rágódik, hogy a báró úgy gondolja, hogy Hubi minden döntését elenjegyeztetni fogja a göndör hajú boszorkánnyal. Ha így tenne, akkor nem lenne több egy ócska kis írnoknál. Ő azonban a Vashegy kancellárja. Magától értetődik, hogy rendelkezik önálló jogkörrel. A tharg piac wegtoreni befolyás alá kerülése ellen lélekben berzenkedik, mert ő így értelmezi a báró ajánlatát és bár kedvére való az a megjegyzés, miszerint nem járhat rosszul az üzlettel, vannak ellenérzései. Egyrészt mert sejteni véli, hogy a kétségkívül okos wegtoreni az ő leszerelésére dobta be a jutalék lehetőségét, másrészt pedig míg pár öl fa kvázi elajándékozása vagy a Radkraal nagyívű felújítása bőven belefér a hatáskörébe, a báró piaccal kapcsolatos terveibe kénytelen lesz bevonni Leát is. De legalább megemlíteni neki. Aztán ha a válasz az lenne, hogy "Tégy belátásod szerint, kancellárom!" az csak öröm.*
- Összességében örömömre szolgál, hogy ilyen kiváló ötletekkel érkeztél, barátom. Noha abban is egyetértünk, hogy terveid megvitasd a nagyasszonnyal ~Frászt!~ mégis úgy gondolom, hogy jelenleg ne fárasszuk olyan csekélységekkel, mint a faszállítás.
*Itt megnyomkodja két ujjával az orrnyergét, mert az istenek sem tudják miért, de arra gondolt, hogy ezt célszerű lenne Yezára bízni.*
- A Radkraal felújítása az én ötletem, az én felelősségem, és nagyrészt az én pénzem. Viszont a piacot érintő, általam előzetesen támogathatónak gondolt elképzeléseid viszont a nagyasszony elé kell terjesztenem. Ezért arra kérlek, hogy dolgozd ki a részleteket és azokat írásban juttasd el hivatalomhoz. Biztosíthatlak, hogy bürokratikus késlekedés nem fogja hátráltatni elképzeléseid megvalósulását, ha más ok sem áll fenn mi ellene szólna. És mivel úgy a Vashegy, mint a Wegtoren Aranya Kereskedőház érdeke a gyümölcsöző együttműködés, nehezen hiszem, hogy ilyesmi felmerülne.
*Hubi mostanra már tud olvasni bizonyos jelekből és amikor Jágó a vállán borzolni kezdi a tollait, a kancellár már résen van. Így a madár csak odáig jut a fantáziáját megragadó "faszállítás" szóban, hogy "fa" amikor Hubi lendülő keze eléri és mondhatni vasmarokkal szorítja össze a csőrét.*
- Rémes egy jószág. *néz a báróra, aztán furcsán mosolyodik el* Egyesek szerint lelki társam, avagy lélekállatom, ahogy a druidák mondják.
*Megcsóválja a fejét.*
- Ha ez igaz...
*Hubi szakít időt rá, hogy pipájával foglalatoskodva is vessen időként egy-egy pillantást vendégére. Azt rögtön látja, hogy a szivarral betalált. A báró láthatóan nemcsak kedveli az efféle dohányárut, de ért is hozzá. Azt persze nem gondolta volna, hogy Cha'yss leharapja a szivar végét, a padlóra köpi és úgy kezd pöfékelni. Legfeljebb az irritálja kissé, hogy a wegtoreni a szivar megvágásához kedvenc, savval művészi módon maratott pengéjű papírvágó kését veszi igénybe, ami ebben a kategóriában meglepően éles.*
- Köszönöm. *bólint* De boldog emlékű elődömé az érdem. Ő is roppant módon értékelte a jó szivart.
*És a szeszt, amiben már nem volt ennyire válogatós. Persze ha nem issza magát - szó szerint - halálra, Hubi most aligha bazsalyoghatna a báróra a kancellári asztal túloldaláról. És nem lenne olyan helyzetben, hogy hájjal kenegetés gyanánt vegye azt, hogy Yezának végre megjött az esze és felismerte az ő nagyságát. Lassan azt a kis csintalanságot is elfelejti neki, hogy a Kalmárban meglépett a ruháival. Amivel nem is az a legnagyobb baj, hogy Hubinak egy ágytakaróba tekerve kellett megjelennie a nagyasszony előtt, de a vörös előtte elmulasztott a kedvére tenni. Szóval lesz mit jóvá tenni. Közben a báró rohamléptekben közeledő esküvőjéről beszél és Hubi szájíze legfeljebb akkor keseredik meg, amikor egyetérőn bólogat arra a megjegyzésre, hogy Lea visszatérte áldás.*
- Méltatlanul kevéssé értékelt drágakő. *bólint Cha'yss hasonlatára* Csak tiszta fényben izzik fel belsejében az a vörös tűz, amit másban aligha kereshetnénk. Továbbá - de kérlek javíts ki, ha tévednék - az egyetlen ékkő melynek értékét csak növelik a ritkán előforduló zárványok.
*Ha eleget ivott volna, akkor talán megenged magának olyan közönségességet, hogy a zárványt a vörös drágaság hibátlan testébe hatoló idegen anyaghoz hasonlítsa, de mivel tiszta az elméje, már a gondolat otrombaságától is enyhe émelygés fogja el. Persze egy dolog a gondolat, és egy másik azt megvalósítani. A farizeus kancellár csak az előbbi kimondásától idegenkedik.*
- Ó, ez kitűnő hír! *elevenedik meg a kancellár amikor hivatalának renoválására végre jelentkező akad* Számomra is furcsa, hogy felhívásomra eleddig csupán egy gyermekded firkálmány érkezett. De talán a munka volt túl nagyszabású a környék mestereinek.
*Nagyvonalakban felvázolja, hogy milyen változtatásokra gondol megemlítve, hogy konkrét elképzeléseit írásban megküldi a Kereskedőháznak. Ettől függetlenül kissé többet beszél arról a festményről ami majd az íróasztala mögötti falat fogja díszíteni. Ezen egy peckesen lépdelő, kecses paripán lovagló kancellár lenne látható, kissé buggyos, finom mintázatú térdnadrágban, harisnyás lábszárral, arannyal futtatott fényes mellvértben és körgallérosan. E vitéz kancellár joviálisan tekint le a vászonról, de mintegy hatalmát jelezve, marsallbotját jobbjában tartva támasztja meg combján. Ha CCC nem roppant össze ettől a víziótól, akkor azt láthatja, hogy Hubi nyájasan elmosolyodik.*
- A hírek igazak, a Vaserdő faanyaga a legkiválóbbak közé tartozik. Ezért nem tudom kevesebbért megszámítani a három szekér fát, mint harminc aranyért.
*Újabb mosoly.*
- Természetesen soha nem szeretnélek megsérteni azzal, hogy ingyen adom az árut, de azt szeretném, hogy magad is meggyőződj arról amiről beszéltem. És ha a fa minősége eléri tiszteletreméltó igényeid, a későbbiekben is jutányos áron állunk rendelkezésedre. No persze, nem ennyire jutányosra gondolok.
*Közben még mindig azon rágódik, hogy a báró úgy gondolja, hogy Hubi minden döntését elenjegyeztetni fogja a göndör hajú boszorkánnyal. Ha így tenne, akkor nem lenne több egy ócska kis írnoknál. Ő azonban a Vashegy kancellárja. Magától értetődik, hogy rendelkezik önálló jogkörrel. A tharg piac wegtoreni befolyás alá kerülése ellen lélekben berzenkedik, mert ő így értelmezi a báró ajánlatát és bár kedvére való az a megjegyzés, miszerint nem járhat rosszul az üzlettel, vannak ellenérzései. Egyrészt mert sejteni véli, hogy a kétségkívül okos wegtoreni az ő leszerelésére dobta be a jutalék lehetőségét, másrészt pedig míg pár öl fa kvázi elajándékozása vagy a Radkraal nagyívű felújítása bőven belefér a hatáskörébe, a báró piaccal kapcsolatos terveibe kénytelen lesz bevonni Leát is. De legalább megemlíteni neki. Aztán ha a válasz az lenne, hogy "Tégy belátásod szerint, kancellárom!" az csak öröm.*
- Összességében örömömre szolgál, hogy ilyen kiváló ötletekkel érkeztél, barátom. Noha abban is egyetértünk, hogy terveid megvitasd a nagyasszonnyal ~Frászt!~ mégis úgy gondolom, hogy jelenleg ne fárasszuk olyan csekélységekkel, mint a faszállítás.
*Itt megnyomkodja két ujjával az orrnyergét, mert az istenek sem tudják miért, de arra gondolt, hogy ezt célszerű lenne Yezára bízni.*
- A Radkraal felújítása az én ötletem, az én felelősségem, és nagyrészt az én pénzem. Viszont a piacot érintő, általam előzetesen támogathatónak gondolt elképzeléseid viszont a nagyasszony elé kell terjesztenem. Ezért arra kérlek, hogy dolgozd ki a részleteket és azokat írásban juttasd el hivatalomhoz. Biztosíthatlak, hogy bürokratikus késlekedés nem fogja hátráltatni elképzeléseid megvalósulását, ha más ok sem áll fenn mi ellene szólna. És mivel úgy a Vashegy, mint a Wegtoren Aranya Kereskedőház érdeke a gyümölcsöző együttműködés, nehezen hiszem, hogy ilyesmi felmerülne.
*Hubi mostanra már tud olvasni bizonyos jelekből és amikor Jágó a vállán borzolni kezdi a tollait, a kancellár már résen van. Így a madár csak odáig jut a fantáziáját megragadó "faszállítás" szóban, hogy "fa" amikor Hubi lendülő keze eléri és mondhatni vasmarokkal szorítja össze a csőrét.*
- Rémes egy jószág. *néz a báróra, aztán furcsán mosolyodik el* Egyesek szerint lelki társam, avagy lélekállatom, ahogy a druidák mondják.
*Megcsóválja a fejét.*
- Ha ez igaz...
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:07:00
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:07:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
- Ahogy szeretnéd. *Válaszolja Aenaenek az audiencia végén halkan, amikor búcsúznak. Búcsúznak, mintha messzire mennének, pedig valójában nem is lesznek annyira messze egymástól. Nem félti a lányt Leandanától, mert valójában kellemesen csalódott Kagan egykori hitvesében. A kellembe azért vegyül némi keserű mellékíz, mert a nő úgy bánt velük, mintha sosem létezett volna az az idő, amit a halálban töltött. Pedig sok minden változott azóta, ám úgy tűnik, a thargoknál szinte semmi. Mintha természetes volna, hogy egy halott vezető egyszer csak visszatér és bekopog: itt vagyok. De az is megmásíthatatlan, hogy a barbárok nagy része, láthatóan azonnal behódolt neki. Laor, Habrertus és a többiek. Mintha Aenae nem tett volna értük semmit. Hálátlan népség. Hálátlan tisztség volt ez ugyan a lánynak, de akkor is, egy "köszönöm"-öt megérdemelt volna. Az igric tudja, hogy Aenae mennyire utálta a "kegyet", amit Kagantól kapott. Nem is kegy volt ez neki, teher, amit a nyakába aggattak akaratán kívül. Ő pedig az ennek kijáró örömmel végezte feladatát.
Mondaná, hogy megvárlak a kapuban vagy a lovaknál, de félő, hogy a helyzetben rosszul venné ki magát. Nem akarja, hogy úgy tűnjön, félti saját otthonában a lányt. Így csak rövid csókkal búcsúzik, meghajol Leandana felé és hátrálva pár lépést, hisz nem fordítunk hátat egy főrendnek, elhátrál, csak azután fordul meg, hogy kövesse Habrertust vissza a kancelláriára.
Talán már az igric is kicsit túlzásba viszi a kedveskedést a kancellár felé, de ez már amolyan játék kettőjük között, ami ki tudja mikor és hogyan kezdődött.*
- Köszönöm. *Mondja és már ülne le, amikor mozdulatában megállítja a szárnyas rikácsolása. Együttérző mosollyal fordul a kancellár felé, majd míg a férfi bocsánatot kérve távozik rövidke időre, leül és megigazítja ruháját.
Amikor Habrertus visszatér a papagájjal a vállán, halvány mosollyal fogadja a szokatlan látványt és megállja, hogy ne mutassa ki, mennyire nem állja az állatokat. Elgondolkodik, hogy vajon minden thargnak kijár egy állat? Aenaenek a macska, Habrertusnak a papagáj. Kagannak mi lehetett a házikedvence? Rozsomák? És mi lehet Leandana állata? Vipera? Elhessegeti magától a mosolyogtató képeket és kényelembe helyezi magát, amikor a kancellár felpattint egy dobozkát mellette, amelyben gusztusos dohányrudak sorakoznak. Az ismerős illat nosztalgikus emlékeket ébreszt benne azonnal.*
- Oh. *Nem kívánja titkolni meglepettségét, amikor a kecskeszakállú közli vele, hogy hazájának gyümölcse a csodás dohányáru.*
- Köszönöm. *Vesz ki egy szivart a dobozból és megillatolja a borítólevelet, pár gyengéd ujjmozdulattal ellenőrzi azokat. Valahogy elképzelhetetlennek tartja, hogy a kancellár gondot fordít egy ilyen remek szivar gondozására, hogy ügyeljen a doboz páratartalmára. Ám mégis a szivarok remek állapotban vannak.
Míg Habrertus az asztala mögé ül és a pipáját kezdi tömni, az igric is előkészíti a szivart, ha kap egy elég éles kést, akkor megvágja a sapkát és pár szívással ellenőrzi a szelelést. Újabb meglepetés, a dohányrúd kiválóan szelel. Nem is érti, hogy a kancellár miért szórakozik a pipával, bár igaz, hogy egy ilyen remek wegtoreni szivart vétek lenne gyorsan elszívni. Az ilyenekhez alkalom kell. A vén kecske meg szívja a pipáját. Egy öreg ember pipázik. A férfiak szivaroznak.*
- Valódi wegtoreni rubint. *Válaszol mosolyogva. Természetesen nem fogja elárulni neki, hogy milyen módon kötötte magához a vöröst. Ha nem lenne a Fekete Váltó és az igricnek nem lennének olyan jó kapcsolatai, most Yeza mást szolgálna. Jó időben jó helyen.*
- Ha meg nem sértelek, Yeza is elismerő szavakkal szólt személyed felől. *Teszi hozzá a szivarral intve a kancellár felé. Ennyi füllentés belefér. A vörös cseppet sem elismerően szólt a vén kecskéről, ám a feladatát remekül elvégezte. Talán kicsit túlzásba is vitte. A kancellár szimpátiája és kitüntető figyelme a vörös felé a napnál is világosabb és ha ezzel az igric megolajozhatja üzleti terveit, akkor gondolkodás nélkül felhasználja ezt.*
- Mindenképp felkerestelek volna, ám a nagyasszony áldásos visszatérése kissé átírta terveimet, ugye megérted. *Mosolyog bocsánatkérőn az asztal túlfelén ülő kancellárra.*
- Valóban így van, legszívesebben magam is elvonulnék erre az időre, hogy csak az esküvővel és jegyesemmel törődjek, ám az élet sajnos nem áll meg miattunk. *Tárja szét karját színpadiasan.
Maga is vételez egyet azokból a szalmaszálakból, majd a láng előtt óvatosan forgatva a szivart aprókat szív bele, míg a talp teljesen át nem izzik. Ekkor elégedetten fújja ki az első bő füstöt és dől hátra szinte ösztönösen.*
- Habrertus, fogadd elismerésem. *Nézi meg a füstölgő szivart a kezében. Amikor délelőtt elindultak Varangyvárból Leandana elé, nem gondolta, hogy mostanra a kancellárián ül majd és szivart szív a kecskeszakállúval.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam. *Mosolyog és újra előredől, hogy belekezdhessen.*
- Több dolog is volna, amiben együttműködésed kérném. Az egyik, hogy Kereskedőházamnak szüksége volna három szekér fára, amiért természetesen arannyal vagy bármivel fizetnék, amiben meg tudunk állapodni. A vaserdő fái messzeföldön híresek, reménykedem benne, hogy sikerül ebben megegyeznünk. *Nem tér ki arra, hogy miért van szüksége a fára, hisz ez nem tartozik a kancellárra. Ez a tárgyalás egyik egyszerűbb része. Valamit valamiért.*
- Másodsorban tudomásomra jutott, hogy felújíttatnád a kancelláriának is otthont adó Radkraalt épületét. *Néz körbe, hisz éppen az adott épületben ülnek.*
- A Kereskedőház szívesen ajánlatot tesz a renoválásra. Azt gondolom, hogy minden feltételnek eleget tudunk tenni, amit a felhívásodban említettél. *Mosolyog halványan Habrertusra és beleszív a szivarba, amely most is csaknem elvezeti figyelmét mások felé. Ám a kiváló dohány íze, a régi cserzett bőr illatának emléke szinte hívogatja a múltbarévedésre.*
- Természetesen minden tervet jóváhagyatnék veled és ha kívánod, Leandana nagyasszonnyal is, hisz a legfontosabb számunkra a megrendelő elégedettsége. *Abban biztos, hogy Habrertus ennek annyira nem fog örülni, mármint annak, hogy most már a nagyasszonnyal is számolnia kell. Aenae nem foglalkozott azzal, hogy mit csinál a kancellár, hogy mennyit vesz el és mennyi sápot húz. Most biztosan nehezebben tudja majd elrejteni a "leadókat", hogy a hatujjú boszorkány visszatért. Ő biztosan nem hagyja majd olyan szabadon garázdálkodni a kancellárt, mint Aenae tette.*
- Utolsóként pedig egy komolyabb tervet vázolnék fel, melynek alapja a tharg piac fellendítése, a kovácsműhely beindítása, amelyben Artheniorban már oly nagy tapasztalatra tettünk szert. Vétek ilyen remek lehetőséget elszalasztani és úgy gondolom, mindkettőnk számára jövedelmező lehetne egy ilyen társulás megalapítása. *Direkt nem a "mindkét fél" szóösszetételt használni, hisz ha a kancellár valóban olyan mohó, mint sejti, akkor ez a kis magánmegállapodás biztosan szép kis kiegészítéshez juttathatná a férfit és nem kellene tovább trükköznie, hogy elrejtse simliskedéseit a visszatért nagyasszony előtt.*
- Bocsáss meg, belelendültem. *Mosolyodik el hosszúra nyúlt monológja végén és pár szívással újraéleszti a kialvóban lévő parazsat szivarja végén.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi a kancellárt és érdeklődve várja válaszát az elhangzottakra.*
- Ahogy szeretnéd. *Válaszolja Aenaenek az audiencia végén halkan, amikor búcsúznak. Búcsúznak, mintha messzire mennének, pedig valójában nem is lesznek annyira messze egymástól. Nem félti a lányt Leandanától, mert valójában kellemesen csalódott Kagan egykori hitvesében. A kellembe azért vegyül némi keserű mellékíz, mert a nő úgy bánt velük, mintha sosem létezett volna az az idő, amit a halálban töltött. Pedig sok minden változott azóta, ám úgy tűnik, a thargoknál szinte semmi. Mintha természetes volna, hogy egy halott vezető egyszer csak visszatér és bekopog: itt vagyok. De az is megmásíthatatlan, hogy a barbárok nagy része, láthatóan azonnal behódolt neki. Laor, Habrertus és a többiek. Mintha Aenae nem tett volna értük semmit. Hálátlan népség. Hálátlan tisztség volt ez ugyan a lánynak, de akkor is, egy "köszönöm"-öt megérdemelt volna. Az igric tudja, hogy Aenae mennyire utálta a "kegyet", amit Kagantól kapott. Nem is kegy volt ez neki, teher, amit a nyakába aggattak akaratán kívül. Ő pedig az ennek kijáró örömmel végezte feladatát.
Mondaná, hogy megvárlak a kapuban vagy a lovaknál, de félő, hogy a helyzetben rosszul venné ki magát. Nem akarja, hogy úgy tűnjön, félti saját otthonában a lányt. Így csak rövid csókkal búcsúzik, meghajol Leandana felé és hátrálva pár lépést, hisz nem fordítunk hátat egy főrendnek, elhátrál, csak azután fordul meg, hogy kövesse Habrertust vissza a kancelláriára.
Talán már az igric is kicsit túlzásba viszi a kedveskedést a kancellár felé, de ez már amolyan játék kettőjük között, ami ki tudja mikor és hogyan kezdődött.*
- Köszönöm. *Mondja és már ülne le, amikor mozdulatában megállítja a szárnyas rikácsolása. Együttérző mosollyal fordul a kancellár felé, majd míg a férfi bocsánatot kérve távozik rövidke időre, leül és megigazítja ruháját.
Amikor Habrertus visszatér a papagájjal a vállán, halvány mosollyal fogadja a szokatlan látványt és megállja, hogy ne mutassa ki, mennyire nem állja az állatokat. Elgondolkodik, hogy vajon minden thargnak kijár egy állat? Aenaenek a macska, Habrertusnak a papagáj. Kagannak mi lehetett a házikedvence? Rozsomák? És mi lehet Leandana állata? Vipera? Elhessegeti magától a mosolyogtató képeket és kényelembe helyezi magát, amikor a kancellár felpattint egy dobozkát mellette, amelyben gusztusos dohányrudak sorakoznak. Az ismerős illat nosztalgikus emlékeket ébreszt benne azonnal.*
- Oh. *Nem kívánja titkolni meglepettségét, amikor a kecskeszakállú közli vele, hogy hazájának gyümölcse a csodás dohányáru.*
- Köszönöm. *Vesz ki egy szivart a dobozból és megillatolja a borítólevelet, pár gyengéd ujjmozdulattal ellenőrzi azokat. Valahogy elképzelhetetlennek tartja, hogy a kancellár gondot fordít egy ilyen remek szivar gondozására, hogy ügyeljen a doboz páratartalmára. Ám mégis a szivarok remek állapotban vannak.
Míg Habrertus az asztala mögé ül és a pipáját kezdi tömni, az igric is előkészíti a szivart, ha kap egy elég éles kést, akkor megvágja a sapkát és pár szívással ellenőrzi a szelelést. Újabb meglepetés, a dohányrúd kiválóan szelel. Nem is érti, hogy a kancellár miért szórakozik a pipával, bár igaz, hogy egy ilyen remek wegtoreni szivart vétek lenne gyorsan elszívni. Az ilyenekhez alkalom kell. A vén kecske meg szívja a pipáját. Egy öreg ember pipázik. A férfiak szivaroznak.*
- Valódi wegtoreni rubint. *Válaszol mosolyogva. Természetesen nem fogja elárulni neki, hogy milyen módon kötötte magához a vöröst. Ha nem lenne a Fekete Váltó és az igricnek nem lennének olyan jó kapcsolatai, most Yeza mást szolgálna. Jó időben jó helyen.*
- Ha meg nem sértelek, Yeza is elismerő szavakkal szólt személyed felől. *Teszi hozzá a szivarral intve a kancellár felé. Ennyi füllentés belefér. A vörös cseppet sem elismerően szólt a vén kecskéről, ám a feladatát remekül elvégezte. Talán kicsit túlzásba is vitte. A kancellár szimpátiája és kitüntető figyelme a vörös felé a napnál is világosabb és ha ezzel az igric megolajozhatja üzleti terveit, akkor gondolkodás nélkül felhasználja ezt.*
- Mindenképp felkerestelek volna, ám a nagyasszony áldásos visszatérése kissé átírta terveimet, ugye megérted. *Mosolyog bocsánatkérőn az asztal túlfelén ülő kancellárra.*
- Valóban így van, legszívesebben magam is elvonulnék erre az időre, hogy csak az esküvővel és jegyesemmel törődjek, ám az élet sajnos nem áll meg miattunk. *Tárja szét karját színpadiasan.
Maga is vételez egyet azokból a szalmaszálakból, majd a láng előtt óvatosan forgatva a szivart aprókat szív bele, míg a talp teljesen át nem izzik. Ekkor elégedetten fújja ki az első bő füstöt és dől hátra szinte ösztönösen.*
- Habrertus, fogadd elismerésem. *Nézi meg a füstölgő szivart a kezében. Amikor délelőtt elindultak Varangyvárból Leandana elé, nem gondolta, hogy mostanra a kancellárián ül majd és szivart szív a kecskeszakállúval.*
- Bocsáss meg, elkalandoztam. *Mosolyog és újra előredől, hogy belekezdhessen.*
- Több dolog is volna, amiben együttműködésed kérném. Az egyik, hogy Kereskedőházamnak szüksége volna három szekér fára, amiért természetesen arannyal vagy bármivel fizetnék, amiben meg tudunk állapodni. A vaserdő fái messzeföldön híresek, reménykedem benne, hogy sikerül ebben megegyeznünk. *Nem tér ki arra, hogy miért van szüksége a fára, hisz ez nem tartozik a kancellárra. Ez a tárgyalás egyik egyszerűbb része. Valamit valamiért.*
- Másodsorban tudomásomra jutott, hogy felújíttatnád a kancelláriának is otthont adó Radkraalt épületét. *Néz körbe, hisz éppen az adott épületben ülnek.*
- A Kereskedőház szívesen ajánlatot tesz a renoválásra. Azt gondolom, hogy minden feltételnek eleget tudunk tenni, amit a felhívásodban említettél. *Mosolyog halványan Habrertusra és beleszív a szivarba, amely most is csaknem elvezeti figyelmét mások felé. Ám a kiváló dohány íze, a régi cserzett bőr illatának emléke szinte hívogatja a múltbarévedésre.*
- Természetesen minden tervet jóváhagyatnék veled és ha kívánod, Leandana nagyasszonnyal is, hisz a legfontosabb számunkra a megrendelő elégedettsége. *Abban biztos, hogy Habrertus ennek annyira nem fog örülni, mármint annak, hogy most már a nagyasszonnyal is számolnia kell. Aenae nem foglalkozott azzal, hogy mit csinál a kancellár, hogy mennyit vesz el és mennyi sápot húz. Most biztosan nehezebben tudja majd elrejteni a "leadókat", hogy a hatujjú boszorkány visszatért. Ő biztosan nem hagyja majd olyan szabadon garázdálkodni a kancellárt, mint Aenae tette.*
- Utolsóként pedig egy komolyabb tervet vázolnék fel, melynek alapja a tharg piac fellendítése, a kovácsműhely beindítása, amelyben Artheniorban már oly nagy tapasztalatra tettünk szert. Vétek ilyen remek lehetőséget elszalasztani és úgy gondolom, mindkettőnk számára jövedelmező lehetne egy ilyen társulás megalapítása. *Direkt nem a "mindkét fél" szóösszetételt használni, hisz ha a kancellár valóban olyan mohó, mint sejti, akkor ez a kis magánmegállapodás biztosan szép kis kiegészítéshez juttathatná a férfit és nem kellene tovább trükköznie, hogy elrejtse simliskedéseit a visszatért nagyasszony előtt.*
- Bocsáss meg, belelendültem. *Mosolyodik el hosszúra nyúlt monológja végén és pár szívással újraéleszti a kialvóban lévő parazsat szivarja végén.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi a kancellárt és érdeklődve várja válaszát az elhangzottakra.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-03 16:21:52
Üzenet elküldve: 2022-05-03 16:21:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Szinte már Hubi számára is émelyítő a kellemkedésnek az a mértéke amivel a báróval megtisztelik egymást. Szinte. Mert odáig aligha tudnak eljutni, hogy a jó kancellár az egyenes beszédet preferálja.*
- Parancsolj, kérlek!
*Kínálja hellyel vendégét, miután visszaértek a Kancelláriára. Ő maga is leülne az asztal túlfelén, de jöttükre felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki a kancellári lakrész felől.*
- Bocsáss meg egy pillanatra!
*Rövid időre eltűnik ott és Jágóval a vállán tér vissza. Úgy tűnik, hogy a papagáj ott érzi legjobban magán, ami azért visszás egy kicsit, mert hogyan lehet komoly üzleti kérdéseket megvitatni, miközben egy tiritarka szárnyas ücsörög az ember vállán? Mivel pedig ott ücsörög, Hubi csak lélekben tudja megvonni. Úgyis különcnek tartják, eggyel több vagy kevesebb furcsaság már nem számít. Továbbá egy kis dobozt tart a kezében, boldogult elődje és barátja, Achim kedvelte a tartalmát. A báróhoz lépve felnyitja a fedelét, szivarok lapulnak benne.*
- Ha meg nem sértelek... wegtoreni dohánylevelekből sodorták őket.
*Mi tagadás, meg van elégedve magával, hogy ilyen figyelmesség jutott eszébe; kis hazaival kínálni a bárót. Természetesen akkor sincs harag, ha Cha'yss esetleg nem élne vele. Akárhogy is, miután helyet foglalt a székében pipájával kezd el szöszmötölni. Egy férfi pipázik.*
- Mindenek előtt engedd meg, hogy újból kifejezzem elismerésem emberismereted előtt. Yeza... *bólint egyet* kivételes teremtés.
*Itt egy kis szünetet tart, időt hagyva a bárónak, hogy megemlítse: közbenjár érdekében a vörös lánynál. Ennek esetleges elmaradását kisebb sértésként értékeli, de nem mutatja.*
- Most pedig, ha nem veszed rossz néven, talán térjünk is rá a tárgyra! A nagyasszonynak említetted, hogy üzleti ajánlattal érkeztél.
*Mosolyogva tesz egy szabadkozó kézmozdulatot.*
- Pardon, természetesen csak nősülési szándékod mellett, melyhez ezúton is szívemből gratulálok. Ilyen örömteli esemény mellett szinte véteknek számíthat profán üzleti ügyekkel foglalkozni.
*Mostanra végzett a pipa megtömésével és egy szalmaszállal tüzet csen egy gyertyáról.*
- Ugyanakkor... *szipákol egy darabig, míg a dohány felizzik és az első kékesszürke füstfelleg után hátradől a székében* talán ugyanekkora vétek lenne - kereskedőként bizonnyal egyetértesz velem, barátom - veszni hagyni az alkalmat.
*Elmosolyodik és valódi kíváncsiság ül ki az arcára.*
- Őszinte érdeklődéssel hallgatlak.
*Szinte már Hubi számára is émelyítő a kellemkedésnek az a mértéke amivel a báróval megtisztelik egymást. Szinte. Mert odáig aligha tudnak eljutni, hogy a jó kancellár az egyenes beszédet preferálja.*
- Parancsolj, kérlek!
*Kínálja hellyel vendégét, miután visszaértek a Kancelláriára. Ő maga is leülne az asztal túlfelén, de jöttükre felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki a kancellári lakrész felől.*
- Bocsáss meg egy pillanatra!
*Rövid időre eltűnik ott és Jágóval a vállán tér vissza. Úgy tűnik, hogy a papagáj ott érzi legjobban magán, ami azért visszás egy kicsit, mert hogyan lehet komoly üzleti kérdéseket megvitatni, miközben egy tiritarka szárnyas ücsörög az ember vállán? Mivel pedig ott ücsörög, Hubi csak lélekben tudja megvonni. Úgyis különcnek tartják, eggyel több vagy kevesebb furcsaság már nem számít. Továbbá egy kis dobozt tart a kezében, boldogult elődje és barátja, Achim kedvelte a tartalmát. A báróhoz lépve felnyitja a fedelét, szivarok lapulnak benne.*
- Ha meg nem sértelek... wegtoreni dohánylevelekből sodorták őket.
*Mi tagadás, meg van elégedve magával, hogy ilyen figyelmesség jutott eszébe; kis hazaival kínálni a bárót. Természetesen akkor sincs harag, ha Cha'yss esetleg nem élne vele. Akárhogy is, miután helyet foglalt a székében pipájával kezd el szöszmötölni. Egy férfi pipázik.*
- Mindenek előtt engedd meg, hogy újból kifejezzem elismerésem emberismereted előtt. Yeza... *bólint egyet* kivételes teremtés.
*Itt egy kis szünetet tart, időt hagyva a bárónak, hogy megemlítse: közbenjár érdekében a vörös lánynál. Ennek esetleges elmaradását kisebb sértésként értékeli, de nem mutatja.*
- Most pedig, ha nem veszed rossz néven, talán térjünk is rá a tárgyra! A nagyasszonynak említetted, hogy üzleti ajánlattal érkeztél.
*Mosolyogva tesz egy szabadkozó kézmozdulatot.*
- Pardon, természetesen csak nősülési szándékod mellett, melyhez ezúton is szívemből gratulálok. Ilyen örömteli esemény mellett szinte véteknek számíthat profán üzleti ügyekkel foglalkozni.
*Mostanra végzett a pipa megtömésével és egy szalmaszállal tüzet csen egy gyertyáról.*
- Ugyanakkor... *szipákol egy darabig, míg a dohány felizzik és az első kékesszürke füstfelleg után hátradől a székében* talán ugyanekkora vétek lenne - kereskedőként bizonnyal egyetértesz velem, barátom - veszni hagyni az alkalmat.
*Elmosolyodik és valódi kíváncsiság ül ki az arcára.*
- Őszinte érdeklődéssel hallgatlak.
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-17 08:57:22
Üzenet elküldve: 2022-04-17 08:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Mindig kényes ügy két férfi büszkeségi huzavonájának tűzvonalába keveredni. Főleg ha olyanokról szól, akiknek a hatalom személyes játszótér. Van egy olyan érzése, hogy ez az aljaskodó adok-kapok most már óhatatlanul beleég a kettős viszonyába. Ezek után akármelyikük térfelén futnak össze, a másik számíthat rá, hogy a kölcsön visszajár és kénytelen lesz lenyelni a békát. ~Ha a Kancellár túlfeszíti a húrt a Bárónál, egyszer talán szó szerint is~ okvetetlenkedik oda a cinikus gondolat a fejébe, amikor eszébe jut a harsány kuruttyolás, ami a birtok felé menet fogadta. Caldorcor bár kereskedőhöz méltón tartja magát, azért mégis csak wegtoreni nemes. Ez olyasmi, amit nem érdemes elfelejteni. Habrertus viszont talányos és körmönfont alak. Őt sem érdemes alábecsülni, ahogy most a saját bőrükön tapasztalhatták.
Kicsit sem könnyű terep ez, de úgy tűnik, a kezdeti bukdácsolás után végre ráérez. Most is izgul, és továbbra is a torkában dobog a szíve, hiszen míg a két méricskélő kant leginkább csak egymás véleménye érdekli, addig neki mindkét oldalnak meg kell felelnie. Már az is nagy lépés, hogy szót kap (nem mintha olyan könnyen belé lehetne fojtani, ha mondandója van). Hála az égnek, a megérzései most, úgy tűnik, a megfelelő irányba viszik. Az idegessége ennek ellenére csak kevéssé csitul. Amikor a Kancellár kiejti a száján a "gyöngyszem" szót, akaratlanul is a Báróra rebben kissé riadt pillantása. A Váltója dolgát szeretné házon belül tudni. A lehetőség, hogy a thargok mancsa beleérjen az ügybe, nagyon aggasztó gondolat. Igyekszik is hamar elhessenteni azzal, hogy csupán véletlen összecsengés volt, semmi más.
A Kancellár lenyűgözése kétes kegy, de Yeza számára az ilyesmi nem ismeretlen. A Niyss kasztja pontosan ilyen kötéltáncra nevelte Wegtoren figyelemre méltó virágait. Yeza sosem volt a legjobb tanítvány. Egyesek szerint a valaha volt legrosszabb. Mások pedig a sokat elbíró, de valahol mégis kiemelő különleges jelzővel illették, mikor még a Főnix Házának üdvöskéje volt. Akkoriban még jóval vakmerőbben szerepelt, de ezúttal óvatos hallgatásba burkolózik inkább a továbbiakra. Most, hogy a Kancellár kegyesen kiengedte markából a kiéleződő helyzet további szorítását.
Az, amikor egy ilyen pozícióban lévő és alapvetően intellektusában tetszelgő személy ennyire közönséges fordulatokkal fogalmaz, mindig emlékezteti rá, hogy a külső máz mennyire álságos. Főleg ilyen körökben. Tapasztalatból tudja, hogy mennyi szörnyeteg és mennyi rohadó lélek jár-kel finom kelmékbe és kellembe burkolózva.
Yeza gyomrában a szorítás csak akkor old ki kicsit jobban, amikor látja a Báró elismerését is, a fellépése kapcsán. Mindig kétesélyes beleokvetetlenkedni az ilyen dolgokba, de most, hála az égnek, jól sült el. Üröm az örömben, hogy van egy olyan rossz érzése, ez még csak az előétel volt ezen a keserű ízeket ígérő vacsorán.
Követi Caldorcor példáját a meghajlásban, de mielőtt kiindulnak, Yeza pillantása elkapja a Kancellár asztalán pihenő kódex egyik ábráját. Épp csak kikandikál a rajta heverő jegyzetek lapjai alól, de a Wegtoreni Nagy Aréna és a Rurak negyed híres Csonka Tornyának jellegzetes formáját bármikor felismerné. Szívesen beleolvasna az irományokba is, de az már átlépné az érdeklődés és az illetlenség közt húzódó határt. Ehelyett csak felpillant a Kancellárra. Ajka szegletébe mosoly ül ki, de sebtében siet is a Báró után becsatlakozni.
Csak ahogy egy kicsit leülepednek a dolgok, utána bontakozik ki néhány részlet. A megjegyzés az Úrnőről: "az ő állapotában...". Egy pillanatra még a bűntudat is megkapaszkodik a vörösben, de még túl harsányan él benne az a jelenet. ~Pesztonkára...~
Belegondolva, elég nagy érvágás lehet ez most Caldorcor terveiben. Nagyon bosszantó. A lány ezek szerint igent mondott neki, elintézte már az örököst is, ezzel bebiztosítva mindent. A Vashegy érdekeltségeinek bőségtálához gyakorlatilag akkurátusan megterített. Így viszont esélyes egy fattyú egy nincstelen, bár kétségtelenül dekoratív némbertől, akiben a vére okán mindig potenciális konkurenciát lát majd a hatujjú boszorkány. Arra már nem is mer gondolni, mi lesz, ha esetleg Caldorcor oda akarja majd költöztetni a városba. A vörösnek épp elég a mélységiek irritáló jelenlétével megbirkózni. Ahhoz, hogy a leendő Baroneszt is elviselje lehet, hogy rá kell kapnia az ördögvigyorra.*
*Mindig kényes ügy két férfi büszkeségi huzavonájának tűzvonalába keveredni. Főleg ha olyanokról szól, akiknek a hatalom személyes játszótér. Van egy olyan érzése, hogy ez az aljaskodó adok-kapok most már óhatatlanul beleég a kettős viszonyába. Ezek után akármelyikük térfelén futnak össze, a másik számíthat rá, hogy a kölcsön visszajár és kénytelen lesz lenyelni a békát. ~Ha a Kancellár túlfeszíti a húrt a Bárónál, egyszer talán szó szerint is~ okvetetlenkedik oda a cinikus gondolat a fejébe, amikor eszébe jut a harsány kuruttyolás, ami a birtok felé menet fogadta. Caldorcor bár kereskedőhöz méltón tartja magát, azért mégis csak wegtoreni nemes. Ez olyasmi, amit nem érdemes elfelejteni. Habrertus viszont talányos és körmönfont alak. Őt sem érdemes alábecsülni, ahogy most a saját bőrükön tapasztalhatták.
Kicsit sem könnyű terep ez, de úgy tűnik, a kezdeti bukdácsolás után végre ráérez. Most is izgul, és továbbra is a torkában dobog a szíve, hiszen míg a két méricskélő kant leginkább csak egymás véleménye érdekli, addig neki mindkét oldalnak meg kell felelnie. Már az is nagy lépés, hogy szót kap (nem mintha olyan könnyen belé lehetne fojtani, ha mondandója van). Hála az égnek, a megérzései most, úgy tűnik, a megfelelő irányba viszik. Az idegessége ennek ellenére csak kevéssé csitul. Amikor a Kancellár kiejti a száján a "gyöngyszem" szót, akaratlanul is a Báróra rebben kissé riadt pillantása. A Váltója dolgát szeretné házon belül tudni. A lehetőség, hogy a thargok mancsa beleérjen az ügybe, nagyon aggasztó gondolat. Igyekszik is hamar elhessenteni azzal, hogy csupán véletlen összecsengés volt, semmi más.
A Kancellár lenyűgözése kétes kegy, de Yeza számára az ilyesmi nem ismeretlen. A Niyss kasztja pontosan ilyen kötéltáncra nevelte Wegtoren figyelemre méltó virágait. Yeza sosem volt a legjobb tanítvány. Egyesek szerint a valaha volt legrosszabb. Mások pedig a sokat elbíró, de valahol mégis kiemelő különleges jelzővel illették, mikor még a Főnix Házának üdvöskéje volt. Akkoriban még jóval vakmerőbben szerepelt, de ezúttal óvatos hallgatásba burkolózik inkább a továbbiakra. Most, hogy a Kancellár kegyesen kiengedte markából a kiéleződő helyzet további szorítását.
Az, amikor egy ilyen pozícióban lévő és alapvetően intellektusában tetszelgő személy ennyire közönséges fordulatokkal fogalmaz, mindig emlékezteti rá, hogy a külső máz mennyire álságos. Főleg ilyen körökben. Tapasztalatból tudja, hogy mennyi szörnyeteg és mennyi rohadó lélek jár-kel finom kelmékbe és kellembe burkolózva.
Yeza gyomrában a szorítás csak akkor old ki kicsit jobban, amikor látja a Báró elismerését is, a fellépése kapcsán. Mindig kétesélyes beleokvetetlenkedni az ilyen dolgokba, de most, hála az égnek, jól sült el. Üröm az örömben, hogy van egy olyan rossz érzése, ez még csak az előétel volt ezen a keserű ízeket ígérő vacsorán.
Követi Caldorcor példáját a meghajlásban, de mielőtt kiindulnak, Yeza pillantása elkapja a Kancellár asztalán pihenő kódex egyik ábráját. Épp csak kikandikál a rajta heverő jegyzetek lapjai alól, de a Wegtoreni Nagy Aréna és a Rurak negyed híres Csonka Tornyának jellegzetes formáját bármikor felismerné. Szívesen beleolvasna az irományokba is, de az már átlépné az érdeklődés és az illetlenség közt húzódó határt. Ehelyett csak felpillant a Kancellárra. Ajka szegletébe mosoly ül ki, de sebtében siet is a Báró után becsatlakozni.
Csak ahogy egy kicsit leülepednek a dolgok, utána bontakozik ki néhány részlet. A megjegyzés az Úrnőről: "az ő állapotában...". Egy pillanatra még a bűntudat is megkapaszkodik a vörösben, de még túl harsányan él benne az a jelenet. ~Pesztonkára...~
Belegondolva, elég nagy érvágás lehet ez most Caldorcor terveiben. Nagyon bosszantó. A lány ezek szerint igent mondott neki, elintézte már az örököst is, ezzel bebiztosítva mindent. A Vashegy érdekeltségeinek bőségtálához gyakorlatilag akkurátusan megterített. Így viszont esélyes egy fattyú egy nincstelen, bár kétségtelenül dekoratív némbertől, akiben a vére okán mindig potenciális konkurenciát lát majd a hatujjú boszorkány. Arra már nem is mer gondolni, mi lesz, ha esetleg Caldorcor oda akarja majd költöztetni a városba. A vörösnek épp elég a mélységiek irritáló jelenlétével megbirkózni. Ahhoz, hogy a leendő Baroneszt is elviselje lehet, hogy rá kell kapnia az ördögvigyorra.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 20:37:28
Üzenet elküldve: 2022-04-15 20:37:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*A vörös elmélázni látszik mellette, talán rá igaz, amit a kancellár is mondott, "unjátok, nem igaz?". Az igric kezdetben lankadó figyelme később újra éberré válik és Habrertus szavai érdemesek is a figyelemre. Be kell vallania magának, hogy a kecskeszakállú kelepcét állított neki, amibe jól bele is sétált. Hogy ez mennyire volt akaratos vagy előre megtervezett, az mindegy is, a lényeg, hogy a kancellár lépéselőnyben van saját felségterületén. Az igric már bánja, hogy nem lehetett jelen a Kalmárban történteknél, mert bár Aztyan a rá jellemző profizmussal és határozottsággal oldotta meg a problémát, a báró olyan megoldásokat is alkalmazott volna, amelyek a heges arcú intézőre nem jellemzők. Mondhatni, megszorongatta volna a kancellár képzeletbeli tökét. Ám nem így alakult és most itt ülnek törvényekről, egy tőrről és a Gödörröl filozofálva. A filozófia viszont gyorsan valósággá válhat, ha nem vigyáznak és az igric valódi komédiás módjára teríti ki lapjait, felhasználva ütőkártyái nagy részét. Kénytelen is, mert Habrertus a sarokba szorítja és védekezésre kényszeríti. Ha hitte is, hogy a férfi valóban a Gödörbe hajíttatja őket, már mindegy, előadta szólóját és már csak várnia kell a közönség ítéletére.
Meglepő mellékszólam csatlakozik hozzá, amikor Yeza szót kér mellette, az igrictől igenlést kap, így elmondhatja saját monológját.
Elismeréssel adózik a vörös taktikája felett, ha korábban bánta is, hogy elhozta a Kalmárban történtek után, most már örül, hogy mellette van. Szavai elveszik az övéi élét, érvelése belesimul a korábban elhangzottakba és lágyítja, mint az érdes dudát a fuvolaszó. Érvei épp annyira logikusak, hogy ne lehessen fogást találni rajtuk, bár aki keres az talál.
Halovány, elismerő mosollyal néz a lányra, sárga pillantása az arcát fürkészi, majd visszafordul a kancellár felé, hogy személyében a nagyérdemű kinyilatkoztathassa tetszését.
A mesterkélt elismerésre és a androgűn tapsra legszívesebben torkon szúrná a kecskeszakállút, csak akkor esik le neki igazán, hogy a kancellár rászedte. A túlzásra túlzással válaszolt és ezt már nem tudja visszacsinálni.
A "komédiás" szóra halványan elmosolyodik, de keserű ízű a mosolya belül. Rápillant a rajzolatra, amelyhez hasonló az ő alkarján is található. A csillogófekete leviatánmintát sosem használta fel, de büszkén viseli, mint a Habrertus felett aratott győzelem mementóját.
A kancellár végül nagylelkűen visszaadná nekik fegyvereiket, ám az igric hárítón emeli maga elé jobbját.*
- Jobbnak látom, ha ezek itt maradnak távozásunkig. Hibáztunk és hibánkat nem kívánom újabbakkal tetézni. *Válaszolja az engedményre.
Amikor aztán Habrertus példával él, érdeklődve hallgatja a szavait. A triviális kifejezésre sem mosolyodik el, nem kívánja azt éreztetni a férfivel, hogy tetszésére vannak az efféle kifejezések.*
- Értem a hasonlatot, még ha oly' sarkos is és nem kezdek el mentegetőzni, hogy nálam másképp alakulna a szituáció.
*A kancellár vádjai igenis személyes támadások voltak ellene, egy merénylet, amivel kivillantotta a kecske, hogy ez az ő szemétdombja, ahol ő az úr és azt tehet, amit kíván. Abban biztos a báró, hogy ha teheti, visszaadja Habrertusnak a leckét, háromszorosan is. Ám most nincs nyeregben, tudja, hogy meddig mehet el, így csak kelletlen mosollyal fogadja a leckéztetést.
Yeza produkciója után a kancellár is elismeri a vörös érdemeit, amelyekben nem talál kivetnivalót a báró sem. A wegtoreni Fekete Váltó, ami másnak átok, neki áldás, mert hozzáláncolta a lányt.*
- Köszönöm az elismerést a nevükben is. *Pillant Yeza felé valódi hálával.
Habrertus még a vörös dicsérete közben is nem átall odaszúrni az igricnek, amit a wegtoreni ezúttal is néma mosollyal tűr. Az pedig, hogy a kancellár nem keres a kákán csomót, már-már a pofátlanság határait súrolja, mondhatná, hogy a férfi a kákán lévő csomók tapasztalt tudora. Ha nem úgy lenne, már rég Leandana előtt állnának.*
- Minden nap tanulunk valamit. *Sóhatja joviális mosollyal.
A vén kecske aztán gondoskodna felőlük és még az audienciát is előkészítené számukra, ami már előrelépés az eddigiekhez képest.*
- Lekötelezel, barátom. *Hajtja meg magát ültében az igric, gesztusában elismerést és még talán tiszteletet is közöl, hisz a kancellár ebben az esetbe fölékerekedett.
Feláll a székből, Kathlynt és Yeza tőrét az asztalon hagyná, nem kíván egy újabb pofonba belefutni Leandana előtt vagy hogy a kancellár felhozhassa a nagyasszonynak vétkük nagylelkű elengedését. Ha Habrertus egy szobába kíséri őket a Radkraalban vagy egyenesen az erődbe, akkor követi és ott az ablak előtt állva várja meg, míg bárkit küldet értük, hogy a tharg fő fogadja őket. Talán azelőtt lesz még ideje, hogy egy-két szót váltson a vörössel.*
*A vörös elmélázni látszik mellette, talán rá igaz, amit a kancellár is mondott, "unjátok, nem igaz?". Az igric kezdetben lankadó figyelme később újra éberré válik és Habrertus szavai érdemesek is a figyelemre. Be kell vallania magának, hogy a kecskeszakállú kelepcét állított neki, amibe jól bele is sétált. Hogy ez mennyire volt akaratos vagy előre megtervezett, az mindegy is, a lényeg, hogy a kancellár lépéselőnyben van saját felségterületén. Az igric már bánja, hogy nem lehetett jelen a Kalmárban történteknél, mert bár Aztyan a rá jellemző profizmussal és határozottsággal oldotta meg a problémát, a báró olyan megoldásokat is alkalmazott volna, amelyek a heges arcú intézőre nem jellemzők. Mondhatni, megszorongatta volna a kancellár képzeletbeli tökét. Ám nem így alakult és most itt ülnek törvényekről, egy tőrről és a Gödörröl filozofálva. A filozófia viszont gyorsan valósággá válhat, ha nem vigyáznak és az igric valódi komédiás módjára teríti ki lapjait, felhasználva ütőkártyái nagy részét. Kénytelen is, mert Habrertus a sarokba szorítja és védekezésre kényszeríti. Ha hitte is, hogy a férfi valóban a Gödörbe hajíttatja őket, már mindegy, előadta szólóját és már csak várnia kell a közönség ítéletére.
Meglepő mellékszólam csatlakozik hozzá, amikor Yeza szót kér mellette, az igrictől igenlést kap, így elmondhatja saját monológját.
Elismeréssel adózik a vörös taktikája felett, ha korábban bánta is, hogy elhozta a Kalmárban történtek után, most már örül, hogy mellette van. Szavai elveszik az övéi élét, érvelése belesimul a korábban elhangzottakba és lágyítja, mint az érdes dudát a fuvolaszó. Érvei épp annyira logikusak, hogy ne lehessen fogást találni rajtuk, bár aki keres az talál.
Halovány, elismerő mosollyal néz a lányra, sárga pillantása az arcát fürkészi, majd visszafordul a kancellár felé, hogy személyében a nagyérdemű kinyilatkoztathassa tetszését.
A mesterkélt elismerésre és a androgűn tapsra legszívesebben torkon szúrná a kecskeszakállút, csak akkor esik le neki igazán, hogy a kancellár rászedte. A túlzásra túlzással válaszolt és ezt már nem tudja visszacsinálni.
A "komédiás" szóra halványan elmosolyodik, de keserű ízű a mosolya belül. Rápillant a rajzolatra, amelyhez hasonló az ő alkarján is található. A csillogófekete leviatánmintát sosem használta fel, de büszkén viseli, mint a Habrertus felett aratott győzelem mementóját.
A kancellár végül nagylelkűen visszaadná nekik fegyvereiket, ám az igric hárítón emeli maga elé jobbját.*
- Jobbnak látom, ha ezek itt maradnak távozásunkig. Hibáztunk és hibánkat nem kívánom újabbakkal tetézni. *Válaszolja az engedményre.
Amikor aztán Habrertus példával él, érdeklődve hallgatja a szavait. A triviális kifejezésre sem mosolyodik el, nem kívánja azt éreztetni a férfivel, hogy tetszésére vannak az efféle kifejezések.*
- Értem a hasonlatot, még ha oly' sarkos is és nem kezdek el mentegetőzni, hogy nálam másképp alakulna a szituáció.
*A kancellár vádjai igenis személyes támadások voltak ellene, egy merénylet, amivel kivillantotta a kecske, hogy ez az ő szemétdombja, ahol ő az úr és azt tehet, amit kíván. Abban biztos a báró, hogy ha teheti, visszaadja Habrertusnak a leckét, háromszorosan is. Ám most nincs nyeregben, tudja, hogy meddig mehet el, így csak kelletlen mosollyal fogadja a leckéztetést.
Yeza produkciója után a kancellár is elismeri a vörös érdemeit, amelyekben nem talál kivetnivalót a báró sem. A wegtoreni Fekete Váltó, ami másnak átok, neki áldás, mert hozzáláncolta a lányt.*
- Köszönöm az elismerést a nevükben is. *Pillant Yeza felé valódi hálával.
Habrertus még a vörös dicsérete közben is nem átall odaszúrni az igricnek, amit a wegtoreni ezúttal is néma mosollyal tűr. Az pedig, hogy a kancellár nem keres a kákán csomót, már-már a pofátlanság határait súrolja, mondhatná, hogy a férfi a kákán lévő csomók tapasztalt tudora. Ha nem úgy lenne, már rég Leandana előtt állnának.*
- Minden nap tanulunk valamit. *Sóhatja joviális mosollyal.
A vén kecske aztán gondoskodna felőlük és még az audienciát is előkészítené számukra, ami már előrelépés az eddigiekhez képest.*
- Lekötelezel, barátom. *Hajtja meg magát ültében az igric, gesztusában elismerést és még talán tiszteletet is közöl, hisz a kancellár ebben az esetbe fölékerekedett.
Feláll a székből, Kathlynt és Yeza tőrét az asztalon hagyná, nem kíván egy újabb pofonba belefutni Leandana előtt vagy hogy a kancellár felhozhassa a nagyasszonynak vétkük nagylelkű elengedését. Ha Habrertus egy szobába kíséri őket a Radkraalban vagy egyenesen az erődbe, akkor követi és ott az ablak előtt állva várja meg, míg bárkit küldet értük, hogy a tharg fő fogadja őket. Talán azelőtt lesz még ideje, hogy egy-két szót váltson a vörössel.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:11:16
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:11:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ah, brávó! Brávó!
*Csendben hallgatta végig a báró válaszát, amiben nem kellett csalódnia. Hubi számára a sértett önérzet hallatszott ki minden szóból. A vád beismerése, melyről mindketten tudják, hogy nem igaz és Hubi részéről valóban túlzás volt. A strázsa felelősségének, pontosabban figyelmetlenségének megemlítése, melyre a kancellár helyeslően bólint. Bár ha Yeza ugyanott viselte a tőrt ahol most, akkor az elf vagy vak, vagy bolond amiért nem vette észre. Most tehát a fenti felkiáltással honorálja az előadást, két kezének ujjait hegyüknél össze is ütögeti, mintha tapsolna.*
- Szinte meg is feledkeztem róla, hogy szerénységemen kívül más komédiás is tartózkodik e falak között.
*Kicsit feljebb húzza balján a ruhát és így láthatóvá válik az a tetoválás amit azon az artheniori fesztiválon szerzett, ahol a báróval egy színpadon próbálhatták meg színészi képességeiket. Ha emlékei nem csalnak, és ez esetben jobban szeretné ha csalnának, ott a wegtoreni bizonyult jobbnak. Viszont annyi színjátszás belé is szorult, hogy az elharapott mondatot tulajdonképpen szemrebbenés nélkül fejezze be.*
- Az istenek adjanak neki erőt, s egészséget!
*Csendes derűvel figyeli ahogy Cha'yss demonstratíve teszi elé a fegyverét, Yezáéval egyetemben, és legyint egyet.*
- De igazad van, hagyjuk a komédiát! Természetesen magadnál tarthatod a fegyvered, hiszen ezt a jogod tőled senki sem vitatja el. Ahogy bájos kísérődnek sem kell megválni a tőle. Ahogy végére értünk a megbeszélendőknek, kiállítok egy írtást, hogy senki ne vitathassa el tőle ezt a kiváltságot. De biztosan megérted, hogy nem mehettem el szó nélkül a dolog mellett. Képzeld csak az én helyz... nem is! Képzeld el, hogy valami hasonló történik ott, ahol te vagy az úr.
*Ha a csillagok szerencsétlenül állanának össze, ez még itt is megeshetne. De a göndör hajú boszorka csak nem hagyná... Legalább ennyi haszna legyen egyébként örömteli, dicső stb. feltámadásából.*
- Természetesen mint minden hasonlat, ez is sántítani fog, de a lényeget bizonyára nem téveszted el. Tehát képzeljük el, hogy egy vendég, egy olyan vendég aki egyébként szíveslátásnak örvend a Kalmárban, egy szép napon olyasmit művel ami nem ildomos. Tulajdonképpen tudja is, hogy tilos, ám mégis odavizel a söntés elé. Ez esetben kiváló intéződ vagy tenmagad...
*Egy bocsánatkérő pillantás Yeza felé.*
- Megbocsáss a kifejezésért!
*Aztán Cha'ysss felé fordulva folytatja.*
- Nem vágnátok ki úgy, mint macskát szarni?
*Yeza közbeavatkozás pedig több szempontból is érdekes. Egyrészt Hubi megállapítja, hogy immár három kivételes tehetségű komédiás tartózkodik a Radkraalban, másrészt pedig a lány figyelemreméltó éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Míg a báró felhúzta az orrát és személye elleni támadásnak vette az iménti szózatot, a vörös felfogta, hogy a szintén sértett Hubi akart visszavágni. Az egészeben az a legkellemetlenebb, hogy a jó kancellár most úgy érzi, hogy az előbb lezajlottak egy kiadós farokméregetéshez voltak hasonlóak. Márpedig ő úriember, ilyesmit nem csinál. Legalábbis hölgyek előtt nem. Meghallgatja Yezát is, helyeslően bólogat, de szinte mindegy egyes szó után csak erősödik benne egy érzés. Hogy ez a vörös kell neki.*
- Egy ékszer, egy gyöngyszem...
*Ezt már a bárónak mondja amikor Yeza a végére ért, és ezúttal nem kell színlelnie ha azt akarja, hogy elismerés hallatszon a hangjából.*
- Megvallom, barátom, irigy vagyok rád. Irigy vagyok amiért ilyen eszes, finom és ügyes emberekre támaszkodhatsz.
*Ismét Yezára pillant, ültében hajtja meg magát.*
- Amikor két férfiember összeakaszkodik, hiúságuk okán is nehezen találhatják meg a közös hangot. A te segítségeddel, úgy hiszem, ennek nem lesz akadálya. Pirulnom kell, hogy egy magamfajta öregembernek ily módon koppintottak az orrára, de komoly bölcsek szerint saját hibáink felismerése erénye.
*Elmosolyodik.*
- Jómagam ezzel nem értek feltétlenül egyet, de most ne keressünk a kákán is csomót!
*Kicsit előrehajol, az asztalon heverő két fegyvert két irányba, tulajdonosaik felé tolja.*
- Úgy hiszem fáradtak és kimerültek lehettek az út után. Ez esetben intézkedem, hogy szerény lehetőségeinkhez képest a legnagyobb kényelemben legyen részetek. Addig informálom a nagyasszonyt érkezésetekről és eszközlöm nála, hogy fogadjon bennetek. Megfelelő lesz ez így?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ah, brávó! Brávó!
*Csendben hallgatta végig a báró válaszát, amiben nem kellett csalódnia. Hubi számára a sértett önérzet hallatszott ki minden szóból. A vád beismerése, melyről mindketten tudják, hogy nem igaz és Hubi részéről valóban túlzás volt. A strázsa felelősségének, pontosabban figyelmetlenségének megemlítése, melyre a kancellár helyeslően bólint. Bár ha Yeza ugyanott viselte a tőrt ahol most, akkor az elf vagy vak, vagy bolond amiért nem vette észre. Most tehát a fenti felkiáltással honorálja az előadást, két kezének ujjait hegyüknél össze is ütögeti, mintha tapsolna.*
- Szinte meg is feledkeztem róla, hogy szerénységemen kívül más komédiás is tartózkodik e falak között.
*Kicsit feljebb húzza balján a ruhát és így láthatóvá válik az a tetoválás amit azon az artheniori fesztiválon szerzett, ahol a báróval egy színpadon próbálhatták meg színészi képességeiket. Ha emlékei nem csalnak, és ez esetben jobban szeretné ha csalnának, ott a wegtoreni bizonyult jobbnak. Viszont annyi színjátszás belé is szorult, hogy az elharapott mondatot tulajdonképpen szemrebbenés nélkül fejezze be.*
- Az istenek adjanak neki erőt, s egészséget!
*Csendes derűvel figyeli ahogy Cha'yss demonstratíve teszi elé a fegyverét, Yezáéval egyetemben, és legyint egyet.*
- De igazad van, hagyjuk a komédiát! Természetesen magadnál tarthatod a fegyvered, hiszen ezt a jogod tőled senki sem vitatja el. Ahogy bájos kísérődnek sem kell megválni a tőle. Ahogy végére értünk a megbeszélendőknek, kiállítok egy írtást, hogy senki ne vitathassa el tőle ezt a kiváltságot. De biztosan megérted, hogy nem mehettem el szó nélkül a dolog mellett. Képzeld csak az én helyz... nem is! Képzeld el, hogy valami hasonló történik ott, ahol te vagy az úr.
*Ha a csillagok szerencsétlenül állanának össze, ez még itt is megeshetne. De a göndör hajú boszorka csak nem hagyná... Legalább ennyi haszna legyen egyébként örömteli, dicső stb. feltámadásából.*
- Természetesen mint minden hasonlat, ez is sántítani fog, de a lényeget bizonyára nem téveszted el. Tehát képzeljük el, hogy egy vendég, egy olyan vendég aki egyébként szíveslátásnak örvend a Kalmárban, egy szép napon olyasmit művel ami nem ildomos. Tulajdonképpen tudja is, hogy tilos, ám mégis odavizel a söntés elé. Ez esetben kiváló intéződ vagy tenmagad...
*Egy bocsánatkérő pillantás Yeza felé.*
- Megbocsáss a kifejezésért!
*Aztán Cha'ysss felé fordulva folytatja.*
- Nem vágnátok ki úgy, mint macskát szarni?
*Yeza közbeavatkozás pedig több szempontból is érdekes. Egyrészt Hubi megállapítja, hogy immár három kivételes tehetségű komédiás tartózkodik a Radkraalban, másrészt pedig a lány figyelemreméltó éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Míg a báró felhúzta az orrát és személye elleni támadásnak vette az iménti szózatot, a vörös felfogta, hogy a szintén sértett Hubi akart visszavágni. Az egészeben az a legkellemetlenebb, hogy a jó kancellár most úgy érzi, hogy az előbb lezajlottak egy kiadós farokméregetéshez voltak hasonlóak. Márpedig ő úriember, ilyesmit nem csinál. Legalábbis hölgyek előtt nem. Meghallgatja Yezát is, helyeslően bólogat, de szinte mindegy egyes szó után csak erősödik benne egy érzés. Hogy ez a vörös kell neki.*
- Egy ékszer, egy gyöngyszem...
*Ezt már a bárónak mondja amikor Yeza a végére ért, és ezúttal nem kell színlelnie ha azt akarja, hogy elismerés hallatszon a hangjából.*
- Megvallom, barátom, irigy vagyok rád. Irigy vagyok amiért ilyen eszes, finom és ügyes emberekre támaszkodhatsz.
*Ismét Yezára pillant, ültében hajtja meg magát.*
- Amikor két férfiember összeakaszkodik, hiúságuk okán is nehezen találhatják meg a közös hangot. A te segítségeddel, úgy hiszem, ennek nem lesz akadálya. Pirulnom kell, hogy egy magamfajta öregembernek ily módon koppintottak az orrára, de komoly bölcsek szerint saját hibáink felismerése erénye.
*Elmosolyodik.*
- Jómagam ezzel nem értek feltétlenül egyet, de most ne keressünk a kákán is csomót!
*Kicsit előrehajol, az asztalon heverő két fegyvert két irányba, tulajdonosaik felé tolja.*
- Úgy hiszem fáradtak és kimerültek lehettek az út után. Ez esetben intézkedem, hogy szerény lehetőségeinkhez képest a legnagyobb kényelemben legyen részetek. Addig informálom a nagyasszonyt érkezésetekről és eszközlöm nála, hogy fogadjon bennetek. Megfelelő lesz ez így?
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 16:30:38
Üzenet elküldve: 2022-04-15 16:30:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Meg kellene tanulnia jobban kordában tartani a vonásait, amikor egy-egy hirtelen dolog gyomron vágja. Talán a korral majd csiszolódik ez is, de egyelőre nem megy valami jól a vörösnek, és emiatt be is gyűjthet néhány megrovó pillantást. Továbbá igen ildomos lenne leszoknia róla, hogy próbál fontos személyként gondolkodni, spekulálni és lavírozni egy olyan pályán, amire az ő meghívója nyilvánvalóan nem szól.
Sokszor nem találja még el az ütemet a lépéseinél. Ez most is így esik. Visszaigazítja vállára a kabátot, de a kacska próbálkozás miatti megszégyenülésben a Kancellár szavaira még Caldorcor is rátesz egy lapáttal.*
- Csak a bor csalt meg csöppet *mondja csendesen és néhány pillanatra még jobban összehúzza magán a medveprémet. A fiaskó ellenére még pár kötetnyi frázisig egészen úgy tűnik, hogy a tőr dolgán azért viszonylag gördülékenyen tovább is lendültek, hála a frigy hírének.
Szívére tenné a kezét és úgy esküdne, hogy bizony ő mindent megtett, hogy figyelmét a Kancellár szavain tartsa, de a sokadik fordulat után már csak annyit érzékel belőle, hogy mozog a szája. Wegtorenben is megvannak a velejárói, de jóval kevéssé köt gúzsba a házasság. Habrertus uram felvezetésében viszont valahogy úgy hat, mintha egy sokoldalas, körmönfont kitételektől és hivatali fogalmazástól pergamenszáraz szerződésről lenne szó. Jó, érthető, az ő szempontjából ez az ügy főképp erről szól és biztosra veszi, hogy tartalmaz majd számos aláírni valót is. A Báró és választottja érzései mit sem számítanak egy hivatalban, ezt pontosan aláhúzza a megfogalmazás is, amit használ: "a házasság intézménye".
Wegtorenieknek szabályokról és törvényekről papolni... sirálynak magyarázott vitorlázási fortélyok feltételrendszerbe és alpontokba szedve. Egy sirály mindig csak felfekszik a szélre s repül ahogy mindig is. Ahogy az ősei, ahogy az ösztöne és a tapasztalatai diktálják.
Egy hajszálon múlik, hogy a nyájasan hivatalos eszmefuttatás után fűzött kérdésre nem bólint, ahogy sok pontnál tette, igyekezve azt a benyomást kelteni, hogy éber figyelemmel követi a hallottakat.
Sietve rázza meg a fejét, amikor ráébred a dologra és erőnek erejével próbál ténylegesen figyelni. Sajnos, ennek kicsit se kedvez, hogy a kancellári szózat látszólag ugyanabban a semmitmondó mederben folyik tovább. Csak néhány mondat után kezdi el Yeza oldalát böködni valami belső hang, ami rosszat sejtet.
Az a rossz pedig általában be is következik. A Kancellár pillantása egyenesen és hűvös, nyomasztó súllyal fordul rá. "Ez a törvény." ~Törvény.~ a szó úgy visszhangzik a fejében, hogy libabőr futja el egész testében, akármennyire is kezdett az imént meleg lenni az a prémkabát. ~Törvény.~ Egy idegen tánc, aminek a ritmusára se bír ráérezni, pedig egy ideje figyeli már a lépéseit.
Nyel egyet és idegesen szorongatja egyik kezében a másikat. Ebben a játszmában bár őt teszik meg főkolomposnak, de nem igazán osztanak neki lapot, amitől csak még nyomasztóbb a dolog. A Báró persze látszólagos higgadtsággal fogadja a számonkérést, de azért megforgatja a tőrt a vörösben. Yeza sejtése szerint a korábbi miatti penitenciaként. A wegtoreni szopósbárány titulus csupán aljas, de a levágását taglaló továbbiak már egészen komoly figyelmeztetésnek érnek fel. Az önérzet épp csak megfeszül a bájos orcán, mindjárt alázatra hajtja kiszolgáltatottság. Csendben tűrni és hagyni, hogy a két méltóság megegyezésre jusson. Szóvirágok, mint a szállongó tollak egy kakasviadalban. Meghátrálni, de nem meghunyászkodni. Megleckéztetni, de megtartani az érdekek egyensúlyát. Tulajdonképpen ez szinte elkerülhetetlen volt a Kalmárban történtek után, de ez a páholy a férfibüszkeségnek szentelt drámához, neki egy kicsit túl közeli.*
- Méltóságod *pillant fel Habrertusra* -, ha szólhatok... *A túl közeli színdarabok nagy hátránya a vörös természetével szemben, hogy belehúzzák a történetbe, akármennyire is ildomosabb lenne nézőnek megmaradni. Ha az engedélyt megkapja, először a komoly képet vágó hivatali főtisztelendőségre, aztán a wegtorenire pillant.*
- A Kancellár Úr, szerintem, nem a szándékainkban kételkedik. A szabályok természetét szögezi le csupán *mondja, aztán visszafordul az asztal mögött trónló férfihoz.* - Kérem Kegyelmedet, nézze el egy wegtoreninek, ha bukdácsol a törvények világában. Báróm csupán engem óv, mikor magárai felvállalja vétkemet, mint felettem való. Nemes Kancellár, a bűn az enyém. De ártalmatlan megszokás volt csupán, hogy a tőrt az övembe tűztem. Sosem akarnálak megsérteni ilyesmivel. Kérlek, nézd el egy oktalan leány ballépését, akit túlságosan elragadott a hírneves Vashegy és Amon Ruadh látványa. Bocsáss meg, hogy így méltatlanul szolgálom meg nagylelkű meghívásodat *lehajtja a fejét.*
- Ahogy egy Te kezed által írott passzus hatalmadnál fogva utat nyit törvényeiteken, remélem, az őszinte megbánás kegyes szíveden is utat nyit ez egyszer. *Yezának van már bőséggel tapasztalata a hibák elsikálásában. Csak remélni tudja, hogy ez most segítségére lesz. Pillantása valóban megejtően esendő most, ahogy szabadkozik.* - A Tűz Városában fegyvert viselni oly természetes, mint övet. Megszokott tartozéka az öltözetnek. Nélküle egy wegtoreni szinte meztelen *teszi hozzá. Aztán vesz egy mély levegőt és kimondja, amihez nagyon nem fűlik a foga.*
- Mindemellett, ha úgy érzed helyesnek, vitess a Gödörbe. Ha muszáj *egész elvékonyodik a hangja és nem kell megjátszania, hogy mennyire ijesztő ez a lehetőség a számára.* - Vagy segíts ki kegyes belátással, hogy eligazodhassak törvényeiteken nyugvó Birodalmatokban.
*Meg kellene tanulnia jobban kordában tartani a vonásait, amikor egy-egy hirtelen dolog gyomron vágja. Talán a korral majd csiszolódik ez is, de egyelőre nem megy valami jól a vörösnek, és emiatt be is gyűjthet néhány megrovó pillantást. Továbbá igen ildomos lenne leszoknia róla, hogy próbál fontos személyként gondolkodni, spekulálni és lavírozni egy olyan pályán, amire az ő meghívója nyilvánvalóan nem szól.
Sokszor nem találja még el az ütemet a lépéseinél. Ez most is így esik. Visszaigazítja vállára a kabátot, de a kacska próbálkozás miatti megszégyenülésben a Kancellár szavaira még Caldorcor is rátesz egy lapáttal.*
- Csak a bor csalt meg csöppet *mondja csendesen és néhány pillanatra még jobban összehúzza magán a medveprémet. A fiaskó ellenére még pár kötetnyi frázisig egészen úgy tűnik, hogy a tőr dolgán azért viszonylag gördülékenyen tovább is lendültek, hála a frigy hírének.
Szívére tenné a kezét és úgy esküdne, hogy bizony ő mindent megtett, hogy figyelmét a Kancellár szavain tartsa, de a sokadik fordulat után már csak annyit érzékel belőle, hogy mozog a szája. Wegtorenben is megvannak a velejárói, de jóval kevéssé köt gúzsba a házasság. Habrertus uram felvezetésében viszont valahogy úgy hat, mintha egy sokoldalas, körmönfont kitételektől és hivatali fogalmazástól pergamenszáraz szerződésről lenne szó. Jó, érthető, az ő szempontjából ez az ügy főképp erről szól és biztosra veszi, hogy tartalmaz majd számos aláírni valót is. A Báró és választottja érzései mit sem számítanak egy hivatalban, ezt pontosan aláhúzza a megfogalmazás is, amit használ: "a házasság intézménye".
Wegtorenieknek szabályokról és törvényekről papolni... sirálynak magyarázott vitorlázási fortélyok feltételrendszerbe és alpontokba szedve. Egy sirály mindig csak felfekszik a szélre s repül ahogy mindig is. Ahogy az ősei, ahogy az ösztöne és a tapasztalatai diktálják.
Egy hajszálon múlik, hogy a nyájasan hivatalos eszmefuttatás után fűzött kérdésre nem bólint, ahogy sok pontnál tette, igyekezve azt a benyomást kelteni, hogy éber figyelemmel követi a hallottakat.
Sietve rázza meg a fejét, amikor ráébred a dologra és erőnek erejével próbál ténylegesen figyelni. Sajnos, ennek kicsit se kedvez, hogy a kancellári szózat látszólag ugyanabban a semmitmondó mederben folyik tovább. Csak néhány mondat után kezdi el Yeza oldalát böködni valami belső hang, ami rosszat sejtet.
Az a rossz pedig általában be is következik. A Kancellár pillantása egyenesen és hűvös, nyomasztó súllyal fordul rá. "Ez a törvény." ~Törvény.~ a szó úgy visszhangzik a fejében, hogy libabőr futja el egész testében, akármennyire is kezdett az imént meleg lenni az a prémkabát. ~Törvény.~ Egy idegen tánc, aminek a ritmusára se bír ráérezni, pedig egy ideje figyeli már a lépéseit.
Nyel egyet és idegesen szorongatja egyik kezében a másikat. Ebben a játszmában bár őt teszik meg főkolomposnak, de nem igazán osztanak neki lapot, amitől csak még nyomasztóbb a dolog. A Báró persze látszólagos higgadtsággal fogadja a számonkérést, de azért megforgatja a tőrt a vörösben. Yeza sejtése szerint a korábbi miatti penitenciaként. A wegtoreni szopósbárány titulus csupán aljas, de a levágását taglaló továbbiak már egészen komoly figyelmeztetésnek érnek fel. Az önérzet épp csak megfeszül a bájos orcán, mindjárt alázatra hajtja kiszolgáltatottság. Csendben tűrni és hagyni, hogy a két méltóság megegyezésre jusson. Szóvirágok, mint a szállongó tollak egy kakasviadalban. Meghátrálni, de nem meghunyászkodni. Megleckéztetni, de megtartani az érdekek egyensúlyát. Tulajdonképpen ez szinte elkerülhetetlen volt a Kalmárban történtek után, de ez a páholy a férfibüszkeségnek szentelt drámához, neki egy kicsit túl közeli.*
- Méltóságod *pillant fel Habrertusra* -, ha szólhatok... *A túl közeli színdarabok nagy hátránya a vörös természetével szemben, hogy belehúzzák a történetbe, akármennyire is ildomosabb lenne nézőnek megmaradni. Ha az engedélyt megkapja, először a komoly képet vágó hivatali főtisztelendőségre, aztán a wegtorenire pillant.*
- A Kancellár Úr, szerintem, nem a szándékainkban kételkedik. A szabályok természetét szögezi le csupán *mondja, aztán visszafordul az asztal mögött trónló férfihoz.* - Kérem Kegyelmedet, nézze el egy wegtoreninek, ha bukdácsol a törvények világában. Báróm csupán engem óv, mikor magárai felvállalja vétkemet, mint felettem való. Nemes Kancellár, a bűn az enyém. De ártalmatlan megszokás volt csupán, hogy a tőrt az övembe tűztem. Sosem akarnálak megsérteni ilyesmivel. Kérlek, nézd el egy oktalan leány ballépését, akit túlságosan elragadott a hírneves Vashegy és Amon Ruadh látványa. Bocsáss meg, hogy így méltatlanul szolgálom meg nagylelkű meghívásodat *lehajtja a fejét.*
- Ahogy egy Te kezed által írott passzus hatalmadnál fogva utat nyit törvényeiteken, remélem, az őszinte megbánás kegyes szíveden is utat nyit ez egyszer. *Yezának van már bőséggel tapasztalata a hibák elsikálásában. Csak remélni tudja, hogy ez most segítségére lesz. Pillantása valóban megejtően esendő most, ahogy szabadkozik.* - A Tűz Városában fegyvert viselni oly természetes, mint övet. Megszokott tartozéka az öltözetnek. Nélküle egy wegtoreni szinte meztelen *teszi hozzá. Aztán vesz egy mély levegőt és kimondja, amihez nagyon nem fűlik a foga.*
- Mindemellett, ha úgy érzed helyesnek, vitess a Gödörbe. Ha muszáj *egész elvékonyodik a hangja és nem kell megjátszania, hogy mennyire ijesztő ez a lehetőség a számára.* - Vagy segíts ki kegyes belátással, hogy eligazodhassak törvényeiteken nyugvó Birodalmatokban.
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-15 11:30:01
Üzenet elküldve: 2022-04-15 11:30:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*A papagáj-fiaskó után a visszatérő Habrertus újra helyet foglal az asztalnál és az igric előadja jövetelének célját. Yeza már-már túlzó közbeszólása enyhén megemeli a wegtoreni metszett szemöldökét. A tőr körül kialakuló eszmecserére viszont megszólal benne a vészcsengő. Meglehet, hogy mégsem volt jó ötlet visszaadni a vörösnek a fegyvereit, ám egyelőre nem tudja, hova fut majd ki mindez.
Amikor közli a kancellárral, hogy frigyre kíván lépni Aenaevel, nem kerülheti el figyelmét Yeza reakciója. Ha a csaknem félrenyelést nem is, de az értetlen pillantást elkapja. Az arcán nem látszik semmi, de sárga pillantása nem sok jót ígér a vörösnek.*
- Ne aggódj, kedvesem, Habrertus kiváló gyógyító hírében áll, ha bajod lenne, biztosan beadna neked valamit, amitől jobban lennél. *Közli könnyed hangon, de érezhető álmosollyal a lánnyal.
A továbbiakban türelmes mosollyal hallgatja a kancellár szómenését, a bevezetés nem igazán érdekli, ostoba frázisok közé bújtatott igenlés az esküvő celebrálására és jókívánságok a házassághoz.
Aztán amikor Habrertus továbbfűzi a gondolatot és a szabályokról kezd el beszélni, az igric figyelme kiélesedik, pillantását a kecskeszakállún tartja, tartása a széken egyszerre egyenes és kényelmes.*
- Folytasd csak, barátom. *Int megengedőn, úriasan, ahogy Habrertus az ő unalmukat hozza fel.
Végre kibújik aztán a szög, azaz a tőr a zsákból, amikor a kancellár kimondja végre, amit akart. Az igric már-már megkönnyebbül, hogy eljuthattak eddig, félt, hogy már sosem történik meg. Nem követi a férfi pillantását a tőrre, jól tudja, hogy miről beszél, hisz ő maga adta vissza a lánynak a kapun túl. Aztán jön a megszokott szólam, amit egyetlen tharg sem hagyhat el, ha büntetésről van szó, a Gödör. A Gödör, amiről oly sokat hallott, de senkit sem látott még benne sínylődni.
A monológ végét jelző kérdésre haloványan elmosolyodik, tekintetét csak addig veszi le kancellárról, míg megigazít egy ott sem lévő ráncot a mellényén.*
- Kancellár, lenyűgöző levezetés volt. *Tárja szét karját elismerő mosollyal, kissé megdöntve a fejét, már csak nem tapsol.*
- Bűnösök vagyunk, leleplezted gyarló tervünket, hogy a nemrég visszatért tharg nagyasszonyt, Kagan Thargodar egykori hitvesét orvul meggyilkoljuk mi ketten. Egy tőrrel. *Végig érezni a hangjában, hogy maga sem hiszi el, amit mond és az egész olyan balgán, olyan esetlenül hangzik, hogy még a kancellár sem veheti komolyan.*
- Ugyan már, Habrertus, tényleg ennyire ostobának gondolsz? Megsértesz. Pedig én azt gondoltam, hogy mi ketten hasonlóak vagyunk. Hasonlóan értelmesek, hasonlóan eszesek és józan gondolkodók. Bár még most is ezt hiszem. *Sóhajtja és Yeza felé pillant, onnan pedig vissza a férfire.*
- A kapuban felmutattam a passzust az őrnek, kísérőm pedig még a bundáját is szétnyitotta, hogy a strázsa megnézhesse a felszereléseit. Arról nem tehetek, hogy más jobban érdekelte, mint a fegyverek. Magam sem kértem meg Yezát, ez igaz, hogy adja le a fegyvereit, de megértheted, hogy más, fontosabb dolgok aggasztanak. *Folytatja társalkodó hangon.*
- Kísérőm ártatlan, mint a wegoteni szopósbárány, amit a hentes huszonnégynapos korában vág le, mert akkor a legjobb a húsa. És ha valóban ártani kívánnék a nagyasszonynak, ami nincs így, akkor az ártás eszközét valóban ilyen nyíltan viselné? *Kérdi kiemelt kétkedéssel.*
- Ugyan már, Habrertus, ilyen egyszerűnek gondolsz? *Teszi hozzá szomorúan.
Kettőjük barátságos színjátékáról lassan lepattogzik a műviség álcája és kibújnak alóla a valódi érzések.*
- Azért jöttem, mert szeretem Kagaenaet és feleségül kívánom venni, a nagyasszony visszatérte pedig érthető aggodalommal tölti el és az ő állapotában... *Harapja el a mondatot hirtelen, mintha titkot árult volna el, ám ez természetesen a színjáték része.*
- Úgy értem, fél, hogy netalán Leandana neheztel rá, a tisztség miatt, amit Kagan testált rá. *Folytatja nyugodtabban.*
- Azért jöttem, hogy megkérjek egy barátot, vezesse le az esküvőm a tavasszal, hogy térdet-fejet hajtsak Leandana előtt és megkérjem, az Ősök hite szerint is mondjon áldást frigyünkre. Üzletet is hoztam, amit remélem, megköthetünk mindkettőnk megelégedésére. Nem kívánok sem joggal, sem hozománnyal élni, megvan mindenem, ami csak kellhet. Nyugalomra és békére vágyom hitvesemmel az oldalamon. *Tárja szét karját újra jelezve, hogy nincsenek titkai.*
- Ha a Kalmárban értek is atrocitások, amit nem kétlek és mélységesen sajnálok, mégis itt vagy és a nagyasszony is. Arthenior ostobaságát kérlek ne ródd fel nekünk, beláthatod magad is, hogy a holtak visszatérése esetleg félelmet plántálhat egyesek szívébe. A Kalmárból nem csak Yeza, hanem magam is itt vagyok, békével és tisztelettel és esküszöm neked, hogy nincs bennem ártó szándék. *Teszi mellkasára jobbját és elhallgat röviden, míg újra megigazítja ugyanazt a nem létező ráncot a mellényén.*
- De persze, ha úgy látod jónak, küldess őrért és helyeztess minket a Gödörbe és bízz a nagyasszony döntésére. *Felkel ültéből, leteszi a poharat, leoldja válláról Kathlynt, majd odalép Yeza mellé és elveszi a tőrét hüvelyestől, ha hagyja, és mindkettőt Habrertus asztalára teszi a kancellár elé, majd visszaül székére.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
*A papagáj-fiaskó után a visszatérő Habrertus újra helyet foglal az asztalnál és az igric előadja jövetelének célját. Yeza már-már túlzó közbeszólása enyhén megemeli a wegtoreni metszett szemöldökét. A tőr körül kialakuló eszmecserére viszont megszólal benne a vészcsengő. Meglehet, hogy mégsem volt jó ötlet visszaadni a vörösnek a fegyvereit, ám egyelőre nem tudja, hova fut majd ki mindez.
Amikor közli a kancellárral, hogy frigyre kíván lépni Aenaevel, nem kerülheti el figyelmét Yeza reakciója. Ha a csaknem félrenyelést nem is, de az értetlen pillantást elkapja. Az arcán nem látszik semmi, de sárga pillantása nem sok jót ígér a vörösnek.*
- Ne aggódj, kedvesem, Habrertus kiváló gyógyító hírében áll, ha bajod lenne, biztosan beadna neked valamit, amitől jobban lennél. *Közli könnyed hangon, de érezhető álmosollyal a lánnyal.
A továbbiakban türelmes mosollyal hallgatja a kancellár szómenését, a bevezetés nem igazán érdekli, ostoba frázisok közé bújtatott igenlés az esküvő celebrálására és jókívánságok a házassághoz.
Aztán amikor Habrertus továbbfűzi a gondolatot és a szabályokról kezd el beszélni, az igric figyelme kiélesedik, pillantását a kecskeszakállún tartja, tartása a széken egyszerre egyenes és kényelmes.*
- Folytasd csak, barátom. *Int megengedőn, úriasan, ahogy Habrertus az ő unalmukat hozza fel.
Végre kibújik aztán a szög, azaz a tőr a zsákból, amikor a kancellár kimondja végre, amit akart. Az igric már-már megkönnyebbül, hogy eljuthattak eddig, félt, hogy már sosem történik meg. Nem követi a férfi pillantását a tőrre, jól tudja, hogy miről beszél, hisz ő maga adta vissza a lánynak a kapun túl. Aztán jön a megszokott szólam, amit egyetlen tharg sem hagyhat el, ha büntetésről van szó, a Gödör. A Gödör, amiről oly sokat hallott, de senkit sem látott még benne sínylődni.
A monológ végét jelző kérdésre haloványan elmosolyodik, tekintetét csak addig veszi le kancellárról, míg megigazít egy ott sem lévő ráncot a mellényén.*
- Kancellár, lenyűgöző levezetés volt. *Tárja szét karját elismerő mosollyal, kissé megdöntve a fejét, már csak nem tapsol.*
- Bűnösök vagyunk, leleplezted gyarló tervünket, hogy a nemrég visszatért tharg nagyasszonyt, Kagan Thargodar egykori hitvesét orvul meggyilkoljuk mi ketten. Egy tőrrel. *Végig érezni a hangjában, hogy maga sem hiszi el, amit mond és az egész olyan balgán, olyan esetlenül hangzik, hogy még a kancellár sem veheti komolyan.*
- Ugyan már, Habrertus, tényleg ennyire ostobának gondolsz? Megsértesz. Pedig én azt gondoltam, hogy mi ketten hasonlóak vagyunk. Hasonlóan értelmesek, hasonlóan eszesek és józan gondolkodók. Bár még most is ezt hiszem. *Sóhajtja és Yeza felé pillant, onnan pedig vissza a férfire.*
- A kapuban felmutattam a passzust az őrnek, kísérőm pedig még a bundáját is szétnyitotta, hogy a strázsa megnézhesse a felszereléseit. Arról nem tehetek, hogy más jobban érdekelte, mint a fegyverek. Magam sem kértem meg Yezát, ez igaz, hogy adja le a fegyvereit, de megértheted, hogy más, fontosabb dolgok aggasztanak. *Folytatja társalkodó hangon.*
- Kísérőm ártatlan, mint a wegoteni szopósbárány, amit a hentes huszonnégynapos korában vág le, mert akkor a legjobb a húsa. És ha valóban ártani kívánnék a nagyasszonynak, ami nincs így, akkor az ártás eszközét valóban ilyen nyíltan viselné? *Kérdi kiemelt kétkedéssel.*
- Ugyan már, Habrertus, ilyen egyszerűnek gondolsz? *Teszi hozzá szomorúan.
Kettőjük barátságos színjátékáról lassan lepattogzik a műviség álcája és kibújnak alóla a valódi érzések.*
- Azért jöttem, mert szeretem Kagaenaet és feleségül kívánom venni, a nagyasszony visszatérte pedig érthető aggodalommal tölti el és az ő állapotában... *Harapja el a mondatot hirtelen, mintha titkot árult volna el, ám ez természetesen a színjáték része.*
- Úgy értem, fél, hogy netalán Leandana neheztel rá, a tisztség miatt, amit Kagan testált rá. *Folytatja nyugodtabban.*
- Azért jöttem, hogy megkérjek egy barátot, vezesse le az esküvőm a tavasszal, hogy térdet-fejet hajtsak Leandana előtt és megkérjem, az Ősök hite szerint is mondjon áldást frigyünkre. Üzletet is hoztam, amit remélem, megköthetünk mindkettőnk megelégedésére. Nem kívánok sem joggal, sem hozománnyal élni, megvan mindenem, ami csak kellhet. Nyugalomra és békére vágyom hitvesemmel az oldalamon. *Tárja szét karját újra jelezve, hogy nincsenek titkai.*
- Ha a Kalmárban értek is atrocitások, amit nem kétlek és mélységesen sajnálok, mégis itt vagy és a nagyasszony is. Arthenior ostobaságát kérlek ne ródd fel nekünk, beláthatod magad is, hogy a holtak visszatérése esetleg félelmet plántálhat egyesek szívébe. A Kalmárból nem csak Yeza, hanem magam is itt vagyok, békével és tisztelettel és esküszöm neked, hogy nincs bennem ártó szándék. *Teszi mellkasára jobbját és elhallgat röviden, míg újra megigazítja ugyanazt a nem létező ráncot a mellényén.*
- De persze, ha úgy látod jónak, küldess őrért és helyeztess minket a Gödörbe és bízz a nagyasszony döntésére. *Felkel ültéből, leteszi a poharat, leoldja válláról Kathlynt, majd odalép Yeza mellé és elveszi a tőrét hüvelyestől, ha hagyja, és mindkettőt Habrertus asztalára teszi a kancellár elé, majd visszaül székére.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-14 15:47:08
Üzenet elküldve: 2022-04-14 15:47:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Bár soha nem vallaná be, bizony van olyan dolog amit a jó kancellár vett át a thargoktól. Ez pedig nem más, mint a paranoiára való, Hubi esetében aránylag új hajlandóság. Mert mostanra egyre inkább rögeszméjévé válik, hogy a nemes ajándékként kapott papagáj nemcsak beszél, hanem fülel is, és a hallottakról Hubin kívül másnak is csacsog. Mármint alkalomadtán, mert eddig még nem csavargott el. De hiszen csak próbálja meg! Szerencsére ez a kis intermezzo hamar elmúlik és már bort kortyolgatva ülhetnek az asztal két oldalán.*
- Pompás! *ragyog fel a kancellár arca arra a hírre, hogy vendégei részt óhajtanak majd venni Leandana visszatérési mulatságán. Bár ezen még gondolkodni kell, mert ez a visszatérési mulatság iszonyú esetlen név lenne. Mintha valami bankház várni ezzel vissza kiküldött megbízottjait akik az adósságokat bevasalni indultak útnak. Néhányan szép summával tértek vissza, néhányukat agyonverték feldühödött adósok, tehát minden ok megvan a vígasságra. Hubi ezen egy kicsit el is mélázik és tulajdonképpen csak reflexből bólint egyet Yeza dicséretére. Pedig jobban tenné ha figyelne, mert a vörös nem mindig volt ilyen szívélyes hozzá. Ha jobban belegondol, hol feltűnően kedves volt hozzá, hol ellopta a ruháit, hol zsandárkézre akarta juttatni (bár az lehet, hogy a nagydarab szerzetes volt), hol mézesmázosan mosolyog rá az asztal túlfeléről. Mi a fene folyik itt? Amúgy is van egy probléma amitől nem tud szabadulni. Pedig könnyen megtehetné és éppen csak egy kis apróság hiányzik hozzá, de úgy tűnik, hogy erre hiába vár. Lélekben vállat von: neki ugyan mindegy. Így aztán akkor kezd csak jobban figyelni, amikor Cha'yss audienciát kér a nagyasszonyhoz. Bólint egyet, ebben semmi kivetnivalót nem talál. Sőt. Így helyes. Igaz, a báró szavai nem töltik el örömmel. Ha a fruska félreáll az útból, az neki nem jó hír. Persze úgysem tehetne mást.
~Miféle démonok hozták vissza azt a boszorkányt? És miért épp most?~
A végére azért ő is elmosolyodik és újfent megemeli a poharát.*
- Igazán szívemből örvendek, barátom! Engedd meg, hogy elsőként gratulálhassak neked a házasságodhoz, és meg kell vallanom, igen megtisztelőnek érzem, hogy előttem kívánjátok letenni az élethosszig tartó házastársi esküt.
*Ez abban ez esetben is megtisztelő, ha Aenae esetében Hubinak már van bizonyos rutinja ebben. Mivel az iménti probléma még ott motoszkál benne, fel is merül, hogy ezt odavágja a bárónak. Végül arra jut, hogy ez kicsinyes dolog lenne.*
- Boldogan vállalom. *hátradől, kortyol egyet a poharából és igen különös, hogy most, Yeza kacérnak szánt mozdulatánál, amitől más körülmények között Hubi inkább lázba jönne, elszakad nála a cérna.*
- Óvatosan, kedvesem. *bök a leszaladó kabátra* Csalóka még az idő, meg ne hűlj!
*Leteszi a poharát, és jó hosszan néz a báróra. Még csak nem is pislog. Hubi az a fajta, aki elég sokat elvisel. Jó, ez nem igaz, csak próbál így tenni. Elvégre még senkit sem húzatott karóba a falfirkák miatt. Az eszére azonban büszke (vagy inkább hiú) és rosszul, nagyon rosszul viseli ha hülyének nézik. És ezek ketten itt pont ezt teszik.*
- Tudod, barátom, hogy mi szükség van a házasság intézményére? *szólal meg végül* Hiszen két szerető szív mindenféle papírrongy vagy bürokratikus hókuszpókusz, sőt, megkockáztatom, isteni jóváhagyás nélkül is boldogságban élheti le életét egymás mellett. Én úgy hiszem az ok az, hogy szükségünk van szabályokra. Olyanokra melyek elrendezik a még fel sem merült kérdéseket: ki vitt be többet egy házasságba? Mi legyen ha valamelyikük - az Istenek óvjanak tőle! - elhunyna? Szabályok, melyek keretbe foglalják életünk. Eldöntik, hogy mi jó és mi rossz? Hiszen - és ebben bizonyára egyetértesz velem - káoszhoz vezetne, ha erről mindenki maga döntene. Ezeket a szabályokat általában törvényeknek nevezik. Vannak jók, és kevésbé jól sikerültek, ezt nem vitatom. De amíg egy törvény él, addig annak engedelmeskedni kell. Vagy vállalni a következményeket, ha ellenkezően cselekszünk.
*Megáll, hol Yezára, hol a báróra pillant.*
- Unjátok, nem igaz? *jókedvűen elmosolyodik* Nem csodálnám, néha én is unom saját magam. Térjünk hát a lényegre! Tehát ahogy mondtam, mindenhol léteznek törvények. A Vashegy sem kivétel. A néhai hadúr egy rendeletében úgy határozott, hogy külön engedély nélkül senki kivülálló sem léphet be fegyverrel Amon Ruadh kapuján. *Yezára néz és megnyomja a törvény szót* Senki. Ez a törvény. És lám...
*A tőr felé mutat, majd joviálisan széttárja a karjait.*
- Nem mondhatjátok, hogy nem adtam esélyt. Csak annyi kellett volna, hogy - teszem azt - azt mondjátok, hogy a strázsa nem volt elég figyelmes, ti pedig nem tudtátok, hogy kisebb fegyverekre is érvényes ez a szabály. Vagy botor feledékenységből maradt e bájos leány derekán a tőr, ám most pótoljátok a mulasztást és itt hagyjátok. De semmi. Sajnálatomra.
*Kicsit megcsóválja a fejét.*
- Most a kötelességem az, hogy az őrségért küldessek és a kérdés tisztázódásáig a vétkest őrizet alatt tartsam. Bár mostanság már kellemes tavaszi szellő lengedez odakint, a Gödör sajnos még mindig dermesztően hideg és nyirkos. *egy újabb mosoly* De hát ez a lényege, ugyebár. Ahhoz pedig nem kellene részemről túlságosan nagy rosszindulat, hogy ne véltelennek vagy feledékenységnek tekintsem ezt a kihágást. Elvégre Artheniorban nem aratott osztatlan sikert a nagyasszony visszatérte. A Kalmárban volt aki kifejezetten ellenségesen viseltetett. Most pedig itt van valaki a Kalmárból, fegyveresen. És melletted, báró uram, a nagyasszonyhoz tart.
*Hátradől a székben és a helyzethez nem igazán illően, szinte jókedvű ahogy maga mellé ejti a kezeit és kérdőn néz a báróra.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.14 15:51:46
*Bár soha nem vallaná be, bizony van olyan dolog amit a jó kancellár vett át a thargoktól. Ez pedig nem más, mint a paranoiára való, Hubi esetében aránylag új hajlandóság. Mert mostanra egyre inkább rögeszméjévé válik, hogy a nemes ajándékként kapott papagáj nemcsak beszél, hanem fülel is, és a hallottakról Hubin kívül másnak is csacsog. Mármint alkalomadtán, mert eddig még nem csavargott el. De hiszen csak próbálja meg! Szerencsére ez a kis intermezzo hamar elmúlik és már bort kortyolgatva ülhetnek az asztal két oldalán.*
- Pompás! *ragyog fel a kancellár arca arra a hírre, hogy vendégei részt óhajtanak majd venni Leandana visszatérési mulatságán. Bár ezen még gondolkodni kell, mert ez a visszatérési mulatság iszonyú esetlen név lenne. Mintha valami bankház várni ezzel vissza kiküldött megbízottjait akik az adósságokat bevasalni indultak útnak. Néhányan szép summával tértek vissza, néhányukat agyonverték feldühödött adósok, tehát minden ok megvan a vígasságra. Hubi ezen egy kicsit el is mélázik és tulajdonképpen csak reflexből bólint egyet Yeza dicséretére. Pedig jobban tenné ha figyelne, mert a vörös nem mindig volt ilyen szívélyes hozzá. Ha jobban belegondol, hol feltűnően kedves volt hozzá, hol ellopta a ruháit, hol zsandárkézre akarta juttatni (bár az lehet, hogy a nagydarab szerzetes volt), hol mézesmázosan mosolyog rá az asztal túlfeléről. Mi a fene folyik itt? Amúgy is van egy probléma amitől nem tud szabadulni. Pedig könnyen megtehetné és éppen csak egy kis apróság hiányzik hozzá, de úgy tűnik, hogy erre hiába vár. Lélekben vállat von: neki ugyan mindegy. Így aztán akkor kezd csak jobban figyelni, amikor Cha'yss audienciát kér a nagyasszonyhoz. Bólint egyet, ebben semmi kivetnivalót nem talál. Sőt. Így helyes. Igaz, a báró szavai nem töltik el örömmel. Ha a fruska félreáll az útból, az neki nem jó hír. Persze úgysem tehetne mást.
~Miféle démonok hozták vissza azt a boszorkányt? És miért épp most?~
A végére azért ő is elmosolyodik és újfent megemeli a poharát.*
- Igazán szívemből örvendek, barátom! Engedd meg, hogy elsőként gratulálhassak neked a házasságodhoz, és meg kell vallanom, igen megtisztelőnek érzem, hogy előttem kívánjátok letenni az élethosszig tartó házastársi esküt.
*Ez abban ez esetben is megtisztelő, ha Aenae esetében Hubinak már van bizonyos rutinja ebben. Mivel az iménti probléma még ott motoszkál benne, fel is merül, hogy ezt odavágja a bárónak. Végül arra jut, hogy ez kicsinyes dolog lenne.*
- Boldogan vállalom. *hátradől, kortyol egyet a poharából és igen különös, hogy most, Yeza kacérnak szánt mozdulatánál, amitől más körülmények között Hubi inkább lázba jönne, elszakad nála a cérna.*
- Óvatosan, kedvesem. *bök a leszaladó kabátra* Csalóka még az idő, meg ne hűlj!
*Leteszi a poharát, és jó hosszan néz a báróra. Még csak nem is pislog. Hubi az a fajta, aki elég sokat elvisel. Jó, ez nem igaz, csak próbál így tenni. Elvégre még senkit sem húzatott karóba a falfirkák miatt. Az eszére azonban büszke (vagy inkább hiú) és rosszul, nagyon rosszul viseli ha hülyének nézik. És ezek ketten itt pont ezt teszik.*
- Tudod, barátom, hogy mi szükség van a házasság intézményére? *szólal meg végül* Hiszen két szerető szív mindenféle papírrongy vagy bürokratikus hókuszpókusz, sőt, megkockáztatom, isteni jóváhagyás nélkül is boldogságban élheti le életét egymás mellett. Én úgy hiszem az ok az, hogy szükségünk van szabályokra. Olyanokra melyek elrendezik a még fel sem merült kérdéseket: ki vitt be többet egy házasságba? Mi legyen ha valamelyikük - az Istenek óvjanak tőle! - elhunyna? Szabályok, melyek keretbe foglalják életünk. Eldöntik, hogy mi jó és mi rossz? Hiszen - és ebben bizonyára egyetértesz velem - káoszhoz vezetne, ha erről mindenki maga döntene. Ezeket a szabályokat általában törvényeknek nevezik. Vannak jók, és kevésbé jól sikerültek, ezt nem vitatom. De amíg egy törvény él, addig annak engedelmeskedni kell. Vagy vállalni a következményeket, ha ellenkezően cselekszünk.
*Megáll, hol Yezára, hol a báróra pillant.*
- Unjátok, nem igaz? *jókedvűen elmosolyodik* Nem csodálnám, néha én is unom saját magam. Térjünk hát a lényegre! Tehát ahogy mondtam, mindenhol léteznek törvények. A Vashegy sem kivétel. A néhai hadúr egy rendeletében úgy határozott, hogy külön engedély nélkül senki kivülálló sem léphet be fegyverrel Amon Ruadh kapuján. *Yezára néz és megnyomja a törvény szót* Senki. Ez a törvény. És lám...
*A tőr felé mutat, majd joviálisan széttárja a karjait.*
- Nem mondhatjátok, hogy nem adtam esélyt. Csak annyi kellett volna, hogy - teszem azt - azt mondjátok, hogy a strázsa nem volt elég figyelmes, ti pedig nem tudtátok, hogy kisebb fegyverekre is érvényes ez a szabály. Vagy botor feledékenységből maradt e bájos leány derekán a tőr, ám most pótoljátok a mulasztást és itt hagyjátok. De semmi. Sajnálatomra.
*Kicsit megcsóválja a fejét.*
- Most a kötelességem az, hogy az őrségért küldessek és a kérdés tisztázódásáig a vétkest őrizet alatt tartsam. Bár mostanság már kellemes tavaszi szellő lengedez odakint, a Gödör sajnos még mindig dermesztően hideg és nyirkos. *egy újabb mosoly* De hát ez a lényege, ugyebár. Ahhoz pedig nem kellene részemről túlságosan nagy rosszindulat, hogy ne véltelennek vagy feledékenységnek tekintsem ezt a kihágást. Elvégre Artheniorban nem aratott osztatlan sikert a nagyasszony visszatérte. A Kalmárban volt aki kifejezetten ellenségesen viseltetett. Most pedig itt van valaki a Kalmárból, fegyveresen. És melletted, báró uram, a nagyasszonyhoz tart.
*Hátradől a székben és a helyzethez nem igazán illően, szinte jókedvű ahogy maga mellé ejti a kezeit és kérdőn néz a báróra.*
- Nos, barátom, mi legyen hát?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.14 15:51:46
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-13 19:54:40
Üzenet elküldve: 2022-04-13 19:54:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Mi tagadás, elég mulatságos látni ezt a nagy atyafiságot, miközben a miliő úgy besűrűsödik a művi nyájasság mögött torlódó ellenszenvtől, hogy az szinte kaparja a torkot. Patinás kis kígyóverem ez az érdekek útvesztő-mintája nyomán tekeregő dinamikával.
Nem véletlenül fogta össze a kardját a Báró holmijával. Ez a kártyaasztal a két férfié. Ő jobb, ha a dekoratív díszlet szerepében marad, akinek az ujjai a játékosok tarkóját cirógatják kellemesen, míg nyilvánvalóan csalnak és blöffölnek, méghozzá pofátlanul. Jobb, ha az avatatlanok úgy tudják, nem több ő, mint egy tűzrőlpattant wegtoreni leányzó, aki szeret a hatalomhoz törleszkedni.
A Kancellár beszámolója alatt Yeza azért lesüti a szemét és némi feszengő fészkelődéssel igyekszik elkerülni a megszólalást. Mivel elég nagy vonalakkal vázolta fel a történteket, a Báró méltán érezheti túlzásnak Habrertus nyavalygását a bánásmód felett, de Yeza ott volt. Az egész egy külön színdarabot is megérne akár, de valószínűleg mindenkinek (főleg neki) jobb lenne, ha azt a tragikomikus darabot inkább végérvényesen a szőnyeg alá lehetne söpörni. Ám ha valamiben biztos, akkor az az, hogy ilyesmi nem fog megtörténni, akármennyire szeretné.
A szőnyeg alá söprés vágya, ami kiül az arcára, csak akkor változik meg, amikor derék intézőjüket kezdik el méltatni. Yeza álla megfeszül egy pillanatra. Epeízű méltatlanság telepszik a torkára. Ha ő nincs ott, a tharg főrendet már rég zsákba kötve husángolta volna az a féleszű mélységi, csak a miheztartás végett, míg Nawa előkészíti a gonoszt űző rituálét. Nehezen titkolja a féltékenységét, és nem is túl jól. Sosem szeretné Aztyan jogkörét és felelősségét. Valószínűleg nem is boldogulna vele, de a féltékenység sosem akad fenn ilyen apróságokon. Éppen ezért meglepett és némileg megilletődött pillantással néz fel a Kancellárra. A férfi nyilvánvalóan elismeréssel szándékozik adózni a vörös felé is. Végre! (Igaz, épp Aztyan volt, aki az eset elcsitulta után megdicsérte, de az intéző most épp feketelistán van az ömlengő ajnározás után.)
A kijáró elismerést persze telibe csinálja az a rohadt papagáj! Természetesen. Yeza pedig már-már rezignáltan sóhajt. Szerencsére a Kancellár intézkedik a szárnyas ügyében és leviszi a színről a szabotőrt. Mikor megérzi magán Caldorcor (még mindig nagyon zavarba ejtő színű) pillantását, villant egy kényszeredett mosolyt. Jobb momentán nem jut az eszébe, amivel kommentálhatná ezt a dolgot.
A papagájfegyelmezésből visszatérő Kancellár felé már jóval őszintébb a mosolygása, főleg hogy néhány pehelytoll sodródik a férfi peckes léptei után.*
- Méltóságod az első pillanattól bírja lenyűgözött rajongásomat *feleli. Felelne a meghívásra is, de a Báró megteszi helyette. A döntésben cáfolhatatlan jogot érvényesít és ezt Yeza alázatos háttérbe vonulással fogadja, ahogy kell.
Nyúl a pohárért, de mielőtt elvenné, megakasztja a mozdulatot a Kancellár megszólalása. Tulajdonképpen most jó is, hogy egy pillanatra a torkára forr a szó. Caldorcor nagyon is észnél van.
A vörös megszokta már, hogy nála van az a penge. Valószínűleg előbb tűnne fel neki, ha nincs nála, mint ha szoknyát felejtene el felvenni reggel.
Követi a Báró játékát, és szende-kacér mosolygással süti le a szemét, mintha minden szó kizárólag róla szólna. Pikánsan és büszke rátartisággal, ahogy saját gyűjteményét dicséri valaki, melyben egy másik által áhított kincset tudhat. Yeza egyszerű mozdulatokkal is képes érzéki részletekre terelni a férfiak figyelmét. Csupán aprót fordít a fején, ahogy sóhajt. Finom ívű nyaka, a bunda alól kivillanó kulcscsont falva csókoló ajkakat kíván magára méltó ékszerként; a Báró delejesen búgó hangja pedig csak még jobban felülteti e képzetre a védtelen figyelmet remélhetőleg. A bűvész és bájos segédje, ahogy e trükkben épp egy míves pengét tüntetnek el.
A téma pedig már gördül is tovább, méghozzá komoly s igazán jelentős dolgokat végigzongorázva. Yeza csendben marad, háttérbe vonul, míg a Báró elővezeti a dolgait. Épp újfent azon van, hogy belekóstoljon abba az állítólagosan kiváló borba, de a korty csaknem az orrába szalad, amikor elhangzik, hogy Caldorcor megkérte az Úrnőcske kezét. ~MINEK?~ Értetlenül kapja a férfi felé a tekintetét. Nem látja a dologban a rációt. Főleg nem az események mostani alakulása mellett. Azzal nyugtatja magát, hogy bizonyára vannak tényezők, amikről ő még nem tud, s amik mégis jó üzleti érdekké teszik ezt a beharangozott frigyet.*
- Bocsánat *teszi vissza inkább a helyére mégis azt a poharat.* - Nem szoktam ilyen nemes italhoz. *Kicsit meg is legyezgeti magát és lejjebb ereszti válláról a kabátot.* - Még a végén a fejembe száll.
*Mi tagadás, elég mulatságos látni ezt a nagy atyafiságot, miközben a miliő úgy besűrűsödik a művi nyájasság mögött torlódó ellenszenvtől, hogy az szinte kaparja a torkot. Patinás kis kígyóverem ez az érdekek útvesztő-mintája nyomán tekeregő dinamikával.
Nem véletlenül fogta össze a kardját a Báró holmijával. Ez a kártyaasztal a két férfié. Ő jobb, ha a dekoratív díszlet szerepében marad, akinek az ujjai a játékosok tarkóját cirógatják kellemesen, míg nyilvánvalóan csalnak és blöffölnek, méghozzá pofátlanul. Jobb, ha az avatatlanok úgy tudják, nem több ő, mint egy tűzrőlpattant wegtoreni leányzó, aki szeret a hatalomhoz törleszkedni.
A Kancellár beszámolója alatt Yeza azért lesüti a szemét és némi feszengő fészkelődéssel igyekszik elkerülni a megszólalást. Mivel elég nagy vonalakkal vázolta fel a történteket, a Báró méltán érezheti túlzásnak Habrertus nyavalygását a bánásmód felett, de Yeza ott volt. Az egész egy külön színdarabot is megérne akár, de valószínűleg mindenkinek (főleg neki) jobb lenne, ha azt a tragikomikus darabot inkább végérvényesen a szőnyeg alá lehetne söpörni. Ám ha valamiben biztos, akkor az az, hogy ilyesmi nem fog megtörténni, akármennyire szeretné.
A szőnyeg alá söprés vágya, ami kiül az arcára, csak akkor változik meg, amikor derék intézőjüket kezdik el méltatni. Yeza álla megfeszül egy pillanatra. Epeízű méltatlanság telepszik a torkára. Ha ő nincs ott, a tharg főrendet már rég zsákba kötve husángolta volna az a féleszű mélységi, csak a miheztartás végett, míg Nawa előkészíti a gonoszt űző rituálét. Nehezen titkolja a féltékenységét, és nem is túl jól. Sosem szeretné Aztyan jogkörét és felelősségét. Valószínűleg nem is boldogulna vele, de a féltékenység sosem akad fenn ilyen apróságokon. Éppen ezért meglepett és némileg megilletődött pillantással néz fel a Kancellárra. A férfi nyilvánvalóan elismeréssel szándékozik adózni a vörös felé is. Végre! (Igaz, épp Aztyan volt, aki az eset elcsitulta után megdicsérte, de az intéző most épp feketelistán van az ömlengő ajnározás után.)
A kijáró elismerést persze telibe csinálja az a rohadt papagáj! Természetesen. Yeza pedig már-már rezignáltan sóhajt. Szerencsére a Kancellár intézkedik a szárnyas ügyében és leviszi a színről a szabotőrt. Mikor megérzi magán Caldorcor (még mindig nagyon zavarba ejtő színű) pillantását, villant egy kényszeredett mosolyt. Jobb momentán nem jut az eszébe, amivel kommentálhatná ezt a dolgot.
A papagájfegyelmezésből visszatérő Kancellár felé már jóval őszintébb a mosolygása, főleg hogy néhány pehelytoll sodródik a férfi peckes léptei után.*
- Méltóságod az első pillanattól bírja lenyűgözött rajongásomat *feleli. Felelne a meghívásra is, de a Báró megteszi helyette. A döntésben cáfolhatatlan jogot érvényesít és ezt Yeza alázatos háttérbe vonulással fogadja, ahogy kell.
Nyúl a pohárért, de mielőtt elvenné, megakasztja a mozdulatot a Kancellár megszólalása. Tulajdonképpen most jó is, hogy egy pillanatra a torkára forr a szó. Caldorcor nagyon is észnél van.
A vörös megszokta már, hogy nála van az a penge. Valószínűleg előbb tűnne fel neki, ha nincs nála, mint ha szoknyát felejtene el felvenni reggel.
Követi a Báró játékát, és szende-kacér mosolygással süti le a szemét, mintha minden szó kizárólag róla szólna. Pikánsan és büszke rátartisággal, ahogy saját gyűjteményét dicséri valaki, melyben egy másik által áhított kincset tudhat. Yeza egyszerű mozdulatokkal is képes érzéki részletekre terelni a férfiak figyelmét. Csupán aprót fordít a fején, ahogy sóhajt. Finom ívű nyaka, a bunda alól kivillanó kulcscsont falva csókoló ajkakat kíván magára méltó ékszerként; a Báró delejesen búgó hangja pedig csak még jobban felülteti e képzetre a védtelen figyelmet remélhetőleg. A bűvész és bájos segédje, ahogy e trükkben épp egy míves pengét tüntetnek el.
A téma pedig már gördül is tovább, méghozzá komoly s igazán jelentős dolgokat végigzongorázva. Yeza csendben marad, háttérbe vonul, míg a Báró elővezeti a dolgait. Épp újfent azon van, hogy belekóstoljon abba az állítólagosan kiváló borba, de a korty csaknem az orrába szalad, amikor elhangzik, hogy Caldorcor megkérte az Úrnőcske kezét. ~MINEK?~ Értetlenül kapja a férfi felé a tekintetét. Nem látja a dologban a rációt. Főleg nem az események mostani alakulása mellett. Azzal nyugtatja magát, hogy bizonyára vannak tényezők, amikről ő még nem tud, s amik mégis jó üzleti érdekké teszik ezt a beharangozott frigyet.*
- Bocsánat *teszi vissza inkább a helyére mégis azt a poharat.* - Nem szoktam ilyen nemes italhoz. *Kicsit meg is legyezgeti magát és lejjebb ereszti válláról a kabátot.* - Még a végén a fejembe száll.
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-13 11:06:21
Üzenet elküldve: 2022-04-13 11:06:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmat!//
* vörös zavarát vagy nem látja vagy nem hajlandó tudomást venni róla. Yezától megfelelő profizmust vár el és ennek megfelelően is viselkedik. Nem aggódik miatta, a lány majd feltalálja magát. Jót mosolyogna, ha tudná, miféle gondolatok ébrednek benne, amikor belépnek a kancellár irodájába. Esze ágában sincs odadobni Habrertusnak a wegtoreni lányt. Bár ki tudja, ha a kecskeszakállú olyan jó üzlettel áll elő, még a végén kihelyezi ide Yezát, mint a Kereskedőház küldöttét.
De egyelőre se nem löki az oroszlán - vagy jelen esetben kecske - elé, de nem is tesz erre semmiféle utalást vagy mozdulatot. Az igric megelégedik azzal, hogy átadja a vörösnek a kabátját és visszafordul Habrertus felé, hogy tovább bazsalyogjanak és nem szól közbe, amikor Yeza intéz szavakat hozzá.
A kancellár elébük jön az asztal mögül, elfogadja felé nyújtott jobbját, mi több, amikor megfogja a kezét, még baráti ölelésben is részesítené.
Látja a kancelláron, mennyire örül annak, hogy Yeza kísérte el a találkozóra, ellenben a vörössel, aki csak most érezheti igazán bezáródni felette a ketrec ajtaját.*
- Köszönjük, kancellár, megtisztelsz. *Hajt fejet úriasan, majd megindul a felkínált szék felé. Nem figyel arra, hogy a férfi elveszi Yezától a kezébe nyomott holmikat, akár a karddal együtt, amit nemrég adott vissza a lánynak. Ha volt olyan balga és nem övezte fel magát vele, akkor így járt. A bárónál nincs fegyver, kivéve Kathlynt, de a számszeríj nincs felajzva és acélvessző sincs a lővájatban.
Kényelmesen leül a székre, elrendezi ruháját, míg a vörös is helyet foglal mellette.*
- Habrertus uram, elkényeztetsz bennünket. *Mondja meglepetten és elismerően az előkerülő borra. Maga nem kedveli annyira az óborokat, túl savasak, túl erősek és megfájdul az ember feje tőle. Leginkább marha- vagy vadsült mellé fogyasztaná szívesen, ám az istenekért sem utasítaná vissza a kínálást.
Aztán érkezik a feketeleves. Habrertus színpadias túlzással adja elő a Kalmárban történteket. Az igric nem tekint lesújtón Yezára, csak halovány, bűnbánó mosollyal hallgatja a kancellár ömlengését. Persze érkezik mellé egy kis felmentés is, hogy "félreértés" és "ártatlanok", ám az igric nem dől be a színjátéknak. Egyedül az nyugtatja, hogy Aztyan jól kezelte a dolgokat. Ha nem tette volna, akkor talán már láncban csücsülnének a híres Gödör alján.
Amikor aztán Yeza "érdemeire" terelődik a szó és a papagáj bekiabálja azt az illetlenséget, ami minden bizonnyal a vörössel kapcsolatban hangozhatott el a kancellár szájából, az igricnek nagyon kell ügyelnie a gesztusaira, hogy ne árulják el kaján örömét.*
- Oh. *Fordul meglepetten a szárnyas irányába és amikor újra felhangzik a korábban is hallott hasonló frázis, már biztos benne, hogy Yeza lehet annak a bizonyos "seggnek" a tulajdonosa. Megbocsátón mosolyog, amikor Habrertus eltávolítja a madarat és Yeza felé is pillant, hogy megnézze, hogy érzi magát a lány a bitó árnyékában.
A vöröst maga állította a kancellárra, amikor vendégül látták a Kalmárban és úgy tűnik, hogy kicsit talán túl jól is végezte a munkáját. Ami mindegy is, ha a kéjenc kancellár így kevésbé neheztel.
A meghívásra, ami a visszatérő tharg nagyasszonynak rendezett ünnepségre szól, maga is megemeli a poharát és beleiszik.*
- Megtisztelő a meghívás és természetesen mindketten részt veszünk. Egészségedre!
*A bor valóban finom, bár ahogy várta, erős és savas, kár, hogy nem evett rendesen a reggel. Ám végre Habrertus befejezni látszik a beszédet és rákérdez jövetelük céljára. Nem kerüli el az igric figyelmét a pillantás, amellyel a kecskeszakállú Yeza derekát és az azon viselt tőrt fürkészi. Amikor pedig szóval is illeti, maga is odapillant.*
- Gyönyörű, mint minden wegtoreni... fegyver. *Erősíti meg a kancellár szavait, de könnyeden túllép azon apróságon, hogy Yeza nem is viselhetne az erődön belül pengét a derekán.*
- Mindenképpen meglátogattalak volna, Habrertus, hisz szükségem volna a segítségedre egy üzleti ügyben, ám amikor Yeza értesített a nagyasszony visszatéréséről, azonnal megindultam hozzád. *Kezd bele a válaszba.*
- Szeretnék audienciát kérni Leandana úrnőtől és köszönteni csodás visszatérését, amennyiben ez megoldható. Mint bizonyára tudod, gyengéd érzelmek fűznek Kagaenae úrnőhöz. *Mondja és szavai után őszinte, férfiasan zavart mosollyal süti le sárga pillantását.*
- Kagaenae maga is örömmel fogadta édesapja hitvesének visszatértét, ám tart attól, hogy esetleg Leandana úrnő haragot táplál irányába, amiért neki kellett viselnie az uralkodás terhét Kagan hadúr után. Remélem, meg tudom győzni Leandana úrnőt, hogy Kagaenae nem kívánja akadályozni abban, hogy visszavegye a hatalmat tőle, hisz többször elmondta nekem abbéli félelmét, hogy nem tud megfelelni apja elvárásainak és a birodalom vezetésének. *Folytatja a beszédet. Mindenképpen Habrertusnak kell bejelentenie Leandanának, nem állhat elé azonnal.*
- Remélem, megbocsátod nekem, hogy nem ezzel kezdtem, de megkértem Kagaenae Thargodar kezét nemrég és ő igent mondott. Szeretném Leandana úrnő áldását kérni frigyünkre, továbbá mindketten reméljük, hogy elvállalod a tavasszal esedékes esküvőt levezetését, barátom. *Fejezi be reménytelei mosollyal. A legjobbat a végére hagyta, hogy a kancellár erre emlékezzen. Habrertus, ahogy az igric is, imádja a kitüntetéseket, ha a rivaldafényben sütkérezhet és mi lehet nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy összeadhatja Kagan lányát a wegtoreni mesterkalmárral?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmat!//
* vörös zavarát vagy nem látja vagy nem hajlandó tudomást venni róla. Yezától megfelelő profizmust vár el és ennek megfelelően is viselkedik. Nem aggódik miatta, a lány majd feltalálja magát. Jót mosolyogna, ha tudná, miféle gondolatok ébrednek benne, amikor belépnek a kancellár irodájába. Esze ágában sincs odadobni Habrertusnak a wegtoreni lányt. Bár ki tudja, ha a kecskeszakállú olyan jó üzlettel áll elő, még a végén kihelyezi ide Yezát, mint a Kereskedőház küldöttét.
De egyelőre se nem löki az oroszlán - vagy jelen esetben kecske - elé, de nem is tesz erre semmiféle utalást vagy mozdulatot. Az igric megelégedik azzal, hogy átadja a vörösnek a kabátját és visszafordul Habrertus felé, hogy tovább bazsalyogjanak és nem szól közbe, amikor Yeza intéz szavakat hozzá.
A kancellár elébük jön az asztal mögül, elfogadja felé nyújtott jobbját, mi több, amikor megfogja a kezét, még baráti ölelésben is részesítené.
Látja a kancelláron, mennyire örül annak, hogy Yeza kísérte el a találkozóra, ellenben a vörössel, aki csak most érezheti igazán bezáródni felette a ketrec ajtaját.*
- Köszönjük, kancellár, megtisztelsz. *Hajt fejet úriasan, majd megindul a felkínált szék felé. Nem figyel arra, hogy a férfi elveszi Yezától a kezébe nyomott holmikat, akár a karddal együtt, amit nemrég adott vissza a lánynak. Ha volt olyan balga és nem övezte fel magát vele, akkor így járt. A bárónál nincs fegyver, kivéve Kathlynt, de a számszeríj nincs felajzva és acélvessző sincs a lővájatban.
Kényelmesen leül a székre, elrendezi ruháját, míg a vörös is helyet foglal mellette.*
- Habrertus uram, elkényeztetsz bennünket. *Mondja meglepetten és elismerően az előkerülő borra. Maga nem kedveli annyira az óborokat, túl savasak, túl erősek és megfájdul az ember feje tőle. Leginkább marha- vagy vadsült mellé fogyasztaná szívesen, ám az istenekért sem utasítaná vissza a kínálást.
Aztán érkezik a feketeleves. Habrertus színpadias túlzással adja elő a Kalmárban történteket. Az igric nem tekint lesújtón Yezára, csak halovány, bűnbánó mosollyal hallgatja a kancellár ömlengését. Persze érkezik mellé egy kis felmentés is, hogy "félreértés" és "ártatlanok", ám az igric nem dől be a színjátéknak. Egyedül az nyugtatja, hogy Aztyan jól kezelte a dolgokat. Ha nem tette volna, akkor talán már láncban csücsülnének a híres Gödör alján.
Amikor aztán Yeza "érdemeire" terelődik a szó és a papagáj bekiabálja azt az illetlenséget, ami minden bizonnyal a vörössel kapcsolatban hangozhatott el a kancellár szájából, az igricnek nagyon kell ügyelnie a gesztusaira, hogy ne árulják el kaján örömét.*
- Oh. *Fordul meglepetten a szárnyas irányába és amikor újra felhangzik a korábban is hallott hasonló frázis, már biztos benne, hogy Yeza lehet annak a bizonyos "seggnek" a tulajdonosa. Megbocsátón mosolyog, amikor Habrertus eltávolítja a madarat és Yeza felé is pillant, hogy megnézze, hogy érzi magát a lány a bitó árnyékában.
A vöröst maga állította a kancellárra, amikor vendégül látták a Kalmárban és úgy tűnik, hogy kicsit talán túl jól is végezte a munkáját. Ami mindegy is, ha a kéjenc kancellár így kevésbé neheztel.
A meghívásra, ami a visszatérő tharg nagyasszonynak rendezett ünnepségre szól, maga is megemeli a poharát és beleiszik.*
- Megtisztelő a meghívás és természetesen mindketten részt veszünk. Egészségedre!
*A bor valóban finom, bár ahogy várta, erős és savas, kár, hogy nem evett rendesen a reggel. Ám végre Habrertus befejezni látszik a beszédet és rákérdez jövetelük céljára. Nem kerüli el az igric figyelmét a pillantás, amellyel a kecskeszakállú Yeza derekát és az azon viselt tőrt fürkészi. Amikor pedig szóval is illeti, maga is odapillant.*
- Gyönyörű, mint minden wegtoreni... fegyver. *Erősíti meg a kancellár szavait, de könnyeden túllép azon apróságon, hogy Yeza nem is viselhetne az erődön belül pengét a derekán.*
- Mindenképpen meglátogattalak volna, Habrertus, hisz szükségem volna a segítségedre egy üzleti ügyben, ám amikor Yeza értesített a nagyasszony visszatéréséről, azonnal megindultam hozzád. *Kezd bele a válaszba.*
- Szeretnék audienciát kérni Leandana úrnőtől és köszönteni csodás visszatérését, amennyiben ez megoldható. Mint bizonyára tudod, gyengéd érzelmek fűznek Kagaenae úrnőhöz. *Mondja és szavai után őszinte, férfiasan zavart mosollyal süti le sárga pillantását.*
- Kagaenae maga is örömmel fogadta édesapja hitvesének visszatértét, ám tart attól, hogy esetleg Leandana úrnő haragot táplál irányába, amiért neki kellett viselnie az uralkodás terhét Kagan hadúr után. Remélem, meg tudom győzni Leandana úrnőt, hogy Kagaenae nem kívánja akadályozni abban, hogy visszavegye a hatalmat tőle, hisz többször elmondta nekem abbéli félelmét, hogy nem tud megfelelni apja elvárásainak és a birodalom vezetésének. *Folytatja a beszédet. Mindenképpen Habrertusnak kell bejelentenie Leandanának, nem állhat elé azonnal.*
- Remélem, megbocsátod nekem, hogy nem ezzel kezdtem, de megkértem Kagaenae Thargodar kezét nemrég és ő igent mondott. Szeretném Leandana úrnő áldását kérni frigyünkre, továbbá mindketten reméljük, hogy elvállalod a tavasszal esedékes esküvőt levezetését, barátom. *Fejezi be reménytelei mosollyal. A legjobbat a végére hagyta, hogy a kancellár erre emlékezzen. Habrertus, ahogy az igric is, imádja a kitüntetéseket, ha a rivaldafényben sütkérezhet és mi lehet nagyobb megtiszteltetés annál, minthogy összeadhatja Kagan lányát a wegtoreni mesterkalmárral?*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-12 20:26:39
Üzenet elküldve: 2022-04-12 20:26:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Báró uram!
*Erre nem számított, de megtanulta már hogyan palástolja meglepetését. Feláll a székéből, két karját széttárja, mint aki rég látott kedves ismerőssel találkozik és az asztalt megkerülve siet vendége elé. Egyben megállapítja, hogy kedvére való a fickó. Persze egy kanál vízben meg tudná fojtani ha úgy adódna, de azt el kell ismernie, hogy a wegtoreni elsőrendűen színlel. Hiszen nagy barátsággal üdvözölte, holott az ellenszenv valószínűleg kölcsönös. Persze egy bárd repertoárjának ez is része kell legyen, de akárhogy is: így sokkal érdekesebb a dolog. Hubi kedveli az ilyen játékokat.*
- Minő váratlan és kellemes meglepetés, hogy a Vashegyen üdvözölhetlek. *baráti jobbra nyújtja a kezét és most veszi észre az eddig takarásban álló Yezát* És kedves útitársad.
*Most szalad igazán fülig a szája. Az igazat megvallva nem számított rá, hogy Yeza élni fog a meghívásával. Valószínű, hogy nem is saját jószántából jött, de ez keveset számít.*
- Kedvesem...
*Nyájas mosollyal hallgatja a páros mentegetőzését. Azt várhatják, hogy legyintsen egyet és ő is félreértésnek nevezze a történteket, majd javasolja, hogy felejtsék el az egész kellemetlenséget. Igen, azt várhatják.*
- De miért ácsorognánk itt, bizonyára fárasztó út van mögöttetek. Kérlek, foglaljatok helyet!
*Az asztala előtt lévő székek felé int, és ha Yeza nem ragaszkodik a kezében tartott ruhatárhoz, elveszi a holmit és elrendezi a fogason. Tapintásra sem stimmel valami a ruhákkal, és hamarosan egy díszes kidolgozású kardhüvellyel és a benne lapuló, hasonlóan míves munkával készült karddal néz farkasszemet. Egy lapos pillantást vet hátra, a báró oldalán nem lát pengét. Alighanem az övé, és ez így rendben van. Ha vendégei leültek, poharakat kerít és egy palack borral tér vissza.*
- 6862-es pirtianesi óbor. A legjobb évjárat az elmúlt száz évből. Szinte bűnnek számít egyedül fogyasztani, megkülönböztetetten kedves társasághoz tartogatom.
*Miután töltött a poharakba, megkerüli az asztalt és lehuppan a karszékébe.*
- No, igen... *forgatja kezében a poharát egy kígyóbűvölő mosolyával nézve vendégeire* Meg kell mondjam, rég kerültem olyan méltatlan helyzetbe. Ha egyáltalán. És bármennyire is fájlaltam, szerény személyemet ért inzultus eltörpül amellett, hogy a thargok Szellemjáróját megalázó szituációba kényszerítették.
*Szabad kezével tesz egy mozdulatot.*
- Igaz, nem tisztességes ezt felhánytorgatnom. Kegyelmed emberei *biccent a báró felé* ártatlanok, ez szilárd meggyőződésem. Ahogy említetted, csacska félreértés áll az egész hátterében, amit... no, mi is a neve?
*Csettint az ujjaival.*
- Aztyam, igaz? Megbízottad figyelemreméltó tapintattal simította el az ügyet. Nem feltételezném, hogy meg kívánnál válni tőle, hiszen erre okod nem lenne, de ha egyszer így történne, ajánlólevél nélkül is szívesen látom a Kancellárián. No de igazságtalanság lenne részemről, ha mások érdemeit elhallgatnám. Yeza, és az ő...
*Meg sem lepődik, hogy az eddig csendben táplálkozó és szeme sarkából a nyüzsgést figyelő Jágó ne most villantaná meg, hogy milyen gyorsan képes új, nemrég hallott kifejezéseket megjegyezni és az alkalmas időben visszamondani.*
- KEREK SEGGE!
*A kancellár pislog kettőt az asztallapra pillantva az illetlen, de tényszerűségében megkérdőjelezhetetlen közbevetésre.*
- Egyre biztosabb vagyok benne, hogy korábbi gazdái között bárdolatlan hajóskapitányok is előfordulhattak. Elnézésetek kérem! Tehát Yeza, és az ő kedvessége...
- KEDVES SEGG!
- Bocsássatok meg egy pillanatra!
*Miután felállt ültéből, Hubi megragadja az állványt aminek keresztrúdján a papagáj üldögél, és a hivatali helyiségből nyíló privát termeibe viszi. A félig becsukódó ajtó mögül némi felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki, talán a jó kancellár megfosztotta pár farktollától a szószátyár szárnyast. Nyilván féltékenységből. Szómenése itt csak Hubinak lehet.*
- Így. *ül le ismét Cha'yss-ékkal szemben miután visszatért* Tehát Yeza kedvessége, amivel a Kalmárba érkeztemtől kitüntetett, szinte maradéktalanul elűzte csalódottságom. Őszintén bízom benne, hogy ezt a kedvességet nem merítettem ki maradéktalanul.
*Világos, elvégre pont azt nem kapta meg a vöröstől amire igazán vágyott. És ha már róla van szó, egy mosollyal tünteti ki Yezát.*
- Kérdésedre visszatérve, az istenek kegyesek voltak hozzánk, és baj nélkül tértünk meg a Vashegyre. Egyelőre valóban nem volt érkezésünk illőképpen megünnepelni a nagyasszony visszatértét, de ez nem várathat soká magára. Engedd meg, hogy a nagytiszteletű báró úr mellett téged is szeretettel meghívjalak e küszöbön álló örömteli eseményre!
*Megemeli poharát vendégei felé.*
- Egészségetekre!
*Hörpint egyet, szinte megrágja a kortyot, majdhogynem áhítatos képpel bólint.*
- Páratlan ital. Sajnos készleteim erősen megfogyatkoztak, de biztos vagyok benne, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház segítségére ebben is számíthatok.
*Lekoppintja maga elé az asztalra a poharát.*
- De talán térjünk át jöveteletek céljára!
*Tekintete elidőzik Yeza derekán, mert ott jó pihentetni a szemet. Az ott viselt tőrön kevésbé. Egy merev mosollyal pillant a hol ide, hol oda a páros között.
~Ezek a széltolók valahogy kijátszották az őrséget. Megnyúzatom azt a hegyesfülűt! De vajon mit akarnak kavarni?~
Lekönyököl az asztalra, kicsit előre is hajol érdeklőve.*
- Csinos munka. *biccent fejével a tőr felé* Magam sem szívesen válnék meg tőle.
*Noha az előbb még azt mondta, hogy a báróék terveiről váltsanak szót, előbb kegyeskedik lehetőséget adni a wegtorenieknek, hogy ezt a sértést megmagyarázzák. Bár nem volt kérdő a hangsúly, a kancellár várakozásából érezhető, hogy szeretne valamit hallani arról, hogy Yeza fegyvert viselve ül a hivatalában.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.12 20:55:29
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Báró uram!
*Erre nem számított, de megtanulta már hogyan palástolja meglepetését. Feláll a székéből, két karját széttárja, mint aki rég látott kedves ismerőssel találkozik és az asztalt megkerülve siet vendége elé. Egyben megállapítja, hogy kedvére való a fickó. Persze egy kanál vízben meg tudná fojtani ha úgy adódna, de azt el kell ismernie, hogy a wegtoreni elsőrendűen színlel. Hiszen nagy barátsággal üdvözölte, holott az ellenszenv valószínűleg kölcsönös. Persze egy bárd repertoárjának ez is része kell legyen, de akárhogy is: így sokkal érdekesebb a dolog. Hubi kedveli az ilyen játékokat.*
- Minő váratlan és kellemes meglepetés, hogy a Vashegyen üdvözölhetlek. *baráti jobbra nyújtja a kezét és most veszi észre az eddig takarásban álló Yezát* És kedves útitársad.
*Most szalad igazán fülig a szája. Az igazat megvallva nem számított rá, hogy Yeza élni fog a meghívásával. Valószínű, hogy nem is saját jószántából jött, de ez keveset számít.*
- Kedvesem...
*Nyájas mosollyal hallgatja a páros mentegetőzését. Azt várhatják, hogy legyintsen egyet és ő is félreértésnek nevezze a történteket, majd javasolja, hogy felejtsék el az egész kellemetlenséget. Igen, azt várhatják.*
- De miért ácsorognánk itt, bizonyára fárasztó út van mögöttetek. Kérlek, foglaljatok helyet!
*Az asztala előtt lévő székek felé int, és ha Yeza nem ragaszkodik a kezében tartott ruhatárhoz, elveszi a holmit és elrendezi a fogason. Tapintásra sem stimmel valami a ruhákkal, és hamarosan egy díszes kidolgozású kardhüvellyel és a benne lapuló, hasonlóan míves munkával készült karddal néz farkasszemet. Egy lapos pillantást vet hátra, a báró oldalán nem lát pengét. Alighanem az övé, és ez így rendben van. Ha vendégei leültek, poharakat kerít és egy palack borral tér vissza.*
- 6862-es pirtianesi óbor. A legjobb évjárat az elmúlt száz évből. Szinte bűnnek számít egyedül fogyasztani, megkülönböztetetten kedves társasághoz tartogatom.
*Miután töltött a poharakba, megkerüli az asztalt és lehuppan a karszékébe.*
- No, igen... *forgatja kezében a poharát egy kígyóbűvölő mosolyával nézve vendégeire* Meg kell mondjam, rég kerültem olyan méltatlan helyzetbe. Ha egyáltalán. És bármennyire is fájlaltam, szerény személyemet ért inzultus eltörpül amellett, hogy a thargok Szellemjáróját megalázó szituációba kényszerítették.
*Szabad kezével tesz egy mozdulatot.*
- Igaz, nem tisztességes ezt felhánytorgatnom. Kegyelmed emberei *biccent a báró felé* ártatlanok, ez szilárd meggyőződésem. Ahogy említetted, csacska félreértés áll az egész hátterében, amit... no, mi is a neve?
*Csettint az ujjaival.*
- Aztyam, igaz? Megbízottad figyelemreméltó tapintattal simította el az ügyet. Nem feltételezném, hogy meg kívánnál válni tőle, hiszen erre okod nem lenne, de ha egyszer így történne, ajánlólevél nélkül is szívesen látom a Kancellárián. No de igazságtalanság lenne részemről, ha mások érdemeit elhallgatnám. Yeza, és az ő...
*Meg sem lepődik, hogy az eddig csendben táplálkozó és szeme sarkából a nyüzsgést figyelő Jágó ne most villantaná meg, hogy milyen gyorsan képes új, nemrég hallott kifejezéseket megjegyezni és az alkalmas időben visszamondani.*
- KEREK SEGGE!
*A kancellár pislog kettőt az asztallapra pillantva az illetlen, de tényszerűségében megkérdőjelezhetetlen közbevetésre.*
- Egyre biztosabb vagyok benne, hogy korábbi gazdái között bárdolatlan hajóskapitányok is előfordulhattak. Elnézésetek kérem! Tehát Yeza, és az ő kedvessége...
- KEDVES SEGG!
- Bocsássatok meg egy pillanatra!
*Miután felállt ültéből, Hubi megragadja az állványt aminek keresztrúdján a papagáj üldögél, és a hivatali helyiségből nyíló privát termeibe viszi. A félig becsukódó ajtó mögül némi felháborodott madárrikácsolás hallatszik ki, talán a jó kancellár megfosztotta pár farktollától a szószátyár szárnyast. Nyilván féltékenységből. Szómenése itt csak Hubinak lehet.*
- Így. *ül le ismét Cha'yss-ékkal szemben miután visszatért* Tehát Yeza kedvessége, amivel a Kalmárba érkeztemtől kitüntetett, szinte maradéktalanul elűzte csalódottságom. Őszintén bízom benne, hogy ezt a kedvességet nem merítettem ki maradéktalanul.
*Világos, elvégre pont azt nem kapta meg a vöröstől amire igazán vágyott. És ha már róla van szó, egy mosollyal tünteti ki Yezát.*
- Kérdésedre visszatérve, az istenek kegyesek voltak hozzánk, és baj nélkül tértünk meg a Vashegyre. Egyelőre valóban nem volt érkezésünk illőképpen megünnepelni a nagyasszony visszatértét, de ez nem várathat soká magára. Engedd meg, hogy a nagytiszteletű báró úr mellett téged is szeretettel meghívjalak e küszöbön álló örömteli eseményre!
*Megemeli poharát vendégei felé.*
- Egészségetekre!
*Hörpint egyet, szinte megrágja a kortyot, majdhogynem áhítatos képpel bólint.*
- Páratlan ital. Sajnos készleteim erősen megfogyatkoztak, de biztos vagyok benne, hogy a Wegtoren Aranya Kereskedőház segítségére ebben is számíthatok.
*Lekoppintja maga elé az asztalra a poharát.*
- De talán térjünk át jöveteletek céljára!
*Tekintete elidőzik Yeza derekán, mert ott jó pihentetni a szemet. Az ott viselt tőrön kevésbé. Egy merev mosollyal pillant a hol ide, hol oda a páros között.
~Ezek a széltolók valahogy kijátszották az őrséget. Megnyúzatom azt a hegyesfülűt! De vajon mit akarnak kavarni?~
Lekönyököl az asztalra, kicsit előre is hajol érdeklőve.*
- Csinos munka. *biccent fejével a tőr felé* Magam sem szívesen válnék meg tőle.
*Noha az előbb még azt mondta, hogy a báróék terveiről váltsanak szót, előbb kegyeskedik lehetőséget adni a wegtorenieknek, hogy ezt a sértést megmagyarázzák. Bár nem volt kérdő a hangsúly, a kancellár várakozásából érezhető, hogy szeretne valamit hallani arról, hogy Yeza fegyvert viselve ül a hivatalában.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.12 20:55:29
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-12 18:20:03
Üzenet elküldve: 2022-04-12 18:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Yeza nem is igyekszik kilépni a Báró mögül, amíg nem muszáj, de a nézelődést azért folytatja. Ez hát a Kancellár székhelye. Az ilyesmit sokat elmond; ő pedig minél több apróságot meg akar tudni, ami később talán hasznára lehet. Olyannyira belefeledkezik, hogy egy pillanatra meg is feledkezik az ajtóról, mert ugyebár nincs senki, aki becsukja mögöttük. Úgy kell visszafordulnia, hogy orvosolja ezt a problémát. Némi ügyetlenkedés után sikerül megoldania úgy, hogy sem a Báró holmiját sem a saját kardját nem ejti el közben.
A nevét hallva kicsit összerezzenve pördül meg és máris odasiet a szólításra. Egy újabb levetett gönc várja Caldorcor ruhatárából és egy kissé aggasztó kacsintás. Yeza most úgy érzi magát, mint akin épp megigazítják a masnit, hogy átadhassák. Nagyot nyel. Ebben a pillanatban szörnyű nagy mulasztásnak érzi, hogy korábban nem egyeztettek jóval pontosabban a tervekről. Nem bízik a Báróban. Habár úgymond megegyeztek, mégis tenne rá egy nagyobb összeget, hogy ha úgy adódna, gondolkodás nélkül áldozná be őt. A zsiványoknak legalább a köznyelvben van becsületük. A kereskedőkkel kapcsolatban ilyesmi nem igazán merül fel. Ám egyelőre Yezának ne osztottak más lapot. Azzal kénytelen beszállni a játékba, amije van.*
- Méltóságos Uram *hajt fejet a Kancellár felé egy kacska pukedli közben egyensúlyozva a kisebb halommá duzzadt, rátestált holmikat. Épp csak fel-felrebbenő tekintetén látszik, hogy valahol számít rá, hogy a Báró közelebb noszogatja, még egyszer elnézést kér a Kancellártól, aztán jó szórakozást kívánva távozik is, hogy miután ezt a problémát lehúzta a listáról, felkeresse a hatujjú boszorkányt.
Yeza szinte kapaszkodik a sok cókmókba, mint a pajzsba az első csatájuk küszöbén állók.*
- Remélem, nem tartották fel Kegyelmeteket soká a városőrök, és épségben megérkeztek mindketten *mondja. Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy a tharg Úrnőt egyáltalán útjára engedték-e vagy hogy meddig vegzálták őket a Kaszárnyában.* - Azt hittem, mostanra már mindenütt örömtüzek érnek majd, hogy a Nagyasszony visszatért. Ugye nem történt baj? *kérdi aggodalmasan, remélve, hogy kicsit el tudja terelni a figyelmet magáról, továbbá, hogy kipuhatolja valamelyest, milyen fogadtatása volt a helyiek között ennek a nem mindennapi eseménynek.*
*Yeza nem is igyekszik kilépni a Báró mögül, amíg nem muszáj, de a nézelődést azért folytatja. Ez hát a Kancellár székhelye. Az ilyesmit sokat elmond; ő pedig minél több apróságot meg akar tudni, ami később talán hasznára lehet. Olyannyira belefeledkezik, hogy egy pillanatra meg is feledkezik az ajtóról, mert ugyebár nincs senki, aki becsukja mögöttük. Úgy kell visszafordulnia, hogy orvosolja ezt a problémát. Némi ügyetlenkedés után sikerül megoldania úgy, hogy sem a Báró holmiját sem a saját kardját nem ejti el közben.
A nevét hallva kicsit összerezzenve pördül meg és máris odasiet a szólításra. Egy újabb levetett gönc várja Caldorcor ruhatárából és egy kissé aggasztó kacsintás. Yeza most úgy érzi magát, mint akin épp megigazítják a masnit, hogy átadhassák. Nagyot nyel. Ebben a pillanatban szörnyű nagy mulasztásnak érzi, hogy korábban nem egyeztettek jóval pontosabban a tervekről. Nem bízik a Báróban. Habár úgymond megegyeztek, mégis tenne rá egy nagyobb összeget, hogy ha úgy adódna, gondolkodás nélkül áldozná be őt. A zsiványoknak legalább a köznyelvben van becsületük. A kereskedőkkel kapcsolatban ilyesmi nem igazán merül fel. Ám egyelőre Yezának ne osztottak más lapot. Azzal kénytelen beszállni a játékba, amije van.*
- Méltóságos Uram *hajt fejet a Kancellár felé egy kacska pukedli közben egyensúlyozva a kisebb halommá duzzadt, rátestált holmikat. Épp csak fel-felrebbenő tekintetén látszik, hogy valahol számít rá, hogy a Báró közelebb noszogatja, még egyszer elnézést kér a Kancellártól, aztán jó szórakozást kívánva távozik is, hogy miután ezt a problémát lehúzta a listáról, felkeresse a hatujjú boszorkányt.
Yeza szinte kapaszkodik a sok cókmókba, mint a pajzsba az első csatájuk küszöbén állók.*
- Remélem, nem tartották fel Kegyelmeteket soká a városőrök, és épségben megérkeztek mindketten *mondja. Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy a tharg Úrnőt egyáltalán útjára engedték-e vagy hogy meddig vegzálták őket a Kaszárnyában.* - Azt hittem, mostanra már mindenütt örömtüzek érnek majd, hogy a Nagyasszony visszatért. Ugye nem történt baj? *kérdi aggodalmasan, remélve, hogy kicsit el tudja terelni a figyelmet magáról, továbbá, hogy kipuhatolja valamelyest, milyen fogadtatása volt a helyiek között ennek a nem mindennapi eseménynek.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-12 10:44:54
Üzenet elküldve: 2022-04-12 10:44:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Nem csalódik a jó kancellárban. Vén kecske is megnyalná a sót, ahogy a mondás is tartja. És ez a vén kecske minden alkalmat megragad, hogy egy kis sót nyalogasson. Az is megfordul az igric fejében, hogy bizonyos előjogokért és Habrertus támogatásáért odalöki Yezát a kecske elé, ám többet ér neki a vörös, ahhoz, hogy ilyen számítón a kancellár elé lökje. Mégiscsak egy földijéről van szó.
Hagyja, hogy a vörös kinézelődje magát, tudja, hogy nem az épületek ornamentikájának vagy a tharg építészetnek szól, Yeza ilyenkor felmér, tervez és menekülőutat keres ösztönösen.
A kancellária ajtaja előtt a kopogás után szinte azonnal bebocsátásra engedélyt adó szó érkezik a túloldalról és az igric nem bánva, hogy magát kell bejelentenie, nyúl is a kilincsért, hogy belépjen.*
- Üdvözöllek, Habrertus kancellár, barátom! *Lép be őszinte mosollyal és csak azért tükröz őszinte örömöt a mosolya, mert úgy kívánja. Nem lép félre Yeza elől, hanem egyenesen az asztal felé indul, meghagyva a vörösnek, hogy betegye mögöttük az ajtót.*
- Bocsáss meg, hogy ilyen hirtelen és hívatlan rád törtem, de hallottam a Kalmárban történt sajnálatos félreértésről. Yeza *Int jobbjával oda sem nézve a vörös felé.* továbbá értesített a tharg nagyasszony csodás visszatéréséről is, így úgy éreztem, azonnal el kell jönnöm hozzád, hogy rendezhessem az ügyet és megismerhessem Leandana úrnőt. *Vezeti fel ottlétük okát a kancellárnak.
Tervei szerint több legyet üt egy csapásra. Bármennyire is jól kezelte és simította el az ügyeket Aztyan, félő, hogy maradt tüske Habrertusban a történtek miatt, amit mindenképpen el kell tussolni vagy rá kell kenni a városőrségre. Szüksége van a tharg erdő fájára és más egyéb tervei is vannak Amonon, ha már Aenaetől birtokot kapott a közelben. Leandana visszatérése pedig jócskán felkavarhatta a thargok állóvizét, ám valószínűleg sikerül majd előnyt kovácsolnia ebből is. Ismeri Aenae érzéseit a hatalom terhével kapcsolatban, ám meg kell tudnia, hogy Kagan egykori hitvese hogyan gondolkodik Aenaeről.
Míg Habrertus válaszára vár lekanyarintja válláról köpenyét és odaadja Yezának és nem szalaszt el a kancellártól elfordultan egy bátorító kacsintást megereszteni a vörös felé.*
*Nem csalódik a jó kancellárban. Vén kecske is megnyalná a sót, ahogy a mondás is tartja. És ez a vén kecske minden alkalmat megragad, hogy egy kis sót nyalogasson. Az is megfordul az igric fejében, hogy bizonyos előjogokért és Habrertus támogatásáért odalöki Yezát a kecske elé, ám többet ér neki a vörös, ahhoz, hogy ilyen számítón a kancellár elé lökje. Mégiscsak egy földijéről van szó.
Hagyja, hogy a vörös kinézelődje magát, tudja, hogy nem az épületek ornamentikájának vagy a tharg építészetnek szól, Yeza ilyenkor felmér, tervez és menekülőutat keres ösztönösen.
A kancellária ajtaja előtt a kopogás után szinte azonnal bebocsátásra engedélyt adó szó érkezik a túloldalról és az igric nem bánva, hogy magát kell bejelentenie, nyúl is a kilincsért, hogy belépjen.*
- Üdvözöllek, Habrertus kancellár, barátom! *Lép be őszinte mosollyal és csak azért tükröz őszinte örömöt a mosolya, mert úgy kívánja. Nem lép félre Yeza elől, hanem egyenesen az asztal felé indul, meghagyva a vörösnek, hogy betegye mögöttük az ajtót.*
- Bocsáss meg, hogy ilyen hirtelen és hívatlan rád törtem, de hallottam a Kalmárban történt sajnálatos félreértésről. Yeza *Int jobbjával oda sem nézve a vörös felé.* továbbá értesített a tharg nagyasszony csodás visszatéréséről is, így úgy éreztem, azonnal el kell jönnöm hozzád, hogy rendezhessem az ügyet és megismerhessem Leandana úrnőt. *Vezeti fel ottlétük okát a kancellárnak.
Tervei szerint több legyet üt egy csapásra. Bármennyire is jól kezelte és simította el az ügyeket Aztyan, félő, hogy maradt tüske Habrertusban a történtek miatt, amit mindenképpen el kell tussolni vagy rá kell kenni a városőrségre. Szüksége van a tharg erdő fájára és más egyéb tervei is vannak Amonon, ha már Aenaetől birtokot kapott a közelben. Leandana visszatérése pedig jócskán felkavarhatta a thargok állóvizét, ám valószínűleg sikerül majd előnyt kovácsolnia ebből is. Ismeri Aenae érzéseit a hatalom terhével kapcsolatban, ám meg kell tudnia, hogy Kagan egykori hitvese hogyan gondolkodik Aenaeről.
Míg Habrertus válaszára vár lekanyarintja válláról köpenyét és odaadja Yezának és nem szalaszt el a kancellártól elfordultan egy bátorító kacsintást megereszteni a vörös felé.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:07:07
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahogy azt a gnómocska elképzeli...
*Elégedetlenül veregeti pipáját a hamu tárolására alkalmatos edényke pereméhez, hogy a leégett dohány maradékát eltávolítsa belőle. Nem sokkal azelőtt tette le az írótollat amivel jegyzetelt, miközben egy vaskos kódexet olvasott. Numjick Bebkaciert, a jeles gnóm tudós "Az wegtoreni építőmesterek munkáirúl" című, szakmai körökben etalonnak számító írásával elégedetlen és nem is érti, hogy ezt az ordító dilettánst miként vehetik komolyan? Hátradől a székben, megdörlgöli az orrnyergét és inkább feltápászkodik, hogy a szekrényhez lépve kinyissa azt és Jágónak valami eleséget keressen.*
- Ó...
*Ez nem a papagáj számára elkülönített magvaknak szól, hanem a szekrény alján felfedezett, finoman cserzett bőrből készült pár csizmának és egy mívesen kidolgozott ezüsttükörnek. Leguggol hozzájuk, recseg is a térde, és arra gondol, hogy ezeket már nem adhatja oda Alyonak. Ebben a pillanatban őszintén sajnálja a félvért. Alyo azon kevesek közé tartozott akik nem mutatták ki az ellenérzéseik, bár valószínűleg nem szívlelte őt. Eszébe jut a ház és a hozzá tartozó kis birtok amit most Relael, az a formás elf bírlal és arra gondol, hogy Relt alkalomadtán bekéreti a Kancelláriára, hogy a tulajdonjogot rendezzék. Az elf finom hölgy, bizonyára magányos és örömmel venné egy hozzá illően finom úriember társaságát. Második nekifutásra Hubi ebben már nem biztos, de egy próbát megérne a dolog.*
- Hát, barátom... *önt egy kis kölest Jágó tálkájába* Gyönyörű kerek segge volt.
*Természetesen Alyoról mesél a papagájnak és mivel Hubi úriember, úgy tartja helyesnek, hogy még egy oktalan madár előtt se használjon erős kifejezéseket. Így a segg szót hangját lehalkítva ejti ki. A papagáj pedig szemét bizalmatlanul forgatva nézi a kancellárt, de egy szó nélkül lát neki a magoknak. Hubi pedig épp visszaül az asztala mögé, amikor zörögnek az ajtón. Váratlanul éri, összerezzen.*
- Tessék... *megköszörüli a torkát, mert az előbbi szó reszelős-halkan csúszott ki és most már hangosan ismétli el* Tessék!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahogy azt a gnómocska elképzeli...
*Elégedetlenül veregeti pipáját a hamu tárolására alkalmatos edényke pereméhez, hogy a leégett dohány maradékát eltávolítsa belőle. Nem sokkal azelőtt tette le az írótollat amivel jegyzetelt, miközben egy vaskos kódexet olvasott. Numjick Bebkaciert, a jeles gnóm tudós "Az wegtoreni építőmesterek munkáirúl" című, szakmai körökben etalonnak számító írásával elégedetlen és nem is érti, hogy ezt az ordító dilettánst miként vehetik komolyan? Hátradől a székben, megdörlgöli az orrnyergét és inkább feltápászkodik, hogy a szekrényhez lépve kinyissa azt és Jágónak valami eleséget keressen.*
- Ó...
*Ez nem a papagáj számára elkülönített magvaknak szól, hanem a szekrény alján felfedezett, finoman cserzett bőrből készült pár csizmának és egy mívesen kidolgozott ezüsttükörnek. Leguggol hozzájuk, recseg is a térde, és arra gondol, hogy ezeket már nem adhatja oda Alyonak. Ebben a pillanatban őszintén sajnálja a félvért. Alyo azon kevesek közé tartozott akik nem mutatták ki az ellenérzéseik, bár valószínűleg nem szívlelte őt. Eszébe jut a ház és a hozzá tartozó kis birtok amit most Relael, az a formás elf bírlal és arra gondol, hogy Relt alkalomadtán bekéreti a Kancelláriára, hogy a tulajdonjogot rendezzék. Az elf finom hölgy, bizonyára magányos és örömmel venné egy hozzá illően finom úriember társaságát. Második nekifutásra Hubi ebben már nem biztos, de egy próbát megérne a dolog.*
- Hát, barátom... *önt egy kis kölest Jágó tálkájába* Gyönyörű kerek segge volt.
*Természetesen Alyoról mesél a papagájnak és mivel Hubi úriember, úgy tartja helyesnek, hogy még egy oktalan madár előtt se használjon erős kifejezéseket. Így a segg szót hangját lehalkítva ejti ki. A papagáj pedig szemét bizalmatlanul forgatva nézi a kancellárt, de egy szó nélkül lát neki a magoknak. Hubi pedig épp visszaül az asztala mögé, amikor zörögnek az ajtón. Váratlanul éri, összerezzen.*
- Tessék... *megköszörüli a torkát, mert az előbbi szó reszelős-halkan csúszott ki és most már hangosan ismétli el* Tessék!
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-11 17:55:26
Üzenet elküldve: 2022-04-11 17:55:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*Nem bírja megállítani a kacér kis mosolygást, amit az íjász pillantása csal elő. Tulajdonképpen pontosan tudni véli, mi jár az elf fejében és nem is pironkodik miatta, hogy ez látszik rajta.
Szerencsére hamar tovább indulhatnak, bár Yeza kicsit ódzkodik a sietségtől. Gombóc van a gyomrában a találkozó miatt. Azt azért meg kell hagyni, hogy valamivel bátrabb így, hogy Caldorcor is vele van.
Füstifecskék húznak el mellettük, mikor az istálló felé veszik az irányt. Fürge, vidám csivitbe kezdenek a tető ormán megülve. Alig néhányan olyan hangzavart csinálnak, mint egy sereg bakfis egy lihanechi leányneveldéből.*
- Hm? *pillant oda a Báró hangjára, aztán le is esik neki, hogy csak a fegyvereit nyújtja vissza.
Yeza nem olyan célirányos, mint a férfi. Mindent megnéz magának. A tekintete csak úgy issza ezt az idegen világot. Mindent megfigyel. Úgy az épületeket, mint az esetlegesen megpillantott thargokat. Még nem tudja, mit gondoljon. Furcsa, kettős érzések környékezik. Néha figyelmeztetnie kell magát, hogy ne maradjon le. Ilyenkor megszaporázza a lépteit, hogy a Báró nyomában maradjon, ahogy egy csodálkozva ámuló gyermek az apja biztonságot jelentő árnyékába lapul, amikor kicsit megszeppenti a felfedezés túl nagyra növő örvénye.*
- Természetesen *feleli, a kérdésre. Az ő arcán is feldereng az a mindentudó mosoly, csak talán kicsit csalafintább, mint a kérdezőé. Csak egy pillanat múlva harapja be az ajkát és szegi le a tekintetét a borostyán szempárról. ~Nézd már, milyen érdekes kövek! (Nem.)~ Félő, túl nyilvánvalóan buktatta le magát, mert hogy tulajdonképpen neki a háttérben maradva kellett volna a Kancellár dolgairól információt szerezni.
Bent az épületben még a lélegzetét is igyekszik csendesebbre venni. Nem szívleli a sötét helyeket, és ezen a folyosó faragványai se segítenek. Idegen, vad arcélű szobrok figyelik, amint végiggázolnak a nyomasztó félhomályon.
Csaknem beleütközik az ajtó előtt megálló Báróba, amikor a kancellária elé érnek. Megfogja a rá testált dolgokat és önkéntelenül is a férfi mögé húzódik a kopogás után. Yeza a kését ugyan visszatűzte az övébe, de a kardját úgy tartja a kezében, mint egyet a Báró Úr holmija közül.
A torkában dobog a szíve. Aggódik. Izgul. A lehetőség mámorító, impulzív tüze harapja belülről. Akár a vadászat (amit a szó szoros értelemben nagyjából soha ki nem állhatott, mert túl szorosan kötődik az erdő undok díszletéhez). Az izgalma azonban a számára is ismerős, csak épp általában más terepen.*
*Nem bírja megállítani a kacér kis mosolygást, amit az íjász pillantása csal elő. Tulajdonképpen pontosan tudni véli, mi jár az elf fejében és nem is pironkodik miatta, hogy ez látszik rajta.
Szerencsére hamar tovább indulhatnak, bár Yeza kicsit ódzkodik a sietségtől. Gombóc van a gyomrában a találkozó miatt. Azt azért meg kell hagyni, hogy valamivel bátrabb így, hogy Caldorcor is vele van.
Füstifecskék húznak el mellettük, mikor az istálló felé veszik az irányt. Fürge, vidám csivitbe kezdenek a tető ormán megülve. Alig néhányan olyan hangzavart csinálnak, mint egy sereg bakfis egy lihanechi leányneveldéből.*
- Hm? *pillant oda a Báró hangjára, aztán le is esik neki, hogy csak a fegyvereit nyújtja vissza.
Yeza nem olyan célirányos, mint a férfi. Mindent megnéz magának. A tekintete csak úgy issza ezt az idegen világot. Mindent megfigyel. Úgy az épületeket, mint az esetlegesen megpillantott thargokat. Még nem tudja, mit gondoljon. Furcsa, kettős érzések környékezik. Néha figyelmeztetnie kell magát, hogy ne maradjon le. Ilyenkor megszaporázza a lépteit, hogy a Báró nyomában maradjon, ahogy egy csodálkozva ámuló gyermek az apja biztonságot jelentő árnyékába lapul, amikor kicsit megszeppenti a felfedezés túl nagyra növő örvénye.*
- Természetesen *feleli, a kérdésre. Az ő arcán is feldereng az a mindentudó mosoly, csak talán kicsit csalafintább, mint a kérdezőé. Csak egy pillanat múlva harapja be az ajkát és szegi le a tekintetét a borostyán szempárról. ~Nézd már, milyen érdekes kövek! (Nem.)~ Félő, túl nyilvánvalóan buktatta le magát, mert hogy tulajdonképpen neki a háttérben maradva kellett volna a Kancellár dolgairól információt szerezni.
Bent az épületben még a lélegzetét is igyekszik csendesebbre venni. Nem szívleli a sötét helyeket, és ezen a folyosó faragványai se segítenek. Idegen, vad arcélű szobrok figyelik, amint végiggázolnak a nyomasztó félhomályon.
Csaknem beleütközik az ajtó előtt megálló Báróba, amikor a kancellária elé érnek. Megfogja a rá testált dolgokat és önkéntelenül is a férfi mögé húzódik a kopogás után. Yeza a kését ugyan visszatűzte az övébe, de a kardját úgy tartja a kezében, mint egyet a Báró Úr holmija közül.
A torkában dobog a szíve. Aggódik. Izgul. A lehetőség mámorító, impulzív tüze harapja belülről. Akár a vadászat (amit a szó szoros értelemben nagyjából soha ki nem állhatott, mert túl szorosan kötődik az erdő undok díszletéhez). Az izgalma azonban a számára is ismerős, csak épp általában más terepen.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:02:24
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kancellárhoz//
*A határozott fellépés, a passzus és talán Yeza közbenjárása a kabáttal eléri a kellő hatást és az igric, kíséretével könnyedén bejut a kapun. Valahol sajnálja azokat, akiknek alá kell vetniük magukat az alantas elf funkcionárius kukacoskodásának. A fickó egy igazi paraszt, ám az érzés csak alig pár szívdobbanásnyi ideig él benne.*
- Tessék. *Adja vissza a vörös fegyvereit, ahogy belovagolnak az udvarra.
A lovát az istálló felé fordítja, hogy ott a lovászra bízhassák, ők maguk pedig a Radkraal épületéhez indulnak, ahol a kancellária is található.*
- A kancellár próbálkozott veled, igaz? *Kérdi Yezától, ahogy halandak a Radkraal felé ajkán mindenttudó mosollyal. Habrertus nagy kujon hírében áll és állítanak még róla sok mást is, ami merészebb és sötétebb is, mint egy egyszerű flört a csinos lányokkal. Ám az igricet mindez a legkevésbé sem érdekli. Őt az érdekli, hogy hogyan fordíthatná a javára a most felmerülő helyzetet, hogyan szoríthatná sarokba a kancellárt és fordíthatná előnnyé azt a tényt, hogy Leandana visszatért a halálból. A frissen feltámadt nagyasszonyt egyelőre nem zaklatná még, sokkal jobb lesz, ha Habrertus jelenti be őket és kíséri eléjük. Ez esetben nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt magával hoznia Yezát, de biztos benne, hogy a vörös mindent megtett, hogy elsimítsa a Kalmárban megesett konfliktust.
Az épületbe érve, ha nem ütköznek ellenállásba, úgy egyenesen a kancelláriára megy, láthatóan ismeri a terepet, hisz nem először jár Habrertusnál. A kancellária ajtaja előtt megállva megigazítja ruházatát, leveszi kalapját és kesztyűit, amelyeket Yezának ad és háromszor határozottan koppint az ajtón.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
*A határozott fellépés, a passzus és talán Yeza közbenjárása a kabáttal eléri a kellő hatást és az igric, kíséretével könnyedén bejut a kapun. Valahol sajnálja azokat, akiknek alá kell vetniük magukat az alantas elf funkcionárius kukacoskodásának. A fickó egy igazi paraszt, ám az érzés csak alig pár szívdobbanásnyi ideig él benne.*
- Tessék. *Adja vissza a vörös fegyvereit, ahogy belovagolnak az udvarra.
A lovát az istálló felé fordítja, hogy ott a lovászra bízhassák, ők maguk pedig a Radkraal épületéhez indulnak, ahol a kancellária is található.*
- A kancellár próbálkozott veled, igaz? *Kérdi Yezától, ahogy halandak a Radkraal felé ajkán mindenttudó mosollyal. Habrertus nagy kujon hírében áll és állítanak még róla sok mást is, ami merészebb és sötétebb is, mint egy egyszerű flört a csinos lányokkal. Ám az igricet mindez a legkevésbé sem érdekli. Őt az érdekli, hogy hogyan fordíthatná a javára a most felmerülő helyzetet, hogyan szoríthatná sarokba a kancellárt és fordíthatná előnnyé azt a tényt, hogy Leandana visszatért a halálból. A frissen feltámadt nagyasszonyt egyelőre nem zaklatná még, sokkal jobb lesz, ha Habrertus jelenti be őket és kíséri eléjük. Ez esetben nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt magával hoznia Yezát, de biztos benne, hogy a vörös mindent megtett, hogy elsimítsa a Kalmárban megesett konfliktust.
Az épületbe érve, ha nem ütköznek ellenállásba, úgy egyenesen a kancelláriára megy, láthatóan ismeri a terepet, hisz nem először jár Habrertusnál. A kancellária ajtaja előtt megállva megigazítja ruházatát, leveszi kalapját és kesztyűit, amelyeket Yezának ad és háromszor határozottan koppint az ajtón.
Jöjjön, aminek jönnie kell.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481