Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:24:24
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:24:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*A jó kancellár elégedetten mosolyogna, ha nem lenne ennyire tragikus a helyzet. Kedvére való ez a Greogr. Talán mégis az egyszerű emberek őrzik az értékeket a régi szép időkből. Mint azt, hogy a férfiember tartsa rövid pórázon az asszonyát. Ez a benyomás meginog amikor a némber kárálni kezd, de a favágó, ismét csak Hubi nagy megelégedésére, hamar megmutatja neki, hogy hol a helye. A hallottak viszont valóban felháborítók, bár akár hasznára is tudja fordítani a történteket. Ehhez viszont látogatóinak nincs sok köze.*
- Skandalum! *csap öklével az asztal lapjára, amitől a papaháj szárnyverdesre rikácsol valamit, Hubi pedig kirúgja maga alól a széket* Már az is hallatlan, hogy a Vashegy árnyékában szégyentelen banditák garázdálkodnak, de hogy ezt a Vashegy nevében tegyék, tarthatatlan.
*Feldúltan sétál az ablakhoz, közben tesz egy ingerült kézmozdulatot az asztala előtt sorakozó székek felé. Nyilvánvaló, hogy vendégei most már leülhetnek. Legalábbis ketten, lévén ennyi hely van. Az ablaknál kezeit összefogja a háta mögött, elsandít az erőd felé és halványan elmosolyodik. Mikor megfordul, ennek a mosolynak már nincs nyoma.*
- Amit előadtatok az szörnyűséges, mélyen felkavarja a lelkem. Osztozom fájdalmatokban. Bár tudom, hogy az elvesztetteket nem adhatja vissza, de szavam adom, hogy ezek a gyalázatos tettek nem maradnak megtorlatlanul.
*Itt a fiatal lányra mosolyog kicsit, aki épp azt a fajankót vigasztalja. Nem árt ha tudja, hogy kinek kell majd hálásnak lennie az igazságért.*
- Azt tudnotok kell, hogy a Vashegyen semmi sem történhet a tudomásom nélkül. Így teljes biztossággal mondhatom, hogy ha a gazemberek azt állították, hogy a thargok nevében vetemednek gazságokra, akkor hazudtak.
*Visszaindul az asztalához, közben az ott pihenő boroskancsóra és poharakra bök.*
- Töltsetek magatoknak! Úgy hiszem, szükségetek van egy kis lélekerősítőre.
*Visszaül a helyére, egy papírt húz maga elé, a penna után nyúl, közben félhangosan füstölög.*
- Micsoda idők, micsoda idők! A régi szép napokban, a boldog emlékű Hadúr pálcája alatt senki haramia nem merészelt volna ilyesmit. Ám manapság...
*Az ablak és mintegy az erőd és annak úrnője felé pillant, aztán kicsit megrázza a fejét és a társaságra néz várakozón.*
- Kik voltak azok az ők, fiam? *nézi a rémült ifjút* Tudod, hogy merre inaltak el? Esetleg megismernéd őket? Vagy ismered is őket?
*Annak persze kicsi az esélye, hogy a rablógyilkosok illendőn bemutatkoztak mészárlás előtt, de talán a környéken többé-kevésbé ismert figurák éltek vissza a Vashegybe vetett bizalommal.*
- Említetted, barátom, hogy az úrnő küldött titeket hozzám. *néz fel a favágóra* Mit mondott nektek ezen kívül?
*Lejegyzi a válaszokat, aztán megáll az írásban, hátradől és elgondolkozva néz Greogra.*
- Azok a szekerek, amiktől megrémült fiatal barátunk a kapunál... Jól értem, hogy azok a haramiáké?
*Ez így lenne logikus, viszont akkor mit keresnek itt? Esetleg néhány tharg saját szakállára ment mulatozni a vidékre? És Hubi még meg sem kapta a köteles részét a zsákmányból? Mi folyik itt?*
- Netalán láttátok az elvetemülteket itt?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.11 20:26:53
*A jó kancellár elégedetten mosolyogna, ha nem lenne ennyire tragikus a helyzet. Kedvére való ez a Greogr. Talán mégis az egyszerű emberek őrzik az értékeket a régi szép időkből. Mint azt, hogy a férfiember tartsa rövid pórázon az asszonyát. Ez a benyomás meginog amikor a némber kárálni kezd, de a favágó, ismét csak Hubi nagy megelégedésére, hamar megmutatja neki, hogy hol a helye. A hallottak viszont valóban felháborítók, bár akár hasznára is tudja fordítani a történteket. Ehhez viszont látogatóinak nincs sok köze.*
- Skandalum! *csap öklével az asztal lapjára, amitől a papaháj szárnyverdesre rikácsol valamit, Hubi pedig kirúgja maga alól a széket* Már az is hallatlan, hogy a Vashegy árnyékában szégyentelen banditák garázdálkodnak, de hogy ezt a Vashegy nevében tegyék, tarthatatlan.
*Feldúltan sétál az ablakhoz, közben tesz egy ingerült kézmozdulatot az asztala előtt sorakozó székek felé. Nyilvánvaló, hogy vendégei most már leülhetnek. Legalábbis ketten, lévén ennyi hely van. Az ablaknál kezeit összefogja a háta mögött, elsandít az erőd felé és halványan elmosolyodik. Mikor megfordul, ennek a mosolynak már nincs nyoma.*
- Amit előadtatok az szörnyűséges, mélyen felkavarja a lelkem. Osztozom fájdalmatokban. Bár tudom, hogy az elvesztetteket nem adhatja vissza, de szavam adom, hogy ezek a gyalázatos tettek nem maradnak megtorlatlanul.
*Itt a fiatal lányra mosolyog kicsit, aki épp azt a fajankót vigasztalja. Nem árt ha tudja, hogy kinek kell majd hálásnak lennie az igazságért.*
- Azt tudnotok kell, hogy a Vashegyen semmi sem történhet a tudomásom nélkül. Így teljes biztossággal mondhatom, hogy ha a gazemberek azt állították, hogy a thargok nevében vetemednek gazságokra, akkor hazudtak.
*Visszaindul az asztalához, közben az ott pihenő boroskancsóra és poharakra bök.*
- Töltsetek magatoknak! Úgy hiszem, szükségetek van egy kis lélekerősítőre.
*Visszaül a helyére, egy papírt húz maga elé, a penna után nyúl, közben félhangosan füstölög.*
- Micsoda idők, micsoda idők! A régi szép napokban, a boldog emlékű Hadúr pálcája alatt senki haramia nem merészelt volna ilyesmit. Ám manapság...
*Az ablak és mintegy az erőd és annak úrnője felé pillant, aztán kicsit megrázza a fejét és a társaságra néz várakozón.*
- Kik voltak azok az ők, fiam? *nézi a rémült ifjút* Tudod, hogy merre inaltak el? Esetleg megismernéd őket? Vagy ismered is őket?
*Annak persze kicsi az esélye, hogy a rablógyilkosok illendőn bemutatkoztak mészárlás előtt, de talán a környéken többé-kevésbé ismert figurák éltek vissza a Vashegybe vetett bizalommal.*
- Említetted, barátom, hogy az úrnő küldött titeket hozzám. *néz fel a favágóra* Mit mondott nektek ezen kívül?
*Lejegyzi a válaszokat, aztán megáll az írásban, hátradől és elgondolkozva néz Greogra.*
- Azok a szekerek, amiktől megrémült fiatal barátunk a kapunál... Jól értem, hogy azok a haramiáké?
*Ez így lenne logikus, viszont akkor mit keresnek itt? Esetleg néhány tharg saját szakállára ment mulatozni a vidékre? És Hubi még meg sem kapta a köteles részét a zsákmányból? Mi folyik itt?*
- Netalán láttátok az elvetemülteket itt?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.11 20:26:53
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-11 19:14:59
Üzenet elküldve: 2021-02-11 19:14:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja elől menekülve//
*A kancellár valóban a négyesnek nyit ajtót. Megpillanthatja a nagydarab, széles vállú férfit, termetes asszonyát, egy fiatal, szép arcú lányt és egy még mindig zavartan viselkedő, falfehér kölyköt.*
- Kegyelmetes uram, Greogr vagyok, amoni favágó, Kagaenae nagyasszony küldött minköt kegyelmetes uramho'. *Mondja el újra egy tiszteletteljes főhajtás után amit már korábban is. A asszonya a szájára tapasztott kezekkel áll mögötte, látszik, hogy nagyon szerete hozzátenni valamit az elhangzottakhoz, de félve férjura haragjától, inkább hallgat. A fiatalok hátul nem szólalnak meg, az egyik nem mer, a másik nem tud. Ez a felnőttek beszélgetése.
Habrertus beljebb invitálja őket és a négyes besorjázik a kancellária ajtaján és megállnak a kancellár előtt. Amikor pedig elhangzik a kérdés a favágónak ideje sincs kinyitni a száját.*
- Kancellárius uram, felégették Sziritánt, kardélre hányták lakóit és kifisztottak mindent! Vad harcosok, szörnyeteget és démonok! Az lángoló házak tüzén sütötték meg a megölt emberek húsát és lakomáztak hajnalig! *Kárálja az asszony, de a férfi megragadja a karját és erősen megrángatja.*
- Tartsd a szád, asszony, mert úgy takány tenyeröllek, hogy elered az orrod vére! *Rivall rá a férfi és az asszonyba forr a szó.*
- Kegyelmetes uram, az éjjel támadás érte Sziritán falut. Egy csapat haramia ütött a békésen szendergő közösségen. Fő'gyjtottak pár házat és megő'tek sok embert. A Vashegy nevében tették. *Hátralép és előretolja a falfehér ifjú férfit.*
- Ez a gyerök Sziritánból vágtatott idáig, de hajnalig nem mert ide gyünni, mer' félt, hogy valóban a Vashegy küldte a fosztogatókat. Eddig rimánkodtunk neki és most itt vagyunk. A kapuban láttunk három szekeret, ez a kölyök meg úgy megfagyott, mint a künn felejtett víz a vederben télvíz idején.
*A fiatal férfi alig tér magához, még mindig reszket, úgy néz fel Habrertusra.*
- Ők voltak. Ők voltak. *A szemét könny önti el, a hangja is remeg, de nem sír, csak bámul a kancellárra. A fiatal lány a hátát simogatja, az arcán egy könnycsepp csordul le.*
*A kancellár valóban a négyesnek nyit ajtót. Megpillanthatja a nagydarab, széles vállú férfit, termetes asszonyát, egy fiatal, szép arcú lányt és egy még mindig zavartan viselkedő, falfehér kölyköt.*
- Kegyelmetes uram, Greogr vagyok, amoni favágó, Kagaenae nagyasszony küldött minköt kegyelmetes uramho'. *Mondja el újra egy tiszteletteljes főhajtás után amit már korábban is. A asszonya a szájára tapasztott kezekkel áll mögötte, látszik, hogy nagyon szerete hozzátenni valamit az elhangzottakhoz, de félve férjura haragjától, inkább hallgat. A fiatalok hátul nem szólalnak meg, az egyik nem mer, a másik nem tud. Ez a felnőttek beszélgetése.
Habrertus beljebb invitálja őket és a négyes besorjázik a kancellária ajtaján és megállnak a kancellár előtt. Amikor pedig elhangzik a kérdés a favágónak ideje sincs kinyitni a száját.*
- Kancellárius uram, felégették Sziritánt, kardélre hányták lakóit és kifisztottak mindent! Vad harcosok, szörnyeteget és démonok! Az lángoló házak tüzén sütötték meg a megölt emberek húsát és lakomáztak hajnalig! *Kárálja az asszony, de a férfi megragadja a karját és erősen megrángatja.*
- Tartsd a szád, asszony, mert úgy takány tenyeröllek, hogy elered az orrod vére! *Rivall rá a férfi és az asszonyba forr a szó.*
- Kegyelmetes uram, az éjjel támadás érte Sziritán falut. Egy csapat haramia ütött a békésen szendergő közösségen. Fő'gyjtottak pár házat és megő'tek sok embert. A Vashegy nevében tették. *Hátralép és előretolja a falfehér ifjú férfit.*
- Ez a gyerök Sziritánból vágtatott idáig, de hajnalig nem mert ide gyünni, mer' félt, hogy valóban a Vashegy küldte a fosztogatókat. Eddig rimánkodtunk neki és most itt vagyunk. A kapuban láttunk három szekeret, ez a kölyök meg úgy megfagyott, mint a künn felejtett víz a vederben télvíz idején.
*A fiatal férfi alig tér magához, még mindig reszket, úgy néz fel Habrertusra.*
- Ők voltak. Ők voltak. *A szemét könny önti el, a hangja is remeg, de nem sír, csak bámul a kancellárra. A fiatal lány a hátát simogatja, az arcán egy könnycsepp csordul le.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:06:52
Üzenet elküldve: 2021-02-10 19:06:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- KEGYELMES KAGAENAE NAGYASSZONY, KIFOSZTOTTÁK, MEGÖLTÉK!
*Yago elég sajátságosan ismétli el a hallottakat, és Hubi - bár frászt kap a fülsértő rikácsolástól - vigyorogva mered a madárra.*
- Vág az eszed.
*Aztán rendezi arcvonásait, pontosabban a bekiabált információnak megfelelően aggodalmas, tragikus arckifejezést ölt és az ajtóhoz siet. Odakint pedig mintha egy családod találna. Egy jól megtermett férfi, egy fiatalember, egy asszonyság és egy fiú. Nem pont erre számított. Igazság szerint nem is számított semmire. A hír akár örvendetes is lehetne, ha a mindenkibe beleszámítana Aenae is. De hát azt már tudja, hogy erre egyelőre nem számíthat.*
- Hogyan?
*Nagy szemeket mereszt az ajtóban, és egy kicsit hátra is csusszan. A favágó - akiről még nem tudja, hogy favágó - van olyan nagy, és van olyan feldúlt, hogy Hubi egy kicsit tartson tőle. Ezek a parasztok annyira kiszámíthatatlanok.*
- Gyertek! Gyertek beljebb!
*Ha besorjáznak előtte, a parasztasszonyt megszemléli hátulról is. Mit lehet tudni? Ugyan finomabb portékákhoz szokott, de sohasem árt a változatosság. Aztán becsukja az ajtót, asztalához siet és mintegy a szörnyű hírtől letaglózva zuttyan karszékébe. A négyest egyelőre nem kínálja hellyel. Mégsem járja, hogy pórok csak úgy leüljenek a jelenlétében.*
-Mi történt Sziritánban? *néz fel homlokráncolva* Kik követték el ezt a gyalázatos tettet? Mikor történt? És kik vagytok ti? Beszéljetek el mindent sorjában!
- KEGYELMES KAGAENAE NAGYASSZONY, KIFOSZTOTTÁK, MEGÖLTÉK!
*Yago elég sajátságosan ismétli el a hallottakat, és Hubi - bár frászt kap a fülsértő rikácsolástól - vigyorogva mered a madárra.*
- Vág az eszed.
*Aztán rendezi arcvonásait, pontosabban a bekiabált információnak megfelelően aggodalmas, tragikus arckifejezést ölt és az ajtóhoz siet. Odakint pedig mintha egy családod találna. Egy jól megtermett férfi, egy fiatalember, egy asszonyság és egy fiú. Nem pont erre számított. Igazság szerint nem is számított semmire. A hír akár örvendetes is lehetne, ha a mindenkibe beleszámítana Aenae is. De hát azt már tudja, hogy erre egyelőre nem számíthat.*
- Hogyan?
*Nagy szemeket mereszt az ajtóban, és egy kicsit hátra is csusszan. A favágó - akiről még nem tudja, hogy favágó - van olyan nagy, és van olyan feldúlt, hogy Hubi egy kicsit tartson tőle. Ezek a parasztok annyira kiszámíthatatlanok.*
- Gyertek! Gyertek beljebb!
*Ha besorjáznak előtte, a parasztasszonyt megszemléli hátulról is. Mit lehet tudni? Ugyan finomabb portékákhoz szokott, de sohasem árt a változatosság. Aztán becsukja az ajtót, asztalához siet és mintegy a szörnyű hírtől letaglózva zuttyan karszékébe. A négyest egyelőre nem kínálja hellyel. Mégsem járja, hogy pórok csak úgy leüljenek a jelenlétében.*
-Mi történt Sziritánban? *néz fel homlokráncolva* Kik követték el ezt a gyalázatos tettet? Mikor történt? És kik vagytok ti? Beszéljetek el mindent sorjában!
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:15:52
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Hubi egy pillanatra megáll a körmölésben, mosolyogva pillant fel, azután folytatja az írást. Ez szörnyűbb, mint gondolta. Nem elég, hogy Aenae nem az a városi, elkényeztetett, érzéketlen liba, mint amilyennek gondolta, de határozott érzéke van a demagógiához is. Ez sajnos egy olyan vonás, amit igen könnyen saját céljai szolgálatába állíthat. Merthogy Hubi fejében egy pillanatra sem fordul meg az a gondolat, hogy Aenae valóban kedvelhet egy földművest. Mivel pedig tovább ír, lemarad egy kis közjátékról is. Aenae kérdőn viszonozza a papagáj pillantását, mire az magyarázatképpen Hubi felé fordul, aztán szárnya alá rejti a fejét.*
- Ó, köszönöm! Az én pozíciómban ez elvárás.
*Mézesmázos mosollyal veszi a kedves szavakat, bár ami azt illeti, nem egészen ilyen elismerésre várt. Páldának okáért értékelte volna, ha csengő aranyakkal vásárolják meg a hallgatását. Elvégre nem pontosan a hivatali rend szerint járt el. De muszáj jó képet vágni ehhez is. Amikor Aenae felkel és a kandallóhoz lép, Hubi is feláll és ajkát beharapva figyeli ahogy a lány tűzre veti a házasságlevelét. Arra gondol, hogy ha nagyobb komplikációk nem lesznek, akkor ezen a nehézségen még túl tud lendülni. Ez a gondolat némileg megnyugtatja, így amikor Aenae újabb kedves szavakkal búcsúzik, egész őszintén mosolyogva hajol meg.*
- A megtiszteltetés az enyém.
*Csak akkor egyenesedik ki amikor halja az ajtó zárját kattanni. Ekkor már nem mosolyog és néhány pillanatig mintha gondterhelten bámulna az ajtóra.*
- Nos, Yago... *hajol oda kalitkához* Te mit gondolsz erről?
- Eeyrrr nagy, Eeyrrr kegyes!
- Az. *summázza a hallottakat a kancellár a meggyőződés legkisebb jele nélkül és mivel bizonyos értelemben ő is van olyan kegyes, mint az istennő, az asztalon elterülő tálkából egy szem mandulát csippent ki és a kalitka rácsain keresztül a papagájnak nyújtja. A következő percekben a jó kancellár két értékes felimeréssel gazdagodik. A papagájok csőre éles és csonka kezével nehéz hevenyészett kötést csavarnia vérző ujjára.*
*Hubi egy pillanatra megáll a körmölésben, mosolyogva pillant fel, azután folytatja az írást. Ez szörnyűbb, mint gondolta. Nem elég, hogy Aenae nem az a városi, elkényeztetett, érzéketlen liba, mint amilyennek gondolta, de határozott érzéke van a demagógiához is. Ez sajnos egy olyan vonás, amit igen könnyen saját céljai szolgálatába állíthat. Merthogy Hubi fejében egy pillanatra sem fordul meg az a gondolat, hogy Aenae valóban kedvelhet egy földművest. Mivel pedig tovább ír, lemarad egy kis közjátékról is. Aenae kérdőn viszonozza a papagáj pillantását, mire az magyarázatképpen Hubi felé fordul, aztán szárnya alá rejti a fejét.*
- Ó, köszönöm! Az én pozíciómban ez elvárás.
*Mézesmázos mosollyal veszi a kedves szavakat, bár ami azt illeti, nem egészen ilyen elismerésre várt. Páldának okáért értékelte volna, ha csengő aranyakkal vásárolják meg a hallgatását. Elvégre nem pontosan a hivatali rend szerint járt el. De muszáj jó képet vágni ehhez is. Amikor Aenae felkel és a kandallóhoz lép, Hubi is feláll és ajkát beharapva figyeli ahogy a lány tűzre veti a házasságlevelét. Arra gondol, hogy ha nagyobb komplikációk nem lesznek, akkor ezen a nehézségen még túl tud lendülni. Ez a gondolat némileg megnyugtatja, így amikor Aenae újabb kedves szavakkal búcsúzik, egész őszintén mosolyogva hajol meg.*
- A megtiszteltetés az enyém.
*Csak akkor egyenesedik ki amikor halja az ajtó zárját kattanni. Ekkor már nem mosolyog és néhány pillanatig mintha gondterhelten bámulna az ajtóra.*
- Nos, Yago... *hajol oda kalitkához* Te mit gondolsz erről?
- Eeyrrr nagy, Eeyrrr kegyes!
- Az. *summázza a hallottakat a kancellár a meggyőződés legkisebb jele nélkül és mivel bizonyos értelemben ő is van olyan kegyes, mint az istennő, az asztalon elterülő tálkából egy szem mandulát csippent ki és a kalitka rácsain keresztül a papagájnak nyújtja. A következő percekben a jó kancellár két értékes felimeréssel gazdagodik. A papagájok csőre éles és csonka kezével nehéz hevenyészett kötést csavarnia vérző ujjára.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:55:18
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
- Tudtam, hogy nagyon jó helyen lesz nálad és most már nem lesz olyan hányattatott a sorsa, hogy naphosszat káromkodást hallgasson a piacon.
*Aenae annyira kedvesen mosolyog, hogy szinte még hihető is, hogy nem csak a hecc kedvéért vásárolta a madarat a kancellárnak. Bár igaz, ami igaz, tényleg nem csupán hecc, hiszen Aenae őszintén hiszi, hogy a papagáj - pont ez a csiricsáré példány - remekül illik a kancellárhoz. Ezért aztán Aenae nem is tudja mire vélni a szárnyas kétségbeesettnek tűnő pillantását. Meglehet, hogy nem is az, csak annak tűnik. A lány állával egy "na, mi van?" mozdulatot tesz a madár felé.
Nyúl Trodd papírjáért, úgy süllyeszti a táskájába, hogy oda sem néz. Ennek a fejleménynek őszintén örül, látszik is az arcán.*
- Kedvelem Troddot, jó embernek tűnik.
*Igaz ugyan, hogy végtelenül egyszerűnek is, és vélhetően sosem fognak hosszasabban beszélgetni, de ettől még kedveli. Talán pont azért, mert nem csűri úgy a szavakat, mint Habrertus?
Újra előrehajol, hogy a körmölő kancellárt. Ezúttal a papagáj úgy tűnik, hogy nem szól közbe és Aenae végre elmondhatja, amit az imént beléfojtott.*
- Igazán szépen írsz.
*Természetesen szó nélkül aláírja a papírt, amit Habrertus elé tol, de teljesen biztos benne, hogy valahogyan meg kell szabadulni ettől a papírtól is. Majd még kifundálja. Már szóra nyitja a száját, hogy felmentse Habrertust ebből a terhes hivatalból, de mivel a másik folytatja, így be is csukja a száját.
Aztán feláll, hogy szó nélkül, merev arccal tűzre vesse a házassági okiratot. Némán áll a lángok felett, azok persze egy pillanat alatt felfalják az irományt, utoljára csak a pecsétviasz marad meg, bugyborékolva olvad szét.*
- Köszönöm kancellár. Mire is mennék nélküled?
*Mosolyog, majd egy pukedlivel fordul a férfi felé. Végül is egy városi leány, azoknak meg ilyeneket tanítanak. Tulajdonképpen más fél lábbal már odakint van.*
- Tudtam, hogy nagyon jó helyen lesz nálad és most már nem lesz olyan hányattatott a sorsa, hogy naphosszat káromkodást hallgasson a piacon.
*Aenae annyira kedvesen mosolyog, hogy szinte még hihető is, hogy nem csak a hecc kedvéért vásárolta a madarat a kancellárnak. Bár igaz, ami igaz, tényleg nem csupán hecc, hiszen Aenae őszintén hiszi, hogy a papagáj - pont ez a csiricsáré példány - remekül illik a kancellárhoz. Ezért aztán Aenae nem is tudja mire vélni a szárnyas kétségbeesettnek tűnő pillantását. Meglehet, hogy nem is az, csak annak tűnik. A lány állával egy "na, mi van?" mozdulatot tesz a madár felé.
Nyúl Trodd papírjáért, úgy süllyeszti a táskájába, hogy oda sem néz. Ennek a fejleménynek őszintén örül, látszik is az arcán.*
- Kedvelem Troddot, jó embernek tűnik.
*Igaz ugyan, hogy végtelenül egyszerűnek is, és vélhetően sosem fognak hosszasabban beszélgetni, de ettől még kedveli. Talán pont azért, mert nem csűri úgy a szavakat, mint Habrertus?
Újra előrehajol, hogy a körmölő kancellárt. Ezúttal a papagáj úgy tűnik, hogy nem szól közbe és Aenae végre elmondhatja, amit az imént beléfojtott.*
- Igazán szépen írsz.
*Természetesen szó nélkül aláírja a papírt, amit Habrertus elé tol, de teljesen biztos benne, hogy valahogyan meg kell szabadulni ettől a papírtól is. Majd még kifundálja. Már szóra nyitja a száját, hogy felmentse Habrertust ebből a terhes hivatalból, de mivel a másik folytatja, így be is csukja a száját.
Aztán feláll, hogy szó nélkül, merev arccal tűzre vesse a házassági okiratot. Némán áll a lángok felett, azok persze egy pillanat alatt felfalják az irományt, utoljára csak a pecsétviasz marad meg, bugyborékolva olvad szét.*
- Köszönöm kancellár. Mire is mennék nélküled?
*Mosolyog, majd egy pukedlivel fordul a férfi felé. Végül is egy városi leány, azoknak meg ilyeneket tanítanak. Tulajdonképpen más fél lábbal már odakint van.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:52:54
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:52:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Könnyen elképzelhető. Nos, természetesen gondoskodni fogok róla, hogy az érzékeny lelkét ne érjék további fájdalmak.
*A jó kancellár minden tőle telhetőt megtesz, hogy szavaiból kiérződjék a szomorúság a papagáj hányattatott múltja felett, és mély megértéssel pillant a madárra. Bizonyára a véletlenek összjátéka, hogy Yago ezt a pillanatot választja, hogy a kalitka távolabbi sarkába húzódjon és mintha segítségkérőn nézne Aenae-re.*
- Hogyne! *csúsztatja a lány elé Trodd írását* Biztos vagyok benne, hogy barátunk értékelni fogja ezt a szép gesztust. Egyben megkérlek rá, hogy add át neki szívből jövő jókívánságaim!
*Ezután Hubi ismét felkel az asztal mögül és szinte látszik rajta a fájdalom, ahogy az irattartó állványhoz vonszolja magát. Nem éppen a fiatalok félresikerült házassága miatt búsong, ellenkezőleg. A helyzet így egyszerű volt. Aenae leendő volt férje szava annyit számított a Vashegyen, mint Hubié a Lanawini Erkölcsös Barátok Anonim Szövetségének (LEBASZ) rendes évi közgyűlésén. És bár Aenae fogadkozik, hogy többet nem megy férjhez, erre Hubi nem venne mérget. Fiatal még, mit lehet tudni? Mint ahogy azt sem, hogy a következő jelölt nem olyan lesz-e, aki alkalomadtán képes lenne borsot törni a jó kancellár orra alá. Kikeresi a házasságlevelet, visszacsoszog az asztal mögé, de egyelőre csak ismét körmöl. Csak a formaság kedvéért: leírja, hogy a Vashegy úrnője kinyilvánította akaratát, miszerint házasságát felbontja. Hubi fene nagy igazságérzete persze berzenkedik, hogy a másik felet meg sem hallgatják, de mit tehetne? Aenae elé tolja ezt a papírt is, hogy aláírhassa, majd átadja a házasságot igazoló oklevelet. Már meg sem lepődik rajta, hogy Aenae résen van, és nem bízná a kancellárára annak megsemmisítését. A végén aztán sóhajt egyet.*
- Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy mennyire elszomorít mindez és ilyenkor azt kívánom, bár ne én lennék a Vashegy kancellárja.
*Ez természetesen csak egy teátrális fordulat, de Aenae épp elég meglepetést okozott már, semmi szükség nincs rá, hogy újabbal álljon elő. Mint például azzal, hogy megérti Hubi fájdalmát és hogy enyhítsen rajta, felmenti hivatalából. Úgyhogy gyorsan folytatja is.*
- Azonban elfogadtam, hogy hivatalom nem mindig örömteli feladatokkal terhes. Elfogadom amit a sors rám mér, és vígasztal, hogy a Vashegy és a te szolgálatod igazi kiváltság.
*Ha jól sejti, végére értek mindannak amiért a lány felkereste, de nem követ el olyan baklövést, hogy maga indítványozza a megbeszélés lezárását. Szelíd, mondhatni atyai mosollyal néz a lányra, mintegy jelezvén, hogy megtette amit kért (amiért esetleg némi elismerés is megilletheti), de természetesen továbbra is áll rendelkezésére.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 18:58:11
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Könnyen elképzelhető. Nos, természetesen gondoskodni fogok róla, hogy az érzékeny lelkét ne érjék további fájdalmak.
*A jó kancellár minden tőle telhetőt megtesz, hogy szavaiból kiérződjék a szomorúság a papagáj hányattatott múltja felett, és mély megértéssel pillant a madárra. Bizonyára a véletlenek összjátéka, hogy Yago ezt a pillanatot választja, hogy a kalitka távolabbi sarkába húzódjon és mintha segítségkérőn nézne Aenae-re.*
- Hogyne! *csúsztatja a lány elé Trodd írását* Biztos vagyok benne, hogy barátunk értékelni fogja ezt a szép gesztust. Egyben megkérlek rá, hogy add át neki szívből jövő jókívánságaim!
*Ezután Hubi ismét felkel az asztal mögül és szinte látszik rajta a fájdalom, ahogy az irattartó állványhoz vonszolja magát. Nem éppen a fiatalok félresikerült házassága miatt búsong, ellenkezőleg. A helyzet így egyszerű volt. Aenae leendő volt férje szava annyit számított a Vashegyen, mint Hubié a Lanawini Erkölcsös Barátok Anonim Szövetségének (LEBASZ) rendes évi közgyűlésén. És bár Aenae fogadkozik, hogy többet nem megy férjhez, erre Hubi nem venne mérget. Fiatal még, mit lehet tudni? Mint ahogy azt sem, hogy a következő jelölt nem olyan lesz-e, aki alkalomadtán képes lenne borsot törni a jó kancellár orra alá. Kikeresi a házasságlevelet, visszacsoszog az asztal mögé, de egyelőre csak ismét körmöl. Csak a formaság kedvéért: leírja, hogy a Vashegy úrnője kinyilvánította akaratát, miszerint házasságát felbontja. Hubi fene nagy igazságérzete persze berzenkedik, hogy a másik felet meg sem hallgatják, de mit tehetne? Aenae elé tolja ezt a papírt is, hogy aláírhassa, majd átadja a házasságot igazoló oklevelet. Már meg sem lepődik rajta, hogy Aenae résen van, és nem bízná a kancellárára annak megsemmisítését. A végén aztán sóhajt egyet.*
- Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy mennyire elszomorít mindez és ilyenkor azt kívánom, bár ne én lennék a Vashegy kancellárja.
*Ez természetesen csak egy teátrális fordulat, de Aenae épp elég meglepetést okozott már, semmi szükség nincs rá, hogy újabbal álljon elő. Mint például azzal, hogy megérti Hubi fájdalmát és hogy enyhítsen rajta, felmenti hivatalából. Úgyhogy gyorsan folytatja is.*
- Azonban elfogadtam, hogy hivatalom nem mindig örömteli feladatokkal terhes. Elfogadom amit a sors rám mér, és vígasztal, hogy a Vashegy és a te szolgálatod igazi kiváltság.
*Ha jól sejti, végére értek mindannak amiért a lány felkereste, de nem követ el olyan baklövést, hogy maga indítványozza a megbeszélés lezárását. Szelíd, mondhatni atyai mosollyal néz a lányra, mintegy jelezvén, hogy megtette amit kért (amiért esetleg némi elismerés is megilletheti), de természetesen továbbra is áll rendelkezésére.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.25 18:58:11
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:22:21
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:22:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Nehéz lenne megmondani, hogy Aenae született tehetség-e, vagy elsajátította-e valahol azt, amit most művel? Valójában talán lényegtelen is. Meglehet, hogy Kagantól jóval többet örökölt, mint a szeme színét, csak valaminek felszínre kellett ezt hoznia. De persze az is lehet, hogy csak nyitott szemmel jár és fogékony az ilyesmire, Kagan- és Habrertusfélékkel körülvéve pedig egyszerűen megtanulta, ahogyan egy gyermek is megtanul beszélni.*
- Persze, hiszen ezért vagyok itt, hogy elkészítsd.
*Tesz egy kézmozdulatot, hogy így is megerősítse a szavait. Kissé előrehajolva nézi a körmölő kancellárt, no nem azért, mert nem bízik benne.*
- Igazá...
*A drága Yago persze a szavába vág, de Aenae ezen csak mosolyog. Végül nem dicséri meg Habrertus kézírását.*
- Azt hiszem, hogy szegénykémnek nehéz gyerekkora volt. Vagyis fiókakora.
*Megállja, hogy ne vigyorodjon el, szerfelett mulattatónak találja a kancellár és papagája közötti "párbeszédet". Természetesen hallotta már azt a szót máskor is, amit a madár közéjük kiabál. Legutóbb pár napja, mikor egy székhez kötözve pofozták. Vagy előbb pofozták, aztán kötözték csak a székhez? Egyszerűen képtelen felidézni. Akaratlanul is odanyúl, ahol a minap még fel volt püffedve az arca, a duzzanat valamelyest lelappadt, de kell még pár nap, hogy teljesen eltűnjön.*
- De én nő vagyok, ugye megtarthatom a hímzett papucsom?
*Nem bírja megállni, hogy fel ne tegye ezt a kérdést, miközben feláll, hogy könnyebben hozzáférjen az irományokhoz.*
- Majd el kell mondani neki a jó hírt. Ha megengeded, magam vinném el neki a papírt alkalomadtán.
*Persze ha mindenáron Habrertus akarja majd kézbesíteni, akkor az sincsen Aenaenek ellenére, nem fogja erőltetni, hogy mindenáron ő vihesse el.
Amúgy is a továbbiakban a hattyú halálát adja elő, bár annyira azért nem keserves a rívása. Éppen csak annyira, hogy bárki - kivéve a kancellárt - megsajnálja és belássa, hogy ő az igazi áldozat. Természetesen tudja, hogy szerencsétlen Nirs az. Hogy Habrertus ezt sejti, vagy tudja-e, az nem érdekli. Ő csupán szabadulni akar a béklyóból, amibe egyébként saját magát kötözte egy gyenge pillanatában. A jövőben egészen biztosan nem lesznek ilyen gyenge pillanatai.*
- Biztosíthatlak, hogy többször nem adom házasságra a fejemet.
*Megtörli a szemeit, még egy utolsót szív az orrán. Látszik persze, hogy nem teljesen sikerült lenyugodnia, mert párszor megrázza a hüppögés még. Hangja is egészen vékonyka, mintha nem jönne ki hang a torkán.*
- Kérlek, hadd vessem én a tűzre. Tudom, hogy kicsinyes és béna bosszú, de legalább ennyi hadd maradjon meg nekem.
*Kezei ökölbe szorulnak, ezt Habrertus is láthatja, hiszen széke karfáján nyugtatja őket, egyikben ott a monogramos zsebkendő, amiből csoda, hogy nem csöpög a szorítás hatására a belefújt takony.*
*Nehéz lenne megmondani, hogy Aenae született tehetség-e, vagy elsajátította-e valahol azt, amit most művel? Valójában talán lényegtelen is. Meglehet, hogy Kagantól jóval többet örökölt, mint a szeme színét, csak valaminek felszínre kellett ezt hoznia. De persze az is lehet, hogy csak nyitott szemmel jár és fogékony az ilyesmire, Kagan- és Habrertusfélékkel körülvéve pedig egyszerűen megtanulta, ahogyan egy gyermek is megtanul beszélni.*
- Persze, hiszen ezért vagyok itt, hogy elkészítsd.
*Tesz egy kézmozdulatot, hogy így is megerősítse a szavait. Kissé előrehajolva nézi a körmölő kancellárt, no nem azért, mert nem bízik benne.*
- Igazá...
*A drága Yago persze a szavába vág, de Aenae ezen csak mosolyog. Végül nem dicséri meg Habrertus kézírását.*
- Azt hiszem, hogy szegénykémnek nehéz gyerekkora volt. Vagyis fiókakora.
*Megállja, hogy ne vigyorodjon el, szerfelett mulattatónak találja a kancellár és papagája közötti "párbeszédet". Természetesen hallotta már azt a szót máskor is, amit a madár közéjük kiabál. Legutóbb pár napja, mikor egy székhez kötözve pofozták. Vagy előbb pofozták, aztán kötözték csak a székhez? Egyszerűen képtelen felidézni. Akaratlanul is odanyúl, ahol a minap még fel volt püffedve az arca, a duzzanat valamelyest lelappadt, de kell még pár nap, hogy teljesen eltűnjön.*
- De én nő vagyok, ugye megtarthatom a hímzett papucsom?
*Nem bírja megállni, hogy fel ne tegye ezt a kérdést, miközben feláll, hogy könnyebben hozzáférjen az irományokhoz.*
- Majd el kell mondani neki a jó hírt. Ha megengeded, magam vinném el neki a papírt alkalomadtán.
*Persze ha mindenáron Habrertus akarja majd kézbesíteni, akkor az sincsen Aenaenek ellenére, nem fogja erőltetni, hogy mindenáron ő vihesse el.
Amúgy is a továbbiakban a hattyú halálát adja elő, bár annyira azért nem keserves a rívása. Éppen csak annyira, hogy bárki - kivéve a kancellárt - megsajnálja és belássa, hogy ő az igazi áldozat. Természetesen tudja, hogy szerencsétlen Nirs az. Hogy Habrertus ezt sejti, vagy tudja-e, az nem érdekli. Ő csupán szabadulni akar a béklyóból, amibe egyébként saját magát kötözte egy gyenge pillanatában. A jövőben egészen biztosan nem lesznek ilyen gyenge pillanatai.*
- Biztosíthatlak, hogy többször nem adom házasságra a fejemet.
*Megtörli a szemeit, még egy utolsót szív az orrán. Látszik persze, hogy nem teljesen sikerült lenyugodnia, mert párszor megrázza a hüppögés még. Hangja is egészen vékonyka, mintha nem jönne ki hang a torkán.*
- Kérlek, hadd vessem én a tűzre. Tudom, hogy kicsinyes és béna bosszú, de legalább ennyi hadd maradjon meg nekem.
*Kezei ökölbe szorulnak, ezt Habrertus is láthatja, hiszen széke karfáján nyugtatja őket, egyikben ott a monogramos zsebkendő, amiből csoda, hogy nem csöpög a szorítás hatására a belefújt takony.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:16:55
Üzenet elküldve: 2021-01-20 19:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a jó kancellár nem érezné úgy, hogy felettébb óvatosnak kell lennie a lánnyal és főleg, nem érezné úgy, hogy megnehezíti távlati tervei kivitelezését, akár meg is kedvelhetné. Aenae-nek határozottan megvan a magához való esze, ravasz kellően, és Hubinak az az érzése, hogy az emberek manipulálásához is van érzéke. Persze még csak egy kislány, egy tapasztalatlan fruska, de a tehetség ott lapul benne. Ha kitapasztalja saját képességeit, megismeri a hatalmat, igen veszedelmes nőszemély válhat belőle. Amíg Aenae épp kedvesen mosolyog rá, a kancellár kicsit félrebiccentett fejjel bólogat és bazsalyog ő is. Közben pedig arra gondol, hogy ha emberismerete nem csalja meg, Aenae akkor sem lesz olyan félelmetes és rettegett, mint apja. Túl fog tenni rajta. Aenae ugyanis rendelkezik valamivel amivel Kagan sohasem bírt. Nő. Márpedig Hubi tapasztalatai szerint egy nagy hatalommal bíró nőtől sokkal jobban tartanak a népek, mint egy ugyanilyen férfitól. A kancellár előtt pedig két út körvonalazódik. Az egyik szerint addig hat a lányra, mintegy igyekszik helyes - legalábbis az ő érdekei szerint helyes - útra terelni, tanácsaival, segítségével, nélkülözhetetlenségével biztosítani saját pozícióját és egyben befolyását megőrizni. A másikra inkább nem is gondol.*
- Akkor, ha jónak látod, el is készítem az adománylevelet.
*Amennyiben Aenae rábólint, neki is lát megszövegezni az írást, ügyelve rá, hogy az új területek azon földek szomszédságába essenek, melyeket Trodd jelenleg is művel.*
- HÍMZETT PAPUCSOT, A KURVA ANYÁD!
*Talán mondani sem kell, hogy Yago érezte úgy, hogy hozzá kell tenni valami fontos információt a fordulatos társalgáshoz, Hubi pedig csodálkozva pillant fel a trágár madárra.*
- Úgy vélem, nincs arra szükséged, barátom. De ha ezentúl illőn viselkedsz a Vashegy úrnője színe előtt, almát kaphatsz. *vigyorog a jó kancellár, aztán Aenae-re néz* Elnézésed kérem, mindent elkövetek majd, hogy kulturáltan viselkedjen majd. Ezek a szavak méltatlanok voltak. Magára valamit is adó ember nem hord hímzett papucsot.
*Szép lassan végez az oklevelekkel, melyeket két példányban készített. Egy marad a Kancellárián, egy kerül majd a pásztorhoz. Pecsétviaszt olvaszt, mindkettő aljára cseppent belőle és amikor kicsit megdermedt, belenyomja mindkettőbe a Kancellária pecsétjét. Ezután az adományleveleket Aenae elé tolja és a tintában megmártott tollat is nyújtja.*
- Ha kegyeskedsz kézjegyeddel ellátni őket, a formaságokkal végeztünk is.
*Amikor ez megtörténik, Hubi kellően empatikus arckifejezéssel hallgatja Nirs bűnlajstromát. Aki ismeri a Thargodar - Thargodrym ellentétet hihetőnek találhatja. Hubi nem ismeri annyira azt a kölyköt, hogy cáfolni tudná - természetesen csak gondolatban - Aenae verzióját, de van valami ami nem hagyja nyugodni. Ez így túl fekete és fehér. A kancellár pedig egy élettapasztalattal a háta mögött tudja, hogy ilyen nem létezik. Minden éremnek két oldala van. És ha már a színeknél tartunk, semmi sem csak fekete vagy fehér. Leginkább minden szürke. Pedig Aenae alakítása igazán meggyőző. Kellő mértékben keseredik neki, könnyek is áztatják az arcát, de egy pillanatra sem megy át olcsó szentimentalizmusba. De Hubi a képmutatás mestere, nehéz ilyesmivel átejteni, de az előadást mindenesetre elismerésre méltónak találja és ez csak erősíti korábbi megérzéseit a lánnyal kapcsolatban.*
- A fiú motivációira és tettére nincs bocsánat. *bólogat és mert úgy akarja, hangjában meggyőződés csendül* Még akkor sem ha szeret, vagy szeretett. Sőt, annál inkább gyalázatos. Mindezek fényében úgy érzem, hogy méltányos döntést hoztál, mondhatnám irgalmasat. Ez pedig nemes vonás egy hatalommal bíró embernél.
*Persze ez azt jelenti, hogy legalábbis részben igazságtalanul fogják száműzni a Thargodrym fiút a Vashegyről, de Hubi ezt elfogadható áldozatnak tartja a jó oltárán. Ami alatt a Vashegy érdekeit érti. És a sajátját, természetesen. Mindazonáltal elhatározza, hogy erről Nirsel is szót fog váltani, magától értetődően úgy, hogy Aenae erről ne szerezzen tudomást. Kíváncsiságai is motiválja, de főleg az, hogy esetleg szerezhet pár adut, amit alkalmas időben majd kijátszhat.*
- Ezt kérned sem kell, úrnőm. A Vashegy kancellárja vagyok, a szolgálatodban. Elsődleges célom a Vashegy érdekeinek védelme. Mivel pedig ez azonos veled, minden itt elhangzott mélyen eltemetve marad bennem. Igaz ez a jelenre, és igaz ez a jövőre nézvést is.
*Sóhajt egy kicsit és szelíd megértéssel néz Aenae-re.*
- Engedd meg, hogy kifejezzem azon szívből jövő reményem, hogy életed e szomorú fejezetét hamar el tudod majd felejteni és a Vashegy élén csak siker, megelégedettség és dicsőség lesz az osztályrészed.
*Maga elé húzza az okleveleket és még mondana valamit, de megelőzik.*
- ELFELEJTENI A DICSŐSÉGET A VASHEGY ÉLÉN!
*Hubi kezdi azt érezni, hogy e szép ajándék valami kifinomult csapda és célszerű lenne haladéktalanul kitekerni a papagáj nyakát, mielőtt bajt hoz a fejére, de ezt nehezen tudná megmagyarázni az ajándékozónak. Így aztán csak álságos szelídséggel fordul a madárhoz és bár halkan, mondhatni lágyan szólal meg, kiderül, hogy a modoros kancellár is tud közönséges lenni. Legalábbis saját magához viszonyítva.*
- Yago! Kuss!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a jó kancellár nem érezné úgy, hogy felettébb óvatosnak kell lennie a lánnyal és főleg, nem érezné úgy, hogy megnehezíti távlati tervei kivitelezését, akár meg is kedvelhetné. Aenae-nek határozottan megvan a magához való esze, ravasz kellően, és Hubinak az az érzése, hogy az emberek manipulálásához is van érzéke. Persze még csak egy kislány, egy tapasztalatlan fruska, de a tehetség ott lapul benne. Ha kitapasztalja saját képességeit, megismeri a hatalmat, igen veszedelmes nőszemély válhat belőle. Amíg Aenae épp kedvesen mosolyog rá, a kancellár kicsit félrebiccentett fejjel bólogat és bazsalyog ő is. Közben pedig arra gondol, hogy ha emberismerete nem csalja meg, Aenae akkor sem lesz olyan félelmetes és rettegett, mint apja. Túl fog tenni rajta. Aenae ugyanis rendelkezik valamivel amivel Kagan sohasem bírt. Nő. Márpedig Hubi tapasztalatai szerint egy nagy hatalommal bíró nőtől sokkal jobban tartanak a népek, mint egy ugyanilyen férfitól. A kancellár előtt pedig két út körvonalazódik. Az egyik szerint addig hat a lányra, mintegy igyekszik helyes - legalábbis az ő érdekei szerint helyes - útra terelni, tanácsaival, segítségével, nélkülözhetetlenségével biztosítani saját pozícióját és egyben befolyását megőrizni. A másikra inkább nem is gondol.*
- Akkor, ha jónak látod, el is készítem az adománylevelet.
*Amennyiben Aenae rábólint, neki is lát megszövegezni az írást, ügyelve rá, hogy az új területek azon földek szomszédságába essenek, melyeket Trodd jelenleg is művel.*
- HÍMZETT PAPUCSOT, A KURVA ANYÁD!
*Talán mondani sem kell, hogy Yago érezte úgy, hogy hozzá kell tenni valami fontos információt a fordulatos társalgáshoz, Hubi pedig csodálkozva pillant fel a trágár madárra.*
- Úgy vélem, nincs arra szükséged, barátom. De ha ezentúl illőn viselkedsz a Vashegy úrnője színe előtt, almát kaphatsz. *vigyorog a jó kancellár, aztán Aenae-re néz* Elnézésed kérem, mindent elkövetek majd, hogy kulturáltan viselkedjen majd. Ezek a szavak méltatlanok voltak. Magára valamit is adó ember nem hord hímzett papucsot.
*Szép lassan végez az oklevelekkel, melyeket két példányban készített. Egy marad a Kancellárián, egy kerül majd a pásztorhoz. Pecsétviaszt olvaszt, mindkettő aljára cseppent belőle és amikor kicsit megdermedt, belenyomja mindkettőbe a Kancellária pecsétjét. Ezután az adományleveleket Aenae elé tolja és a tintában megmártott tollat is nyújtja.*
- Ha kegyeskedsz kézjegyeddel ellátni őket, a formaságokkal végeztünk is.
*Amikor ez megtörténik, Hubi kellően empatikus arckifejezéssel hallgatja Nirs bűnlajstromát. Aki ismeri a Thargodar - Thargodrym ellentétet hihetőnek találhatja. Hubi nem ismeri annyira azt a kölyköt, hogy cáfolni tudná - természetesen csak gondolatban - Aenae verzióját, de van valami ami nem hagyja nyugodni. Ez így túl fekete és fehér. A kancellár pedig egy élettapasztalattal a háta mögött tudja, hogy ilyen nem létezik. Minden éremnek két oldala van. És ha már a színeknél tartunk, semmi sem csak fekete vagy fehér. Leginkább minden szürke. Pedig Aenae alakítása igazán meggyőző. Kellő mértékben keseredik neki, könnyek is áztatják az arcát, de egy pillanatra sem megy át olcsó szentimentalizmusba. De Hubi a képmutatás mestere, nehéz ilyesmivel átejteni, de az előadást mindenesetre elismerésre méltónak találja és ez csak erősíti korábbi megérzéseit a lánnyal kapcsolatban.*
- A fiú motivációira és tettére nincs bocsánat. *bólogat és mert úgy akarja, hangjában meggyőződés csendül* Még akkor sem ha szeret, vagy szeretett. Sőt, annál inkább gyalázatos. Mindezek fényében úgy érzem, hogy méltányos döntést hoztál, mondhatnám irgalmasat. Ez pedig nemes vonás egy hatalommal bíró embernél.
*Persze ez azt jelenti, hogy legalábbis részben igazságtalanul fogják száműzni a Thargodrym fiút a Vashegyről, de Hubi ezt elfogadható áldozatnak tartja a jó oltárán. Ami alatt a Vashegy érdekeit érti. És a sajátját, természetesen. Mindazonáltal elhatározza, hogy erről Nirsel is szót fog váltani, magától értetődően úgy, hogy Aenae erről ne szerezzen tudomást. Kíváncsiságai is motiválja, de főleg az, hogy esetleg szerezhet pár adut, amit alkalmas időben majd kijátszhat.*
- Ezt kérned sem kell, úrnőm. A Vashegy kancellárja vagyok, a szolgálatodban. Elsődleges célom a Vashegy érdekeinek védelme. Mivel pedig ez azonos veled, minden itt elhangzott mélyen eltemetve marad bennem. Igaz ez a jelenre, és igaz ez a jövőre nézvést is.
*Sóhajt egy kicsit és szelíd megértéssel néz Aenae-re.*
- Engedd meg, hogy kifejezzem azon szívből jövő reményem, hogy életed e szomorú fejezetét hamar el tudod majd felejteni és a Vashegy élén csak siker, megelégedettség és dicsőség lesz az osztályrészed.
*Maga elé húzza az okleveleket és még mondana valamit, de megelőzik.*
- ELFELEJTENI A DICSŐSÉGET A VASHEGY ÉLÉN!
*Hubi kezdi azt érezni, hogy e szép ajándék valami kifinomult csapda és célszerű lenne haladéktalanul kitekerni a papagáj nyakát, mielőtt bajt hoz a fejére, de ezt nehezen tudná megmagyarázni az ajándékozónak. Így aztán csak álságos szelídséggel fordul a madárhoz és bár halkan, mondhatni lágyan szólal meg, kiderül, hogy a modoros kancellár is tud közönséges lenni. Legalábbis saját magához viszonyítva.*
- Yago! Kuss!
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:28:09
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:28:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Aenae úgy gondolja, hogy a kancellár a névválasztását illetően kissé túlságosan is lelkes. Ő maga csak mosolyog a férfi lelkesedésén és nem jegyzi meg, hogy véleménye szerint Habrertus ezúttal kicsit túljátssza.*
- Merje ezek után bárki azt mondani rád, hogy nincsen szíved.
*Olyan kedvesen mosolyog, mintha tényleg dicséretnek szánná. Merthogy nyilvánvaló a tény, hogy a másiknak éppen közbejött a szárnyas - Yago - rikácsolása, és csupán azért nem akarja kiróni az illetéket, mert a kedvesség álcáját öltené. De hát kicsoda is Aenae, hogy elrontsa a színjátékot?
Hátradőlve nézi, ahogyan Habrertus előveszi Trodd aktáját. Kicsit csodálja, hogy ilyen jelentéktelen dolgoknak is, mint egy paksaméta előhúzása.*
- Magam is úgy gondoltam, hogy örökbe kapja.
*Eszébe sem jutott másmilyen felállás, de felesleges ezt kifejtenie, hiszen Habrertus is arra gondolt, amire ő, felesleges szócséplés lenne ezt hosszasan tárgyalni. Ez könnyen ment.
Nem megy ilyen könnyen viszont Nirs ügye. De számított is rá, hogy nem lesz egyszerű. Viszont van még adu a kezében. A könnyek. Amik elfátyolozzák most topázsárga szemeit. Nem is kell erőlködnie, mondhatni, hogy zsigerből jön. Középső ujjainak utolsó begyeivel törli meg szemei alját, közben felfelé néz, sűrűn pislog. Szipog is kettőt-hármat.*
- Ostobán érzem magam, tudod? A történtek miatt. A kislány, meg ez is. Nem akarom többé látni, kihasznált, felhasznált. Az apám elleni bosszúhadjáratának része voltam. De én nem akarok az lenni!
*Baljával újra megtörli szemeit, jobbja a zsebében kutat egy monogramos zsebkendő után. Mikor megleli belefújja az orrát.*
- Én csak azt szeretném, hogy légy méltányos egy naiv leánnyal. Azt hittem, hogy szeretem őt és ő viszontszeret, de rútul elárult. Le akarom mosni ezt a szégyent.
*Ez éppen fordítva történt, hiszen szigorúan véve pont ő volt az, aki felhasználta Nirst az apja bosszantására. A bökkenő ezzel csupán az volt, hogy Kagant valójában sosem izgatta különösebben, hogy mit tesz. Ez dühítő. Viszont ez a düh segít neki abban, hogy sírjon. Síró nőkkel a férfiak ritkán tudnak mit kezdeni.*
- Gondolom, hogy megérted, nem szeretném, hogy széles körben tudomást szerezzenek az ostobaságomról.
*Mondja azután, miután pár perc sírdogálás után könnyei kissé elapadtak.*
*Aenae úgy gondolja, hogy a kancellár a névválasztását illetően kissé túlságosan is lelkes. Ő maga csak mosolyog a férfi lelkesedésén és nem jegyzi meg, hogy véleménye szerint Habrertus ezúttal kicsit túljátssza.*
- Merje ezek után bárki azt mondani rád, hogy nincsen szíved.
*Olyan kedvesen mosolyog, mintha tényleg dicséretnek szánná. Merthogy nyilvánvaló a tény, hogy a másiknak éppen közbejött a szárnyas - Yago - rikácsolása, és csupán azért nem akarja kiróni az illetéket, mert a kedvesség álcáját öltené. De hát kicsoda is Aenae, hogy elrontsa a színjátékot?
Hátradőlve nézi, ahogyan Habrertus előveszi Trodd aktáját. Kicsit csodálja, hogy ilyen jelentéktelen dolgoknak is, mint egy paksaméta előhúzása.*
- Magam is úgy gondoltam, hogy örökbe kapja.
*Eszébe sem jutott másmilyen felállás, de felesleges ezt kifejtenie, hiszen Habrertus is arra gondolt, amire ő, felesleges szócséplés lenne ezt hosszasan tárgyalni. Ez könnyen ment.
Nem megy ilyen könnyen viszont Nirs ügye. De számított is rá, hogy nem lesz egyszerű. Viszont van még adu a kezében. A könnyek. Amik elfátyolozzák most topázsárga szemeit. Nem is kell erőlködnie, mondhatni, hogy zsigerből jön. Középső ujjainak utolsó begyeivel törli meg szemei alját, közben felfelé néz, sűrűn pislog. Szipog is kettőt-hármat.*
- Ostobán érzem magam, tudod? A történtek miatt. A kislány, meg ez is. Nem akarom többé látni, kihasznált, felhasznált. Az apám elleni bosszúhadjáratának része voltam. De én nem akarok az lenni!
*Baljával újra megtörli szemeit, jobbja a zsebében kutat egy monogramos zsebkendő után. Mikor megleli belefújja az orrát.*
- Én csak azt szeretném, hogy légy méltányos egy naiv leánnyal. Azt hittem, hogy szeretem őt és ő viszontszeret, de rútul elárult. Le akarom mosni ezt a szégyent.
*Ez éppen fordítva történt, hiszen szigorúan véve pont ő volt az, aki felhasználta Nirst az apja bosszantására. A bökkenő ezzel csupán az volt, hogy Kagant valójában sosem izgatta különösebben, hogy mit tesz. Ez dühítő. Viszont ez a düh segít neki abban, hogy sírjon. Síró nőkkel a férfiak ritkán tudnak mit kezdeni.*
- Gondolom, hogy megérted, nem szeretném, hogy széles körben tudomást szerezzenek az ostobaságomról.
*Mondja azután, miután pár perc sírdogálás után könnyei kissé elapadtak.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:52:55
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:52:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
- Pompás név, szavamra, pompás név!
*A jó kancellár lelkesnek tűnik, és valóban az. Tényleg tetszik neki ez a név, noha okát nem tudná megmagyarázni. Valahogy intrikus hangzása van. Ártatlan mosollyal veszi, hogy Aenae meg kívánja jutalmazni azokat, akik híven szolgálták, szolgálják a Vashegyet. Úgy gondolja, hogy Aenae megértette kis célzását, amit tulajdonképpen alig mondott ki és itt az ő érdemeire céloz. Ha tudná, hogy holmi szappanfőző megelőzi őt a sorban, alighanem megütné a guta. Ezután következik a papagáj kis performansza aminek következtében Hubi nem tudta befejezni a mondatot, és így Aenae félreértette őt. Tehát most sietve igyekszik korrigálni.*
- Bár úgy tűnik, hogy a madár... *kis mosoly* Yago intelligenciája elvitathatatlan, attól tartok, hogy mégis rossz pillanatot választott a közbeszólásra. Úgy kívántam befejezni a mondatot, hogy tekintettel Trodd érdemeire és nem utolsósorban nagylelkűségedre, az illetéket a Kancellária átvállalja. Más szóval, nem rovom ki.
*Amikor Aenae Trodd földjei felől érdeklődik, a kancellár tüsténkedve pattan fel. Ami az ő esetében kicsit nehézkes feltápászkodást jelent.*
- Egy kis türelmed kérem, rögvest utánanézek.
*Fontoskodva előkeresi az inkriminált aktát (igen, a kancellár ezt is tudja fontoskodva csinálni) és visszaül vele az asztala mögé.*
- Nos... *pillant be az iratba* Trodd Molound jelenleg tíz hektáron gazdálkodik. Az általa művelt földterület a Vashegy kincstárának tulajdona, haszonbérletben műveli.
*Lapoz néhányat, felpillant.*
- A kincstár tulajdonában a mai napon 981 hektárnyi olyan földterület van, amivel szabadon rendelkezhet. Ez természetesen mind mezőgazdaságilag hasznosítható terület, nem számítjuk ide az erdőségeket, legelőket...
*Tesz egy kézmozdulatot amivel befejezheti a mondatot, helyettesítve a satöbbi kifejezést.*
- Az általad helyesnek talált öt hektárt magam is méltányosnak tartom, csupán egy kiegészítéssel élnék, ha megengeded. Azt javaslom, hogy ezt az öt hektárt Trodd uram ne bérletbe kapja, hanem örökíthető tulajdonként. Ezzel talán még jobban kifejezhetnéd elismerésed, és Trodd valamint ivadékait is mélyebb hálára kötelezhetnéd.
*Ezután könnyedén az asztalra támaszkodva nagy figyelemmel hallgatja Aenae-t. Szeme sem rebben amikor érvként ura hitét hozza fel. Noha amit Aenae mond, igaz. Legalábbis részben. Sa'Tereth hite errefelé nem számít elfogadottnak és az sem lenne példa nélkül való, ha emiatt jutna hóhérkézre. Ugyanakkor Hubi erősen kételkedik benne, hovatovább nem hiszi el, hogy Kagan ezzel ne lett volna tisztában, amikor udvarába fogadta a rokont. Ebben az esetben pedig Aenae érvelése erősen sántít, pontosabban Hubi arra jut, hogy a Vashegy úrnője egyszerűen egy kényelmes és kikezdhetetlennek látszó ürügyet keres arra, hogy kényelmetlenné vált férfjétől a lehető legegyszerűebben megszabaduljon. A derék kancellárnak pedig újfent emlékeztetnie kell magát rá, hogy igen nagy óvatossággal kezelje ezt a lányt. Aki messze nem olyan naiv és szende teremtés, mint amilyennek kinéz. Sőt. Tulajdonképpen magyarázat is lehet arra, hogy miért hangzik a papagáj neve úgy, mintha egy színdarab intrikusáról mintázták volna, noha természetesen ilyen névre hallgató szereplő nincs egyetlen lanawini darabban sem. Egyszerűen csak arról lehet szó, hogy Aenae magából indult ki, saját éne egy darabját csempészte a papagáj nevébe. Mint ahogy az is világossá válik, hogy a lánynak esze ágában sincs megkönnyíteni a kancellár dolgát. Hubi biztos benne, hogy Aenae értette a célzását, mégis figyelmen kívül hagyja. Ugyanis ha parancsba adja a dolgot, akkor a kancellár moshatja kezeit. De valamiért fontosnak érzi, hogy őt is belerángassa kisded játékaiba. Hubi pedig büszke ember. Ha harc, legyen harc.*
- Tökéletesen megértelek, és átérzem azon fájdalmad amit akkor éreztél amit férjurad eltitkolt bűnének felfedezésekor ismertél.
*Valóban szimpátia csendül a hangjában, ami már csak azért is elismerésre méltó teljesítmény, mert kötve hiszi, hogy Aenae erről ne tudott volna korábban.*
- Szívemből szeretnék segíteni, de arra kérlek, hogy lásd be: magam csak szolga vagyok. A Vashegy törvényeinek, a hivatal rendjének alázatos szolgája. Ha arra kérnél, hogy olyasmit tegyek ami ezekkel ellentétes, arra kérnél, hogy köpjem szembe azt, ami életem értelmét jelenti. Jóságod ismerve biztos vagyok benne, hogy nem tennéd ezt.
*Lehet, hogy valóban nem tenné ezt, mert Aenae most mintha egy menekülőutat kínálna. Olyan megoldást, amikor a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.*
- Száműzni... *simít végig a szakállán elgondolkodva* Érdekes gondolat.
*Felnéz a lányra, finoman elmosolyodik. Valószínűleg nagyon kevés lesz, ha csak vigyáz vele.*
- Ez azt jelentené, hogy olyan bűn terheli a lelkét ami miatt érdemtelenné vált rá, hogy a thargok közé tartozzék. Belátható és úgy hiszem jogilag is támadhatatlan ha azt mondom, hogy aki méltatlan erre a kiváltságra, az nem lehet hitvese a Vashegy úrnőjének.
*Egy az egyben természetesen nem mondja ki, hogy támogatja Aenae ötletét. Esze ágában sincs, hogy nevét adja a dologhoz. Nirs hite valóban üldözendőnek számít, ám ebben az esetben úgy érzi, hogy Aenae ezt az információt gondosan talonba rakta, hogy alkalomadtán felhasználhassa. Ezt az eljárást pedig igen szégyenletesnek érzi. Hogy maga is gyakran él ilyen eszközökkel, az ezen mit sem változtat.*
- Pompás név, szavamra, pompás név!
*A jó kancellár lelkesnek tűnik, és valóban az. Tényleg tetszik neki ez a név, noha okát nem tudná megmagyarázni. Valahogy intrikus hangzása van. Ártatlan mosollyal veszi, hogy Aenae meg kívánja jutalmazni azokat, akik híven szolgálták, szolgálják a Vashegyet. Úgy gondolja, hogy Aenae megértette kis célzását, amit tulajdonképpen alig mondott ki és itt az ő érdemeire céloz. Ha tudná, hogy holmi szappanfőző megelőzi őt a sorban, alighanem megütné a guta. Ezután következik a papagáj kis performansza aminek következtében Hubi nem tudta befejezni a mondatot, és így Aenae félreértette őt. Tehát most sietve igyekszik korrigálni.*
- Bár úgy tűnik, hogy a madár... *kis mosoly* Yago intelligenciája elvitathatatlan, attól tartok, hogy mégis rossz pillanatot választott a közbeszólásra. Úgy kívántam befejezni a mondatot, hogy tekintettel Trodd érdemeire és nem utolsósorban nagylelkűségedre, az illetéket a Kancellária átvállalja. Más szóval, nem rovom ki.
*Amikor Aenae Trodd földjei felől érdeklődik, a kancellár tüsténkedve pattan fel. Ami az ő esetében kicsit nehézkes feltápászkodást jelent.*
- Egy kis türelmed kérem, rögvest utánanézek.
*Fontoskodva előkeresi az inkriminált aktát (igen, a kancellár ezt is tudja fontoskodva csinálni) és visszaül vele az asztala mögé.*
- Nos... *pillant be az iratba* Trodd Molound jelenleg tíz hektáron gazdálkodik. Az általa művelt földterület a Vashegy kincstárának tulajdona, haszonbérletben műveli.
*Lapoz néhányat, felpillant.*
- A kincstár tulajdonában a mai napon 981 hektárnyi olyan földterület van, amivel szabadon rendelkezhet. Ez természetesen mind mezőgazdaságilag hasznosítható terület, nem számítjuk ide az erdőségeket, legelőket...
*Tesz egy kézmozdulatot amivel befejezheti a mondatot, helyettesítve a satöbbi kifejezést.*
- Az általad helyesnek talált öt hektárt magam is méltányosnak tartom, csupán egy kiegészítéssel élnék, ha megengeded. Azt javaslom, hogy ezt az öt hektárt Trodd uram ne bérletbe kapja, hanem örökíthető tulajdonként. Ezzel talán még jobban kifejezhetnéd elismerésed, és Trodd valamint ivadékait is mélyebb hálára kötelezhetnéd.
*Ezután könnyedén az asztalra támaszkodva nagy figyelemmel hallgatja Aenae-t. Szeme sem rebben amikor érvként ura hitét hozza fel. Noha amit Aenae mond, igaz. Legalábbis részben. Sa'Tereth hite errefelé nem számít elfogadottnak és az sem lenne példa nélkül való, ha emiatt jutna hóhérkézre. Ugyanakkor Hubi erősen kételkedik benne, hovatovább nem hiszi el, hogy Kagan ezzel ne lett volna tisztában, amikor udvarába fogadta a rokont. Ebben az esetben pedig Aenae érvelése erősen sántít, pontosabban Hubi arra jut, hogy a Vashegy úrnője egyszerűen egy kényelmes és kikezdhetetlennek látszó ürügyet keres arra, hogy kényelmetlenné vált férfjétől a lehető legegyszerűebben megszabaduljon. A derék kancellárnak pedig újfent emlékeztetnie kell magát rá, hogy igen nagy óvatossággal kezelje ezt a lányt. Aki messze nem olyan naiv és szende teremtés, mint amilyennek kinéz. Sőt. Tulajdonképpen magyarázat is lehet arra, hogy miért hangzik a papagáj neve úgy, mintha egy színdarab intrikusáról mintázták volna, noha természetesen ilyen névre hallgató szereplő nincs egyetlen lanawini darabban sem. Egyszerűen csak arról lehet szó, hogy Aenae magából indult ki, saját éne egy darabját csempészte a papagáj nevébe. Mint ahogy az is világossá válik, hogy a lánynak esze ágában sincs megkönnyíteni a kancellár dolgát. Hubi biztos benne, hogy Aenae értette a célzását, mégis figyelmen kívül hagyja. Ugyanis ha parancsba adja a dolgot, akkor a kancellár moshatja kezeit. De valamiért fontosnak érzi, hogy őt is belerángassa kisded játékaiba. Hubi pedig büszke ember. Ha harc, legyen harc.*
- Tökéletesen megértelek, és átérzem azon fájdalmad amit akkor éreztél amit férjurad eltitkolt bűnének felfedezésekor ismertél.
*Valóban szimpátia csendül a hangjában, ami már csak azért is elismerésre méltó teljesítmény, mert kötve hiszi, hogy Aenae erről ne tudott volna korábban.*
- Szívemből szeretnék segíteni, de arra kérlek, hogy lásd be: magam csak szolga vagyok. A Vashegy törvényeinek, a hivatal rendjének alázatos szolgája. Ha arra kérnél, hogy olyasmit tegyek ami ezekkel ellentétes, arra kérnél, hogy köpjem szembe azt, ami életem értelmét jelenti. Jóságod ismerve biztos vagyok benne, hogy nem tennéd ezt.
*Lehet, hogy valóban nem tenné ezt, mert Aenae most mintha egy menekülőutat kínálna. Olyan megoldást, amikor a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad.*
- Száműzni... *simít végig a szakállán elgondolkodva* Érdekes gondolat.
*Felnéz a lányra, finoman elmosolyodik. Valószínűleg nagyon kevés lesz, ha csak vigyáz vele.*
- Ez azt jelentené, hogy olyan bűn terheli a lelkét ami miatt érdemtelenné vált rá, hogy a thargok közé tartozzék. Belátható és úgy hiszem jogilag is támadhatatlan ha azt mondom, hogy aki méltatlan erre a kiváltságra, az nem lehet hitvese a Vashegy úrnőjének.
*Egy az egyben természetesen nem mondja ki, hogy támogatja Aenae ötletét. Esze ágában sincs, hogy nevét adja a dologhoz. Nirs hite valóban üldözendőnek számít, ám ebben az esetben úgy érzi, hogy Aenae ezt az információt gondosan talonba rakta, hogy alkalomadtán felhasználhassa. Ezt az eljárást pedig igen szégyenletesnek érzi. Hogy maga is gyakran él ilyen eszközökkel, az ezen mit sem változtat.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:04:47
Üzenet elküldve: 2021-01-19 20:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Aenae nincs róla meggyőzdőve, hogy Habrertus öröme őszinte. De gondolatban legyint erre, végül is, valójában nem feltétlenül akart örömöt szerezni. Igazából csak szórakozni akart a más kárára és végül is egészen jól szórakozik is. Vidor hangulatát szolid mosoly mögé rejti. A Cha'ysszal eltöltött idő megtette a hatását.*
- A Yago név talán illene hozzá, azt hiszem. Ránézek és olyan Yagos, nem?
*Mosolya kiszélesedik, ujjával megpengeti a kalitka egyik vékony rácsát. A madár gőgösnek tetsző arckifejezéssel fordul el.*
- Igen. Magam is így gondolom. Sokan jutalmat érdemelnek, akik a Vashegyet szolgálják, előbb-utóbb mindahányan sorra fognak kerülni.
*Szó sincs arról, hogy kitalálta volna Habrertus gondolatát, őszintén így gondolja. Effy szappanjainak egy részét például vashegyi felhasználásra megvehetnék, hogy aztán kiutalják azoknak, akik nem mosdanak túl készségesen.*
- Illetéket?
*Kérdez vissza, mintha valóban meglepődött volna azon, hogy Habrertus erre is illetéket szedne. A papagáj ezt a pillanatot választja arra, hogy kinyissa a csőrét. A lány pedig nem tudja megállni, hogy halkan fel ne nevessen. Lám milyen könnyen tanul a jószág. Mindazonáltal a kecske szót nem tőle tanulta, így a lelkiismerete tiszta. Figyelmét így ismét a kancellárra fordítja.*
- Szóval illeték. Igen. Az illetéket én állom, Troddnak nem is kell tudnia róla, hogy van ilyesmi.
*Persze tollvonással - vagy kezének egy laza mozdulatával - eltörölhetné ezt az illetékesdit, vagy deklarálhatná, hogy ilyen esetekben nincsen, de úgy dönt, hogy nem veszi el a kancellár örömét.*
- Olyan öt hektárra gondoltam. Persze ha kevesled, akkor csapj hozzá annyit, amennyit gondolsz. Mennyi földje is van most?
*Ültében kissé előrehajol, bal alkarját végigfekteti az asztalon. Aztán nem telik bele egy perc és újra hátradől.*
- Megértem, hogy meghallgatnád, de megmondom őszintén, hogy nem tudom, merre kujtorog. Másrészt olyan dolgot tudtam meg róla a közelmúltban, amikért legalábbis halált érdemelne. Sa'Tereth hívő ugyanis. Apám sok mindent elnézett neki, de ezt nem nézné.
*Persze hazudik, mármint abban nem, hogy Nirs Sa'Tereth hitét vallja, de abban igen, hogy ez a közelmúltban jutott volna a tudtára. Igaz ugyan, hogy soha nem érdekelte, de most úgy érzi, hogy ezt kihasználhatja. Aljas? Az. De még mindig kevésbé aljas, mint a másik terve. Amit még simán kivitelezhet, ha Habrertus nagyon akadékoskodik.*
- Az apám halálra ítélné emiatt.
*Valószínleg ez sem hazugság, Kagan elég jelentős háborút vívott a sötét isten és csatlósai ellen. Már csak akkor is agyonütött volna bárkit, ha csupán a gyanú árnyéka rávetül. Aenae arcán a megrendülés látszik.*
- Azonban mégis a gyermekem apjáról beszélünk. Én csak szeretném elfelejteni. És talán száműzni a Vashegyről.
*Újra az asztalra támaszkodik, ezúttal könyököl, három ujjával a saját homlokát masszírozza. Látszik rajta, hogy kínban van, ezt nem kell megjátszania.*
- Mit gondolsz, száműznünk kéne?
*Pillant ujjai között Habrertusra.*
- Én nem akarom nagy dobra verni. Csak el szeretném intézni a lehető legfájdalommentesebben.
*Habrertus kérdésére nem válaszol rögtön. Fel sem merült benne igazából, hogy parancsba adja.*
- Szeretném, ha nem kellene a Vashegy úrnőjeként utasítanom rá.
*Aenae nincs róla meggyőzdőve, hogy Habrertus öröme őszinte. De gondolatban legyint erre, végül is, valójában nem feltétlenül akart örömöt szerezni. Igazából csak szórakozni akart a más kárára és végül is egészen jól szórakozik is. Vidor hangulatát szolid mosoly mögé rejti. A Cha'ysszal eltöltött idő megtette a hatását.*
- A Yago név talán illene hozzá, azt hiszem. Ránézek és olyan Yagos, nem?
*Mosolya kiszélesedik, ujjával megpengeti a kalitka egyik vékony rácsát. A madár gőgösnek tetsző arckifejezéssel fordul el.*
- Igen. Magam is így gondolom. Sokan jutalmat érdemelnek, akik a Vashegyet szolgálják, előbb-utóbb mindahányan sorra fognak kerülni.
*Szó sincs arról, hogy kitalálta volna Habrertus gondolatát, őszintén így gondolja. Effy szappanjainak egy részét például vashegyi felhasználásra megvehetnék, hogy aztán kiutalják azoknak, akik nem mosdanak túl készségesen.*
- Illetéket?
*Kérdez vissza, mintha valóban meglepődött volna azon, hogy Habrertus erre is illetéket szedne. A papagáj ezt a pillanatot választja arra, hogy kinyissa a csőrét. A lány pedig nem tudja megállni, hogy halkan fel ne nevessen. Lám milyen könnyen tanul a jószág. Mindazonáltal a kecske szót nem tőle tanulta, így a lelkiismerete tiszta. Figyelmét így ismét a kancellárra fordítja.*
- Szóval illeték. Igen. Az illetéket én állom, Troddnak nem is kell tudnia róla, hogy van ilyesmi.
*Persze tollvonással - vagy kezének egy laza mozdulatával - eltörölhetné ezt az illetékesdit, vagy deklarálhatná, hogy ilyen esetekben nincsen, de úgy dönt, hogy nem veszi el a kancellár örömét.*
- Olyan öt hektárra gondoltam. Persze ha kevesled, akkor csapj hozzá annyit, amennyit gondolsz. Mennyi földje is van most?
*Ültében kissé előrehajol, bal alkarját végigfekteti az asztalon. Aztán nem telik bele egy perc és újra hátradől.*
- Megértem, hogy meghallgatnád, de megmondom őszintén, hogy nem tudom, merre kujtorog. Másrészt olyan dolgot tudtam meg róla a közelmúltban, amikért legalábbis halált érdemelne. Sa'Tereth hívő ugyanis. Apám sok mindent elnézett neki, de ezt nem nézné.
*Persze hazudik, mármint abban nem, hogy Nirs Sa'Tereth hitét vallja, de abban igen, hogy ez a közelmúltban jutott volna a tudtára. Igaz ugyan, hogy soha nem érdekelte, de most úgy érzi, hogy ezt kihasználhatja. Aljas? Az. De még mindig kevésbé aljas, mint a másik terve. Amit még simán kivitelezhet, ha Habrertus nagyon akadékoskodik.*
- Az apám halálra ítélné emiatt.
*Valószínleg ez sem hazugság, Kagan elég jelentős háborút vívott a sötét isten és csatlósai ellen. Már csak akkor is agyonütött volna bárkit, ha csupán a gyanú árnyéka rávetül. Aenae arcán a megrendülés látszik.*
- Azonban mégis a gyermekem apjáról beszélünk. Én csak szeretném elfelejteni. És talán száműzni a Vashegyről.
*Újra az asztalra támaszkodik, ezúttal könyököl, három ujjával a saját homlokát masszírozza. Látszik rajta, hogy kínban van, ezt nem kell megjátszania.*
- Mit gondolsz, száműznünk kéne?
*Pillant ujjai között Habrertusra.*
- Én nem akarom nagy dobra verni. Csak el szeretném intézni a lehető legfájdalommentesebben.
*Habrertus kérdésére nem válaszol rögtön. Fel sem merült benne igazából, hogy parancsba adja.*
- Szeretném, ha nem kellene a Vashegy úrnőjeként utasítanom rá.
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:12:45
Üzenet elküldve: 2021-01-19 19:12:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Mint az közismert, egy kancellár sohasem késik, és korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik amikor akar. Bár szereti ezt hinni, Aenae előtt mégsem érvelne azzal, hogy fontos ügyei miatt váratta meg. De nem is kell, a Vashegy úrnője vagy nem várakozott sokáig, vagy könnyedén túllendül a kellemetlenség felett. Miután helyet foglalnak, Hubi ajándékot kap. Kevés ember van aki ki tudja zökkenteni a kancellárt, de Kagan lányának ez sokadszorra sikerül. Hubi pedig nagyon nem szeret zökkenni. De persze nem ő lenne, ha nem kapná össze magát nagyon gyorsan.*
- Nos... ez... rendkívül kedves tőled, lekötelezel. A madár is gyönyörű, de a gesztust amivel kitüntettél, mindennél értékesebbnek tartom. Ezért megtisztelnél vele, ha nevet adnál a papagájnak. Hogy ezt az érzést mindig felidézhessem amikor pillantást vetek rá.
*Leteszi a kalitkát az asztalra és mosolyogva, gyönyörködve nézi. Aki nem ismeri a kancellárt az meg lehet győződve róla, hogy komolyan meg van hatva. Azt is megtévesztheti aki már kiismerte valamelyest, de az ilyen szerencsés emberben felmerülhet a gyanú, hogy nem őszinte a kimutatott érzelem. Most pedig kiderül, hogy Aenae látogatását nemcsak a kancellár hiányának elviselhetetlen érzése motiválta, mert hivatalosnak tűnő ügyre tér át.*
- Khm... igen.
*Hátradől a karszékében, két kezét ujjai hegyénél érinti össze mellkasa előtt*
- Trodd valóban hű szolgája a Vashegynek, érdemei elévülhetetlenek. Hiszen semmivel sem csekélyebbek érdemei annak, aki nem fegyverrel szolgálja a Vashegyet, hanem táplálja annak népét.
*Komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne tegye hozzá, hogy szintén becsülendő aki kimagasló tudásával áll a Vashegy szolgálatában. Hiszen világraszóló tudományos sikerrel fékeztek meg egy veszedelmes ragályt, és mit kapott hálából? Egy girhes baromfit, egy kevésbé tetszetős kalitkában.*
- Nincs okom megkérdőjelezni döntésed helyességét, magam is úgy hiszem, hogy illő és a Vashegy számára is üdvös, ha Trodd nagyobb birtokon gazdálkodhat.
*Tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- A hivatali rend szerint ilyen esetben meghatározott illetéket...
*Nem jut tovább, mert ahogy Hubi kedvelt témájával, hivatali ügyekkel foglalkozhat, megtörni látszik az a jég amit saját maga és Aenae között érzett, és ezzel együtt a madár is. Utóbbi rikácsolni kezd.*
- ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR! ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR!
*A jó kancellár, aki mindenre számított, de erre nem, kis híján hanyatt esik ijedtében. Konkrétan szakállának minden egyes szála más irányba mered, ahogy a papagáj felé kapja a fejét. Azután bizonytalanul pislant Aenae felé. Mert az illeték szót az imént ejtette ki, és magától értetődik, hogy egy kancellári papagáj gyorsan elsajátítja a hivatali nyelvet. A pásztor szó is elhangzott a beszélgetésben, de kecske? Mivel pedig Hubi tisztában van vele, hogy egyes gyalázatos lelkek miként emlegetik a háta megett, üldözési mániája ugrik néhány szintet.*
- Igazán okos madár. Azt hiszem, kitűnően meg fogjuk érteni egymást.
*Kellő rutinnal mosolyog negédesen, mint aki észre sem vette a jelzőt.*
- Mekkora földadományra gondoltál, úrnőm?
*A derék pásztor ügyének rendezése után kerül sor egy kényesebb ügyre. Hubi megrökönyödve hallgatja Aenae-t, mert szavaiból arra következtet, hogy a gyermek elhunyt. Hubiról pedig sok rosszat lehet mondani, sokat joggal, de a gyerekek szenvedése rendszerint megérinti. Nyitja is a száját, hogy kifejezze együttérzését, de Aenae megelőzi, a kancellár pedig nem akar tolakodó lenni, ha már a gyászoló anya nem kíván erről beszélni. De a szája egy kicsit nyitva marad a megdöbbenéstől, a következőkre ugyanis végképp nem számított.*
- Értem.
*Céltalanul tologatni kezd maga előtt néhány írást, ugyanis nem szeretne sokáig a sárga szemekbe nézni. Főleg mert a benne élő bürokrata ellenvetéssel fog élni.*
- Szomorít, hogy figyed nem hozta meg a remélt boldogságot, hiszen mi másért kérnél tőlem ilyen szomorú dolgot?
*Ismét felnéz és bár mosolyog, kínban van. Ez alighanem látszik is rajta.*
- Távol áll tőlem, hogy próbára tegyem türelmed, de szabadjon megjegyeznem, hogy a hivatalos út megköveteli tőlem, hogy meghallgassam a másik felet is.
*Fogalma sincs, hogy mit követhetett el az a Thargodrym fattyú, amiért ifjú felesége máris a házasság felbontására utasítja? Alighanem más lányoknál is kereste az üdvözülést és ez kiderült. Bár ez nem valószínű. Akkor már értesült volna Nirs halálhíréről. Tehát valamiért terhes lett neki a férje. Ismét az előtte heverő lapokra koncentrál, de csak azért, hogy ne lehessen észrevenni rajta a felismerést. Hát persze, a wegtoreni. Magába bolondította ezt a fruskát, és... és ez még a kancellár hasznára válhat a későbbiekben.*
- Hacsak nem... *néz még mindig maga elé, aztán felnéz valami cinkos csillogással a szemében* Hacsak nem feleséggént kéred ezt tőlem, hanem a Vashegy úrnőjeként utasítasz rá.
*Mint az közismert, egy kancellár sohasem késik, és korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik amikor akar. Bár szereti ezt hinni, Aenae előtt mégsem érvelne azzal, hogy fontos ügyei miatt váratta meg. De nem is kell, a Vashegy úrnője vagy nem várakozott sokáig, vagy könnyedén túllendül a kellemetlenség felett. Miután helyet foglalnak, Hubi ajándékot kap. Kevés ember van aki ki tudja zökkenteni a kancellárt, de Kagan lányának ez sokadszorra sikerül. Hubi pedig nagyon nem szeret zökkenni. De persze nem ő lenne, ha nem kapná össze magát nagyon gyorsan.*
- Nos... ez... rendkívül kedves tőled, lekötelezel. A madár is gyönyörű, de a gesztust amivel kitüntettél, mindennél értékesebbnek tartom. Ezért megtisztelnél vele, ha nevet adnál a papagájnak. Hogy ezt az érzést mindig felidézhessem amikor pillantást vetek rá.
*Leteszi a kalitkát az asztalra és mosolyogva, gyönyörködve nézi. Aki nem ismeri a kancellárt az meg lehet győződve róla, hogy komolyan meg van hatva. Azt is megtévesztheti aki már kiismerte valamelyest, de az ilyen szerencsés emberben felmerülhet a gyanú, hogy nem őszinte a kimutatott érzelem. Most pedig kiderül, hogy Aenae látogatását nemcsak a kancellár hiányának elviselhetetlen érzése motiválta, mert hivatalosnak tűnő ügyre tér át.*
- Khm... igen.
*Hátradől a karszékében, két kezét ujjai hegyénél érinti össze mellkasa előtt*
- Trodd valóban hű szolgája a Vashegynek, érdemei elévülhetetlenek. Hiszen semmivel sem csekélyebbek érdemei annak, aki nem fegyverrel szolgálja a Vashegyet, hanem táplálja annak népét.
*Komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne tegye hozzá, hogy szintén becsülendő aki kimagasló tudásával áll a Vashegy szolgálatában. Hiszen világraszóló tudományos sikerrel fékeztek meg egy veszedelmes ragályt, és mit kapott hálából? Egy girhes baromfit, egy kevésbé tetszetős kalitkában.*
- Nincs okom megkérdőjelezni döntésed helyességét, magam is úgy hiszem, hogy illő és a Vashegy számára is üdvös, ha Trodd nagyobb birtokon gazdálkodhat.
*Tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- A hivatali rend szerint ilyen esetben meghatározott illetéket...
*Nem jut tovább, mert ahogy Hubi kedvelt témájával, hivatali ügyekkel foglalkozhat, megtörni látszik az a jég amit saját maga és Aenae között érzett, és ezzel együtt a madár is. Utóbbi rikácsolni kezd.*
- ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR! ILLETÉK, KECSKE, PÁSZTOR!
*A jó kancellár, aki mindenre számított, de erre nem, kis híján hanyatt esik ijedtében. Konkrétan szakállának minden egyes szála más irányba mered, ahogy a papagáj felé kapja a fejét. Azután bizonytalanul pislant Aenae felé. Mert az illeték szót az imént ejtette ki, és magától értetődik, hogy egy kancellári papagáj gyorsan elsajátítja a hivatali nyelvet. A pásztor szó is elhangzott a beszélgetésben, de kecske? Mivel pedig Hubi tisztában van vele, hogy egyes gyalázatos lelkek miként emlegetik a háta megett, üldözési mániája ugrik néhány szintet.*
- Igazán okos madár. Azt hiszem, kitűnően meg fogjuk érteni egymást.
*Kellő rutinnal mosolyog negédesen, mint aki észre sem vette a jelzőt.*
- Mekkora földadományra gondoltál, úrnőm?
*A derék pásztor ügyének rendezése után kerül sor egy kényesebb ügyre. Hubi megrökönyödve hallgatja Aenae-t, mert szavaiból arra következtet, hogy a gyermek elhunyt. Hubiról pedig sok rosszat lehet mondani, sokat joggal, de a gyerekek szenvedése rendszerint megérinti. Nyitja is a száját, hogy kifejezze együttérzését, de Aenae megelőzi, a kancellár pedig nem akar tolakodó lenni, ha már a gyászoló anya nem kíván erről beszélni. De a szája egy kicsit nyitva marad a megdöbbenéstől, a következőkre ugyanis végképp nem számított.*
- Értem.
*Céltalanul tologatni kezd maga előtt néhány írást, ugyanis nem szeretne sokáig a sárga szemekbe nézni. Főleg mert a benne élő bürokrata ellenvetéssel fog élni.*
- Szomorít, hogy figyed nem hozta meg a remélt boldogságot, hiszen mi másért kérnél tőlem ilyen szomorú dolgot?
*Ismét felnéz és bár mosolyog, kínban van. Ez alighanem látszik is rajta.*
- Távol áll tőlem, hogy próbára tegyem türelmed, de szabadjon megjegyeznem, hogy a hivatalos út megköveteli tőlem, hogy meghallgassam a másik felet is.
*Fogalma sincs, hogy mit követhetett el az a Thargodrym fattyú, amiért ifjú felesége máris a házasság felbontására utasítja? Alighanem más lányoknál is kereste az üdvözülést és ez kiderült. Bár ez nem valószínű. Akkor már értesült volna Nirs halálhíréről. Tehát valamiért terhes lett neki a férje. Ismét az előtte heverő lapokra koncentrál, de csak azért, hogy ne lehessen észrevenni rajta a felismerést. Hát persze, a wegtoreni. Magába bolondította ezt a fruskát, és... és ez még a kancellár hasznára válhat a későbbiekben.*
- Hacsak nem... *néz még mindig maga elé, aztán felnéz valami cinkos csillogással a szemében* Hacsak nem feleséggént kéred ezt tőlem, hanem a Vashegy úrnőjeként utasítasz rá.
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:34:29
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:34:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Szerencsére nem kell sokat várnia a kancellárra, mert az pikk-pakk megjelenik.*
- Én is örülök, hogy láthatlak.
*Végül is előző éjjel Kagan ökle úgy kiütötte, hogy Aenae hirtelen azt hitte, hogy kilehelte a lelkét is. Öröm, hogy túlélte. Meg azt is, hogy Cha'yss a kedvéért megcselekedte volna azt, amit Kagan ökle nem tudott. Ez a momentum még mindig egyszerre hízelgő és ijesztő is.*
- Több dolog miatt jöttem. Kezdem is az elsővel. Őt itt.
*Emeli fel a kalitkát, miközben leül.*
- Neked szeretném ajándékozni. Nem bírtam otthagyni, megláttam és azt gondoltam, hogy egy ilyen szép, intelligens madár a kedvedre való volna.
*Úgy mosolyog, mint egy aranyos kislány, aki rajzolt az apukájának valami bénát, de az nagyon hálás érte. Legalábbis látszólag. Nem hiszi, hogy Habrertus öröme felhőtlen lesz a szárnyastól, ugyanakkor meggyőződése, hogy Habrertusnak szüksége van egy efféle jószágra. Ha másért nem, hát azért, mert igen hivalkodó, büszke darab a fényes piros tollaival és csiricsáré farktollaival.*
- A másik ügy Troddé, tudod pásztor. Azt gondoltam, hogy kaphatna még földet, nem? Szorgalmas, jó ember, ha nagyobb olyan területen gazdálkodhatna, amely a sajátja, akkor az a Vashegynek is hasznára válna. Legalábbis én így gondolom.
*Egyrészről valóban ez lenne az indok, a másik részről pedig az, hogy Cha'yssnak is odaajándékoztak egy nagyobb földdarabot, Aenae pedig nem akarja, hogy emiatt a helyiek ne érezzék úgy, hogy bármi hátrányba kerültek volna.*
- A harmadik dolog... Nos az nem annyira örömteli. Tudod a gyermekem. Kislány, Nievesha. Szóval ő egy jobb helyen van már...
*Ezt Habrertus akár úgy is értheti, hogy elvetélt, vagy halva született és Aenae nem véletlenül fogalmaz ilyen kétértelműen. Abban meg tényleg biztos, hogy Pyctánál jobb helyen van, mint nála valaha is lehetne.*
- De nem erről akartam beszélni. Sőt nem is akarok róla beszélni.
*Elhúzza a száját, közben maga elé mered, nem kell megjátszania magát, tényleg megrázó a számára az egész dolog, hiszen eleve nem is akarta azt a gyereket. Felnéz Habrertusra, topázsárga tekintetét a férfiéba fúrja.*
- Azt akarom, hogy semmisítsd meg a házasságomról szóró papírost, és valamennyi másolatát. És töröljük ki, felejtsük el. Én ki akarom törölni, el akarom felejteni.
*Az "akarom" szót mindahányszor megnyomja. A kancellár felfoghatja parancsnak is, noha Aenae csak kérésnek szánja. Egy nagyon határozott kérésnek. Legalábbis egyelőre.*
*Szerencsére nem kell sokat várnia a kancellárra, mert az pikk-pakk megjelenik.*
- Én is örülök, hogy láthatlak.
*Végül is előző éjjel Kagan ökle úgy kiütötte, hogy Aenae hirtelen azt hitte, hogy kilehelte a lelkét is. Öröm, hogy túlélte. Meg azt is, hogy Cha'yss a kedvéért megcselekedte volna azt, amit Kagan ökle nem tudott. Ez a momentum még mindig egyszerre hízelgő és ijesztő is.*
- Több dolog miatt jöttem. Kezdem is az elsővel. Őt itt.
*Emeli fel a kalitkát, miközben leül.*
- Neked szeretném ajándékozni. Nem bírtam otthagyni, megláttam és azt gondoltam, hogy egy ilyen szép, intelligens madár a kedvedre való volna.
*Úgy mosolyog, mint egy aranyos kislány, aki rajzolt az apukájának valami bénát, de az nagyon hálás érte. Legalábbis látszólag. Nem hiszi, hogy Habrertus öröme felhőtlen lesz a szárnyastól, ugyanakkor meggyőződése, hogy Habrertusnak szüksége van egy efféle jószágra. Ha másért nem, hát azért, mert igen hivalkodó, büszke darab a fényes piros tollaival és csiricsáré farktollaival.*
- A másik ügy Troddé, tudod pásztor. Azt gondoltam, hogy kaphatna még földet, nem? Szorgalmas, jó ember, ha nagyobb olyan területen gazdálkodhatna, amely a sajátja, akkor az a Vashegynek is hasznára válna. Legalábbis én így gondolom.
*Egyrészről valóban ez lenne az indok, a másik részről pedig az, hogy Cha'yssnak is odaajándékoztak egy nagyobb földdarabot, Aenae pedig nem akarja, hogy emiatt a helyiek ne érezzék úgy, hogy bármi hátrányba kerültek volna.*
- A harmadik dolog... Nos az nem annyira örömteli. Tudod a gyermekem. Kislány, Nievesha. Szóval ő egy jobb helyen van már...
*Ezt Habrertus akár úgy is értheti, hogy elvetélt, vagy halva született és Aenae nem véletlenül fogalmaz ilyen kétértelműen. Abban meg tényleg biztos, hogy Pyctánál jobb helyen van, mint nála valaha is lehetne.*
- De nem erről akartam beszélni. Sőt nem is akarok róla beszélni.
*Elhúzza a száját, közben maga elé mered, nem kell megjátszania magát, tényleg megrázó a számára az egész dolog, hiszen eleve nem is akarta azt a gyereket. Felnéz Habrertusra, topázsárga tekintetét a férfiéba fúrja.*
- Azt akarom, hogy semmisítsd meg a házasságomról szóró papírost, és valamennyi másolatát. És töröljük ki, felejtsük el. Én ki akarom törölni, el akarom felejteni.
*Az "akarom" szót mindahányszor megnyomja. A kancellár felfoghatja parancsnak is, noha Aenae csak kérésnek szánja. Egy nagyon határozott kérésnek. Legalábbis egyelőre.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:41:30
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*A Vaskorsóban mindenkor kellemes időzni, de sajnálatos módon az egyszeri kancellár élete nemcsak játék és mese. Így miután érzékeny búcsút vett a korábban kiállhatatlannak megismert, de valójában szívélyesen is viselkedni tudó kocsmárostól, már a Radkraalnál jár. Alig nyit be az épület ajtaján, már hallja is, hogy valaki zörög a hivatalánál.*
- Jövök már, jövök! *morogja félhangosan, mert bár az egyértelmű tény, hogy nélkülözhetetlen és ezt rendszerint élvezi is, néha elvárná, hogy békén hagyják a kérelmezők jelentéktelen problémáikkal. Alig lép közelebb már látja is, hogy Aenae érkezett hozzá. Egy szemvillanás alatt átrendezi arcvonásait és egy behízelgő mosoly terül el rajta.*
- Ó, bocsáss meg, úrnőm, nem tudtam, hogy te tisztelsz meg látogatásoddal. Örvend a szívem, hogy ismét láthatlak.
*Gyors pillantásokkal szemrevételezi a fruskánál lévő dobozt és kalitkát, benne egy errefelé egzotikus állatnak számító papagájjal. Legott meg is állapítja, hogy a lány szertelen fényűzése visszatetsző, és ezúttal könnyedén megfeledkezik a báró ajándékáról. Már csak azért is, mert azt korántsem tartaná luxusnak. Neki, az ő pozíciójában igazán kijár. Bár kedveli az öszvérét, igazán a szívéhez nőtt az évek alatt, de mégsem járja, hogy a Vashegy nagy hatalmú kancellárja egy kevésbé tetszetős állat hátán járja a vidéket, ha a kötelesség szólítja.*
- Kérlek, parancsolj beljebb!
*Kinyitja a jókora kulccsal a zárat, szélesre tárja az ajtót és hasonlóan széles mosollyal engedi maga elé Aenae-t. Ha a lány nem utasítja vissza a gesztust, mögötte ő is behalad a Kancelláriára. Mint látható, Hubi úriember. Megadja a köteles tiszteletet a Vashegy úrnőjének. Azt pedig felesleges is külön említeni, hogy így hátulról is szemügyre veheti. Ha beljebb kerültek, az asztala mögé siet és egy előzékeny mozdulattal jelzi, hogy Aenae foglaljon helyet. Persze ő maga sem ül le addig, amíg Aeane nem tette ezt meg.*
- Ha nem tolakodó a kérdésem, miben állhatok szolgálatodra?
*A Vaskorsóban mindenkor kellemes időzni, de sajnálatos módon az egyszeri kancellár élete nemcsak játék és mese. Így miután érzékeny búcsút vett a korábban kiállhatatlannak megismert, de valójában szívélyesen is viselkedni tudó kocsmárostól, már a Radkraalnál jár. Alig nyit be az épület ajtaján, már hallja is, hogy valaki zörög a hivatalánál.*
- Jövök már, jövök! *morogja félhangosan, mert bár az egyértelmű tény, hogy nélkülözhetetlen és ezt rendszerint élvezi is, néha elvárná, hogy békén hagyják a kérelmezők jelentéktelen problémáikkal. Alig lép közelebb már látja is, hogy Aenae érkezett hozzá. Egy szemvillanás alatt átrendezi arcvonásait és egy behízelgő mosoly terül el rajta.*
- Ó, bocsáss meg, úrnőm, nem tudtam, hogy te tisztelsz meg látogatásoddal. Örvend a szívem, hogy ismét láthatlak.
*Gyors pillantásokkal szemrevételezi a fruskánál lévő dobozt és kalitkát, benne egy errefelé egzotikus állatnak számító papagájjal. Legott meg is állapítja, hogy a lány szertelen fényűzése visszatetsző, és ezúttal könnyedén megfeledkezik a báró ajándékáról. Már csak azért is, mert azt korántsem tartaná luxusnak. Neki, az ő pozíciójában igazán kijár. Bár kedveli az öszvérét, igazán a szívéhez nőtt az évek alatt, de mégsem járja, hogy a Vashegy nagy hatalmú kancellárja egy kevésbé tetszetős állat hátán járja a vidéket, ha a kötelesség szólítja.*
- Kérlek, parancsolj beljebb!
*Kinyitja a jókora kulccsal a zárat, szélesre tárja az ajtót és hasonlóan széles mosollyal engedi maga elé Aenae-t. Ha a lány nem utasítja vissza a gesztust, mögötte ő is behalad a Kancelláriára. Mint látható, Hubi úriember. Megadja a köteles tiszteletet a Vashegy úrnőjének. Azt pedig felesleges is külön említeni, hogy így hátulról is szemügyre veheti. Ha beljebb kerültek, az asztala mögé siet és egy előzékeny mozdulattal jelzi, hogy Aenae foglaljon helyet. Persze ő maga sem ül le addig, amíg Aeane nem tette ezt meg.*
- Ha nem tolakodó a kérdésem, miben állhatok szolgálatodra?
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:04:14
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándékot adni jó//
*Aenae alaposan fel van málházva, elvégre mindenféle cuccokat összevásárolt. Szokták mondani, hogy a vásárlás jó hatással van a nők idegrendszerére és tessék, Aenae az élő példa, hogy csakugyan így van. Bár Effy állapota egy kissé aggasztja, de nem tudja, hogy kivel beszélhetne erről, valamelyik hülye bátyjával? Na, az teljesen kizárt! Nyilvánvaló, hogy barátnőjének kell némi idő, Aenae nem szeretné túl rámenősen rátukmálni Effyre a társaságát, de egyértelmű, hogy több időt kell vele eltöltenie. Ezen gondolkodik, miközben a piacról tart hazafelé. Egyik hóna alatt a macska egy dobozban, a másikban kalitkában a papagáj. Előbbi hangosabb, mint az utóbbi és Aenae pár karmolással is gazdagabbá válik a piacról való hazaút során. Figyelmét elterelendő, többször emelte menet közben az arcával egy magasságba a kalitkát, hogy tanítgathassa a madarat az "illeték" szóra. Eleddig nem úgy tűnik, mintha sikerült volna betanítani. Ettől Aanea kicsit csalódott ugyan, de ez a csalódás közel sem fáj annyira, mint az újabb karmolás.*
- Jajj ciculi, nemár! Otthon majd kapsz tejecskét és minden rendben lesz, jó? Jó cica leszel, én meg jó gazdád. Alhatsz a lábamnál, meg ilyenek.
*A Radkraalba érbe a macskás dobozt leteszi a földre Habrertus irodája előtt. Mielőtt kopogna eltűnődik azon, hogy vajon nem kellene-e a kancelláriát egy nagyobb irodába költöztetni? De aztán úgy dönt, hogy nem foglalkozik egyelőre ezzel a kérdéskörrel. Inkább csak kopog és reméli, hogy a drágalátos Habrertus "otthon" van, merthogy nemigen szeretné sokáig térítgetni a madarat, még rossz szavakat tanulna meg nála.*
*Aenae alaposan fel van málházva, elvégre mindenféle cuccokat összevásárolt. Szokták mondani, hogy a vásárlás jó hatással van a nők idegrendszerére és tessék, Aenae az élő példa, hogy csakugyan így van. Bár Effy állapota egy kissé aggasztja, de nem tudja, hogy kivel beszélhetne erről, valamelyik hülye bátyjával? Na, az teljesen kizárt! Nyilvánvaló, hogy barátnőjének kell némi idő, Aenae nem szeretné túl rámenősen rátukmálni Effyre a társaságát, de egyértelmű, hogy több időt kell vele eltöltenie. Ezen gondolkodik, miközben a piacról tart hazafelé. Egyik hóna alatt a macska egy dobozban, a másikban kalitkában a papagáj. Előbbi hangosabb, mint az utóbbi és Aenae pár karmolással is gazdagabbá válik a piacról való hazaút során. Figyelmét elterelendő, többször emelte menet közben az arcával egy magasságba a kalitkát, hogy tanítgathassa a madarat az "illeték" szóra. Eleddig nem úgy tűnik, mintha sikerült volna betanítani. Ettől Aanea kicsit csalódott ugyan, de ez a csalódás közel sem fáj annyira, mint az újabb karmolás.*
- Jajj ciculi, nemár! Otthon majd kapsz tejecskét és minden rendben lesz, jó? Jó cica leszel, én meg jó gazdád. Alhatsz a lábamnál, meg ilyenek.
*A Radkraalba érbe a macskás dobozt leteszi a földre Habrertus irodája előtt. Mielőtt kopogna eltűnődik azon, hogy vajon nem kellene-e a kancelláriát egy nagyobb irodába költöztetni? De aztán úgy dönt, hogy nem foglalkozik egyelőre ezzel a kérdéskörrel. Inkább csak kopog és reméli, hogy a drágalátos Habrertus "otthon" van, merthogy nemigen szeretné sokáig térítgetni a madarat, még rossz szavakat tanulna meg nála.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 19:45:43
Üzenet elküldve: 2020-10-21 19:45:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Az igric nyugodt és türelmes és olyan udvarias, hogy azt tanítani kellene. Nincs tudomása róla, hogy thargok és a velük élők milyen paranoiás népség. Aenae nem paranoiás, bár ő csak félig tharg, bár az apjától biztosan jó adagot kapott.
Nem tudja, mi játszódik le a lány és mi a kancellár fejében, de reméli, hogy végre hazatérhet. Nem azért, mert nem szeret Aenaevel lenni, hanem azért, mert nem érzi komfortosan magát. Mint egy róka a baromfiudvarban, amit irbiszek vigyáznak.
Ha tudatában is van a lány feszültségének és érzéseinek, nem mutatja jelét, de tart tőle, hogy Aenae be fogja nyújtani a számlát. Arról viszont fogalma sincs, hogy a vendégszoba messze esik a lány lakosztályától. És bár ez megnehezíti majd, hogy éjjel felkeresse és kiengesztelje. Ezen tehát nem is tud feszülni.
Ezért elkerüli, hogy összenézzen a lánnyal, amikor a vendégszoba szóba kerül. Nem esik ki a szerepéből, így őt nem kaphatja oda nem illő reakción senki.
Közben Aenae rendkívül kurtán lerendezi a történtek elmesélését, de ezúttal megenged magának egy gesztust, ami jól mutatja, hogy a "semmi különös" nem igazán fedi a valóságot.
Aztán Aenae elköszön tőlük, ekkor a báró felállva és meghajolva búcsúzik tőle abban a reményben, hogy vacsoránál újra láthatja.
A lány távozása után pedig rátér egy kis szünettel az ajándék kérdésére.*
- Én mégis szeretném ezzel az kicsinységgel kiküszöbölni a csorbát. *Mosolyog barátságosan a kancellár szabadkozására.*
- Megtenné, hogy velem fárad? Az ajándékot kint hagytam. *Húzódik szélesebbre a mosolya, mintha valami galádságon törné a fejét.
Ha pedig Habrertus követi, akkor rövid séta következik kifelé, amelyet a várakozás kurta némasága tölt ki. Egészen az erődbe vezető ajtóig sétálnak, amelyet kinyit a báró és udvariasan előre engedi a kancellárt, majd kilép utána és az udvaron álló kétlovas nemesi hintó felé int arisztokrata mozdulattal.*
- Tudom, hogy apróság, de remélem, tetszik önnek.
*A hintó vadonat új, azon kívül, hogy idáig utaztak vele Aenaevel. Vastag, vörös brokátfüggönyök takarják az ablakot, a kerekek alatt rugózás teszi kellemesebbé az utat, faragás díszíti az ajtókat és a kocsi oldalát. Valódi remekmű.*
//Hubin innen//
*Az igric nyugodt és türelmes és olyan udvarias, hogy azt tanítani kellene. Nincs tudomása róla, hogy thargok és a velük élők milyen paranoiás népség. Aenae nem paranoiás, bár ő csak félig tharg, bár az apjától biztosan jó adagot kapott.
Nem tudja, mi játszódik le a lány és mi a kancellár fejében, de reméli, hogy végre hazatérhet. Nem azért, mert nem szeret Aenaevel lenni, hanem azért, mert nem érzi komfortosan magát. Mint egy róka a baromfiudvarban, amit irbiszek vigyáznak.
Ha tudatában is van a lány feszültségének és érzéseinek, nem mutatja jelét, de tart tőle, hogy Aenae be fogja nyújtani a számlát. Arról viszont fogalma sincs, hogy a vendégszoba messze esik a lány lakosztályától. És bár ez megnehezíti majd, hogy éjjel felkeresse és kiengesztelje. Ezen tehát nem is tud feszülni.
Ezért elkerüli, hogy összenézzen a lánnyal, amikor a vendégszoba szóba kerül. Nem esik ki a szerepéből, így őt nem kaphatja oda nem illő reakción senki.
Közben Aenae rendkívül kurtán lerendezi a történtek elmesélését, de ezúttal megenged magának egy gesztust, ami jól mutatja, hogy a "semmi különös" nem igazán fedi a valóságot.
Aztán Aenae elköszön tőlük, ekkor a báró felállva és meghajolva búcsúzik tőle abban a reményben, hogy vacsoránál újra láthatja.
A lány távozása után pedig rátér egy kis szünettel az ajándék kérdésére.*
- Én mégis szeretném ezzel az kicsinységgel kiküszöbölni a csorbát. *Mosolyog barátságosan a kancellár szabadkozására.*
- Megtenné, hogy velem fárad? Az ajándékot kint hagytam. *Húzódik szélesebbre a mosolya, mintha valami galádságon törné a fejét.
Ha pedig Habrertus követi, akkor rövid séta következik kifelé, amelyet a várakozás kurta némasága tölt ki. Egészen az erődbe vezető ajtóig sétálnak, amelyet kinyit a báró és udvariasan előre engedi a kancellárt, majd kilép utána és az udvaron álló kétlovas nemesi hintó felé int arisztokrata mozdulattal.*
- Tudom, hogy apróság, de remélem, tetszik önnek.
*A hintó vadonat új, azon kívül, hogy idáig utaztak vele Aenaevel. Vastag, vörös brokátfüggönyök takarják az ablakot, a kerekek alatt rugózás teszi kellemesebbé az utat, faragás díszíti az ajtókat és a kocsi oldalát. Valódi remekmű.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 18:25:38
Üzenet elküldve: 2020-10-21 18:25:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Mindennek eljön az ideje. Ama levél megírásának is, Hubi kétségbeesésének is. De egyelőre ott tartunk, hogy egy jó tudós összefüggésekben vizsgálja a részleteket. És Hubi szereti hinni magáról, hogy jó tudós. Valójában úgy véli, hogy egyike a legnagyobbaknak, de ez most nem tartozik ide. Most csak kezdi magában összepasszítani a kirakós darabkáit. Furcsa volt, hogy a báró esetében már az volt feltűnő, hogy mennyire igyekszik úgy viselkedni, mintha nem Aenae ülne mellette. Azok után amin átmehettek, ha egyszer megmentette az életét, igazán pazarolhatna rá egy-egy pillantást, legalább amikor beszél. Ellenben az úrnő pillantásai! Ezekből kettőt jegyzett meg a jó kancellár, melyek a vendégszoba említésekor cikáztak ide-oda. Egy szinte lopott pillantás a báróra, aztán rá. Ez utóbbiban mintha dühöt vélt volna felfedezni. Meg az az érintés is. Lehet, hogy öregkorára a kancellár szereti túlgondolni a dolgokat, de most az az érzése, hogy ezek úgy vannak.
~Szegény Thargodrym kölyök. Pedig jóravalónak látszik.~
Természetesen kis felfedezését megtartja magának egyelőre, ki tudja milyen alkalmas pillanatban rukkolhat elő vele megfelelő környezetben. Most azonban Cha'yss-ra kell figyelnie, aki megszólítja miután Aenae távozott.*
- Parancsolj velem, báró uram!
*Ő aztán nem fog bizalmaskodni, de egyébként nem mutatja jelét, hogy ellenére lenne a közvetlen hang. Joviális mosollyal hallgatja a szabadkozást.*
- Szót sem érdemel az egész, az elmondottak fényében otrombaság lenne részemről, ha rossz néven venném.
*Ó, ismeri már ő az ilyen ajándékokat! Valami dobozka mézes sütemény, aminek átadásakor az arcátlan adományozó még ki is emeli, hogy Lanawin szerte híres sütőmester kezei közül került ki. Egy kendő, amibe avatott kezek a megajándékozott monogramját hímezték, esetleg - ha a hálálkodó nagylelkűnek hiszi magát - egy mívesen megmunkált tőr. Sebaj, bármit is szánt neki a báró, nem tartaná helyesnek megbántani azzal, hogy visszautasítja. A Kancellária sarkában álló nagy szekrény "egyéb kacatok" feliratú exkluzív rekeszében elfér, és alkalomadtán Hubi is hasonló nagylelkűséggel ajándékozhatja tovább.*
- Kérlek, ne hozz zavarba! Igazán semmi szükség erre.
*A rend kedvéért szabódik, de érezhető, hogy a báró bátran átadhatja az ajándékát. Illőn meg fogja köszönni és utána, ha már Cha'yss most hozta szóba, rátérhetnek arra, ami miatt azt a levelet elküldte.*
//Hubin innen//
*Mindennek eljön az ideje. Ama levél megírásának is, Hubi kétségbeesésének is. De egyelőre ott tartunk, hogy egy jó tudós összefüggésekben vizsgálja a részleteket. És Hubi szereti hinni magáról, hogy jó tudós. Valójában úgy véli, hogy egyike a legnagyobbaknak, de ez most nem tartozik ide. Most csak kezdi magában összepasszítani a kirakós darabkáit. Furcsa volt, hogy a báró esetében már az volt feltűnő, hogy mennyire igyekszik úgy viselkedni, mintha nem Aenae ülne mellette. Azok után amin átmehettek, ha egyszer megmentette az életét, igazán pazarolhatna rá egy-egy pillantást, legalább amikor beszél. Ellenben az úrnő pillantásai! Ezekből kettőt jegyzett meg a jó kancellár, melyek a vendégszoba említésekor cikáztak ide-oda. Egy szinte lopott pillantás a báróra, aztán rá. Ez utóbbiban mintha dühöt vélt volna felfedezni. Meg az az érintés is. Lehet, hogy öregkorára a kancellár szereti túlgondolni a dolgokat, de most az az érzése, hogy ezek úgy vannak.
~Szegény Thargodrym kölyök. Pedig jóravalónak látszik.~
Természetesen kis felfedezését megtartja magának egyelőre, ki tudja milyen alkalmas pillanatban rukkolhat elő vele megfelelő környezetben. Most azonban Cha'yss-ra kell figyelnie, aki megszólítja miután Aenae távozott.*
- Parancsolj velem, báró uram!
*Ő aztán nem fog bizalmaskodni, de egyébként nem mutatja jelét, hogy ellenére lenne a közvetlen hang. Joviális mosollyal hallgatja a szabadkozást.*
- Szót sem érdemel az egész, az elmondottak fényében otrombaság lenne részemről, ha rossz néven venném.
*Ó, ismeri már ő az ilyen ajándékokat! Valami dobozka mézes sütemény, aminek átadásakor az arcátlan adományozó még ki is emeli, hogy Lanawin szerte híres sütőmester kezei közül került ki. Egy kendő, amibe avatott kezek a megajándékozott monogramját hímezték, esetleg - ha a hálálkodó nagylelkűnek hiszi magát - egy mívesen megmunkált tőr. Sebaj, bármit is szánt neki a báró, nem tartaná helyesnek megbántani azzal, hogy visszautasítja. A Kancellária sarkában álló nagy szekrény "egyéb kacatok" feliratú exkluzív rekeszében elfér, és alkalomadtán Hubi is hasonló nagylelkűséggel ajándékozhatja tovább.*
- Kérlek, ne hozz zavarba! Igazán semmi szükség erre.
*A rend kedvéért szabódik, de érezhető, hogy a báró bátran átadhatja az ajándékát. Illőn meg fogja köszönni és utána, ha már Cha'yss most hozta szóba, rátérhetnek arra, ami miatt azt a levelet elküldte.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:24:25
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:24:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Van amit Aenae nem tud megszokni, ez pedig az úrnőmözés, és ha az úrnőmözés bántotta a fülét, akkor a nagyasszonyozástól végképp kiveri a víz. Egyből rossz lesz a szája íze, szóra nyitja ajkait, hogy elejét vegye a további nagyasszonyozásnál, de aztán becsukja anélkül, hogy bármit szólna. Cha'yss szájából ez még szörnyűbben hangzik, annyira idegen. Megint látszik, ahogyan a fogai összeszorítsa miatt befeszül az állán egy izom. Három mély lélegzettel igyekszik elejét venni saját agya kattogásának és annak, hogy megint belelovalja magát olyasmibe, aminek talán csak ő maga tulajdonít jelentőséget. Vajon tényleg nincs jelentősége? Ez csupán Cha'yss álcájának a része?
Fáradt mosollyal köszöni meg Habrertusnak, hogy intézkedik a lakosztálya előkészítéséről. Nem mintha bármi előkészítendő lenne rajta, maximum a forró fürdő. Ami nagyon jó gondolat. Nem mintha annyira beporolódott volna az út folyamán, ráadásul indulás előtt nem sokkal is vett egy fürdőt, de mégis érzi, hogy kell neki. Majdnem közbeveti, hogy illatos habot is csináljanak a fürdőjébe, de végül mégsem. A vendégszoba említésére már nem állhatja meg, hogy a szeme sarkából Cha'yssra ne pillantson, a fejében már mindenféle útvonalak és rejtekajtók cikáznak. A rejtekajtók inkább azért, mert ő nem tud a létükről, de ugye rejtekajtók. Aztán topázsárga tekintete visszasiklik a kancellárra, most gyűlöli a vendégszoba miatt. Hogy a vendégszoba térbeli tájolása miatt kiesik a szerepéből? Hát ő eleve nem olyan jó színész - sőt kifejezetten pocsék -, mint a másik kettő. Ha meg Cha'yss felrója ezt neki a későbbiekben, akkor ő is felrója azt, hogy a férfi szégyelli őt és a kapcsolatukat. Megremeg a szája széle. Kész szerencse, hogy Habrertus ajvékolni kezd, mert így nem kezdi el Aenae ugyanezt.*
- Régi hirig. Semmi különös.
*Flegmán megrántja a vállát, semmi kedve elmesélni most az egész dolgot.*
- Akkor vacsoránál. Uraim.
*Biccent feléjük, mielőtt távozna, de aztán egykettőre csukódik mögötte a kancellária ajtaja. Sebesen kapkodja a lábait, közben összehúzza magán a neki túlságosan nagy köpenyt, hisz nem akarja letaposni az alját, meg amúgy is kicsit olyan érzés, mint egy meleg ölelés. Tulajdonképpen csak egy ölelésre vágyik. Majd valahogy behajtja később. Parancsba adja mondjuk.*
//Hubin innen//
*Van amit Aenae nem tud megszokni, ez pedig az úrnőmözés, és ha az úrnőmözés bántotta a fülét, akkor a nagyasszonyozástól végképp kiveri a víz. Egyből rossz lesz a szája íze, szóra nyitja ajkait, hogy elejét vegye a további nagyasszonyozásnál, de aztán becsukja anélkül, hogy bármit szólna. Cha'yss szájából ez még szörnyűbben hangzik, annyira idegen. Megint látszik, ahogyan a fogai összeszorítsa miatt befeszül az állán egy izom. Három mély lélegzettel igyekszik elejét venni saját agya kattogásának és annak, hogy megint belelovalja magát olyasmibe, aminek talán csak ő maga tulajdonít jelentőséget. Vajon tényleg nincs jelentősége? Ez csupán Cha'yss álcájának a része?
Fáradt mosollyal köszöni meg Habrertusnak, hogy intézkedik a lakosztálya előkészítéséről. Nem mintha bármi előkészítendő lenne rajta, maximum a forró fürdő. Ami nagyon jó gondolat. Nem mintha annyira beporolódott volna az út folyamán, ráadásul indulás előtt nem sokkal is vett egy fürdőt, de mégis érzi, hogy kell neki. Majdnem közbeveti, hogy illatos habot is csináljanak a fürdőjébe, de végül mégsem. A vendégszoba említésére már nem állhatja meg, hogy a szeme sarkából Cha'yssra ne pillantson, a fejében már mindenféle útvonalak és rejtekajtók cikáznak. A rejtekajtók inkább azért, mert ő nem tud a létükről, de ugye rejtekajtók. Aztán topázsárga tekintete visszasiklik a kancellárra, most gyűlöli a vendégszoba miatt. Hogy a vendégszoba térbeli tájolása miatt kiesik a szerepéből? Hát ő eleve nem olyan jó színész - sőt kifejezetten pocsék -, mint a másik kettő. Ha meg Cha'yss felrója ezt neki a későbbiekben, akkor ő is felrója azt, hogy a férfi szégyelli őt és a kapcsolatukat. Megremeg a szája széle. Kész szerencse, hogy Habrertus ajvékolni kezd, mert így nem kezdi el Aenae ugyanezt.*
- Régi hirig. Semmi különös.
*Flegmán megrántja a vállát, semmi kedve elmesélni most az egész dolgot.*
- Akkor vacsoránál. Uraim.
*Biccent feléjük, mielőtt távozna, de aztán egykettőre csukódik mögötte a kancellária ajtaja. Sebesen kapkodja a lábait, közben összehúzza magán a neki túlságosan nagy köpenyt, hisz nem akarja letaposni az alját, meg amúgy is kicsit olyan érzés, mint egy meleg ölelés. Tulajdonképpen csak egy ölelésre vágyik. Majd valahogy behajtja később. Parancsba adja mondjuk.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:55:11
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Az igric semmit sem tud a Vashegy viselt dolgairól. Még csak pletykákat sem ismer, de neki ezzel nem is kell foglalkoznia. Arthenioriként a tharg földek teljesen hidegen hagyják. Ahogy a vashegyi bürokráciában sem járatos, csak a kancellárt ismeri szegről-végről és persze Aenaet. Aki most későbbre halasztja a referálást és ha a báró nem ismerné szegről-végről Habrertust, azt gondolhatná, hogy milyen remek bürokratája van ezeknek a földeknek. Elhivatott és buzgó, bármi történjen, elvégzi a feladatát.
A lánnyal együtt mozdul, ahogy az etikett megköveteli és még a kézmozdulat sem tudja teljesen megállítani. Bár ahogy felállt, egy tiszteletteljes főhajtással vissza is ül miután kimondta.*
- Köszönöm, nagyasszony. *A meghívásra a kancellártól kölcsönzött megszólítással él, mivel Aenae már férjezett, így a kisasszony megszólítás valóban helytelen.
A vállára simuló kezet zavart arckifejezéssel veszi, mintha nem minden nap tenné a vállára egy birodalom úrnője a jobbját. Sárga pillantása előbb a lányra, majd a megszólított kancellár felé rebben szerénykedő mosollyal az elhangzottak alatt. A hála mikéntjének firtatása közben is néma marad. Nem illik félbeszakítani a Vashegy úrnőjét.*
- Ahogy óhatja, nagyasszony. *Biccent ültében arra, hogy ő maga is gondolkodjon el a saját jutalmán. Volnának ötletei, de félő, hogy a kancellár egyiket sem díjazná.
Ha pedig Aenae távozik a kancelláriáról, akkor felkel ültéből, hogy mély meghajlással búcsúzzon a lánytól. Nem kapkod, hogy maga válaszolja meg Habrertus kérdését a történteket illetően. A kancellár meglepettségét fürkészi, hátha elkap egy nem oda illő pillantást vagy gesztust, de csalódnia kell.
Habrertus hálálkodása őszintétlennek hat a számára, de ez csak azért lehet, mert nem kedveli a férfit.*
- Erre semmi szükség, kancellár úr. *Nem cifrázza túl a hála elutasítását, nehogy szagot fogjon a másik.
Megvárja, míg Aenae esetleg válaszol Habrertus történteket firtató kérdésére, majd amikor a lány távozott, fejet hajt a férfi előtt és már indul is kifelé az ajtón. A szolgák bizonyára elvezetik majd a szobájához. Ám még mielőtt becsukódna mögötte az ajtó, mintha csak akkor jutna eszébe, visszafordul a jó kancellár felé.*
- Bocsásson meg még egy szóra, Habrertus. *Veszi közvetlenebb hangnemre a stílust.*
- Nemrég levelet küldött hozzám és én nem válaszoltam azon nyomban, de remélem, megérti a történtek tükrében. Engedje meg, hogy most személyesen is bocsánatot kérjek és hadd adjak át önnek egy ajándékot. *Mosolyodik el barátságosan, várva a kancellár válaszát.*
//Hubin innen//
*Az igric semmit sem tud a Vashegy viselt dolgairól. Még csak pletykákat sem ismer, de neki ezzel nem is kell foglalkoznia. Arthenioriként a tharg földek teljesen hidegen hagyják. Ahogy a vashegyi bürokráciában sem járatos, csak a kancellárt ismeri szegről-végről és persze Aenaet. Aki most későbbre halasztja a referálást és ha a báró nem ismerné szegről-végről Habrertust, azt gondolhatná, hogy milyen remek bürokratája van ezeknek a földeknek. Elhivatott és buzgó, bármi történjen, elvégzi a feladatát.
A lánnyal együtt mozdul, ahogy az etikett megköveteli és még a kézmozdulat sem tudja teljesen megállítani. Bár ahogy felállt, egy tiszteletteljes főhajtással vissza is ül miután kimondta.*
- Köszönöm, nagyasszony. *A meghívásra a kancellártól kölcsönzött megszólítással él, mivel Aenae már férjezett, így a kisasszony megszólítás valóban helytelen.
A vállára simuló kezet zavart arckifejezéssel veszi, mintha nem minden nap tenné a vállára egy birodalom úrnője a jobbját. Sárga pillantása előbb a lányra, majd a megszólított kancellár felé rebben szerénykedő mosollyal az elhangzottak alatt. A hála mikéntjének firtatása közben is néma marad. Nem illik félbeszakítani a Vashegy úrnőjét.*
- Ahogy óhatja, nagyasszony. *Biccent ültében arra, hogy ő maga is gondolkodjon el a saját jutalmán. Volnának ötletei, de félő, hogy a kancellár egyiket sem díjazná.
Ha pedig Aenae távozik a kancelláriáról, akkor felkel ültéből, hogy mély meghajlással búcsúzzon a lánytól. Nem kapkod, hogy maga válaszolja meg Habrertus kérdését a történteket illetően. A kancellár meglepettségét fürkészi, hátha elkap egy nem oda illő pillantást vagy gesztust, de csalódnia kell.
Habrertus hálálkodása őszintétlennek hat a számára, de ez csak azért lehet, mert nem kedveli a férfit.*
- Erre semmi szükség, kancellár úr. *Nem cifrázza túl a hála elutasítását, nehogy szagot fogjon a másik.
Megvárja, míg Aenae esetleg válaszol Habrertus történteket firtató kérdésére, majd amikor a lány távozott, fejet hajt a férfi előtt és már indul is kifelé az ajtón. A szolgák bizonyára elvezetik majd a szobájához. Ám még mielőtt becsukódna mögötte az ajtó, mintha csak akkor jutna eszébe, visszafordul a jó kancellár felé.*
- Bocsásson meg még egy szóra, Habrertus. *Veszi közvetlenebb hangnemre a stílust.*
- Nemrég levelet küldött hozzám és én nem válaszoltam azon nyomban, de remélem, megérti a történtek tükrében. Engedje meg, hogy most személyesen is bocsánatot kérjek és hadd adjak át önnek egy ajándékot. *Mosolyodik el barátságosan, várva a kancellár válaszát.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:16:27
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl//
//Hubin innen//
*Muszáj volt feltennie a kérdést a Vashegy ügyeit illetően. Egyes rosszindulatú és még rosszabbul informált egyének állítólag azt rebesgetik, hogy a jó kancellár semmit nem csinál, csak élvezi a kényelmes életet és nagyobb figyelmet szentel tégelye tartalmának pótlására, mint arra, hogy a Vashegy környékén rendben menjenek a dolgok. Mindez természetesen alaptalan pletyka, aljas rágalom, de a látszatra is adni kell. Helyeslően bólint amikor Aenae későbbre várja a beszámolóját és ahogy a lány felkel, úgy mozdul ő is, hogy talpra kecmeregjen, de a mozdulatot megakasztja a kézmozdulat. Túlzás lenne azt állítani, hogy el van ragadtatva a közös vacsora gondolatától, de az is megvan, hogy vannak az életben ennél lényegesen kellemetlenebb dolgok is. Ennek megfelelően öröm ömlik el az arcán, mint a kutyáén amelyik csak kettőt kölykezett.*
- Pompás gondolat.
*Tapsol kettőt és a besiető szolgának meghagyja, hogy haladéktalanul készítsék elő a Vashegy úrnőjének lakrészét, vessék meg az ágyat és forró fürdőről is gondoskodjanak.*
- Továbbá a nagytiszteletű báró úr megbecsült vendégünk. *folytatja az imént megkezdettet a szolgálónak* Elvárom, hogy mindenki kitüntetett figyelemmel legyen iránta. Ennek megfelelően legkényelmesebb vendégszobánkat kapja, kívánságait késedelem nélkül teljesítsétek.
*Sajnálatos módon a vendégszobák, Aenae lakosztályától eltérően, az erőd másik szárnyában kaptak helyet, de ezt olyan apró és lényegtelen dolognak tartja, hogy szót sem veszteget rá. Miután ismét hármasban maradnak, megtörténik, hogy Hubi egy újabb ó-val fejezi ki csodálkozását.*
- Hogyan? Az istenekre, hát mi történt?
*Csak nem az, hogy Doráék megpróbálkoztak valamivel, de kudarcot vallottak. Akkor csak nem cseverésznének ilyen kedélyesen. A báróból még csak-csak kinézne ilyen színlelést, de a lány tharg. Aligha tudna így uralkodnia a dühén. Ez a gondolat megnyugtatja kicsit, de rögtön eszébe ötlik, hogy egyszer már alábecsülte Kagan lányát és ezt a hibát nem akarja ismét elkövetni. Mivel azonban mást most nem tehet, jól színlelt derűvel rázza meg a fejét.*
- Bocsáss meg, úrnőm, hogy csak kérdezek mikor magad mondtad, hogy fáradt vagy, de ez a hír igen felzaklatott. Most csak annyit engedj meg, hogy a Vashegy népe és természetesen a magam nevében *ültében meghajol Cha'yss felé* kifejezzem őszinte és soha el nem múló hálámat a báró úrnak nemes tettéért. A Vashegy nem felejt semmit. Sem jót, sem rosszat. És ahogy mondani szokták, a jó jutalma nem maradhat el.
*ez utóbbi mondat már annak szól, hogy Aenae kívánsága szerint meg kell jutalmazni az artheniorit. Biztos benne, hogy hangzatos címekkel már tele a bárói padlás és az sem nyerné el Cha'yss maradéktalan tetszését, ha szerez egy kobzost aki balladát kerít hősi tette köré. A birtok gondolatától azonban elsőre berzenkedik. A második gondolat viszont már nem a felzaklatott, hanem a gyakorlatias kancelláré. Hiszen bármikor hasznos lehet, ha van a Vashegyen érdekeltsége egy tapasztalt, elismert és bizonyára befolyással rendelkező kereskedőnek. Hubi pedig rég megtanulta, hogy az érdeket a személyes érzelmek elé helyezni igen gyakran kifizetődő. Most pedig, hogy Aenae berekeszti a beszélgetést, csak feláll a székéből.*
- Köszönöm megtisztelő meghívásod a vacsorára, türelmetlenül várom az estét! *meghajtja magát Cha'yss felé is* Báró uram...
*Amikor pedig magára marad, pár pillanatig még az iménti mosollyal nézi a csukott ajtót, aztán ez egy szemvillanás alatt foszlik le róla és bizony egy nagyon aggodalmas és nyugtalan Habrertus-t láthatnak a Radkraal falai. A boroskancsóért nyúl, tölt magának egy fél pohárkával és olyat tesz, mint soha. A kitűnő évjáratú, már-már műalkotásként értékelhető bort egy hajtásra gurítja le.*
- Most légy okos, Habrertus...
*Morog maga elé és mivel az ital nem nyugtatta meg, pipára gyújt. Ez már valamelyest csillapítja idegeit, de azért türelmetlenül sétál fel és alá pár lépést és arra gondol, hogy mielőbb beszélnie kell Doráékkal. Milyen szép is volna, ha nem kéne levélváltásra hagyatkoznia. Esetleg elgondolkodhatna egy olyan találmányon, aminek az lenne a lényege, hogy belebeszél egy kis dobozkába, és hangja valamiféle varázslatos hullámok szárnyán jut el egy másik dobozkához, akár Lanawin átelllenes pontján és ott visszhangzik Dora fülébe. Akár kivitelezhető ez, akár nem, egyelőre kénytelen a papirosra hagyatkozni.
"Kedvesem!
Késedelem nélkül beszélnünk kell. Levelem kézhezvétele után azonnal térjetek vissza a Vashegyre, attól függetlenül, hogy mit végeztetek Artheniorban.
A te Habrertus-od"
A levelet átadja egy szolgának, meghagyva, hogy a leggyorsabb lovas vigye Artheniorba a segédjének, akit a volt Kósza Pintyben keressenek, vagy ha ott nincs, bizonyára ott tudnak róla, hogy merre lehet. Ezután még áll egy ideig asztala mögött, ökleivel annak lapjára támaszkodva, de végül visszavonul, hogy felfrissítse magát a vacsora előtt.*
//Hubin innen//
*Muszáj volt feltennie a kérdést a Vashegy ügyeit illetően. Egyes rosszindulatú és még rosszabbul informált egyének állítólag azt rebesgetik, hogy a jó kancellár semmit nem csinál, csak élvezi a kényelmes életet és nagyobb figyelmet szentel tégelye tartalmának pótlására, mint arra, hogy a Vashegy környékén rendben menjenek a dolgok. Mindez természetesen alaptalan pletyka, aljas rágalom, de a látszatra is adni kell. Helyeslően bólint amikor Aenae későbbre várja a beszámolóját és ahogy a lány felkel, úgy mozdul ő is, hogy talpra kecmeregjen, de a mozdulatot megakasztja a kézmozdulat. Túlzás lenne azt állítani, hogy el van ragadtatva a közös vacsora gondolatától, de az is megvan, hogy vannak az életben ennél lényegesen kellemetlenebb dolgok is. Ennek megfelelően öröm ömlik el az arcán, mint a kutyáén amelyik csak kettőt kölykezett.*
- Pompás gondolat.
*Tapsol kettőt és a besiető szolgának meghagyja, hogy haladéktalanul készítsék elő a Vashegy úrnőjének lakrészét, vessék meg az ágyat és forró fürdőről is gondoskodjanak.*
- Továbbá a nagytiszteletű báró úr megbecsült vendégünk. *folytatja az imént megkezdettet a szolgálónak* Elvárom, hogy mindenki kitüntetett figyelemmel legyen iránta. Ennek megfelelően legkényelmesebb vendégszobánkat kapja, kívánságait késedelem nélkül teljesítsétek.
*Sajnálatos módon a vendégszobák, Aenae lakosztályától eltérően, az erőd másik szárnyában kaptak helyet, de ezt olyan apró és lényegtelen dolognak tartja, hogy szót sem veszteget rá. Miután ismét hármasban maradnak, megtörténik, hogy Hubi egy újabb ó-val fejezi ki csodálkozását.*
- Hogyan? Az istenekre, hát mi történt?
*Csak nem az, hogy Doráék megpróbálkoztak valamivel, de kudarcot vallottak. Akkor csak nem cseverésznének ilyen kedélyesen. A báróból még csak-csak kinézne ilyen színlelést, de a lány tharg. Aligha tudna így uralkodnia a dühén. Ez a gondolat megnyugtatja kicsit, de rögtön eszébe ötlik, hogy egyszer már alábecsülte Kagan lányát és ezt a hibát nem akarja ismét elkövetni. Mivel azonban mást most nem tehet, jól színlelt derűvel rázza meg a fejét.*
- Bocsáss meg, úrnőm, hogy csak kérdezek mikor magad mondtad, hogy fáradt vagy, de ez a hír igen felzaklatott. Most csak annyit engedj meg, hogy a Vashegy népe és természetesen a magam nevében *ültében meghajol Cha'yss felé* kifejezzem őszinte és soha el nem múló hálámat a báró úrnak nemes tettéért. A Vashegy nem felejt semmit. Sem jót, sem rosszat. És ahogy mondani szokták, a jó jutalma nem maradhat el.
*ez utóbbi mondat már annak szól, hogy Aenae kívánsága szerint meg kell jutalmazni az artheniorit. Biztos benne, hogy hangzatos címekkel már tele a bárói padlás és az sem nyerné el Cha'yss maradéktalan tetszését, ha szerez egy kobzost aki balladát kerít hősi tette köré. A birtok gondolatától azonban elsőre berzenkedik. A második gondolat viszont már nem a felzaklatott, hanem a gyakorlatias kancelláré. Hiszen bármikor hasznos lehet, ha van a Vashegyen érdekeltsége egy tapasztalt, elismert és bizonyára befolyással rendelkező kereskedőnek. Hubi pedig rég megtanulta, hogy az érdeket a személyes érzelmek elé helyezni igen gyakran kifizetődő. Most pedig, hogy Aenae berekeszti a beszélgetést, csak feláll a székéből.*
- Köszönöm megtisztelő meghívásod a vacsorára, türelmetlenül várom az estét! *meghajtja magát Cha'yss felé is* Báró uram...
*Amikor pedig magára marad, pár pillanatig még az iménti mosollyal nézi a csukott ajtót, aztán ez egy szemvillanás alatt foszlik le róla és bizony egy nagyon aggodalmas és nyugtalan Habrertus-t láthatnak a Radkraal falai. A boroskancsóért nyúl, tölt magának egy fél pohárkával és olyat tesz, mint soha. A kitűnő évjáratú, már-már műalkotásként értékelhető bort egy hajtásra gurítja le.*
- Most légy okos, Habrertus...
*Morog maga elé és mivel az ital nem nyugtatta meg, pipára gyújt. Ez már valamelyest csillapítja idegeit, de azért türelmetlenül sétál fel és alá pár lépést és arra gondol, hogy mielőbb beszélnie kell Doráékkal. Milyen szép is volna, ha nem kéne levélváltásra hagyatkoznia. Esetleg elgondolkodhatna egy olyan találmányon, aminek az lenne a lényege, hogy belebeszél egy kis dobozkába, és hangja valamiféle varázslatos hullámok szárnyán jut el egy másik dobozkához, akár Lanawin átelllenes pontján és ott visszhangzik Dora fülébe. Akár kivitelezhető ez, akár nem, egyelőre kénytelen a papirosra hagyatkozni.
"Kedvesem!
Késedelem nélkül beszélnünk kell. Levelem kézhezvétele után azonnal térjetek vissza a Vashegyre, attól függetlenül, hogy mit végeztetek Artheniorban.
A te Habrertus-od"
A levelet átadja egy szolgának, meghagyva, hogy a leggyorsabb lovas vigye Artheniorba a segédjének, akit a volt Kósza Pintyben keressenek, vagy ha ott nincs, bizonyára ott tudnak róla, hogy merre lehet. Ezután még áll egy ideig asztala mögött, ökleivel annak lapjára támaszkodva, de végül visszavonul, hogy felfrissítse magát a vacsora előtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481