Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-16 09:45:21
Üzenet elküldve: 2022-05-16 09:45:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Habrertus, a jóságos." Egyértelmű, hogy szobra talapzatára - mely már régen kijár neki - e szavak lesznek felvésve. Ezzel Yeza is egyetérthet, hiszen a váratlan kegy okozta boldogság egészen elgyengítette, térdre rogy az ajtó előtt. Ezt Hubi meleg mosollyal veszi tudomásul. Lám, ilyen apróság is milyen boldoggá tehet másokat, ez pedig számára is kellemes érzés. E kellemes érzés fokozható lenne, ha Yeza nem háttal lenne neki. Mint azt Hubi már megállapította, a vörös eszes teremtés és a jelek szerint mostanra azt is megtanulta, hogy merre hány lépés. Minden bizonnyal így lehet, hiszen felkel, bekulcsolja az ajtót, majd a jó kancellár elő lépve ismét térdre ereszkedik. Így sajnos nem láthatja, hogy Hubi szája konkrétan a füléig szalad. Lepillantva láthatja, hogy Yeza már a derékszíj csatjával ügyködik, és mivel előzékeny és segítőkész, kezeit összekulcsolja a háta mögött, hogy ne legyen akadály. Természetesen akad valaki, aki nem maradéktalanul a boldog az események ilyetén alakulásával. Jágó rekedt rikácsolással reppen el a válláról. Az íróasztal előtt ér talajt és megrettent totyogással igyekszik bebújni a bútordarab alá. Sajnos nemcsak a madár, hanem Hubi is hajlamos túlgondolni a dolgokat. Most például az jut eszébe, hogy talán ez is csak egy újabb trükk. Azt már tudja, hogy Yeza meglehetősen lazán kezelte a fegyverviselésre vonatkozó vashegyi szabályokat és mi van, ha öltözéke alatt rejteget még néhány kisebb pengét? Akkor szegény kancellár szorult helyzetbe juthat. Nem harcos alkat, előfordulhat, hogy a vörös fölébe kerekedik és nem úgy, ahogy szeretné. Mire segítségért kiáltana, mire az megérkezhetne neki már vége is lehet. Megér ez ennyit? Szerencsére hamar eszébe jut a megoldás. Ha Yeza nem visel ruhát, e kérdésre is fény derül. Odavakkanthatná Yezának, hogy "Vetkőzz!" de Hubi úriember, mint az közismert. Tehát megakasztva a lány ügykezelését odaguggol elé. Kezeit a vörös vállaira teszi, kicsit eljátszadozik a ruha anyagával. Aztán jobbjával megemeli Yeza állát.*
- Kedvesem, hát miféle alaknak tartasz engem?
*Szelíden korholó, jókedvű a hangja, ezt a kérdést Yeza nem érezheti úgy, hogy Hubi meg van bántva. Tulajdonképpen nem is akarja rejtegetni az elégedettségét. A vörös pontosan azt teszi amit elvár tőle, lehetne ennél jobb. Lehetne. Ha nem lenne üres a tégelye. De hát az. Hubi fejében átvillan a gondolat, hogy elszalaszthatja az egyik szolgát a konyhára némi zsírért, de ezt még saját magára nézve is megalázónak találja. Meg aztán jóságos is, mint az szintén közismert. Tehát felegyenesedik és húzza magával Yezát is.*
- Tudom, hogy kiengesztelni igyekszel és ezt nagyra értékelem.
*Majdnem hozzáteszi, hogy erre még lesz idő bőven, de nem akar túlzásokba esni.*
- Számomra az is elégtétel, ha szép kézírásod élvezhetem majd. *kis mosoly* És a társaságod. Különben sem kívánom megváratni a báró urat aki megkért, hogy küldjelek utána.
*Elsimít egy ráncot a ruha vállán.*
- A lovaknál vár téged.
*Mosolyogva bólint egyet, jelezve, hogy Yeza mehet ha akar. Aztán megcsikordul a foga. Jágó negédes beszéd alatt kihasználta az alkalmat és az íróasztal alatt a bútordarabot tanulmányozta. Úgy látszik, hogy asztalos mellett is papagájkodott egy ideig.*
- Puhafa. *jegyzi meg az asztal anyagát tanulmányozva, majd észrevéve egy kis vájatot rajta, amit egy bogár hagyhatott maga után, hozzáteszi* Szú.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Habrertus, a jóságos." Egyértelmű, hogy szobra talapzatára - mely már régen kijár neki - e szavak lesznek felvésve. Ezzel Yeza is egyetérthet, hiszen a váratlan kegy okozta boldogság egészen elgyengítette, térdre rogy az ajtó előtt. Ezt Hubi meleg mosollyal veszi tudomásul. Lám, ilyen apróság is milyen boldoggá tehet másokat, ez pedig számára is kellemes érzés. E kellemes érzés fokozható lenne, ha Yeza nem háttal lenne neki. Mint azt Hubi már megállapította, a vörös eszes teremtés és a jelek szerint mostanra azt is megtanulta, hogy merre hány lépés. Minden bizonnyal így lehet, hiszen felkel, bekulcsolja az ajtót, majd a jó kancellár elő lépve ismét térdre ereszkedik. Így sajnos nem láthatja, hogy Hubi szája konkrétan a füléig szalad. Lepillantva láthatja, hogy Yeza már a derékszíj csatjával ügyködik, és mivel előzékeny és segítőkész, kezeit összekulcsolja a háta mögött, hogy ne legyen akadály. Természetesen akad valaki, aki nem maradéktalanul a boldog az események ilyetén alakulásával. Jágó rekedt rikácsolással reppen el a válláról. Az íróasztal előtt ér talajt és megrettent totyogással igyekszik bebújni a bútordarab alá. Sajnos nemcsak a madár, hanem Hubi is hajlamos túlgondolni a dolgokat. Most például az jut eszébe, hogy talán ez is csak egy újabb trükk. Azt már tudja, hogy Yeza meglehetősen lazán kezelte a fegyverviselésre vonatkozó vashegyi szabályokat és mi van, ha öltözéke alatt rejteget még néhány kisebb pengét? Akkor szegény kancellár szorult helyzetbe juthat. Nem harcos alkat, előfordulhat, hogy a vörös fölébe kerekedik és nem úgy, ahogy szeretné. Mire segítségért kiáltana, mire az megérkezhetne neki már vége is lehet. Megér ez ennyit? Szerencsére hamar eszébe jut a megoldás. Ha Yeza nem visel ruhát, e kérdésre is fény derül. Odavakkanthatná Yezának, hogy "Vetkőzz!" de Hubi úriember, mint az közismert. Tehát megakasztva a lány ügykezelését odaguggol elé. Kezeit a vörös vállaira teszi, kicsit eljátszadozik a ruha anyagával. Aztán jobbjával megemeli Yeza állát.*
- Kedvesem, hát miféle alaknak tartasz engem?
*Szelíden korholó, jókedvű a hangja, ezt a kérdést Yeza nem érezheti úgy, hogy Hubi meg van bántva. Tulajdonképpen nem is akarja rejtegetni az elégedettségét. A vörös pontosan azt teszi amit elvár tőle, lehetne ennél jobb. Lehetne. Ha nem lenne üres a tégelye. De hát az. Hubi fejében átvillan a gondolat, hogy elszalaszthatja az egyik szolgát a konyhára némi zsírért, de ezt még saját magára nézve is megalázónak találja. Meg aztán jóságos is, mint az szintén közismert. Tehát felegyenesedik és húzza magával Yezát is.*
- Tudom, hogy kiengesztelni igyekszel és ezt nagyra értékelem.
*Majdnem hozzáteszi, hogy erre még lesz idő bőven, de nem akar túlzásokba esni.*
- Számomra az is elégtétel, ha szép kézírásod élvezhetem majd. *kis mosoly* És a társaságod. Különben sem kívánom megváratni a báró urat aki megkért, hogy küldjelek utána.
*Elsimít egy ráncot a ruha vállán.*
- A lovaknál vár téged.
*Mosolyogva bólint egyet, jelezve, hogy Yeza mehet ha akar. Aztán megcsikordul a foga. Jágó negédes beszéd alatt kihasználta az alkalmat és az íróasztal alatt a bútordarabot tanulmányozta. Úgy látszik, hogy asztalos mellett is papagájkodott egy ideig.*
- Puhafa. *jegyzi meg az asztal anyagát tanulmányozva, majd észrevéve egy kis vájatot rajta, amit egy bogár hagyhatott maga után, hozzáteszi* Szú.
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-16 05:50:42
Üzenet elküldve: 2022-05-16 05:50:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az a két szó lassú kézzel metszi el a torkát. Hát ennyi. A reményeit menthetetlenül kicsavarja a kezéből a kancellári szigor, amit nem vett elég komolyan, s most a legnagyobb árat fizeti érte. Dermedt kétségbeesés fogja marokra a szívét, ami miatt még odáig se jut el, hogy kigondolja, hogyan tovább. Ha nem szól az egészről a Bárónak, ha elég gyorsan távoznak, az éj leple alatt talán meglóghatna a birtokról. Mire menne vele? Ennek firtatásáig már végképp nem ér el. A kegyelem utána nyúl és visszahúzza az életbe.
Igyekezett erősnek mutatkozni. Tartani magát, amíg megfordul és méltósággal viselni a megsemmisítő penitenciát, de most, hogy elveszik a torkáról azt a láthatatlan pengét, a lába megrogy, ujjai erőtlenül csúsznak le a kilincsről, és ő úgy rogy az ajtó elé, hogy nem is próbálja takargatni mekkora vesztenivalóval hazardírozott ily felelőtlenül.
Megtehetné, hogy összekaparja magát és olyan gyorsan távozik a Kancellár színe elől, ahogy csak lehetséges, de túl nagyot hibázott, hogy ennyivel kellően elsimítsa. Ez a gyakorolt kegy arrogánsan nagylelkű és emellett még véletlenül sem teszi meg neki azt a szívességet, hogy a korábbi felhorkanás kiutasító lezárását elismételje. Ez a csend választ vár.
Amikor felpillant a Kancellárra, sokat megadna érte, hogy legalább annyit megtegyen, amiért ott a Kalmárban a ruháival fizetett. Egy némán utasító pillantás az elvárásokat leszögezendő. Ám az elhangzottaknál vége szakadt a kegynek. A kényszer nem ad kibúvót a wegtoreni önérzetnek. Magától kell felajánlást tennie.
Ismételten sikerült magát sokkal rosszabb helyzetbe hoznia, mint ahogy ez az egész játszma eleve indult. Ez már-már Yeza védjegye. Talán ideje lenne felmérnie, hogy nem bánik olyan ügyesen a szálakkal, mint hiszi és ehhez mért óvatosságot tanulnia. Ha az erőfeszítéseinek javát nem arra kéne fordítania, hogy a hibáit elsimítsa, meglehet, már ő is kijárta volna magának a wegtoreni nemesi címet. De Yeza az Yeza. Ha elnövi az ifjú kor virtusát. Ki tudja... Bár, ha így folytatja, meglehet, sose derül ki. Viszont az elsimításban épp emiatt már igen nagy gyakorlatot szerzett, a Kancellárnál pedig nem is kell nagyon töprengenie ennek mikéntjén.
Felkel és szemérmes kis mozdulattal fordítja rá a kulcsot a zárban, aztán megteszi azt a néhány lépésnyi távolságot, hogy aztán újból térdre ereszkedjen a férfi előtt. Szó nélkül bontja ki az övét és ha a másik le nem inti, nekilát, hogy méltó módon fejezze ki háláját a Méltóságos Úr előtt. Ért hozzá. Nem is csak úgy egyszerűen jó benne. Határozottan ért hozzá, ez tagadhatatlan.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.16 05:52:13
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Az a két szó lassú kézzel metszi el a torkát. Hát ennyi. A reményeit menthetetlenül kicsavarja a kezéből a kancellári szigor, amit nem vett elég komolyan, s most a legnagyobb árat fizeti érte. Dermedt kétségbeesés fogja marokra a szívét, ami miatt még odáig se jut el, hogy kigondolja, hogyan tovább. Ha nem szól az egészről a Bárónak, ha elég gyorsan távoznak, az éj leple alatt talán meglóghatna a birtokról. Mire menne vele? Ennek firtatásáig már végképp nem ér el. A kegyelem utána nyúl és visszahúzza az életbe.
Igyekezett erősnek mutatkozni. Tartani magát, amíg megfordul és méltósággal viselni a megsemmisítő penitenciát, de most, hogy elveszik a torkáról azt a láthatatlan pengét, a lába megrogy, ujjai erőtlenül csúsznak le a kilincsről, és ő úgy rogy az ajtó elé, hogy nem is próbálja takargatni mekkora vesztenivalóval hazardírozott ily felelőtlenül.
Megtehetné, hogy összekaparja magát és olyan gyorsan távozik a Kancellár színe elől, ahogy csak lehetséges, de túl nagyot hibázott, hogy ennyivel kellően elsimítsa. Ez a gyakorolt kegy arrogánsan nagylelkű és emellett még véletlenül sem teszi meg neki azt a szívességet, hogy a korábbi felhorkanás kiutasító lezárását elismételje. Ez a csend választ vár.
Amikor felpillant a Kancellárra, sokat megadna érte, hogy legalább annyit megtegyen, amiért ott a Kalmárban a ruháival fizetett. Egy némán utasító pillantás az elvárásokat leszögezendő. Ám az elhangzottaknál vége szakadt a kegynek. A kényszer nem ad kibúvót a wegtoreni önérzetnek. Magától kell felajánlást tennie.
Ismételten sikerült magát sokkal rosszabb helyzetbe hoznia, mint ahogy ez az egész játszma eleve indult. Ez már-már Yeza védjegye. Talán ideje lenne felmérnie, hogy nem bánik olyan ügyesen a szálakkal, mint hiszi és ehhez mért óvatosságot tanulnia. Ha az erőfeszítéseinek javát nem arra kéne fordítania, hogy a hibáit elsimítsa, meglehet, már ő is kijárta volna magának a wegtoreni nemesi címet. De Yeza az Yeza. Ha elnövi az ifjú kor virtusát. Ki tudja... Bár, ha így folytatja, meglehet, sose derül ki. Viszont az elsimításban épp emiatt már igen nagy gyakorlatot szerzett, a Kancellárnál pedig nem is kell nagyon töprengenie ennek mikéntjén.
Felkel és szemérmes kis mozdulattal fordítja rá a kulcsot a zárban, aztán megteszi azt a néhány lépésnyi távolságot, hogy aztán újból térdre ereszkedjen a férfi előtt. Szó nélkül bontja ki az övét és ha a másik le nem inti, nekilát, hogy méltó módon fejezze ki háláját a Méltóságos Úr előtt. Ért hozzá. Nem is csak úgy egyszerűen jó benne. Határozottan ért hozzá, ez tagadhatatlan.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.16 05:52:13
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 22:24:53
Üzenet elküldve: 2022-05-15 22:24:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Magától értetődik, hogy Hubinak esze ágában sincs lemondani arról amivel a báróval megegyezett. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy Yeza ügyeskedése sem maradhat megtorlás nélkül. Az ellentmondás feloldását Hubi abban képzeli el, hogy a báróval megbeszéli a dolgot, esetleg egy komolyabb ármérséklést is kiköt magának azért, hogy lenyelje a sértést, és nyomatékosan felhívja Cha'yss figyelmét arra, hogy a vöröshöz hasonlók nem tesznek jót az üzletnek, üdvös lenne megválnia tőle. Hubi logikája szerint így a kancellári kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Egyelőre azonban csak a fülcimpái kezdenek olyan színt felvenni, mint a lány haja. Yeza szavait a palotáról, meg a kincstárról elsőre arcpirító szemtelenségként veszi. Még a vörösnek áll feljebb és orcátlan célzásokat enged meg magának. De hamar nyilvánvalónak látszik, hogy ezt ő értette félre. Yeza okosabb ennél. Abból is látszik, hogy rögtön olyan hangot üt meg, amilyet a kancellár elvár, de főleg abból ahogy a kiutasításra reagál. Alkalmat ad Hubinak arra, hogy meggondolhassa magát, mégpedig úgy, hogy méltóságán ne essék csorba és az egészet valami kivételes kegyként tálalhassa. Most nagyon kell uralkodnia magán, hogy ne biggyessze le szájszéleit elismerőn. A másik okos húzásait akkor is értékelni kell, ha történetesen a másik oldalon áll és jelen pillanatban egy kanál vízben meg tudná fojtani. Bár az idő rövidke, Hubi számára hosszúnak tűnik amíg viaskodik magában. Legyen elnéző? Vajon nem pont ezt a célt szolgálta az egész komédia? Tényleg megsértették, vagy szándékosan reagálta túl? Mintha két hang kiabálna versenyt az elméjében. Az egyik azt süvölti, hogy a leckét megkapta, ez észre téríti és nem próbálja a későbbiekben kijátszani Hubit. Ha megbocsátó lesz, úgy esetleg nemcsak azért múlatja majd vele az időt, mert ezt kell tennie, hanem kedve is lesz hozzá. Furcsa mód ez is számít valahol a jó kancellárnak. Az másik viszont azt üvölti, hogy a vörös végre megkapja amit érdemel. Ha valóban olyan ügyes lenne, mint hiszi magáról már rég falhoz állította volna Hubit. Az újabb esélyt viszont csak arra használná, hogy még óvatosabb, ravaszabb legyen és el fog jönni a pillanat amikor Hubi fogja magát ama testrész rossz végén találni. Ezt nem szabad megvárni, a kancellárnak mielőbb meg kell szabadulni ettől a veszedelemtől. Úgy, hogy azt Yeza is megemlegesse. Arról nem is beszélve, hogy volt már elnéző és mi a hála? Így aztán nem is szól egy szót sem, mereven, pislogás nélkül néz Yezára. Végül a lány megfordul, indulni készül. Ezzel pedig Hubinak alkalma nyílik egy újabb érvet szemügyre venni. Yeza fenekét, történetesen. A kancellár kéjencségéről szóló mendemondák igazak, Hubi akaratlanul nyel is egyet a vonzó formákat látva, de ez még édeskevés lenne döntése megmásításához. Hiszen ha végképp nem bírna magával, hát elutazik a kikötőbe és a Sellőházban pár aranyért kap hasonlót. De az is megvan, hogy Hubi bár számító, fondorlatos alak, alapvetően nem gonosz.*
- Közöld vele. *bólint Yeza hátának amikor a lány a kilincsre teszi a kezét* Közöld, hogy várom megtisztelő válaszát az árajánlatot illetően, továbbá az időpontot amikorra a Radkraalt elő kell készíteni a munkálatok megkezdéséhez. Valamint kérjelek kell, hogy ne hagyd el a Vashegyet anélkül, hogy nekem szólnál róla. Hiszen segítségedre bármikor szükségem lehet.
*Hümmög egyet.*
- És Laor "úrnak" sem teszek említést bizonyos jelzőkről.
*Most pedig jöhet a hála. Abban Hubi egyáltalán nem biztos, hogy jól döntött, de abban igen, hogy ha Yeza hálája továbbra is visszafogott marad, istenuccse felképeli.*
*Magától értetődik, hogy Hubinak esze ágában sincs lemondani arról amivel a báróval megegyezett. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy Yeza ügyeskedése sem maradhat megtorlás nélkül. Az ellentmondás feloldását Hubi abban képzeli el, hogy a báróval megbeszéli a dolgot, esetleg egy komolyabb ármérséklést is kiköt magának azért, hogy lenyelje a sértést, és nyomatékosan felhívja Cha'yss figyelmét arra, hogy a vöröshöz hasonlók nem tesznek jót az üzletnek, üdvös lenne megválnia tőle. Hubi logikája szerint így a kancellári kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Egyelőre azonban csak a fülcimpái kezdenek olyan színt felvenni, mint a lány haja. Yeza szavait a palotáról, meg a kincstárról elsőre arcpirító szemtelenségként veszi. Még a vörösnek áll feljebb és orcátlan célzásokat enged meg magának. De hamar nyilvánvalónak látszik, hogy ezt ő értette félre. Yeza okosabb ennél. Abból is látszik, hogy rögtön olyan hangot üt meg, amilyet a kancellár elvár, de főleg abból ahogy a kiutasításra reagál. Alkalmat ad Hubinak arra, hogy meggondolhassa magát, mégpedig úgy, hogy méltóságán ne essék csorba és az egészet valami kivételes kegyként tálalhassa. Most nagyon kell uralkodnia magán, hogy ne biggyessze le szájszéleit elismerőn. A másik okos húzásait akkor is értékelni kell, ha történetesen a másik oldalon áll és jelen pillanatban egy kanál vízben meg tudná fojtani. Bár az idő rövidke, Hubi számára hosszúnak tűnik amíg viaskodik magában. Legyen elnéző? Vajon nem pont ezt a célt szolgálta az egész komédia? Tényleg megsértették, vagy szándékosan reagálta túl? Mintha két hang kiabálna versenyt az elméjében. Az egyik azt süvölti, hogy a leckét megkapta, ez észre téríti és nem próbálja a későbbiekben kijátszani Hubit. Ha megbocsátó lesz, úgy esetleg nemcsak azért múlatja majd vele az időt, mert ezt kell tennie, hanem kedve is lesz hozzá. Furcsa mód ez is számít valahol a jó kancellárnak. Az másik viszont azt üvölti, hogy a vörös végre megkapja amit érdemel. Ha valóban olyan ügyes lenne, mint hiszi magáról már rég falhoz állította volna Hubit. Az újabb esélyt viszont csak arra használná, hogy még óvatosabb, ravaszabb legyen és el fog jönni a pillanat amikor Hubi fogja magát ama testrész rossz végén találni. Ezt nem szabad megvárni, a kancellárnak mielőbb meg kell szabadulni ettől a veszedelemtől. Úgy, hogy azt Yeza is megemlegesse. Arról nem is beszélve, hogy volt már elnéző és mi a hála? Így aztán nem is szól egy szót sem, mereven, pislogás nélkül néz Yezára. Végül a lány megfordul, indulni készül. Ezzel pedig Hubinak alkalma nyílik egy újabb érvet szemügyre venni. Yeza fenekét, történetesen. A kancellár kéjencségéről szóló mendemondák igazak, Hubi akaratlanul nyel is egyet a vonzó formákat látva, de ez még édeskevés lenne döntése megmásításához. Hiszen ha végképp nem bírna magával, hát elutazik a kikötőbe és a Sellőházban pár aranyért kap hasonlót. De az is megvan, hogy Hubi bár számító, fondorlatos alak, alapvetően nem gonosz.*
- Közöld vele. *bólint Yeza hátának amikor a lány a kilincsre teszi a kezét* Közöld, hogy várom megtisztelő válaszát az árajánlatot illetően, továbbá az időpontot amikorra a Radkraalt elő kell készíteni a munkálatok megkezdéséhez. Valamint kérjelek kell, hogy ne hagyd el a Vashegyet anélkül, hogy nekem szólnál róla. Hiszen segítségedre bármikor szükségem lehet.
*Hümmög egyet.*
- És Laor "úrnak" sem teszek említést bizonyos jelzőkről.
*Most pedig jöhet a hála. Abban Hubi egyáltalán nem biztos, hogy jól döntött, de abban igen, hogy ha Yeza hálája továbbra is visszafogott marad, istenuccse felképeli.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 21:44:23
Üzenet elküldve: 2022-05-15 21:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Nos, a Thargok Kancellárja egyike azoknak a kivételes embereknek, akik el tudják érni, hogy Yeza elhallgasson. Most már tudja, hogy nagyon elszámította magát. Újból és újból lépre megy a nyájas vén kéjenc szerepére. Hogy vén kéjenc, arról persze továbbra is meg van győződve, de a Kancellár korántsem olyan engedékeny és olyan nagylelkű, mint amilyennek mutatja magát. Mindennek megvan az ára nála és Yezának rá kell jönnie, hogy az Úr megkapja amit akar és ebben nem ismer tréfát.
Most értelmet nyer az a harminc arannyi összeg, amit korábban nem tudott értelmezni. Ha nem gyökerezne földbe a lába a félelemtől, még akár elismerően is hümmentene, elvégre nagyon úgy tűnik, hogy igen szép summára értékelték. Jó, valószínűleg nem csak őróla szólt ez a gáláns kedvezmény, de most nagyon úgy tűnik, hogy rajta fog elbukni. Így is nagy költséget ró a Váltója a Kereskedőházra. Ha egy ilyen üzlet miatta úszik el, azt már aligha bírná el a neki megelőlegezett bizalom. Neki vége. Sulim levadássza, mint egy elcsatangolt báránykát és... Nagyot nyel.
Felkavaróan kemény szavak és a mindig émelygősen kedélyes hangból kihallatszó indulat. Ez nem ugyanaz a félelem, mint amikor penge szorul a torka alá, de nincs sok különbség. Egy kósza pillanatra szikrát kap wegtoreni vére, s csak kevésen múlik, hogy vissza ne vágjon. A Kancellárnak is van vesztenivalója ezen a dolgon, de nem, akkorát nem mer kockáztatni, hogy ezt a húrt megpendítse.
Elrontotta. Az egészet. Nem mérte jól fel a helyzetét és talán eleve túl nagy falat volt ez neki. Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie. Sokkal... Másodszorra látja ma ezt a tekintetet a férfitól. Ezt a könyörtelen felsőbbséget, amely annyira hátborzongatóan elüt attól, amit általában mutat.*
- Már értem *szólal meg végül. Pillantása lenyűgözve figyeli a megkeményedő vonásokat, a szigortól karcossá váló tekintetet.* - Saját palotát szereztél a rettegett thargok fellegvárában. A kezedben tartod a Vashegy kincstárának kulcsát és igazgatod javaikat. Már értem hogyan. *Megemeli a kezét, nem érinti meg a finom anyagú zekét, csak leheletnyivel felette simítja a levegőt. Elvégre bálványokat szentségtörés lenne csak úgy megérinteni.*
- Félreértés volt. Ahogy Méltóságod mondta *szegi le végül a tekintetét alázatosan.* - Elcsigázott e hosszú nap, bizonyára ezért nem figyeltem eléggé Kegyelmed hangsúlyára. Az én vétkem *hajtja bűnbánón még lejjebb a fejét.* - És sokadszorra kérném méltatlanul megbocsátó kegyed. Ha úgy kívánod, hát indulok és közlöm *meg kell nedvesítenie az ajkát. Csoda, hogy idáig nem csuklott el a hangja. Mintha a saját halálos ítéletét kellene visszaolvasnia.* - És közlöm a Báró Úrral Méltóságod döntését.
*Megfordul és míg keze a kilincsre kúszik, az összes létező istenséghez elmormol magában egy fohászt, hogy a Kancellár állítsa meg. Kemény lecke volt, igen, megértette, de nem lehet így vége. Mindennek.*
*Nos, a Thargok Kancellárja egyike azoknak a kivételes embereknek, akik el tudják érni, hogy Yeza elhallgasson. Most már tudja, hogy nagyon elszámította magát. Újból és újból lépre megy a nyájas vén kéjenc szerepére. Hogy vén kéjenc, arról persze továbbra is meg van győződve, de a Kancellár korántsem olyan engedékeny és olyan nagylelkű, mint amilyennek mutatja magát. Mindennek megvan az ára nála és Yezának rá kell jönnie, hogy az Úr megkapja amit akar és ebben nem ismer tréfát.
Most értelmet nyer az a harminc arannyi összeg, amit korábban nem tudott értelmezni. Ha nem gyökerezne földbe a lába a félelemtől, még akár elismerően is hümmentene, elvégre nagyon úgy tűnik, hogy igen szép summára értékelték. Jó, valószínűleg nem csak őróla szólt ez a gáláns kedvezmény, de most nagyon úgy tűnik, hogy rajta fog elbukni. Így is nagy költséget ró a Váltója a Kereskedőházra. Ha egy ilyen üzlet miatta úszik el, azt már aligha bírná el a neki megelőlegezett bizalom. Neki vége. Sulim levadássza, mint egy elcsatangolt báránykát és... Nagyot nyel.
Felkavaróan kemény szavak és a mindig émelygősen kedélyes hangból kihallatszó indulat. Ez nem ugyanaz a félelem, mint amikor penge szorul a torka alá, de nincs sok különbség. Egy kósza pillanatra szikrát kap wegtoreni vére, s csak kevésen múlik, hogy vissza ne vágjon. A Kancellárnak is van vesztenivalója ezen a dolgon, de nem, akkorát nem mer kockáztatni, hogy ezt a húrt megpendítse.
Elrontotta. Az egészet. Nem mérte jól fel a helyzetét és talán eleve túl nagy falat volt ez neki. Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie. Sokkal... Másodszorra látja ma ezt a tekintetet a férfitól. Ezt a könyörtelen felsőbbséget, amely annyira hátborzongatóan elüt attól, amit általában mutat.*
- Már értem *szólal meg végül. Pillantása lenyűgözve figyeli a megkeményedő vonásokat, a szigortól karcossá váló tekintetet.* - Saját palotát szereztél a rettegett thargok fellegvárában. A kezedben tartod a Vashegy kincstárának kulcsát és igazgatod javaikat. Már értem hogyan. *Megemeli a kezét, nem érinti meg a finom anyagú zekét, csak leheletnyivel felette simítja a levegőt. Elvégre bálványokat szentségtörés lenne csak úgy megérinteni.*
- Félreértés volt. Ahogy Méltóságod mondta *szegi le végül a tekintetét alázatosan.* - Elcsigázott e hosszú nap, bizonyára ezért nem figyeltem eléggé Kegyelmed hangsúlyára. Az én vétkem *hajtja bűnbánón még lejjebb a fejét.* - És sokadszorra kérném méltatlanul megbocsátó kegyed. Ha úgy kívánod, hát indulok és közlöm *meg kell nedvesítenie az ajkát. Csoda, hogy idáig nem csuklott el a hangja. Mintha a saját halálos ítéletét kellene visszaolvasnia.* - És közlöm a Báró Úrral Méltóságod döntését.
*Megfordul és míg keze a kilincsre kúszik, az összes létező istenséghez elmormol magában egy fohászt, hogy a Kancellár állítsa meg. Kemény lecke volt, igen, megértette, de nem lehet így vége. Mindennek.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 20:09:10
Üzenet elküldve: 2022-05-15 20:09:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Úgy tűnik, hogy ez nem Hubi napja. Már másodjára áll teljesen értetlenül az események előtt, és ez módfelett zavarja. Most például az történik, hogy a vörös - mit szépítsük? - beront hozzá. Már ez is felháborító, de a kancellár az imént kötött előnyös megállapodás hatására jó hangulatban van, nem akad fenn rajta. Ezután Yeza valóban szívhez szóló hangon kéri a segítségét, és Hubi talán még akkor is kész lett volna teljesíteni a kérését ha nem remélne semmit viszonzásként. Elvégre nem gonosz ember ő. Hát nagylelkűen hozzájárul ahhoz, hogy Yeza mellette maradhasson és hajlandó pártfogásába venni a nagyasszonnyal és ágymelegítőjével szemben. Talán mondani sem kell, hogy miféle kockázatot vállal ezzel. Most pedig Yeza képletesen sarkon fordul és ahelyett, hogy háláját méltóképpen kifejezné, egészen más elképzelésekkel áll elő. Hubi pedig csak néz mint a moziban, mely műintézmény feltalálása egyelőre várat magára Lanawinen. Talán ha Hubinak lesz egy kis ideje. Aztán elmosolyodik.*
- Félek, hogy nem fogalmaztam pontosan, kedvesem. Így fordulhatott elő, hogy félreértettél. Elnézésed kérem! Figyelmetlenségem okán úgy érthetted, hogy azt kérdezem: volna-e kedved elkísérni a nagyasszonyhoz? Amit mondtam az nem kérdés volt, és nem a véleményed kértem ki.
*A jó kancellár nyugodtan, színtelen hangon beszél. Legfeljebb bajuszának időnkénti, apró megrándulása árulhatja el, hogy majd' felrobban a dühtől.*
- Azonban mi sem áll távolabb tőlem, hogy egy hölgy kérésétől elzárkózzam. Egy újabbtól. Nem ragaszkodom hozzá, hogy velem tarts, csatlakozz bátran a báró úrhoz.
*Tart egy kis szünetet, és olyan arcot vág, mint egy vérbeli komédiás aki mostanra végképp belefáradt a színházba. Ha egyáltalán létezik ilyen arckifejezés.*
- Ha nem veszed rossz néven, egyúttal én is kérek tőled egy apróságot. Kérlek közöld Caldorcor báró úr őexcellenciájával, hogy amikor ideje engedi, újfent szót kívánok váltani vele.
*Kis mosoly.*
- Bizonyára tudni kívánod, hogy mi az oka ennek. Nos, a mai napon sikerült mindkettőn számára igen előnyös üzleti kapcsolatra lépni a báró úrral és kereskedőházával. Ettől az üzlettől óhajtok visszalépni. Tudniillik nem szívesen kötök szerződést olyan társasággal, melynek képviselői bolondnak nézik a jól fizető kuncsaftot.
*Hagy egy kis időt, hogy Yeza megérthesse, itt rá gondol és rapid hangulatváltásaira.*
- Persze nem olyan nagy ügy ez, hevenyészett előzetes számításaim szerint nem sokkal lehetne több a kontraktus végösszege négyezer, négyezerötszáz aranyál.
*Könnyedén legyint, mintha valóban aprópénz lenne ez a horribilis összeg.*
- Őkegyelmessége bizonyára meg fogja érteni és nem fog neheztelni e kiesés miatt amit azért kénytelen elfogadni, nem vágytál látni a nagyasszonyt. Egyben add át üzenetem, miszerint - bár a megállapodásunkban ilyen kitétel nem szerepelt - kész vagyok a végösszeg tíz százalékát bánatpénzt gyanánt így is kifizetni.
*Tesz egy lépést hátra, Jágó ezúttal csöndben kuporog a vállán.*
- Úgy hiszem, végeztünk is, kedvesem. Most pedig ki innen!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 20:10:30
*Úgy tűnik, hogy ez nem Hubi napja. Már másodjára áll teljesen értetlenül az események előtt, és ez módfelett zavarja. Most például az történik, hogy a vörös - mit szépítsük? - beront hozzá. Már ez is felháborító, de a kancellár az imént kötött előnyös megállapodás hatására jó hangulatban van, nem akad fenn rajta. Ezután Yeza valóban szívhez szóló hangon kéri a segítségét, és Hubi talán még akkor is kész lett volna teljesíteni a kérését ha nem remélne semmit viszonzásként. Elvégre nem gonosz ember ő. Hát nagylelkűen hozzájárul ahhoz, hogy Yeza mellette maradhasson és hajlandó pártfogásába venni a nagyasszonnyal és ágymelegítőjével szemben. Talán mondani sem kell, hogy miféle kockázatot vállal ezzel. Most pedig Yeza képletesen sarkon fordul és ahelyett, hogy háláját méltóképpen kifejezné, egészen más elképzelésekkel áll elő. Hubi pedig csak néz mint a moziban, mely műintézmény feltalálása egyelőre várat magára Lanawinen. Talán ha Hubinak lesz egy kis ideje. Aztán elmosolyodik.*
- Félek, hogy nem fogalmaztam pontosan, kedvesem. Így fordulhatott elő, hogy félreértettél. Elnézésed kérem! Figyelmetlenségem okán úgy érthetted, hogy azt kérdezem: volna-e kedved elkísérni a nagyasszonyhoz? Amit mondtam az nem kérdés volt, és nem a véleményed kértem ki.
*A jó kancellár nyugodtan, színtelen hangon beszél. Legfeljebb bajuszának időnkénti, apró megrándulása árulhatja el, hogy majd' felrobban a dühtől.*
- Azonban mi sem áll távolabb tőlem, hogy egy hölgy kérésétől elzárkózzam. Egy újabbtól. Nem ragaszkodom hozzá, hogy velem tarts, csatlakozz bátran a báró úrhoz.
*Tart egy kis szünetet, és olyan arcot vág, mint egy vérbeli komédiás aki mostanra végképp belefáradt a színházba. Ha egyáltalán létezik ilyen arckifejezés.*
- Ha nem veszed rossz néven, egyúttal én is kérek tőled egy apróságot. Kérlek közöld Caldorcor báró úr őexcellenciájával, hogy amikor ideje engedi, újfent szót kívánok váltani vele.
*Kis mosoly.*
- Bizonyára tudni kívánod, hogy mi az oka ennek. Nos, a mai napon sikerült mindkettőn számára igen előnyös üzleti kapcsolatra lépni a báró úrral és kereskedőházával. Ettől az üzlettől óhajtok visszalépni. Tudniillik nem szívesen kötök szerződést olyan társasággal, melynek képviselői bolondnak nézik a jól fizető kuncsaftot.
*Hagy egy kis időt, hogy Yeza megérthesse, itt rá gondol és rapid hangulatváltásaira.*
- Persze nem olyan nagy ügy ez, hevenyészett előzetes számításaim szerint nem sokkal lehetne több a kontraktus végösszege négyezer, négyezerötszáz aranyál.
*Könnyedén legyint, mintha valóban aprópénz lenne ez a horribilis összeg.*
- Őkegyelmessége bizonyára meg fogja érteni és nem fog neheztelni e kiesés miatt amit azért kénytelen elfogadni, nem vágytál látni a nagyasszonyt. Egyben add át üzenetem, miszerint - bár a megállapodásunkban ilyen kitétel nem szerepelt - kész vagyok a végösszeg tíz százalékát bánatpénzt gyanánt így is kifizetni.
*Tesz egy lépést hátra, Jágó ezúttal csöndben kuporog a vállán.*
- Úgy hiszem, végeztünk is, kedvesem. Most pedig ki innen!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 20:10:30
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 19:18:54
Üzenet elküldve: 2022-05-15 19:18:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Elképesztő ez a képmutatás, egyszersmind valahol lenyűgöző is, amivel a jó Kancellár előadja alázatos, elkötelezett hűségét a Nagyasszony iránt. Ebben indíthatnának akár egy háziversenyt is, elvégre Yeza legalább ugyanilyen figyelmes kivitelezéssel nyilatkozik a Nagytiszteletű Caldorcor Báró Úrról. Továbbá legalább annyira tart is tőle, mint a Kancellár a hatujjú boszorkától. Habrertusnak annyi legalább maradt, hogy a Vashegyet, mint felsőbb érvet porondra állítsa, ám a vörösnek nincs ilyesmije. A sorsa a Kereskedőháztól függ, és ez tulajdonképpen nem is olyan rossz alku, de az önérzet már csak olyan, hogy háborog, ha feltételek közé szorítják.
~Történni...~ A megfogalmazás mélységesen émelyíti. Főleg annak tükrében, hogy ezek a szavak nagyjából elővetítik ama történéseket, melyekhez nyilván elvárt a beleegyezése. Nyel egyet és félszeg megadással pillant a férfira, mint aki bátortalanul, de belé helyezi a bizalmát. Elég jól ismeri már a férfiakat, hogy meglássa, mi az, amitől azok a mohó fények kigyúlnak a szemükben. Igaz, ami igaz, a Kancellárnál nem indul tiszta lappal, de ama eseményekkor hazai pályán volt, itt még bőven megállja a helyét ez a szeppent kiszolgáltatottság, ami tulajdonképpen nem is áll messze a valóságtól. Yeza nem bolond, tudja, hogy itt könnyen rajtaveszthet egy rossz lépésen, de azt is tudja, hogy kénytelen lépni, mert ha nem elég értékes a Kereskedőháznak, akkor továbbra is csak ott tart, hogy ingoványon veti meg a lábát.
Hideg ujjai közé fogja Habrertus simító kezét és hálától elnyújtott csókot lehel rá. De amikor a férfi az audienciát említi, riadtan hőköl meg, főleg mikor már szolgálót ugrasztana.*
- Én... talán... jobb lenne, ha Méltóságod inkább nélkülem... A Báró Úr bizonyára indulna már, és ha rám kell várnia, annak biztos nem örülne *hadarja. Igyekszik megfelelő hangsúlyt adni neki, mennyire rossz ómen a wegtoreni nemesben felpiszkálni a rosszkedvet. Mi tagadás, egy kicsit meghűl benne a vér, amikor az elkísérés nem felajánlásként, hanem kijelentésként hangzik el, de reméli, hogy ezúttal kibújhat a találkozó alól.*
- Úgyis csak útban lennék. *Bízik benne, hogy a Kancellár is szívesebben tárgyal négyszemközt a némberrel, aki nem mindig olyan hangot üt meg vele szemben, mint amit ez a pökhendi kéjenc elvárna, főleg mások előtt.
A madárral kapcsolatban elnézően mosolyog, bár őszintén ki nem állhatja az idegesítő szárnyast.
Ha csak a Kancellár nem ragaszkodik mégis hozzá, hogy elkísérje, igyekszik is Caldorcort beérni. Csak egy mondatra torpan még meg.*
- Lehetne, hogy *bűnbánón az ajkába harap* - Méltóságod nem említi azt a szót Laor Úrnak?
*Elképesztő ez a képmutatás, egyszersmind valahol lenyűgöző is, amivel a jó Kancellár előadja alázatos, elkötelezett hűségét a Nagyasszony iránt. Ebben indíthatnának akár egy háziversenyt is, elvégre Yeza legalább ugyanilyen figyelmes kivitelezéssel nyilatkozik a Nagytiszteletű Caldorcor Báró Úrról. Továbbá legalább annyira tart is tőle, mint a Kancellár a hatujjú boszorkától. Habrertusnak annyi legalább maradt, hogy a Vashegyet, mint felsőbb érvet porondra állítsa, ám a vörösnek nincs ilyesmije. A sorsa a Kereskedőháztól függ, és ez tulajdonképpen nem is olyan rossz alku, de az önérzet már csak olyan, hogy háborog, ha feltételek közé szorítják.
~Történni...~ A megfogalmazás mélységesen émelyíti. Főleg annak tükrében, hogy ezek a szavak nagyjából elővetítik ama történéseket, melyekhez nyilván elvárt a beleegyezése. Nyel egyet és félszeg megadással pillant a férfira, mint aki bátortalanul, de belé helyezi a bizalmát. Elég jól ismeri már a férfiakat, hogy meglássa, mi az, amitől azok a mohó fények kigyúlnak a szemükben. Igaz, ami igaz, a Kancellárnál nem indul tiszta lappal, de ama eseményekkor hazai pályán volt, itt még bőven megállja a helyét ez a szeppent kiszolgáltatottság, ami tulajdonképpen nem is áll messze a valóságtól. Yeza nem bolond, tudja, hogy itt könnyen rajtaveszthet egy rossz lépésen, de azt is tudja, hogy kénytelen lépni, mert ha nem elég értékes a Kereskedőháznak, akkor továbbra is csak ott tart, hogy ingoványon veti meg a lábát.
Hideg ujjai közé fogja Habrertus simító kezét és hálától elnyújtott csókot lehel rá. De amikor a férfi az audienciát említi, riadtan hőköl meg, főleg mikor már szolgálót ugrasztana.*
- Én... talán... jobb lenne, ha Méltóságod inkább nélkülem... A Báró Úr bizonyára indulna már, és ha rám kell várnia, annak biztos nem örülne *hadarja. Igyekszik megfelelő hangsúlyt adni neki, mennyire rossz ómen a wegtoreni nemesben felpiszkálni a rosszkedvet. Mi tagadás, egy kicsit meghűl benne a vér, amikor az elkísérés nem felajánlásként, hanem kijelentésként hangzik el, de reméli, hogy ezúttal kibújhat a találkozó alól.*
- Úgyis csak útban lennék. *Bízik benne, hogy a Kancellár is szívesebben tárgyal négyszemközt a némberrel, aki nem mindig olyan hangot üt meg vele szemben, mint amit ez a pökhendi kéjenc elvárna, főleg mások előtt.
A madárral kapcsolatban elnézően mosolyog, bár őszintén ki nem állhatja az idegesítő szárnyast.
Ha csak a Kancellár nem ragaszkodik mégis hozzá, hogy elkísérje, igyekszik is Caldorcort beérni. Csak egy mondatra torpan még meg.*
- Lehetne, hogy *bűnbánón az ajkába harap* - Méltóságod nem említi azt a szót Laor Úrnak?
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 17:48:25
Üzenet elküldve: 2022-05-15 17:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*A báró távozott, Hubi pedig kis rőzsedalokkal szívében vonul vissza kicsit, hogy felfrissítse magát az audiencia előtt. Mert ugye az mégsem lehetséges, hogy a nagyasszony ne fogadja őt. Kis idő múltán már Jágóval a vállán tér vissza íróasztalához, és a fiókból előkotorja ünnepi alkalmakra tartogatott és jelenleg üres és tiszta tégelyét. Éppen a zsebébe süllyeszti, amikor mozgolódásra lesz figyelmes a minden bizonnyal nyitva maradt ajtó felől. Amíg Yeza az ajtóhoz lapulva szuszog, addig Hubi is csak néz. Erre nem számított. Aztán nyitná a száját, hogy megtudakolja, minek köszönheti ezt a kellemes meglepetést, de a vörös megelőzi. Amíg Yeza beszél, Hubi lassan leül. És ámul. Artheniorból nem az a Yeza maradt meg az emlékeiben aki alázatos, hanem aki ellopta a ruháit és rútúl rászedte. Ezt nem felejtette el, bármennyire is az ellenkezőjét hangoztatja. Ez a hangnem, ez a viselkedés viszont teljesen más. Ez már sokkal inkább kedvére való. Nem is érti. Arra aligha volt idő, hogy a báró máris eligazítsa lányt, bár összefuthattak a Radkraalban. Akkor megvan a magyarázat. A jó kancellár pedig módfeledt elégedett, hogy Cha'yss tartja magát a megállapodáshoz. Valójában szeretné is tudni, hogy mit mondott Yezának, amitől a lány ennyire kezes lett.*
- Pribék? *kérdez vissza kicsit szórakozottan, kicsit rosszalló hangsúllyal* Úgy látom, nem tett rád jó benyomást az az alak.
*Ha úgy is tűnik, hogy nehezményezi a hangot amit egy tharggal szemben használt a vörös, tulajdonképpen tetszik neki. Olyan szó, ami szerinte tökéletesen illik Laorra. Meg is jegyzi. Aztán a következő mondatok világossá teszik, hogy nem a báró keze van a dologban. Yeza kétségbe van esve, és tőle remél védelmet. A jó kancellár pedig annyira el van ragadtatva, hogy megfeledkezik a régi piritanes-i mondásról, miszerint: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor nem az.*
- Valóban úgy igaz, hogy egy ideig még a Vashegyen kell maradnod. A Vashegyen, ahol a nagyasszony szava a törvény. Ha ő igényt tart a szolgálataidra, akármiben is álljon ez, úgy nincs módom rá, hogy döntésének bölcsességét kétségbe vonjam.
*Eddig ez rideg és elutasító, de ilyen felvezetés kell ide.*
- Kivéve természetesen azt az esetet, ha a Vashegy érdekei máshol kívánják meg szolgálataid. Mivel pedig esdeklő szavaid utat találtak lelkemhez, biztos vagyok benne, hogy találni tudok megoldást.
*Feláll, Yezához sétál, és megsimítja az arcát.*
- Bízhatsz bennem, gyermekem. Semmi olyasmi nem fog történni veled, ami ellenedre való.
*Ez természetesen egy joviális mosollyal előadott ordas hazugság. Főleg annak fényében, hogy e megrettent, védtelennek látszó lányt nézve Hubiban majdnem elpattan valami és hajlamos lenne nem törődni azzal, hogy tégelye üres. Mindkettőjük szerencséjére annyira még nem vesztette el az eszét, hogy tudja, ez neki is fájdalmas lenne.*
- Mindazonáltal épp a nagyasszonyhoz készülök egy fontos ügyben.
*Ez igaz, most semmit nem érez fontosabbnak, mint azt, hogy az a némber mielőbb kikeverje neki a kencét.*
- Elkísérsz hozzá. Így megtudhatjuk, hogy mik a tervei, egyben kieszközölhetem, hogy kívánságodnak megfelelően mellettem lehess.
*Lejjebb csúszik a keze. De mivel Hubi úriember, nem tapogatózik illetlen módon, csak biztatóan megszorítja kicsit Yeza karját.*
- Tekintsd ezt megelőlegezett bizalomnak részemről.
*Elvégre Yeza maga ismerte be, hogy eddigi magaviseletével nem szerezhetett jó pontokat a kancellárnál, Hubitől pedig mi sem áll távolabb, mint hogy ennek kijavítására teret engedjen. Amiért cserébe Yeza is engedhet majd teret neki.*
- Hiszem, hogy nem fogsz visszaélni vele.
- Rrrrépa!
*Ez utóbbit már Jágó veti közbe, aki Hubi vállán élénk figyelemmel szemléli Yeza haját.*
- Elhallgass! *horkan fel a kancellár, aztán kis mosollyal magyaráz Yezának* Nézd el ennek a bárdolatlan szárnyasnak az otrombaságát! A thargok között igen ritka e valóban különleges és elbűvölő hajszín.
*Hubi ezúttal őszinte. Tényleg alig akad vörös tharg és valóban izgalmasnak találja Yeza hajszínét. Annyira, hogy majdnem megint vakarózni kezd. De csak egy kézmozdulatot tesz az ajtó felé, aminek jelentését nehéz lenne félreérteni: "Csak utánad!"
Kifelé menet pedig még ugrasztja az egyik szolgálót, hogy vigye meg a hírt a bárónak: szerencsésen összefutott Yezával, és egyelőre nem ér rá a lovakhoz menni. Egyben megkéri, hogy tolmácsolja Cha'yss felé bocsánatkérését: megértését kéri amiért Yeza segítségét máris igénybe veszi.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 18:29:57
*A báró távozott, Hubi pedig kis rőzsedalokkal szívében vonul vissza kicsit, hogy felfrissítse magát az audiencia előtt. Mert ugye az mégsem lehetséges, hogy a nagyasszony ne fogadja őt. Kis idő múltán már Jágóval a vállán tér vissza íróasztalához, és a fiókból előkotorja ünnepi alkalmakra tartogatott és jelenleg üres és tiszta tégelyét. Éppen a zsebébe süllyeszti, amikor mozgolódásra lesz figyelmes a minden bizonnyal nyitva maradt ajtó felől. Amíg Yeza az ajtóhoz lapulva szuszog, addig Hubi is csak néz. Erre nem számított. Aztán nyitná a száját, hogy megtudakolja, minek köszönheti ezt a kellemes meglepetést, de a vörös megelőzi. Amíg Yeza beszél, Hubi lassan leül. És ámul. Artheniorból nem az a Yeza maradt meg az emlékeiben aki alázatos, hanem aki ellopta a ruháit és rútúl rászedte. Ezt nem felejtette el, bármennyire is az ellenkezőjét hangoztatja. Ez a hangnem, ez a viselkedés viszont teljesen más. Ez már sokkal inkább kedvére való. Nem is érti. Arra aligha volt idő, hogy a báró máris eligazítsa lányt, bár összefuthattak a Radkraalban. Akkor megvan a magyarázat. A jó kancellár pedig módfeledt elégedett, hogy Cha'yss tartja magát a megállapodáshoz. Valójában szeretné is tudni, hogy mit mondott Yezának, amitől a lány ennyire kezes lett.*
- Pribék? *kérdez vissza kicsit szórakozottan, kicsit rosszalló hangsúllyal* Úgy látom, nem tett rád jó benyomást az az alak.
*Ha úgy is tűnik, hogy nehezményezi a hangot amit egy tharggal szemben használt a vörös, tulajdonképpen tetszik neki. Olyan szó, ami szerinte tökéletesen illik Laorra. Meg is jegyzi. Aztán a következő mondatok világossá teszik, hogy nem a báró keze van a dologban. Yeza kétségbe van esve, és tőle remél védelmet. A jó kancellár pedig annyira el van ragadtatva, hogy megfeledkezik a régi piritanes-i mondásról, miszerint: ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor nem az.*
- Valóban úgy igaz, hogy egy ideig még a Vashegyen kell maradnod. A Vashegyen, ahol a nagyasszony szava a törvény. Ha ő igényt tart a szolgálataidra, akármiben is álljon ez, úgy nincs módom rá, hogy döntésének bölcsességét kétségbe vonjam.
*Eddig ez rideg és elutasító, de ilyen felvezetés kell ide.*
- Kivéve természetesen azt az esetet, ha a Vashegy érdekei máshol kívánják meg szolgálataid. Mivel pedig esdeklő szavaid utat találtak lelkemhez, biztos vagyok benne, hogy találni tudok megoldást.
*Feláll, Yezához sétál, és megsimítja az arcát.*
- Bízhatsz bennem, gyermekem. Semmi olyasmi nem fog történni veled, ami ellenedre való.
*Ez természetesen egy joviális mosollyal előadott ordas hazugság. Főleg annak fényében, hogy e megrettent, védtelennek látszó lányt nézve Hubiban majdnem elpattan valami és hajlamos lenne nem törődni azzal, hogy tégelye üres. Mindkettőjük szerencséjére annyira még nem vesztette el az eszét, hogy tudja, ez neki is fájdalmas lenne.*
- Mindazonáltal épp a nagyasszonyhoz készülök egy fontos ügyben.
*Ez igaz, most semmit nem érez fontosabbnak, mint azt, hogy az a némber mielőbb kikeverje neki a kencét.*
- Elkísérsz hozzá. Így megtudhatjuk, hogy mik a tervei, egyben kieszközölhetem, hogy kívánságodnak megfelelően mellettem lehess.
*Lejjebb csúszik a keze. De mivel Hubi úriember, nem tapogatózik illetlen módon, csak biztatóan megszorítja kicsit Yeza karját.*
- Tekintsd ezt megelőlegezett bizalomnak részemről.
*Elvégre Yeza maga ismerte be, hogy eddigi magaviseletével nem szerezhetett jó pontokat a kancellárnál, Hubitől pedig mi sem áll távolabb, mint hogy ennek kijavítására teret engedjen. Amiért cserébe Yeza is engedhet majd teret neki.*
- Hiszem, hogy nem fogsz visszaélni vele.
- Rrrrépa!
*Ez utóbbit már Jágó veti közbe, aki Hubi vállán élénk figyelemmel szemléli Yeza haját.*
- Elhallgass! *horkan fel a kancellár, aztán kis mosollyal magyaráz Yezának* Nézd el ennek a bárdolatlan szárnyasnak az otrombaságát! A thargok között igen ritka e valóban különleges és elbűvölő hajszín.
*Hubi ezúttal őszinte. Tényleg alig akad vörös tharg és valóban izgalmasnak találja Yeza hajszínét. Annyira, hogy majdnem megint vakarózni kezd. De csak egy kézmozdulatot tesz az ajtó felé, aminek jelentését nehéz lenne félreérteni: "Csak utánad!"
Kifelé menet pedig még ugrasztja az egyik szolgálót, hogy vigye meg a hírt a bárónak: szerencsésen összefutott Yezával, és egyelőre nem ér rá a lovakhoz menni. Egyben megkéri, hogy tolmácsolja Cha'yss felé bocsánatkérését: megértését kéri amiért Yeza segítségét máris igénybe veszi.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.15 18:29:57
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 16:52:33
Üzenet elküldve: 2022-05-15 16:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
*Most, hogy a Báró távozott, a Kancellár pedig visszavonult ők még mindig suttognak. Talán még halkabban, mint eddig, ez pedig egészen bensőséges hangulatot ad a diskurzusnak. Laor továbbra is őszinte vele. Olyasmiket mond el, amit egyáltalán nem is kéne Yeza orrára kötnie: az érzéseit az Úrnőjével szemben. A vallomásra a vörös lány pillantásában felsejlik valami édes-bús lidércfény, mintha csak azt üzenné: szerencsés vagy. Látszik a férfin, hogy mennyire sokat jelent neki a másik. El sem tudja képzelni, mit érezhetett, amikor visszakapta és hogy mit jelentene újra elvesztenie.*
- Nem számít, hogy ki adta vissza neked *mondja Laor karjára simítva* -, hanem az, hogy mi az ára. Akárhogy is... *nem fejezi be a mondatot, csak elmosolyodik. Maga sem érti, miért van így, de szívéből kívánja ennek az embernek, hogy boldogsága teljes legyen és őszkorú, békés elmúlásig tartson. Mellesleg megnyugtatja a gondolat, hogy ő van a hatujjú boszorkány mellett. Ha Nawanthirinek esetleg igaza volna, és tényleg a sötét isten keze van a dologban, szerelem ide vagy oda, a zsigereiben érzi, hogy Laor a helyes úton tartja majd ezt a szekeret. Persze, lehet, hogy téved, hiszen nincs egy napja, hogy ismeri, de Yeza ilyen.
A következőkre majdnem elneveti magát, de még idejében összeszorítja az ajkát, hogy ki ne bukjon rajta a kacagás.*
- Kevés dolgot tudok elképzelni ami távolabb állhat tőled, mint az alakoskodás. És ezzel az Úrnőd biztos nálam is jobban tisztában van. *Elhallgat egy pillanatra és kissé megdönti a fejét, ahogy ujjai finoman megsimítják Laor arcát.* - Tudod, nagyon emlékeztetsz a fivéremre. *Hamar visszahúzza a kezét és a pillantását is zavartan kapja másfelé, mint aki olyasmit mondott, amit nem nem kellett volna. Laor ellenőrzi a folyosót az ajtórésen kilesve, de azért még fűz hozzá néhány mondatot.
A vörös apró torokköszörülés után néz fel újra.*
- Fegyverek és vajákosság... *ismétli az ajánlást. Nyomorultul megbicsaklik a hangja közben, mint akinek soha, semmi köze nem volt egyikhez sem.* - Járd ki nekem *szorítja meg a férfi kezét.* - Kérlek. És ha az Úrnőd kérdez, csak felelj neki őszintén. Bár... erre aligha kell felbujtani.
*Hálásan biccent Laor felé, aztán óvatosan kisurran a raktárhelyiségből, de ahelyett, hogy végigszaladna a folyosón, egy határozott lépéssel odalibben a Kancellár irodájának ajtajához és kopogtatás nélkül benyit. Nem óvatoskodik, nem szól egy szót sem, csak becsusszan az épp csak kinyitott ajtón.*
//HVR//
*Meglapul egy pillanatra az ajtónak simulva. Nagyokat szusszan és fülel. Csak aztán emeli pillantását a székében trónoló Habrertusra.*
- Bocsáss meg, hogy csak így rád törtem, Kegyelmes Úr. *Aggodalmas arccal, a ruhája szegélyét morzsolgatva lép közelebb.* - De láttam a Báró Urat távozni és... *Nagyot sóhajt, hogy rendezze a gondolatait, mielőtt méltatlanul össze-vissza zagyválna.*
- Esdve kérem Méltóságod segítségét. Az a pribék *lesüti a szemét* - Laor Úr *javítja ki magát.* - Azt vettem ki a szavaiból, hogy a Nagyasszony itt kíván tartani engem. Fegyveres... gyakorlat meg... vajákosság *ráncolja a homlokát, mint aki furcsa, idegen kifejezéseket ismétel* tanulására. Gondolom az Ifjú Úrnő miatt, hogy hasznomat lássák, ha már a közelükben vagyok. *Megvonja a vállát egy apró szájelhúzással. Könnyű belelátni, hogy eddig egészen más dolga lehetett a Báró Úr mellett, amely most a házasság miatt többé nem járja.*
- Kérem Kegyelmedet, találjon ki valamit. Ha tényleg maradnom kell, akkor... legalább olykor-olykor, csak néhány órácskára... talán megkérhetné a Nagyasszonyt, hogy hadd segítsek Méltóságodnak itt a Kancellárián, hogy elszabadulhassak. Ígérem, hasznára leszek *bólogat esdeklőn.* - Elvárták tőlem a szép kézírást és a számokkal is boldogulok... nagyjából *teszi hozzá, de reménykedőn pillog a Kancellárra.* - Tudom, hogy nem szolgáltam rá a kegyedre, Uram, de *átöleli karjait, mint akit fagyos szél borzongat* - idegen nekem itt minden. És halálra rémít.
*Most, hogy a Báró távozott, a Kancellár pedig visszavonult ők még mindig suttognak. Talán még halkabban, mint eddig, ez pedig egészen bensőséges hangulatot ad a diskurzusnak. Laor továbbra is őszinte vele. Olyasmiket mond el, amit egyáltalán nem is kéne Yeza orrára kötnie: az érzéseit az Úrnőjével szemben. A vallomásra a vörös lány pillantásában felsejlik valami édes-bús lidércfény, mintha csak azt üzenné: szerencsés vagy. Látszik a férfin, hogy mennyire sokat jelent neki a másik. El sem tudja képzelni, mit érezhetett, amikor visszakapta és hogy mit jelentene újra elvesztenie.*
- Nem számít, hogy ki adta vissza neked *mondja Laor karjára simítva* -, hanem az, hogy mi az ára. Akárhogy is... *nem fejezi be a mondatot, csak elmosolyodik. Maga sem érti, miért van így, de szívéből kívánja ennek az embernek, hogy boldogsága teljes legyen és őszkorú, békés elmúlásig tartson. Mellesleg megnyugtatja a gondolat, hogy ő van a hatujjú boszorkány mellett. Ha Nawanthirinek esetleg igaza volna, és tényleg a sötét isten keze van a dologban, szerelem ide vagy oda, a zsigereiben érzi, hogy Laor a helyes úton tartja majd ezt a szekeret. Persze, lehet, hogy téved, hiszen nincs egy napja, hogy ismeri, de Yeza ilyen.
A következőkre majdnem elneveti magát, de még idejében összeszorítja az ajkát, hogy ki ne bukjon rajta a kacagás.*
- Kevés dolgot tudok elképzelni ami távolabb állhat tőled, mint az alakoskodás. És ezzel az Úrnőd biztos nálam is jobban tisztában van. *Elhallgat egy pillanatra és kissé megdönti a fejét, ahogy ujjai finoman megsimítják Laor arcát.* - Tudod, nagyon emlékeztetsz a fivéremre. *Hamar visszahúzza a kezét és a pillantását is zavartan kapja másfelé, mint aki olyasmit mondott, amit nem nem kellett volna. Laor ellenőrzi a folyosót az ajtórésen kilesve, de azért még fűz hozzá néhány mondatot.
A vörös apró torokköszörülés után néz fel újra.*
- Fegyverek és vajákosság... *ismétli az ajánlást. Nyomorultul megbicsaklik a hangja közben, mint akinek soha, semmi köze nem volt egyikhez sem.* - Járd ki nekem *szorítja meg a férfi kezét.* - Kérlek. És ha az Úrnőd kérdez, csak felelj neki őszintén. Bár... erre aligha kell felbujtani.
*Hálásan biccent Laor felé, aztán óvatosan kisurran a raktárhelyiségből, de ahelyett, hogy végigszaladna a folyosón, egy határozott lépéssel odalibben a Kancellár irodájának ajtajához és kopogtatás nélkül benyit. Nem óvatoskodik, nem szól egy szót sem, csak becsusszan az épp csak kinyitott ajtón.*
//HVR//
*Meglapul egy pillanatra az ajtónak simulva. Nagyokat szusszan és fülel. Csak aztán emeli pillantását a székében trónoló Habrertusra.*
- Bocsáss meg, hogy csak így rád törtem, Kegyelmes Úr. *Aggodalmas arccal, a ruhája szegélyét morzsolgatva lép közelebb.* - De láttam a Báró Urat távozni és... *Nagyot sóhajt, hogy rendezze a gondolatait, mielőtt méltatlanul össze-vissza zagyválna.*
- Esdve kérem Méltóságod segítségét. Az a pribék *lesüti a szemét* - Laor Úr *javítja ki magát.* - Azt vettem ki a szavaiból, hogy a Nagyasszony itt kíván tartani engem. Fegyveres... gyakorlat meg... vajákosság *ráncolja a homlokát, mint aki furcsa, idegen kifejezéseket ismétel* tanulására. Gondolom az Ifjú Úrnő miatt, hogy hasznomat lássák, ha már a közelükben vagyok. *Megvonja a vállát egy apró szájelhúzással. Könnyű belelátni, hogy eddig egészen más dolga lehetett a Báró Úr mellett, amely most a házasság miatt többé nem járja.*
- Kérem Kegyelmedet, találjon ki valamit. Ha tényleg maradnom kell, akkor... legalább olykor-olykor, csak néhány órácskára... talán megkérhetné a Nagyasszonyt, hogy hadd segítsek Méltóságodnak itt a Kancellárián, hogy elszabadulhassak. Ígérem, hasznára leszek *bólogat esdeklőn.* - Elvárták tőlem a szép kézírást és a számokkal is boldogulok... nagyjából *teszi hozzá, de reménykedőn pillog a Kancellárra.* - Tudom, hogy nem szolgáltam rá a kegyedre, Uram, de *átöleli karjait, mint akit fagyos szél borzongat* - idegen nekem itt minden. És halálra rémít.
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 15:27:06
Üzenet elküldve: 2022-05-15 15:27:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Hubi rendszerint nem kedveli és rosszul viseli, ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt ő szeretné. Most látszólag nincs oka az elégedettlenségre, leszámítva a báró egy elejtett megjegyzését. A maga részéről úgy tervezte, hogy Yeza a Radkraalban kap elszállásolást, akár egyes, jelenleg tárolási célokat szolgáló helyiségek felszabadításával, hogy bármikor a rendelkezésére álljon, de a wegtoreni másképp gondolja. Furcsa mód Hubi még elégedett is az események ilyetén alakulásával. Érteni véli ezt az udvariasan az ő kényelmének garantálásába csomagolt kitételt. Okos döntés partnere szempontjából, Hubi pedig kedveli az okos embereket. Még úgy is, ha ezért nem minden alakul a tervei szerint.*
- Nehezen tudnám elképzelni, hogy Yeza bármi módon is a terhemre legyen, de természetesen nem találok okot kívánságod elutasítására.
*A báróval ellentétben a jó kancellár egy pillanatig sem biztos benne, hogy a vörös el lesz ragadtatva a megállapodás azon részétől, miszerint Hubi segítségére kell legyen. Voltak jelek amik arra engedtek következtetni, hogy nem rajong a társaságáért. Igaz, olyanok is amik az ellenkezőjét bizonyították. Nem számít. Ha kedves lesz hozzá, Hubi is úriemberként fog viselkedni.*
- Hogyne, azonnal intézkedem.
*Amikor pedig érzékeny búcsút vettek egymástól, Hubi becsukja az ajtót, visszasétál asztala mögé és miután leült, egy nagyon elégedett vigyorral vakarja meg magát egy nagyon illetlen helyen. Alig várja már a gyümölcsöző együttműködést a vörössel. A gondolat alkalmat ad arra, hogy tégelyügyi ellenőrzést tegyen. Alig van már valami benne, és az a kevés is aggasztóan besűrűsödöttnek tűnik. Mielőtt a szolgák után csengetne, amolyan önsorsrontó módon tesz egy villámlátogatást lakosztályában, ahonnan Jágóval a vállán tér vissza. Ezután a csengetésre kis idő múltán besiető szolgálónak meghagyja, hogy Yezát küldje a bárója után, és érdeklődje meg az erődben, hogy a nagyasszony mikor tudja fogadni őt?*
- TÉGELY!
*Jágó éleslátón veti közbe, amikor a jó kancellár visszacsavarja a tetőt az edénykére.*
- Ha nem jártatod a csőröd, nézheted.
*Hubi szinte kegyként közli hű szárnyasával, hogy figyelemmel kísérheti a kancellárt kedvenc szabadidős elfoglaltsága gyakorlása közben, de a madár alighanem nem érti, hogy mire gondol. Mert mintha ijedten borzolná a tollait.*
*Hubi rendszerint nem kedveli és rosszul viseli, ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy azt ő szeretné. Most látszólag nincs oka az elégedettlenségre, leszámítva a báró egy elejtett megjegyzését. A maga részéről úgy tervezte, hogy Yeza a Radkraalban kap elszállásolást, akár egyes, jelenleg tárolási célokat szolgáló helyiségek felszabadításával, hogy bármikor a rendelkezésére álljon, de a wegtoreni másképp gondolja. Furcsa mód Hubi még elégedett is az események ilyetén alakulásával. Érteni véli ezt az udvariasan az ő kényelmének garantálásába csomagolt kitételt. Okos döntés partnere szempontjából, Hubi pedig kedveli az okos embereket. Még úgy is, ha ezért nem minden alakul a tervei szerint.*
- Nehezen tudnám elképzelni, hogy Yeza bármi módon is a terhemre legyen, de természetesen nem találok okot kívánságod elutasítására.
*A báróval ellentétben a jó kancellár egy pillanatig sem biztos benne, hogy a vörös el lesz ragadtatva a megállapodás azon részétől, miszerint Hubi segítségére kell legyen. Voltak jelek amik arra engedtek következtetni, hogy nem rajong a társaságáért. Igaz, olyanok is amik az ellenkezőjét bizonyították. Nem számít. Ha kedves lesz hozzá, Hubi is úriemberként fog viselkedni.*
- Hogyne, azonnal intézkedem.
*Amikor pedig érzékeny búcsút vettek egymástól, Hubi becsukja az ajtót, visszasétál asztala mögé és miután leült, egy nagyon elégedett vigyorral vakarja meg magát egy nagyon illetlen helyen. Alig várja már a gyümölcsöző együttműködést a vörössel. A gondolat alkalmat ad arra, hogy tégelyügyi ellenőrzést tegyen. Alig van már valami benne, és az a kevés is aggasztóan besűrűsödöttnek tűnik. Mielőtt a szolgák után csengetne, amolyan önsorsrontó módon tesz egy villámlátogatást lakosztályában, ahonnan Jágóval a vállán tér vissza. Ezután a csengetésre kis idő múltán besiető szolgálónak meghagyja, hogy Yezát küldje a bárója után, és érdeklődje meg az erődben, hogy a nagyasszony mikor tudja fogadni őt?*
- TÉGELY!
*Jágó éleslátón veti közbe, amikor a jó kancellár visszacsavarja a tetőt az edénykére.*
- Ha nem jártatod a csőröd, nézheted.
*Hubi szinte kegyként közli hű szárnyasával, hogy figyelemmel kísérheti a kancellárt kedvenc szabadidős elfoglaltsága gyakorlása közben, de a madár alighanem nem érti, hogy mire gondol. Mert mintha ijedten borzolná a tollait.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-15 14:58:01
Üzenet elküldve: 2022-05-15 14:58:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem.
*Elég kurta válasz Yeza kérdésére, miszerint őt tartja-e finom úriasszonynak? Ezért akár sértésként is fel lehetne fogni, de van a hangjában valami vidámság ami arra utal, hogy az úriasszony jelző lenne dehonesztáló. Ráadásul Yeza hasonlóképpen vélekedik. Két ujjal felveszi a földről a kancellári aktot, mintha tartana tőle, hogy Hubit érintő pletykák és előítéletek akár így is átragadhatnának rá, és visszateszi a többi rajz közé. Közben odakintről ajtónyitás zaja szűrődik be és most már a vörös sem tartózkodik attól, hogy füleljen. Természetesen ő is figyel és kellően csendben vannak hozzá, hogy a kinti társalgás szavai utat találjanak hozzájuk. Abban egészen biztos, hogy Yeza most nem igazán boldog, mert ha jól vette ki, a báró kvázi a kancellár rendelkezésére bocsátotta. Egy "úgy tudtam" kifejezés ül ki az arcára a jó Habrertus elégedett hangját hallva, aztán bólint egyet. Ez a wegtoreni okos ember. Bármennyire úgy tűnik, hogy teljesítette a kancellár egy óhaját, fenntart egy menekülőutat a vörösnek. Elvégre Yeza nem lesz összezárva a nap minden órájában, a hat minden napján az öreggel. Az éjszakákat a báró otthonában fogja tölteni, aki bizonyára talál majd okot az egyezség olyan felbontására, hogy a kancellár ne érezze magát megsértve abban az esetben, ha Yeza elviselhetetlennek érezné a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy így minden este beszámolhat a bárónak a Kancellárián tapasztaltakról, a kancellárról. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy Habrertus elszámította magát, és néhány gyönyörteli (Yeza számára esetleg gyötrelmes) óráért cserébe ő szolgálja ki a wegtorenit. De ezzel nem foglalkozik különösebben, ez legyen a kancellár gondja. Meg persze Yezáé, aki ebben a pillanatban elég gondterheltnek tűnik. Majdnem meg is jegyzi neki vigasztalón, hogy a vén kecske aligha fog minden nap rámászni, azt az egy-két alkalmat meg el lehet viselni egy kiadós mosdással. Végül inkább visszanyeli a gondolatot. Az jut eszébe, hogy ha ő lenne a vörös helyében, nemhogy mosakodás, de bőrének lekaparása sem lenne elég. Közben a folyosó elcsendesedik, a báró valószínűleg távozik, Habrertus pedig visszavonul odújába.*
- Nem. *a korábbi után egy változatos válasz egy vigyor kíséretében* Nem marad erőm. De van itt még valami, ha már kötelességről esett szó. Én igazán szeretem azt a némbert. Őszintén. Most pedig, hogy visszatért... azt rebesgetik, hogy a sötét isten keze van a dologban. Harcoltam Sa'Tereth ellen a holtak járásakor, kis híján otthagytam a fogam. De tudod mit? Ha ő adta vissza, akkor jól van úgy. Nem érdekel.
*Mivel Sa'Tereth tanai sem Artheniorban, sem a Vashegyen nem örvendenek nagy népszerűségnek, biztos benne, hogy Yezának ez nem fog tetszeni. De ez sem érdekli.*
- Nem ismer. *javítja ki a vörös véleményét* És azt hiszem, hogy nem is akar megismerni. Ne vedd ezt sértésnek, ilyen. Persze ettől függetlenül kérdezni fog rólad, és bár úgy fog tenni, mintha az apró részletek nem érdekelnék, elsősorban nem arra lesz kíváncsi, hogy miért jöttél a báróval, Cha'yss-nak mik a tervei és Artheniorban még mindig máglyára akarják-e vetni amiért feltámadt, hanem arra, hogy mit műveltünk kettesben? De ha szeretnéd, megpróbálom úgy alakítani, hogy látni akarjon. Nem mondom, hogy biztos sikerülni fog, de egy próbát megér.
*Csengőszó hallatszik és a kancellár rikácsolása két ajtón keresztül is, ahogy a szolgálók után kiált.*
- Jobb, ha mész. *nyitja kis résnyire az ajtót és kiles* Ha a báródhoz sietsz, talán a mai napot megúszod. És ne feledd, áll amit mondtam. Ha a kancellár elviselhetetlen, szólj! Kitalálunk valamit. Mondjuk az úrnő parancsára és a báró jóváhagyásával fegyveres továbbképzésen kell részt venned, vagy éppen az úrnő iránymutatásával kell elmélyedned a vajákosság rejtelmeiben.
*Ez utóbbi Yeza számára talán nem értelmezhető, ezért hozzáteszi.*
- Bár a jó kancellárunk igen magabiztos, határozott és céltudatos, úgy tűnik mintha Lea jelenlétében ezeknek nyoma sem lenne. Lehet, hogy az is elég az adott helyzetben ha megemlíted: az úrnőnek nem tetszene amit a kancellár szeretne.
*Megvonja a vállát.*
- Talán nem pisál azonnal a nadrágjába, de ha a kedvét lelohasztod, már félsiker.
*Később pedig, ha Yeza már kisurrant, csendesen behúzza maga után a helyiség ajtaját és igyekszik nesztelenül, feltűnéstől mentesen távozni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem.
*Elég kurta válasz Yeza kérdésére, miszerint őt tartja-e finom úriasszonynak? Ezért akár sértésként is fel lehetne fogni, de van a hangjában valami vidámság ami arra utal, hogy az úriasszony jelző lenne dehonesztáló. Ráadásul Yeza hasonlóképpen vélekedik. Két ujjal felveszi a földről a kancellári aktot, mintha tartana tőle, hogy Hubit érintő pletykák és előítéletek akár így is átragadhatnának rá, és visszateszi a többi rajz közé. Közben odakintről ajtónyitás zaja szűrődik be és most már a vörös sem tartózkodik attól, hogy füleljen. Természetesen ő is figyel és kellően csendben vannak hozzá, hogy a kinti társalgás szavai utat találjanak hozzájuk. Abban egészen biztos, hogy Yeza most nem igazán boldog, mert ha jól vette ki, a báró kvázi a kancellár rendelkezésére bocsátotta. Egy "úgy tudtam" kifejezés ül ki az arcára a jó Habrertus elégedett hangját hallva, aztán bólint egyet. Ez a wegtoreni okos ember. Bármennyire úgy tűnik, hogy teljesítette a kancellár egy óhaját, fenntart egy menekülőutat a vörösnek. Elvégre Yeza nem lesz összezárva a nap minden órájában, a hat minden napján az öreggel. Az éjszakákat a báró otthonában fogja tölteni, aki bizonyára talál majd okot az egyezség olyan felbontására, hogy a kancellár ne érezze magát megsértve abban az esetben, ha Yeza elviselhetetlennek érezné a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy így minden este beszámolhat a bárónak a Kancellárián tapasztaltakról, a kancellárról. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy Habrertus elszámította magát, és néhány gyönyörteli (Yeza számára esetleg gyötrelmes) óráért cserébe ő szolgálja ki a wegtorenit. De ezzel nem foglalkozik különösebben, ez legyen a kancellár gondja. Meg persze Yezáé, aki ebben a pillanatban elég gondterheltnek tűnik. Majdnem meg is jegyzi neki vigasztalón, hogy a vén kecske aligha fog minden nap rámászni, azt az egy-két alkalmat meg el lehet viselni egy kiadós mosdással. Végül inkább visszanyeli a gondolatot. Az jut eszébe, hogy ha ő lenne a vörös helyében, nemhogy mosakodás, de bőrének lekaparása sem lenne elég. Közben a folyosó elcsendesedik, a báró valószínűleg távozik, Habrertus pedig visszavonul odújába.*
- Nem. *a korábbi után egy változatos válasz egy vigyor kíséretében* Nem marad erőm. De van itt még valami, ha már kötelességről esett szó. Én igazán szeretem azt a némbert. Őszintén. Most pedig, hogy visszatért... azt rebesgetik, hogy a sötét isten keze van a dologban. Harcoltam Sa'Tereth ellen a holtak járásakor, kis híján otthagytam a fogam. De tudod mit? Ha ő adta vissza, akkor jól van úgy. Nem érdekel.
*Mivel Sa'Tereth tanai sem Artheniorban, sem a Vashegyen nem örvendenek nagy népszerűségnek, biztos benne, hogy Yezának ez nem fog tetszeni. De ez sem érdekli.*
- Nem ismer. *javítja ki a vörös véleményét* És azt hiszem, hogy nem is akar megismerni. Ne vedd ezt sértésnek, ilyen. Persze ettől függetlenül kérdezni fog rólad, és bár úgy fog tenni, mintha az apró részletek nem érdekelnék, elsősorban nem arra lesz kíváncsi, hogy miért jöttél a báróval, Cha'yss-nak mik a tervei és Artheniorban még mindig máglyára akarják-e vetni amiért feltámadt, hanem arra, hogy mit műveltünk kettesben? De ha szeretnéd, megpróbálom úgy alakítani, hogy látni akarjon. Nem mondom, hogy biztos sikerülni fog, de egy próbát megér.
*Csengőszó hallatszik és a kancellár rikácsolása két ajtón keresztül is, ahogy a szolgálók után kiált.*
- Jobb, ha mész. *nyitja kis résnyire az ajtót és kiles* Ha a báródhoz sietsz, talán a mai napot megúszod. És ne feledd, áll amit mondtam. Ha a kancellár elviselhetetlen, szólj! Kitalálunk valamit. Mondjuk az úrnő parancsára és a báró jóváhagyásával fegyveres továbbképzésen kell részt venned, vagy éppen az úrnő iránymutatásával kell elmélyedned a vajákosság rejtelmeiben.
*Ez utóbbi Yeza számára talán nem értelmezhető, ezért hozzáteszi.*
- Bár a jó kancellárunk igen magabiztos, határozott és céltudatos, úgy tűnik mintha Lea jelenlétében ezeknek nyoma sem lenne. Lehet, hogy az is elég az adott helyzetben ha megemlíted: az úrnőnek nem tetszene amit a kancellár szeretne.
*Megvonja a vállát.*
- Talán nem pisál azonnal a nadrágjába, de ha a kedvét lelohasztod, már félsiker.
*Később pedig, ha Yeza már kisurrant, csendesen behúzza maga után a helyiség ajtaját és igyekszik nesztelenül, feltűnéstől mentesen távozni.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-13 11:09:22
Üzenet elküldve: 2022-05-13 11:09:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Az igric mindig gondosan, de nem kínosan ügyel a megjelenésére, a ruhájára, a kiegészítőire és úgy egészében véve arra a képre, amit a külvilág felé mutat. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ahogy aláír. A lehető legszerényebb sorból érkezett, ha a kancellár tudná, hogy egy szajha fia szivarozik szemben vele és aranyak ezréről tárgyal, talán átértékelné magában a wegtorenit. Mesterének köszönhet mindent, aki meglátta a fiatal fiúban a lehetőséget és az affinitást és kitanította mindenre. Neki köszönhet most mindent. És kevesen tudják, hogy még annál is többet.
Kiemelkedett sorstársai sorából, több lett annál, mint amit bárki is kinézett volna a csenevész kölyökből, aki a bordélyban a vendégek ruháit mosta, csizmáját pucolta. Most pedig itt ül és egy kancellárral tárgyal, elveszi a thargok úrnőjét feleségül és kisebb kereskedelmi birodalomnak parancsol. Szép kis eredmény, bárki elismerheti.
Száz szónak is egy a vége, Habrertus méltán lehet elégedett az igric aláírásával és a báró sem szúrta volna ki valami macskakaparással a szemét a szerződés alján.
Bocsánatkérőn mosolyog, amikor a kancellár megértőn beszél arról, hogy nem tudott azonnal válasszal szolgálni és övezi fel magát Yeza fegyverével, majd akasztja vállára Kathlynt.*
- Biztosan találok megoldást. *Mosolyog a kancellárra.
Habretus az ajtóig kíséri, ahol tökéletes időzítéssel fordul vissza, hogy hirtelen ötletnek tűnjön a kézenfekvő, mindkettőjük számára előnyös megoldás. Yeza, a vörös. Aki felügyelhetné a felújítás munkálatait, kontaktálhatna az igriccel és segíthetne a kancellárnak számos teendői között. Hát hogy nem jutott ez az eszébe eddig?*
- Természetesen nem kívánok visszaélni bizalmaddal és vendégszereteteddel, Yeza szállása Varangyvárban lesz. *Mosolyog a láthatóan boldog vén kecskére.*
- Biztos vagyok benne, hogy ő is örülni fog, hogy egy ilyen elismert és magas rangú férfival dolgozhat, mint tenmagad. *Válaszolja. "Férfi", inkább vén kéjenc kecske, aki megnyalná a sót. Az igric biztos benne, hogy Habrertus be fog próbálkozni Yezánál, de abban is, hogy a vörös elég eszes és talpraesett, hogy mérlegelni tudjon és megfelelően cselekedni. Nem prédaként veti a kancellár elé, hanem inkább csalétekként, ami ha kell, meg tudja védeni magát.
Eltartja a még mindig füstölő szivart maguktól, amikor kezet fog a kancellárral, szívélyes és barátságos kézszorítás ez, egy sikeresen megkötött, többfrontos üzlet nonverbális megpecsételése ez.*
- Megtennéd, hogy értesítteted kísérőm, hogy a lovaknál várom? Azt hiszem, sok dolgunk lesz mostantól. Az esküvő, a felújítás, zajlik az élet, nem igaz? *Mondja még és ha Habrertus nem tartóztatja, akkor boldogan kiélvezve a szivar utolsó kétharmadát is, megindul kifelé a Radkraalból az istállók felé.*
*Az igric mindig gondosan, de nem kínosan ügyel a megjelenésére, a ruhájára, a kiegészítőire és úgy egészében véve arra a képre, amit a külvilág felé mutat. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ahogy aláír. A lehető legszerényebb sorból érkezett, ha a kancellár tudná, hogy egy szajha fia szivarozik szemben vele és aranyak ezréről tárgyal, talán átértékelné magában a wegtorenit. Mesterének köszönhet mindent, aki meglátta a fiatal fiúban a lehetőséget és az affinitást és kitanította mindenre. Neki köszönhet most mindent. És kevesen tudják, hogy még annál is többet.
Kiemelkedett sorstársai sorából, több lett annál, mint amit bárki is kinézett volna a csenevész kölyökből, aki a bordélyban a vendégek ruháit mosta, csizmáját pucolta. Most pedig itt ül és egy kancellárral tárgyal, elveszi a thargok úrnőjét feleségül és kisebb kereskedelmi birodalomnak parancsol. Szép kis eredmény, bárki elismerheti.
Száz szónak is egy a vége, Habrertus méltán lehet elégedett az igric aláírásával és a báró sem szúrta volna ki valami macskakaparással a szemét a szerződés alján.
Bocsánatkérőn mosolyog, amikor a kancellár megértőn beszél arról, hogy nem tudott azonnal válasszal szolgálni és övezi fel magát Yeza fegyverével, majd akasztja vállára Kathlynt.*
- Biztosan találok megoldást. *Mosolyog a kancellárra.
Habretus az ajtóig kíséri, ahol tökéletes időzítéssel fordul vissza, hogy hirtelen ötletnek tűnjön a kézenfekvő, mindkettőjük számára előnyös megoldás. Yeza, a vörös. Aki felügyelhetné a felújítás munkálatait, kontaktálhatna az igriccel és segíthetne a kancellárnak számos teendői között. Hát hogy nem jutott ez az eszébe eddig?*
- Természetesen nem kívánok visszaélni bizalmaddal és vendégszereteteddel, Yeza szállása Varangyvárban lesz. *Mosolyog a láthatóan boldog vén kecskére.*
- Biztos vagyok benne, hogy ő is örülni fog, hogy egy ilyen elismert és magas rangú férfival dolgozhat, mint tenmagad. *Válaszolja. "Férfi", inkább vén kéjenc kecske, aki megnyalná a sót. Az igric biztos benne, hogy Habrertus be fog próbálkozni Yezánál, de abban is, hogy a vörös elég eszes és talpraesett, hogy mérlegelni tudjon és megfelelően cselekedni. Nem prédaként veti a kancellár elé, hanem inkább csalétekként, ami ha kell, meg tudja védeni magát.
Eltartja a még mindig füstölő szivart maguktól, amikor kezet fog a kancellárral, szívélyes és barátságos kézszorítás ez, egy sikeresen megkötött, többfrontos üzlet nonverbális megpecsételése ez.*
- Megtennéd, hogy értesítteted kísérőm, hogy a lovaknál várom? Azt hiszem, sok dolgunk lesz mostantól. Az esküvő, a felújítás, zajlik az élet, nem igaz? *Mondja még és ha Habrertus nem tartóztatja, akkor boldogan kiélvezve a szivar utolsó kétharmadát is, megindul kifelé a Radkraalból az istállók felé.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:00:58
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:00:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
*Amikor a szép vonalvezetéssel papírra vetett, szemrevaló keblek és a művészet eme nem feltétlenül hagyományos ágának kivesézésébe bonyolódnak, elhangzik egy szókapcsolat, amire felszalad Yeza szemöldöke. Körülnéz. Oldalra dőlve beles a szekrény mellé, de pont olyan tanácstalanul kénytelen visszanézni a férfira, mint ahogy elkezdte a "keresgélést"* - Finom úriasszonyok? Ugye ezt nem rám értetted? Mert ha csak az nem számít úrinak, hogy egy Wegtoreni Bárót szolgálok, nem sok kiváltságlevél húzza a zsebemet. Asszony meg végképp nem vagyok. Finom, nos... *vonja meg a vállát, aztán rátartin kunkorodó, csibész mosoly kapaszkodik az ajkára, de talányban hagyja a befejezést. Csupán egy vállvonást told a mondat végére.
Valahogy volt egy olyan sejtése, hogy e védelmező felajánlás nem személyesen neki, inkább csak a helyzenének szól. Pont ez igazolja leginkább a vádat, mely Laort lovagként fémjelzi. Nincs szó arról, hogy a vörös ne lenne tisztában azzal, hogy a gyermekded mesék kivételével ez a titulus egészen más arcát mutatja a valóságban. Épp úgy, ahogy a finom úriasszonyok valódi természetét se kell nagyon bolygatni. Még igazán messze van tőle, hogy akár csak gondoljon rá, hogy ismeri ezt a férfit, de... a fene tudja. Yeza túl sokat látott már hozzá, hogy most csak úgy elkezdjen hinni az önzetlenség és a filantróp elvek tényszerű létezésében, de már az is nagy szó, hogy felmerül benne a gondolat.
Csak mosolyog az őszinteség cégére alatt elővezetett monológon. Tulajdonképpen, ha nem kellene csendben lenniük, már inkább kacagna, de így igyekszik visszafogni magát. Kommentálna is mindjárt, de a Kancellár Úr délceg aktja eléggé eltéríti az eseményeket.
Fülel egy darabig. Úgy tűnik, talán megúszták a dolgot, de a szíve jócskán megszaporázza az ütemét, amikor meghallja nyílni az ajtót, aztán pedig Caldorcor szokásosan művi hanglejtését. Így a tilosban már minden mindegy alapon csak beadja a derekát a hallgatózásnak. Elvégre ezek a szavak már nem zárt ajtók mögött hangzanak el. Vagyis de, csak egy másik zárt ajtó mögött, ami teljesen más. Ez nyilvánvaló.
Hiába tagadná, az elhangzó egyezség nem kevés aggodalmat ébreszt benne. Próbálja meggyőzni magát, hogy örülnie kéne, hiszen ez remek lehetőség, hogy bizonyítson. De itt akarják hagyni. Itt. Még a Báró oldalán is megvolt benne a félsz, ahogy megérkeztek, de így magára maradna. Mi van, ha elszúr valamit? A Kancellár kéjvágya még a legkisebb dolog, ami miatt aggódik (és itt most történetesen e jelző kapcsán fel sem merülnek benne a firtatott méretek). Idegen hely, idegen szokások, a Nagyasszony részéről pedig gonoszkodó ellenszenv, amire még csak rá sem szolgált.
Nagyot nyel. Ez most olyan mély víz, amiben már benne van. Átkozhatná Caldorcort, hogy így felajánlotta, de Yeza volt az, aki lehetőséget kért a bizonyításra. Hát most már muszáj is lesz.
Kivárja, míg a folyosó ismét csendbe burkolózik, csak aztán szólal meg.*
- És vajon lenne még erőd azokra a formás pipikre a kötelesség után? *csatol vissza a korábbiakra. Inkább, mint hogy az imént elhangzottakról essék szó.* - Az Úrnő roppant szigorúnak tűnik. Nem is tudom... Mit gondoljak arról, hogy épp rád bízott?
*Valóban megforgatja ezt a döntést magában több irányból is, de nem tudja, egyáltalán van-e különösebb jelentősége.*
- Szóval Laor *pillant a férfira kíváncsian* -, az alengueux-i kovács fia. Mit fogsz mondani neki, ha rólam kérdez? Kérdezni fog? Kell tartanom tőle? Nem kedvel *húzza el a száját, kissé megfeledkezve arról, hogy szünetet hagyjon a válaszokhoz.* - Pedig én igazán szívesen megismerném... jobban.
*Amikor a szép vonalvezetéssel papírra vetett, szemrevaló keblek és a művészet eme nem feltétlenül hagyományos ágának kivesézésébe bonyolódnak, elhangzik egy szókapcsolat, amire felszalad Yeza szemöldöke. Körülnéz. Oldalra dőlve beles a szekrény mellé, de pont olyan tanácstalanul kénytelen visszanézni a férfira, mint ahogy elkezdte a "keresgélést"* - Finom úriasszonyok? Ugye ezt nem rám értetted? Mert ha csak az nem számít úrinak, hogy egy Wegtoreni Bárót szolgálok, nem sok kiváltságlevél húzza a zsebemet. Asszony meg végképp nem vagyok. Finom, nos... *vonja meg a vállát, aztán rátartin kunkorodó, csibész mosoly kapaszkodik az ajkára, de talányban hagyja a befejezést. Csupán egy vállvonást told a mondat végére.
Valahogy volt egy olyan sejtése, hogy e védelmező felajánlás nem személyesen neki, inkább csak a helyzenének szól. Pont ez igazolja leginkább a vádat, mely Laort lovagként fémjelzi. Nincs szó arról, hogy a vörös ne lenne tisztában azzal, hogy a gyermekded mesék kivételével ez a titulus egészen más arcát mutatja a valóságban. Épp úgy, ahogy a finom úriasszonyok valódi természetét se kell nagyon bolygatni. Még igazán messze van tőle, hogy akár csak gondoljon rá, hogy ismeri ezt a férfit, de... a fene tudja. Yeza túl sokat látott már hozzá, hogy most csak úgy elkezdjen hinni az önzetlenség és a filantróp elvek tényszerű létezésében, de már az is nagy szó, hogy felmerül benne a gondolat.
Csak mosolyog az őszinteség cégére alatt elővezetett monológon. Tulajdonképpen, ha nem kellene csendben lenniük, már inkább kacagna, de így igyekszik visszafogni magát. Kommentálna is mindjárt, de a Kancellár Úr délceg aktja eléggé eltéríti az eseményeket.
Fülel egy darabig. Úgy tűnik, talán megúszták a dolgot, de a szíve jócskán megszaporázza az ütemét, amikor meghallja nyílni az ajtót, aztán pedig Caldorcor szokásosan művi hanglejtését. Így a tilosban már minden mindegy alapon csak beadja a derekát a hallgatózásnak. Elvégre ezek a szavak már nem zárt ajtók mögött hangzanak el. Vagyis de, csak egy másik zárt ajtó mögött, ami teljesen más. Ez nyilvánvaló.
Hiába tagadná, az elhangzó egyezség nem kevés aggodalmat ébreszt benne. Próbálja meggyőzni magát, hogy örülnie kéne, hiszen ez remek lehetőség, hogy bizonyítson. De itt akarják hagyni. Itt. Még a Báró oldalán is megvolt benne a félsz, ahogy megérkeztek, de így magára maradna. Mi van, ha elszúr valamit? A Kancellár kéjvágya még a legkisebb dolog, ami miatt aggódik (és itt most történetesen e jelző kapcsán fel sem merülnek benne a firtatott méretek). Idegen hely, idegen szokások, a Nagyasszony részéről pedig gonoszkodó ellenszenv, amire még csak rá sem szolgált.
Nagyot nyel. Ez most olyan mély víz, amiben már benne van. Átkozhatná Caldorcort, hogy így felajánlotta, de Yeza volt az, aki lehetőséget kért a bizonyításra. Hát most már muszáj is lesz.
Kivárja, míg a folyosó ismét csendbe burkolózik, csak aztán szólal meg.*
- És vajon lenne még erőd azokra a formás pipikre a kötelesség után? *csatol vissza a korábbiakra. Inkább, mint hogy az imént elhangzottakról essék szó.* - Az Úrnő roppant szigorúnak tűnik. Nem is tudom... Mit gondoljak arról, hogy épp rád bízott?
*Valóban megforgatja ezt a döntést magában több irányból is, de nem tudja, egyáltalán van-e különösebb jelentősége.*
- Szóval Laor *pillant a férfira kíváncsian* -, az alengueux-i kovács fia. Mit fogsz mondani neki, ha rólam kérdez? Kérdezni fog? Kell tartanom tőle? Nem kedvel *húzza el a száját, kissé megfeledkezve arról, hogy szünetet hagyjon a válaszokhoz.* - Pedig én igazán szívesen megismerném... jobban.
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:46:58
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:46:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*Szélesen mosolyogva bólint amikor visszaveszi a tollat. Arra még szakít időt, hogy felitassa a felesleges tintát az aláírásról. Kár lenne ha elmaszatolódna. Annál is inkább, mert Hubinak kedvére van, hogy a báró nemcsak alákaparta a nevét, hanem szinte kalligrafikus gonddal kanyarította oda a szignóját. Ritka ez manapság. A póroktól persze nem is várna el semmit, tőlük az a nagy X is komoly teljesítmény, de művelt férfiútól rosszul esne az igénytelenség. Szerencsére Cha'yss nem okoz csalódást. Aztán nem lepődik meg azon, hogy a báró még nem járt a Hubi által legtöbbre tartott városban. Kevesen értékelik azt, amit nyújtani tud. Ezért tart itt Lanawin.*
- Ugyan, kérlek! *áll fel ő is amikor a báró szabadkozik amiért nem tud segíteni, egyben indulni készül* Szó sincs sértődésről! Hiszen nem is számíthattam rá, hogy azon nyomban elő tudsz rántani valakit a tarsolyodból. Számomra az is megnyugtató gondolat, hogy foglalkozni fogsz szerény kérésemmel.
*Megértően bólogat és szelíden mosolyog arra, hogy a báró most már a kis nőjével múlatná az időt. A jó kancellár ezt tulajdonképpen meg is érti. Talán első blikkre sápadt kis penészvirágnak látszik Aenae, de azért...*
- Oh, parancsolj! *int a fegyverek felé* Hiszen te - érdemeid számossága okán - magadnál tarthatod őket.
*Az ajtóig kíséri a bárót aki nem győz hálálkodni. Ez természetes. Még akkor is, ha Hubinak most az a hasonlat jut eszébe, hogy olyanok ők, mint két hamiskártyás. Mindketten pontosan ismerik a másik trükkjeit, de ez nem riasztja vissza egyiket sem attól, hogy éljen ezekkel. Persze az ismeretség nem olyan régi a báróval, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsa, hogy kellemes színjáték zajlik itt, de erős a gyanúja. Amikor Cha'yss megtorpan és úgy szórja Hubi lábai elé Yezát, mintha apróság lenne amiről eddig megfeledkezett, a jó kancellár elbizonytalanodik. Ez tényleg őszinte pillanatnak tűnik, de a lelke mélyén lapuló kígyó már sziszeg, hogy legyen résen.*
- Ez... ez egészen váratlan öröm, barátom. Megvallom, hogy nem is számítottam rá, hogy ilyen értékes és megbízható embered szolgálatait vehetem igénybe.
*Valószínűleg nemcsak ő, hanem a báró is pontosan tudja, hogy erre ment ki a játék, de ezt mégsem lehet csak úgy kimondani. A kérdés inkább csak az, hogy Cha'yss tervei szerint alakul így, vagy az a megtorpanás nem volt tervezett? És Hubi, minden élettapasztalata ellenére úgy dönt, hogy nem volt az. Annyira hitelesnek tűnt az elgondolkodó homlokvakarás a szivart tartó kézzel, hogy még egy gyűrött kabátot is odaképzelt a báróra, az istenek tudják, hogy miért.*
- Élek megtisztelő ajánlatoddal, és úgy gondolom, hogy ez mindkettőnk számára előnyös lesz. Hiszem, hogy Yeza gazdagohat olyan értékes tapasztalatokkal a Vashegyen, melyeknek később tenmagad jó hasznát tudod venni.
*Ha a báró nem idegenkedik az ilyesmitől, Hubi kezet is ráz vele, majd előzékenyen nyitja ki számára a Kancellária ajtaját. Közben arra gondol, hogy mielőbb fel kell keresnie a halálból visszatért némbert. Bármennyire is tart tőle, valamiért szívesebben nyaggatná őt tégelyügyileg, Aenae helyett. Talán a gondolat köti le, talán már a hallása nem olyan éles, mint ifjabb éveiben, de a kis sikkantást nem veszi észre a folyosó túlfelének irányából.*
*Szélesen mosolyogva bólint amikor visszaveszi a tollat. Arra még szakít időt, hogy felitassa a felesleges tintát az aláírásról. Kár lenne ha elmaszatolódna. Annál is inkább, mert Hubinak kedvére van, hogy a báró nemcsak alákaparta a nevét, hanem szinte kalligrafikus gonddal kanyarította oda a szignóját. Ritka ez manapság. A póroktól persze nem is várna el semmit, tőlük az a nagy X is komoly teljesítmény, de művelt férfiútól rosszul esne az igénytelenség. Szerencsére Cha'yss nem okoz csalódást. Aztán nem lepődik meg azon, hogy a báró még nem járt a Hubi által legtöbbre tartott városban. Kevesen értékelik azt, amit nyújtani tud. Ezért tart itt Lanawin.*
- Ugyan, kérlek! *áll fel ő is amikor a báró szabadkozik amiért nem tud segíteni, egyben indulni készül* Szó sincs sértődésről! Hiszen nem is számíthattam rá, hogy azon nyomban elő tudsz rántani valakit a tarsolyodból. Számomra az is megnyugtató gondolat, hogy foglalkozni fogsz szerény kérésemmel.
*Megértően bólogat és szelíden mosolyog arra, hogy a báró most már a kis nőjével múlatná az időt. A jó kancellár ezt tulajdonképpen meg is érti. Talán első blikkre sápadt kis penészvirágnak látszik Aenae, de azért...*
- Oh, parancsolj! *int a fegyverek felé* Hiszen te - érdemeid számossága okán - magadnál tarthatod őket.
*Az ajtóig kíséri a bárót aki nem győz hálálkodni. Ez természetes. Még akkor is, ha Hubinak most az a hasonlat jut eszébe, hogy olyanok ők, mint két hamiskártyás. Mindketten pontosan ismerik a másik trükkjeit, de ez nem riasztja vissza egyiket sem attól, hogy éljen ezekkel. Persze az ismeretség nem olyan régi a báróval, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsa, hogy kellemes színjáték zajlik itt, de erős a gyanúja. Amikor Cha'yss megtorpan és úgy szórja Hubi lábai elé Yezát, mintha apróság lenne amiről eddig megfeledkezett, a jó kancellár elbizonytalanodik. Ez tényleg őszinte pillanatnak tűnik, de a lelke mélyén lapuló kígyó már sziszeg, hogy legyen résen.*
- Ez... ez egészen váratlan öröm, barátom. Megvallom, hogy nem is számítottam rá, hogy ilyen értékes és megbízható embered szolgálatait vehetem igénybe.
*Valószínűleg nemcsak ő, hanem a báró is pontosan tudja, hogy erre ment ki a játék, de ezt mégsem lehet csak úgy kimondani. A kérdés inkább csak az, hogy Cha'yss tervei szerint alakul így, vagy az a megtorpanás nem volt tervezett? És Hubi, minden élettapasztalata ellenére úgy dönt, hogy nem volt az. Annyira hitelesnek tűnt az elgondolkodó homlokvakarás a szivart tartó kézzel, hogy még egy gyűrött kabátot is odaképzelt a báróra, az istenek tudják, hogy miért.*
- Élek megtisztelő ajánlatoddal, és úgy gondolom, hogy ez mindkettőnk számára előnyös lesz. Hiszem, hogy Yeza gazdagohat olyan értékes tapasztalatokkal a Vashegyen, melyeknek később tenmagad jó hasznát tudod venni.
*Ha a báró nem idegenkedik az ilyesmitől, Hubi kezet is ráz vele, majd előzékenyen nyitja ki számára a Kancellária ajtaját. Közben arra gondol, hogy mielőbb fel kell keresnie a halálból visszatért némbert. Bármennyire is tart tőle, valamiért szívesebben nyaggatná őt tégelyügyileg, Aenae helyett. Talán a gondolat köti le, talán már a hallása nem olyan éles, mint ifjabb éveiben, de a kis sikkantást nem veszi észre a folyosó túlfelének irányából.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:20:32
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:20:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Mint két roppant elégedett nemes, úgy ülnek egymással szemben a kancellárián és dohányoznak. Valódi uraknak érezhetik magukat és hát azok is mindketten. Bár a kancellár kissé már öreg, míg az igric ereje teljében van.
Valójában a három szekér fa vagy a harminc arany csak kellékek egy nagyobb játszmában, egy olyan előadásban, amelynek még csak el sem kezdődött. A valódi történések majdcsak ezután jönnek, ez a jelképes hercehurca pedig az alapja a jövőbeli közös munkának. Bár kölcsönös ellenszenvet éreznek egymás iránt, mégis láthatóan képesek elfogadni a másikat, hogy elérjék céljaikat. A célok persze rejtettek egymás előtt, ám a wegtorenit nem is érdekli igazán, hogy Habrertus mit tervez. Amíg nem zavarja az ő érdekeit természetesen.*
- Remek. *Válaszolja és míg a kancellár tollba foglalja a fáról szóló megállapodást, addig figyelmét a szivarnak szenteli. Szótlanul figyeli, ahogy a vén kecske gyakorlottan leírja a szerződés részleteit, majd átveszi a tollat, míg baljával eltartja a szivart, hogy aláírhassa a példányokat. A papírokon pedig hamarosan ott díszeleg az igric nemesi rangjával megtoldott, lendületes gyönyörű betűkkel írt neve.*
- Parancsolj. *Mosolyog szélesen a kancellárra visszanyújtva a tollat.
A vörössel kapcsolatos kérdésre bőkezű választ ad, ami minden szempontból érthető és logikus. Nem szúrná ki Habrertus szemét valami egyszerű kifogással, mert a kancellár megorrontaná és nem hagyná nyugodni. Ebben biztos.
Természetesen már világos számára, hogy milyen kitüntető figyelemmel fordul Yeza felé a férfi, ám még ő is ódzkodik attól, hogy a vén kecske elé vesse a számára igen nagy értékkel bíró wegtoreni lányt. De azért még elgondolkodik rajta.*
- Pirtianesben? *Kérdez vissza, ahogy a kancellár visszarántja a füst élvezetéből.*
- Még nem volt alkalmam. *Válaszol őszintén. Sosem vágyott Pirtianesbe, ha lehet mondani, Wegtoren ellentéte az a város.
Érdeklődve hallgatja Habrertus felvezetését és sejti, hogy ez csak valami elterelés vagy felvezetés egy későbbi gondolatra.*
- Megtisztelsz. *Hajtja meg kissé fejét ültében a faszállítmány személyes ellenőrzésére. Aztán pedig jön a valódi ok, amit ezzel a furmányos csavarral csempészett be a jó kancellár.*
- Remélem, tudok segíteni. *Mondja és sikerül talán teljesen elrejtenie a kétkedést a hangjából.
Az egész monológ messziről bűzlik, átitatja valami erőltetettség, amitől az igricnek feláll a szőr a hátán. Legszívesebben elmosolyodna, mert olyan előnyhöz juthatna a vén kecskével szemben, ami roppant hasznos volna. Elgondolkodni látszik, még azt is megengedi magának, hogy szabad kezével megdörzsölje borostáját. Hogy hogyan lehet mindig borostás, az remek kérdés, de bizonyosan nem ez foglalkoztatja most a kancellárt.*
- Ugyan, megtisztelsz, hogy a véleményemet kéred. *Kezd bele a válaszba felnézve a férfire.*
- Ám attól tartok, hirtelen senki sem jut eszembe, akit tiszta szívvel ajánlhatnék. Pedig annyira szeretnék segíteni neked. *Csóválja meg a fejét láthatóan nagyon törve azt.*
- Ha bárki eszembe jut, azonnal értesítelek, de megértheted, hogy akárkit nem szívesen ajánlanék ilyen kitüntető és felelősségteljes posztra, csak olyat, akik rendelkeznek az általad is említett készségekkel és talpraesettséggel. *Teszi hozzá és újra elhallgat kicsit, hogy gondolkozzon a megfelelő személyen, ám tanácstalannak tűnik.*
- Remélem, nem sértettelek meg, hogy nem tudok segíteni. *Néz fel szomorúan.
A tárgyalás viszont a végére ért, megkapta a szerződést a fáról és elrendeztek mindet, ideje volna indulni.*
- Barátom, nem élnék vissza tovább kitüntető figyelmeddel és vendégszereteteddel, dolgaid bizonyosan számosak anélkül is, hogy feltartanálak. *Kel fel ültéből, érezhetően indulni készül.*
- Jegyesem biztosan vár már, sok mindent meg kell nekünk is beszélnünk, nyakunkon az esküvő. *Mosolyog széttárt karokkal.*
- Hamarosan elküldöm a felújítás tervét, az intézőm számba veszi a költségeket és megírja az ajánlatot. *Jegyzi meg.*
- Szabad? *Kérdi a fegyvereire tekintve és ha Habertus nem ellenkezik, felszerelkezik velük. A szivart nem tenné le, bár csaknem végigszívta. Pedig úgy tartják, a háromnegyedénél kell abbahagyni, ám olyan remek élményt nyújt.*
- Köszönök mindent, az üzletet, a figyelmedet és a segítségedet. Nem is tudom, hogyan fogom ezt mind meghálálni. *Mosolyog szélesen és ha a kancellár nem tartóztatja, akkor elindul az ajtó felé, remélve, hogy a férfi kikíséri.
A kancellária ajtajában már csaknem kilépne, amikor megáll, megtorpanásra késztetve Habrertust és szivarját a homlokához emelve, elgondolkodó arccal fordul vissza a kancellár felé.*
- Talán mégis volna egy ötletem. *Sárga tekintete a férfiét keresi.*
- Ha az ajánlatom elnyeri tetszésed, úgyis szükségem lesz egy megbízható személyre, aki tartja a kapcsolatot a felújítás ideje alatt veled, jó kancellárom. Miért ne lehetne ez a személy a kísérőm? És ha már úgyis sok időt töltene veled, akár segíthetne neked is a kancellária ügyeiben. Két legyet egy csapásra, ahogy mondani szokás. *Mosolyog szélesen a kancellárra.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi érdeklődve. A horgot bedobta, rajta a kívánatos csalival, a vadnak már csak rá kell harapnia, hogy kifoghassa.*
*Mint két roppant elégedett nemes, úgy ülnek egymással szemben a kancellárián és dohányoznak. Valódi uraknak érezhetik magukat és hát azok is mindketten. Bár a kancellár kissé már öreg, míg az igric ereje teljében van.
Valójában a három szekér fa vagy a harminc arany csak kellékek egy nagyobb játszmában, egy olyan előadásban, amelynek még csak el sem kezdődött. A valódi történések majdcsak ezután jönnek, ez a jelképes hercehurca pedig az alapja a jövőbeli közös munkának. Bár kölcsönös ellenszenvet éreznek egymás iránt, mégis láthatóan képesek elfogadni a másikat, hogy elérjék céljaikat. A célok persze rejtettek egymás előtt, ám a wegtorenit nem is érdekli igazán, hogy Habrertus mit tervez. Amíg nem zavarja az ő érdekeit természetesen.*
- Remek. *Válaszolja és míg a kancellár tollba foglalja a fáról szóló megállapodást, addig figyelmét a szivarnak szenteli. Szótlanul figyeli, ahogy a vén kecske gyakorlottan leírja a szerződés részleteit, majd átveszi a tollat, míg baljával eltartja a szivart, hogy aláírhassa a példányokat. A papírokon pedig hamarosan ott díszeleg az igric nemesi rangjával megtoldott, lendületes gyönyörű betűkkel írt neve.*
- Parancsolj. *Mosolyog szélesen a kancellárra visszanyújtva a tollat.
A vörössel kapcsolatos kérdésre bőkezű választ ad, ami minden szempontból érthető és logikus. Nem szúrná ki Habrertus szemét valami egyszerű kifogással, mert a kancellár megorrontaná és nem hagyná nyugodni. Ebben biztos.
Természetesen már világos számára, hogy milyen kitüntető figyelemmel fordul Yeza felé a férfi, ám még ő is ódzkodik attól, hogy a vén kecske elé vesse a számára igen nagy értékkel bíró wegtoreni lányt. De azért még elgondolkodik rajta.*
- Pirtianesben? *Kérdez vissza, ahogy a kancellár visszarántja a füst élvezetéből.*
- Még nem volt alkalmam. *Válaszol őszintén. Sosem vágyott Pirtianesbe, ha lehet mondani, Wegtoren ellentéte az a város.
Érdeklődve hallgatja Habrertus felvezetését és sejti, hogy ez csak valami elterelés vagy felvezetés egy későbbi gondolatra.*
- Megtisztelsz. *Hajtja meg kissé fejét ültében a faszállítmány személyes ellenőrzésére. Aztán pedig jön a valódi ok, amit ezzel a furmányos csavarral csempészett be a jó kancellár.*
- Remélem, tudok segíteni. *Mondja és sikerül talán teljesen elrejtenie a kétkedést a hangjából.
Az egész monológ messziről bűzlik, átitatja valami erőltetettség, amitől az igricnek feláll a szőr a hátán. Legszívesebben elmosolyodna, mert olyan előnyhöz juthatna a vén kecskével szemben, ami roppant hasznos volna. Elgondolkodni látszik, még azt is megengedi magának, hogy szabad kezével megdörzsölje borostáját. Hogy hogyan lehet mindig borostás, az remek kérdés, de bizonyosan nem ez foglalkoztatja most a kancellárt.*
- Ugyan, megtisztelsz, hogy a véleményemet kéred. *Kezd bele a válaszba felnézve a férfire.*
- Ám attól tartok, hirtelen senki sem jut eszembe, akit tiszta szívvel ajánlhatnék. Pedig annyira szeretnék segíteni neked. *Csóválja meg a fejét láthatóan nagyon törve azt.*
- Ha bárki eszembe jut, azonnal értesítelek, de megértheted, hogy akárkit nem szívesen ajánlanék ilyen kitüntető és felelősségteljes posztra, csak olyat, akik rendelkeznek az általad is említett készségekkel és talpraesettséggel. *Teszi hozzá és újra elhallgat kicsit, hogy gondolkozzon a megfelelő személyen, ám tanácstalannak tűnik.*
- Remélem, nem sértettelek meg, hogy nem tudok segíteni. *Néz fel szomorúan.
A tárgyalás viszont a végére ért, megkapta a szerződést a fáról és elrendeztek mindet, ideje volna indulni.*
- Barátom, nem élnék vissza tovább kitüntető figyelmeddel és vendégszereteteddel, dolgaid bizonyosan számosak anélkül is, hogy feltartanálak. *Kel fel ültéből, érezhetően indulni készül.*
- Jegyesem biztosan vár már, sok mindent meg kell nekünk is beszélnünk, nyakunkon az esküvő. *Mosolyog széttárt karokkal.*
- Hamarosan elküldöm a felújítás tervét, az intézőm számba veszi a költségeket és megírja az ajánlatot. *Jegyzi meg.*
- Szabad? *Kérdi a fegyvereire tekintve és ha Habertus nem ellenkezik, felszerelkezik velük. A szivart nem tenné le, bár csaknem végigszívta. Pedig úgy tartják, a háromnegyedénél kell abbahagyni, ám olyan remek élményt nyújt.*
- Köszönök mindent, az üzletet, a figyelmedet és a segítségedet. Nem is tudom, hogyan fogom ezt mind meghálálni. *Mosolyog szélesen és ha a kancellár nem tartóztatja, akkor elindul az ajtó felé, remélve, hogy a férfi kikíséri.
A kancellária ajtajában már csaknem kilépne, amikor megáll, megtorpanásra késztetve Habrertust és szivarját a homlokához emelve, elgondolkodó arccal fordul vissza a kancellár felé.*
- Talán mégis volna egy ötletem. *Sárga tekintete a férfiét keresi.*
- Ha az ajánlatom elnyeri tetszésed, úgyis szükségem lesz egy megbízható személyre, aki tartja a kapcsolatot a felújítás ideje alatt veled, jó kancellárom. Miért ne lehetne ez a személy a kísérőm? És ha már úgyis sok időt töltene veled, akár segíthetne neked is a kancellária ügyeiben. Két legyet egy csapásra, ahogy mondani szokás. *Mosolyog szélesen a kancellárra.*
- Mi a véleményed, barátom? *Kérdi érdeklődve. A horgot bedobta, rajta a kívánatos csalival, a vadnak már csak rá kell harapnia, hogy kifoghassa.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-11 19:09:04
Üzenet elküldve: 2022-05-11 19:09:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza + aki esetleg hallja//
*A vörös nem válaszol a kérdésre, de a pillantás és a vállvonás sokatmondó. Bólint egyet, ő is így gondolta. Néhány vérfagyasztó pillanatig eleven képként él az elméjében a gondolat, hogy a jó kancellár a jövőbeli hódításait szobája magányában el is bábozza, és szó szerint kirázza a hideg amikor a kancellár hangján hallja fejében ahogy a pénzről és a hatalomról beszél.*
- Wegtoren mellett. *nem is néz fel a képről, mintha a válasz nem lenne annyira érdekes* Pontosabban Wegtorentől északra az első falu az, Alengueux. Apám volt a helyi kovács.
*Felhorkan, mintha egy kuncogást akart volna visszafojtani.*
- Már gyerekként sem értettem, hogy egy olyan semmi porfészeknek miként lehet olyan neve, mintha egy lovagregényben szereplő fényes fellegvár lenne.
*Kicsit megemelkedik a szemöldöke, próbál szép vonalvezetést látni a rajzba. De csak szép kebleket vesz észre. Nem is erőlteti túlságosan a dolgot.*
- Valóban? *sandít fel hunyorítva* Úgy hittem, hogy a finom úriasszonyok semmiféle pikáns képeket nem nézegetnek. *egy vállvonás* Persze a finom úriasszonyok rendszerint iszonyú unalmasak.
*Éppen egy újabb képet kezd vizslatni és valahol már neki kínos, hogy Yeza jelenlétében malac rajzokat szemlél. Talán ezért is van az, hogy első nem érti a lovagi jelzőt.*
- Hm? Ja... hát, ilyesmivel még nem vádoltak meg. Ne vedd személyes gesztusnak, egyszerűen csak... nem is tudom.
*Ami azt illeti, a finom úri asszonyoknál csak lovagok unalmasabbak. Imádnak nemes lélekről, irgalomról tisztességről, tisztaságról papolni. Csak hát nem egyszer látott nemes lovagokat hörögve meggyalázni lányokat, asszonyokat, fosztogatni, mészárolni. Pont ugyanúgy, ahogy a legutolsó zsoldos teszi. Aztán halkan elneveti magát és valami hamis fény csillog a szemében.*
- Tudod mit? Most borzasztó őszinte leszek. Irigy vagyok. Amióta ismerem azt a vén kecskét, jobbnál jobb pipikkel veteti körbe magát. És a jobbnál jobb pipik zöme enged is neki, amikor arra kerül a sor. És higgy nekem, mindig arra kerül. Pont ő, pont vele. Amikor pedig itt vagyok én is. Én!
*Kicsit megveregeti a mellét, és bár alig beszél hangosabban a suttogásnál, érzeni, hogy nem komoly. Annál is inkább, mert pontosan tudja, hogy Lea mennyire lenne elégedetlen és csalódott, ha a jó kancellár nyomdokaiba kívánna lépni. Ahhoz pedig kissé öregnek érzi már magát, hogy újragondolja az életét eunuchként. H pedig az elmúlt pár évben, amíg lehetett volna eszébe sem jutott ilyesmi, most már nem is fog. Igazság szerint semmiféle intimitással kapcsolatos dolog nem fog eszébe jutni egy darabig a kancellárról készült rajz után.*
- Sss! *ugrik egyet, miután Yezát is sokkolták a látottak, csak ő ennek hangot is ad* Más sem hiányzik, mint hogy rajtakapjanak.
*Aztán vállat von. Min is kapnák rajta őket? Mióta lenne tiltott egy thargnak belépnie a Radkraalba?*
- Mi? *fordul vissza az ajtótól és lemondó tekintettel nézi Yezát. A vörös már úgy szemléli a Hubiról készült rajzot, hogy a jó kancellár már késztheti is a tégelyét.*
- Azt mondják, hogy fele ekkora. *áll oda mellé és nézi meg a kancellári fegyverzetet* Mármint ha a felét veszem, annak a fele.
*Ha Yeza kérdőn vagy gúnyosan nézne rá a határozott megállapítás után, elvigyorodik.*
- Ezt pletykálják az egész Vashegyen. Sőt, meg is festik. Vagy nem láttál idefelé falfirkákat, amiken a kancellár messze nem ekkora férfi?
*A vörös nem válaszol a kérdésre, de a pillantás és a vállvonás sokatmondó. Bólint egyet, ő is így gondolta. Néhány vérfagyasztó pillanatig eleven képként él az elméjében a gondolat, hogy a jó kancellár a jövőbeli hódításait szobája magányában el is bábozza, és szó szerint kirázza a hideg amikor a kancellár hangján hallja fejében ahogy a pénzről és a hatalomról beszél.*
- Wegtoren mellett. *nem is néz fel a képről, mintha a válasz nem lenne annyira érdekes* Pontosabban Wegtorentől északra az első falu az, Alengueux. Apám volt a helyi kovács.
*Felhorkan, mintha egy kuncogást akart volna visszafojtani.*
- Már gyerekként sem értettem, hogy egy olyan semmi porfészeknek miként lehet olyan neve, mintha egy lovagregényben szereplő fényes fellegvár lenne.
*Kicsit megemelkedik a szemöldöke, próbál szép vonalvezetést látni a rajzba. De csak szép kebleket vesz észre. Nem is erőlteti túlságosan a dolgot.*
- Valóban? *sandít fel hunyorítva* Úgy hittem, hogy a finom úriasszonyok semmiféle pikáns képeket nem nézegetnek. *egy vállvonás* Persze a finom úriasszonyok rendszerint iszonyú unalmasak.
*Éppen egy újabb képet kezd vizslatni és valahol már neki kínos, hogy Yeza jelenlétében malac rajzokat szemlél. Talán ezért is van az, hogy első nem érti a lovagi jelzőt.*
- Hm? Ja... hát, ilyesmivel még nem vádoltak meg. Ne vedd személyes gesztusnak, egyszerűen csak... nem is tudom.
*Ami azt illeti, a finom úri asszonyoknál csak lovagok unalmasabbak. Imádnak nemes lélekről, irgalomról tisztességről, tisztaságról papolni. Csak hát nem egyszer látott nemes lovagokat hörögve meggyalázni lányokat, asszonyokat, fosztogatni, mészárolni. Pont ugyanúgy, ahogy a legutolsó zsoldos teszi. Aztán halkan elneveti magát és valami hamis fény csillog a szemében.*
- Tudod mit? Most borzasztó őszinte leszek. Irigy vagyok. Amióta ismerem azt a vén kecskét, jobbnál jobb pipikkel veteti körbe magát. És a jobbnál jobb pipik zöme enged is neki, amikor arra kerül a sor. És higgy nekem, mindig arra kerül. Pont ő, pont vele. Amikor pedig itt vagyok én is. Én!
*Kicsit megveregeti a mellét, és bár alig beszél hangosabban a suttogásnál, érzeni, hogy nem komoly. Annál is inkább, mert pontosan tudja, hogy Lea mennyire lenne elégedetlen és csalódott, ha a jó kancellár nyomdokaiba kívánna lépni. Ahhoz pedig kissé öregnek érzi már magát, hogy újragondolja az életét eunuchként. H pedig az elmúlt pár évben, amíg lehetett volna eszébe sem jutott ilyesmi, most már nem is fog. Igazság szerint semmiféle intimitással kapcsolatos dolog nem fog eszébe jutni egy darabig a kancellárról készült rajz után.*
- Sss! *ugrik egyet, miután Yezát is sokkolták a látottak, csak ő ennek hangot is ad* Más sem hiányzik, mint hogy rajtakapjanak.
*Aztán vállat von. Min is kapnák rajta őket? Mióta lenne tiltott egy thargnak belépnie a Radkraalba?*
- Mi? *fordul vissza az ajtótól és lemondó tekintettel nézi Yezát. A vörös már úgy szemléli a Hubiról készült rajzot, hogy a jó kancellár már késztheti is a tégelyét.*
- Azt mondják, hogy fele ekkora. *áll oda mellé és nézi meg a kancellári fegyverzetet* Mármint ha a felét veszem, annak a fele.
*Ha Yeza kérdőn vagy gúnyosan nézne rá a határozott megállapítás után, elvigyorodik.*
- Ezt pletykálják az egész Vashegyen. Sőt, meg is festik. Vagy nem láttál idefelé falfirkákat, amiken a kancellár messze nem ekkora férfi?
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-10 11:34:10
Üzenet elküldve: 2022-05-10 11:34:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor + aki esetleg hallja//
*Megmosolyogja Laor ágálását a Kancellár ellen. Főleg, hogy tulajdonképpen a szavai alapján maga is érzi a dolog nyitját. De ami a külsőségeket illeti, talán Habrertus nem a legférfiasabb jelenség, de magas, elegáns tartással és kellemes arcéllel. Emellett felettébb karizmatikus férfiú. Kivéve, amikor épp nincs a helyzet magaslatán. De ezeket a dolgokat inkább nem részletezi, csupán egy sokatmondó vállvonással válaszol ~ez van, nagyfiú.~ A befolyás és a hatalom mindig is olyasmi volt, ami maga köré vonzza a pillangókat.
A kérdéseire sajnos nem kap egyértelmű válaszokat, úgyhogy inkább nem is faggatózik tovább. Arra viszont egyáltalán nem hátrál meg, mikor Laor beleáll a megjegyzésébe. Csöppet még meg is emeli az állát. És lőn, megkapja az igazát, amire pedig ő mosolyodik el vidoran.*
- Tényleg? Egy faluban cseperedtél? *kérdi kicsit meglepetten. Bár igaz, ami igaz, ez sok mindent megmagyaráz.* - Merrefelé?
*Odalép a férfi mellé és mindenféle pironkodás nélkül szemléli meg a képet.* - Szép vonalvezetés *simít ujjával a kebel íve fölött, persze nem érinti a papírt.* - De én jobban kedvelem, ha egy pajzán kép többet hagy a fantáziának.
*Laor végre kiböki, amit kihallgatott, de az nem sok. És egyben túl sok. Yezának kétsége sincs, hogy róla volt szó, de a harminc aranyat nem tudja hová tenni. A töprengésben homlokára gyűlő ráncok csak akkor simulnak ki, mikor elmosolyodik a tanácstalan kis kérdésen. Aprót, körköröset int, de addigra Laor már magától is rájön a furcsa pozitúra nyitjára. Van valami gyermeteg báj benne, ahogy ez a jó kiállású, élete delét taposó férfiember rácsodálkozik a pikáns képekre. Az őszintesége hamar ösztönös szimpátiát ébreszt, ami ellen a vörös is védtelen. Azon viszont egészen meglepődik, amit Laor ezután mond. Védelmébe venné ha a nemes Kancellár csodálata túl messzire menne.*
- Nézzenek oda! Egy igazi lovag *mosolyodik el az ajánlaton. Manapság már ritka az ilyen. Mindenféle ellentételezés nélkül. Valahogy Laor nem olyannak tűnik, aki elvárna bármit cserébe. Yeza tapasztalatai figyelmeztetőleg emelnék az ujjukat, de a megérzése mást súg. Ez a férfi merőben másféle, mint az a kettő, aki két ajtóval arrébb üzletről diskurál. ~Harminc arany...~ Nem tudja hová tenni ezt az összeget. Valami régi mese rémlik fel előtte. ~Föld, víz és harminc fehér ló? Vagy harminc hal, ami borrá változott? Egek, hogy is volt?~ Épp ezt ropogtatják a fogaskerekek az emlékei között, amikor Laor újból megszólítja. Nem akaródzik belemenni a Báróval való kapcsolatának a kérdéskörébe.Valami kellően semleges válaszon töpreng, amikor a férfi hirtelen reakciójára ő viszont önkéntelenül felsikkant. Gyorsan a szája elé kapja a kezét. Talán nem hallották meg.
Azt hitte, a másik valami mérges pókot húzott magára a papírokkal, de ahogy a pergamen földet ér, már látja, hogy ilyesmiről szó sincs.
Lehajol a képért és a fejét oldalra biccentve szemléli meg a délceg hős alakját.*
- Nocsak. Talán nem is csak a pénz és a befolyás a Kancellár Úr titka. *Úgy mosolyog, mint aki mit sem tud a művészi túlzás mértékéről. Viszont úgy sejti, Laornak valószínűleg nincsenek ilyen első kézből való információi a Nagy Sárkányölő felszereltségéről. Yeza pedig van elég aljas hozzá, hogy hagyja, hadd tépelődjön ezen a férfi magában. Előre élvezi a pillanatot, amikor legközelebbi találkozásukkor akaratlanul is méricskélni kezdi a jó Kancellár nadrágjának ágyéki tájékát.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.10 14:09:23
*Megmosolyogja Laor ágálását a Kancellár ellen. Főleg, hogy tulajdonképpen a szavai alapján maga is érzi a dolog nyitját. De ami a külsőségeket illeti, talán Habrertus nem a legférfiasabb jelenség, de magas, elegáns tartással és kellemes arcéllel. Emellett felettébb karizmatikus férfiú. Kivéve, amikor épp nincs a helyzet magaslatán. De ezeket a dolgokat inkább nem részletezi, csupán egy sokatmondó vállvonással válaszol ~ez van, nagyfiú.~ A befolyás és a hatalom mindig is olyasmi volt, ami maga köré vonzza a pillangókat.
A kérdéseire sajnos nem kap egyértelmű válaszokat, úgyhogy inkább nem is faggatózik tovább. Arra viszont egyáltalán nem hátrál meg, mikor Laor beleáll a megjegyzésébe. Csöppet még meg is emeli az állát. És lőn, megkapja az igazát, amire pedig ő mosolyodik el vidoran.*
- Tényleg? Egy faluban cseperedtél? *kérdi kicsit meglepetten. Bár igaz, ami igaz, ez sok mindent megmagyaráz.* - Merrefelé?
*Odalép a férfi mellé és mindenféle pironkodás nélkül szemléli meg a képet.* - Szép vonalvezetés *simít ujjával a kebel íve fölött, persze nem érinti a papírt.* - De én jobban kedvelem, ha egy pajzán kép többet hagy a fantáziának.
*Laor végre kiböki, amit kihallgatott, de az nem sok. És egyben túl sok. Yezának kétsége sincs, hogy róla volt szó, de a harminc aranyat nem tudja hová tenni. A töprengésben homlokára gyűlő ráncok csak akkor simulnak ki, mikor elmosolyodik a tanácstalan kis kérdésen. Aprót, körköröset int, de addigra Laor már magától is rájön a furcsa pozitúra nyitjára. Van valami gyermeteg báj benne, ahogy ez a jó kiállású, élete delét taposó férfiember rácsodálkozik a pikáns képekre. Az őszintesége hamar ösztönös szimpátiát ébreszt, ami ellen a vörös is védtelen. Azon viszont egészen meglepődik, amit Laor ezután mond. Védelmébe venné ha a nemes Kancellár csodálata túl messzire menne.*
- Nézzenek oda! Egy igazi lovag *mosolyodik el az ajánlaton. Manapság már ritka az ilyen. Mindenféle ellentételezés nélkül. Valahogy Laor nem olyannak tűnik, aki elvárna bármit cserébe. Yeza tapasztalatai figyelmeztetőleg emelnék az ujjukat, de a megérzése mást súg. Ez a férfi merőben másféle, mint az a kettő, aki két ajtóval arrébb üzletről diskurál. ~Harminc arany...~ Nem tudja hová tenni ezt az összeget. Valami régi mese rémlik fel előtte. ~Föld, víz és harminc fehér ló? Vagy harminc hal, ami borrá változott? Egek, hogy is volt?~ Épp ezt ropogtatják a fogaskerekek az emlékei között, amikor Laor újból megszólítja. Nem akaródzik belemenni a Báróval való kapcsolatának a kérdéskörébe.Valami kellően semleges válaszon töpreng, amikor a férfi hirtelen reakciójára ő viszont önkéntelenül felsikkant. Gyorsan a szája elé kapja a kezét. Talán nem hallották meg.
Azt hitte, a másik valami mérges pókot húzott magára a papírokkal, de ahogy a pergamen földet ér, már látja, hogy ilyesmiről szó sincs.
Lehajol a képért és a fejét oldalra biccentve szemléli meg a délceg hős alakját.*
- Nocsak. Talán nem is csak a pénz és a befolyás a Kancellár Úr titka. *Úgy mosolyog, mint aki mit sem tud a művészi túlzás mértékéről. Viszont úgy sejti, Laornak valószínűleg nincsenek ilyen első kézből való információi a Nagy Sárkányölő felszereltségéről. Yeza pedig van elég aljas hozzá, hogy hagyja, hadd tépelődjön ezen a férfi magában. Előre élvezi a pillanatot, amikor legközelebbi találkozásukkor akaratlanul is méricskélni kezdi a jó Kancellár nadrágjának ágyéki tájékát.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.10 14:09:23
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 21:03:42
Üzenet elküldve: 2022-05-09 21:03:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//CCC//
*A jó kancellár egy finom mosollyal bólint. De ezt úgy tudja tenni, hogy erről az apró gesztusról is igen kifinomult elegancia az első gondolat ami az ember eszébe jut. Vagy az, hogy kibelezem ezt a vén kecskét!*
- Valóban.
*Csalódott lenne, ha a báró nem látta volna át a helyzetet. Nem a fáról szól. Ez így persze veszteség amit valakinek ki kell majd köhögnie. Vagy ügyes könyveléssel lesz elsimítva a dolog, a lényeg az, hogy ezen mindketten nyerhetnek. És a báró nem zárkózik el előle. Amikor megkapja a jelképesnek is alig nevezhető összeget, olyan komoly arccal húzza maga elé, mintha valóságos aranyhegy lenne előtte.*
- Azt hiszem, hogy a lényegi dolgoknak majdnem végére is értünk.
*Csak majdnem, hiszen ami most következik, azt Hubi majdnem annyira kedveli, mint okos emberekkel üzletelni. Az adminisztráció. Kényelmesebb lenne, ha ebben lenne segítsége, de írnokai valami rejtélyes oknál fogva ritkán húzzák sokáig a Kancellárián. Ami még rejtélyesebbé teszi a dolgot, hogy ebben nem is a kancellár a felelős. Így maga írja meg az okiratot, mely elrendeli a báró számára szükséges fa kitermelését, szekérre pakolását és elszállítását a vevő által megjelölt helyre. Ráadásul két példányban, hiszen az irattárnak is szüksége van egyre.*
- Ha kegyeskednél kézjegyeddel ellátni...
*Cha'yss elé csúsztatja az egyik példányt, az írótollat előzékenyen megmártja a tintában és a báró felé nyújtja. Ha ez megvan, mindkét példányra rákerül a Kancellária pecsétje is és vendége elteheti az üzletet hitelesítő írást. Utána pedig figyelmesen hallgatja végig a kérdésére érkező választ. Nem számított nagyon másra. Logikus, hogy szükség van valakire akire rábízhatja artheniori érdekeltségeit, míg ő távol van. Erre pedig a bajszos ismeretlenül is alkalmasnak látszik. Yeza pedig érintett volt abban a kellemetlen esetben. Egyetlen dolog hibázik. Ha nem is mondta ki nyíltan, hiszen nem stílusa, Hubi éreztette, hogy kitüntető érdeklődését élvezi a vörös. Cha'yss számára pedig itt a remek alkalom, hogy erre érdemben reagáljon. De nem teszi. Okosabb, mint hitte. Bár Hubi valahogy úgy érzi, hogy komoly haszonnal kecsegtető üzleti ajánlat esetén a kontraktus megkötésének feltételévé tehetné (persze burkoltan) hogy Yeza legyen vele kivételesen kedves, de ehhez végképp nem fűlne a foga. Sokkal jobban kedveli, ha ilyen lehetőséget felajánlanak neki, amit úgy fogadhat el, hogy az kegyként legyen értékelhető. Jelen esetben a probléma csak az, hogy a jó kancellárra már attól is rájön a kangörcs, ha eszébe jut a vörös. Így már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e uralkodni magán, vagy egyértelmű célzásokat kezd tenni?*
- Jártál már Pirtianes-ben, barátom? *szólal meg egy kicsit talán elrugaszkodva a témától* Előítéletek övezte város, bizonyára a mélységiek miatt. Akiket, véleményem szerint, nem ismernek vagy félreértenek. Járja ott egy mondás, remélem jól idézem: "A jó barátság titka a pontos elszámolás." Bár kitüntető számomra, hogy bizalmad élvezem, de nem engedhetem meg, hogy merő véletlenségből se azt a minőséget kapd amit elvárnál. Így személyesen fogom ellenőrizni az áru minőségét.
*Elmosolyodik.*
- Engedd meg egy öregembernek, hogy ezzel megnyugodhasson.
*Szippant egyet a pipából és mostanra eldőlt egy korábbi kérdés.*
- Engedd meg, hogy kihasználjam az alkalmat és tanácsod kérjem.
*Ha a báró bólint, vagy más módon adja beleegyezését, folytatja.*
- Sajnálatos módon mostanában egyedül vagyok kénytelen vinni a Vashegy ügyeit. Talán mondanom sem kell, hogy bár ez kivételes megtiszteltetés, de legalább ugyanolyan mértékben nehéz és megterhelő feladat. Szükségem lenne segítségre a Kancellárián a hivatali ügyek vitelében. Bizonyára tudod, hogy ez miben merül ki. Mivel pedig kitűnő emberismeretedről több ízben is szerencsém volt meggyőződni, bátorkodom segítséged kérni ebben a kérdésben. Esetleg tudnál-e ajánlani számomra valakit, aki olyan rátermett, mint az intéződ, nem idegenkedik a bürokráciától...
*Egy kis mosoly.*
- Ahogy a sötételfeket, ezt is számos félreértés és hibás sztereotípia övezi... de nem szeretnék elkanyarodni a tárgytól... tehát olyan rátermett, mint Aztyan uram, talpraesett és eszes, mint bájos kísérőd és nem fél a felelősségtől.
*Szinte mentegetőző a hangsúly.*
- Remélem nem érzed úgy, hogy visszaélek a lehetőséggel, mikor értékes véleményed kérem ki?
*A jó kancellár egy finom mosollyal bólint. De ezt úgy tudja tenni, hogy erről az apró gesztusról is igen kifinomult elegancia az első gondolat ami az ember eszébe jut. Vagy az, hogy kibelezem ezt a vén kecskét!*
- Valóban.
*Csalódott lenne, ha a báró nem látta volna át a helyzetet. Nem a fáról szól. Ez így persze veszteség amit valakinek ki kell majd köhögnie. Vagy ügyes könyveléssel lesz elsimítva a dolog, a lényeg az, hogy ezen mindketten nyerhetnek. És a báró nem zárkózik el előle. Amikor megkapja a jelképesnek is alig nevezhető összeget, olyan komoly arccal húzza maga elé, mintha valóságos aranyhegy lenne előtte.*
- Azt hiszem, hogy a lényegi dolgoknak majdnem végére is értünk.
*Csak majdnem, hiszen ami most következik, azt Hubi majdnem annyira kedveli, mint okos emberekkel üzletelni. Az adminisztráció. Kényelmesebb lenne, ha ebben lenne segítsége, de írnokai valami rejtélyes oknál fogva ritkán húzzák sokáig a Kancellárián. Ami még rejtélyesebbé teszi a dolgot, hogy ebben nem is a kancellár a felelős. Így maga írja meg az okiratot, mely elrendeli a báró számára szükséges fa kitermelését, szekérre pakolását és elszállítását a vevő által megjelölt helyre. Ráadásul két példányban, hiszen az irattárnak is szüksége van egyre.*
- Ha kegyeskednél kézjegyeddel ellátni...
*Cha'yss elé csúsztatja az egyik példányt, az írótollat előzékenyen megmártja a tintában és a báró felé nyújtja. Ha ez megvan, mindkét példányra rákerül a Kancellária pecsétje is és vendége elteheti az üzletet hitelesítő írást. Utána pedig figyelmesen hallgatja végig a kérdésére érkező választ. Nem számított nagyon másra. Logikus, hogy szükség van valakire akire rábízhatja artheniori érdekeltségeit, míg ő távol van. Erre pedig a bajszos ismeretlenül is alkalmasnak látszik. Yeza pedig érintett volt abban a kellemetlen esetben. Egyetlen dolog hibázik. Ha nem is mondta ki nyíltan, hiszen nem stílusa, Hubi éreztette, hogy kitüntető érdeklődését élvezi a vörös. Cha'yss számára pedig itt a remek alkalom, hogy erre érdemben reagáljon. De nem teszi. Okosabb, mint hitte. Bár Hubi valahogy úgy érzi, hogy komoly haszonnal kecsegtető üzleti ajánlat esetén a kontraktus megkötésének feltételévé tehetné (persze burkoltan) hogy Yeza legyen vele kivételesen kedves, de ehhez végképp nem fűlne a foga. Sokkal jobban kedveli, ha ilyen lehetőséget felajánlanak neki, amit úgy fogadhat el, hogy az kegyként legyen értékelhető. Jelen esetben a probléma csak az, hogy a jó kancellárra már attól is rájön a kangörcs, ha eszébe jut a vörös. Így már csak az a kérdés, hogy képes lesz-e uralkodni magán, vagy egyértelmű célzásokat kezd tenni?*
- Jártál már Pirtianes-ben, barátom? *szólal meg egy kicsit talán elrugaszkodva a témától* Előítéletek övezte város, bizonyára a mélységiek miatt. Akiket, véleményem szerint, nem ismernek vagy félreértenek. Járja ott egy mondás, remélem jól idézem: "A jó barátság titka a pontos elszámolás." Bár kitüntető számomra, hogy bizalmad élvezem, de nem engedhetem meg, hogy merő véletlenségből se azt a minőséget kapd amit elvárnál. Így személyesen fogom ellenőrizni az áru minőségét.
*Elmosolyodik.*
- Engedd meg egy öregembernek, hogy ezzel megnyugodhasson.
*Szippant egyet a pipából és mostanra eldőlt egy korábbi kérdés.*
- Engedd meg, hogy kihasználjam az alkalmat és tanácsod kérjem.
*Ha a báró bólint, vagy más módon adja beleegyezését, folytatja.*
- Sajnálatos módon mostanában egyedül vagyok kénytelen vinni a Vashegy ügyeit. Talán mondanom sem kell, hogy bár ez kivételes megtiszteltetés, de legalább ugyanolyan mértékben nehéz és megterhelő feladat. Szükségem lenne segítségre a Kancellárián a hivatali ügyek vitelében. Bizonyára tudod, hogy ez miben merül ki. Mivel pedig kitűnő emberismeretedről több ízben is szerencsém volt meggyőződni, bátorkodom segítséged kérni ebben a kérdésben. Esetleg tudnál-e ajánlani számomra valakit, aki olyan rátermett, mint az intéződ, nem idegenkedik a bürokráciától...
*Egy kis mosoly.*
- Ahogy a sötételfeket, ezt is számos félreértés és hibás sztereotípia övezi... de nem szeretnék elkanyarodni a tárgytól... tehát olyan rátermett, mint Aztyan uram, talpraesett és eszes, mint bájos kísérőd és nem fél a felelősségtől.
*Szinte mentegetőző a hangsúly.*
- Remélem nem érzed úgy, hogy visszaélek a lehetőséggel, mikor értékes véleményed kérem ki?
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 18:43:11
Üzenet elküldve: 2022-05-09 18:43:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
- Fogalmam sincs.
*Megrántja a vállát. Valahogy soha nem foglalkoztatta a kérdés, hogy a kancellár megnősült-e valaha?*
- Ide asszony nélkül érkezett, és csak időként sikerült valami módom maga mellé édesgetni fehérnépet. Néha meglepően csinosakat is.
*Megrázza a fejét.*
- Nem is értem. Amennyire meg tudom ítélni, nem túl férfias jelenség, nem is fiatal, ellenben fennhéjázó, gőgös és öntelt. Nem is értem... jó, esze az van. Meg állítólag pénze is. Meg befolyása.
*Yezára pillant, mintha azt várná, hogy Hubi partnerei, de akár az egész női nem nevében nyilatkozzon.*
- Tényleg ennyit számít?
*De lehet, hogy erre már választ kapott, mert a vörös is elismerő húrokat kezd pengetni (képzavar!) ahogy Hubi ravaszságát, széles látókörét méltatja. Persze lehet, hogy ez csak amolyan udvariassági kör. Viszont valahol kezdi zavarni, hogy a wegtoreni olyan kérdéseket tesz fel, melyekre nem tudja a választ. Ez nem Yeza hibája, ő csak kíváncsi. Laor meg nem annyira. Nem érdekli, hogy Hubinak volt-e felesége és az sem, hogy mi történt két ujjával? Csak most kellemetlen, hogy nem tud választ adni, úgyhogy valami kis élccel próbálja elütni a dolgot.*
- Talán olyan kasszába nyúlt bele, amibe nem kellett volna. Vagy olyan szoknya alá, ahová szintén nem kellett volna.
*Az pedig figyelemreméltó, hogy Yeza nem kezd neki hallgatózni. Talán idegenként nem akart átlépni bizonyos határokat, de lehet, hogy a báró tekintélye lehet a dologban. Laornak azonban nincsenek ilyen skrupulusai, bár sokáig nem fülel. A kis raktárhelyiségbe érve aztán majdnem elneveti magát Yeza mélységes meggyőződéssel odavetett mondatára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismersz. *aztán bólint egyet* Jó, érdekel. Az a falu, ahonnan én származom, nem egy nagyvilági hely. Ha egy nő bokája kivillant, már erkölcstelenséget kiáltottak. Nemhogy... ez...
*Mert már az első fiókkal szerencséje van a fal mellett elterülő robusztus szekrénynél. Egy köteg pergament emel ki, a lefelsőn egy kétes erkölcsű, anyaszült meztelen nőszemély tárja a festő elé bájait, aki azt naturalisztikus természeteséggel örökítette meg. Ha közben Yeza is elkezedett kutakodni, akkor egy fejmozdulattal inti oda magához, ha kíváncsi ilyesmire.*
- Csak néhány szó volt, amit ki tudtam venni.
*Nagyon kell uralkodnia magán, hogy most ne vigyorogjon. Yeza igyekszik jól viselkedni, de ordít róla, hogy annyira kíváncsi, hogy legszívesebben fülével tapadt volna a kulcslyukra. Laor pedig nem olyan szívtelen kutya ahogy egyes rosszindulatú lelkek tartják róla, és a vörös ezzel a jelenettel el is nyeri a jóindulatát.*
- Valami vörös wegtoreni drágakőről beszéltek, ami, azt hiszem, a kancellárunknak nagyon tetszik. És valami harminc aranyról... ezek itt tényleg fejen állva?
*A következő íven szerelmeskedő párocska testhelyzete módfelett kényelmetlennek és valószínűtlennek tűnik, de aztán egy zavart pillantást vet a vörösre és 180 fokkal elforgatja a lapot.*
- És láttam, hogy milyen pillantásokat vetett rád a jó Habrertus. Nem lennék meglepve, ha rólad beszéltek volna virágnyelven.
*Lehet, hogy egy kicsit sokat fecsegett. Nem is hallott mindent pontosan, a báró szándékait sem ismeri, miért kéne frászt hoznia Yezára?*
- De lehet, hogy csak félreértettem. Akkor pedig nincs miért aggódnod. De ha mégis próbálkozna nálad a kecske és terhedre lenne, szólj! Találunk majd valami módot, hogy megszabadulj tőle.
*Miközben ezt mondja, hosszasabban bámul egy valóban valószerű rajzot egy pucér mélységi nőstényről. Meg lehet érteni, ilyet még csak felöltözve látott. Aztán felpillant, Yezán látszódó zavar felvet bizonyos kérdéseket.*
- Ennyire okod lehet az aggodalomra? Mennyire ismered a bárót? Képes lenne valami előnyért cserébe odadob... az istenekre!
*Majdnem felkiált, de csak a következő lapot ejti el az égieket emlegető sziszegés kíséretében. Sajnos a pergamen nem üres oldalával ér talajt, így látható, hogy azon egy délceg, hősies pózban a jó kancellárt örökítették meg, amint egy legendákból ismert sárkánnyal küzd ádáz arckifejezéssel, de anyaszült mezítelenül. Ráadásul az ismeretlen piktor Habrertus fegyvereit is méretesnek festette meg. Valószínűleg nem hallotta a vashegyi pletykák vonatkozó részeit.*
- Fogalmam sincs.
*Megrántja a vállát. Valahogy soha nem foglalkoztatta a kérdés, hogy a kancellár megnősült-e valaha?*
- Ide asszony nélkül érkezett, és csak időként sikerült valami módom maga mellé édesgetni fehérnépet. Néha meglepően csinosakat is.
*Megrázza a fejét.*
- Nem is értem. Amennyire meg tudom ítélni, nem túl férfias jelenség, nem is fiatal, ellenben fennhéjázó, gőgös és öntelt. Nem is értem... jó, esze az van. Meg állítólag pénze is. Meg befolyása.
*Yezára pillant, mintha azt várná, hogy Hubi partnerei, de akár az egész női nem nevében nyilatkozzon.*
- Tényleg ennyit számít?
*De lehet, hogy erre már választ kapott, mert a vörös is elismerő húrokat kezd pengetni (képzavar!) ahogy Hubi ravaszságát, széles látókörét méltatja. Persze lehet, hogy ez csak amolyan udvariassági kör. Viszont valahol kezdi zavarni, hogy a wegtoreni olyan kérdéseket tesz fel, melyekre nem tudja a választ. Ez nem Yeza hibája, ő csak kíváncsi. Laor meg nem annyira. Nem érdekli, hogy Hubinak volt-e felesége és az sem, hogy mi történt két ujjával? Csak most kellemetlen, hogy nem tud választ adni, úgyhogy valami kis élccel próbálja elütni a dolgot.*
- Talán olyan kasszába nyúlt bele, amibe nem kellett volna. Vagy olyan szoknya alá, ahová szintén nem kellett volna.
*Az pedig figyelemreméltó, hogy Yeza nem kezd neki hallgatózni. Talán idegenként nem akart átlépni bizonyos határokat, de lehet, hogy a báró tekintélye lehet a dologban. Laornak azonban nincsenek ilyen skrupulusai, bár sokáig nem fülel. A kis raktárhelyiségbe érve aztán majdnem elneveti magát Yeza mélységes meggyőződéssel odavetett mondatára.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismersz. *aztán bólint egyet* Jó, érdekel. Az a falu, ahonnan én származom, nem egy nagyvilági hely. Ha egy nő bokája kivillant, már erkölcstelenséget kiáltottak. Nemhogy... ez...
*Mert már az első fiókkal szerencséje van a fal mellett elterülő robusztus szekrénynél. Egy köteg pergament emel ki, a lefelsőn egy kétes erkölcsű, anyaszült meztelen nőszemély tárja a festő elé bájait, aki azt naturalisztikus természeteséggel örökítette meg. Ha közben Yeza is elkezedett kutakodni, akkor egy fejmozdulattal inti oda magához, ha kíváncsi ilyesmire.*
- Csak néhány szó volt, amit ki tudtam venni.
*Nagyon kell uralkodnia magán, hogy most ne vigyorogjon. Yeza igyekszik jól viselkedni, de ordít róla, hogy annyira kíváncsi, hogy legszívesebben fülével tapadt volna a kulcslyukra. Laor pedig nem olyan szívtelen kutya ahogy egyes rosszindulatú lelkek tartják róla, és a vörös ezzel a jelenettel el is nyeri a jóindulatát.*
- Valami vörös wegtoreni drágakőről beszéltek, ami, azt hiszem, a kancellárunknak nagyon tetszik. És valami harminc aranyról... ezek itt tényleg fejen állva?
*A következő íven szerelmeskedő párocska testhelyzete módfelett kényelmetlennek és valószínűtlennek tűnik, de aztán egy zavart pillantást vet a vörösre és 180 fokkal elforgatja a lapot.*
- És láttam, hogy milyen pillantásokat vetett rád a jó Habrertus. Nem lennék meglepve, ha rólad beszéltek volna virágnyelven.
*Lehet, hogy egy kicsit sokat fecsegett. Nem is hallott mindent pontosan, a báró szándékait sem ismeri, miért kéne frászt hoznia Yezára?*
- De lehet, hogy csak félreértettem. Akkor pedig nincs miért aggódnod. De ha mégis próbálkozna nálad a kecske és terhedre lenne, szólj! Találunk majd valami módot, hogy megszabadulj tőle.
*Miközben ezt mondja, hosszasabban bámul egy valóban valószerű rajzot egy pucér mélységi nőstényről. Meg lehet érteni, ilyet még csak felöltözve látott. Aztán felpillant, Yezán látszódó zavar felvet bizonyos kérdéseket.*
- Ennyire okod lehet az aggodalomra? Mennyire ismered a bárót? Képes lenne valami előnyért cserébe odadob... az istenekre!
*Majdnem felkiált, de csak a következő lapot ejti el az égieket emlegető sziszegés kíséretében. Sajnos a pergamen nem üres oldalával ér talajt, így látható, hogy azon egy délceg, hősies pózban a jó kancellárt örökítették meg, amint egy legendákból ismert sárkánnyal küzd ádáz arckifejezéssel, de anyaszült mezítelenül. Ráadásul az ismeretlen piktor Habrertus fegyvereit is méretesnek festette meg. Valószínűleg nem hallotta a vashegyi pletykák vonatkozó részeit.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:21:43
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:21:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//HVR//
*Az igric maga sem sejtette, hogy mennyire hiányzik neki a dohányzás ezen formája, amíg a kancellár rá nem döbbentette. Odahaza sokszor élt vele, de Artheniorban az emberek inkább pipálnak vagy bagót rágnak. Egy ilyen wegtoreni kincs felbukkanására Habrertusnál kisebb esély volt, mint a kancellárnak Yezánál. De ezt persze nem fogja kimondani.
A füst megül körülöttük, lassan hömpölyög, betelíti illatával a kancelláriát. A báró alapvetően nem kereskedő, de remek érzéke van az emberekhez és ez vezette sikerre a múltban és mostanság is. A Kereskedőház kiépítése hosszú és kemény munka volt, ám mostanra amolyan önjáró gépezet lett, amire elég egyszer-egyszer rápillantani. A Radkraal épületének felújítása pedig olyan lehetőség, amelyet kár volna elszalasztani. És ha Habrertus egy hősies festményt kér magának a kancelláriára, akkor abból a legjobbat fogja kapni. Nem azért, hogy lenyűgözze a vénembert, hanem mert a Kereskedőház nívója és reputációja nem engedheti meg magának, hogy a legjobbnál rosszabbat adjon ki a kezei közül. Valójában Habrertusnak szerencséje van, hogy nem valami vashegyi kontárral csináltatja a munkát.
A fa dolgát sikeresen, már-már túl sikeresen és könnyen intézik. Az igric meglepődött a nagyvonalú ajánlaton, de a kancellár nyugtatja.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem csak pár szekér fáról szól. *Válaszol mosolyogva, miután kifújt egy nagy adag füstöt.*
- Nagyvonalúságod nem marad viszonzatlan, barátom. *Teszi hozzá. Képmutatás ide vagy oda, ha üzletről van szó, Habrertus sem viselkedik amatőrként. Tudja hogyan nyerje meg magának a másikat. Emberként lehet, hogy nem kedveli, de kancellárként megállja a helyét, ez vitathatatlan. Folyton emlékeztetnie kell magát, hogy ki ül vele szemben és hogy ne kedvelje meg túlságosan. Most ő a megrendelő és a megrendelő elégedettsége a legfontosabb.*
- Magam sem lehetnél elégedettebb. *Válaszolja a közös megegyezés sikerességére az igric. És valóban elégedett. Leandanával is jól mentek a dolgok, sikeresen elintézte a fa ügyét és bezsebelt egy zsíros megrendelést is a kancellária épületének felújítására. Minden csodás. Át is adja Habrertus Vachaoz Ruuhrijehrnek a 30 aranyat.
Még mindig hihetetlennek tartja a árat, ilyen remek nyersanyagért.*
- Mindig tudtam, hogy számíthatok rád. *Újabb pofátlan képmutatás, de mit tesz már ez az apróság két ilyen remek üzletember között?*
- Nem szükséges, a jó üzleti kapcsolat egyik alapja a kölcsönös bizalom. *Teszi hozzá az ellenőrzés kérdésére. A valamit valamiért elve szerint Habrertus bizonyosan nem fogja kiszúrni a szemét valami tréflivel.
A tárgyalás érdemi része valóban elért a végéhez, megállapodtak a feltételekben, kölcsönösen körbenyalogatták a másikat, már csak a szivar élvezete marad, amit a wegtoreni maradéktalanul ki is próbál élvezni. Kövér füstfellegeket fúj, olykor egy-egy füstkarikával eljátszadozva. A kíváncsi kérdés nem éri váratanul, ám némiképp meglepődik a tartalmán.*
- Kérdezz bátran. *Int megengedőn a szivarral.
Aztyanra többször terelődött már szó korábban is, ám a kérdés veleje ezúttal is a vöröst érinti inkább. A báró sokat sejtetőn elmosolyodik mielőtt válaszolna.*
- Ahogy magad is kiemelted, Aztyan remek intéző, jobbat nem is kívánhatnék. A jobbkezem, nélkülözhetetlen része a Kereskedőház gépezetének Artheniorban, ha magam házon kívül vagyok. *Kezd bele a válaszba.*
- Ezért sem tehettem meg, hogy elhívom. Mivel Yeza elsőkézből tapasztalta meg a Kalmárban történteket, részese volt és így pontos képet kaphatott az ott történtekről, amellett, hogy feltétlen bizalmam élvezi, kézenfekvő volt, hogy ő induljon útnak az értesítésemre. Ha pedig már itt volt, magammal hoztam, hátha segít az ügy felgöngyölítésében, ahogy azt magad is láthattad, tette is. *Fejezi be a választ. Az már más kérdés, hogy még Artheniorban épp a báró állította Habrertusra a vöröst, hogy kémkedjen utána, így válhatott a fogadóbeli események tevőleges részesévé is. Arról pedig, hogy ő jöjjön, épp Aztyan döntött megfelelő rálátással a történtekre.*
*Az igric maga sem sejtette, hogy mennyire hiányzik neki a dohányzás ezen formája, amíg a kancellár rá nem döbbentette. Odahaza sokszor élt vele, de Artheniorban az emberek inkább pipálnak vagy bagót rágnak. Egy ilyen wegtoreni kincs felbukkanására Habrertusnál kisebb esély volt, mint a kancellárnak Yezánál. De ezt persze nem fogja kimondani.
A füst megül körülöttük, lassan hömpölyög, betelíti illatával a kancelláriát. A báró alapvetően nem kereskedő, de remek érzéke van az emberekhez és ez vezette sikerre a múltban és mostanság is. A Kereskedőház kiépítése hosszú és kemény munka volt, ám mostanra amolyan önjáró gépezet lett, amire elég egyszer-egyszer rápillantani. A Radkraal épületének felújítása pedig olyan lehetőség, amelyet kár volna elszalasztani. És ha Habrertus egy hősies festményt kér magának a kancelláriára, akkor abból a legjobbat fogja kapni. Nem azért, hogy lenyűgözze a vénembert, hanem mert a Kereskedőház nívója és reputációja nem engedheti meg magának, hogy a legjobbnál rosszabbat adjon ki a kezei közül. Valójában Habrertusnak szerencséje van, hogy nem valami vashegyi kontárral csináltatja a munkát.
A fa dolgát sikeresen, már-már túl sikeresen és könnyen intézik. Az igric meglepődött a nagyvonalú ajánlaton, de a kancellár nyugtatja.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem csak pár szekér fáról szól. *Válaszol mosolyogva, miután kifújt egy nagy adag füstöt.*
- Nagyvonalúságod nem marad viszonzatlan, barátom. *Teszi hozzá. Képmutatás ide vagy oda, ha üzletről van szó, Habrertus sem viselkedik amatőrként. Tudja hogyan nyerje meg magának a másikat. Emberként lehet, hogy nem kedveli, de kancellárként megállja a helyét, ez vitathatatlan. Folyton emlékeztetnie kell magát, hogy ki ül vele szemben és hogy ne kedvelje meg túlságosan. Most ő a megrendelő és a megrendelő elégedettsége a legfontosabb.*
- Magam sem lehetnél elégedettebb. *Válaszolja a közös megegyezés sikerességére az igric. És valóban elégedett. Leandanával is jól mentek a dolgok, sikeresen elintézte a fa ügyét és bezsebelt egy zsíros megrendelést is a kancellária épületének felújítására. Minden csodás. Át is adja Habrertus Vachaoz Ruuhrijehrnek a 30 aranyat.
Még mindig hihetetlennek tartja a árat, ilyen remek nyersanyagért.*- Mindig tudtam, hogy számíthatok rád. *Újabb pofátlan képmutatás, de mit tesz már ez az apróság két ilyen remek üzletember között?*
- Nem szükséges, a jó üzleti kapcsolat egyik alapja a kölcsönös bizalom. *Teszi hozzá az ellenőrzés kérdésére. A valamit valamiért elve szerint Habrertus bizonyosan nem fogja kiszúrni a szemét valami tréflivel.
A tárgyalás érdemi része valóban elért a végéhez, megállapodtak a feltételekben, kölcsönösen körbenyalogatták a másikat, már csak a szivar élvezete marad, amit a wegtoreni maradéktalanul ki is próbál élvezni. Kövér füstfellegeket fúj, olykor egy-egy füstkarikával eljátszadozva. A kíváncsi kérdés nem éri váratanul, ám némiképp meglepődik a tartalmán.*
- Kérdezz bátran. *Int megengedőn a szivarral.
Aztyanra többször terelődött már szó korábban is, ám a kérdés veleje ezúttal is a vöröst érinti inkább. A báró sokat sejtetőn elmosolyodik mielőtt válaszolna.*
- Ahogy magad is kiemelted, Aztyan remek intéző, jobbat nem is kívánhatnék. A jobbkezem, nélkülözhetetlen része a Kereskedőház gépezetének Artheniorban, ha magam házon kívül vagyok. *Kezd bele a válaszba.*
- Ezért sem tehettem meg, hogy elhívom. Mivel Yeza elsőkézből tapasztalta meg a Kalmárban történteket, részese volt és így pontos képet kaphatott az ott történtekről, amellett, hogy feltétlen bizalmam élvezi, kézenfekvő volt, hogy ő induljon útnak az értesítésemre. Ha pedig már itt volt, magammal hoztam, hátha segít az ügy felgöngyölítésében, ahogy azt magad is láthattad, tette is. *Fejezi be a választ. Az már más kérdés, hogy még Artheniorban épp a báró állította Habrertusra a vöröst, hogy kémkedjen utána, így válhatott a fogadóbeli események tevőleges részesévé is. Arról pedig, hogy ő jöjjön, épp Aztyan döntött megfelelő rálátással a történtekre.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2022-05-09 08:04:45
Üzenet elküldve: 2022-05-09 08:04:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Laor//
*Laor valószínűleg félreértette a lány mondatát, de talán idővel, ha kicsit jobban megismeri őt, a helyére kerül az értelmezés is. Yeza a feltételezésnek nem azt a részét kérte ki magának, amit amúgy illene. A Niyss kasztja méltán volt hírhedt. A céh kivételes kis virágai sok információt, kedvező feltételt és értékes kapcsolatot szereztek a céh számára a tudományukkal. Igaz, ami igaz, Yeza viszonylag kései diákként került átsorolásra közéjük, így jócskán elmaradt húgocskái gyakorlatától, de állítólag van tehetsége ahhoz, hogy csavarja az ujja köré a vágyakat. Persze, ahogy vannak olyanok is, akik a legkiválóbb fogásokat is úgy lapátolják be, mint a szikkadt zabkását. Az ilyenek csupán az étkezés céljára fókuszálnak az élvezetét pedig egyszerűen átlépik a jóllakottság kényelmén kívül. Tulajdonképpen mesteri faragványokkal is lehet tüzelni, pont olyan meleget adnak, csak épp szörnyű pazarlás és merő ostobaság.
A papírmunkával kapcsolatban elneveti magát. Igen, a Kancellár pontosan az a típus, akinek külön fétise papírok közé temetkezni és elmerülni bennük. Biztos van haszna is, de igaz, ami igaz, nehezen tudja elképzelni, hogy a thargok korábban komoly dokumentációt vezettek volna a dolgaikról. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nomád vándorlás óta sok dolog történt. Letelepedtek, birtokokat igazgatnak (a Sziritáni incidensből kitűnik, hogy nem mindig zökkenőmentesen, de működőképesen), pénzt és nyersanyagot forgatnak. Kovácsműhely, bank... ez azért már óhatatlanul igényli a papírt, de bizonyára nem könnyű megemészteni már magát a letelepedést sem annak, aki másba született bele.*
- Sosem volt felesége? *kérdi, de nem egészen akaratlagos, hogy hangosan ki is mondja.* - És a keze? Mi lett az ujjaival? Gondolom nem egy pusztakezes wargvadászat hagyatéka *fűz rá még néhány kérdést az előbbire.*
- A Kancellárotok nem egyszerű ember *a nyelvén van hogy egy kéjenc vén kujon, de inkább csak egy amolyan "én is tudom, te is tudod" gesztussal megingatja a fejét ahelyett, hogy kimondaná. Elvégre mégis csak vendég itt. Modortalanság lenne, annak ellenére is, hogy valószínűleg Laort ez egy fikarcnyit sem zavarná.* - De agyafúrt és tanult, világlátott férfiú. Manapság pedig, ahogy én látom, egyre inkább a papírtologatás tartja a markában a mindennapokat. Azt mondják, Artheniorban a Sárváros hátborzongató fekély a város testében, de én inkább odaköltöznék, mint hogy a Tanácsházára kelljen mennem valamit elintézni a tintanyaló kopaszokhoz! *Azok talán még Habrertus uramat is kihoznák a kenetteljes béketűréséből. Borzongva rázkódik meg az ott kígyózó sorokra gondolva, és ebben most nincs egy csepp megjátszás sem.
Szinte hangtalan léptekkel követi a férfit. Rég érezte már ezt. Titokban tilosban járni. Izgalom borítja borzongásba a bőrét, amikor meghallja az ajtó mögül a beszédfoszlányokat. Érteni nem érti, de felismeri Caldorcor és a Kancellár udvariaskodásban tapicskoló hangját. Ő maga is szívesen hallgatózna, de Laor előtt biztos nem vetemedne ilyesmire. A Kancellárt kihallgatni egy dolog, de a Bárót, az már egészen más. Emiatt aztán ő csak ácsorog ott, tisztes távolban attól, hogy bárminemű hallgatózás vádja érhetné. Ennek ellenére majd' megeszi a fene, hogy a másik végre elárulja, mit sikerült elcsípnie a benti diskurzusból. A gonosz mosolyt látva viszont meghűl benne a vér. A hozzá fűzött kommentár pedig egyenesen megszeppenti az amúgy cserfes lányt. Nem tudja pontosan, mit ért e szavak alatt a férfi, de ettől csak még ijesztőbb. Egy wegtoreni kereskedő számára az üzlet az üzlet, Yeza pedig könnyen alku tárgya lehet, ha úgy fordul a haszonkulcs.
Nehéz összekapnia magát és megküzd vele, hogy a vonásairól eltüntesse az aggodalmat és úgy tegyen, mint aki fel sem veszi az ilyen alaptalan bugrisságokat. Nem is sikerül neki maradéktalanul. Örül, amikor Laor egy másik ajtó felé veszi az irányt. Olyan tűzoltás ez, mint befogni a fülét egy rossz hír felvezetése hallatán. A baljós gondolatok persze csipkedik és böködik, hiába igyekszik ott hagyni őket a folyosón. Nem tud tőlük szabadulni.*
- Hazug disznó vagy! *suttogja csendes határozottsággal a férfi kijelentésére. De azért mosolyog mellé* - Persze, hogy érdekel az ilyesmi!
*Körülnéz. Látszik rajta, hogy a legszívesebben átforgatna mindent, de csak illő szerénységgel les be ide és oda a polcokon. Ő legfeljebb rossz társaságba keveredett cinkostárs lehet ebben az ügyben, a főkolompos szerepét meghagyja Laornak.
Nézelődés közben a közéjük telepedő csendben viszont gonoszul elburjánzanak Yeza fejében azok a gondolatok, amik minden erőfeszítése ellenére csak utánakúsztak arról a folyosóról.*
- Mit... *kezd bele tétován egy ékes fémdobozka sarkán babrálva* - mit hallottál pontosan?
*Laor valószínűleg félreértette a lány mondatát, de talán idővel, ha kicsit jobban megismeri őt, a helyére kerül az értelmezés is. Yeza a feltételezésnek nem azt a részét kérte ki magának, amit amúgy illene. A Niyss kasztja méltán volt hírhedt. A céh kivételes kis virágai sok információt, kedvező feltételt és értékes kapcsolatot szereztek a céh számára a tudományukkal. Igaz, ami igaz, Yeza viszonylag kései diákként került átsorolásra közéjük, így jócskán elmaradt húgocskái gyakorlatától, de állítólag van tehetsége ahhoz, hogy csavarja az ujja köré a vágyakat. Persze, ahogy vannak olyanok is, akik a legkiválóbb fogásokat is úgy lapátolják be, mint a szikkadt zabkását. Az ilyenek csupán az étkezés céljára fókuszálnak az élvezetét pedig egyszerűen átlépik a jóllakottság kényelmén kívül. Tulajdonképpen mesteri faragványokkal is lehet tüzelni, pont olyan meleget adnak, csak épp szörnyű pazarlás és merő ostobaság.
A papírmunkával kapcsolatban elneveti magát. Igen, a Kancellár pontosan az a típus, akinek külön fétise papírok közé temetkezni és elmerülni bennük. Biztos van haszna is, de igaz, ami igaz, nehezen tudja elképzelni, hogy a thargok korábban komoly dokumentációt vezettek volna a dolgaikról. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nomád vándorlás óta sok dolog történt. Letelepedtek, birtokokat igazgatnak (a Sziritáni incidensből kitűnik, hogy nem mindig zökkenőmentesen, de működőképesen), pénzt és nyersanyagot forgatnak. Kovácsműhely, bank... ez azért már óhatatlanul igényli a papírt, de bizonyára nem könnyű megemészteni már magát a letelepedést sem annak, aki másba született bele.*
- Sosem volt felesége? *kérdi, de nem egészen akaratlagos, hogy hangosan ki is mondja.* - És a keze? Mi lett az ujjaival? Gondolom nem egy pusztakezes wargvadászat hagyatéka *fűz rá még néhány kérdést az előbbire.*
- A Kancellárotok nem egyszerű ember *a nyelvén van hogy egy kéjenc vén kujon, de inkább csak egy amolyan "én is tudom, te is tudod" gesztussal megingatja a fejét ahelyett, hogy kimondaná. Elvégre mégis csak vendég itt. Modortalanság lenne, annak ellenére is, hogy valószínűleg Laort ez egy fikarcnyit sem zavarná.* - De agyafúrt és tanult, világlátott férfiú. Manapság pedig, ahogy én látom, egyre inkább a papírtologatás tartja a markában a mindennapokat. Azt mondják, Artheniorban a Sárváros hátborzongató fekély a város testében, de én inkább odaköltöznék, mint hogy a Tanácsházára kelljen mennem valamit elintézni a tintanyaló kopaszokhoz! *Azok talán még Habrertus uramat is kihoznák a kenetteljes béketűréséből. Borzongva rázkódik meg az ott kígyózó sorokra gondolva, és ebben most nincs egy csepp megjátszás sem.
Szinte hangtalan léptekkel követi a férfit. Rég érezte már ezt. Titokban tilosban járni. Izgalom borítja borzongásba a bőrét, amikor meghallja az ajtó mögül a beszédfoszlányokat. Érteni nem érti, de felismeri Caldorcor és a Kancellár udvariaskodásban tapicskoló hangját. Ő maga is szívesen hallgatózna, de Laor előtt biztos nem vetemedne ilyesmire. A Kancellárt kihallgatni egy dolog, de a Bárót, az már egészen más. Emiatt aztán ő csak ácsorog ott, tisztes távolban attól, hogy bárminemű hallgatózás vádja érhetné. Ennek ellenére majd' megeszi a fene, hogy a másik végre elárulja, mit sikerült elcsípnie a benti diskurzusból. A gonosz mosolyt látva viszont meghűl benne a vér. A hozzá fűzött kommentár pedig egyenesen megszeppenti az amúgy cserfes lányt. Nem tudja pontosan, mit ért e szavak alatt a férfi, de ettől csak még ijesztőbb. Egy wegtoreni kereskedő számára az üzlet az üzlet, Yeza pedig könnyen alku tárgya lehet, ha úgy fordul a haszonkulcs.
Nehéz összekapnia magát és megküzd vele, hogy a vonásairól eltüntesse az aggodalmat és úgy tegyen, mint aki fel sem veszi az ilyen alaptalan bugrisságokat. Nem is sikerül neki maradéktalanul. Örül, amikor Laor egy másik ajtó felé veszi az irányt. Olyan tűzoltás ez, mint befogni a fülét egy rossz hír felvezetése hallatán. A baljós gondolatok persze csipkedik és böködik, hiába igyekszik ott hagyni őket a folyosón. Nem tud tőlük szabadulni.*
- Hazug disznó vagy! *suttogja csendes határozottsággal a férfi kijelentésére. De azért mosolyog mellé* - Persze, hogy érdekel az ilyesmi!
*Körülnéz. Látszik rajta, hogy a legszívesebben átforgatna mindent, de csak illő szerénységgel les be ide és oda a polcokon. Ő legfeljebb rossz társaságba keveredett cinkostárs lehet ebben az ügyben, a főkolompos szerepét meghagyja Laornak.
Nézelődés közben a közéjük telepedő csendben viszont gonoszul elburjánzanak Yeza fejében azok a gondolatok, amik minden erőfeszítése ellenére csak utánakúsztak arról a folyosóról.*
- Mit... *kezd bele tétován egy ékes fémdobozka sarkán babrálva* - mit hallottál pontosan?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481