Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:32:13
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:32:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Czerenä, Tizio, Habrertus//
*Alighanem lesz még problémája a fiatalemberrel. Némely vonását határozottan ígéretesnek tartja, mások felkelteik benne a gyanakvást. Ez utóbbiak közé tartozik fene nagy kíváncsisága, ahogy azonnal rákérdezett a báró sérelmezett ügyleteire. Hubi legott emlékezteti magát, hogy bár a d'Aqusitákkal a Vashegy viszonya jónak mondható, erről az ifjúról nem sokat tud.*
- Olyan helyen, ahová férfiember nem szívesen enged más férfiembert. *vonja meg a vállát végül és elmosolyodik* Nem elfogadható módon közeledett olyan hölgyhöz, akihez nem lett volna illendő.
*Ha nem is nagy kedvvel, de csak kibökte. Nem volt kedve terelő válaszokhoz és az azokra nagy valószínűséggel érkező újabb kérdésekre és ha jobban belegondol, miért kéne érdekelnie, hogy Tizio most mit gondolhat? Ha gyakorlatiasan közelít a kérdéshez akkor arra jut, hogy amíg megkapja amit akar, addig nem számít más. Sem mások véleménye, sem az, hogy ezt sármja, kellemes társasága vagy vagyona és hatalma miatt éri el.*
- Ezt örömmel hallom.
*Amit pedig lehet úgy is értelmezni, hogy Hubinak megelégedésére szolgál Tizio jártassága a számok világában és úgy is, hogy a séta tölti el örömmel. Tulajdonképpen mindkettő igaz. Arra sem szól semmit, hogy Tizio az iratokat magánál tartja. Helyes dolog az efféle buzgalom, és különben sem olyan okmányokat adott át, melyekben bármi bizalmas lenne. Akárhogy is, hamarosan a Kancellária ajtaja előtt találják magukat, ahol Hubi nyájasan mosolyog.*
- Ez esetben nem kell tovább várnod. *bólogat a leányzónak* Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, a Vashegy kancellárja, ez az ifjú pedig Tizio, a nemes d'Aquista családból.
*Természetesen előfordulhat, hogy az ifjú ezt nem feltétlen akarta látogatójuk orrára kötni, de Hubi nem gondolhat mindenre. Aki most egy kicsit értetlenül pislog, még Tizio felé is sandít szeme sarkából.*
- A Radkraalt? Ez a Radkraal. *mutat körbe* Legjobb tudomásom szerint semmiféle okmány nem szükséges, ha el akarod hagyni.
*Eszébe jut valami, hiszen Czerenä biztosan találkozott azzal a semmirekellő elffel a kapuban, aki mintha hajlamos lenne rá, hogy a kancellárnak keresztbe tegyen vagy ugrassa.*
- Talán a strázsa mondta ezt neked a kapuban? Ez esetben attól tartok, gyermekem, hogy lóvá tett. Sajnos hajlamos az ilyesmire, alkalomadtán megmosom a fejét.
*Aztán körülnéz az előcsarnokban arra megjegyzésre, hogy a fiatal leányzó elütötte az időt, míg várakoznia kellett.*
- No igen.* int a falakon sorakozó faragványok felé* A tharg művészet igen érdekes. Ha nélkülöz is bizonyos kifinomultságot, a benne megjelenő nyers természetesség mindenképp figyelemreméltó. De bizonyára nem azért kerestél fel, hogy erről váltsunk szót.
*Szelíd mosollyal végigméri a lányt.*
- Ha az iménti félreértést nem számítjuk, mit tehetek érted?
*Alighanem lesz még problémája a fiatalemberrel. Némely vonását határozottan ígéretesnek tartja, mások felkelteik benne a gyanakvást. Ez utóbbiak közé tartozik fene nagy kíváncsisága, ahogy azonnal rákérdezett a báró sérelmezett ügyleteire. Hubi legott emlékezteti magát, hogy bár a d'Aqusitákkal a Vashegy viszonya jónak mondható, erről az ifjúról nem sokat tud.*
- Olyan helyen, ahová férfiember nem szívesen enged más férfiembert. *vonja meg a vállát végül és elmosolyodik* Nem elfogadható módon közeledett olyan hölgyhöz, akihez nem lett volna illendő.
*Ha nem is nagy kedvvel, de csak kibökte. Nem volt kedve terelő válaszokhoz és az azokra nagy valószínűséggel érkező újabb kérdésekre és ha jobban belegondol, miért kéne érdekelnie, hogy Tizio most mit gondolhat? Ha gyakorlatiasan közelít a kérdéshez akkor arra jut, hogy amíg megkapja amit akar, addig nem számít más. Sem mások véleménye, sem az, hogy ezt sármja, kellemes társasága vagy vagyona és hatalma miatt éri el.*
- Ezt örömmel hallom.
*Amit pedig lehet úgy is értelmezni, hogy Hubinak megelégedésére szolgál Tizio jártassága a számok világában és úgy is, hogy a séta tölti el örömmel. Tulajdonképpen mindkettő igaz. Arra sem szól semmit, hogy Tizio az iratokat magánál tartja. Helyes dolog az efféle buzgalom, és különben sem olyan okmányokat adott át, melyekben bármi bizalmas lenne. Akárhogy is, hamarosan a Kancellária ajtaja előtt találják magukat, ahol Hubi nyájasan mosolyog.*
- Ez esetben nem kell tovább várnod. *bólogat a leányzónak* Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, a Vashegy kancellárja, ez az ifjú pedig Tizio, a nemes d'Aquista családból.
*Természetesen előfordulhat, hogy az ifjú ezt nem feltétlen akarta látogatójuk orrára kötni, de Hubi nem gondolhat mindenre. Aki most egy kicsit értetlenül pislog, még Tizio felé is sandít szeme sarkából.*
- A Radkraalt? Ez a Radkraal. *mutat körbe* Legjobb tudomásom szerint semmiféle okmány nem szükséges, ha el akarod hagyni.
*Eszébe jut valami, hiszen Czerenä biztosan találkozott azzal a semmirekellő elffel a kapuban, aki mintha hajlamos lenne rá, hogy a kancellárnak keresztbe tegyen vagy ugrassa.*
- Talán a strázsa mondta ezt neked a kapuban? Ez esetben attól tartok, gyermekem, hogy lóvá tett. Sajnos hajlamos az ilyesmire, alkalomadtán megmosom a fejét.
*Aztán körülnéz az előcsarnokban arra megjegyzésre, hogy a fiatal leányzó elütötte az időt, míg várakoznia kellett.*
- No igen.* int a falakon sorakozó faragványok felé* A tharg művészet igen érdekes. Ha nélkülöz is bizonyos kifinomultságot, a benne megjelenő nyers természetesség mindenképp figyelemreméltó. De bizonyára nem azért kerestél fel, hogy erről váltsunk szót.
*Szelíd mosollyal végigméri a lányt.*
- Ha az iménti félreértést nem számítjuk, mit tehetek érted?
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:40:32
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:40:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//Habrertus, Tizió//
*Csendes a táj. Olyan csendes, mintha egyetlen állat vagy ember nem élne ezen a vidéken. Czer mégis biztos abban, hogy itt van élet, csak egészen másfajta, mint például Artheniorban. A csendet egyedül a bentről kiszűrődő beszélgetés apró foszlányai törik meg. A lány úgy sejti, hogy valamiféle tárgyalás lehet az ajtó mögött, így tehát annál illetlenebbnek tartaná, ha egyszerűen csak bekopogna, hogy a kancellártól kérjen egy olyan papírost, ami engedélyt ad számára a távozáshoz. Nagyapja mindig is illedelmességre tanította. Nem tudja, meddig tart a beszélgetés, de minden esetre, hogy jobban múljék az idő, kicsit sétálgat az épület előtt. Van ideje legalább a kézműves bolttal foglalkozni. Sorra jönnek a jobbnál jobb ötletek. Abban már biztos, hogy agyagból, fából, gyapjúból és bőrből készült dolgokat fog árulni, és olyan köveket, amelyeken valami minta is van. Gyapjút viszont természetesen csak abban az esetben fog árulni, ha megegyezésre jut majd idővel a d'Aquistákkal.
Hosszú idő után abbahagyja a sétálgatást, s alig teszi ezt meg, kinyílik az ajtó. Két férfi lép ki, az egyik a d'Aquista, akivel már találkozott. ~Biztosan ő a kancellár.~ Fut át agyán, míg a férfi hozzá beszél.*
- De, éppen önre várok.* Mondja mosolyogva.*
- Csak egy olyan piros papírt szeretnék kérni, hogy elhagyhassam Radkraalt. Azért nem kopogtam, mert nem akartam zavarni. De elvoltam én idekint.
//Habrertus, Tizió//
*Csendes a táj. Olyan csendes, mintha egyetlen állat vagy ember nem élne ezen a vidéken. Czer mégis biztos abban, hogy itt van élet, csak egészen másfajta, mint például Artheniorban. A csendet egyedül a bentről kiszűrődő beszélgetés apró foszlányai törik meg. A lány úgy sejti, hogy valamiféle tárgyalás lehet az ajtó mögött, így tehát annál illetlenebbnek tartaná, ha egyszerűen csak bekopogna, hogy a kancellártól kérjen egy olyan papírost, ami engedélyt ad számára a távozáshoz. Nagyapja mindig is illedelmességre tanította. Nem tudja, meddig tart a beszélgetés, de minden esetre, hogy jobban múljék az idő, kicsit sétálgat az épület előtt. Van ideje legalább a kézműves bolttal foglalkozni. Sorra jönnek a jobbnál jobb ötletek. Abban már biztos, hogy agyagból, fából, gyapjúból és bőrből készült dolgokat fog árulni, és olyan köveket, amelyeken valami minta is van. Gyapjút viszont természetesen csak abban az esetben fog árulni, ha megegyezésre jut majd idővel a d'Aquistákkal.
Hosszú idő után abbahagyja a sétálgatást, s alig teszi ezt meg, kinyílik az ajtó. Két férfi lép ki, az egyik a d'Aquista, akivel már találkozott. ~Biztosan ő a kancellár.~ Fut át agyán, míg a férfi hozzá beszél.*
- De, éppen önre várok.* Mondja mosolyogva.*
- Csak egy olyan piros papírt szeretnék kérni, hogy elhagyhassam Radkraalt. Azért nem kopogtam, mert nem akartam zavarni. De elvoltam én idekint.
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-14 13:52:15
Üzenet elküldve: 2020-05-14 13:52:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//Czerenä//
- Értem. *Válaszolja, ahogyan a kancellár tovább fejtegeti nyilvánvaló ellenszenve okait. ~Báró, hűha, jó nagy bűn.~* - Igazad van kancellár, valóban minden üzlet, de én ezt adom el. *Megkocogtatja a saját halántékát, végtére is a családban sosem ő volt az, aki a kézzelfogható dolgok áruba bocsátásával foglalkozott, hanem atyja és a fivérei, ő szellemi munkát végez és végzett, mindenkinek jobb volt így.* - Milyen helyeken? *Kérdez vissza rögtön, ahogyan Habrertus tovább fejtegeti a báró úr bűneit. ~Nem tűnsz aukcióra járó típusnak.~ Tizio a legvadabb álmaiban sem gondol arra, hogy egy nő van a dologban, előbb gondolna arra, hogy az említett wegtoreni megvett egy fejőstehenet a kancellár elől, mint holmi féltékenységre.*
- Számos hibám van, kancellár. De számokban soha nem tévedek. Soha. *Máskor közömbös ábrázatára felkúszik egy magabiztos mosoly, de aki ismeri, az nem venné ezt esetében pökhendiségnek, hiszen tényleg profi, viszont a kancellár cseppet sem ismeri.* - Járjunk. *A könyvet nem teszi le, hanem simán a hóna alá csapja, anélkül, hogy ő maga ennek különösebb jelentőséget tulajdonítana, egyszerűen csak egy régi berögződés.* - Igen, visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz. ~És a kerti munkák ideje.~ *Ha Habrertus nem szólítja fel, hogy tegye le a könyvet, akkor magával fogja vinni, hogy otthon tüzetesebben megnézze, ha a kancellár letetette, akkor otthagyja az asztalon.*
- Hölgyem. *A nőci, aki a kancellárral való tárgyalás előtt betalálta, még mindig itt van, Tizio nagyon-nagyon reméli, hogy nem rá vár, hanem tényleg a kancellárra, aki egyből a kezébe is veszi a dolgot, Tizio csak áll mellette és hallgatja őket.*
//Czerenä//
- Értem. *Válaszolja, ahogyan a kancellár tovább fejtegeti nyilvánvaló ellenszenve okait. ~Báró, hűha, jó nagy bűn.~* - Igazad van kancellár, valóban minden üzlet, de én ezt adom el. *Megkocogtatja a saját halántékát, végtére is a családban sosem ő volt az, aki a kézzelfogható dolgok áruba bocsátásával foglalkozott, hanem atyja és a fivérei, ő szellemi munkát végez és végzett, mindenkinek jobb volt így.* - Milyen helyeken? *Kérdez vissza rögtön, ahogyan Habrertus tovább fejtegeti a báró úr bűneit. ~Nem tűnsz aukcióra járó típusnak.~ Tizio a legvadabb álmaiban sem gondol arra, hogy egy nő van a dologban, előbb gondolna arra, hogy az említett wegtoreni megvett egy fejőstehenet a kancellár elől, mint holmi féltékenységre.*
- Számos hibám van, kancellár. De számokban soha nem tévedek. Soha. *Máskor közömbös ábrázatára felkúszik egy magabiztos mosoly, de aki ismeri, az nem venné ezt esetében pökhendiségnek, hiszen tényleg profi, viszont a kancellár cseppet sem ismeri.* - Járjunk. *A könyvet nem teszi le, hanem simán a hóna alá csapja, anélkül, hogy ő maga ennek különösebb jelentőséget tulajdonítana, egyszerűen csak egy régi berögződés.* - Igen, visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz. ~És a kerti munkák ideje.~ *Ha Habrertus nem szólítja fel, hogy tegye le a könyvet, akkor magával fogja vinni, hogy otthon tüzetesebben megnézze, ha a kancellár letetette, akkor otthagyja az asztalon.*
- Hölgyem. *A nőci, aki a kancellárral való tárgyalás előtt betalálta, még mindig itt van, Tizio nagyon-nagyon reméli, hogy nem rá vár, hanem tényleg a kancellárra, aki egyből a kezébe is veszi a dolgot, Tizio csak áll mellette és hallgatja őket.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-13 20:18:03
Üzenet elküldve: 2020-05-13 20:18:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
//Czerenä//
- Bárónak címzi magát. *bólint egyet, majd szippant a pipájából és a füstöt a mennyezet felé fújja* És bár messziről jött ember azt mond amit akar, arra sincs okom, hogy ezt kétségbe vonjam.
*Szélesen elmosolyodik és egy kicsit széttárja a karjait.*
- Így legalább találhatok benne magamnak valami rokonszenves vonást.
*Noha Hubi hisz benne, hogy kellő szorgalom, tehetség, alkalmasint jó helyezkedés, de mindenekelőtt a tudás mind szélesebb körű elsajátítása révén bárki felemelkedhet, azt azért mégsem tartja teljesen rendjén valónak, hogy ebben a kiváltságban sehonnaiak is részesüljenek. A jó kancellár például igen büszke a vérvonalára, elvégre a Ruuhrijehr famíliát valaha Artheniuor nagyjai között tartották számon. Igaz ugyan, hogy a család csillagának, még Hubi öregapjának apjának ideje előtt leáldozott, de a vér mégsem válik soha vízzé. Utána emlékeztetnie kell magát, hogy ezzel az ifjúval jó lesz vigyáznia. Talán szemtelen, de esze is van, de mindenesetre jó megfigyelő. Vagy csak ő ragadtatta el magát? Mindegy, Tizionak feltűnhetett, hogy Hubi valami személyes indíttatásból is ellenszenvet érezhet a wegtoreni bájgúnár iránt. Egy-két pillanatig kíváncsian fürkészi Tiziot, aztán szélesen elmosolyodik.*
- Ahogy bizonyos körökben mondani szokták, barátom, minden üzlet. Vannak akik minden felé kinyújtják karjaikat, ahol értéket sejtenek. A báró úr is ilyesféle ember lehet, amit jól példáz ahogy Arthenior kereskedelmét igyekszik összpontosítani magánál. Miért kéne hát kedvelni? De igazad van. A báró olyan helyeken is tapogatózik vagy tapogatózott, ahol az én érdekeimet sérti. Ahol számomra fontos értékeket zsákmányolhat.
*Természetesen nem fogja elmondani, hogy ellenszenvének jó része féltékenységből fakad, mert hogy nézne az ki? Az ilyesmivel nem dicsekszik az ember még a barátainak sem, pláne egy ilyen, tulajdonképpen még ismeretlen fickónak. Aztán bólint egyet és arcára fagyott mosollyal köhint egyet. Mert egészen biztos benne, hogy Tizio szándékosan intézte úgy, hogy a köteg iratból felszálló porfelhő az orra alá érjen.*
- A magabiztosság nagy erény. *somolyog negédesen* Egy határig. Ennél is nagyobb erény viszont, ha saját magunkban is képesek vagyunk felismerni a hibát.
*Ismét kisebb csodának lehetünk tanú, hogy a Radkraal még ezek után sem dől össze, elvégre a kancellár nem éppen az az ember, aki saját gyengeségeit elismeri, akár csak maga előtt is.*
- De talán járjunk egyet! *áll fel az asztal mögül, a csutorát szája sarkába biggyesztve* Terveztem körülnézni Amonon és talán te is szívesen megismerkedsz részletesen a hellyel, aminek ügyeit vinni fogod. Arról nem is beszélve, hogy ez a kellemes idő egyenesen csábít rá, hogy fejünket kiszellőztessük.
*Ez is ok lehet, hiszen a Radkraal falai még őrzik a hűvösebb idők hidegét és a kancellár ezt a csontjaiban is érzi. Ha Tizio vele tart, azt örömmel nyugtázza, de ha más dolga akad, azt is megérti. Akárhogy is, kitessékeli a hivatali helyiségből. A bizalom is szép dolog, de még korai lenne magára hagyni itt. Kinyitja a Kancellária ajtaját, szívélyes mozdulattal int Tizionak, hogy csak utána és ekkor veszi észre, hogy valaki van a folyosón.*
- Ó... *csodálkozik kissé, és szemét hunyorgatva veszi szemügyre a várakozót. Határozottan érdekesnek találja.*
- Csak nem reám vársz, kedvesem? *mosolyodig el mézesmázosan és int, hogy a sötétszőke leányzó lépjen közelebb* Miért nem zörgettél be, hogy ne kelljen hosszan időznöd idekint?
//Czerenä//
- Bárónak címzi magát. *bólint egyet, majd szippant a pipájából és a füstöt a mennyezet felé fújja* És bár messziről jött ember azt mond amit akar, arra sincs okom, hogy ezt kétségbe vonjam.
*Szélesen elmosolyodik és egy kicsit széttárja a karjait.*
- Így legalább találhatok benne magamnak valami rokonszenves vonást.
*Noha Hubi hisz benne, hogy kellő szorgalom, tehetség, alkalmasint jó helyezkedés, de mindenekelőtt a tudás mind szélesebb körű elsajátítása révén bárki felemelkedhet, azt azért mégsem tartja teljesen rendjén valónak, hogy ebben a kiváltságban sehonnaiak is részesüljenek. A jó kancellár például igen büszke a vérvonalára, elvégre a Ruuhrijehr famíliát valaha Artheniuor nagyjai között tartották számon. Igaz ugyan, hogy a család csillagának, még Hubi öregapjának apjának ideje előtt leáldozott, de a vér mégsem válik soha vízzé. Utána emlékeztetnie kell magát, hogy ezzel az ifjúval jó lesz vigyáznia. Talán szemtelen, de esze is van, de mindenesetre jó megfigyelő. Vagy csak ő ragadtatta el magát? Mindegy, Tizionak feltűnhetett, hogy Hubi valami személyes indíttatásból is ellenszenvet érezhet a wegtoreni bájgúnár iránt. Egy-két pillanatig kíváncsian fürkészi Tiziot, aztán szélesen elmosolyodik.*
- Ahogy bizonyos körökben mondani szokták, barátom, minden üzlet. Vannak akik minden felé kinyújtják karjaikat, ahol értéket sejtenek. A báró úr is ilyesféle ember lehet, amit jól példáz ahogy Arthenior kereskedelmét igyekszik összpontosítani magánál. Miért kéne hát kedvelni? De igazad van. A báró olyan helyeken is tapogatózik vagy tapogatózott, ahol az én érdekeimet sérti. Ahol számomra fontos értékeket zsákmányolhat.
*Természetesen nem fogja elmondani, hogy ellenszenvének jó része féltékenységből fakad, mert hogy nézne az ki? Az ilyesmivel nem dicsekszik az ember még a barátainak sem, pláne egy ilyen, tulajdonképpen még ismeretlen fickónak. Aztán bólint egyet és arcára fagyott mosollyal köhint egyet. Mert egészen biztos benne, hogy Tizio szándékosan intézte úgy, hogy a köteg iratból felszálló porfelhő az orra alá érjen.*
- A magabiztosság nagy erény. *somolyog negédesen* Egy határig. Ennél is nagyobb erény viszont, ha saját magunkban is képesek vagyunk felismerni a hibát.
*Ismét kisebb csodának lehetünk tanú, hogy a Radkraal még ezek után sem dől össze, elvégre a kancellár nem éppen az az ember, aki saját gyengeségeit elismeri, akár csak maga előtt is.*
- De talán járjunk egyet! *áll fel az asztal mögül, a csutorát szája sarkába biggyesztve* Terveztem körülnézni Amonon és talán te is szívesen megismerkedsz részletesen a hellyel, aminek ügyeit vinni fogod. Arról nem is beszélve, hogy ez a kellemes idő egyenesen csábít rá, hogy fejünket kiszellőztessük.
*Ez is ok lehet, hiszen a Radkraal falai még őrzik a hűvösebb idők hidegét és a kancellár ezt a csontjaiban is érzi. Ha Tizio vele tart, azt örömmel nyugtázza, de ha más dolga akad, azt is megérti. Akárhogy is, kitessékeli a hivatali helyiségből. A bizalom is szép dolog, de még korai lenne magára hagyni itt. Kinyitja a Kancellária ajtaját, szívélyes mozdulattal int Tizionak, hogy csak utána és ekkor veszi észre, hogy valaki van a folyosón.*
- Ó... *csodálkozik kissé, és szemét hunyorgatva veszi szemügyre a várakozót. Határozottan érdekesnek találja.*
- Csak nem reám vársz, kedvesem? *mosolyodig el mézesmázosan és int, hogy a sötétszőke leányzó lépjen közelebb* Miért nem zörgettél be, hogy ne kelljen hosszan időznöd idekint?
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-12 12:50:39
Üzenet elküldve: 2020-05-12 12:50:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
*Tizio szerencsére nem érzi azt, hogy bármivel is tartozna a kancellárnak, mert amijük van, azt csakis annak köszönhetik, hogy a húga ágyba bújt egy szőrös, bunkó barbárral. ~Ephemiának van gyomra, az már biztos.~*
- Báró urat? *Kérdez Tizio vissza az egyetlen olyan részletre, ami különösebben érdekesnek tűnik. ~Vajon a jó kancellárnak van nemeslevele?~ Habrertust hallva és látva még a mások érzéseit nehezen felismerő Tizio számára is teljesen egyértelmű, hogy az említett báró mennyire a bögyében van, ez pedig Tiziot kíváncsivá teszi.* - Úgy hallom kedves kancellár, hogy ez a báró úr komolyan megsértett téged. Megkérdezhetem, hogy mi a bűne? *Tiziot tényleg nagyon komolyan érdekli ez, mert azt figyelte meg, hogy a kancellár másokról mindig óvatosan beszél. ~Vagy csak a munkaadóidról?~ Meglehet, hogy az óvatosság tényleg csak a vashegyieknek szól, de az is lehet, hogy az említett fickó komolyan bűnös valamiben. ~Én mondjuk leszarom, hogy milyen messzire ér a keze.~ Tizio érdekeit aligha sérti, sértette vagy fogja sérteni a jövőben, mert egyértelműen nem játszanak egy ligában, ő tökéletesen elvan a könyvelésével, a piaci szereplők vajmi kevéssé érdeklik, esetleg annyiban, ha vele dolgoztatnának.* - De ne aggódj, tárgyalok vele és akkor neked nem kell. ~És megnézem, hogy mi olyan bosszantó benne.~ *Kiürült borospoharát az asztalra teszi és találomra felüti újra a vaskos kötetet, amit a kancellár az imént adott át neki, ujjai végigfutnak a sorokon, pillantása rebbenéseiből látni, hogy magában olvassa őket.*
- Meglátjuk, hogy mit tehetek wyward ügyben. *Válaszolja anélkül, hogy felnézne a könyvből, majd összecsapja a kötetet, hogy abból felszálljon még egy adag por.* - Látok furcsaságokat, nézd el nekem, a sajátomén kívül bárki munkájában találnék hibákat. *Hangzik a kissé öntelt válasz, de Tizio nem öntelt, hanem profi, ha számokról van szó, akkor sosem hibázik. * -Hacsak nem szándékos a dolog, de akkor nem beszélhetünk hibáról.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 12:51:24
*Tizio szerencsére nem érzi azt, hogy bármivel is tartozna a kancellárnak, mert amijük van, azt csakis annak köszönhetik, hogy a húga ágyba bújt egy szőrös, bunkó barbárral. ~Ephemiának van gyomra, az már biztos.~*
- Báró urat? *Kérdez Tizio vissza az egyetlen olyan részletre, ami különösebben érdekesnek tűnik. ~Vajon a jó kancellárnak van nemeslevele?~ Habrertust hallva és látva még a mások érzéseit nehezen felismerő Tizio számára is teljesen egyértelmű, hogy az említett báró mennyire a bögyében van, ez pedig Tiziot kíváncsivá teszi.* - Úgy hallom kedves kancellár, hogy ez a báró úr komolyan megsértett téged. Megkérdezhetem, hogy mi a bűne? *Tiziot tényleg nagyon komolyan érdekli ez, mert azt figyelte meg, hogy a kancellár másokról mindig óvatosan beszél. ~Vagy csak a munkaadóidról?~ Meglehet, hogy az óvatosság tényleg csak a vashegyieknek szól, de az is lehet, hogy az említett fickó komolyan bűnös valamiben. ~Én mondjuk leszarom, hogy milyen messzire ér a keze.~ Tizio érdekeit aligha sérti, sértette vagy fogja sérteni a jövőben, mert egyértelműen nem játszanak egy ligában, ő tökéletesen elvan a könyvelésével, a piaci szereplők vajmi kevéssé érdeklik, esetleg annyiban, ha vele dolgoztatnának.* - De ne aggódj, tárgyalok vele és akkor neked nem kell. ~És megnézem, hogy mi olyan bosszantó benne.~ *Kiürült borospoharát az asztalra teszi és találomra felüti újra a vaskos kötetet, amit a kancellár az imént adott át neki, ujjai végigfutnak a sorokon, pillantása rebbenéseiből látni, hogy magában olvassa őket.*
- Meglátjuk, hogy mit tehetek wyward ügyben. *Válaszolja anélkül, hogy felnézne a könyvből, majd összecsapja a kötetet, hogy abból felszálljon még egy adag por.* - Látok furcsaságokat, nézd el nekem, a sajátomén kívül bárki munkájában találnék hibákat. *Hangzik a kissé öntelt válasz, de Tizio nem öntelt, hanem profi, ha számokról van szó, akkor sosem hibázik. * -Hacsak nem szándékos a dolog, de akkor nem beszélhetünk hibáról.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.12 12:51:24
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:59:17
Üzenet elküldve: 2020-05-11 19:59:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
- Az újrakezdésre. *viszonozza a tósztot és elégedetten nyugtázza Tizio szavait. Az ifjú hamarosan fel fogja ismerni, hogy nemcsak a Vashegynek tartozik hálával, de személy szerint neki is. Főleg neki. Az ilyesmi pedig bármikor kapóra jöhet. Bármennyire kifogástalan a bor savegyensúlya, akármennyire finoman köszön vissza a tanin a korty végén és a lecsengés harmóniáját sem érheti szó, most mégis megkeseredik a szájában az ital.*
- Igen. *húzza el egy kicsit a szót a wegtoreniek ismeretségére vonatkozó kérdés után* Hallottam megérkeztükről, aggasztóan gyors térnyerésükről és a báró urat van szerencsém személyesen is ismerni.
*Bár szerencsésnek éppen nem nevezné a gondolatot amikor eszébe jut, hogy azon az artheniori fesztiválon a tenyérbemászóan jóképű alak, holmi színjátszás ürügyén, szemérmetlenül ráröppent Dorára.*
- Tulajdonképpen teljesen mindegy amit tudunk, vagy tudni vélünk róluk. Személyes érzéseink is mellékesek. Az számít, hogy igyekeznek gyökeret ereszteni Artheniorban és kezük egyre messzebb ér el. Ez közvetlenül káros az olyan régi és nagy nevű, kereskedéssel foglalkozó családoknak, mint a tied, de közvetve a Vashegy érdekeit is sérti. Arról nem is beszélve, hogy az a báró az udvariasság legelemibb szabályait sem ismeri.
*Csak kimondta. Mert nagyon sérti az önérzetét, hogy a wegtoreni válaszra sem méltatta meghívását. Aztán nyájas mosollyal néz Tiziora. Ő legalább, ha akarja, tudja, hogy mi fán terem az illem és a tisztelettudás.*
- Ó, igazán nincs szükség rá, hogy komolyabb előkészületekkel, válogatott ínyencségekkel várjatok. Bár gyakran ér a fényűzés igaztalan vádja, igényeim alapvetően szerények.
*Jogos lehet a kérdés, hogy mi tartja helyén a Radkraal mennyezetét?*
- De a gyenge wywardpecsenyét mindig örömmel fogyasztom.
*Elnyom egy kuncogást, szöszmötöl egy darabig a pipájával és amikor már pöfékel, a Tizio előtt heverő paksamétára bök.*
- Nos, mi a véleményed? De természetesen halaszthatjuk későbbre is a hivatalos ügyeket. Szerencsére most nincs sok restanciám.
- Az újrakezdésre. *viszonozza a tósztot és elégedetten nyugtázza Tizio szavait. Az ifjú hamarosan fel fogja ismerni, hogy nemcsak a Vashegynek tartozik hálával, de személy szerint neki is. Főleg neki. Az ilyesmi pedig bármikor kapóra jöhet. Bármennyire kifogástalan a bor savegyensúlya, akármennyire finoman köszön vissza a tanin a korty végén és a lecsengés harmóniáját sem érheti szó, most mégis megkeseredik a szájában az ital.*
- Igen. *húzza el egy kicsit a szót a wegtoreniek ismeretségére vonatkozó kérdés után* Hallottam megérkeztükről, aggasztóan gyors térnyerésükről és a báró urat van szerencsém személyesen is ismerni.
*Bár szerencsésnek éppen nem nevezné a gondolatot amikor eszébe jut, hogy azon az artheniori fesztiválon a tenyérbemászóan jóképű alak, holmi színjátszás ürügyén, szemérmetlenül ráröppent Dorára.*
- Tulajdonképpen teljesen mindegy amit tudunk, vagy tudni vélünk róluk. Személyes érzéseink is mellékesek. Az számít, hogy igyekeznek gyökeret ereszteni Artheniorban és kezük egyre messzebb ér el. Ez közvetlenül káros az olyan régi és nagy nevű, kereskedéssel foglalkozó családoknak, mint a tied, de közvetve a Vashegy érdekeit is sérti. Arról nem is beszélve, hogy az a báró az udvariasság legelemibb szabályait sem ismeri.
*Csak kimondta. Mert nagyon sérti az önérzetét, hogy a wegtoreni válaszra sem méltatta meghívását. Aztán nyájas mosollyal néz Tiziora. Ő legalább, ha akarja, tudja, hogy mi fán terem az illem és a tisztelettudás.*
- Ó, igazán nincs szükség rá, hogy komolyabb előkészületekkel, válogatott ínyencségekkel várjatok. Bár gyakran ér a fényűzés igaztalan vádja, igényeim alapvetően szerények.
*Jogos lehet a kérdés, hogy mi tartja helyén a Radkraal mennyezetét?*
- De a gyenge wywardpecsenyét mindig örömmel fogyasztom.
*Elnyom egy kuncogást, szöszmötöl egy darabig a pipájával és amikor már pöfékel, a Tizio előtt heverő paksamétára bök.*
- Nos, mi a véleményed? De természetesen halaszthatjuk későbbre is a hivatalos ügyeket. Szerencsére most nincs sok restanciám.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-11 12:16:15
Üzenet elküldve: 2020-05-11 12:16:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
*Bólint, mind a házukat ért csapások sorozatára, mind pedig a túllépés fontosságára, Tizio a maga részéről mindent megtesz, ráadásul mindezt a saját komfortzónájától nagyon távol teszi meg, ő a félhomályos irodáját szerette, nem a lapostevék ganézását, vagy a gyümölcsfák metszegetését.*
- Családom hálás a Vashegynek, hogy lehetőséget kaptunk az újrakezdésre. ~És jó lenne, ha emiatt nem kellene több szőrös, barbár bunkónak meggyalázni a húgom.~ *Poharát a kancellár felé emeli.* - Az újrakezdésre.
*Ha Tiziot meg is lepi Habrertus kirohanása a senkiháziak kezében lévő po.. kalmárszakmáról, azt nem mutatja.*
- Ismered őket? ~Aztán mit vétett ellened az a banda?~ *Kérdez vissza egyből, mert a kíváncsiságát felkeltette a kancellár, bár ez szintén nem látszik rajta, nem véletlenül tartják sótlan alaknak, pont emiatt a rezzenéstelen arc miatt.* - Ha nyerészkednek, ha nem, a minőségi borhoz rajtuk keresztül vezet az út. *Megrántja a vállát, kíváncsisága ugyanis növekszik, megnézné már magának ezt a senkiházi bandát, hogy vajon mi okot szolgáltattak arra, hogy a jó kancellár így emlegesse őket.*
- Bármikor szívesen látott vendég vagy a birtokon, szerencsére mindig van mivel megkínálnunk a számunkra kedves vendégeket. ~Hahaha.~ De nincs ellenünkre, ha felkészülhetünk a vendégfogadásra. Esetleg van kedvenc ételed, amivel meglephetünk? ~Vagy Ephemia lejtsen hastáncot előtted valami rúdon pörögve? Vajon Nava hajlandó lenne ilyesmire?~
*Bólint, mind a házukat ért csapások sorozatára, mind pedig a túllépés fontosságára, Tizio a maga részéről mindent megtesz, ráadásul mindezt a saját komfortzónájától nagyon távol teszi meg, ő a félhomályos irodáját szerette, nem a lapostevék ganézását, vagy a gyümölcsfák metszegetését.*
- Családom hálás a Vashegynek, hogy lehetőséget kaptunk az újrakezdésre. ~És jó lenne, ha emiatt nem kellene több szőrös, barbár bunkónak meggyalázni a húgom.~ *Poharát a kancellár felé emeli.* - Az újrakezdésre.
*Ha Tiziot meg is lepi Habrertus kirohanása a senkiháziak kezében lévő po.. kalmárszakmáról, azt nem mutatja.*
- Ismered őket? ~Aztán mit vétett ellened az a banda?~ *Kérdez vissza egyből, mert a kíváncsiságát felkeltette a kancellár, bár ez szintén nem látszik rajta, nem véletlenül tartják sótlan alaknak, pont emiatt a rezzenéstelen arc miatt.* - Ha nyerészkednek, ha nem, a minőségi borhoz rajtuk keresztül vezet az út. *Megrántja a vállát, kíváncsisága ugyanis növekszik, megnézné már magának ezt a senkiházi bandát, hogy vajon mi okot szolgáltattak arra, hogy a jó kancellár így emlegesse őket.*
- Bármikor szívesen látott vendég vagy a birtokon, szerencsére mindig van mivel megkínálnunk a számunkra kedves vendégeket. ~Hahaha.~ De nincs ellenünkre, ha felkészülhetünk a vendégfogadásra. Esetleg van kedvenc ételed, amivel meglephetünk? ~Vagy Ephemia lejtsen hastáncot előtted valami rúdon pörögve? Vajon Nava hajlandó lenne ilyesmire?~
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-10 19:11:37
Üzenet elküldve: 2020-05-10 19:11:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
*Hubi biztos nem örülne a felismerésnek, hogy vannak hasonló vonásaik vendégével. Ő sem tartja elítélendőnek mások képességeinek elismerését. Más kérdés, hogy ha ilyen eset megtörténik, nagy ritkán, felismerését rendszerint megtartja magának. Olyan szörnyű alkalomra pedig még nem került sor amikor is a jó kancellár azzal szembesült volna, hogy valaki még rajta is túltesz. Azt talán már nem tudná feldolgozni lelki megingás nélkül.*
- Hallottam már a csapásokról, melyek a házad érték. *bólogat most együttérzőn* Azonban te még fiatal ember vagy. Egy magamfajta öregembernek már nehezen menne az újrakezdés, ha menne egyáltalán. Neked azonban botorság lenne az elmúlt idők szomorú emlékein merengeni. Arra biztatlak, hogy tégy meg mindent, hogy a d'Aquista-házat méltó helyére helyezd Lanawin térképén! Mivel pedig ez nemcsak a családod, de a Vashegy érdeke is, segítségünkre bízvást számíthatsz.
*Feltéve persze, hogy ebből a d'Aqusitákon és a Vashegyen kívül ő maga is profitál. De erre minden esély meglehet, így nem látja akadályát, hogy alkalmasint valóban segítségére legyen a nyikhajnak. Aztán tovább bólogat, de most már inkább rosszallóan.*
- Igen, erről már magam is értesültem. Meg kell mondjam, senkiháziak kezében van Arthenior kereskedelme. Ó, micsoda időket élünk, barátom! Arthenior romlásán külhoniak nyerészkednek.
*Megenged magának egy finom mosolyt.*
- Ahelyett, hogy mi tennénk. El is fogadhatjuk a kialakult helyzetet, de tehetünk is ellene, nem igaz? Ez azonban időt vesz igénybe és addig sem maradhatunk megfelelő minőségű bor nélkül.
*Ezzel mintegy áldását adja arra, hogy Tizio felvegye a kapcsolatot a jöttment báróval. Erre annál is inkább szükség lenne, mert az a felkapaszkodott alak eddig nem is válaszolt levelére. Ha ugyan megkapta azt, bár ebben Hubinak egyelőre nincs oka kételkedni.*
- Mi a véleményed, mikor élhetek kitüntető meghívásoddal? *dől hátra kényelmesen a karosszékében és pipája után nyúl* Hiszen az mégsem lenne illendő, ha húgodhoz előzetes bejelentés nélkül toppannánk be.
*Hubi biztos nem örülne a felismerésnek, hogy vannak hasonló vonásaik vendégével. Ő sem tartja elítélendőnek mások képességeinek elismerését. Más kérdés, hogy ha ilyen eset megtörténik, nagy ritkán, felismerését rendszerint megtartja magának. Olyan szörnyű alkalomra pedig még nem került sor amikor is a jó kancellár azzal szembesült volna, hogy valaki még rajta is túltesz. Azt talán már nem tudná feldolgozni lelki megingás nélkül.*
- Hallottam már a csapásokról, melyek a házad érték. *bólogat most együttérzőn* Azonban te még fiatal ember vagy. Egy magamfajta öregembernek már nehezen menne az újrakezdés, ha menne egyáltalán. Neked azonban botorság lenne az elmúlt idők szomorú emlékein merengeni. Arra biztatlak, hogy tégy meg mindent, hogy a d'Aquista-házat méltó helyére helyezd Lanawin térképén! Mivel pedig ez nemcsak a családod, de a Vashegy érdeke is, segítségünkre bízvást számíthatsz.
*Feltéve persze, hogy ebből a d'Aqusitákon és a Vashegyen kívül ő maga is profitál. De erre minden esély meglehet, így nem látja akadályát, hogy alkalmasint valóban segítségére legyen a nyikhajnak. Aztán tovább bólogat, de most már inkább rosszallóan.*
- Igen, erről már magam is értesültem. Meg kell mondjam, senkiháziak kezében van Arthenior kereskedelme. Ó, micsoda időket élünk, barátom! Arthenior romlásán külhoniak nyerészkednek.
*Megenged magának egy finom mosolyt.*
- Ahelyett, hogy mi tennénk. El is fogadhatjuk a kialakult helyzetet, de tehetünk is ellene, nem igaz? Ez azonban időt vesz igénybe és addig sem maradhatunk megfelelő minőségű bor nélkül.
*Ezzel mintegy áldását adja arra, hogy Tizio felvegye a kapcsolatot a jöttment báróval. Erre annál is inkább szükség lenne, mert az a felkapaszkodott alak eddig nem is válaszolt levelére. Ha ugyan megkapta azt, bár ebben Hubinak egyelőre nincs oka kételkedni.*
- Mi a véleményed, mikor élhetek kitüntető meghívásoddal? *dől hátra kényelmesen a karosszékében és pipája után nyúl* Hiszen az mégsem lenne illendő, ha húgodhoz előzetes bejelentés nélkül toppannánk be.
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:06:41
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:06:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
*Aldo d'Aquista második gyermeke furcsa személyiség, kora gyerekkorától kezdve az volt, kevés barátja volt, abból az okból, hogy kevesekre volt kíváncsi, keveseket kedvel. Habrertusszal kapcsolatos ellenérzéseinek a bátyja az oka, ugyanis Briwal egyszer elejtett egy megjegyzést, a saját szimpátiájáról, ami Tizioban indikálja azt, hogy kialakuljon az ellenszenv, a kecskeszerű arc sem segít ezen, viszont vannak dolgok, amikben nem számít az ő személyes szimpátiája, ilyen a húga dolga is. Tizio azt sem tartja szégyenletesnek, hogy elismerje, hogy nemcsak neki vannak remek képességei, hanem másoknak is, a Vashegy pedig nem egy zsebkendőnyi birodalmacska valahol a térkép szélén, szóval a kancellár igenis "valaki". Valaki kecskeszakállal és tenyérbemászó stílussal, Tizio stílusa nem kevésbé tenyérbemászó azok számára, akik nem ismerik, ráadásul arcán állandóan közöny ül, nehéz kiismerni, vagy kikövetkeztetni a valódi érzéseit.*
- Fáradozom, igen. ~A hülye húgom miatt.~ Mindahányan. És őszintén bevallom, hogy hiányzik a régi életem. ~Az irodám a szegénynegyedi raktárban.~ Ephemiának is hiányzik, de nem vallaná be. ~Ehelyett őrült módon viselkedik.~ *Újabbat kortyol a borból, tényleg ízlik neki, nem úgy, mint az a pocsék lőre, amivel úgy taccsra tette magát, miután eltemette holtan született unokaöccsét, bár nem is szándékozik olyan állapotba kerülni soha többé, az ezüstszelence fedele újra felpattan, de még nem csippent bele.* - Arthenior piaca lényegesen átalakult az utóbbi időben, az új szereplőket már nemigen ismerem, de hallottam, hogy van valami wegtorenből szalajtott banda, őket felkereshetem. *Ephemiát pedig hazacibálhatja a fülénél fogva és rázárja addig a szobaajtót, míg nem tud elfogadhatóan viselkedni.* - A kedvesem és a húgom valószínűleg nagyon meg fog lepődni, mikor vendéget viszek. ~Nava egyenesen pánikba fog esni.~
*Aldo d'Aquista második gyermeke furcsa személyiség, kora gyerekkorától kezdve az volt, kevés barátja volt, abból az okból, hogy kevesekre volt kíváncsi, keveseket kedvel. Habrertusszal kapcsolatos ellenérzéseinek a bátyja az oka, ugyanis Briwal egyszer elejtett egy megjegyzést, a saját szimpátiájáról, ami Tizioban indikálja azt, hogy kialakuljon az ellenszenv, a kecskeszerű arc sem segít ezen, viszont vannak dolgok, amikben nem számít az ő személyes szimpátiája, ilyen a húga dolga is. Tizio azt sem tartja szégyenletesnek, hogy elismerje, hogy nemcsak neki vannak remek képességei, hanem másoknak is, a Vashegy pedig nem egy zsebkendőnyi birodalmacska valahol a térkép szélén, szóval a kancellár igenis "valaki". Valaki kecskeszakállal és tenyérbemászó stílussal, Tizio stílusa nem kevésbé tenyérbemászó azok számára, akik nem ismerik, ráadásul arcán állandóan közöny ül, nehéz kiismerni, vagy kikövetkeztetni a valódi érzéseit.*
- Fáradozom, igen. ~A hülye húgom miatt.~ Mindahányan. És őszintén bevallom, hogy hiányzik a régi életem. ~Az irodám a szegénynegyedi raktárban.~ Ephemiának is hiányzik, de nem vallaná be. ~Ehelyett őrült módon viselkedik.~ *Újabbat kortyol a borból, tényleg ízlik neki, nem úgy, mint az a pocsék lőre, amivel úgy taccsra tette magát, miután eltemette holtan született unokaöccsét, bár nem is szándékozik olyan állapotba kerülni soha többé, az ezüstszelence fedele újra felpattan, de még nem csippent bele.* - Arthenior piaca lényegesen átalakult az utóbbi időben, az új szereplőket már nemigen ismerem, de hallottam, hogy van valami wegtorenből szalajtott banda, őket felkereshetem. *Ephemiát pedig hazacibálhatja a fülénél fogva és rázárja addig a szobaajtót, míg nem tud elfogadhatóan viselkedni.* - A kedvesem és a húgom valószínűleg nagyon meg fog lepődni, mikor vendéget viszek. ~Nava egyenesen pánikba fog esni.~
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:19:43
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:19:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
*Az ember öt érzékszerven keresztül tapasztalja meg a világot. Mondják, hogy létezik egy hatodik, nehezen körülírható érzék mely elsősorban a mágusok sajátja kell legyen, de Hubi tudósként sohasem adott hitelt a mendemondáknak és semmi sem volt hajlandó készpénznek venni, amit nem támasztottak alá megbízható tudományos vizsgálatok eredményei. Ezzel együtt most mégis van valami furcsa sejtése, amit akár hatodik érzéknek is nevezhetünk. Nem kell semmi nagy vagy komoly dologra gondolni, persze. Egyszerűen csak arról van szó, hogy bár az ifjú képes az udvarias viselkedésre is és a kicsit provokatívnak szánt feladatot is zokszó nélkül fogadja, Hubinak mégis az a sejtése, hogy Tizio nem kedveli őt. Magában aztán el is mosolyodik, hiszen ennek megállapításához nem kell semmiféle érzéken felüli érzékelés. Sokan nem kedvelik őt, önhibáján kívül. A háttérben minden bizonnyal irigység, zsenialitásának meg nem értése áll.*
- Leggondosabban kimunkált terveinek is keresztülhúzhatja az élet vagy az istenek, ahogy tetszik. Vannak helyzetek melyeket nem tudunk kivédeni, és ilyenkor rajtunk áll, hogy az előállt új szituációból a lehető legjobbat hozzuk ki.
*Előzékenyen bólint egyet.*
- Meggyőződésem, hogy te éppen ezen fáradozol, családod érdekében. Ez igen tiszteletreméltó.
*Kis mosollyal nézi ahogy Tizio nekiáll a paksaméta tanulmányozásának és azon töpreng, hogy az előbbi mozdulata valami megszokása eredménye volt, vagy esetleg valami egészségügyi probléma áll a háttérben? Hubi elsősorban építőmesternek tartja magát, de jó tudósként szeret mindenhez érteni. A bürokrata szerepébe már belerázódhatott, ideje lenne magát gyógyítóként is kipróbálni. Ismét. Hiszen egy ízben már megmentette a világot egy pusztító ragálytól, csak erről a hálátlan népek hajlamosak megfeledkezni. De hát a feledés és mellőzés az osztályrésze mindazoknak akik mások érdekeit sajátjuk elé helyezve, önzetlen segíteni vágyással fordulnak a méltatlanok felé.*
- Ha már itt tartunk... *pattint egyet ujjaival elégedetten* Talán ebben is segítségemre lehetsz. Szomorúan hallom, hogy a kiváló borok egy megbízható forrása elapadt, ezért nagyra értékelném ha te, vagy megbízásodból valaki találna számomra újat.
*Kicsit elfordul, szenvedő kifejezés terül el az arcán, mintha mostanában kizárólag bornak nem nevezhető pancsokat kényszerülne inni.*
- Nem szenvedhetem a lőrét.
*Korábbi megérzéséhez hasonlóan az invitálást sem érzi őszintének, de megszokta már, hogy az emberek a színe előtt ritkán tudják figyelmen kívül hagyni a személyét körüllengő tekintélyt és hatalmat.*
- Részemről az öröm. *bólint* Ha jobban meggondolom, egy délutánnyi, estényi pihenőt igazán engedélyezhetek magamnak, magunknak. Mai napra éppen elegendő lesz, ha ezen iratokat átfutod, addig nekem is van még elintéznivalóm. Utána pedig meg is ejthetjük e látogatást, hm?
*Arra ebben a pillanatban nem is gondol, hogy egyébként minden bizonnyal megtisztelő látogatásáról előbb Ephemiát is értesíteni kéne, hogy méltóképp készülhessen, esetleg kipuhatolják, hogy alkalmas-e az időpont? De hát hogy ne lenne az? Habrertus kancellárt fogadni mindig privilégium.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 18:21:13
*Az ember öt érzékszerven keresztül tapasztalja meg a világot. Mondják, hogy létezik egy hatodik, nehezen körülírható érzék mely elsősorban a mágusok sajátja kell legyen, de Hubi tudósként sohasem adott hitelt a mendemondáknak és semmi sem volt hajlandó készpénznek venni, amit nem támasztottak alá megbízható tudományos vizsgálatok eredményei. Ezzel együtt most mégis van valami furcsa sejtése, amit akár hatodik érzéknek is nevezhetünk. Nem kell semmi nagy vagy komoly dologra gondolni, persze. Egyszerűen csak arról van szó, hogy bár az ifjú képes az udvarias viselkedésre is és a kicsit provokatívnak szánt feladatot is zokszó nélkül fogadja, Hubinak mégis az a sejtése, hogy Tizio nem kedveli őt. Magában aztán el is mosolyodik, hiszen ennek megállapításához nem kell semmiféle érzéken felüli érzékelés. Sokan nem kedvelik őt, önhibáján kívül. A háttérben minden bizonnyal irigység, zsenialitásának meg nem értése áll.*
- Leggondosabban kimunkált terveinek is keresztülhúzhatja az élet vagy az istenek, ahogy tetszik. Vannak helyzetek melyeket nem tudunk kivédeni, és ilyenkor rajtunk áll, hogy az előállt új szituációból a lehető legjobbat hozzuk ki.
*Előzékenyen bólint egyet.*
- Meggyőződésem, hogy te éppen ezen fáradozol, családod érdekében. Ez igen tiszteletreméltó.
*Kis mosollyal nézi ahogy Tizio nekiáll a paksaméta tanulmányozásának és azon töpreng, hogy az előbbi mozdulata valami megszokása eredménye volt, vagy esetleg valami egészségügyi probléma áll a háttérben? Hubi elsősorban építőmesternek tartja magát, de jó tudósként szeret mindenhez érteni. A bürokrata szerepébe már belerázódhatott, ideje lenne magát gyógyítóként is kipróbálni. Ismét. Hiszen egy ízben már megmentette a világot egy pusztító ragálytól, csak erről a hálátlan népek hajlamosak megfeledkezni. De hát a feledés és mellőzés az osztályrésze mindazoknak akik mások érdekeit sajátjuk elé helyezve, önzetlen segíteni vágyással fordulnak a méltatlanok felé.*
- Ha már itt tartunk... *pattint egyet ujjaival elégedetten* Talán ebben is segítségemre lehetsz. Szomorúan hallom, hogy a kiváló borok egy megbízható forrása elapadt, ezért nagyra értékelném ha te, vagy megbízásodból valaki találna számomra újat.
*Kicsit elfordul, szenvedő kifejezés terül el az arcán, mintha mostanában kizárólag bornak nem nevezhető pancsokat kényszerülne inni.*
- Nem szenvedhetem a lőrét.
*Korábbi megérzéséhez hasonlóan az invitálást sem érzi őszintének, de megszokta már, hogy az emberek a színe előtt ritkán tudják figyelmen kívül hagyni a személyét körüllengő tekintélyt és hatalmat.*
- Részemről az öröm. *bólint* Ha jobban meggondolom, egy délutánnyi, estényi pihenőt igazán engedélyezhetek magamnak, magunknak. Mai napra éppen elegendő lesz, ha ezen iratokat átfutod, addig nekem is van még elintéznivalóm. Utána pedig meg is ejthetjük e látogatást, hm?
*Arra ebben a pillanatban nem is gondol, hogy egyébként minden bizonnyal megtisztelő látogatásáról előbb Ephemiát is értesíteni kéne, hogy méltóképp készülhessen, esetleg kipuhatolják, hogy alkalmas-e az időpont? De hát hogy ne lenne az? Habrertus kancellárt fogadni mindig privilégium.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 18:21:13
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:22:43
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:22:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
*Tizio bólint, ismerni az érdekházasságok mibenlétét, maga is egy ilyenből született, bár szülei hamar megszerették egymást és az apja szíve valóban összetört - szó szerint -, mikor anyja hosszan tartó betegség után meghalt.*
- Atyánk más sorsot szánt a húgomnak. ~De az ostobája akkor sem fogta fel.~ Ahogyan minden testvéremnek. És saját magának is. *Tenyerével a szívtájékát dörzsöli, apja is gyakran csinálta ezt azóta, hogy elvesztette a feleségét, Tizio anyját, hogy Tizionak meg vannak-e valójában tünetei, vagy csak az agya játszik vele, azt maga sem tudja, de néha rájön ugyanaz a fájdalom, amire apja panaszkodott éveken át.*
- A legjobb borokat Maydel Hawnethtől lehetett beszerezni, de a vállalkozása sajnos megsínylette az ork háborút. ~Hivatalos verzió szerint.~ Azóta már ő is meghalt, sőt a kedves neje is. *Tizio ura az arcának, és a hangjának is, így tényleg elhihető, hogy minden szarkazmus nélkül mondja azt, hogy "kedves", apja sosem kedvelte régi barátja feleségét és ezzel Tizio és fivérei is így voltak, az érzés pedig kölcsönös volt, így a világ egyensúlyban maradt.*
- Egy pillanatig nem gondoltam, kedves Habrertus, hogy könyörögnöd kéne, de én sem foglak győzködni. *Itt pedig ugyanúgy nem hallani ki a kedves szó kiejtésekor a szarkazmust.* - Örömmel veszem, ha segíthetek. *Tizio nem kívánja bizonygatni, hogy ő mennyire jó, egyszerűen csak le akarja foglalni a felesleges energiáit. Közömbös arccal nézi, ahogyan Habrertus lefújja a port a vaskos kötetről, amit rögtön át is vesz az öregtől és az ölébe fektetve belelapoz.* - A munkát sosem tekintettem derogálónak. *Azzal viszont tisztában van, hogy a közrendűek szeretik ezt hinni a nemesekről, de a d'Aquisták nem véletlenül vittek több generáció óta sikeres vállalkozást, ha csak a töküket vakarták volna álló nap, akkor mócsingon tengődtek volna és nem tellett volna a kúria fenntartására, meg Ephemiának a legjobb holmikra.*
- Bármikor örömmel látunk, húgom is örülni fog, hogy nemcsak az én képem látja.
*Tizio bólint, ismerni az érdekházasságok mibenlétét, maga is egy ilyenből született, bár szülei hamar megszerették egymást és az apja szíve valóban összetört - szó szerint -, mikor anyja hosszan tartó betegség után meghalt.*
- Atyánk más sorsot szánt a húgomnak. ~De az ostobája akkor sem fogta fel.~ Ahogyan minden testvéremnek. És saját magának is. *Tenyerével a szívtájékát dörzsöli, apja is gyakran csinálta ezt azóta, hogy elvesztette a feleségét, Tizio anyját, hogy Tizionak meg vannak-e valójában tünetei, vagy csak az agya játszik vele, azt maga sem tudja, de néha rájön ugyanaz a fájdalom, amire apja panaszkodott éveken át.*
- A legjobb borokat Maydel Hawnethtől lehetett beszerezni, de a vállalkozása sajnos megsínylette az ork háborút. ~Hivatalos verzió szerint.~ Azóta már ő is meghalt, sőt a kedves neje is. *Tizio ura az arcának, és a hangjának is, így tényleg elhihető, hogy minden szarkazmus nélkül mondja azt, hogy "kedves", apja sosem kedvelte régi barátja feleségét és ezzel Tizio és fivérei is így voltak, az érzés pedig kölcsönös volt, így a világ egyensúlyban maradt.*
- Egy pillanatig nem gondoltam, kedves Habrertus, hogy könyörögnöd kéne, de én sem foglak győzködni. *Itt pedig ugyanúgy nem hallani ki a kedves szó kiejtésekor a szarkazmust.* - Örömmel veszem, ha segíthetek. *Tizio nem kívánja bizonygatni, hogy ő mennyire jó, egyszerűen csak le akarja foglalni a felesleges energiáit. Közömbös arccal nézi, ahogyan Habrertus lefújja a port a vaskos kötetről, amit rögtön át is vesz az öregtől és az ölébe fektetve belelapoz.* - A munkát sosem tekintettem derogálónak. *Azzal viszont tisztában van, hogy a közrendűek szeretik ezt hinni a nemesekről, de a d'Aquisták nem véletlenül vittek több generáció óta sikeres vállalkozást, ha csak a töküket vakarták volna álló nap, akkor mócsingon tengődtek volna és nem tellett volna a kúria fenntartására, meg Ephemiának a legjobb holmikra.*
- Bármikor örömmel látunk, húgom is örülni fog, hogy nemcsak az én képem látja.
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:23:22
Üzenet elküldve: 2020-05-02 18:23:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
*A derék kancellár felölti az ilyen helyzetekre tartogatott udvariassági mosolyát és nyájasan bólogat. Pedig ha az imént amiatt kellett aggódnia, hogy egy merészebb kijelentése nyomán nyakába szakad a mennyezet, most Tizio arcátlanságára, illetve annak hiányára vonatkozó megállapítása miatt félhet hasonló balesettől. Elvégre a nyikhaj mást sem tesz megérkezte óta, mint szemtelenkedik. Most például képtelen elengedni a beszélgetés azon fonalát, mely bizonyos házassági ajánlatra vonatkozik és amelyre vonatkozóan Hubi már nem egyszer kifejtette álláspontját.*
- Kérlek! *tárja szét kicsit a karjait* Természetesen mindketten tudjuk, hogy Ephemia kisasszony nem a nagyúr iránt érzett féktelen szerelme okán mondott igent neki, és Waldrant sem gyöngéd érzelmek vezérelték mikor megkérte a kezét. Talán nem illik kimondani az ilyesmit, de ha éretten kezeljük a helyzetet úgy szembenézünk a tényekkel: érdekházasság ez.
*Tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- Mentő körülmény, hogy nem elsősorban anyagi megfontolások állnak a háttérben, bár abban az esetben sem törhetnénk pálcát bárki felett.
*Szemmel látható elégedettséggel bólogat amikor Tizio dicsérő szavakkal illeti a valóban különleges minőségű bort.*
- Alkalomadtán új készletet kell beszereznem. Talán ebben is segítségemre lehetsz majd.
*Az is szócskát nyomja meg egy kicsit jobban, mivel arra jutott, hogy bár vendége arcpirítóan pimasz és nyegle, de úgy tűnik, hogy helyén van az esze és kellően körmönfontnak tűnik ahhoz, hogy bizonyos feladatokat bízhasson rá. Bár mintha épp visszatáncolna.*
- Bíztam benne, hogy eloszlatod kételyeim és meggyőzöl afelől, hogy a Kancellária élénken nélkülözné jelenléted és értékes segítséged. Bár nem gondolnám, hogy térdre hullva kéne könyörögnöm azért, hogy segítségemre légy, de talán nem követek el nagy hibát ha adok egy lehetőséget.
*Az irattartó állványhoz lép és leemel róla egy vaskos csomó aktát. Mosolyogva fordul Tizio felé és könnyedén ráfúj a paksamétára, minek következtében kisebb porfelhő száll fel onnan.*
- Mostanában sajnos nem volt érkezésem kellő figyelmet szentelni az Ispotály ügyeinek. Arra kérlek, hogy nézd át a nyilvántartást, különös tekintettel a rendelkezésünkre álló gyógynövények leltárjára, hogy naprakészek lehessünk, miből van fogytán, miből kell pótlásról gondoskodni. Már amennyiben ezt elfogadhatónak tartod első feladatként.
*Leteszi a köteget az asztalra, majd mögé sétál és visszaül a helyére. Az ajtó felé sandít arra gondolva, hogy vajon várakoznak-e mások is a bebocsátásra, de arra jut, hogy ha így is van, bizonyára bezörgetnek.*
- Ó, nagy örömmel teszek eleget a tiszteletreméltó meghívásnak! *mosolyodik el szélesen Tizio invitálására* Mindig szívesen vendégeskedem kellemes társaságban és bizony igen érdekel, hogy hozzáértő emberek miként virágoztatnak fel egy kis birtokot.
*Ezúttal nem csupán a kötelező udvariasság mondatja ki vele ezeket. Valóban érdekli, hogy mit művelnek a d'Aquisták, különös tekintettel Ephemiára. Mert ugyan a házasság gondolatától továbbra is berzenkedik, a leányzó fiatal és igen szemrevaló. Az ilyesmi pedig Hubinál értéknövelő tényező.*
*A derék kancellár felölti az ilyen helyzetekre tartogatott udvariassági mosolyát és nyájasan bólogat. Pedig ha az imént amiatt kellett aggódnia, hogy egy merészebb kijelentése nyomán nyakába szakad a mennyezet, most Tizio arcátlanságára, illetve annak hiányára vonatkozó megállapítása miatt félhet hasonló balesettől. Elvégre a nyikhaj mást sem tesz megérkezte óta, mint szemtelenkedik. Most például képtelen elengedni a beszélgetés azon fonalát, mely bizonyos házassági ajánlatra vonatkozik és amelyre vonatkozóan Hubi már nem egyszer kifejtette álláspontját.*
- Kérlek! *tárja szét kicsit a karjait* Természetesen mindketten tudjuk, hogy Ephemia kisasszony nem a nagyúr iránt érzett féktelen szerelme okán mondott igent neki, és Waldrant sem gyöngéd érzelmek vezérelték mikor megkérte a kezét. Talán nem illik kimondani az ilyesmit, de ha éretten kezeljük a helyzetet úgy szembenézünk a tényekkel: érdekházasság ez.
*Tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- Mentő körülmény, hogy nem elsősorban anyagi megfontolások állnak a háttérben, bár abban az esetben sem törhetnénk pálcát bárki felett.
*Szemmel látható elégedettséggel bólogat amikor Tizio dicsérő szavakkal illeti a valóban különleges minőségű bort.*
- Alkalomadtán új készletet kell beszereznem. Talán ebben is segítségemre lehetsz majd.
*Az is szócskát nyomja meg egy kicsit jobban, mivel arra jutott, hogy bár vendége arcpirítóan pimasz és nyegle, de úgy tűnik, hogy helyén van az esze és kellően körmönfontnak tűnik ahhoz, hogy bizonyos feladatokat bízhasson rá. Bár mintha épp visszatáncolna.*
- Bíztam benne, hogy eloszlatod kételyeim és meggyőzöl afelől, hogy a Kancellária élénken nélkülözné jelenléted és értékes segítséged. Bár nem gondolnám, hogy térdre hullva kéne könyörögnöm azért, hogy segítségemre légy, de talán nem követek el nagy hibát ha adok egy lehetőséget.
*Az irattartó állványhoz lép és leemel róla egy vaskos csomó aktát. Mosolyogva fordul Tizio felé és könnyedén ráfúj a paksamétára, minek következtében kisebb porfelhő száll fel onnan.*
- Mostanában sajnos nem volt érkezésem kellő figyelmet szentelni az Ispotály ügyeinek. Arra kérlek, hogy nézd át a nyilvántartást, különös tekintettel a rendelkezésünkre álló gyógynövények leltárjára, hogy naprakészek lehessünk, miből van fogytán, miből kell pótlásról gondoskodni. Már amennyiben ezt elfogadhatónak tartod első feladatként.
*Leteszi a köteget az asztalra, majd mögé sétál és visszaül a helyére. Az ajtó felé sandít arra gondolva, hogy vajon várakoznak-e mások is a bebocsátásra, de arra jut, hogy ha így is van, bizonyára bezörgetnek.*
- Ó, nagy örömmel teszek eleget a tiszteletreméltó meghívásnak! *mosolyodik el szélesen Tizio invitálására* Mindig szívesen vendégeskedem kellemes társaságban és bizony igen érdekel, hogy hozzáértő emberek miként virágoztatnak fel egy kis birtokot.
*Ezúttal nem csupán a kötelező udvariasság mondatja ki vele ezeket. Valóban érdekli, hogy mit művelnek a d'Aquisták, különös tekintettel Ephemiára. Mert ugyan a házasság gondolatától továbbra is berzenkedik, a leányzó fiatal és igen szemrevaló. Az ilyesmi pedig Hubinál értéknövelő tényező.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:46:25
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:46:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
- Kérlek, kancellár! Fiatal voltam, de szemtelen soha. ~Hisz még mindig fiatal vagyok.~ *Másoknak egy ilyen mondat után mosoly bujkálna az arcán, de Tizio ritkán mosolyog, ritkán látni mást az arcán, mint közönyt, most sincs ez másként. ~Nagyon tiltakozol a jobb parti ellen.~* - Megértem, persze. A Nagyúr nemigen látogatja a húgom, hiába a jegyese, joggal feltételezzük, hogy nem is érdeklődik iránta. Ez fordítva is igaz, Ephemia sem kapálódzik, hogy a Nagyúr társaságában töltse az idejét. ~Helyette szappant gyárt. Sokkal többet, mint amennyit el tudunk használni.~ Remélem, hogy te meglátogatsz minket és megnézed, hogy mit hoztunk ki abból a földdarabból, amit Ephemia elhalt férje ajándékozott a családnak. ~Gyümölcsös és laposgyapja-gyapjú, másra sem vágyik a magunkfajta.~
Tizot könnyű meglepni, de a meglepetés nem látszik rajta. ~Ennyire nem szar ez a bor...~ Tizio megrázza a fejét, hogy jelezze, Habrertusnak felesleges szabadkoznia a bor miatt. ~Ittam már rosszabbat.~ Míg a kancellár az újratöltéssel van elfoglalva, addig Tizio zsebéből előkerül az ezüstszelence, egy csippentésnyit kiadagol kézfejére, majd felszippantja.*
- Megtisztelsz vele. *Lötyköli a pohárban a bort, szagolja, vizsgálja a pohár falán, szakértő benyomását kelti.* - Valóban kiváló. ~Ilyesmire nem is számít az ember, ebben a porfészekben.~ Két apró kortyot iszik csak, úriember egyrészt nem iszik nyakló nélkül, másrészt a kancellár szavai is megakasztják az alkoholizálás fennkölt cselekedetében, újra megrázza a fejét.*
- Nem foglak győzködni. Az oka prózai: unatkozom. Artheniori munkáim egy részét továbbra is csinálom, jól is fizetnek, de nem kötnek le elég ideig. Mindamellett igazad van, bizalmi állás, ezért hozzák utánam a munkát még most is. Profi vagyok. És diszkrét. ~Szóval van egy kis himihumi a vashegyi főkönyvekben, mi?~
- Kérlek, kancellár! Fiatal voltam, de szemtelen soha. ~Hisz még mindig fiatal vagyok.~ *Másoknak egy ilyen mondat után mosoly bujkálna az arcán, de Tizio ritkán mosolyog, ritkán látni mást az arcán, mint közönyt, most sincs ez másként. ~Nagyon tiltakozol a jobb parti ellen.~* - Megértem, persze. A Nagyúr nemigen látogatja a húgom, hiába a jegyese, joggal feltételezzük, hogy nem is érdeklődik iránta. Ez fordítva is igaz, Ephemia sem kapálódzik, hogy a Nagyúr társaságában töltse az idejét. ~Helyette szappant gyárt. Sokkal többet, mint amennyit el tudunk használni.~ Remélem, hogy te meglátogatsz minket és megnézed, hogy mit hoztunk ki abból a földdarabból, amit Ephemia elhalt férje ajándékozott a családnak. ~Gyümölcsös és laposgyapja-gyapjú, másra sem vágyik a magunkfajta.~
Tizot könnyű meglepni, de a meglepetés nem látszik rajta. ~Ennyire nem szar ez a bor...~ Tizio megrázza a fejét, hogy jelezze, Habrertusnak felesleges szabadkoznia a bor miatt. ~Ittam már rosszabbat.~ Míg a kancellár az újratöltéssel van elfoglalva, addig Tizio zsebéből előkerül az ezüstszelence, egy csippentésnyit kiadagol kézfejére, majd felszippantja.*
- Megtisztelsz vele. *Lötyköli a pohárban a bort, szagolja, vizsgálja a pohár falán, szakértő benyomását kelti.* - Valóban kiváló. ~Ilyesmire nem is számít az ember, ebben a porfészekben.~ Két apró kortyot iszik csak, úriember egyrészt nem iszik nyakló nélkül, másrészt a kancellár szavai is megakasztják az alkoholizálás fennkölt cselekedetében, újra megrázza a fejét.*
- Nem foglak győzködni. Az oka prózai: unatkozom. Artheniori munkáim egy részét továbbra is csinálom, jól is fizetnek, de nem kötnek le elég ideig. Mindamellett igazad van, bizalmi állás, ezért hozzák utánam a munkát még most is. Profi vagyok. És diszkrét. ~Szóval van egy kis himihumi a vashegyi főkönyvekben, mi?~
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:07:24
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:07:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
- Attól tartok, kedves Tizio, hogy gúnyolódsz velem.
*Míg Hubi rosszallón ingatja a fejét valamiért az a gondolat fogalmazódik meg benne, hogy ha jobb keze vasból lenne akkor most mondhatná, hogy "jöjj csak közelebb!" és agyba-főbe verhetné. De mivel ennek semmi értelme nincs, el is hessegeti a kósza gondolatot. Ettől függetlenül valóban úgy véli, hogy a nyikhaj nem veszi komolyan. Elvégre épp az imént biztosította - többször is - afelől, hogy mennyire nagyra becsüli a d'Aquistákat, Ephemiát kivételesen bájos, eszes, kedves teremtésnek tartja, olyannak akit szívesen gyalázna meg. Erre azt kapja, hogy jobb parti felé kacsintgat.*
- Meg kell értened a helyzetem. *fut neki újra, bár feleslegesnek érzi. Tizio nem tűnik ostobának, bizonyára elsőre is értette. Mindenesetre valami egyszerűbb verziónak fut neki.*
- Húgod a nagyúr jegyese. Én a Vashegy kancellárja vagyok. Mit gondolsz, hány napom lenne még az istenek ege alatt, ha lecsapnám a kezéről a húgod? Azt pedig talán nem veszed rossz néven tőlem, ha még szeretnék élni egy kicsit.
*Ismét kortyol egyet a borból és elhúzza a száját. Természetesen nem fordulhat elő, hogy Hubi rossz bort igyék, de valamiért nem ízlik most neki.*
- A démonokra! Bocsáss meg, hogy ezzel kínáltalak, nem méltó. *Ismét feláll, új borosüveget, új poharakat kerít.*
- Achim barátomtól - legyen boldog az emléke! - örököltem néhány kiváló évjáratú palackot. Mostanra fájdalmasan kevés maradt belőle, és egyelőre nem is tudom hogyan tudnám pótolni őket, de ha nem veszed rossz néven, megkínálnálak vele.
*Tölt, aztán saját poharát megemeli vendége felé és megízleli.*
- Pompás, szavamra! *terül el az arcán valami őszinte megelégedettség, amit egy udvarias, de óvatos mosoly vált fel.*
- Egy ügyes könyvelőre mindig szükség van. *a hangsúly a mindig szón van* Van is egy kitűnő segítőm, aki oklevelek fogalmazásától kezdve, a birtokok ügyeinek intézésén át a könyvelésig mindenben nagy segítségemre van. Ezzel együtt nem vonom kétségbe, hogy a te tudásodnak is nagy hasznát venném. Ugyanakkor az ilyesmi bizalmi pozíció, elvégre egy könyvelő olyasmibe is betekinthet ami... khm... nem tartozik mindenkire.
*Szélesen elmosolyodik és tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- De igazán nem szeretném magam megfosztani egy esetleges előnytől. Győzz meg, kérlek, hogy itt a helyed a Kancellárián!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 18:11:12
- Attól tartok, kedves Tizio, hogy gúnyolódsz velem.
*Míg Hubi rosszallón ingatja a fejét valamiért az a gondolat fogalmazódik meg benne, hogy ha jobb keze vasból lenne akkor most mondhatná, hogy "jöjj csak közelebb!" és agyba-főbe verhetné. De mivel ennek semmi értelme nincs, el is hessegeti a kósza gondolatot. Ettől függetlenül valóban úgy véli, hogy a nyikhaj nem veszi komolyan. Elvégre épp az imént biztosította - többször is - afelől, hogy mennyire nagyra becsüli a d'Aquistákat, Ephemiát kivételesen bájos, eszes, kedves teremtésnek tartja, olyannak akit szívesen gyalázna meg. Erre azt kapja, hogy jobb parti felé kacsintgat.*
- Meg kell értened a helyzetem. *fut neki újra, bár feleslegesnek érzi. Tizio nem tűnik ostobának, bizonyára elsőre is értette. Mindenesetre valami egyszerűbb verziónak fut neki.*
- Húgod a nagyúr jegyese. Én a Vashegy kancellárja vagyok. Mit gondolsz, hány napom lenne még az istenek ege alatt, ha lecsapnám a kezéről a húgod? Azt pedig talán nem veszed rossz néven tőlem, ha még szeretnék élni egy kicsit.
*Ismét kortyol egyet a borból és elhúzza a száját. Természetesen nem fordulhat elő, hogy Hubi rossz bort igyék, de valamiért nem ízlik most neki.*
- A démonokra! Bocsáss meg, hogy ezzel kínáltalak, nem méltó. *Ismét feláll, új borosüveget, új poharakat kerít.*
- Achim barátomtól - legyen boldog az emléke! - örököltem néhány kiváló évjáratú palackot. Mostanra fájdalmasan kevés maradt belőle, és egyelőre nem is tudom hogyan tudnám pótolni őket, de ha nem veszed rossz néven, megkínálnálak vele.
*Tölt, aztán saját poharát megemeli vendége felé és megízleli.*
- Pompás, szavamra! *terül el az arcán valami őszinte megelégedettség, amit egy udvarias, de óvatos mosoly vált fel.*
- Egy ügyes könyvelőre mindig szükség van. *a hangsúly a mindig szón van* Van is egy kitűnő segítőm, aki oklevelek fogalmazásától kezdve, a birtokok ügyeinek intézésén át a könyvelésig mindenben nagy segítségemre van. Ezzel együtt nem vonom kétségbe, hogy a te tudásodnak is nagy hasznát venném. Ugyanakkor az ilyesmi bizalmi pozíció, elvégre egy könyvelő olyasmibe is betekinthet ami... khm... nem tartozik mindenkire.
*Szélesen elmosolyodik és tesz egy megengedő kézmozdulatot.*
- De igazán nem szeretném magam megfosztani egy esetleges előnytől. Győzz meg, kérlek, hogy itt a helyed a Kancellárián!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 18:11:12
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:12:41
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:12:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te olyan embernek tűnsz, kancellár, akivel lehet őszintén beszélni. De sajnálom, hogy félreértettelek, sajnos nehezen ismerek ki másokat. *A dolog második része történetesen igaz, Tizio nehezen találja a közös hangot más emberekkel és egyéb fajokkal és ritkán tudja, hogy mikor és mit meg hogyan kell válaszolnia, állatokkal csodálatosan kijön, de a legjobban imádott számai körében érzi magát. Tanulja a megfelelő szociális interakciókat, csak lassan, megfigyelései szerint a beszélgetőpartner hiúságát legyezgetni mindig jó, függetlenül attól, hogy normális körülmények között sosem akarná, hogy Habrertus nőül vegye a húgát, de ezek rendhagyó körülmények, Habrertus a legkisebb rossz, ami Ephemiával történhet. ~Egy lyukas garast nem bíznék rád amúgy.~*
- Dehogy is forgatom ki. Megértem, ha más, vashegyi szemmel nézve előkelőbb, frigyen töröd a fejedet. ~Már ha szeretsz összetapogatott pohárból inni.~ *Ha Tizio nem lenne szociális analfabéta, akkor észrevenné, hogy mi bukkan ki egy pillanatra a joviális, öregedő kancellár álarca mögül, észreveszi ugyan a pillanatnyi változást, viszont nem tudja hova tenni, így Habrertus meglepődésének számlájára írja. De Tizio nem gondol semmi olyanra, amit Habrertus gondol, hogy gondolt és természetesen nem is hallgatózott, hiszen ő talpig úriember, azok ismérvei között pedig nem szerepel a hallgatózás.*
- Mondd kancellár, nincs szükséged egy könyvelőre? Sajnos sokkal kevesebb a munkám, mint régen volt és a gazdaság mellett is rengeteg a felesleges időm, szeretném lefoglalni az agyam. ~És kicsit érdekel a Vashegy könyvelése is.~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te olyan embernek tűnsz, kancellár, akivel lehet őszintén beszélni. De sajnálom, hogy félreértettelek, sajnos nehezen ismerek ki másokat. *A dolog második része történetesen igaz, Tizio nehezen találja a közös hangot más emberekkel és egyéb fajokkal és ritkán tudja, hogy mikor és mit meg hogyan kell válaszolnia, állatokkal csodálatosan kijön, de a legjobban imádott számai körében érzi magát. Tanulja a megfelelő szociális interakciókat, csak lassan, megfigyelései szerint a beszélgetőpartner hiúságát legyezgetni mindig jó, függetlenül attól, hogy normális körülmények között sosem akarná, hogy Habrertus nőül vegye a húgát, de ezek rendhagyó körülmények, Habrertus a legkisebb rossz, ami Ephemiával történhet. ~Egy lyukas garast nem bíznék rád amúgy.~*
- Dehogy is forgatom ki. Megértem, ha más, vashegyi szemmel nézve előkelőbb, frigyen töröd a fejedet. ~Már ha szeretsz összetapogatott pohárból inni.~ *Ha Tizio nem lenne szociális analfabéta, akkor észrevenné, hogy mi bukkan ki egy pillanatra a joviális, öregedő kancellár álarca mögül, észreveszi ugyan a pillanatnyi változást, viszont nem tudja hova tenni, így Habrertus meglepődésének számlájára írja. De Tizio nem gondol semmi olyanra, amit Habrertus gondol, hogy gondolt és természetesen nem is hallgatózott, hiszen ő talpig úriember, azok ismérvei között pedig nem szerepel a hallgatózás.*
- Mondd kancellár, nincs szükséged egy könyvelőre? Sajnos sokkal kevesebb a munkám, mint régen volt és a gazdaság mellett is rengeteg a felesleges időm, szeretném lefoglalni az agyam. ~És kicsit érdekel a Vashegy könyvelése is.~
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:55:35
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:55:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
*A jó kancellár továbbra is kedvesen mosolyog, mert valami furcsa mód kedvére való az ifjú hevessége. Rokonszenves ez a szenvedély, igazán kár, hogy aligha lesz hosszú életű ezzel a temperamentummal.*
- Az egyenes, nyílt beszéd igen nagy erény. *helyesel* Ám csak akkor ha - mint minden más jó jellemvonással - okosan élünk.
*Ezt nem fejti ki bővebben, véleménye szerint látogatója van olyan intelligens, hogy megérti a figyelmeztetést. Bár az előzőre is a szokott hevességgel reagált. Hubi a kis dicséretre kissé meghajtja magát és közben arra gondol, hogy ha egy kis szerencséje van, úgy Tizio torkát nem a Vashegyen fogják átvágni. Kevesebb lenne a papírmunka. Aztán pár pillanatnyi töprengés után sóhajt egyet, visszaül az asztal mögé és kis fejcsóválással folytatja.*
- Attól tartok, hogy kiforgatod a szavaim, d'Aquista uram, és ezt szándékosan teszed. Nem kételkedem benne, hogy pontosan érted a helyzetem. Így azt is tudnod kell, hogy hízelgő ajánlatod nem saját akaratomból nem fogadhatom el. Egyelőre. Igazán nem tudom, hogy mivel szolgáltam rá erre a kis tapintatlanságra.
*Továbbra is sajnálkozó a hangja, de ha Tizio jól figyel, egy röpke pillanatra megpillanthatja a valódi kancellárt, a gyanakvó kígyót. Hubi arcvonásain ugyanis bizalmatlanság suhan át. Ez a fattyú mintha leplezetlenül célozgatna valamire, amiről egyébként fogalma sem lehetne. A kancellár agyán gyors egymásutánban több opció is átvillan. Vagy elkövette azt a hibát, hogy jobban bízott valakiben, mint kellett volna, vagy Tizio a várakozás perceit a kulcslyukra tapasztott füllel igyekezett szórakoztatóvá tenni. Esetleg csak blöfföl, elvégre miért ne lehetne feltételezni, hogy Hubinak vannak akár csak ártalmatlan tervei is? Egyelőre elfogadhatja ez utóbbi, legkevésbé aggasztó variációt, de alkalmasint utána fog nézni, hogy záros határidőn belül tud-e keríteni egy diszkrét orgyilkost.*
- Egészségedre, barátom! *emeli meg újból a poharát* Mindenkor öröm jóravaló vendéget fogadni, ezért is szomorít, hogy kérésed nem teljesíthettem. Enyhítené a fájdalmat és talán te sem fáradtál volna feleslegesen, ha másban szolgálatodra állhatnék.
*A jó kancellár továbbra is kedvesen mosolyog, mert valami furcsa mód kedvére való az ifjú hevessége. Rokonszenves ez a szenvedély, igazán kár, hogy aligha lesz hosszú életű ezzel a temperamentummal.*
- Az egyenes, nyílt beszéd igen nagy erény. *helyesel* Ám csak akkor ha - mint minden más jó jellemvonással - okosan élünk.
*Ezt nem fejti ki bővebben, véleménye szerint látogatója van olyan intelligens, hogy megérti a figyelmeztetést. Bár az előzőre is a szokott hevességgel reagált. Hubi a kis dicséretre kissé meghajtja magát és közben arra gondol, hogy ha egy kis szerencséje van, úgy Tizio torkát nem a Vashegyen fogják átvágni. Kevesebb lenne a papírmunka. Aztán pár pillanatnyi töprengés után sóhajt egyet, visszaül az asztal mögé és kis fejcsóválással folytatja.*
- Attól tartok, hogy kiforgatod a szavaim, d'Aquista uram, és ezt szándékosan teszed. Nem kételkedem benne, hogy pontosan érted a helyzetem. Így azt is tudnod kell, hogy hízelgő ajánlatod nem saját akaratomból nem fogadhatom el. Egyelőre. Igazán nem tudom, hogy mivel szolgáltam rá erre a kis tapintatlanságra.
*Továbbra is sajnálkozó a hangja, de ha Tizio jól figyel, egy röpke pillanatra megpillanthatja a valódi kancellárt, a gyanakvó kígyót. Hubi arcvonásain ugyanis bizalmatlanság suhan át. Ez a fattyú mintha leplezetlenül célozgatna valamire, amiről egyébként fogalma sem lehetne. A kancellár agyán gyors egymásutánban több opció is átvillan. Vagy elkövette azt a hibát, hogy jobban bízott valakiben, mint kellett volna, vagy Tizio a várakozás perceit a kulcslyukra tapasztott füllel igyekezett szórakoztatóvá tenni. Esetleg csak blöfföl, elvégre miért ne lehetne feltételezni, hogy Hubinak vannak akár csak ártalmatlan tervei is? Egyelőre elfogadhatja ez utóbbi, legkevésbé aggasztó variációt, de alkalmasint utána fog nézni, hogy záros határidőn belül tud-e keríteni egy diszkrét orgyilkost.*
- Egészségedre, barátom! *emeli meg újból a poharát* Mindenkor öröm jóravaló vendéget fogadni, ezért is szomorít, hogy kérésed nem teljesíthettem. Enyhítené a fájdalmat és talán te sem fáradtál volna feleslegesen, ha másban szolgálatodra állhatnék.
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-21 10:27:19
Üzenet elküldve: 2020-04-21 10:27:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A Vashegy káromlása lenne, hogy kimondom az igazságot? Nyugodt lehetsz kancellár, Waldran Thargodarnak is megmondanám ezt. *Arcán nem látszik ugyan, de nagyon rosszul viseli a kioktatást. ~Tudálékos pöcs.~ Közömbös pillantása Habrertuson nyugszik, ahogyan a kancellár tölt, Tizio keze a zsebébe csúszik, ahol rámarkol az ezüst szelencére, jól jönne egy szippantás, mert ingerlékeny lesz, ha nem kaphatja meg az adagját.* - A családom mindig is törekedett arra, hogy megnézze a vevőit és csak az arra érdemeseknek juttasson a portékájából. ~Ezzel a hagyománnyal csak a cafka Ephemia szakított, mikor odaadta magát az íjásznak, meg hagyta, hogy az a barbár bevezesse neki.~ Mindig minőséget kínáltunk, minőségi vevőknek. Nem rásózni akarom valakire a pocsék portékát, ha így lenne, akkor nem lenne kifogásom Waldran ellen sem. *Megemeli a poharat, szájához emeli és egy aprót kortyol. ~Lehetne jobb is, de mit is várok, ez csak a vashegy.~ Tizio ezt a pillanatot választja arra, hogy elmosolyodjon.*
- Értem, szóval magasabbra tekintesz, mint a húgom. ~A másik cafka.~ Nem mondom, hogy nem leptél meg, kancellár uram. *Mondja vidoran, amúgy is jóképű férfi, de a vidámság, illetve a vidámság látszata csak még jóképűbbé teszi. ~A jó kurva anyádat, azt utasítsd vissza.~* - Waldrannal takarózva leplezni a saját nagyra törő terveidet, őszintén, nem hittem, hogy ilyen rafinériát tapasztalhatok itt. Megértem, persze hogy megértem. *Tizio direkt érti félre Habrertus szavait, így kevésbé fáj neki az, hogy Habrertus nem csókolt neki kezet azonnal, hogy hozzá adná egy szem húgát. ~Ezért még úgy beverem a pofádat.~* - Megértem, hogy magasztos terveidbe nem fér bele az én szegény húgom, aki végre megérdemelné, hogy a megfelelő férfi mellett lehessen. De igyunk rád. És a terveidre. Meg reménykedjünk abban, hogy Ephemia mellett legalább egy csekély jó modort tanul az a barbár.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 10:30:01
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A Vashegy káromlása lenne, hogy kimondom az igazságot? Nyugodt lehetsz kancellár, Waldran Thargodarnak is megmondanám ezt. *Arcán nem látszik ugyan, de nagyon rosszul viseli a kioktatást. ~Tudálékos pöcs.~ Közömbös pillantása Habrertuson nyugszik, ahogyan a kancellár tölt, Tizio keze a zsebébe csúszik, ahol rámarkol az ezüst szelencére, jól jönne egy szippantás, mert ingerlékeny lesz, ha nem kaphatja meg az adagját.* - A családom mindig is törekedett arra, hogy megnézze a vevőit és csak az arra érdemeseknek juttasson a portékájából. ~Ezzel a hagyománnyal csak a cafka Ephemia szakított, mikor odaadta magát az íjásznak, meg hagyta, hogy az a barbár bevezesse neki.~ Mindig minőséget kínáltunk, minőségi vevőknek. Nem rásózni akarom valakire a pocsék portékát, ha így lenne, akkor nem lenne kifogásom Waldran ellen sem. *Megemeli a poharat, szájához emeli és egy aprót kortyol. ~Lehetne jobb is, de mit is várok, ez csak a vashegy.~ Tizio ezt a pillanatot választja arra, hogy elmosolyodjon.*
- Értem, szóval magasabbra tekintesz, mint a húgom. ~A másik cafka.~ Nem mondom, hogy nem leptél meg, kancellár uram. *Mondja vidoran, amúgy is jóképű férfi, de a vidámság, illetve a vidámság látszata csak még jóképűbbé teszi. ~A jó kurva anyádat, azt utasítsd vissza.~* - Waldrannal takarózva leplezni a saját nagyra törő terveidet, őszintén, nem hittem, hogy ilyen rafinériát tapasztalhatok itt. Megértem, persze hogy megértem. *Tizio direkt érti félre Habrertus szavait, így kevésbé fáj neki az, hogy Habrertus nem csókolt neki kezet azonnal, hogy hozzá adná egy szem húgát. ~Ezért még úgy beverem a pofádat.~* - Megértem, hogy magasztos terveidbe nem fér bele az én szegény húgom, aki végre megérdemelné, hogy a megfelelő férfi mellett lehessen. De igyunk rád. És a terveidre. Meg reménykedjünk abban, hogy Ephemia mellett legalább egy csekély jó modort tanul az a barbár.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 10:30:01
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:35:07
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:35:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Házasságszerző//
- Óvatosabban, fiatal barátom! *emeli meg csonka kezének mutatóujját intőn a jó kancellár, de továbbra is joviálisan mosolyog* A Vashegyen vagy és nem szerencsés vendéglátóid káromolni. Kiváltképp a Hadúr örökösét.
*Feláll az asztal mögül, két poharat kerít, az asztalra állítja őket.*
- Természetes, hogy minden jóravaló fivér legjobbat szeretné húgának. Hogy mi a legjobb *elkezd tölteni az asztalon álló boroskancsókból a poharakba* nézőpont kérdése. Erősen az. Waldran nagyúr barbár, valóban, ahogy a thargok zöme. Megértem, hogy kifinomultságuk hiánya zavaróan hat számodra. Megvallom neked, ebben hasonlóak az érzéseink. Ugyanakkor egy frigy esetében más, esetleg fontosabb szempontokat is mérlegre kell tennünk.
*Az egyik poharat Tizio felé tolja az asztalon, a másikat ő veszi kezébe.*
- De ezt talán nem is kell részletesen ecsetelnem számodra, hiszen egy neves kereskedőcsalád sarja vagy. Tekintsük hát ezt is egyfajta üzletnek! Ne vedd zokon hasonlatom, de amikor egy jó kereskedő portékáján kíván túladni, nem elsődleges számára, hogy a vevő kiművelt fő legyen, az erszényére gondol. Ha pedig az hasas és fizetési hajlandóság is megvan tulajdonosában, akkor a kereskedő előveszi legmegnyerőbb mosolyát és igyekszik nem foglalkozni azzal, hogy a vevő esetleg felettébb ellenszenves számára.
*Megemeli poharát Tizio felé, kortyol egyet a borból, aztán végigsimít szakállán.*
- Noha a Vashegy már látott szebb napokat is, én úgy hiszem, hogy a thargok vezére még mindig kívánatos partinak számít. A presztízs pedig ez. A Hadúr nevéhez az elmúlt idők dicsősége köthető, ebből pedig sem a húgod, sem - bocsáss meg - én nem profitálhatnék. Kérlek ne érts félre, ahogy mindig, úgy mások érdekeit most is sajátom elé helyezem.
*A kancellár mézédesen mosolyog és nehezen küzdi le a késztetést, hogy a plafon felé sandítson ellenőrizendő, a gerendák nem repedeznek-e?*
- Ha két kérő közül kell választanod melyek közül egyik a nagyúr, a másik pedig én vagyok, nos, úgy hiszem, hogy Waldran Thargodar a jobb választás. Ő egy jelentős földterület ura, míg én csak egy alázatos szolga vagyok. Ahogy említettem, ajánlatod mindazonáltal igen megtisztelő és jóval több annál, mint amire legvadabb álmaimban gondolhattam volna. Ha Waldran nagyúr úgy döntene, hogy nem kívánja nőül venni Ephemia kisasszonyt, úgy boldogan veszem komolyan fontolóra, hogy én vezessem az istenek oltára elé.
*Hogy Effy esetleg kézzel-lábbal tiltakozna egy ilyen forgatókönyv ellen, arra természetesen nem gondol. Hová jutna a világ ha ilyen, rájuk egyáltalán nem tartozó kérdésekben is kikérnék a nők véleményét? Abban pedig, hogy Hubi nem zárkózik el teljesen az ötlet elől, abban a hozománynak vajmi kevés szerepe van. Azt ugyanis a kancellár igen szánalmasnak érzi. Végül pedig egy atyai, ezúttal valóban jóindulatú mosolyt is megenged magának.*
- Gyakorolod a türelmet, ifjú barátom! Most a nagyúré a döntés és ostobaság lenne részünkről ha a háta mögött kívánnánk megoldást találni. Azt pedig jó és tiszta szívvel ígérhetem meg, hogy ha húgod a nagyúr neje lesz, én mindig itt leszek a számára, ha szellemi felfrissülésre vágyna.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.18 18:36:56
- Óvatosabban, fiatal barátom! *emeli meg csonka kezének mutatóujját intőn a jó kancellár, de továbbra is joviálisan mosolyog* A Vashegyen vagy és nem szerencsés vendéglátóid káromolni. Kiváltképp a Hadúr örökösét.
*Feláll az asztal mögül, két poharat kerít, az asztalra állítja őket.*
- Természetes, hogy minden jóravaló fivér legjobbat szeretné húgának. Hogy mi a legjobb *elkezd tölteni az asztalon álló boroskancsókból a poharakba* nézőpont kérdése. Erősen az. Waldran nagyúr barbár, valóban, ahogy a thargok zöme. Megértem, hogy kifinomultságuk hiánya zavaróan hat számodra. Megvallom neked, ebben hasonlóak az érzéseink. Ugyanakkor egy frigy esetében más, esetleg fontosabb szempontokat is mérlegre kell tennünk.
*Az egyik poharat Tizio felé tolja az asztalon, a másikat ő veszi kezébe.*
- De ezt talán nem is kell részletesen ecsetelnem számodra, hiszen egy neves kereskedőcsalád sarja vagy. Tekintsük hát ezt is egyfajta üzletnek! Ne vedd zokon hasonlatom, de amikor egy jó kereskedő portékáján kíván túladni, nem elsődleges számára, hogy a vevő kiművelt fő legyen, az erszényére gondol. Ha pedig az hasas és fizetési hajlandóság is megvan tulajdonosában, akkor a kereskedő előveszi legmegnyerőbb mosolyát és igyekszik nem foglalkozni azzal, hogy a vevő esetleg felettébb ellenszenves számára.
*Megemeli poharát Tizio felé, kortyol egyet a borból, aztán végigsimít szakállán.*
- Noha a Vashegy már látott szebb napokat is, én úgy hiszem, hogy a thargok vezére még mindig kívánatos partinak számít. A presztízs pedig ez. A Hadúr nevéhez az elmúlt idők dicsősége köthető, ebből pedig sem a húgod, sem - bocsáss meg - én nem profitálhatnék. Kérlek ne érts félre, ahogy mindig, úgy mások érdekeit most is sajátom elé helyezem.
*A kancellár mézédesen mosolyog és nehezen küzdi le a késztetést, hogy a plafon felé sandítson ellenőrizendő, a gerendák nem repedeznek-e?*
- Ha két kérő közül kell választanod melyek közül egyik a nagyúr, a másik pedig én vagyok, nos, úgy hiszem, hogy Waldran Thargodar a jobb választás. Ő egy jelentős földterület ura, míg én csak egy alázatos szolga vagyok. Ahogy említettem, ajánlatod mindazonáltal igen megtisztelő és jóval több annál, mint amire legvadabb álmaimban gondolhattam volna. Ha Waldran nagyúr úgy döntene, hogy nem kívánja nőül venni Ephemia kisasszonyt, úgy boldogan veszem komolyan fontolóra, hogy én vezessem az istenek oltára elé.
*Hogy Effy esetleg kézzel-lábbal tiltakozna egy ilyen forgatókönyv ellen, arra természetesen nem gondol. Hová jutna a világ ha ilyen, rájuk egyáltalán nem tartozó kérdésekben is kikérnék a nők véleményét? Abban pedig, hogy Hubi nem zárkózik el teljesen az ötlet elől, abban a hozománynak vajmi kevés szerepe van. Azt ugyanis a kancellár igen szánalmasnak érzi. Végül pedig egy atyai, ezúttal valóban jóindulatú mosolyt is megenged magának.*
- Gyakorolod a türelmet, ifjú barátom! Most a nagyúré a döntés és ostobaság lenne részünkről ha a háta mögött kívánnánk megoldást találni. Azt pedig jó és tiszta szívvel ígérhetem meg, hogy ha húgod a nagyúr neje lesz, én mindig itt leszek a számára, ha szellemi felfrissülésre vágyna.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.18 18:36:56
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-18 12:00:25
Üzenet elküldve: 2020-04-18 12:00:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Nos, tehát Czer kénytelen visszatérni Radkraalba. Elég furcsának találja az őr viselkedését, és persze nem mellesleg nincsen ahhoz hozzászokva, hogy valaki intim szerveit lássa. A képet igyekszik gyorsan kiűzni fejéből. Kényelmesen sétál, és élvezi a nap ragyogó fényét. Örül, hogy végre közeledik a jó idő. A telet sosem kedvelte igazán. Persze annak is megvan a maga szépsége, de a bőrig hatoló hideg nem ezek közé tartozik. S talán a tavasztól őszig terjedő időszakban még több a szépség. Színes lombba öltöznek a fák, virágok, mezők, rétek. Ilyen mesés látványban csodálatos sétálgatni. Na meg furulyázni. Hamarosan vissza is ér Radkraalba. Az épület ajtaját csukva találja. Fülét az ajtó réséhez tapasztva hallgatózik. Odabentről beszélgetés foszlányai szűrődnek ki.*
~Most vajon meddig kell várnom?~
*Nem egy türelmetlen alkat, hiszen annak idején, mikor még nagyapja élt, türelemre, jóságra és békességre tanította. Öreg pap volt, s Eeyr tanait vallotta. Emiatt Czer is ezekben a tanokban hitt.*
*Nos, tehát Czer kénytelen visszatérni Radkraalba. Elég furcsának találja az őr viselkedését, és persze nem mellesleg nincsen ahhoz hozzászokva, hogy valaki intim szerveit lássa. A képet igyekszik gyorsan kiűzni fejéből. Kényelmesen sétál, és élvezi a nap ragyogó fényét. Örül, hogy végre közeledik a jó idő. A telet sosem kedvelte igazán. Persze annak is megvan a maga szépsége, de a bőrig hatoló hideg nem ezek közé tartozik. S talán a tavasztól őszig terjedő időszakban még több a szépség. Színes lombba öltöznek a fák, virágok, mezők, rétek. Ilyen mesés látványban csodálatos sétálgatni. Na meg furulyázni. Hamarosan vissza is ér Radkraalba. Az épület ajtaját csukva találja. Fülét az ajtó réséhez tapasztva hallgatózik. Odabentről beszélgetés foszlányai szűrődnek ki.*
~Most vajon meddig kell várnom?~
*Nem egy türelmetlen alkat, hiszen annak idején, mikor még nagyapja élt, türelemre, jóságra és békességre tanította. Öreg pap volt, s Eeyr tanait vallotta. Emiatt Czer is ezekben a tanokban hitt.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2020-04-17 17:50:36
Üzenet elküldve: 2020-04-17 17:50:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Házasságszerző//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio bosszúsága tovább növekszik, de ezt továbbra is teljes közönnyel palástolja, ő ilyen, aki egy kicsit is ismeri, az mind tudja róla, hogy őrajta nemigen látni az érzéseit. ~Baszd meg magad vénember.~*
- Tudom, hogy Waldran jegyese, de lássuk be, hogy ő csak egy barbár és nemcsak a foga hiányzik, hanem minden nemességnek híján van. Még jobban, mint az elhalt hadúr. *Tizionak nincsenek averziói, kimondja amit gondol, és amit mellesleg a tények: Amon Ruadh népe barbár. ~Egyik barbár rosszabb, mint a másik.~* - A legjobbat akarom a húgomnak, a legjobb pedig nem egy fogatlan barbár. ~Szomorú, hogy a legjobb egy vén kecske.~ *Szavai igazán legyezgethetik Habrertus hiúságát, Tizio még egy kis mosolyt is az arcára enged.* - Ephemia irányításra szorul, de nekem a húgom, az ember pedig elnézőbb a húgával, mint kellene. ~Sokszor meg kellett volna pofozzam.~ *Habrertus színjátéka, előbb a dicsérő szavak, majd az elutasítás, végül az érdeklődés, cseppet sem zökkentik ki, vagy ha igen, hát az sem látszik rajta, látszólag az sem zavarja, hogy a drágalátos kancellár nem kínálta hellyel, talál helyet amire támaszkodjon. ~Ah, vén kecske, megnyalná azért a sót.~* - Egy-kétezer arany, plusz a presztízs ugye, mégis a helyi hadúr özvegye. Nem árulok zsákbamacskát, a vagyont elrabolták a lázadás közben, vagy utána, de a birtok virágzik.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio bosszúsága tovább növekszik, de ezt továbbra is teljes közönnyel palástolja, ő ilyen, aki egy kicsit is ismeri, az mind tudja róla, hogy őrajta nemigen látni az érzéseit. ~Baszd meg magad vénember.~*
- Tudom, hogy Waldran jegyese, de lássuk be, hogy ő csak egy barbár és nemcsak a foga hiányzik, hanem minden nemességnek híján van. Még jobban, mint az elhalt hadúr. *Tizionak nincsenek averziói, kimondja amit gondol, és amit mellesleg a tények: Amon Ruadh népe barbár. ~Egyik barbár rosszabb, mint a másik.~* - A legjobbat akarom a húgomnak, a legjobb pedig nem egy fogatlan barbár. ~Szomorú, hogy a legjobb egy vén kecske.~ *Szavai igazán legyezgethetik Habrertus hiúságát, Tizio még egy kis mosolyt is az arcára enged.* - Ephemia irányításra szorul, de nekem a húgom, az ember pedig elnézőbb a húgával, mint kellene. ~Sokszor meg kellett volna pofozzam.~ *Habrertus színjátéka, előbb a dicsérő szavak, majd az elutasítás, végül az érdeklődés, cseppet sem zökkentik ki, vagy ha igen, hát az sem látszik rajta, látszólag az sem zavarja, hogy a drágalátos kancellár nem kínálta hellyel, talál helyet amire támaszkodjon. ~Ah, vén kecske, megnyalná azért a sót.~* - Egy-kétezer arany, plusz a presztízs ugye, mégis a helyi hadúr özvegye. Nem árulok zsákbamacskát, a vagyont elrabolták a lázadás közben, vagy utána, de a birtok virágzik.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 133-152