Nincs játékban - Radkraal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Radkraal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-15 13:03:45
Üzenet elküldve: 2018-08-15 13:03:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Effy//
*A hiavatlába érve az asztala mögé siet, és leül a karszékébe. Effy elé nyújtja a kereskedőtől kapott írást, amit a jó kancellár tanulmányozni kezd, míg élő szóban is megismerheti annak tartalmát. Épp egy kérdése lenne, de Effy már meg is válaszolja azt. Felnéz a lapból és elmosolyodik.*
- Kiváló! *int, hogy Effy nyugodtan foglaljon helyet* A nyersanyagokra szánt összeg határain belül maradtál, és kőre, szénre is szükségünk lehet. Ha nem is azonnal, akkor sincs baj. Nem romlik ránk.
*Eszébe jut valami.*
- Mondd csak, az előlegre kaptál aranyakat, vagy saját zsebből álltad?
*Utóbbi esetben természetesen Hubi megfizeti azt a lánynak. Az is természetes, hogy ennek a kérdésnek utána fog nézni az iratok között, de néha Hubira is rátör egy kis lustaság. És most olyan kényelmesen ül, nincs kedve átlábalni az irattartóhoz. Továbbá van itt még egy kérdés, amit nem ártana tisztázniuk.*
- Nemcsak minden megfelel, de módfelett meg vagyok elégedve az ügyességeddel. Ha nem oly szörnyű apropóból érkeztél volna a Vashegyre, örömömet fejezném ki, hogy vendégként fogadhattunk.
*Kicsit hátradől, kezeit csak ujjai hegyénél megtámasztva nyugtatja az asztal lapján.*
- Nem is kertelek tovább: el tudnád képzelni az életed a Vashegyen? Nem mint vendég, hanem mint megbecsült tagja a törzsnek?
*Ez a kifejezést mára már anakronizmussá vált, hiszen a Vashegyen lényegesen kevesebb a született tharg, mint a csatlakozott, de ez lényegtelen részletkérdés most.*
- Nekem személy szerint is nagy örömömre szolgálna.
*Kivételesen nem hátsó szándék okán mondja ezt. Effy valóban ügyesnek, rátermettnek látszik, erre pedig mindig nagy szükség van.*
*A hiavatlába érve az asztala mögé siet, és leül a karszékébe. Effy elé nyújtja a kereskedőtől kapott írást, amit a jó kancellár tanulmányozni kezd, míg élő szóban is megismerheti annak tartalmát. Épp egy kérdése lenne, de Effy már meg is válaszolja azt. Felnéz a lapból és elmosolyodik.*
- Kiváló! *int, hogy Effy nyugodtan foglaljon helyet* A nyersanyagokra szánt összeg határain belül maradtál, és kőre, szénre is szükségünk lehet. Ha nem is azonnal, akkor sincs baj. Nem romlik ránk.
*Eszébe jut valami.*
- Mondd csak, az előlegre kaptál aranyakat, vagy saját zsebből álltad?
*Utóbbi esetben természetesen Hubi megfizeti azt a lánynak. Az is természetes, hogy ennek a kérdésnek utána fog nézni az iratok között, de néha Hubira is rátör egy kis lustaság. És most olyan kényelmesen ül, nincs kedve átlábalni az irattartóhoz. Továbbá van itt még egy kérdés, amit nem ártana tisztázniuk.*
- Nemcsak minden megfelel, de módfelett meg vagyok elégedve az ügyességeddel. Ha nem oly szörnyű apropóból érkeztél volna a Vashegyre, örömömet fejezném ki, hogy vendégként fogadhattunk.
*Kicsit hátradől, kezeit csak ujjai hegyénél megtámasztva nyugtatja az asztal lapján.*
- Nem is kertelek tovább: el tudnád képzelni az életed a Vashegyen? Nem mint vendég, hanem mint megbecsült tagja a törzsnek?
*Ez a kifejezést mára már anakronizmussá vált, hiszen a Vashegyen lényegesen kevesebb a született tharg, mint a csatlakozott, de ez lényegtelen részletkérdés most.*
- Nekem személy szerint is nagy örömömre szolgálna.
*Kivételesen nem hátsó szándék okán mondja ezt. Effy valóban ügyesnek, rátermettnek látszik, erre pedig mindig nagy szükség van.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-13 22:58:34
Üzenet elküldve: 2018-08-13 22:58:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
*Nem kell sokat várakoznia, a kancellár már érkezik is. Valójában örül, hogy ismét van társasága, hisz addig sem aszalódik a gondolataitól.*
- Én úgyszintén, Habrertus. *Köszön a férfinek, miközben feláll a székről.* Nem tévedsz.
*Betér a helyiségbe a kancrllár előtt, aztán előveszi táskájából a papírost, amit a kereskedő adott neki a piacon. Szóban rögtön a lényegre tér, ha Habrertus is bejön és elérkezik az alkalmas pillanat, hogy beszéljen.*
- Elintéztem a nyersanyagrendelést.
*Lehelyezi az asztalra a papírt. Minden fontos információ rajta van, ráadásul mindez a kereskedő aláírása és pecsétje által hitelesítve, de azért elecseteli, amit fontosnak vél.*
- Egy társzekérnyi vasérc, kétszer ennyi fa, továbbá bátorkodtam még rendelni egy szekérnyi követ és ugyanennyi szenet. A vásárlásra kiszabott keretbe úgy hiszem beleférnek és tudtommal szükség is van rájuk. A teljes összeg ötezer arany, ebből ezer arany előleget kifizettem. A szállítmány két haton belül érkezik, erről az eladó gondoskodik.
*Reméli, hogy nem probléma, ha a megbeszélteken kívül másra is adott le rendelést a Vashegynek. Pusztán próbált előrelátón cselekedni, hisz kvázi az összes nyersanyagban hiányt szenvednek.*
- Minden megfelel tehát?
*Nem kell sokat várakoznia, a kancellár már érkezik is. Valójában örül, hogy ismét van társasága, hisz addig sem aszalódik a gondolataitól.*
- Én úgyszintén, Habrertus. *Köszön a férfinek, miközben feláll a székről.* Nem tévedsz.
*Betér a helyiségbe a kancrllár előtt, aztán előveszi táskájából a papírost, amit a kereskedő adott neki a piacon. Szóban rögtön a lényegre tér, ha Habrertus is bejön és elérkezik az alkalmas pillanat, hogy beszéljen.*
- Elintéztem a nyersanyagrendelést.
*Lehelyezi az asztalra a papírt. Minden fontos információ rajta van, ráadásul mindez a kereskedő aláírása és pecsétje által hitelesítve, de azért elecseteli, amit fontosnak vél.*
- Egy társzekérnyi vasérc, kétszer ennyi fa, továbbá bátorkodtam még rendelni egy szekérnyi követ és ugyanennyi szenet. A vásárlásra kiszabott keretbe úgy hiszem beleférnek és tudtommal szükség is van rájuk. A teljes összeg ötezer arany, ebből ezer arany előleget kifizettem. A szállítmány két haton belül érkezik, erről az eladó gondoskodik.
*Reméli, hogy nem probléma, ha a megbeszélteken kívül másra is adott le rendelést a Vashegynek. Pusztán próbált előrelátón cselekedni, hisz kvázi az összes nyersanyagban hiányt szenvednek.*
- Minden megfelel tehát?
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-13 20:52:21
Üzenet elküldve: 2018-08-13 20:52:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Effy//
*Valahányszor úgy érzi, hogy lassan egyenesbe kerül, mindig akad még valami. Most például ez a kellemetlen ügy a tündérrel és a nagytanácsossal. Megcsóválja a fejét, ahogy benyit a Radkraalba. Ha ez így megy tovább, egy másik Gödörre is szükség lesz. Odabent aztán a megszokott félhomály fogadja. Nyomasztónak tartja ezt a helyet a puritán nyerseségével. Talán néhány szőttes feldobhatná a miliőt, ha már arra kevesebb a lehetőség, hogy újabb ablakokat vágasson a falakba. Hiába, nem született tharg, és bár már jó ideje köztük él, lelke még mindig fázik a barbárok ízlésétől.
És a félhomályon kívül más is várja odabent.*
- Üdvözöllek! *néz mosolyogva a lányra aki egy székben üldögél, miközben a hivatala ajtajához ér* Ha nem tévedek, reám vársz.
*Előkotorja a kulcsot, és kinyitja a Kancellária ajtaját, majd félreáll az útból.*
- Parancsolj!
*Reméli, hogy Effytől végre jó híreket is kaphat. A rosszakból elég volt erre a napra. Erre a hatra.*
*Valahányszor úgy érzi, hogy lassan egyenesbe kerül, mindig akad még valami. Most például ez a kellemetlen ügy a tündérrel és a nagytanácsossal. Megcsóválja a fejét, ahogy benyit a Radkraalba. Ha ez így megy tovább, egy másik Gödörre is szükség lesz. Odabent aztán a megszokott félhomály fogadja. Nyomasztónak tartja ezt a helyet a puritán nyerseségével. Talán néhány szőttes feldobhatná a miliőt, ha már arra kevesebb a lehetőség, hogy újabb ablakokat vágasson a falakba. Hiába, nem született tharg, és bár már jó ideje köztük él, lelke még mindig fázik a barbárok ízlésétől.
És a félhomályon kívül más is várja odabent.*
- Üdvözöllek! *néz mosolyogva a lányra aki egy székben üldögél, miközben a hivatala ajtajához ér* Ha nem tévedek, reám vársz.
*Előkotorja a kulcsot, és kinyitja a Kancellária ajtaját, majd félreáll az útból.*
- Parancsolj!
*Reméli, hogy Effytől végre jó híreket is kaphat. A rosszakból elég volt erre a napra. Erre a hatra.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-12 20:00:28
Üzenet elküldve: 2018-08-12 20:00:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertusra várva//
*A bélletes kapun betérve a Radkraal épületében találja magát. Eleinte nem időzik el a templomhajóra hajazó beltér csodálásában, hanem azonnal a Kancelláriára nyíló ajtót próbálja meg benyitni, ezúttal sikertelenül. Megpróbálja még egyszer-kétszer, de aztán belátja, hogy most bizony nem ő béna, hanem tényleg zárva van az ajtó, tehát a kancellár nem tartózkodik odabenn. Sóhajt, aztán megfordul és körülnéz.
Elsőre az itt honoló mitikus félhomály tűnik fel neki, aztán a folyosót jellemző egyszerűség. Kényelmesen sétálgatni kezd az úgyszintén dísztelen padlón, és alaposan szemügyre veszi a helyiség faragványait. Minden bizonnyal a thargok nagyjainak emlékét hivatottak megőrizni.*
- Hmmm.
*A lesújtó hümmögés abból ered, hogy újból saját otthona jut az eszébe. A kúriában is voltak ilyenek, csak épp nem faragványok, hanem portrék és egyéb festmények. Egek, de mennyi volt belőlük! Mindegyik folyosó fala tele volt velük, a földszinten is és az emeleteken is, és mindegyik egy-egy Aquista-házbéli őst ábrázolt, a maguk legdicsőbb alakjában megörökítve, a lehető legelőnyösebb formájukban megfestve.
~Vajon mi történt velük...?~
Fogalma sincs, hogy a családján kívül bárkinek is értéket jelenthettek volna azok a képek. Maximum a képkeret az, ami drága volt mindegyiken. Ha a vásznak még meg is maradtak a csőcselék betörése után, azok is biztosan a tűz martalékává lettek.
Gondolatban inkább visszatér a jelenbe és a faragványok vizsgálatára. Ezek annyira másak neki, s nem csak azért, mert nem festmények, hanem azért is, mert meglehetősen máshogyan ábrázolnak, mint a kúriabeli képek. Szó sincs itt eleganciáról vagy fennkölt hiúságról; ezek az emlékőrző emberi alakok bátorságról, dicsőségről, hőstettekről suttognak, legalábbis neki. Szó sincs arról, hogy sajátjait alábecsülné hivalkodásuk miatt, pusztán arra csodálkozik rá, hogy az, ahonnan jött, és az, ahol most van, mennyire különböznek.
Gondolatai kavalkádjában odasétál az egyik faragott székhez, lehuppan rá és azon elmélkedik, miért olyan nehéz dolog elengedni azt, ami nincs többé. Most az egyszer megpróbálja nem elővenni gyűrűjét táskája legmélyebb bugyraiból.*
*A bélletes kapun betérve a Radkraal épületében találja magát. Eleinte nem időzik el a templomhajóra hajazó beltér csodálásában, hanem azonnal a Kancelláriára nyíló ajtót próbálja meg benyitni, ezúttal sikertelenül. Megpróbálja még egyszer-kétszer, de aztán belátja, hogy most bizony nem ő béna, hanem tényleg zárva van az ajtó, tehát a kancellár nem tartózkodik odabenn. Sóhajt, aztán megfordul és körülnéz.
Elsőre az itt honoló mitikus félhomály tűnik fel neki, aztán a folyosót jellemző egyszerűség. Kényelmesen sétálgatni kezd az úgyszintén dísztelen padlón, és alaposan szemügyre veszi a helyiség faragványait. Minden bizonnyal a thargok nagyjainak emlékét hivatottak megőrizni.*
- Hmmm.
*A lesújtó hümmögés abból ered, hogy újból saját otthona jut az eszébe. A kúriában is voltak ilyenek, csak épp nem faragványok, hanem portrék és egyéb festmények. Egek, de mennyi volt belőlük! Mindegyik folyosó fala tele volt velük, a földszinten is és az emeleteken is, és mindegyik egy-egy Aquista-házbéli őst ábrázolt, a maguk legdicsőbb alakjában megörökítve, a lehető legelőnyösebb formájukban megfestve.
~Vajon mi történt velük...?~
Fogalma sincs, hogy a családján kívül bárkinek is értéket jelenthettek volna azok a képek. Maximum a képkeret az, ami drága volt mindegyiken. Ha a vásznak még meg is maradtak a csőcselék betörése után, azok is biztosan a tűz martalékává lettek.
Gondolatban inkább visszatér a jelenbe és a faragványok vizsgálatára. Ezek annyira másak neki, s nem csak azért, mert nem festmények, hanem azért is, mert meglehetősen máshogyan ábrázolnak, mint a kúriabeli képek. Szó sincs itt eleganciáról vagy fennkölt hiúságról; ezek az emlékőrző emberi alakok bátorságról, dicsőségről, hőstettekről suttognak, legalábbis neki. Szó sincs arról, hogy sajátjait alábecsülné hivalkodásuk miatt, pusztán arra csodálkozik rá, hogy az, ahonnan jött, és az, ahol most van, mennyire különböznek.
Gondolatai kavalkádjában odasétál az egyik faragott székhez, lehuppan rá és azon elmélkedik, miért olyan nehéz dolog elengedni azt, ami nincs többé. Most az egyszer megpróbálja nem elővenni gyűrűjét táskája legmélyebb bugyraiból.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-09 22:23:26
Üzenet elküldve: 2018-08-09 22:23:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
-Szó mi szó. Talán élete végéig tanulja az ember.
*Veszi maga elé a papírt és vizsgálja át tüzetesen. Átveszi a pennát és a papírosokat, majd aláírva visszanyújtja azt, ami Habrertusé.*
-Köszönöm.
*Biccentve áll fel székéből, majd tolja be azt a helyére. Akár még szívélyesnek is mondhatná a kapcsolatukat a kancellárral.*
-Egy hónap múlva látjuk egymást reményeim szerint. Bár ahogy a dolgok folyása halad... Álomra hajtja a fejét az ember és nem tudja, milyen világra ébred.
*Csóválja meg a fejét ciccegve és rejti az összetekert pergament talárja belső zsebébe.*
-Talán csak én öregszem jobban. Ha a Torony felé jár térjen be egy sütemény erejéig, ha megszeretné kóstolni a vidék legjobb krémesét. Minden jót Kancellár uram!
*Nyitja az ajtót és lép ki rajta. Óvatosan hajtja be maga mögött és indul el kopogó léptekkel a Radkraal kijárata felé.*
-Szó mi szó. Talán élete végéig tanulja az ember.
*Veszi maga elé a papírt és vizsgálja át tüzetesen. Átveszi a pennát és a papírosokat, majd aláírva visszanyújtja azt, ami Habrertusé.*
-Köszönöm.
*Biccentve áll fel székéből, majd tolja be azt a helyére. Akár még szívélyesnek is mondhatná a kapcsolatukat a kancellárral.*
-Egy hónap múlva látjuk egymást reményeim szerint. Bár ahogy a dolgok folyása halad... Álomra hajtja a fejét az ember és nem tudja, milyen világra ébred.
*Csóválja meg a fejét ciccegve és rejti az összetekert pergament talárja belső zsebébe.*
-Talán csak én öregszem jobban. Ha a Torony felé jár térjen be egy sütemény erejéig, ha megszeretné kóstolni a vidék legjobb krémesét. Minden jót Kancellár uram!
*Nyitja az ajtót és lép ki rajta. Óvatosan hajtja be maga mögött és indul el kopogó léptekkel a Radkraal kijárata felé.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-09 21:56:08
Üzenet elküldve: 2018-08-09 21:56:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kilvard//
- Igazán jólesik az elismerésed.
*És ebben a megjegyzésben nincs is semmi irónia. Szinte egyenrangú félként kezeli Kilvardot, ami igazán nagy szó az öntelt és hiú kancellárnál. De úgy gondolja, hogy a férfi kellően művelt és világlátott ember hozzá, hogy súlya legyen a szavainak.*
- Természetesen. *bólint rá arra, hogy a változást, amit Kilvard is megfelelőnek talált, írásba is foglalják majd. Egyelőre még a most megkapott részletet számolja, ami túlságosan sokáig nem tart.*
- Bízom benne, hogy jól haladsz a tanulmányaiddal!
*Félretolja a kis érmekupacot.*
- Ez rendben is van.
*Most pedig nekilát elvégezni a papírmunkát. Kilvard megkapja az elismervényét arról, hogy újabb törlesztőrészletet teljesített, majd a Vasbankkal fennálló szerződésének módosítását veti papírra. Kézjegy, pecsét is kerül rá, majd a másik elé tolja a lapokat, nyújtja a tollat, hogy ő is aláírhassa. Egy példány a kedves ügyfélnél marad, a kancellár pedig hátradől a székében.*
- Örömömre szolgál, ha segítségedre lehettem.
- Igazán jólesik az elismerésed.
*És ebben a megjegyzésben nincs is semmi irónia. Szinte egyenrangú félként kezeli Kilvardot, ami igazán nagy szó az öntelt és hiú kancellárnál. De úgy gondolja, hogy a férfi kellően művelt és világlátott ember hozzá, hogy súlya legyen a szavainak.*
- Természetesen. *bólint rá arra, hogy a változást, amit Kilvard is megfelelőnek talált, írásba is foglalják majd. Egyelőre még a most megkapott részletet számolja, ami túlságosan sokáig nem tart.*
- Bízom benne, hogy jól haladsz a tanulmányaiddal!
*Félretolja a kis érmekupacot.*
- Ez rendben is van.
*Most pedig nekilát elvégezni a papírmunkát. Kilvard megkapja az elismervényét arról, hogy újabb törlesztőrészletet teljesített, majd a Vasbankkal fennálló szerződésének módosítását veti papírra. Kézjegy, pecsét is kerül rá, majd a másik elé tolja a lapokat, nyújtja a tollat, hogy ő is aláírhassa. Egy példány a kedves ügyfélnél marad, a kancellár pedig hátradől a székében.*
- Örömömre szolgál, ha segítségedre lehettem.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-09 13:05:09
Üzenet elküldve: 2018-08-09 13:05:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
-Lefogadom, hogy igen rátermett vezér lehet.
*Hagyja helyben a dolgot. Nem kíváncsiskodik hol jár az úr, hisz nem az ő dolga, a világért sem ütné bele az orrát.*
-Még nem volt szerencsém a Tharg hadúrhoz, de alighanem személyedben megfelelő kezekben hagyta birodalmát.
*Összekulcsolja kezét ölében, úgy hallgatja a kecskeszakállast.*
-Ennél jobban magam sem tudtam volna kitalálni.
*Bólint nagyot, majd az erszénybe helyezett 117 aranyat átnyújtja Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr részére.
*
-Akkor havonta. Felteszem ezt az aprócska módosítást papíron is rögzítenünk kell. Ilyen világot élünk.
*Csóválja meg színpadiasan a fejét és hajol közelebb az asztalhoz. Lassan okuláréra lesz szüksége az olvasáshoz.*
-Lefogadom, hogy igen rátermett vezér lehet.
*Hagyja helyben a dolgot. Nem kíváncsiskodik hol jár az úr, hisz nem az ő dolga, a világért sem ütné bele az orrát.*
-Még nem volt szerencsém a Tharg hadúrhoz, de alighanem személyedben megfelelő kezekben hagyta birodalmát.
*Összekulcsolja kezét ölében, úgy hallgatja a kecskeszakállast.*
-Ennél jobban magam sem tudtam volna kitalálni.
*Bólint nagyot, majd az erszénybe helyezett 117 aranyat átnyújtja Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr részére.
*-Akkor havonta. Felteszem ezt az aprócska módosítást papíron is rögzítenünk kell. Ilyen világot élünk.
*Csóválja meg színpadiasan a fejét és hajol közelebb az asztalhoz. Lassan okuláréra lesz szüksége az olvasáshoz.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-08 21:20:37
Üzenet elküldve: 2018-08-08 21:20:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kilvard//
*Mások az olyan udvariassági köröket, mint amilyeneket Kilvard fut, teljességgel feleslegesnek és mesterkéltnek tartják. Nem úgy a kancellár, aki tudja értékelni az ilyesmit. Ez is része az életnek, hiszen nem lehet csupán a lényegre szorítkozva, kurta tőmondatokban értekezni. Pontosabban lehet, de az olyan... közönséges.*
- Bizony, a Vashegyen a Hadúr távollétében sem állt meg az élet. *bólogat, és a hivatalába érve hellyel kínálja vendégét* A különbség csipán annyi, hogy most minderre nekem kell figyelemmel lennem. Ez pedig valóban nem egyszerű feladat. Meg kell mondjam, hogy érezzük a Hadúr hiányát. Kagan Thargodar, amellett, hogy vitéz harcos, az irányításhoz, szervezéshez is módfelett ért.
*Kilvard ezután a tárgyra tér, Hubi pedig helyeslően bólogat. A kérés hallatán pár pillanatig nézi a másikat, majd hátradől a székében, ujjai hegyeit maga előtt összeillesztve.*
- A kérésed - ha szokatlan is valamelyest - érthető. A Mágustoronytól valóban hosszú út vezet idáig, és abban is biztos vagyok, hogy a mágikus tanok elsajátítása sok időt kíván. Magam nem vagyok e téren jártas, de olvastam ezzel a témával foglalkozó munkákat, így megértem ha időt és energiát szeretnél spórolni.
*Felkel az asztal mögül, és az irattartóból előkeresi Kilvard aktáját.*
- Nos... *ül vissza ismét és belelapoz a papírokba* Ezernégyszáz arannyal állhattunk szolgálatodra, nyolc százalék kamat mellett, huszonöt hatos futamidőre. Eddig egy részlet volt esedékes, száztizenhét arany értékben, ezt terminusra teljesítetted. Ha nem tévedek. *néz fel* Most pedig a második részlettel érkeztél, szintén pontosan. Úgy gondolom, hogy megbízhatóságodban nincs okom kételkedni. Azt hiszem, hogy ha nem két hatonta, hanem havonta csak egyszer kéne felkeresned, úgy értékes időt takaríthatnál meg magadnak, és a Vasbank sem vállalna túlzott kockázatot. Mi a véleményed?
*Egyelőre nem kezd neki, hogy kiegészítést írjon a szerződéshez amiben módosítják a részletfizetést illető időpontokat és összegeket, hiszen erre Kivlardnak is rá kell bólintania.*
*Mások az olyan udvariassági köröket, mint amilyeneket Kilvard fut, teljességgel feleslegesnek és mesterkéltnek tartják. Nem úgy a kancellár, aki tudja értékelni az ilyesmit. Ez is része az életnek, hiszen nem lehet csupán a lényegre szorítkozva, kurta tőmondatokban értekezni. Pontosabban lehet, de az olyan... közönséges.*
- Bizony, a Vashegyen a Hadúr távollétében sem állt meg az élet. *bólogat, és a hivatalába érve hellyel kínálja vendégét* A különbség csipán annyi, hogy most minderre nekem kell figyelemmel lennem. Ez pedig valóban nem egyszerű feladat. Meg kell mondjam, hogy érezzük a Hadúr hiányát. Kagan Thargodar, amellett, hogy vitéz harcos, az irányításhoz, szervezéshez is módfelett ért.
*Kilvard ezután a tárgyra tér, Hubi pedig helyeslően bólogat. A kérés hallatán pár pillanatig nézi a másikat, majd hátradől a székében, ujjai hegyeit maga előtt összeillesztve.*
- A kérésed - ha szokatlan is valamelyest - érthető. A Mágustoronytól valóban hosszú út vezet idáig, és abban is biztos vagyok, hogy a mágikus tanok elsajátítása sok időt kíván. Magam nem vagyok e téren jártas, de olvastam ezzel a témával foglalkozó munkákat, így megértem ha időt és energiát szeretnél spórolni.
*Felkel az asztal mögül, és az irattartóból előkeresi Kilvard aktáját.*
- Nos... *ül vissza ismét és belelapoz a papírokba* Ezernégyszáz arannyal állhattunk szolgálatodra, nyolc százalék kamat mellett, huszonöt hatos futamidőre. Eddig egy részlet volt esedékes, száztizenhét arany értékben, ezt terminusra teljesítetted. Ha nem tévedek. *néz fel* Most pedig a második részlettel érkeztél, szintén pontosan. Úgy gondolom, hogy megbízhatóságodban nincs okom kételkedni. Azt hiszem, hogy ha nem két hatonta, hanem havonta csak egyszer kéne felkeresned, úgy értékes időt takaríthatnál meg magadnak, és a Vasbank sem vállalna túlzott kockázatot. Mi a véleményed?
*Egyelőre nem kezd neki, hogy kiegészítést írjon a szerződéshez amiben módosítják a részletfizetést illető időpontokat és összegeket, hiszen erre Kivlardnak is rá kell bólintania.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-08-08 14:28:17
Üzenet elküldve: 2018-08-08 14:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
-Á, jó kancellár. Önhöz jöttem.
*Lép be a felkínált ajtón.*
-Bizonyára most sem kevésbé elfoglalt, mint máskor. Igazgatni egy ekkora birodalmat.
*Joviáliskodik, miközben a kövön kopogó cipők ritmusos muzsikájától kísérve belépnek a helyiségbe.*
-Nos.
*Foglal helyet és emeli tekintetét a férfira.*
-Járandósságom miatt érkeztem.
*A kecskeszakállas nyilván tudja, miért érkezett, de biztos ami biztos közli, már az illendőség miatt is.
Talárja alól előhúzza az erszényt és gondosan számolni kezdi az aranyat.*
-Teendőim jócskán megszaporodtak az elmúlt hatokban.
*Szólal meg, fel sem nézve a számolásból.*
-Vajon a Vasbank van-e annyira engedékeny, hogy látogatásom gyakorisága némileg alábbhagyjon?
*Emeli tekintetét újra a Habrertusra.*
-Igen csak messze van a Toronytól a Vashegy. Ritkábban jönnék, nagyobb törlesztővel. Persze ha a Vasbank ragaszkodik a papírban foglaltakhoz, úgy a világért sem ellenkeznék.
*Emeli fel kezeit megadóan.*
-Á, jó kancellár. Önhöz jöttem.
*Lép be a felkínált ajtón.*
-Bizonyára most sem kevésbé elfoglalt, mint máskor. Igazgatni egy ekkora birodalmat.
*Joviáliskodik, miközben a kövön kopogó cipők ritmusos muzsikájától kísérve belépnek a helyiségbe.*
-Nos.
*Foglal helyet és emeli tekintetét a férfira.*
-Járandósságom miatt érkeztem.
*A kecskeszakállas nyilván tudja, miért érkezett, de biztos ami biztos közli, már az illendőség miatt is.
Talárja alól előhúzza az erszényt és gondosan számolni kezdi az aranyat.*
-Teendőim jócskán megszaporodtak az elmúlt hatokban.
*Szólal meg, fel sem nézve a számolásból.*
-Vajon a Vasbank van-e annyira engedékeny, hogy látogatásom gyakorisága némileg alábbhagyjon?
*Emeli tekintetét újra a Habrertusra.*
-Igen csak messze van a Toronytól a Vashegy. Ritkábban jönnék, nagyobb törlesztővel. Persze ha a Vasbank ragaszkodik a papírban foglaltakhoz, úgy a világért sem ellenkeznék.
*Emeli fel kezeit megadóan.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:28:54
Üzenet elküldve: 2018-07-22 17:28:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A gyógyír//
*Dorának túl sok volt már most a mai testmozgás, úgyhogy alaposan ki kell fújnia magát, hogy elmagyarázza a kancellárnak, amit el akar. Habrertus nem tűnik úgy, mintha jó kedvében lenne, de ezt hűséges írnoka betudja a nem túl hűséges távozásának reggel, és többet nem is fog bocsánatot kérni, mert hát… Így is alig kér. Huncut viselkedése persze felkelti a kancellár érdeklődését, aki megkerülve az asztalt közelebb lép hozzá. Az egész nyugtát elolvashatja, mert nagyon elszörnyed az árat látván, szinte úgy fogja meg Dora kezét, mintha most értesült volna a lány egy közeli rokonának szomorú haláláról, és részvétet akarna nyilvánítani, aztán kifejti az ellenérzéseit.*
~ Kifizetné? Megfogtam a nem létező istenek lábát! ~ *Dora egy nagy álma válna valóra, de tudja jól, hogy az üzletben van veszteség is, és néha csontot is kell dobni, ha azt akarjuk, hogy a kutya ne harapjon meg.*
- Ó, nem, nem, kancellárom! *Szólal meg az elf leányzó, és még a férfi karját is megfogja megnyugtatás céljából, bár továbbra is undorodik a testi kontaktusoktól úgy általában. Megkerüli őt, és a lapért nyúl.* Természetesen nem várhatom el, hogy az összes tétel árát visszakapjam. A saját kutatásomhoz is gyűjtögettem. Nem: itt kifejezetten a gnóm retek, a vérfű, a lyrdec és a tymkol áráról van szó. Utóbbi füveket egy speciális eljárással vegyítettem a gnóm retek mellett, amit még az iskolában tanultam. *Lötyögteti meg az elegyet.* Ez segít abban, hogy a szer könnyen felszívódjon, na meg természetesen gyulladást is csökkent. *Teszi hozzá, hátha annyira ért a gyógyfüvekhez Habrertus, hogy netán gyanakodni kezdene, ha ezt nem fűzi a magyarázatába.*
- Ez így összesen… *Számol egy kicsit fejben.* Ezerhetvenöt arany. Keverhettem volna bele Cytne álmát is, de az már csak a fekvőbetegeknek lenne segítség, én pedig szeretnék adni belőle az őröknek is, akiket nem lenne célszerű elaltatni.
- A maradék holmi a listán a saját kutatásomhoz kell. Ha lesz hol laknom, szeretnék alkímiával foglalkozni. *Szemével követi Habrertust, aki megint van olyan kedves, hogy helyette cipekedjen. Dora engedi, hogy a gyógyszeres palackokat a kancellár vigye, és hálásan mosolyog is, de az alkimista felszerelésért ő maga nyúl.*
- Nagyon szépen köszönöm! Szeretnék kérni tőled még egy szívességet, egy egészen aprót. Mást nem ismerek annyira a városban, mint téged. *Mondja, és igyekszik visszanyelni a röhöghetnékét, de szerencsére éppen a zsák, nem pedig Habrertus felé fordul, így ő nem láthatja, mekkorát mulat ezen a mondaton. Már túl sokat tud arról, mi a kancellár kedvenc elfoglaltsága, pedig csak egy napja ismeri.
Persze elfogadja a hobbiját. Abszolút.*
- Eredetileg az ispotályban akartam hagyni az alkimista holmimat, de félek, hogy valaki arra jár, és ellopja. Itt hagyhatnám a Kancellárián egy kicsit, amíg rendeződnek a dolgaim? *Nem túl nagy a szatyor, igazából a lepárló foglalja benne a legnagyobb helyet. Meg attól is olyan nehéz. Dora nem teszi hozzá, de ha választania kell, hogy Jazben vagy bárki másban bízzon-e inkább, akkor a másikat választaná. Helyette bájosan mosolyog, és ha a kancellár megmutatja neki, hogy hova teheti, elteszi. Ha pedig nem teheti el, viszi magával, ahogy az ajtóhoz indulnak, hogy megnézzék maguknak Jazt.*
- A nagy izgalomban meg se kérdeztem, hogy te rendben vagy-e? *Fordul a férfihoz komolyan, már-már aggodalommal.* Az a gyanúm, hogy azok lettek betegek, akik itt ettek a városban, mi pedig, hála neked, a Vaskorsóban vacsoráztunk.
*Dorának túl sok volt már most a mai testmozgás, úgyhogy alaposan ki kell fújnia magát, hogy elmagyarázza a kancellárnak, amit el akar. Habrertus nem tűnik úgy, mintha jó kedvében lenne, de ezt hűséges írnoka betudja a nem túl hűséges távozásának reggel, és többet nem is fog bocsánatot kérni, mert hát… Így is alig kér. Huncut viselkedése persze felkelti a kancellár érdeklődését, aki megkerülve az asztalt közelebb lép hozzá. Az egész nyugtát elolvashatja, mert nagyon elszörnyed az árat látván, szinte úgy fogja meg Dora kezét, mintha most értesült volna a lány egy közeli rokonának szomorú haláláról, és részvétet akarna nyilvánítani, aztán kifejti az ellenérzéseit.*
~ Kifizetné? Megfogtam a nem létező istenek lábát! ~ *Dora egy nagy álma válna valóra, de tudja jól, hogy az üzletben van veszteség is, és néha csontot is kell dobni, ha azt akarjuk, hogy a kutya ne harapjon meg.*
- Ó, nem, nem, kancellárom! *Szólal meg az elf leányzó, és még a férfi karját is megfogja megnyugtatás céljából, bár továbbra is undorodik a testi kontaktusoktól úgy általában. Megkerüli őt, és a lapért nyúl.* Természetesen nem várhatom el, hogy az összes tétel árát visszakapjam. A saját kutatásomhoz is gyűjtögettem. Nem: itt kifejezetten a gnóm retek, a vérfű, a lyrdec és a tymkol áráról van szó. Utóbbi füveket egy speciális eljárással vegyítettem a gnóm retek mellett, amit még az iskolában tanultam. *Lötyögteti meg az elegyet.* Ez segít abban, hogy a szer könnyen felszívódjon, na meg természetesen gyulladást is csökkent. *Teszi hozzá, hátha annyira ért a gyógyfüvekhez Habrertus, hogy netán gyanakodni kezdene, ha ezt nem fűzi a magyarázatába.*
- Ez így összesen… *Számol egy kicsit fejben.* Ezerhetvenöt arany. Keverhettem volna bele Cytne álmát is, de az már csak a fekvőbetegeknek lenne segítség, én pedig szeretnék adni belőle az őröknek is, akiket nem lenne célszerű elaltatni.
- A maradék holmi a listán a saját kutatásomhoz kell. Ha lesz hol laknom, szeretnék alkímiával foglalkozni. *Szemével követi Habrertust, aki megint van olyan kedves, hogy helyette cipekedjen. Dora engedi, hogy a gyógyszeres palackokat a kancellár vigye, és hálásan mosolyog is, de az alkimista felszerelésért ő maga nyúl.*
- Nagyon szépen köszönöm! Szeretnék kérni tőled még egy szívességet, egy egészen aprót. Mást nem ismerek annyira a városban, mint téged. *Mondja, és igyekszik visszanyelni a röhöghetnékét, de szerencsére éppen a zsák, nem pedig Habrertus felé fordul, így ő nem láthatja, mekkorát mulat ezen a mondaton. Már túl sokat tud arról, mi a kancellár kedvenc elfoglaltsága, pedig csak egy napja ismeri.
Persze elfogadja a hobbiját. Abszolút.*
- Eredetileg az ispotályban akartam hagyni az alkimista holmimat, de félek, hogy valaki arra jár, és ellopja. Itt hagyhatnám a Kancellárián egy kicsit, amíg rendeződnek a dolgaim? *Nem túl nagy a szatyor, igazából a lepárló foglalja benne a legnagyobb helyet. Meg attól is olyan nehéz. Dora nem teszi hozzá, de ha választania kell, hogy Jazben vagy bárki másban bízzon-e inkább, akkor a másikat választaná. Helyette bájosan mosolyog, és ha a kancellár megmutatja neki, hogy hova teheti, elteszi. Ha pedig nem teheti el, viszi magával, ahogy az ajtóhoz indulnak, hogy megnézzék maguknak Jazt.*
- A nagy izgalomban meg se kérdeztem, hogy te rendben vagy-e? *Fordul a férfihoz komolyan, már-már aggodalommal.* Az a gyanúm, hogy azok lettek betegek, akik itt ettek a városban, mi pedig, hála neked, a Vaskorsóban vacsoráztunk.
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-22 13:55:36
Üzenet elküldve: 2018-07-22 13:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A gyógyír//
*A jó kancellárt igen könnyű megbántani, de javára lehet írni, hogy az esetek többségében aránylag hamar megenyhül. Nincs ez másként most sem, de azért csak kivár pár pillanatot mielőtt a kopogtatásra, és a jelentkezésre kiszólna.*
- Gyere! *szólal meg végül, de addigra Dora már nyomja is le a kilincset, ami valahogy nincs Hubi ínyére, úgyhogy egy fölényes arckifejezéssel dől hátra a székében, és igyekszik tudomást sem venni arról a cókmókról, amit az elf leányzó lepakol. Pedig kíváncsi ám. Egyelőre annak sem adja jelét, hogy Dora kicsit különösnek ható illemtudását észrevette volna. Arra persze igyekszik ügyelni, hogy pillantása ne tévedjen lejjebb a nyak vonalánál, mert úgy sokkal nehezebb lenne fenntartani a hűvös kimértség álcáját. Most még ez egész jól megy, és közbeszólás nélkül hallgatja végig a lány mondandóját, még a felmutatott fiola iránt sem tanúsít nagyobb érdeklődést egy pillantásnál.
~Tehát a nemes kisasszonynak valóban sürgős volt a távozás. Gyanús, fölöttébb gyanús.~
Aenae is gyorsan oldott kereket ma reggel, és Ephemia is hamar követte. Noha nem biztos benne, hogy szándékosság lehet az ügy mögött, de ha így van, akkor még mindig az a nyikhaj az első számú gyanúsítottja. Természetesen nem függetlenül bizonyos személyes ellenérzésektől. De Dora beszámolója valamelyes alibit biztosít Jaznek. Hiszen miféle ütődött merénylő lenne, ha saját magát is kitenné az áfium hatásának?
A kacsintásra kicsit feljebb csúszik a szemöldöke. Dora ezidáig kitűnően adta a bűnbánó leányt (nem mintha bűnei számosak vagy súlyosak lettek volna), de ez a bizalmaskodó gesztus azt az érzést kelti Hubiban, hogy itt jól megkomponált színjátékot lát. De annyi baj legyen, a kancellár lelkes rajongója a művészeteknek. Végül csak felkel ültéből, megkerül az asztalt. Átveszi Dorától a vásárlást igazoló papírt, vet egy pillantást rá és nem hisz a szemének. Majd' ezerötszáz arany pár marék gazért? És állítólag még alkudott is az árból. Ezzel együtt az irat hitelesnek látszik, a kereskedő neve is ismerős neki. A piaccal foglalkozó könyvekből tudja, hogy még Achim adott neki jogot a tharg piacon való működésre. Mindenesetre jó lenne bizonyos mértékben szabályozni az árakat, és az is jó lenne, ha nem Dora intézné a Vashegy beszerzéseit. A tharg kincstár nem kong az ürességtől, és üdvös lenne ha ez így is maradna.*
- Kedvesem... *veszi el a nyugtát és az asztalra teszi. Ezután egyik tenyerébe fekteti Dora kezét, majd a másikkal megpaskolja a lány kézfejét.*
- Nagyra értékelem a segítő szándékot, de azt javallom, hogy a jövőben egyeztess velem, mielőtt cselekszel. Különösen ha ekkora összeget kívánsz elkölteni. Egyebekben hajlok rá, hogy teljesítsem a kérésed, *egy kis fejmozdulat az asztalra dobott papír felé* de ez még várhat egy kicsit. Tehát, ha jól értettelek, Jaz a Vashegyen van, és gyengélkedik.
*Megcsóválja a fejét egy sajnálkozó arckifejezéssel.*
- Szomorúan hallom. Szerencse, hogy máris elkészítetted az orvosságokat, melyek enyhülést hozhatnak a nyavalyáira ~a nyavalyásnak~. Talán ne is várassuk tovább peches barátunk, ne szenvedjen feleslegesen. Ha nincs ellenedre, magam is veled tartanék. Szeretnék szót váltani Jazzel ha lehetséges, és megvallom, kíváncsi vagyok a módszereidre is. Szabad?
*ez utóbbi annak szól, hogy lehajol a lány motyójáért, hiszen úgy illendő, hogy azokat ő cipelje tovább. Hubi úriember, ugyebár. Ha pedig Dora is úgy dönt, hogy indulhatnak, - nem mintha Hubi ezúttal sok más választást kínálna neki - nem mulasztja el bezárni az ajtót maga mögött. Még a végén a Kancelláriára is beteszi a lábát a ragály szőrös mancsa. Igen, a kancellár a képzavarokat is imádja.*
*A jó kancellárt igen könnyű megbántani, de javára lehet írni, hogy az esetek többségében aránylag hamar megenyhül. Nincs ez másként most sem, de azért csak kivár pár pillanatot mielőtt a kopogtatásra, és a jelentkezésre kiszólna.*
- Gyere! *szólal meg végül, de addigra Dora már nyomja is le a kilincset, ami valahogy nincs Hubi ínyére, úgyhogy egy fölényes arckifejezéssel dől hátra a székében, és igyekszik tudomást sem venni arról a cókmókról, amit az elf leányzó lepakol. Pedig kíváncsi ám. Egyelőre annak sem adja jelét, hogy Dora kicsit különösnek ható illemtudását észrevette volna. Arra persze igyekszik ügyelni, hogy pillantása ne tévedjen lejjebb a nyak vonalánál, mert úgy sokkal nehezebb lenne fenntartani a hűvös kimértség álcáját. Most még ez egész jól megy, és közbeszólás nélkül hallgatja végig a lány mondandóját, még a felmutatott fiola iránt sem tanúsít nagyobb érdeklődést egy pillantásnál.
~Tehát a nemes kisasszonynak valóban sürgős volt a távozás. Gyanús, fölöttébb gyanús.~
Aenae is gyorsan oldott kereket ma reggel, és Ephemia is hamar követte. Noha nem biztos benne, hogy szándékosság lehet az ügy mögött, de ha így van, akkor még mindig az a nyikhaj az első számú gyanúsítottja. Természetesen nem függetlenül bizonyos személyes ellenérzésektől. De Dora beszámolója valamelyes alibit biztosít Jaznek. Hiszen miféle ütődött merénylő lenne, ha saját magát is kitenné az áfium hatásának?
A kacsintásra kicsit feljebb csúszik a szemöldöke. Dora ezidáig kitűnően adta a bűnbánó leányt (nem mintha bűnei számosak vagy súlyosak lettek volna), de ez a bizalmaskodó gesztus azt az érzést kelti Hubiban, hogy itt jól megkomponált színjátékot lát. De annyi baj legyen, a kancellár lelkes rajongója a művészeteknek. Végül csak felkel ültéből, megkerül az asztalt. Átveszi Dorától a vásárlást igazoló papírt, vet egy pillantást rá és nem hisz a szemének. Majd' ezerötszáz arany pár marék gazért? És állítólag még alkudott is az árból. Ezzel együtt az irat hitelesnek látszik, a kereskedő neve is ismerős neki. A piaccal foglalkozó könyvekből tudja, hogy még Achim adott neki jogot a tharg piacon való működésre. Mindenesetre jó lenne bizonyos mértékben szabályozni az árakat, és az is jó lenne, ha nem Dora intézné a Vashegy beszerzéseit. A tharg kincstár nem kong az ürességtől, és üdvös lenne ha ez így is maradna.*
- Kedvesem... *veszi el a nyugtát és az asztalra teszi. Ezután egyik tenyerébe fekteti Dora kezét, majd a másikkal megpaskolja a lány kézfejét.*
- Nagyra értékelem a segítő szándékot, de azt javallom, hogy a jövőben egyeztess velem, mielőtt cselekszel. Különösen ha ekkora összeget kívánsz elkölteni. Egyebekben hajlok rá, hogy teljesítsem a kérésed, *egy kis fejmozdulat az asztalra dobott papír felé* de ez még várhat egy kicsit. Tehát, ha jól értettelek, Jaz a Vashegyen van, és gyengélkedik.
*Megcsóválja a fejét egy sajnálkozó arckifejezéssel.*
- Szomorúan hallom. Szerencse, hogy máris elkészítetted az orvosságokat, melyek enyhülést hozhatnak a nyavalyáira ~a nyavalyásnak~. Talán ne is várassuk tovább peches barátunk, ne szenvedjen feleslegesen. Ha nincs ellenedre, magam is veled tartanék. Szeretnék szót váltani Jazzel ha lehetséges, és megvallom, kíváncsi vagyok a módszereidre is. Szabad?
*ez utóbbi annak szól, hogy lehajol a lány motyójáért, hiszen úgy illendő, hogy azokat ő cipelje tovább. Hubi úriember, ugyebár. Ha pedig Dora is úgy dönt, hogy indulhatnak, - nem mintha Hubi ezúttal sok más választást kínálna neki - nem mulasztja el bezárni az ajtót maga mögött. Még a végén a Kancelláriára is beteszi a lábát a ragály szőrös mancsa. Igen, a kancellár a képzavarokat is imádja.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-22 00:52:35
Üzenet elküldve: 2018-07-22 00:52:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//A gyógyír//
*Tudja, hogy az előbb haragban váltak el Habrertusszal, de az ellentmondásos, kissé barátságos, kissé halálos viszonyuknak köszönhetően csak benne bízhat. Nagy sóhajjal kopogtat, majd, hogy kihasználja a protekcióját, be is szól.*
- Én vagyok az, Dora!
*Ha engedélyt kap a belépésre (meg ha nem), belép, és az alkimista felszerelést tartalmazó zsákot, meg a másik, a gyógyszert tartalmazó zsákot leteszi odébb, hogy senki se bukjon fel benne. A tetejükre dobja a kalapját, és magához képest szokatlan udvariassággal meghajol.*
- Ne haragudj, kancellárom, hogy olyan udvariatlanul távoztam az imént. *Gondolkodik egy kicsit, de már szinte úgy jön a szájára a hazudozás, mint a vízfolyás.* Nagyon aggódtam a városért, úgy hallottam, sokan megbetegedtek. Ezért siettem annyira Ephemiával a piacra, hogy összeszedjek egy s mást, amivel talán segíthetek a bajba jutottakon. Egyedül féltem volna elindulni. *A cipőjére néz, ártatlanul, mint egy kis angyal.* De aztán csak egyedül maradtam… Mindegy, a lényeg, hogy megoldódott a baj.
*Más kérdés, hogy a hős szerepében is akart tetszelegni. Teljesen más kérdés.*
- Találkoztam Jazzal, aki nagyon rosszul volt, és nem tudtam, ragályos-e. Készítettem üvegcséket, amelyekben alkoholba áztattam gnóm retket és más gyógynövényeket. *Mutat is egyet, a helyes kis fiola borvörös, az alján persze uszadékkal. Ha a kancellár akarja, át is veheti, megnézheti magának.*
- Úgy gondolom, ez az elegy nagyon hatékony, minden gyomorbajra megoldás. Viszont, és ezzel csak a piacon szembesültem, nagyon költséges az előállítása. Persze én gyógyítóféle is vagyok, és hát ismersz, itt akarok letelepedni, úgyhogy jó lenne, ha nem harapózna el körülöttem mindenféle kórság. Az engem is minősítene, és én nem tűröm, hogy minősítsenek. A gyógyítók pedig, köztünk legyen szólva, nincsenek a helyzet magaslatán. *Von vállat.*
- Azért jöttem – persze a bocsánatkérésen túl – *Kacsint.* hogy megkérdezzelek, van-e lehetőség arra, hogy a város állja a gyógyfüveket? *Érdeklődik.* Nem titkolom, hogy drágák, ezért is kérdezem. Igyekeztem alkudni, de ezek speciális gyógyfüvek, némelyik nem nagyon terem ilyenkor. Hogy lásd, nem hazudok az árakról, itt van róluk egy papír is.
*Előhalássza kabátjából a papírt, amely a kiadásokról készült, és ha a kancellár beleegyezik, akkor megmutatja, melyik tételekről van szó.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 00:54:28
*Tudja, hogy az előbb haragban váltak el Habrertusszal, de az ellentmondásos, kissé barátságos, kissé halálos viszonyuknak köszönhetően csak benne bízhat. Nagy sóhajjal kopogtat, majd, hogy kihasználja a protekcióját, be is szól.*
- Én vagyok az, Dora!
*Ha engedélyt kap a belépésre (meg ha nem), belép, és az alkimista felszerelést tartalmazó zsákot, meg a másik, a gyógyszert tartalmazó zsákot leteszi odébb, hogy senki se bukjon fel benne. A tetejükre dobja a kalapját, és magához képest szokatlan udvariassággal meghajol.*
- Ne haragudj, kancellárom, hogy olyan udvariatlanul távoztam az imént. *Gondolkodik egy kicsit, de már szinte úgy jön a szájára a hazudozás, mint a vízfolyás.* Nagyon aggódtam a városért, úgy hallottam, sokan megbetegedtek. Ezért siettem annyira Ephemiával a piacra, hogy összeszedjek egy s mást, amivel talán segíthetek a bajba jutottakon. Egyedül féltem volna elindulni. *A cipőjére néz, ártatlanul, mint egy kis angyal.* De aztán csak egyedül maradtam… Mindegy, a lényeg, hogy megoldódott a baj.
*Más kérdés, hogy a hős szerepében is akart tetszelegni. Teljesen más kérdés.*
- Találkoztam Jazzal, aki nagyon rosszul volt, és nem tudtam, ragályos-e. Készítettem üvegcséket, amelyekben alkoholba áztattam gnóm retket és más gyógynövényeket. *Mutat is egyet, a helyes kis fiola borvörös, az alján persze uszadékkal. Ha a kancellár akarja, át is veheti, megnézheti magának.*
- Úgy gondolom, ez az elegy nagyon hatékony, minden gyomorbajra megoldás. Viszont, és ezzel csak a piacon szembesültem, nagyon költséges az előállítása. Persze én gyógyítóféle is vagyok, és hát ismersz, itt akarok letelepedni, úgyhogy jó lenne, ha nem harapózna el körülöttem mindenféle kórság. Az engem is minősítene, és én nem tűröm, hogy minősítsenek. A gyógyítók pedig, köztünk legyen szólva, nincsenek a helyzet magaslatán. *Von vállat.*
- Azért jöttem – persze a bocsánatkérésen túl – *Kacsint.* hogy megkérdezzelek, van-e lehetőség arra, hogy a város állja a gyógyfüveket? *Érdeklődik.* Nem titkolom, hogy drágák, ezért is kérdezem. Igyekeztem alkudni, de ezek speciális gyógyfüvek, némelyik nem nagyon terem ilyenkor. Hogy lásd, nem hazudok az árakról, itt van róluk egy papír is.
*Előhalássza kabátjából a papírt, amely a kiadásokról készült, és ha a kancellár beleegyezik, akkor megmutatja, melyik tételekről van szó.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 00:54:28
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-20 18:39:55
Üzenet elküldve: 2018-07-20 18:39:55
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi//
- A szabály, ami minket béklyóba köt, az érdemeit nem kisebbíti, Habrertus uram *szorítja meg a felé nyújtott kezet. A kancellár mindenben segített, amiben tudott, aki pedig többet vár el valakitől, mint amit tenni tud, az bolond. Lorew pedig egészen más irányból bolond, szóval ő bőven beéri azzal, amit kapott.*
- Akkor három hat múlva találkozunk, ha nem maradok a környéken, ha pedig igen, akkor rögtön a Hadúr visszaérése után. Addig is a legjobbakat kívánom!
*Nem tér ki arra a lehetőségre, hogyha Kagan esetleg három hat alatt ne érne vissza, még ha van is rá esély, Lorew eleszényően aprónak gondolja. Aztán persze ki tudja, mi dolga akadt a kinti vad világban... Ha Artheniorban járna, reméli, hogy megsüt néhány darab húst valamelyik kúria tüze felett. Mivel pedig a kancellár is úgy ítéli meg, hogy túl vannak minden fontos és kevésbé fontos dolgon is, a szerzetes távozhat. Ezúttal önállóan, de nem is bánja, kellett már ennyi akció mára.
A Radkraalból kilépve azon kezd el tűnődni, hogy ténferegjen-e még kicsit a Vashegyen, vagy vegye az irányt azonnal a kikötő felé. Nem az a gond, hogy nehéz lenne a választás, hanem az, hogy szinte lehetetlen. Egyik változat mellett vagy ellen se szól semmi, itt is és a kikötőben is idegen, nem ismer senkit, és egyáltalán nincs igazán semmi, amivel leköthetné magát. Talán a kikötő ebből a szempontból még izgalmasabb, ott sosem tudni, hogy mikor lövik tarkón az embert unatkozás közben. Ugyanakkor most kivételesen nem kívánja magának a tarkón lövést. Persze függ attól is, ki lőné tarkón, csak hát itt kezdődnek a gondok, hogy nem látná. Sajnos a tarkó és a szemek meglehetősen rossz viszonyt ápolnak, így jó távol maradtak egymástól.
~ Bezzeg Aoneer, neki a hátán is volt szeme... ~
Sóhajt egyet legjobb barátjának vagy ellenségének emlékképére. Ez a két fogalom szinte nem is különbözik... Vele vajon mi lehet? Ő is elhagyta már ő is a várost? Esetleg valóban elmeorvoshoz küldték, aki aztán rögtön be is záratta? Ez utóbbi igen valószínű, szegénynek igen súlyos gondjai voltak... Lorew csak azt az egyet bánja, hogy nem tudja, pontosan hol tartják, meglátogathatná néha.*
- A szabály, ami minket béklyóba köt, az érdemeit nem kisebbíti, Habrertus uram *szorítja meg a felé nyújtott kezet. A kancellár mindenben segített, amiben tudott, aki pedig többet vár el valakitől, mint amit tenni tud, az bolond. Lorew pedig egészen más irányból bolond, szóval ő bőven beéri azzal, amit kapott.*
- Akkor három hat múlva találkozunk, ha nem maradok a környéken, ha pedig igen, akkor rögtön a Hadúr visszaérése után. Addig is a legjobbakat kívánom!
*Nem tér ki arra a lehetőségre, hogyha Kagan esetleg három hat alatt ne érne vissza, még ha van is rá esély, Lorew eleszényően aprónak gondolja. Aztán persze ki tudja, mi dolga akadt a kinti vad világban... Ha Artheniorban járna, reméli, hogy megsüt néhány darab húst valamelyik kúria tüze felett. Mivel pedig a kancellár is úgy ítéli meg, hogy túl vannak minden fontos és kevésbé fontos dolgon is, a szerzetes távozhat. Ezúttal önállóan, de nem is bánja, kellett már ennyi akció mára.
A Radkraalból kilépve azon kezd el tűnődni, hogy ténferegjen-e még kicsit a Vashegyen, vagy vegye az irányt azonnal a kikötő felé. Nem az a gond, hogy nehéz lenne a választás, hanem az, hogy szinte lehetetlen. Egyik változat mellett vagy ellen se szól semmi, itt is és a kikötőben is idegen, nem ismer senkit, és egyáltalán nincs igazán semmi, amivel leköthetné magát. Talán a kikötő ebből a szempontból még izgalmasabb, ott sosem tudni, hogy mikor lövik tarkón az embert unatkozás közben. Ugyanakkor most kivételesen nem kívánja magának a tarkón lövést. Persze függ attól is, ki lőné tarkón, csak hát itt kezdődnek a gondok, hogy nem látná. Sajnos a tarkó és a szemek meglehetősen rossz viszonyt ápolnak, így jó távol maradtak egymástól.
~ Bezzeg Aoneer, neki a hátán is volt szeme... ~
Sóhajt egyet legjobb barátjának vagy ellenségének emlékképére. Ez a két fogalom szinte nem is különbözik... Vele vajon mi lehet? Ő is elhagyta már ő is a várost? Esetleg valóban elmeorvoshoz küldték, aki aztán rögtön be is záratta? Ez utóbbi igen valószínű, szegénynek igen súlyos gondjai voltak... Lorew csak azt az egyet bánja, hogy nem tudja, pontosan hol tartják, meglátogathatná néha.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-20 17:44:50
Üzenet elküldve: 2018-07-20 17:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Helyeslően bólint, mintegy jelezve, hogy a másik joggal örvend. Valóban pontosan számolt. Manapság pedig, amilyen világot élünk, minden kis sikerélményt értékelni kell.*
- Egészségedre! *mosolyodik el, ahogy vendége az italát dicséri. Maga elé húzza azt az iratot is ami itt fog maradni, közben a kancsóra téved a pillantása és valami nagyon nyugtalanító gondolat jut eszébe. Eddig ugyan csak az erőd konyhája felől terjed az a fura ragály, de mit lehet tudni? Ha nem puszta ételmérgezésről van szó, hanem gonosz ármányról, akkor annak most áldozata lehet Lorew is. De hát ez mellékes, hiszen ő maga is! Kicsivel később eszébe jut, hogy rendszerint zárni szokta a Kancellária ajtaját amikor házon kívül tartózkodik, és ez kicsit megnyugtatja.*
- Örülök, hogy segíthettem. *áll fel és nyújt kezet* Még ha ez nem is terjedt odáig, ami mindkettőnket maradéktalanul boldoggá tett volna.
*Tulajdonképpen mindent megbeszéltek, Lorew a kérdéseire választ kaphatott, így ha más nincs, a búcsú ideje is eljött. És amikor el is telt, és Hubi magára maradt, elrendez mindent. A pénzt elzárja, a betétet igazoló írás a helyére kerül, azután meglehetősen gyászos képpel önti a kancsó maradék tartalmát a küblibe. Nem szeretne kockáztatni, de hát az is megvan, hogy alig maradt már Achim készletéből és meg kell hagyni, piszok jó ízlése volt annak a vén gazembernek. Gazember, mert arról egy sort sem hagyott, hogy hol szerezte be a borát.*
*Helyeslően bólint, mintegy jelezve, hogy a másik joggal örvend. Valóban pontosan számolt. Manapság pedig, amilyen világot élünk, minden kis sikerélményt értékelni kell.*
- Egészségedre! *mosolyodik el, ahogy vendége az italát dicséri. Maga elé húzza azt az iratot is ami itt fog maradni, közben a kancsóra téved a pillantása és valami nagyon nyugtalanító gondolat jut eszébe. Eddig ugyan csak az erőd konyhája felől terjed az a fura ragály, de mit lehet tudni? Ha nem puszta ételmérgezésről van szó, hanem gonosz ármányról, akkor annak most áldozata lehet Lorew is. De hát ez mellékes, hiszen ő maga is! Kicsivel később eszébe jut, hogy rendszerint zárni szokta a Kancellária ajtaját amikor házon kívül tartózkodik, és ez kicsit megnyugtatja.*
- Örülök, hogy segíthettem. *áll fel és nyújt kezet* Még ha ez nem is terjedt odáig, ami mindkettőnket maradéktalanul boldoggá tett volna.
*Tulajdonképpen mindent megbeszéltek, Lorew a kérdéseire választ kaphatott, így ha más nincs, a búcsú ideje is eljött. És amikor el is telt, és Hubi magára maradt, elrendez mindent. A pénzt elzárja, a betétet igazoló írás a helyére kerül, azután meglehetősen gyászos képpel önti a kancsó maradék tartalmát a küblibe. Nem szeretne kockáztatni, de hát az is megvan, hogy alig maradt már Achim készletéből és meg kell hagyni, piszok jó ízlése volt annak a vén gazembernek. Gazember, mert arról egy sort sem hagyott, hogy hol szerezte be a borát.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-19 00:00:43
Üzenet elküldve: 2018-07-19 00:00:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi//
*Lorew az ingyenséget hajlamos saját szemszögéből nézni, mint a legtöbb dolgot is. Így számára a "neki nem jelent költséget" határozottan egybecseng azzal, hogy "ingyen". De természetesen bólint, hogy megértette. Még a számolás alatt sem kell annyira kellemetlenül éreznie magát, bár valószínűnek tartja, hogy a kancellár akkor sem mondaná ki, hogy zavarja már, ha így lenne.*
- Legalább ennyi sikerélményem van *könnyebbül meg, mikor a kancellár megerősíti hitében, hogy el tud számolni egy ilyen nagy számig is. Hiánytalanul átadja az érméket (lehet, hogy több, erről nem nyilatkozhat, de biztosan nem kevesebb), aztán aláírja mindkét papirost, amiből az egyiket meg is kapja. Lassan a holmija felét mindenféle papírok alkotják, akik igazolják nevét, rangját, pénzét, megbízhatóságát... Néha olvasgatja kicsit őket, hogy rádöbbenjen, milyen remek ember.*
- Köszönöm a segítséget, és a bort is, valóban pompás volt *jegyzi meg a végén. Azt már korábban jelezte, hogy ez volt az utolsó dolog, amit most szeretett volna, szóval ha nincs egyéb aláírnivaló, vagy ilyesmik, akkor részéről végeztek is.*
*Lorew az ingyenséget hajlamos saját szemszögéből nézni, mint a legtöbb dolgot is. Így számára a "neki nem jelent költséget" határozottan egybecseng azzal, hogy "ingyen". De természetesen bólint, hogy megértette. Még a számolás alatt sem kell annyira kellemetlenül éreznie magát, bár valószínűnek tartja, hogy a kancellár akkor sem mondaná ki, hogy zavarja már, ha így lenne.*
- Legalább ennyi sikerélményem van *könnyebbül meg, mikor a kancellár megerősíti hitében, hogy el tud számolni egy ilyen nagy számig is. Hiánytalanul átadja az érméket (lehet, hogy több, erről nem nyilatkozhat, de biztosan nem kevesebb), aztán aláírja mindkét papirost, amiből az egyiket meg is kapja. Lassan a holmija felét mindenféle papírok alkotják, akik igazolják nevét, rangját, pénzét, megbízhatóságát... Néha olvasgatja kicsit őket, hogy rádöbbenjen, milyen remek ember.*
- Köszönöm a segítséget, és a bort is, valóban pompás volt *jegyzi meg a végén. Azt már korábban jelezte, hogy ez volt az utolsó dolog, amit most szeretett volna, szóval ha nincs egyéb aláírnivaló, vagy ilyesmik, akkor részéről végeztek is.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-18 22:50:50
Üzenet elküldve: 2018-07-18 22:50:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
- Csapda? Ne sérts meg, kérlek! *rázza meg a fejét tettetett rosszallással* Csapda sincs, és azt sem állítottam, hogy ingyen őriznénk a pénzed. Csupán annyit, hogy ez neked *a hangsúly a neked szón van* nem jelent külön költséget.
*Ezúttal eltekint attól, hogy ismertesse Lorew-vel: nem árt az, ha vagyonos emberek, és más szerzetek jó szájízzel távoznak a Vashegyről miután itt hagyták a pénzük és később visszatérnek, még több pénzzel. Mely aranyak nem feltétlenül pihennek sokáig a kincstárban, akár kölcsönöket is lehet folyósítani egy részükből. Tisztes kamatra, természetesen.
Úgy fest azonban, hogy Lorew mégsem hisz annyira a csapdákban, mert Hubi kisvártatva egy tekintélyes kupac aranyat számolhat át.*
- Nem történt semmi. *nyugtatja meg a másikat, aki igen figyelmes, és amiatt aggódik, hogy külön munkával látja el a kancellárt.*
- Igen, ez valóban annyi.
*Két példányban készíti el az írást, mely igazolja, hogy Lorew Mazoral a mai napon 3500, azaz háromezer-ötszáz aranyat helyezett el a Vasbankban, illeték- és jutalékmentesen. Mindkettőre kerül vörös pecsétviasz, amibe belenyomja a Kancellária pecsétjét, majd a lapokat az újdonsült ügyfél elé tolja.*
- Parancsolj ellátni őket a kézjegyeddel!
*Ha ez is megtörténik, az egyik példány Lorewnél marad.*
- Örülök, hogy legalább ennyiben a segítségedre lehettem. *biztatóan elmosolyodik* Viszont ha három hat múlva visszatérsz, aranyakra nem lesz szükséged. Ha kérésed kedvező elbírálást nyer, a letéted bőven elégségesnek gondolom egy takaros házra.
- Csapda? Ne sérts meg, kérlek! *rázza meg a fejét tettetett rosszallással* Csapda sincs, és azt sem állítottam, hogy ingyen őriznénk a pénzed. Csupán annyit, hogy ez neked *a hangsúly a neked szón van* nem jelent külön költséget.
*Ezúttal eltekint attól, hogy ismertesse Lorew-vel: nem árt az, ha vagyonos emberek, és más szerzetek jó szájízzel távoznak a Vashegyről miután itt hagyták a pénzük és később visszatérnek, még több pénzzel. Mely aranyak nem feltétlenül pihennek sokáig a kincstárban, akár kölcsönöket is lehet folyósítani egy részükből. Tisztes kamatra, természetesen.
Úgy fest azonban, hogy Lorew mégsem hisz annyira a csapdákban, mert Hubi kisvártatva egy tekintélyes kupac aranyat számolhat át.*
- Nem történt semmi. *nyugtatja meg a másikat, aki igen figyelmes, és amiatt aggódik, hogy külön munkával látja el a kancellárt.*
- Igen, ez valóban annyi.
*Két példányban készíti el az írást, mely igazolja, hogy Lorew Mazoral a mai napon 3500, azaz háromezer-ötszáz aranyat helyezett el a Vasbankban, illeték- és jutalékmentesen. Mindkettőre kerül vörös pecsétviasz, amibe belenyomja a Kancellária pecsétjét, majd a lapokat az újdonsült ügyfél elé tolja.*
- Parancsolj ellátni őket a kézjegyeddel!
*Ha ez is megtörténik, az egyik példány Lorewnél marad.*
- Örülök, hogy legalább ennyiben a segítségedre lehettem. *biztatóan elmosolyodik* Viszont ha három hat múlva visszatérsz, aranyakra nem lesz szükséged. Ha kérésed kedvező elbírálást nyer, a letéted bőven elégségesnek gondolom egy takaros házra.
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:35:00
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:35:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi//
- Bris... *ismétli meg azt, amit fontosnak tartott megjegyezni a névből* Habrertus kancellár, és ha ő nem lenne, akkor Bris, a helyettese. Rendben, köszönöm, ha nem kell csalatkoznom saját emlékezőképességemben, akkor három hat múltán is fel tudom idézni e két nevet.
*Őszintén bízik benne, hogy így lesz, különben az utolsó kérdéssel feleslegesen rabolta a kancellár idejét. Akinek így is zűrös napja van, saját állítása szerint. De a Bris nem egy hosszú név, és talán Lorew sem annyira öreg és szenilis még.*
- Kancellár uram, ön olyan szép dolgokat mond, hogy az már gyanakvásra ad okot *persze mosolyt is kapcsol ehhez a mondathoz, hogy látszódjon, nem gondolja komolyan* Szóval beteszem a pénzem, a Vasbank pedig teljesen ingyen őrzi itt nekem, bármikor hozzáférhetek, akár kisebb részletekben, akár egészben is? Mi ebben a csapda?
*Újfent kortyol a borból, és bár az utolsó kérdést már csak tréfából tette oda, de valóban el kényszerül gondolkodni néhány másodpercig ezen. Ez így csak... túl jó. Amikor valakivel pénzzel kapcsolatos ügyletet köt, ott mindig van valami kis csapda. Mi haszna van a Vashegynek abból, hogy ingyen őrzik Lorew pénzét? Persze ha valaki csak úgy jót tenne vele, azt igazán nem lenne illendő visszautasítani. Előveszi hát az erszényét, és nekiáll leszámolni az aranyat.*
- Szörnyen röstellem, de nem számoltam le előre *jegyzi meg. Máris utálja magát, mert nem csak kínosan sokáig fog tartani, de még a kancellárnak is át kell majd számolni (hiszen hiába a szeme előtt történik, ki tudja, mit bűvészkedik Lorew a pénzérmékkel). Ezen a ponton már kezdi úgy érezni, kínosan sokáig tartja fel a kancellárt apró gondjaival. Végül azonban 3500 arany Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr asztalára kerül, a szerzetes pedig fellélegezhet. Szinte belefájdult a szeme, ennyi sok kis vackot rendszerezni.*
- Parancsoljon, kancellár úr! Ha jól számoltam, ez éppen a korábban említett háromezer és ötszáz aranynak megfelelő érték.
- Bris... *ismétli meg azt, amit fontosnak tartott megjegyezni a névből* Habrertus kancellár, és ha ő nem lenne, akkor Bris, a helyettese. Rendben, köszönöm, ha nem kell csalatkoznom saját emlékezőképességemben, akkor három hat múltán is fel tudom idézni e két nevet.
*Őszintén bízik benne, hogy így lesz, különben az utolsó kérdéssel feleslegesen rabolta a kancellár idejét. Akinek így is zűrös napja van, saját állítása szerint. De a Bris nem egy hosszú név, és talán Lorew sem annyira öreg és szenilis még.*
- Kancellár uram, ön olyan szép dolgokat mond, hogy az már gyanakvásra ad okot *persze mosolyt is kapcsol ehhez a mondathoz, hogy látszódjon, nem gondolja komolyan* Szóval beteszem a pénzem, a Vasbank pedig teljesen ingyen őrzi itt nekem, bármikor hozzáférhetek, akár kisebb részletekben, akár egészben is? Mi ebben a csapda?
*Újfent kortyol a borból, és bár az utolsó kérdést már csak tréfából tette oda, de valóban el kényszerül gondolkodni néhány másodpercig ezen. Ez így csak... túl jó. Amikor valakivel pénzzel kapcsolatos ügyletet köt, ott mindig van valami kis csapda. Mi haszna van a Vashegynek abból, hogy ingyen őrzik Lorew pénzét? Persze ha valaki csak úgy jót tenne vele, azt igazán nem lenne illendő visszautasítani. Előveszi hát az erszényét, és nekiáll leszámolni az aranyat.*
- Szörnyen röstellem, de nem számoltam le előre *jegyzi meg. Máris utálja magát, mert nem csak kínosan sokáig fog tartani, de még a kancellárnak is át kell majd számolni (hiszen hiába a szeme előtt történik, ki tudja, mit bűvészkedik Lorew a pénzérmékkel). Ezen a ponton már kezdi úgy érezni, kínosan sokáig tartja fel a kancellárt apró gondjaival. Végül azonban 3500 arany Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr asztalára
kerül, a szerzetes pedig fellélegezhet. Szinte belefájdult a szeme, ennyi sok kis vackot rendszerezni.*- Parancsoljon, kancellár úr! Ha jól számoltam, ez éppen a korábban említett háromezer és ötszáz aranynak megfelelő érték.
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:19:16
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:19:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*És ez az a pillanat, amikor a jó kancellár - már csak természetéből fakadóan is - gyanakodni kezd. Pedig minden szép és rózsaszín. Jól formált, udvarias mondatokban társalognak, fölöttébb előzékenyek a másikkal, és vendége is elfogadja a változtathatatlant: a a Hadúrra kell várnia. Illetve így volt eddig, és a kancellár csak akkor felejti pár másodperce pillantását a másikon, amikor az mindenképpen tudni akarja a helyettes nevét. Hát az ő szava nem elég? Elmondta világosan az ügymenetet, mire fel ez az akadékoskodás?*
- Bizonyára nem azért tettél meg ilyen nagy utat, mert meglepetésekre vágytál, hanem azért, mert bizonyosságra. Ez utóbbival én szolgálhatok. Ettől függetlenül nem titok, hogy a helyettesem neve Bris Mostale.
*Legalábbis papíron, mert idejét sem tudja, hogy mikor látta utoljára azt a fickót. Talán már nem is él. Ahogy a Vasbankra terelődik a szó, kényelmesen hátradől a székében, ujjait összeérinti maga előtt, és szívélyes mosollyal szólal meg. Ugyanis a kérdésből sejti, hogy mire gondol a vele szemben ülő.*
- Amire mindenképp számíthatsz az nem kevesebb, mint hogy a pénzed nagyobb biztonságban nem is lehetne egész Lanawinen. A Vasbank biztos helyen őrzi a tartalékait, és ezek biztonságát nemcsak a falak vastagsága, az ajtók masszív mivolta és a zárak bonyolultsága garantálja, hanem a tharg fegyverek is. Mindezekért cserébe a Vasbank csupán némi jutalékra és kezelési költségre tart igényt, de ha ekkora összeget kívánsz nálunk biztonságba helyezni, úgy ezektől eltekintünk. Nagyra értékeljük a bizalmat. Márpedig ha több mint háromezer aranyról van szó, akkor bizalomról beszélhetünk.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.18 20:22:41
*És ez az a pillanat, amikor a jó kancellár - már csak természetéből fakadóan is - gyanakodni kezd. Pedig minden szép és rózsaszín. Jól formált, udvarias mondatokban társalognak, fölöttébb előzékenyek a másikkal, és vendége is elfogadja a változtathatatlant: a a Hadúrra kell várnia. Illetve így volt eddig, és a kancellár csak akkor felejti pár másodperce pillantását a másikon, amikor az mindenképpen tudni akarja a helyettes nevét. Hát az ő szava nem elég? Elmondta világosan az ügymenetet, mire fel ez az akadékoskodás?*
- Bizonyára nem azért tettél meg ilyen nagy utat, mert meglepetésekre vágytál, hanem azért, mert bizonyosságra. Ez utóbbival én szolgálhatok. Ettől függetlenül nem titok, hogy a helyettesem neve Bris Mostale.
*Legalábbis papíron, mert idejét sem tudja, hogy mikor látta utoljára azt a fickót. Talán már nem is él. Ahogy a Vasbankra terelődik a szó, kényelmesen hátradől a székében, ujjait összeérinti maga előtt, és szívélyes mosollyal szólal meg. Ugyanis a kérdésből sejti, hogy mire gondol a vele szemben ülő.*
- Amire mindenképp számíthatsz az nem kevesebb, mint hogy a pénzed nagyobb biztonságban nem is lehetne egész Lanawinen. A Vasbank biztos helyen őrzi a tartalékait, és ezek biztonságát nemcsak a falak vastagsága, az ajtók masszív mivolta és a zárak bonyolultsága garantálja, hanem a tharg fegyverek is. Mindezekért cserébe a Vasbank csupán némi jutalékra és kezelési költségre tart igényt, de ha ekkora összeget kívánsz nálunk biztonságba helyezni, úgy ezektől eltekintünk. Nagyra értékeljük a bizalmat. Márpedig ha több mint háromezer aranyról van szó, akkor bizalomról beszélhetünk.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.18 20:22:41
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-17 21:33:18
Üzenet elküldve: 2018-07-17 21:33:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi//
- Én is csak akkor mutatkoztam be, mikor feltétlen szükségessé vált, ha ön modortalan, akkor már két modortalan ember is van a szobában *hát csak nem hagyhatja, hogy a kancellár - azaz Habrertus - egyedül cipelje a modortalanság terhét. Még a mosoly is átragad valamelyest a szerzetesre, ami kicsit bambán is nézhet ki a helyettes említésekor, mert hát még szélesebbre húzódik, aztán hirtelen visszaesik. Mint a kutya, amelyik a vacsorát várta, elhúzták az orra előtt, de aztán nem kapott egy falatot sem.*
- A... nevét szabadna? Vagy legyen meglepetés? *mivel a kancellár Lorew feltétlen bizalmát élvezi, így a szerzetes már meg is nyugodott, hogy van helyettes, meg hát az is boldogító, hogy ő itt lesz, és személyesen kezeli az ügyét, és hát a világért sem szeretne tolakodni, érti ő, hogy diszkréció meg minden, és a sajátját már elárulta, és nem szabad mohónak lenni, de hát... azért ezt valamennyire releváns kérdésnek érzi. De neki végtére a "kancellár helyettese" is tökéletesen jó megnevezés, ha a meglepetés mellett teszi le voksát Habrertus, hát nem fog vitatkozni. Utálja a meglepetéseket bár, de néha elkerülhetetlenek.*
- Kiváló-kiváló, bízom önben. Azonban ha nem volna túl nagy kérés, szeretném a Vasbank szolgáltatásait is igénybe venni, tudja, ha a kikötőben meg találnak ölni, szívesebben hagynám vagyonomat a Vashegyre, mint azokra a... népekre *itt érződik, hogy lenne még néhány jelzője rájuk, de azt visszanyelte* Mondjuk... háromezerötszáz arany behelyezése esetén mire számíthatok? Nézze el tudatlanságomat, még sosem volt alkalmam részletesen megérdeklődni a feltételeket, szabályokat, és esetleges következményeket.
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.17 21:35:39
- Én is csak akkor mutatkoztam be, mikor feltétlen szükségessé vált, ha ön modortalan, akkor már két modortalan ember is van a szobában *hát csak nem hagyhatja, hogy a kancellár - azaz Habrertus - egyedül cipelje a modortalanság terhét. Még a mosoly is átragad valamelyest a szerzetesre, ami kicsit bambán is nézhet ki a helyettes említésekor, mert hát még szélesebbre húzódik, aztán hirtelen visszaesik. Mint a kutya, amelyik a vacsorát várta, elhúzták az orra előtt, de aztán nem kapott egy falatot sem.*
- A... nevét szabadna? Vagy legyen meglepetés? *mivel a kancellár Lorew feltétlen bizalmát élvezi, így a szerzetes már meg is nyugodott, hogy van helyettes, meg hát az is boldogító, hogy ő itt lesz, és személyesen kezeli az ügyét, és hát a világért sem szeretne tolakodni, érti ő, hogy diszkréció meg minden, és a sajátját már elárulta, és nem szabad mohónak lenni, de hát... azért ezt valamennyire releváns kérdésnek érzi. De neki végtére a "kancellár helyettese" is tökéletesen jó megnevezés, ha a meglepetés mellett teszi le voksát Habrertus, hát nem fog vitatkozni. Utálja a meglepetéseket bár, de néha elkerülhetetlenek.*
- Kiváló-kiváló, bízom önben. Azonban ha nem volna túl nagy kérés, szeretném a Vasbank szolgáltatásait is igénybe venni, tudja, ha a kikötőben meg találnak ölni, szívesebben hagynám vagyonomat a Vashegyre, mint azokra a... népekre *itt érződik, hogy lenne még néhány jelzője rájuk, de azt visszanyelte* Mondjuk... háromezerötszáz arany behelyezése esetén mire számíthatok? Nézze el tudatlanságomat, még sosem volt alkalmam részletesen megérdeklődni a feltételeket, szabályokat, és esetleges következményeket.
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.17 21:35:39
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Radkraal
Üzenet elküldve: 2018-07-17 21:13:40
Üzenet elküldve: 2018-07-17 21:13:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Hubi szerény véleménye szerint mindennapi érintkezésben teljesen felesleges a magázó forma használata. Tegezve is meg lehet adni a köteles tiszteletet. A maga részéről igazán kivételes helyzetekre, személyekre tartogatja. Ha most ezen kezdene gondolkodni, nem is nagyon emlékezne rá, hogy mikor használta legutóbb.
Most pedig széles mosollyal bólint egyet. Nemcsak érti, kedveli is a tréfát. Vendégének pedig minden jel szerint van humorérzéke. Nem sokkal később ez a mosoly rá is fagy az arcára. Valóban elfeledkezett volna a bemutatkozásról? Úgy fest, hogy igen.*
- Ó, bocsásd meg a modortalanságom! *csóválja meg a fejét* Kicsit zűrösen indult ez a nap. Ez persze csak magyarázat lehet, nem mentség.
Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, az itt betöltött tisztségem pedig már ismered. Természetesen van helyettesem. *hazudja szemrebbenés nélkül, hiszen ez a pozíció gyakrabban üresedik meg a Vashegyen, mint a kancellári. És a bögyös vörös esetét leszámítva nem is tragikus körülmények között.*
- Azonban kiemelt figyelmet szentelek az ügyednek, így felesleges aggódnod: visszatértedkor is a helyemen leszek, és ha az istenek kegyesek hozzánk, eddigre már a Hadúr válaszával is szolgálhatok.
*Mielőtt félbehajtaná, felitatja a felesleges tintát a papírlapról, amire Lorew nevét és ügyét feljegyezte, majd iménti szavainak mintegy nyomatékot adva, asztalán is hagyja azt. Bizonyára azért, hogy még véletlen se felejthesse el.*
*Hubi szerény véleménye szerint mindennapi érintkezésben teljesen felesleges a magázó forma használata. Tegezve is meg lehet adni a köteles tiszteletet. A maga részéről igazán kivételes helyzetekre, személyekre tartogatja. Ha most ezen kezdene gondolkodni, nem is nagyon emlékezne rá, hogy mikor használta legutóbb.
Most pedig széles mosollyal bólint egyet. Nemcsak érti, kedveli is a tréfát. Vendégének pedig minden jel szerint van humorérzéke. Nem sokkal később ez a mosoly rá is fagy az arcára. Valóban elfeledkezett volna a bemutatkozásról? Úgy fest, hogy igen.*
- Ó, bocsásd meg a modortalanságom! *csóválja meg a fejét* Kicsit zűrösen indult ez a nap. Ez persze csak magyarázat lehet, nem mentség.
Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, az itt betöltött tisztségem pedig már ismered. Természetesen van helyettesem. *hazudja szemrebbenés nélkül, hiszen ez a pozíció gyakrabban üresedik meg a Vashegyen, mint a kancellári. És a bögyös vörös esetét leszámítva nem is tragikus körülmények között.*
- Azonban kiemelt figyelmet szentelek az ügyednek, így felesleges aggódnod: visszatértedkor is a helyemen leszek, és ha az istenek kegyesek hozzánk, eddigre már a Hadúr válaszával is szolgálhatok.
*Mielőtt félbehajtaná, felitatja a felesleges tintát a papírlapról, amire Lorew nevét és ügyét feljegyezte, majd iménti szavainak mintegy nyomatékot adva, asztalán is hagyja azt. Bizonyára azért, hogy még véletlen se felejthesse el.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 462-481