Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 212. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2024-01-13 12:09:41
Üzenet elküldve: 2024-01-13 12:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Acélba zárt tűz és a zúgó harangok//
*Egészen a hazafelé útig nem is gondolt másként a kardra, mint egy drága csereholmira. De Yeza fegyverforgató, az pedig, amit a kabátja alatt szorongatott, míg a várost átszelte, egy kétségtelenül különleges penge. Eddig fel sem ötlött benne, de az érzés lassan az úton szinte a bőre alá kúszott: neki készült. Érzi. Minden porcikájában. A szövetbe bugyolált acél, akár egy üres lap, akár egy újszülött: vár a történetére. Yeza hiába igyekszik távol tartani magától a gondolatokat, azok egyre erősebben szólongatják.
A pincearénában köt ki vele. Nem járt itt, mióta... mióta a fejvadásszal megküzdött. Amúgy is körülötte kavarognak az érzései már egy napja. Az este körül, ami annyi kalamajkát szült. A Kancellár, a hatujjú boszorkány és Sulim, aki mintha a szavaira felelt volna, melyeket búcsúzóul elsuttogott hűlésnek induló holtteste felett: Találkozunk még.
Belülről bezárja az ajtót, megfordulva a most üres lépcsősor fokok közti árnyai némán idézik meg azt a kapkodó tülekedést, ami akkor nyikorgatta a deszkákat. Az egymás nyakára hágó igyekezetet mindenkitől, aztán a csendet, ami a lépcső aljában megállapodó testből burjánzott szét. Döbbenet és felismerés, ami halál jelenlétében mindig gyakori érzés.
Nawa akkor a vállára vette a bűntudatot, Yeza viszont megkönnyebbült. Sulim nem beszél. Nem beszél többet senkinek. Nem visz híreket a megbízójának és nem jön vissza érte. Persze, miután azon a későbbi, zavaros estén látta elrohanni, már semmiben se volt biztos többé.
Ez a bizonytalanság járja át, amikor kibontja a mesterkardot, s végigpillant rajta. Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy távolt tartsa magától a hívását. Oda kell adnia. Így szól az alku. De mégis... tagadhatatlan a bizonyosság: ez a kard az övé. Tükröződik az arca a makulátlan pengén, s minél tovább nézi, mintha máris beleégne a lénye egy része. Mindenképp szerette volna ezt elkerülni, de már késő.*
- Dęi *formálódik a szó az ajkán, s mire észbe kap, kimondja. Nem tudta megakadályozni, hogy megformálódjon benne a név, melyre hirtelen maga is rácsodálkozik. Rövidke kis szó, önmagában nincs is igazán értelme. Akkor szokás szókapcsolatba fűzni a wegtoreniben, ha valaminek a lehetőségéről beszélnek, főleg, amolyan mi lett volna, ha... értelemben.
Sóhajt. Hosszan engedi ki a levegőt, míg jobbját végighúzza a kard felett. Tenyere a markolatra simul, s lassan maga elé emeli a fegyvert.*
- Dęi *leheli a nevet a pengére. Ajka épp csak érinti, de így is vére serken. Hát így.
Lehunyja a szemét, s szinte saját úton mozduló természetességgel kezd bele a tűz táncába. Ez a legrégebbi formagyakorlat, melyet a wegtoreni kardforgatók képzésének egyik alappillére. Még sosem érezte ennyire könnyednek és természetesnek. Ennyire felszabadultnak. Egymást követik az egyre bonyolultabb és tapasztalatot kívánó gyakorlatok, míg Yeza megpihen. Szusszan egy keveset. Lecsillapítja az emlékeit és az érzéseit, aztán szépen vissza bugyolálja a kardot a vászonba. A kétségek keményen belé vájják a karmaikat, hiába próbálja távol tartani őket. Talán csalhat magának még egy kis időt, míg döntenie kell.
Úgy távozik, ahogy jött. Csendben és észrevétlenül. Még szerencse, hogy mostanság nem túl nagy a forgalom a fogadóban.*
*Egészen a hazafelé útig nem is gondolt másként a kardra, mint egy drága csereholmira. De Yeza fegyverforgató, az pedig, amit a kabátja alatt szorongatott, míg a várost átszelte, egy kétségtelenül különleges penge. Eddig fel sem ötlött benne, de az érzés lassan az úton szinte a bőre alá kúszott: neki készült. Érzi. Minden porcikájában. A szövetbe bugyolált acél, akár egy üres lap, akár egy újszülött: vár a történetére. Yeza hiába igyekszik távol tartani magától a gondolatokat, azok egyre erősebben szólongatják.
A pincearénában köt ki vele. Nem járt itt, mióta... mióta a fejvadásszal megküzdött. Amúgy is körülötte kavarognak az érzései már egy napja. Az este körül, ami annyi kalamajkát szült. A Kancellár, a hatujjú boszorkány és Sulim, aki mintha a szavaira felelt volna, melyeket búcsúzóul elsuttogott hűlésnek induló holtteste felett: Találkozunk még.
Belülről bezárja az ajtót, megfordulva a most üres lépcsősor fokok közti árnyai némán idézik meg azt a kapkodó tülekedést, ami akkor nyikorgatta a deszkákat. Az egymás nyakára hágó igyekezetet mindenkitől, aztán a csendet, ami a lépcső aljában megállapodó testből burjánzott szét. Döbbenet és felismerés, ami halál jelenlétében mindig gyakori érzés.
Nawa akkor a vállára vette a bűntudatot, Yeza viszont megkönnyebbült. Sulim nem beszél. Nem beszél többet senkinek. Nem visz híreket a megbízójának és nem jön vissza érte. Persze, miután azon a későbbi, zavaros estén látta elrohanni, már semmiben se volt biztos többé.
Ez a bizonytalanság járja át, amikor kibontja a mesterkardot, s végigpillant rajta. Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy távolt tartsa magától a hívását. Oda kell adnia. Így szól az alku. De mégis... tagadhatatlan a bizonyosság: ez a kard az övé. Tükröződik az arca a makulátlan pengén, s minél tovább nézi, mintha máris beleégne a lénye egy része. Mindenképp szerette volna ezt elkerülni, de már késő.*
- Dęi *formálódik a szó az ajkán, s mire észbe kap, kimondja. Nem tudta megakadályozni, hogy megformálódjon benne a név, melyre hirtelen maga is rácsodálkozik. Rövidke kis szó, önmagában nincs is igazán értelme. Akkor szokás szókapcsolatba fűzni a wegtoreniben, ha valaminek a lehetőségéről beszélnek, főleg, amolyan mi lett volna, ha... értelemben.
Sóhajt. Hosszan engedi ki a levegőt, míg jobbját végighúzza a kard felett. Tenyere a markolatra simul, s lassan maga elé emeli a fegyvert.*
- Dęi *leheli a nevet a pengére. Ajka épp csak érinti, de így is vére serken. Hát így.
Lehunyja a szemét, s szinte saját úton mozduló természetességgel kezd bele a tűz táncába. Ez a legrégebbi formagyakorlat, melyet a wegtoreni kardforgatók képzésének egyik alappillére. Még sosem érezte ennyire könnyednek és természetesnek. Ennyire felszabadultnak. Egymást követik az egyre bonyolultabb és tapasztalatot kívánó gyakorlatok, míg Yeza megpihen. Szusszan egy keveset. Lecsillapítja az emlékeit és az érzéseit, aztán szépen vissza bugyolálja a kardot a vászonba. A kétségek keményen belé vájják a karmaikat, hiába próbálja távol tartani őket. Talán csalhat magának még egy kis időt, míg döntenie kell.
Úgy távozik, ahogy jött. Csendben és észrevétlenül. Még szerencse, hogy mostanság nem túl nagy a forgalom a fogadóban.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2023-01-15 19:08:18
Üzenet elküldve: 2023-01-15 19:08:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Jenari jól tudja milyen nehéz leállni, főleg ha ütés ért valakit. Egy ököl csattanása az arcon, s baráti küzdelem esetén is túlzásokba esik az elme, ami a helyzetet ezen a ponton túl már teljesen komolynak ítéli. Őt is volt, hogy némi komolytalan kakaskodást követően már úgy kellett leszedni másokról, de azóta valamelyest javult az önuralma. Legalábbis szereti ezt hinni.*
- Egészen kiejthető egy elfhez képest.
*Feleli a tőle megszokott csípősséggel, ami valójában azt jelenti, hogy jó a kedve, persze ezt nehéz megállapítani nála. Akkor is komor és pökhendi, ha éppen rossz vagy jó napja van.*
- Benne vagyok.
*Egy biccentéssel fejezi ki tiszteletét a fiú felé. A vereséggel persze semmi gond nincs, amennyiben méltósággal viselik. Ezt még neki is gyakorolnia kell, de milyen szerencse, hogy most nem ő maradt alul.*
- Azt hiszem az most jól esne.
*Felnyög, beszéd közben azért érzi, hogy sajog a szája és nem csak ott ahol felszakadt, hanem a csont maga is. Még szerencséje, hogy fogai úgy ahogy megvannak még.*
- Ilyen jó harcosoknak jó hasznát vennénk az alakulatban is.
*Jegyzi meg csak úgy mellékesen. Persze nem toborozni van itt, csupán el tudná képzelni Fanrírionról, hogy együtt verik péppé a nagypofájú artheniori tolvajokat. Bár ezt még mindig Pashthrával élvezi a legjobban, aki egyszerre áll közel hozzá és idegesíti halálra őt.
Összekapja azt a kevés holmiját, ami van, no meg a kulcsot, s ha nincs egyéb dolguk, akkor elindul a fogadótér felé.*
*Jenari jól tudja milyen nehéz leállni, főleg ha ütés ért valakit. Egy ököl csattanása az arcon, s baráti küzdelem esetén is túlzásokba esik az elme, ami a helyzetet ezen a ponton túl már teljesen komolynak ítéli. Őt is volt, hogy némi komolytalan kakaskodást követően már úgy kellett leszedni másokról, de azóta valamelyest javult az önuralma. Legalábbis szereti ezt hinni.*
- Egészen kiejthető egy elfhez képest.
*Feleli a tőle megszokott csípősséggel, ami valójában azt jelenti, hogy jó a kedve, persze ezt nehéz megállapítani nála. Akkor is komor és pökhendi, ha éppen rossz vagy jó napja van.*
- Benne vagyok.
*Egy biccentéssel fejezi ki tiszteletét a fiú felé. A vereséggel persze semmi gond nincs, amennyiben méltósággal viselik. Ezt még neki is gyakorolnia kell, de milyen szerencse, hogy most nem ő maradt alul.*
- Azt hiszem az most jól esne.
*Felnyög, beszéd közben azért érzi, hogy sajog a szája és nem csak ott ahol felszakadt, hanem a csont maga is. Még szerencséje, hogy fogai úgy ahogy megvannak még.*
- Ilyen jó harcosoknak jó hasznát vennénk az alakulatban is.
*Jegyzi meg csak úgy mellékesen. Persze nem toborozni van itt, csupán el tudná képzelni Fanrírionról, hogy együtt verik péppé a nagypofájú artheniori tolvajokat. Bár ezt még mindig Pashthrával élvezi a legjobban, aki egyszerre áll közel hozzá és idegesíti halálra őt.
Összekapja azt a kevés holmiját, ami van, no meg a kulcsot, s ha nincs egyéb dolguk, akkor elindul a fogadótér felé.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2023-01-08 17:40:16
Üzenet elküldve: 2023-01-08 17:40:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Leginkább Rírion érdeke lenne a küzdelem észszerű befejezése, ám az elfnek eszét vette a harci láz. Mint akinek elmentek otthonról, nem adja fel, pedig a földön van. Szerencséje, hogy Jenari józanabb. A lány ütne, de megáll, és mikor kezét nyújtja, Rírion is visszazökken eredeti állapotába. Rájön, bőven elég kimerült ahhoz, hogy csúnya véget ért volna ez, ha folytatják. Elfogadja a segítséget.*
- Fänrírion. *Viszonozza a bemutatkozást.*
- És köszönöm. *Teszi még hozzá. A felszínen csak a segítségnek szól a köszönet, ám ennél hangsúlyosabb. Rírion örül, hogy Jenari időben véget vetett ennek. Mikor már áll, ő a magasabb, de így is felnéz a lányra.*
- Máskor egy visszavágó? *vigyorog most már ő is. Fog ő fejlődni, egészen biztos benne. Főleg ha továbbra is beleugrik minden hirtelen jött ötletbe és egyikbe sem hal bele.*
- De addig is, mit szólnál egy jó borhoz fenn? *kérdi, aztán ismét feltűnik neki a vér Jenari fogán. Lehet, hogy az alkohol annyira nem jó ötlet, ha az embernek seb van a szájában.*
- Vagy bármit, ami jól esik.
*Leginkább Rírion érdeke lenne a küzdelem észszerű befejezése, ám az elfnek eszét vette a harci láz. Mint akinek elmentek otthonról, nem adja fel, pedig a földön van. Szerencséje, hogy Jenari józanabb. A lány ütne, de megáll, és mikor kezét nyújtja, Rírion is visszazökken eredeti állapotába. Rájön, bőven elég kimerült ahhoz, hogy csúnya véget ért volna ez, ha folytatják. Elfogadja a segítséget.*
- Fänrírion. *Viszonozza a bemutatkozást.*
- És köszönöm. *Teszi még hozzá. A felszínen csak a segítségnek szól a köszönet, ám ennél hangsúlyosabb. Rírion örül, hogy Jenari időben véget vetett ennek. Mikor már áll, ő a magasabb, de így is felnéz a lányra.*
- Máskor egy visszavágó? *vigyorog most már ő is. Fog ő fejlődni, egészen biztos benne. Főleg ha továbbra is beleugrik minden hirtelen jött ötletbe és egyikbe sem hal bele.*
- De addig is, mit szólnál egy jó borhoz fenn? *kérdi, aztán ismét feltűnik neki a vér Jenari fogán. Lehet, hogy az alkohol annyira nem jó ötlet, ha az embernek seb van a szájában.*
- Vagy bármit, ami jól esik.
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-12-27 12:49:25
Üzenet elküldve: 2022-12-27 12:49:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Jenari elvész a harc hevében, de eléggé kitisztult elméje már az ütés óta annyira, hogy objektívan is jelen tudjon lenni. Fanrírion lefegyverzését követően lehetősége van arra, hogy támadjon, s már lendülne is ökle, amikor váratlanul visszafogja magát. Tesz egy pár lépést hátrébb, hogy el tudja különíteni magát a jelenettől, mielőtt még meggondolná magát és újra kedvet kapna ahhoz, hogy betörje az elf orrát. Nem ebben állapodtak meg, de mégis véget vet a harcnak, már csak azért is, mert szörnyen kimerült.*
- Jól harcolsz hosszú életű, de még gyakorolnod kell, ha el akarsz verni engem.
*Rávigyorog az elfre, fogait vöröslő vére keretezi, amiről valamennyire van tudomása, mert még mindig érzi a fémes ízt szájában, de cseppet sem zavarja ez a tény. Ha Fanrírion nyitott rá, akkor jobbját nyújtja felé, hogy felsegítse őt a földről, persze el is utasíthatja őt.*
- Egyébként Jenari. Mármint a nevem.
*Körbenéz, de látja, hogy apja már se szó se beszéd távozott. Jellemző rá, már annyira azért nem is zavarja, bár valamiért még mindig fáj neki, de egy Krultostól aligha várhat sok érzelmi kifejezést bárki.*
*Jenari elvész a harc hevében, de eléggé kitisztult elméje már az ütés óta annyira, hogy objektívan is jelen tudjon lenni. Fanrírion lefegyverzését követően lehetősége van arra, hogy támadjon, s már lendülne is ökle, amikor váratlanul visszafogja magát. Tesz egy pár lépést hátrébb, hogy el tudja különíteni magát a jelenettől, mielőtt még meggondolná magát és újra kedvet kapna ahhoz, hogy betörje az elf orrát. Nem ebben állapodtak meg, de mégis véget vet a harcnak, már csak azért is, mert szörnyen kimerült.*
- Jól harcolsz hosszú életű, de még gyakorolnod kell, ha el akarsz verni engem.
*Rávigyorog az elfre, fogait vöröslő vére keretezi, amiről valamennyire van tudomása, mert még mindig érzi a fémes ízt szájában, de cseppet sem zavarja ez a tény. Ha Fanrírion nyitott rá, akkor jobbját nyújtja felé, hogy felsegítse őt a földről, persze el is utasíthatja őt.*
- Egyébként Jenari. Mármint a nevem.
*Körbenéz, de látja, hogy apja már se szó se beszéd távozott. Jellemző rá, már annyira azért nem is zavarja, bár valamiért még mindig fáj neki, de egy Krultostól aligha várhat sok érzelmi kifejezést bárki.*
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:32:10
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:32:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Karba font kezekkel kíséri figyelemmel a harcot. Nem óhajt újabb tanácsokkal dobálózni. Jenari szemmel láthatóan nagyon is tudja, mit csinál. Immáron nem csak a brutalitás kíséri a harcos mozdulatainak útját, de a mozgására is figyel. Felismeri a kecsességet, az ügyességet, még ha ez a gyémánt csiszolatlan is. Sejti azonban, ez a csiszolatlanság honnan ered.
Ahogy az elf a földre kerül, egyetlen nézőjük csizmája alatt hangosan sercen a mállott kőpor, ahogy a feljáró felé fordul. Eleget látott. A nyurga férfiúnak nincs esélye Jenari ellen. A viadal eldőlt, legalábbis őelőtte. Akár feladja a hosszúéletű, akár nem.
Hátra sem pillantva mászik vissza a vendégtérbe, s veszi magához felszereléseit. Gondosan és lassan csúsztatja vissza fegyvereit helyükre. Olyan ez nála, akár egy szertartás.*
*Karba font kezekkel kíséri figyelemmel a harcot. Nem óhajt újabb tanácsokkal dobálózni. Jenari szemmel láthatóan nagyon is tudja, mit csinál. Immáron nem csak a brutalitás kíséri a harcos mozdulatainak útját, de a mozgására is figyel. Felismeri a kecsességet, az ügyességet, még ha ez a gyémánt csiszolatlan is. Sejti azonban, ez a csiszolatlanság honnan ered.
Ahogy az elf a földre kerül, egyetlen nézőjük csizmája alatt hangosan sercen a mállott kőpor, ahogy a feljáró felé fordul. Eleget látott. A nyurga férfiúnak nincs esélye Jenari ellen. A viadal eldőlt, legalábbis őelőtte. Akár feladja a hosszúéletű, akár nem.
Hátra sem pillantva mászik vissza a vendégtérbe, s veszi magához felszereléseit. Gondosan és lassan csúsztatja vissza fegyvereit helyükre. Olyan ez nála, akár egy szertartás.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 20:08:18
Üzenet elküldve: 2022-12-05 20:08:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Lehetett volna sikeres egy dekoncentrált ütés is, ha Rírion mellé áll a jó szerencse. Azonban, ha a mázli egy entitás, úgy Jenari mellett tette le a voksát, akinek bár elvonták figyelmét, még idejében kitért. A lány hangját talán fenn is hallják, és ha hallják, akkor tudják, hogy a küzdelem nagyon is komoly. Rírion el tudja képzelni, amint Bris éppen ellene fogad a kalmár népével, vagy csak iszik még párat a kontójára, mielőtt megszökne. Az is lehet, hogy már rég nincs a környéken.
A korábban kapott gyomros viszont kitartóan kíséri az elfet. Maradt a fájdalom, mivel nem törődött állapotával és tovább erőltette önmagát. Bár az előző támadásnál még legyűrhette légszomját, teste most már nem tűr ellentmondást. Lélegeznie kell, de úgy, mint aki keresztül sprintelte a várost.
Érzékeli a térde felé lendülő támadást. Zsigerből jönne a rutinszerű kitérés és azonnali visszavágás még a levegőben lévő lábra, ám mindez csak lelki szemei előtt zajlik le. Túl későn indul meg, köszönhetően annak a pár mély lélegzetnek. Jenari rúgása eltalálja, a tökéletes elképzelés szertefoszlik, Rírion pedig a földön köt ki. Másik térdére és alkarjára érkezve tompítja az esést. Ennek ellenére nem olyan egyszerű felpattanni, mintha még a harc elején lennének. Rírionban tudatosul a fáradtság. Kellemetlen, mégsem hozza meg azt a döntést, hogy feladja. Még akarja folytatni, nem csökkent a harci kedv. Jelenleg nincs lehetősége azonnal visszatámadni, azon van, hogy felálljon. Ezzel Jenarinak adódik újabb kör, amivel tisztában van, de vállalja.*
*Lehetett volna sikeres egy dekoncentrált ütés is, ha Rírion mellé áll a jó szerencse. Azonban, ha a mázli egy entitás, úgy Jenari mellett tette le a voksát, akinek bár elvonták figyelmét, még idejében kitért. A lány hangját talán fenn is hallják, és ha hallják, akkor tudják, hogy a küzdelem nagyon is komoly. Rírion el tudja képzelni, amint Bris éppen ellene fogad a kalmár népével, vagy csak iszik még párat a kontójára, mielőtt megszökne. Az is lehet, hogy már rég nincs a környéken.
A korábban kapott gyomros viszont kitartóan kíséri az elfet. Maradt a fájdalom, mivel nem törődött állapotával és tovább erőltette önmagát. Bár az előző támadásnál még legyűrhette légszomját, teste most már nem tűr ellentmondást. Lélegeznie kell, de úgy, mint aki keresztül sprintelte a várost.
Érzékeli a térde felé lendülő támadást. Zsigerből jönne a rutinszerű kitérés és azonnali visszavágás még a levegőben lévő lábra, ám mindez csak lelki szemei előtt zajlik le. Túl későn indul meg, köszönhetően annak a pár mély lélegzetnek. Jenari rúgása eltalálja, a tökéletes elképzelés szertefoszlik, Rírion pedig a földön köt ki. Másik térdére és alkarjára érkezve tompítja az esést. Ennek ellenére nem olyan egyszerű felpattanni, mintha még a harc elején lennének. Rírionban tudatosul a fáradtság. Kellemetlen, mégsem hozza meg azt a döntést, hogy feladja. Még akarja folytatni, nem csökkent a harci kedv. Jelenleg nincs lehetősége azonnal visszatámadni, azon van, hogy felálljon. Ezzel Jenarinak adódik újabb kör, amivel tisztában van, de vállalja.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-11-29 12:34:45
Üzenet elküldve: 2022-11-29 12:34:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Jenari arca még mindig sajog, talán egyre inkább, de ez nem tántorítja el továbbra sem, sőt, kifejezetten ösztönzi, ahogy az elf meglepettsége is. Persze most nincs alkalma ezekben a részletekben elveszni, hiszen komoly ostromot indít ellenfele ellen. Várható módon az elsőt elvéti, a második már valamivel összeszedettebbre sikeredik, és az bizony talál is. Sajnos nem élvezheti sokáig a diadalt, mert a fájdalom nem bénítja meg eléggé az elfet, aki láthatóan hozzá hasonlóan komolyan veszi a küzdelmet. Ez tetszik Jenarinak, nem úgy mint a külső zavaró tényező. Fejét ösztönösen fordítaná Denjaar felé, de még időben észleli hibáját, és bár az utolsó pillanatban, de meglepő könnyedséggel képes kilépni az őt megcélzó ütés elől. A torkából felszakadó elégedetlen hang kérdéses, hogy a férfinak szánt elégedetlensége, vagy teste panaszos reakciója a hirtelen feszített tempójú irányváltás okán.
A wegtoreni leány sok jelet kizár az adrenalinnak hála. Nem érzi a szájában lévő fémes ízt, amit vére okoz, homlokán és hátán lévő verejték sem tűnik fel a számára, ahogy egyre szaporább légzése sem. Sokkal intuitívabb mélységekben mozog, nem annyira elemző típusú, inkább ösztönből harcoló, ellenben az artheniori fegyveresekkel. Ösztönei pedig azt súgják, hogy egy hosszabb csatában a fürgébb hosszúéletű könnyen felül kerekedhet rajta, ahogy ösztöneinek hála látja meg elhelyezkedésükből fakadó lehetőséget. Hogy Denjaar tanácsára, vagy csak saját döntésből fakadóan, de ezúttal valóban használja lábát. Oldalirányú rúgással akarja térdre és földre kényszeríteni ellenfelét, nem annyira a fájdalomban bízik, hanem sikeres találat esetén Fänrírion egyensúlyát akarja megingatni. Most, vagy soha.*
*Jenari arca még mindig sajog, talán egyre inkább, de ez nem tántorítja el továbbra sem, sőt, kifejezetten ösztönzi, ahogy az elf meglepettsége is. Persze most nincs alkalma ezekben a részletekben elveszni, hiszen komoly ostromot indít ellenfele ellen. Várható módon az elsőt elvéti, a második már valamivel összeszedettebbre sikeredik, és az bizony talál is. Sajnos nem élvezheti sokáig a diadalt, mert a fájdalom nem bénítja meg eléggé az elfet, aki láthatóan hozzá hasonlóan komolyan veszi a küzdelmet. Ez tetszik Jenarinak, nem úgy mint a külső zavaró tényező. Fejét ösztönösen fordítaná Denjaar felé, de még időben észleli hibáját, és bár az utolsó pillanatban, de meglepő könnyedséggel képes kilépni az őt megcélzó ütés elől. A torkából felszakadó elégedetlen hang kérdéses, hogy a férfinak szánt elégedetlensége, vagy teste panaszos reakciója a hirtelen feszített tempójú irányváltás okán.
A wegtoreni leány sok jelet kizár az adrenalinnak hála. Nem érzi a szájában lévő fémes ízt, amit vére okoz, homlokán és hátán lévő verejték sem tűnik fel a számára, ahogy egyre szaporább légzése sem. Sokkal intuitívabb mélységekben mozog, nem annyira elemző típusú, inkább ösztönből harcoló, ellenben az artheniori fegyveresekkel. Ösztönei pedig azt súgják, hogy egy hosszabb csatában a fürgébb hosszúéletű könnyen felül kerekedhet rajta, ahogy ösztöneinek hála látja meg elhelyezkedésükből fakadó lehetőséget. Hogy Denjaar tanácsára, vagy csak saját döntésből fakadóan, de ezúttal valóban használja lábát. Oldalirányú rúgással akarja térdre és földre kényszeríteni ellenfelét, nem annyira a fájdalomban bízik, hanem sikeres találat esetén Fänrírion egyensúlyát akarja megingatni. Most, vagy soha.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-11-19 19:54:40
Üzenet elküldve: 2022-11-19 19:54:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Mikor ütését elindítja, tudatalatt számít egy védekezésre lendülő karra, de az nem érkezik. Emiatt lábai már ösztönösen készülnek, hogy a várható kitérés irányába mozduljanak, ám hiába, mert Jenari sem mozdul. Rírion legnagyobb meglepetésére, ökle akadály nélkül ér célt. Az elf biztos benne, hogy ilyet még nem pipált. Ha lett volna rá példa, valamelyik régebbi kocsmai verekedés alkalmával, az biztos eszébe jutna. Maradandó emlék volna. Ellenfele stabilan tűri az ütést, annak ellenére, hogy vészjósló hang árulkodik arcának állapotáról. Rírionnak nincs sok ideje megérteni a helyzetet, mert míg Jenari szusszant, ő a meglepettségét gyűrte le. Közel van most ellenfeléhez, és a lány kezei már támadásra készen. Sérülésével nem törődve sorozza meg Ríriont. Nem hagyja, hogy az elf észrevegye saját öklén a vért és kizökkenjen. Alig egy tized pillanaton múlik, hogy Rírion kikerüli az első ütést, és ugyanennyin, hogy a másodikat nem. Az események felgyorsultak, egekben a harci láz, de a levegő bennszorul a gyomros hatására. Nem várhat még így sem a következővel, mert ellenfele gyors tempót diktál. Jenari vállát célozza, miközben támadását erős légszomj kíséri. Zsibbasztónak szánt, de nehezen célzott ütést indít. Ezalatt, harci kedv ide vagy oda, Rírion is fárad. Még nem fogja fel, de hamar rájön majd.*
*Mikor ütését elindítja, tudatalatt számít egy védekezésre lendülő karra, de az nem érkezik. Emiatt lábai már ösztönösen készülnek, hogy a várható kitérés irányába mozduljanak, ám hiába, mert Jenari sem mozdul. Rírion legnagyobb meglepetésére, ökle akadály nélkül ér célt. Az elf biztos benne, hogy ilyet még nem pipált. Ha lett volna rá példa, valamelyik régebbi kocsmai verekedés alkalmával, az biztos eszébe jutna. Maradandó emlék volna. Ellenfele stabilan tűri az ütést, annak ellenére, hogy vészjósló hang árulkodik arcának állapotáról. Rírionnak nincs sok ideje megérteni a helyzetet, mert míg Jenari szusszant, ő a meglepettségét gyűrte le. Közel van most ellenfeléhez, és a lány kezei már támadásra készen. Sérülésével nem törődve sorozza meg Ríriont. Nem hagyja, hogy az elf észrevegye saját öklén a vért és kizökkenjen. Alig egy tized pillanaton múlik, hogy Rírion kikerüli az első ütést, és ugyanennyin, hogy a másodikat nem. Az események felgyorsultak, egekben a harci láz, de a levegő bennszorul a gyomros hatására. Nem várhat még így sem a következővel, mert ellenfele gyors tempót diktál. Jenari vállát célozza, miközben támadását erős légszomj kíséri. Zsibbasztónak szánt, de nehezen célzott ütést indít. Ezalatt, harci kedv ide vagy oda, Rírion is fárad. Még nem fogja fel, de hamar rájön majd.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:50:18
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:50:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Kedveli a harcot. Űzni éppúgy, mint szemlélni. Nem egyszer ült maga is a nemesek között a páholyban, ha a Wegtoreni Nagy Arénában komoly viadal kapott helyet. Persze csak ha nem volt résztvevője éppen. Mecénásai gyakran meghívták köreikbe, ő pedig bolond lett volna nemet mondani. Küzdelem után is szívesen közébük szegődött. Pontosan tudta, mit várnak tőle, s ő mit várhat tőlük.
Szórakozottan támasztja állát, miközben a viadalt szemléli. A lány eleinte jól mozog és akkorát bevisz az elfnek, hogy csodálkozik, hogy amaz még talpon. Jenari azonban amilyen kemény és durva, épp olyan igénytelen, már ami a harc íratlan szabályait illeti. Nem védekezik, és pontosan ezért esélyt is ad ellenfelének, aki nem felejt el élni a lehetőséggel. Majdhogynem felhorkan a látottakra, s nem rest közbe is szólni.*
-Használd a lábad is. Lépj hátra, térj ki. Légy ruganyos. *Adja meg a kéretlen tanácsokat tulajdon lányának, feszülten figyelve mindkettejük mozgását. Noha nem a legjártasabb a kézitusákat illetően, elég harcban volt része élete során, hogy az alapokkal tisztában legyen. Mindegy, hogy a pengéddel küzdesz vagy puszta kézzel; a védekezés elengedhetetlen, ha talpon akarunk maradni.*
*Kedveli a harcot. Űzni éppúgy, mint szemlélni. Nem egyszer ült maga is a nemesek között a páholyban, ha a Wegtoreni Nagy Arénában komoly viadal kapott helyet. Persze csak ha nem volt résztvevője éppen. Mecénásai gyakran meghívták köreikbe, ő pedig bolond lett volna nemet mondani. Küzdelem után is szívesen közébük szegődött. Pontosan tudta, mit várnak tőle, s ő mit várhat tőlük.
Szórakozottan támasztja állát, miközben a viadalt szemléli. A lány eleinte jól mozog és akkorát bevisz az elfnek, hogy csodálkozik, hogy amaz még talpon. Jenari azonban amilyen kemény és durva, épp olyan igénytelen, már ami a harc íratlan szabályait illeti. Nem védekezik, és pontosan ezért esélyt is ad ellenfelének, aki nem felejt el élni a lehetőséggel. Majdhogynem felhorkan a látottakra, s nem rest közbe is szólni.*
-Használd a lábad is. Lépj hátra, térj ki. Légy ruganyos. *Adja meg a kéretlen tanácsokat tulajdon lányának, feszülten figyelve mindkettejük mozgását. Noha nem a legjártasabb a kézitusákat illetően, elég harcban volt része élete során, hogy az alapokkal tisztában legyen. Mindegy, hogy a pengéddel küzdesz vagy puszta kézzel; a védekezés elengedhetetlen, ha talpon akarunk maradni.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:27:15
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:27:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Szó mi szó, nem számított ilyen sikerre, főleg nem elsőre, hiszen csak bemelegítő támadást indított, nem is figyelt igazán. Feltehetően viszont az elf fiú sem, és ennek is köszönheti, hogy ökle Fänrírion állkapcsának ütközik. Kicsit megijed, hogy harcuknak hamar vége szakad, de szerencséjükre az elf szívósabb, mint aminek elsőre látszik, akkor is ha igen nagyot kapott. Persze Jenari nem olyan erős, mint egy óriás vagy ork - bár ereje nem elhanyagolható - viszont ütései elég rutinosak, és technikásak ahhoz, hogy komoly sérüléseket és fájdalmat okozzanak.
Feltehetően igen felbőszítette partnerét, mert az nem rest fürgén viszonozni az ökölcsapást. Talán az elfek gyorsaságával nem kívánja felvenni a harcot, vagy egyszerűen csak a harc kezdetén örömmel vállal be felesleges ütéseket, mindenesetre a harcos lány nem kíván védekezni. Ezúttal az ő arca lendül oldalra. A fájdalom gyorsan áramlik szét, meg sem érzi orrából csepegő vérének melegét. A fogai talán még nem lazultak ki, de lehet a végén azokból is elhullajt párat.
Szüksége van egy szusszanásnyi időre amíg egyensúlyát visszanyeri és kitisztul látómezeje. Éppen csak egy szempillantásnyi idő ez, majd újabb lendületet vesz, még több indulattal sorozza meg ellenfelét egy jobb majd egy balról érkező ütéssel. Gyomorra megy, amíg még van elég ereje ahhoz, hogy több ütést is bevigyen. Már ez az igen rövid párharc is igen sokat kivett belőle, bár még nem észleli az adrenalinnak hála, de kezd fáradni, s ez csak rosszabb lesz ha botor módon az arcával kívánja blokkolni a felé érkező ellentámadásokat.*
*Szó mi szó, nem számított ilyen sikerre, főleg nem elsőre, hiszen csak bemelegítő támadást indított, nem is figyelt igazán. Feltehetően viszont az elf fiú sem, és ennek is köszönheti, hogy ökle Fänrírion állkapcsának ütközik. Kicsit megijed, hogy harcuknak hamar vége szakad, de szerencséjükre az elf szívósabb, mint aminek elsőre látszik, akkor is ha igen nagyot kapott. Persze Jenari nem olyan erős, mint egy óriás vagy ork - bár ereje nem elhanyagolható - viszont ütései elég rutinosak, és technikásak ahhoz, hogy komoly sérüléseket és fájdalmat okozzanak.
Feltehetően igen felbőszítette partnerét, mert az nem rest fürgén viszonozni az ökölcsapást. Talán az elfek gyorsaságával nem kívánja felvenni a harcot, vagy egyszerűen csak a harc kezdetén örömmel vállal be felesleges ütéseket, mindenesetre a harcos lány nem kíván védekezni. Ezúttal az ő arca lendül oldalra. A fájdalom gyorsan áramlik szét, meg sem érzi orrából csepegő vérének melegét. A fogai talán még nem lazultak ki, de lehet a végén azokból is elhullajt párat.
Szüksége van egy szusszanásnyi időre amíg egyensúlyát visszanyeri és kitisztul látómezeje. Éppen csak egy szempillantásnyi idő ez, majd újabb lendületet vesz, még több indulattal sorozza meg ellenfelét egy jobb majd egy balról érkező ütéssel. Gyomorra megy, amíg még van elég ereje ahhoz, hogy több ütést is bevigyen. Már ez az igen rövid párharc is igen sokat kivett belőle, bár még nem észleli az adrenalinnak hála, de kezd fáradni, s ez csak rosszabb lesz ha botor módon az arcával kívánja blokkolni a felé érkező ellentámadásokat.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-11-17 14:22:58
Üzenet elküldve: 2022-11-17 14:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Az elf valami jól csengő névre számít, ehelyett egy ököl lendül arca felé. Ha kicsit is ismerné ellenfelét, levonhatná tanulságként, hogy Jenarit jobban jellemzi az ökle, mint a neve. Biztosan akadnak, akik előbb ismernék fel a balegyenesről.
Meglepetésként éri a bemutatkozásnak ezen formája, így még gyorsabbnak kellene lennie egy kitéréshez, mint az általában szükséges volna. Ez olyannyira nem jön most össze, hogy az leírhatatlan. Rírion telibe kapja az ingyenes fogászati kezelést, ami csúnyán sajog még sokáig.
Jól tűri a fájdalmat, de azért nem rajong érte. Sajgó arca erősebb koncentrációra és elszánt visszatámadásra készteti. Részéről a jobb kéz lendül, s ki tudja hol áll meg.*
*Az elf valami jól csengő névre számít, ehelyett egy ököl lendül arca felé. Ha kicsit is ismerné ellenfelét, levonhatná tanulságként, hogy Jenarit jobban jellemzi az ökle, mint a neve. Biztosan akadnak, akik előbb ismernék fel a balegyenesről.
Meglepetésként éri a bemutatkozásnak ezen formája, így még gyorsabbnak kellene lennie egy kitéréshez, mint az általában szükséges volna. Ez olyannyira nem jön most össze, hogy az leírhatatlan. Rírion telibe kapja az ingyenes fogászati kezelést, ami csúnyán sajog még sokáig.
Jól tűri a fájdalmat, de azért nem rajong érte. Sajgó arca erősebb koncentrációra és elszánt visszatámadásra készteti. Részéről a jobb kéz lendül, s ki tudja hol áll meg.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2022-11-10 12:23:09
Üzenet elküldve: 2022-11-10 12:23:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kalmárlaki kalamajka//
*Jenari most ténylegesen nem törődik egyetlen nézőjükkel, azaz édesapjával. Ez jellemzően dacos színjáték szokott lenni, ezúttal más céllal érkezett, és ez a cél rejt önmagában némi önpusztítási hajlamot, illetve unalmat. Mindenesetre hideg kékjei egy pillanatra a férfira vándorolnak, de mivel annak nem akad több mondandója, ezért ellenfelét tiszteli meg figyelmével.*
- Feladásig.
*Ismétli el egy biccentés kíséretében. Egy halovány mosoly bujkál szája szegletében, ez jelzi az elf felé, hogy tetszik neki ez a válasz. Így feltehetően hosszabb lesz küzdelmük, s embert próbálóbb, de hát ezért is vannak itt, hogy feszegessék saját határaikat.*
- Máris?
*Vonja fel szemöldökeit, az aprócska mosolyból egy látványosabb vigyor formálódik. Játékosság cseng hangjában, ami ritkaság Jenari esetében. Pimaszság ugyan jellemzi, de többnyire gúnnyal vegyül, most viszont jobb kedvében van. Néhány lépést tesz előre, hogy közelebb legyenek egymáshoz.*
- Előtte illik meghívni valamire.
*A mosoly egy szempillantás alatt illan el, Jenari tesz egy egy újabb lépést előre és lendületből küldi bal öklét Fänrírion felé, elsősorban a hosszú életű arca felé, de mivel ő sem készült rá túlzottan, ezért könnyen elvétheti meglepetésszerű támadását. Láthatóan még nem fókuszál eléggé, csupán bemelegít, s kicsit le is becsüli ellenfele képességeit, ami persze borzasztó hiba. Éles helyzetben ez halálos ostobaság is lehetne.*
*Jenari most ténylegesen nem törődik egyetlen nézőjükkel, azaz édesapjával. Ez jellemzően dacos színjáték szokott lenni, ezúttal más céllal érkezett, és ez a cél rejt önmagában némi önpusztítási hajlamot, illetve unalmat. Mindenesetre hideg kékjei egy pillanatra a férfira vándorolnak, de mivel annak nem akad több mondandója, ezért ellenfelét tiszteli meg figyelmével.*
- Feladásig.
*Ismétli el egy biccentés kíséretében. Egy halovány mosoly bujkál szája szegletében, ez jelzi az elf felé, hogy tetszik neki ez a válasz. Így feltehetően hosszabb lesz küzdelmük, s embert próbálóbb, de hát ezért is vannak itt, hogy feszegessék saját határaikat.*
- Máris?
*Vonja fel szemöldökeit, az aprócska mosolyból egy látványosabb vigyor formálódik. Játékosság cseng hangjában, ami ritkaság Jenari esetében. Pimaszság ugyan jellemzi, de többnyire gúnnyal vegyül, most viszont jobb kedvében van. Néhány lépést tesz előre, hogy közelebb legyenek egymáshoz.*
- Előtte illik meghívni valamire.
*A mosoly egy szempillantás alatt illan el, Jenari tesz egy egy újabb lépést előre és lendületből küldi bal öklét Fänrírion felé, elsősorban a hosszú életű arca felé, de mivel ő sem készült rá túlzottan, ezért könnyen elvétheti meglepetésszerű támadását. Láthatóan még nem fókuszál eléggé, csupán bemelegít, s kicsit le is becsüli ellenfele képességeit, ami persze borzasztó hiba. Éles helyzetben ez halálos ostobaság is lehetne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 193-212