Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-14 07:01:26
Üzenet elküldve: 2020-08-14 07:01:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Rejtekhely keresés//
*Miközben az események zajlanak, úgy fest, néhány percet le tud szakítani az idejéből, hogy megfelelő rejtekhelyet keressen annak a bizonyos zsáknak. Lopva körbe néz, miután kinyitja a pincébe vezető ajtót, majd megfogja a zsákot és megindul lefelé. Mikor már majdnem leért a lépcsőn, akkor hallja, hogy odalenn valami éppen folyik, de pontosan nem tudja kivenni a szavakat, csak a zajra lesz figyelmes.*
-Ed ilyen dépszerű ely? *Motyog maga elé, csak ekkor néz egy kicsit jobban körbe és megállapítja, hogy talán nem lesz itt jó helyen a becses zsákja. Mintha észlelne a szeme sarkából mocorgást, de nem néz oda, inkább csak visszasiet a lépcsőn, mielőtt gyanút fog bárki vagy ellopja tőle a zsákját.*
*Miközben az események zajlanak, úgy fest, néhány percet le tud szakítani az idejéből, hogy megfelelő rejtekhelyet keressen annak a bizonyos zsáknak. Lopva körbe néz, miután kinyitja a pincébe vezető ajtót, majd megfogja a zsákot és megindul lefelé. Mikor már majdnem leért a lépcsőn, akkor hallja, hogy odalenn valami éppen folyik, de pontosan nem tudja kivenni a szavakat, csak a zajra lesz figyelmes.*
-Ed ilyen dépszerű ely? *Motyog maga elé, csak ekkor néz egy kicsit jobban körbe és megállapítja, hogy talán nem lesz itt jó helyen a becses zsákja. Mintha észlelne a szeme sarkából mocorgást, de nem néz oda, inkább csak visszasiet a lépcsőn, mielőtt gyanút fog bárki vagy ellopja tőle a zsákját.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-13 20:22:32
Üzenet elküldve: 2020-08-13 20:22:32
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Válasz helyett megtörténik a csók, amelyre úgy tűnik, mindketten vártak és kívánták már. Az ajkak játéka úgy tűnik, örök időkig tart és mégis túl rövid ahhoz, hogy teljesen átadhassa magát neki. A csókkal együtt persze más érzések és ösztönök is felhorgadnak benne, de az intim buborék egyetlen pillanat alatt robban szét, amikor Aztyan megzavarja őket. A megzavarás nem túl helytálló, hisz bár a pincearéna sokszor üres, mégis a heges arcú intéző nem ritka vendég idelent.*
- Igen. *Válaszolja továbbra is szinte suttogva. Úgy érzi, teljesen kiszáradt, egyszerre van melege és fázik.
Ahogy aztán Aztyan eltűnik, neki is a korábban abbahagyottak járnak az eszében és nem is kell sokáig várna. Most már még szorosabban vonja ölelésbe Wint és adja át magát a csóknak. Ezúttal szenvedélyesebben és mohóbban csókol, hisz a kezdeti félénkséget teljesen összetörte már a korábban történtek.
Újabb hang szakítja meg a titkosnak szánt pillanatot, Mik is hallja a szavakat és a felgyorsuló lépteket is. Kinyitja a szemét, ajkai elválnak a lányétól, de nem lép el tőle, továbbra is a derekán tartja kezeit.
Ha Win nem is ismerte fel az "alkalmatlankodót", de Mik igen. Nem érti, Arja miért futott el, amikor meglátta őket. Nagyon kedveli a lányt, talán jobban is, mint kellene, de olyan ritkán volt alkalmuk komolyabban, mélyebben beszélgetni. Most nem tudja hova tenni a reakciót, eszébe jut, hogy valami más bújhat meg a háttérben, de most Win foglalja le minden érzékszervét.
Értetlenül viszonozza Win pillantását, mintha maga sem tudná hova tenni az újabb, őket megzavarót.*
- Azt hiszem, itt sem hagynak minket békén. *Mondja halkan, zavart mosollyal. Ha senki sem zavarta volna meg őket, lehet, hogy az egyik sarokban feküdnének ruhátlan a puha talajon.*
- Most mi legyen? *Kérdi egészen zavartan.*
*Válasz helyett megtörténik a csók, amelyre úgy tűnik, mindketten vártak és kívánták már. Az ajkak játéka úgy tűnik, örök időkig tart és mégis túl rövid ahhoz, hogy teljesen átadhassa magát neki. A csókkal együtt persze más érzések és ösztönök is felhorgadnak benne, de az intim buborék egyetlen pillanat alatt robban szét, amikor Aztyan megzavarja őket. A megzavarás nem túl helytálló, hisz bár a pincearéna sokszor üres, mégis a heges arcú intéző nem ritka vendég idelent.*
- Igen. *Válaszolja továbbra is szinte suttogva. Úgy érzi, teljesen kiszáradt, egyszerre van melege és fázik.
Ahogy aztán Aztyan eltűnik, neki is a korábban abbahagyottak járnak az eszében és nem is kell sokáig várna. Most már még szorosabban vonja ölelésbe Wint és adja át magát a csóknak. Ezúttal szenvedélyesebben és mohóbban csókol, hisz a kezdeti félénkséget teljesen összetörte már a korábban történtek.
Újabb hang szakítja meg a titkosnak szánt pillanatot, Mik is hallja a szavakat és a felgyorsuló lépteket is. Kinyitja a szemét, ajkai elválnak a lányétól, de nem lép el tőle, továbbra is a derekán tartja kezeit.
Ha Win nem is ismerte fel az "alkalmatlankodót", de Mik igen. Nem érti, Arja miért futott el, amikor meglátta őket. Nagyon kedveli a lányt, talán jobban is, mint kellene, de olyan ritkán volt alkalmuk komolyabban, mélyebben beszélgetni. Most nem tudja hova tenni a reakciót, eszébe jut, hogy valami más bújhat meg a háttérben, de most Win foglalja le minden érzékszervét.
Értetlenül viszonozza Win pillantását, mintha maga sem tudná hova tenni az újabb, őket megzavarót.*
- Azt hiszem, itt sem hagynak minket békén. *Mondja halkan, zavart mosollyal. Ha senki sem zavarta volna meg őket, lehet, hogy az egyik sarokban feküdnének ruhátlan a puha talajon.*
- Most mi legyen? *Kérdi egészen zavartan.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-09 20:00:31
Üzenet elküldve: 2020-08-09 20:00:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Érintőlegesen Aztyan, Arja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A feje búbjától a legkisebb lábujja hegyéig borzong bele Mik elsuttogott szavainak csiklandozásába. A fülledt lehelet mostanra rendkívül érzékennyé vált bőrét, a válasz jelentősége lelkét cirógatja. Hiszen szóról szóra kimondták, hogy fontosabb ő most, mint a fogadó, az a hely, minek egészen néhány órával ezelőttik a fiú minden idejét áldozta. Saját maga számára is meglepő, mekkora hatással van rá Mik ezen kijelentése. Idejét sem tudja, mikor érzett utoljára ilyet, s mint egy kiskamasz, húzza hálás, szinte pironkodó mosolyba ajkát.
Az ujjai alatt továbbra is lúdbőrző bőr érintése csak tovább fokozza izgalmát, ahogy a diadal is, mi az őszintén feltárt cél elérése felett érződik ki az őt szilárdan karoló férfi hangjából.*
- Remélem minden célodat ilyen sikeresen viszed végbe. *S több nem is kell, régóta érzett sóvárgása váratlanul kellemes beteljesedést nyer. Szemeit lehunyja, úgy feledkezik bele a rumízű mámorba, baljával a férfi tarkójának hajszálaiba markolva finoman, jobbjának tenyerét az izmos mellkason szétterpesztve. Régen érzett érzések lepik meg őt is, idejét sem tudja, mikor volt ekkora hatással rá csók utoljára. Kicsit bánja is, hogy nem szoknyát öltött a mai nap reggelén, akkor most sokkal könnyebb dolguk lenne a tovább lépésben.
Ám ez mind a pillanat tört része alatt szakad véget, ahogy a sebhelyes arcú férfi közelségére felocsúdva válnak szét ajkaik. Szinte égető az érzés, mit száján hagy maga után a másik hiánya, lélegzetének pihegése s orcáinak kipirulása is arról árulkodik, nehezen ocsúdik az édes pillanatokból. Szavai sem hatnak olyan határozottan így, mint azt már megszokhatták tőle.*
- Van érzéke a megjelenéshez, meg kell hagyni. *Suttogja vissza a zavart hangulatot elütni kívánt, tréfálkozónak szánt megjegyzését. A bocsánatkérésre pedig a legkedvesebb pillantását függeszti Mik kékjeibe.*
- Ugyan. *Csóválja meg fejét apró mozdulattal, szelíden, jelezve, erre igazán nincs szükség. Erre nincs, a folytatásra viszont annál inkább. Ahogy a heges arcú eltűnik a látókörükből, jobbját a férfi mellkasáról annak nyaka felé vezeti, hogy tarkója mögött összekulcsolva kezdeményezzen ezúttal ő egy újabb csókot. Ha hajlanak rá, ezúttal lábujjhegyre áll, úgy igyekszik még szorosabban belefűződni Mik ölelésébe, szenvedélyes játékra hívva ajkait.
Ám ez az alkalom sem tarthat sokkal tovább, mint az előző, már, ha egyáltalán létrejön. Ezúttal egy női hang szakítja félbe idilljüket, min Mik neve csendül a távolból. Win számára legalábbis távolinak tűnik, olyannyira beszűkültek érzékei. Mire pedig a megszólaló irányába pillant, már csak egy sietős hátat lát távolodni. Kérdőn emeli vissza kékjeit a férfira, szavak nélkül várva annak reakcióját az újabb alkalmatlankodóra.*
//Érintőlegesen Aztyan, Arja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A feje búbjától a legkisebb lábujja hegyéig borzong bele Mik elsuttogott szavainak csiklandozásába. A fülledt lehelet mostanra rendkívül érzékennyé vált bőrét, a válasz jelentősége lelkét cirógatja. Hiszen szóról szóra kimondták, hogy fontosabb ő most, mint a fogadó, az a hely, minek egészen néhány órával ezelőttik a fiú minden idejét áldozta. Saját maga számára is meglepő, mekkora hatással van rá Mik ezen kijelentése. Idejét sem tudja, mikor érzett utoljára ilyet, s mint egy kiskamasz, húzza hálás, szinte pironkodó mosolyba ajkát.
Az ujjai alatt továbbra is lúdbőrző bőr érintése csak tovább fokozza izgalmát, ahogy a diadal is, mi az őszintén feltárt cél elérése felett érződik ki az őt szilárdan karoló férfi hangjából.*
- Remélem minden célodat ilyen sikeresen viszed végbe. *S több nem is kell, régóta érzett sóvárgása váratlanul kellemes beteljesedést nyer. Szemeit lehunyja, úgy feledkezik bele a rumízű mámorba, baljával a férfi tarkójának hajszálaiba markolva finoman, jobbjának tenyerét az izmos mellkason szétterpesztve. Régen érzett érzések lepik meg őt is, idejét sem tudja, mikor volt ekkora hatással rá csók utoljára. Kicsit bánja is, hogy nem szoknyát öltött a mai nap reggelén, akkor most sokkal könnyebb dolguk lenne a tovább lépésben.
Ám ez mind a pillanat tört része alatt szakad véget, ahogy a sebhelyes arcú férfi közelségére felocsúdva válnak szét ajkaik. Szinte égető az érzés, mit száján hagy maga után a másik hiánya, lélegzetének pihegése s orcáinak kipirulása is arról árulkodik, nehezen ocsúdik az édes pillanatokból. Szavai sem hatnak olyan határozottan így, mint azt már megszokhatták tőle.*
- Van érzéke a megjelenéshez, meg kell hagyni. *Suttogja vissza a zavart hangulatot elütni kívánt, tréfálkozónak szánt megjegyzését. A bocsánatkérésre pedig a legkedvesebb pillantását függeszti Mik kékjeibe.*
- Ugyan. *Csóválja meg fejét apró mozdulattal, szelíden, jelezve, erre igazán nincs szükség. Erre nincs, a folytatásra viszont annál inkább. Ahogy a heges arcú eltűnik a látókörükből, jobbját a férfi mellkasáról annak nyaka felé vezeti, hogy tarkója mögött összekulcsolva kezdeményezzen ezúttal ő egy újabb csókot. Ha hajlanak rá, ezúttal lábujjhegyre áll, úgy igyekszik még szorosabban belefűződni Mik ölelésébe, szenvedélyes játékra hívva ajkait.
Ám ez az alkalom sem tarthat sokkal tovább, mint az előző, már, ha egyáltalán létrejön. Ezúttal egy női hang szakítja félbe idilljüket, min Mik neve csendül a távolból. Win számára legalábbis távolinak tűnik, olyannyira beszűkültek érzékei. Mire pedig a megszólaló irányába pillant, már csak egy sietős hátat lát távolodni. Kérdőn emeli vissza kékjeit a férfira, szavak nélkül várva annak reakcióját az újabb alkalmatlankodóra.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-09 12:44:48
Üzenet elküldve: 2020-08-09 12:44:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Reenot nem találja sem a konyhában, sem a konyha melletti raktárhelyiségben, így gyorsan letrappol a pincébe, hátha ott találja, pakolászik a raktárrészben.
Első pillanatra a pince üresnek tűnik, de aztán meglátja... Miket. ~Szóval itt van!~ örül meg a pillanat tört részéig, de aztán nagyot nyel, mert Mik nem egyedül van. Hanem egy nővel. Félreérthetetlen helyzetben.*
- Mik! Én csak... *lángol fel az arca, és lép hátrébb.* - Csak Reenot kerestem.
- Mindegy. *keskenyedik el a szeme, és haragos, nagyon, nagyon. Magára. ~Miért jönnek ezek a könnyek a szemembe? Nem is... nem is senkim se Mik! Nem...~ fordul el gyorsan, és próbál meg minél gyorsabban visszamenni. Vissza, fel, a Kalmárba.*
*Reenot nem találja sem a konyhában, sem a konyha melletti raktárhelyiségben, így gyorsan letrappol a pincébe, hátha ott találja, pakolászik a raktárrészben.
Első pillanatra a pince üresnek tűnik, de aztán meglátja... Miket. ~Szóval itt van!~ örül meg a pillanat tört részéig, de aztán nagyot nyel, mert Mik nem egyedül van. Hanem egy nővel. Félreérthetetlen helyzetben.*
- Mik! Én csak... *lángol fel az arca, és lép hátrébb.* - Csak Reenot kerestem.
- Mindegy. *keskenyedik el a szeme, és haragos, nagyon, nagyon. Magára. ~Miért jönnek ezek a könnyek a szemembe? Nem is... nem is senkim se Mik! Nem...~ fordul el gyorsan, és próbál meg minél gyorsabban visszamenni. Vissza, fel, a Kalmárba.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:23:30
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:23:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Érintőlegesen Aztyan//
*Mindkettőjüknek ismeretlen, és talán ezért izgalmas területre tévedtek. Egy vendég a fogadó pultosát szemeli ki, míg a pultos a fogadóba betérő vendéget. Ha Win oldaláról teljesen legális a dolog, Mik érezhetné úgy is, hogy tiltott terepen jár. Hisz egy pultos dolga nem az, hogy bizalmas és személyes kontaktusba lépjen a vendégekkel kettesben "elbújva", hanem az, hogy kiszolgálja őket azokkal a szolgáltatásokkal, amelyekkel a fogadó rendelkezik. És mivel a Kalmár már nem a Pinty, így fogadó és nem bordélyház, így ha észnél volna, biztosan érezne bűntudatot.
De egyelőre csak Win és azok a páratlanul kék szemek léteznek. Nincs benne bűntudat vagy józanság, hogy parancsolni tudjon ösztöneinek.*
- A fogadó most momentán nem érdekel annyira. *Csúszik ki az igencsak halk válasz Mik ajkai közül úgy, hogy szinte alig mozgatja a száját. De mivel a lány olyan intim közelségben van, így biztosan érteni fogja az elsuttogott választ.
A bőrének sem tud parancsolni, a karjáról a tarkójára felkúszó ujjak úgy cirógatják, hogy újabb lúdbőr önti el, még a szemét is lehunyja egy pillanatra. Rég nem érzett érzés lepi meg a simogatás nyomán. Nem is igen volna benne akarat, hogy megállítsa Win bármelyik mozdulatát.*
- Semmi jó kifogás nem jut eszembe, így az igazat mondom. *Nyitja ki szemeit, hogy újra a kékségbe merüljön.*
- Kettesben akartam lenni veled. *A válasz nyersen őszinte és érződik benne a diadal is, hogy végül elérte és ők ketten a vendégektől nem zavartatva kapaszkodnak egymásba idelent.
A következő pillanatok beleolvadnak a jelenbe. Ha akarná sem tudná megmondani, mikor veszett el teljesen és csókolta meg a lányt. Nem tudja, mikor indult meg a közeledés, csak a wegtoreni rum édes ízét érzi a csók mögött. Azt sem tudja, mikor hunyta le a szemét és adta át magát az ajkak játékának.
Aztán a pillanat úgy törik szilánkokra, mint a kőre hulló rumos palack. Nem csoda, hogy nem észlelete a heges arcú intéző érkezését, de még azt sem, mikor a pincearéna ajtaja nyílt és most már csak arra eszmél, hogy a férfi elhalad mellettük. Ajkai azonnal elválnak Winétől, de ahhoz nincs elég józansága, hogy kibontakozzon az ölelésből.*
- Affene. *Hajtja le a fejét megsemmisülten, amikor Aztyan eltűnik a raktár felé.*
- Majd' minden idejét a kovácsműhelyben tölti mióta megnyitottuk, erre most meg kell jelennie. *Nem a heges képűre haragszik és nem is Winre. Inkább magára.
Szégyenlős tekintettel néz fel Winébe és szólal meg halkan.*
- Ne haragudj. *Nem tudni, miért kér bocsánatot. Az intermezzóért, azért, hogy megcsókolta vagy hogy lebuktak. De még mindig nem akaródzik elengedi a lányt.*
//Érintőlegesen Aztyan//
*Mindkettőjüknek ismeretlen, és talán ezért izgalmas területre tévedtek. Egy vendég a fogadó pultosát szemeli ki, míg a pultos a fogadóba betérő vendéget. Ha Win oldaláról teljesen legális a dolog, Mik érezhetné úgy is, hogy tiltott terepen jár. Hisz egy pultos dolga nem az, hogy bizalmas és személyes kontaktusba lépjen a vendégekkel kettesben "elbújva", hanem az, hogy kiszolgálja őket azokkal a szolgáltatásokkal, amelyekkel a fogadó rendelkezik. És mivel a Kalmár már nem a Pinty, így fogadó és nem bordélyház, így ha észnél volna, biztosan érezne bűntudatot.
De egyelőre csak Win és azok a páratlanul kék szemek léteznek. Nincs benne bűntudat vagy józanság, hogy parancsolni tudjon ösztöneinek.*
- A fogadó most momentán nem érdekel annyira. *Csúszik ki az igencsak halk válasz Mik ajkai közül úgy, hogy szinte alig mozgatja a száját. De mivel a lány olyan intim közelségben van, így biztosan érteni fogja az elsuttogott választ.
A bőrének sem tud parancsolni, a karjáról a tarkójára felkúszó ujjak úgy cirógatják, hogy újabb lúdbőr önti el, még a szemét is lehunyja egy pillanatra. Rég nem érzett érzés lepi meg a simogatás nyomán. Nem is igen volna benne akarat, hogy megállítsa Win bármelyik mozdulatát.*
- Semmi jó kifogás nem jut eszembe, így az igazat mondom. *Nyitja ki szemeit, hogy újra a kékségbe merüljön.*
- Kettesben akartam lenni veled. *A válasz nyersen őszinte és érződik benne a diadal is, hogy végül elérte és ők ketten a vendégektől nem zavartatva kapaszkodnak egymásba idelent.
A következő pillanatok beleolvadnak a jelenbe. Ha akarná sem tudná megmondani, mikor veszett el teljesen és csókolta meg a lányt. Nem tudja, mikor indult meg a közeledés, csak a wegtoreni rum édes ízét érzi a csók mögött. Azt sem tudja, mikor hunyta le a szemét és adta át magát az ajkak játékának.
Aztán a pillanat úgy törik szilánkokra, mint a kőre hulló rumos palack. Nem csoda, hogy nem észlelete a heges arcú intéző érkezését, de még azt sem, mikor a pincearéna ajtaja nyílt és most már csak arra eszmél, hogy a férfi elhalad mellettük. Ajkai azonnal elválnak Winétől, de ahhoz nincs elég józansága, hogy kibontakozzon az ölelésből.*
- Affene. *Hajtja le a fejét megsemmisülten, amikor Aztyan eltűnik a raktár felé.*
- Majd' minden idejét a kovácsműhelyben tölti mióta megnyitottuk, erre most meg kell jelennie. *Nem a heges képűre haragszik és nem is Winre. Inkább magára.
Szégyenlős tekintettel néz fel Winébe és szólal meg halkan.*
- Ne haragudj. *Nem tudni, miért kér bocsánatot. Az intermezzóért, azért, hogy megcsókolta vagy hogy lebuktak. De még mindig nem akaródzik elengedi a lányt.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:10:53
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:10:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Érintőlegesen Aztyan//
*Ahogy Mik számára, Winnek is szokatlan közelség ez egy fogadó pultosával. Saját magának is nehéz elhinnie, de ha belegondol, jómaga is első ízzel van ilyen helyzetben egy ilyen személlyel. A fogadókba általában már társasággal szokott érkezni, vagy az ott tartózkodók közül választja ki aktuális szórakozását. Személyzethez még nem volt szerencséje hasonló közelségbe és mondhatni viszonyba keveredni. Meglepő fordulat az estében ez is, vannak még az ő életében is elsők.
A kijelentésen, mely szerint a fogadó érdekét szolgálja az, hogy ő most ilyen szinten ittas, jóízűt kuncog, ám a halkabb fajtából.*
- És ami a fogadónak jó, az neked is jó, ha jól tippelek. *Állapítja meg suttogva, kaján kunkort kanyarítva ajkának szegletébe. Csibész ez a fiú, közben pedig milyen könnyen zavarba jön. Nem mindennapi elegy, ez tagadhatatlan, mint ahogy az is, Wint mennyire megragadta ez a kettősség a másikban. Olyannyira, hogy kezének sem tud parancsolni, bár szerencsére nem is nagyon tiltakoznak a simítás ellen, mit gyengéden kivitelez. Érzi az ujjbegyei alatt libabőrbe futó bőr borzongását, az érzet pedig halvány mosolygásra készteti. Élvezi, ha hatással tud lenni másokra, a jelen helyzetre pedig ez különösen igaz. Néhány lélegzetvételnyi ideig pihenteti csak balját a vállon, hogy tovább cirógasson kezével, míg Mik beszél. Ujjai puhán érintik a nyak érzékeny bőrét, hátra kúsznak a tarkó már hajjal borított területére, hogy röpke babrálás után megállapodjanak, mire a bizonyos kérdés elhangzik. Persze, csak ha nem állják útját egyik mozdulatának sem. A közelebb hajlás elől nem távolodik el, s a szemkontaktust sem töri meg.*
- A tiéd mi volt? *Szereti kerülgetni a forró kását, virág nyelven beszélni, sejtetni csupán a szándékokat s inkább gesztusokkal kifejezni fejében ébredő gondolatait, mintsem kimondott szóval. Teszi ezt most is, s csupán kékjeinek hívogató villantásával kívánja egyértelművé tenni Mik számára, mennyire szomjazza már egy ideje ajkának ízét, sokkal inkább, mint a wegtoreni rumot bármikor is.
Ha veszik jeleit, ha nem, bárhogyan is alakul az elkövetkezendő néhány perc, idilljüket mindenképpen megbontja egy ismerősnek tűnő érkező. Lépteinek zaját már csak akkor hallja meg, mikor közvetlen mellettük halad el, apró biccentésével viszonozza a - meg kell hagyni - diszkrét üdvözlést. Hosszan néz utána, míg el nem tűnik egy másik helyiségben, majd kékjeit visszaemeli partnerére.*
- Hát neked aztán tényleg minden lépésedet szemmel tartják. *Mosolyodik aprót csóválva fején lemondóan. Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz csupán néhány percet lopnia magának legkedvencebb pultosával.*
//Érintőlegesen Aztyan//
*Ahogy Mik számára, Winnek is szokatlan közelség ez egy fogadó pultosával. Saját magának is nehéz elhinnie, de ha belegondol, jómaga is első ízzel van ilyen helyzetben egy ilyen személlyel. A fogadókba általában már társasággal szokott érkezni, vagy az ott tartózkodók közül választja ki aktuális szórakozását. Személyzethez még nem volt szerencséje hasonló közelségbe és mondhatni viszonyba keveredni. Meglepő fordulat az estében ez is, vannak még az ő életében is elsők.
A kijelentésen, mely szerint a fogadó érdekét szolgálja az, hogy ő most ilyen szinten ittas, jóízűt kuncog, ám a halkabb fajtából.*
- És ami a fogadónak jó, az neked is jó, ha jól tippelek. *Állapítja meg suttogva, kaján kunkort kanyarítva ajkának szegletébe. Csibész ez a fiú, közben pedig milyen könnyen zavarba jön. Nem mindennapi elegy, ez tagadhatatlan, mint ahogy az is, Wint mennyire megragadta ez a kettősség a másikban. Olyannyira, hogy kezének sem tud parancsolni, bár szerencsére nem is nagyon tiltakoznak a simítás ellen, mit gyengéden kivitelez. Érzi az ujjbegyei alatt libabőrbe futó bőr borzongását, az érzet pedig halvány mosolygásra készteti. Élvezi, ha hatással tud lenni másokra, a jelen helyzetre pedig ez különösen igaz. Néhány lélegzetvételnyi ideig pihenteti csak balját a vállon, hogy tovább cirógasson kezével, míg Mik beszél. Ujjai puhán érintik a nyak érzékeny bőrét, hátra kúsznak a tarkó már hajjal borított területére, hogy röpke babrálás után megállapodjanak, mire a bizonyos kérdés elhangzik. Persze, csak ha nem állják útját egyik mozdulatának sem. A közelebb hajlás elől nem távolodik el, s a szemkontaktust sem töri meg.*
- A tiéd mi volt? *Szereti kerülgetni a forró kását, virág nyelven beszélni, sejtetni csupán a szándékokat s inkább gesztusokkal kifejezni fejében ébredő gondolatait, mintsem kimondott szóval. Teszi ezt most is, s csupán kékjeinek hívogató villantásával kívánja egyértelművé tenni Mik számára, mennyire szomjazza már egy ideje ajkának ízét, sokkal inkább, mint a wegtoreni rumot bármikor is.
Ha veszik jeleit, ha nem, bárhogyan is alakul az elkövetkezendő néhány perc, idilljüket mindenképpen megbontja egy ismerősnek tűnő érkező. Lépteinek zaját már csak akkor hallja meg, mikor közvetlen mellettük halad el, apró biccentésével viszonozza a - meg kell hagyni - diszkrét üdvözlést. Hosszan néz utána, míg el nem tűnik egy másik helyiségben, majd kékjeit visszaemeli partnerére.*
- Hát neked aztán tényleg minden lépésedet szemmel tartják. *Mosolyodik aprót csóválva fején lemondóan. Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz csupán néhány percet lopnia magának legkedvencebb pultosával.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:31:41
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:31:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Átszervezés pipa//
//kicsit Nosztalgiátlanítva//
*A pincearénán keresztül, mint mindig, jutna el a raktárakhoz és amikor leér a lépcső aljába, rájön, hogy nincs egyedül.
Mik van ott egy nővel a karjában vagy egy nő karjában. Nézőpont kérdése. Nem torpan meg, csak lassít, hogy egy kurta biccentéssel köszöntse őket, de nem kíván megszólalni. Miknek is kijár egy kis pihenő, bár Xavy közben odafent megszakad. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szól még neki, hagyja, hogy egy kicsit még pihenjen.
Aztán átmegy a raktárakhoz és magára hagyja Miket és a lányt, neki úgyis dolga van és nem sok ideje, hogy Sergretor is megérkezzen az üzletelésükkel kapcsolatban.
A raktárban nem kevés hely szabadult felé, most már van lehetőség más területeket is keresni, hogy a kereskedőház hírét öregbítsék. A megszokott rutinnal kezd neki a leltárnak, de nem is kell sokáig foglalatoskodnia vele, mert minden rendben van.*
//kicsit Nosztalgiátlanítva//
*A pincearénán keresztül, mint mindig, jutna el a raktárakhoz és amikor leér a lépcső aljába, rájön, hogy nincs egyedül.
Mik van ott egy nővel a karjában vagy egy nő karjában. Nézőpont kérdése. Nem torpan meg, csak lassít, hogy egy kurta biccentéssel köszöntse őket, de nem kíván megszólalni. Miknek is kijár egy kis pihenő, bár Xavy közben odafent megszakad. Úgy dönt, hogy egyelőre nem szól még neki, hagyja, hogy egy kicsit még pihenjen.
Aztán átmegy a raktárakhoz és magára hagyja Miket és a lányt, neki úgyis dolga van és nem sok ideje, hogy Sergretor is megérkezzen az üzletelésükkel kapcsolatban.
A raktárban nem kevés hely szabadult felé, most már van lehetőség más területeket is keresni, hogy a kereskedőház hírét öregbítsék. A megszokott rutinnal kezd neki a leltárnak, de nem is kell sokáig foglalatoskodnia vele, mert minden rendben van.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-31 14:39:34
Üzenet elküldve: 2020-07-31 14:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A pincearéna valóban meghittebb légkört teremt a kettős számára, hisz most senki nem zargatja őket és Miknek sem kell a vendégekkel foglalkoznia. A pultos reméli is, hogy Xavy nem fogja megfeddni érte, hogy ilyen sokáig elmarad. De neki is jár egy kis szabadidő. Majd valamivel kiengeszteli a cserfes gnóm lányt.
A botlás után - legyen akarattal vagy anélkül - Win egészen közel kerül Mikhez, mintha mindkettőjüknek ez lett volna a célja a másikkal. Mellkasán érzi a lány szívének dobbanását, szapora lélegzetét. Szokatlan közelség ez egy vendéggel, Mik korábban soha ilyen helyzetbe nem került, most mégsem siet megszüntetni az igencsak intim helyzetet. De úgy tűnik, Win sem.*
- Ha úgy vesszük, a fogadónak az a jó, ha a vendégek sokat isznak. *Mondja halkan, mintha magát védené, de ezzel csak alátámasztja a lány szavait. Tetszik neki Win határozottsága, csípős válaszai és kihívó stílusa. Ezt tagadni sem tudná, bár talán nem is akarja.
A simogatás sincs ellenére, sőt, az ujjak nyomán Win érezheti, hogy Mik karja libabőrös lesz, egy kicsit a hideg is kirázza. Persze az érzés pozitív értelmében, mint amikor valami váratlan, nagyon jó érzéssel találkozik.*
- Igen, mondhatjuk. *Helyesel ugyanolyan halkan, ahogy korábban is beszélt. Bár itt lent senki sem hallhatná meg őket.*
- De mi is volt a célunk? *Kérdi. Akaratlan is közelebb hajol, szinte észre sem veszi, hogy mennyire. Szinte meg tudná számolni a kék szemben az apró csillagokat, a tenger hullámait.*
*A pincearéna valóban meghittebb légkört teremt a kettős számára, hisz most senki nem zargatja őket és Miknek sem kell a vendégekkel foglalkoznia. A pultos reméli is, hogy Xavy nem fogja megfeddni érte, hogy ilyen sokáig elmarad. De neki is jár egy kis szabadidő. Majd valamivel kiengeszteli a cserfes gnóm lányt.
A botlás után - legyen akarattal vagy anélkül - Win egészen közel kerül Mikhez, mintha mindkettőjüknek ez lett volna a célja a másikkal. Mellkasán érzi a lány szívének dobbanását, szapora lélegzetét. Szokatlan közelség ez egy vendéggel, Mik korábban soha ilyen helyzetbe nem került, most mégsem siet megszüntetni az igencsak intim helyzetet. De úgy tűnik, Win sem.*
- Ha úgy vesszük, a fogadónak az a jó, ha a vendégek sokat isznak. *Mondja halkan, mintha magát védené, de ezzel csak alátámasztja a lány szavait. Tetszik neki Win határozottsága, csípős válaszai és kihívó stílusa. Ezt tagadni sem tudná, bár talán nem is akarja.
A simogatás sincs ellenére, sőt, az ujjak nyomán Win érezheti, hogy Mik karja libabőrös lesz, egy kicsit a hideg is kirázza. Persze az érzés pozitív értelmében, mint amikor valami váratlan, nagyon jó érzéssel találkozik.*
- Igen, mondhatjuk. *Helyesel ugyanolyan halkan, ahogy korábban is beszélt. Bár itt lent senki sem hallhatná meg őket.*
- De mi is volt a célunk? *Kérdi. Akaratlan is közelebb hajol, szinte észre sem veszi, hogy mennyire. Szinte meg tudná számolni a kék szemben az apró csillagokat, a tenger hullámait.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:30:20
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:30:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Sosem gondolta volna erről a pincéről, sem a korábbi, kaszinónak otthont adó alakjáról, sem a mostani, gyakorló teremnek berendezett valójáról, hogy meghitt hangulatot teremthet két lent bóklászó lélek számára. Ám a mai nap úgy tűnik a különös történések napja, s az este alakulása sem mutat változást ebben. Bár azt sem tartja lehetetlennek, hogy Mik kisugárzása teremti benne ezt az érzetet, könnyen meglehet, ha mással koptatná a különös padlót itt lent, közel sem érezné magát ennyire komfortosan. Mindenesetre ez most nem a gondolkodás ideje, inkább jelen lenni kíván az eseményekben, mintsem kielemezni azokat.
Jelenléte pedig nem is lehetne teljesebb annál, ahogy a férfi kékjeibe tekint, miután estéből megmenekítve keveredett karjai közé. Az események olyan gyorsan pörögtek, hogy szinte ideje sem volt felfogni a mozdulatok sorozatát, melyek következményeként ez a kifejezetten intim közelség létrejött. Hála Mik kivételes reflexeinek. Ahogy mellkasa a sajátjánál feltehetően jóval izmosabbnak feszül, kedvenc pultosa már-már érezheti is, mekkora lélegzeteket vesz Win, ahogyan igyekszik lecsillapítani hirtelen ijedtségét.*
- Hoppá. *Suttogja vissza a megállapítást, halvány félmosolyba húzva ajkának bal szegletét. Bizony, hogy hoppá, ám ennél kellemesebb hoppában már régen volt része, ez az, mi indokolja szájának görbületét. Annak kiszélesedését pedig az ezt követő gyanúsítgatás, mellyel nyilvánvalóan és megkérdőjelezhetetlenül ártatlan személyét illetik.*
- Ha nem tudnám, hogy ez a munkád, azt mondanám, le akartál itatni. *Érkezik csípőből replikája, szinte gondolkodási idő nélkül. Még ilyen mámoros állapotban is egyértelmű, nem kell a szomszédba mennie, ha felvágott nyelvet keresnek rajta. Az ő mosolya már kevésbé zavart, ám orcáin a pír nem, hogy halványodna, egyre csak erősebb árnyalatokba fordul.
Ezidáig maga mellett lógatott balja most megmozdul, hogy kezével ráfogjon a derekát magabiztosan tartó karra, s könyéktől indulva simítson végig annak izmain, egészen a vállig haladva.*
- Szerencsére mindketten sikerrel is jártunk. *Teszi meg végkövetkeztetését, egy pillanatra sem szakadva el a hasonszín szempártól. Bármennyire is legyen udvariatlan, vagy illetlen a helyzet mibe hirtelen keveredtek, a legkevésbé sem lenne kedvére való most kikecmeregni belőle.*
*Sosem gondolta volna erről a pincéről, sem a korábbi, kaszinónak otthont adó alakjáról, sem a mostani, gyakorló teremnek berendezett valójáról, hogy meghitt hangulatot teremthet két lent bóklászó lélek számára. Ám a mai nap úgy tűnik a különös történések napja, s az este alakulása sem mutat változást ebben. Bár azt sem tartja lehetetlennek, hogy Mik kisugárzása teremti benne ezt az érzetet, könnyen meglehet, ha mással koptatná a különös padlót itt lent, közel sem érezné magát ennyire komfortosan. Mindenesetre ez most nem a gondolkodás ideje, inkább jelen lenni kíván az eseményekben, mintsem kielemezni azokat.
Jelenléte pedig nem is lehetne teljesebb annál, ahogy a férfi kékjeibe tekint, miután estéből megmenekítve keveredett karjai közé. Az események olyan gyorsan pörögtek, hogy szinte ideje sem volt felfogni a mozdulatok sorozatát, melyek következményeként ez a kifejezetten intim közelség létrejött. Hála Mik kivételes reflexeinek. Ahogy mellkasa a sajátjánál feltehetően jóval izmosabbnak feszül, kedvenc pultosa már-már érezheti is, mekkora lélegzeteket vesz Win, ahogyan igyekszik lecsillapítani hirtelen ijedtségét.*
- Hoppá. *Suttogja vissza a megállapítást, halvány félmosolyba húzva ajkának bal szegletét. Bizony, hogy hoppá, ám ennél kellemesebb hoppában már régen volt része, ez az, mi indokolja szájának görbületét. Annak kiszélesedését pedig az ezt követő gyanúsítgatás, mellyel nyilvánvalóan és megkérdőjelezhetetlenül ártatlan személyét illetik.*
- Ha nem tudnám, hogy ez a munkád, azt mondanám, le akartál itatni. *Érkezik csípőből replikája, szinte gondolkodási idő nélkül. Még ilyen mámoros állapotban is egyértelmű, nem kell a szomszédba mennie, ha felvágott nyelvet keresnek rajta. Az ő mosolya már kevésbé zavart, ám orcáin a pír nem, hogy halványodna, egyre csak erősebb árnyalatokba fordul.
Ezidáig maga mellett lógatott balja most megmozdul, hogy kezével ráfogjon a derekát magabiztosan tartó karra, s könyéktől indulva simítson végig annak izmain, egészen a vállig haladva.*
- Szerencsére mindketten sikerrel is jártunk. *Teszi meg végkövetkeztetését, egy pillanatra sem szakadva el a hasonszín szempártól. Bármennyire is legyen udvariatlan, vagy illetlen a helyzet mibe hirtelen keveredtek, a legkevésbé sem lenne kedvére való most kikecmeregni belőle.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-20 11:37:20
Üzenet elküldve: 2020-07-20 11:37:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Mik látta a teljes átalakulást, mi több, részt is vett a munkálatokban, így a szeme láttára tűnt el a múlt és jelent meg egy másik jelen. Nemcsak odafent, de idelent is. Nem adja jelét, hogy korábban járt volna a bordélyházban vagy az akkori pincében, de Win nem is firtatja ezt.
Az alapos körbevezetést érintő megjegyzésre enyhén kérdő tekintettel fordul a lány felé a pultos, mintha nem értené, mire is akar kilyukadni. És igaz is lehet, Mikben még nem állt teljesen össze, hogy miért is tünteti ki ennyire a figyelmével ez a csinos, egykori fogadótulajdonos.
Az érintéstől nem lépett el, enyhe pislogással fogadja a sebét érintő ujjakat. Nem a fájdalom miatt, inkább azért, mert ilyen módon már régen érintették meg a bőrét. Jelenleg számára is csak Win pillantása létezik, egészen beszűkül a környezetéből hozzá jutó ingerek száma.
A nevetés zökkenti ki, ha megengedné magának, most erősen megrázná a fejét, de letesz erről. Nem akar idiótának tűnni a lány előtt. Az az egy imitált ütés segít kicsit, mert olyan területre vezeti, amit ismer és amiben jó, így némi magabiztosságot kölcsönözhet a mozdulatból. Eléggé zavarban van még mindig ahhoz, hogy elkerülje a figyelmét a lány arcát elfutó pír, elég neki az, hogy a szavaira figyeljen, amikor a felé mozduló Win elbotlik.
Mik gyorsaságára nem lehet panasz, ahogy ügyessége sem átlagos, így egy rövid lépéssel a lány felé mozdul, hogy biztonságot nyújtson neki estében. Jobbja a derekát karolja át, baljával a vállát tartja meg vagy az ijedten biztonságos pont felé mozduló kezét, hogy elejét vegye az esésnek.*
- Hoppá. *Suttogja, ha sikerült megakadályoznia az esést, bár most eléggé intim közelségbe kerülhettek egymáshoz. Mellkasa Winéhez nyomódhat, a derekát magabiztosan tartja alkarjával.*
- Ha nem tudnám, mennyi rumot szolgáltam fel neked, azt mondanám, ez direkt volt. *Mosolyodik el zavartan és valamiért nem akaródzik elengednie a lányt, pedig lehet, hogy udvariatlanság az ilyen cselekedet a részéről.*
*Mik látta a teljes átalakulást, mi több, részt is vett a munkálatokban, így a szeme láttára tűnt el a múlt és jelent meg egy másik jelen. Nemcsak odafent, de idelent is. Nem adja jelét, hogy korábban járt volna a bordélyházban vagy az akkori pincében, de Win nem is firtatja ezt.
Az alapos körbevezetést érintő megjegyzésre enyhén kérdő tekintettel fordul a lány felé a pultos, mintha nem értené, mire is akar kilyukadni. És igaz is lehet, Mikben még nem állt teljesen össze, hogy miért is tünteti ki ennyire a figyelmével ez a csinos, egykori fogadótulajdonos.
Az érintéstől nem lépett el, enyhe pislogással fogadja a sebét érintő ujjakat. Nem a fájdalom miatt, inkább azért, mert ilyen módon már régen érintették meg a bőrét. Jelenleg számára is csak Win pillantása létezik, egészen beszűkül a környezetéből hozzá jutó ingerek száma.
A nevetés zökkenti ki, ha megengedné magának, most erősen megrázná a fejét, de letesz erről. Nem akar idiótának tűnni a lány előtt. Az az egy imitált ütés segít kicsit, mert olyan területre vezeti, amit ismer és amiben jó, így némi magabiztosságot kölcsönözhet a mozdulatból. Eléggé zavarban van még mindig ahhoz, hogy elkerülje a figyelmét a lány arcát elfutó pír, elég neki az, hogy a szavaira figyeljen, amikor a felé mozduló Win elbotlik.
Mik gyorsaságára nem lehet panasz, ahogy ügyessége sem átlagos, így egy rövid lépéssel a lány felé mozdul, hogy biztonságot nyújtson neki estében. Jobbja a derekát karolja át, baljával a vállát tartja meg vagy az ijedten biztonságos pont felé mozduló kezét, hogy elejét vegye az esésnek.*
- Hoppá. *Suttogja, ha sikerült megakadályoznia az esést, bár most eléggé intim közelségbe kerülhettek egymáshoz. Mellkasa Winéhez nyomódhat, a derekát magabiztosan tartja alkarjával.*
- Ha nem tudnám, mennyi rumot szolgáltam fel neked, azt mondanám, ez direkt volt. *Mosolyodik el zavartan és valamiért nem akaródzik elengednie a lányt, pedig lehet, hogy udvariatlanság az ilyen cselekedet a részéről.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 23:19:40
Üzenet elküldve: 2020-07-13 23:19:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
- Kincsvadásznak *kúszik feljebb Yeza szemöldöke, amikor meghallja a titulust.* - Az nem semmi.
*A vörös lány olyan, mintha Graril ellentéte lenne. Csak úgy ömlik belőle a szó. Yezának nem nagyon kell törni magát, nehogy kínos hallgatásba fúljon az ismerkedés. Ahogy az se kíván túlzott igyekezetet, hogy a lehető legtöbb mindent puhatoljon ki vele kapcsolatban. Arja úgy lapátolja rá az információkat, hogy alig bírja követni. De Yeza se ma kezdte a szakmát, úgyhogy azért oda-odabök egy-egy irányított kérdést a nagy szóáradatban.*
- És mit csináltál Wegtorenben? *kérdi.* - Nem könnyű arrafelé egyedül boldogulni egy lánynak. *Finoman puhatolózik, hogy még csak fel se tűnjön. Nem mintha azt feltételezné, hogy Arja épp most kezd el gyanakvón titkolózni. ~Szegény kislány. Ha sokáig volt összezárva a szófukar nagyfiúval a kietlen pusztában, nem csodálom, hogy ez a sok mondanivaló így feltorlódott benne.~ Mint a megforrt bor, amikor kinyomja a dugót. Yeza csak mosolyog rajta, de nem bánja a dolgot.*
- Mire kell neki egy démonölő kard? Íj! *javítja ki magát Graril közbeszólása után. ~Nyilván. Mi más? Hiszen elfekről van szó.~ Ezek szerint a nagyfiú a hallgatagsága ellenére nagyon is figyel.
Közben egy ládikát cipel felfelé, amin egy másik csomagot egyensúlyoz, így próbál megspórolni egy fordulót. Már amikor felemelte, megcsapta az orrát az ismerős illat. ~Rhéa félelme.~ Rég nem élt már vele, ami különös, mert azelőtt rendszeresen fogyasztotta, ahogy a kasztja előírása megkövetelte. Nem tudja még, miképp alakul itt a sorsa, de lehet, hogy idővel nem árt majd felkeresnie egy alkimistát, hogy legyen kéznél a párlatból, ha szükség lenne rá. Mindenesetre a szárított növény aromája felkavar benne néhány emléket.*
- Ezt mindenképp valami ponyva alá kell majd tenni *paskolja meg a jellegzetes illatot árasztó csomagot.
Szerencsére Graril zokszó nélkül vállalja magára a nehezebb holmikat, de ez a cipekedés egy kicsit akkor is kikezdi a vöröst. Egy-egy forduló után muszáj átmozgatnia a nyakát meg a vállait a húzódásokat elkerülendő. Újabb jelzés, hogy muszáj lesz időt szánnia az erőnlétére és a készségei gatyába rázására.*
- Bizony az *feleli Arja kérdésére, amiben harcosnak titulálja. Egyelőre meg is hagyja ebben a hitben. Akinek tudnia kellett róla, hogy micsoda egészen pontosan, az tudja. És jól van ez így.* - Jól állna neked *mosolyog a lányra az alkarvédők kapcsán.* - De ha rám hallgatsz, annak, hogy megvédd magad, nem az a kulcsa, hogy jól bánj a tőröddel *támaszkodik meg a felhalmozott holmikon, miután letette a felcipelt ládikát* -, hanem az, hogy ügyesen csusszanj ki a markokból és fuss gyorsan, hogy a nyomodat veszítsék. *Ez nagy igazság. Yeza kiváló harcos, egyesek szerint már-már legendás, de akkor is meggondolja, hogy pengét akasszon-e egy megtermett férfival. Mindig benne van a kockázat. Ezt alaposan a fejébe verték Wegtorenben. A klánja számára érték volt, ahogy a Niyss többi virága is. Elsődleges volt, hogy minden körülmények között hazajuttassa magát baj esetén. Mostani helyzete viszont inkább azt kívánja meg tőle, hogy korábbi kiképzése elveit kövesse: a vadászokét, akik másokat védeni hivatottak.*
- Hidd el, a harc olyan dolog, amit jobb elkerülni, ameddig csak teheted. A legtöbb esetben jobban jársz vele, ha megpróbálod magad másképp kivágni.
*Ha kell, segít felmálházni a tevéket, bár nem sok bizalma van a sivatagi jószágokhoz. Alaposan átellenőrzi, hogy minden le van-e ponyvázva, ami megkívánja. Felnyergeli a kancáját, bár úgy tervezte, ma már nem háborgatja. Remélhetőleg hamar megjárják az utat és a pihenőjét csak rövid ideig kell megszakítania. Némi málha elfér még a nyerge mögött, de ha nem muszáj, inkább nem terhelné az öregecske hátast.
Szeretné rendben letudni ezt a dolgot, úgyhogy inkább mindent duplán ellenőriz, minthogy út közben bukjon ki valami gond. Viszont ha minden megvan, akár indulhatnak is.*
//Átszervezés//
- Kincsvadásznak *kúszik feljebb Yeza szemöldöke, amikor meghallja a titulust.* - Az nem semmi.
*A vörös lány olyan, mintha Graril ellentéte lenne. Csak úgy ömlik belőle a szó. Yezának nem nagyon kell törni magát, nehogy kínos hallgatásba fúljon az ismerkedés. Ahogy az se kíván túlzott igyekezetet, hogy a lehető legtöbb mindent puhatoljon ki vele kapcsolatban. Arja úgy lapátolja rá az információkat, hogy alig bírja követni. De Yeza se ma kezdte a szakmát, úgyhogy azért oda-odabök egy-egy irányított kérdést a nagy szóáradatban.*
- És mit csináltál Wegtorenben? *kérdi.* - Nem könnyű arrafelé egyedül boldogulni egy lánynak. *Finoman puhatolózik, hogy még csak fel se tűnjön. Nem mintha azt feltételezné, hogy Arja épp most kezd el gyanakvón titkolózni. ~Szegény kislány. Ha sokáig volt összezárva a szófukar nagyfiúval a kietlen pusztában, nem csodálom, hogy ez a sok mondanivaló így feltorlódott benne.~ Mint a megforrt bor, amikor kinyomja a dugót. Yeza csak mosolyog rajta, de nem bánja a dolgot.*
- Mire kell neki egy démonölő kard? Íj! *javítja ki magát Graril közbeszólása után. ~Nyilván. Mi más? Hiszen elfekről van szó.~ Ezek szerint a nagyfiú a hallgatagsága ellenére nagyon is figyel.
Közben egy ládikát cipel felfelé, amin egy másik csomagot egyensúlyoz, így próbál megspórolni egy fordulót. Már amikor felemelte, megcsapta az orrát az ismerős illat. ~Rhéa félelme.~ Rég nem élt már vele, ami különös, mert azelőtt rendszeresen fogyasztotta, ahogy a kasztja előírása megkövetelte. Nem tudja még, miképp alakul itt a sorsa, de lehet, hogy idővel nem árt majd felkeresnie egy alkimistát, hogy legyen kéznél a párlatból, ha szükség lenne rá. Mindenesetre a szárított növény aromája felkavar benne néhány emléket.*
- Ezt mindenképp valami ponyva alá kell majd tenni *paskolja meg a jellegzetes illatot árasztó csomagot.
Szerencsére Graril zokszó nélkül vállalja magára a nehezebb holmikat, de ez a cipekedés egy kicsit akkor is kikezdi a vöröst. Egy-egy forduló után muszáj átmozgatnia a nyakát meg a vállait a húzódásokat elkerülendő. Újabb jelzés, hogy muszáj lesz időt szánnia az erőnlétére és a készségei gatyába rázására.*
- Bizony az *feleli Arja kérdésére, amiben harcosnak titulálja. Egyelőre meg is hagyja ebben a hitben. Akinek tudnia kellett róla, hogy micsoda egészen pontosan, az tudja. És jól van ez így.* - Jól állna neked *mosolyog a lányra az alkarvédők kapcsán.* - De ha rám hallgatsz, annak, hogy megvédd magad, nem az a kulcsa, hogy jól bánj a tőröddel *támaszkodik meg a felhalmozott holmikon, miután letette a felcipelt ládikát* -, hanem az, hogy ügyesen csusszanj ki a markokból és fuss gyorsan, hogy a nyomodat veszítsék. *Ez nagy igazság. Yeza kiváló harcos, egyesek szerint már-már legendás, de akkor is meggondolja, hogy pengét akasszon-e egy megtermett férfival. Mindig benne van a kockázat. Ezt alaposan a fejébe verték Wegtorenben. A klánja számára érték volt, ahogy a Niyss többi virága is. Elsődleges volt, hogy minden körülmények között hazajuttassa magát baj esetén. Mostani helyzete viszont inkább azt kívánja meg tőle, hogy korábbi kiképzése elveit kövesse: a vadászokét, akik másokat védeni hivatottak.*
- Hidd el, a harc olyan dolog, amit jobb elkerülni, ameddig csak teheted. A legtöbb esetben jobban jársz vele, ha megpróbálod magad másképp kivágni.
*Ha kell, segít felmálházni a tevéket, bár nem sok bizalma van a sivatagi jószágokhoz. Alaposan átellenőrzi, hogy minden le van-e ponyvázva, ami megkívánja. Felnyergeli a kancáját, bár úgy tervezte, ma már nem háborgatja. Remélhetőleg hamar megjárják az utat és a pihenőjét csak rövid ideig kell megszakítania. Némi málha elfér még a nyerge mögött, de ha nem muszáj, inkább nem terhelné az öregecske hátast.
Szeretné rendben letudni ezt a dolgot, úgyhogy inkább mindent duplán ellenőriz, minthogy út közben bukjon ki valami gond. Viszont ha minden megvan, akár indulhatnak is.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:58:24
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:58:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*A férfi is nekikezd a pakolászásnak. Azt eddig is tudta, hogy egy kereskedőházban sokféle áru van, de hogy ennyi, ezt még Graril sem gondolta volna. Természetesen Arja továbbra is csak fecseg, de azért dolgozik is, amikor azonban meghallja a démonölő kardot, akkor a férfi akaratlanul is közbeszól.*
-Íj. Démonölő íj.* Javítja ki Arját, majd pár fordulót még tesz, ameddig felviszi a legnehezebb dolgokat. Ha esetleg nem bírnak valamivel ott szívesen segít nekik. Ha végzett akkor egy kicsit kifújja magát, majd a többiekre néz, hogy van-e valamilyen utasításuk.*
//Átszervezés//
*A férfi is nekikezd a pakolászásnak. Azt eddig is tudta, hogy egy kereskedőházban sokféle áru van, de hogy ennyi, ezt még Graril sem gondolta volna. Természetesen Arja továbbra is csak fecseg, de azért dolgozik is, amikor azonban meghallja a démonölő kardot, akkor a férfi akaratlanul is közbeszól.*
-Íj. Démonölő íj.* Javítja ki Arját, majd pár fordulót még tesz, ameddig felviszi a legnehezebb dolgokat. Ha esetleg nem bírnak valamivel ott szívesen segít nekik. Ha végzett akkor egy kicsit kifújja magát, majd a többiekre néz, hogy van-e valamilyen utasításuk.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 10:37:30
Üzenet elküldve: 2020-07-13 10:37:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*Yeza egy pillanatra hátramarad ~talán beugrik Mori helyett valami vendégnél~ de azután elég hamar csatlakozik ő is hozzájuk.
Odalenn szerencsére nem sok tanakodnivaló van azon, mit is kellene felvigyenek, a felhordandó holmik gondosan elkülönítve, összekészítve várják őket, és Arja megkönnyebbülésére a hordók nincsenek köztük. ~Persze miért is lennének, azokra itt van szükség, a Fogadóban.~ gondolja megnyugodva.*
- Szerintem csak ezeket, amiket idekészítettek Aztyanék. *vélekedik Arja, Grarilnak válaszolva, és ő is nekilát a dolognak, bár azt nem igazán érti, hogy miért nem Miknek adta ki feladatul mindezt az intéző. ~Lehet még mindig annyira ramatyul van...~ aggódik egy kicsit.
De Grarillal és Yezával igazán hamar megbirkóznak a dologgal, igaz, többször is kell fordulniuk.*
- Ó, nem, én sem vagyok olyan régóta. Tavasszal vett fel a báró, amikor embereket kerestek a Kereskedőházhoz. *válaszol pakolás közben Yezára nevetve.*
- Én meg jelentkeztem kincsvadásznak. *mondja, visszaemlékezve arra, amikor az útileplébe bugyolálva, nagy levegőt véve megjelent itt a Kalmárban, miután a Temetőben éjszakázott.*
- És felvettek. *nevet, mert ő még most is örül a dolognak.*
- Tudod, előtte csak csavarogtam. Mindenfelé. Éltem Lihanechben is három évig kisebb koromban, de aztán elszöktem az árvaházból egy karavánnal Wegtorenbe. Onnan jöttem Artheniorba hajóval ősszel. Csak aztán itt kitört a pestis. *fecseg.*
- Most MilOchassból jöttünk Grarilékkal. Egy elf falu Arthenior mellett. Ott telepedtek le, tudod, a szegénynegyedi lázadás után. Otthagyták a várost. És a vezetőjük egy démonölő kardot akart magának.
- Grarillal ketten a puszta mélyén végül találtunk egy ork kovácsot, aki elkészítette. Sokáig kutattunk utána. Jó sok aranyat kapott érte a Kereskedőház. *mesél. Azért itt megáll, bár nem gondolja, hogy amit elárul, az titok lehet. ~Hiszen most már ő is a Kereskedőházhoz tartozik.~ pillant a rőthajúra.*
- És Te, mondd csak... harcos vagy, ugye? Kellene nekem is ilyen bőr karvédő... *nézegeti a Yezán lévőket.*
- Meg többet kellene tudnom, tudod. Van egy tőröm, de csak azt tudom, amit magamtól tanultam. *sóhajt, bár az bizony jóval több, lévén Arja gyakorlatilag az utcán nőtt fel, mint amit mondjuk egy artheniori parasztlány tudhat.*
- Azért ne hidd, meg tudom védeni magam! *biggyeszti le a száját, ahogy épp visszaérnek az utolsó adagért, de a kicsit dacos bizonygatásból inkább az a bizonytalanság érződhet ki, hogy Arja nem buta lány, és tisztában van azzal, hogy nem ártana, ha sokkal jobban tudná forgatni a tőrt.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 10:49:07
//Átszervezés//
*Yeza egy pillanatra hátramarad ~talán beugrik Mori helyett valami vendégnél~ de azután elég hamar csatlakozik ő is hozzájuk.
Odalenn szerencsére nem sok tanakodnivaló van azon, mit is kellene felvigyenek, a felhordandó holmik gondosan elkülönítve, összekészítve várják őket, és Arja megkönnyebbülésére a hordók nincsenek köztük. ~Persze miért is lennének, azokra itt van szükség, a Fogadóban.~ gondolja megnyugodva.*
- Szerintem csak ezeket, amiket idekészítettek Aztyanék. *vélekedik Arja, Grarilnak válaszolva, és ő is nekilát a dolognak, bár azt nem igazán érti, hogy miért nem Miknek adta ki feladatul mindezt az intéző. ~Lehet még mindig annyira ramatyul van...~ aggódik egy kicsit.
De Grarillal és Yezával igazán hamar megbirkóznak a dologgal, igaz, többször is kell fordulniuk.*
- Ó, nem, én sem vagyok olyan régóta. Tavasszal vett fel a báró, amikor embereket kerestek a Kereskedőházhoz. *válaszol pakolás közben Yezára nevetve.*
- Én meg jelentkeztem kincsvadásznak. *mondja, visszaemlékezve arra, amikor az útileplébe bugyolálva, nagy levegőt véve megjelent itt a Kalmárban, miután a Temetőben éjszakázott.*
- És felvettek. *nevet, mert ő még most is örül a dolognak.*
- Tudod, előtte csak csavarogtam. Mindenfelé. Éltem Lihanechben is három évig kisebb koromban, de aztán elszöktem az árvaházból egy karavánnal Wegtorenbe. Onnan jöttem Artheniorba hajóval ősszel. Csak aztán itt kitört a pestis. *fecseg.*
- Most MilOchassból jöttünk Grarilékkal. Egy elf falu Arthenior mellett. Ott telepedtek le, tudod, a szegénynegyedi lázadás után. Otthagyták a várost. És a vezetőjük egy démonölő kardot akart magának.
- Grarillal ketten a puszta mélyén végül találtunk egy ork kovácsot, aki elkészítette. Sokáig kutattunk utána. Jó sok aranyat kapott érte a Kereskedőház. *mesél. Azért itt megáll, bár nem gondolja, hogy amit elárul, az titok lehet. ~Hiszen most már ő is a Kereskedőházhoz tartozik.~ pillant a rőthajúra.*
- És Te, mondd csak... harcos vagy, ugye? Kellene nekem is ilyen bőr karvédő... *nézegeti a Yezán lévőket.*
- Meg többet kellene tudnom, tudod. Van egy tőröm, de csak azt tudom, amit magamtól tanultam. *sóhajt, bár az bizony jóval több, lévén Arja gyakorlatilag az utcán nőtt fel, mint amit mondjuk egy artheniori parasztlány tudhat.*
- Azért ne hidd, meg tudom védeni magam! *biggyeszti le a száját, ahogy épp visszaérnek az utolsó adagért, de a kicsit dacos bizonygatásból inkább az a bizonytalanság érződhet ki, hogy Arja nem buta lány, és tisztában van azzal, hogy nem ártana, ha sokkal jobban tudná forgatni a tőrt.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 10:49:07
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-13 00:48:49
Üzenet elküldve: 2020-07-13 00:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*Leérve a pincébe Yeza eléggé meglepődik. Nem számított rá, hogy ilyesmi van a fogadó alatt. Ha nem sietnének ennyire, elnézelődne egy darabig.*
- Ez nem semmi *hümment. Már így, néhány pillantásból látszik, hogy ez itt elég komoly, összeszedett felszerelés azok számára, akik formában akarják tartani magukat a harci készségeik tekintetében. Ez jó hír a számára, hiszen az elmúlt időben egy kicsit kijött a gyakorlatból. Így viszont helyben van a lehetőség, hogy visszanyerje régi ruganyosságát és erőnlétét. Most viszont másért vannak itt. Elszakítja a pillantását a gyakorlófegyverekről és a bábukról, hogy alaposabban körülnézzen.*
- Nézd csak *mutat az összekészített holmik felé.* - Szerintem azokról lesz szó. *Nagyot sóhajt, mert azért elég sok áru van felhalmozva, a cipekedéshez meg nem igazán fűlik a foga, pedig valahogy fel kell málházni azokat a tevéket. Nagyon reméli, hogy a tündér ért azokhoz a jószágokhoz, mert Yeza talán még a lovaknál is kevésbé szívleli őket.
A nehezebb dolgokat Grarilra hagyja, de a többivel segédkezik, hogy hamar kikerüljön minden a nyáladzó, büdös teherhordó dögökhöz. A felszerszámozásukat minden bizonnyal intézi a gazdájuk. Yeza igyekszik keríteni valami ponyvát a kényesebb holmikhoz, nehogy az eső kárt tegyen bennük.*
- Szóval *kezd csevegésbe pakolás közben a vörös lánnyal* - te régóta vagy itt? Mármint a Kereskedőház szolgálatában? *érdeklődik.* - Szabad kérdezni, hogy milyen minőségben? *A lány elég fiatalkának tűnik, így Yezát kíváncsivá teszi, hogy vajon milyen értéket képvisel, amiből a Báró profitál. Mert van egy olyan érzése, hogy puszta jótékonyságból nem vesznek ide senkit.*
//Átszervezés//
*Leérve a pincébe Yeza eléggé meglepődik. Nem számított rá, hogy ilyesmi van a fogadó alatt. Ha nem sietnének ennyire, elnézelődne egy darabig.*
- Ez nem semmi *hümment. Már így, néhány pillantásból látszik, hogy ez itt elég komoly, összeszedett felszerelés azok számára, akik formában akarják tartani magukat a harci készségeik tekintetében. Ez jó hír a számára, hiszen az elmúlt időben egy kicsit kijött a gyakorlatból. Így viszont helyben van a lehetőség, hogy visszanyerje régi ruganyosságát és erőnlétét. Most viszont másért vannak itt. Elszakítja a pillantását a gyakorlófegyverekről és a bábukról, hogy alaposabban körülnézzen.*
- Nézd csak *mutat az összekészített holmik felé.* - Szerintem azokról lesz szó. *Nagyot sóhajt, mert azért elég sok áru van felhalmozva, a cipekedéshez meg nem igazán fűlik a foga, pedig valahogy fel kell málházni azokat a tevéket. Nagyon reméli, hogy a tündér ért azokhoz a jószágokhoz, mert Yeza talán még a lovaknál is kevésbé szívleli őket.
A nehezebb dolgokat Grarilra hagyja, de a többivel segédkezik, hogy hamar kikerüljön minden a nyáladzó, büdös teherhordó dögökhöz. A felszerszámozásukat minden bizonnyal intézi a gazdájuk. Yeza igyekszik keríteni valami ponyvát a kényesebb holmikhoz, nehogy az eső kárt tegyen bennük.*
- Szóval *kezd csevegésbe pakolás közben a vörös lánnyal* - te régóta vagy itt? Mármint a Kereskedőház szolgálatában? *érdeklődik.* - Szabad kérdezni, hogy milyen minőségben? *A lány elég fiatalkának tűnik, így Yezát kíváncsivá teszi, hogy vajon milyen értéket képvisel, amiből a Báró profitál. Mert van egy olyan érzése, hogy puszta jótékonyságból nem vesznek ide senkit.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:32:24
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Időváltozás//
//Átszervezés//
*A férfi érkezik először a Pincearénába érkező helyiségbe. Még soha nem volt lent, mivel általában a fogadótérben, és más helyeken volt dolga, ezért nem volt alkalma ahhoz, hogy szétnézzen ebben a helyiségben. Úgy tűnik, hogy egy edzésre szánt hely van itt kialakítva, amit Graril nagyon hasznosnak vél. Társait lent megvárja. Majd Arjához fordul.*
-Mindent el kell vinnünk?* Érdeklődik a harcos. Gyakorlóbábúk, gyakorlófegyverek vannak mindenfelé, és még ki tudja, hogy mi egyéb dolog búvik meg a pince rejtekében.*
//Átszervezés//
*A férfi érkezik először a Pincearénába érkező helyiségbe. Még soha nem volt lent, mivel általában a fogadótérben, és más helyeken volt dolga, ezért nem volt alkalma ahhoz, hogy szétnézzen ebben a helyiségben. Úgy tűnik, hogy egy edzésre szánt hely van itt kialakítva, amit Graril nagyon hasznosnak vél. Társait lent megvárja. Majd Arjához fordul.*
-Mindent el kell vinnünk?* Érdeklődik a harcos. Gyakorlóbábúk, gyakorlófegyverek vannak mindenfelé, és még ki tudja, hogy mi egyéb dolog búvik meg a pince rejtekében.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-12 21:05:36
Üzenet elküldve: 2020-07-12 21:05:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A hely egészen másfajta célt szolgál, s ehhez híven egészen máshogyan is néz ki, efelől semmi kétség nem lehet. Mindössze a falak maradtak ugyanott, s bár azt nem állítaná, hogy ezáltal csukott szemmel is eligazodna bent, mégis egyfajta otthonosság érzetét csempészi be ez a felismerés hangulatába. Furcsa mód ide kellett lejönnie ahhoz, hogy erre rádöbbenjen. Ezt megállapítva bólint csupán a pultos fiú szavaira, s az előzőnél jóval szelídebb mosolyt intéz felé.*
- Igen, ezt valahogy sejtettem. *Mosolyodik kedélyesen a másik hiányos szabadidejének megállapítására. Ismer hozzá hasonlóakat, s a kereskedők szakmája is igényel méretes elhivatottságot, mégis más, ha saját maga oszthatja be idejét.*
- Mindazonáltal nagy kár. Rám férne egy alapos körbevezetés, ami nem csak a Pincearénára korlátozódik. *Teszi hozzá mintegy mellékesen, hamiskás mosolyt bújtatva ajka szegletében.
Ezt követő, közeledő lépteitől nem hátrálnak meg, ahogy az érintéstől sem, mit szelíden indítványozott. Ujja cirógatásából talán több is kiolvasható, mint törődő gondoskodás, ahogy kékjeiből is, melyek végig Mik tekintetébe fúródnak, egészen, míg vissza nem húzza kezét. Talán még alsó ajkába is beleharap, ám ezt nem tudná biztosra mondani, annyira elveszett a másik szempárban. Arra, hogy tényleg nem fáj már, kedves mosollyal bólint. Bár szavakkal nem kérdezte, azért örül a feleletnek. Jó tudni.*
- Kemény kötésűnek tűnik, azt meg kell hagyni! *Nevet kedélyesen, ahogy Mik eljátszik egy jóféle gyomrost. Szakavatottnak ugyan nem mondaná szemeit, érzéke sincs nagyon a bunyóhoz, mégis ezzel az egyetlen mozdulattal meggyőzte arról a férfi, bizony nem kell őt félteni. Titkolni sem igen tudja tetszését, ezúttal az ő orcáiba szökik vér, enyhén kipirítva ezzel ábrázatát és mellkasának szabad bőrét is. Mélyről jövő lélegzetet vesz, mielőtt újra szólalna.*
- Ennek kevés esélyét látom. *Vigyorodik vissza végül szélesen.* Ha úgy is le... *Harapja el mondanivalója végét, ahogy hirtelen megbotlik. Méghozzá elég ügyetlenül, bár megbotolni talán máshogyan nem is lehet. Igyekezett ellépni az idáig átkarolt bábútól, miközben összeakadtak lábai, feltehetően a felesektől, miket pultosa oly lelkesen szolgált fel számára az este folyamán. Mindennek eredményeként, a padló felé zuhan éppen, Mik irányába, mivel felé szándékozta tenni sikertelen lépését.*
*A hely egészen másfajta célt szolgál, s ehhez híven egészen máshogyan is néz ki, efelől semmi kétség nem lehet. Mindössze a falak maradtak ugyanott, s bár azt nem állítaná, hogy ezáltal csukott szemmel is eligazodna bent, mégis egyfajta otthonosság érzetét csempészi be ez a felismerés hangulatába. Furcsa mód ide kellett lejönnie ahhoz, hogy erre rádöbbenjen. Ezt megállapítva bólint csupán a pultos fiú szavaira, s az előzőnél jóval szelídebb mosolyt intéz felé.*
- Igen, ezt valahogy sejtettem. *Mosolyodik kedélyesen a másik hiányos szabadidejének megállapítására. Ismer hozzá hasonlóakat, s a kereskedők szakmája is igényel méretes elhivatottságot, mégis más, ha saját maga oszthatja be idejét.*
- Mindazonáltal nagy kár. Rám férne egy alapos körbevezetés, ami nem csak a Pincearénára korlátozódik. *Teszi hozzá mintegy mellékesen, hamiskás mosolyt bújtatva ajka szegletében.
Ezt követő, közeledő lépteitől nem hátrálnak meg, ahogy az érintéstől sem, mit szelíden indítványozott. Ujja cirógatásából talán több is kiolvasható, mint törődő gondoskodás, ahogy kékjeiből is, melyek végig Mik tekintetébe fúródnak, egészen, míg vissza nem húzza kezét. Talán még alsó ajkába is beleharap, ám ezt nem tudná biztosra mondani, annyira elveszett a másik szempárban. Arra, hogy tényleg nem fáj már, kedves mosollyal bólint. Bár szavakkal nem kérdezte, azért örül a feleletnek. Jó tudni.*
- Kemény kötésűnek tűnik, azt meg kell hagyni! *Nevet kedélyesen, ahogy Mik eljátszik egy jóféle gyomrost. Szakavatottnak ugyan nem mondaná szemeit, érzéke sincs nagyon a bunyóhoz, mégis ezzel az egyetlen mozdulattal meggyőzte arról a férfi, bizony nem kell őt félteni. Titkolni sem igen tudja tetszését, ezúttal az ő orcáiba szökik vér, enyhén kipirítva ezzel ábrázatát és mellkasának szabad bőrét is. Mélyről jövő lélegzetet vesz, mielőtt újra szólalna.*
- Ennek kevés esélyét látom. *Vigyorodik vissza végül szélesen.* Ha úgy is le... *Harapja el mondanivalója végét, ahogy hirtelen megbotlik. Méghozzá elég ügyetlenül, bár megbotolni talán máshogyan nem is lehet. Igyekezett ellépni az idáig átkarolt bábútól, miközben összeakadtak lábai, feltehetően a felesektől, miket pultosa oly lelkesen szolgált fel számára az este folyamán. Mindennek eredményeként, a padló felé zuhan éppen, Mik irányába, mivel felé szándékozta tenni sikertelen lépését.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-12 16:59:59
Üzenet elküldve: 2020-07-12 16:59:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Nem érzi Win felől a hiány érzetét, amiért nem motozta meg, amikor lejöttek. Nem feltételez rosszat a lányról, mármint úgy értve, hogy bármi ártó szándéka volna vele vagy a hellyel szemben. Így semmi szükségét nem látja annak, hogy komolyabb vizsgálatnak vesse alá.
Idelent is, mint odafent, nagy változások történtek az előző állapothoz képest. Egyáltalán nem emlékeztet már a korábbi állapotokhoz most a pince képe, de ez talán várható is volt a fogadót látva. Mik enyhe büszkeséget érez, ahogy Win körbejárja a helyet. Szereti a fogadót, a pincét és az egész helyet és a társaságot is. Bár neki kevés köve volt az átalakításhoz, már ami nem a fizikai részéhez tartozik. Mert a pultos fiú is segédkezett az átalakításban, bár arannyal nem támogatta a munkát.
Az "alantas élvezetek" megjegyzésre csak visszamosolyog, bár nem bírja sokáig a kacér hanglejtéshez tartozó pillantást és inkább elkapja a tekintetét.*
- Most egészen másfajta célt szolgál a hely, mint korábban. *Mondja, hogy mondjon valamit. Bár igaz, a fogadó fogadó maradt, de a pince funkciója is megváltozott az elődéhez képest.*
Az igaz, hogy nem sok szabadidőm van. *Vonja meg a vállát Mik. Igaz, hogy nincs sok ideje magára, de a munkájával elégedett és szinte mindenre jut ideje. Bár eddig nem gondolkodott olyan dolgokon, amelyek most eszébe jutnak, hogy Winnel lent vannak kettesben a pincearénában.
Nem lép el, amikor a lány közel lép hozzá, hogy megérintse a sebét. Az érintésre sem rezzen össze, csak végig a lány szemeibe néz némán. Az elhangzottak után talán egy pár pillanattal tovább marad szótlan, mint kellene, de talán ez fel sem tűnik majd Winnek.*
- Tényleg nem fáj már. *Mondja halkan, bár ilyen kérdés el sem hangzott. Gyanítja, hogy Win nem olyan lány, aki megijedne egy sérüléstől vagy véraláfutástól. De ezt eddig is tudta.*
- Ki tudja, lehet, kemény legény. *Mosolyog és egy gyomrost imitál lassan, erő nélkül a bábun. Csak a csípője és a válla mozdul úgy, ahogy az csak vérbeli bunyósoknak mozdul. Ösztönből, nincs benne semmi erőltetett vagy mesterkélt.*
- Ne próbáljuk ki, nem szeretnék lebőgni előtted. *Mosolyog a lányra.*
*Nem érzi Win felől a hiány érzetét, amiért nem motozta meg, amikor lejöttek. Nem feltételez rosszat a lányról, mármint úgy értve, hogy bármi ártó szándéka volna vele vagy a hellyel szemben. Így semmi szükségét nem látja annak, hogy komolyabb vizsgálatnak vesse alá.
Idelent is, mint odafent, nagy változások történtek az előző állapothoz képest. Egyáltalán nem emlékeztet már a korábbi állapotokhoz most a pince képe, de ez talán várható is volt a fogadót látva. Mik enyhe büszkeséget érez, ahogy Win körbejárja a helyet. Szereti a fogadót, a pincét és az egész helyet és a társaságot is. Bár neki kevés köve volt az átalakításhoz, már ami nem a fizikai részéhez tartozik. Mert a pultos fiú is segédkezett az átalakításban, bár arannyal nem támogatta a munkát.
Az "alantas élvezetek" megjegyzésre csak visszamosolyog, bár nem bírja sokáig a kacér hanglejtéshez tartozó pillantást és inkább elkapja a tekintetét.*
- Most egészen másfajta célt szolgál a hely, mint korábban. *Mondja, hogy mondjon valamit. Bár igaz, a fogadó fogadó maradt, de a pince funkciója is megváltozott az elődéhez képest.*
Az igaz, hogy nem sok szabadidőm van. *Vonja meg a vállát Mik. Igaz, hogy nincs sok ideje magára, de a munkájával elégedett és szinte mindenre jut ideje. Bár eddig nem gondolkodott olyan dolgokon, amelyek most eszébe jutnak, hogy Winnel lent vannak kettesben a pincearénában.
Nem lép el, amikor a lány közel lép hozzá, hogy megérintse a sebét. Az érintésre sem rezzen össze, csak végig a lány szemeibe néz némán. Az elhangzottak után talán egy pár pillanattal tovább marad szótlan, mint kellene, de talán ez fel sem tűnik majd Winnek.*
- Tényleg nem fáj már. *Mondja halkan, bár ilyen kérdés el sem hangzott. Gyanítja, hogy Win nem olyan lány, aki megijedne egy sérüléstől vagy véraláfutástól. De ezt eddig is tudta.*
- Ki tudja, lehet, kemény legény. *Mosolyog és egy gyomrost imitál lassan, erő nélkül a bábun. Csak a csípője és a válla mozdul úgy, ahogy az csak vérbeli bunyósoknak mozdul. Ösztönből, nincs benne semmi erőltetett vagy mesterkélt.*
- Ne próbáljuk ki, nem szeretnék lebőgni előtted. *Mosolyog a lányra.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-09 13:25:27
Üzenet elküldve: 2020-07-09 13:25:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Átszervezés//
*A pincearéna üresnek tűnik, bár lehet, hogy korábban járt itt valaki vagy valakik, ám most Aztyan egyedül gondolja magát idelent. Még. Ha a kereskedőház tagjai a kiosztott feladatoknak megfelelően cselekednek, akkor hamarosan többedmagával lesz majd itt, hogy a nem ide való árukat összekészítsék és majd átszállítsák a kovácsműhelybem ahol majd később a kereskedelmi központ létesül.
Sizpakot hagyta odaát, nem gondolja, hogy a tündér ne boldogulna, de mivel még nem régóta tagja a kereskedőháznak, így jobbnak látja, ha nem hagyja sokáig egyedül.
A söröshordók maradnak, ám a többi, eladható árut át fogják mozgatni a kovácsműhely raktárába. A sörfőző felszereléseket sem kívánja elmozdítani, hisz az elkészült söröket majd itt fogják áruba bocsátani vagy eladni a fogadó csapjain. Nem is érti, hogy nem jutott ez korábban eszébe, hogy megossza a két tevékenységet. Egyrészt helykihasználás dolgában is optimálisabb és egy idő után majd a vásárlókban is tudatosul majd a felosztás. Aki vásárolni akar tőlük, a kovácsműhelybe megy, aki pedig enni-inni és szállást keresni, az majd a Kalmárba indul egyenesen.
Ha odakint valóban úgy szakad az eső, meggondolja majd az átszállítás elhalasztását, de a tagoknak meg kell érteniük, hogy amit ő mond, azt ne kérdőjelezzék meg. Más a dolog, ha kettesben, négyszemközt közlik vele a véleményüket, hisz nem bólogató kiskutyákra van szüksége, hanem gondolkodó, értelmes tagokra, de nem engedheti meg magának, hogy más tagok előtt megkérdőjelezzék. Yeza nem régóta tagja a kereskedőháznak és abban sem volt kivetnivaló, hogy megjegyzést tett, csak annak módjában talált kivetnivalót a heges arcú.
Míg Tuldhron leér, addig a meglévő táblák alapján állítja össze az átszállítás alá kerülő áruk listáját, amit majd az arra alkalmas tagok felhordanak az istállóba, ahonnan majd a tevékkel, átmozgatják majd azokat a kovácsműhelybe.
Ha végzett, újra átnézi az árukat, mindent lejegyez és ha kell, az összekészített dolgokra is feljegyzi az átszállítás jelzését és visszaindul a Kalmárba.
Az átszállításhoz nem gondolja, hogy szükség volna a személyes jelenlétére, lassan vissza kellene térnie a kovácsműhelybe, hogy ott is előkészítse a terepet az érkező áruknak.*
*A pincearéna üresnek tűnik, bár lehet, hogy korábban járt itt valaki vagy valakik, ám most Aztyan egyedül gondolja magát idelent. Még. Ha a kereskedőház tagjai a kiosztott feladatoknak megfelelően cselekednek, akkor hamarosan többedmagával lesz majd itt, hogy a nem ide való árukat összekészítsék és majd átszállítsák a kovácsműhelybem ahol majd később a kereskedelmi központ létesül.
Sizpakot hagyta odaát, nem gondolja, hogy a tündér ne boldogulna, de mivel még nem régóta tagja a kereskedőháznak, így jobbnak látja, ha nem hagyja sokáig egyedül.
A söröshordók maradnak, ám a többi, eladható árut át fogják mozgatni a kovácsműhely raktárába. A sörfőző felszereléseket sem kívánja elmozdítani, hisz az elkészült söröket majd itt fogják áruba bocsátani vagy eladni a fogadó csapjain. Nem is érti, hogy nem jutott ez korábban eszébe, hogy megossza a két tevékenységet. Egyrészt helykihasználás dolgában is optimálisabb és egy idő után majd a vásárlókban is tudatosul majd a felosztás. Aki vásárolni akar tőlük, a kovácsműhelybe megy, aki pedig enni-inni és szállást keresni, az majd a Kalmárba indul egyenesen.
Ha odakint valóban úgy szakad az eső, meggondolja majd az átszállítás elhalasztását, de a tagoknak meg kell érteniük, hogy amit ő mond, azt ne kérdőjelezzék meg. Más a dolog, ha kettesben, négyszemközt közlik vele a véleményüket, hisz nem bólogató kiskutyákra van szüksége, hanem gondolkodó, értelmes tagokra, de nem engedheti meg magának, hogy más tagok előtt megkérdőjelezzék. Yeza nem régóta tagja a kereskedőháznak és abban sem volt kivetnivaló, hogy megjegyzést tett, csak annak módjában talált kivetnivalót a heges arcú.
Míg Tuldhron leér, addig a meglévő táblák alapján állítja össze az átszállítás alá kerülő áruk listáját, amit majd az arra alkalmas tagok felhordanak az istállóba, ahonnan majd a tevékkel, átmozgatják majd azokat a kovácsműhelybe.
Ha végzett, újra átnézi az árukat, mindent lejegyez és ha kell, az összekészített dolgokra is feljegyzi az átszállítás jelzését és visszaindul a Kalmárba.
Az átszállításhoz nem gondolja, hogy szükség volna a személyes jelenlétére, lassan vissza kellene térnie a kovácsműhelybe, hogy ott is előkészítse a terepet az érkező áruknak.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-08 13:30:14
Üzenet elküldve: 2020-07-08 13:30:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Motozatlanul bár, ám valóban semmit sem rejtegetve érkezik hát a Pincearénába vezető lépcsősor legalsó fokára, hogy onnan, némi hiányérzettel a remélt érintést illetően, de töretlen érdeklődéssel járja be a jelenleg gyakorlatozásra, s úgy tűnik, raktározásra is használt helyiséget. Teszi ezt, a már korábban taglalt módon, s kíváncsisággal.
Persze, nem lepi meg, hogy ahogy az örömlányoknak, úgy a kaszinónak is búcsút intett az a bizonyos báró, kinek kezei közé a Pinty került, miután ő olyan rútul és ostobán maga mögött hagyta a helyet. Keserédesen mosolyodik Mikre, ahogy magyarázata hangzik.*
- Nos igen, határozottak, amik szöges ellentétben állnak minden alantas élvezettel. *Hangjában ezúttal nem bujkál játékosság, vagy kacér felhang. Valóban úgy gondolja, ez a bizonyos sokat emlegetett alak nem híve az ilyesféle szórakozásnak, vagy nagyon törekszik ezt a benyomást kelteni másokban. Vélhetőleg üzletfeleiben.
Szőhetné még tovább némán, magában igencsak kezdetleges, s csupán elmondásokból táplálkozó jellemrajzát, viszont túl sok rumot ivott már ahhoz, hogy ennek értelmét lássa, na meg a társaságát éppen élvező férfi jelenleg sokkal jobban érdekli, mint az, aki fogadójának egészen különösen ruganyos padlóját épp koptatja. Követi hát kékjeivel Mik útját a bizonyos gyakorlatozó bábúig.*
- Ááá, tehát van olyan idő, amikor nem a fogadóban koptatod a pultot, és még csak nem is alszol? Ki gondolta volna! *Nevet ezúttal már kevésbé halkan, jól hallható, incselkedő éllel hangjában. Bár nem ismeri régóta a fiút, sőt, talán maga az ismerés is túlzásnak tekinthető, mégis az a benyomása ébredt róla, hogy mániája a munkája. Talán ezért is lepődik meg minden alkalommal, mikor mégis rá szánja idejét a másik.*
- Ugyan... *Lép lassan egészen közel Mikhez.* Azért nem olyan ronda. *Jobbját emeli ezúttal a fiú felé lassan, mint ki egy riadt őzgidához közelít abban reménykedve, megérintheti. Amennyiben engednek ezen törekvésének, hüvelykjével gyengéden cirógat végig a véraláfutáson, min korábban gazdájának ujja simított. Eztán, vagy szándéka sikertelensége esetén, puhán húzza vissza kezét, hogy háta mögött összefonhassa baljával.*
- Olyan szemnek vészes inkább, ami nincs szokva a sérülésekhez. *Folytatja félbehagyott nyugtatását.*
- Gondolom én, hogy nem vagy rossz. Például őt biztos mindig megvered! *Karolja át kacagva azt a gyakorló bábút, mi körül eddig sertepertéltek.*
*Motozatlanul bár, ám valóban semmit sem rejtegetve érkezik hát a Pincearénába vezető lépcsősor legalsó fokára, hogy onnan, némi hiányérzettel a remélt érintést illetően, de töretlen érdeklődéssel járja be a jelenleg gyakorlatozásra, s úgy tűnik, raktározásra is használt helyiséget. Teszi ezt, a már korábban taglalt módon, s kíváncsisággal.
Persze, nem lepi meg, hogy ahogy az örömlányoknak, úgy a kaszinónak is búcsút intett az a bizonyos báró, kinek kezei közé a Pinty került, miután ő olyan rútul és ostobán maga mögött hagyta a helyet. Keserédesen mosolyodik Mikre, ahogy magyarázata hangzik.*
- Nos igen, határozottak, amik szöges ellentétben állnak minden alantas élvezettel. *Hangjában ezúttal nem bujkál játékosság, vagy kacér felhang. Valóban úgy gondolja, ez a bizonyos sokat emlegetett alak nem híve az ilyesféle szórakozásnak, vagy nagyon törekszik ezt a benyomást kelteni másokban. Vélhetőleg üzletfeleiben.
Szőhetné még tovább némán, magában igencsak kezdetleges, s csupán elmondásokból táplálkozó jellemrajzát, viszont túl sok rumot ivott már ahhoz, hogy ennek értelmét lássa, na meg a társaságát éppen élvező férfi jelenleg sokkal jobban érdekli, mint az, aki fogadójának egészen különösen ruganyos padlóját épp koptatja. Követi hát kékjeivel Mik útját a bizonyos gyakorlatozó bábúig.*
- Ááá, tehát van olyan idő, amikor nem a fogadóban koptatod a pultot, és még csak nem is alszol? Ki gondolta volna! *Nevet ezúttal már kevésbé halkan, jól hallható, incselkedő éllel hangjában. Bár nem ismeri régóta a fiút, sőt, talán maga az ismerés is túlzásnak tekinthető, mégis az a benyomása ébredt róla, hogy mániája a munkája. Talán ezért is lepődik meg minden alkalommal, mikor mégis rá szánja idejét a másik.*
- Ugyan... *Lép lassan egészen közel Mikhez.* Azért nem olyan ronda. *Jobbját emeli ezúttal a fiú felé lassan, mint ki egy riadt őzgidához közelít abban reménykedve, megérintheti. Amennyiben engednek ezen törekvésének, hüvelykjével gyengéden cirógat végig a véraláfutáson, min korábban gazdájának ujja simított. Eztán, vagy szándéka sikertelensége esetén, puhán húzza vissza kezét, hogy háta mögött összefonhassa baljával.*
- Olyan szemnek vészes inkább, ami nincs szokva a sérülésekhez. *Folytatja félbehagyott nyugtatását.*
- Gondolom én, hogy nem vagy rossz. Például őt biztos mindig megvered! *Karolja át kacagva azt a gyakorló bábút, mi körül eddig sertepertéltek.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-07-02 18:00:17
Üzenet elküldve: 2020-07-02 18:00:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Bár Mik az utcán nőtt fel, ragadt rá egy-két dolog, amit onnan látott. Talán tehetsége lehet az etiketthez, amiért olyan szépen másolja le azt a mozdulatot.
A pultnál türelmesen kivárja, hogy a lány letehesse a fegyvereit, azokat takarosan elrendezi a helyükön és már indulhatnának is le.*
- Azt hiszem, erre semmi szükség, kisasszony. *Mosolyogva válaszol, bár úgy tűnik, kedvére volna az a motozás.
Odalent aztán félreállva hagyja, hogy Win végignézhesse a pincearéna berendezéseit és felszereléseit, addig némán, háta mögött összekulcsolt kezekkel figyeli a puha padlón sétáló lányt.
A Kalmár valóban megváltozott azóta, hogy a kereskedőház átvette. Átépítették és takarossá tették, nem csoda, hogy nem hasonlít már az egykori Pintyre.*
- Nem csodálom, a bárónak határozott elképzelései voltak, hogy mit akar csinálni a fogadóval. *Néz szét maga is. Mert ugye ő maga is részt vett az átépítésben, így emlékszik mindkét állapotra.*
- Ha van egy kevés kis időm, akkor igen. *Válaszol, ahogy közelebb sétál egy bábuhoz, amit láthatóan pusztakezes gyakorlásra szoktak használni.
A halk nevetésre maga is szélesen elmosolyodik.*
- Igaz, most nem úgy tűnik, hogy olyan sokat gyakoroltam. *Simít végig az állán, ahol egy fájdalmasnak tűnő véraláfutás kéklik. Mostanra már inkább barnás-zöldes árnyalatot öltött, ahogy gyógyul a seb.*
- De amúgy nem vagyok rossz. *Vonja meg a vállát, mert bár most kikapott, de az ébenbőrű kovácsmester komoly ellenfél volt.*
*Bár Mik az utcán nőtt fel, ragadt rá egy-két dolog, amit onnan látott. Talán tehetsége lehet az etiketthez, amiért olyan szépen másolja le azt a mozdulatot.
A pultnál türelmesen kivárja, hogy a lány letehesse a fegyvereit, azokat takarosan elrendezi a helyükön és már indulhatnának is le.*
- Azt hiszem, erre semmi szükség, kisasszony. *Mosolyogva válaszol, bár úgy tűnik, kedvére volna az a motozás.
Odalent aztán félreállva hagyja, hogy Win végignézhesse a pincearéna berendezéseit és felszereléseit, addig némán, háta mögött összekulcsolt kezekkel figyeli a puha padlón sétáló lányt.
A Kalmár valóban megváltozott azóta, hogy a kereskedőház átvette. Átépítették és takarossá tették, nem csoda, hogy nem hasonlít már az egykori Pintyre.*
- Nem csodálom, a bárónak határozott elképzelései voltak, hogy mit akar csinálni a fogadóval. *Néz szét maga is. Mert ugye ő maga is részt vett az átépítésben, így emlékszik mindkét állapotra.*
- Ha van egy kevés kis időm, akkor igen. *Válaszol, ahogy közelebb sétál egy bábuhoz, amit láthatóan pusztakezes gyakorlásra szoktak használni.
A halk nevetésre maga is szélesen elmosolyodik.*
- Igaz, most nem úgy tűnik, hogy olyan sokat gyakoroltam. *Simít végig az állán, ahol egy fájdalmasnak tűnő véraláfutás kéklik. Mostanra már inkább barnás-zöldes árnyalatot öltött, ahogy gyógyul a seb.*
- De amúgy nem vagyok rossz. *Vonja meg a vállát, mert bár most kikapott, de az ébenbőrű kovácsmester komoly ellenfél volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 193-212