//Nemes feladat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pincearéna puha szőnyegén hanyatt fekvő Mik az eszméletlenség ködét át újraéli a küzdelmet, amely nem volt hosszabb, mint egy átlagos bunyó két, komolyan képzett pusztakezes harcos között szokott lenni, de annál parázsabb és nyílt sisakos volt. Egy ideig.
Az első találatot Mik vitte be egy szép jobbkezes egyenessel. Bizonyosan meglepte vele az izmos kovácsot. Aztán pár puhatolózó ütés-váltás után belekezdtek komolyabban.
A Kalmár pultosa sikeresen került a kovácsmester védelme mögé és kerülte meg egy széles ívű ütés után ellenfelét. Két sikeres támadással honorálta a nálánál lassabb kovács védelmének apró hézagát, de a mesternek sikerült visszajönnie a harcba.
Mikarr még egy gánccsal is megpróbálkozott, ami bár sikeres volt, a kovács megőrizte egyensúlyát és a gáncsot egy hatalmas bal csapottal jutalmazta, bár a pultosnak is sikerült eltalálnia.
Eddigre már sajgott a bordája, felrepedt a szája és a szemöldöke és ettől folyamatosan törölgetnie kellett a vért a homlokáról, hogy ne zavarja a látásban.
Innen következett a valódi küzdelem. Mindketten adtak, mindketten kaptak és ekkorra már úgy nézhettek ki, mint ahogy egy ilyen bunyó után ki kell nézni.
A végén már csak a szíve vitte. Mondják, a test mindent kibír, a lélek adja fel. De ők nem adták fel.
A vége az lett, hogy Mik hanyatt kötött ki a szőnyegen. A bal szemére egyáltalán nem látott, úgy feldagad, a másik szemöldöke még jobban szétnyílt, de ez a legkevésbé zavarta abban az ájulatban, amelybe a kovács ütötte.
Arra ébred, hogy pofozgatják. Ennyi már nem számít egy ilyen verés után, zavartan tér magához.*
- Mi? *Motyogja, majd megtalálja a hangját és rájön, hogy hol van és miért van ott ahol. A padlón.*
- Kapd be. *Köpi ki vigyorogva a szájába gyűlt vért. Úgyis ő takarítja fel.*
- Pokoli jó bunyó volt. *Mondja elismerően, ahogy elkínzott arccal elfogadja, hogy a fickó talpra rángassa.*
- Jó a kaja, meghívlak. *Válaszol mosolyogva, de ebből nem sokat látni vérmaszatos arcán.*
- Meg hát. *Számolja le elharapott nyelvével a fogait. Szerencsére egyik sem bánta a bunyót.*
- Figyelj, ezeknek sokat jelent ez a bunyó. *Int felfelé, amerre a többieket sejti.*
- Hálás lennék, ha tényleg megoldanád a visszavágót és ha kiütlek, dolgozz nekik. *Nyújtja jobbját, hogy ezzel pecsételjék meg a szóbeli szerződést.
Ha igent, ha nemet mond a kovács, attól még a meghívás áll és az összevert, kótyagos fejű Mikarr megindul felfelé a kováccsal.
Aztyan nem lesz boldog.*