Arthenior - Pincearéna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-18 13:23:34
Üzenet elküldve: 2021-01-18 13:23:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Vidáman vsszamosolyog Jenarira, aztán az állva maradt Gaerralost pár lépéssel a terem belseje felé irányítja, ahol több a hely. Felvesz egy vállnyi széles terpeszt, kicsit berogyasztja a térdeit és a behajlított jobbját hasmagasságban kiteszi maga elé, mintha egy tányért akarna vinni. A bal karja ernyedten lóg.* Állj velem szembe úgy, mint én, és érintsd oda az alkarod az enyémhez. *Ha a férfi elhelyezkedett, folytatja a szabályokkal.* Az a feladat, hogy kimozdítsuk egymást ebből az állásból: az veszt, aki ellép. Csak nyomni meg tolni ér, fogni, ütni, húzni nem. Mindig érj hozzám valahogy: a kezeddel, könyököddel, válladdal vagy amivel sikerül. Erőt ne vigyél bele, és mozogj lassan. Valahogy így. *és olyan tempóban, mintha mézben úszna, felnyúl Gaerralos vállához, rátapasztja a kezét, aztán finoman elkezdi tolni. A mozdulat óvatosnak érződik, de ha a veterán ellenállna neki, nagyjából olyan érzése lehet, mintha egy megelevenedett szobornak próbálna ellentartani. Nawanthiri nem várja meg, hogy a férfi kibillenjen az egyensúlyából, ha úgy látja, hogy a másik megértette, miről szól a játék, visszahúzza a kezét kiindulóhelyzetbe. Odapillant Jenarira, hogy mennyire fogták meg a látottak, aztán egy hamiskás mosollyal az arcán visszafordul az ellenfeléhez.*
- Ha kész vagy, kezdhetjük!
*Vidáman vsszamosolyog Jenarira, aztán az állva maradt Gaerralost pár lépéssel a terem belseje felé irányítja, ahol több a hely. Felvesz egy vállnyi széles terpeszt, kicsit berogyasztja a térdeit és a behajlított jobbját hasmagasságban kiteszi maga elé, mintha egy tányért akarna vinni. A bal karja ernyedten lóg.* Állj velem szembe úgy, mint én, és érintsd oda az alkarod az enyémhez. *Ha a férfi elhelyezkedett, folytatja a szabályokkal.* Az a feladat, hogy kimozdítsuk egymást ebből az állásból: az veszt, aki ellép. Csak nyomni meg tolni ér, fogni, ütni, húzni nem. Mindig érj hozzám valahogy: a kezeddel, könyököddel, válladdal vagy amivel sikerül. Erőt ne vigyél bele, és mozogj lassan. Valahogy így. *és olyan tempóban, mintha mézben úszna, felnyúl Gaerralos vállához, rátapasztja a kezét, aztán finoman elkezdi tolni. A mozdulat óvatosnak érződik, de ha a veterán ellenállna neki, nagyjából olyan érzése lehet, mintha egy megelevenedett szobornak próbálna ellentartani. Nawanthiri nem várja meg, hogy a férfi kibillenjen az egyensúlyából, ha úgy látja, hogy a másik megértette, miről szól a játék, visszahúzza a kezét kiindulóhelyzetbe. Odapillant Jenarira, hogy mennyire fogták meg a látottak, aztán egy hamiskás mosollyal az arcán visszafordul az ellenfeléhez.*
- Ha kész vagy, kezdhetjük!
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-17 17:50:16
Üzenet elküldve: 2021-01-17 17:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Egy pillanat erejéig elkapja Nawanthiri egyértelműen szánakozó pillantását. Annak ellenére, hogy gyűlöli az ilyen és hasonló érzéseket, valahol be kell ismernie, hogy segítenek neki. Akárhányszor észreveszi, mikor valaki szeme egy darabig elidőzik a karja csonkján, vagy a járóbotján, kap egy erőlöketet a dactól, amit még Pirtianes sem tudott kinevelni belőle.
Arra, hogy ez most sincs máshogy, bizonyítékként szolgál, hogy még tízszer megismétli az előretörés-gyakorlatot, és csak ezután tart egy rövid szünetet, és teszi fel kérdését Jenarinak. Halvány mosoly kúszik az arcára, mikor az megteszi a segítőkész ajánlatát.*
-Köszönöm.
*Körülbelül ekkor ér ide Nawanthiri, hogy meghívja a kettőjüket valami "játékra." Jenarival ellentétben neki a grimasz elkerüléséhez kell erőfeszítést tennie. A szóról sárban szórakozó gyerekek jutnak eszébe, és tekintve, hogy jobbkezes volt, tisztában van vele, hogy egy kézügyességet kamatoztató gyakorlatban sem jók az esélyei.
Ám Jenari rábólint, és Gaerralos térdei sem elleneznek egy pár perces pihenőt, így végül ő is biccent.*
-Akkor mind részt veszünk.
*Várakozó pillantást vet a nőre, bár nem nagyon számít arra, hogy az sokáig fog várni az ötlete részletezésével.*
*Egy pillanat erejéig elkapja Nawanthiri egyértelműen szánakozó pillantását. Annak ellenére, hogy gyűlöli az ilyen és hasonló érzéseket, valahol be kell ismernie, hogy segítenek neki. Akárhányszor észreveszi, mikor valaki szeme egy darabig elidőzik a karja csonkján, vagy a járóbotján, kap egy erőlöketet a dactól, amit még Pirtianes sem tudott kinevelni belőle.
Arra, hogy ez most sincs máshogy, bizonyítékként szolgál, hogy még tízszer megismétli az előretörés-gyakorlatot, és csak ezután tart egy rövid szünetet, és teszi fel kérdését Jenarinak. Halvány mosoly kúszik az arcára, mikor az megteszi a segítőkész ajánlatát.*
-Köszönöm.
*Körülbelül ekkor ér ide Nawanthiri, hogy meghívja a kettőjüket valami "játékra." Jenarival ellentétben neki a grimasz elkerüléséhez kell erőfeszítést tennie. A szóról sárban szórakozó gyerekek jutnak eszébe, és tekintve, hogy jobbkezes volt, tisztában van vele, hogy egy kézügyességet kamatoztató gyakorlatban sem jók az esélyei.
Ám Jenari rábólint, és Gaerralos térdei sem elleneznek egy pár perces pihenőt, így végül ő is biccent.*
-Akkor mind részt veszünk.
*Várakozó pillantást vet a nőre, bár nem nagyon számít arra, hogy az sokáig fog várni az ötlete részletezésével.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-17 15:21:03
Üzenet elküldve: 2021-01-17 15:21:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Látva Gaerralos szenvedését Jenari is örül, hogy vissza szolgáltatták neki a botját, de igyekszik együttérzése ellenére sem túlzottan másképp kezelni a veteránt. Amíg a többiek megfelelő módon bemelegítenek, addig ő lehuppan ahol éppen kényelmesnek tűnik, ez lehet akár a föld is. Tagjai kiropogtatásán kívül nem különösebben érdekli a dolog, holott érti a hasznosságát, mégis az ugrik be elméjében, hogy egy váratlan kocsmai verekedésben sem volt soha alkalma felkészülni.
Inkább ez idő alatt igyekszik erőt venni, mert azt érzi, hogy a tompaság ólomnehéz súlyokat helyez rá, és emiatt hamarabb elfárad. De már legalább nem dühös, és nem kavarognak olyan veszettül gondolatai.
Gaerralos szól hozzá, ezért tekintetét felemeli a föld bámulásából.*
- Nem, nem tudok.
*Látszólag válasza ennyi, de gyorsan hozzáteszi még.*
- Majd utána járok. Biztos találok valakit.
*Mivel eddig nincs is semmi oka nem kedvelni a férfit, sőt, eddigi hozzáállása szimpátiát váltott ki belőle ezt láthatóan állapotától függetlenül is komolyan veszi.
Nawanthiri valami játékot emleget, amire Jenari grimaszolna, de ahhoz sincs kedve, hogy megmozgassa arcizmait és ellenálljon az ösztönös mosolynak, így megrántja vállait. Ő már előre tudja, hogy nem ez lesz az az alkalom, amikor a legjobban fog teljesíteni, ahhoz már túl kábult, így neki teljesen mindegy.*
- Részemről rendben van.
*Látva Gaerralos szenvedését Jenari is örül, hogy vissza szolgáltatták neki a botját, de igyekszik együttérzése ellenére sem túlzottan másképp kezelni a veteránt. Amíg a többiek megfelelő módon bemelegítenek, addig ő lehuppan ahol éppen kényelmesnek tűnik, ez lehet akár a föld is. Tagjai kiropogtatásán kívül nem különösebben érdekli a dolog, holott érti a hasznosságát, mégis az ugrik be elméjében, hogy egy váratlan kocsmai verekedésben sem volt soha alkalma felkészülni.
Inkább ez idő alatt igyekszik erőt venni, mert azt érzi, hogy a tompaság ólomnehéz súlyokat helyez rá, és emiatt hamarabb elfárad. De már legalább nem dühös, és nem kavarognak olyan veszettül gondolatai.
Gaerralos szól hozzá, ezért tekintetét felemeli a föld bámulásából.*
- Nem, nem tudok.
*Látszólag válasza ennyi, de gyorsan hozzáteszi még.*
- Majd utána járok. Biztos találok valakit.
*Mivel eddig nincs is semmi oka nem kedvelni a férfit, sőt, eddigi hozzáállása szimpátiát váltott ki belőle ezt láthatóan állapotától függetlenül is komolyan veszi.
Nawanthiri valami játékot emleget, amire Jenari grimaszolna, de ahhoz sincs kedve, hogy megmozgassa arcizmait és ellenálljon az ösztönös mosolynak, így megrántja vállait. Ő már előre tudja, hogy nem ez lesz az az alkalom, amikor a legjobban fog teljesíteni, ahhoz már túl kábult, így neki teljesen mindegy.*
- Részemről rendben van.
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-13 19:46:43
Üzenet elküldve: 2021-01-13 19:46:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*A gyakorlat eléggé lefoglalja, így eleinte csak annyit érzékel, hogy előbb a jégkék szemű lány, valamivel később pedig a félkezű veterán is megérkezik az arénába. A melegítés végén még gurul párat az íze kedvéért. Amikor eljut a terem túlsó felébe, sétálva indul vissza a többiekhez, hogy megkérdezi, van-e kedvük birkózni egyet. Menet közben azonban, ahogy a párost figyeli, elbizonytalanodik.*
~Ez a szegény katona olyan törődött, lesérülhet attól is, hogy tesz egy rossz mozdulatot...~
*A buta fejével ebbe fönt az ivóban bele sem gondolt. Még azt is elkapja, hogy a férfi a térde miatt gyógyító után érdeklődik. A társnője ránézésre tud vigyázni magára, bár a pipafüst illata alapján nem sima dohányt szív. Valószínűleg ő sem lesz élete formájában. Nawanthirit meg fűti az előbb megivott feketeleves és a tegnapi harc a szörnnyel.*
~Lehet, hagynom kéne őket inkább...~
*Ám mire idáig jut gondolatban, odaér hozzájuk, és a pöttöm termetével aligha fog tudni észrevétlen maradni. Közben viszont érzi, hogy hiába vannak hárman a teremben, ő nem tartozik a társaságba, és nem akar tolakodó lenni. Fél füllel meg mintha hallotta volna, hogy sem Jenarinak, sem Gaerralosnak nem voltak határozott tervei, mit gyakorolnának.*
~Ej, de bonyolult ez!~
*Mordul egyet gondolatban, aztán nekidurálja magát:*
- Van egy játékom, amihez csak ügyesség kell, meg jó testérzék. *kezdi olyasmi óvatossággal, mint amivel megszólította a veteránt az ivóban* Erő, gyorsaság és fegyver nem. Volna kedvetek hozzá?
*A gyakorlat eléggé lefoglalja, így eleinte csak annyit érzékel, hogy előbb a jégkék szemű lány, valamivel később pedig a félkezű veterán is megérkezik az arénába. A melegítés végén még gurul párat az íze kedvéért. Amikor eljut a terem túlsó felébe, sétálva indul vissza a többiekhez, hogy megkérdezi, van-e kedvük birkózni egyet. Menet közben azonban, ahogy a párost figyeli, elbizonytalanodik.*
~Ez a szegény katona olyan törődött, lesérülhet attól is, hogy tesz egy rossz mozdulatot...~
*A buta fejével ebbe fönt az ivóban bele sem gondolt. Még azt is elkapja, hogy a férfi a térde miatt gyógyító után érdeklődik. A társnője ránézésre tud vigyázni magára, bár a pipafüst illata alapján nem sima dohányt szív. Valószínűleg ő sem lesz élete formájában. Nawanthirit meg fűti az előbb megivott feketeleves és a tegnapi harc a szörnnyel.*
~Lehet, hagynom kéne őket inkább...~
*Ám mire idáig jut gondolatban, odaér hozzájuk, és a pöttöm termetével aligha fog tudni észrevétlen maradni. Közben viszont érzi, hogy hiába vannak hárman a teremben, ő nem tartozik a társaságba, és nem akar tolakodó lenni. Fél füllel meg mintha hallotta volna, hogy sem Jenarinak, sem Gaerralosnak nem voltak határozott tervei, mit gyakorolnának.*
~Ej, de bonyolult ez!~
*Mordul egyet gondolatban, aztán nekidurálja magát:*
- Van egy játékom, amihez csak ügyesség kell, meg jó testérzék. *kezdi olyasmi óvatossággal, mint amivel megszólította a veteránt az ivóban* Erő, gyorsaság és fegyver nem. Volna kedvetek hozzá?
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-13 11:31:53
Üzenet elküldve: 2021-01-13 11:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Úgy tűnik, hogy a fogadós nem ragaszkodik Gaerralos utazóbotjához, amit ő kicsit sem bán. Bár vele együtt sem túlságosan könnyű számára a gyaloglás, nélküle rengeteg fájdalommal jár a dolog.
A lépcsőn lejutás különösen problémás feladat. Botja itt nem segít, térdébe pedig minden lépésnél fájdalom nyilall. A többieknél mindenképpen lassabban ér le, de sikerül elkerülnie, hogy megbotoljon, és gurulva érkezzen a Pincearénába.*
~Nyugodt, kontrollált légzés.~
*Leérve csak a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppek tanúskodnak arról, hogy különösebb nehézséget okozott a lépcső. És bár akaraterejét kimeríti a feladat, ezután nyugodtan, a normálisnál kevésbé sántítva odamegy a fegyverállványhoz, és nekitámasztja botját.
Ezt követően felsorakozik Jenari mellé, és ő is gyakorlatokba kezd. Neki a legfontosabb dolog egy számára is működő harcállás kidolgozása, majd begyakorlása.*
-Bemelegítünk, aztán gondolom gyakorlóharc.
*Válaszol Jenarinak, majd lassan, óvatosan beelereszkedik a teljesen alap harcállásba. Behajlított térdek, bal lába elől, jobb hátul. Súlypontját lassan ráhelyezi előbb egyik lábra, aztán a másikra, igyekezve figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amikor a sérült térdére helyezi a súlyt.
Egészen addig ismétli ezt a gyakorlatot, amíg már nem rándul meg ösztönösen az arca a fájdalomtól. Ezután előrelép a bal lábával, meghosszabbítva állását és kinyújtva a jobb lábát, súlypontját előre helyezve, majd ugyanilyen gyorsan vissza az eredeti állásba.
Összepréselt fogai közül halkan sziszegve távozik a levegő, ahogy még a korábbi gyakorlatok ellenére is majdnem kibicsaklik alóla a bal lába.*
~Így nem fogok tudni normális ütéseket bevinni.~
*Ennek ellenére ezt a gyakorlatot is megismétli párszor. A fájdalom egyáltalán nem enyhül, és hozzászokni sem könnyű, akármennyire makacsan is próbálkozik. Viszont sikerül maga alatt tartania a lábait, és ez a korábbi próbálkozásaihoz képest mindenképpen eredmény.*
-Egészen véletlenül nem ismersz itt Artheniorban egy gyógyítót, aki tudna valamit kezdeni a térdemmel?
*Fordul a mellette bemelegítő Jenarihoz. Kezd rájönni, hogy akármi is történik, azzal semmiképp sem fogja elősegíteni a térde gyógyulását, ha folyamatosan erőlteti az ízületet. Viszont ha mindkét lábára úgy számíthatna, mint régen, akkor fókuszálhatna arra, hogy megtanuljon fél karral harcolni.*
*Úgy tűnik, hogy a fogadós nem ragaszkodik Gaerralos utazóbotjához, amit ő kicsit sem bán. Bár vele együtt sem túlságosan könnyű számára a gyaloglás, nélküle rengeteg fájdalommal jár a dolog.
A lépcsőn lejutás különösen problémás feladat. Botja itt nem segít, térdébe pedig minden lépésnél fájdalom nyilall. A többieknél mindenképpen lassabban ér le, de sikerül elkerülnie, hogy megbotoljon, és gurulva érkezzen a Pincearénába.*
~Nyugodt, kontrollált légzés.~
*Leérve csak a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppek tanúskodnak arról, hogy különösebb nehézséget okozott a lépcső. És bár akaraterejét kimeríti a feladat, ezután nyugodtan, a normálisnál kevésbé sántítva odamegy a fegyverállványhoz, és nekitámasztja botját.
Ezt követően felsorakozik Jenari mellé, és ő is gyakorlatokba kezd. Neki a legfontosabb dolog egy számára is működő harcállás kidolgozása, majd begyakorlása.*
-Bemelegítünk, aztán gondolom gyakorlóharc.
*Válaszol Jenarinak, majd lassan, óvatosan beelereszkedik a teljesen alap harcállásba. Behajlított térdek, bal lába elől, jobb hátul. Súlypontját lassan ráhelyezi előbb egyik lábra, aztán a másikra, igyekezve figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amikor a sérült térdére helyezi a súlyt.
Egészen addig ismétli ezt a gyakorlatot, amíg már nem rándul meg ösztönösen az arca a fájdalomtól. Ezután előrelép a bal lábával, meghosszabbítva állását és kinyújtva a jobb lábát, súlypontját előre helyezve, majd ugyanilyen gyorsan vissza az eredeti állásba.
Összepréselt fogai közül halkan sziszegve távozik a levegő, ahogy még a korábbi gyakorlatok ellenére is majdnem kibicsaklik alóla a bal lába.*
~Így nem fogok tudni normális ütéseket bevinni.~
*Ennek ellenére ezt a gyakorlatot is megismétli párszor. A fájdalom egyáltalán nem enyhül, és hozzászokni sem könnyű, akármennyire makacsan is próbálkozik. Viszont sikerül maga alatt tartania a lábait, és ez a korábbi próbálkozásaihoz képest mindenképpen eredmény.*
-Egészen véletlenül nem ismersz itt Artheniorban egy gyógyítót, aki tudna valamit kezdeni a térdemmel?
*Fordul a mellette bemelegítő Jenarihoz. Kezd rájönni, hogy akármi is történik, azzal semmiképp sem fogja elősegíteni a térde gyógyulását, ha folyamatosan erőlteti az ízületet. Viszont ha mindkét lábára úgy számíthatna, mint régen, akkor fókuszálhatna arra, hogy megtanuljon fél karral harcolni.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-10 21:33:38
Üzenet elküldve: 2021-01-10 21:33:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
*Jenari még mindig gondolataiba réved, teste mondhatni önkéntesen mozog, keveset fogva fel abból ami körülötte zajlik. Talán nem is ez lenne a legideálisabb körülmény, vagy pillanat a hely felfedezésében, bár tagadhatatlanul most is izgatottsággal tölti el a verekedés gondolata.*
- Van valami elképzelés?
*Kérdezi végül, kissé ködös tekintetét Gaerralosra emeli, aki eredetileg a társasága volt, és aki mindeddig szimpatikusnak tűnt. Érthetően az a kevés figyelme inkább ráfókuszál, mint a teljesen idegen nőre, aki bemelegítő gyakorlatokba kezd.
Jenarinak ehhez nem sok kedve van jelenleg, de azzal nyugtatja magát, hogy csak takarékoskodik az energiáival. Annyit azért megtesz, hogy ökölbe szorított ujjait kiropogtatja, illetve nyakát, és hátát is egy-egy csavarással. A szájában lévő pipa füstje egyre vékonyodó csíkká változik, de a Krultos leány továbbra is makacsul ajkai között pihenteti az eszközt.*
*Jenari még mindig gondolataiba réved, teste mondhatni önkéntesen mozog, keveset fogva fel abból ami körülötte zajlik. Talán nem is ez lenne a legideálisabb körülmény, vagy pillanat a hely felfedezésében, bár tagadhatatlanul most is izgatottsággal tölti el a verekedés gondolata.*
- Van valami elképzelés?
*Kérdezi végül, kissé ködös tekintetét Gaerralosra emeli, aki eredetileg a társasága volt, és aki mindeddig szimpatikusnak tűnt. Érthetően az a kevés figyelme inkább ráfókuszál, mint a teljesen idegen nőre, aki bemelegítő gyakorlatokba kezd.
Jenarinak ehhez nem sok kedve van jelenleg, de azzal nyugtatja magát, hogy csak takarékoskodik az energiáival. Annyit azért megtesz, hogy ökölbe szorított ujjait kiropogtatja, illetve nyakát, és hátát is egy-egy csavarással. A szájában lévő pipa füstje egyre vékonyodó csíkká változik, de a Krultos leány továbbra is makacsul ajkai között pihenteti az eszközt.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2021-01-07 22:28:29
Üzenet elküldve: 2021-01-07 22:28:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ez csak játék!//
~Ez pont olyan, mint otthon!~
*Csillogó szemekkel tekint körbe az arénán, amikor leér. A magas falak, a padlót borító szőnyeg, a szellőzők alig érezhető léghuzata, és az érzés, hogy mindez a föld alatt van, jóleső melegséggel töltik el, ami kiül az arcára. Gyorsan leveti a saruit meg az alkarvédőit (a fegyverei a fent vannak a szobájában), és a legközelebbi fegyverállvány mellett hagyva őket, mezítláb a terem közepére megy.
A melegítésre szolgáló formagyakorlat, amibe belefog, csupa képzeletbeli kör és gömb mentén halad, amelyek gyakorta egymásból következnek. A mozdulatokat a csípő és a vállak vezetik, a végtagok csak követik őket. A háta ha nem is mereven, de végig egyenes marad. A tempó inkább lendületes, mint gyors. Nem kell hozzá igazán megfeszítenie az izmait, inkább a lazítás, mint a vérpezsdítés a cél.
A gyakorlat közben befelé figyel. Mozog-e mindene úgy, ahogyan mozognia kell? Oda megy-e mindig a súlypontja, ahová küldte? Amikor instabil, van-e elég lendülete, hogy biztosan stabil helyzetbe érkezzen? Bármit is tesz, támaszkodik-e a földbe tizenkét láb mélyen? Kívülről persze nem sok látszik ebből. Talán csak annyi, hogy az egész gyakorlatban van valami kőszerű, súlyos gördülékenység.*
~Ez pont olyan, mint otthon!~
*Csillogó szemekkel tekint körbe az arénán, amikor leér. A magas falak, a padlót borító szőnyeg, a szellőzők alig érezhető léghuzata, és az érzés, hogy mindez a föld alatt van, jóleső melegséggel töltik el, ami kiül az arcára. Gyorsan leveti a saruit meg az alkarvédőit (a fegyverei a fent vannak a szobájában), és a legközelebbi fegyverállvány mellett hagyva őket, mezítláb a terem közepére megy.
A melegítésre szolgáló formagyakorlat, amibe belefog, csupa képzeletbeli kör és gömb mentén halad, amelyek gyakorta egymásból következnek. A mozdulatokat a csípő és a vállak vezetik, a végtagok csak követik őket. A háta ha nem is mereven, de végig egyenes marad. A tempó inkább lendületes, mint gyors. Nem kell hozzá igazán megfeszítenie az izmait, inkább a lazítás, mint a vérpezsdítés a cél.
A gyakorlat közben befelé figyel. Mozog-e mindene úgy, ahogyan mozognia kell? Oda megy-e mindig a súlypontja, ahová küldte? Amikor instabil, van-e elég lendülete, hogy biztosan stabil helyzetbe érkezzen? Bármit is tesz, támaszkodik-e a földbe tizenkét láb mélyen? Kívülről persze nem sok látszik ebből. Talán csak annyi, hogy az egész gyakorlatban van valami kőszerű, súlyos gördülékenység.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-12-23 21:16:41
Üzenet elküldve: 2020-12-23 21:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Piperekalmár//
*Az emeleten búcsút véve Nixától keveredik le ismét a pincearéna puha padlóját koptatni. Nehezére esett az elköszönés, bármennyire rövid időt is töltöttek el együtt, igazán megkedvelte a lányt. Kölcsönösen látták el egymást kecsegtető ígéretekkel, köztük egy hamarosan viszont látáséval. Az összes közül ebben bízik leginkább, holmi anyagi javak felett áll az, hogy egy amolyan isteneset mulassanak közösen.
Frissen ébredő szimpátiájának is köszönhető lejövetele, meg szeretne bizonyosodni róla, hogy a legények, kiket arra megkért, rendben lehordták a lovagnő vadászzsákmányát. Nem is ténfereg sokat, egyből ahhoz a sarokhoz fordul, mit meghagyott, s lám nem kell csalódnia. Szépen elrendezve találja a húst, mit, ha nem lenne olyan nyers, talán meg is paskolna megelégedésében. Így viszont csupán egy elégedett mosolyra futja, minek birtokában felfelé veszi az irányt.*
*Az emeleten búcsút véve Nixától keveredik le ismét a pincearéna puha padlóját koptatni. Nehezére esett az elköszönés, bármennyire rövid időt is töltöttek el együtt, igazán megkedvelte a lányt. Kölcsönösen látták el egymást kecsegtető ígéretekkel, köztük egy hamarosan viszont látáséval. Az összes közül ebben bízik leginkább, holmi anyagi javak felett áll az, hogy egy amolyan isteneset mulassanak közösen.
Frissen ébredő szimpátiájának is köszönhető lejövetele, meg szeretne bizonyosodni róla, hogy a legények, kiket arra megkért, rendben lehordták a lovagnő vadászzsákmányát. Nem is ténfereg sokat, egyből ahhoz a sarokhoz fordul, mit meghagyott, s lám nem kell csalódnia. Szépen elrendezve találja a húst, mit, ha nem lenne olyan nyers, talán meg is paskolna megelégedésében. Így viszont csupán egy elégedett mosolyra futja, minek birtokában felfelé veszi az irányt.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-12-12 20:51:28
Üzenet elküldve: 2020-12-12 20:51:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Csak nem orrol meg rá a félreértelmezés miatt. Ez nagyon jó hír, viszont az, hogy félre hallotta az illatot még őt is meglepi.*
- Jaj, de bolond vagyok! Véletlenül sem vágyom már egy kis piára.* Neveti, mert való igaz, hogy gondolatai sűrűn járnak a szesz körül.*
- Hát gondolom az íze sem volt túl jó.* Kuncogja, mondjuk nem kóstolt még egyetlen parfümöt sem.*
- Sikerült, de csak nagyon kevés alkalomkor. Hidd el, hogy nem sok emlékem maradt belőle.* Hamar lejutnak most már a pincébe, hogy ott folytassák Pont téma marad a sör is.*
- Törpe sör?!! Kész végem van. Lesz ami lesz, de ha felmegyünk innét iszunk egy kört. Egy sör meg egy feles nem árthat meg.* Ez máris el lett döntve, mert olyannyira kívánja, hogy inkább megadja magának ezt a kis élvezetet. Lassan körbejárja a helyet és egy kicsit elmélázik a bábukkal is.*
- Ajánlom is nekik!* Böki meg az egyiket szórakozottan, hogy aztán komolyan a húsra terelje a szót.*
- Örülök neki. Szerintem ők nem, de én nagyon. Mondjuk remélem, hogy egy hat alatt végzünk azzal a feldolgozással. Szeretném már kényelembe helyezni magam.* Sokat kivett belőle ez a vadászat, de ez nem is csoda. Remek kis kaland volt.*
- El hát, de majd ezt is elmesélem egyben a többivel.* Nyugtatja meg, hogy nem fog lemaradni erről sem.*
- Menjünk! A lovam kint áll. Rajta van a hús is. Amíg megisszuk azt az italt, addig le is hordhatják, mert a lóval megyek tovább. Szóval mit iszol? A törp sör az alap. Ezt még megfejeljük, akkor valamivel, de szigorúan csak egy sör meg egy feles tömény.* Még a végén kiüti magát így fáradtan, aztán nem lesz semmilyen munka.*
* Csak nem orrol meg rá a félreértelmezés miatt. Ez nagyon jó hír, viszont az, hogy félre hallotta az illatot még őt is meglepi.*
- Jaj, de bolond vagyok! Véletlenül sem vágyom már egy kis piára.* Neveti, mert való igaz, hogy gondolatai sűrűn járnak a szesz körül.*
- Hát gondolom az íze sem volt túl jó.* Kuncogja, mondjuk nem kóstolt még egyetlen parfümöt sem.*
- Sikerült, de csak nagyon kevés alkalomkor. Hidd el, hogy nem sok emlékem maradt belőle.* Hamar lejutnak most már a pincébe, hogy ott folytassák Pont téma marad a sör is.*
- Törpe sör?!! Kész végem van. Lesz ami lesz, de ha felmegyünk innét iszunk egy kört. Egy sör meg egy feles nem árthat meg.* Ez máris el lett döntve, mert olyannyira kívánja, hogy inkább megadja magának ezt a kis élvezetet. Lassan körbejárja a helyet és egy kicsit elmélázik a bábukkal is.*
- Ajánlom is nekik!* Böki meg az egyiket szórakozottan, hogy aztán komolyan a húsra terelje a szót.*
- Örülök neki. Szerintem ők nem, de én nagyon. Mondjuk remélem, hogy egy hat alatt végzünk azzal a feldolgozással. Szeretném már kényelembe helyezni magam.* Sokat kivett belőle ez a vadászat, de ez nem is csoda. Remek kis kaland volt.*
- El hát, de majd ezt is elmesélem egyben a többivel.* Nyugtatja meg, hogy nem fog lemaradni erről sem.*
- Menjünk! A lovam kint áll. Rajta van a hús is. Amíg megisszuk azt az italt, addig le is hordhatják, mert a lóval megyek tovább. Szóval mit iszol? A törp sör az alap. Ezt még megfejeljük, akkor valamivel, de szigorúan csak egy sör meg egy feles tömény.* Még a végén kiüti magát így fáradtan, aztán nem lesz semmilyen munka.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-12-12 19:51:22
Üzenet elküldve: 2020-12-12 19:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Nixa szabadkozására csupán kedélyesen legyint egyet. Igazán nem vette ő szívére a feltételezést. Az ital keverést viszont nem állhatja kiigazítani.*
- Nem, nem italokat, illatokat. Az én parfümjeimtől illatoztak a lányok. Italt csak főztem, pálinkát, a parfümös lepárlómban. Hát nem volt a legjobb ötlet! *Kacagja nosztalgikusan felszínre törő emlékét. Annál sokkal jobban ki kell tisztítani az üstöt, mint amennyire ők tették, hogy ne pacsuli szagú szesz legyen a vége. Arra, hogy fontos ember volt, s tapasztalatot szerzett, hálás szerénységgel bólint csupán.*
- Egy törpöt is? Te aztán nem viccelsz! *Biccent elismerően a kincsvadász képességeire. Az azért egy valamire való férfiembernek is becsületére válik, ha egy törpét túliszik. Főleg, ha azt a saját sörükkel teszi.
Gördülékeny csevejüket hamar a pincearénába érve folytathatják töretlen lendülettel.*
- Még nem kóstoltam, de dicsérik nagyon. Törpe sör, azt hiszem, van gyümölcsös is. Majd az egyik fenekére nézhetünk. *Ajánlja viszont vigyorogva az eshetőséget. Egyre inkább várja már azt a kilátásba helyezett közös lerészegedést. Tekintetével végig követi Nixa útját, mit a helyiség bejárásával megtesz. Már nem, mintha nyomon akarná követni, csupán érdekli, hogy a lányt mi érdekli.*
- Ezek a bábuk aztán megvárnak. *Nyugtat mókázva a későbbre halasztott gyakorlatozás lehetőségére.*
- Rá, persze, van pár mosogató legény kéznél. *Bólint a segítség kérdésére.* És egy hatra kifizetted a tárolást, szóval nem kell sietned. *Mosolyodik ismét, visszaemlékezve megállapodásukra. Bár, az igazat megvallva fogalma sincs, mennyi időbe telhet annak a sok mindennek a feldolgozása, miről korábban meséltek neki. Könnyen lehet, hogy ez a hat nap mégiscsak szűkös határidőnek számít.*
- Elvertek? *Rökönyödik meg kicsit, mert bár megviselt társnője külseje, ezidáig ütlegelés nyomait nem vélte felfedezni rajta. Igaz, hogy nem is nagyon kereste.*
- Persze, akkor nem is tartalak fel tovább! Mehetünk vissza. *Helyesel, s indul a lépcsők irányába.*
*Nixa szabadkozására csupán kedélyesen legyint egyet. Igazán nem vette ő szívére a feltételezést. Az ital keverést viszont nem állhatja kiigazítani.*
- Nem, nem italokat, illatokat. Az én parfümjeimtől illatoztak a lányok. Italt csak főztem, pálinkát, a parfümös lepárlómban. Hát nem volt a legjobb ötlet! *Kacagja nosztalgikusan felszínre törő emlékét. Annál sokkal jobban ki kell tisztítani az üstöt, mint amennyire ők tették, hogy ne pacsuli szagú szesz legyen a vége. Arra, hogy fontos ember volt, s tapasztalatot szerzett, hálás szerénységgel bólint csupán.*
- Egy törpöt is? Te aztán nem viccelsz! *Biccent elismerően a kincsvadász képességeire. Az azért egy valamire való férfiembernek is becsületére válik, ha egy törpét túliszik. Főleg, ha azt a saját sörükkel teszi.
Gördülékeny csevejüket hamar a pincearénába érve folytathatják töretlen lendülettel.*
- Még nem kóstoltam, de dicsérik nagyon. Törpe sör, azt hiszem, van gyümölcsös is. Majd az egyik fenekére nézhetünk. *Ajánlja viszont vigyorogva az eshetőséget. Egyre inkább várja már azt a kilátásba helyezett közös lerészegedést. Tekintetével végig követi Nixa útját, mit a helyiség bejárásával megtesz. Már nem, mintha nyomon akarná követni, csupán érdekli, hogy a lányt mi érdekli.*
- Ezek a bábuk aztán megvárnak. *Nyugtat mókázva a későbbre halasztott gyakorlatozás lehetőségére.*
- Rá, persze, van pár mosogató legény kéznél. *Bólint a segítség kérdésére.* És egy hatra kifizetted a tárolást, szóval nem kell sietned. *Mosolyodik ismét, visszaemlékezve megállapodásukra. Bár, az igazat megvallva fogalma sincs, mennyi időbe telhet annak a sok mindennek a feldolgozása, miről korábban meséltek neki. Könnyen lehet, hogy ez a hat nap mégiscsak szűkös határidőnek számít.*
- Elvertek? *Rökönyödik meg kicsit, mert bár megviselt társnője külseje, ezidáig ütlegelés nyomait nem vélte felfedezni rajta. Igaz, hogy nem is nagyon kereste.*
- Persze, akkor nem is tartalak fel tovább! Mehetünk vissza. *Helyesel, s indul a lépcsők irányába.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-12-12 17:55:55
Üzenet elküldve: 2020-12-12 17:55:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Oh! Elnézést! Nem akartalak megbántani.* Kezd el szabadkozni, de mosolyog a másik, szóval valószínűleg nem szívta mellre.*
- Szóval italokat is kevertél? Nagyon érdekes. Majd legközelebb nekem is keverhetnél valamit.* Kacsint rá, mert szívesen belekóstolna az egyik italba.*
- Az a lényeg, hogy te egy fontos ember voltál itt. Biztosan sok tapasztalatot szereztél.* Örül neki, hogy megismerkedett egy ilyen csajjal. Nixomia már csak neveltetése meg életmódja miatt is jobban hasonlít egy férfira, mint egy finom nőre. Na mármint nem kinézetre, hanem belső tulajdonságai miatt. De mondjuk kinézetre sem egy szokványos nő. Talán Winről majd ragad rá némi nőiesség is.*
- Helyes! A férfiak azt hiszik, hogy mi nők nem bírunk inni. Ha jó formában vagyok, még egy törpöt is az asztal alá iszok.* Nem véletlen törpöt mondott, hiszen köztük nőt fel. Tudja, hogy nagy piás egy faj. A kék szemű számára kellemetlenek tűnő részen gond nélkül haladnak át. Mire fegyvereitől megválik, már újfent együtt is vannak, hogy lemenjenek a pincébe. Sokkal kényelmesebb már érzésre is a padló. Biztosan ügyeltek rá, hogy a lehető legjobb legyen gyakorlásra.*
- Ha itt vannak sörös hordók, akkor a legjobb helyre érkeztem.* Vigyorog, miközben végig futtatja tekintetét a benti tájon.*
- Ha nem lennék így lestrapálva, akkor kipróbálnám ezt a gyakorló pályát, de így inkább nem.* Feleli, miközben tesz egy kis kitérőt a gyakorló felszerelés felé.*
- Jó helyen lesz ott a hús. Ott nem eshet baja. Nem lesz az ott sokáig, mert én szeretném a részem feldolgozni. Gondolom a barbár meg eladná. Most már csak be kéne hordani. A személyzetre rá lehet ilyesmit bízni?* Nem szívesen cipekedne, ha van rá itt ember.*
- Pénzért én is szívesen bunyóznék, csak most nagyon elvertek, ami elvette a kedvem. A szerencse játék az mondjuk nem biztos, hogy az én asztalom, de elboldogulok, ha úgy van.* Nem nagy kártyás, de volt már úgy, hogy egész jól kaszált.*
- Na, akkor nekem meg ideje lenne lassan indulnom vissza. Szeretnék mihamarább végezni a feldolgozással.* Már nagyon nyűgös, mert csak egy karnyújtásnyira van a kiadós pihenés.*
- Oh! Elnézést! Nem akartalak megbántani.* Kezd el szabadkozni, de mosolyog a másik, szóval valószínűleg nem szívta mellre.*
- Szóval italokat is kevertél? Nagyon érdekes. Majd legközelebb nekem is keverhetnél valamit.* Kacsint rá, mert szívesen belekóstolna az egyik italba.*
- Az a lényeg, hogy te egy fontos ember voltál itt. Biztosan sok tapasztalatot szereztél.* Örül neki, hogy megismerkedett egy ilyen csajjal. Nixomia már csak neveltetése meg életmódja miatt is jobban hasonlít egy férfira, mint egy finom nőre. Na mármint nem kinézetre, hanem belső tulajdonságai miatt. De mondjuk kinézetre sem egy szokványos nő. Talán Winről majd ragad rá némi nőiesség is.*
- Helyes! A férfiak azt hiszik, hogy mi nők nem bírunk inni. Ha jó formában vagyok, még egy törpöt is az asztal alá iszok.* Nem véletlen törpöt mondott, hiszen köztük nőt fel. Tudja, hogy nagy piás egy faj. A kék szemű számára kellemetlenek tűnő részen gond nélkül haladnak át. Mire fegyvereitől megválik, már újfent együtt is vannak, hogy lemenjenek a pincébe. Sokkal kényelmesebb már érzésre is a padló. Biztosan ügyeltek rá, hogy a lehető legjobb legyen gyakorlásra.*
- Ha itt vannak sörös hordók, akkor a legjobb helyre érkeztem.* Vigyorog, miközben végig futtatja tekintetét a benti tájon.*
- Ha nem lennék így lestrapálva, akkor kipróbálnám ezt a gyakorló pályát, de így inkább nem.* Feleli, miközben tesz egy kis kitérőt a gyakorló felszerelés felé.*
- Jó helyen lesz ott a hús. Ott nem eshet baja. Nem lesz az ott sokáig, mert én szeretném a részem feldolgozni. Gondolom a barbár meg eladná. Most már csak be kéne hordani. A személyzetre rá lehet ilyesmit bízni?* Nem szívesen cipekedne, ha van rá itt ember.*
- Pénzért én is szívesen bunyóznék, csak most nagyon elvertek, ami elvette a kedvem. A szerencse játék az mondjuk nem biztos, hogy az én asztalom, de elboldogulok, ha úgy van.* Nem nagy kártyás, de volt már úgy, hogy egész jól kaszált.*
- Na, akkor nekem meg ideje lenne lassan indulnom vissza. Szeretnék mihamarább végezni a feldolgozással.* Már nagyon nyűgös, mert csak egy karnyújtásnyira van a kiadós pihenés.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-12-12 17:09:19
Üzenet elküldve: 2020-12-12 17:09:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Jót mosolyog a kincsvadász meghökkenésén, ami azt illeti, valami hasonló reakcióra számított. A következtetésre azonban nem, amit személyével kapcsolatban levonnak. Halk kuncogással rázza meg fejét párszor, s kezével is legyint egyet.*
- Áhh, nem, dehogy. *Felel végül vigyorogva.* Bár szép lányaink voltak, párat én is választottam ki. De amúgy csak pénzzel szálltam be a fogadóba. Na meg a lányoknak kevertem illatokat, kencéket. De csak rövid ideig. *Fedi fel végül valódi szerepét a Pinty viselt dolgaival kapcsolatban. Kevésbé pikáns, ám annál kedvesebb emlék ez számára.*
- Akkor a látszat erősen csal! *Nevet ismét, ezúttal azon, hogy nem olyannak tűnik, ki kedvelné a piálás művészetét. Ami azt illeti, ezt nem is bánja, mégsem szeretne senki úgy kinézni, mint egy kiélt alkoholista, kiről már kilóméterekről lerí, éltető nedűje a szesz.
A következőekben fellépő zavara úgy tűnik feleslegesen nyaldosott orcáira vöröslő szégyenfoltokat, óvatlanul megválasztott szavai nem keltettek semmiféle negatív érzést Nixomiában. Ennek megfelelően inkább nem is firtatja tovább a témát, csupán egy mosolygós bólintással nyugtázza, hogy a lánynak valóban kedvére lenne ajánlata a szállással és fürdővel kapcsolatban.
Ha pedig minden jól megy, egy rövid bájital tranzakciót és fegyver lepakolást követően, a lovagnőt előre engedve, annak nyomában halad lefelé a pincearéna lépcsőin. Gyorsan megteszik ezt a néhány fokot, így már a különlegesen kiképzett, megszokottnál puhább padlót koptathatják végre.*
- Most gyakorló területnek szolgál, de vannak itt sörös hordók is. *Mutat az egyik sarokban valóban fellelhető néhány hordó felé.* Tehát raktárnak is ideális. A húst fel lehetne akasztani valamelyik sarokba, gondolom. *Hangsúlya az utolsó opció említésével kérdővé alakul, ehhez pedig szemöldökei íve biztosítja azt az érzetet, mennyire nem biztos ebben a dologban. Ha Nixának igénye van rá, engedi őt, hadd sétálja körbe szabadon a területet. Ő maga az egyik gyakorló bábú mellett cövekel le, kivel korábban keveredtek közelebbi ismeretségbe, s onnan beszél.*
- Ez meg korábban játékbarlang volt. Kockaasztallal, kártyázni is lehetett, meg pénzért bunyózni. *Oszt meg néhány kulisszatitkot a pincearéna múltjáról is.*
*Jót mosolyog a kincsvadász meghökkenésén, ami azt illeti, valami hasonló reakcióra számított. A következtetésre azonban nem, amit személyével kapcsolatban levonnak. Halk kuncogással rázza meg fejét párszor, s kezével is legyint egyet.*
- Áhh, nem, dehogy. *Felel végül vigyorogva.* Bár szép lányaink voltak, párat én is választottam ki. De amúgy csak pénzzel szálltam be a fogadóba. Na meg a lányoknak kevertem illatokat, kencéket. De csak rövid ideig. *Fedi fel végül valódi szerepét a Pinty viselt dolgaival kapcsolatban. Kevésbé pikáns, ám annál kedvesebb emlék ez számára.*
- Akkor a látszat erősen csal! *Nevet ismét, ezúttal azon, hogy nem olyannak tűnik, ki kedvelné a piálás művészetét. Ami azt illeti, ezt nem is bánja, mégsem szeretne senki úgy kinézni, mint egy kiélt alkoholista, kiről már kilóméterekről lerí, éltető nedűje a szesz.
A következőekben fellépő zavara úgy tűnik feleslegesen nyaldosott orcáira vöröslő szégyenfoltokat, óvatlanul megválasztott szavai nem keltettek semmiféle negatív érzést Nixomiában. Ennek megfelelően inkább nem is firtatja tovább a témát, csupán egy mosolygós bólintással nyugtázza, hogy a lánynak valóban kedvére lenne ajánlata a szállással és fürdővel kapcsolatban.
Ha pedig minden jól megy, egy rövid bájital tranzakciót és fegyver lepakolást követően, a lovagnőt előre engedve, annak nyomában halad lefelé a pincearéna lépcsőin. Gyorsan megteszik ezt a néhány fokot, így már a különlegesen kiképzett, megszokottnál puhább padlót koptathatják végre.*
- Most gyakorló területnek szolgál, de vannak itt sörös hordók is. *Mutat az egyik sarokban valóban fellelhető néhány hordó felé.* Tehát raktárnak is ideális. A húst fel lehetne akasztani valamelyik sarokba, gondolom. *Hangsúlya az utolsó opció említésével kérdővé alakul, ehhez pedig szemöldökei íve biztosítja azt az érzetet, mennyire nem biztos ebben a dologban. Ha Nixának igénye van rá, engedi őt, hadd sétálja körbe szabadon a területet. Ő maga az egyik gyakorló bábú mellett cövekel le, kivel korábban keveredtek közelebbi ismeretségbe, s onnan beszél.*
- Ez meg korábban játékbarlang volt. Kockaasztallal, kártyázni is lehetett, meg pénzért bunyózni. *Oszt meg néhány kulisszatitkot a pincearéna múltjáról is.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:34:45
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:34:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*Most, hogy ilyen ügyesen megúszott talán egy végzetes találkozást egészen megkönnyebbül. Amint kicsomagolja magát a köpenyből, mindjárt indul a pincelejárat felé. Kinyitja és lesétál néhány lépcsőfokot, mert hát ott tartja a cókmókját, így legalább közel van, és senkinek nem jutna eszébe ott keresni az egyik polcon. Beszuszakolja mellé a köpenyét is és letapogatja, hogy ne legyen annyira feltűnő. Úgy hallja, hogy most egyelőre nincsen senki odalenn. Visszacsukja az ajtót és megy vissza a dolgára.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-23 08:11:51
Üzenet elküldve: 2020-10-23 08:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencsére ezúttal nincs olyan forgalom a pincében, mint legutóbb. A nyüzsgés odafönt marad a lépcsősor és a vasalt ajtó mögött.
Yeza leteszi a vizet és a vászonkendőt egy alkalmas helyre. Egyelőre a kardját is letámasztja és a térközepén veszi fel a kényelmes kezdőpozíciót. Nagyot sóhajt. Tüdejét átjárja Arthenior különleges, mindig friss levegője, mely a szellőzést szolgáló kürtőkön keresztül átjárja a helyiséget. Lassú, nagy kört ír le a karjaival, aztán összefűzi az ujjait és kinyújtózik felfelé, majd a háta mögött is megismétli a mozdulatot. Aprólékosan és akkurátusan kezdi el bemelegíteni az izmait, átmozgatni az ízületeit. Tisztában van a teste minden porcikájával. Nyújt és hajlít, feszít és lazít. Az egyenletes, mélyre szívott lélegzetvételekkel tökéletes összhangban mozdul. Észre kell vennie, hogy hajlékonysága kissé már megkopott az elmúlt évek viszontagságában. Nem volt túl sok alkalma rendes, rendszeres gyakorlásra. Most viszont itt az ideje újból felvenni a ritmust.
Yeza nem elnéző magával, nem adja alább a húzódó tagok ellenállása miatt. Ismeri már ezt az utat. Annak idején sokat követeltek tőle, és a céhnél az elvárásokat nagyon ajánlatos volt teljesíteni, hogy ne rostálódjon ki már újoncként az ember.
Elképesztő, hogy a test mennyire emlékszik. Fertályóra nyűgösködés után az izmok és inak máris engedelmesebbek. Még nem az igazi, de idővel az lesz. Ha megéri, tavaszra teljesen visszanyerheti a régi fogmáját.
Amikor kézbe veszi a kardot, a markolat úgy simul a kezébe, minta így lenne igazán teljes ember. Felveszi az alapállást, megtisztítja az elméjét a kavargó gondolatoktól és csak a formagyakorlatokra íródott ritmusos versike strófái maradnak, melyek segítenek a helyes légzéstechnikát tartani. Csak halkan ejti a szavakat. A penge precíz, pontos íveket ír le a kezében. Testsúlyát hol egyik, hol másik lábára helyezi. Lép és suhint, hátrál és hárít. A mozdulatok könnyednek tűnnek, de Yeza kardjának azért van súlya, a táncszerű koreográfiában is alaposan megdolgoztatja az izmait.
Ad magának időt. Több formagyakorlatot is végigvesz. Ha valami nem megy tökéletesen, ismétli. Ismétli, amíg jó nem lesz, ha kell, addig, míg az izmai már égnek és remegnek. A fülébe idézi a mesterek szigorú zöngéit, ami képes volt a határaik felső holtpontjától is mindig egy kicsikét még messzebb rugaszkodni.
Izzadság gyöngyözik a bőrén, mellkasa nagy kortyokban nyeli a levegőt, mire végre megáll a kezében a kard. Egy kicsit már így is túlzásba vitte. Elsőre lehetett volna kíméletesebb magával, de Yeza mindig önfejű akarnok volt. Jókorát húz a csobolyóból. Még bőven félig van. Nem állt meg annyiszor inni, mint kellett volna, de ez is csak utólag tűnik fel persze. Mielőtt visszaindulna, még alaposan lenyújtja a megdolgoztatott izmokat. Sokan nem fordítanak erre figyelmet, de nála ez már szinte szertartásos lezárása az edzésnek. Nem siet vele. Tart, ameddig tart. Csak akkor fejezi be az alapállásba visszatérve, amikor úgy érzi, minden egyes porcikája megfelelő figyelmet kapott. Elégedett. A jó ég tudja, mióta először. Szeretne hinni benne, hogy ez az út új távlatokba vezet. Kellő elszántságot merített a gyakorlatokból, hogy egy kicsit elűzze a sötét fellegeket. Megtörölközik és egy kicsit összerendezi haját, hogy viszonylag szalonképesen tudjon majd átvágni az ivón. Magához veszi a kardját és felnyalábolja a közben kiürült butykost is. A jövőben több időt fog eltölteni idelent, ez biztos. Az elhatározás még szilárdan kapaszkodik benne, amikor a vászonkendőt a nyakába csapva elindul fölfelé. Ráfér egy alapos mosdás és egy átöltözés.*
Yeza leteszi a vizet és a vászonkendőt egy alkalmas helyre. Egyelőre a kardját is letámasztja és a térközepén veszi fel a kényelmes kezdőpozíciót. Nagyot sóhajt. Tüdejét átjárja Arthenior különleges, mindig friss levegője, mely a szellőzést szolgáló kürtőkön keresztül átjárja a helyiséget. Lassú, nagy kört ír le a karjaival, aztán összefűzi az ujjait és kinyújtózik felfelé, majd a háta mögött is megismétli a mozdulatot. Aprólékosan és akkurátusan kezdi el bemelegíteni az izmait, átmozgatni az ízületeit. Tisztában van a teste minden porcikájával. Nyújt és hajlít, feszít és lazít. Az egyenletes, mélyre szívott lélegzetvételekkel tökéletes összhangban mozdul. Észre kell vennie, hogy hajlékonysága kissé már megkopott az elmúlt évek viszontagságában. Nem volt túl sok alkalma rendes, rendszeres gyakorlásra. Most viszont itt az ideje újból felvenni a ritmust.
Yeza nem elnéző magával, nem adja alább a húzódó tagok ellenállása miatt. Ismeri már ezt az utat. Annak idején sokat követeltek tőle, és a céhnél az elvárásokat nagyon ajánlatos volt teljesíteni, hogy ne rostálódjon ki már újoncként az ember.
Elképesztő, hogy a test mennyire emlékszik. Fertályóra nyűgösködés után az izmok és inak máris engedelmesebbek. Még nem az igazi, de idővel az lesz. Ha megéri, tavaszra teljesen visszanyerheti a régi fogmáját.
Amikor kézbe veszi a kardot, a markolat úgy simul a kezébe, minta így lenne igazán teljes ember. Felveszi az alapállást, megtisztítja az elméjét a kavargó gondolatoktól és csak a formagyakorlatokra íródott ritmusos versike strófái maradnak, melyek segítenek a helyes légzéstechnikát tartani. Csak halkan ejti a szavakat. A penge precíz, pontos íveket ír le a kezében. Testsúlyát hol egyik, hol másik lábára helyezi. Lép és suhint, hátrál és hárít. A mozdulatok könnyednek tűnnek, de Yeza kardjának azért van súlya, a táncszerű koreográfiában is alaposan megdolgoztatja az izmait.
Ad magának időt. Több formagyakorlatot is végigvesz. Ha valami nem megy tökéletesen, ismétli. Ismétli, amíg jó nem lesz, ha kell, addig, míg az izmai már égnek és remegnek. A fülébe idézi a mesterek szigorú zöngéit, ami képes volt a határaik felső holtpontjától is mindig egy kicsikét még messzebb rugaszkodni.
Izzadság gyöngyözik a bőrén, mellkasa nagy kortyokban nyeli a levegőt, mire végre megáll a kezében a kard. Egy kicsit már így is túlzásba vitte. Elsőre lehetett volna kíméletesebb magával, de Yeza mindig önfejű akarnok volt. Jókorát húz a csobolyóból. Még bőven félig van. Nem állt meg annyiszor inni, mint kellett volna, de ez is csak utólag tűnik fel persze. Mielőtt visszaindulna, még alaposan lenyújtja a megdolgoztatott izmokat. Sokan nem fordítanak erre figyelmet, de nála ez már szinte szertartásos lezárása az edzésnek. Nem siet vele. Tart, ameddig tart. Csak akkor fejezi be az alapállásba visszatérve, amikor úgy érzi, minden egyes porcikája megfelelő figyelmet kapott. Elégedett. A jó ég tudja, mióta először. Szeretne hinni benne, hogy ez az út új távlatokba vezet. Kellő elszántságot merített a gyakorlatokból, hogy egy kicsit elűzze a sötét fellegeket. Megtörölközik és egy kicsit összerendezi haját, hogy viszonylag szalonképesen tudjon majd átvágni az ivón. Magához veszi a kardját és felnyalábolja a közben kiürült butykost is. A jövőben több időt fog eltölteni idelent, ez biztos. Az elhatározás még szilárdan kapaszkodik benne, amikor a vászonkendőt a nyakába csapva elindul fölfelé. Ráfér egy alapos mosdás és egy átöltözés.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-10 20:31:24
Üzenet elküldve: 2020-10-10 20:31:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja és Yeza//
*Graril csak tovább duzzog. Ügyet sem vet arra, hogy Arja foglalkozik vele. Ilyenkor jobb a férfit békén hagyni. Egy újabb vereség áldozata lett. Hiába a jó kard, ha a kéz ami forgatja nem elég képzett. Az sovány vigasz, hogy aki legyőzte az képzettebb, mint ő. Egy éles harc során jó esetben csak a karját vesztette volna el. Ezt nem tudja a férfi elviselni. A sebéhez nyúl. Ekkor hatalmas fájdalom hasít a fejébe. Egy templomot lát maga előtt, pontosan azt, amelyik a városban van. Miután kitisztul az elméje, a holmik között keres pár kötszert, és azzal tekeri körbe a sebet, majd elindul a fel a Kalmárba.*
*Graril csak tovább duzzog. Ügyet sem vet arra, hogy Arja foglalkozik vele. Ilyenkor jobb a férfit békén hagyni. Egy újabb vereség áldozata lett. Hiába a jó kard, ha a kéz ami forgatja nem elég képzett. Az sovány vigasz, hogy aki legyőzte az képzettebb, mint ő. Egy éles harc során jó esetben csak a karját vesztette volna el. Ezt nem tudja a férfi elviselni. A sebéhez nyúl. Ekkor hatalmas fájdalom hasít a fejébe. Egy templomot lát maga előtt, pontosan azt, amelyik a városban van. Miután kitisztul az elméje, a holmik között keres pár kötszert, és azzal tekeri körbe a sebet, majd elindul a fel a Kalmárba.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-07 20:15:37
Üzenet elküldve: 2020-10-07 20:15:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja és Yeza//
*Akaratlanul is erősebben markolja a gyakorlókard markolatát. Nem örül neki, hogy Arja olyan közel van van Grarilhoz. A mord hang és a férfi arcára boruló sötét árnyak készenlétben tartják minden idegszálát, minden izmát. Szerencsére a vörös lány kellően higgadt és belátó, hogy magától is felmérje a helyzetet. Bölcsen kihátrál inkább az elutasító válasz után, viszont nem fogja mindjárt távozóra, ahogy Yeza tenné. Az, hogy nekilát felölteni a frissen kapott vértet, szinte szimbolikus erejű. Yeza csak nézi a kis csitrit, és ebben a pillanatban sodródó uszadékfának érzi magát, míg Arja törékeny, ám jól kormányzott hajóként hág a lét hullámainak hátára.
Szemmel tartja Grarilt, míg a lány felölti a vértet. Ha Arjának meggyűlik vele a baja, segít, de egyébként rá hagyja. Valahogy úgy érzi, ez a dolog úgy helyes, ha maga viszi véghez. Elismerő biccentéssel néz rajta végig. ~Lám, miből lesz a cserebogár.~ Egész másképp fest a kölyök így. Kölyök... hiszen kész nő már, hiába takargatja e tényt ifjúságának bohó fátyla. Bár lophatna még neki egy kis időt míg ily szertelen és tiszta lehet.*
- Menjünk *mondja. Maga elé engedi Arját a lépcsőnél. Yeza a falnak támasztja a gyakorlókardot, míg utolsó pillantást vet Graril felé, aztán elindul a lány után. Egyre csak az visszhangzik a fejében, amit mondott: hogy tanítsa. Hogy tanítsa meg mindenre. Ez és az a csalódott, elárult tekintet, ami a válaszát kísérte. Nem akarta megbántani a lányt. Elutasítani sem. Ám amit kért, arról mit sem tud, és Yeza meggyőződése, hogy ez így van jól. Ennek ellenére mégis rossz érzés, hogy félreértették a válaszát. Vagyis inkább a válaszban munkáló szándékot.*
- És? Mit innál? *kérdi a lépcső tetején. E pillanatban úgy érzi, a legszívesebben elfelejtené az egészet, ami idelent történt. A jó ég tudja, talán a hebrencs gnóm pultoslány még tudna is keverni valamit, ami alkalmas lenne erre, de őszintén szólva Yeza messze nem olyan vakmerő, hogy egy ilyennel megpróbálkozzon.*
*Akaratlanul is erősebben markolja a gyakorlókard markolatát. Nem örül neki, hogy Arja olyan közel van van Grarilhoz. A mord hang és a férfi arcára boruló sötét árnyak készenlétben tartják minden idegszálát, minden izmát. Szerencsére a vörös lány kellően higgadt és belátó, hogy magától is felmérje a helyzetet. Bölcsen kihátrál inkább az elutasító válasz után, viszont nem fogja mindjárt távozóra, ahogy Yeza tenné. Az, hogy nekilát felölteni a frissen kapott vértet, szinte szimbolikus erejű. Yeza csak nézi a kis csitrit, és ebben a pillanatban sodródó uszadékfának érzi magát, míg Arja törékeny, ám jól kormányzott hajóként hág a lét hullámainak hátára.
Szemmel tartja Grarilt, míg a lány felölti a vértet. Ha Arjának meggyűlik vele a baja, segít, de egyébként rá hagyja. Valahogy úgy érzi, ez a dolog úgy helyes, ha maga viszi véghez. Elismerő biccentéssel néz rajta végig. ~Lám, miből lesz a cserebogár.~ Egész másképp fest a kölyök így. Kölyök... hiszen kész nő már, hiába takargatja e tényt ifjúságának bohó fátyla. Bár lophatna még neki egy kis időt míg ily szertelen és tiszta lehet.*
- Menjünk *mondja. Maga elé engedi Arját a lépcsőnél. Yeza a falnak támasztja a gyakorlókardot, míg utolsó pillantást vet Graril felé, aztán elindul a lány után. Egyre csak az visszhangzik a fejében, amit mondott: hogy tanítsa. Hogy tanítsa meg mindenre. Ez és az a csalódott, elárult tekintet, ami a válaszát kísérte. Nem akarta megbántani a lányt. Elutasítani sem. Ám amit kért, arról mit sem tud, és Yeza meggyőződése, hogy ez így van jól. Ennek ellenére mégis rossz érzés, hogy félreértették a válaszát. Vagyis inkább a válaszban munkáló szándékot.*
- És? Mit innál? *kérdi a lépcső tetején. E pillanatban úgy érzi, a legszívesebben elfelejtené az egészet, ami idelent történt. A jó ég tudja, talán a hebrencs gnóm pultoslány még tudna is keverni valamit, ami alkalmas lenne erre, de őszintén szólva Yeza messze nem olyan vakmerő, hogy egy ilyennel megpróbálkozzon.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-06 09:38:17
Üzenet elküldve: 2020-10-06 09:38:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja és Yeza//
*Arja szavai, közeledése nemhogy csillapítanák a férfi elkeseredett dühét, úgy tűnik, a megnyugvásnak szánt szavak bosszantó prédikálásként peregnek le róla. A kezét elütő mozdulat, a haragvó tekintet egyértelművé teszik számára mindezt. A férfi hamari természet, ezt Arja megtapasztalta az útjuk során is. ~Ez, és nem a tudása vagy a nemtudása fogja egyszer a vesztét okozni.~ sóhajtja a lány magában, gondosan ügyelve arra, hogy arckifejezése, testtartása ne legyen bántóan legyintő, és véletlenül se fokozza Graril ingerültségét.
Ő valamiért még ezek után sem dühös a férfira, pedig éppen meg is sértődhetne. De nem teszi. Ennél sokkal több kell, hogy Arja igazán megharagudjon valakire. Nehezen, de leküzdi még azt az Arjás, vállvonogató mozdulatot is, ami olyannyira sajátja, amivel ő könnyedén túllép a mások számára talán véresen komolyan veendő, az egó hiúságát oly könnyen felpiszkáló helyzeteken. Egy dolog egészen világossá válik a számára: jobb, ha most egyedül hagyják a férfit a saját apró kis démonaival, hadd küzdjön meg velük.*
- Nem! Hagyjuk!
- Hagyjuk most inkább itt, amíg lecsillapodik. *mondja hát fejcsóválva Yeza elővigyázatos tanácsára. Bármennyire dühös is a férfi a vereség miatt (Arja úgy véli, ebben az ő női mivoltuknak kellő súlya van egyébként), abban teljesen biztos, hogy soha nem fordítaná a kardját egyikük ellen sem. Ha Graril mesterkardjához nyúlna a jelen helyzetben, azzal csak olajat öntene a tűzre. Így a kifakadásra a reszéről csak biccent, szó nélkül, ott hagyva a férfit magára, hogy az megnyugodhasson: a kard marad.
Ez a bizonyosság (bár így és ilyenformán ez egyáltalán nem tudatosul Arjában), de például Yeza esetében már nem ugyanaz a bizonyosság. A lány, akárhogyan is próbál közelebb kerülni a rőthajú wegtoreni forgószélhez, közeledései, kísérletei egy bizalmasabb viszony megteremtésére rendre lehullanak Yeza maga köré vont falain. Arja csak ezeket a falakat ismeri meg egyre behatóbban, de mögéjük már nem nyer betekintést. Ezek a wegtoreni emlékek tégláiból, a múlt még mindig érzésekkel, kötődésekkel teli habarcsából megépített, éles kövekkel kirakott, szegletekkel tarkított falak, ami mögé Yeza húzódik, csak nagy ritkán ki-kikukucskálva, megállítják Arját. Ahogyan a csikorogva hulló szavak is: "Ne kívánd ezt tőlem."*
- Nem kívánom. Kérem... *válaszolja lelkesedését vesztő, értetlen, elszomorodó, mégis az okot kutató pillantással az elutasításként érkező kérésre, végül elnézve oldalra, kerülve Yeza szemét. Ritkán szokott kérni. Az oka egyszerű: utálja az elutasítás kiváltotta érzést átélni. Túlságosan éles helyzetekben tapasztalta ki már eddigi élete során, mit jelent az, hogy megtagadnak tőled olyasmit, ami neked szó szerint egy korty vizet, egy falat ételt, egy cseppnyi fázás nélküli meleget jelent. A másiknak pedig semmit, de semmit. És csupán azért tagadja meg tőled, mert a hatalmában áll. Mert megteheti. _Ezért_ Arja nagyon ritkán kér. Inkább cserél, gondolkodik, és megszerzi amire szüksége van. Az sokkal kevesebb érzelemmel jár.*
- Menjünk! Ezeket... felveszem. *dönti el felemelt fejjel, nekilátva a műveletnek, elfogadva, de nem kérve Yeza segítségét, ha az felajánlja, látva a kezdeti ámuló, elfogult bíbelődését a csatokkal, szíjakkal. Ha Yeza inkább kivár, ráhagyva a műveletet, akkor, ha elkészült, Graril felé pillantva így szól, még mindig megállva a vállvonogatást:*
- Menjünk, inkább igyunk mi egyet! *ami enyhén szólva is meglepő Arja szájából. De hát eljönnek azok a pillanatok, amikor az ember lánya elkezd visszavonhatatlanul felnőtté válni.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.06 09:46:10
*Arja szavai, közeledése nemhogy csillapítanák a férfi elkeseredett dühét, úgy tűnik, a megnyugvásnak szánt szavak bosszantó prédikálásként peregnek le róla. A kezét elütő mozdulat, a haragvó tekintet egyértelművé teszik számára mindezt. A férfi hamari természet, ezt Arja megtapasztalta az útjuk során is. ~Ez, és nem a tudása vagy a nemtudása fogja egyszer a vesztét okozni.~ sóhajtja a lány magában, gondosan ügyelve arra, hogy arckifejezése, testtartása ne legyen bántóan legyintő, és véletlenül se fokozza Graril ingerültségét.
Ő valamiért még ezek után sem dühös a férfira, pedig éppen meg is sértődhetne. De nem teszi. Ennél sokkal több kell, hogy Arja igazán megharagudjon valakire. Nehezen, de leküzdi még azt az Arjás, vállvonogató mozdulatot is, ami olyannyira sajátja, amivel ő könnyedén túllép a mások számára talán véresen komolyan veendő, az egó hiúságát oly könnyen felpiszkáló helyzeteken. Egy dolog egészen világossá válik a számára: jobb, ha most egyedül hagyják a férfit a saját apró kis démonaival, hadd küzdjön meg velük.*
- Nem! Hagyjuk!
- Hagyjuk most inkább itt, amíg lecsillapodik. *mondja hát fejcsóválva Yeza elővigyázatos tanácsára. Bármennyire dühös is a férfi a vereség miatt (Arja úgy véli, ebben az ő női mivoltuknak kellő súlya van egyébként), abban teljesen biztos, hogy soha nem fordítaná a kardját egyikük ellen sem. Ha Graril mesterkardjához nyúlna a jelen helyzetben, azzal csak olajat öntene a tűzre. Így a kifakadásra a reszéről csak biccent, szó nélkül, ott hagyva a férfit magára, hogy az megnyugodhasson: a kard marad.
Ez a bizonyosság (bár így és ilyenformán ez egyáltalán nem tudatosul Arjában), de például Yeza esetében már nem ugyanaz a bizonyosság. A lány, akárhogyan is próbál közelebb kerülni a rőthajú wegtoreni forgószélhez, közeledései, kísérletei egy bizalmasabb viszony megteremtésére rendre lehullanak Yeza maga köré vont falain. Arja csak ezeket a falakat ismeri meg egyre behatóbban, de mögéjük már nem nyer betekintést. Ezek a wegtoreni emlékek tégláiból, a múlt még mindig érzésekkel, kötődésekkel teli habarcsából megépített, éles kövekkel kirakott, szegletekkel tarkított falak, ami mögé Yeza húzódik, csak nagy ritkán ki-kikukucskálva, megállítják Arját. Ahogyan a csikorogva hulló szavak is: "Ne kívánd ezt tőlem."*
- Nem kívánom. Kérem... *válaszolja lelkesedését vesztő, értetlen, elszomorodó, mégis az okot kutató pillantással az elutasításként érkező kérésre, végül elnézve oldalra, kerülve Yeza szemét. Ritkán szokott kérni. Az oka egyszerű: utálja az elutasítás kiváltotta érzést átélni. Túlságosan éles helyzetekben tapasztalta ki már eddigi élete során, mit jelent az, hogy megtagadnak tőled olyasmit, ami neked szó szerint egy korty vizet, egy falat ételt, egy cseppnyi fázás nélküli meleget jelent. A másiknak pedig semmit, de semmit. És csupán azért tagadja meg tőled, mert a hatalmában áll. Mert megteheti. _Ezért_ Arja nagyon ritkán kér. Inkább cserél, gondolkodik, és megszerzi amire szüksége van. Az sokkal kevesebb érzelemmel jár.*
- Menjünk! Ezeket... felveszem. *dönti el felemelt fejjel, nekilátva a műveletnek, elfogadva, de nem kérve Yeza segítségét, ha az felajánlja, látva a kezdeti ámuló, elfogult bíbelődését a csatokkal, szíjakkal. Ha Yeza inkább kivár, ráhagyva a műveletet, akkor, ha elkészült, Graril felé pillantva így szól, még mindig megállva a vállvonogatást:*
- Menjünk, inkább igyunk mi egyet! *ami enyhén szólva is meglepő Arja szájából. De hát eljönnek azok a pillanatok, amikor az ember lánya elkezd visszavonhatatlanul felnőtté válni.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.06 09:46:10
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-06 07:51:04
Üzenet elküldve: 2020-10-06 07:51:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja és Yeza//
*A férfi nem kedveli, ha ilyen helyzetben bárki is piszkálja. Jobb ötlet nyugton hagyni, és ezt Arjának is a tudtára adja, úgy hogy elüti a lány kezét, és szúrós, villámokat szóró szempárral néz a kis vörösre. A bajt talán csak elnyújtja, hogy a lány prédikálni kezd neki. Egy éles helyzetben, kar nélkül, elvérezve, és holtan semmit nem ér a prédikáció, hogy valaki már mennyi idő óta edz és fejleszti magát, csak az eredmény számít. Graril pedig eredménytelenül vizsgázott. Amikor szóba kerül, hogy át kellene venni a kardját a férfi arca újra elsötétül.*
-A kard marad! Értve vagyok?* Reméli, hogy a két vörös nem szeretné tovább fűzni az esemény ezen fonalát, rossz néven venné, ha akár szép szóval, vagy akár erőszakkal valaki a kardjára pályázna. Annyira azért ura önmagának, hogy semmi őrültséget ne tegyen.*
*A férfi nem kedveli, ha ilyen helyzetben bárki is piszkálja. Jobb ötlet nyugton hagyni, és ezt Arjának is a tudtára adja, úgy hogy elüti a lány kezét, és szúrós, villámokat szóró szempárral néz a kis vörösre. A bajt talán csak elnyújtja, hogy a lány prédikálni kezd neki. Egy éles helyzetben, kar nélkül, elvérezve, és holtan semmit nem ér a prédikáció, hogy valaki már mennyi idő óta edz és fejleszti magát, csak az eredmény számít. Graril pedig eredménytelenül vizsgázott. Amikor szóba kerül, hogy át kellene venni a kardját a férfi arca újra elsötétül.*
-A kard marad! Értve vagyok?* Reméli, hogy a két vörös nem szeretné tovább fűzni az esemény ezen fonalát, rossz néven venné, ha akár szép szóval, vagy akár erőszakkal valaki a kardjára pályázna. Annyira azért ura önmagának, hogy semmi őrültséget ne tegyen.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:51:02
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:51:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja és Yeza//
*Yeza meghőköl, amikor Graril elüti a felé nyújtott kezét. Pedig semmi szánakozás vagy lekicsinylés nem volt a vörösben, elvégre csupán ártatlan gyakorlásról volt szó. Véletlenül sem akarta megszégyeníteni a férfit, de a tapasztalat önkéntelenül vitte előre a baráti csörtében. Olyan régen volt már alkalma így elengedni magát, hogy elragadták a saját érzései, miközben elsiklott afelett, hogy a vereség miként hathat Grarilra. Olyannyira igyekezett itt beilleszkedni, magát egynek címkézni a kompániában, hogy megfeledkezett róla, mennyire nagyon kilóg közülük.
Bizony, a tűz kedves az embereknek, míg fényt adó kis lángocska, melegen tart és meghúzódik szerényen a szolgálatban. De amint hangjára talál, amint messzebbre tör, mint egy mécstartó kanóca vagy a kandalló kormosan ásító szája, a tűz már nem kedves senkinek. Hasznos, de veszélyes is. Graril pedig ezúttal megégette magát. Nem feltétlenül az ő hibája. Wegtoren öléből született láng kiszámíthatatlan és komisz fajta.
Yeza elhátrál a feldúlt férfitól. Ösztönösen közé és Arja közé helyezkedik, hiszen nem igazán tudja, mit várhat Grariltól. Alig ismeri őt.
Amikor a fegyverállvány csörömpölve, nyögve dől fel, Yeza már nem tudja nem komolyan venni a dolgot. Az ordításra megfeszül a tartása, a tompa puffanásra pedig összeszaladnak a szemöldökei. Semmi kétség, Grarilban elpattant valami. Yezát ez óvatosságra inti, Arja viszont egész másképp reagál: aggódva siet a férfi segítségére és már mellette is van, mire Yeza felocsúdna.*
- Arja! *lép utána, hiszen fogalma sincs, hogy Graril mennyire ura önmagának. Egyedül abban bízhat, hogy a lány jobban ismeri őt, hiszen sok mindenen mentek keresztül ők ketten a kiküldetésük alatt.*
- Azt ne kívánd. *Szinte csikordulnak a fogai, ahogy válaszol a lány kérésére. A szavaiból kihallható, hogy azok a dolgok, melyek Yeza tudását adják, súlyos teherrel ülnek a lelkén.
A legszívesebben most eltűnne innen, magára zárná a szobája ajtaját és ki sem jönne egy hétig. Megint az történik: minden összeomlani látszik, pedig épp csak egy kicsit nem figyelt, épp csak egy kicsit villantotta ki magát. Szeretne mindenki közeléből elillanni, amilyen gyorsan csak lehet, de félti Arját. Nem szívesen hagyná kettesben Grarillal, amilyen állapotban most a férfi van. Yeza pillantása feszülten kapaszkodik a melák mesterkardot markoló kezén. Minden idegszálával arra koncentrál. Nem bírja elüldözni a gondolatot, hogy a büszkesége sebétől zaklatott harcos esetleg valami őrültséget csinál.*
- Arja *szólal meg csendesen, de kellő határozottsággal.* - Vidd fel, kérlek Graril kardját a szobájába. Addig én iszom vele egyet. Aztán segítünk neki rendet rakni itt. Hogy hangzik? *kérdi higgadtan, konstruktívan. Nagyon reméli, hogy ez a lejtőn megindult szituáció nem bonyolódik tovább. Már így is túlontúl elharapódzott egy első naphoz, egy ártatlan gyakorló viadalhoz képest.*
*Yeza meghőköl, amikor Graril elüti a felé nyújtott kezét. Pedig semmi szánakozás vagy lekicsinylés nem volt a vörösben, elvégre csupán ártatlan gyakorlásról volt szó. Véletlenül sem akarta megszégyeníteni a férfit, de a tapasztalat önkéntelenül vitte előre a baráti csörtében. Olyan régen volt már alkalma így elengedni magát, hogy elragadták a saját érzései, miközben elsiklott afelett, hogy a vereség miként hathat Grarilra. Olyannyira igyekezett itt beilleszkedni, magát egynek címkézni a kompániában, hogy megfeledkezett róla, mennyire nagyon kilóg közülük.
Bizony, a tűz kedves az embereknek, míg fényt adó kis lángocska, melegen tart és meghúzódik szerényen a szolgálatban. De amint hangjára talál, amint messzebbre tör, mint egy mécstartó kanóca vagy a kandalló kormosan ásító szája, a tűz már nem kedves senkinek. Hasznos, de veszélyes is. Graril pedig ezúttal megégette magát. Nem feltétlenül az ő hibája. Wegtoren öléből született láng kiszámíthatatlan és komisz fajta.
Yeza elhátrál a feldúlt férfitól. Ösztönösen közé és Arja közé helyezkedik, hiszen nem igazán tudja, mit várhat Grariltól. Alig ismeri őt.
Amikor a fegyverállvány csörömpölve, nyögve dől fel, Yeza már nem tudja nem komolyan venni a dolgot. Az ordításra megfeszül a tartása, a tompa puffanásra pedig összeszaladnak a szemöldökei. Semmi kétség, Grarilban elpattant valami. Yezát ez óvatosságra inti, Arja viszont egész másképp reagál: aggódva siet a férfi segítségére és már mellette is van, mire Yeza felocsúdna.*
- Arja! *lép utána, hiszen fogalma sincs, hogy Graril mennyire ura önmagának. Egyedül abban bízhat, hogy a lány jobban ismeri őt, hiszen sok mindenen mentek keresztül ők ketten a kiküldetésük alatt.*
- Azt ne kívánd. *Szinte csikordulnak a fogai, ahogy válaszol a lány kérésére. A szavaiból kihallható, hogy azok a dolgok, melyek Yeza tudását adják, súlyos teherrel ülnek a lelkén.
A legszívesebben most eltűnne innen, magára zárná a szobája ajtaját és ki sem jönne egy hétig. Megint az történik: minden összeomlani látszik, pedig épp csak egy kicsit nem figyelt, épp csak egy kicsit villantotta ki magát. Szeretne mindenki közeléből elillanni, amilyen gyorsan csak lehet, de félti Arját. Nem szívesen hagyná kettesben Grarillal, amilyen állapotban most a férfi van. Yeza pillantása feszülten kapaszkodik a melák mesterkardot markoló kezén. Minden idegszálával arra koncentrál. Nem bírja elüldözni a gondolatot, hogy a büszkesége sebétől zaklatott harcos esetleg valami őrültséget csinál.*
- Arja *szólal meg csendesen, de kellő határozottsággal.* - Vidd fel, kérlek Graril kardját a szobájába. Addig én iszom vele egyet. Aztán segítünk neki rendet rakni itt. Hogy hangzik? *kérdi higgadtan, konstruktívan. Nagyon reméli, hogy ez a lejtőn megindult szituáció nem bonyolódik tovább. Már így is túlontúl elharapódzott egy első naphoz, egy ártatlan gyakorló viadalhoz képest.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Pincearéna
Üzenet elküldve: 2020-10-03 13:38:31
Üzenet elküldve: 2020-10-03 13:38:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Arja és Yeza//
*Arja éledő kíváncsisággal figyeli, ahogy Yeza, megfelelve a kihívásra és Arja kérdő tekintetére, aki cseppet a fejét rázva néz vissza a rőthajúra, hogy ő ugyan biztosan nem áll ki Graril ellen, szépen elsétál egy gyakorlókardért.
~Nekikészül, mint a nagyok.~ gondolja, látva, ahogy Yeza csipkelődő és kacér vörösből hirtelen átvedlik a vívást nagyon is komolyan vevő fegyverforgatóvá, rutinosan megpróbálva a tenyerében néhány suhintással a gyakorlókardot. ~És megmozgatja előtte az ízületeit.~ rémlik fel az emlékezetében egy réges-rég látott-hallott jelenet, valahogy ismerőssé téve, ami a szeme előtt zajlik.
Kényelmesen hanyatt dől egy fal melletti zsámolyon, nekivetve a hátát a Pincearéna falának, és eszegetni kezdi a zsebéből a dióbelet, amivel még a költöztetéskor tömte meg a zsebeit odaát a Kovácsműhelyben, figyelemmel követve a gyorsan zajló eseményeket. ~Nagyon gyorsak!~ biggyeszti le a száját némileg keserű szájízzel, mert kételkedik abban, hogy ő tudna-e ilyen gyorsan mozogni. Pedig eddig igazán fürgének gondolta magát. ~Nagyon sokat kellene gyakoroljak, hogy Yeza nyomába érjek.~ állapítja meg magában tárgyilagosan, és ebből nem nem nehéz levonnia a következtetésként érkező kérdést sem: ~Vajon Yeza mennyit, hány hosszú órát gyakorolt, és tanult azért, hogy ennyire gyors és gyakorlott mozgású legyen?~ keseredik el egy cseppet, mert ráébred, mennyi időt kellene minderre saját magának rászánnia. ~Sokat. Nagyon sokat.~ De valahogy az elkeseredettséggel együtt megnő benne az elszánt, dacos akarat is. Hogy ha Yeza meg tudta csinálni, akkor ő is meg tudja! Főleg, ahogy az egész zajlik! A szeme láttára! Grarilt majd szétveti az ideg! Arja még kacagna is, ha nem sajnálná a férfit, de igazán őszinte együttérzéssel. ~Hiszen Yezát, biztos hogy így van, kitanították erre! Méghozzá nem akárhol, hanem Wegtorenben! Graril meg csupán saját magától tanulta meg azt, amit tud! És az igazán a becsületére válik!~*
- Hagyd el, na! *merészkedik oda lassan, szinte lábujjhegyen a férfihoz, miután végignézte, ahogy az mérgében felrúgja még a fegyvertartó állványt is.*
- Ne csináld, naa! *rémül meg egészen, ahogy Graril nem csillapodik, és dühében szó szerint fejjel megy a falnak.*
- Hiszen Yezát erre képezték ki, a vak is látja! Hozzá Wegtorenben! *kiabál szinte, hogy magára vonja a férfi figyelmét, a homloka felé nyúlva, ha az engedi, és nem rántja el a fejét, hogy megállítsa az újabb esztelen mozdulatot. Ha hozzáér a nedvességhez, ami kicsordul, hangosan fel is sikkant.*
- Semmi okod szégyenkezni amiatt, hogy jobb nálad! *törli el rémülten ijedtében a vért a saját arcán, visszakapva, ha nem hajtja el Graril, azt sem tudva hirtelen, mit tegyen, mit mondjon.*
- Vérzel! *mondja azért ki.*
- Ó, Graril! Neki kéne szégyellnie magát, ha nem tudna legyőzni. *teszi hozzá kicsivel kevésbé hangosan, magyarázva a nyilvánvalót.*
- Ő nem egy egyszerű falusi Arthenior környékéről. *mondja egészen csendesen, igazán nem megbántani akarva a férfit. Hiszen kevés, nagyon kevés falusi bugris jut el odáig, hogy egy artheniori Kereskedőház megbecsült fegyveres kísérője legyen. Márpedig Graril kiharcolta ezt magának a sorstól. Pedig ott feküdhetne valahol holtan is, egy jelöletlen sírban a faluja mellett.
Aztn sóhajtva Yezához fordul.*
- Rendben! De előbb taníts meg mindenre, amit tudsz! *mondja, kéri elszánt kíváncsisággal, készen arra, hogy napokig, hetekig, ha kell akár hónapokig tartó edzéseknek vesse alá magát.*
*Arja éledő kíváncsisággal figyeli, ahogy Yeza, megfelelve a kihívásra és Arja kérdő tekintetére, aki cseppet a fejét rázva néz vissza a rőthajúra, hogy ő ugyan biztosan nem áll ki Graril ellen, szépen elsétál egy gyakorlókardért.
~Nekikészül, mint a nagyok.~ gondolja, látva, ahogy Yeza csipkelődő és kacér vörösből hirtelen átvedlik a vívást nagyon is komolyan vevő fegyverforgatóvá, rutinosan megpróbálva a tenyerében néhány suhintással a gyakorlókardot. ~És megmozgatja előtte az ízületeit.~ rémlik fel az emlékezetében egy réges-rég látott-hallott jelenet, valahogy ismerőssé téve, ami a szeme előtt zajlik.
Kényelmesen hanyatt dől egy fal melletti zsámolyon, nekivetve a hátát a Pincearéna falának, és eszegetni kezdi a zsebéből a dióbelet, amivel még a költöztetéskor tömte meg a zsebeit odaát a Kovácsműhelyben, figyelemmel követve a gyorsan zajló eseményeket. ~Nagyon gyorsak!~ biggyeszti le a száját némileg keserű szájízzel, mert kételkedik abban, hogy ő tudna-e ilyen gyorsan mozogni. Pedig eddig igazán fürgének gondolta magát. ~Nagyon sokat kellene gyakoroljak, hogy Yeza nyomába érjek.~ állapítja meg magában tárgyilagosan, és ebből nem nem nehéz levonnia a következtetésként érkező kérdést sem: ~Vajon Yeza mennyit, hány hosszú órát gyakorolt, és tanult azért, hogy ennyire gyors és gyakorlott mozgású legyen?~ keseredik el egy cseppet, mert ráébred, mennyi időt kellene minderre saját magának rászánnia. ~Sokat. Nagyon sokat.~ De valahogy az elkeseredettséggel együtt megnő benne az elszánt, dacos akarat is. Hogy ha Yeza meg tudta csinálni, akkor ő is meg tudja! Főleg, ahogy az egész zajlik! A szeme láttára! Grarilt majd szétveti az ideg! Arja még kacagna is, ha nem sajnálná a férfit, de igazán őszinte együttérzéssel. ~Hiszen Yezát, biztos hogy így van, kitanították erre! Méghozzá nem akárhol, hanem Wegtorenben! Graril meg csupán saját magától tanulta meg azt, amit tud! És az igazán a becsületére válik!~*
- Hagyd el, na! *merészkedik oda lassan, szinte lábujjhegyen a férfihoz, miután végignézte, ahogy az mérgében felrúgja még a fegyvertartó állványt is.*
- Ne csináld, naa! *rémül meg egészen, ahogy Graril nem csillapodik, és dühében szó szerint fejjel megy a falnak.*
- Hiszen Yezát erre képezték ki, a vak is látja! Hozzá Wegtorenben! *kiabál szinte, hogy magára vonja a férfi figyelmét, a homloka felé nyúlva, ha az engedi, és nem rántja el a fejét, hogy megállítsa az újabb esztelen mozdulatot. Ha hozzáér a nedvességhez, ami kicsordul, hangosan fel is sikkant.*
- Semmi okod szégyenkezni amiatt, hogy jobb nálad! *törli el rémülten ijedtében a vért a saját arcán, visszakapva, ha nem hajtja el Graril, azt sem tudva hirtelen, mit tegyen, mit mondjon.*
- Vérzel! *mondja azért ki.*
- Ó, Graril! Neki kéne szégyellnie magát, ha nem tudna legyőzni. *teszi hozzá kicsivel kevésbé hangosan, magyarázva a nyilvánvalót.*
- Ő nem egy egyszerű falusi Arthenior környékéről. *mondja egészen csendesen, igazán nem megbántani akarva a férfit. Hiszen kevés, nagyon kevés falusi bugris jut el odáig, hogy egy artheniori Kereskedőház megbecsült fegyveres kísérője legyen. Márpedig Graril kiharcolta ezt magának a sorstól. Pedig ott feküdhetne valahol holtan is, egy jelöletlen sírban a faluja mellett.
Aztn sóhajtva Yezához fordul.*
- Rendben! De előbb taníts meg mindenre, amit tudsz! *mondja, kéri elszánt kíváncsisággal, készen arra, hogy napokig, hetekig, ha kell akár hónapokig tartó edzéseknek vesse alá magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 178-197