OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> Versek |
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2020-02-09 16:10:23
Üzenet elküldve: 2020-02-09 16:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
A Közjó érdekében összegyűjtöttem Morwon verseit, amiket IC írt és betettem ebbe a topikba, amit senki nem olvas.
---
A Vashegy kopár,
A korsó pohár;
A sör finom,
Ezért iszom.
De a sörtől
Részeg vagyok,
Ezért én már
Nem is iszok.
Csak, ha éppen
Úgy van kedvem,
Bemegyek a Vaskorsóba,
Oszt' ott iszok!
A Vashegy még
Mindig kopár;
A korsó még
Mindig pohár.
Én meg még nem
Értem a várkapuba.
Pedig a várkapu
Nagyon is jó.
Nagyon is jó,
Mert ott a bejárat,
Meg lehet enni a birkákat.
De azér' azt sem mindig.
Hiszen jön a Trodd,
Oszt' megvédi
A birkáit; ez
Nekem nem túl jó.
Pedig én úgy szeretem,
Ha a birkákat megehetem;
De a sör még
Mindig finom.
Már csak párszáz
Lépés és ott vagyok,
Birkahússal jól lakok.
Csak elém ne jöjjön Trodd!
Mert, ha Trodd
Majd elém jön,
Én Troddot lefejelem,
A kecskéket meg megfejem.
Jó lesz az nekem,
Tejet iszok majd!
Lesz nekem kenyerem,
Az oldalomon meg van egy kard!
Én vagyok a legjobb költő,
Érdekes, hisz' Morwon buta.
De én nem vagyok buta,
Mer' én vagyok a helyi költő.
A helyi költő dolga
Nagyon nehéz, mert
Nem minden nap lehet józan,
Na, meg kevés a hely!
A hely az kevés bezony,
Hiszen óriásnak
Nincs nagy ház,
Csak az embernek apró.
Lám már csak vagy
Harminc lépés,
Ha tudnám az mennyi,
Nem így lépnék.
Mer' a Morwon költő,
De attól még
nem lehet mindenben első,
Hiszen a fű is zöld és az ég is kék.
Csak verseket írok, egész nap,
Hogy józan gondolataim záporozhassanak.
Hogyha pedig részeg vagyok,
Másnap úgyis émelyg' vagyok.
Morwon megy a Vashegyen,
A kapu meg egyre közelebb.
De, ha egyszer részeg vagyok,
A kapu is egyre távolabb van.
De most nem vagyok részeg,
Épp csak egy sört ittam egész éjjel.
Pedig nincs is most éjjel,
Csak hazudok, hogy legyen rímem.
Mert a rím az nagyon fontos,
Még régen az anyám mondott olyat,
Hogy "Morwon, ha van rímed,
Lesz neked rímed!".
Bezony, mer' bár okos vagyok,
Én sem csak úgy pottyanok,
Mint az égből az emberek,
Vagy a földből az aprónépek.
Engem is úgy találtak,
Mint a legényt a kukoricásba'.
Akiről még nyáron mondott
Egy jó mesét a Taitos.
Annak is már bő két éve,
Azóta is csak éhezek.
Mert még mindig nincsen
Birkahús, mert Troddé a birka.
Ó, jaj! De mi lesz,
Ha egyszer Troddból
Több lesz, mint birkából?
Ha a birka elfogy, ki főz majd birkahúsot?
Mert nem csak öröm az élet,
Tudom én jól, hisz élek.
Aki nem hiszi el nekem,
Az éledjen fel... retek.
Kezdek kifogyni a rímből,
De ez nem nagy baj... nekem.
Mert, ha valaki hát tudja,
Én biztosan az vagyok.
Hogy, ha elfogy a rím,
Akkor sincs nagy baj,
Mert lehet újakat keresni,
S nem lesz olyan, mi baj.
A kapu közben közeleg,
Vagy a Morwon megy csak közelebb?
Nem lehet ezt tudni,
Csak annak, ki Morwon!
De most aztán kő és kavics,
Jól vigyázzatok, mert kavics
Nem tudhatja, amit én mondok,
Így inkább nem is mondom.
De azért magamban gondolom,
Hogy tudom én azt, amit tudok,
Mert bár fent az ég, s lent a fű,
Mégis a lábam járja a talajt és a fejem tarolja azt ott fünn.
* Ezzel a csodálatos lezárással befejezettnek is nyilvánítja versét, melyet éppen most költött ugyebár én rendkívül büszke magára, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy költő. Sőt, igazából nem is ismer magán kívül költőket, legfeljebb KisMorwot. De ez csak természetes, hiszen ő VHHK tag. Akkor meg már inkább úgy kéne fogalmazni, hogy a VHHK tagokon kívül senkit nem ismer, aki költő volna. Sőt, még abban sem biztos, hogy KisMorw költő, de azért lehet. *
Üdvözletem bátor népek,
Én aztán nem vagyok részeg,
De be szeretnék menni,
Persze nem azért, mert megyek enni.
Most voltam épp inni,
De csak egy ser volt, ennyi,
Ember hívott engemet,
Kérek szépen jeleket.
Arra kérek a jeleket,
Hogy bemehetek-e melletted?
Drága, kedves kapuőr,
Én vagyok a Morwon!
Úgyhogy kérlek engedj be,
~ Mer' szétrúgom a seggedet! ~
Mer' szépen térlek tégedet.
Szóval akkor engedj be,
Mer' én kérlek tégedet.
* A gondolatban hangzó éppenséggel
Jobban illett volna a képbe,
Csupán eléggé félő,
Hogy akkor nem lenne ennyire meggyőző.
---
Morwon most már benn van,
De tán csak birka-szar van.
Nem lesz mostan birkasült,
Lesz helyette sok egybegyűlt.
Mer' nekem most jut eszembe,
Az, mit Lea rágott a fejembe,
Hogy ma lesz a beszélgetős kör,
Ezér' is nincs annyi sör.
* Közben célba is veszi a beszélgetős épületet, ahonnan most is szűrődnek ki hangok, így bizonyára van ott valaki. Ez megmagyarázná azt is, hogy mindenhonnan máshonnan hová tűnt az a rengeteg ember. Persze leszámítva Embert, mert ő nem gyűlésre ment, hanem csak úgy el, na meg Alyo, aki őr, így nem gyűlhet.
Óriásunk nem sieti el a dolgot, de azért nem is tudja nagyon húzni az időt (s nem is akarja), így egyszer csak el kell érnie a helyet, ahol mások is vannak. Ekkor belép és morwonikus kifogásba kezd. *
Jöttem, ahogy csak tudtam,
Csak sok volt az utam.
Most viszont már itt vagyok,
Miről maradtam hát le, barátok?
---
Morwon vagyok, nagy költő,
Értem rajong minden nő.
Szeretem a sült csirkét,
Na, meg a persze a kecskét.
Keresni vagyok órjásokat,
Haza nem térek Amonra,
Amíg nem lelek órjásokat,
Csak aztán megyek Amonra.
Írtam én már verseket,
De nem ilyeneket.
Erdő népe figyeljetek,
Ez műve életemnek.
Kagantól kaptam a feladatot,
Kutassak fel minden paraszt-lakot.
Célom az óriások gyűjtése,
Na meg az élőhalók püfölése.
Elkapok én minden pajtást,
Kitakarítják majd a padlást.
Mert bár óriás az óriás,
De attól még újonc ám.
Hosszú még az út elfele,
Nem is t'om, megérkezek-e megfele?
Mer' hát aki tart az jut,
De biztosan tartok valahova?
Én bár úton vagyok ám,
A cél még sincs fenn a fán,
Hanem ott van biz' Kalácsfalván,
Ha ott van óriás-pajtás.
Mer' bár múltkor nem láttam,
Attól még tán most 'látnák'.
Szeretem én a sült kecskét,
Meg én még a sült csirkét.
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
A pettyes csiga...
Ja nem, katica...
Olyan, mint a facica.
Csak nem fából, s nem cica.
Itt a versem vége,
Mer' kezd elfogyni az ihlet.
Jobb lesz inni egy kis vizet,
Mielőtt mindennek vége.
Erről viszont eszembe jutott,
Hogy szeretem a sört, a borot.
De a víz is megteszi, ha nincs más,
Csak ne legyen sós, mint a tenger.
Mer' azt kóstoltam és nem finom,
Hanem tökre rossz, mint a fingom.
Na, irány óriásra vadászni,
Aztán majd a földre kaszálni!
---
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
---
Hej, de gyó a Zutatás,
A Zutazás, hej de
Bírok én Zutazni,
Én Zutazni! Hej, hej, jaj de jó! Morwon éppen Zutazik!
Látik én ott mókusot,
Mókusot, meg hódot es!
Bezony mondom, hódot es,
Hódot es, meg van, hogy még rókát es, meg madarat es!
Medvét es látok olykor,
Látik bezony, brummogót,
Négy lábja van, fekete,
Meg néha barna, olyan, min' a fának a törzse, he!
Máskó' meg csak sá'kány jő,
Sá'kány jő, tüzeset köpködő,
De az órjás bátor ám, bátor ám!
Fejbe verejti a gonosz gyékot, oszt' megeszi, oszt' tovább Zutazik!
---
Gyá, de gyó a gyaloglás,
A gyaloglás, de szeretem
Én eztet, én eztet, biz'!
Ha maj' eccer szembejő vajki, há' megállok, maj' megállok!
Meddég veszon' nem jő senki,
Én csak úgy gyaloglok,
Mer' a gyaloglás az olyan gyó,
Az olyan gyó, hej gyó a gyaloglás, a gyaloglás!
---
Ett vagyok lenn a fűdeken,
Bezony mondom, a fűdeken,
Ett má' nincsen semmi se, de
Semmi se, legföljebb pár szeles füttyű szántóka!
Hej, de szeretem én eztet,
Nincsen sehun gonosz medve,
Se nem van itt sáros sá'kány,
Ett biz' csak a mező van, meg sok dolog, látod, he, ott az az dolog ott, ne!
Biz' az ottan mán egy ház,
Tán még falu es, he!
De jó e', hogy nagyon vagyok növve,
Bezony innét látom messzirű', az ott' bizton egy falu, he!
---
Hej, de rég jártam én erre,
Bezony mondom, nem ma vót,
Nem ma vót, nem biz' a,
Kalácsfalva olyan gyó vót, hogy csak na!
De most mán lassan otthon vagyok,
Bezony mondom, otthon ám,
De otthon ám! Nem akárhol,
Hanem biz' ott azon az orjás'nagy dombon, ott ne!
Bezony végre ett vagyok,
Ett vagyok, oszt' gyó nekem,
Bezony ett lesznek a többiek,
Bezony, a többiek, a Kagan, meg a Lea, meg az Isu, meg a Hroti, meg a Learon, meg a Trodd, meg a többiek!
Bezony, de lehet, hogy más es lesz ett, he!
Bezony, há' nem véletlen lakok ett,
Van erre orjáslány, az az orjáslány,
Akinek a nevét má' nem t'om, nem bezony, de bezony ő es csak ett lesz, he!
Bár nem láttam mán gyó ideje,
Tán má' nem es lakik itten,
Nem bezony, tán nem bezony!
De azér' én csak megyek be, megyek be, mer' van etten minden gyó, há' minden gyó!
---
Hej, be gyó az utazás,
Bezony mondom, utazás!
Az utazás a gyó, mondom én,
Bezony, szeretem aztaz én!
Legyűrtük a szörnyeket,
Bezony mondom, szörnyeket!
Oszt' most megyünk a városba,
Bezony, oda… A várusba!
Be szeretek én a várusba menni,
Bezony, oda én szeretek menni!
Mer' ott vannak dó'gok,
Bezony, vannak ám dó'gok!
A dó'gok azok gyók, bezony,
Be szeretem én a dó'gokat!
Mer' azok viccesek… A dó'gokat!
Meg néha szomorúak is… A dó'goK!
Bezony, a dó'gok nagyszerűek,
Mint a pályinka, úgy valahogy!
Mer' a pályinka az gyó, úgy-ahogy,
Sőt! A pályinkák azok nagyszerűek!
---
---
A Vashegy kopár,
A korsó pohár;
A sör finom,
Ezért iszom.
De a sörtől
Részeg vagyok,
Ezért én már
Nem is iszok.
Csak, ha éppen
Úgy van kedvem,
Bemegyek a Vaskorsóba,
Oszt' ott iszok!
A Vashegy még
Mindig kopár;
A korsó még
Mindig pohár.
Én meg még nem
Értem a várkapuba.
Pedig a várkapu
Nagyon is jó.
Nagyon is jó,
Mert ott a bejárat,
Meg lehet enni a birkákat.
De azér' azt sem mindig.
Hiszen jön a Trodd,
Oszt' megvédi
A birkáit; ez
Nekem nem túl jó.
Pedig én úgy szeretem,
Ha a birkákat megehetem;
De a sör még
Mindig finom.
Már csak párszáz
Lépés és ott vagyok,
Birkahússal jól lakok.
Csak elém ne jöjjön Trodd!
Mert, ha Trodd
Majd elém jön,
Én Troddot lefejelem,
A kecskéket meg megfejem.
Jó lesz az nekem,
Tejet iszok majd!
Lesz nekem kenyerem,
Az oldalomon meg van egy kard!
Én vagyok a legjobb költő,
Érdekes, hisz' Morwon buta.
De én nem vagyok buta,
Mer' én vagyok a helyi költő.
A helyi költő dolga
Nagyon nehéz, mert
Nem minden nap lehet józan,
Na, meg kevés a hely!
A hely az kevés bezony,
Hiszen óriásnak
Nincs nagy ház,
Csak az embernek apró.
Lám már csak vagy
Harminc lépés,
Ha tudnám az mennyi,
Nem így lépnék.
Mer' a Morwon költő,
De attól még
nem lehet mindenben első,
Hiszen a fű is zöld és az ég is kék.
Csak verseket írok, egész nap,
Hogy józan gondolataim záporozhassanak.
Hogyha pedig részeg vagyok,
Másnap úgyis émelyg' vagyok.
Morwon megy a Vashegyen,
A kapu meg egyre közelebb.
De, ha egyszer részeg vagyok,
A kapu is egyre távolabb van.
De most nem vagyok részeg,
Épp csak egy sört ittam egész éjjel.
Pedig nincs is most éjjel,
Csak hazudok, hogy legyen rímem.
Mert a rím az nagyon fontos,
Még régen az anyám mondott olyat,
Hogy "Morwon, ha van rímed,
Lesz neked rímed!".
Bezony, mer' bár okos vagyok,
Én sem csak úgy pottyanok,
Mint az égből az emberek,
Vagy a földből az aprónépek.
Engem is úgy találtak,
Mint a legényt a kukoricásba'.
Akiről még nyáron mondott
Egy jó mesét a Taitos.
Annak is már bő két éve,
Azóta is csak éhezek.
Mert még mindig nincsen
Birkahús, mert Troddé a birka.
Ó, jaj! De mi lesz,
Ha egyszer Troddból
Több lesz, mint birkából?
Ha a birka elfogy, ki főz majd birkahúsot?
Mert nem csak öröm az élet,
Tudom én jól, hisz élek.
Aki nem hiszi el nekem,
Az éledjen fel... retek.
Kezdek kifogyni a rímből,
De ez nem nagy baj... nekem.
Mert, ha valaki hát tudja,
Én biztosan az vagyok.
Hogy, ha elfogy a rím,
Akkor sincs nagy baj,
Mert lehet újakat keresni,
S nem lesz olyan, mi baj.
A kapu közben közeleg,
Vagy a Morwon megy csak közelebb?
Nem lehet ezt tudni,
Csak annak, ki Morwon!
De most aztán kő és kavics,
Jól vigyázzatok, mert kavics
Nem tudhatja, amit én mondok,
Így inkább nem is mondom.
De azért magamban gondolom,
Hogy tudom én azt, amit tudok,
Mert bár fent az ég, s lent a fű,
Mégis a lábam járja a talajt és a fejem tarolja azt ott fünn.
* Ezzel a csodálatos lezárással befejezettnek is nyilvánítja versét, melyet éppen most költött ugyebár én rendkívül büszke magára, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy költő. Sőt, igazából nem is ismer magán kívül költőket, legfeljebb KisMorwot. De ez csak természetes, hiszen ő VHHK tag. Akkor meg már inkább úgy kéne fogalmazni, hogy a VHHK tagokon kívül senkit nem ismer, aki költő volna. Sőt, még abban sem biztos, hogy KisMorw költő, de azért lehet. *
Üdvözletem bátor népek,
Én aztán nem vagyok részeg,
De be szeretnék menni,
Persze nem azért, mert megyek enni.
Most voltam épp inni,
De csak egy ser volt, ennyi,
Ember hívott engemet,
Kérek szépen jeleket.
Arra kérek a jeleket,
Hogy bemehetek-e melletted?
Drága, kedves kapuőr,
Én vagyok a Morwon!
Úgyhogy kérlek engedj be,
~ Mer' szétrúgom a seggedet! ~
Mer' szépen térlek tégedet.
Szóval akkor engedj be,
Mer' én kérlek tégedet.
* A gondolatban hangzó éppenséggel
Jobban illett volna a képbe,
Csupán eléggé félő,
Hogy akkor nem lenne ennyire meggyőző.
---
Morwon most már benn van,
De tán csak birka-szar van.
Nem lesz mostan birkasült,
Lesz helyette sok egybegyűlt.
Mer' nekem most jut eszembe,
Az, mit Lea rágott a fejembe,
Hogy ma lesz a beszélgetős kör,
Ezér' is nincs annyi sör.
* Közben célba is veszi a beszélgetős épületet, ahonnan most is szűrődnek ki hangok, így bizonyára van ott valaki. Ez megmagyarázná azt is, hogy mindenhonnan máshonnan hová tűnt az a rengeteg ember. Persze leszámítva Embert, mert ő nem gyűlésre ment, hanem csak úgy el, na meg Alyo, aki őr, így nem gyűlhet.
Óriásunk nem sieti el a dolgot, de azért nem is tudja nagyon húzni az időt (s nem is akarja), így egyszer csak el kell érnie a helyet, ahol mások is vannak. Ekkor belép és morwonikus kifogásba kezd. *
Jöttem, ahogy csak tudtam,
Csak sok volt az utam.
Most viszont már itt vagyok,
Miről maradtam hát le, barátok?
---
Morwon vagyok, nagy költő,
Értem rajong minden nő.
Szeretem a sült csirkét,
Na, meg a persze a kecskét.
Keresni vagyok órjásokat,
Haza nem térek Amonra,
Amíg nem lelek órjásokat,
Csak aztán megyek Amonra.
Írtam én már verseket,
De nem ilyeneket.
Erdő népe figyeljetek,
Ez műve életemnek.
Kagantól kaptam a feladatot,
Kutassak fel minden paraszt-lakot.
Célom az óriások gyűjtése,
Na meg az élőhalók püfölése.
Elkapok én minden pajtást,
Kitakarítják majd a padlást.
Mert bár óriás az óriás,
De attól még újonc ám.
Hosszú még az út elfele,
Nem is t'om, megérkezek-e megfele?
Mer' hát aki tart az jut,
De biztosan tartok valahova?
Én bár úton vagyok ám,
A cél még sincs fenn a fán,
Hanem ott van biz' Kalácsfalván,
Ha ott van óriás-pajtás.
Mer' bár múltkor nem láttam,
Attól még tán most 'látnák'.
Szeretem én a sült kecskét,
Meg én még a sült csirkét.
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
A pettyes csiga...
Ja nem, katica...
Olyan, mint a facica.
Csak nem fából, s nem cica.
Itt a versem vége,
Mer' kezd elfogyni az ihlet.
Jobb lesz inni egy kis vizet,
Mielőtt mindennek vége.
Erről viszont eszembe jutott,
Hogy szeretem a sört, a borot.
De a víz is megteszi, ha nincs más,
Csak ne legyen sós, mint a tenger.
Mer' azt kóstoltam és nem finom,
Hanem tökre rossz, mint a fingom.
Na, irány óriásra vadászni,
Aztán majd a földre kaszálni!
---
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
---
Hej, de gyó a Zutatás,
A Zutazás, hej de
Bírok én Zutazni,
Én Zutazni! Hej, hej, jaj de jó! Morwon éppen Zutazik!
Látik én ott mókusot,
Mókusot, meg hódot es!
Bezony mondom, hódot es,
Hódot es, meg van, hogy még rókát es, meg madarat es!
Medvét es látok olykor,
Látik bezony, brummogót,
Négy lábja van, fekete,
Meg néha barna, olyan, min' a fának a törzse, he!
Máskó' meg csak sá'kány jő,
Sá'kány jő, tüzeset köpködő,
De az órjás bátor ám, bátor ám!
Fejbe verejti a gonosz gyékot, oszt' megeszi, oszt' tovább Zutazik!
---
Gyá, de gyó a gyaloglás,
A gyaloglás, de szeretem
Én eztet, én eztet, biz'!
Ha maj' eccer szembejő vajki, há' megállok, maj' megállok!
Meddég veszon' nem jő senki,
Én csak úgy gyaloglok,
Mer' a gyaloglás az olyan gyó,
Az olyan gyó, hej gyó a gyaloglás, a gyaloglás!
---
Ett vagyok lenn a fűdeken,
Bezony mondom, a fűdeken,
Ett má' nincsen semmi se, de
Semmi se, legföljebb pár szeles füttyű szántóka!
Hej, de szeretem én eztet,
Nincsen sehun gonosz medve,
Se nem van itt sáros sá'kány,
Ett biz' csak a mező van, meg sok dolog, látod, he, ott az az dolog ott, ne!
Biz' az ottan mán egy ház,
Tán még falu es, he!
De jó e', hogy nagyon vagyok növve,
Bezony innét látom messzirű', az ott' bizton egy falu, he!
---
Hej, de rég jártam én erre,
Bezony mondom, nem ma vót,
Nem ma vót, nem biz' a,
Kalácsfalva olyan gyó vót, hogy csak na!
De most mán lassan otthon vagyok,
Bezony mondom, otthon ám,
De otthon ám! Nem akárhol,
Hanem biz' ott azon az orjás'nagy dombon, ott ne!
Bezony végre ett vagyok,
Ett vagyok, oszt' gyó nekem,
Bezony ett lesznek a többiek,
Bezony, a többiek, a Kagan, meg a Lea, meg az Isu, meg a Hroti, meg a Learon, meg a Trodd, meg a többiek!
Bezony, de lehet, hogy más es lesz ett, he!
Bezony, há' nem véletlen lakok ett,
Van erre orjáslány, az az orjáslány,
Akinek a nevét má' nem t'om, nem bezony, de bezony ő es csak ett lesz, he!
Bár nem láttam mán gyó ideje,
Tán má' nem es lakik itten,
Nem bezony, tán nem bezony!
De azér' én csak megyek be, megyek be, mer' van etten minden gyó, há' minden gyó!
---
Hej, be gyó az utazás,
Bezony mondom, utazás!
Az utazás a gyó, mondom én,
Bezony, szeretem aztaz én!
Legyűrtük a szörnyeket,
Bezony mondom, szörnyeket!
Oszt' most megyünk a városba,
Bezony, oda… A várusba!
Be szeretek én a várusba menni,
Bezony, oda én szeretek menni!
Mer' ott vannak dó'gok,
Bezony, vannak ám dó'gok!
A dó'gok azok gyók, bezony,
Be szeretem én a dó'gokat!
Mer' azok viccesek… A dó'gokat!
Meg néha szomorúak is… A dó'goK!
Bezony, a dó'gok nagyszerűek,
Mint a pályinka, úgy valahogy!
Mer' a pályinka az gyó, úgy-ahogy,
Sőt! A pályinkák azok nagyszerűek!
---
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-12-06 20:53:39
Üzenet elküldve: 2019-12-06 20:53:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját/
Dühöt, haragot, gyűlöletet érzek.
Akkor sem tudom abba hagyni, ha kérnek.
Bosszantó ez a tehetetlenség,
Egyhangú lassan ez a mélység.
Megőrjít az emberi gyengeség,
Szétfeszíti testemet a jelenség.
Csapódok jobbra és balra, mint egy légy,
Egy légy, ki a fény rabságában rekedt,
S próbál kijutni amilyen gyorsan csak lehet.
Sajnos ez az állat butának született,
Így képtelen megtalálni a kivezető jelet.
Én is most egy kalitkában vagyok,
A kalitka zárt, én pedig a zár vagyok.
Dühöt, haragot, gyűlöletet érzek.
Akkor sem tudom abba hagyni, ha kérnek.
Bosszantó ez a tehetetlenség,
Egyhangú lassan ez a mélység.
Megőrjít az emberi gyengeség,
Szétfeszíti testemet a jelenség.
Csapódok jobbra és balra, mint egy légy,
Egy légy, ki a fény rabságában rekedt,
S próbál kijutni amilyen gyorsan csak lehet.
Sajnos ez az állat butának született,
Így képtelen megtalálni a kivezető jelet.
Én is most egy kalitkában vagyok,
A kalitka zárt, én pedig a zár vagyok.
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:11:20
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját szerzemény/
Bár most kudarcot vallottunk,
Mégsem hátrálunk meg,
Mert a jó Isten arra teremtett,
Bármi fájdalom is érjen,
Az ember egy percre törjön,
De aztán visszatérjen.
A kudarcokból építkezünk,
Még ha sérülünk is közben,
A vérünkben folyik a kitartás,
Valaki érzi, valaki használja,
Rajtad áll, hogy élsz e vele,
Vagy fejvesztve menekülsz a semmibe.
Kitartónak lenni jó,
Mert a kitartó győzhet, hatalma is lehet,
Melyből nem csak házat, várat,
Egy egész Világot újjá építhet.
Egy saját világot, melyben már nincs a rossz, csak a jó,
S a méltó jutalom, nem gondolattal, hanem kézzel fogható.
Bár most kudarcot vallottunk,
Mégsem hátrálunk meg,
Mert a jó Isten arra teremtett,
Bármi fájdalom is érjen,
Az ember egy percre törjön,
De aztán visszatérjen.
A kudarcokból építkezünk,
Még ha sérülünk is közben,
A vérünkben folyik a kitartás,
Valaki érzi, valaki használja,
Rajtad áll, hogy élsz e vele,
Vagy fejvesztve menekülsz a semmibe.
Kitartónak lenni jó,
Mert a kitartó győzhet, hatalma is lehet,
Melyből nem csak házat, várat,
Egy egész Világot újjá építhet.
Egy saját világot, melyben már nincs a rossz, csak a jó,
S a méltó jutalom, nem gondolattal, hanem kézzel fogható.
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-11-27 01:44:01
Üzenet elküldve: 2019-11-27 01:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Tautológia
Az első verszak első sorában már érezhető,
De csak a következő strófákkal együtt derül rá fény,
Hiszen a harmadik és negyedik sor is csak feszültségkeltő.
A második versszak igen unalmas,
A második sorban is csak egyszer szerepel, hogy "Feszültség",
Úgy tűnik, ez a költő siralmas.
A harmadik versszakban viszont kiderül,
Hogy ez a vers igazából önmagáról szól,
Így a harmadik versszakba a tétel került.
Viszont van még egy záróversszak a vers végén,
Amiben már nincs semmi lényeges,
Ebben a szakaszban csak összegez a lírai én.
Az első verszak első sorában már érezhető,
De csak a következő strófákkal együtt derül rá fény,
Hiszen a harmadik és negyedik sor is csak feszültségkeltő.
A második versszak igen unalmas,
A második sorban is csak egyszer szerepel, hogy "Feszültség",
Úgy tűnik, ez a költő siralmas.
A harmadik versszakban viszont kiderül,
Hogy ez a vers igazából önmagáról szól,
Így a harmadik versszakba a tétel került.
Viszont van még egy záróversszak a vers végén,
Amiben már nincs semmi lényeges,
Ebben a szakaszban csak összegez a lírai én.
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-11-03 16:59:15
Üzenet elküldve: 2019-11-03 16:59:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját, sehol máshol nem olvasható/
Sikoltó levelek tánca az üvöltő szélben,
Törik meg a csendet, az elhaló éjben.
Némaságba borult mára minden,
Csak tollam sercegése hallik a csendben.
Álmatlanságom okát leírni lehetetlen,
Próbálkozásaim végtelen sora hever már mellettem.
Hosszú idő telik el, halk, eseménytelen,
Míg nem feladom, s tollam végre leteszem.
Kinézve az ablakon, a Hold peremét nézem,
Mint aki még sosem látott hasonlót az égen.
Gyönyörű látvány, megigéz egészen,
Óriás gyémántként ragyog a sötétben.
Csillagai gyöngysorként ölelik körül,
Ő pedig császárként pöffeszkedik belül.
Pillanatra a helyébe képzelem magam,
S ez az érzés, leírhatatlan.
Éjjeli árnyék suhan át a szobán,
Gyertyafény lángja táncol a falán.
Becsukom szemem, álomra hajtom fejem,
S ha újra ébredek, talán könnyebb lesz mindenem.
Sikoltó levelek tánca az üvöltő szélben,
Törik meg a csendet, az elhaló éjben.
Némaságba borult mára minden,
Csak tollam sercegése hallik a csendben.
Álmatlanságom okát leírni lehetetlen,
Próbálkozásaim végtelen sora hever már mellettem.
Hosszú idő telik el, halk, eseménytelen,
Míg nem feladom, s tollam végre leteszem.
Kinézve az ablakon, a Hold peremét nézem,
Mint aki még sosem látott hasonlót az égen.
Gyönyörű látvány, megigéz egészen,
Óriás gyémántként ragyog a sötétben.
Csillagai gyöngysorként ölelik körül,
Ő pedig császárként pöffeszkedik belül.
Pillanatra a helyébe képzelem magam,
S ez az érzés, leírhatatlan.
Éjjeli árnyék suhan át a szobán,
Gyertyafény lángja táncol a falán.
Becsukom szemem, álomra hajtom fejem,
S ha újra ébredek, talán könnyebb lesz mindenem.
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-10-14 07:23:24
Üzenet elküldve: 2019-10-14 07:23:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Por
Porból lett, s porrá lesz a születendő
Por port szül, s porrá lesz esendő.
De jaj, a por csak oszlik el a széllel,
Porfiai folyton futnak szerteszéjjel.
Porvirágok hervadnak a poros, nagy mezőkön,
Porfákról csak várni kell azt, hogy ledőljön.
A kocka el van vetve - s hitvány porkezeddel
Azt, hogy megváltoztasd, nyugodtan feledd el.
Porból lett, s porrá lesz a születendő
Por port szül, s porrá lesz esendő.
De jaj, a por csak oszlik el a széllel,
Porfiai folyton futnak szerteszéjjel.
Porvirágok hervadnak a poros, nagy mezőkön,
Porfákról csak várni kell azt, hogy ledőljön.
A kocka el van vetve - s hitvány porkezeddel
Azt, hogy megváltoztasd, nyugodtan feledd el.
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-10-07 12:34:13
Üzenet elküldve: 2019-10-07 12:34:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
//Belebújok a könyvbe//
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
A sorok közt olvasok,
Én betűről-betűre,
Vállamon nem foly össze
Se mondatok, se sorok.
Tanulom a tudományt,
Építem így az embert,
Fejlődik a tudatom,
Fejlődik hát a szellem.
Felnézek az íróra,
Hogy ragyog már az arca,
Hogy van ki ezt olvassa,
Így lelassul az óra,
Így időm, mint a tenger,
Haladok most már tovább,
Mert épül már az ember,
És ezt nem hagyom alább.
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
Kibújok én a könyvből,
Felépült már az ember,
A szellemi erőből,
Legyen sok, mint a tenger.
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
A sorok közt olvasok,
Én betűről-betűre,
Vállamon nem foly össze
Se mondatok, se sorok.
Tanulom a tudományt,
Építem így az embert,
Fejlődik a tudatom,
Fejlődik hát a szellem.
Felnézek az íróra,
Hogy ragyog már az arca,
Hogy van ki ezt olvassa,
Így lelassul az óra,
Így időm, mint a tenger,
Haladok most már tovább,
Mert épül már az ember,
És ezt nem hagyom alább.
Belebújok a könyvbe,
Hátrahagyok én mindent,
Belebújok a könyvbe,
Felépítem az embert.
Kibújok én a könyvből,
Felépült már az ember,
A szellemi erőből,
Legyen sok, mint a tenger.
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-06-19 11:46:06
Üzenet elküldve: 2019-06-19 11:46:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Feketelyuk
Zavart vagyok, részeg, árva
Átölelem magam gyengén és hidegen
Remegve, sírva, fájva
Melengetem szívem egy jéghideg tűzhelyen
Lassan, csendben elolvadok,
A komor komolytalanságba veszve
Viszik testemet sötét dalok,
Sötét helyre, sötétben, messze…
Zavart vagyok, részeg, árva
Átölelem magam gyengén és hidegen
Remegve, sírva, fájva
Melengetem szívem egy jéghideg tűzhelyen
Lassan, csendben elolvadok,
A komor komolytalanságba veszve
Viszik testemet sötét dalok,
Sötét helyre, sötétben, messze…
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2018-09-10 15:18:09
Üzenet elküldve: 2018-09-10 15:18:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Magány
Rideg fénytelen
Lélekhalál végtelen
Tavasztalan tél.
Roderigo Kryssais
Rideg fénytelen
Lélekhalál végtelen
Tavasztalan tél.
Roderigo Kryssais
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-09-08 15:19:42
Üzenet elküldve: 2017-09-08 15:19:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
bordal II.
Ó, fürtök fürtje melyből
szent nedű fakad,
Aki majd iszik ebből,
Múlttól elszakad,
De kedves vagy nékünk,
Mert enyelegsz vélünk,
Garatunkat üdíted,
Beleinket hevíted,
Te légy nekem a gondűző,
Te légy nekem a vidámság,
Minden gonddal meggyűrkőző,
Az a végtelen barátság,
Sorban jönnek a barátok,
-Hej, ti urak, mi vár rátok,
Sokat isztok, akkor baj lesz,
Nevessetek, akkor jó lesz.
Ó, fürtök fürtje melyből
szent nedű fakad,
Aki majd iszik ebből,
Múlttól elszakad,
De kedves vagy nékünk,
Mert enyelegsz vélünk,
Garatunkat üdíted,
Beleinket hevíted,
Te légy nekem a gondűző,
Te légy nekem a vidámság,
Minden gonddal meggyűrkőző,
Az a végtelen barátság,
Sorban jönnek a barátok,
-Hej, ti urak, mi vár rátok,
Sokat isztok, akkor baj lesz,
Nevessetek, akkor jó lesz.
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-08-28 11:05:41
Üzenet elküldve: 2017-08-28 11:05:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Galamb kapirgál odakinn az udvaron,
Nyári napfény kúszik végig az arcomon,
Tizenkét szótagból áll mindegyik sorom,
Ez most így szól, hexameterben íródom.
Folytatom-e soraimat, még nem tudom,
Hej, most már inkább Lanawinozom.
Nyári napfény kúszik végig az arcomon,
Tizenkét szótagból áll mindegyik sorom,
Ez most így szól, hexameterben íródom.
Folytatom-e soraimat, még nem tudom,
Hej, most már inkább Lanawinozom.
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-07-09 21:17:33
Üzenet elküldve: 2017-07-09 21:17:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Egy kis ízelítő az elmúlt évekből:
1.
Szeretlek, de nem tudom, hogy tegyem.
Szeretlek, de nem tudom, hogy legyen.
Szeretlek, de a rövidebbet húzom.
Szeretlek, de soha meg nem úszom.
Szeretlek, de nem tudom, miért.
Szeretlek, talán a semmiért.
2.
Csont törik és hús szakad,
Sikoly tépi ajkamat.
Félelem és rettegés,
A fájdalom már rég kevés.
Vérem arcom mocskolja,
Kezem a kést markolja.
Elszakadtam a léttől,
Meghaltam egy hóhér kéztől.
3.
Én vagyok az Úr e mocskos földön,
Én vagyok, ki dönt, mi hogy végződjön.
Én vagyok a kísértet, ki mögötted liheg,
Én vagyok, kinek odaadsz mindent, mi tied.
Én vagyok, kinek az idő is megáll,
Én ő vagyok, maga a Halál.
4.
Emberiség, mint a fertő,
Ragályos és bosszúkeltő,
Ember ember farkasa,
A vér édes illata.
Megállítani nem lehet,
A legjobbat remélheted:
Előbb hagyod el a létet,
Mint ők tépjenek széjjel téged.
5.
Egy sötét sikátorban egyedül haladok,
Még nem tudom, hogy ma este meghalok.
Mögöttem, mint démoni angyalok,
Valami súgja, ne félj, itt vagyok.
Forró vérem a téglafalat díszíti,
Lelkem örökké a gyilkost kíséri.
1.
Szeretlek, de nem tudom, hogy tegyem.
Szeretlek, de nem tudom, hogy legyen.
Szeretlek, de a rövidebbet húzom.
Szeretlek, de soha meg nem úszom.
Szeretlek, de nem tudom, miért.
Szeretlek, talán a semmiért.
2.
Csont törik és hús szakad,
Sikoly tépi ajkamat.
Félelem és rettegés,
A fájdalom már rég kevés.
Vérem arcom mocskolja,
Kezem a kést markolja.
Elszakadtam a léttől,
Meghaltam egy hóhér kéztől.
3.
Én vagyok az Úr e mocskos földön,
Én vagyok, ki dönt, mi hogy végződjön.
Én vagyok a kísértet, ki mögötted liheg,
Én vagyok, kinek odaadsz mindent, mi tied.
Én vagyok, kinek az idő is megáll,
Én ő vagyok, maga a Halál.
4.
Emberiség, mint a fertő,
Ragályos és bosszúkeltő,
Ember ember farkasa,
A vér édes illata.
Megállítani nem lehet,
A legjobbat remélheted:
Előbb hagyod el a létet,
Mint ők tépjenek széjjel téged.
5.
Egy sötét sikátorban egyedül haladok,
Még nem tudom, hogy ma este meghalok.
Mögöttem, mint démoni angyalok,
Valami súgja, ne félj, itt vagyok.
Forró vérem a téglafalat díszíti,
Lelkem örökké a gyilkost kíséri.
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2017-02-01 21:32:01
Üzenet elküldve: 2017-02-01 21:32:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
//Irodalmatlanság//
Sír, sír az élet fénylő árnya,
Fekete démont tartanak fogva,
Elhagyta az édes, a kellemes, a drága,
Halkan suttogó gyávaságot mondva.
Sír, sír az élet boldog lánya,
Görcsös mámort kerget újra és újra,
Kellemesen lengedezik más zöld szava fülén,
Megül gyönyörűszép, tisztaszívű lelkén.
Hívja, hívja a gonosz sokadik ura,
Fénylő lelkét mégsem értékelnék túl nagyra,
Megmaradt a fájó, a szenvedő, a hét,
Mérgesen ordít, haragot hozva.
Hívja, hívja az utolsó mondat,
De lánként tartják fogva,
Elfojtott szó, név, egyetlen hanggal,
Mi szétfeszíti belül halálosan gyönyörű lelkét.
Sír, sír az élet fénylő árnya,
Fekete démont tartanak fogva,
Elhagyta az édes, a kellemes, a drága,
Halkan suttogó gyávaságot mondva.
Sír, sír az élet boldog lánya,
Görcsös mámort kerget újra és újra,
Kellemesen lengedezik más zöld szava fülén,
Megül gyönyörűszép, tisztaszívű lelkén.
Hívja, hívja a gonosz sokadik ura,
Fénylő lelkét mégsem értékelnék túl nagyra,
Megmaradt a fájó, a szenvedő, a hét,
Mérgesen ordít, haragot hozva.
Hívja, hívja az utolsó mondat,
De lánként tartják fogva,
Elfojtott szó, név, egyetlen hanggal,
Mi szétfeszíti belül halálosan gyönyörű lelkét.
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:55:59
Üzenet elküldve: 2016-08-20 21:55:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Messze földön innen ahol az erdők végtelenek,
Élt egy kecses, bűbájos nép, ők voltak az elfek.
Szépek voltak mind, de kivált közülük egy
Rengeteg sok kérője volt, kezéért százak versengtek.
Fejét koronaként fedte be aranyszínű haja
Bársonyos hófehér bőrénél nem volt szebb ruha.
Kacaja csilingelt, mit sok ezer csengettyű,
A két zöld szeme akár két nagy szikrázó drágakő.
Sok száz kérője közül egy sem lehetett a párja,
Mert egy sem volt olyan szép mint ő, Miriána.
Nagyon bántotta ez őt hogy potyogtak a könnyei
Attól félt hogy ő a legszebb szűzen fog meghalni.
Ezért imát intézett az erdő bölcs istenéhez,
Arra kérte hogy áldja meg az elfek legszebbjével.
Legyen szép mint a virág és fürge mint a szarvas,
Bölcs legyen mint a bagoly és erős mint a farkas.
Csak imádkozott érte az éjjeleket nappallá téve
De mégsem talált rá az igaz szerelmére.
Végül abbahagyta és végleg feladta a reményt
Hogy megtalálja a szépet aki megkérheti a kezét.
Kisétált a rétre, a magányt kereste
Azonban valami egészen mást talált helyette.
Egy alak feküdt a fűben, a testén számos seb
Csukja fedte az arcát és sok vért csorgatott el.
Miriána hozzá szaladt, segíteni akart
Bekötözött minden sebet amit az embernek okoztak.
Megetette, megitatta, gondozta a beteget
S amíg az gyógyulni próbált, beszélgetett vele.
A férfi szépen beszélt, okosan is tette
Erényeivel az elf lány szívét elvette.
Az pedig lassan rájött a dolgok nyitjára,
Hogy a saját hiúsága miatt nem akadt még párra.
Azt hitte hogy szépek csak az ő fajában akadnak
Nem vette észre hogy emiatt mind megvakultak.
Tanult a hibájából, többé nem követte el
Amikor a férfi megkérte a kezét, igennel felelt.
Ők így együtt boldogok voltak, szerették egymást,
Nem állhatott közéjük idő vagy baj, sem más.
Egy ember és egy elf, másoknak ez furcsa
Viszont őnekik ez volt az örök boldogság kulcsa.
Élt egy kecses, bűbájos nép, ők voltak az elfek.
Szépek voltak mind, de kivált közülük egy
Rengeteg sok kérője volt, kezéért százak versengtek.
Fejét koronaként fedte be aranyszínű haja
Bársonyos hófehér bőrénél nem volt szebb ruha.
Kacaja csilingelt, mit sok ezer csengettyű,
A két zöld szeme akár két nagy szikrázó drágakő.
Sok száz kérője közül egy sem lehetett a párja,
Mert egy sem volt olyan szép mint ő, Miriána.
Nagyon bántotta ez őt hogy potyogtak a könnyei
Attól félt hogy ő a legszebb szűzen fog meghalni.
Ezért imát intézett az erdő bölcs istenéhez,
Arra kérte hogy áldja meg az elfek legszebbjével.
Legyen szép mint a virág és fürge mint a szarvas,
Bölcs legyen mint a bagoly és erős mint a farkas.
Csak imádkozott érte az éjjeleket nappallá téve
De mégsem talált rá az igaz szerelmére.
Végül abbahagyta és végleg feladta a reményt
Hogy megtalálja a szépet aki megkérheti a kezét.
Kisétált a rétre, a magányt kereste
Azonban valami egészen mást talált helyette.
Egy alak feküdt a fűben, a testén számos seb
Csukja fedte az arcát és sok vért csorgatott el.
Miriána hozzá szaladt, segíteni akart
Bekötözött minden sebet amit az embernek okoztak.
Megetette, megitatta, gondozta a beteget
S amíg az gyógyulni próbált, beszélgetett vele.
A férfi szépen beszélt, okosan is tette
Erényeivel az elf lány szívét elvette.
Az pedig lassan rájött a dolgok nyitjára,
Hogy a saját hiúsága miatt nem akadt még párra.
Azt hitte hogy szépek csak az ő fajában akadnak
Nem vette észre hogy emiatt mind megvakultak.
Tanult a hibájából, többé nem követte el
Amikor a férfi megkérte a kezét, igennel felelt.
Ők így együtt boldogok voltak, szerették egymást,
Nem állhatott közéjük idő vagy baj, sem más.
Egy ember és egy elf, másoknak ez furcsa
Viszont őnekik ez volt az örök boldogság kulcsa.
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-07-13 19:17:09
Üzenet elküldve: 2016-07-13 19:17:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
//Sharral-Fagyott vér//
Többé, nem áramlik ereimben a vér,
A lelkem irgalmat senkitől sem kér,
S fejfámra a jeges fuvallattól a dér,
Ráfagyott, túl sokat, már nem ígér!
***
Többé, nem tolulnak ajkamra szavak,
Sötét-rút gondolatok nyomasztanak,
Örökre elveszítenek, börtönbe zárnak,
A koporsóba zárt, fehér jéghideg falak!
***
Többé, nem érzek szívemben bánatot,
Magam végett, önmagam is elhagyott,
Bennem a lélek, mostanra már halott,
Szívem lángja kihunyt és megfagyott!
***
Többé, nem érhet már kínzó fájdalom,
Nem szólsz lágyan hozzám ajkadon,
Nem sirathat el, közöny és szánalom,
Minden ami voltam, büszkén vállalom
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 19:17:42
Többé, nem áramlik ereimben a vér,
A lelkem irgalmat senkitől sem kér,
S fejfámra a jeges fuvallattól a dér,
Ráfagyott, túl sokat, már nem ígér!
***
Többé, nem tolulnak ajkamra szavak,
Sötét-rút gondolatok nyomasztanak,
Örökre elveszítenek, börtönbe zárnak,
A koporsóba zárt, fehér jéghideg falak!
***
Többé, nem érzek szívemben bánatot,
Magam végett, önmagam is elhagyott,
Bennem a lélek, mostanra már halott,
Szívem lángja kihunyt és megfagyott!
***
Többé, nem érhet már kínzó fájdalom,
Nem szólsz lágyan hozzám ajkadon,
Nem sirathat el, közöny és szánalom,
Minden ami voltam, büszkén vállalom
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 19:17:42
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-02-11 04:37:23
Üzenet elküldve: 2016-02-11 04:37:23
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Ott álltam, egyedül, árral szemben, újra
A tegnaptól nem láttam a holnapon túlra
Mély levegő, készen álltam rálépni az útra
Szem lehunyva, kés a szívben, mélyre szúrva.
Nem akartam megváltást, csak azt, hogy legyen vége
Fáradtan és megtörten néztem fel az égre
Talán onnan vártam választ, csak egy jelet, bármit
Hogy amit legbelül érzek, az valakinek számít.
Nem érkezett válasz, hisz a kérdést fel sem tettem,
A csend felelt csupán, akkor végre megértettem.
Ahogy születünk és álmodunk, úgy halunk meg: egyedül
S a sírunk fölött végül csak a magány hegedül.
Körülöttem örvénylett a félelmeim tengere
Egy kéz nyúlt felém a sötétben, s egy hang suttogta: "Gyere!"
Az ismerős hangra felkaptam a fejem
Önkéntelen mozdulattal kinyújtottam kezem
Már lemondtam rólad, nem hittem, hogy létezel
Főleg azt nem, hogy a legjobbkor érkezel
De ott voltál, láttalak, tisztán és élesen
Csak álltam és néztelek, döbbenten, félszegen
Nem értettem mi történik, s nem értem azóta sem
Nem is szóltál mást, csak mosolyogtál kedvesen
S én mentem veled, s mennék újra, kérdés nélkül, bárhova
De ha kérdezném, hová megyünk, csak ennyit súgnál: "Haza."
Furcsa érzés, ismerős, mégis talán kissé idegen
Egyszerre izgulok, mégis nyugodt vagyok idebenn
Melletted a helyem, tudom, nem csak hiszem
S ezt az érzést végül majd magammal is viszem...
A tegnaptól nem láttam a holnapon túlra
Mély levegő, készen álltam rálépni az útra
Szem lehunyva, kés a szívben, mélyre szúrva.
Nem akartam megváltást, csak azt, hogy legyen vége
Fáradtan és megtörten néztem fel az égre
Talán onnan vártam választ, csak egy jelet, bármit
Hogy amit legbelül érzek, az valakinek számít.
Nem érkezett válasz, hisz a kérdést fel sem tettem,
A csend felelt csupán, akkor végre megértettem.
Ahogy születünk és álmodunk, úgy halunk meg: egyedül
S a sírunk fölött végül csak a magány hegedül.
Körülöttem örvénylett a félelmeim tengere
Egy kéz nyúlt felém a sötétben, s egy hang suttogta: "Gyere!"
Az ismerős hangra felkaptam a fejem
Önkéntelen mozdulattal kinyújtottam kezem
Már lemondtam rólad, nem hittem, hogy létezel
Főleg azt nem, hogy a legjobbkor érkezel
De ott voltál, láttalak, tisztán és élesen
Csak álltam és néztelek, döbbenten, félszegen
Nem értettem mi történik, s nem értem azóta sem
Nem is szóltál mást, csak mosolyogtál kedvesen
S én mentem veled, s mennék újra, kérdés nélkül, bárhova
De ha kérdezném, hová megyünk, csak ennyit súgnál: "Haza."
Furcsa érzés, ismerős, mégis talán kissé idegen
Egyszerre izgulok, mégis nyugodt vagyok idebenn
Melletted a helyem, tudom, nem csak hiszem
S ezt az érzést végül majd magammal is viszem...
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:42:55
Üzenet elküldve: 2016-01-06 18:42:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Tűkkel teli hideg arcommal,
Fordulok csúnya vigyorral,
Nem maradok gondolkodni,
épeszem határait átlépni.
Összezavar, hogy miket látok
angyallal ölelkező démon párok,
sötét nyárból válik világos telem,
Hidegben elmondta a titkait nekem.
Eltűnt sokáig futó világban,
e szép lányt elfogadja karjába.
Gönyörű ő, talán elérhetlek,
szebb mint amit megérdemlek,
itt az ideje téged megtalálni,
nem fogsz tőlem megriadni.
Talán elkéne őt engednem,
hisz csak szenvedést hoz nekem,
hogyan tudnám csak elengedni,
hisz imádom őt utálni.
Fordulok csúnya vigyorral,
Nem maradok gondolkodni,
épeszem határait átlépni.
Összezavar, hogy miket látok
angyallal ölelkező démon párok,
sötét nyárból válik világos telem,
Hidegben elmondta a titkait nekem.
Eltűnt sokáig futó világban,
e szép lányt elfogadja karjába.
Gönyörű ő, talán elérhetlek,
szebb mint amit megérdemlek,
itt az ideje téged megtalálni,
nem fogsz tőlem megriadni.
Talán elkéne őt engednem,
hisz csak szenvedést hoz nekem,
hogyan tudnám csak elengedni,
hisz imádom őt utálni.
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-12-31 22:31:01
Üzenet elküldve: 2015-12-31 22:31:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Mondd,
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Mondd,
megfejthető
e talányom?
Hisz csak élünk,
s halunk,
messze zeng dalunk
mindenféle otrombaságról.
Ez lenne az élet értelme?
Duhaj lét, harc, ez kell a lényemnek,
ez ad életet a léleknek?
Tán az, hogy sodródjunk,
mint hal a folyami árral,
békésen együtt élni a mával,
hogy a végén kifogjanak a szákkal?
Vajh véghezvinni valami nagyot,
mint egy vezér, ki győzelmet aratott?
Mondd,
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Vagy csak itt lézengünk e világon,
hogy azt tegyük, mit jónak látunk?
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Mondd,
megfejthető
e talányom?
Hisz csak élünk,
s halunk,
messze zeng dalunk
mindenféle otrombaságról.
Ez lenne az élet értelme?
Duhaj lét, harc, ez kell a lényemnek,
ez ad életet a léleknek?
Tán az, hogy sodródjunk,
mint hal a folyami árral,
békésen együtt élni a mával,
hogy a végén kifogjanak a szákkal?
Vajh véghezvinni valami nagyot,
mint egy vezér, ki győzelmet aratott?
Mondd,
van értelme a létnek,
ó, barátom?
Vagy csak itt lézengünk e világon,
hogy azt tegyük, mit jónak látunk?
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-12-29 20:30:50
Üzenet elküldve: 2015-12-29 20:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 10
Egy melankólikus éjjel ébredtem,
hiába nem akartam felkelltem.
Sötétben tapogatózva léptem ki,
az erő ami előre vitt vajon mi?
Meztelen talpam csattogott a padlón,
a parketta megnyikordult vádlón.
Nem pillantottam oda, mégis jól tudtam,
ott van az aki után sokáig kutattam.
Olyan közel álltam hozzá,
hogy a szívem zúztam porrá,
minden sóhaját jól hallottam,
tagadom, de soha nem akartam.
Sercegett a bőre mikor hozzáértem,
s rögtön tőle el is léptem.
Utánam nézett, de nem felelt
csupán csendesen elment.
Reggel volt mire magamhoz tértem,
és a hűs szobából dideregve kiléptem,
a nap széles ujja arcomat cirógatta,
de az ő érintését a testem nem akarta.
Egy után vágyott, aki képes elcsendesíteni,
s minden fájdalmat elfelejteni.
hiába nem akartam felkelltem.
Sötétben tapogatózva léptem ki,
az erő ami előre vitt vajon mi?
Meztelen talpam csattogott a padlón,
a parketta megnyikordult vádlón.
Nem pillantottam oda, mégis jól tudtam,
ott van az aki után sokáig kutattam.
Olyan közel álltam hozzá,
hogy a szívem zúztam porrá,
minden sóhaját jól hallottam,
tagadom, de soha nem akartam.
Sercegett a bőre mikor hozzáértem,
s rögtön tőle el is léptem.
Utánam nézett, de nem felelt
csupán csendesen elment.
Reggel volt mire magamhoz tértem,
és a hűs szobából dideregve kiléptem,
a nap széles ujja arcomat cirógatta,
de az ő érintését a testem nem akarta.
Egy után vágyott, aki képes elcsendesíteni,
s minden fájdalmat elfelejteni.
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2015-08-21 19:39:43
Üzenet elküldve: 2015-08-21 19:39:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
Egy törékeny pillangó
Szállott fönn az égben
Egy törékeny pillangó
Ki eltűnt már egészen
egy törékeny pillangó
szárnyát tágra nyitja
Egy törékeny pillangó
Hazáját elhagyja
Törékeny kis pillangót
kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangót
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Messze jár már érzem
Törékeny pillangó
nem aggódik értem
Törékeny pillangó
Ment világot látni
Törékeny pillangó
Kezdte szárnyát nyitni
Törékeny kis pillangó
Kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangó
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Szárnyát összecsukja
Törékeny pillangó
földjét el nem hagyja
A törékeny pillangó
Leszáll tenyeremre
A törékeny pillangó
Elrepül örökre
Törékeny pillangót
Engedjük útjára
Törékeny pillangót
Hagyjuk most magára
Szállott fönn az égben
Egy törékeny pillangó
Ki eltűnt már egészen
egy törékeny pillangó
szárnyát tágra nyitja
Egy törékeny pillangó
Hazáját elhagyja
Törékeny kis pillangót
kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangót
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Messze jár már érzem
Törékeny pillangó
nem aggódik értem
Törékeny pillangó
Ment világot látni
Törékeny pillangó
Kezdte szárnyát nyitni
Törékeny kis pillangó
Kapjuk el közösen
Törékeny kis pillangó
Hozzuk vissza szépen
Törékeny pillangó
Szárnyát összecsukja
Törékeny pillangó
földjét el nem hagyja
A törékeny pillangó
Leszáll tenyeremre
A törékeny pillangó
Elrepül örökre
Törékeny pillangót
Engedjük útjára
Törékeny pillangót
Hagyjuk most magára
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 98-117