Sziasztok! ezek saját versfordítások, francia nyelvről.
Arthur Rimbeaud
Kék éjszaka
A kék nyári éjen járok az ösvényen,
Friss füvet taposva, lábam búza csipkedi,
Álmodó, talpam alatt a frissességet érzem,
S a szél a fedetlen fejemet fürdeti.
Nem beszélek, és nem gondolok semmire,
De a végtelen szerelem felkúszik lelkemben,
Mint egy vándor, elmegyek messze, nagyon messzire,
Mint egy nővel, boldogan a természetben.
Arthur Rimbeaud: Sensation
Par les soirs bleus d’été, j’irai dans les sentiers,
Picoté par les blés, fouler l’herbe menue :
Rêveur, j’en sentirai la fraîcheur à mes pieds.
Je laisserai le vent baigner ma tête nue.
Je ne parlerai pas, je ne penserai rien :
Mais l’amour infini me montera dans l’âme,
Et j’irai loin, bien loin, comme un bohémien,
Par la Nature, — heureux comme avec une femme.
Victor Hugo
Hajnalban
Holnap hajnalban, mikor kitisztul a táj,
Indulok. Látod, tudom, hogy te vársz reám.
Megyek az erdőben, megyek a hegyeken át,
Távol maradni tőled, nem tudok tovább.
Sétálok gondolataimba mélyedve,
Vakon a külvilágra, s nem hallok más zajt.
Magányos ismeretlen, s kezem keresztben.
Búsan, s a nap már olyan, mint az éjszaka.
Nem köt le már az est lenyugvó aranya,
Sem a Harfleurben távolodó vitorlák.
Mikor megérkezem, leteszek sírodra
Egy csokor zöld magyalt, és virágzó hangát.
Victor Hugo: Cím nélküli
Demain, dès l'aube, à l'heure où blanchit la campagne,
Je partirai. Vois-tu, je sais que tu m'attends.
J'irai par la forêt, j'irai par la montagne.
Je ne puis demeurer loin de toi plus longtemps.
Je marcherai les yeux fixés sur mes pensées,
Sans rien voir au dehors, sans entendre aucun bruit,
Seul, inconnu, le dos courbé, les mains croisées,
Triste, et le jour pour moi sera comme la nuit.
Je ne regarderai ni l'or du soir qui tombe,
Ni les voiles au loin descendant vers Harfleur,
Et quand j'arriverai, je mettrai sur ta tombe
Un bouquet de houx vert et de bruyère en fleur.
Végül eljött
Végül eljött ez a nap.
Mit mondjak neki?
- Hogy várunk, azt mondjad.
Mígnem meghalok én is.
És ha ő kérdezne még,
de fel nem ismer?
- Légy olyan, mint egy testvér.
Tán ős is szenved.
És ha kérdezi hol vagy,
mit kell mondani?
- Neki a gyűrűmet add,
mást nem kell tenni.
És ha azt kérdi miért
kihalt a szoba?
- A sötét lámpát mutasd még,
s az ajtó nyitva.
És ha kérdezne akkor
a legvégső órádról?
Mosolyogtam azt kell mondd,
féltettem a sírástól.