OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> Versek |
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-10-23 21:30:01
Üzenet elküldve: 2023-10-23 21:30:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
A lélek, ami
szívemben lakik,
nem az én lelkem.
A szellem, ami
agyamban lakik,
nem az én szellemem.
Az a test, ami
háza mindennek,
nem az én testem.
Mind a te eszközöd,
Halál Legyőzője,
míg szívemben lélek lakik,
míg agyamban szellem honol,
míg a testem el nem porlad,
míg új kör nem kezdődik,
míg a kör meg nem szakad.
/ Pirtianesi vallási himnusz. Több változata létezik. Van, amelyik test minden egyes tagját, a lélek és a szellem minden alkotórészét felsorolja. A Halál Legyőzője helyére Sa'Tereth bármely neve (ld. a 115. hozzászólást ebben a topikban) szabadon behelyettesíthető. /
szívemben lakik,
nem az én lelkem.
A szellem, ami
agyamban lakik,
nem az én szellemem.
Az a test, ami
háza mindennek,
nem az én testem.
Mind a te eszközöd,
Halál Legyőzője,
míg szívemben lélek lakik,
míg agyamban szellem honol,
míg a testem el nem porlad,
míg új kör nem kezdődik,
míg a kör meg nem szakad.
/ Pirtianesi vallási himnusz. Több változata létezik. Van, amelyik test minden egyes tagját, a lélek és a szellem minden alkotórészét felsorolja. A Halál Legyőzője helyére Sa'Tereth bármely neve (ld. a 115. hozzászólást ebben a topikban) szabadon behelyettesíthető. /
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-08-21 10:29:35
Üzenet elküldve: 2023-08-21 10:29:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Oltárt adok
Neked, Vérúr, ki
magad vagy a Végtelen.
Vedd a vérem,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
/ Pirtianesi fohász oltárszenteléshez. A második versszakot önállóan is mondják áldozáskor, közvetlen az erek megnyitása előtt. /
Neked, Vérúr, ki
magad vagy a Végtelen.
Vedd a vérem,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
/ Pirtianesi fohász oltárszenteléshez. A második versszakot önállóan is mondják áldozáskor, közvetlen az erek megnyitása előtt. /
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-08-18 08:44:43
Üzenet elküldve: 2023-08-18 08:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Vezérlő Értelem
Vég és Kezdet Közt Lakozó
Mesterek Mestere
Titkokat Tudó
Láncok Leverője
Halál Legyőzője
ki magad vagy a Végtelen
Sa'Tereth - üdv Neked!
/ Pirtianesi vallási himnusz. Az utolsó sor helyett szokás úgy is üdvözölni az istent, ahogy egykor Sa'argathot: "Haras, suraf juttoro Sa'Tereth!" /
Vég és Kezdet Közt Lakozó
Mesterek Mestere
Titkokat Tudó
Láncok Leverője
Halál Legyőzője
ki magad vagy a Végtelen
Sa'Tereth - üdv Neked!
/ Pirtianesi vallási himnusz. Az utolsó sor helyett szokás úgy is üdvözölni az istent, ahogy egykor Sa'argathot: "Haras, suraf juttoro Sa'Tereth!" /
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-08-17 10:33:17
Üzenet elküldve: 2023-08-17 10:33:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
(A fenti (nem) egy absztrakt, neo-dadaista vers, a létezés kétségét feszegeti azzal, hogy (nem) létezik. Ott lehet, ugyanakkor nincs ott, ez (nem) egy vers, ami nem áll egyetlen betűből sem.)
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-08-17 09:44:52
Üzenet elküldve: 2023-08-17 09:44:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Neked adom ezt az életet -
végy belőle, amennyit akarsz.
Neked adom ezt a halandót -
végbe visz mindent, amit akarsz.
Neked adom ezt a halottat -
azt teszel vele, amit akarsz.
/ pirtianesi áldozati fohász /
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.17 09:45:12
végy belőle, amennyit akarsz.
Neked adom ezt a halandót -
végbe visz mindent, amit akarsz.
Neked adom ezt a halottat -
azt teszel vele, amit akarsz.
/ pirtianesi áldozati fohász /
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.17 09:45:12
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-08-16 10:10:00
Üzenet elküldve: 2023-08-16 10:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Megy a vonat megy a vonat soha nem áll meg,
Csikorog a csikorog a vészfék sem állíthat meg,
Kiabál a kiabál a kalauz de a vonat megy tovább
Vigyázzatok mert a padlás is beávzhat
Csikorog a csikorog a vészfék sem állíthat meg,
Kiabál a kiabál a kalauz de a vonat megy tovább
Vigyázzatok mert a padlás is beávzhat
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-06-17 23:33:03
Üzenet elküldve: 2023-06-17 23:33:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Szikla vagyok, kemény és lapos,
Súlyomtól most a föld hangos,
Rám ülnek az évszázadok,
Tovább haladnak majd,
Lassú víz partot most,
Lehuppan szívemről, ez a rajt,
Csak porszem maradok.
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.17 23:34:40
Súlyomtól most a föld hangos,
Rám ülnek az évszázadok,
Tovább haladnak majd,
Lassú víz partot most,
Lehuppan szívemről, ez a rajt,
Csak porszem maradok.
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.17 23:34:40
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:20:03
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Élőholt jön, vigyázz jól!
Ha elkap, megesz, bújj el jól!
Csontja ropog, kocog, jaj!
Mögötted van, most lesz baj!
Bújj el jobban most hamar,
mert a foga nagyot mar!
Hogyha eddig el nem bújtál,
te leszel a mozgó halál.
Csoszogni fogsz, úgy mint ő,
nincs többé menekülő!
*Verseli jó hangosan, lassan, ritmusosan. Nem a legkedvesebb mondóka, de hát nem is arról híresek az ilyen versikék. Még az élőholttámadások idejéről maradhatott fenn, ahogy a gyerekek szájról szájra adták tovább egymásnak, a játékkal együtt. Ezt ugyanis többen szokták játszani. Van egy élőholt, ő a hunyó, és ha megtalál valakit, akkor az is élőholt lesz és segít a keresésben, míg végül mindenkit át nem "változtatnak", vagyis megtalálnak.*
Ha elkap, megesz, bújj el jól!
Csontja ropog, kocog, jaj!
Mögötted van, most lesz baj!
Bújj el jobban most hamar,
mert a foga nagyot mar!
Hogyha eddig el nem bújtál,
te leszel a mozgó halál.
Csoszogni fogsz, úgy mint ő,
nincs többé menekülő!
*Verseli jó hangosan, lassan, ritmusosan. Nem a legkedvesebb mondóka, de hát nem is arról híresek az ilyen versikék. Még az élőholttámadások idejéről maradhatott fenn, ahogy a gyerekek szájról szájra adták tovább egymásnak, a játékkal együtt. Ezt ugyanis többen szokták játszani. Van egy élőholt, ő a hunyó, és ha megtalál valakit, akkor az is élőholt lesz és segít a keresésben, míg végül mindenkit át nem "változtatnak", vagyis megtalálnak.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:09:53
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:09:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
e. sz. 149. (Afrekh: 69)
Ismeretlen elf szerző műve:
"Csak csendesen... akár a tavaszi szél az üres ágak közt...
csak nesztelen, mint a madár testéről levált pihe útja.
Csak ridegen, mint a hideg törp acél, vagy kovácsolatlan nyílhegy, csak hidegen, mint fagybarlang odúja, vagy orkán metsző szele...
Úgy hatolj előre, úgy vágd át magad, úgy keresd a vért, s bosszúd, mit a bárdolatlanság, s félelem szült.
Ne bánd tetted, miképp ők sem bánták!
ne féltsd élted, miképp ők sem féltették!
Ne nézz félre, miképp ők nevetve fenték az acélt,
minek éle társad bőrét vágta!"
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.26 20:18:31
Ismeretlen elf szerző műve:
"Csak csendesen... akár a tavaszi szél az üres ágak közt...
csak nesztelen, mint a madár testéről levált pihe útja.
Csak ridegen, mint a hideg törp acél, vagy kovácsolatlan nyílhegy, csak hidegen, mint fagybarlang odúja, vagy orkán metsző szele...
Úgy hatolj előre, úgy vágd át magad, úgy keresd a vért, s bosszúd, mit a bárdolatlanság, s félelem szült.
Ne bánd tetted, miképp ők sem bánták!
ne féltsd élted, miképp ők sem féltették!
Ne nézz félre, miképp ők nevetve fenték az acélt,
minek éle társad bőrét vágta!"
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.26 20:18:31
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:06:05
Üzenet elküldve: 2023-01-26 20:06:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
e. sz. 115. (Afrekh: 35)
Ismeretlen szerző, gyermekmondóka:
"Futtában keresd, s a lábát fogd, hogy elessen,
nesztelen elfléptekre figyelj.
Éjszaka lopózó árnyak közé,
hegyesre hegyezett fülek tömegébe,
tündöklő szempár közepébe,
lombkoronák sűrűjébe,
oda lőj!
Ajzd fel íjad, s ne ereszd, csupán mikor biztos a cél...
hadd folyjon a vér... hadd folyjon az elf vér!"
Ismeretlen szerző, gyermekmondóka:
"Futtában keresd, s a lábát fogd, hogy elessen,
nesztelen elfléptekre figyelj.
Éjszaka lopózó árnyak közé,
hegyesre hegyezett fülek tömegébe,
tündöklő szempár közepébe,
lombkoronák sűrűjébe,
oda lőj!
Ajzd fel íjad, s ne ereszd, csupán mikor biztos a cél...
hadd folyjon a vér... hadd folyjon az elf vér!"
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-01-24 00:27:41
Üzenet elküldve: 2023-01-24 00:27:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
csak eggy a kedves bdksszstok
rsbok JK eg do uh no k bsfy
suanadik
hszsfnsm remdukezl in de ulrgd hibe o bm ha az gyat
h v so of eu so mm shd de na no si i do od is my feet k xxx
.spol
s eltakar
4a nsYfy vilagon ekiul NJ in no xsen dzsmdea gels
nbolcs be at my sys Rd itt ér mned halnid kkk
jhjhaujj kuertt
rsbok JK eg do uh no k bsfy
suanadik
hszsfnsm remdukezl in de ulrgd hibe o bm ha az gyat
h v so of eu so mm shd de na no si i do od is my feet k xxx
.spol
s eltakar
4a nsYfy vilagon ekiul NJ in no xsen dzsmdea gels
nbolcs be at my sys Rd itt ér mned halnid kkk
jhjhaujj kuertt
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:10:42
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:10:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 7
Saját költés
Téli estén
Nézd, milliárd csillag ragyog az égen,
Fényük hideg, akár a jég, és dermedt,
Mint egy megfagyott tó, egy elfeledett,
Némán kiáltó hófödte hegyorom...
Valahol, távol a világ zajától,
Bujdosva az élet minden bajától
Állok a jeges téli éjszakában.
Repülni volna jó messzi vidékre,
Elfeledni, mi rossz volt, s csak a szépre
Emlékezni, lerázni minden terhet,
Itt hagyni e földi élet gondjait,
Elfedni a múlt tátongó foltjait...
Léptek hangja töri meg a csend süket
Némaságát... Vagy talán képzelődnék?
Magasan a felhők között repülnék,
Távol e romlott, gyűlöletben égő
Átkozott világtól, hol a hatalom
Az úr, s megannyi fénylő birodalom
Tagadja meg önnön keserü múltját.
Porba hulló, elfeledett csillagok.
Egykoron dicsőn fénylő, letűnt korok
Lábnyomát őrzik paloták romjai.
Pusztulás mindenütt, bármerre nézek.
Kialusznak az éltet adó fények...
Léptek hangja töri meg a csend süket
Némaságát... Felettem a csillagok,
S a végtelen égbolt... Fehéren ragyog
A hó borította, élettelen táj...
Látod-e Drága, a tél keze hóból
Fest kristályvirágokat, s a folyókból
Varázsol világító jégcsodákat.
Nézd, mily rideg most a táj, s mégis élő,
Nézd, mily csodás minden, mit a tél jégből
Teremtett. Nézd, mily varázslatos e Föld!
De mit számít ez? Múló mese csupán,
Ma még álomszép, de holnap már talán
Az egész csak értéktelen bolondság.
Boldog lennék veled, csak most, még egyszer,
Utoljára, mielőtt a nap felkel...
Tétován simul kezed a kezembe.
Veled repülnék el a végtelenbe,
Vigyél messze, hol nincs többé fájdalom,
Hol elengedi bánatát a lélek,
S a világ bajai már el nem érnek.
Várj még egy kicsit, ne húzd el a kezed,
Mesébe illő most ez a pillanat.
Boldog lennék veled itt az ég alatt.
Gyere velem oda, hol nem vár minket
Többé a világ keserü bánata.
Vigyél el hegyek közé, messzi tájra.
Csak álmodjunk. Oly távol még a hajnal.
Téli estén
Nézd, milliárd csillag ragyog az égen,
Fényük hideg, akár a jég, és dermedt,
Mint egy megfagyott tó, egy elfeledett,
Némán kiáltó hófödte hegyorom...
Valahol, távol a világ zajától,
Bujdosva az élet minden bajától
Állok a jeges téli éjszakában.
Repülni volna jó messzi vidékre,
Elfeledni, mi rossz volt, s csak a szépre
Emlékezni, lerázni minden terhet,
Itt hagyni e földi élet gondjait,
Elfedni a múlt tátongó foltjait...
Léptek hangja töri meg a csend süket
Némaságát... Vagy talán képzelődnék?
Magasan a felhők között repülnék,
Távol e romlott, gyűlöletben égő
Átkozott világtól, hol a hatalom
Az úr, s megannyi fénylő birodalom
Tagadja meg önnön keserü múltját.
Porba hulló, elfeledett csillagok.
Egykoron dicsőn fénylő, letűnt korok
Lábnyomát őrzik paloták romjai.
Pusztulás mindenütt, bármerre nézek.
Kialusznak az éltet adó fények...
Léptek hangja töri meg a csend süket
Némaságát... Felettem a csillagok,
S a végtelen égbolt... Fehéren ragyog
A hó borította, élettelen táj...
Látod-e Drága, a tél keze hóból
Fest kristályvirágokat, s a folyókból
Varázsol világító jégcsodákat.
Nézd, mily rideg most a táj, s mégis élő,
Nézd, mily csodás minden, mit a tél jégből
Teremtett. Nézd, mily varázslatos e Föld!
De mit számít ez? Múló mese csupán,
Ma még álomszép, de holnap már talán
Az egész csak értéktelen bolondság.
Boldog lennék veled, csak most, még egyszer,
Utoljára, mielőtt a nap felkel...
Tétován simul kezed a kezembe.
Veled repülnék el a végtelenbe,
Vigyél messze, hol nincs többé fájdalom,
Hol elengedi bánatát a lélek,
S a világ bajai már el nem érnek.
Várj még egy kicsit, ne húzd el a kezed,
Mesébe illő most ez a pillanat.
Boldog lennék veled itt az ég alatt.
Gyere velem oda, hol nem vár minket
Többé a világ keserü bánata.
Vigyél el hegyek közé, messzi tájra.
Csak álmodjunk. Oly távol még a hajnal.
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2022-06-05 12:48:48
Üzenet elküldve: 2022-06-05 12:48:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Ó, ó-e ő, s ő-e e ó,
Ó, s ő ő-e, s e ó ő-e?
Á, ő e ó, s a' e ó.
Ó, s ő ő-e, s e ó ő-e?
Á, ő e ó, s a' e ó.
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2022-03-16 11:37:39
Üzenet elküldve: 2022-03-16 11:37:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 30
Saját:
Ez itt egy Haiku,
De vers is lehetne:
Ha lenne rímem.
Ez itt egy Haiku,
De vers is lehetne:
Ha lenne rímem.
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2020-11-25 13:26:53
Üzenet elküldve: 2020-11-25 13:26:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
helló
zolika vagyok
iskolás vagyok
13 és fel éves vagyok
szeretk rajzolni és biciklizni vagyok
(Nem saját mű, csak nagyon megteccet.)
zolika vagyok
iskolás vagyok
13 és fel éves vagyok
szeretk rajzolni és biciklizni vagyok
(Nem saját mű, csak nagyon megteccet.)
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2020-07-08 00:02:38
Üzenet elküldve: 2020-07-08 00:02:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Saját szerzemény, vers a szeretetről
Mint éjjel a csillagok,
s mint a hold az esti égen,
úgy ég egy láng benn a szívben.
Egy láng, mely mindent legyőz,
fényt és reménységet ébreszt,
s messzeűzi a sötétet.
Egy láng, mely örökkön ég,
nem dúlhatja szét gyűlölet,
s nem olthatja ki a tüzet.
Megnyugvást ad, mikor félsz,
vigasztalást nyújt a bajban,
s békét teremt a viszályban.
Megvigasztal, ha sírnál,
s felszárítja könnyeidet,
s begyógyítja minden sebed.
Fényt gyújt, ha sötétben jársz,
s fegyvered a gonosz ellen,
fényével óv minden percben.
Megbocsájt, ha vétkezel,
s a hibáidat elfedi,
lángja vétkedet eltörli.
Ott, hol sok apró láng ég,
ott remény, s örök fény ébred,
s nincs hatalma a sötétnek.
Ott, hol ég a bűvös láng,
ott igazbarát vár reád,
ki igaz szívvel szól hozzád.
Őrizd a lángot, míg élsz,
szívedben őrizd melegét,
s lelkedben vigyázd a fényét.
S el ne feledd, bárhol jársz:
az igazak útján vezet,
s vigyázza minden léptedet.
Mint éjjel a csillagok,
s mint a hold az esti égen,
úgy ég egy láng benn a szívben.
Egy láng, mely mindent legyőz,
fényt és reménységet ébreszt,
s messzeűzi a sötétet.
Egy láng, mely örökkön ég,
nem dúlhatja szét gyűlölet,
s nem olthatja ki a tüzet.
Megnyugvást ad, mikor félsz,
vigasztalást nyújt a bajban,
s békét teremt a viszályban.
Megvigasztal, ha sírnál,
s felszárítja könnyeidet,
s begyógyítja minden sebed.
Fényt gyújt, ha sötétben jársz,
s fegyvered a gonosz ellen,
fényével óv minden percben.
Megbocsájt, ha vétkezel,
s a hibáidat elfedi,
lángja vétkedet eltörli.
Ott, hol sok apró láng ég,
ott remény, s örök fény ébred,
s nincs hatalma a sötétnek.
Ott, hol ég a bűvös láng,
ott igazbarát vár reád,
ki igaz szívvel szól hozzád.
Őrizd a lángot, míg élsz,
szívedben őrizd melegét,
s lelkedben vigyázd a fényét.
S el ne feledd, bárhol jársz:
az igazak útján vezet,
s vigyázza minden léptedet.
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:28:49
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:28:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Sziasztok!
Hát, igen, kezdem egyre aktívabban használni az OC fórumot. Ide még most írok először. Egy saját versemet szeretném megosztani veletek. Még tavaly nyáron írtam egy lánynak. Sajnos azóta szétmentünk, de csodás időszak volt. Fogadjátok tehát sok szeretettel a "Nyári este volt" c. saját versemet.
Nyári este volt,
száz csillag ragyogott fenn az égen,
lágy szellő kedves
hangja szólt az éj csöndjében.
Csönd honolt amott,
büszke Dunának habjai fölött,
csak a csönd szavát
hallani föld s az ég között.
Holdfény járja át
a tornác lágy és csöndes békéjét,
ezernyi tücsök
zengi tiszta éj énekét.
Egyedül vagyok,
fölöttem ragyognak a csillagok,
nézem a Holdat,
s közben egy lányra gondolok.
Nyári este van,
hallgatom a tücskök muzsikáját,
lágy szellő fújja
felém a szerelem dalát.
És messze távol
fehér galamb tűnik fel az égen,
szelek szárnyán száll
száz csillag sápadt fényében.
Repülj, hómadár,
repülj, ég már a bűvös bíborláng,
csak szállj, hómadár,
régóta várok már reád.
Szárnyad betakar,
meleg szeretet járja át szívem,
csoda, hogy itt vagy,
melletted már nem kell félnem.
Nyári este volt,
száz csillag ragyogott fenn az égen,
pislákolt a láng
két fehér galamb szívében.
Hallgasd, hómadár,
neked muzsikál a tücskök hada,
reád mosolyog
az ég ezernyi csillaga.
Elmúlik az éj,
de a láng kettőnk szívében marad,
s ha el kell válnunk,
ne borítsa könny arcodat.
Mert látsz még engem,
hallod majd még hangomat, kedvesem,
ott leszek veled,
veled leszek a szívedben.
Nyári este volt,
száz tücsök zengte tiszta éj dalát,
lágy szellő hozta
tündérálom hívószavát.
Álmodj, hómadár
tavat, erdőt, virágzó réteket,
folyót, madarat,
égen táncoló felhőket.
Eljött a reggel,
mint egy pillangó, tovaszállt az éj,
de te, hómadár
Bízz bennem és soha se félj!
Ne félj semmitől,
mert hőn szeretlek téged, kedvesem,
és bár elválunk,
emlékedet nem feledem.
Gondolj rám, kérlek,
őrizz szívedben, ó, rózsaszál,
én is gondolok
rád, nem feledlek, hómadár.
Nem feledlek el,
mert összeköt minket a bűvös tűz,
lobogó lángja
tőlünk minden rosszat elűz.
Nyári este volt,
lágy szellő fújt szerelmet az éjben,
és felgyúlt a láng
ezernyi csillag fényében.
Hát, igen, kezdem egyre aktívabban használni az OC fórumot. Ide még most írok először. Egy saját versemet szeretném megosztani veletek. Még tavaly nyáron írtam egy lánynak. Sajnos azóta szétmentünk, de csodás időszak volt. Fogadjátok tehát sok szeretettel a "Nyári este volt" c. saját versemet.
Nyári este volt,
száz csillag ragyogott fenn az égen,
lágy szellő kedves
hangja szólt az éj csöndjében.
Csönd honolt amott,
büszke Dunának habjai fölött,
csak a csönd szavát
hallani föld s az ég között.
Holdfény járja át
a tornác lágy és csöndes békéjét,
ezernyi tücsök
zengi tiszta éj énekét.
Egyedül vagyok,
fölöttem ragyognak a csillagok,
nézem a Holdat,
s közben egy lányra gondolok.
Nyári este van,
hallgatom a tücskök muzsikáját,
lágy szellő fújja
felém a szerelem dalát.
És messze távol
fehér galamb tűnik fel az égen,
szelek szárnyán száll
száz csillag sápadt fényében.
Repülj, hómadár,
repülj, ég már a bűvös bíborláng,
csak szállj, hómadár,
régóta várok már reád.
Szárnyad betakar,
meleg szeretet járja át szívem,
csoda, hogy itt vagy,
melletted már nem kell félnem.
Nyári este volt,
száz csillag ragyogott fenn az égen,
pislákolt a láng
két fehér galamb szívében.
Hallgasd, hómadár,
neked muzsikál a tücskök hada,
reád mosolyog
az ég ezernyi csillaga.
Elmúlik az éj,
de a láng kettőnk szívében marad,
s ha el kell válnunk,
ne borítsa könny arcodat.
Mert látsz még engem,
hallod majd még hangomat, kedvesem,
ott leszek veled,
veled leszek a szívedben.
Nyári este volt,
száz tücsök zengte tiszta éj dalát,
lágy szellő hozta
tündérálom hívószavát.
Álmodj, hómadár
tavat, erdőt, virágzó réteket,
folyót, madarat,
égen táncoló felhőket.
Eljött a reggel,
mint egy pillangó, tovaszállt az éj,
de te, hómadár
Bízz bennem és soha se félj!
Ne félj semmitől,
mert hőn szeretlek téged, kedvesem,
és bár elválunk,
emlékedet nem feledem.
Gondolj rám, kérlek,
őrizz szívedben, ó, rózsaszál,
én is gondolok
rád, nem feledlek, hómadár.
Nem feledlek el,
mert összeköt minket a bűvös tűz,
lobogó lángja
tőlünk minden rosszat elűz.
Nyári este volt,
lágy szellő fújt szerelmet az éjben,
és felgyúlt a láng
ezernyi csillag fényében.
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2020-02-09 16:10:23
Üzenet elküldve: 2020-02-09 16:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
A Közjó érdekében összegyűjtöttem Morwon verseit, amiket IC írt és betettem ebbe a topikba, amit senki nem olvas.
---
A Vashegy kopár,
A korsó pohár;
A sör finom,
Ezért iszom.
De a sörtől
Részeg vagyok,
Ezért én már
Nem is iszok.
Csak, ha éppen
Úgy van kedvem,
Bemegyek a Vaskorsóba,
Oszt' ott iszok!
A Vashegy még
Mindig kopár;
A korsó még
Mindig pohár.
Én meg még nem
Értem a várkapuba.
Pedig a várkapu
Nagyon is jó.
Nagyon is jó,
Mert ott a bejárat,
Meg lehet enni a birkákat.
De azér' azt sem mindig.
Hiszen jön a Trodd,
Oszt' megvédi
A birkáit; ez
Nekem nem túl jó.
Pedig én úgy szeretem,
Ha a birkákat megehetem;
De a sör még
Mindig finom.
Már csak párszáz
Lépés és ott vagyok,
Birkahússal jól lakok.
Csak elém ne jöjjön Trodd!
Mert, ha Trodd
Majd elém jön,
Én Troddot lefejelem,
A kecskéket meg megfejem.
Jó lesz az nekem,
Tejet iszok majd!
Lesz nekem kenyerem,
Az oldalomon meg van egy kard!
Én vagyok a legjobb költő,
Érdekes, hisz' Morwon buta.
De én nem vagyok buta,
Mer' én vagyok a helyi költő.
A helyi költő dolga
Nagyon nehéz, mert
Nem minden nap lehet józan,
Na, meg kevés a hely!
A hely az kevés bezony,
Hiszen óriásnak
Nincs nagy ház,
Csak az embernek apró.
Lám már csak vagy
Harminc lépés,
Ha tudnám az mennyi,
Nem így lépnék.
Mer' a Morwon költő,
De attól még
nem lehet mindenben első,
Hiszen a fű is zöld és az ég is kék.
Csak verseket írok, egész nap,
Hogy józan gondolataim záporozhassanak.
Hogyha pedig részeg vagyok,
Másnap úgyis émelyg' vagyok.
Morwon megy a Vashegyen,
A kapu meg egyre közelebb.
De, ha egyszer részeg vagyok,
A kapu is egyre távolabb van.
De most nem vagyok részeg,
Épp csak egy sört ittam egész éjjel.
Pedig nincs is most éjjel,
Csak hazudok, hogy legyen rímem.
Mert a rím az nagyon fontos,
Még régen az anyám mondott olyat,
Hogy "Morwon, ha van rímed,
Lesz neked rímed!".
Bezony, mer' bár okos vagyok,
Én sem csak úgy pottyanok,
Mint az égből az emberek,
Vagy a földből az aprónépek.
Engem is úgy találtak,
Mint a legényt a kukoricásba'.
Akiről még nyáron mondott
Egy jó mesét a Taitos.
Annak is már bő két éve,
Azóta is csak éhezek.
Mert még mindig nincsen
Birkahús, mert Troddé a birka.
Ó, jaj! De mi lesz,
Ha egyszer Troddból
Több lesz, mint birkából?
Ha a birka elfogy, ki főz majd birkahúsot?
Mert nem csak öröm az élet,
Tudom én jól, hisz élek.
Aki nem hiszi el nekem,
Az éledjen fel... retek.
Kezdek kifogyni a rímből,
De ez nem nagy baj... nekem.
Mert, ha valaki hát tudja,
Én biztosan az vagyok.
Hogy, ha elfogy a rím,
Akkor sincs nagy baj,
Mert lehet újakat keresni,
S nem lesz olyan, mi baj.
A kapu közben közeleg,
Vagy a Morwon megy csak közelebb?
Nem lehet ezt tudni,
Csak annak, ki Morwon!
De most aztán kő és kavics,
Jól vigyázzatok, mert kavics
Nem tudhatja, amit én mondok,
Így inkább nem is mondom.
De azért magamban gondolom,
Hogy tudom én azt, amit tudok,
Mert bár fent az ég, s lent a fű,
Mégis a lábam járja a talajt és a fejem tarolja azt ott fünn.
* Ezzel a csodálatos lezárással befejezettnek is nyilvánítja versét, melyet éppen most költött ugyebár én rendkívül büszke magára, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy költő. Sőt, igazából nem is ismer magán kívül költőket, legfeljebb KisMorwot. De ez csak természetes, hiszen ő VHHK tag. Akkor meg már inkább úgy kéne fogalmazni, hogy a VHHK tagokon kívül senkit nem ismer, aki költő volna. Sőt, még abban sem biztos, hogy KisMorw költő, de azért lehet. *
Üdvözletem bátor népek,
Én aztán nem vagyok részeg,
De be szeretnék menni,
Persze nem azért, mert megyek enni.
Most voltam épp inni,
De csak egy ser volt, ennyi,
Ember hívott engemet,
Kérek szépen jeleket.
Arra kérek a jeleket,
Hogy bemehetek-e melletted?
Drága, kedves kapuőr,
Én vagyok a Morwon!
Úgyhogy kérlek engedj be,
~ Mer' szétrúgom a seggedet! ~
Mer' szépen térlek tégedet.
Szóval akkor engedj be,
Mer' én kérlek tégedet.
* A gondolatban hangzó éppenséggel
Jobban illett volna a képbe,
Csupán eléggé félő,
Hogy akkor nem lenne ennyire meggyőző.
---
Morwon most már benn van,
De tán csak birka-szar van.
Nem lesz mostan birkasült,
Lesz helyette sok egybegyűlt.
Mer' nekem most jut eszembe,
Az, mit Lea rágott a fejembe,
Hogy ma lesz a beszélgetős kör,
Ezér' is nincs annyi sör.
* Közben célba is veszi a beszélgetős épületet, ahonnan most is szűrődnek ki hangok, így bizonyára van ott valaki. Ez megmagyarázná azt is, hogy mindenhonnan máshonnan hová tűnt az a rengeteg ember. Persze leszámítva Embert, mert ő nem gyűlésre ment, hanem csak úgy el, na meg Alyo, aki őr, így nem gyűlhet.
Óriásunk nem sieti el a dolgot, de azért nem is tudja nagyon húzni az időt (s nem is akarja), így egyszer csak el kell érnie a helyet, ahol mások is vannak. Ekkor belép és morwonikus kifogásba kezd. *
Jöttem, ahogy csak tudtam,
Csak sok volt az utam.
Most viszont már itt vagyok,
Miről maradtam hát le, barátok?
---
Morwon vagyok, nagy költő,
Értem rajong minden nő.
Szeretem a sült csirkét,
Na, meg a persze a kecskét.
Keresni vagyok órjásokat,
Haza nem térek Amonra,
Amíg nem lelek órjásokat,
Csak aztán megyek Amonra.
Írtam én már verseket,
De nem ilyeneket.
Erdő népe figyeljetek,
Ez műve életemnek.
Kagantól kaptam a feladatot,
Kutassak fel minden paraszt-lakot.
Célom az óriások gyűjtése,
Na meg az élőhalók püfölése.
Elkapok én minden pajtást,
Kitakarítják majd a padlást.
Mert bár óriás az óriás,
De attól még újonc ám.
Hosszú még az út elfele,
Nem is t'om, megérkezek-e megfele?
Mer' hát aki tart az jut,
De biztosan tartok valahova?
Én bár úton vagyok ám,
A cél még sincs fenn a fán,
Hanem ott van biz' Kalácsfalván,
Ha ott van óriás-pajtás.
Mer' bár múltkor nem láttam,
Attól még tán most 'látnák'.
Szeretem én a sült kecskét,
Meg én még a sült csirkét.
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
A pettyes csiga...
Ja nem, katica...
Olyan, mint a facica.
Csak nem fából, s nem cica.
Itt a versem vége,
Mer' kezd elfogyni az ihlet.
Jobb lesz inni egy kis vizet,
Mielőtt mindennek vége.
Erről viszont eszembe jutott,
Hogy szeretem a sört, a borot.
De a víz is megteszi, ha nincs más,
Csak ne legyen sós, mint a tenger.
Mer' azt kóstoltam és nem finom,
Hanem tökre rossz, mint a fingom.
Na, irány óriásra vadászni,
Aztán majd a földre kaszálni!
---
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
---
Hej, de gyó a Zutatás,
A Zutazás, hej de
Bírok én Zutazni,
Én Zutazni! Hej, hej, jaj de jó! Morwon éppen Zutazik!
Látik én ott mókusot,
Mókusot, meg hódot es!
Bezony mondom, hódot es,
Hódot es, meg van, hogy még rókát es, meg madarat es!
Medvét es látok olykor,
Látik bezony, brummogót,
Négy lábja van, fekete,
Meg néha barna, olyan, min' a fának a törzse, he!
Máskó' meg csak sá'kány jő,
Sá'kány jő, tüzeset köpködő,
De az órjás bátor ám, bátor ám!
Fejbe verejti a gonosz gyékot, oszt' megeszi, oszt' tovább Zutazik!
---
Gyá, de gyó a gyaloglás,
A gyaloglás, de szeretem
Én eztet, én eztet, biz'!
Ha maj' eccer szembejő vajki, há' megállok, maj' megállok!
Meddég veszon' nem jő senki,
Én csak úgy gyaloglok,
Mer' a gyaloglás az olyan gyó,
Az olyan gyó, hej gyó a gyaloglás, a gyaloglás!
---
Ett vagyok lenn a fűdeken,
Bezony mondom, a fűdeken,
Ett má' nincsen semmi se, de
Semmi se, legföljebb pár szeles füttyű szántóka!
Hej, de szeretem én eztet,
Nincsen sehun gonosz medve,
Se nem van itt sáros sá'kány,
Ett biz' csak a mező van, meg sok dolog, látod, he, ott az az dolog ott, ne!
Biz' az ottan mán egy ház,
Tán még falu es, he!
De jó e', hogy nagyon vagyok növve,
Bezony innét látom messzirű', az ott' bizton egy falu, he!
---
Hej, de rég jártam én erre,
Bezony mondom, nem ma vót,
Nem ma vót, nem biz' a,
Kalácsfalva olyan gyó vót, hogy csak na!
De most mán lassan otthon vagyok,
Bezony mondom, otthon ám,
De otthon ám! Nem akárhol,
Hanem biz' ott azon az orjás'nagy dombon, ott ne!
Bezony végre ett vagyok,
Ett vagyok, oszt' gyó nekem,
Bezony ett lesznek a többiek,
Bezony, a többiek, a Kagan, meg a Lea, meg az Isu, meg a Hroti, meg a Learon, meg a Trodd, meg a többiek!
Bezony, de lehet, hogy más es lesz ett, he!
Bezony, há' nem véletlen lakok ett,
Van erre orjáslány, az az orjáslány,
Akinek a nevét má' nem t'om, nem bezony, de bezony ő es csak ett lesz, he!
Bár nem láttam mán gyó ideje,
Tán má' nem es lakik itten,
Nem bezony, tán nem bezony!
De azér' én csak megyek be, megyek be, mer' van etten minden gyó, há' minden gyó!
---
Hej, be gyó az utazás,
Bezony mondom, utazás!
Az utazás a gyó, mondom én,
Bezony, szeretem aztaz én!
Legyűrtük a szörnyeket,
Bezony mondom, szörnyeket!
Oszt' most megyünk a városba,
Bezony, oda… A várusba!
Be szeretek én a várusba menni,
Bezony, oda én szeretek menni!
Mer' ott vannak dó'gok,
Bezony, vannak ám dó'gok!
A dó'gok azok gyók, bezony,
Be szeretem én a dó'gokat!
Mer' azok viccesek… A dó'gokat!
Meg néha szomorúak is… A dó'goK!
Bezony, a dó'gok nagyszerűek,
Mint a pályinka, úgy valahogy!
Mer' a pályinka az gyó, úgy-ahogy,
Sőt! A pályinkák azok nagyszerűek!
---
---
A Vashegy kopár,
A korsó pohár;
A sör finom,
Ezért iszom.
De a sörtől
Részeg vagyok,
Ezért én már
Nem is iszok.
Csak, ha éppen
Úgy van kedvem,
Bemegyek a Vaskorsóba,
Oszt' ott iszok!
A Vashegy még
Mindig kopár;
A korsó még
Mindig pohár.
Én meg még nem
Értem a várkapuba.
Pedig a várkapu
Nagyon is jó.
Nagyon is jó,
Mert ott a bejárat,
Meg lehet enni a birkákat.
De azér' azt sem mindig.
Hiszen jön a Trodd,
Oszt' megvédi
A birkáit; ez
Nekem nem túl jó.
Pedig én úgy szeretem,
Ha a birkákat megehetem;
De a sör még
Mindig finom.
Már csak párszáz
Lépés és ott vagyok,
Birkahússal jól lakok.
Csak elém ne jöjjön Trodd!
Mert, ha Trodd
Majd elém jön,
Én Troddot lefejelem,
A kecskéket meg megfejem.
Jó lesz az nekem,
Tejet iszok majd!
Lesz nekem kenyerem,
Az oldalomon meg van egy kard!
Én vagyok a legjobb költő,
Érdekes, hisz' Morwon buta.
De én nem vagyok buta,
Mer' én vagyok a helyi költő.
A helyi költő dolga
Nagyon nehéz, mert
Nem minden nap lehet józan,
Na, meg kevés a hely!
A hely az kevés bezony,
Hiszen óriásnak
Nincs nagy ház,
Csak az embernek apró.
Lám már csak vagy
Harminc lépés,
Ha tudnám az mennyi,
Nem így lépnék.
Mer' a Morwon költő,
De attól még
nem lehet mindenben első,
Hiszen a fű is zöld és az ég is kék.
Csak verseket írok, egész nap,
Hogy józan gondolataim záporozhassanak.
Hogyha pedig részeg vagyok,
Másnap úgyis émelyg' vagyok.
Morwon megy a Vashegyen,
A kapu meg egyre közelebb.
De, ha egyszer részeg vagyok,
A kapu is egyre távolabb van.
De most nem vagyok részeg,
Épp csak egy sört ittam egész éjjel.
Pedig nincs is most éjjel,
Csak hazudok, hogy legyen rímem.
Mert a rím az nagyon fontos,
Még régen az anyám mondott olyat,
Hogy "Morwon, ha van rímed,
Lesz neked rímed!".
Bezony, mer' bár okos vagyok,
Én sem csak úgy pottyanok,
Mint az égből az emberek,
Vagy a földből az aprónépek.
Engem is úgy találtak,
Mint a legényt a kukoricásba'.
Akiről még nyáron mondott
Egy jó mesét a Taitos.
Annak is már bő két éve,
Azóta is csak éhezek.
Mert még mindig nincsen
Birkahús, mert Troddé a birka.
Ó, jaj! De mi lesz,
Ha egyszer Troddból
Több lesz, mint birkából?
Ha a birka elfogy, ki főz majd birkahúsot?
Mert nem csak öröm az élet,
Tudom én jól, hisz élek.
Aki nem hiszi el nekem,
Az éledjen fel... retek.
Kezdek kifogyni a rímből,
De ez nem nagy baj... nekem.
Mert, ha valaki hát tudja,
Én biztosan az vagyok.
Hogy, ha elfogy a rím,
Akkor sincs nagy baj,
Mert lehet újakat keresni,
S nem lesz olyan, mi baj.
A kapu közben közeleg,
Vagy a Morwon megy csak közelebb?
Nem lehet ezt tudni,
Csak annak, ki Morwon!
De most aztán kő és kavics,
Jól vigyázzatok, mert kavics
Nem tudhatja, amit én mondok,
Így inkább nem is mondom.
De azért magamban gondolom,
Hogy tudom én azt, amit tudok,
Mert bár fent az ég, s lent a fű,
Mégis a lábam járja a talajt és a fejem tarolja azt ott fünn.
* Ezzel a csodálatos lezárással befejezettnek is nyilvánítja versét, melyet éppen most költött ugyebár én rendkívül büszke magára, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy költő. Sőt, igazából nem is ismer magán kívül költőket, legfeljebb KisMorwot. De ez csak természetes, hiszen ő VHHK tag. Akkor meg már inkább úgy kéne fogalmazni, hogy a VHHK tagokon kívül senkit nem ismer, aki költő volna. Sőt, még abban sem biztos, hogy KisMorw költő, de azért lehet. *
Üdvözletem bátor népek,
Én aztán nem vagyok részeg,
De be szeretnék menni,
Persze nem azért, mert megyek enni.
Most voltam épp inni,
De csak egy ser volt, ennyi,
Ember hívott engemet,
Kérek szépen jeleket.
Arra kérek a jeleket,
Hogy bemehetek-e melletted?
Drága, kedves kapuőr,
Én vagyok a Morwon!
Úgyhogy kérlek engedj be,
~ Mer' szétrúgom a seggedet! ~
Mer' szépen térlek tégedet.
Szóval akkor engedj be,
Mer' én kérlek tégedet.
* A gondolatban hangzó éppenséggel
Jobban illett volna a képbe,
Csupán eléggé félő,
Hogy akkor nem lenne ennyire meggyőző.
---
Morwon most már benn van,
De tán csak birka-szar van.
Nem lesz mostan birkasült,
Lesz helyette sok egybegyűlt.
Mer' nekem most jut eszembe,
Az, mit Lea rágott a fejembe,
Hogy ma lesz a beszélgetős kör,
Ezér' is nincs annyi sör.
* Közben célba is veszi a beszélgetős épületet, ahonnan most is szűrődnek ki hangok, így bizonyára van ott valaki. Ez megmagyarázná azt is, hogy mindenhonnan máshonnan hová tűnt az a rengeteg ember. Persze leszámítva Embert, mert ő nem gyűlésre ment, hanem csak úgy el, na meg Alyo, aki őr, így nem gyűlhet.
Óriásunk nem sieti el a dolgot, de azért nem is tudja nagyon húzni az időt (s nem is akarja), így egyszer csak el kell érnie a helyet, ahol mások is vannak. Ekkor belép és morwonikus kifogásba kezd. *
Jöttem, ahogy csak tudtam,
Csak sok volt az utam.
Most viszont már itt vagyok,
Miről maradtam hát le, barátok?
---
Morwon vagyok, nagy költő,
Értem rajong minden nő.
Szeretem a sült csirkét,
Na, meg a persze a kecskét.
Keresni vagyok órjásokat,
Haza nem térek Amonra,
Amíg nem lelek órjásokat,
Csak aztán megyek Amonra.
Írtam én már verseket,
De nem ilyeneket.
Erdő népe figyeljetek,
Ez műve életemnek.
Kagantól kaptam a feladatot,
Kutassak fel minden paraszt-lakot.
Célom az óriások gyűjtése,
Na meg az élőhalók püfölése.
Elkapok én minden pajtást,
Kitakarítják majd a padlást.
Mert bár óriás az óriás,
De attól még újonc ám.
Hosszú még az út elfele,
Nem is t'om, megérkezek-e megfele?
Mer' hát aki tart az jut,
De biztosan tartok valahova?
Én bár úton vagyok ám,
A cél még sincs fenn a fán,
Hanem ott van biz' Kalácsfalván,
Ha ott van óriás-pajtás.
Mer' bár múltkor nem láttam,
Attól még tán most 'látnák'.
Szeretem én a sült kecskét,
Meg én még a sült csirkét.
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
A pettyes csiga...
Ja nem, katica...
Olyan, mint a facica.
Csak nem fából, s nem cica.
Itt a versem vége,
Mer' kezd elfogyni az ihlet.
Jobb lesz inni egy kis vizet,
Mielőtt mindennek vége.
Erről viszont eszembe jutott,
Hogy szeretem a sört, a borot.
De a víz is megteszi, ha nincs más,
Csak ne legyen sós, mint a tenger.
Mer' azt kóstoltam és nem finom,
Hanem tökre rossz, mint a fingom.
Na, irány óriásra vadászni,
Aztán majd a földre kaszálni!
---
Hogy hívják a sárga katicát?
Nem azt a csíkosat,
Mer' t'om, hogy az a krumplibogár,
Hanem azt a pettyeset.
---
Hej, de gyó a Zutatás,
A Zutazás, hej de
Bírok én Zutazni,
Én Zutazni! Hej, hej, jaj de jó! Morwon éppen Zutazik!
Látik én ott mókusot,
Mókusot, meg hódot es!
Bezony mondom, hódot es,
Hódot es, meg van, hogy még rókát es, meg madarat es!
Medvét es látok olykor,
Látik bezony, brummogót,
Négy lábja van, fekete,
Meg néha barna, olyan, min' a fának a törzse, he!
Máskó' meg csak sá'kány jő,
Sá'kány jő, tüzeset köpködő,
De az órjás bátor ám, bátor ám!
Fejbe verejti a gonosz gyékot, oszt' megeszi, oszt' tovább Zutazik!
---
Gyá, de gyó a gyaloglás,
A gyaloglás, de szeretem
Én eztet, én eztet, biz'!
Ha maj' eccer szembejő vajki, há' megállok, maj' megállok!
Meddég veszon' nem jő senki,
Én csak úgy gyaloglok,
Mer' a gyaloglás az olyan gyó,
Az olyan gyó, hej gyó a gyaloglás, a gyaloglás!
---
Ett vagyok lenn a fűdeken,
Bezony mondom, a fűdeken,
Ett má' nincsen semmi se, de
Semmi se, legföljebb pár szeles füttyű szántóka!
Hej, de szeretem én eztet,
Nincsen sehun gonosz medve,
Se nem van itt sáros sá'kány,
Ett biz' csak a mező van, meg sok dolog, látod, he, ott az az dolog ott, ne!
Biz' az ottan mán egy ház,
Tán még falu es, he!
De jó e', hogy nagyon vagyok növve,
Bezony innét látom messzirű', az ott' bizton egy falu, he!
---
Hej, de rég jártam én erre,
Bezony mondom, nem ma vót,
Nem ma vót, nem biz' a,
Kalácsfalva olyan gyó vót, hogy csak na!
De most mán lassan otthon vagyok,
Bezony mondom, otthon ám,
De otthon ám! Nem akárhol,
Hanem biz' ott azon az orjás'nagy dombon, ott ne!
Bezony végre ett vagyok,
Ett vagyok, oszt' gyó nekem,
Bezony ett lesznek a többiek,
Bezony, a többiek, a Kagan, meg a Lea, meg az Isu, meg a Hroti, meg a Learon, meg a Trodd, meg a többiek!
Bezony, de lehet, hogy más es lesz ett, he!
Bezony, há' nem véletlen lakok ett,
Van erre orjáslány, az az orjáslány,
Akinek a nevét má' nem t'om, nem bezony, de bezony ő es csak ett lesz, he!
Bár nem láttam mán gyó ideje,
Tán má' nem es lakik itten,
Nem bezony, tán nem bezony!
De azér' én csak megyek be, megyek be, mer' van etten minden gyó, há' minden gyó!
---
Hej, be gyó az utazás,
Bezony mondom, utazás!
Az utazás a gyó, mondom én,
Bezony, szeretem aztaz én!
Legyűrtük a szörnyeket,
Bezony mondom, szörnyeket!
Oszt' most megyünk a városba,
Bezony, oda… A várusba!
Be szeretek én a várusba menni,
Bezony, oda én szeretek menni!
Mer' ott vannak dó'gok,
Bezony, vannak ám dó'gok!
A dó'gok azok gyók, bezony,
Be szeretem én a dó'gokat!
Mer' azok viccesek… A dó'gokat!
Meg néha szomorúak is… A dó'goK!
Bezony, a dó'gok nagyszerűek,
Mint a pályinka, úgy valahogy!
Mer' a pályinka az gyó, úgy-ahogy,
Sőt! A pályinkák azok nagyszerűek!
---
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-12-06 20:53:39
Üzenet elküldve: 2019-12-06 20:53:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját/
Dühöt, haragot, gyűlöletet érzek.
Akkor sem tudom abba hagyni, ha kérnek.
Bosszantó ez a tehetetlenség,
Egyhangú lassan ez a mélység.
Megőrjít az emberi gyengeség,
Szétfeszíti testemet a jelenség.
Csapódok jobbra és balra, mint egy légy,
Egy légy, ki a fény rabságában rekedt,
S próbál kijutni amilyen gyorsan csak lehet.
Sajnos ez az állat butának született,
Így képtelen megtalálni a kivezető jelet.
Én is most egy kalitkában vagyok,
A kalitka zárt, én pedig a zár vagyok.
Dühöt, haragot, gyűlöletet érzek.
Akkor sem tudom abba hagyni, ha kérnek.
Bosszantó ez a tehetetlenség,
Egyhangú lassan ez a mélység.
Megőrjít az emberi gyengeség,
Szétfeszíti testemet a jelenség.
Csapódok jobbra és balra, mint egy légy,
Egy légy, ki a fény rabságában rekedt,
S próbál kijutni amilyen gyorsan csak lehet.
Sajnos ez az állat butának született,
Így képtelen megtalálni a kivezető jelet.
Én is most egy kalitkában vagyok,
A kalitka zárt, én pedig a zár vagyok.
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:11:20
Üzenet elküldve: 2019-12-05 20:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
/Saját szerzemény/
Bár most kudarcot vallottunk,
Mégsem hátrálunk meg,
Mert a jó Isten arra teremtett,
Bármi fájdalom is érjen,
Az ember egy percre törjön,
De aztán visszatérjen.
A kudarcokból építkezünk,
Még ha sérülünk is közben,
A vérünkben folyik a kitartás,
Valaki érzi, valaki használja,
Rajtad áll, hogy élsz e vele,
Vagy fejvesztve menekülsz a semmibe.
Kitartónak lenni jó,
Mert a kitartó győzhet, hatalma is lehet,
Melyből nem csak házat, várat,
Egy egész Világot újjá építhet.
Egy saját világot, melyben már nincs a rossz, csak a jó,
S a méltó jutalom, nem gondolattal, hanem kézzel fogható.
Bár most kudarcot vallottunk,
Mégsem hátrálunk meg,
Mert a jó Isten arra teremtett,
Bármi fájdalom is érjen,
Az ember egy percre törjön,
De aztán visszatérjen.
A kudarcokból építkezünk,
Még ha sérülünk is közben,
A vérünkben folyik a kitartás,
Valaki érzi, valaki használja,
Rajtad áll, hogy élsz e vele,
Vagy fejvesztve menekülsz a semmibe.
Kitartónak lenni jó,
Mert a kitartó győzhet, hatalma is lehet,
Melyből nem csak házat, várat,
Egy egész Világot újjá építhet.
Egy saját világot, melyben már nincs a rossz, csak a jó,
S a méltó jutalom, nem gondolattal, hanem kézzel fogható.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 98-117