Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínTemplomkertNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-15 18:44:51
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

*Hamar ráun az olvasgatásra. Hamar letudta azt a maradék pár fejezetet, ami legutóbb kimaradt, így a maradék fél órát, amit itt tervezett tölteni, azt a polcokon való keresgéléssel töltötte. Új, izgalmas olvasnivalók után kutatott. Mágiák, igék, varázstudományok, vagy csak egy egyszerű regény. De sajnos nem talált semmit. Csak a régi, átolvasott példányok, és még régebbi, száraz tekercseket találta, amikhez semmi kedve nincs, így amint tudja, el is hagyja a könyvtárat. Kis, díszes napernyőjét már a templom kapujában kinyitja, hogy a nap sugarai egy pillanatra se érinthessék a hófehér bőrt. Haza kéne mennie. Szépen elmegy a kúriába, magára zárja az ajtót, aztán jóság lesz. Ha az egész napot kinn tölti, annak rossz vége lesz. Tegnap is a városban mászkált fel-alá, mert nem volt kedve hazamenni, meg is fájdult a feje estére. Ma is ez a sors vár rá, ha nem tud nyugton maradni a fenekén. De miért maradna? Vállalja a kockázatot, de nem akarja a négy fal közé zárva tölteni a napot. Sőt, egy nagy kirándulás kezd kirajzolódni a fejében. A mágustorony. Hallott róla, hogy elköltözött, Abogr fogta magát, nyakába kapta a tornyot, és egy biztonságosabb, távoli helyre vitte: az ingoványba. Hogy hogyan fog átevickélni a szottyos, sáros területen. Aprócska, könnyű testét egy pillanat alatt beszippanthatná a mocsár. Belelép egy mélyebb gödörbe, és soha többé ki nem mászik belőle. Lehet mégsem kéne megpróbálnia az utazást.
Nagy dilemmája közepette észre sem veszi, hogy már rég maga mögött hagyta az udvart is. A gazdagnegyed utcáit rója, néhány perc, és már a főtéren lesz.*

1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-15 18:19:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Templomi túra//

*Kifele menet a csuhás testvér felel Meirának.*
-Veszélyes lenne kisasszony. Egy rossz látomás, és a saját farkunkba harapunk az ellenség elkapása helyett, ha a Sötétség úgy akarja.
*Magyarázza mint amolyan tanítványfélének a dolgokat.*
-Az Ő igazi ereje nem a rontásban van kisasszony, nem, nem ettől kell félnünk. Tudatunk és érzelmeink megmérgeződésétől, mint ahogyan egyetlen rossz pletyka elég a hitveseknek, hogy összekapjanak, ugyanúgy egy ilyen félreértés elég lenne egy háborúhoz, ha nem vigyázunk egymásra eléggé, vagy nem gondolkodunk előre.
*Odaérve Galahass elsőre csak bólogat, majd miután Ate felkelt a földről ő kerül le oda majdnem.*
-Nem, az nem... ez így nem logikus.
*Sápad el szinte, de nem tud teljesen, mert megérkezik Rinon is, így nem marad idejük agyalni a fejleményeken.
Közben a padon a vak öreg még megmosolyogja Iriana borzalmasan faragatlan búcsúját.*
-Már mindannyiunknak a sírban lenne a helye gyermekem, csak az Istennő tudja, hogy miért nem hagyta el ezt a világot.
*Jelenti ki savanyúan, de bölcsen, majd nem szól többet.
Iriana innen apró lábain a többiekhez siet, amivel ha másnál nem, a csuhásnál behúzza a kéziféket.*
-Igen, mint megtudtuk, az a mókus.
*Mutat vissza készségesen.*
-Azt, hogy miért nem szóltam, tudjuk be annak, hogy nem értek olyasfajta tanokhoz, melyek meg tudnák ezt oldani.
*Vet egy ferde pillantást csapatuk fekete bárányára, noha nem rosszallja ebben az esetben az egészet.*
-Már ha nem a Fekete Kézű látomása volt ez az igazság helyett.
*Pillant Meirára, noha Iriana információival összhangban áll a mókus halála.*
-De felteszem igaz lehet. Most viszont kövessük a hölgyet!
*Pillant Rinon hátára, és már gyorsul is fel, futás közben pedig előszed egy amulettet ruhája alól, melynek lánca eddig is ott rejtőzhetett nyakában, és elkezdi fél kezével azt szorongatni.
A temetőbe érve Rinon minden gond nélkül visszatalál oda, ahonnan jött, a köd azonban még mindig ott van, így nem lehet látni, hogy pontosan hol is lehetnek a sírásók, sőt, kérdéses, hogy hogyan érdemes hozzájuk közelebb merészkedni, ha hatékonyan akarják őket megkérdezni erről-arról.*

1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-13 23:13:12
 ÚJ
>Dreack Hower avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

*A friss levegő valamelyest jót tett a törp közérzetének, az émelygő érzés, melyet a gyógyító teremben érzett ugyanis megszűnt. Azonban a fejében a nyomás szűntelen, mintha túl sok emlék, aggodalom, izgalom, valamelyest félelem feszítené.*
~Ez az a kert. Itt térdeltem az előző víziómban. Mit kerestem én itt? Ki volt az az igézően kék szempárral bíró férfi, aki egy kézintésével ezt tudta tenni velem? Lehet valamilyen köze a térképhez, és a sötét teremhez, szintén az álomképből?~
*Dreack letér a rétre, majd gyönyörködve a növényekben, eszébe jut, mennyire szerette a természetet otthonában, melyet megannyi honfitársa furcsált benne. Letérdelt, megérintett egy fűcsomót, majd hirtelen eszébe jutott, korábban fegyverzetben járt erre, azonban most nem találja sem pörölyét, sem tőrét.*
~Emlékszem, a tőröm majdnem halálomat okozta, mikor az az ismeretlen személy kiütött. Milyen csellel folyamodott az ájulásomhoz? Mágiahasználó volna? És ha nem volt célja, hogy kárt tegyen bennem – mert egészségben ébredtem – miért emlékszem úgy, hogy majdnem meghaltam itt?~
*Hirtelen erős késztetést érez Dreack a közeli temető és kripták meglátogatásához. talán válaszokat kap kérdéseire és kételyeire, melyek szűntelen gyötrik. Folytatja hát útját keresztül az ösvényen, mely a templomkert közelében nyugvó temetőhöz vezet.*

1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-12 12:01:22
 ÚJ
>Ogadel Zujest avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Az Élet Fája//
//Szalagozás//

*Három nap telt el a jól sikerült istentisztelet óta. Ez éppen elegendő volt a pap számára, hogy szépen előkészítse a terepet a szalagozásra és megvásároljon pár szükséget dolgot a piactéren.
Délidő van, ragyogó napsütés. Az időjárás tehát nem babrál ki a résztvevőkkel, és ha felpillantanak az égre láthatják, hogy bizonyára a későbbiekben sem fog. Egyetlen árva felhő sem keresztezi, vagy állja útját a nap sugarainak.
Kis segítséget kellett kérnie az egyik csuhástól, aki igen készséges volt, ahogyan azt elvárható egy szolgálótól. Az Élet Fája, a gyönyörű magnóliafa elé fog gyűlni a nép. Egy nagyobbfajta asztalt hoztak ki és két padot, amire majd leülhetnek a résztvevők vagy azok, akik csupán kíváncsiságból tévednek errefelé. Az asztal tetején van Ogadel kosárkája, ami ki van bélelve konyharuhával. Tartalma nem más, mint friss aprósütemények, édes és sós egyaránt. Felébe ez, felébe az, ki-ki szájízének megfelelőt választhat. Három kancsó tiszta víz is található ott poharakkal együtt, mindenki vehet magának. A felhozatal kissé személyes, de nem is hizlalda, csak mégis legyen valami harapni és innivaló. Az asztalka másik felére vannak szépen lefektetve a szalagok, egymás tetejére, méteres darabokban. Mellette a két tubus aranyfesték, illetve ehhez illő, vékonyan fogó ecsetek, amikkel majd fel lehet írni a nevet a szalagra. A festék vízálló, jó minőségű, direkt ilyet választott, szóval nem mossa le az eső. A szalagokra pedig könnyen lehet írni, nem fognak meggyűrődni, szóval azok is minőségi darabok.
Amíg meg nem érkeznek a várva várt szalagozók, addig Ogadel az Élet Fáját nézegetve várakozik. Reggel már adott neki egy kanna vizet, bár Nyliasni kis varázslatának hála kevésbé kell öntözni, mintha még mindig kis csemete lenne.*

1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-10 16:09:31
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Nem bámészkodni jött. Hidegen hagyja a templomkert, és bár be kell vallania, szép egy hely, pillanatnyilag magasról tesz rá. Majd ha olyan kedve lesz, eljön ide, és alaposabban megnézi magának a helyet, de a mai nem az a nap.
Tenebron kicsit jobb kedvű, amióta átlépték a temető határát. Sötét emlékek. Láttak élőholtakat, és Aenor úgy gondolja az élőholtak és a temetőben fekvő halottak szaga részint azonos lehet, talán ezért volt ilyen aggódó a kutya odabent.
~ Azóta inkább a karavánpihenő közelébe se megyek. ~
Még Lihanechből leutazóban voltak, a karavánpihenőt megkerülvén, mert csatáról szóltak a hírek. Bő félnapi járóföldre kanyarogtak el az épületegyüttes mellett, ahol is egy bozótos tövében három holt indult utánuk. Ijesztő volt, az tény. Lerázni lerázták őket, de a nyomokat, amiket egy ilyen trauma okoz, nem lehet csak úgy lerázni.
Na mindegy is. Rég volt már, úgy fél éve, ennyi idő alatt azért eltompulhat kissé az emlék.*

1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-10 02:20:44
 ÚJ
>Iliwary Pedricon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Mondjuk akármi volt is a terv eredetileg, egy templomot sikerült nagyjából a két negyed közé ékelni. Nem szó szerint, természetesen, mi több, ez meglepően erős túlzás. Viszont másik oldalról szemlélve ezt a kérdést, ha ezt a túlzást egy rövid ideig komolyan veszi az ember - aminek a valószínűsége nem kisebb, minthogy a város felett lebeg, és madártávlatból szemléli azt -, akkor valóban láthat olyan jeleket, amik erre utalnak. Ha gondolatban apró fakockákká degradálja ezeket a városrészeket, majd elhelyezi, és átnéz a gazdag- és szegénynegyed között, akkor a templomot látja. Ez a fajta mellőzése az aprólékosságnak persze nem magyarázhat precíz elképzeléseket, és fordítva is igaz, precíz terv nem szolgálhat alapjául ilyennek, de kiindulási alapnak jó. A terveknek el kellett készülniük valahogyan, és talán a legelső skicc, amely megszületett, nem kevésbé volt elnagyolt, mint ez az elképzelés.
Ennek végiggondolása után ha fejben meg kéne tegye valamelyik oldal mellett a voksát, akkor egészen biztosan arra fogadna, hogy eredetileg is két különálló egységről szóltak a tervek, és nem az idő dolgozta át az első elképzeléseket. Más szemszögből is meg lehet vizsgálni a kérdést, de ez tűnik a legjózanabbnak. A másik oldal nem pusztán azért tűnik helytelennek, mert nehéz érveket felhozni a terv helyessége mellett, de azt is nehéz volna megmagyarázni, hogy miután létrejött az az állapot, mi tüntette el a köztes házakat. Minek következtében váltak szét az épületek, mintha csak köszöntenék a templomot? Talán egy hasonlatnak szánták az egészet? A templomok népét egyaránt köszöntik, és tisztelik a szegények és a gazdagok is? Nem valószínű, hiszen bármilyen szépen is hangzik, ez nem így van, és valószínűleg soha nem is lesz így. Ez nem zárja ki, hogy a tervezőnek legyen egyfajta idilli gondolkodása, vagy esetleg reménye a későbbi generációkban, de mivel a vallás a régi időkben nagyon hamar elvesztette a terét a mágiával szemben, így ugyan miért lenne olyan különleges a templom népe? Szemben a barakkal, amit a gazdagnegyed házai mögé bujtattak. Érdekes... Ebbe az értelmezésbe eddig bele sem gondolt, de ezek után úgy érzi, a könyvtár után feltétlenül fel akarja keresni a barakkot. Mindig örömmel keres mintát a káoszban, és mivel tulajdonképpen üres napjaira csak az unalom marad, így a mait nyugodtan fordíthatja az ezen a kérdésen való elmélkedésre. És mit is ér az elmélkedés, ha nem párosul hozzá némi kutatás?*

1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-09 19:23:24
 ÚJ
>Iriana Skendarus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Megfontolt

//Templomi túra//

*Már nem csak az élet, hanem Iriana sem facsarhatja tovább Allatrét. Nyilvánvaló, hogy a vénember ennél többet nem fog tudni segíteni. Kérdés, segített-e egyáltalán? A rejtélyes haláleset többnek hangzik egyszerű véletlennél, de ezen kívül minden más spekulációnak tűnik. Vannak, akiknek érdeke lehetett, hogy eltitkolják, és vannak, akik hozzájuk hasonló mód nem is tudtak eddig semmit a tragédiáról. A tündér szemében a hallottak Galahasst mosdatják, de nem szeretne messze mutató elemzésekbe kezdeni. A lényeg a megszerzett információ, nem pedig az, hogy ő, mint a csapat egyötöd része mit gondol erről.
Egy darabig még ülne a padon és a gondolatain egyaránt, mert szeretné a fejében előre, koherensen megfogalmazni, hogy mit is tudott meg. Sokra nem jut, mert akárhányszor nekivág mondatokat faragni, felbukkan egy-egy ismerős arc, akik mind olyan pályán haladnak, aminek a végén egy jó kiállású, kopasz szerzetes áll.*
~Nekem is indulnom kellene.~
*Lehuppan a padról, megporolja a fenekét, és kiigazít minden összekuszálódott hajszálat, amik időközben a szeme elé tapadtak. Lehet, hogy a vénember nem lát, na de ki mondta, hogy emiatt már nem is kell szépen és ápoltan mutatkozni előtte? Allatre biztosan roppant mód értékelni fogja, hogy a végtelen sötétség mögött nem egy kócos, hanem egy közepesen jólfésült tündér hajlong előtte.*
- Allatre uram, nagyon szépen köszönök mindent a barátaim nevében is! Bárcsak mást is fel tudnék mutatni a hálám jeléül, de nincs nálam sem elemózsia, sem fényes tallérok. Ha az útjaink többé már nem kereszteznék egymást, akkor azt kívánom, hogy az istennő lássa gondját, és nyújtson majd örök megnyugvást, ha eljön az idő! *megfogja az apó vállait* Nem mintha nem lenne kicsappanó formában, úgyhogy tudom én, hogy felesleges még nyugalomról prédikálnom itten! *megpillantja a rohanó Rinont is* Nekem sajnos tényleg sietnem kell most. Eeyr áldja!
*Nyom egy csókot az izzadt, ráncos, májfoltos homlokra, aztán ő is Batot veszi célba. Nem rohan, csak igyekszik. Ahogy közeledik, elcsíp néhány szót Rinon zihált beszámolójából, de már ezek is nyugtalanítóan hatnak Irianára, ugyanis ha a "rosszak" sírt ásnak, akkor ahhoz hulla is kell. Márpedig neki pont van egy raktáron.
A többiekhez érve nem szól közbe a csevejbe, inkább figyel, hogy legalább halvány fogalma legyen arról, hogy mi is történik.*
~Rinon már rohanna is fejjel a falnak. Ez becsülendő, de ha most nem szólok, és a fal erősebbet fejel, mint ő, akkor bizony én is hibás lennék a következményekért. Elnézést, atyám, de nincs elég időm, hogy ennél szebben tudjam érvényesíteni a felsőbb jóért való áldozatot!~
- Állj! *ordítja el magát olyan üvegszaggató hangon, hogy talán még a döglött mókus is lyukat kezd ásni magának* Tudomásomra jutott, hogy itt ma reggel valaki meghalt; talán meggyilkolták, talán nem. És ő nem szólt! *Bal karját és mutatóujját egyenesen Galahass fejéhez szegezi, a lány szemeiben pedig korántsem található meg az őt jellemző játékosság, és ezen az ijesztő képen az sem segít, hogy a csuklyáját szinte az orra hegyéig húzta a várakozás közben. Csak azért láthat el valaki a szeméig, mert a nagy vádaskodás közepette felemeli az állat, ezzel is élve a metakommunikáció segítségével, hogy érvényesítse mondanivalóját.* Egy nyúzott mókushoz idevezettél minket, testvér, de erről mintha megfeledkeztél volna! *leengedi a karját, visszatérő mosolyát pedig Rinon felé sugározza* Gondoltam szólok, mielőtt szó szerint a sírunkba sétálnánk. De bármerre is tartson az utad, rendtársnőm, rám is számíthatsz!
*Azzal tesz pár lépést a temető felé, felkészülvén rá, hogy arra vezet majd a következő útjuk. Még hallótávolságon belül megáll és térdre ereszkedik. Csak mered a temető felé, amíg a többiek elrendezik maguk közt a hallottakat.
Továbbra is ártatlannak gondolja Galahasst, de nem volt elég ideje mindenkivel külön tárgyalni. Ezzel a módszerrel egyszerre hozhatta mindenki tudomására, hogy volt egy szőnyeg alá söpört haláleset, ami jó eséllyel összefügghet a sírokkal, ugyanakkor hittársának is felnyithatta ezzel a szemét, ha valóban ártatlan, és még ő sem tudott erről. Utóbbi esetben rögtön azokra terelődik a gyanú, akik lebeszélték volna a kutakodásról.
Az idő sürgetése mellett már csak azért sem maradt ott az igazát védeni, mert tisztában van vele, hogy gyenge lábakon áll minden, amit mondott. Ha Galahass eddig is a bolondjukat járatta, akkor nem fog nehezére esni kimagyarázni ezt sem. Bőven elég, ha mindenki fejében sikerült elültetnie a gyanakvást, ami olykor az egyik legjobb életmentő tulajdonság is lehet. A listán a "ne sétáljunk illegális sírásók markába" is előkellő helyen szerepel, de Rinon lángoló szemeiben látszott, hogy ő már akkor eldöntötte mit tesz, mielőtt még megkérdezett volna bárkit is. Egyedül pedig senkit sem illik meghalni hagyni.*

1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-09 11:19:09
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Meira egy jó hírrel csatlakozik kettejükhöz, így Galahassal már hárman figyelhetnek Ate varázslatának az eredményére*
-Au.
*Ennyivel nyugtázza Ate szavait, elég jó sejtése van arról, hogy mit érezhetett a férfi. Előrébb viszont nem jutottak, sajnos semmi érdemi információról nem számolt be Atehaner, így Bato figyelme a sebesen közeledő Rinonra vetül konkurencia nélkül. Ahogy a fékezés hiányából fakadóan neki vetődik a lány, és ruhájába kapaszkodva igyekszik megőrizni az egyensúlyát, a kopasz is besegít a lánynak, s kezével elkapja, ahol éri, a vállát vagy derekát, hogy ne legyen baleset a roham vége. Ideje sincs rákérdezni, Rinon zihálva kezdi a beszámolóját. Röviden mérlegel Bato, számba véve millió apróságot, mint például, hogy a jelen nyomozásukat mennyiben akadályozná, ha épp semmi köze nem lenne hozzá, mennyi időt vesztegethetnek, és mennyi ideig tarthat utána járni annak a dolognak, a kettő dolog komolyságát is összeveti, annak ellenére, hogy Rinon felfedezéséről vajmi keveset tud, végül néhány röpke pillanattal később elhatározásra jut.*
-Gyerünk.
*Ezzel elengedi a lány, ha az még nem lépett el tőle, hátra pillant a két társára, nem sürgető, kérlelő tekintettel, csak érdeklődve. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy ők is jöjjenek, bár mindenképpen jó lenne az erősítés, mégsem kényszeríthet senkit veszélyhelyzetbe. A pillantás is csak egy lélegzetvételig tart, Bato a tekintetét máris a temető felé fordítva kezd el vélhetőleg Rinon után futni.*

1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-09 00:32:45
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Az alapján, amit nem olyan régen beszéltek a többiek itt, a Templomkertben, arra számít, hogy a varázslat nem fog sikerülni. Hiszen eddig úgy volt, hogy ez a mókus nem élt, így nem sikerülhetne.
A félvér amint befejezi az igét összerándul, és égni kezd belülről. A bőre, a húsa, a csontjai... A fájdalomtól és ijedtségtől hátra esik, a pillanat szinte végtelennek tűnik. Szerencséjére, mielőtt igazán kiáltani kezdene az érzés eltűnik. A földön ülve, zilálva talál magára. Hirtelen elkáromkodja magát, aztán körbenéz, és látja, hogy nem csak Bato van mellette.*
- Bo... bocsánat.
*Batora pillant.*
- Mentségemre szóljon, most csináltam ezt először.
*Lassan feltápászkodik, és leporolja magát.*
- Hát... tudjátok, tévedtünk. Ez a varázslat ugye csak elhunytakon működik... és ha valami meghal, akkor előtte élnie kellett...
*Picit vár, próbálja összerakni magában a látottakat.*
- Azt hittem látok egy arcot, de nem láttam. Csak a szenvedését éreztem, mielőtt meghalt volna.
*Jelenleg nem nagyon tudta értelmezni, hogy Rinon mit mondott, így csak furcsán pislog rá.*
- Kikkel kell elbánni?

1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-08 21:24:54
 ÚJ
>Parázs Rinon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Templomi túra//

*Aki a templomkertben tartózkodik, mind láthatja a kis vörös Parazsat, aki teljes erejéből sprintel egyenesen a temetőből. A lány sötét tekintetével keresi Bato csillogó, kopasz fejét, s szinte bele is vetődik a férfibe. Apró kezével megragadja a férfi ruháját, hogy véletlenül se sodródjon tovább és stabil pontot találjon maga körül. Mély levegőt vesz, miután a gyors futás kicsit megviselte.*
- Nem tudom, hogy mit műveltek és nem is igazán érdekel, mert három rettentően gyanús alakot találtam a temetőben sírt ásni valakinek, aki a "főnöknek" útban volt.
*Mondja lihegve, gyorsan hadar, hiszen nem tudja meddig lesznek ott az illetékesek, ahol találta őket. Rinon még egy mély levegőt szív be a fogai között, szemeiben halovány kétségbeesés csillan meg, ami ritkaságszámba megy, ha erről a lányról van szó.*
- Előfordulhat, hogy semmi közük ehhez az apró húshalomhoz itt, de a beszélgetésükből arra következtetek, hogy így is úgy is közük lehet valami rosszhoz.
*Ha van Bato mellett még valaki, például Atehaner, akkor most ráemeli a tekintetét, hogy az ő reakcióját is lássa. Végül hagy pár pillanat néma csendet, hogy a körülötte lévők tudjanak reagálni, majd megcibálja Bato ruhájának a szélét, amit azóta se engedett el, hogy megérkezett.*
- Sírt ásnak, ha jól láttam és hallottam, de ki tudja meddig lesznek ott. Egyedül nem bírok el velük.
*Sürgeti a jelenlévőket.*

1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-08 21:24:34
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

*Galahass oldalán sétál ki a templomból vissza a kis csapathoz, miközben próbál úgy válaszolni a papnak, hogy azt ne bántsa meg, de Meira képtelen megállni, hogy ateista létére ne fűzzön hozzá megjegyzéseket a dologhoz.*
- Tudja, Galahass Atyám, én úgy gondolom, hogy túlságosan is félnek Sa'Terethtől. Ha ismerik a múltba tekintő mágiát, és az segíthet a problémán, akkor meg kéne próbálni. Az istenektől való félelem elenyésző gond a világunk problémiával szemben.
*Nos Meira sem lesz a meggyőzések mestere, és nagyon kicsi esélyt lát abban, hogy Galahasst jobb belátásra lehet bírni a mágiát illetően. Nem is firtatva tovább az istenek közötti kérdéseket követi tovább a papot, amíg a vezetésével Bato elé nem érnek.*
- Igen, itt van nálam a gnóm címe. *Pillant a padon beszélgető Irianára, aki a legkíváncsibb volt a zár készítőjére.* Kaptunk varázsgömböket is. Olyan igazi varázsgömböket, amik varázslatokat tudnak varázsolni. Atehanernél van a varázsige.
*Ismétli el ugyanazt, amit pár pillanattal ezelőtt mondott el Galahass, de természetesen Meirának is muszáj volt elmondania mindezt, különben nem lenne teljes az élete.
A következőkben Atehanerre figyel, mert még mindig nem érti, miért rohant ki a templomból olyan sietve. Talán Sa'Tereth hívőként eddig bírta az épület uráját, vagy valami ilyesmi, gondolhatná a lány. Azonban nem ilyesmiről van szó, hisz párja a mókus teteménél áll, és koncentrál. Koncentrál, szóval valamiféle varázslatot próbál véghezvinni.
Ritka pillanatok egyikét élheti meg a máguslány környezete, mert Meira most elhallgat, és feszülten figyel a férfire. Nagyon kíváncsi, mire jött rá, és mit akar elérni.*

1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-08 16:28:37
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Templomi túra//

*A padon tovább folyik a diskurzus.*
-Sokat bizony. Igen, igen az atyák jöttek erre először, de ők előbb csak a szokásos napi dolgaikra, aztán jött a ramazuri, gondolom megtalálták a hullát.
*Beszél szinte unott közönnyel a részletekről. Mintha már most is szellem lenne, noha látszik rajta, hogy egy-két hat azért még kell ehhez.*
-Nekem meg már úgyis mindegy.
*Legyint erőtlenül nyögve.*
-Baj, nem baj, nem számít.
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy mit érzett.*
-A helyzet az, hogy minden varázslatnak vannak korlátai. Már elemi szinten. Sár alapra pedig nem lehet vasvárat építeni.
*Magyarázza talán túlságosan is belemenve a részletekbe.*
-A lényeg az, hogy az érzékelésem nem terjed ki ezekre. A látásomat elvette a sors, nem kaphatom vissza ügyeskedéssel.
*Mosolyodik el.*
-Csak azt tudom, hogy meghalt, mert nem kisétált innen, mégis megszűnt, aztán sokan idegesek lettek tőle, de többet nem tudok sajnos segíteni.
*Emeli világtalan szemeit Irire az apó.*

*Közben a templom ajtajában, ahova persze besüt a nap, nem úgy, mint a Krenkataur ablakába, most Galahass toporog a faképnél hagyott Meirával egyetemben.*
-Igen, varázsgömb, noha ezeket inkább az okkult látó sarlatánok tákolmányaira mondjuk.
*Mondja sokkal kevésbé lelkesen, mint amennyire Meira visong.*
-Ami a varázslatot illeti. Nos, az sajnos már nem fog menni.
*Magyarázza sóhajtva.*
-Úrnőnk a múlt fürkészését nem tartotta helyénvalónak, hiszen Sa'Tereth *Itt oldalra néz.*
átkozott legyen neve, *mormolja, amint meggyőződött róla, hogy Ate nincs jelen és nem sérti ezzel.*
bármely látomásba képes lehet beférkőzni. Így ezt a mágiaformát nem műveljük.
*Sóhajt, arról nem is beszélve, hogy igen nehézkes is lenne ilyen formulákat Lanawin megváltozott mágiájú világában alkalmazni.*
-Ezelőtt mindazonáltal képesek voltunk rá. Ezért is vagyunk bajban a jelenlegi helyzetben.
*Mondja most már a kertbe toppanva, ahol Batot célozza meg, hogy elmesélje neki is, mi a helyzet.*
-Megtaláltam a címet, a hölgynél van, szintúgy a két végső esetben bevetendő varázstárgy is. Ezek igéi egy másik lapon olvashatóak, csak végszükség esetén használják őket, igen erős robbanást idéznek elő.
*Mondja szinte figyelmeztetőleg.
Közben Ate összerándul mellettük. Elméjében homályos képek, belülről égető tompa tűz érzése jelenik meg. Minden bizonnyal egy erős méreg lehet, mely mókusunk testét égeti, aki minden bizonnyal valamikor élt, és éppen ezen pillanatok átélése után halt meg. Szörnyű, velőig ható érzés ez, de egy gyors, utolsó hullámmal a fájdalom elenyészik, így a félvér megoszthatja tapasztalatait a többiekkel.*

1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-06 23:15:26
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Templomi túra//

-Persze, rendben.
*Feleli Rinonnak, miután prezentálta a találmányát. Kiindulásnak talán jó, nem néz ki a szövet túl viharvertnek, sarasnak, tehát jó eséllyel nem túl régi. Aztán pedig majd kiderül, hogy hova vezet a nyom. Rinon mindenesetre lelkesen követi, s ez ellen Batonak egy szem kifogása sincs. A rövide beszámoló után feltámad benne a tettvágy, de a kitűnő csapat jól lefed mindent, így gyakorlatilag szinte teljesen céltalanul vizsgálgatja a holttest környékét, előadja, hogy kutat, valójában pedig csak egy fix pontot akar nyújtani a csapatnak, hogy mindenki hozzá vissza tudjon térni, és ne szakadjanak öten öt felé, azért pedig mégis kellemetlenül érezni magát, ha csak a felhőket lesné, miközben mindenki dolgozik. Kisvártatva Ate csörtet ki a templomból, ráadásul egyedül, és valamiféle varázslatról kezd el hadoválni, amivel tud segíteni. Első körben a múltba tekintő igére gyanakszik a kopasz, de kikövetkeztetni, részint a férfi viselkedéséből, részint abból, hogy Meira nélkül jött, hogy ez az ötlete saját kútfőből támadt.*
-Persze, figyelek.
*Felel, miközben már húzza is őt a csuklójánál fogva egész a mókusig.*
-Biztosan sikerülni fog -
*Biztatja néhány szóban, mielőtt felteszi a lényegi kérdést.*
-De mi?
*Szegezi neki végül, de az már az igére koncentrál, és várja a mágia válaszát.*

1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-05 18:19:23
 ÚJ
>Fyolana Avinthrya avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Nevetve hagyja, hogy Griwor megpuszilja és megforgassa. Örül, hogy újra mellette van. Nélküle most ő se lenne itt, talán most is egyedül kóborolna a városban. Ráadásul ha a férfi nem maradna velük, nem tudja mihez kezdene. Bár örül Sya és Lors egymásra találásának, kényelmetlenül érezné magát velük harmadikként. A két elfet pedig nem is ismeri igazán. Itt a városban mindenki olyan mogorvának és szigorúnak tűnik a lányka szemében, kell egy kis boldogság ide a szürke hétköznapokba, ezt pedig Griwor mindig megoldotta a maga bolondos tündéres módján.
Amíg várakoznak, a lány megvakargatja a szarka nyakát, majd elővesz egy aprócska furulyát és halkan elkezd rajta játszani, reméli, hogy nincs a többiek ellenére. Az egyszerű faragott hangszer egy rajta lévő repedés miatt kissé hamisan szól. Bátyja faragta, erre ő pedig eltöri útközben, emiatt mérges is magára.
Griwor kérdésére felnevet, a furulyát tartó kezeit leengedi és úgy válaszol.*
- Nem, Természet Anya közelében éltem egész életemet, ennyitől még nem fogom otthagyni. *Legyint egyet, majd egy kicsit komolyabban folytatja.* De ne értsetek félre, Eeyr igazán szimpatikus, illetve a tanításai. Van benne sok ami Természet Anyára hasonlít, de mégsem ugyanaz.
*Az új társuk szavain elgondolkozik, az arcát fürkészi, de nem sokáig, mert megérkeznek a többiek. Próbál nem tudomást venni arról, hogy milyen szomorú hangulatban térnek vissza, gondolja, illetlen lenne hiszen mégis csak a temetőből jöttek. Inkább elrakja a furulyát, majd csendben elindul velük a part felé. Út közben néha megsimogatja a vállán ülő Bynnet.*

1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-05 16:11:09
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Városnézés//

- Egyedül, igen. Illetve Csutkával. *Bök fejével az állatra mosolyogva, s újra végigsimít az állat homlokán. Ezek után szótlanul nézi végig a többieket, a tündér, a lovag és az elf távozását. Egészen el is bambul így, s csak Griwor kérdéseire tér újra magához.* ~Megtérni... ugyan!~
*Kissé megfeledkezve magáról, lenéző pillantást vet a fekete hajú tündérre, mielőtt egyáltalán elgondolkodna azon, mégis milyen választ adjon erre.*
- Csak a végére értem ide, nem tértem meg. Nem az én isteneim.
*Hangja egy árnyalatnyit mélyebb lesz, komorabb, s felpillant a templom magas tornyára, ahogy beszél. Végül halványan bólint egyet az ég felé, csak ezek után fordul vissza az ottmaradt társakhoz.* - Ha az isteneknek kellenék, hát tudják hol találnak. *Összeszorított fogai között sziszegi a szavakat, azonban arcán nem igazán látszanak érzelmek, csak bíbor tekintete lángol kissé. Aztán, amikor megpillantja visszatérni a temetőjáró triót, hangulata is megenyhül, annál is inkább, hiszen visszatérésükkor az elf mintha egészen közel helyezkedne Sythrához. Mindezek után egyezményesen újra a folyópart mellett döntenek, így hát úgy véli, nincs más hátra, mint előre. Megpaskolja Csutka nyakát, ahogy besorol mellé, s a száron vezetve követi társait, amint azok megindulnak.*

1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-05 15:56:03
 ÚJ
>Griwor Hurygon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

//Városnézés//

*Ő is megsimogatja Csutkát, bár még sosem ült lovon, így nincs hozzászokva az érintésükhöz sem. Egy kérdést intéz még a lányhoz.*
- Eddig egyedül utazgattál?
*Amikor Ana előbukkan, és a nyakába ugrik, boldogan megöleli és megforgatja, megpuszilja két oldalról, ha engedi. A megjegyzésére, hogy bátor, fülig elvörösödik, de jól esik neki a dicséret. Amikor pedig Lors szól hozzá, még egy könnycseppet is eldörzsöl a szemében és egyetértően bólint. Zet, Lors és Sya a kegyeletüket szeretnék leróni a temetőben, egyetért a többiekkel, hogy ne zavarják őket, és azzal is, hogy a következő állomás a folyópart legyen.*
- Várjuk meg őket itt, amíg visszatérnek. Az út a folyópartra a temetőn keresztül vezet. *Szól Anához és Sythrához, amikor magukra maradnak. Majd, hogy ne ácsorogjanak némán, kérdést intéz hozzájuk.* Hogy tetszett az istentisztelet? Megtértetek? Én megmaradok az eredeti hitemnél, Természet Anyánál. Nem érdekelnek ezek az új istenek. *Meghallgatja a válaszokat, ha válaszolnak, majd meglátja egy idő után a temetőből visszatérőket. Zet szavaira bólint, rajta nincs különösebb változás a temetőbeli látogatás után, de Sya láthatóan nincs túl jól, de aztán viccelődni kezd. Bár nem beszéltek ki senkit, de buzgón bólogat, majd jelzi, hogy induljanak, ha mindenki készen áll, irány a folyópart.*

1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-05 15:38:38
 ÚJ
>Syasraya Troena avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Úgy látszik, hogy Lors sem akar most beszélgetni. Teljesen érthető. Zet nem tűnik túl zaklatottnak, de mindenki másképp gyászol. Lassan visszasétálnak a többiekhez. Menet közben Sya nem néz a lovagra. Kell neki még egy kis idő, hogy feldolgozza magában a hallottakat és a látomását. ~Remélem, hogy ez nem fog megtörténni… Mit tegyek? Mi lesz velem most? Itt tudnám hagyni?~ ezek a gondolatok járnak a fejében, majd oldalról észrevétlen a férfire néz. Egy nyilallást érez a mellkasában. ~Nem tudnám itt hagyni… és ugyan mi értelme lenne megint elbújni? Mit érnék el vele? Attól nem lesz jobb a világ és Lorst sem menthetem meg semmitől. Jobb, ha mellette maradok és adok értelmet annak, hogy életben maradjon. Már, ha ezt engedi. Neki sem lehet könnyű magához közel engedni valakit, azok után, hogy mindenkit elveszített.~ Mire oda érnek, már határozottabb és nyugodtabb bár a többiek láthatják még rajta a fájdalmat és az enyhe kétségbeesést. Kihúzza magát és úgy lép a csapathoz.* -Remélem kibeszéltetek minket, amíg távol voltunk, mert már itt vagyunk!*mosolyodik el haványan*

1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-05 13:53:30
 ÚJ
>Zetriat Iuthar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Úgy tűnik a lovagot, s a kis tündért mélyen megérintette a temető nyomasztó hangulata. Kedvtelenül, már-már a könnyeikkel küszködve érkeznek a megbeszélt találkozóhelyre. Zet nem szól semmit, csak a lovagnak jelzi egy bólintással, hogy megértette, és nem kívánja felzaklatni egyiküket sem.
Tudja hogy egyesek egészen különböző módon tekintenek a halálra, mint ő. Pedig ha tudnák, hogy szeretteik még mindig figyelik, és vigyáznak rájuk mélyen a természetbe ágyazódva talán nem viselnék ilyen nehezen létezésük maró hiányát. Egyébként is, míg emlékeikben őrzik mosolyukat, addig nincs miért szenvedni. Egyszer úgyis mindenki meghal, hogy aztán maga mögött hagyja ezt a tapintható, olykor fájdalmas világot, és egy új entitásként szülessen újjá. Persze a hátramaradt halandókban egy közelálló személy halála mindig valamiféle mély hiányérzetet hagy, mit szinte lehetetlen megtölteni. Ez az amiért Lors is ilyen nehezen viseli családja tragédiáját.
De ezeket a gondolatait úgysem tudná másoknak maradéktalanul átadni, hisz közel sincs olyan nagyszerű szónoki képessége, mint Ogadel atyának, ezért nem szól, s megindul hogy újra találkozhassanak a társaság többi tagjával.*
-Azt hiszem végeztünk, de ha a folyópartra akartok eljutni akkor újra végig kell haladni a temetőn.
*Emlékszik még rá, hogy valami ilyesmi terveket dédelgetnek a többiek, így mint helyi születésű egykori polgár úgy dönt kicsit útbaigazítja a kíváncsi nagyközönséget. Aztán nem kíván a továbbiakba beleszólni. Ő csak mint egyfajta kiegészítő tag verődött hozzájuk, s talán most idegenvezetőként is megállná a helyét. Persze, ha azóta más a cél tudomásul veszi, majd követi a többieket.
Bármi is legyen, a félvér elf közelében marad, miután vele egyetlen szó nélkül is hamar közös nevezőre jutottak.*

1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 17:58:06
 ÚJ
>Syasraya Troena avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Még sosem látta ilyennek Lorst. Bár nem ismeri túl rég óta. Érdekelte a múltja, a kalandjai, a sebhelyek története, hogy honnan jött, hogy hogy lett az aki. De sosem mert kérdezni, mert félt. No nem attól, hogy bármi olyat mondana, amitől kevesebb lenne a szemében. Inkább attól, hogy ha a férfi múltjáról beszélnek, akkor előbb vagy utóbb az ő múltja is szóba kerül. És ha a lovag megnyílik előtte, akkor nem lenne szép viszonzatlanul hagyni ezt a gesztust. Ezernyi kérdés kering a fejében és aggály, de amellett dönt, hogy ha a férfi is akarja, akkor szívesen tudna többet. Hátha még segíthet is neki valamiben. Ha mást nem, túllépni a múlt árnyain. A szeretet sok mindenre képes.*-Szívesen veled tartanék, ha te is szeretnéd. Szeretném megismerni a múltad, ha cserébe egyelőre nem kérdezel az enyémről.*Megfogja Lors kezét és csendben elindulnak Zet mögött a temetőbe.*

1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2017-07-04 17:53:37
 ÚJ
>Zetriat Iuthar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Városnézés//

*Syth lova jól tűri az idegen közeledését, bár ebben biztosan közrejátszik gazdája biztonságot sugalló érintése is. Az öröm amit a félvér érez a hasonló vérből származó társa iránt kölcsönös. Mindig kellemesebb érzés hasonló hegyes fülűekkel találkozni Zetriat számára. Ezeket az érzéseit még mindig nem vetkőzte le, s a bizalmát is jobban élvezik fajtársai, mint a más fajúak. Csakhogy most nincs ideje elcsevegni a lánnyal, édesanyja szelleme már biztosan kíváncsi férfivá cseperedett kisfiára.
Mint kiderül a lovag is szeretné tiszteletét tenni a temetőben, ami ellen az elfnek természetesen nincs kifogása. Csak azt nem szeretné, ha tömegesen vonulnának be a sírok sorai közé, ezzel megsértve a kegyeletüket leróni kívánó hozzátartozókat. Ha valamit, hát ezt komolyan veszi a férfi. Így csak bólint Lorsnak, és meg sem várva a többieket, kezében az aranyló virággal megindul a temető kapuja felé.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084